Daniel Goleman - Erzelmi Intelligencia

tor-., A mű eredeti címe: Emotional Intelligence A fordítási az eredetivel egybevetette: Erős Ferenc Borítóterv: Gregor László Copyright © 1995, Dániel Goleman All rights reserved. © N. Kiss Zsuzsa, 1997, Hungárián translation

ISBN 963 9365 12 2 ISSN 1217-0364 Kiadja a HÁTTÉR Könyvkiadó Felelős kiadó: Balogh Ferencné Műszaki vezető: Lantos Kálmán Készült az ETO-Print Nyomdaipari Kft.-ben Felelős vezető: Balogh Mihály

ügyvezető

igazgató

TARTALOM Arisztotelész intelme / 7 ELSŐ RÉSZ: Az érzelmi agy /15 1. Mire valók az érzelmek? /17 2. Egy érzelmi merénylet anatómiája / 32 MÁSODIK RÉSZ: Az érzelmi intelligencia jellegzetességei / 57 3. Amikor az észlény ostoba / 59 4. Ismerd meg önmagad / 78 5- A szenvedély rabjai 192 6. A legfőbb képesség /123 7. Az empátia gyökerei /149 8. A társas élet fortélyai /171 HARMADIK RÉSZ: Alkalmazott érzelmi intelligencia /193 9- Intim ellenségek /195 10. A szívvel végzett munka / 222 11. Lélek és orvoslás / 245 NEGYEDIK RÉSZ: Lehetőségek / 281 12. A családi olvasztótégely/ 283 13- Trauma és érzelmi újratanulás / 299 14. Vérmérsékletünk nem a végzetünk /322 ÖTÖDIK RÉSZ: Érzelmi nevelés 1341 15. Az érzelmi analfabetizmus ára / 343 16. Érzelmek iskolája / 390 Függelékek/ 427

5

Tarának, akitől mindig meríthetek érzelmi bölcsességet

Arisztotelész intelme

„...megijedni, nekibátorodni, megkívánni, megharagudni, megszánni - általában örülni és bánkódni lehetséges a kellő mértéknél jobban is, kevésbé is, csakhogy persze mind a kettő helytelen; ha ellenben mindezt akkor tesszük, amikor, ami miatt, akikkel szemben, ami célból s ahogyan kell: ez jelenti a középet és a legjobbat, ez pedig éppen az erény sajátsága.” Arisztotelész: Nikomakhoszi etika, 1106 b (Szabó Miklós fordítása) Elviselhetetlenül fülledt, izzasztó augusztusi nap volt New Yorkban, ami megfekszi az emberek kedélyét. A szállodámba igyekeztem, s amikor felszálltam egy buszra a Madison sugárúton, meghökkentett a sofőr - a középkorú fekete férfi széles mosollyal, barátságosan köszöntött: ,Jó napot! Hogy bírja?” Valamennyi felszállót így fogadta, miközben a kocsi a sűrű belvárosi forgalomban araszolt, s a többi utas éppúgy meglepődött, mint én, ám zömük bedunsztolódott aznapi rossz hangulatába, és kevesen méltatták válaszra. De míg a busz a városból kifelé zötyögött velünk az utcaháló akadályain át, lassú, szinte varázslatos átalakulás ment végbe. A sofőr lankadatlanul monologizált szórakoztatásunkra, élénken ecsetelte az útba eső vidéket: fantasztikus árleszállítás ott az áruházban, gyönyörű kiállítás itt a múzeumban, hallották már, micsoda új filmet ad a mozi az utca végén? A város gazdag választéka iránti lelkesedése ragályosnak bizonyult. Mire eljött a leszállás ideje, minden utas levetkőzte a rosszkedvét, és a sofőr búcsúzását „Viszlát, minden jót!” - egytől egyig mosollyal nyugtázták. 7

Húsz év óta nem megy ki a fejemből ez az eset. A Madison sugárúti buszozás idején doktoráltam pszichológiából - de akkoriban a lélektan nemigen érdeklődött az ilyen hangulatváltások mikéntje iránt. A pszichológia alig vett tudomást az érzelmi működésekről. Márpedig amikor elképzeltem, hogyan terjed vírusként a jó közérzet erről a buszról, a sofőr amolyan nagyvárosi békeszerzőként tűnt föl előttem: varázserővel változtatta át az utasaiban fortyogó ingerültséget, jóvoltából megenyhültek, kicsit megnyitották a szívüket. Egészen másról tudósít néhány múlt heti újsághír: Egy kilencéves tanuló őrjöngésében iskolapadokat, számítógépeket, nyomtatókat önt le festékkel, megrongál egy kocsit az iskola parkolójában. Az ok: harmadikos társai „kisbabá”-nak csúfolták, és ő imponálni akart nekik. Nyolc kiskorú sebesül meg, amikor egy manhattani diszkó előtt tülekedő tömegben lökdösődés támad; ennek végakkordja, hogy az egyik érintett 38 kaliberes kézifegyverrel lövöldözni kezd. A riport szóvá teszi, hogy ilyen tiszteletlenségnek felfogott piti ügyek egyre gyakrabban torkollnak lövöldözésbe az utóbbi években. Egy jelentés szerint a tizenkét év alatti gyerekek sérelmére elkövetett gyilkosságok 57 százalékában a szülők vagy mostohaszülők a tettesek. Az esetek majd felében a szülő arra hivatkozik, hogy' „csak fegyelmezni” akart. A végzetes verést olyan „kihágások” váltják ki, hogy a gyerek odaáll a tévé elé, sír vagy becsinál. Egy német fiatalember öt török asszony és lány meggyilkolásáért áll bíróság elé; rájuk gyújtotta a házat, míg aludtak. Újnáci csoport tagja, állásaiból rendre kiteszik, iszákos, az idegeneken kéri számon, hogy üldözi a balszerencse. Elhaló hangon mondja: „Megbántam, amit tettem, iszonyúan szégyellem magam.” A napihírek egyre-másra arról tudósítanak, hogyan foszlik 8

semmivé a civilizáció biztonsága, hogyan támad az ámokfutó aljas felindulás. E hírek pedig alátámasztják lappangó gyanúnkat, hogy ki vagyunk szolgáltába a magunk és közvetlen környezetünk emócióinak. Senki sincs biztonságban az indulat és a megbánás e szeszélyes hullámverésétől, így vagy úgy valameny- nyiünk életében érezteti hatását. Az elmúlt tíz év során bőséggel jutottak el hozzánk hasonló híradások, melyek egyre jobban elhatalmasodó érzelmi csődről, kétségbeesésről, gátlástalanságról tanúskodnak családi, közösségi és társadalmi életünkben. Ezek az évek fokozódó dühnek és elkeseredésnek voltak tanúi, s ide tartozik a tévé őrizetére bízott kulcsos gyerekek csöndes magánya éppúgy, mint az elhagyott, elhanyagolt, bántalmazott gyerekek fájdalma vagy a házastársi erőszak visszataszító intimitása. A rosszabbodó közérzet kiolvasható a depressziósok világszerte megugró számából s egy erőszakhullám felfutásának jeleiből - felfegyverzett tinik az iskolákban, lövöldözéssel végződő incidensek az autópályán, elbocsátott hivatalnokok, akik rosszkedvűkben lemészárolják korábbi kollégáikat. A felindulásból elkövetett erőszak, a fegyveres ámokfutó és a trauma kiváltotta stressz az utóbbi tíz évben bevonult a köztudatba, s a derűs, tettre kész „minden jót!” jelszó is mogorván követelőző színezetet öltött Könyvem célja értelmesen eligazítani az értelmetlenségben. Pszichológus vagyok, tíz év óta írok a New York TimesXa arról, hogy tudományos gondolkozásunk hányadán áll az irracionális szférával. Ebből a nézőpontból két ellentétes tendencia figyelemre méltó: egyfelől érzelmi tranzakcióink növekvő zűrzavara, másfelől reményteljes kísérletek ennek orvoslására.

MIÉRT IDŐSZERŰ A MOSTANI ÁTTEKINTÉS? Az utóbbi évtized hozta a csődtömeg mellett az érzelmek tudományos vizsgálatának páratlan fejlődését is. Az egyik legfontosabb fejlemény az, hogy sikerült betekinteni a működő agyba olyan korszakalkotómódszerek segítségével, mint az új agyleképezésTtechnikák. Történelmünkben először válik láthatóvá az, 9

amire mindeddig mély homály borult: hogyan működik valójában az a bonyolult sejttömeg, mialatt gondolkodunk, érzünk, képzelődünk és álmodunk. Á neurobiolőgiai adatok áradatának köszönhetően ma jobban meg tudjuk érteni, hogyan gurulunk dühbe, fakadunk könnyekré az agy érzelmi központjai révén, s hogy az agy ősibb régiói, melyek háborúskodásra éppúgy indíthatnak, mint szerelemre, miként hajlíthatok jó vagy rossz irányba. Az érzelmek működésének vagy csődjének ez a minden korábbinál tisztább képe a kollektív érzelmi válság orvoslásának új eszközeivel is kecsegtet. E könyvvel mindaddig vámom kellett, míg a tudományos kutatás eredményei lehetővé nem tették megírását. Ezek az eredmények talán azért késtek oly soká, mert az érzelmi élet gondolkodásban betöltött szerepét mind ez ideig meglepően lekicsinyelték a kutatók; nagyjában-egészében felfedezetlen kontinens maradt a pszichológia tudománya számára. Az űrt népszerű tanácsadók tömkelegé sietett betölteni; e jó szándékú útmutatók legjobb esetben kikérték a klinikusok véleményét, de tudományos megalapozottságuk nemigen volt. A tudomány ma végre felelősséggel nyilatkozhat azokról a sürgető és meghökkentő kérdésekről, amelyeket lelki életünk irracionális megnyilvánulásai felvetnek, s viszonylag pontosan képes feltérképezni az emberi érzelmeket. E feltérképezés kesztyűt dob az intelligencia szűkkeblű értelmezésének; vitába száll azokkal, akik szerint az IQ (intelligenciahányados) sorsunkat nagyjából meghatározó genetikus adottság, amin az élettapasztalat mit sem változtat. Ez a felfogás

10

figyelmen kívül hagyja a még fontosabb kérdést: Mit tehetünk azért, hogy gyermekeink jobban boldoguljanak az életben? Milyen tényezők játszanak közre például, ha magas IQ-val rendelkező személyek kudarcot vallanak a szerényebb adottságúak pedig meglepően jól teljesítenek? Én úgy vélem, a különbség az érzelmi intelligenciaVérA összefoglalható képességekben keresendő, ide tartozik például az önkontroll, a lelkesedés, a kitartás' és az, hogy motiválni tudjuk önmagunkat. Ezeket a fogásokat pedig, mint majd kiderül, meg lehet tanítani a gyermekeknek hogy jobban hasznosíthassák azt a szellemi potenciált, amelyet a genetika szeszélye juttatott nekik E lehetőség általánosabb erkölcsi kötelességünkre is rámutat. Vannak olyan idők mikor a társadalom szövete rohamosan bomlik, mikor önzés, erőszak, rosszindulat mételyezi az emberi együttélést. Ilyenkor az érzelmi intelligencia szorgalmazása az érzelmek a jellem és az erkölcsi érzék kapcsolatára hivatkozik. Egyre több bizonyíték szól amellett, hogy az alapvető erkölcsi viszonyulások az érzelmi képességekből gyökereznek. Van olyan ember, akinek az indulat az érzelem közege: valamennyi indulat magja a mindenáron tettben felszínre törő emóció. Aki ki van szolgáltatva indulatainak - azaz nincs önuralma -, erkölcsi fogyatékosságban szenved. Az indulat megzabolázása az akarat és a jellem alapvetése Az önzetlenség ugyanígy fakad az empátiából, a mások érzéseiben való olvasás képességéből; ha nem hangolódunk rá a másik ember szükséghelyzetére, kétségbeesésére, nem is érdekel minket. Erkölcsi állásfoglalás után kiáltó korunkban kulcskérdés az önmérséklet és az együttérzés.

A KÖNYV FELÉPÍTÉSE Könyvemben végig kívánom kalauzolni az olvasót az érzelmekkel kapcsolatos új tudományos felismeréseken, hogy mélyebb betekintést nyerhessünk tulajdon életünk és a bennünket

II

körülvevő világ legzavarbaejtőbb pillanataiba. A könyv célja megértetni, hogy mit jelent értelmessé tenni az érzelmeket, és ez mi módon érhető el. Már önmagában ez is segítség; ha az érzések birodalmát megismerjük, ennek a megismerésnek olyasféle hatása lehet, mint a fizikában kvantumszinten a megfigyelőnek, aki ezáltal módosítja a megfigyelés tárgyát. Utunkat azjelső részben az agy érzelmi felépítésével kapcsolatos új felfedezésekkel kezdjük, melyek magyarázatot adnak életünk ama képtelen pillanataira, amikor minden racionalitást elsöpör az érzelem. Ha megértjük, milyen agyi struktúrák ösz- szejátszása felel a düh és a rettegés - netán a szerelem és a boldogság - pillanataiért, világosabb lesz, hogyan alakulnak ki a legjobb szándékainknak is oly gyakran gáncsot vető érzelmi beidegzéseink, s hogy mit tehetünk a pusztító vagy önpusztító érzelmi felindulások legyőzésére. S ami a legfontosabb: a neuro- biológiai adatok felvetik annak lehetőségét, hogy gyermekeink érzelmi szokásain alakítsunk. A második rész bemutatja, hogyan nyilvánulnak meg a neurológiai adottságok az életrevalóságban, u érzelmi intelligenciáim-. például, hogy valaki képes felindulását visszafogni, olvasni mások legbensőbb érzéseiben, olajozottan bonyolítani a társas kapcsolatokat. Ez Arisztotelésznél az a ritka tehetség, hogy valaki „a megfelelő személyre a megfelelő mértékben, a megfelelő időben, a megfelelő célból a megfelelő módon tud haragudni”. (Azok az olvasók, akiket taszít a neurobiológiai részletezés, talán itt ütik majd fel a könyvet.) Az intelligencia e kiterjesztett modellje szerint az életrevalóság az érzelmeken áll vagy bukik. A harmadikrcsz rávilágít, milyen nagy a tét: hogyan konzerválják legfontosabb emberi kapcsolatainkat ilyenfajta készségeink, s hiányuk mennyire pusztító; a munka világát átformáló piaci viszonyok között milyen páratlan előny az érzelmi intelligencia a szakmai siker eléréséhez; a mérgező emóciók hogyan károsítják testünk egészségét ugyanúgy, mint a mértéktelen dohányzás, míg az érzelmi kiegyensúlyozottság hozzásegíthet egészségünk és jó közérzetünk megőrzéséhez. Genetikai örökségünkből származnak ránk a vérmérsékletünket 12

meghatározó érzelmi sarokpontok. Az ide tartozó agyi pályák azonban rendkívül képlékenyek: vérmérsékletünk nem a végzetünk. Mint a negyedik rész bemutatja, gyerekkorunkban a család és az iskola'afálíftaTérzelmi pályákon, s ezek elősegítik - vagy éppen gátolják -, hogy az érzelmi intelligencia alapjait elsajátítsuk. A gyerekkor és a serdülőkor tehát életünk vezérfonalául szolgáló érzelmi' szokásaink rögzülésének kritikus, egyben nagy lehetőségekkel kecsegtető időszakai. Az ötödik rész áttekinti, mit kockáztatnak azok, akik felnőtté érve nem tanulnak meg bánni az érzelmi szférával - az érzelmi intelligencia hiányosságai folytán a depressziótól és a féktelenségtől a táplálkozási zavarokig és a droggal való visszaélésig terjedő skálán nő a veszélyeztetettség. Bemutatjuk továbbá azokat az úttörő iskolai kezdeményezéseket, amelyek agyermekeket az életvezetéshez szükséges érzelmi és társas készségekre oktatják. A könyv talán legfelkavaróbb adatai a szülők és tanárok körében végzett széles körű felmérésből származnak. A felmérés tanúsága szerint a mostani gyermekgeneráció az előzőnél világszerte hajlamosabb az érzelmi zavarokra: magányra, depresszióra, dühre, féktelenségre, idegességre, szorongásra, indulatosságra, agresszióra. A gyógymód véleményem szerint csakis fiataljaink életre való felkészítése lehet. Ma a véletlenre bízzuk gyermekeink érzelmi nevelését, egyreTcatasztrofálisabb eredménnyel. Megoldást kínál, ha új szempontok szerint vizsgáljuk, mit tehet az iskola a teljes személyiség neveléséért, elmét és szívet egyaránt bevonva a tanterembe. Szemlénket újító tanórákon fejezzük be, amelyeknek célja, hogy a gyerekeket az érzelmi intelligencia alapjaiba bevezessék. Elképzelhetőnek tartom, hogy a jövőben a törzstananyag magában foglal majd olyan alapvető emberi készségeket, mint az önismeret, az önkontroll, az empátia, valamint az

13

odafigyelés, a konfliktusmegoldás és az együttműködés művészete. KNikomakhoszi etika, Arisztotelésznek az erényt, a jellemet, a jó életet vizsgáló filozófiai műve arra hív fel, hogy intelligensen éljük érzelmi életünket. Helyes mederbe terelt szenvedélyeink bölcsek is; gondolataink, értékrendünk, továbbélésünk iránytűi. De nemegyszer rossz útra vihetnek. Arisztotelész szerint nyilvánvaló, hogy nem az érzelmesség a probléma, hanem az érzelmek és megnyilvánulási formáik helyénvalósága. Az a kérdés, hogyan vigyünk intelligenciát érzelmeinkbe - egyben civilizációt utcáinkra, gondoskodást közösségi életünkbe.

ELSŐ RÉSZ

AZ ÉRZELMI AGY

Mire valók az érzelmek?

,Jól csak a szívével lát az ember. Ami igazán lényeges, az a szemnek láthatatlan.” Antoine de Saint-Exupéry: A kis herceg (Rónay György fordítása)

Elgondolkodtatok Gary és Mary Jane Chauncey életének utolsó pillanatai. A házaspár szeme fénye, tizenegy éves kislányuk, Andrea agyi károsodás miatt tolószékbe kényszerült. A család együtt utazott azon a vonaton, amely Louisiana állam mocsaras vidékén egy hídról a folyóba zuhant, miután egy uszály nekiütközött a hídpillérnek. A szülők mindenekelőtt a kislányukat mentették míg tódult be a víz, sikerült kilökniük az ablakon egy mentőosztagnak. Ők maguk viszont ott vesztek az elmerülő vasúti kocsiban.1talan példája volt az emberiség Andrea szüleinek története, akiknek utolsó hőstette, hogy lányukat megmentik az életnek, szinte mitikus bátorság pillanatát rögzíti. Az utódokért való szülői önfeláldozásnak nyilván szám történelmében és őstörténetében s még annál is több fajunk kifejlődésének hosszú folyamatában.2 Az evolúciós biológia szemszögéből a szülői önfeláldozás a faj- lenntartást szolgálja, jövendő nemzedékekre származtatván át a géneket. Dé a magát válsághelyzetben kétségbeesett lépésre elszánó szülő szemszögéből szeretctrőí van sző semmi egyebro. Mikor az érzelmek célját és hatalmát vesszük górcsőd

hősies szülői helytállás is bizonyítja, hogy az önzetlen szerétét- ',n|;

_nek - és minden más érzelmünknek - mekkora szerep jut az emberi életben? Arra utal, hogy legmélyebb érzéseink, szenvedélyeink, vágyaink nélkülözhetetlen kalauzok, s fajtánk létezése múlhatott azon, hogy olyan sokat nyomnak a latban. Jelentőségük valóban rendkívüli. Csak a szeretet hatalma - a szeretett gyermek megmentésének sürgető kényszere - téríthette el a szülőket saját életük megmentésétől. Az ész vitathatja az ilyen önfeláldozás értelmét, a szív semmiképpen. Szociobiológusok^ azt firtatván, miért juttatott az evolúció központi szerepet az érzelmeknek az emberi pszichében, rámutatnak arra, hogy ilyen esetekben bizony a szív diktál és nem a fej. és íeladatokn;

intellektus önmagában jireg-

SzerintülTerzetmeink igazítanak el benniinkeT őíyan döntő bízhatatlan - yészheJyzetbenTgyaszban, frusztrációkkal dacoló kitartásban, párkeresésben, ^családalapításban. Valamennyi érzelem határozott cselekvésmintát kínál: bevált irányba terel az emberi élet visszatérő kihívásai közepette? Miközben törzsfejlődésünk során újra meg újra ismétlődtek ezek az örök helyzetek, érzelmi skálánk életmentő voltát igazolta, hogy idegrendszerünkbe bevésődött s az emberi szív veleszületett, automatikus hajlandósága lett. A szemlélet, amely lekicsinyli az érzelmek hatalmát az emberi természetben, sajnálatosan szűk látókörű. Már a gondolkodó fajtát jelentő Homo sapiens elnevezés is félrevezető annak tükrében, ahogyan a tudomány napjainkban átértékeli az érzelmek szerepét életünkben. Közkeletű tapasztalat, hogy döntéseink és cselekedeteink kialakításánál az érzelem legalább annyit számít - ha nem többet -, mint a megfontolás. Aránytalanul feldicsértük a tiszta racionalitás értékét és hozadékát - amit az lQ-val szokás mérni. Márpedig az értelem az eluralkodó érzelmek mellett nem rúg labdába?

18

AMIKOR AZ INDULAT GYŐZ A JÓZANSÁGON Tévedések tragédiája. A tizennégy éves Matilda Crabtree heccből ugrott ki a szekrényből, és kiáltott rá vendégségből hajnali egykor hazatérő szüleire. Bobby Crabtree és felesége azonban úgy tudták, hogy aznap éjjel Matilda nem alszik otthon. Mikor a Crabtree házaspár az ajtón belépve neszt hallott a házban, a férfi elővette pisztolyát, és Matilda szobájába indult körülnézni. Nyakon lőtte szekrényből előugró kislányát, aki még fél napot élt? Evolúciós örökségünk a félelem, amely arra indít bennünket, hogy családunkat oltalmazzukaveszélytől; ez adta a lökést BohfiyCrabtreenek, hogy fegyverhez kapjon és garázda betolakodó után kutasson a házában. A félelem tette, hogy Crabtree vaktában lőtt, még mielőtt azonosíthatta volna a lánya hangját. Az evolúciós elmélet feltételezése szerint az ilyen automatikus reakciók azért vésődtek idegrendszerünkbe, mert az őstörténet egy hosszan tartó, döntő szakaszában ezen múlt az élet. Még lényegesebb, hogy az evolúció fő céljának szolgálatában álltak: szülessenek olyan utódok, akik tovább viszik ezt a genetikai prediszpozíciót. Crabtreeék gyászos esete a sors iróniája. Jóllehet érzelmeink hosszú távon bölcs tanácsadóknak bizonyultak az evolúció során, a civilizáció olyan iramban hoz új realitásokat, hogy az evolúció l éptelen lépést tartani ezekkel. Az első erkölcsi törvények és állásfoglalások - Hammurápi kódexe, a zsidók tízparancsolata, Asóka császár rendeletéi - felfoghatók az érzelmi élet szabályozására, korlátozására, megszelídítésére tett kísérleteknek is. Mint Freud fejtegeti Rossz közérzet a kultúrában című művében, a társadalom rákényszerült, hogy külsőszabályozássa[ve^sén gátat a belülről zabolátlanul feltörő szélsőséges érzelmeknek. ^társadalmi kényszer ellenére a szenvedély időnként legyűri a józan észt. Az emberi természetnek ez a sajátossága a lelki élet elemi szerkezetére vezethető vissza. Az érzelem alapvető idegpályáit tekintve az előttünk élt ötvenezer nemzedéknél - és nem az utolsó ötszáznál, netán ötnél - legjobban bevált biológiai készlettel jövünk a világra. Az érzelmeinket kialakító evolúciós tényezők egymillió év alatt végezték el lassú, céltudatos jnunkájukat; az utolsó tízezer év - amely a£ emberi 19

civilizáció gyors felemelkedését hozta, továbbá a lélekszám gyarapodását ötmillióról ötmilliárdra - nemigen hagyott nyomot az érzelmi élet biológiai sablonján. Akár tetszik, akár nem, emberi érintkezéseinket nemcsak racionális megfontolásaink és személyes életpályánk alakítják, Jjanem-messzi, ősi múltunk is. Ez tragikus fordulatokat is hozhat, mint Crabtreeék szomorú esete példázza. Rövidre fogva: posztmodern dilemmáinkat gyakran pleisztocén szükségletekhez szabott érzelmi beprogramozással közelítjük meg. Ezt a kínos kérdést feszegetem a továbbiakban.

CSELEKVÉSI INDÍTÉKOK Kora tavasszal történt: egy coloradói hegyszorosban vezettem a kocsimat, és hirtelen hóvihar támadt, nyoma veszett a közvetlen előttem haladó autónak. Hiába meresztettem a szemem, az orromig se láttam a vakító fehérségben. Rátapostam a fékre, éreztem, hogy elönt a szorongás, torkomban dobogott a szívem. Balsejtelmem pánikká fokozódott: leálltam az útpadkán, hogy megvárjam, míg elül a vihar. Félóra múlva megszűnt a havazás, a látási viszonyok megjavultak, folytathattam az utamat - de pár száz méter után újból meg kellett állnom. Mentősök nyújtottak elsősegélyt egy utazónak, aki kocsijával beleszaladt az előtte lassúbb ütemben haladó autóba, s a baleset megbénította az út forgalmát. Ha tovább vezetek a vakító hóesésben, bizonyára én sem úszom meg az ütközést. Talán az életemet köszönhetem annak, hogy a félelem óvatosságra szorított. Mint a rókát sejtő, rémülettől dermedt nyúl - vagy a portyázó dinoszaurusz elől elrejtőző korai emlős -, olyan állapotba kerültem, amely megállásra, figyelemre, a veszély tudomásulvételére kényszerített. Az érzelmek lényegében egytől egyig cselekvésre való indítta- f X tások, az evolúció által belenk táplált, azonnal bevethető minták. T Az„emóció” szó a latin motere (mozdulni) igéből ered, az e előtag 20

eZmozdulásra utal, azt sugallva, hogy az érzelmekkel a cselekvés úgyszólván együtt jár. Leginkább állatoknál és gyermekek- nél figyelhető meg, hogy az érzejemIettBe_torkollik; csak a „civilizált” felnőtteknél lelhető fel az állatvilág nagy anomáliája, amikor az alapvetően cselekvésre hívó érzelmek és a szemmel látható reakciók különválnak. 6 Érzelmi skálánk minden elemének megvan a sajátos élettani jegyekkel fémjelzett egyedi szerepe (1. ,A” függelék az „alapvető” érzelmek részleteiről). A test és az agy megismerésének új mőd- szerei egyre árnyaltabb képet adnak a kutatóknak arról, hogyan készítiklerászervezetet a különféle érzelmek más és más reák-- cióra.7 Harag esetében a vér a kézfejbe tolul, a fegyver megragadását, az ellenségre való lesújtást megkönnyítendő; a szívverés üteme felgyorsul; hormonok, például az adrenalin áfádatáád lökést a határozott { erőkifejtéshez. Félelem esetén a vér a nagy vázizmokhoz, például a lábszárba áramlik, a menekülés megkönnyítésére - az arc elsápad, mert a vér máshova terelődik C,meghűl bennünk”, mint mondani szokás). Ugyanakkor sóbálvánnyá dermedünk, ha csak egy pillanatra is, talán hogy legyen időnk felmérni, nem jobb-e elrejtőznünk. Az agy érzelmi központjainak pályái olyan hormonokat szaporítanak fel, amelyek a testet „vigyázz”-ba helyezik; idegesek leszünk, tettre készek, figyelmünk a közvetlen fenyegetésre irányul, hogy' könnyebben eldönthessük, mi a teendő. A boldogság keltette sokféle biológiai változás között szerepel egy olyan agyi központ fokozott működése, amely gátolja a negatív érzéseket, növeli a mozgósítható energiát, és háttérbe szőnT- ja az aggályos gondolatok forrásait. Fiziológiás szempontból nincs látványos kilengés, csupán nyugalmi állapot, melynek jóvoltából hamarabb közömbösítjük a felkavaró érzelmek által okozott biológiai ingerlést. Ez a konfiguráció oldottságot nyújt a testnek, egyben készséget és kedvet az éppen napirenden lévő feladathoz vagy a távolabbi célokra való irányuláshoz. A szeretet, a_gyöngéd érzelmek, a nemi kielégülés paraszimpatikus túlsúlyt okoznak - fiziológiai ellentéte ez a „harc vagy menekülés” felfokozottságának, amely közös a félelemben és a 21

haragban. A „relaxációs válaszának mondott paraszimpatikus minta a nyugalom és az elégedettség együttműködést elősegítő testi reakcióit egyesíti. Mjkor a meglepetéstől fe\akad a szemünk, látómezőnk megnagyobbodik és több jenyériji retinát. így több információhoz jutunk a váratlan eseményről, könnyebbenállapítjuk meg, valójában miről is van szó az optimális akcióterv érdekében. Világszerte azonos az undor kifejezése, s ugyanazt adja hírül: valaminek konkrétan vagy átvitt értelemben viszolyogtató az ízeT»űze?Azundorodó mimikában - kissé oldalra húzott felső ajak, orr-ráncolás - Darwin észrevétele szerint az ősi igyekezet jelenik meg az orr bántó szag előli bezárására, a mérgező étel kiköpésére. KbánalizX a célt szolgálja, hogy valami komoly veszteség hozzánk közel álló személy halála, keserves j:salódás^- fölött napirendre térjünk A szomorúság megcsappanja buzgalmunkat és lelkesedésünket az élet dolgai, kivált a szórakozások és örömök iránt, s ha depresszióvá mélyül, a szervezet anyagcseréjét is lelassítja A befelé fordulás, félrevonulás módot ad arra, hogy veszteségünket, csalódásunkat meggyászoljuk levonjuk a konzekvenciákat, s erőnk lassú visszatértével új terveket kovácsoljunk Talán éppen ez az energiaveszteség magyarázza, hogy a nekibúsuló - és sebezhető - előember nem hagyta el viszonylagos biztonságot nyújtó otthonát. Ezeket a biológiailag meghatározott cselekvési hajlandóságokat élettapasztalatunk és civilizációnk is alakítja Példa: a világon mindenhol bánatot és gyászt kelt szerettünk elvesztése. De ennek kimutatását - az érzelmek megnyilvánulását vagy szemérmes elrejtését - a kultúra szabályozza, miként azt is, hogy életünk mely szereplőit soroljuk a szeretett, meggyászolni való kategóriába. Az evolúciónak az a hosszú szakasza, amely ezeket az érzelmi reakciókat kialakította, bizonyára keményebb világ volt annál is, ami az emberi fajtának a történelem hajnala óta kijutott. Alig néhány újszülött cseperedett gyermekké, alig néhány felnőtt érte meg harmincadik életévét, ragadozók leselkedtek minden bokorban, az áradások, aszályok szélsőségei az éhen pusztulás 22

kockázatát jelentették. De már a földművelés és a legelemibb emberi társulások is drámaian megnövelték a túlélés esélyét. Az utolsó tízezer évben ez a fejlődés világszerte tért hódított, és fokozatosan enyhült az emberiséget tizedelő engesztelhetetlen nyomás. Éppen ez a nyomás tette érzelmi reakcióinkat fennmaradásunk szempontjából oly döntő jelentőségűvé; a nyomás enyhülése folytai ij;rzelmi skálánk elemei sem illeszkednek többé kifogástalanul. A messzi múltban a lobbanékonyság a túlélés záloga volt, de katasztrófa, amikor a mai tizenhárom évesek automata fegyvereket süthetnek el.8

KÉTFÉLE ELMÉNK Ismerősöm keserves válásáról mesél. A férje munkahelyi szerelembe esett egy fiatalabb nővel, hirtelen bejelentette, hogy összeköltözik vele. Hónapokig folyt a bősz marakodás a házon, a vagyonon, a gyerekeken. Időközben megint csak több hónap telt el, az asszony, úgymond, rákapott a függetlenségre, jobb neki egyedül. „Már nem gondolok a férjemre, egyszerűen nem érdekel többé” hangoztatja. De míg kimondja ezt, elönti a szemét a könny. Persze nem nagy dolog szemet hunyni egy ilyen könnyes pillanat fölött. Ha azonban empátiánk felfogja, hogy valakinek a könnyes szeme az illető szomorúságáról vall, hiába tagadja, ugyanúgy~a megértés aktusa, mint mikor a nyomtatott betű jelentését ki:sííabizáljuk. Egyfelől az érzelmi elme*, másfelől a racionális elme működéséről van szó. S nagyon is valóságos, hogyTetféíe elménk van, egy gondolkodó és egy érző. Ennek a két, homlokegyenest ellentétes agytevékenységnek az egymásba játszása alkotja belső életünket. A racionális gondol- \ kozás többnyire tudatos: nagyobb figyelem-összpontosítás, el- mélyedés,~a *Az emotional mind kifejezés végig így szerepel a magyar változatban. (A ford.)

23

latolgatás, a reflexió képessége jellemzi. De párhu- zamosan létezik a megismerésnek egy másik rendszere isjndu- latos, hevesjdőnként illogikus - ez az érzelmi elme. (Az érzelmi elmé^jéDemzőinek részletes leírását ), a „B” függelékben.) Az érzelem/racionalitás kettőssége nagyjából megfelel a fej és a szív népi különválasztásának; mélyebb meggyőződést jelent, ha valamit a szívünkkel is tudunk, mint ha csak racionális elménkkel. A racionalitás és az érzelmesség agyi befolyásának aránya egyenes függvény; minél áthatóbb az érzés, annál jobban eluralkodik az érzelmi agy- s annál kevésbé hatékony a racionális. Ebben a tényállásban a jelek szerint több évezrednyi evolúciós előny ölt testet, érzelmeink és intuícióink irányítják azonnali reagálásunkat életveszélyes helyzetekre, amikor a fontolgatás halálos lenne. Kétféle elménk, az érzelmi és a racionális többnyire szoros harmóniában múkodiTegyütt, s a kétféle tudás egymásba fonódva igazít el az élet dolgaiban. Az érzelmi és a racionális elme rendszerint egyensúlyban van, az érzelem termékenyen járul hozzá a racionális elme műveleteihez, a racionalitás pedig árnyalja, esetenként megvétózza azt, amit az érzelmek beletáplálnak. Az érzelmi és a racionális elme .mindazonáltal félig- meddig függetlenek egymástól; mint majd látni fogjuk, működésüket más és más, igaz, összekapcsolódó agyi pályák befolyásolják Sokszor, majdnem mindig példás a kétféle elme együttműködése: az érzelmek elengedhetetlenek a gondolkodáshoz, és megfordítva. De ha feltámadnak a szenvedélyek, megbillen az egyensúly: fölénybe kerüTaz érzelmi elme, és a racionalitás talajt veszít. Rotterdami Erazmus tizenhatodik századi humanista szatirikus vénában írt értelem és érzelem örök feszültségéről.’ „Mármost Jupiter mennyivel, de mennyivel több szenvedélyt adott, mint észt. Éppen azért, hogy az emberi élet ne legyen teljességgel szomorú és vigasztalan. Úgy viszonyúinak egymáshoz, mint a fél uncia viszonylik huszonnégyszereséhez, az ashoz. Az észt a fej kis szögletébe száműzte, és a test többi részét egészen átengedte a szenvedélyeknek Aztán szembehelyezett az ésszel két erőszakos tirannust: a haragot, 24

mely keblünk fellegvárában trónol, s megszállva tartja magát a szívet is, az élet forrását. Valamint a kéjvágyat, mely a test birodalmán szélesen uralkodik, az ágyék alsó határától kezdve. Hogy kettejük csapataival szemben mennyit ér az ész, a mindennapi élet eléggé bizonyítja: az egyetlen, amit tehet, hogy rekedtre kiabálja magát, miközben az erény szabályait követeli. Ezek azonban visszaküldik a kötelet uralkodójuknak, vadul túlkiabálják úgyhogy belefárad már ebbe is, és megadja magát.” (XVI. fejezet, Kardos Tibor fordítása)

HOGYAN FEJLŐDÖTT KI AZ AGY Hogy jobban megértsük, mekkora hatalmuk van az érzelmeknek a gondolkodó elme felett - s hogy miért különbözik össze oly könnyen az érzelem és a józanság -, tekintsük át, hogyan alakult ki az agy. Az emberi agy, e majd másfél kilónyi sejt és folyadék, körülbelül háromszor akkora, mint legközelebbi evolúciós rokonainké, a nem ember főemlősöké. Az evolúció sok millió éve folyamán az agy felfelé nőtt, magasabb rendű központjai az alacsonyabb rendű, ősibb állományból ágaztak tovább. (Az embrió agyfejlődése nagyjából ugyanezt a mintát ismétli.) Az agy legprimitívebb régiója, amely jelen van minden, a minimálisnál picivel is fejlettebb idegrendszerű fajtánál, a gerincoszlop tetejét körülvevő agytörzs. Ez az agygyökér szabályoz olyan alapvető életfunkciókat, mintajégzés, a többi szerv anyagcseréje, ezenfelül a sztereotip reakciókat és mozgásokat is ellenőrzi. E primitív agyról nem állítható, hogy gondolkodna vagy tanulna, inkább előre beprogramozott szabályozókészülék, amely üzemelteti a szervezetet, és gondoskodik a túlélést biztosító reakciókról. Az őshüllők idejében bizonyára ezé az agyé volt a főszerep: gondoljunk a fenyegetést sejtető, sziszegő kígyóra. A legprimitívebb gyökérből, az agytörzsből sarjadtak ki az érzelmi központok. Évmilliókkaftósőbb az evolúció során ezekből az érzelmi régiókból bomlott ld a gondolkodó agy, a „neo- cortex”, a legfelső rétegeket alkotó, tekervényes gömb. A tény, hogy a gondolkodó agy az érzelmi agyból nőtt ki, sokat elárul gondolkodás 25

és érzelem viszonyáról; a gondolkodás sehol sem volt még, amikor érzelem már létezett. Érzelmi életünk legősibb gyökere a szaglás, pontosabban a szaglólebeny, a szagokat befogadó és elemző agysejtek. Minden élőlény, legyen táplálék, méreg, nemi partner, ragadozó vagy 'préda, egyedi molekuláris azonosítót bocsát a szelek szárnyára. fv. ősidőkben a szaglás volt az az érzék, amely leginkább segítette a túlélést. A szaglólebenyből kezdett kifejlődni a többi primitív érzelmi központ, s idővel körbenőtték az agytörzs felső peremét. Csírájában a szaglólebeny mindössze vékony, szagelemző idegsejtréte- gckből állt. Az egyik réteg befogadta a szagot, és besorolta az érdemi kategóriákba: ehető vagy mérgező, lehetséges szexuális partner, ellenség vagy táplálék. A második sejtréteg az idegrendszeren keresztül reflexüzeneteketküldött, hogy a test mit tegyen: harapjon, köpjön, közeledjen, meneküljön vagy üldözzön. 10 Az első emlősöknél jelentek meg az érzelmi agy új, kulcsfontossagú~rétegei. Az agytörzset úgy veszik korul, "mint a cipó, amelyből alul középen kiharaptak egy falásnyit: így jobban illeszkedhetnek. Mivel az agynak ez a része gyűrűformán határol ja az agytörzset, a limbikus rendszer nevet kapta a gyűrűt jelentő latin limbus szóból Ez az új idegi terület gyarapította az agy készletét igazi érzelmekkel." Ha elhatalmasodik rajtunk a vágy, a düh, az eszeveszett szerelem vagy a menekülhetnék, limbikus rendszerünk tart a markában. Az alakuló limbikus rendszer két, nagy hatású eszközt fejlesz- tett ki, a tanulást és az emlékezetet. E forradalmi előrelépések jóvoltából az állat sokkal okosabban dönthetett a.túlélési alternatívák közt, s válaszainak a változó követelmények szerinti finomhangolása is lehetővé vált az állandó, automatikus reakciók helyett. Ha valamilyen táplálék megártott neki, a továbbiak- ban mellőzhette. Változatlanul a szaglás döntötte el nagyrészt, mit szabad megenni, mit nem; a szaglógumó és a limbikus rendszer közötti kapcsolódásokra hárult ekkor a szagok felismerése és azonosítása, az adott szag múltbeliekkel való összehasonlítása, jó és rossz 26

megkülönböztetése végett. A feladatot a rhinencephalon látta el, ez szó szerint annyit tesz, hogy „orragy”, a limbikus hálózat része, s elemi kiindulása az agykéregnek, vagyis a gondolkodó agynak. Jförülbelül százmillió éve az emlősök agya ugrásszerűen megnőtt. A vékony, kétrétegű agykéreg - a tervező, ingert befogadó, mozgást összehangoló agyi régiók - fölé számos új rétegben adódtak agysejtek, s ezekből jött létre a neocortex. Az ősagy kétrétegű kérgéhez képest a neocortex rendkívüli szellemi haladást biztosított. A Homo sapiens más fajokénál jóval terjedelmesebb agykérgének köszönhető minden sajátosan emberi jegyünk. Az agykéreg a gondolkodás székhelye, ez foglalja magában mindazon központokat, amelyek összerakják és értelmezik mindazt, amit érzékszerveink észlelnek. Az érzést kiegészíti a róla való vélekedésünkkel - s lehetővé teszi, hogy eszmék, művészetek, jelképek, fantáziák érzelmeket váltsanak ki belőlünk. Az evolúció során az agykéreg olyan körültekintő finomhangolásra adott módot, ami nagyban növelte mostoha körülmények között az egyén túlélési esélyeit, egyben valószínűsítette, hogy ivadékai továbbadják a géneket, melyek ezt az idegi sémát hordozzák. A túlélési előny az agykéreg stratégiaalkotó, hosszú távra tervező képességéből és más elmefortélyokból fakad. A művészet, a civilizáció, a kultúra csúcsteljesítményeit is az agykéreg hozza létre. Az agyjMtgz a kiteljesedése az érzelmi életet is tovább árnyalta. Vegyük például a szerelmet A limbikus rendszer gerjeszti az örömérzést és a nemi vágyat, amelyek a szexuális fellángolást táplálják. Viszont az agykéreg jelenléte és a limbikus rendszer- hez való kapcsolódásai teremtik meg a család sarkkövét képező ajiyagyermek viszonyíts a gyermeknevelés emberi fejlődéshez elengedhetetlen hosszú távú elkötelezettségét. (Az agykéreggel nem rendelkező fajoknál, pl. a hüllőknél, nincs anyai szeretet; az újszülött kicsiknek el kell rejtőzniük, nehogy kannibalizmusnak essenek áldozatul.) Az embernél szülő és gyermek véd- és dacszövetségének köszönhetően az érés nagyrészt a hosszú gyermekkor folyamán mehet végbe - s ezalatt szakadatlanul fejlődik az agy. Ha végigtekintünk a hüllőtől a rhesusmajmon át az emberig ívelő 27

törzsfejlődési skálán, az agykéregnek már a tömege is egyre gyarapodik, s az agyi pályák megszaporodása e növekedéssel mértanilag arányos. Minél több az ilyen kapcsolódás, annál több lehetséges reakció jön szóba. Az agykéreg teszi lehetővé az érzelmi élet sokszínűségét és összetettségét, például, hogy érzések kapcsán is lehetnek érzéseink. Az emlősöknél az agykéreg és a limbikus rendszer kapcsolata sokkal kifejezettebb, mint bármely más fajtánál, s az ember e téren az emlősök közül is kiemelkedik; sejthető tehát, miért vagyunk képesek annyiféle s oly árnyalt érzelmi reakcióra. A nyúlnak vagy a rhesusmajomnak korlátozott számú tipikus reakciója van a félelemre, az ember terjedelmesebb agykérge ötletesebb repertoárral szolgál - például, hogy a mentőket meg a rendőrséget is tárcsázhatjuk. Minél összetettebb egy társadalmi formáció, annál lényegesebb a rugalmasság - márpedig a miénknél összetettebb társadalom nem létezik.12 E magasabb rendű központok irányítótevékenysége nem terjed ki az érzelmi élet egészére; döntő érzelmi kérdésekben - kivált érzelmi vészhelyzetekben - mondhatni, leköszönnek a limbikus rendszer javára. Mivel a magasabb agyközpontok közül oly sok gyökerezik vagy hat vissza a limbikus régióra, az érzelmi agy szerepe meghatározó az idegi szerkezetben. Az új agy eredete lévén, az érzelmi szférák megszámlálhatatlan pályán kötődnek az agykéreg valamennyi mezőjéhez. Ezáltal az érzelmi központok befolyása óriási az agy egyéb területeinek működésére - a gondolkodás központjait is beleértve.

1 Associated Press, 1993- szept. 15. 2 Az önzetlen szeretet témájának időtlensége kitetszik abból is, hogy milyen sokszor szerepel a világ mítoszaiban. AJakata-meséket évezredek óta mesélik Ázsia-szcrte, s valamennyi példázat az önfeláldozásról. 3 Önzetlen szeretet és az emberiség túlélése: az evolúciós elméleteket, melyek az önzetlenség előnyös voltát hangsúlyozzák az alkalmazkodásban, jól foglalja össze Malcolm Slavin és Dániel Kriegman The Adaptive Design ofthe Humán Psyche c. könyve (New York, Guildford Press, 1992). 4 Ennél az okfejtésnél nagyrészt Paul Ekman kulcsfontosságú ta-

28

nulmányára támaszkodtam: „An Argument fór Basic Emotions", Cog- nition and Emotion, 6,1992, 169-200. 0. A megjelölt gondolatot P. N. Johnson-Laird és K. Oatley tanulmányából merítem a folyóiratnak ugyanebből a számából. 5 Hogyan lőtték agyon Matilda Crabtreet? The New York Times, 1994. nov. 11. 6 Csak felnőtteknél. Paul Ekman észrevétele, Kaliforniai Egyetem, San Francisco. 7 Az érzelmekkel kapcsolatos testi változásokról és evolúciós okaikról. Néhány ilyen elváltozást Róbert W. Levenson, Paul Ekman és Wallace V. Friesen dokumentáltak „Voluntary Facial Action Generates Emotion-Specific Autonomous

Nervous

System

Activity”

című

közleményükben

(Psychophysiology, 27, 1990). A listát részben innen, részben más forrásokból merítem. Jelen pillanatban ez a lista még némiképp spekulatívnak minősül; a tudományos vita jelenleg is tart, hogy az egyes emócióknak pontosan mi a biológiai jelentősége, s egyes kutatók azon a nézeten vannak, hogy az emóciók egybeesése különbségeiknél jóval jelentősebb, s hogy egyelőre nem rendelkezünk kellően érett módszerekkel az emóció élettani korrelátumainak méréséhez. A vitáról bővebbet 1. Paul Ekman és Richard Davidson szerk.: Funda- mental Questions About Emotions (New York, Oxford University Press, 1994). 8 Paul Ekman így fogalmaz: „A harag a legveszélyesebb érzelem: a társadalmat napjainkban romboló fő problémák közül nem egy kapcsolódik az elszabadult haraghoz. A legkevésbé alkalmazkodóképes emóció, mert harcra mobilizál. Érzelmeink akkor alakultak ki, amikor technikai eszköztárunk nem tette lehetővé, hogy ilyen gáttalanul kiéljük őket. Amikor a történelem előtti időkben egy pillanatra feltámadt valakiben a gyilkos kedv, és vért szomjazott, nem volt olyan könnyű dolga, mint ma” 9 Rotterdami Erazmus: A balgaság dicsérete, Kardos Tibor fordítása. 10 Ezek az alapvető reakciók határozták meg ezeknek a fajtáknak az „érzelmi”, azaz inkább ösztönéletét. Az evolúció szempontjából fontosabb, hogy ezeken a döntéseken múlt a túlélés; azok az állatok, amelyek jól vagy elég jól helytálltak, fennmaradtak, és továbbadhatták génjeiket. A belső történések ezekben a korai időkben valóban állati szinten voltak még, az érzékek és az ingerekre adható kezdetleges reakciók szerény készlete állt egy gyík, egy béka, egy madár, egy hal - netán egy brontoszaurusz rendelkezésére. Ebben a csenevész agyban még nem jutott hely a mai értelemben

vett

érzelemnek.

29

11 A limbikus rendszer és az érzelmek: R. Joseph: „The Naked Neuron: Evolution and the Languages of the Brain and Body”, New York, Plenum Publishing, 1993; Paul D. MacLean, The Triune Brain in Evolution (New York, Plenum, 1990). 12 A kis rhesusok és az alkalmazkodóképesség: „Aspects of emotion conserved across species”, Ned Kálin (Wisconsini Egyetem, pszichológiai és pszichiátriai tanszék) előadása a MacArthur affektív neurológiai konferencián,

1992.

november.

Agy érzelmi merénylet anatómiája

élet komédia a gondolkodónak és tragédia az érzőnek.” Horace Walpole 1963-ban történt, egy forró augusztusi délutánon. Martin Luther Ring éppen aznap mondta el híres, „Van egy álmom” kezdetű beszédét Washingtonban, egy polgárjogi tüntetésen. Richard Robles, az edzett betörő pedig, miután ideiglenesen szabadlábra helyezték a börtönből, ahol hároméves büntetését töltötte heroinfüggőség miatt elkövetett száz-egynéhány rendbeli betörésért, úgy döntött, nekivág még egyszer, utolszor. Robles később azt állította, jó útra akart térni, de mindenképpen pénzt kellett szereznie barátnője és hároméves kislányuk számára. A lakásban, ahová betört, két fiatal nő lakott: Janice Wylie, a Newsweek magazin 21 éves munkatársa, és Emily Hoffert, 23 éves tanítónő. Jóllehet Robles abban a hitben választotta a finom környéket tetthelyül, hogy üres lesz a lakás, Wylie-t otthon találta. Késsel megfenyegette és megkötözte. Már távozóban volt, amikor Hoffert is hazaért. Robles egérút reményében nekilátott megkötözni a másik lányt is. Sok év után Robles úgy meséli, hogy miközben Hoffertet megkötözte, Janice Wylie ráolvasta, nem úszhatja meg szárazon, mert ő emlékezetébe véste az arcvonásait, és nyomra fogja vezetni a rendőrséget. Robles, aki megfogadta, hogy ez lesz az utolsó betörése, pánikba esett, elborult az agya. Magánkívül felkapott egy szódásszifont, és eszméletlenre verte vele a két nőt, aztán dühtől és rémülettől fuldokolva összekaszabolta őket egy konyhakéssel. Jó huszonöt év elteltével Robles siránkozva idézte fel a pillanatot: 32

„Egyszerűen begolyóztam. Felrobbant az agyam.” Roblesnek volt ideje megbánni fékevesztett dühöngését. Jelenleg is rács mögött ül, harminc évvel a hírhedt gyilkossági eset után. Az ilyen érzelmi bomba idegi merénylet. A bizonyítékok tanúsága szerint ilyenkor egy limbikus agyközpont riadót fúj, és az agy egészét berántja a legsürgősebbnek vélt akcióba. A merénylet egy pillanat műve, az agykéreg, a gondolkodó agy nagy jelentőségű hajszállal marad le a helyzet tiszta észleléséről, s döntési esélye végképp nulla. Az ilyen merénylet kitüntető jegye, hogy a pillanat elmúltával az érintett nem érti, mi lelte. Az effajta merénylet nem feltétlenül ritka, borzalmas, „dolgozólány-gyilkosság” típusú bűntényt maga után vonó eset. Kevésbé katasztrofális - de nem kevésbé heves - formában viszonylag gyakori eseménye életünknek. Gondoljunk vissza, mikor fordult utoljára elő, hogy „nem bírtuk cérnával”, és kiosztottuk hitvesünket, gyermekünket, netán a másik autóst, aztán utóbb jobb belátásra térve, lépcsőházi bölcsességként leszögeztük, hogy indokolatlanul keltünk ki magunkból. Alighanem ilyen merénylet történt, idegek általi hatalomátvétel, amely, mint látni fogjuk, az amygdalának elnevezett limbikus agyközpontból indul ki. Nem minden limbikus rajtaütés gyötrelmes. Ha valaki hasát fogva, csillapíthatatlanul röhög egy viccen, szintén limbikus reakció. S a túláradó öröm pillanataiban is felütheti fejét. Mikor Dán Jansen gyorskorcsolyázó számos, fájdalmasan elvetélt kísérlet után, nővére halálos ágyánál tett fogadalmát teljesítve, végre aranyérmet nyert ezer méteren a 94-es norvégjai téli olimpián, felesége rosszul lett az izgalomtól és a boldogságtól, és orvosi segítségre szorult a pályaszélen.

MINDEN SZENVEDÉLY FÉSZKE Az embernél KL amygdala (neve a mandulát jelentő görög szóból származik) egymásba kapcsolódó struktúrák mandulaforma bokra az agytörzs fölött, a limbikus gyűrű aljában. Az agy mindkét oldalán van belőle egy, a halánték felé hajolva. Az ember, legközelebbi evolúciós rokonaihoz, a főemlősökhöz viszonyítva, 33

igen terjedelmes amygdaláva! bír. A hippocampus és amygdala kulcsfontosságú tartozékai voltak a primitív „orr-agy”-nak, amelyből az evolúció során a cortex, majd a neocortex kifejlődtek. Mind a mai napig nagyjá- ban-egészében a limbikus struktúrák végzik az agyban a tanulást és az emlékezést; az amygdala pedig az érzelmi ügyekre specializálódik. Ha az amygdalát elvágják az agy többi részétől, feltűnő érzéketlensé^Feredményez a történések érzelmi súlya iránt: ez az állapot „érzelmi vakságának is nevezhető. Az érintkezés, ha nincs érzelmi súlya, jelentőségét veszti. Egy fiatalembernek sebészi úton eltávolították az amygdaláját, súlyos rohamait kivédendő, s megszűnt érdeklődni a többi ember iránt, azontúl legszívesebben teljes elszigeteltségben üldögélt. Beszélgetni továbbra is képes volt, de nem ismerte fel a közeli barátokat, rokonokat, még az anyját sem, és hidegen hagyta közönye felett érzett bánatuk. Amygdala híján a jelek szerint elhagyta az érzelmek felismerésének és az érzelmekhez való érzelmi viszonyulásnak a képessége.1 Az amygdala az érzelmi emlékek tárháza, tehát az érzelem jelentősége is itt honol: amygdala nélkül nincsen személyesség. Az amygdalához azonban nemcsak az érzelmek kötődnek: X felel minden szenvedélvért. Ha egy állat amygdaláját kiveszik vagy elmetszik, többe nincs benne félelem vagy harag, versengési, együttműködési indíttatás, nem találja a helyét saját fajtája rendjében; érzései, ha egyáltalán vannak, tompák. A könnyhul- latást, ezt az egyedülállóan emberi érzelemnyilvánítást az amygdala és egy közeli szerkezet, a cingulate gyrus kezdeményezik; ezeket az agyi régiókat csillapítja, ha átölelnek, simogatnak vagy más módon vigasztalnak bennünket. Amygdala nélkül azonban nincsenek letörlendő könnyeink. Joseph LeDoux, a New York University idegtudományi intézetének kutatója fedezte fel elsőként az amygdala kulcsszerepét az érzelmi agyban.2 LeDoux az idegkutatóknak ahhoz az új nemzedékéhez tartozik, akik élnek a működő agy feltérképezésének idáig elérhetetlen pontosságú új módszereivel és technikáival, s így leránthatják a leplet az elme korábbi tudósnemzedékek által megfejthetetlennek vélt 34

rejtelmeiről. Amit LeDoux az érzelmi agy áramköreiről felfedezett, gyökeresen megváltoztatja a limbikus rendszerről régtől élőképet, és egészen más megvilágításba helyezi a többi limbikus szerkezet szerepét.3 LeDoux kutatási eredményei magyarázatot adnak, hogyan veheti át cselekvéseink irányítását az amygdala, még mielőtt a gondolkodó agy, az agykéreg döntésre jutott volna. Mint majd látni fogjuk, az amygdala működésében és az agykéreggel való kölcsönhatásában rejlik az érzelmi intelligencia lényegei

AZ IDEGI BUKTATÓ Amikor az érzelmeknek a lelki életben betöltött óriási szerepétvizsgáljuk, töprengésre leginkább azok a hevességünkben elkövetett cselekedeteink adnak okot, metyekeí a vörös köd eloszlása után nyomban megbánunk: hogyhogy elveszítjük a fejünket egy pillanat alatt? Vegyünk egy példát. Egy fiatal lány két órát autózott Bostonig hogy a barátjával együtt ebédeljenek s együtt töltsék a nap további részét. Ebéd közben a fiú átnyújtotta a lánynak azt a nehezen megszerezhető művészi nyomatat, amelyet egyenesen Spanyolországból hozott neki, mert a lány régóta vágyott rá. A lány öröme azonban rövid életű volt: amikor ugyanis felvetette, hogy ebéd után nézzenek meg egy filmet, amit ő nagyon szeretne látni, a fiú meghökkentő módon azt válaszol

35

ta, nem ér rá, baseballedzése van. A lánynak elképedésében és sértődöttségében a könnye is eleredt, felpattant az asztaltól, kirohant az étteremből, és első indulatában a szemétbe hajította a képet. Mikor hónapokkal később elmeséli az esetet, nem a szakítást bánja, hanem hogy odaveszett a kép. Az ilyen jyllanatokban - amikor az indulat győz az ész felett központi jelentőségű azTamygdala újonnan felfedezett szerepe.Az érzékek gyűjtötte jelzések alapján az. amygdala a bajt keresi minden tapasztalatban. Ezért olyan nagy hatalmú poszt belső életünkben, mondhatni, lelki strázsa: minden helyzetnek, érzékiéinek egyetlen kérdést szegez a legprimitívebben: „Utálom? Bánt? Félek tőle?” Ha így van - ha az adott pillanat igenlő választ hív elő az amygdala mint drótakadály és távíróvezeték válságot kürtöl szét az agy minden területének. Az agy szerkezetében az amygdala afféle őrszoba, ahol ugrás- ra kész ügyeletesek hívják telefonon a tűzoltókat, á rendőrséget meg a szomszédot, valahányszor riasztás fut be. Ha például félelemriadó van, az amygdala sürgős üzeneteket küld szét minden főbb agyi területnek: elindítja a szervezetben a „harc vagy menekülés’rhormonok ürítését, működésbe lépteti a mozgásközpontokat, felpörgeti a szív- és érrendszert, az izmokat és a beleket.4 Az amygdala áramköreinek jelzésére vészhelyzet^nagyságrendben termelődik a norepinefrin hormon, a kulcsfontosságú agyi területek, példáuFaz érzékelést pontosítók tevékenységét fokozandó: az agy izgalmi állapotba kerül. Az amygdala az agytörzset is utasítja, hogy az arc rémült kifejezésbe merevüljön, a levegőben álljanak meg a célszerűtlen mozdulatok, a szívverés üteme felgyorsuljon, a vérnyomás emelkedjen, a légzés pedig lassuljon; gondoskodik arról, hogy a figyelem a félelemforrásra összpontosuljon, s az izmok előkészüljenek a megfelelő reakcióra. Közben az agykéreg memóriarendszerei is végigperegnek, hátha van az adott válsághelyzetre vonatkozó információ, háttérbe szorítva minden más gondolati fonalat. S ezzel még korántsem soroltuk el az agyat dirigáló amygdala által gondosan összehangolt változásokat (részletesebben 1. a „C”

36

függeléket). Az amygdala ideg-összeköttetéseinek kiterjedt hálózata teszi lehetővé, hogy vesz esetén uralma alá hajtsa és irányítsa~áz agy tu n omó részét - a racionálisjdmétjs bele- értve.__

ÉRZELMI ŐRSZEM Egy barátom mesélte, hogy Angliában töltötte szabadságát, s beült ebédelni egy vízparti vendéglőbe. Amikor evés után lesétált a lépcsőkön a csatornához, egy lányt pillantott meg, aki sóbálványként meredt a vízre. Barátom ész nélkül fejest ugrott - úgy, ahogy volt, kabátban-nyakkendőben. Csak a vízben kapcsolt, hogy a lányt egy vízbe esett kisgyerek látványa sokkolta any- nyira - ki is mentette a kicsit. Mi késztette vízbe ugrásra, amikor még sejtelme sem volt, miért teszi? Minden valószínűség szerint az amygdalája. Az utóbbi évtized legmélyenszántóbb felismerése az érzelmi életre vonatkozóan LeDoux munkásságának köszönhető, amely rávilágított, hogy az agy felépítéséből következően az amygdalá- nak miképpen juthat az érzelmi őrszem agyi puccsot lehetővé tevő, kivételezett pozíciója.5 Kutatásai kiderítették, hogy az ér- zékletek a fülből vagy a szemből először a talamuszba jutnak az agyban, onnan pedig~^~égyetlen szinapszison keresztül -jtz~ amygdalába; a talamusz második jelzésének iránya pedig az agykéreg - a gondolkodó agy. Ez a séma az ok, amiért az amygdala előbb kezdhet el reagálni, mint az agykéreg, amelynek agyi pályái több szinten dolgozzák fel teljes egészében az információt, hogy végül finomabban megmunkált választ adjanak. LeDoux kutatási eredményei azért forradalmi jelentőségűek az érzelmi élet megértése szempontjából, mert első ízben mutatnak ki az agykérget megkerülő idegpályákat. Legelemibb, legősibb érzéseink útja az amygdalán keresztül vezet, s ez a pálya nagyjából indokolja, miért hengerelheti le a racionalitást az emóció. Az idegtudomány hagyományos álláspontja szerint a szemtől, a fültől és a többi érzékszervtől a talamuszba fut be a jelzés, s onnan 37

megy tovább feldolgozásra az agykéreg adott területeihez, melyek a jelekből összerakják a tárgyat olyanná, amilyennek mi észleljük. A jelek osztályozáson, értelmezésen mennek keresztül, hogy az agy kiilönkülön azonosíthassa a tárgyakat és jelentőségüket. A régi elmélet szerint az agykéreg jelez a limbikus agynak, s a megfelelő válasz onnan sugárzik az agy és a test többi Talamusz

A vizuális jelzés a retinától a talamuszba jut, ahol lefordítódik az agy nyelvére. Az üzenet nagy része ezek után a látókéregbe halad tovább elemzésre és kiértékelésre, a megfelelő válasz megállapítására; ha ez a válasz érzelmi, jelzés megy az ainyg- dalaha, amely működésbe hozza az érzelmi centrumokat. Az eredeti jelzésnek egy kisebb hányada azonban a talamuszból egyenesen az amygdalába kerül gyorsabb átvitel révén, amely sebesebb (ugyanakkor pontatlanabb) választ tesz lehetővé. Az amygdala tebát érzelmi reakciót indíthat el, mielőtt az agykéreg központjai mindenestülfelfoghatták volna, mi történik.

részébe. Többnyire így is van - LeDoux azonban felfedezte, hogy az agykéreghez vezető hosszaEKútvonalon kívül letezi égy kisebb neuronkötégTamcly közvetlen összeköttetést teremTa tádárnüsz és az amygdala között Ez a keskenyebb, rövidebb átjáró - afféle idegi kiskapu - teszi lehetővé, hogy az amygdalát egyenesen is programozhassák az érzékek, s reakció kezdődhessen, még mielőtt az 38

agykéreg mindenestül felfoghatta volna a jelzéseket. E felfedezés érvényteleníti azt az elképzelést, miszerint az amygdala érzelmi reakcióit csakis az agykéregből érkező jelzések alakítják. Az amygdala ezen a szükségpályán is indíthat érzelmi reakciót, ”áz' agykéreggcTmegteremtődő oda-vissza áramkörrel párhuzamosan. Az amygdala akcióba lendít, miközben a lassúbb - és tájékozottabb - agykéreg a kifinomultabb reakció menetét szervezi. LeDoux az állati félelemmel kapcsolatos vizsgálataival cáfolt rá az érzelmi pályákról alkotott hagyományos képre. Egy perdöntő kísérletben patkányoknál kiirtotta a hallókérget, majd hangjelzéssel kísért elektrosokknak tette ki őket. A patkányok hamarosan megtanulták félni a hangjelzést, holott agykérgük ezt nem regisztrálta. A hang a fül, a talamusz és az amygdala közti egyenes útra tért, a magasabb rendű pályák mellőzésével. Vagyis a patkányok kéregtevékenység nélkül is elsajátították az érzelmi reakciót; az amygdala egymagában képes volt érzékelésre, bevésésre és a félelem vezérlésére. LeDoux maga mondta nekem: „Anatómiailag az érzelmek rendszere az agykéregtől függetlenül is működőképes. Érzelmi reakciók és emlékek létrejöhetnek a tudat, a kognitív képesség beavatkozása nélkül is.” Azamygdala azért tárolhat emlékeket és indíthat el válaszmechanizmusokat anélkül, hogy a miérttel tisztában volnánk, mert a talamusz és az amygdala közti lerövidített útvonal nem érinti az agykérget. Talán ez a rövid út indo- kolja, hogy az amygdala érdemben tudomásul sem vett érzelmi benyomásokat és emlékeket hordozhat. LeDoux az amygdala

39

emlékezetben betöltött „földalatti” szerepével magyarázza például azt a meghökkentő kísérletet, amikor a kísérleti személyeknél preferencia jelentkezik a kurta vetítési idő miatt tudatosan nem észlelt, különös geometriai alakzatok iránt. 6 Más kutatások igazolták, hogy az észlelés legelső ezredmásodperceiben azonkívül, hogy tudattalanul felfogjuk azt, amit észlelünk, döntést is hozunk arról, hogy kedvünkre való-e vagy sem; „kognitív tudattalanunk” nem csupán azonosítással szolgál figyelmünknek, hanem véleménnyel is. 7 Érméseinknek van külön gondolkodáspiódja^ amelynek semmi köze a racionális elméhez.

AZ ÉRZELMI EMLÉKEZET SPECIALISTÁJA E tudattalan vélekedések érzelmi emlékek; tárházuk az amygdala. LeDoux és más neurológusok kutatásai arra utalnak, hogy a hippocampus, amely hosszú időn át a limbikus rendszer döntő jelentőségű szerkezetének számított, inkább az érzékietek rögzítésével és értelmezésével foglalkozik, mintsem az érzelmi reakciókkal. A hippocampus fő tevékenysége, hogy élénken idézi meg az érzelmi reakció szempontjából elengedhetetlen kontextust; a hippocampus ismeri fel, hogy medvét látni más az állat kertben, más a hátsó udvarunkban. A hippocampus a száraz tényekre emlékszik, az amygdala a tényt kísérő érzelmekre. Ha előzéskor kis híján frontálisan ütközünk a szembejövő kocsival, a hippocampus őrzi meg az esetre vonatkozó konkrétumokat, például, hogy hol történt, melyik útszakaszon, ki volt velünk akkor, milyen volt a másik autó, de az amygdala miatt kapunk ezután holtunk napjáig hideglelést, valahányszor ugyanilyen akcióba kezdünk. LeDoux ezt így fogalmazta meg: „A hippocampuson múlik, hogy arcról felismerem az unokanővéremet. Viszont az amygdala észrevételezi, hogy az illető hölgy nem a szívem csücske.”

40

Az _agy_egyszerű fortéllyal teszi átütő erejűvé az érzelmi emlékeket: ugyanaz a neurokémiai riasztórendszer, amely a szervezetet éíetveszélybenarrakészteti, hogy menekiilésseTvágy harccal reagáljon, az adott emlékpillanatot is elevenen vési~Be? Stressz (vagy éppen szorongás, sőt vélhetőleg felfokozott öröm) esetében az agyból a vesék fölött elhelyezkedő mellékveséig futó ideg epinefrin és norepinefrin hormonok ürítését indítja el, amelyek a testben szétáradva felkészítenek a vészhelyzetre. E hormonok működésbe hozzák a nervus vagus (bolygóideg) receptorait; ez az agyideg viszi az agy szívritmusszabályzó üzeneteit, de az epinefrin és a norepinefrin hatására vissza is jelez az agynak Főként az amygdala fogadja a jelzéseket, melyek arra serkentik, hogy fokozott működésre ingerelje a memóriát erősítő többi agyi területet. Az amygdala ingerlése folytán a jelek szerint mélyebben véső- dik belénk a legtöbb érzelmileg felfokozott pillanat - növelve X p(. amiákvalószínűségét, hogy emlékszünk első randink színhelyé- re vagy arra, mivel foglalkoztunk éppen, amikor hírét vettük a Challenger űrhajó katasztrófájának. Minél nagyobb az amygdala izgalma, annál mélyebben vésődik be az emlék: legrémítőbb, legfeszültebb élményeink kitörölhetetlenül élnek bennünk tovább. Ez pedig nem mást jelent, mint hogy valóban kétféle memóriánk van, egy a közönséges tényeknek s egy az érzelmi tartalmat hordozóknak. Az érzelmi emlékek különálló rendszere evolúciós szempontból persze nagyon okos dolog, hiszen biztosítja, hogy az állat kivételesen élénk emléket hordozzon mindarról, amit fenyegetésként vagy örömként él meg. A jelenben azonban gyakran félrevezetők az érzelmi emlékek.

VAKLÁRMA AZ IDEGRENDSZERBEN Az ilyen idegi készültség hátulütője, hogy az amygdala lángoló buzgalma igen gyakran nem helyénvaló az emberi társadalom mára oly képlékeny közegében. Az amygdala mint érzelmiem léklerakat aszerint világítja át az élményt, hogy ami épp törté- nik, mennyiben hasonlít a múltra. Az egybevetés módszere az asszociáció: ha a jelen helyzetnek egy kulcseleme olyan, mint egy múltbelié, már megfelelésnek számíthat, innen a reakció elnagyoltsága; teljes 41

megerősítés híján is cselekvés jön létre.jAz amygdala eszelősen követeli, hogy a jelenre késedelem nélkül választ adjunk rég bevésődött módokon, rég múlt helyzetekben e sajátított gondolatokkal, tettekkel, reakciókkal: a hasonlóság lehet mégo y halvány, de elegendő ahhoz, hogy az amygdalát izgassa. így lehetséges, hogy a sok szörnyű seb ellátásától traumatizált hadikórházi ápolónő évek múltán a csatatéri rettenettel, undorral és pánikkal reagál, amikor megcsapja az orrát a kisgyereke által a szekrénybe dugott bűzös pelenka. Elég pár felületes hasonlóság, és az amygdala már ostromállapotot hirdet. Az a baj, hogy az érzelmi töltésű emlékekkel nem csupán ilyen krízisállapotok járhatnak, hanem túlhaladott reakciók is. Ilyen pillanatokban az érzelmi agy megbízhatóságának az is kárára van, hogy soknagy hatású érzelmi emlék származik az első életévekből, a kisded és gondviselői között fennálló kapcsolatból. Mindenképpen így van ez olyan traumatikus eseményeknél, mint a verések vagy a súlyos elhanyagolás. Ebben a korai életszakaszban a többi agyi szerkezet, kivált a narratív emlékezetért felelős hippocampus és a tudatos gondolkodás székhelyéül szolgáló agykéreg, még nem fejlődött ki teljesen. Emlékezéskor az amygdala és a hippocampus együttműködik; mindkettő külön tárolja és gyűjti sajátos információit. A hippocampus információt gyűjt, az amygdala eldönti, van-e az információnak érzelmi értéke vagy sem. Az amygdala nagyon gyorsan érik az újszülött agyában, és már születéskor szinte teljesen kialakult. LeDoux az amygdala gyermekkori szerepével is alátámasztja a pszichoanalízis régflételetTTTogy az det első éveinek történései érzelmi leckék a gyermek és gondviselői viszonyában, egymásra

42

hangolódásuk vagy a kapcsolat zavarai szerint.’ Ezek az érzelmi leckék azért olyan nagy hatásúak s mégis oly nehézen érthetőek kinőtt Nézőpontból LeDoux szerint, mert az amygdala tárolja őket eln^yolt, szavakba nem öntött modellként. Elegkorábbi érzelmi emlékek akkor keletkeznek, amikor a gyermek még képtelen megfogalmazni élményeit: ha később ezek az emlékek felidéződnek, hiányoznak a képzetek, melyekkel körülírhatnánk, hogy mi is zajlik bennünk. Érzelmi kitöréseinket azért élhetjük meg oly zavarba ejtőnek, mert sokszor életünk hajnaláról erednek, amikor a dolgok megrémítettek bennünket, és nem voltunk birtokában a tisztázó maradt bennünk, a közrejátszó emlékek megfogalmazásának szavaknak. A zűrzavar megazonban nyoma sincs.

AMIKOR AZ ÉRZELEM HEVES ÉS PONTATLAN Hajnali három lehetett, amikor nagy tárgy ütötte át a hálószobám plafonját az ágyammal átellenben. Egy másodperc, és kipattantam az ágyból, kinn termettem a szobából, rettegve, hogy a teljes mennyezet rám szakad. Mikor magamhoz tértem, és konstatáltam, hogy kutya bajom, belestem a szobámba, vajon mi okozta a pusztítást - s rá kellett jönnöm, hogy' szó sincs beszakadt plafonról: a feleségem előző nap rendet rakott a szekrényben, és a felstószolt dobozok dőltek le. Nem zuhant be semmi a padlásról, tudniillik nincs is padlás. A mennyezet is, én is sértetlenek vagyunk. Az, hogy félálomban kiugrottam az ágyból - ami plafonbeszakadás esetén valóban életmentő lett volna bemutatja, mekkora lökést adhat a cselekvéshez az amygdala vészhelyzetben, döntő pillanatokkal azelőtt, hogy az agykéreg regisztrálhatná, pontosan mi is történik. A szemtől vagy a fültől a talamuszon keresztül az amygdalához vezető biztonsági szelep ren vu fontos: időt takarít meg az azonnali reakciót kővétcTőTészHely7-zetben. A talamusztól az amygdalához vivő pálya azonban csak kis hányadát szállítja az érzékieteknek, dandárjuk a 43

főútvonalra tér, az agykéreghez. Az amygdalába tehát legjobb esetben is csak hozzávetőleges, óvó jelzés fut be ezen az expressz útvonalon. Mint LeDoux rámutat: „Nem kell minden részletében ismernünk valamit ahhoz, hogy tudjuk, veszélyes.”10 Az egyenes pálya óriási, ezredmásodpercekbenjnérhető lépéselőnyt jelent az agyban. A patkány amygdalája tizenkét ezredmasodpercen belül képes reagálni egy érzékletre. A talamuszból az agykéregbe dupla ennyi a menetidő. Az emberi agyban még nem végeztek hasonló mérést, de az arány nagyjából ugyanez lehet. Az evolúciót tekintve az egyenes kapcsolás nagyban elősegíthette a fennmaradást, hiszen a gyors reagálás vész esetén kritikus ezredmásodpercekkel karcsúsította a reakcióidőt. Ezek az ezredmásodpercek bizonyára annyi ősemlős elődünk életét mentették meg, hogy a szisztéma ma ott van minden emlős agyában - az emberében is. Az ember belső életében az érzelmi krízisektől eltekintve kicsi a jelentősége, madaraknál, halaknál, hüllőknél viszont e körül forog minden, hiszen létfontosságú résen lenniük mind támadók, mind préda vonatkozásában. „Ami az emlősöknél primitív, alsóbbrendű agy, főszerepet kap a nem emlősöknél - mondja LeDoux. - Az érzelmek szélsebes mozgósítását teszi lehetővé. De amolyan hűbelebalázs módra: a sejtek gyorsan dolgoznak, de hevenyészve.” Ez az elnagyoltság egy mókus esetében nagyon is rendjén való, hiszen a biztonságra törekvés teng túl, az állat az első vészjelre félreugrik, és minden reménybeli táplálékra ráveti magát. Az emberi életben viszont katasztrofális lehet, ha lendületünk célt téveszt. (Vegyük például a pincérnőt, aki hat komplett ebédet ejt el egy hullámos, vörös hajzuhatag láttán - mert éppen ilyen haja van annak a nőnek is, akiért otthagyta a férje.) Az ilyen kezdetleges érzelmi melléfogások alapja, hogy az érzelem a gondolkodás előtt jár. LeDoux „prekognitív emóció”- nak nevezi a jelenséget: a reakció érzéki információk idegi lecsapódásainak összerendezetlen halmazából keletkezik. Az érzékelés nagyon primitív formájával állunk szemben, afféle idegi „Ki nyer ma”, csak itt nem dallamra tippelünk néhány hang alapján, hanem a 44

teljes percepciót helyettesítjük be legelső impresz- sziónkkal. Ha az amygdala jelentőségteljes mintát érzékel, elhamarkodottankövetkeztet, és reakcióit IHjndftjáTmég mielőtt megerősítés érkezne - amire egyébként korántsem lehet mérget venni. Nem csoda hát, ha oly kevéssé látjuk át robbanékonyságun- kaC míg a hatalmában tart. Az amygdala azért reagálhat a düh vágy a félelem önkívületében, még mielőtt az agykéreg észbe kapna, mert a nyers érzelem a gondolattól függetlenül és azt megelőzve váltódik ki.

AZ ÉRZELEM-MENEDZSER Barátnőm hatéves kislánya, Jessica életében először töltötte az éjszakát házon kívül, a játszópajtásánál; kérdéses volt, ki izga- tottabb, a szülő vagy a gyerek. Jessica előtt az anya leplezni igyekezett kínos aggodalmát, de tetőfokára hágott benne a feszültség, amikor éjféltájban lefekvéshez készülődött, és megcsörrent a telefon. Eldobta a fogkefét, és rohant a készülékhez; vadul vert a szíve, miközben egyre az lebegett előtte, hogy a kislánya bajban van. Felragadta a kagylót. - Jessica! - szakadt ki belőle, mire egy női hang szólalt meg a vonal végén: - Bocsánat, azt hiszem, téves. Az anya visszanyerte higgadtságát, és udvarias, fegyelmezett hanghordozással érdeklődött: - Milyen számot hívott’ Az amygdala indítja el a szorongás szülte indulati reakciót, de az érzelmi agynak van olyan része is, amely finomított, javított valaszttesz lehetővé. Ennek a tompítóberendezésnek a kapcsolója a jelek szerint egy agykéreghez vivő főpálya végállomásánál helyezkedik el, a prefrontális lebenyben, közvetlenül a homlok mögött. Úgy tetszik, a prefrontális kérgetaz hozza működésbe, ha az illető fél vagy dühös, de elfojtja vagy fegyelmezi ezt, hogy hatékonyabban kezelhesse a fennforgó helyzetet, vagy ha a Hélyzéfújraértékelése folytán a reakció gyökeres módosításra szorul, mint például a fenti aggódó anyáé a telefonban. Az agy neocortexének ez a területe elemzőbb, alkalmazkodó viszonyulást társít érzelmi felindulásainkhoz, és szabályozza az amygda- lát meg a többi limbikus rendszert. 45

Rendszerint kezdettől a prefrontális régiók vezérlik érzelmi reakcióinkat. Emlékezzünk: a talamuszból nem az amygdalába vetül a legtöbb érzéki információ, hanem az agykéregnek az érzékieteket befogadó és értelmező sok-sok központjába; ezt az információt és visszajelzéseinket a prefontális lebenyek koordinálják, ahol - az akár érzelmi - célra irányuló cselekvések tervezése, összehangolása folyik Az agykéreg idegpályáinakjgp- csőzete veszi fel, elemzi és értelmezi az adott információt, s a prefrontális lebenyekrévén hangolódik össze a reakció. Ha érzel- mTválászt követékTfolyamát, a prefrontális lebeny rendeli el, az amygdalával és az érzelmi agy többi áramkörével együttműködve. Ez a körültekintő ügymenet a jellemző, az érzelmi válsághelyzet az egyetlen fontos kivétel. Ha kiváltódott egy érzelem, a prefrontális lebenyek pillanatokon belül megszámlálhatatlan válaszlehetőség kockázat/nyereség arányát mérlegelik, és megbecsülik, melyik lenne a legkedvezőbb.1' Az állatoknál az a kérdés, hogy mikor érdemes támadni, mikor menekülni. Nálunk, embereknél pedig azonkívül, hogy mikor támadjunk, mikor meneküljünk, az is, hogy mikor engeszteljünk, győzködjünk, sajnál- tassuk magunkat, zárkózzunk el, keltsünk bűntudatot, nyafogjunk, színleljünk harciasságot, mutassunk megvetést - és így tovább az érzelmi manipulációk teljes skáláján. Az agykérgen keresztüli reakció lassúbb, mint az érzelmi rajtaütés, mert hosszabb pályát vesz igénybe. Belátóbb. megfontoltabb lehet, mert az érzéseknek több gondolat vág elébe. Amikor ráébredünk a megszomorító veszteségre, diadalmasan könyveljük el a sikert, vagy sértődötten, haragosan rágódunk azon, amit valaki tett vagy mondott, az agykéreg dolgozik. Az érzelmi élethez éppoly elengedhetetlen a prefrontális lebe- nyek működése, mint az am daláé; ha nem fogjuk lel, hogy érzelmi reakciót kíván valami, nincs is érzelmi reakció. A pfe- frontális lebenyeknek az érzelmi reakciókban játszott ilyenfajta szerepét a neurológusok azóta gyanítják, hogy a negyvenes években tért hódított az elmebetegség végletes - és sajnálatosan elhibázott - sebészi „megoldása”, a prefrontális lobotómia, melynek során eltávolították a prefrontális 46

lebenyek egy részét (gyakran nem épp alapos munkát végezve), vagy más módon számolták fel a prefrontális kéreg és az alsóbb agyi régiók kapcsolatát. Az elmebetegségre akkoriban még nem létezett hatékony gyógyszer, s a lobotómia kínálkozott a súlyos érzelmi válság egyetlen üdvözítő gyógymódjául - elég elvágni a prefrontális lebenyeket az agy többi részétől, és lám, a beteg megkönnyebbül. Nemegyszer olyan áron, hogy mindenestül megszűnni látszik az érzelmi élete, mert annak alapvető pályáját irtották ki. Az érzelmi merényletekben vélhetőleg két mechanizmus játszik közre: az amygdala beindítása és az érzelmi reakciókat többnyire kiegyensúlyozó agykéreg-tevékenység gátlása - vagy az agykéreg zónáinak csatasorba állítása az érzelmi vészhely- zetbcn.12 Ezekben a pillanatokban a racionális elme az érzelmi elme ingoványába süpped. A prefrontális kéreg egyebek közt úgy lehet hatékony - a cselekvéseket előre mérlegelő - menedzsere az érzelmeknek, hogy tompítja az amygdala és a többi limbikus központ által küldött jelzéseket, olyanformán, mint a szülő, aki elkapja az ösztönös mohósággal nyúlkáló gyerek kezét, és rászól, hogy kérje szépen, amit szeretne (vagy várjon türelemmel a sorára).13 A gyötrő érzelem megszüntetésének főkapcsolója valószínűleg a bal prefrontális zónában van. SérültTTomloklebenyu betegek

47

hangulatait tanulmányozó neuropszichológusok megállapítása szerint a bal homloklebenynek többek közt azt a feladata, hogy idegi termosztátként szabályozza a kellemetlen érzéseket. A jobb prefrontális területen honolnak olyan negatív érzések, mint a félelem vagy az agresszió, a bal oldali lebenyek pedig valószínűleg a jobb oldal gátlása révén sakkban tartják ezeket a nyers felindulásokat. 14 Az agyvérzéses betegeknek a bal prefrontális zónában károsodást szenvedett csoportja például megsemmisítő aggodalomra, rettegésre hajlott; a jobboldalt károsodottaknál viszont „indokolatlan felhangoltság” jelentkezett: a neurológiai vizsgálatok alatt nem győztek viccelődni, kritikátlanságukban nem is törődtek a gyógyulással.15 Vagy vegyük a boldog férj esetét, akinél agyi rendellenesség miatt távolították el a jobb prefrontális terület egy részét. A feleség elmondta az orvosoknak, hogy a műtét után a férfi személyisége drámaian megváltozott; kevésbé ingerlékeny és jóval kedvesebb azóta, újságolta elégedetten.'6 Vagyis a bal prefrontális terület minden valószínűség szerint egy olyan idegpálya része, amely legpusztítóbb érzelmi felindulásainktól eltekintve valamennyit képes kikapcsolni vagy legalábbis tompítani. Az amygdala gyakran a vészkapcsoló szerepét játssza, a bal prefrontális terület viszont annak a berendezésnek a része, amellyel az agy kikapcsolhatja a zavaró érzést: az amygdala proponál, a prefrontális lebeny diszponál. A prefrontális- limbikus kapcsolatok döntő szerepe messze túlterjed az érzelmek finomhangolásán: nélkülözhetetlen kalauzaink az élet legfontosabb döntéseinél.

ÉRZÉS ÉS GONDOLAT HARMÓNIÁJA

harca vagy egyezkedésé- Ez a pálya magyarázza az érzelemdöntő

48

szerepét a hatékony gondolkodásban, értve ezen » bölcs határozathozatalt, hanem a zavartalan folyamatot Vegyük az érzelmek ziláló hatását. A neurológusok „m. memóriá”-nak nevezik azt a figyelmet,amelyszárnonTartja adott feladaTvagy probléma megoldásáhozszükségeTtényeket; például a kívánt szempontokat lakáskereséskor vagy dolgozatíráskor az okfejtés elemeitATagyban a prefrontális kéreg felel a munkamemóriáért.' 7 De a limbikus agyból a prefrontális területhez vivő pályák miatt az erős érzelmek - aggodalom, düh és hasonlók - jelei idegi blokkolást hozhatnak létre, aláásva ezzel a prefrontális terület munkamemóriát működtető képességét. Ezért van, hogy érzelmi zaklatottság esetén azt mondjuk, nem tiszta a fejünk - s hogy az elhúzódó érzelmi nyomor, amely megbénítja a tanulás képességét, kárára van a gyermek szellemi teljesítményének. Az ilyen típusú károkat nem mindig szűri ki az IQ-vizsgálat, célzottabb neuropszichológiai módszerekkel viszont tetten érhetők, s a gyermek állandó feszültsége és indulatossága is utal rájuk. Egy tanulmány például átlagon felüli IQ-val rendelkező, de gyenge tanulmányi eredményfelérő általános iskolás fiúknál tálaljaa frontális kéreg működésének zavarait neuropszicholó- gíai teszfelés .napián.'n'i(rézek a gyerekek indulatosak js szö- on ókjs, gyakran bomlasztják a közösségé^ és sűrűn kapnak büntetést - vagyis limbikus indíttatásaik prefrontális ellenőrzése kívánnivalót hagy. Hiába nagyra hivatottak intellektuálisan, őket fenyegeti leginkább~a tanulmányi kudarcok, az ajkoHoIízmusTa bűnözés kockázata, és nem értelmi képességeikben van a hiba, hanem érzelmi életük kontrollja elégtelen. Az IQ-tesztek által vizsgált kéregterületektól teljesen elkülönülő érzelmi agy felel a dühért éppúgy, mint az irgalomért. Ezeket a pályákat a gyerekkori tapasztalat alakítja ki - és mi vásárra visszük a bőrünket azzal, hogy e tapasztalatokat a vakvéletlenre bízzuk. Az érzelmek szerepe a „legracionálisabb” döntéseknél sem mellékes. Dr. Antonio Damasio, az Iowai Egyetem Orvosi Kará nak neurológusa az érzelmi élet egészére kiterjedő mélyenszán- tó vizsgálódásai közepette aprólékosan megfigyelte, pontosan milyen károsodást szenvednek azok a betegek, akiknél sérül a prefrontálisarnygdalapalya. '^Döntéshozó képességük korcsosul el holott IQ-juk és más kognitív képességeik sértetlenek. Ili- bátlan 49

intelligenciájuk dacára katasztrofálisan választanak szakmai és magánéletükben, s vég nélkül őrlődnek olyan jelentéktelen döntéseken, mint hogy mikor kérjenek valakitől időpontot. Dr. Damasio érvelése szerint azért olyan rossz döntéshozók, mert elszakadtak az érzelmeikkel elsajátított tudásuktól. A pre- frontális amygdalapálya gondolat és érzelem találkahelye, s ezért clontőjelentőségű átjáró a vonzódások-taszítások tárházához, mélyeket egy egész élet táplál belénk. Ha az ámygdala érzelmi memóriájával megszakad a kapcsolat, bármin töpreng is az agykéreg, nem indítja el a múltban hozzá asszociált érzelmi reakciókat, és szürke semlegesség ural mindent. Nincs többé a szeretett állat vagy az utált ismerős serkentette rokonszenv vagy elfordulás; az adott betegek azért „felejtik el” ezeket az érzelmi leckéket, mert nem férhetnek hozzá tárházukhoz az amygda- lában. Dr. Damasiót ilyenfajta bizonyítékok juttatták arra az antiintuíciós álláspontra, hogy azjrzelmek rendszerint elengedhetetlenek a racionális döntéshozatalnál: úgy terelnek, hogy a száraz logika a legtöbb hasznot hozza. Az élet gyakran szembesít zavaróan nagy számú alternatívával (Melyik a számunkra legkedvezőbb nyugdíjelőtakarékossági forma? Kit válasszunk házastársnak?), az életünk során elsajátított érzelmi tudományunk (egy katasztrofális befektetés, egy gyötrelmes szakítás emléke) pedig bizonyos lehetőségeket eleve kihúzva, másokat kihangsúlyozva jelzéseket küld, melyek segítenek szűkíteni a kört. Dr. Damasio szerint az érzelmi agy legalább akkora részt vállal az érvelésben, mint a racionális. Az érzelmek tehát hatnak a racionalitásra. Érzés és gondolat táncában érzelmi képességünk vezérli pillanatnyi döntéseinket a racionális elmével kéz a kézben, segítve - vagy ak -tmagát a gondolatot Á gondolkodó agy érzelmeink végre kivéve, amikoraz érzelmek elszabadulnak, s az érzelmi L télén tombolásba kezd. Ha úgy vesszük két agyunk, két elménk van- és kétféle inielligenciánk értelmi és érzelmi. Az IQ-n túl az érzelmi intelligen- cia leszámít. Az intellektus nem nyújthatja legjobb formáját érzelmi intelligencia nélkül. Rendszerintliz egymasf kiegészítő' límbíkűsrendszer, az agykéreg, az amygdaláésahomlqldebeny 50

egyenrangú partnerek belső életünkben. Ha összmunkájuk sikeres, megnő az érzelmi intelligencia s vele együtt a szellemi teljesítmény is. Ez a megközelítés a feje tetejére állítja az ész és az érzés feszültségének régi felfogását: nem az érzelmet akarjuk felszámolni, hogy az észt ültessük a helyébe, mint Erazmus írta, hanem a kettő intelligens egyensúlyára törekszünk A régi eszmény az érzelmi nyomástól megszabadított értelem volt, az új minta a fej és a szív összehangolására buzdít. A siker érdekében mindenekelőtt pontosabban kell értenünk, mit jelent az érzelem intelligens hasznosítása.

1 Az érzelmek nélküli ember esetét R. Joseph írja le i. művében, 83- o. Másrészről viszont fellelhetők érzelemesökevények olyanoknál, akiknek nincs amygdalájuk (1. Paul Ekman, Richard Davidson szerk.: Questions about Emotion (New York, Oxford University Press, 1994). Az eltérő eredmények magyarázata talán abban keresendő, hogy az amygdalának és a kapcsolódó pályáknak mely részei hiányoztak; az érzelem részletes neurológiáját illetően korántsem mondták még ki az utolsó szót. 2 Az idegtudomány más képviselőihez hasonlóan LeDoux is több szinten dolgozik; tanulmányozza például, hogy bizonyos sérülések egy patkány agyában miféle változásokat idéznek elő az állat viselkedésében; aprólékos műgonddal követ nyomon egyes neuronokat; bonyolult kísérletekkel kondicionál félelmet olyan patkányoknál, melyeknek agyában sebészi úton változásokat idéztek elő. Az általa és mások által végzett kutatások még kísérleti fázisban vannak, tehát eredményeik egyelőre némiképp spekulatívak - kivált érvényes ez. mindazokra a következtetésekre, melyek a nyers adatokat vonatkoztatnák érzelmi életünkre. LeDoux-t azonban egyre több, más idegtudományi kutatóktól származó kutatási eredmény igazolja, egyre inkább feltárulnak az érzelmek idegrendszeri alapjai. L. pl. Joseph LeDoux: „Sensory Sys- tems and Emotion”, Integrative Psychiatry 4, 1986; Joseph LeDoux: „Emotion and the Limbic System Concept”, Concepts in Neuro- science, 2,1992. 3 A gondolatot, hogy a limbikus rendszer az agy érzelmi központja, Paul MacLean neurológus vetette fel több mint negyven éve. Az utóbbi években LeDoux és mások részletesebben kidolgoztak ezt az elképzelést, és kimutatták, hogy bizonyos központi struktúrák, például a hippocampus, nem jutnak közvetlen szerephez az érzelmi életben, fontosabbak az amygdalát az agy többi részével — mindenekelőtt a pre- ffontális lebenyekkel - összekötő pályák.

51

Amúgy egyre több jel utal arra, hogy egy-egy emóció jellegzetes agyi területeket hoz működésbe. Napjainkban általában úgy vélik, nincsen külön definiálható „érzelmi agy”, hanem inkább több pályarendszer, amelyek egy adott érzelem szabályozását az agy egymástól messze eső, de koordinált részei révén biztosítják Az idegtudomány kutatói úgy sejtik, hogy az érzelmek agyi feltérképezése nyomán valamennyi fő emóció sajátos topográfiája rendelkezésre fog állni, a rá egyedien jellemző idegi pályákkal, bár ezek legtöbbje bizonyára összefut a limbikus rendszer csomópontjain, pl. az amygdalában vagy a prefrontális kéregben. L. Joseph LeDoux: „Emo- tional Memory Systems in the Brain”, Behavioral and Brain Research, 58,19934 A félelem különböző fokozatainak agyi pályáira vonatkozó elemzésemet Jerome Kagan kitűnő összefoglalására alapozom; Galen’s Propbecy (New York, Basic Books, 1994). 5 LeDoux kutatásairól &New York Times 1989- aug. 15-i számába írtam. A fejezetben szereplő fejtegetés ezt az interjút idézi, illetve több cikkét, köztük az alábbiakat: Joseph LeDoux: „Emotional Memory Systems in the Brain”, 1. fentebb; Joseph LeDoux: „Emotion, Memory and the Brain”, Scientific AmericanAWi- június; Joseph LeDoux: „Emotion and the Limbic System Concept”,

1.

fentebb.

52

6

Tudattalan preferenciák: William Raft Kunst-Wilson, R. B. Zajonc:

„Affective Discrimination of Stimuli That Cannot Be Recognized”, Science (1980. febr. 1.). 7 Tudattalan vélemény: John A. Bargh: „First Second: The Precons- cious in Social

Interactions”,

elhangzott

az

Amerikai

Pszichológiai

Társaság

konferenciáján, Washingtonban (1994. június). 8 Érzelmi emlékezet: Larry Cahill és tsai: „Bcta-adrenergic activa- tion and memory fór emotional events”, Natúré (1994. okt. 20.). 9 Pszichoanalitikus elmélet és agyi érés: az első életéveket és az agyi fejlődés érzelmi következményeit Allan Schore tárgyalja legrészletesebben Affect Regulation and the Origin of Self c. könyvében (Hills- dale, NJ: Lawrence Erlbaum Associates, 1994). 10

Veszélyes, ismeretlenül is: Le Doux-t idézi a „How Scary Things Get That

Way” c. cikk, Science (1992. nov. 6.), 887. o. 11

Eszmefuttatásom az érzelmi reakció neocortex általi finomhangolásáról

nagyrészt Kálin idézett művére támaszkodik. 12

A tüzetesebb neuroanatómiai elemzés megmutatja, hogyan működnek a

prefrontális lebenyek mint az érzelmek vezértől. Sok bizonyíték utal arra hogy a prefrontális kéreg egy bizonyos területén fut össze a legtöbb, sőt talán valamennyi kortikálLs pálya, amely az érzelmi reakciókban szerepet játszik. Az embernél a neocortex és az amygdala legerősebb összeköttetése a bal prefrontális lebenyhez, az alatta elhelyezkedő halántéklebenyhez és a frontális lebeny oldalához fut (a halántéklebeny szerepe döntő a tárgyak azonosításában). Mindkét kapcsolat egyetlen projekció folyamán jön létre, ami gyors, nagy jelentőségű összeköttetésre utal, afféle főútvonal lehet ez. Az egyetlen-neuronos projekció az amygdala és a prefrontális kéreg között az ún. orbitofrontális lebenyhez fut Minden jel szerint ennek a területnek van döntő szerepe abban, hogy menet közben észleljük érzelmi reakcióinkat, és korrigáljuk őket Az orbitofrontális kéreg az amygdalától is kap jelzéseket, és maga is szövevényes, kiterjedt projekciós hálózattal rendelkezik a limbikus agyban. E hálózat révén szerepet játszik az érzelmi reakciók szabályozásában - pl. gátolja a limbikus agytól az agykéregig érkező jelzéseket, tompítva ezáltal az idegi riadót Az orbitofrontális kéreg összeköttetései a limbikus aggyal olyannyira széles körűek, hogy egyik-másik neuro- anatómus afféle „limbikus kéreg”-nek címkézi - vagyis az érzelmi agy gondolkodó területének. L. Ned Kálin, Wisconsini Egyetem, pszichológiai és pszichiátriai tanszék: „Aspects of Emotion Conserved Across Species”, 1. fentebb; illetve Allan Schore: Ajfect Regulation and Ihe Origin of Self I. fentebb. Az amygdala és a prefrontális kéreg között nemcsak szerkezeti összeköttetés

53

L

van, hanem, mint mindig, biokémiai is; mind a prefrontális kéreg, mind az amygdala

ventromediális

metszetén

különösen

nagy

koncentrációban

találhatók kémiai receptorok a szerotonin idegi átvivőanyagra. Ez az agyi vegyület egyebek közt elősegíteni látszik az együttműködést: a majmok, akiknél az amygdala-prefrontális összeköttetés szerotoninreceptorokban különösen gazdag, „szociálisan jól beilleszkednek”, de akiknél a szerotoninreceptorkoncentráció alacsony, inkább ellenségesek és viszálykodók. L. Antonio Damasio: Descartes tévedése. 13 Állatkísérletek kimutatták, hogy ha a prefrontális lebenyek területei sérülnek, vagyis nem modulálják tovább a limbikus területről érkező érzelmi jelzéseket, az állatok kiszámíthatatlanná válnak, szeszélyesen, szertelenül dühöngenek, vagy reszketnek a félelemtől. A R. Luria, a kiváló orosz neuropszichológus már a harmincas években felvetette, hogy a prefrontális kéreg a kulcsa az önuralomnak és az érzelmi kitörések visszafogásának; megfigyelte, hogy azok a betegek, akiknél károsodott ez a terület, indulatosak, és pánik-, illetve dührohamokra hajlanak. Egy kutatás, amely két tucat férfit és nőt vizsgált PET- leképezéssel, miután felindult állapotban elkövetett gyilkosságokért rács mögé kerültek, megállapítja, hogy náluk a prefrontális kéregnek ezek a területei rendellenesen gyér aktivitást mutatnak. 14 A patkányok sérült lebenyeivel kapcsolatos kutatások főként Victor Dennenberg nevéhez fűződnek, aki a Connecticuti Egyetemen pszichológus. 15 A bal félteke sérülései és a kedélyesség: G. Gianotti: „Emotional behavior and hemispheric side of lesion”, Cortex. 8,1972. 16 Az agykárosodásban szenvedő, jókedvű beteg esetét Mary K. Morris közölte, a Floridai Egyetem Neurológiai Intézetének munkatársa, a Nemzetközi Neuro-élettani Társaság konferenciáján, amelyet 1991- febr. 13-16. között rendeztek San Antonióban. 17 Prefrontális kéreg és munkamemória: Lynn D. Selemon és tsai: „Prefrontal

54

Cortex”,

American

Journal

ofPsycbiatry,

152,1995.

18 A frontális lebenyek hiányos működése: Philip Harden, Róbert Pihl: „Cognitive Function, Cardiovascular Reactivity and Behavior in Boys at High Risk fór Alcoholism"Journal of Abnormal Psychology, 104,1995. 19 Prefrontális kéreg: Antonio Damasio: Descartes tévedése.

MÁSODIK RÉSZ

Az érzelmi intelligencia jellegzetességei

r

L

Amikor az észlény ostoba

Vita tárgya a pontos ok, amiért Dávid Pologruto középiskolai fizikatanárba eminens diákja konyhakést vágott. De lássuk a széles körben ismert tényeket. Jason H., a floridai Coral Springs egyik középiskolájának másodikos, kitűnő tanulója rögeszmé- sen készült az orvosi hivatásra. S nem akármilyen orvosi egyetemet szemelt ki magának: a Harvardról álmodozott. Pologruto, a fizikatanára azonban csak nyolcvanpontosra értékelte az egyik dolgozatát. Jason, úgy érezvén, hogy nagy tervének befellegzett, egy böllérkéssel állított be az iskolába, s szóváltás következett Pologrutóval a fizikalaborban, melynek során kulcscsonton szúrta a tanárt, mielőtt erőszakkal lefoghatták volna. A bíró felmentette Jasont beszámíthatatlanságára hivatkozva négytagú, pszichológusokból és pszichiáterekből álló szakértő bizottság vallotta eskü alatt, hogy az összetűzéskor Jason kóros lelkiállapotban volt. Jason azt állította, öngyilkos akart lenni a teszteredmény miatt, s azért kereste fel Pologrutót, hogy közölje vele: tettének indoka a rossz osztályzat. Pologruto másképp mesélte az esetet: „Szerintem ki akart csinálni azzal a késsel” a rossz osztályzat feletti dühében. Jasont átíratták egy magániskolába, ahol két év múlva évfolyamelsőként végzett. Az átlagosnál jóval magasabb szintű kurzusokon lett szuperkitűnő. De miközben Jason minden lehetséges babért learatott, Dávid Pologruto szóvá tette, volt tanítványa nemhogy megkövette volna, a támadás tényét is tagadta. 1 A kérdés: e nyilvánvalóan intelligens személy hogyan ragadtathatta magát ekkora esztelenségre, hogyan lehetett ilyen ostoba? A válasz: a szellemi kiválóságnak kevés köze van az érzelmi élethez. 59

Legbriliánsabb embertársainkat is zátonyra futtathatják a zabolátlan szenvedélyek rakoncátlan felindulások. A magas IQ-val bíró emberek olykor meghökkentő ügyetlenséggel bonyolítják magánéletüket. A pszichológiában nyílt titok, hogy az osztályzatokat, az IQ-t és társaikat hiába övezi nimbusz, korántsem tévedhetetlen jóslatok arra nézvést, hogyan boldogul valaki az életben. Természetesen nagy átlagban van összefüggés az IQ és az életkörülmények között; az alacsony IQ-val rendelkezők többnyire nem másznak fel az uborkafára, magas IQ-val valószínűbb a vastagabb boríték - de nem szabály. Nagyszámú eset cáfolja, hogy az IQ megjósolja a sikert - ugyanannyi (sőt több), mint amennyi igazolja. Az IQ legjobb esetben is csak húsz százalékát teszi ki a sikert befolyásoló tényezőknek nyolcvánszázáJék más erőkre vezethető vissza. Egy megfigyelő szerint „az, hogy végül milyen polcra jutunk a társadalomban, IQ-tól független tényezőknek az osztályhelyzettől a jó szerencséig ívelő skáláján múlik”. 2 Ezt még Richard Herrnstein és Charles Murray is elismerik, holott könyvük, a The Bell Curve (A harang-görbe) elsődleges jelentőséget tulajdonít az IQ-nak; idézem őket: „Ha a jelentkező az egyetemi felvételin mindössze 500 pontot szerez matematikából, jobban teszi, ha nem a matematikus pályát választja, de ez az eredmény ne tántorítsa el, ha vállalatot akar alapítani, a szenátorságig akarja vinni, vagy milliókat akar keresni... Az ilyen célok elérése és a teszteredmények közötti összefüggés elenyésző az életben szerepet játszó egyéb kvalitások tükrében.”3 Az ilyen „egyebek” alapkészletével kívánok foglalkozni: az ér- zelnii intelligenciává, olyan képességekkel, mint önmagunk Íösztönzése, a frusztrációkkal dacoló kitartás; az indulat fékezése, a vágykielégítés késleltetése; hangulataink kiegyensúlyozása, amely gátolja, hogy a bajban gondolkodásunk összezavarodjon; az empátia és a remény. Az IQ-hoz képest, amely majd egy évszázadnyid százezreken végzett kísérletezésre tekinthet vissza, az érzelmi intelligencia új fogalom. Egyelőre homályos, hogy mennyiben indokolhatja az egyes életsorsok különbözőségét. A birtokunkban lévő adatok azonban arra mutatnak, hogy nyom annyit a latban, mint az IQ, sőt nemegyszer többet is. Van, aki szerint az IQ-n nemigen változtatnak a körülmények vagy a 60

neveltetés; én viszont a könyvem ötödik részében be fogom mutatni, hogy a kulcsfontosságú érzelmi készségeket igenis tanulni, fejleszteni képesek a gyerekek - ha vesszük a fáradságot pallérozásukra.

ÉRZELMI INTELLIGENCIA ÉS ÉLETÚT A magam évfolyamából, Amherstből is eszembe jut egy fickó, aki öt felvételi tesztben is pontveszteség nélkül teljesített. Félelmetes szellemi adottságai ellenére egyfolytában lógott, éjszakázott, délig aludt, hanyagolta az órákat. Majd tíz évébe telt, míg diplomát szerzett. Az JO_nem sok támpontot ad ahhoz, hogy nagyjából azonos kilátásokkal, iskolázottsággal, lehetőségekkel rendelkező szemé- lyek életpályája miért különbözhet annyira^Az 1940-es évfolyamokból, amikor a legrangosabb egyetemek a mainál szélesebb lQ-skálán vettek fel hallgatókat, 95 hallgató életpályáját követték nyomon érett korukig, s kiderült, hogy az egyetemen a legkimagaslóbb eredményi nyújtók nem voltak számottevően sikeresebbek szerényebben teljesítő társaiknál fizetés, alkotókészség, tekintély dolgában. S életük barátság, család, romantika terén sem volt boldogabb. 4 Hasonló vizsgálatot végeztek 450 fiúnál, akik többnyire bevándorlók gyermekei voltak, kétharmad részük segélyen tengődő családok sarja: a massachusettsi Somerville-ben nőttek föl abban az időben, amikor az még elátkozott nyomornegyed volt a Harvardtól kőhajításnyira. Egvharmaduk IQ-ja a kilencvenet sem érte el. De itt is csekély volt az összefüggés az IQ és aközött, hogy a munkában vagy az életben általában ki mire vitte; pl. a nyolcvannál alacsonyabb intelligenciahányadosúak 7 százaléka volt munkanélküli tíz évig vagy annál is tovább, de ugyanez állt a száznál magasabb intelligenciahányadosúak 7 százalékára is. Negyvenhét évesekről lévén szó, nagy vonalakban persze (itt is) kimutatható volt az IQ és a gazdasági-társadalmi helyzet összefüggése. De igazából az olyan, gyerekkorban elsajátított készségek osztottak-szoroztak, mint a frusztráció leküzdése, az érzelmek szabályozása és a többiekkel való megférés.5 61

Ejtsünk szót még egy folyamatban lévő vizsgálatról, amely nyolcvanegy, 1981-ben végzett, Illinois állambeli középiskolai évfolyamelsőre terjed ki. Iskolájukon belül természetesen valamennyien a legmagasabb pontszámot érték el. Jóllehet az egyetemen is jól teljesítettek, és kitűnő osztályzatokat szereztek, húszas éveik végére csak átlagos sikereket könyvelhettek el. Tíz évvel a középiskola elvégzése után már csak egynegyedük tartotta a hasonló korú fiatalok közt a legmagasabb szintet a választott szakmában, és sokuk messze alulmúlta Karén Arnold, a bostoni egyetem pedagógiaprofesszora, aki közreműködik az évfolyamelsők pályájának nyomon követésében, ezt így magyarázza: „Azt hiszem, kiszúrtuk a kötelességtudókat - akik egy bizonyos rendszeren belül kitanulták az előrejutás mikéntjét. De az évfolyamelsők ugyanúgy küszködnek, mint bárki más. Abból, hogy valaki évfolyamelső, csak annyi következik, hogy az illető osztályzatok tekintetében kivételesen jól teljesít. Semmi nem derül ki arról, hogy hogyan viseli majd az élet viszontagságait.”6 Hát ez a gond: az iskolás intelligencia igazából nem készít fel az élet viszontagságaiból adódógyurődésekre és esélyekreTPe hjaEaneirnrgantaííaaz IQ a gazdagságot, elismertséget, boldogságot az életben, iskolarendszerünk, egész civilizációnk beszűkül az iskolás intelligenciára, és tudomást sem vesz az érzelmi Intelligenciáról, .azokról az egyesek által jellemként összefoglalt

62

tulajdonságokról, amelyek személyes sorsunkat szintúgy meghatározzák. Az érzelmi élet akár a számtan vagy az olvasás, művelhető magasabb vagy alacsonyabb színvonalon, ide is meghatározott készségek szükségesek. S az, hogy ezekben ki milyen ügyes, perdöntő adalék ahhoz a kérdéshez, hogy miért él és virul az egyik ember, miközben a másik, akinek intellektusa ugyanannyit ér, zsákutcába jut; az érzelmi rátermettség metaképes- ség, amely rávezet egyéb adottságaink, köztük a nyers intellektus optimális felhasználására. Persze az életben sokféleképpen lehet sikert aratni, számos területen gyümölcsöztethetők más képességek is. Egyre fokozottabban tudásra orientált társadalmunkban feltétlenül ilyen a műszaki érzék. Gyerekvicc.- „Hogy hívják a rontópált tizenöt év múlva? - Főnöknek.” De még az ilyen buldózereknek is hasznot hajt az érzelmi intelligencia a munkahelyen, mint majd a harmadik részben látni fogjuk. Rengeteg bizonyíték támasztja alá, hogy az érzelmileg rátermettelc^akik ismerik és jól kezelik saját ják a koncentrált munkától és a világos érzelmeiket, a másokét helyesen érzékelik és hatékonyan befolyásolják - előnyt szereznek minden téren, akár bensőséges szerelmi kapcsolatról van szó, akár azoknak az íratlan szabályoknak a tudomásulvételéről, melyek a jó szervezés zálogai. A fejlett érzelmi képességű embernek nagyobb az esélye a megelégedett, termékeny életre, mert elsajátította azokat a lelki szokásokat, melyek teljesíttőképesscgét fokozzák; akinek semmi kontrollja gondolkodástól.

EGY MÁSFAJTA INTELLIGENCIA A felületes szemlélőnek a négyéves Judy szürke kisegérnek tetszhet társasabb hajlandóságú társai körében. A játékokban visszahúzódó, inkább a periférián marad, ódzkodik a központi szereptől. A látszat csal: Judy igazából éles szemű megfigyelője

63

óvodai csoportjának, s társainál sokkalta érzékenyebben követi a többiek kedélyhullámzásait. Erre a finom érzékére akkor derül fény, amikor az óvónő úgynevezett „ovisjátékra” toborozza maga köré a négyéveseket. Az „ovisjáték” - Judyék csoportszobájának babaház változata a gyerekek és nevelők kisméretű fotóportréját viselő figurákkal - a társas megfigyelőképesség tesztje. Amikor Judyt az óvónő felszólítja, hogy a fiúkat és a lányokat rakja szét aszerint, hogy a szoba mely sarkában festősarok, építősarok stb. - szeretnek játszani, Judy hibátlanul teljesíti a feladatot. S amikor megkérik, hogy minden gyereket tegyen oda kedvenc játszópajtásához, Judy újfent tökéletes tájékozottságról ad számot. Judy tökéletesen térképezte fel csoportja társas viszonyait, és megfigyelőképessége kivételes a négyévesek mezőnyében. S ezek azok az adottságok, melyek Judyt egykor sztárrá avathatják a kereskedelem, az ügyvitel, a diplomácia bármely területén, ahol „emberekkel kell bánni”. Judy társasági kiválóságára azért derülhetett fény, ráadásul ilyen hamar, mert a Tufts Egyetem Eliot-Pearson óvodáját látogatta, amikor a többféle intelligenciát tudatosan fejlesztő Spect- rum projekt kidolgozása folyt. A Spectrum projekt rámutat arra, hogy az emberi képességek sokkal változatosabbak a verbális^ numerikus jártasság szűk sávjánál, melyre az iskola hagyományosán koncentrál. Felismeri, hogy Judy megfigyelőképessége olyan tehetség, amelyet a képzés keretében inkább ápolni kéne, mintsem semmibe venni, netán megnyirbálni. Ha az iskola arra törekszik, hogy a gyerekeknél mindazokat az adottságokat fejlessze, melyek egykor a sikerhez segíthetik őket, vagy legalábbis ahfiőz, hogy örömüket leljék tevékenységükben, valóban az életre nevel. A Spectrum projekt ötlete elsősorban Howarc^Gardnernak, a Harvard Egyetem Neveléstudományi Intézete pszichológusának nevéhez fűződik.7 „Ideje kiszélesíteni annak spektrumát, hogy mit értünk tehetségen - mondta nekem Gardner. - A nevelés

64

elsősorban azzal járulhat hozzá a gyermekfejlődéséhez, ha a hol tehetségének legmegfelelőbb pályára segíti, 3elégedett lehet, m elől tévesztettük. éssokat nyújthat. De mostanra ezt a célt sze Mindenkire egyforma neveltetést kényszerítünk, ráadásul olyat, ahol a siker egyetemi katedrát jelent. S végig aszerint értékelünk mindenkit, hogy megfelel-e az eredményesség e szűk kritériumának. Kevesebb időt kellene a gyerekek rangsorolására szánnunk, és többet arra, hogy ráébresszük őket velük született adottságaikra és tehetségeikre, és műveljük ezeket. Száz meg száz érdemes cél létezik, és számtalan készség juttathat el hozzájuk.”8 Nincs, aki Gardnernél világosabban látná az intelligencia régi felfogásának korlátáit. Rámutat arra, hogy az IQ-tesztek fénvko- ra az első világháború alatt kezdődött, amikor kétmillió ame- rikáí férfival töltették ki az IQ-teszt Lewis Termán stanfordi pszichológus által frissen kidolgozott első tömeges változatát. S ezt, Gardner kifejezésével élve, „az IQ-észjárás” évtizedei követték: Ja ember veleszületetten vagy okos, vagy nem okos, ezen nemigen lehet változtatni, a teszt pedig kimutatja, hogy hová sorolható Az egyetemi felvételi tesztek ugyanígy egyetlen adottság vizsgálatával döntik el egy ember jövőjét. S ez a felfogás jellemzi az egész társadalmat.” Gardner nagy hatású 1983-as könyve, a Frames ofMind, %L IQfelfogást elutasító kiáltvány; szerinte nem e ajta, monolitikus intelligencia hoz sikert az életben hanem inkább intelli- gcnciák széles skálája, melyen hét fő változatot különböztetett meg. Listáján a két bevett akadémikus fajta, a verbális és a matematikai-logikai mellett szerepel még a térérzék, amely a kimagasló képzőművészt, építészt jellemzi, a kinesztetikus kiválóság, ahogyan Martha Graham vagy Magic Johnson harmonikus kecsességében megnyilvánul, és a zenei tehetség, legyen az Mozarté vagy YoYo Ma-é. Gardner listáját az úgynevezett „személyi intelligencia” két típusa egészíti ki: a kapcsolatteremtő képesség, például a híres terapeutáé, Cári Rogersé, a polgárjogi mozgalom vezéréé, vagy Martin Luther Kingé, továbbá az „intrapszichikus” adottság, amely Sigmund Freud briliáns felfedezéseiben érvényesül, vagy, kevésbé látványosan, abban a belső 65

békében, amelyet az igaz érzelmekhez hangolt életből merítünk. Az intelligenciának ez a koncepciója a sokféleségre, helyezi a hangsúlyt; Gardner modellje túlhaladja a sémát, amely az IQ-val mint egynemű, változtathatatlan tényezővel operál. Kimutatja, hogy az iskolai pályafutásunkat végigkísérő, elnyomorító tesztek níehckálapján technikumba vagy' gimnáziumba irányítottak, és meghatározták, felvesznek-e egyáltalán egyetemre, és ha igen, melyikre - az intelligencia korlátolIFerfogását tükrözik, tudomást sem véve egyloiTeszségrorés tehetségről, amelyek legalább annyira számítanak az életben, mint az IQ, ha nem jobban. Gardner elismeri, hogy önkényesen jelöl ki éppen hétféle intelligenciát; nincsen bűvös szám, amely fedné az emberi tehetségek gazdagságát. Egy ponton Gardner és munkatársai hétről húszra növelték a listájukon a tételek számát. A személyes érintkezés intelligenciájának például négy, élesen különváló alkotóelemét mutatták ki: a vezetés képességét, a kapcsolatok ápolásának és megtartásának képességét, a konfliktusfeloldás képességét és az olyanfajta elemzőképességet, amely a négyéves Judynak erős oldala. Ez a sokoldalú intelligenciafogalom gazdagabb képet nyújt egy gyermek adottságairól és perspektíváiról, mint a klasszikus IQ. Amikor a Spectrum projekt résztvevőit kiértékelték a - hajdan az IQ-tesztek etalonjának számító - Stanford-Binet-féle intelligenciateszt, illetve Gardner intelligencia Spectrum-tesztje segítségével, a gyerekek teljesítménye a két tesztben nem függött össze számottevően.9 Az öt legmagasabb IQ-jú gyerek (125 és 133 között) nagyon is eltért egymástól a Spectrum-teszt által mért tíz erősség tekintetében. Az IQ-teszt szerint „legokosabb” öt gyerekből egy három területen volt erős, három két területen, egyikük pedig mindössze egy Spectrum-területen. S ezek az erősségek is nagyon változatosan jelentkeztek: az öt gyerek közül

66

négynél a zenében, kettőnél a vizuális művészetekben, egynél a társas érintkezésben, egynél a logikában, kettőnél a nyelvérzékben. Az öt magas IQ-jú gyerek közül egy sem vált ki a mozgás, a számok vagy a mechanika területén; mi több, ötük közül kettőnek volt kifejezetten a gyenge oldala a mozgás és a számolás. Gardner ebből azt szűrte le, hogy „a Stanford^Binct-féle intelligenciateszt nem jelzi a Spectrum-tevékenységekben, illetve azok meghatározott alcsoportjaiban nyújtott jó teljesítményt”. Viszont a Spectrum-pontszámok a szülőket és a tanárokat világosan tájékoztatják, hogy a gyerekek mi iránt táplálnak spontán érdeklődést, s hol felelnek meg annyira, hogy szenvedélyes érdeklődésük a jártasságon túli mesterfokot eredményezze. Gardner azóta is továbbfejleszti az intelligencia sokrétűségére vonatkozó elméletét Jó tíz évvel azután, hogy először nyilvánosságra hozta elméletét, dióhéjban az alábbi meghatározást adta a személyi intelligenciákról: ^Az. interperszonális intelligencia embertársaink megértéséTelieThatékonyan^gyuttiFűködnTvéluk. A sikeres kereskedőkről, politikusokról, tanárokról, gyógyító orvosokról, vallási vezetőkről feltehető, hogy nagyfokú interperszonális intelligenciát i mondhatnak a magukénak. Az znZraperszonális intelligencia az előbbi befelé forduló megfelelője. Képességünk arra, hogy megformáljuk önmagunk pontos, valósághű modelljét, s ezt a modellt alkalmazni tudjuk a hatékony életvezetésnél.”10 Más helyütt Gardner rámutat, hogy az interperszonális intelligencia lényege többek között, „hogy képesek vagyunk felfedni más emberek hangulatát, vérmérsékletét, indíttatását, vágyait, és ezekre megfelelő módon reagálni”. Az önismerethez elvezető intraperszonális intelligencia fogalmához hozzátartozik az is, hogy „érzéseinkhez szabadon hozzáférünk, disztingválni tudunk köztük, s viselkedésünk kialakításakor merítünk belőlük”.11

67

SPOCK KONTRA DATA: AMIKOR A MEGISMERÉS NEM ELÉG A személyi intelligenciának van egy dimenziója, amelyre Gardner sűrűn utal, de nemigen foglalkozik vele: ez az érzelmek szerepe. Az ok szerinte az lehet, hogy munkásságához nagyrészt a kognitív-tudományos gondolkodás szolgáltat adatot. Tehát ezeket az intelligenciákat is a megismerést hangsúlyozva szemléli önmagunk és mások indítékainak, szokásainak megértéséről beszél, s e megfigyelések hasznosításáról életvitelünkben és másokhoz fűződő viszonyunkban. De ahogyan a kinesztézia világában a kiválóság nem szóbeli, az érzelmi szféra is túlterjed- a szó és az ismeret körén. Gardner a személyi intelligenciák leírásaiban bő teret szentel az érzelmi játékok értelmes, avatott irányításának, de ő és munkatársai nem vizsgálják tüzetesen, hogy milyen szerephez jut az érzelem ezekben az intelligenciákban, inkább az érzelemre vonatkozó ismeretekre összpontosítanak. S e nézőpont miatt talán szándékuk ellenére marad felfedezetlen az érzelmek tengerének az a gazdagsága, amely belső életünket, kapcsolatainkat oly lenyűgözően összetetté s gyakran meghökkentővé teszi. Mélyére kell még hatolni annak, hogyan lehet jelen magukban az érzelmekben az intelligencia, s hogy mi módon lehet intelligenciát vinni az érzelmekbe. Gardner a nézeteit kialakító pszichológiai korszellem bűvöletében véli úgy, hogy a személyes intelligenciákban a kognitív elemek a legfontosabbak. A megismerés szerepének eltúlozása az érzelmi szférában visszavezethető a pszichológia e századi fejlődésének furcsa fordulataira. Századunk derekán a pszichológia tudományát a B. F. Skinner típusú behaviouristák uralták, akik úgy vélték, csak a magatartás szemlélhető objektíven, vizsgálható tudós alapossággal. A tudomány illetékességén kívülinek minősítették a belső lelki folyamatokat, így az érzelmeket is.

68

A hatvanas évek végén, a „kognitív forradalom” beköszöntével a pszichológia érdeklődésének homlokterébe az információ agyi rögzítése és tárolása, az intelligencia természete került. De az érzelmek tabuk maradtak továbbra is. A megismeréssel foglalkozó tudósok kinyilatkoztatták, hogy az intelligencia voltaképpen hidegfejű, kőkemény tényfeldolgozás. Hiperracionális, mint Mr. Spock a Star Trek sorozatból, aki őstípusa a száraz információt hordozó, érzelmektől nem besározott byte-oknak: testet ölt benne az a nézet, hogy az érzelmeknek nincs helyük az intelligenciában, s csak összezavarják a lelki folyamatokról alkotott elképzeléseinket. Az így vélekedő megismeréskutatókat tőrbe csalta a működő agymodellnek tekintett számítógép; elfeledték, hogy az idegi vegyületek zavaros tócsáiban lüktető állomány csöppet sem hasonlít az agy metaforájának számító higiénikus, nett szilikonra. A megismeréskutatók, amikor az agy információfeldolgozását modellálták, fütyültek arra, hogy a racionalitásnak kalauza - netán megfojtója - lehet az érzelem. E tekintetben a kognitív modell szegényes kép, amely nem adja vissza az intellektus zamatát adó érzelmi Sturm und Drangot. S hogy meggyőződésükben meg ne inogjanak, a kognitivista kutatók személyes reményeiket és félelmeiket, házassági perpatvaraikat, szakmai féltékenykedésüket sem vonatkoztathatták agymodelljeikre - az érzéseknek azt az áradatát, amely az életbe a színt, a szorító szükségleteket hozza, és pillanatról pillanatra sarkítja az információfeldolgozás mikéntjét és hatékonyságát. Az érzelmileg lapos lelki élet féloldalas felfogása - amely mértékadó volt az utolsó nyolcvan év intelligenciakutatásaiban változóban van, mióta a lélektan felismerte az érzelem elemi szerepét a gondolkodásban. A Star Trek sorozatból a Spockra emlékeztető Data nevű hős alakja kívánkozik ide: jelzi, hogy a pszichológia lassan felismeri a lelki életet befolyásoló érzelmek hatalmát és erényeit, illetve veszélyességét. Dalának látnia kell (borzadva, már ha borzadni képes volna), hogy hűvös logikája

nem juttatja el a helyes emberi megoldáshoz. Emberségünk leginkább .érzéseinkben jut felszínre; Data érezni akar, mert tudja, hogy valami fontos hiányzik. Barátságra, összetartásra vágyik; mint az Óz Bádogemberének, neki sincs szíve. Az érzésből fakadó líra híján Data technikai virtuozitással képes muzsikálni vagy verset írni, de a zene vagy a költészet heve nem hat rá. Data sóváran szeretne sóvárogni, s ezzel arra tanít, hogy az emberi szív legmagasabb eszményei - a bizalom, a remény, az odaadás, a szeretet - a hidegen kognitív felfogásban egyáltalán nem kapnak helyet. Az érzelmek gazdagítanak; az a lelki modell, amely mellőzi őket, szegényes. Amikor rákérdeztem, hogy Gardner miért foglalkozik inkább az érzelmekre vonatkozó gondolatokkal, azaz a metakognícióval, mint magukkal az érzelmekkel, elismerte, hogy hajlamos kognitív nézőpontból szemlélni az intelligenciát, de hozzátette: „Amikor először írtam a személyes intelligenciáról, igenis kitértem az érzelmekre, kivált az intraperszonális intelligencia fogalmánál merthogy annak egyik eleme, hogy vesszük a saját érzelmeinket. Az interperszonális intelligenciához elengedhetetlen az ösztönös érzelemmegnyilvánulások iránti fogékonyság. A gyakorlat alakította úgy, hogy a sokrétű intelligencia elmélete a metakognícióra - a szellemi folyamatok tudatosságára - irányul, nem pedig az érzelmi képességek teljes skálájára.” Gardner szerint így is teljesen világos, milyen döntő jelentőségűek az érzelmi és társas készségek az élet viharaiban. Rámutat arra, hogy „160-as IQ-jú személyek gyakran 100-as IQ-júak beosztottjai, ha az előbbiek intraperszonális intelligenciája gyenge, az utóbbiaké viszont fejlett. Az interperszonális intelligencia a mindennapi élet szintjén messze a legfontosabb. Ha nincs meg, rosszul választunk házastársat, állást és hasonlókat. A gyerekek személyi intelligenciáit már az iskolapadban fejleszteni kell”.

70

INTELLIGENS ÉRZELMEK? Ha kíváncsiak vagyunk, milyen is lehet ez a fejlesztő képzés, más teoretikusokhoz kell fordulnunk Gardner szellemi nyomdokain főként a Yale Egyetem pszichológusához, Peter Saloveyhoz, aki nagy részletességgel rengeteg útját-módját fedte fel annak, hogyan vihető intelligencia az érzelmekbe.12 Ez a törekvés nem új; az évek során az IQ leglelkesebb bajnokai is meg-megpróbálkoztak azzal, hogy az érzelmeket bevonják az intelligencia fogalmába ahelyett, hogy az „emóció” és az „intelligencia” összekapcsolását eleve önellentmondásnak tekintsék. Például E. L. Thorndike, a neves pszichológus, aki a húszas-harmincas években nagyban népszerűsítette az IQ fogalmát, egy Harper’s Magazine-á\<Mx.í\ felvetette, hogy az érzelmi intplli- gencia részét alkotó „szociális” vagy társas intelligencia - mely- nek révén megértünk másokat, és „bölcsen járunk el emberi kapcsolatainkban” - belejátszik az IQ-ba. A kor más pszicholö7 gusai cinikusabbán szemlélték a társas intelligenciát, inkább mások manipulálásának eszközét látták benne, amellyel az emberek akaratuk ellenére irányíthatók. De egyik megközelítés sem gyakorolt hatást az IQ-teoretikusokra; 1960-ban egy intelligenciatesztekkel foglalkozó befolyásos mű a társas intelligencia fogalmát „hasznavehetetlennek” mondta ki. A személyi intelligencia fölött mégsem lehetett elsiklani, hiszen az intuíció, a józan ész belőle táplálkozik. Amikor Róbert Sternberg, szintén a Yale Egyetem pszichológusa, arról tájékozódott, mit értenek az emberek azon, hogy valaki „intelligens”, a megkérdezettek előkelő helyre tették az emberekkel való bánás készségét. Sternberg alaposabb kutatások után ugyanoda lyukadt ló, mint Thorndike: a szociális intelligencia különválik az akadémikus intelligenciától, és kulcsfontosságú a gyakorlati élethen

■Slati inteiligenciafajtakl

munkahelyeken oly nagyra becsült gyakorze tartozik például az a? przpkpnyspg, melynek révén a jó főnök felfogja a ki nem mondott üzeneteket.15 71

NL utóbbi években megnőtt a hasonló nézeteket valló pszichológusok tábora, akik egyetértenek Gardnerral abban, hogy az IQ régi felfogása megrekedt a nyelvészeti és matematikai képességek egy szűk sávjában, s hogy az IQ-tesztekben nyújtott jó teljesítmény csak az iskolapadban vagy a professzori katedrán aratott sikerre vonatkoztatható közvetlenül, a nagybetűs élet szerteágazó útjaira nézvést jóval kevésbé érvényes jóslat. E pszichológusok - köztük Sternberg és Salovey - szélesebb perspektívából vették szemügyre az intelligenciát, megpróbálták újra felfedezni aszerint, hogy mi kell a sikeres életvezetéshez. S ez a megközelítés újfent aláhúzza a „személyes”, azaz érzelmi intelligencia jelentőségét. Salovey a maga „érzelmi intelligencia” meghatározásába beleolvasztja a Gardner-féle személyes intelligenciafajtákat, és e készségeket kiterjesztve öt fő területet jelöl ki:14 1. Az érzelmek felismerése. Azöntudat-az érzelem azonnali tudatosítása - pillére az érzelmi intelligenciának. Mint majd a negyedik fejezetben látni fogjuk, érzelmeink nyomon követése pillanatról pillanatra döntő jelentőségű a lélektani belátás és önmagunk megértése szempontjából. Ha képtelenek vagyunk valódi érzéseink észlelésére, ki vagyunk szolgáltatva nekik. Minél biztosabb valaki az érzéseiben, annál határozottabban irányítja életét, mert egyértelműbb számára, hogy hogyan viszonyul ténylegesen személyes (pl. házasságra vagy munkavállalásra vonatkozó) döntéseihez. 2. Az érzelmek kezelése. Képességünk, hogy érzelmeinken a kívánalmaknak megfelelően igazítsunk, az öntudaton alapul. Az ötödik fejezet azt vizsgálja, mi módon tudjuk lecsillapítani önmagunkat, hogyan rázhatjuk le magunkról a heves szorongást, mélabút, ingerlékenységet - s hogy mi a következménye annak, ha ebben az alapvető érzelmi műveletben csődöt mondunk. Akiknél ez a képesség gyenge, állandó harcra kényszerülnek gyötrelmes érzéseikkel, akiknél viszont fejlett,sokkal hamarabb túljutnak az életben adódó kudarcokon, válságokon. 3. Önmotiváláso k hatodik fejezet bemutatja, hogy érzel- meink 72

célra orientált mozgósítása elengedhetetlen a figyelemsszpontosításhoz, az onmotivációhoz, a kiváló teljesítményhez, a kreativitáshoz. Az érzelmi önkontroll - a vágyteljesítés késleltetése, a késztetés megfékezése - előfeltétele bármifajta teljesítménynek. Ha a ,flow” állapotába tudjuk juttatni magunkat, sok területen nyújthatunk kiválót. E készség birtokában produktívabbak, hatékonyabbak lehetünk, bármibe fogunk is. 4 Mások érzelmeinek felismerése Az empátia, amely szintén az érzelmi tudatosságra épül, alfája az emberekkel való bánásnak. A hetedik fejezet az empátia gyökereit, az érzelmi süketség súlyos társadalmi konzekvenciáit fejtegeti, továbbá azt, hogy miért gerjeszt önzetlenséget az empátia. Akikben van empátia, érzékenyebben veszik a finom társas jelzéseket, melyek mások igényeit, vágyait közvetítik, s ezáltal fokozottan alkalmasak a gondviselő hivatásokra, a tanári, a kereskedelmi pályára vagy szervezői posztokra. 5, Kapcsolatkezelés. A kapcsolattartás művészete nagyrészt abban áll, hogy mások érzéseire hatni tudunk. A nyolcadik fejezet azokat a tényezőket tekinti át, amelyeken a szociális hatékonyság múlik. Ezek a készségek aranyalapjai a népszerűségnek, a vezetői adottságoknak, a kapcsolatok jó bonyolításának. Ha valaki rendelkezik velük, jól teljesít minden olyan területen, ahol feltétel a zökkenőmentes együttműködés: társasági csillag. Az emberek adottságai az egyes területeken természetesen különböznek; esetleg ügyesen megbirkózunk a saját szorongásunkkal, de a mások búján-baján nemigen tudunk segíteni. Képességeink színvonala idegrendszeri adottság, semmi kétség, de mint majd látni fogjuk, w. agy rendkívül képlékeny, állandóan tanul..Az érzelmi készségek lapszusai orvosolhatók: az öt területen többnyire kondicionáláson múlik a teljesítmény, és célzott erőfeszítéssel javítható.

73

IQ ÉS ÉRZELMI INTELLIGENCIA: VEGYTISZTA TÍPUSOK Az IQ és az érzelmi intelligencia nem ellentétes, hanem inkább különálló kompetenciák. Mindannyiunkban keveredik az intellektus és az érzelmi fogékonyság; a sztereotípiák dacára viszonylag ritka, hogy valakinek magas legyen az IQ-ja, egyszersmind alacsony az érzelmi intelligenciája (vagy fordítva). Enyhe korreláció mutatkozik az IQ és az érzelmi intelligencia egyes vonásai között - de ez olyan csekély, hogy nem vitás, a két dolog agyrészt független egymástól. Ellentétben a jól ismert IQ-tesztekkel, jelenleg nem áll rendelkezésre olyan kérdőíves vizsgáló eljárás, amelynek alapján „érzelmi intelligencia”-pontszámot lehetne megállapítani, és talán sohase lesz. Bár az érzelmi intelligencia tényezőit nagyban kutatják, ezek közül némelyik, például az empátia, a gyakorlatban tesztelhető legjobban - például videóra felvett arcjátékok elemzésével. Jack Block, a Berkeleyben lévő Kaliforniai Egyetem pszichológusa azonban az én rugalmasságát mérve - ami nagyjából egybeesik az érzelmi intelligenciával, magában foglalván a fő szociális és érzelmi kompetenciákat - összevet két elméleti típust: magas IQ-val, illetve nagy érzelmi rátermettséggel rendelkező személyeket.15 Sokatmondóak a különbségek. A magas IQ-jú tiszta típus (ahol elvonatkoztatunk az érzelmi intelligf ciától) amolyan értelmiségi-karikatúra, mester a szellem világában, és kontár az emberek között. A férfi és női paraméterek enyhén eltérnek. A magas IQ-jú férfit, mint várható, változatos szellemi érdeklődés és képességek jellemzik. Ambiciózus, produktív, következetes, elszánt, az önsajnálat idegen tőle. Hajlamos arra, hogy kritikus és nagyképű, finnyás és gátlásos legyen, ódzkodik a szexualitástól és az érzéki tapasztalattól, érzéketlen, szenvtelen, érzelmileg lanyha és hideg. A magas érzelmi intelligenciájfi férfi ellenben jó fellépésű, kezdeményező és vidám, nem ijedős, nem szorong vagy rágódik. Jellemző rá az emberek vagy ügyek iránti elkötelezettség, a fele

lősségvállalás, az erkölcsi állásfoglalás; kapcsolataiban eL érző és gondoskodó. Érzelmi élete sokszínű, de adekvát; béi ben él önmagával, másokkal, társadalmi környezetével. A tisztán magas IQ-jú nőben megvan az elvárható magabiztosság, gördülékenyén fogalmazza meg gondolatait, intellektuális beállítottságú, sokrétű szellemi és művészi érdeklődéssel. Hajlamos az önelemzésre, a szorongásra, a rágódásra, a bűntudatra, és tartózkodik haragja nyílt kimutatásától (bár közvetve érezteti). Az érzelmileg intelligens nő viszont határozott, és egyenesen nyilvánít érzelmet, önmagát pozitívan ítéli meg; számára van értelme az életnek. Mint a hozzá hasonló férfi, ő is kezdeményező társas lény, érzelmeinek adekvát kifejezést ad (mellőzi az olyan kitörést, amit később megbán); jól alkalmazkodik a stresszhez. Fellépése révén könnyen teremt kapcsolatot; elfogadja önmagát, ezért nincs ellenére a játékosság, a spontaneitás, az érzékiség. A csak magas IQ-val rendelkező nőkkel ellentétben ritkán érez szorongást vagy bűntudatot, nincs hajlama az önemésztésre. Ezek a portrék persze végletesek - mindannyiunkban változatos arányban keveredik az IQ és az érzelmi intelligencia. Mégis nagyon tanulságos látni, hogy e dimenziók külön-külön miként gyarapítják egyegy ember kvalitásait. Ameddig a kognitív és az érzelmi intelligencia mértéke megegyezik, a két kép átfedi egymást. De mégiscsak az érzelmi intelligencia adja legemberibb vonásaink túlnyomó részét.

1 Jason H. esetéről a New York Times adott hírt az „Intő példa: kis híján börtöntöltelék lett az évfolyamelső” c. cikkben (1992. június 23.). 2 Howard Gardner: „Cracking open the IQ Box”, The American Prospect, 1995. tél. 3 Richard Herrnstein és Charles Murray: The Bell Curve: Intelligence and Class Structure in American Life (New York, Free Press, 1994), 66.0. 4 George Vaillant: Adaptation to Life (Boston, Little, Brown, 1977). A harvardi csoport átlagos SAT-pontszáma 584 volt 800 megszerezhető pontból. Dr. Vaillant, aki jelenleg a Harvard Egyetem orvosi karán dolgozik, elmondta nekem, hogy e kivételezett helyzetű férfiaknál is viszonylag csekély

75

a teszteredmény jóslatértéke. 5 J. K. Felsman, G. E. Vaillant: „Resilient Children as Adults: A 40Year Study”, E. J. Anderson és B. J. Cohler szerk. The Invulnerable Child (New York, Guilford Press, 1987). 6 Karén Arnoldot, aki Terry Dennyvel együttműködve az Illinos-i Egyetemen az évfolyamelsők vizsgálatát végezte, a The Chicago Tribüné idézi (1992. május 29-). 7 Project

Spectrum:

Gardner

mellett

főmunkatársként

Mara

Krechevsky és Dávid Feldman működtek közre. 8 Interjút készítettem Howard Gardnerrel a sokrétű intelligencia elméletéről „Rethinking the Value of Intelligence Tests” címmel a The New York Times Education Supplement számára (1986. nov. 3 ), azóta többször is megtettem. 9 Az IQ-tesztek és a Spectrum összehasonlítása Howard Gardner Multiple Intelligences: The Theoty in Practice (New York, Basic Books, 1993) c. könyvének Mara Krechevskyvel közösen írt fejezetében található. 10 Az összefoglalás Howard Gardner fent említett könyvéből való, 9.0. 11 Howard Gardner, Thomas Hatch: „Multiple Intelligences Go to School”, Educational Researcher 18,8 (1989)12 Az érzelmi intelligencia modelljét elsőként Peter Salovey és John D. Mayer javasolta: „Emotional Intelligence”, Imagination, Cognition and Personality 9 (1990), 185-211. o. 13 Gyakorlati intelligencia és emberekkel bánni tudás; Róbert J. Sternberg: Beyond IQ (New York, Cambridge University Press, 1985). 14 Az „érzelmi intelligencia” alapvető meghatározását 1. SaloveyMayer: „Emotional Intelligence”, 189- o. 15 IQ és érzelmi intelligencia összevetése: Jack Block, Kaliforniai Egyetem, Berkeley, kiadatlan kézirat, 1995. február. Block az „énrugalmasság” kifejezést használja érzelmi intelligencia helyett, de felhívja a figyelmet, hogy ebbe beletartozik az érzelmi önszabályozás, az alkalmazkodóképes indulati kontroll, önmagunk hatékonyságának tuda-

76

L

to és a társas intelligencia. Mivel ezek az érzelmi intelligenciának is fő elemei, az énrugalmasságon keresztül ugyanúgy merhető az érzelmi intelligencia, mint az IQ a középiskolai zárótesztek révén. Block kb. 100 férfi és nő adatait követte

nyomon serdülőkoruktól huszonéveik elejéig,

módszerekkel

próbálta

megállapítani

a

magas

IQ

és statisztikai személyiségi

és

viselkedésbeli vonzatait, függetlenül az érzelmi intelligenciától, illetve ugyanezeket az érzelmi intelligenciánál, az IQ-tól függetlenül. Úgy látja, hogy az IQ és az énrugalmasság közt kimutatható az együtthatás szerény mértéke, de

külön

kategóriákról

van

szó.

Ismerd meg önmagad

Egy régi japán mesében a harcias szamuráj azzal áll a Zen mesterének elébe, hogy magyarázza el neki, mi a menny és mi a pokol. A szerzetes azonban megvetően odavágja neki: „Tágulj innen, fajankó! Ne rabold az időmet!” A becsületében sértett szamuráj dühbe gurul, előrántja kardját, és azt ordítja: „Meg tudnálak ölni arcátlanságodért!” „íme a pokol” - válaszolja higgadtan a szerzetes. A szamuráj ámulatba esvén, amiért a mester oly találóan nevezte néven elvakult haragját, elteszi a kardot, és főhajtva köszöni meg a szerzetesnek a felvilágosítást. „íme a menny” - mondja neki a szerzetes. A szamuráj rádöbbenése tulajdon zaklatottságára megmutatja, mennyit számít, ha nemcsak ránk tör egy érzés, de tisztában vagyunk azzal, hogy a hatalmában tart. A szókratészi intelem, „Ismerd meg önmagad!”, az érzelmi intelligenciának erre a sarkkövére utal: késedelem nélkül vegyük tudomásul születő érzelmeinket. Elsőre úgy tetszhet, érzelmeink nyilvánvalóak; de némi elmé^ lyedés eszünkbe hozza, hányszor fordult elő, hogy nem vettünk Tudomást valódi érzéseinkról;Jlletve döbbentünk rájuk túl későn. Pszichológusok nehézkes kifejezéssel metakogníciónik nevezik, ha tudatosítjuk gondolkodásunk folyamatát, illetve me- tahangulatvűhi, ha kedélyváltozásainknak tudatában vagyunk. Én az öntudatot (self-awareness) tartom szerencsésebb szónak abban az értelemben, hogy belvilágunkat kitartóan szem előtt

tartjuk.1 Ez az önmagunkra irányuló tudatosság minden tapasztalatot körbejár és vizsgál, az érzelmeket is beleértve.2 Ez a fajta tudatosság rokon azzal, amit Freud egyöntetű, lebegő figyelemnek mond, s a leendő pszichoanalitikusoknak ajánl. Ez a figyelem mindent, ami a tudatba kerül, pártatlanul fogad, érdeklődő, de passzív tanúként. Egyes pszichoanalitikusok a „figyelő én” kifejezést használják: az öntudatosítás képessége révén az analitikus meg tudja figyelni saját reakcióit mindarra, amit a beteg mond, és amit a szabad asszociáció folyamata kifejleszt a páciensnél.5 Az ilyen öntudatosítás feltételezi az agykéreg aktivált állapotát; kiváltképpen a nyelvi régiókét, amelyek ráhangolódnak a születő érzelmek azonosítására és megnevezésére. Az öntudatosítás azonban nem szenvedélyes koncentrálás a magukkal ragadó érzelmekre, amely túlreagálná vagy felfokozná, amit észlel. Inkább semleges: fenntartja az önreflexiót az érzelmi viharokban is. William Styron ilyenféle jelenséget említ, amikor súlyos depreszsziójáról ír: „másod-ént” érez maga mellett - „hasonmás megfigyelőt, aki nem osztozik párjának tébolyában, és szenvtelen kíváncsisággal képes végignézni” harcát.4 Az öntudatosítás optimális formájában a szenvedélyes vagy viharos érzelmeknek pontosan ilyen higgadt tudomásulvételét tésznehelove7~Wiímálisan abban nyilvánul meg, hogy egy lépést hátrálunk az élménytől: párhuzamos, „meta”-tudatáram, amely követi a fősodort, az eseményeket anélkül, hogy elmerülne, elveszne bennük. Különbség például, hogy halálosan dühöngünk valakire, vagy hogy közben átfut az agyunkon az önmagunkra vetülő gondolat: „Hű, de dühös vagyok!” A figyelem idegrendszeri mechanizmusai szempontjából az agyi tevékenységnek ez az árnyalatnyi eltolódása vélhetőleg jelzi, hogy az agy kéreg pályái aktívan észlelik az emóciót s ez az első lépés afelé, hogy úrrá legyünk a helyzeten. Az érzelmek tudomásulvétele alapvető érzelmi készség, amely alapja a többinek, például az érzelmi önkontrollnak Az öntudat tehát röviden annyi, hogy „tisztában vagyunk a hangulatunkkal, egyszersmind róla való gondolatainkkal”, állítja John Mayer, a New Hampshirei Egyetem pszichológusa, aki a vale-i Peter Saloveyvel együtt dolgozta ki az érzelmi intelligencia elméletét.5 Az öntudat lehet a belső állapotok reakció- és ítéletmentes nyomon követése. De Mayer szerint nem feltétlenül ennyire egykedvű; érzelmi öntudatra vallanak olyan jellegzetes mondatok, mint „Nem helyes így éreznem”, „Próbálok valami szépre gondolni, hogy jobb kedvem legyen”, vagy a futó „Ne is gondolj rá!”, az öntudatnak ez a beszűkültebb 79

változata, ha nagyon felzaklat valami. „Bár logikailag különválasztható az érzelmek tudatosítása és a megváltoztatásukat célzó cselekvés, Mayer szerint a gyakorlatban összekapcsolódik a két dolog: ha ráébredünk pocsék lelkiállapotunkra, kT is akarunkmászni belőle. Ez a felismerés jüanban más lapra tartozik, rojnTazok az erőfeszítéseink, melyeknek célja meggátolni, hogy érzelmi felindulásban cselekedjünk. Ha a gyerekre, aki dühében megütötte a társát, rászólunk, hogy „Hagyd abba!”, a verekedést talán berekesztjük, de a düh tovább fortyog benne. A gyerek gondolatai nem tágítanak a dühöt kiváltó októl - „Elvette a játékomat!” -, és a düh nem csillapul. Az önmegfigyelés hatása erősebb a heves negatív érzésekre: ha felismerjük, hogy dühösek vagyunk, megnő a szabadságunk nemcsak az a választásunk, hogy nem hagyjuk a dühöt cselekedetben megnyilvánulni, hanem további lehetőségünk, hogy szélnek eresztjük. Mayer úgy találja, hogy az emberek aszerint, hogy milyen stílusban tartják számon és kezelik érzelmeiket, háromféle típusba sorolhatók? Öntudatosítók^ Közvetlenül észlelik hangulatváltásaikat, ezért érzelmi életük kifinomult. Érzelmi tisztánlátásuk nyomatékot ad egyéb jellemvonásaiknak: többnyire autonóm személyiségek, biztos tudomással korlátáikról, lelkileg épek, életszemléletük pozitív. A rossz hangulaton nem rágódnak, nem válik rögeszmé- jiikké, hamarabb leküzdik. Röviden, odafigyelésükkel rendben tartják érzelmi világukat. Lehengereltek. Az ilyen emberek gyakran érzik magukat tehe- tetlennek lehengerlő érzelmeikkel szemben; hangulataik szinte uralkodnak rajtuk Csapongók, érzelmeikről nemigen vesznek tudomást, beléjük vetik magukat a kissé távlatosabb szemlélet helyett. Csekély tehát az igyekezetük arra, hogy rossz hangulataikból kikeveredjenek mert úgy vélik, képtelenek befolyásolni érzelmi életüket. Gyakori tapasztalatuk a megsemmisülés, az önuralom elvesztése. Beletörődők. Gyakran világos előttük, mit éreznek de hajla- nak arra, hogy beletörődjenek a kedélyállapotukba, és nem akarnak változtatni rajta. A beletörődőknek a jelek szerint két altípusa van; azok, akiknek hangulata többnyire jó, tehát a motivációjuk kicsi a változtatásra, illetve azok, akik tisztában vannak hangulataikkal, mindazonáltal ki vannak téve rossz hangulatoknak, de napirendre térnek efölött, kisujjukat sem mozdítják, hogy másképp legyen, ha mégúgy szenvednek is - ez a minta lelhető fel például azoknál a depressziósoknál, akik természetesnek veszik kétségbeesett lelkiállapotukat. 80

HEVESEK ÉS KÖZÖNYÖSÖK Képzeljük el egy pillanatra, hogy New Yorkból San Francisco felé tart velünk a repülőgép. Eseménytelen az út, de a Szikláshegység fölött a pilóta beleszól a hangosanbeszélőbe: „Hölgyeim és uraim, örvény van előttünk. Kérem, foglaljanak helyet, és kapcsolják be biztonsági öveiket.” És a repülő valóban örvénybe kerül, de olyanba ám, amilyet még nem értünk; dobál fel-le, oldalt, mint valami strandlabdát. Kérdés, hogy ilyenkor ki mihez kezd. Olyanfajta ember az illető, aki beletemetkezik a könyvébe vagy a képes újságjába, vagy rendületlenül nézi tovább a filmvetítést? Vagy inkább előveszi az

életmentő-tájékoztatót, és átfutja az intelmeket, a személyzeten keresi a pánik jeleit, netán a motorzajra fülel, hogy nincs-e ok aggodalomra? Hogy melyik természetesebb számunkra a kettő közül, arra utal, hogy milyen megfigyelői pozícióra hajiunk szívesebben, ha kényszerhelyzet adódik. Ez a repülőgépes szituáció is egy pszichológiai tesztben szerepel, amelyet Suzanne Miller fejlesztett ki a Temple Egyetemen annak felmérésére, hogy az emberek vajon kihegyezett figyelemmel követik-e nyomon egy kínos csapás minden részletét, vagy az ilyen szorongató pillanatokban inkább elterelődni igyekeznek-e. Ez a kétféle figyelemstratégia nagyban befolyásolja, hogy ki-ki hogyan éli meg saját érzelmi reakcióit. A szorongatott helyzetben megfeszülő figyelműek, éppen a teljes odafordulás miatt, esetleg óhatatlanul felnagyítják tulajdon reakcióik mértékét - kivált, ha beállítódásuk nélkülözi az önmegfigyelés tárgyilagosságát. Érzelmeik tehát felfokozottan érvényesülnek. Akik viszont visszahúzódnak, másra irányítják figyelmüket, kevésbé észlelik saját reakcióikat, minimálisra csökkentik tehát érzelmi reakciójuk élményét, netán a reakció mértékét is. A végleteket tekintve ez annyit jelent, hogy egyeseknél az érzelmi figyelem mindent elsöprő, másoknál meg jóformán elhanyagolható. Vegyük például azt az egyetemistát, aki egy este tüzet észlelt a kollégiumi hálóban, elment oltókészülékért, és eloltotta a tüzet. Semmi különös nincs az egészben - csak éppen komótosan gyalogolt oda-vissza, esze ágában sem volt rohanni. Hogy miért? Gondolta, minek kapkodni. 81

Az esetet Edward Diencrtől hallottam, aki az Urbanában lévő Illinois-i Egyetemen pszichológus, és azt tanulmányozza, milyen intenzitással élik meg érzelmeiket az emberek.7 Ez a fiatalember érzéketlenségben magasan vezette a Diener által áttekintett mezőnyt. Az ilyen szenvtelen ember szinte semmit nem érez egész életében, hidegen hagyja még az olyan vészhelyzet is, mint a tűz. Diener skálájának ellentétes pólusán van viszont az a nő, aki napokig nem heverte ki kedvenc tolla elvesztését. Egy másik alkalommal úgy megörült egy hirdetésnek, amely nagy árleszállítást újságolt egy drága cipőüzletben, hogy kiejtett mindent a kezéből, kocsiba vágta magát, és három óra hosszat nyomta a gázt Chicagóig, ahol a kérdéses bolt található. Diener úgy találja, hogy a nők a pozitív és a negatív érzéseket is hevesebben szokták átélni, mint a férfiak. Nemre való tekintet nélkül igaz azonban, hogy gazdagabb az élete anna. ., aki többet vesz észre. A felfokozott érzelmi fogékonyság miatt az ilyen embereknél a legcsekélyebb ingerlésre mennyei vagy pokoli érzelmi viharok szabadulnak el, a másik véglet képviselői ellenben a legélesebb helyzetekben is alig éreznek valamit.

AZ ÉRZELMEK NÉLKÜLI EMBER Ellen dúlt-fúlt, amiért Gary, a vőlegénye értelmes, okos férfi, kiváló sebész létére érzelmileg szürke, és minden érzelemnyilvánítás lepereg róla. Gary ragyogóan értekezett művészetről- tudományról, de megkukult, mihelyst az érzelmei - köztük az Ellen irántiak - kerültek sorra. Bárhogy igyekezett némi szenvedélyt csiholni belőle Ellen, Gary egykedvűen, szórakozottan fogadta. „Nem szoktam az érzelmeimet kifejezni. Ilyen a természetem” - mondta Gary a pszichiáternek, akihez Ellen unszolására eljárt. Az érzelmi életet illetően „egyszerűen nincs mondanivalóm; nincsenek erős érzéseim, se pozitívak, se negatívak”. Nemcsak Ellent kedvetlenítette el Gary zárkózottsága: a terapeutának a férfi elmondta, hogy egész életében senkivel sem tudott nyíltan beszélni az érzelmeiről. Az ok: eleve fogalma sincs arról, hogy mit érez. Idáig, amennyire tudja, se harag, se bánat, se öröm nem érte.8 Mint a terapeuta megjegyzi, ettől az érzelmi ürességtől oly színtelenek és lanyhák Gary és a hasonszőrűek. „Untatnak mindenkit. A nejeik azért kezeltetik őket.” Gary lapos érzelmi élete a pszichiáterek által alexitbymiámk nevezett jelenséget példázza: a görög kifejezésben az a valaminek a hiányát, a lexis a 82

szót, a thymos az érzelmet jelenti. Az ilyen embereknek nincs szavuk az érzelemre, ügy tetszhet, töke etesen híján vann k az érzelemnek, de tálán csak mert képtelenek érzelmet kifejezni, nem úgy áll, hogy egyáltalán nincsenek érzelmeik. Először a pszichoana- litikusok figyeltek fel rájuk, meghökkenvén, hogy ezeknél a betegeknél gyógymódjuk nem alkalmazható, mert se érzésekről, se fantáziáidról, se jellegzetes álmokról - vagyis kommunikálható belső érzelmi életről - nem tudnak beszámolni.9Az alexitb.VT mia sajátsága, hogy az érintetteknek nehézséget okoz az érzel- mek leírása - akár a sajátjaikról, akár máséról lenne szó - és érzelmi szókincsük roppant szegényes.10 Ráadásul éppoly nehezen tesznek különbséget az érzelmek, mint az érzelem és a testi tünet között, említhetik, hogy liftezik a gyomruk, szívdobogásuk van, izzadnak és szédülnek - de nem tudják kimondani, hogy szoronganak. „Mintha messzi bolygóról idetévedt idegenek volnának az érzelmek vezérelte társadalom közegében”, jellemzi őket dr. Peter Sifneos, a Harvard Egyetem pszichiátere, akinek 1972-ből származó szóalkotása az alexithymia.11Az alexithymiások elvétve fakadnak sírva például, de ha igen, megállíthatatlanul ömlik a könnyük. Mégis nagy zavarba jönnek, ha számot kell adniuk a kiváltó okról. Egy alexithymiás beteget annyira felkavart egy nyolcgyerekes, rákban haldokló asszonyról szóló film, hogy álomba sírta magát. Mikor pszichiátere felvetette, nem azért zaklatta-e úgy fel a film, mert az édesanyja szinten rakban haldoklik, a nő megdermedt, megnémult tanácstalanságában Mikor a pszichiáter rákérdezett, hogy éppen milyen a lelkiállapota, azt mondta, „borzalmas”, de ennél világosabban nem tudta kifejteni, mit érez. Elmondta még, hogy időnként azon kapja magát, hogy sír, de sejtelme sincs, miért.12 Itt van a kutya elásva. Az alexithymiásoknak igenis vannak érzéseik, csak képtelenek felismerni - s főként megfogalmazni pontosan mifélék is ezek az érzések. Mindenestül nélkülözik az érzelmi intelligencia alapvető készségét, az önrnegfn gyelést - melynek révénaFérzesek kavargása közepette tudjuk, mit érzünk. Az alexithymiások cáfolják a közkeletű meggyőződést, miszerint az érzések maguktól értetődnek: ők e téren nem ismerik ki magukat. HiLvalami vagy inkább valaki - felkorbácsolja érzelmeiket, az élmény annyira zavarba ejtő, kimerítő, hogy ha tehetik, elkerülik. Ha nagy ritkán elfogja őket az érzelem, gyötrelmek kusza csomagjaként szakad a nyakukba; mint a film megríkatta nő, „borzalmasan” érzik magukat, de lehetetlenség kiszedni belőlük, hogy ezen belül hogyan. Az érzésekkel kapcsolatos elemi zavar az oka annak, hogy homályos testi 83

panaszokkal hozakodnak elő, holott valójában érzelmi kínt élnek át - a pszichiátriában szomatizálásnak nevelik ezt a jelenséget, amikor az érzelmi fajdalmai mint testi fájdalmat ismerik félre (ami nem azonos a pszichoszomatikus betegséggel, mert akkor az érzelmi problémák valóban orvos után kiáltó kórképekben törnek felszínre). Az alexithymiások esetében a pszichiátria arra lehet jó, hogy kiszűrje őket az orvosi segítséget keresők közül, mert hajlamosak az orvosi diagnózist és kezelést hosszadalmasan - és meddőn szorgalmazni igazából érzelmi problémáknál. Egyelőre feltáratlan, hogy mi okozza az alexithymiát; dr. Sif- neos a limHkusrendszerés az agykéreg, kivált a beszédközpontok fogyatékos kapcsolatát gyanítja! mögötte. ami nagyon is egybevág az érzelmi agyról szerzett legfrissebb információinkkal. Súlyos rohamoktól szenvedő betegeknél tüneteik enyhítése végett sebészi utón megszakították ezt az összeköttetést, s a műtét után, mutat ra Sifneos, érzelmileg olyan sivárak lettek, mint az alexithymiások, érzéseiket nem tudták többé szavakba önteni, és fantáziájuk egyszerre megszűnt működni. Röviden, az érzelmi elme pályái reagálhatnak ugyan érzelmekkel, de az agykéreg képtelen kiigazodni az érzelmeken, és a nyelv árnyalataival gazdagítani őket. Henry Roth írja Gall It Sleep (Nevezd álomnak) című regényében a szavak hatalmáról: Ha szavakat találsz egy érzésre, meg is hódítod magadnak. íme az alexithymiás dilemmájának visszája: ha nincs szavaink az érzelmekre, nem alkothatjuk meg saját érzéseinket.

A ZSIGEREK DICSÉRETE Elliot homloka mögül akkora daganatot operáltak ki, mint egy kisebbfajta narancs. A műtét papírforma szerint sikeres volt, de Elliot jó ismerősei kijelentették, hogy Elliot nem a régi - személyisége határozottan megváltozott. Korábban sikeres vállalati jogász volt, de az operációt követően nem bírta megtartani az állásait. A felesége elvált tőle. Megtakarított pénzét elhibázott befektetésekre tékozolta, és a bátyjánál húzta meg magát a vendégszobában. Elliot problémája meghökkentően furcsa módon jelentkezett. Intellektusát tekintve most is éles eszű fickó volt, de hajmeresztőén bánt az idejével, elveszett a körülményeskedésben; mintha mindenestül elhagyta volna a rangsorolás képessége. A dorgálás se használt, és Elliotot sorozatban rúgták ki munkaadói. A beható tesztelés sem mutatott ki fogyatékosságot Elliot értelmi képességeiben, ennek ellenére ideggyógyászhoz fordult abban a reményben, 84

hogy a diagnózis hozzájuttatja a szerinte neki járó rokkantsági ellátáshoz. Különben a víz se mossa le róla, hogy szimulál. Antonio Damasio, a neurológus, akit Elliot felkeresett, egyetlen defektusra lett figyelmes Elliot szellemi repertoárjában: logikája, emlékezőtehetsége, figyelme és más tudatos működései körül minden stimmelt, de Elliot úgyszólván tudomást sem vett a vele történtekkel kapcsolatos érzelmeiről.' 3 Végképp döbbenetes módon Elliot abszolút szemtelenül adta elő élete tragikus eseményeit, mintha kívül állna múltja veszteségein és kudarcain, és fikarcnyi megbánást, szomorúságot, csalódottságot, dühöt se érezne amiatt, hogy így elbánt vele az élet. Nem fájlalta saját tragédiáját; Damasio jobban szívére vette Elliot történetét, mint ő maga. Damasio következtetése szerint Elliot érzelmi öntudatlanságát az okozta, hogy a daganattal együtt prefrontális lebenyeinek egy részét is eltávolították. A beavatkozás valóban kapcsolatokat szakított meg az érzelmi agy alsóbb központjai, kivált az amygdala és a vele rokon pályák, illetve a gondolkodó neocortex között. Elliot gondolkodása egy számítógépre kezdett hasonlítani, képes volt végighaladni a döntéshozatal műveletének minden állomásán, de a különféle lehetőségeket képtelen volt értékelni. Semleges volt valamennyi iránt. Damasio sejteni vélte, hogy éppen ez a felettébb szenvtelen érvelés a lényege Elliot problémájának: a tulajdon érzelmeit illető tudatlansága károsította Elliot gondolkodását. A fogyatékosság a legtriviálisabb döntéseknél is megmutatkozott. Amikor Damasio az újabb időpontot akarta lekötni Elliottal, mindig tétova zavar kerekedett; Elliot valamennyi, Damasio által javasolt időpont mellett és ellen is felhozott érveket, választani azonban képtelen volt. Racionálisan az összes időpont tökéletesen legitim okból minősült kívánatosnak vagy elvetendőnek. Elliotnak azonban sejtelme sem volt, hogyan viszonyul érzelmileg a felkínált randevúidőpontokhoz. S érzései megfigyelése híján preferenciái sem voltak. Elliot tétovaságának az a tanulsága, hogy az érzelemnek nagy jelentőségű eligazító szerepe van a személyi döntésekben, melyek egymást érik életünk során. A heves érzelmek összezavarhatják az okfejtés képességét, de érzelmeink regisztrálásának elmaradása szintén végzetes lehet, főleg ha olyan életbe vágó döntésekről van szó, mint a pályaválasztás, az állásváltoztatás (ragaszkodjunk-e biztonságos helyünkhöz, vagy ragadjuk meg a kockázatosabb, de érdekesebb lehetőséget?), hogy kivel kezd

85

jünk viszonyt, kössünk házasságot, hol éljünk, melyik lakást vegyük ki, melyik házat vásároljuk meg - és így tovább, életfogytiglan. Ezekhez a döntésekhez a tiszta ésszerűség nem elégséges támpont: a zsigereinkre kell hallgatnunk, a múltbeli tapasztalatok érlelte érzelmi bölcsességre. A formális logikára önmagában sosem alapozhatjuk, hogy kivel házasodunk, kiben bízunk, sőt azt sem, hogy milyen állást vállalunk; ezeken a területeken az ész érzelem híján vak. Az ilyen pillanatokban bennünket vezérlő intuitív jelzések a belső szervek limbikus eredetéi rezdüléseinek formájában érkeznek, amelyeket Damasio „szomatikus jelzőkének nevez - zsigeri reakció a javából. Automatikus vészjelzés, többnyire egy adott cselekvésmódból következő veszélyre figyelmeztet. E jelzések rendszerint óvnak a tapasztalatunk által helytelenített alternatíváktól, bár időnként vissza nem térő alkalmak kihasználására is ihlethetnek. Az adott pillanatban általában nem emlékszünk vissza, milyen konkrét tapasztalatok szülték ellenérzésünket; beérjük a jelzéssel, hogy valamely lehetséges cselekvésmód katasztrófába torkollhat. Ilyen zsigeri megérzéstől vezettetve azonnal letérhetünk a kérdéses pályáról, vagy éppen öntudatosabban haladhatunk rajta tovább, leszűkíthetjük, áttekinthetőbbé tehetjük lehetőségeink gazdag skáláját. A személyes döntés biztonságához tehát nagyban hozzájárul, ha összhangban vagyunk saját érzéseinkkel.

A TUDATTALAN FELTÁRÁSA Elliot érzelmi üressége arra utal, hogy létezhetnek fokozatok az emberek saját érzelmeiket illető felfogóképességében. _Az_ idegtudomány pályának a viszonylagos gyengesége vagy fejlettsége sértetlen agyaraknál az_adolLképesség mérhető szintkülönbségeit eredmélogikája azt diktál a hogy ha egy idegpálya megszakadása e ké sseg megszűnését okozza, akkor ennek _a nyezi. A prefrontális pályáknak az érzelmi ráhangolódásban ját- "szott szerepe léhát arra enged következtetni, hogy egyesek neurológiai okból veszik észre másoknál hamarabb, a félelem vagyaz öröm belső rezdülését, s válnak ki érzelmi öntudatosság terém_ '^Nem kizárt, hogy a lélektani introspekció adománya is ugyanerre a pályára épül. Néhányunk természettől fogékonyabb az érzelmi elme különleges szimbolikája iránt; a metafora, a hasonlat, csakúgy, mint a költészet, a dal, a mese, a szív nyelvén fogalmazódnak. Az álmok, mítoszok nemkülönben: az 86

elbeszélés fonalát laza asszociációk alkotják, az érzelmi elme logikája szerint. Akik természettől fogékonyak a saját szívük nyelve iránt - amely az érzelem megnyilvánulása -, bizonyára rátermettebben öntik szavakba közléseiket, akár regényírók, akár dalszerzők, netán pszichoterapeuták. Ez a belső rezonanciakészség vélhetőleg növeli a tehetséget a „tudattalan bölcsesség” - a legmélyebb vágyainkat megtestesítő jelképek, az álmainknak és fantáziáinknak tulajdonított értelem - napvilágra hozásában. Az öntudat alapvető jelentőségű a lélektani belátásban: a pszi- choterápia főkénrénnék a képességnek az erősítésére irányul. HowanTGardher példaképe az intrapszichikusintelligenciában maga Sigmund Freud, a psziché rejtett mozgatóinak nagy feltérképezője. Freud egyértelműen leszögezte, hogy az érzelmi élet túlnyomórészt tudattalan; a bennünk dúló érzelmek nem feltétlenül érik cl a tudatküszöböt. E pszichológiai axiómát empirikusan alátámasztja az öntudatlan érzésekkel foglalkozó kísérleteknek az a különös eredménye például, hogy bizonyos emberekben határozott rokonszenv jelentkezett olvan dolgok irantkamelyeket koraibban tudatosan nem is észleltek. Az emóciók bármelyike lehet tudattalan - s gyakran az is. Az emóció fiziológiai kezdeménye rendszerint már akkor mutatkozik, amikor a kérdéses személy még nincs is tisztában azzal, hogy mit érez. Például ha olyan személyeknek, akik rettegnek a kígyóktól, kígyók képeit mutatják, bőrfelületükön heves verejtékezés regisztrálható, holott azt állítják, csöppet sincsenek megijedve. S verejtékeznek azok is, akik előtt a kígyó képe oly sebesen villan át, hogy a látottakat sem fogják fel tudatosan, nemhogy gerjedő aggodalmukat. A tudatos szintet el nem érő érzelmi rezdülések addig fokozódnak, míg végül felerősödvén, be nem törnek a tudatba. Tehát az emóciónak két szintje van: tudattalan és tudatos. S egy emóciót attól a pillanattól észlelünk, hogy a frontális kéreg regisztrálta. “ Az észlelési küszöb alatt fortyogó érzelmek erősen hatnak percepciónkra és reakcióinkra, holott munkálásukról sejtelmünk sincs. Vegyük például azt az esetet, amikor valakit már kora reggel felbosszant egy durva szóváltás, és még hosszú órákig ingerlékeny: mindenen megsértődik, ok nélkül rárivall emberekre. Könnyen lehet, hogy nincs is tudatában annak, hogy még mindig háborog, és meglepődik, ha valaki erre felhívja a figyelmét, holott éles szavakban megnyilvánuló síindisznó-poli- tikája árulkodó. De ha ez a reakció tudatos megvilágításba kerül - amint az agykéreg regisztrálja -, a kérdéses személy átértékelheti a helyzetet, elhatározhatja, hogy túlteszi magát a történteken, és változtathat viszonyulásán, hangulatán. Az érzelmi önmegfigyelés. így 87

alapozza ITLCRaz érzelmi intelligencia következő lépcsőfokát: a rossz hangulatból v o sza a u k'

1 Öntudaton saját élményeinkre irányuló, önreflexiós, introspektív megfigyelést értek. 2 L. még Jón Kabat-Zinn: Whereveryou Go, There You Are (New York, Hyperion, 1994). 3 A megfigyelő én: A pszichoanalitikus figy elő beállítottságának és az öntudatnak figyelemre méltó összevetését olvashatjuk Mark Epstein Thoughts Witbout a Thinker c. könyvében (New York, Basic Books, 1995). Epstein rámutat, hogy ha ez a képesség a vérünkké válik, a megfigyelőnél megszüntetheti a gátlásokat, hogy énje rugalmasabbá, merészebbé váljék, és jobban be tudja fogadni az élet teljességét. 4 William

Styron:

Látható

sötétség.

Európa,

Bp.,

1993.

88

5 John D. Mayer és Alexander Stevens:, An Emerging Understanding of the Reflective (Méta) Experience of Mood”, kiadatlan kézirat (1993). 6 Mayer és Stevens, i. mű. Az érzelmi önmegfigyelés stílusainál alkalmaztam kategóriáikat. 7 Az érzelmek hőfoka; nagyrészt Randy Larsen munkája, aki korábban Diener mellett dolgozott, s jelenleg a Michigani Egyetem munkatársa. 8 Garyt, az érzelmileg tompa sebészt Hillel 1. Swiller írja le; „Alexithymia; Treatment Utilizing Combined Individual and Group Psycho- therapy”, Intemational Journal fór Group Psychotherapy 38, 1 (1988), 47-61. o. 9 Az érzelmi analfabetizmus kifejezést M. B. Freedman és B. S. Sweet használják: „Somé Specific Features of Group Psychotherapy”, IntemationalJournalfór Group Psychotherapy 4 (1954), 335-68. o. 10 Az alexithymia klinikai tüneteit Graeme J. Taylor írja le; „Alexi- thymia; History of the Concept” c. előadását az Amerikai Pszichiátriai Társaság éves közgyűlésén tartotta Washingtonban (1986. május). 11 Az alexithymia leírását Peter Sifneostól vettem át; „Affect, Emotional Confiict and Deficit. An Overview”, Psychotherapy-and-Psycho- somatics 56 (1991), 116-22. o. 12 Az asszonyról, aki nem tudta, miért sír, H. Warnes tudósít: .Alexithymia, Clinical and Therapeutic Aspects", Psychotherapy-and- Psychosomatics 46 (1986), 96-104. o. 13 Az érzelmek szerepe az okoskodásnál: Damasio: Descartes tévedése. 14 Tudattalan félelem: a kígyóvizsgálatokat Kagan tárgyalja a Galenus jóslatában.

A szenvedély rabjai

...férfi vagy, ki a Sors öklözését vagy jutalmait Egyképp fogadtad... Férfit nekem, ki szenvedélye rabja Nem lett soha! s én szívem közepén, Szivem szivében hordom azt, miképp Most tégedet... Hamlet barátjához, Horatióhoz (Arany János fordítása) A szuverenitás, amely képes dacolni a szeszélyes sors viharaival, s nem válik a szenvedélyek rabszolgájává, Platón idejétől fogva magasztalt erény. Az antik görögök sophrosynéwk nevezték, ami Page DuBois klasszika-filológus értelmezésében annyit tesz, mint „gondos és intelligens életvezetés, mértéktartó kiegyensúlyozottság, bölcsesség”. A rómaiak és a korai keresztények temperantiánás mondták, az érzelmi szélsőségek visszafogását jelölve. A cél az egyensúly, nem az elfojtás: minden érzésnek megvan a maga értéke, jelentősége. A szenvedélymentes élet nem lenne más, mint az élet sokrétű gazdagságától elvágott jaikke. semlegesség sjvataga. De, mint Arisztotelész megjegyezte, az érzelemnek helyénvalónak kell lenni, a körülményekkel arányosnak. Ha az érzelmek túl visszafogottak, unalom és távolságtartás az eredmény; ha ellenbenjéktelenek, gőségesek, befolyásolhatatlanok, betegessé válnak, mint a bénító

92

depresszió, a csillapíthatatlan szorongás, a tajtékzó düh vagy a mániás izgatottság. Gyötrő érzelmeink kordában tartása a jó érzelmi állapot kul- csaj a szélsőségek - amikor érzelmeink háborgása tfiUu-ves vagy túl hosszan tartó megingatják belső stabilitásunkat. Persze nem arról van szó, hogy csak egyféleképpen lenne szabad éreznünk; ha mindig fülig er a szánk a boldogságtól, a hetvenes években divatba jött vigyori kitűzők bárgyúságát idézi. A kreativitást, a lelki életet gazdagíthatja a gyúró, alakító szenvedés. A mélypontok éppúgy fűszerei életünknek, mint a csúcsok, de egyensúlyban kell lenniük. A szív számvetésében a pozitív és a ne tív érzések arányán múlik a jó közérzet - legalábbis ez derül ki abból a hangulatvizsgálatból, melynek során férfiak és nők százait emlékeztette rendszertelenül a maguknál hordott csipogó, hogy jegyezzék fel pillanatnyi hangulatukat. 1Az elégedettségnek nem az a feltétele, hogy elkerüljünk minden ne atív érzést, inkább hogy az érzelmi viharok ne söpörjenek el minden korlátot, ne szorítsanak ki minden kellemest. Jó általános közér- zetiik lchct olyan embereknek is, akiket időszakosaiTTeveá indulat vagy depresszió látogat, teltéve, hogy a mérleg inasikser- penyőjében a derű és a boldogság ugyanilyen súlyban van jelen /^"Ezckavizsgálatok szintén arra mutatnak, hogy az érzelmi intet' '>( , ligencia független az iskolás intelligenciától, mert alig találnák i 'y összefüggést az osztályzatok és az IQ meg aközött, hogy ki me '' nyíre érzi jól magát a bőré'

Az agyban állandóan rajzanak hátsó gondolatok, s folyton jelen van egy érzelmi tónus is; csipogjunk rá valakire hajnali hatkor és este hétkor, ilyen meg olyan hangulatban találjuk. Persze két reggelen kétféle kedvében lehet egy ember, de ha a hangulatokat heteken, hónapokon keresztül átlagoljuk, többnyire kiderül, hogy az illető általános közérzete milyen. A jelek szerint a legtöbb embernél ritkák a végletes érzelmek; legtöbbünk a szürke középsávban húz, érzelmi gördeszkánk nem zökken túl nagyokat. Érzelmeink rendben tartása mindazonáltal egész embert kíván: foglalatosságaink ^Tőként a szabadidősek - nagyrészt hangulataink egyensúlyban tartását célozzák.A regényolvasástól a tévénézésen át a barátok, tevékenységek kiválasztásáig minden szolgálhatja közérzetünk javítását. Önmagunk,jóltartása alapvető életviteli tehetség; pszichoanalitikus 93

gondolkodók, mint John Bowlby és J. D. Winnicott ezt helyezik a legmagasabb polcra alel- ki ráhatások közül. Elméletük szerint a lelkileg ép gyermek azönvigasztalást úgy sajátítja el, hogy átveszi gondozói rá irányuló bánásmódját, s így védettebb az érzelmi agy bolydulásai közepette. Láthattuk, hogy aszerkezetéből következően nemigen irányíthatjuk, hogy mikor milyen érzelem tör ránk. Abba azonban már van némi beleszólásunk, hogy meddig tart. A kérdés nem a bánat, aggodalom, harag közönséges változatainál merül - fel; egy kis idő, türelem túljuttat rajtuk. De ha ezek az érzések nagyon hevesek, és nem csillapodnak belátható időn belül, gyötrő végleteikbe csaphatnak át - mint idült szorongás, tomboló düh, depresszió. Legsúlyosabb, legmakacsabb formájukban az ilyen állapotok csak gyógyszereléssel vágj' pszichoterápiával, netán a kettő kombinációjával szüntethetők meg. Ilyenkor az érzelmi önszabályozás képessége oly módon jelentkezhet, hogy valaki felismeri, az érzelmi agy krónikus zavara nagyobb fokú, hogysem mellőzni lehetne a gyógyszeres segítséget. Idevág, hogy a mániásdepresszióban szenvedők kétharmadánál a bajt egyáltalán nem kezelik. Pedig a lithium és az újabb gyógyszerek megtörhetik a letaglózó depresszió és a zavaros, szertelen ajzottságot esetenként ingerlékenységgel és dührohamokkal párosító mániás epizódok jellegzetes ördögi körét. A mániás-depresszióval az a gond, hogy a betegeknél a mániás szakasz felfokozottságában túlteng az önbizalom, és eszükbe sem jut segítségért folyamodni, ha mégoly katasztrofális döntésekbe sodródnak is. Holott e súlyos érzelmi zavarok esetében a pszichiátriai gyógyszerelés módot adna az életkörülmények rendezésére. A köznapibb rossz hangulatok legyűrésénél magunkra vagyunk utalva. Sajnos nem mindig állunk a helyzet magaslatán - errejulőffDiane Tice, a Case Western Reserve Egyetem pszichológusa, aki több mint 400 férfit és nőt kérdezett meg, milyen stratégiákkal élnek a pocsék hangulat elűzésére, és taktikáik mennyire válnak be.Nem mindenki én egyet azzal a filozófiai premisszával, hogy a rossz hangulaton változtatni kell; Tice azt találta, léteznek „hangulati puristák”. Az embereknek mintegy öt százaléka nyi- Jatkozt^hogy hangulatán sosem próbál változtatni, mert nézete szerint minden érzés „természetes”, és úgy kell átélni, ahogy jön, bármennyire lehangoló. S voltak olyanok is, akik pragmatikus okból törekedtek rendszeresen kellemetlen hangulatra: orvosok, akiknek komoran kellett közölni a betegekkel a rossz hírt; társadalmi aktívák, akik fűtötték magukban a felháborodást, hogy harciasabban szállhassanak szembe az 94

igazságtalansággal; sőt egy fiatalember elmondta, azért gurult dühbe tervszerűen, hogy kiáll jón a kis öccse mellett a játszótéri basáskodókkal szemben. Egyesek szinte machiavelliánusan manipulálták kedélyállapotukat - mint a díjbeszedők, akik szántszándékkal bőszültek neki, nehogy meghassák őket a pénztelenek.3 De a kellemetlenség szándékolt gerjesztésének e ritka példáitól eltekintve legtöbben arra panaszkodtak, hogy ki vannak szolgáltatva hangulataiknak. A beszámolók szerint a rosszkedvűzés eredményességére koránt sincs garancia.

A HARAG ANATÓMIÁJA ~ Képzeljük el, hogy az autópályán egy másik kocsi veszélyesen kis ívben vág elénk. Ha erre az az első gondolatunk, hogy „Barom!”, a haragpálya kialakulását meghatározza, vajon további felháborodott, bosszúszomjas gondolatok követik-e. pl.: „Nekem jöhetett volna! Ezt nem ússza meg szárazon a szemét állatja!” Vadul szorítjuk a kormánykereket, mintha a vétkes torkának esnénk. A szervezet támadásra programozódik, nem menekii- lésre - remegünk, homlokunkon gyöngyözik a verejték, kalapál a szívünk, arcunk vicsorgásba torzul. Meg tudnánk ölni azt a másikat. Es ha ilyenkor ránk dudál valaki, mert a fékre léptünk, arra a sofőrre is hajlamosak vagyunk tüzet okádni. íme a magas vérnyomás, a gyorshajtás, sőt az országúti lövöldözés táptalaja. A fokozódó düh szekvenciájával vessük össze az elénk vágó sofőr irgalmasabb elbírálását. „Talán észre se vett, talán nyomós oka van a figyelmetlenségének, mondjuk orvosért száguld.” Ez a gondolatmenet neheztelésünkhöz elnézést vegyít, vagy legalábbis józanságot, és rövidre zárja a gerjedő harag áramkörét. Mint Arisztotelésznek a helyénvalóharagra vonatkozó intelme eszünkbe Idézi, a gond a^ hogy haragunknak gyakorta nem tudunk parancsolni. Benjámin iranklinTrappáns megfogalmazásában: „Okot mindig lelni a haragra, de jó okot elvétve.” Persze a haragnak több válfaja létezik. Bizonyára az amygdala a forrása a sistergő dühnek, amikor a figyelmetlen autós veszélyt be sodor. De valószínűleg az érzelmi pálya másik vége, az agykéreg bujt az olyan számítóbb indulatra, mint a hidegen mérlegelt bosszú vagy a méltánytalanság, igazságtalanság fölötti felháborodás. Az ilyen gondolatgazdag haragoknál a legvalószínűbb, hogy Franklinnal szólva, „jó okuk” van, látszólag legalábbis. 95

Minden hangulat közül, melytől az emberek szabadulni vágynak, a jelek szerint a harag a leghajthatatlanabb; Tice azt találta, hogy a megkérdezettek a haragjukon lesznek úrrá legnehezebben. A harag valóban a legcsábítóbb negatív érzelem; a hajtóerejéül szolgáló önigazoló belső monológ meggyőző érveket sorakoztat amellett, hogy haragunknak szabad folyást engedjünk. Aszomorúsággal ellentétben a harag erőt ad, egyenesen mámo- rít. A harag_csábítása, meggyőző ereje önmagában indokolhatja az általánosan vallott nézeteket, melyek a harag leküzdhetetlen- ségét hirdetik, vagy legalábbis azt, hogy nem szabad leküzdeni, mert a „katartikusan” kiélt harag hasznos. Ezzel a baljós felfogással próbálnak feleselni azok, akik úgy vélik, a harag mindenestül megszüntethető. A kísérletek eredményeinek gondos tanulmányozásából azonban kiviláglik, hogy e közkeletű elméletek egyike sem állja meg a helyét, sőt mítosz.1 r A haragot tápláló dühös gondolatok láncolata kínáljaía harag kikapcsolásának egyik leghatékonyabb leendő eszközét: hogy________ aláássuk azokat a meggyőződéseket, melyek elsődlegesen fűtik haragunkat. Minél tovább rágódunk azon, ami megharagított, dühünknek annál több „jó okot”, önigazolást tudunk kitalálni. A tépelődés szítja a haragot. De váltsunk nézőpontot, és adiev~ máris lankad. Tice azt találta, hogy egy szituáció pozitívabb szellemben való újraértékelése az egyik legfőbb eszköze a harag csillapításának.

A DÜHROHAM Ez egybevág az Alabamai Egyetem pszichológusának, Dolf Zillmannnak a következtetéseivel, aki átgondolt, kitartó kísérletezéssel mérte fel a harag mutatóit és a düh anatómiáját.5 Mivel a harag a „harc vagy menekülés” reakció harcos ágából gyökerezik, nem meglepő, hogy Zillmanmzmnt a harag általános kiváltó oka a veszélyérzet. Veszélyeztetettséget nemcsak a testíTenyegetes jelenthet, hanem gyakorta az önérzet, a méltóság jelképes megtámadásais: ha igazságtalanul, durván bánnak velünk, megsértenek, megaláznak, ha a fontos cél eléréséért folytatott küzdelemben csalódás ér. Ezek a benyomások a kiváltói a limbikus izgalomnak, amely kétféleképpen is hat az agvifc^ , Először is katecholaminok ürülnek, egyszeri, rövid 96

energiarobbanást előidézve, amelyből, Zillmann szavaival, „egyetlen lendületes cselekvésre futja, támadásra vagy menekülésre”. Ez az energiahullám pár perc alatt lefut: felkészíti a szervezetet a kiadós bunyóra vagya gyors menekülésre, aszerint, hogy az érzelmi agy hogyan ítéli meg az ellenfelet.

97

Közben egy másik, amygdala vezérelte hullám az idegrend- szcr adrenokortikáiis~ágaban"a készültségháttérfeszültscaél teremti meg, ez sokkal tovább tart, mint a katecholaminos ener- gfaröbbáhas? Órákig, netán napokig nem hagy alább, s az érzelmi agy ezalatt különlegesen fogékony marad az ingerlésre, megalapozva a további gyors reakciókat. Általában az adreno- kortikális ingerület okozugkihegvezettség magyarázza, miért hajlamosabbak az emberek megharagudni, ha már korábban felpaprikázta, bosszantotta őket valami. Az adrenokortikális felfokozottságot mindenféle stressz kiválthatja, lejjebb tolva a ------- Eáragkűszöfiönfa például valakinek nehéz napja volt a munka- ( , >helyén, fokozottan ki van téve annak, hogy otthon olyasmi is , I ' kihozza a sodrából - például a gyerekei lármája vagy rendetlen- ./ ~ sége -, ami máskor nem idézi elő az érzelmi merényletet. Zillmann alapos kísérletekből szűrte le következtetéseit. Egy jellegzetes példa: egy beavatott személy önkéntes kísérleti alanyokat provokált bántó megjegyzésekkel. Az önkéntesek ezek után kellemes vagy felzaklató filmet néztek végig. Aztán az önkéntesek alkalmat kaptak, hogy elégtételt vegyenek a beavatott személyen: véleményezhették, szerződést kapjon-e vagy sem. Bosszújuk hevessége egyenes arányban állt azzal a hatással, amit a film tett rájuk; a kellemetlen mozi nézőt dühösebbek voltak, és a legrosszabb minősítéseket adták.

HALMOZÓDÓ DÜH Zillmann vizsgálódásai magyarázatot szolgáltatnak annak az ismerős családi drámának a belső ívére, amelynek egyszer bevásárlás közben voltam tanúja. A szupermarket polcsorai közt fülemhez ért, amint egy ifjú anya tagoltan, erélyesen azt mondja háromévesforma fiacskájának: „Tedd... szépen... vissza!” „De kell nekem!” - nyafogta a gyerek, és szorosabban markolta a Tini-nindzsás müzli dobozát.

i

L

98

„Tedd vissza!” - mondta az anya emelt hangon, türelme fogytán. Ebben a pillanatban a bevásárlókocsiba ültetett kisbaba kiejtette a kezéből a pohár joghurtot, amit addig rágcsált. Földet ért, szétömlött, az anya meg ordításban tört ki: „Elég!” - rácsapott a kisbabára, kitépte a hároméves gyerek kezéből a dobozt, odalökte valamelyik polcra, és fiát a hóna alá csapva száguldott a kijárat felé a vészesen kacsázó kocsi nyomában, miközben a kicsi immár bömbölt, a nagy meg kapálózva tiltakozott: „Tegyél le! Tegyél le!” Zillmann úgy találta, hogy ha a szervezet eleve feszült állapotban van, és valamely esemény érzelmi puccshoz vezet, a létrejövő érzelem, akár harag, akár szorongás, különösen heves. Ez a dinamika működik, ha valaki dühbe gurul. Zillmann szprint— azxlhatalmasodó düh „nehezen csillapuló izgalmi állapotot maguk után vonó provokációk sorozata". Ebben a szekvenciában a ______________________________________ haragra ingerlő észleletek vagy gondolatok mindegyike újabb apró lökést ad az amygdala vezérelte katecholamináradatnak, tovább növelve a már meglévő hormonszintet. Egy hullám még el sem ült, már jön a második, arra a harmadik és így tovább egymás sarkára hágva hamar felfokozzák a szervezet ingerelhe- tóségét. Minél előrehaladottabb fázisban adódik újabb lökés a korábbiakhoz, annál elementárisabb hatású. A düh halmozódik? fel líítxe az érzelmi agyat. S ekkor az értelem gátján átcsapó indulat könnyen tettlegességbc fordul. Aki idáig jut, már nem ismer irgalmat, nem hajt a szóra, a bosszú, az elégtétel tölti be minden gondolatát, és ennek követ- kezményei csöppet sem érdeklik. Az izgalomnak ez a magas foka, mondja Zillmann, „a hatalom és a sebezhetetlenség illúzióját kelti, s ezzel az agresszió felé tereli” a feldühödött embert, aki „a kognitív irányítás hiánya folytán” a legprimitívebb reakciók világába esik vissza. Felülkerekedik a limbikus indíttatás, és az elet brutalitásának legkíméletlenebb leckéi vezérlik a tetteket.

99

BALZSAM A DÜHRE A düh anatómiájának elemzése alapján Zillmann szerint két dolgot tehetünk ellene. A harag kikapcsolásának egyik útja, hogy a düh rohamait indukáló gondolatokat feltartóztatjuk, megkérdőjelezzük, hiszen eredetileg egy interakció értékelése nyomán kap igazolást és lendületet a felcsapó indulat, s a lángot szító további értékítéletek sora is ebből táplálkozik. Fontos az időzítés; a haragciklus kezdetén a leghatékonyabb a közbeavatkozás. A düh tökéletesen rövidre zárható, ha még mielőtt tettre ragadna bennünket, befut az engesztelő információ. A megértés haragcsillapító hatalmára fényt derít egy másik Zillmann-kísérlet, melynek során egy modortalan alkalmazott (beavatott személy) sértegette, piszkálta a szobabicikliző önkéntes kísérleti alanyokat. Mikor a kísérleti alanyok módot kaptak, hogy elégtételt vegyenek a durva kísérletvezetőn (oly módon, hogy negatív értékelést adhattak szakmai alkalmasságáról, és azt gondolhatták, hogy azt figyelembe is veszik az illető elbírálásánál), kéjesen kitöltötték rajta a mérgüket. A kísérlet egyik változatában azonban egy másik beavatott személy bukkant fel. Miután az alanyokat provokálták, de mielőtt még a bosszúállás- sal kecsegtették volna, egy hölgy közölte a kísérletvezetővel, hogy telefonhoz hívják a folyosó végén. A kísérletvezető, amikor kiment, a hírhozónak is odamondott. De az nem vette a szívére, és a kísérletvezető távozása után elmesélte, szegény azt sem tudja, hol áll a feje, úgy izgul a közelgő államvizsga szóbelije miatt. Ezek után a felpaprikázott kísérleti alanyok inkább nem éltek a bosszú lehetőségével, sőt megesett a szívük a kísérletvezetőn. Az ilyen engesztelő információ lehetővé teszi a haragot kiváltó események újraértékelését. De az ilyenfajta megfékezésnek kötelmei vannak. Zillmann azt találta, közepes mértékű ingerültség esetén hatékony; a düh tetőfokán már hiábavaló a „kognitív akadályoztatás” miatt - vagyis mert az érintettek képtelenek

L

100

tisztán gondolkodni. Ha a kísérleti alanyok már nagyon dühösek, az engesztelő információra csak „Na és?!”-sel reagálnak, „vagy az angol nyelv legvulgárisabb kifejezéseivel”, írja tapintatosan Zillmann.

HÍÍTSD LE MAGAD „Egyszer, úgy 13 éves lehettem, dühösen csörtettem el hazulról, és megfogadtam, többé vissza se megyek. Ragyogó nyári nap volt, és szebbnél szebb ösvényeken kalandoztam el jó messzire, míg utóbb a csöndben, a természetben megnyugodtam, megvigasztalódtam, és néhány óra múlva bűnbánóan, szinte ellágyul- tan tértem haza. Azóta ha egy mód van rá, ugyanígy teszek, valahányszor elfut a méreg, és jobb orvosságot még nem találtam.” Ez a nyilatkozat a harag egyik legelső tudományos vizsgálatának kísérleti alanyától való, 1899-ból.6 Máig modellértékű példa a harag leszerelésének másik módozatára, ami nem más, mint testileg lecsillapodni, az adrenalináradat elapadását olyan körülmények között kivárni, ahol nem valószínű, hogy a harag további ösztökélést kap. Veszekedéskor ezt szolgálja például a partner otthagyása. A csíTlapítőlávolmaradás időtartama alatt a Tcldíihódött személy megfékezheti a támadás gondolatát azzal is, hogy a figyelmét elvonja valamivel. Zillmann kutatásai azt mutatják, hogy a figyelemelterelés a hangulatmódosításnak rendkívül hatékony eszköze, s az ok roppant egyszerű: nehéz ápolni a haragot, miközben pompásan szórakozunk. Persze a nagy kérdés az, hogyan ereszthetünk le annyira, hogy kellemes időtöltésre egyáltalán gondolni tudjunk. Zillmann elemzése a harag fokozódásáról és enyhüléséről nagyban alátámasztja Diane Ttce adatgyűjtését a haragoldó stratégiákról, melyekkel az emberek állításuk szerint a leggyakrabban élnek. E viszonylag hatékony stratégiák egyike a félrevonulás a csillapodás idejére. A férfiak jelentős hányada e módszer jegyé

iül

ben autóba ül - idézzük eszünkbe a volánnál (Tice elmondta, ő is defenzívebben vezet, mióta tud róla). Alighanem biztonságosabb gyalogszerrel keresni a magányt: a testgyakorlás is segít levezetni a dühöt. A relaxációs módszerek, mint a mély lélegzés, az izmok ellazítása szintúgy, talán mert a szervezet élettani működését a harag magas izgalmi szintjéről alább szállítják, és el is vonnak attól, ami a haragot kiváltotta. A testgyakorlás ugyanebből az okból hűtheti le a dühöt: az élettani működéseket felfokozó erőfeszítés visszahatása, hogy befejeztével az izgalmi szint erősen visszaesik De a lehűlési periódus hatástalan, ha ezt az időt a haragkeltő gondolatmenet folytatására szánjuk, hiszen minden újabb állomása a harag egyre feljebb ívelését segíti elő. A figyelemelterelés jelentősége, hogy megszakítja ezt a láncolatot. Tice a haragkezelő emberi stratégiák vizsgálatakor azt találta, hogy a szórakozás nagyjában-egészében hatékony eszköze a harag megfékezésének: a tévézés, a mozizás, az olvasás és társaik útjába állnak a haragot fűtő morfondírozásnak. Ellenben Tice adatai értelmében a vásárlás és torkoskodás nem igazi gyógyír, a dühös felháborodás tovább munkálhat bennünk, míg a sétálóutcát rójuk, vagy egy szelet csokoládétortát tömünk magunkba. E stratégiákhoz sorolható az is, amit Redford Williams, a Duke Egyetem pszichiátere fejlesztett ki szívbetegségre hajlamos rabiátus személyeknek, hogy uralkodni tudjanak ingerlékenységükön.7 Egyebek közt azt javasolta nekik, figyeljenek befelé, s amint cinikus vagy támadó gondolaton kapják magukat, jegyezzék fel. Az így fülön csípett hőzöngéssel már vitába lehet szállni, át lehet értékelni, bár, mint Zillmann int, ez csak akkor megy, ha a harag még nem fokozódott dühöngéssé.

102

NEM MEGOLDÁS A GŐZT KIERESZTENI Beülök egy taxiba a New Yorki-i utcán, s éppen akkor lép a kocsi elé egy fiatalember, aki az út másik oldalára igyekszik, és lesi, mikor slisszolhatna át az autóáradatban. A taxisofőrnek sürgős, türelmetlenül dudál, és int a srácnak, hogy tisztuljon. Vicsorgás és obszcén gesztikulálás a válasz. „Te rohadék!”, bődül el a sofőr, s fenyegetésképpen egyszerre tapossa a gázt meg a féket. A fiatalemberre hat az életveszély, az utolsó pillanatban rosszkedvűen ellép, és öklével sújt a forgalomba visszaaraszoló taxira. Erre a taxis a legdurvább káromkodások litániáját üvölti rá. Haladunk; a láthatóan továbbra is felindult sofőr azt mondja nekem: „Hát tűrjem, hogy akárki a fejemre szarjon? Legalább ordítok, attól is csak jobb.” A katarzist - amikor kiadjuk a mérgünket - néhanapján felmagasztalják mint a harag kezelési módját. A népi bölcsesség szerint „attól is csak jobb”. Zillmann kutatásai azonban kétségbe vonják a katarzis elvét. Ez már az 1950-es években felmerült, amikor a pszichológusok kísérleti körülmények között mérték a katarzis hatását, és egyre-másra azt találták, hogy a haragon mit sem csillapít, ha kiadjuk magunkból (bár a harag csábító természetéből következően jó érzés természetesen lehet).8 Meghatározott körülmények között eredményt hozhat a dühkitörés: ha egyenesen irányul valódi célpontjára, ha az elveszített gyeplőt visszaszerezzük általa, vagy igazságtalanságot orvosol; ha „kellően sérti” a másikat, és az illető minden további nélkül berekeszti valamely bántó tevékenységet De mivel a harag terjedő és ragályos, nehéz az elméletet valódi tartalommal megtölteni.9 Tice szerint a harag csillapításának alighanem egyik legrosz- szabb módszere a harag megszellőztetése: a kitörések nyomán rendszerint felszökik az agy izgalmi szintje, s az emberek dühe inkább fokozódik, mintsem csillapodna. Tice-nak az érintettek elmondták, hangulatukon nem enyhített, ha kitöltötték a mér-

r güket azon a személyen, aki kiváltotta, inkább még tovább haragudtak. Sokkal célravezetőbbnek bizonyult először lecsillapodni s aztán konstruktívabb, magabiztosabb stílusban szembesülni az ellenféllel a vita rendezése végett. Chogyam Trungpa tibeti tanító szájából hallottam, amikor azt kérdezték tőle, hogyan kell bánni a haraggal: „Ne fojtsátok el. De ne is az vezessen.”

SZORONGÁSCSILLAPÍTÁS: MÉG HOGY ÉN AGGÓDOM? ,Jaj, istenem! Gyanúsan zörög ez a termosztát... Mi lesz, ha javíttatni kell? Nincs rá pénz... Jamie tanulóbiztosításából kellene kivenni... Mi lesz, ha nem tudom fizetni a tandíját?... És a múlt héten is az a rossz jegy... Mi lesz, ha ront, és nem jut be az egyetemre?... Jaj, ez a termosztát...” És így tovább: a szorongó lélek egyre rója lefokozott melodrámái végtelen körét, egyik gondtól a másikig. Fenti példa Liza- beth Roemer és Thomas Borkovec, a Pennsylvaniai Egyetem pszichológusainak gyűjtése - az ő kutatásaik emelték a neurózis e művészetét tudományos témává.10 Persze gond egy szál se, ha az aggodalom gyümölcsözik; ha rágódunk egy problémán - vagyis konstruktívan törjük a fejünket, ami hasonlíthat az aggodalomra -, rátalálhatunk a megoldására. Az aggodalmat tápláló reakció a lehetséges veszélyekkel szembeni éberség, ami minden bizonnyal előfeltétele volt a túlélésnek az evolúció során. Ila a félelem beindítja az érzelmi elmét, a létrejövő aggodalom a fenyegető veszélyre összpontosítja a figyelmet, s rákényszeríti az elmét, hogy megszállottan keresse, miként intézkedhet, és egyelőre semmi mással ne törődjön. Az aggodalom bizonyos értelemben főpróba, hogy milyen baj történhet, és adott esetben mit kell tenni; az aggodalom szerepe, hogy hatékony megoldásokat kínáljon az élet veszélyhelyzeteire, még mielőtt azok előadódnának.

104

Kínossá az olyan idült, folyton ismétlődő aggodalom válik, amelynek se vége, se hossza, s jottányival sem juttat közelebb a megnyugtató megoldáshoz. A krónikus aggodalom aprólékos vizsgálata rávilágít, hogy magán viseli egy kisebbfajta érzelmi rajtaütés valamennyi jegyét: az aggodalmak hirtelen támadnak, nem lehet tenni ellenük, fáradhatatlanul duruzsolnak, kikezdik a józanságot, s az aggódót beszorítják az aggodalom tárgyának teljesen egysíkú, rugalmatlan szemléletébe. S ha az ilyen aggodalomciklus intenzitása tartósan növekszik, a túlcsordulás hamarosan kifejlett idegi merényletet eredményez, szorongásos zavart: fóbiát, rögeszmét, kényszerességet, pánikrohamot. E zavaroknál az aggodalom rögzül ilyen-olyan formában: a fóbiásnál egy bizonyos helyzetre; a rögeszmésnél valami szörnyű kalamajka elkerülésére; pánik esetében az aggodalom gyújtópontja lehet a halálfélelem vagy akár az újabb rohamtól való rettegés. Valamennyi kórkép közös nevezője az elszabadult aggodalom. Egy asszony például, aki kényszeres-rögeszmés állapot miatt állt kezelés alatt, sorozatos rituálékkal töltötte éber óráit: naponta többször zuhanyozott háromnegyed órán keresztül, legalább hússzor mosott öt percig kezet. Mielőtt bárhol helyet foglalt, sebbenzines vattával fertőtlenített maga alatt. Gyermeket és állatot nem volt hajlandó megérinteni, merthogy „piszkosak”. Mind e kényszeres cselekvések mögöttes oka a bacilusoktól való kóros rettegés volt; szakadatlanul aggódott, hogy ha nem tisztálkodik, nem fertőtlenít, betegséget kap és meghal.11 Egy asszony, akit „általános szorongásos zavar” miatt kezeltek - a pszichiátriában így mondják, ha örökösen aggódik valaki -, amikor megkérték, mondja ki fennhangon, amit gondol, így nyilatkozott meg: „Lehet, hogy rosszul csinálom. Lehet, hogy annyira művi ez az egész, hogy így igazából nem lehet hozzáférni ahhoz, ami igazán fontos, pedig hát az igazán fontos dolgot kellene bolygatni... Mert ha nem csípjük el ezt az igazán fontos dolgot, nem gyógyulok meg. És ha nem gyógyulok meg, sosem lehetek boldog.”12 Virtuóz szemléltetése ez annak, milyen, ha azért aggódunk, mert aggódunk: a szerény óhajra, hogy egy percen át aggódjon, az illető pár pillanat alatt már egy teljes élet katasztrófájáig loval- ta magát: „Sosem lehetek boldog.” Az aggodalmaskodás rendszerint ilyen pályát fut be, a belső monológ egyik félelemből a másikba lendül, és 105

gyakran katasztrófát, szörnyű tragédiát jósol. Az aggodalom szinte mindig a fülben zsong, nem a szem előtt lebeg - vagyis szavakban és nem képekben tör felszínre ennek jelentősége van az aggodalom féken tartásánál. Borkovec és munkatársai akkor kezdték el tanulmányozni az aggódást mint olyat, amikor az álmatlanságra kerestek gyógymódot. Más kutatók korábban már megfigyelték, hogy-az aggodalom kétféleképpen jelentkezhet: kognitívan, azaz gondolatok, formájában, illetve szomatikusán, mint testi tünetek: verejtéke^ zés, szívdobogás, izomfeszültség. Borkovec azt találta, hogy az álmatlanságban szenvedőknek nem a szomatikus felfokozottság a fő gondjuk. A tolakodó gondolatok nem hagyják őket nyugodni. Krónikus aggódóknak bizonyultak, s az aggódással akkor sem voltak képesek felhagyni, ha szédclegtek az álmosságtól. Álmot mégis csak az hozott a szemükre, ha sikerült elfeledtetni velük az aggodalmakat, s ezek helyett inkább a relaxáció egy valfaja által keltett érzetekre koncentráltak. Röviden, az aggódást a figyelem elterelésével lehetett megfékezni. A legtöbb aggódó azonban erre nehezen hajlik. Az ok Borkovec szerint, hogy az aggódásnak van olyan részleges hozadéka, amely nagyban hozzájárul a szokás megerősítéséhez. Az aggódásban minden jel szerint van valami jó: az aggodalom is egy módja annak, hogy valamit kezdjünk a lehetséges fenyegetésekkel, veszélyekkel, melyeket életünk magával hoz. Az aggódás - jó esetben - tesz róla, hogy elpróbáljuk, mik is ezek a veszélyek, és kiötöljük, mit tegyünk, ha szembe találjuk magunkat velük. De az aggódás azért mégsem elég hatékony módszer. Az újszerű megoldásokra, friss nézőpontokra nem jellemző, hogy szorongás, kivált idült szorongás segítene hozzájuk. Ahelyett, hogy az esetleges problémák megoldásával hozakodnának elő, a szorongok rendszerint beérik a veszélyen való rágódással, hagyják fejükre tornyosulni a hozzákapcsolódó félelem tompított változatát, s megrekednek egy bizonyos gondolatmenetnél. A krónikus aggódók tömérdek olyan dolog miatt aggódnak, amelyek bekövetkezte kevéssé valószínű: veszélyt szimatolnak ott is, ahol mások vállat vonva továbbmennek. A krónikus szorongok mégis azt állítják Borkovecnek, hogy az aggódás segít rajtuk, és hogy aggodalmaik önmagukat éltetik: végtelen körforgása 106

ez a szorongás ülte gondolatnak. Miért válhat a szorongás egyfajta szellemi droggá? Mint Borkovec rámutat, a szorongás különös módon ugyanúgy erősít meg, mint a babonák. Mivel az emberek sok olyasmi miatt aggódnak, aminek bekövetkezte nem valószínű - pl. hogy szeretetük tárgya légikatasztrófa áldozata lesz, vagy koldusbotra jutnak és hasonlók -, ez valami varázslatot sejtet, a primitív limbikus agynak legalábbis. Mint a várt gonoszt kivédő amulett esetében, az aggodalomnak tulajdonítják, hogy a rettegett csapástól megóvott.

AZ AGGODALOM MUNKÁJA „Közép-Nyugatról csalta Los Angelesbe egy kiadói állás. A kiadó azonban hamarosan gazdát cseréit, és elbocsátották. Szabadúszó lett, és a piac szeszélye szerint vagy elárasztják munkával, vagy a lakbérre valót se tudja előteremteni. Gyakran a telefonnal is spórolnia kell, és életében először nincs egészségbiztosítása. Ez nagyon bántja: egvre-másra azon kapja magát, hogy retteg az egészségéért, a legenyhébb fejfájásnál is agydaganatra gyanakszik, s valahányszor kocsiba ül, az lebeg előtte, hogy biztosan balesetet szenved. Néhanapján szinte belefeledkezik az aggódásba, és mindenféle szörnyűséget összezagyvál. De azt mondja, majdhogynem szenvedélyévé vált a szorongás.”

107

Borkovec a szorongás egy másik váratlan előnyét is felfedezte. Ha az embereket elfoglalják aggodalmas gondolataik, láthatóan nem észlelik az aggodalmak által keltettszubjektüLérzeteket - a gyors szívverést, a verejtékezést,, a remegést s míg váltig aggódnak, a szorongás csökken valamelyest, a szív ritmusából ítélve. A dolgok menete vélhetőleg ez: az aggódó felfigyel valamire, ami lehetséges fenyegetést vagy veszélyt idéz; az elképzelt katasztrófa enyhe szorongási rohamot vált ki. Az aggódó ezek után gyötrő gondolatokba bocsátkozik, melyek mindegyike új meg új témát szolgáltat az aggódásra; a figyelem az aggodalomnak erre az ágára kanyarodik, s a gondolatok elvonnak a kezdeti katasztrófafantáziától, amely a szorongást elindította. A képefc^ Borkovecszerint jobban serkentik a fiziológiás szorongást, mitó a gondolatok, tehát ha gondolatokba menekülünk a katasztrófa képei elől, részben enyhíti a szorongás élményét. S ennyiben az aggodalom megerősítést isTapThiszen félig-meddig az általa kiváltott szorongás ellenszerének bizonyul. De a krónikus aggodalom ugyanakkor saját maga ellen dolgozijCmertsztereotip, merev gondolatokat ham pnibléma megoldását elősegítő kreatív áttörés helyett. Ez a merevség nemcsak az ugyanazt újra meg újra elismétlő szorongó gondolat kimutatható tartalmában jelentkezik. Vélhetőleg a kéregműködés is merev neurológiai szinten, az érzelmi agy fogyatékosán képes csak alkat mazkodnia változó körülményekhez. Vagyis a krónikus aggódásnak van mellékes haszna, de előre nem visz: a szorongást oldja kicsit, de a probléma megoldásával mindig adós marad. _A krónikus aggódók egyvalamire bizonyosan képtelenek: aggódj.” (Rosszabb változata^Don’tworry, be happyl”) Mivel a krónikus aggodalmak valószínűleg amygdala vezéreltek, akaratlagosan nem befolyásolhatók. S természettől makacsok, ha egyszer felütötték a fejüket. Borkovecazonban hosszú kísérletezés eredményeként ■ rálelt pár egyszerű fogásra, melyek a legkróni- kusabb aggódónak is segíthetnek a szokás leküzdésében.

108

Az első lépés az önmegfigyelés: a lehető Jegkorábban-megsza^. kítani az aggódás időszaíuit - ideális esetben amint a katasztrófa képe elindítana azüggódás—szorongás ciklust. Borkovec erre a módszerre úgy vezeti rá az embereket, hogy megtanítjaőket a szorongás jeleinek észlelésére s főleg az aggodalmat kiváltó helyzetek, kósza gondolatok, képek és az ezeket kísérő testi érzetek azonosítására. Némi gyakorlattal az érintettek mind korábban kepesek a szorongás felpörgésének elébe vágni. Relaxációs módszereket is elsajátítanak, melyeket alkalmazhatnak, amint érzik, hogy kezdetét veszi az aggódás, és naponta gyakorolják a relaxá- ciót, hogy nyomban bevethessék, ha rászorulnak. A relaxációs módszer önmagában azonban nem elégséges. Az aggódóknak tevékenyen szembe kell szállniuk az aggasztó gondolatokkal; ha ezt nem teszik, az aggodalomspirál unos-untalan visszatér. A következő lépés tehát kritikusan viszonyulni az aggodalmakhoz: Valószínúsíti-e bármi a rpftegett p
109

De ha a súlyos aggodalmak már fóbiához, mániás-kényszeres zavarhoz, pánikreakcióhoz vezettek, az érintettek jól teszik mondhatni, önmegfigyelő képességről tesznek tanúságot -, ha a gyógyszeres kezelést is segítségül hívják a ciklus megszakításához. Az érzelmi pályák átalakítása terápia útján azonban nem maradhat el, megelőzendő, hogy az aggódási problémák a gyógyszerek elhagyásakor visszatérjenek.13

MEGBIRKÓZÁS A MELANKÓLIÁVAL Az embereka legtöbb energiát többnyire egyetlen hangulatuk leküzdéséreiordítják, s ez a szomorúság. Diane Tice azt találta, hogy roppant találékonyak vagyunk, ha a rosszkedv megúszása a tét. Persze nem minden bánattól kell elfutni; a melankóliának, Ajjánattal, amit veszteség okoz, mindig_együtt jár a szórakp- zástól, mulatságtól való elzárkózás, a figyelemnek a veszteségre való összpontosulása és az, hogy újító energiánk megcsappan- időlegesen. Vagyis meditatív visszavonulásra késztet a világ forgatagából, s szünetet rendel el, hogy gyászolhassuk a veszteséget, eltűnődhessünk értelmén, s végül lélekben alkalmazkodva tervezhessük jövőnket, életünk folytatását. A gyász hasznos, nem úgy a depresszió. William Styron ékesszólóan írja megTabéte^égtesti-lelki értelemben egyaránt iszonyú sok-sok megnyilvánulásá”-t, köztük az önutálatot, az önbecsülés hiányát, a sivár lehangoltságot meg azt, amikor rátört „a ború, az iszony, az elidegenedés és mindenekelőtt a fojtogató szorongás”. 1’ Szellemét is befolyásolta: zavartság, dekoncentráció, emlékezetkiesés, később „az elmét mindenestül eluralcy anarchikus összefüggéstelenség” és „olyan érzés, mintha gondolataimra Tinérgező, nevenincs dagály borulna, eltörölve minden tak: álmatlanság, az élőhalottak fásüItságaTkábultság, enervált-

élvezetes reakciót a létező világra”. A testi tünetek sem hiányoz

110

ság, különös testi sebezhetőség, „mintha testem törékennyé, túl érzékennyé vált volna, egyben esetlenné, ügyetlenné, irányíthatatlanná”, amihez ráadásul „szétszórt izgágaság” is társult. Megszűnt minden élvezet: étel csakúgy, mint az egész érzékel hető világ, tökéletesen íztelen volt.” S végül a teljes reménytelenség állapota következett, a „szürkén szemerkélő iszonyat”, a testi fájdalommal felérő kétségbeesés, amelynek elviselhetetlen- sége az öngyilkosság gondolatát is felvetette. Ilyen súlyos depresszió esetén megbénul az élet: nem dereng fel’ujrakezdés. A depresszió tünetei válságkezelés után kiáltanak. Styronon nem segített sem a gyógyszer, sem a pszichoterápia: az idő múlásának és egy menedéket adó kórháznak köszönheti felépülését. A legtöbb szenvedő (főleg ha kevésbé komoly eset) azonban enyhülést remélhet a pszichoterápiátólés a gyógyszerektől - jelenleg a Prozac a legmodernebb, de több tucat más vegyület is szóba jön, elsősorban súlyos depressziónál. Számomra lényegesebb itt a közönséges szomorúság, amelynek felsó' határa vált át, szakszóval élve, „szubklinikus depresszióra” - magyarán a hétköznapi mélabú. A lehangoltság ilyen nagyságrendű változatai kellő tartás birtokában önállóan is rendezhetők. Sajnos a leggyakrabban alkalmazott stratégiák? közül némelyik visszaüt, és csak ront a közérzeten Az egyik ilyen stratégia az egyedüllét, amelyet gyakran kíván is a magába ros- kadt ember, pedig nagyon sok esetben a bánatot az elszigetelt- ség és a magány érzésével is tetézi. Részleges magyarázatul szolgálhat ez arra, miért találta Tice, hogy a társas együttlét a depresszió elleni küzdelem legkedveltebb taktikája - vagyis éttermi étkezés, labdajáték, mozilátogatás a barátokkal vagy a családdal. Ez hat, ha az illető gondolatait eltereli a bánatáról. Ellenben kár a benzinért, ha továbbra is csak azt hányja magában, ami kátyúba juttatta. Tény, hogy az önemésztés mértéke döntő tényezője annak, hogy a lehangofTkedélyállapot elmúlik-e vagy tovább tart. Ha rágódunk azon, ami elszomorít, a jelek szerint csak hevesebbé

teszi, elnxújíia_a depressziót. A depresszió során a rágódás több formában jelentkezhet, de mind a depresszió valamely vonatkozására 111

összpontosítanak - hogy mennyire fáradtnak érezzük magunkat, milyen erőtlenek, kedvetlenek vagyunk például, vagy hogy milyen kevés munkát végzünk el. Ezt a reflexiót rendszerint nem kíséri a probléma megoldására irányuló cselekvés. Közkeletű még egyebek közt, „hogy megszakítjuk kapcsolatain- kat, és egyre azt forgatjuk az agyunkban, hogy mennyire rosszul vagyunk, s azon aggódunk, hogy házastársunk elutasít depresz- sziónk miatt, s eltűnődünk, az elkövetkező éjszakán jön-e majd álom a szemünkre”, Susan NolenHoeksma szavaival, aki a Stanford Egyetemen pszichológus, és depressziósok rágódásait tanulmányozta.'5 A depressziósok néhanapján azzal igazolják az ilyen kérő- dzést, hogy igyekeznek „jobban megérteni magukat”; igazából táplálják a szomorúság érzését, és nem tesznek lépéseket hangulatuk megváltoztatásáért. Terápia során nagyon is hasznos lehet mélyen belegondolni a depresszió kiváltó okaiba, ha ez felismerésekhez és cselekvésekhez vezet, melyek változtatnak^ körülményeken. De a bánatban való passzív elmerülés csak ront a helyzeten. A rágódás a depressziót azzal is mélyítheti, hogy deprimálóbb körülményeket teremt. Nolen-Hoeksma egy iigynökösködéssel foglalkozó hölgy példáját hozza fel, aki depresszióba esik, és annyi idejét veszi el a rágódás, hogy fontos tárgyalásokat kihagy. Ennek következtében eladásai megcsappannak, úgy érzi, semmi sem sikerül neki, és depressziója fokozódik. Ha úgy reagálna a depresszióra, hogy a munkával próbálja elterelni magát, a tárgyalások szorgalmazása kiszoríthatná az elméjéből a bánatot. Valószínű, hogy akkor jobb eladási mutatókat tudna produkálni, sőt az üzletkötés élménye maga erősíthetné önbizalmát, némiképp enyhítve a depressziót. NolemHoeksma_adatai szerint a nők depresszióban sokkal inkább hajlanak a rágódásra, mint a férfiak. Felveti, hogy részben ez lehet az oka annak, hogy nőknél kétszer olyan gyakran állapítanak meg depressziót, mint férfiaknál. Persze más ténye- zók is közre játszhatnak, például hogy a nők készségesebben nvi- játkoznák gyötrelmeikről, és életükben több minden deprimáló. A férfiak alkoholizmusba is fojthatják depressziójukat, e téren ők múlják felül kétszeresen a nőket. Több tudományos vizsgálat is arra mutat, hogy a kognitív terá- pia, amely ezeknek a gondolkodási mintáknak a megváltoztata- ^saT célozza, 112

enyhe depressziód kórképeknél ugyanannyit ér, mint a gyógyszerelés, de a gyógyszerelésnél hatékonyabb az enyhe depresszió visszatértének elhárításában. Ebben a küzdelemben két bevált stratégia is rendelkezésre áll.16Az egyik, hogy megtanuljuk vitatni a rágódás tengelyét alkotó gondolatokat- megkérdőjelezzük érvényüket, és pozitívabbakra váltjuk őket. A másik, hogy tervszerűen iktatunk be kellemes, figyelemeltere- íő eseményeket. A figyelemelterelés többek között azért is hatékony, mert a deprimáló gondolatok automatikusak, kéretlenül törnek ránk. Még ha a 'depressziósok erőfeszítéseket tesznek is azért, hogy deprimáló gondolataikat elnyomják, gyakran képtelenek jobb alternatívával előhozakodni; ha egyszer a depressziós gondolatok áradata elindul, szinte mágneses erővel hat az asszociációk láncolatára. Amikor például depressziósok azt a feladatot kapták, hogy összekevert szavakat rendezzenek vissza hatszavas mondatokká, jóval ügyesebben rakták ki a lehangoló tartalmúa- kat („A jövő nem sok jót ígér”), mint az optimistákat („A jövő nagyon sok jót ígér”).17 A depresszió makacs természete rányomja bélyegét még arra is, hogy az emberek milyen fígyelemeltereléseket választanak. Amikor depressziósok listát kaptak, hogy vidáman vagy elgondolkodva milyen módokon verhetnek ki a fejükből valami szomorú eseményt, például egy jó barát temetését, inkább a melankolikus tevékenységek felé hajlottak. Richard Wenzlaff, a Texasi Egyetem pszichológusa, aki e kutatást végezte, oda lyukad ki, hogy a már depresszióba esettektől külön erőfeszítést igényel, hogy valami egészen vidám dologra irányítsák figyelmüket, vigyázniuk kell, nehogy olyasmit válasszanak - zokogtató mozit, tragikus regényt -, ami ismét a mélybe rántja hangulatukat.

HANGULATEMELŐK „Képzelje el, hogy ismeretlen, meredeken kanyargó úton vezet sűrű ködben. Túl későn, pár méterről veszi észre, hogy egy autó hirtelen behajt egy mellékútról. Tövig nyomja a féket, a kocsija megcsúszik, és belevágódik a másik autó oldalába. Akkor, villanásnyival a nagy csattanás, az üvegcserepek röpködése előtt veszi észre, hogy az autó gyerekeket szállít - amolyan óvodásbusz. Az 113

ütközést követő csendet sírókórus töri meg. Odarohan, és látja, hogy az egyik gyerek mozdulatlanul fekszik. A bűntudattól majdhogynem eszét veszti, annyira megrázza a tragédia ..” Wenzlaff kísérleteinél ilyen szívszakasztó forgatókönyvekkel zaklatták fel az önkéntesen vállalkozó kísérleti alanyokat. Az alanyok ezután megpróbálták kiverni a jelenetet a fejükből, miközben kilenc percen át jegyezték gondolataik járását, és valahányszor a zavaró jelenet újra mutatkozott lelki szemeik előtt, pipát rajzoltak írás közben. A legtöbb ember az idő múlásával egyre kevesebbet gondolt a szörnyűségre, de a kísérlet lehangoltabb résztvevőinél kifejezetten gyarapodtak a tolakodó gondolatok a jelenet kapcsán, sőt azok a gondolatok is céloztak rá burkoltan, amelyek éppen a figyelemelterelést lettek volna hivatottak szolgálni. Mi több, a depresszióra hajlamos önkéntesek más elkeserítő gondolatokkal kísérelték meg a figyelemelterelést. Mint Wenzlaff elmondta nekem: „Az elme nemcsak tartalmuk, hanem hangulatuk szerint is asszociálhat gondolatokat. Az emberek lényegében a rossz hangulathoz kapcsolódó gondolatkészlettel "rendéíkéznek amely levertség~esetén könnyen mozgósítható. ^depresszióra hajlamosaknál nagyon erős asszociáció fűzheti össze ezeket a gondolatokat, tehát nehezebb elnyomni őket, ha bármiféle rossz hangulat előhívja valamelyiket. A dolog iróniája az, hogy a depressziósok a deprimáló téma elől egy másik deprimáló témához menekülnek^ s így még több negatív érzést kavarnak.” Van egy elmélet, miszerint a természet a sírással mossa ki belőlünk a gyötrelmet okozó agyi vegyületek túlságát. A sírás olykor valóban oldja a bánatot, de egyeseket arra ítél, hogy tovább emésszék magukat a kétségbeesést kiváltó ok felett. Megtévesztő kifejezés, hogy „jól kisírjuk magunkat”: ha a sírás megerősít az önmarcangolásban, nyomorúságunk csak tovább tart. A figyelemelterelés megtöri j bánatot prolongáló gondolatmenetet; az elektrosokk Hatásosságát a depresszió legsúlyosabb eseteinél ma főként azzal magyarázzák, hogy rövid távú emlékezetvesztést okoz - a beteg azért lesz jobban, mert elfelejti, miért volt annyira szomorú. A hétköznapi szomorúságot mindenesetre úgy szokta lerázni sok ember, Diane Tice felmérése szerint, hogy kikapcsolódik: tévé, mozi, videojáték, rejtvényfejtés, alvás, képzelt utazások terveinek szövögetése. 114

Wenzlaff hozzátehetné, hogy a leghatékonyabb kikapcsolódás az ami meg áltoztatja a hangiilatot^i^almasTpörtes'emenyTkacágtató film, lélekemelő könyv. (Vigyázat! Á „kikapcsolódás” bizonyos módozatai okozhatnak is depressziót. Mértéktelenül tévézők között végzett vizsgálatok kimutatták, hogy tévénézés után többnyire depresszió- sabbak, mint annak előtte.) Tice szerint az enyhe depressziónak és más rossz hangidatok- nakaz aerobic az egyik legjobb ellenszere. Itt az az ellentmondás, hogy a hangulatemelő hatás a lustáknál érvényesül legjobban, akik nincsenek edzésben. Akiknél mindennapos szokássá válik, főként kezdetben érzik igazán áldásosnak. Sőt, a rendszeres testgyakorlóknál a hatás megfordul: rosszul érzik magu-

115

kát, ha elmulasztják a napi mozgást. A testgyakorlás a jelek sze- rint azért hatásos, mert módosítja a hangulat keltette testi állapotot: depressziónál az izgalmi szint alacsony, s az aerobic jó- voltából magas lesz. Ugyanilyen alapon hat jól a szervezetet alacsony izgalmi szintre juttató relaxáció a szorongásra, amely magas izgalmi szinttel járó állapot; depressziónál viszont ne várjunk tóle sokat. E módszerek a jelek szerint azért képesek megtörni a depresszió vagy a szorongás ciklusát, mert az addig uralkodó érzelmi állapottal ellentétesen állítják be az agyi aktivitás szintjét. Az élvezkedés, az érzékek kényeztetése szintén igen népszerű bánatűzőknek bizonyultak a felmérés során. Az emberek gyakran vigasztalják magukat depressziójukban forró fürdővel, kedvenc ételükkel, zenehallgatással, szeretkezéssel. Főleg nők körében járja, hogy rosszkedvűket elűzendő, meglepetést szereznek maguknak, például vásárolgatnak, vagy legalább kirakatot néznek. Az egyetemista korosztályban Tice adatai szerint a nők között háromszor olyan gyakori a bánat elleni evés stratégiája, mint a férfiak között; a férfiak ellenben a nőknél ötször hajlamo- sabbak italhoz vagy droghoz nyúlni levertség esetén. A baj persze 'az, hogy az evészet meg az ivászat egyhamar visszaüt: keserüljük a felszedett kilókat, az alkohol pedig, mint a központi idegrendszer depresszánsa, csak fokozza a depresszió hatását. Tice szerint konstruktívabb hangulatemelő manőver, ha egyszerű, apró sikerélményt szerzünk magunknak: elvégzőnk valami rég halogatott feladatot a ház körül, eleget teszünk egy nyomasztó kötelességünknek. Ugyanígy az énkép javítása is vidítóan hat, már az is, ha kiöltözködünk, kifestjük magunkat. A depresszió egyik leghatásosabb ellenszere - amit a pszichoterápia keretein kívül ritkán alkalmaznak hogy másképp néz- zük a dolgokat, azaz a kognitív átértékelés. Természetes, ha

dunk abban a meggyőződésben, hogy „soha többé nem lesz sen- ~kink”7de kétségbeesésünk ettől csak még jobban ránk kérgesül.

116

Ellenben egy kis távlat, annak mérlegelése, hogy mi minden 'nem voít ideális a kapcsolatban, miben nem illettünk össze a partnerünkkel vagyis a veszteség új, pozitívabblnegvilágítás- ban való szemlélése -, ellenszere a szomorúságunknak. Ez a képlet érvényesül, amikor nagyon súlyos állapotú rákbetegek hangulatát is emeli, ha tudnak valakit, aki náluk is rosszabbul van („Azért itt még nem tartok - én legalább fel tudok kelni”); azok a leglevertebbek, akik az egészségesekhez hasonlítják magukat.18 A pozitív összehasonlítás meglepően vidító hatású: ami előtte végtelenül csüggesztőnek tetszett, utóbb korántsem olyan rémes A depressziót hatásosan oldja az is, ha másokat megsegítünk szükségükben. A depressziót a rágódás, ámennel való kizáróla- gos foglalkozás táplálja, amiből kiragad,-rra—empátiával fordu- lunk mások baja felé. Belevetni magunkat valami önkéntes mun a - jótékonykodás, atyáskodás, hajléktalangondozás -, Tice tanulmánya szerint az egyik leghatásosabb depresszióűző. Viszont módfelett ritka. Végül vannak olyan emberek, igaz, kevesen, akiket megszabadít melankóliájuktól, ha egy transzcendens felsőbb hatalomhoz folyamodnak. Tice szavaival: „Mélyen hívők esetében az ima minden lelkiállapotban jót tesz, de depressziónál különösen.”

REPRESSZOROK: VISSZAKÉZBŐL TAGADÁS „Hasba rúgta szobatársát”, kezdődik a mondat. És így végződik: „holott csak villanyt akart gyújtani.” Az agresszív cselekedet átváltása a mindenestül ártalmatlan, ámbár kissé valószínűtlen fiaskóvá maga az elfojtás in vivő. Egy egyetemistától származik, aki önként jelentkezett kísérleti alanynak egy represszorokkal (elfojtó típusú személyekkel) végzett vizsgálathoz: ezek az emberek rendszeresen, automatikusan kitörlik figyelmükből az érzelmileg zavaró momentumokat. A „Hasba rúgta szobatársát...” mondatkiegészítési feladat volt e vizsgálat során. Más tesztek kimutatták, hogy ez a kis hárítás nem epizód, hanem meghatározó minta az életében, amellyel az érzelmi zaklatottságot nagyrészt kikapcsolja.19 A tárgykör első kutatói az elfojtókat - mint az alexithymiások közeli rokonait - mindenekelőtt az 117

érzelmek megélésére vélték képtelennek; az aktuális felfogás szerint nagyon is értenek az érzelmek szabályozásához. A jelek szerint oly mértékig elbarikádozzák magukat a negatív érzések elől, hogy a negativitást fel sem fogják. A kutatók körében általánossá vált elfojtó helyett talán kifejezőbb rendíthetetlennek nevezni őket. E kutatások, melyek nagyrészt Dániel Weinberger, a Case Western Reserve Egyetem pszichológusának nevéhez fűződnek, kimutatják, hogy az ilyen emberek a higgadtság és az egykedvűség benyomását kelthetik, pedig esetenként feszíti őket a testi zaklatottság, tudtukon kívül. A mondatkiegészítési tesztnél a résztvevők élettani izgatottsági mutatóit is nyomon követték. Az elfojtóknál a nyugalom külső mázát meghazudtolta a testi zaklatottság: a durva szobatársat említő mondat és társai olvastán mindőjüknél a szorongás jelei, szívdobogás, verejtékezés, felszökő vérnyomás voltak tapasztalhatók. Ellenben azt nyilatkozták, hogy tökéletesen nyugodtak. Egyes érzelmek, például a harag és a félelem állandó kikapcsolása korántsem ritka: Weinberger szerint egy az öthöz azok aránya, akik e mintát felmutatják. A gyerekekbe elvben többféleképpen is belénevelődhet a rendíthetetlenség. Lehet túlélési stratégia súlyos helyzetben, például amikor az alkoholista szülő problémáját a család tagadja. Kiválthatja az is, ha egyik vagy mindkét szülő elfojtó, s a szakadatlan jókedv vagy a fapofa viselkedésmintáját származtatja át érzelmi zaklatottság esetere. De lehet egyszerűen örökölt vérmérséklet. A minta kialakulásának mikéntje az élet hajnalán egyelőre ismeretlen, de tény, hogy mire az elfojtok felnőtté cseperednek, hűvös fegyelemmel tűrik a sarokba szorítást. Továbbra is kérdés persze, hogy ez a nagy higgadtság és hidegvér mennyire valódi. Létezhet, hogy a kínos érzelmek testi jeleit egyáltalán nem észlelik, vagy csak teszik magukat? Richard Davidson, a Wisconsini Egyetem pszichológusa, aki korábban Weinberger munkatársa volt, agyafúrt kísérletekkel járt a végére. Davidson azt kérte a rendíthetetlenség mintáját felmutató kísérleti személyektől, hogy szabadon asszociáljanak egy szólista alap)án, amely többnyire semleges tételekből állt, de olyan agresszív vagy szexuális tartalmat hordozókat is magában foglalt, amelyek szinte mindenkiben szorongást keltenek. Testi reakcióik tanúsága szerint a kísérleti személyek a „súlyos” szavakra a várható fiziológiás szorongást mutatták, de asszociációik szinte mindig 118

arra törekedtek, hogy a felkavaró szavakat megtisztítsák oly módon, hogy egy ártalmatlanhoz kapcsolják. A „gyűlölet” hívó szóhoz például azt, hogy „szeretet”. Davidson vizsgálata kihasználta, hogy (jobbkezeseknél) a negatív érzelem feldolgozásának fő központja a jobb agyféltekén helyezkedik el, a beszédközpont viszont baloldalt. Ha a jobb agyfélteke felismeri, hogy egy szó zaklató, ezt az információt a cor- pus callosumon, az agyat megfelező nagy választóvonalon át eljuttatja a beszédközpontba, és válaszként egy szó mondatik ki. Bonyolult lencsekonstrukcióval Davidsonnak sikerült úgy bemutatni a szavakat, hogy csak a látómező felében legyenek láthatók. A látórendszer idegi pályáinak elrendezéséből következően, ha a látómező bal oldalán történt a bemutatás, elsőként a szorongásérzékelő jobb agyfélteke kapcsolt. Ha a bemutatás iránya a látómező jobb fele volt, a jel a szorongás azonosítása nélkül ment az agy bal felébe. Amikor a jobb féltekének mutatták be a szavakat, a rendíthetetlenek szóbeli válasza késett - de csak a felzaklató szavak esetében. Semleges szavakra való asszociálásuknál nem volt fáziskésés. Késedelem csak akkor jelentkezett, ha a szavakat a jobb féltekének mutatták be, nem a balnak. Vagyis a rendíthetetlenség a jelek szerint idegi mechanizmusnak tulajdonítható, amely lassítja vagy gátolja a felzaklató információ átvitelét. Ebből az következik, hogy a rendíthetetleneknél nem színlelés, ha nem tudnak zaklatottságukról; az agyuk leplezi előlük ezt a tényt Pontosabban szólva a zavaró észleletekre rakódó derűs érzelemréteg bizonyára a bal prefrontális lebeny műve. Amikor David- son a prefrontális lebenyek aktivitását mérte, meglepetésére azt találta, hogy a rendíthetetleneknél határozottan túlteng a bal oldal - a kellemes érzet központja -, a jobb oldali negativitás- központ rovására. Az ilyen emberek, mondta nekem Davidson, „pozitívan ítélik meg magukat, és hangulatuk derűs. Tagadják, hogy a stressz felzaklatná ókét, és bal oldali frontális aktivitás mutatható ki náluk akkor is, amikor a pozitív érzésekkel asszociált kényelmes üldö- gélést űzik. Ez az agyi aktivitás lehet a kulcsa annak, hogy pozitívan nyilatkoznak a kellemetlen közérzetre utaló élettani felfo- kozottság közepette”. Davidson elmélete szerint agyi aktivitás tekintetében energiaigényes munka pozitívan felfogni a lehangoló realitásokat. A fokozott élettani izgalmat az okozhatja, hogy az idegpályák kitartó erőfeszítéssel igyekeznek fenntartani a pozitív érzelmeket, illetve elnyomni vagy 119

gátolni a negatívakat. Röviden, a rendíthetetlenség amolyan visszakézből való tagadás, pozitív disszociáció - amely talán rávilágít arra is, hogy’ milyen idegi mechanizmusok játszanak közre a súlyosabb disszo- ciatív állapotoknál, például traumát követő stresszes zavar esetében. Ha csak higgadtságban nyilvánul meg, Davidson szerint „az érzelmi önszabályozás hatékony módjának tekinthető”, bár az önmegfigyelés tekintetében mérhetetlen hátrány. 1 A pozitív és negatív érzelmek arányáról és a közérzetről 1. Ed Diener és RandvJ. I.arsen: „The Experience of Emotional Well-Being"; Michael Lewis és Jeannette Haviland szerk. Handbook of Emotions (New York, Guilford Press, 1993). 2 Interjút készítettem Diane Tice-szal 1992 decemberében arra vonatkozó kutatásairól, hangulataiktól.

hogy A

az

emberek

haraggal

hogyan

kapcsolatos

képesek

szabadulni

eredményeiről

férjével,

rossz Roy

Baumeisterrel közösen írt egy fejezetet a Dániel Wegner és James Pennebaker által szerkesztett Handbook of Mentol Controlba, 5. kötet (F.nglewood Cliffs, NJ: Prentice-Hall. 1993)3 A díjbeszedőkről Ariié Hochschild is említést tesz; The Matiaged Heart, (New York, Free Press, 1980). 4 A harag elleni, önuralom melletti állásfoglalást nagyrészt Diane Tice-tól és Roy F. Baumeistertől merítem: „Controlling Anger: Self-In- duced Emotion Change”, Wegner-Pennebakcr: Handbook of Mentái Control. L. még Carol Tavris: Anger: The Misunderstood Emotion (New York, Touchstone, 1989). 5 A haragkutatásokról Dolf Zillmann számol be: „Mentái Control of Angry Aggression”, Wegner-Pennebaker: Handbook of Mentái Control. 6 A megnyugtató séta: idézi Tavris: Anger: The Misunderstood Emotion, 135. o. 7 Redford Wilíiamsnek az ellenségeskedést sakkban tartó stratégiáit részletesen 1. Redford Williams és Virginia Williams: Anger Kills (New York, Times Books, 1993). 8 A harag nem csillapodik, ha kiadjuk magunkból: 1. pl. S. K. Mal- lick és B. R. McCandless: ,„A Study of Catharsis Agression”,Journal of Personality and Social Psychology 4 (1966). Ennek a kutatásnak az összefoglalását 1. Tavris: Anger: The Misunderstood Emotion. 9 Mikor a dühös odacsapás hatásos: Tavris: Anger: The Misunderstood Emotion. 10 Az aggódás munkája: Lizabeth Roemer és Thomas Borkovec: „Worry:

120

Unwanted Cognitive Activity That Controls Unwanted Somatic Experience”; Wegner és Pennebaker: Handbook of Mentol Control. 11 A bacilusoktól való félelem: Dávid Riggs és Edna Foa: „Ob- sessiveCompulsive Disorder”; Dávid Barlow szerk., Clinical Handbook of PsycbologicalDisorders (New York, Guilford Press. 1993). 12 Az aggódó beteg szavait Roemer és Borkovec idézik: „Worry...”, 221. o. 13 A szorongásos zavar terápiái: I. pl. Dávid H. Barlow szerk., Clinical Handbook of Psycbolovical Disorders (New York, Guilford Press, 1993).

121

14 Styron depressziója; William Styron: Látható sötétség. Európa, Bp., 1993. 15 A depressziósok aggodalmairól Susan Nolen-Hoeksma tudósít: „Sex Differences in Control of Depression”, Wegner-Pennebaker: Handbook of Mentái Control, 307. o. 16 Depresszióterápia: K. S. Dobson: „A Meta-analysis of the Efficacy of Cognitive Therapy fór Depression”, Journal of Consulting and Clinical Psychology 57 (1989)17 A depressziósok gondolkodási mintáiról Richard Wenzlaff tudósít: „The Mentái Control of Depression”, Wegner-Pennebaker: Handbook ofMentol Control. 18 Shelley Taylor és tsai: „Maintaining Positive lllusions in the Face of Negative Information”, Journal of Clinical and Social Psychology 8 (1989)19 Az elfojtó egyetemista esetét Dániel A Weinbergertól merítem: „The Construct Validity of the Repressive Coping Style”; J. L. Singer szerk., Repression and Dissociation (Chicago, University of Chicago Press, 1990). Weinberger, aki a represszorelméletet korai kutatásai során Gary F. Schwartzcal és Richard Davidsonnal együtt fejlesztette ki, ma a téma élenjáró kutatója.

A legfőbb képesség

„Életemben egyetlenegyszer bénított meg a félelem. Matematikavizsgán történt, elsőéves koromban; úgy alakult, hogy nem készültem fel. Máig előttem van a terem, amelynek küszöbét baljós előérzettel telve léptem át azon a tavaszi reggelen. Sok órán vettem itt részt. Aznap reggel azonban összemosódott minden, a kilátás az ablakokból, sőt maga a helyiség is. Tekintetemmel a padlót bűvöltem a cipőm orránál, míg befele tartottam; le is ültem mindjárt az ajtó mellett. Ahogy kinyitottam a dolgozatfüzetet, a torkomban dobogott a szívem, gyomromban a szorongás ízét éreztem. Gyorsan átfutottam a vizsgakérdéseket. Reménytelen. Egy óra hosszat bámultam a lapra, s agyam veszettül forgatta, milyen következményekre számíthatok. Ugyanazok a gondolatok ismétlődtek újra meg újra, a reszkető félelem körforgásában. Der- medten ültem, mint az állat, amelyet egy mozdulat kellős közepén bénít meg a kuráreméreg. A szörnyű helyzetben az agyam begörcsölése volt számomra a legmeghökkentőbb. Abban az órában nem arra törekedtem, hogy mentsem a menthetőt, és valami válaszfélét kínlódjak össze a kérdésekre. Nem is ábrándoztam. Csak ültem rettegésembe gárgyultan, és vártam a szabadulást.”1 Ennek a kínszenvedésnek én magam voltam a szenvedő alanya: máig a legmeggyőzőbb példája számomra annak, hogy az ra.

Szememben

ma

már

ez

a

megpróbáltatásom

is

123

tanúbi

zonyság, hogy az érzelmi agynak hatalmában áll legyűrni, sőt megbénítani a gondolkodó agyat. A tanároknak nem új, hogy a lelkiállapot mennyire zavarható, ja a teljesítményt. A szorongó, dühös, depressziós diákok nem tanulnak; akit ezek az érzelmi állapotok foglyul ejtenek, rossz hatásfokkal fogadja be és kezeli az információkat. Az 5- fejezetben láthattuk, hogy az erős negatív érzések kisajátítják a figyelmet, és gátolják a más tárgy ra való összpontosítást. Egy érzelem betegessé fokozódását jelzi, ha annyira tolakodó, hogy lehengerel minden más gondolatot, és megakadályozza, hogy más előadódó feladatnak figyelem szentelődjék. A keserves válási procedúrán éppen áteső szülőket és gyermekeket nem igazán köti le a munkahely vagy az iskola hétköznapi rutinja; a depresszió kórképéhez hozzátartozik, hogy a betegnek csakis az önsajnálaton, a kétségbeesésen, a reménytelenségen, a tehetetlenségen jár az esze. Amikor az érzelmek kikezdik a koncentrációt, a tudósok által reséget, amelynek révén észben tudjuk tartani az egyes feladatok elvégzéséhez szükséges valamennyi információt. A munkamemória illetékessége kiterjed olyan apró dolgokra, mint egy telefonszám megjegyzése, és olyan bonyolultakra, mint az elbeszélésszálak cseldgnénnyé szövése egy regényben. A munkamemó-_ riapár exce/ferfite^végrehajtó funkció, amelyre ráépüLminden más szellemi erőfeszítés, egyetlen mondat kimondásától a csavaros logikai okfejtésekig.2 A munkamemóriátji prefrontális kéreg működteti amely, emlékezzünk, azérzések és emóciók találkahelye.3 Mikor a prefrontális cortexre irányuló limbikus pályák az érzelmi krízis szorításába kerülnek, a munkamemória hatékonysága látja kárát: képtelenek vagyunk tisztán gondolkodni, mint magam is tapasztalhattam azon a rettenetes matematikavizsgán. Ugyanakkor nyilvánvaló a lelkesedést, a kitartást, az önbizalmat csatasorba állító pozitív motiváció szerepe a teljesítmény

elérésében Olimpikonokkal, élvonalbeli zenészekkel és sakknagymesterekkel foglalkozó vizsgálatok állítják, hogy e kiválóáPokJ'özöíL-vonasa,a hosszadalmas gyakorlást lehetővé tevő kadailanünmotiváciáképessege. S mivel világklasszisok vonatkozásában a kiválóság mércéje egyre magasabb, a szigorú edzéseknek már gyermekkorban el kell kezdődniük. Az 1992-es olimpián a kínai műugrócsapat tagjai kezdettől annyi próbaugrást végeztek, mint az amerikai csapat tagjai húszas éveik elején - és a kínai műugrók alapozása négyéves korban kezdődik. A huszadik század hegedűvirtuózai ugyanígy általában ötéves koruk táján kezdtek gyakorolni hangszerükön; a nemzetközi nagymesterek átlagosan hétéves fővel kezdtek sakkozni; akik csak országos viszonylatban vezetik a mezőnyt, tízévesen. A korai kezdés életre szóló előny: Berlin első számú zeneakadémiájának legkiválóbb hegedű tanszakosai, valamennyien 25 éven aluliak, tízezer órát gyakoroltak már életük folyamán, a másodvonalbeliek átlagban hozzávetőleg 7500 órányit. A versenyben abszolút élen járókat a nagyjából azonos képességűektól az különbözteti meg, hogy mennyire képesek életük hajnalától fogva sok éven át kitartani a fáradságos gyakorlásban. S ez az elszántság mindenekelőtt érzelmi vonások - lelkesedés, tűrőképesség - függvénye. A többletet, amivel a motiváció megfejeli a velünk született adottságokat, jól példázza az ázsiai diákok amerikai iskolákban és szakmákban nyújtott kiemelkedő teljesítménye. Egy alapos vizsgálat a témában kimutatja, hogy az Amerikában honos ázsiai gyerekek IQ-ja átlagban talán 2-3 pontnyival múlja felül a fehérekét? De az ügyvédi vagy az orvosi hivatást tekintve, melyek felé az ázsiai származású amerikaiak nagy számban tendálnak, mint csoport úgy viselkednek, mintha az IQ-juk jóval magasabb volna - amerikai japánok esetében 110-zel, amerikai kínaiak esetében 120-szal egyenértékű? Az ok a jelek szerint az, hogy az ázsiai gyerekek az iskolát kezdettől komolyabban veszik, mint a fehérek. Sanford Dorenbusch stanfordi szociológus, aki több

125

mint tízezer középiskolást vont be vizsgálatába, azt találta, hogy az azsiai származású amerikaiak 40 százalékkal több időt fordítottak a házi feladatra, mint a többi tanuló. ,A legtöbb amerikai szülő kész napirendre térni a gyermeke gyengéi fölött és az erősségeit hangsúlyozni, az ázsiaiak ellenben úgy viszonyulnak a kérdéshez, hogy ha nem megy valami, tessék tovább tanulni este, és ha ez nem segít, korábban kelni reggel, és folytatni a tanulást. Úgy vélik, kellő igyekezettel bárki jó tanuló lehet.” Vagyis egy kultúra szigorú munkaerkölcse erősebb motivációt, lelkesedést, kitartást - érzelmi előnyt - jelent. kodásra, tervezésre való képességünket, hosszú távú tanulmánvainkban, problémáink megoldásában való kitartásunkat és hasonlókat, megszabják, milyen mértékig élhetünk velünk született szellemi adottságainkkal, tehát eldöntik, hogy mire jutunk az életben. S amennyiben motivációt kapunk a tevékenységünk keltette lelkesedéstől, örömérzéstől - vagy éppen az optimális mértékű szorongástól -, teljesítményre sarkallnak. Az érzelmi intelligencia ebben az értelemben a legfőbb képesség: döntő befolyást gyakorol adottságainkra, érvényre juttatja őket vagy útjukba áll.

INDÍTÉKKONTROLL: A GUMICUKORTESZT KépypijjjV hogy négyévesek vagyunk, és a következő latot"teszi valaki: ha türelmesen kivárjuk, míg elintéz egy ügyet, utana két gumicukor~üti markunkat. De ha nem bírjuk addig cérnával, csak egyet kapuink- viszont azonnal. Ez bizony nagy'próbatétel a négyévesek lelkének: kicsinyített modellje indíték és gátlás, vágy és önfegyelem, ösztön-én és én örök harcának. Sokatmondó, hogy egy gyermek melyik lehetőséget választja: nemcsak a jellemére világít rá, de nagy valószínűséggel az életpályáját is előrevetíti.

126

Talán nincs is alapvetőbb lelki képesség az indítékkal való dacolásnál. Mindenfajta érzelmi önkontroll ebből indul ki, hiszen az ernóciok természettől lyen-olyan cselekvési Índíttatás- hoz vezetnek. Emlékezzünk: az emóció szó gyökere a mozgást jéléntő ige.Tképesség, hogy ellenálljunk e cselekvési indíttatásnak, és csírájában fojtsuk el a mozdulatot, agyműködés vonatkozásában vélhetőleg a limbikus jelzések gátlását jelenti a motoros kéreg felé, de ez egyelőre puszta feltevés. Egy biztos: a figyelemre méltó vizsgálatból, melynek során a négyéveseket a gumicukor-dilemma elé állították, napnál világosabb, milyen döntő jelentőségű, ha képesek vagyunk érzelmeinket visszafogni, késztetéseinket késleltetni. A vizsgálatot Walter Mischel pszichológus indította el a hatvanas években a Stanford Egyetem területén működő óvodában, s többnyire oktatók, ösztöndíjasok és más egyetemi alkalmazottak gyerekeiről lévén szó, nyomon követte őket középiskolai éveik befejezéséig.7 Néhány négyéves ki tudta várni a bizonyára örökkévalóságnak tetsző tizenöt-húsz percet, míg a kísérletvezető visszatért. Jlogy meg tudják állni, befogták a szemüket, a karjukra hajtották a fejüket a megkísértetést kivédendő, vagy beszéltek, énekeltek magukban, eljátszottak kezükkellábukkal, sőt esetenként próbáltak elaludni. Ezek a tántoríthatatlan jellemű négyévesek el is nyerték a dupla gumicukor jutalmát. De a többiek, az impulzí- vabbak, lecsaptak az egy szem gumicukorra szinte mind másodpercekkel azután, hogy a kísérletvezető kitette a lábát. A próba diagnosztikai értéke tizenkettő, illetve tizennégy évvel később igazolódott, mikor a serdülővé cseperedett kicsiket újra megvizsgálták. Érzelmi és társas élet terén drámai volt a különbség a gumicukrot elmaró egykori négyévesek és a vágytéljésítest késleltetni tudó társaik között. Akik négyéves fővel dacolni tudtak a csábítással, serdülőként szociálisan rátermettebbek voltak: jobban megtalálták a helyüket, határozottabban léptek fel, in- kább elETrfak az élet buktatóival. Stressznek kitéve kevésbé haj

127

lottak összeomlásra, ledermedésre, regresszióra, nyomás alatt kevésbé zavarodtak össze, zaklatódtak fel; elfogadták a kihívásokat, és céljaik mellett kitartottak a nehézségek ellenében is; önállóaknak, magabiztosaknak, szavahihetőiknek, megbízhatónknak mutatkoztak, továbbá kezdeményezőknek, tele tervekkel. Több mint egy évtized elteltével is képesek voltak a vágyteljesítés késleltetésére céljaik elérése érdekében. Az a harmad, amelyik azonnal bekapta a gumicukrot, azonban többnyire kevesebbet mutatott fel ezen erényekből, pszichológiai szempontból kedvezőtlenebb képet mutattak. Mint serdülők, gyakrabban riadtak vissza a társasági érintkezéstől, makacs- kodtak, tétováztak; a csalódások jobban megrendítették őket, hajlamosabbak voltak „rossz”-nak, méltatlannak érezni magukat, stressz esetén regresszióba esni, lebénulni, bizalmatlan- kodni, dühöngeni a „megrövidítés” miatt, féltékenykedni és irigykedni, s ezeket az irritációkat éles indulatokkal túlreagálni, vitákat, verekedéseket provokálva. Ennyi év alatt sem sikerült elsajátítaniuk a vágyteljesítés késleltetését. Apróságban nyilvánul meg az élet hajnalán ugyanaz, ami társas és érzelmi készségek széles skálájává bomlik a későbbiekben. Az indítékkontroll képességén múlik, hogy meg tudjuk-e tenni a sokszoros erőfeszítést, amit egy diéta vagy az orvosi dip- loma megszerzése követel. Egyes gyerekek már négyévesen birtokában voltak az alapfogásoknak: felismerték, hogy az adott helyzetben a késleltetés előnyös, figyelmüket a közvetlen kísértéstől eltérítve és elterelve ragaszkodtak kitűzött céljukhoz - a két gumicukorhoz. sek messze kiválóbb diákoknak bizonyultak azoknál, akik annak idején behódoltak Szüleik vélcménve~Szerint Még meglepőbb, hogyszeszélyüknek. mikor a vizsgált gyerekeket újra kiértékelték a középiskola betejezésekor, az egykori türelmes négyévetanulmányaikban jobban teljesítettek: vonatkozik ez gondolataik szavakba öntésére, az érvelés és az érvek elfogadásának képességére, a koncentrálásra, a tervek kovácsolására és azok végrehajtására, a tudásvágyra. Ami mindennél meglepőbb: az érettségi teszteknél mindez drámai pontkülönbségben jutott érvényre. A négyévesek legmohóbb harmadának, akik azonnal lecsaptak a gumicukorra, 128

verbális pontszáma átlagosan 524, kvantitatív („matematika”) pontszáma átlagosan 528 volt; a legtovább várni tudó harmadban ez a két érték 610, illetve 652 - az érettségi valamennyi pontszámát tekintve a különbség 210 pontra rúg.8 A négyéves gyerekek vágyteljesítés-késleltető teljesítménye kétszer olyan jó előrejelzés az érettségi eredményre vonatkozóan, mint a négyéves kori IQ-vizsgálat: az IQ-vizsgálat hatásfoka e téren csak azután nő meg, hogy a gyermekek elsajátítják az írást-olvasást.9 Ez arra utal, hogy a késleltetés képessége nagyban hozzájárul az intellektuális teljesítőképességhez, magától az IQ-tól teljesen függetlenül. (Az ösztönkontroll hiányosságai gyerekkorban a későbbi bűnözést is előrevetítik, megint csak jobban, mint az IQ.1") Mint majd az ötödik részben látni fogjuk, szemben azokkal a véleményekkel, melyek szerint az IQ egyszer s mindenkorra adott, tehát a gyermek életkilátásainak áthághatatlan korlátja, bőséges bizonyíték áll rendelkezésre arra nézvést, hogy az olyan érzelmi készségek, mint az indítékkontroll és a társas helyzetek pontos értelmezése, igenis megtanulhatók. _ Amit Walter Mischel nem épp szerencsésen „célra orientált önkéntes vágyteljesítés-késleltetés”-nek mond, talán a lényege mindenfajta érzelmi rendezettségnek: képességünk, hogy nemet mondjunk az ösztönnek egy cél érdekében, ami lehet vállalatalapítás, algebrapélda-megoldás vagy a Stanley-kupa elnyerése. Vizsgálatának eredménye aláhúzza az érzelmi intelligencia mint metaképesség jelentőségét: ezen múlik, hogy az emberek mennyire képesek vagy képtelenek másféle szellemi képességeiket latba vetni.

POCSÉK HANGULAT, ZAGYVA GONDOLKODÁS „Féltem a fiamat. Bevették az egyetemi válogatottba, óhatatlanul meg fog sérülni. El se megyek a meccseire, mert nem bírom idegekkel. A fiamnak biztosan rettentő csalódás, hogy nem szurkolok neki, de ha egyszer képtelen vagyok rá!” Az asszonyt, akit fentebb idézünk, szorongás miatt kezelik; tudatában van annak, hogy szorongása akadályozza a kívánatos életvitelben." De amint szembekerül olyan apró döntéssel, hogy 129

elmenjen-e a fia meccsére vagy sem, mindenféle katasztrófák jelennek meg a lelki szemei előtt. Nem választ szabadon, félelmei legyűrik józanságát. Láthattuk már, a félelemben testesül meg az a rombolás, amit a^aprongas visz végbe mindenfajta szellenu~tevékenysegnél. Az aggodalom persze felfogható hasznos, de vakvágányraTűtottréakciónak- túlságosan lelkes felkészülésnek valami vélt fenyegetésre. De az ilyen szellemi főpróba katasztrofális tudati leblokkolás, ha megrögzött rutinná dermedve foglyul ejti a figyelmet, s meghiúsít minden kísérletet a másfelé összpontosításra. A szorongás aláássa az intellektust. Az olyan összetett, magas szellemi követelményt támasztó, feszült munkakörben, amilyen a légiforgalom-irányítóé, a krónikusan nagyfokú szorongás majdhogynem biztosan jelzi, hogy az illető előbb-utóbb kudarcot vall a kiképzésben vagy magában a feladatban. Aki szorong, hajlamosabb a bukásra, magas intelligenciateszt-pontszárrT esetén is: ez derül ki egy vizsgálatból, amelyet 1790 forgalomirányítónak készülő hallgató bevonásával végeztek el.12 A szorongás sok más szférában is rongálja a tanulmányi teljesítményi: 36 000 emberre kiterjedő 126 különféle vizsgálat világít rá, hogy minél jobban haitik valaki az aggodalomra, annál szerényebb tanulmányi eredményt tud felmutatni, mindegy, hogyan mérik ezt - akár osztályzatokkal, akár osztályzat- vagy pontszámát- lagokkal, akár teljesítménytesztekkel.15 Ha aggódásra hajlamos személyeket felszólítanak olyan kognitív feladatraminttöbbféleképpen értelmezhető tárgyak kettő vagy több kategóriába sorolása, továbbá arra, hogy közöljék han- gosan gondolataikat, mialatt a feladatot végzik, egyértelműen a negatív gondolatok - „Nem fog menni”, „Nekem nem való az ilyen teszt” károsítják legközvetlenebbül döntési képességüket. Mikor a nem aggódók kontrollcsoportját megkérték, hogy negyedórán át akaratlagosan aggódjanak, hatékonyságuk meredeken csökkent ugyanannál a feladatnál. Az aggódók pedig egy negyedórás relaxációs foglalkozást követően - amely szorongásuk szintjét lejjebb szállította - problémamentesen megoldották a feladatot.14 130

A tesztszorongást először Richard Alpert tanulmányozta tudományos igénnyel a hatvanas években: elmondása szerint szöget ütött a fejébe, hogy diákkorában idegeskedés miatt gyakran leszerepelt dolgozatoknál, miközben kollégája, Ralph Haber arról számolt be, hogy a vizsgát megelőző feszültség éppen hogy jobb teljesítményre sarkallta. 15 Kutatásaik, másokéval egybehangzóan, kimutatták, hogy a szorongó diáknak két típusa létezik: az egyiknél a szorongás kárára van a teljesítménynek, a másiknál~a~ stressz nem akadályozza - sőt esetenként segíti - a teljesítményt.1" Ajesztszorongásnak (vizsgadrukknak) az az iróniája, hogyéppen az a vizsgasikerre való összpontosítás tesz keresztbe egyeseknek, amely ideális esetben a Haber-féle diákot alapos felkészülésre, jó teljesítményre ösztönzi. Az Alpert-féle túlzottan aggódóknál a megméretés előtti feszültség bénítja a felkészüléshez szükséges tiszta gondolkodást és memóriát, és a vizsga folyamán is ellensége a tiszta főnek, amely a jó teljesítménynek előfeltétele. Minél többféle aggályról tudósítanak a vizsgázók vizsga közben, annál rosszabb eredményi produkálnak utóbb. 17Ha egyetlen tudatos tevékenységre - az aggódásra - összpontosítjuk szellemi kapacitásunkat, másfajta információfeldolgozásra fordítható erőinketcsapoliulcmeg; ha lefoglal az aggódás, Hogy elszúrjuk a vizsgánkat kevesebb figyelmet tudunk szentelni a vizsgakérdések megoldásának. Aggódásunkból önmagát beteljesítő jóslat lesz, belelök a szakadékba, amelytói óvna. Akik azonban értenek érzelmeik megzabolázásához, a lámpalázat - előadás, dolgozat előtt - önmotivációként hasznosíthatják a felkészülésnél, így biztosítva a sikert. A pszichológia klasszikus irodalma a szorongás és a teljesítmény - ezen belül a szellemi teljesítmény - kapcsolatát felfordított U alakú függvényként ábrázolja. A felfordított U csúcsa jelzi a szorongás és a teljesítmény optimális viszonyát, amikor csipetnyi idegesség kimagasló eredményt hoz. A drukk hiánya - az U egyik oldala - apátiába ejt, nem ad elég motivációt az erőfeszítéshez, a túlzott szorongás viszont - az ü másik oldalán - derékba tör minden igyekezetét. Az enyhe felhangoltság - szakszóval hipománia - ideális lelkiállapota az íróknak és más művészeknek, akik könnyed és fantáziagazdag gondolkodást igénylő hivatást űznek: náluk ez az U 131

domb teteje. De ha az eufória átszakít minden korlátot, és mániává fajul, mint a mániás-depressziós hangulatingadozásoknál, a zaklatottság kezdi ki a fogalmazáskészség alapjául szolgáló szellemi összeszedettséget, s hiába a gondolatok szabad folyása - amely nemegyszer annyira szeszélyes, hogy egyetlen gondolat sem vihető végig következetesen a befejezettségig. A jó hangulat, amíg tart, elősegíti a rugalmas, sokrétű gondolatfűzést, s így könnyebbé teszi az alkotói vagy személyes problémák megoldását. Ez arra utal, hogy úgy is segíthetünk valakinek egy probléma áttekintésében, hogy mondunk neki egy jó viccet A nevetés a felhangoltsaghoz hasonlóan a telek szerint nagystílűbb gondolkodásra, szabadabb asszociációkra t£sz_ké-- pessé, olyan kapcsolatok észlelésére, melyek felett különben elsiklottunk volna s ez a szellemi készség nemcsak a kreativitás szempontjából érdekes, hanem azért is, mert általa bonyolultabb összefüggések felismerése válik lehetővé, s számot vethetünk egy adott döntés lehetséges konzekvenciáival. A jóízű nevetés haszna a kreativitásra apelláló problémák megoldásánál a legszembeszökőbb. Egy tanulmány szerint a kísérleti alanyok közvetlenül azután, hogy tévés bakik sorozatát tekintették meg videofelvételen, ügyesebben oldották meg a pszichológusok által régóta a kreatív gondolkodás vizsgálatához alkalmazott fejtörőt.'8 Ennél a vizsgálatnál az alanyoknak gyertyát, gyufát és egy doboz rajzszöget adnak, és a feladat a gyertyát úgy rögzíteni egy parafa táblán, hogy ha ég, a viasz ne csepegjen a padlóra. A legtöbb emberen „funkcionális fixáció” vesz erőt, és a legkonvencionálisabban próbálják hasznát venni az eszköztárnak. Akik azonban a humoros filmet nézték meg, míg társaik matematika tárgyú vetítésen vettek részt, illetve tornáztak, inkább meglátták a rajzszeges dobozban rejlő alternatív lehetőséget, a kreatív megoldás kulcsát: a doboz táblára rajzszegelését a gyertyatartónak. Enyhe hangulatingadozások is befolyásolják a gondolkozást. Tervezésnél, döntésnél a jó hangulatú embert beállítódása nagyvonalúbb, pozitívabb gondolkodásra serkenti. Részben azért van ez, mert a memória állapotspecifikus, tehát jó hangulatban több pozitív esemény jut eszünkbe; ha tehát egy cselekvésmódozat előnyeit és hátrányait mérlegeljük jó 132

közérzettel, emlékezetünk a pozitív tényezők túlsúlyát szorgalmazza, s így jobban hajiunk a TSIándosabb, kockázatosabb változat felé. Ugyanilyen alapon rosszkedvűnk ellentétesen befolyásolja emlékezetünket, és döntésünkben a félelem, a túlzott óvatosság irányadó. Az elszabadult érzelmek gátolják az intellektust. De az ötödik fejezetben már láthattuk, hogy ezek az érzelmek rendezhetők: ez az érzelmi kompetencia biztosítja a lelki működés optimumát, s ily módon mindenfajta intelligenciánk útjának egyengetője. Vegyünk sorra néhány példát: a reményből és az optimizmusból származó előnyöket és a szárnyalás pillanatait, mikor felülmúljuk önmagunkat.

133

PANDORA SZELENCÉJE ÉS A JÓHISZEMŰSÉG: A POZITÍV GONDOLKODÁS HATALMA Egyetemi hallgatókat arra kértek, az alábbi képzelt helyzetre reflektáljanak: „Feltett szándéka, hogy összesített jegyként ,jó’ osztályzatot szerezzen egy komplex vizsgán, de az első forduló eredménye, ami 30 százalékban számít, elégtelen. Már egy hete tud róla. Mihez kezd?”19 A remény döntő tényezőnek bizonyult. Az erősen reménykedő diákok fokozott igyekezettel reagáltak, s kitaláltak egy sereg dolgot, amivel összesített jegyükön javíthatnának. A mérsékelten reménykedőknek is volt pár építő ötlete a szépítésre, de valóra váltásukhoz kisebb hévvel láttak. A reményvesztettek pedig érthető módon a lovak közé hajították a gyeplőt, és mindkét vonatkozásban megadták magukat a sorsnak. A kérdés nem pusztán elvi. Mikor C. R. Snyder, a Kansasi Egyetem pszichológusa, aki a fenti vizsgálatot végezte, összehasonlította az erősen, illetve alig reménykedő elsőévesek tanulmányi eredményeit, azt találta, hogy a remény foka megbízhatóbban jelzi előre az első félévi jegyeket, mint a felvételi teszt, amelyet egyenesen azért fejlesztettek ki (az IQ-hoz szorosan kapcsolódva), hogy általa a leendő diák rátermettségét meg lehessen becsülni. A szellemi képességek nagyjából azonos tartományában megint csak az érzelmi készsége-ken fordul meg minden. Snyder magyarázata: „Az erősen reménykedő diákok magasabbra teszik maguknak a lécet, és készek megdolgozni azért, hogy át is vigyék. Azonos intellektuális képességű diákok tanulmányi teljesítményének összevetésénél a remény a differenciáló tényező.” 20 A jól ismert legenda szerint a görögség hőskorában Pandora királylány ajándékot kap a szépségét irigylő istenektől: egy titok

ig

zatos szelencét. Meghagyják neki, hogy soha ne nyissa fel. De egy napon Pandora kíváncsiságában elcsábul, és bekukkant a szelence fedele alá, a világra bocsátva ekképpen az élet nagy gyötrelmeit járványt, nyavalyát, tébolyt. Egy irgalmas isten jóvoltából sikerül lecsapnia a fedelet, mielőtt szélnek eresztené az egyetlen ellenszert, ami elviselhetővé teszi az életet: a reményt is. Napjaink kutatói egyre inkább úgy találják, hogy a remény több enyhe vigasznál a szerencsétlenségben; meglepően fontos szerepet játszik életünkben, s az iskolától a gürcölésig terjedő széles tartományban jelent nagy előnyt. Technikai értelemben a remény nem csupán a derűlátó vélekedés, miszerint végül minden jóra fordul; Snyder jóval specifikusabb meghatározása így hangzik- „Meggyőződésünk, hogy célunk elérésére, legyen az bármi, tetterőnk és módunk is van.” Az emberek igen-igen eltérőek abban, hogy mennyire bírják a reményt ilyen értelemben. Egyesek tipikusan úgy látják magukat, hogy ki tudnak keveredni a gubancokból, megtalálják a problémák nyitját, míg mások elvitatják maguktól az ehhez szükséges vitalitást, képességet vagy' lehetőséget. Az erősen reménykedőknél Snyder szerint kimutathatók kozós vonások: például, hogy ösztönözni tudják önmagukat, bíznak találékonyságukban, amely céljaikhoz segíti őket, szorult helyzetben hisznek abban, hogy lesz még jobb is, eléggé rugalmasak ahhoz, hogy több oldalról is ostromolják céljukat, vagy módosítsák, ha végképp falba ütköznek, s érzékük van ahhoz, hogy a nyomasztóan nagy feladatot apróbb, könnyebben elvégezhető szakaszokra bontsák. Az érzelmi intelligencia szempontjából a remény annak biztosítéka, hogy nem adjuk meg magunkat a szorongás rohamainak, a defctizmusnak, a depressziónak, ha nehéz feladat hárul ránk, vagy akadályokkal kerülünk szembe. A reményteljes embereknek kevesebb depresszió, szorongás, érzelmi mélypont jut ki az élet küzdelmei során.

OPTIMIZMUS: A NAGY ÖSZTÖNZŐ Az úszósport amerikai szakértői nagy reményeket fűztek Matt Biondihoz, aki az Egyesült Államok olimpiai csapatának tagja volt 1988-ban. Egyes szakírók azt jósolták, hogy Biondi megismétli Mark Spitz 1972-es bravúrját, a hét aranyérmet. De első versenyszáma, a 135

200 méteres gyorsúszás szegény Biondit csak a dobogó legalsó fokáig juttatta, második számában, a 100 méteres pillangóban pedig centimétereken múlt az aranyérme, ellenfele karcsapásnyival előzte meg. A sporttudósítók úgy taksálták, Biondi további szereplését megpecsételi a két vereség. A megtáltosodott Biondi azonban rájuk cáfolt, és további öt versenyszámában learatta az aranyakat. A nézők közül egyvalakit biztosan nem lepett meg Biondi alakítása: Martin Seligman pszichológust a Pennsylvaniai Egyetemről, aki az év folyamán vizsgálta Biondi optimizmusát. Egy versenyen, amely Biondi csúcsformáját volt hivatott demonstrálni, a Seligman kísérletébe beavatott edző az elértnél rosszabb időt közölt az úszóval. A negatív visszajelzés ellenére Biondi, akit megkértek, hogy pihenjen egy keveset, aztán vágjon bele újra, javított már addig is nagyon jó eredményén. Más csapattagok viszont, akik Seligman tesztje szerint pesszimistáknak bizonyultak, a hamis rossz eredmény hatására a második nekifutásban annál is rosszabbat produkáltak 21 Az o timizmus, akárcsak a remény, annyit jelent, hogy szilárdan hisszük: az akadályok, a csalódások dacára végül minden rendbe fog jönni. Az érzelmi intelligencia szemszögéből az opti- mizmus olyan viszonyulás, amely súlyos élethelyzetben megóv az apatiatólLa reménytelenségtől és a depressziótól. Miként közeli rokona, a remény, az optimizmus is kamatozik az életben (feltéve persze, hogy van reális alapja; a túlságosan naiv optimizmus katasztrófába sodorhat).22 Seligman annak alapján határozza meg az optimizmust, hogy ki hogyan számol el magában sikereivel, kudarcaival. Az optimisták a kudarc okát olyasmibenkeresik ami megváltoztatható hogy aztán sikerrel köszörülhessék ki a csorbát a pesszimisták viszont sajáfszemélyüket, váltöztathatatlannak vélt jellemvonásukat okolják. A kétféle magyarázat nagy eltérést sejtet életszemlélet terén. Csalódás esetén, például ha nem kapnak meg egy állást, az^optimisták többnyire tevékenyen, reményteljesen reagálnak, akciótervet készítenek, vagy tanácsért, segítségért folyamodnak: a kellemetlenséget orvosolhatónak élik meg. Apesz- szimisták ellenben 136

úgy tekintik, hogy a következő alkalornrnaTsg alakulhat jobban a helyzet,és a problémát annyiban hagyják; a kellemetlenséget olyan fogyatékosságuktól eredeztetik, amelyet örökre nyögniük kell, mert nincs mit tenni ellene. Mint a remény, az optimizmus is záloga a jó tanulmányi előmenetelnek. A Pennsylvaniai Egyetemen az 1984-es elsős évfo- íyam ötszáz diákjának bevonásával végzett felmérés azt mutatta, hogy az optimizmust vizsgáló teszt eredménye jobb előrejelzés volt az év végi osztályzatokra nézvést, mint a felvételi teszt vagy a középiskolai bizonyítvány. A felmérést végző Seligman kommentárja: „Az egyetemi felvételi a tehetséget vizsgálja, a viszonyulási próba meg azokat szűri ki, akik könnyen feladják. A tisztes tehetség és a kitartás együttesen garantálják a sikert. A képességvizsgáló tesztek nincsenek tekintettel a motivációra. Pedig fontos tudni, hogy a jelölt akkor is iparkodik-e, ha besötétül fölötte az ég. Az a sejtésem, hogy egy adott intelligenciaszinten a tényleges teljesítmény nemcsak a tehetségnek, hanem a kudarctűrő képességnek is függvénye.”23 Az optimizmus motiváló erejét Seligman a leglátványosabban azzal a vizsgálattal érzékeltette, amelyet a MetLife társaság biztosítási ügynökeivel végzett. Mindenfajta eladásnál sarkalatos kérdés méltósággal fogadni az elutasítást, s ez kivált érvényes a biztosítási szakmában, ahol a nemek és igenek aránya esetenként igen lehangolóan alakul. Ezért is van, hogy az ügynököknek úgy hetvenöt százaléka dobja be a törülközőt az első három év folyamán. Seligman azt találta, hogy a természettől optimista kedélyű ügynökök az első két éviik alatt 37 százalékkal több üzletet kötöttek pesszimista kollégáiknál. S az első évben kétszer annyi pesszimista, mint optimista lépett ki a cégtől. Mi több, Seligman rábeszélte a MetLife vezetését, alkalmazzanak egy' különleges csoportot is, akik az optimizmustesztben magas pontszámot értek el, de megbuktak az alkalmassági vizsgán (ez a teszt készségeiket sikeres ügynökök válaszaiból kialakított profil szerint osztályozta). A csoport az első évben 21 száza- lékkal, a másodikban 57 százalékkal szárnyalta túl a pesszimisták teljesítményét. Az optimizmus jelentősége a sikeres ügynöki munkában arra 137

mutat, hogy az érzelmileg intelligens hozzáállás. Ha egy ügynöknek nemet mondanak, felfogható apró vereségnek is. A vereségre való érzelmi reakció meghatározó, arra nézvést hogyfenn lehet-e tartani a további próbálkozásokhoz szükséges motivációt. A viszszautasítások halmozódásával megroppanhat a küzdőszellem, s csökken a hajlandóság emelgetni a telefont és újra meg újra ajánlkozni. A pesszimista, alujüi^zeteLúgy^rtelmezt hogy leszerepelt. é.s^fea~kiltYasefoKvásárolni, különösen rosszu 1 bírja ezjLAzoptimista viszont azt mondja magának: „Más módszerhez kell folyamodnom” vagy -Ez azáigyfél ma bal lábbal_kelt fel”. Tehát nem önmagában, hanem a szituációban keresi a kudarc okát, s a következő próbálkozásnál váltani tud. A pesszimista beállítódása kétségbeeséshez vezet, az optimistáé reményt gerjeszt. Ajrozitív vagy'negatív beállítódás részben bizonyára velünk született vérmérséklet, ki erre, ki arra hajlik. De, mint a lOejezetbénTs kifejtem, a vérmérsékletet a tapasztalat módosíthatja. Az optimizmus és a remény - csakúgy, mint a gyámoltalanság és kétségbeesés - tanulható. A pszichológusok által én-hatékonyságnak (self-efficacy) nevezett szemléletből táplálkoznak: ez a szemlélet abból a meggyőződésből indul ki, hogy életünk kormányrúdját magunk tartjuk kézben, és eleget tudunk tenni a felmerülő követelményeknek. Ha birtokába jutunk bármilyen új kompetenciának, az ónmegfelelés érzését erősíti bennünk, s ezáltal készek vagyunk többet kockáztatni, igényesebb célra törni. S ha ezt a célt el is érjük, megint csak az én-hatékonyságot erősíti. Ez a viszonyulás valószínűsíti, hogy a legtöbbet hozzuk ki adottságainkból - illetve mindent elkövetünk fejlesztésükért. Albert Bandiira, a Stanford Egyetem pszichológusa, aki sokat foglalkozott az én-hatékonyság vizsgálatával, tömören így foglalja össze ennek lényegét: „Képességeinkről való vélekedésünk képességeinkre nagy hatással van. A képesség nem változtathatatlan tulajdonság; a teljesítményben nagy ingadozások lehetségesek. Akiknél az énhatékonyság jelen van, túlteszik magukat a kudarcokon; a dolgokat aszerint vizsgálják, hogy hogyan kezelhetők, s nem azon jár a fejük, hogy mi alakulhat rosszul.”24 138

FLOW (ÁRAMLAT): A KIVÁLÓSÁG NELTROBIOLÓGIÁJA Egy zeneszerző így ír azokról a boldog pillanatokról, amikor megy a munka, mint a karikacsapás: „Önkívület, az ember elfeledkezik arról is, hogy a világon van. Egyszermásszor részem volt már benne. A kezem mintha nem is a sajátom volna; rajtam kívül álló események zajlanak. Én csak ülök ott, és álmélkodom. Magától jön az egész.”25 Ez a vallomás feltűnően hasonlít száz meg száz férfi és nő sziklamászók, sakkbajnokok, kosárlabdázók, mérnökök, igazgatók, sőt irattárosok - beszámolóira olyan alkalmakról, amikor felülmúlták magukat egy általuk nagyra tartott tevékenysegbcm TízTa kegyelmi állapotot Csikszejitmihályi Mihály, a Chicagói Egyetem pszichológusa, aki két évtizednyi kutatás folyamán gyűjtötte össze a csúcsteljesítményélménvtárat, flow-mk (áramlatnak) nevezte el.2(1 Az atléták „zóna”-ként ismerik: ebben a szférában a kiváló teljesítmény szinte erőfeszítés nélkül jön létre, a nézőközönség a riválisokkal egyetemben a rendíthetetlen önfeledtség boldog ködébe vész Diane Roffe-Stein-

139

rotter, aki aranyérmet nyert az 1994-es téli olimpián, futama után elmondta, hogy a tökéletes oldottságon kívül semmire sem emlékszik az egészből: „Mintha vízesés lettem volna.”27 Elérni zjlow állapotát az. érzelmi intelligencia csúcsteljesítménye; meglehet, a jlow a netovábbja annak, amikor az érzelmek a teljesítmény, az épülés szolgálatában állnak. Kjlow nem csupán tartalmazza, kanalizálja az érzelmeket, hanem teremtővé, erőteljesséjokozza őket, s felsorakoztatja az adott feladat megoldásához. A gyötrő depresszió, a zaklató szorongás egyben azt is jelentik, hogyíjlow nem juthat osztályrészünkül. Holott a jlciwXéseÜeg kevésbé kifejezett formában) mindenkinéljelerit- kézílTidőnként, főleg ha az illető csúcsformában teljesít, vagy méghaladja korábbi korlátáit.Talán ^szenvedélyes szeretkezés, aTíarmőnikus eggyé olvadás adhat róla leginkább fogalmat. Megdicsőülés a javából: z flow-t spontán örömérzés, sőt elragadtatás fémjelzi. Mivel a jlow annyira jólesik, önmaga jutalma. osztatTarrfigyeteínmel fordulunk feladatunk felé, tudatunk beleáiosádiTTa cselekvésbéTA/Ziyw állapotát megszakítja, ha túlzottan reflektálunk rá, már maga a gondolat - „Hogy milyen remekül megy!” - megtörheti a varázst. A figyelem-összpontosításnak ezen a fokán csak a feladattal szorosan összefüggő keskeny sávban működik az észlelés, kiszakadunk időből-térből. Egy sebész meséli például egy' bonyolult műtét kapcsán, amelyet a jlow állapotában hajtott végre, hogy amikor végzett a teendőkkel, törmeléket lábán a műtő padlóján, szóvá tette, mit keres ott. Döbbenten hallotta, hogy míg a beteggel foglalkozott, beszakadt a plafon - és ő a füle botját se mozdította. A jlow önfeledt állapot, az aggódás és a tépelődés ellentéte: akiknek osztályrészül jut, idegeskedés helyett úgy belemerülnek abba, árniFTsihalnátcfiögy szinte öntudatlanok, és lerázzák ma-

séggel, számlákkal, sőt a teljesítménydrukk sem szorítja őket. A jlow pillanataiban énünk ilyen értelemben megszűnik. Para-

dox, de a jlow állapotát élvezők mesterien kézben tartják feladatukat, és tökéletesen alkalmazkodnak a változó követelményekhez. S jóllehet a jlow állapotában az emberek a tólük telhető legkiválóbbat nyújtják, csöppet sem érdekli őket, megfelelnek-e, jó-e, rossz-e, amit csinálnak - a motiváció a cselekvés öröme. Többféleképpen is el lehet jutni a jlow állapotába. nAz egyik, móiIfigyehftüfikeLszáiulé‘kosan_összpontosílaiü.az adottJeladaL- ra: az erős_koncentráció a lelke a ozc-nak. A jelek szerint visz- szacsatolási kilengés van a zónaküszöbnél: esetenként jelentős erőfeszítést követel, hogy megnyugodjunk és összeszedjük magunkat a feladathoz - ez az első lépés fegyelem kérdése. De _ha. egyszer az összpordoshás bekattan, Jatexejéhól működik tovább, megszabadíLaz érzelmi zaklatottságtól, és a feladatot is könnyedén győzzük. E zónába beléphetünk úgy is, ha olyasmit végzünk, amihez jól értünk, képességeink latba~veteseFmegkövetelő színvonalon. Csikszentmihályi mondta nekem: „Az emberek a jelek szerint akkor koncentrálnak a legjobban, ha a velük szemben támasztott követelmények a szokottnál kissé magasabbak, és kitehetnek magukért. Ha a követelmény túl alacsony, unjuk a dolgot. Ha összecsapnak a fejünk fölött a hullámok, szorongani kezdünk. A jlow az unalom és a szorongás közötti kényes zónában teremtődik meg.”28 KJlow-n jellemző öröm,Jcönnyedség, hatékonyság nemJér.- nek össze az agyon eluralkodó limbikus felfokozottság merény- léteivel. A//ozr alatt a figyelem kivételesen éles, mégis oldott. Ez a koncentráció egészen más, mint mikor megfeszítjük figyelmünket, ha fáradtak vagyunk vagy unatkozunk, vagy ha összpontosításunkat olyan tolakodó érzések zavarják, mint a szorongás vagy a düh. \jlow_érzelmi terheléstől mentes állapot, csupán az enyhe rnámor vonzó, hallatlanul motiváló érzése van jelen benne. Úgy tetszik, ez a mámor a jlow előfeltételét képező figyelem-összpon

141

tosítás mellékterméke. A kontemplatív hagyomány klasszikus irodalma tiszta üdvösségnek megélt belefeledkezésekről tudósít: amikor az erős koncentráció egymagában idézi elő a flow-t. Ha Joze-barn tevékenykedő személy_műveli, a bonyolult is csúcsteljesítményben látszatra riincs semmi rendkívüli.^ külső szemlélő impressziójára rímel a helyzet az agyon belül: ugyanez a paradoxon van jelen ott is: a legnehezebb feladatok megoldása minimális szellemi igénybevétellel megy végbe. A /Zozc-ban az agy „hűvös”, az ingerület, az agyi áramkörök gátlása alkalmazkodik a pillanatnyi igényhez. Ha olyan tevékenységekbe bocsátkozunk, melyek figyelmünket lekötik és fogva tartják, agyunk Jecsillapodik^abban az értelemben, hogy akéreg izgalma csökken.29 Meglepő felfedezés ez annak lükréberg hogy aflow kegyetlenül nehéz próbákban való helytállást tesz lehetővé, legyen az sakkvilágbajnoki döntő vagy bonyolult matematikai probléma megoldása. Azt várnánk, hogy ilyenkor fokozódik a kéregi tevékenység, nemhogy csökkenne. De a flow kulcsa, hogy csak a képességek felső határától karnyújtásnyira jön létre, ahol a készségek már begyakorlottak, s az idegpályák teljesítménye optimális. Az erőltetett koncentráció - amikor a szorongás táplálja a _ jigvelmet - fokozott kéregtevékenységet eredményez. A flow, a tökéletes teljesítmény ellenben a kéregtevékenység oázis 7-7őnájá^ ba esik, ahol a szellemi erőfeszítés minimális. Ezt talán a bevett gyakorlat segít megmagyarázni, amivel az emberek a flow állapotába képesek juttatni magukat: ha elsajátítottuk egy tevékenység alapvető fogásait, testi értelemben, mint a sziklamászásnál, vagy szellemileg, mint a számítógép-programozásnál, az agyunk hatékonyabban működik közre benne. A begyakorlott lépések kisebb agyi erőfeszítést igényelnek azoknál, amelyeket még csak tanulunk, vagy túl nehezek nekünk. Az agy hatékonyságát ugyanígy a kifáradás és az idegesség is csökkenti, mint például egy hosszú, fáradságos nap végén, a kéreg működése kevésbé pontos, túl sok terület kerül fölöslegesen izgalmi állapotba -

142

amit roppantul szétszórt idegállapotként élünk meg?" Unalom esetén ugyanez zajlik. De ha az agy csúcsformában működik, az aktív területek pontosan megfelelnek a feladat kívánalmainak. Ebben az állapotban a nehéz munka se kimerítő: ellenkezőleg, pezseg tőle a vérünk, és feltöltődünk.

TANULÁS ÉS FLOW: AZ OKTATÁS ÚJ MODELLJE Mivel a jlowabban a zónában teremtődik ahol a feladat csúcsteljesítményig sarkantyúz, a készségek fejlődésével egyre nehezebb újfa~rrreg~n1fá előidézni i flmnállapotát. Ha a feladat túl könnyű, unalmas; ha túl igényes, inkább szorongás lesz az eredmény, mintsem/öze. Felmerül, hogy mesterfokig egy szakmában vagy készségben éppen a jlow megélése juttat - hogy azért törekszünk tökéletesedésre valamiben, legyen az hegediilés, tánc vagy génsebészet, mert közben időnként élvezhetjük a Jlow jótéteményét. Csikszentmihályinak, aki kétszáz képzőművészt vizsgált tizennyolc évvel a diploma megszerzése után, valóban látnia kellett, hogy komoly festővé azok érnek, akik diákkoruktól a saját gyönyörűségükre művelik a festést. Akiket a hírnév vagy a gazdagság ábrándja visz a főiskolára, többnyire elhagyják a művészpályát, diploma ide vagy oda. Csikszentmihályi következtetése: ,A festőnek a festés legyen a leghőbb vágya. Ha a művész a vászon előtt azon spekulál, hogy mennyit fog keresni a képpel vagy mit szólnak majd hozzá a kritikusok, aligha indul új utakra Az alkotás monomániás elme- riilés.”3' Kflownemcsak szakmában, hivatásban, művészetben előfeltétele a mesterfoknak, hanem a tanulásban_is^A diákok, akik tanulás közben megtapasztalják Íflow-t,teljesítményteszttel mért lehetőségeiktől függetlenül eredményesebbek. Egy természettudományokra szakosodott chicagói középiskola tanulóit - akik egy matematikai érzéket mérő tesztnél mind a legfelső öt százalékban végeztek - matematikatanáraik „jól teljesítő”, illetve „gyengén teljesítő” kategóriákba sorolták. Ezek után nyomon követték a tanulók időbeosztását úgy, hogy mindenki kapott egy csipogót, amely rendszertelen időközökben figyelmeztette, jegyezze fel, mit csinál éppen, és milyen a hangulata. Korántsem meglepő, hogy a gyengén teljesítők csak

143

hozzávetőleg tizenöt órában foglalkoztak odahaza az anyaggal, messze elmaradva a kiválók házi feladatra áldozott heti huszonhét órájától. A gyengén teljesítők a tanulástól elvont órákat többnyire társas életre, baráti és családi összejövetelekre fordították. A hangulatok elemzése sokatmondó eredményt hozott. Mind a jól, mind a gyengén teljesítők hetéből jócskán telt unatkozásra olyan tevékenység, például tévénézés közben, ami képességeiket nem vette igénybe. A serdülők már csak ilyenek. A lényeges különbség abban mutatkozott, hogy ki hogyan élte meg a tanulást. A jól teljesítőknek a tanulással töltött órák 40 százaléka nyílj tóttá a flow jóleső, vonzó feszültségét. A gyengéknél ellen- ben alanulas ísak^a ráfordított idő 16 százalékában nyújtott flőw-t, és igen gyakráfTszorongással járt: a követelmények soP- szór meghaladták képességeiket. gyengén teljesítők a társas élettől, nem pedig a tanulástól kaptak örömet ésflow-t. Röviden, ha a diakok liöZzalTa formájukat, sőt képesek valamelyest tovább fejlődni, jobban vonzódnak a tanuláshoz, mert a flow álla- potába juttatja őket. A gyengék viszont sajnaTatősmódon nem pallérozzák tjlow állapotát elősegítő készségeiket, s ezáltal elesnek a tanulás élvezetétől, s fenyegeti őket az a veszély is, hogy lejjebb szállítják azon szellemi tevékenységek színvonalát, melyekben később kedvüket lelhetik.32 Howard Gardner, a Harvard pszichológusa, a sokrétű intelligencia elméletének kidolgozója, a flow-t és a vele járó pozitív lelkiállapotot a gyermekeknél alkalmazható legegészségesebb tanítási módszer részének tekinti, mert belülről motivál ahelyett, hogy fenyegetne vagy jutalommal kecsegtetne. „A gyerekek pozitív beállítódását kihasználva kell őket bevonni a tanulásba olyan területen, ahol képességeik kifejlődhetnek - mondta nekem Gardner. - Kflow állapota jelzi hogy_agverek meefelelő- áztáiTa végsőkig kitartson mellette.,A gyerekek unalomból verek- szenékésdrktiszolnak az iskolában, de ha túlságosan magas mércét állítanak nekik, előmenetelüket a szorongás fogja vissza. Akkor tanulunk a legjobban, ha érdekel a tárgy, és örömünk származik abból, hogy foglalkozunk vele.” Azoknak az iskoláknak a stratégiája, melyek Gardner sokrétű intelligencia elméletét érvényesítik gyakorlatukban, elsősorban akörül forog, hogy 144

felismerjék, mi a gyermek természetes adott- ságunak profilja, és zöld utat adjanak erősségeinek, miközben gyenge pontjait fejlesztik. A gyerek, ha érzéke van a zenéhez vagy a mozgáshoz, e téren könnyebben éri el a flow-l, mint másban, ahol adottságai kevésbé kedvezők. A gyerek profiljának ismerete eligazítja a tanárt, hogy milyen megközelítés, a korrepetálástól a kiemelt tagozatig terjedő skálán milyen nehézségi fokú óra az optimális kihívás számára. Ezáltal a tanulás örömtelibb lesz, nem kell se reszketni, se unatkozni." Röményijnk, hogy ha a gyermekeket a tanulás eljuttatja a flowig, felbátorodnak, és új meg új területen törekszenek előre” - mondja Gardner, hozzátéve, hogy tapasztalatok adnak alapot e reménynek. Általánosabb értelemben a //ozz-niodell arra utal, hogy egy- egy készség mesterfokának elérése vagy valamely tudásanyag elsajátítása ideális esetben természetesen megy végbe, oly módon, hogy a gyermek elkötelezi magát az őt spontán vonzó területeknek - egyszerűen szólva, a szeretett tantárgyaknak A kezdeti elragadtatás magas szintű teljesítménnyé nőheti ki magát annak folyamatában, hogy a gyermek ráébred: az adott dolog művelése - legyen az a tánc, a matematika vagy a zene - aflow örömének forrása. S mivel aflow fenntartása megkívánja, hogy egyre kijjebb toljuk határainkat, a mind magasabbra törésnek a gyermeket boldogító, elsőrendű motivációja is. Ez persze jóval pozitívabb eszménye a tanulásnak és az oktatásnak annál, amit mi ismerhettünk az iskolában. Ki ne emlékezne az iskolapadban eltöltött évekre, legalábbis részben úgy, mint a hideglelős rettegés pillanatai által meg-megszakított végeérhetetlen unalomra? AJlow jegyében tanulni minden bizonnyal emberségesebb, természetesebb és nagy valószínűséggel hatékonyabb módja annak, hogy az érzelmeket a művelődés szolgálatába állítsuk. S ez is teljesebbé teszi a képet, amely az érzelmek mederbe terelését teremtő céllal képességeink legrangosabbjának mutatja. Akár az indítékkontrollt és a kielégülés késleltetését nézzük, akár a hangulataink rendezését annak érdekében, hogy gondolkodásunkat ne gátolják, hanem segítsék, akár az önmotivációt, amely arra ösztönöz, hogy újra meg újra próbálkozzunk az akadályokkal dacolva, akár törekvésünket a Jlow felé, amely jobb teljesítményt tesz lehetővé egyértelműen kiviláglik, hogy az érzelem milyen döntő lendületet ad a hatékony erőfeszítésnek. 145

1 Vizsgafrász: Dániel Goleman: Vitai Lies, Simple Truths: The Psy- chology of SelJ-Deception (New York, Simon and Schuster, 1985). 2 Aktív memória: Alán Baddeley: WarkingMemory (Oxford, Claren- don Press, 1986). 3 Prefrontális kéreg és munkamemória: Patri ia Goldman-Rakic: „Cellular and Circuit Basis of Working Memory in Prefrontal Cortex of Nonhuman Primates”, Progress in Brain Research 85, 1990; Dániel Weinberger: „A Connectionist Approach to the Prefrontal Cortex” Journal ofNeuropsychiatry 5 (1993). 4 Motiváció

és

kimagasló

teljesítmény:

Anders

Ericsson:

„Expert

Performance: Its Structure and Acquisition”, American Psycbologist (1994. aug.). 5 Ázsiaiak IQ-fölénye: Herrnstein és Murrav: The Bell Curve. 6 IQ és foglalkozás Amerikába származott ázsiaiaknál: James Flynn: Asian-American Achievement Beyond IQ (New Jersey, Lawrence Erlbaum, 1991). 7 A négyévesek késleltetett vágyteljesítéséről Yuichi Shoda, Walter Mischel és Philip K. Peake számoltak be: „Predicting Adolescent Cog- nitive and Selfregulatory

Competences

From

Preschool

Delay

of

Grati-

fication”,

Developmental Psychology, 26,6 (1990), 978-86. o. 8 Indulatos

és

önuralommal

rendelkező

gyerekek

középiskolai

zá-

róvizsgapontszáma: a záróvizsgapontszám-adatok elemzését Phil Peake, a Smith College pszichológusa végezte. 9 IQ és késleltetés mint a középiskolai záróvizsgapontszámok előrejelzése: személyes közlés Phil Peake-től, a Smith College pszichológusától, aki Walter Mischel késleltetett

vágyteljesítést

feldolgozó

tanulmányának

középiskolai

záróvizsgapontszám-adatait vizsgálta. 10 Impulzivitás és kihágások: kifejtését 1. Jack Block: „On the Re- lation Between IQ, Impulsivity and Deünqpency”, Journal ofAbnor- mal Psychology 104 (1995). 11 Az aggódó anya: Timothy A. Brown és tsai: „Generalized Anxiety Disorder”, Dávid Barlow szerk.: Clinical Handbook of Psychological Disorders (New York, Guilford Press, 1993)12 Légiforgalom-irányítók és a szorongás: W. E. Collins és tsai: „Re- lationships of Anxiety Scores to Academy and Field Training Perfor- mance of Air Traffic Control Specialists”, FAA Office ofAviation Medi- áneReports (1989. május). 13 Szorongás és szellemi teljesítmény: Bettina Seipp: „Anxiety and Academic Performance: A Meta-Analysis”, Anxiety Researcb 4, 1 (199D14

Aggódók: Richard Metzger és tsai: „Worry Changes Decision- making: The

146

Effects of Negative Thoughts on Cognitive Processing”, Journal of Clinical Psychology (1990. jan.). 15 Ralph Haber and Richard Alpert: „Test Anxiety”, Journal of Abnormaland Social Psychology 13 (1958). 16 Szorongó diákok: Theodore Chapin: „The Relationship of Trait Anxiety and Academic Performance to Achievement Anxiety”, Journal oj College Student Development (1989. május). 17 Negatív gondolatok és tesztpontszámok: John Hunsley: „Internál Dialogue During Academic Examinations”, Cognitive Therapy and Researcb (1987. dec.). 18 Bonbont a belgyógyásznak: Alice lsen és tsai: „The Influence of Positive Affect on Clinical Problem Solving”, Medical Decision Making (1991- július-szeptember).

19 Remény és rossz jegy: C. R. Snyder és tsai: „The Will and the Ways: Development and Validation of an Indvidual-Differences Measure of Hope” Journal of Personality and Social Psychology 60, 4 (1991), 579. o. 20 Interjút készítettem C. R. Snyderrel a New York Timesnak (1991- dec. 24.) 21 Optimista úszók Martin Seligman Leamed Optimism (New York, Knopf, 1991)22 Reális és naiv optimizmus: 1. pl. Carol Whalen és tsai: „Optimism in Children’s Judgments of Health and Environmental Risks”, Health Psychology 13 (1994). 23 Interjút készítettem Martin Seligmannal az optimizmusról a Aw York Timesnak (1987. febr. 3-). 24 Interjút készítettem Albert Bandurával az önmegfelelésről a New York Timesnak (1988. máj. 8.). 25 Csikszentmihályi Mihály: „Play and Intrinsic Rewards”, Journal of HumanisticPsychology 15,3 (1975). 26 Csikszentmihályi Mihály: Flow: the Psychology of Optimál Ex- perience (New York, Harper and Row, 1990). Magyarul: Flotv (Áramlat). A tökéletes élmény pszichológiája. Akadémiai Kiadó, Bp., 1997. 27 „Like a Waterfall" (Mint a vízesés), Newsiveek (1994- febr. 28.). 28 Interjút készítettem dr. Csikszentmihálvival a New York Timesnak (1986. márc. 4.). 29 Az agy aflow állapotában: Jean Hamilton és tsai: „Intrinsic En- jovment and Boredom Coping Scales: Validation With Personality, Evo- ked Potential

147

and Attention Measures”, Personality and Individual Dijferences 5, 2 (1984). 30 Kérgi működés és fáradtság: Ernest Hartmann: The Functions of Sleep (New Haven, Yale University Press, 1973). 31 Interjút készítettem dr. Csikszentmihályival a New York Timesnak (1992. márc. 22). 32 Matematikahallgatók és aflow. Jeanne Nakamura: „Optimál Experience and the Uses of Talent”; Mihály Csikszentmihályi és Isabella Csikszentmihályi: Optimál Experierwe: Psychological Studies of Flow in Consciousness (Cambridge, Cambridge University Press, 1988).

Az empátia gyökerei

Térjünk vissza Garyhez, a kiváló, ám alexithymiás sebészhez, aki Ellent, a menyasszonyát azzal ejtette kétségbe, hogy sem a saját, sem a választottja érzéseiről nem vett tudomást. Mint a legtöbb alexithymiás, nemcsak a lelki belátást nélkülözte, hanem az empátiát is. Ha Ellen levertségre panaszkodott, Gary nem tanúsított együttérzést; ha érzelmes húrokat pengetett, Gary nyomban témát váltott. Gary „építő szándékkal” kritizálta Ellen egyes lépéseit, és nem fogta fel, hogy partnere e bírálatokat támadásnak és nem segítségnek éli meg. Az empátia az öntudatra énül: minél fogékonyabbak vagyunk saját érzelmeinkre, annál iobban~tudunk olvasni mások érzelmeiben is.' AGarytéle'alexithymiások. akiknek halvány fogalmuk sincs a saját érzéseikről, végképp összezavarodnak, ha a környezetükön kellene kiigazodni. Süketek az érzelmi árnyalatokra. Az. emberek szavaiba és tetteibe szövődő érzelmi színezetek, húrfogások - a sokatmondó hanghordozás vagy gesztus, a beszédes némaság, az árulkodó remegés - számukra elsikkadnak. A saját érzelmeikkel tehetetlen alexithymiások attól is megriadnak, ha mások az érzelmeikről beszél ne-kjtekik. A mások érzelmeinek befogadására való képtelenség súlyos fogyatékossága az érzelmi intelligenciának., egyben tragikus emberi gyarlóság. Hiszen az együttérzés képessége, amiből a törődés gyökerezik, az érzelmiráhangolódás, %z empátia egyik ága.

148

Ez az adottság - képességünk mások érzelmeinek felismeré- sere - az élet rengeteg területén jut szerephez: kereskedelem, igazgatás, szerelmi élet, szíilőség, részvét, politikai cselekvés. Jellemző, hogy kikből hiányzik tökéletesen az empátia: ide tartoznak a pszichopata bűnözők, az erőszaktevők, a gyermekellenes bűntettek elkövetői. Az emberek ritkán öntik szavakba érzéseiket, jóval gyakrab-. bán élnek másfajta jelzésekkel. Mások érzéseinek értelmezéséhez olyan nem verbális csatornákból merítünk eligazítást, mint a tónus, a gesztus, a mimika és társaik. A legnagyobb szabású kutatást a nem verbális jelzések vételét illetően talán Róbert Rosenthal, a Harvard Egyetem pszichológusa és tanítványai végezték. Rosenthal empátiavizsgáló tesztet alkotott, a PONS-t (Profile of Nonverbal Sensitivity - nem verbális érzékenységi profil), amely nem más, mint egy videofelvételsorozat egy fiatal nő érzelmi megnyilvánulásairól az utálattól az anyai szeretetig terjedő skálán.2 A jelenetek skálája a féltékeny őrjöngéstől a bocsánatkérésig, a hálálkodástól a csábításig terjed. A videót úgy rendezték, hogy a bemutatott helyzeteknél egy vagy több nem verbális közlésmód következetesen elsikkadjon; a némafilmjellegen túl esetenként minden gesztus is ki van merevítve, s csak az arckifejezés érvényesül. Máshol csak a testmozgás látszik; a teszt készítői sorra veszik a főbb nem verbális kommunikációs csatornákat, és a nézőknek egyik vagy másik konkrét, nem verbális jelből kell megfejteni az adott érzelmet. Az Egyesült Államokban és 18 más országban több mint hétezer személynél elvégzett vizsgálatok tanúsága szerint a nem verbális jelzések olvasásának képessége elősegíti többek között a beilleszkedést, a népszerűséget, a kezdeményezőkészséget s - talán nem csoda - az érzelmi fogékonyságot. A nők ilyenfajta empátiában többnyire túltesznek a férfiakon. S azoknak, akiknek teljesítménye javult a negyvenöt perces teszt folyamán - jelezve, hogy érzékük van az empátiás készségek elsajátításához -, a másik nemhez fűződő viszonya is jobb volt. Voltaképpen aligha meglepő, hogy az empátia előny a szerelmi életben. M érzelmi intelligencia más elemeinek vizsgálatával egybehangzóan csupán véletlenszerű összefüggés mutatkozott az empátiás éleslátás foka és 149

a felvételi- vagy IQ-tesztekben, iskolai teljesítménytesztekben elért pontszám között. Az empátiának az akadémikus értelemben vett intelligenciától való függetlenségét bizonyították a PONS gyermekek részére kifejlesztett változatával végzett vizsgálatok is. 1011 gyerek közül azok, akik rátermettséget árultak el az érzelmek nem verbális jelekből való leolvasására, iskoláikban a legnépszerűbbek, érzelmileg a legkiegyensúlyozottabbak voltak.5 Jóllehet IQ-juk átlagban nem szárnyalta túl azokét a gyerekekét, akik kevésbé ügyesen értelmezték a nem verbális jelzéseket, tanulmányaikban is sikeresebbek voltak - ami arra utal, hogy ennek az empátiás készségnek az elsajátítása hidat ver a jó iskolai szereplésnek (legalábbis kivívja a tanárok rokonszenvét). A racionális elmének a szó a közege, az érzelmeké pedig a nem verbális kommunikáció. Ha egy közlésnél valakinek a hanghordozása, gesztikulációja vagy más, nem verbális közlés-g. módja ellentmond a szavainak-érzelmi hitele nem annak van, amit mond, hanem annak, ahogy mondja. A kommunikáciőku- tatásban elemi szabály, hogy az érzelmi jelzés legalább 90 százalékban nem verbális. S e jelzéseket - aggódó hangsúly, ingerülten kapkodó mozdulat - szinte mindig tudattalanul vesszük, anélkül, hogy különösebben odafigyelnénk az üzenet jellegére: hallgatólagosan fogjuk fel és reagálunk rá. S hallgatólagosan történik azoknak a készségeknek az elsajátítása is, amelyek eldöntik, jól boldogulunk-e ezen a téren vagy sem.

HOGYAN FEJLŐDIK KI AZ EMPÁTIA? Amint a kilenc hónapos Hope meglátja, hogy elesik egy másik baba, könnyekre fakad, és odamászik az anyjához vigasztalásra, mintha vele történt volna. A tizenöt hónapos Michael a saját mackóját kínálja oda síró barátjának, Pariinak, s amikor Parii továbbra is az egeret itatja, elmegy, és megkeresi neki a kultikus takaróját. Mindkét egy ütt érző, törődő gesztust az ilyen gyakorló empátiás epizódok feljegyzésére kiképezett édesanyák figyelték meg? A vizsgálat eredménye arra utal, hogy az empátia gyökerei a csecsemőkorig visszave~zeth£tak-A_csecsemőket majdhogynem a^SZütetésnk~nápjatórfeízaklatja, ha más csecsemőt sírni halának - s egyesek ezt a reakciót az empátia legkorábbi előőrsének tekintik.5 150

Fejlődéspszichológusok kimutatták, hogy a csecsemők együtt érző bánatot mutatnak még azelőtt, hogy teljesen tudatában len- nének önálló létüknek? álig pár hónaposán a^csecsemóOgy reagálnak a környezetükben lévők bajára, mintha őket érte volna, és sírnak más gyermek könnyei láttán Egyéves korukra már kezdik kapiskálni, hogy nem őket sújtotta a nyomorúság, de továbbra is zavarban vannak, hogy mi a teendő. Martin L. Hoff- mannak a New York University égisze alatt végzett vizsgálatánál például az egyéves gyerek odavonszolta anyját síró társához, hogy vigasztalja meg, de rá se hederített a barátja mamájára, aki szintén a helyiségben tartózkodott. Ezt a zavart látni akkor is, amikor egyévesek utánozzák mások bánatát, netán azért, hogy jobban megértsék, mit éreznek; például, ha egy másik baba beüti az ujját, az egyéves is a szájába dugja az ujját, hogy meggyőződjék, neki fáj-e. Anyját sírni látván egy csecsemő maga is dörgölni kezdte a szemét, holott könnye nem volt. Az ilyen (motoros mimikriuértette empátián a szakszót az 1920-as években először alkalmazó E. B. Titchener amerikai pszichológus, kissé elterve a görög empatheiából („beleérzés”) származó eredeti angol jövevényszó jelentésétől, amelyet kezdetben az esztétika teoretikusai használtak arra a képességre, hogy valaki érzékelni tudja egy másik ember szubjektív élményét. Titch ner elmélete szerint az eny átia a más bánatának_£gyfajta testi utánzásából keletkezik, amely felkelti bennünk ugyanazt q-z pr7Ást így akarta ellenpáriát adni a52/wfaí/zdnak.azaz együttérzésnek,. amelyet más nyomorúsága anélkül kelt ben- nünkjiogy osztoznánkyizjllető érzéseiben. A motoros mimikri úgy két és fél éves kor táján tűnik el a totyogók eszköztárából ilyenkor már világos, hogy a más fájdalma nem a sajátjuk, és a vigasztalás könnyebben megy. Tipikus eset egy anya naplójából: „Sírva fakadt a szomszéd kisbaba... Jenny odamegy hozzá, és keksszel kínálja. Megy a sarkában, és nyöszörögni kezd magának. Próbálja megsimogatni a kisfiút, de az elhúzódik tőle... A kisbaba megnyugszik, de Jenny továbbra is aggodalmas. Egyre hordja neki a játékot, paskolja fejétvállát.”6 Fejlődésüknek ezen a pontján eltérés kezd mutatkozni a totyogók mások 151

érzelmi zaklatottsága iránti általános fogékonyságában. Egyesek, mint Jenny, heves érdeklődést tanúsítanak az érzelmi zavarok iránt. Marian RadkeYarrow és Carolyn Zahn- Waxler, a National Institute of Mentái Health munkatársai vizsgálatokkal mutatták ki, hogy az empatikus odafordulás mértéke nagyban függ a szülők fegyelmezési stílusától. Azt találták, a gyermekekben több az empátia, ha a fegyelmezés során nyomatékosan felhívják a figyelmüket arra, ha rosszalkodásukkal másnak bánatot okoznak: ha azt mondják nekik, „Nézd, mennyire elszomorítottál” ahelyett, hogy „Micsoda komiszságot műveltél”. Kiderítették továbbá, hogy gyermekeknél az empátiát formáló tényező a környezetük reakciója a bajba jutottakra; a gyerekek utánozzák, amit látnak, s így alakítják ki empatikus válaszaik készletét, főleg a segítségnyújtás módozatait illetően.

AZ ANYA ÉS A GYERMEK ÖSSZEHANGOLÓDÁSA Sarah huszonöt éves korában hozta világra ikerfiait, Markot és redet. Mark inkább rá hasonlít, vélte, Fred meg inkább az apjára. Talán ebből fakadt, hogy árnyalatnyira, mégis sokatmon- dóan tért el a két fiúnál alkalmazott bánásmódja. Mire három hónaposak lettek az ikrek, Sarah gyakran próbálta elkapni Fred tekintetét, s buzgalma nem lankadt, ha a gyerek elfordult is; Fred erre még nyomatékosabb elfordulással válaszolt. Ha az anyja elvette róla a szemét, Fred újra felé fordult, s folytatódott a keresőstaszítós huzavona - Fredet nemegyszer keserves sírásra fakasztva. Mark azonban bármikor megszakíthatta a szemkontaktust, vele nem volt rámenős az anyja. Nem nagy ügy, és mégis mennyit elárul. Egy évvel később Fred észrevehetően félősebb és önállótlanabb volt Marknál; félénksége egyebek közt abban nyilvánult meg, hogy kitért mások tekintete elől, leszegett fejjel félrefordult, mint annak idején az anyjától. Mark ellenben egyenesen a szeme közé nézett bárkinek, és ha megelégelte a szemkontaktust, kissé feljebb emelte oldalirányban a fejét, megnyerő mosollyal. Az ikreket és édesanyjukat Dániel Stern, a Cornell Egyetem Orvosi Karának pszichiátere figyelte meg ilyen aprólékosan egy vizsgálat

152

alkalmával.’ Sternt lenyűgözik a gyermek és a szülő között végbemenő kisléptékű, folyton ismétlődő közjátékok: szerinte ezekben a bensőséges pillanatokban az érzelmi élet legalapvetőbb leckéi mennek végbe. S e pillanatok közül azok a leginkább sorsdöntőek, melyek a gyermekkel tudatják, hogy érzelmeinek empátiával, elfogadással, viszonzással mennek elébe a Stern által összehangolódásn&V. elkeresztelt folyamat során. Az ikrek édesanyja Markkal összehangolódott, de Frednél elvétette az ütemet. Stern amellett teszi le a garast, hogy a szülő és a gyermek közti összhang, illetve összhanghiány sokszorosan ismétlődő pillanatai alakítják azokat az elvárásokat, melyeket a felnőtt később szoros kapcsolataiban támaszt meglehet, a gyermekkor drámaibb eseményeinél mélyebb nyomot hagyva. Az összehangolódás hallgatólagosan történik, a kapcsolat ritmusairól adódóan. Stern ezt mikroszkopikus pontossággal tanulmányozta úgy, hogy sokórányi videóieívételt készíttetett anyákról és gyermekeikról. Azt találta, hogy az anyák az

153

összehangolódás révén tudatják gyermekükkel, hogy ráéreznek lelkiállapotára. A baba visong örömében, és az anya megerősíti áTörömérzést azzal, hogy gyöngéden megrázogatja a babát, gügrogjieki/vagy aTangmagassagaTabatoTisításához igazítja. Vagy a baba megrázza a csörgőjét, mire az anya válaszképpen gyorsan megringatjá. Az ilyen irité’rákciónáTaz jelent megerősí- tést, hogy az anya többé-kevésbé átveszi a gyermek izgatottságát. Az összehangolódásnak ilyen apró epizódjai adják a kicsinek az érzelmi kapcsolat megnyugtató érzését; Stern arra jutott, hogy az anyák percenként egyszer sugározzák ezt az üzenetet csecsemőikkel való interakcióik során. Az összehangolódás egészen más, mint a puszta utánzás. „Ha egyszerűen csak utánozzuk a csecsemőt - mondta nekem Stern -, kinyilvánítjuk, hogy tudjuk, mit csinált, de azt nem, hogy az érzéseivel is tisztában vagyunk. Ha tudatni akarjuk vele, hogy ráérzőnk lelkiállapotára, ezt a lelkiállapotot vissza kell játszanunk neki valami más eszközzel. A baba ebből fogja fel, hogy megértették.” A felnőttéletben talán a szeretkezés idézi leginkább anyának és csecsemőjének ezt az intim összehangolódását. A szeretkezés, írja Stern, „a másik ember szubjektív állapotába való beleérzés körül forog: osztozás a vágyban, a szándékok egybecsengését, az] izgalomszint egyidejű hullámzásának kölcsönös megélését jelenti”, s a szerelmesek reakciói szinkronban vannak, a hallgatólagos] mély összetartozás jegyében. 8 A jó szeretkezés a kölcsönös em pátia aktusa; ha rossz, hiányzik belőle az érzelmi kölcsönösség.

Stern álláspontja szerint az összehangolás állandó ismétlődése nyomán csírázik ki a gyermekben a meggyőződés, hogy mások képesek és hajlandók osztozni érzéseiben. Ez a tudat úgy nyolc hónapos kor körül kezd kialakulni, amikor a gyermekek

megsejtik, hogy elkülönülnek másoktól, s intim kapcsolataink egész életünkben tovább formálják. Megrendítő, ha a szülők nincsenek összhangban gyermekükkel.. Stern egyik kísérletében az anyák szándékosan túlzottan vagy alig reagáltak gyermekeikre, ahelyett hogy1 összehangolódva feleltek volna meg nekik;_a_ gyermekek válaszképpen nyomban megrémültek és kétségbeestek. Ha hosszabb időn át nincs összhang a szülő-gyermek kapcsolatban, a kicsi retteneteserTme^zénve(li7Háa szülő következetesen ádoTmaradaz^empátiával a gyermek valamely érzelmi tartományában^ öröm, bánat, testközelség igénylése a_gyermek kerülni fogja az ilyen érzések kifejezését, sőt esetleg magukat az érzéseket is. így aztán vélhetőleg teljes érzelmi regiszterek kophatnak ki fokozatosan a bensőséges kapcsolatok repertoárjából, kivált ha ezek az érzések nyíltan vagy burkoltan a gyermekkor folyamán végig helytelenítést kapnak. Ugyanilyen alapon a gyermekek szerencsétlen érzelmi tartományban is kiköthetnek attól függően, hogy mely hangulataik részesülnek viszonzásban. Már a pici csecsemők is átveszik az uralkodó hangulatot. Depressziós anyák három hónapos csecsemői például játék közben tükrözték anyjuk lelkiállapotát, több haragot és bánatot, kevesebb spontán kíváncsiságot és érdeklődést mutattak, mint a nem depressziós anyák gyermekei.’ Stern vizsgálatában egy anya következetesen alig reagált kisbabája aktivitásszintjére; idővel a gyermek megtanult passzívnak lenni. „A gyermeknek az ilyen bánásmód azt hozza tudomására, hogy bármennyire izgatott, az anyjára nem tud hatni vele, ezért kár próbálkoznia” - tartja Stern. De léteznek reményre jogosító „gyógyító” kapcsolatok is: „Életünk során akár barátokhoz, akár rokonokhoz kötődünk, akár pszichoterápia során találunk partnert, ez szakadatlanul alakítja a kapcsolatainkban érvényesülő munkamodellt. Az egyensúlyvesztés utóbb korrigálható; fejlődésünk folyamata halálunkig tart.” A pszichoanalízis a terapeutával való kapcsolatot ilyen érzelmi helyreigazításnak, az összehangolódás gyógyító élményének tekinti. A pszichoanalitikus gondolkodók közül néhányan a tükrözés szóval jelölik,

156

amikor a terapeuta visszavetíti a betegre azt, hogy megérti lelkiállapotát, pontosan úgy', mint a gyermekére ráhangolódott anya. Az érzelmi összhang kimondatlan és tuda- tosan nem észlelt, bár a beteg éppenséggel élvezkedhet abban, hogy elfogadják és megértik. A gyermekkori összhanghiányért esetleg nagyon nagy árat kell fizetni az életben - és nemcsak a gyereknek. A legkegyetlcnebb, legvérengzőbb bűnözők körében végzett felmérés tanúsága szerint más bűnözőktől többnyire az különbözteti meg őket, hogy korai gyermekéveikben nevelőszülőtől nevelőszülőig sodródtak, vagy~árva!lázban nevelkedtek életrajzuk érzelmi elhanyagoltságra utal, s arra, hogy nem sok alkalmuk nyílt összehangolódni bárkivel.10 Az érzelmi elhanyagoltság a jelek szerint tompítja az empátiát, a heves, kitartó érzelmi gvötrés, amely magában foglalhaCke gyeden, szadista fenyegetőzést, megalázást vagy' közönséges rosszindulatot, ugyanakkor paradox eredménnyel jár. Az ennek kitett gyerekek esetleg hiperérzékenyen követik nyomon környezetük érzelmeit: ez lényegében poszttraumatikus éberség a vészjelek iránt. A pszichésen bántalmazott gyerekre jellemző mások érzelmeinek megszállott firtatása; felnőttkorukban azoknak a szeszélyes érzelmi hullámzásoknak az elszenvedői, amelyeket olykor „meghatározhatatlan személyiségzavaraként diagnosztizálnak. Az ilyen embereknek tehetségük van arra, hogy felfogják környezetük érzelmeit, s igen gyakran számolnak be arról, hogy gyermekkorukban érzelmi bántalmazásban volt részük."

AZ EMPÁTIA NEUROLÓGIÁJA Mint a neurológia történetében oly sokszor, nehezen megfejthető, bizarr esetek vezettek nyomra az empátia agyi alapjait illetően. Egy 1975-ös tanulmány például beszámol több olyan esetről, amikor jobb oldali homloklebenyen bizonyos sérüléseket elszenvedett pácienseknél különös fogyatékosság jelentkezett: képtelenné váltak a hanghordozásba kódolt üzenet vételére, jóllehet a szavakat tökéletesen megértették. A gúnyosan, hálálkodva vagy dühösen kimondott „köszönöm” számukra ugyanazt a semleges jelentést hordozta. Egy 1979-es tanulmány ellenben olyan, a jobb féltekéjük más pontjain sérült betegeket mutat be, akik az érzelmi észlelésnek másfajta

157

hiányosságában szenvedtek. Képtelenek voltak érzelmeiket hanghordozással vagy gesztussal érzékeltetni. Tisztában voltak azzal, hogy mit éreznek, de ezt egyszerűen nem tudták kifejezésre juttatni. Mindkét tanulmány szerzői rámutattak arra, hogy a kérdéses kéregi területek szorosan kapcsolódnak a limbikus rendszerhez. Leslie Brothers, a California Institute of Technology pszichiátere e vizsgálatokra is hivatkozott az empátia biológiáját tárgyaló nagy hatású tanulmányában.12 Neurológiai adatokra és állatokon végzett összehasonlító vizsgálatokra támaszkodva Brothers az amygdalát és annak kapcsolódását a vizuális cortex asszociációs területéhez az empátia alapját képező kulcsfontosságú agyi áramkörként jelöli meg. Az idevágó érdemi neurológiai kísérleteket nagyrészt állatokon, főemlősökön végezték. Nemcsak anekdotákból tudható, hogy ezeknél a főemlősöknél létezik empátia - „érzelmi kommunikáció”, Brothers szóhasználatával -, vizsgálatok is tanúsítják, mint például a következő. Rhesusmajmokat elektrosokkal arra idomítottak, hogy féljenek egy bizonyos hangtól. Majd azt is megtanulták, hogyan kerülhetik el az áramütést: le kellett nyomniuk egy kart, ha megszólalt a hang. Ezek után a majompárokat klilön-külön ketrecbe tették: kommunikálniuk csak úgy lehetett, hogy zárt láncú televízión egymás arcát látták. Csak az egyik majom hallotta a rettegett hangot, s az arckifejezése mutatta, hogy fél. A másik majom társa rémülete láttán azonnal lenyomta a kart, s megakadályozta az áramütést - az empátia, ha ugyan nem az altruizmus megnyilvánulásaként. Miután bizonyították, hogy ^ főemlősök igenis kéncsekérzeí- met leolvasni társaik arcáról^a_ktrtalólrá~nSÍrnok agyába hosz : szúTfinomhegyíF^eKtródákat vezettek kíméletesen. Ezek az elektródák egyetlen idegsejt működését is képesek voltak regisztrálni. A látókéreg és az amygdala idegsejtjeire kapcsolt elektródák kimutatták, hogy ha egy majom meglátja a másik arcát, ennek az információnak a nyomán előbb a látókéreg, majd az amygdala idegsejtjében történik kisülés. Persze éppen ez az útvonal az érzelmileg felkavaró információ által bejárt szabályos pálya. E kísérletek igazán meglepd eredménye az, hogy a látókéregben azonosítottak olyan idegsejteket, amelyek kisülést csak meghatározott arckifejezések, gesztusok - pl. fenyegetően eltátott száj, riadt grimasz,

158

meghunyászkodó lapítás - hatására produkálnak. Ezek az idegsejtek elkülönülnek azoktól, melyek ugyanott az ismerős arcokra reagálnak. Vagyis úgy fest, hogy az agy kezdettől specifikus érzelmi megnyilvánulásokra való reagálásra rendezkedett be - tehát az empátia biológiai adottság. Más bizonyítékok is utalnak az amygdala-kéreg útvonal kulcsfontosságára az érzelmek leolvasásában és megválaszolásában, s Brothers szerint ezeket azok a kísérletek szolgáltatják, melyeket vadon élő majmokon végeztek: oda-vissza megszakították náluk az amygdala és a kéreg összeköttetését. Amikor ezeket a majmokat visszabocsátották hordájukhoz, meg tudtak felelni a táplálkozás és a fára mászás hétköznapi követelményeinek. De a szerencsétlenek mindenestül elveszítették azt a képességüket, hogy érzelmileg reagáljanak a horda többi majmára. A barátságos közeledés elől is hanyatt-homlok menekültek, s végül elszigetelten tengődtek, visszautasítva övéiket. Ráadásul, mutat rá Brothers, az érzelmekre specializálódott idegsejtek a kéregnek azokra a területeire koncentrálódnak, amelyek legerősebben kötődnek az amygdalához; az érzelmek leolvasásában szerephez jutnak az amygdalát és az agykérget összekötő áramkörök, melyek kulcsfontosságúak a megfelelő reakciók összerendezésében. „A rendszer jelentősége a túlélésben nyilvánvaló a főemlősöknél - mondja Brothers. - Egy másik egyed közeledésének észlelése meghatározott testi reakciót kell hogy eredményezzen - nagyon rövid időn belül -, ahhoz igazodva, hogy mi a szándék: harapni, békésen bolhászkodni vagy közösülni.”13 Az empátiának ehhez hasonló fiziológiai alapjára utal nálunk, embereknél az a vizsgálat, melynek során Róbert Levenson a berkeleyi University of California pszichológusa házastársakat kért fel, adjanak számot párjuk érzelmeiről egy heves vita során. 14 Egyszerű módszerrel élt: a házaspárról videofelvétel készül és fizikális reakcióikat is mérik, mialatt házasságuk valamely kritikus kérdéséről gyerekfegyelmezésról, pénzbeosztásról vagy hasonlóról - cserélnek eszmét. A házastársak külön- külön megtekintik a felvételt, és pillanatról pillanatra számot adnak érzéseikről. Aztán másodszor is megnézik a videót, de ezúttal a másik érzelmeit próbálják leolvasni.

159

A legpontosabb empátiát azok a férjek és feleségek mutatták, akiknek élettani reakciói kötették a házastárséit a képernyőn. Vagyis ha házastársuknál fokozódott a verejtékezés, náluk is; ha partnerük pulzusszáma leesett, az ő szívverésük is lassult. Röviden összefoglalva érzékenyen utánozták párjuk pillanatnyi testi állapotát. Ha a néző csupán megismételte ugyanazokat a testi reakciókat, melyeket az eredeti interakció során mutatott, igen keveset fogott fel párja érzelmeiből. Empátia csak akkor jött létre, ha testileg összehangolódtak. Ez arra mutat, hogy amikor az érzelmi agy indítja a szervezetet heves reakcióra - mondjuk fortyogó harag esetén -, empátia alig vagy semennyire sem lehetséges. Az empátiához kell annyi nyugalom és fogékonyság, hogy egy másik ember finom érzelmi jeladásai érzékelhetők és az érzelmi agy által utánozhatok legyenek.

EMPÁTIA ÉS ETIKA: AZ ALTRUIZMUS GYÖKEREI „Sose kérdezd, kiért szól a harang: érted szól”: íme az angol irodalom egyik leghíresebb sora. John Donne megérzése telibe találja az empátia és a törődés összefüggését: a más fajdalma a magunké is. Ha együtt érzünk egy másik emberrel, törődünk vele. Ebben az értelemben az empátianak az antipátia az ellentéte. Az empátiás viszonyulás időről időre erkölcsi ítéletekben játszik közre: az erkölcsi dilemma attól az, ami, hogy leendő áldozatokat is érint: Hazudjunk-e csak azért, hogy kíméljük egy barát érzelmeit? Meglátogassuk-e ígéretünkhöz híven beteg barátunkat, vagy kapjunk inkább az utolsó percben vett vacsorameghíváson? Mikor kell mesterségesen életben tartani valakit? Ezeket az erkölcsi kérdéseket Martin Hoffman empátiakutató veti fel, aki szerint az erkölcsiség az empátiából gyökerezik, mert az esetleges áldozatokkal - fájdalmat, veszélyt, nélkülözést elszenvedőkkel - való egy üttérzés, a nyomorúságukban való osz- tozás visz rá bennünket, hogy segítségükre legyünk.15 Az empátia és az önzetlenség személyes találkozások révén létrejövő összekapcsolódásán tuT, állítja Hoffman, erkölcsi eh veinknek is tápot ad képességünk az empátiás felindulásra, vagyis arra, hogy belebújjunk más

160

ember bőrébe. Hoffman szerint csecsemőkorunktól természetesen fejlődik bennünk az empátia. Mint már láthattuk, egyéves kor korul a gyermek maga is nekibúsul, ha a szeme láttára más elesik és sír; érintettsége annyira heves és közvetlen, hogy a szájába kapja az ujját, az anyja ölébe temeti a fejét, mintha ő ütötte volna meg magát. Egy év fölött a gyermek számára egyre világosabb különválása másoktól, s tevékenyen igyekszik vigasztalni síró társát, pl. a saját mackóját odakínálva. A gyerekeknekmár kétéves korban van fogalmuk arról, hogy másképpenjs lehet érezni, mint ŐEZTmííRbérzékenyebben képesek venni a többiek érzelmi jelzéseit; ilyenkor vehetik észre, hogy a másik gyerek büszke, és amikor eltörik nálaa mécses, az a legnagyobb segítség, ha nem csapnak fölösleges hűhót körülötte. A gyerekkor végére kialakul az empátia legfejlettebb foka: ilyenkorra már a konkrét helyzettől eltekintve CL képesek \Aguihk~erzékernTá~bánatot, és megtanuljuk, hogy egy ember a helyzetéből, az állapotából kifolyólag is szenvedhet tartósan. Ilyenkor támadhat bennünk részvét egy egész csoport, például a szegények, azelnyomottajy, a számkivetettek gyötrelmeHrant. S ez a megértés a serdülőt a balsorssal és az igazságtalansággal hadra kelő erkölcsi állásfoglalásra sarkallhatja. Az empátia jelen van az erkölcsi ítélet és cselekvés sok aspektusában. Például ott az „empátiás düh”, John Stuart Mill szavaival „a bosszú érzése, amelyre intellektusunk és együttérzésünk indít, azon sebek kapcsán, melyeket akkor szenvedünk el, amikor mások sérülnek”. Ez Mill szerint az igazság védelmezője. Empátia vezet erkölcsi megnyilvánuláshoz akkor is, ha egy szemtanú az áldozat védelmére kel; a kutatások szerint minél több a szemtanúban az empátia az áldozat iránt, annál valószínűbb, hogy vásárra viszi érte a bőrét. Bizonyítékok szólnak amellett is, hogy az emberek empátiaszintje erkölcsi ítéleteikre is hatással van. Németországban és az Egyesült Államokban végzett felmérések szerint az empátiaszinttel arányos a hajlandóság arra az erkölcsi nézetre, hogy az anyagi 161

eszközöket szükséglet szerint kellene felosztani az emberek között. 16

EMPÁTIA NÉLKÜLI ÉLET: A TÁMADÓ LE' KIVILÁGA, A SZOCIOPATA ERKÖLCSE Eric Eckardt gyalázatos bűnténybe keveredett: Tonya Harding műkorcsolyázónő testőreként merényletet szervezett Nancy Kerrigan ellen, aki Harding fő vetélytársa lett volna az 1994-es téli olimpián. Az általa felbérelt banditák összezúzták Kerrigan térdét, aki kritikus edzéshónapokat kényszerült kihagyni emiatt. Amikor azonban Eckardt meglátta a tévé képernyőjén zokogó Kerrigant, a bűntudat hirtelen rohamában egy barátja közvetítésével megszellőztette titkát, utóbb rendőrkézre juttatva az elkövetőket. Ennyit az empátia hatalmáról. Az empátia azonban jellegzetesen, tragikusan hiányzik a leg- alávalóbb bűnök elkövetőiből. Erőszaktevőknél, gyermekek megtama óinál .^családbántal mazoknálközös pszichés törésvonal, hogy képtelenek empátiára. Áldozataid gyötre mei iránti érzéketlenségük sugallja bűnre csábító, öncsaló hazugságaikat. Erőszaktevők vélekednek úgy, hogy „a nők igazából kívánják a megerőszakolasF^vagy „a nő látszólag ellenkezik, de igazából kelleti magát”; gyermekek zaklatói szerint „nem fáj a gyereknek, hiszen szeretetből teszem vele”, vagy „ez másfajta gyöngédség”; a brutális szülők a fegyelmezésre hivatkoznak. A fenti önigazolások mind idézetek olyan bűnelkövetőktől, akik orvosi kezelésben részesültek: saját bevallásuk szerint ilyesmiket mondtak maguknak, mialatt tettüket elkövették vagy készültek rá. Az empátiának az áldozat számára végzetes kiirtása a bűnelkövetés folyamán szinte mindig a kegyetlenkedéseket kiváltó érzelmi ciklusba illeszkedik. Nézzük, az érzelmek milyen tipikus egymásutánja vezet szexuális bűntetthez, mondjuk, gyermek sérelmére.17 A ciklust az indítja be, hogy a zaklatót valami feldúlja: harag, depresszió, magány gyötri. TegyíiFfeí, boldog párokat lát egy tévéműsorban, és utána bánkódni kezd, mert oly egyedül van. Fantaziálásban keres vigaszt,rendszerint arról, hogy bensőséges barátság jön létre közte és egy gyermek között; a fantázia szexuális színezetet kap, és önkielégítésbe torkoll. A zaklatónak egy időre csillapul a bánata, de a megkönnyebbülés tiszavirágéletű; a depresszió és a magány aztán csak még nagyobb erővel zúdul rá. A zaklató játszani kezd a

162

gondolattal, hogy kiéli a fantáziát, és ilyenfajta önigazolásokkal tüzeli magát: „Ha testileg nem teszek kárt a gyerekben, igazából nem is csinálok bajt”, vagy „Ha a gyerek nem akarja a szexet, rajta áll, hogy abbahagyja”. Ezen a ponton a zaklató a gyermeket a perverz fantázia torz lencséjén keresztül látja, és szikrányi empátia sincs benne aziránt, amit egy valóságos gyerek érezhet az adott helyzetben. Ez az érzéketlenség jellemez minden továbbit, a gyermek tőrbe ejtésének kitervelését, a teendők gondos elpróbálását, majd a terv kivitelezését. Minden annak jegyében zajlik, mintha az érintett gyermeknek nem volnánaksájat érzései: a zaklató kivetíti rá az együttműködő gyermek benne élő vágyképét. A gyermek érzéséi - a viszolygás, a félelem, az undor elsikkadnak számára. És a zaklatónak csakis így „jó”. Az áldozatok iránti empátia teljes hiánya sarkalatos támpont a gyermekellenes bűntettek és más hasonló cselekmények elkövetői számára kifejlesztett újfajta kezeléseknél. Az egyik legígére- tesebb kezelési program során a bűnelkövetők szívet tépő olvasmanyokafkapnak kézbe: az általuk elkövetetthez hasonló bűncselekmény áldozatainak beszámolóit. Videofelvételeket tekintenek meg, ahol az áldozatok könnyek között mondják el, hogyan élték át a támadást, ^z elkövetők ezek után megírják a bűntényt az áldozat szemszögéből, elképzelve, mit is érezhetett. A fogal- mazvanytterápiás csoportban felolvassák, és az áldozat szerepébe helyezkedve próbálnak választ adni a támadással kapcsolatos kérdésekre. Végül a bűntény újrajátszása következik, a bűnelkövetővel az áldozat szerepében. William Pithers vermonti börtönpszichológus, a fenti nézőpontváltó terápia kidolgozója mondta nekem: „Az áldozat iránti empátia módosít az észlelésen, úgyhogy még a fantázián belül is nehéz tagadni a fájdalmat. Ez erősíti a program résztvevőinek

163

motivációját arra, hogy perverz szexuális késztetéseikkel szembeszálljanak. A szexuális bűnelkövetők közül, akikkel a börtönben elvégezték a programot, a szabadulást követően feleannyian estek vissza, mint azok, akik nem kaptak ilyen kezelést. Az empátia keltette alapvető motiváció híján a kezelés kudarcra van ítélve.” Míg a gyermekzaklatók és a hozzájuk hasonlók esetében megvan~a~haTváhy remény, hogy empátiára tehetnek szert, egy másik bűnözőtípus, a pszichiátriai diagnosztika által újabban inkább szociopatánakcímkézett pszichopata jóval kevesebb okoT ad á derűlátásra. A pszichopaták hírhedtek arról, hogy leveszik az embereket a lábukról, miközben szemrebbenés nélkül követik el a legégbekiáltóbb? legelvetemültebb gaztetteket. A pszichopátia: képtelenség bármifajta empátiára vagy részvétre, szikrányi lelkifurdalásra; a legzavarbaejtőbb az érzelmi defektusok sorában. A pszichopata hidegségének lényege a jelek szerint az, hogy csak a legsekélyesebb érzelmi kötődés telik tőle. A legkegyetlenebb bűnözők, például a szadista sorozatgyilkosok, akiknek örömet szerez áldozataik gyötrelmes halála, megtestesítői a pszichopátiának.18 zenhét éves tagját, aki egy országúti lövöldözés során nyomorékká tett egy A pszichopaták hazudnak is, mint a vízfolyás, nincs szegve- nük, ha el akarnak érni valamik és_áldozataik érzelmeit is ciniKjsáiLjnanipukíliák. Nézzük Farót, egy Los Angeles-i galeri ti epizódot: fiatal anyát meg a csecsemőjét: nem sajnálja, sőt büszke rá. León Bing ül mellette az autóban, aki könyvet ír a Los Angeles-i galerikről. Faro el akarja kápráztatni. „Meresztgetem kicsit a szemem oldalt arra a két ürgére.” Bing így meséli el az „A sofőr érzi, hogy nézik, odapillant a kocsimra. Tekintete összekapcsolódik Faróéval, egy pillanatra elkerekedik a szeme. Aztán megszakítja a kontaktust, félrekapja, előreszegi a fejét. Nem is vitás, mit árult el a pillantása: rettegést.” Faro ezután bemutatja Bingnek, mit villantott a szomszéd kocsinak: „Egyenesen a szemem közé néz, és szinte minden vonása tor- zulmódosul, mint egy önkioldós fényképfelvételnél. Lidérces arc, riasztó.

164

Azt üzeni, hogy ha állni mered ezt a tekintetet, kesztyűt mersz dobni ennek a srácnak, vess keresztet magadra. Mert ez a tekintet arra vall, hogy gazdájának egyre megy, nem szánja se a más életét, se a sajátját.”19 Persze az olyan összetett magatartásnál, mint a bűnözés, szóba jön sokféle, biológiai alapot nélkülöző magyarázat is. Például, hogy a perverz érzelmi képesség - a rettenetkeltés más emberekben - a túlélés záloga elvadult környezetben, ugyanúgy, mint a bűnözés; ilyen szituációban az empátia öngól. Az empátiától való opportunista megválás bizony „erény”-nek számíthat az élet számos területén, például a kihallgatást végző „szemét zsaru” vagy a kommandós esetében. Rendőrállamok hivatásos ve- rólegényei számoltak be arról, hogyan tanultak meg elvonatkoztatni áldozataik gyötrelmeitől, hogy végezni tudják „munkájukat”. A manipulálhatóságnak sokféle módja van. Az empátiahiány egyik legvészjóslóbb megnyilvánulására véletlenül derülj, fény a legszadistáhb-feleségverők tanulmányozásakor. A kutatás élettani furcsaságot fedett fel a legdurvább férjeknél, akik rendszeresen elagyabugyálják, késsel, pisztollyal fenyegetik az asszonyt: cselekvésük inkább hideg és számító, korántsem a heves indulat diktálja.'0 Dühük fokozódásával mutatkozik ajdilönös jelenség: szívverésük /z/.v5zz/>__ahelyett hogy felpörögne, holott elhatalmasodó harag esetén ez utóbbi lenne várható. Vagyis miközben agresszívei?begorombulnak, élettanilag egyre Iwadtabbaklcsznek. Kegyetlenkedésük minden jel szerint előre megfontolt terror, rémületkeltéssel tartják sakkban házastársukat. A hidegen brutális férjek fajtája eltér a feleségüket megütő férfiak zömétől. Először is náluk sokkal nagyobb a valószínűsége annak, hogy a házastársi kapcsolat keretein kívül is tengelyt akasztanak, kocsmai verekedésekbe keverednek, munkatársaikba és más családtagjaikba is belekötnek. A legtöbb férfi indulat- ból üti meg a feleségét, dühében, mert visszautasították, féltékenységből, vagy mert fél, hogy otthagy ják; ezek a számítójltle- gelők viszont látszólag minden ok nélkül támadnak feleségükre - és ha egyszer elkezdik, a nő nem tehet semmit

165

azért, hogy véget vessen a dolognak: a távozásra tett kísérlet is hiábavaló. A pszichopata bűnözőkkel foglalkozó kutatók némelyike arra gy anakszik, hogy7hideg tettlegességük, az empátiahiánynak és a közönynek ez a foka esetenként idegrendszeri defektusra vezet- heto vissza.† A szívtelen pszichopátia lehetséges élettani alapját két módszerrel mutatták ki: mindkettő arra utal, hogy a limbikus agyhoz vezető idegpályák érintettek. Az egyik módszer, hogy mérik az emberek agyi hullámait, miközben összekevert betűket szavakká rendeznek. A szavakat nagyon rövid ideig mutatják, egy tized- másodpercnél nem tovább. A legtöbb ember másképp reagál az érzelmi tartalmat hordozó gyilkos szóra, mint a semleges szék- re: hamarabb összerendezik az érzelmes szót, és az érzelmes szó hatására agyi hullámaik jellegzetes rajzolatot mutatnak, ami semleges szavak esetén nincs jelen. A pszichopatáknál azonban mindkét reakció hiányzik: agyuk nem produkálja az érzelmes szavakra jellemző rajzolatot, és a reakcióidő sem rövidebb; ez szakadásra utal a szót felismerő verbális agykérget és a szóhoz érzelmet társító limbikus agyat összekötő áramkörben.

†Fontos figyelmeztetés: ha a bűnözés egyes válfajainál közrejátszanak is olyan biológiai képletek, mint az empátia idegrendszeri alapú defektusa, ez még korántsem jelenti, hogy valamennyi bűnöző fogyatékos biológiai szempontból, vagy hogy a bűnözéshez biológiai jegy társul. Heves vitát váltott ki a kérdés, amelynek során hitelt érdemlően eldőlt, ilyen biológiai jegy nem mutatható ki, „bűnöző" gén pedig végképp nincsen. Még ha az empátiahiány lehet is egyes esetekben biológiailag megalapozott, ebből nem következik, hogy akinél jelen van, feltétlenül bűnözővé válik, többnyire nem ez a helyzet. Az empátiahiányt mint tényezőt kell figyelembe venni a bűnözés felé terelő egyéb lélektani, gazdasági és társadalmi indíttatások mellett.

166

Róbert Hare, a Brit Columbia-i Egyetem pszichológusa, aki a vizsgálatot végezte, eredményét úgy értelmezi, hogy a pszichopaták sekélyesen fogják fel az érzelmes szavakat, ami tágabb értelemben vett sekélyességre utal az érzelmi szférában. A pszichopaták szívtelensége Hare szerint visszavezethető egy korábbi kísérlete során felfedett másik élettani mintára is, amely pszichopatáknál az amygdala és a hozzá kapcsolódó áramkörök szabálytalan működésére utal: áramütésre várakozó pszichopaták nem mutatták a félelemreakciót, ami más embereknél természetes, ha fájdalom elviselésére kell felkészülniük.21 Hare felveti: mivel a kilátásba helyezett fájdalom nem vált ki náluk szorongást, a pszichopatákat nem rettenti el a büntetés, amit tettük maga után vonhat. S mivel maguk nem éreznek félelmet, nincs bennük empátia - azaz irgalom - áldozataik félelme és szenvedése iránt. 1 Önmegfigyelés és empátia: 1. pl., John Mayer és Melissa Kirk- patrick: „Hot Information-Processing Becomes More Accurate With Open Emotional Experience”, New Hampshire-i Egyetem, kiadatlan kézirat (1994. okt.); Randy Larsen és tsai: „Cognitive Operations Asso- ciated With Individual Differences in Affect Intensity”,/oz/rw// ofPer- sonality andSocialPsychology 53 (1987). 2 Róbert Rosenthal és tsai: „The PONS Test: Measuring Sensitivity to Nonverbal Cues”; P. McReynolds szerk, Advances in Psychological Assessment (San Francisco, Jossey-Bass, 1977). 3 Stephen Nowicki és Marshall Duke: „A Measure of Nonverbal Social Processing Ability in Children Between the Ages of 6 and 10”, előadás az Amerikai Pszichológiai Társaság ülésén (1989) ■ 4 A kutatóként közreműködő anyákat Marian Radke-Yarrow és Carolyn Zahn-Waxler képezte ki a Nemzeti Mentálhigiénés Intézet Fejlődéspszichológiai Laboratóriumában. 5 Az empátiáról, annak gyökereiről és idegrendszeri összefüggéseiről cikket írtam a New York Timesba (1989- március 28.) 6 Empátiát oltani a gyerekekbe: Marian Radke-Yarrow és Carolyn ZahnWaxler:

„Roots,

Motives

and

Patterns

in

Children’s

Prosocial

Behavior”; Ervin Staub és tsai szerk., Development and Maintenance ofProsocial Behavior (New York, Plenum, 1984). 7 Dániel Stern: The Interpersonal World of the Infant (New York, Basic Books, 1987), 30. o 8 Stern, i. mű. 9 A depressziós csecsemőkről Jeffrey Pickens és Tiffany Field írnak: „Facial Expressivity in Infants of Depressed Mothers”, Developmental Psychology 29,6 (1993)10 Az erőszakos nemi közösülést elkövetők gyermekkorát Róbert Prentky philadelphiai pszichológus tanulmányozta. 11 Empátia határesetnek minősülő' pácienseknél: „Giftedness and Psychological Abuse in Borderline Personality Disorder: Their Rele- vance to Genesis and ’freatment” Journal of Personality Disorders 6 (1992). 12

Leslie Brothers: „A Biological Perspective on Empathy”, American Journal of

Psychiatry 146, 1 (1989). 13 Brothers: i. mű 16. o. 14 Az empátia fiziológiája: Róbert Levenson és Anna Ruef: „Empathy: A Physiological Substrate”, Journal of Personality and Social Psychology 63,2 (1992). 15 Martin L. Hoffman: „Empathy, Social Cognition and Morál Ac- tion”, W. Kurtines, J. Gerwitz szerk.: Morál Behavior and Develop- ment: Advances in Theory, Research and Applications (New York, John Wiley and Sons, 1984). 16 Hoffman „Empathy, Social Cognition and Morál Action” c. tanulmánya tárgyalja az empátia és az erkölcs összefüggését. 17 ANew York Timesbz írtam a szexuális bűntényhez vezető érzelmi ciklusról (1992. ápr. 14.). Forrásom William Pithers, a vermonti fegyintézet pszichológusa. 18 A pszichopátia sajátosságát bővebben taglalja a New York Times- ban 1987. július 7-én megjelent cikkem. Amit itt írok, nagyrészt Róbert Hare munkásságából merítem, aki Brit Columbia egyetemén pszichológus, és szakterülete a pszichopátia. 19 León Bing: Do orDie (New York, Harper Collins, 1991)20 Feleségverők: Neil S. Jacobson és tsai: „Affect, Verbal Content and Psychophysiology

in

the

Arguments

of

Couples

With

a

169

Violent

Husband”, Journal of Clinical and Consulting Psychology (1994. július). 21 A pszichopaták nem félnek - ez mutatkozik meg pszichopata bűnözőknél közvetlenül sokkolás előtt. Az effektus újabb feldolgozásai közül való Christopher Patrick és tsai: „Emotion in the Criminal Psy- chopath: Fear Image Processing”,

Journal

of

Abnormal

Psychology

A társas élet fortélyai

Mint más ötéveseket a testvérsor élén, Lent is kihozza a sodrából két és fél éves öccse, Jay, azzal, hogy dúlást rendez az addig közösen használt legoépítőkockák között. Dührohamában Len megharapja Jayt, aki sírva fakad. Édesanyjuk Jay fájdalmas visítását hallva a helyszínen terem, megszidja Lent, és ráparancsol, rakja el a civódás tárgyát képező legokészletet. Erre Len - nyilván súlyos igazságtalanságként értelmezve a felszólítást - sírásban tör ki. De a mama továbbra is bosszús, és csöppet sem hatódik meg. Lennek váratlan vigasztalója akad az eredetileg sértett fél Jay személyében, aki most már annyira a szívére veszi bátyja köny- nyeit, hogy mindenáron meg akarja őt nyugtatni. A jelenet valahogy így zajlik:1 - Len, ne - kérleli Jay. - Ne sírj, bátyó. Ne sírjál. De Len csak foly tatja. Mivel közvetlen beavatkozása nem járt sikerrel, Jay az anyjuknál jár közben Lenért. - Len sír, mama! Len sír. Nézd meg, Len sír! Ezután anyásán odafordul Lenhez, és simogatja-csitítgatja: - Figyelj, Len. Ne sírj már. De Len nem hallgat a jó szóra, és tovább zokog. Jaynek más taktikához kell folyamodnia: segédkezet nyújt a legokészlet elra- kásánál, s közben barátságosan mondja: - Nézd, Len. Elrakom Lennie-nek. A könnyek árja mégsem apad. A találékony Jay újabb stratégiával próbálkozik, az eltereléssel. Játék autót mutat a bátyjának, s azzal igyekszik elvonni a figyelmét az imént elszenvedett minitragédiáról. - Nézd, Len, itt ül benn a sofőr. Na, mi ez, Len? Mondd meg, Len! Len rá sem hederít. Vigasztalhatatlan, képtelen abbahagyni a sírást. Anyja kifogy' a béketűrésből, és a klasszikus szülői fenyegetéssel hozakodik elő: - Akarsz egyet a fenekedre? - Amire Len tétova „nem”mel válaszol. 171

- Akkor hagyd már abba, légy szíves! - mondja az anya határozottan, jóllehet a kétségbeesés határán. A zokogás pillanatnyi megszakításával Len elhalóan zihálja: Megpróbálom. Mire Jay újra nekiveselkedik: az anyai erélyt magára öltve fenyegetőzni kezd: - Ne sírj, Len! Ráverek a fenekedre! Ez a kis dráma ékesen szemlélteti, milyen kifinomult eszköztárat képes bevetni már egy két és fél éves is a másik ember érzelmeinek befolyásolására. Bátyját mindenáron felderíteni akarván, Jay a taktikák széles spektrumából merít: egyenes meg- kérlelés, szövetkezés az anyával (amiben nincs köszönet), vigasztaló érintés, segítségnyújtás felajánlása, elterelés, fenyegetés, félreérthetetlen utasítás. Jay nyilván a nehéz pillanatokban rajta kipróbált arzenált sorakoztatja fel. De ez érdektelen. Ami fontos, hogy ha kell, zsenge kora ellenére elő tud rukkolni vele. Annyit persze minden kisgyermekes szülő tud, hogy a Jaynél megnyilvánuló empátia és vigasztaló szándék korántsem általános. Igen valószínű, hogy egy ilyen korú gyermek testvére zaklatottságát alkalomnak látja a bosszúállásra, és mindent elkövet, hogy még nyomorúságosabb állapotba hozza. Hasonló fogásokkal a testvért szekírozni, gyötörni is lehet. De még az ilyen csúnya viselkedés is arról tanúskodik, hogy döntő érzelmi képesség van születőben: a képesség mások érzelmeinek felismerésére és cselekvő alakítására. Ha hatni tudunk más érzelmeirc, gyerekjáték a kapcsolatok bonyolítása. AhhőzThogy' egy kisgyermek a személyközi kapcsolatok terén ilyen hatalommal bírhasson, el kell jutnia egy bizonyos önkont- rollszinti ahol már képes arra, hogy tompítani próbálja magá- bán a dühöt, bánatot, felindulást, izgatottságot - még ha több- ’nyire kudarcot vall is. A másik emberre való ráhangolódás csi- petnyi higgadtságot igényel. A sajaferzelmekTéndezesene kéz- deményei is erre aFéletkorra esnek: innentől fordul elő, hogy a kicsi nyafogás nélkül tud várni, s inkább érvekkel, hízelkedéssel, mintsem nyers erővel tör célja felé - más lapra tartozik, hogy nem mindig alkalmazza újdonsült tudományát. Kétéves korra tapasztalhatók az empátia jelei: Jayben az empátia, a részvét csírája dolgozott, amikor olyan kitartóan igyekezett felvidítani zokogó 172

Len bátyját. Vagyis mások érzelmeire hatni - a társas életet magas szinten gyakorolni - csak akkor lehet, ha már beérett két másik érzelmi készségünk, az önkontroll és az empátia. Ilyen táptalajból sarjadja az emberekkel bánni tudás” nagy adománya. Ezekatársaságijártasságok biztosítják, hogy ügyeinket másokkal hatékonyan intézzük; társas létre való képtelenséget vagy ismételt személyes katasztrófákat eredményez, ha ilyen téren nem tudunk zöld ágra vergődni. Csakis ezen készségek fogyatékosságának tulajdonítható, ha egyébként ragyogó szedernek kapcsolataikba rendre belebuknak, az arrogancia, az ejlehszenvesség, az érzéketlenség látszatát keltve. A társas képességék teszik lehetővé, hogy irányítsuk az együttlétek alakulását, hogy másokat mozgósítsunk, inspiráljunk, bensőséges viszonyainkban örömet találjunk, rábeszélni, befolyásolni, megnyugtatni tudjunk másokat.

MUTASSUNK NÉMI ÉRZÉST £ tarsas kompetencia egyik kulcsa, hogy az emberek meny- nyire hatékonyan fejezik ki érzelmeiket. Paul Ekmaji megnyilatkozási szabályoknak nevezi a társadalmi konszenzust arra nézvestHuigyunely érzelmeket mikor illendő kimutatni. Ebben rendkívül nagyok a kulturális eltérése Égy példa: Ekman és munkatársai Japánban egyetemi hallgatók arcjáték-reakcióját figyelték meg egy sokkoló filmre, amely tizenéves ausztrál bennszülöttek rituális körülmetélését mutatta be. Amikor a japán diákok elöljárójuk jelenlétében nézték a filmet, arcuk alig árult el valamit De amikor azt hitték, nincs ott senki (jóllehet rejtett kamerával felvétel készült róluk), vonásaik a gyötrelem, a félelem, az undor eleven kifejezésévé torzultak. A megnyilatkozásijszabályoknak több alaptípusa van. 2 Az egyik az érzelérnnyilvánítás mmimalizalása - Japánban ez az elfogadotrágyötrelem kifejezésénél feljebbvalók jelenlétében, ehhez tartották magukat a diákok, amikor zaklatottságukat pókerarccal leplezték. A második típus az ém\\wktúljátszása, felnagyítása a kifejezés során; ezzel a fogással él az arcát drámaian szenvedő fintorba rántó hateves kisjány, amikor az anyjához rohan bepanas/ufiüicsufojkod^bátyját. A harmadik típus az érzelembe173

hglyettesítéseew másikkal; bizonyosázsiai kultúrákban szokás, ahol tjdvariatlansag^nemet mondangéshelyette a (hamis) igen- lés járja. HogyTvi mire viszi e praktikákban és időzítésükben, az érzelmi intelligencia egyik tényezője. Ezeket a megnyilvánulási szabályokat nagyon korán megtanuljuk, esetenként nyílt kioktatás révén. Megnyilvánulási szabályt oktatunk gyermekünknek, amikor arra intjük, ne mutasson csa-^ lód őst, ellenben mosol ogva mondjon köszönetét nagypapának a legjohtTszandékkal adott, ám szörnyű_ajándél«rt. A megnyil-"vánulási szabályok elsajátításánál mégis inkább a példamutatás mérvadó: a gyermekek azt teszik, amit környezetükben tapasztalnak. Az érzelmek iskolázásánál az emóció közeg is, üzenet is. Ha a gyereket keményen, követelőén, hidegen fellépő szülő unszolja mosolygós köszönetre - aki sziszeg, és nem jóindulatúan súg -, a gyermek nagy valószínőséggel egészen más leckét kap, és nagypapát egy grimasszal meg egy kurtán odavetett „köszönöm”-mel fizeti ki. Amihez nagypapa egészen másképpen fog viszonyulni, mint az első esetben, ahol megtévesztve bár, de örül: itt a vegyes üzeneten bizony megbántódik. Ki érzelmi megnyilvánulások természetesen azonnali következménnyel járnak, aszerint hogy címzettjükre milyen hatást tesznek. A gyermek nagyjából ezt a szabályt sajátítja el: „Leplezd el valódi érzéseidet, ha megbántanál velük egy szeretett személyt; helyettesítsd be őket valami nem igazival, de kevésbé sértővel.” Az érzelemnyilvánításnak ezek a szabályai többet jelentenek az illemkódex cikkelyeinél: diktálják azt, hogy érzelmeink hogyan hatnak másokra. E szabályok betartása az optimális hatáskeltés záloga, semmibevételük érzelmi zűrzavart szít. A színészek persze művészei az érzelmi hatáskeltésnek; expresszivitásukra reagál a közönség. S némelyikünk kétségkívül született színész. De, részben azért is, mert a megnyilvánulási szabályokról elsajátított leckéink különböznek a példák sokfélesége miatt, az emberek rátermettsége nagyon is változó.

174

KIFEJEZŐKÉSZSÉG ÉS ÉRZELMI RAGÁLY A vietnami háború kezdetén egy amerikai szakasz rizsfölde- ken lapulva vívott heves tűzharcot Vietkong-partizánokkal. Egyszer csak felbukkant hat szerzetes: libasorban vonultak a rizsföldeket elválasztó földhányásokon. Higgadtan és méltóságteljesen egyenest a tűzvonal felé tartottak - Nem néztek se jobbra, se balra, mentek az orruk után - emlékszik Dávid Busch, az egyik amerikai katona. - Nagyon furcsa volt az egész, mert senki se lőtt rájuk. És mire végigértek a földperemen, leeresztettem. Elegem lett, aznapra legalábbis. Alighanem mind így voltunk vele, mert egy emberként letettük a lantot. Nem harcoltunk tovább, és kész. 5 A szerzetesek halálmegvető, néma higgadtságának békítő ereje a csata kellős közepén a társas lét egyik alapvető elvét szemlélteti: az érzelmek ragályosak. Igaz viszont, hogy ez az eset szélsőséges. Az érzelmi ragály többnyire szubtilisabbamnűködik. nntkczéseínk keretében zajló hallgatólagos közjátékként. Han-

175

gúlátokat bocsátunk ki és fogunk fel, ezekkel gazdálkodik fű alatt a psziché, amely némely érintkezésnek kárát látja, másokból meg épül. Az érzelmi közjáték rendszerint nagyon finoman, szinte rajtakaphatatlanuíjnegy vé^ie; a bolti eladó „köszönöm”- jetolmácsolhat szárnunkraközönyt, elutasItasfragyszkeTszofgálatkészségetTA^xzelmek^jjgM^ednek^e^nrémberrőTa másikra, mint valami tárgas-AÍrus.

sasTényelcvágy’iink, annál jobban uraljuk jelzéseinket; a művelt társaságban a tartózkodás végtére nem egyebet szolgál, mint az érintkezés egyensúlyát megbontó zavaró érzelmi túlcsordulás kivédését (az intim kapcsolatokban ugyanez a szabály fojtogató). Az érzelmi intelligenciába beletartozik,^ hogy jól bonyolítjuk ezeket a közjátékokat „szeretetre méltó, kellemes ember”-nek a szemünkben az^zámítTakiyel szívesen vagyunk együtt, mert érzdmi praktiká) jólesnek nekünk. Akilőkepesek másokafmeg- engesztelodésre bírni, a társaság "szempontjából különösen értékes portékát tartogatnak: bennük lelhgtiirikjelki támaszt a leggyötrőbb érzelmi szükségben. így vagy úgy valamennyierTegy- más hangulatváltásainak eszközéül szolgálunk. Tekintsünk egy figyelemre méltó bizonyítékot, hogy milyen megfoghatatlanul terjednek az érzések egyik emberről a másikra. Egyszerű kísérlet: két önkéntes listát ikszelt végig pillanatnyi hangulatáról, majd csöndben nézték egymást, míg a kísérletvezető vissza nem tért a helyiségbe. Két percig maradt csak távol, majd megkérte a kísérleti alanyokat, töltsék ki újból a kérdőívet. A párokat szándékosan úgy állították össze, hogy az egyik fél érzelmileg roppant kifejező, a másik meg pléhpofa legyen. A pár kifejező tagjának érzelmei óhatatlanul átvivődtek passzívabb társára.4 Hogyan történik ez a mágikus átvitel? A legvalószínűbb válasz, hogy önkéntelenül utánozzuk a másik érzelemnyilvánítását, tudtunkon kívül gépiesen visszaadjuk arcjátékát, taglejtéseit és

176

más, nem verbális hangulati jelzéseit. Az ilyen utánzással újrateremtjük magunkban a másik ember hangulatát - enyhébb változata ez a Sztanyiszlavszkij-módszernek, melynek során a színészek egy korábban hevesen átélt érzelmüket az ezt kísérő gesztusok, mozdulatok és egyéb külső megnyilvánulások segítségével idézik meg újra. A hétköznapokban az érzelmi utánzás alig tetten érhető. Ulf Dimberg svéd kutató az uppsalai egyetemen azt találta, hogy egy mosolygó vagy dühös arc láttán a néző arcán is átsuhan ugyanez a kifejezés, az izmok enyhe elmozdulásából ítélve. Elektronikus érzékelők teszik nyilvánvalóvá a jelenséget, bár szabad szemmel rendszerint nem észlelhető. Két ember interakciójánál az átvitel az érzelmeit erőteljesebben kifejezni tudó félről irányul a passzívabb, résztvevőre. személyek, akiknél velük született érzékenységük folytán az érzelmiműködéseke^ többek közt fémjelzo vegetatív idegrend-, szer izgalma könnyebben kiváltható. Ez a labilitás a jelek szerint befolyásolhatóbbá teszi őket; szentimentális szappanoperáktól is könnyfátyolos lesz a szemük, de ha jókedvű beszélgetőpartnerre akadnak akár csak pár szó erejéig, már feldobódnak (de lehetnek fokozottan empátiakészek is, hiszen az átlagnál hajlamosabbak osztozni mások érzéseiben). John Cacioppo, az Ohio State Universityn működő szociopszichofiziológus, aki e finom érzelmi kölcsönhatást tanulmányozta, így nyilatkozik: „Mások érzelemnyilvánításának puszta látványa is előidézheti nálunk ugyanazt a hangulatot, mindegy, hogy tudatában vagyunk-e az arcjáték utánzásának, vagy sem. Lépten-nyomon átéljük ezt - az érzelemátvitelben, mint egy táncban, szinkrónia érvényesül. Ezen a hangulati egybecsengé- sen múlik, hogy sikeresnek értékeljük-e a közjátékot.” Az érzelmi harmónia minőségére utal egy érintkezésnél a résztveyőkjaglejtéseinek,összehangpltsága beszéd közben - a kapcsolat szorosságának e mutatóját rendszerint nem érzéítef-

177

jiik~ tudatosan.Az egyik fék hajszálpontosan rábólint a másik fontos közlésére, mindketten iigyanakkoranozdítják el széküket, liJeg^ikeÜTceEaioLjLmásik éppen annyira hátrál. Az összehangolódás lehet akár olyan fokú, hogy ketten egy ütemre ringatóznak a forgószékükön. Az érzelmileg egymáshoz közel állók mozdulatait ugyanaz a kölcsönösség köti össze, amit Dániel Stern figyelt meg egymásra hangolódott anyák és csecsemők összjátékában. Ez a szinkrónia a jelek szerint kedvez a hangulatok kölcsönös átadásárfálTés átvételnek rossz hangulatokesetében is. Például ates 1 szín rónia vizsgálatának keretében depressziós nők jöttek el a laboratóriumba szerelmi partnereikkel, s megtárgyalták kapcsolatuk valamely problémáját. Minél nagyobb volt a pár nem verbális egyöntetűsége, annál pocsékabb közérzetet eredményezett a beszélgetés a férfi partnernél - elkapta a rosszkedvet szíve hölgyétől? Röviden, akár kicsattanó jókedvről, akár mély levertségről van szó, minél jobban összecsiszolódnak a résztvevők taglejtései, annál jobban hasonul a hangulatuk is. Tanárok és diákok szinkróniájában is megmutatkozik, menynyj_közük van egymáshoz? osztálytermekben végzett vizsgálatot? bizonyítják, hogy minél jobban igazodnak egymáshoz tanár és ** diák mozdulatai, annál barátibb, böldogítóbb, lelkesítőbb, ér-’ eszítőbb és könnyedcbb az együttműködésük. Egy érintkezés során a szinkrónia magas foka többnyire arra utal, hogy a résztvevők kedvelik egymást. Frank Bernieri, Oregon állam egyetemének pszichológusa, aki a fenti vizsgálatokat végezte, így nyilatkozott nekem: „Az, hogy feszengünk-e valakinek a társaságában, és mennyire, részben testi dolog. Kompatibilis időzítés kell a mozdulatok összerendezéséhez, a jó közérzethez. A szinkrónia mértéke árulkodik a partnerek egymás iránti elkötelezettségéről: ha ez nagyfokú, a hangulati összefonódás nem marad el, akár derűs, akár borús a színezete ” Vagyis a kapcsolat lényege a hangulatok koordinálása, anya és csecsemője egymásra hangolódásának felnőtt változataként. Az interperszonális hatékonyságnak Cacioppo szerint egyik meghatározója, hogy milyen gyakorlottak vagyunk az érzelmi együttmozgás előidézésében. Ha jól ráhangolódunk másokra, illetve könnyedén 178

tudjuk befolyásolni ókét, olajozottabban bonyolíthatjuk interakcióinkat az érzelmek szintjén. A nagy hatású vezető vagy előadóművész sajátja, hogy emberek ezreire képes ily mő- don hatni. Mint Cacioppo rámutat, idevág az is, hogy akik gyen- geíTaz érzelmek vételében és átadásában, kapcsolataikban sok gondnak néznek elébe, mert taszítják a többi embert, jóllehet azok esetleg konkrét kifogást nem is tudnak megfogalmazni. Egy interakció érzelmi hangütésének megszabása mélyen bensőséges értelemben a fensőbbség kinyilvánítása: irányítjuk a másik ember érzelmi állapotát. Ez az érzelmi eligazítás rokon azzal, amit a biológia zeitgebemek (szó szerint ütemezésnek) nevez: ilyen folyamat (pl. nap-éj váltakozás, holdtölte-fogyta) szabályozza be a biológiai ritmusokat. A táncoló pároknak a zene testi értelemben zeitgeber. Személyes érintkezésnél rendszerint a nagyobb kifejezőerővel - vagy hatalommal - rendelkező szabályozza be a másik felet. A domináns partner többet beszél, az alárendelt jobban figyeli a másik arcát - íme az érzelemátvitel képlete. Egy jó szónok - mondjuk, politikus vagy igehirdető - erőfeszítései ugyanígy a közönség érzelmeinek programozására irányulnak.6 Ezt értjük azon, hogy „azt csinált velük, amit akart”. A befolyásnak az érzelmi beszabályozás a lényege.

A TÁRSAS INTELLIGENCIA KEZDETEI & Az óvodában szabad játék van az udvaron, fiúcsapat rohangál a füvön. Reggie elbotlik, megüti a térdét, és sírva fakad, de a többiek nyargalnak tovább, és rá se hederítenek - kivéve Rogert: ő megáll. Reggie sírása csillapodtával Roger lehajol a saját lábához, megdörzsöli a térdét, és azt kiáltja: - Én is megütöttem a térdem! Rogerre mint a személyközi intelligencia példás érvényesítőjére Thomas Hatch hivatkozik, Howard Gardner munkatársa a Spectrum iskolában, amely a sokrétű intelligenciák elméletére alapozza tevékenységét.7 Roger minden jel szerint rendkívül pontosan ismeri fel játszótársainak érzelmeit, és gyorsan, köny- nyedén teremt velük kapcsolatot. Csak Roger figyelt fel Reggie bajára és fájdalmára, és csak ő

179

próbálta vigasztalni, ha a saját térde megdörzsölésénél többet nem tudott is nyújtani. Apró gesztusa a ráhangolódás tehetségének tanújele: ez az érzelmi készség elengedhetetlen olyan szoros kapcsolatok fenntartásához, mint a házasság, a barátság vagy az üzlettársi viszony. Óvodáskorban nyiladozó bimbói bizonyára gazdagon gyümölcsöznek az életben. Roger tehetsége besorolható a négyféle készség közé, melyekből Hatch és Gardner szerint a személyközi intelligencia össze- ÜL Csoportszervezés —a vezetők alapvető készsége ez: egyszemélyi hálózat tevékenységénelfélindítása és szabályozása. Színházi rendezők, producerek, katonatisztek, bármilyen szervezet vagy csoport rátermett fejének tehetsége ez. A játszótéren az ilyen gyerek játékmester vagy csapatkapitány. Megoldás-egyeztetés - közvetítői tehetség, amely elejét veszi a konfliktusoknak, illeKe^megöIdja ol^t7X~készség^birtokosai kiválóan Okúdnak,IcözvetílehClCv^' íráskocfnak; karriert csb- nálhatnak acfiplomáciai, jogi vagy' bírói pályán, lehetnek középvezetők vagy váltások lebonyolítói. Az ilyen gyerekek döntik el a vitákat meccs közben. Személyes kapcsolatteremtés - ez Roger erős oldala: az em- pátia^z azonos hullámhossz kialakítása. Lehetővé teszi, hogy könnyedén bocsátkozzunk érintkezésbe, illetvehogyTelísmerjük TnasőlTérzéseit, gondjait, és megfelelően reagáljunk rájuk - ebből áll a kapcsolatteremtés művészete, a jó „csapatemberek”, házastársak, barátok, üzleti partnerek műfaja, akik az üzleti életben beválhatnak mint ügynökök vagy menedzserek, és a tanári pályán is sokra vihetik. Az olyan gyerekek, mint Roger, szinte mindenkivel jól kijönnek, könnyen bekapcsolódnak a játékba, és ez örömet szerez nekik. Többnyire arckifejezésről olvassák legügyesebben más érzéseit, és kiemelkedően népszerűek társaik körében. Társasági elemzés - mások érzelmeinek. indítékainak, érde- keinek felfedése és továHTgondölasa. Mások érzéseinek ismerete hozzásegít a kapcsolatteremtéshez, az azonosuláshoz. E képesség felső foka teszi a rátermett lélekgyógyászt és tanácsadót - és ha irodalmi véna is társul hozzá, a tehetséges regény-, illetve drámaírót. 180

E, készségek együtt adják a társasági pallérozottságot, kellékei a_bájnakr^zérvényesülésnek, sőt akarizmanak is.Akjkbírjákji szociálisjntelligenciát, akádalytaTannTteremtenek kapcsolatot másokkal, kiismerik magukat mások reakcióin, jrzelmein. képesek vezetni, szervezni és elsimítani azokat a vitákat, melyek bármely emberi tevékenység kapcsán óhatatlanul fellángolnak. Magától értetődően állnak az élre, ők azok, akik képesek megfogalmazni a kimondatlan kollektív érzületet, s úgy hangot adni neki, hogy ezáltal a csoport közelebb kerülhessen kitűzött céljához. Ők azok, akikkel a többiek szívesen vannak együtt, mert társaságukban feltöltődnek érzelmileg - javítani tudnak mások hangulatán, róluk járja, hogy kész felüdülés egy levegőt szívni velük. Ezekj^személ^^iképességek egyéb érzelmi intelligenciákra alapozodnakTAJdnekpéldául kiváló a féllépése, jól ellenőrzi sa? ját érzelmeinélTjíftejgzésÉE-hajszálpontosan igazítja mások reakciomodozataihoz, s ily módon képes a társasági figura folyamatos finomhangolására, mindenkor a kívánt hatásnak megfelelően. Ebben az értelemben tehetséges színész. Ha azonban hiányzik ezeknek a személyközi képességeknek az ellenpontja, az, hogy tisztában vagyunk tulajdon igényeinkkel, érzelmeinkkel s ezek érvényesítésének mikéntjével, népszerűségünk tartalmatlan - valódi kielégülésünk rovására érjük el. így érvel Mark Snyder, a Minnesotai Egyetem pszichológusa, aki szociálisan rátermett, elsőrangú társasági kaméleonokat tanulmányozott, a hatáskeltés bajnokait? Pszichológiai hitvallásuk sjehetne W. H. Auden megjegyzése, miszerint azönniagáróLalkotolLjiúvát képe nagyon különbözik attól „a benyomástóLamit másokban kelteni szeretnék, azérthogy szeressenek”. így alakítani a dolgot akkor lehet, ha a szociális képességek meghaladják a saját érzések ismeretének és tiszteletben tartásának képességét: csak hogy szeressék - vagy legalább kedveljék -, aszociális kaméleon annak mutatkozik, aminek vélekedése szerint az őt éppen körülvevők látni szeretnék. Ez a minta Snyder szerint úgy jelentkezik, hogy ^kérdéses személy kitűnő benyomást tesz, de alig van szilárd és kjélégítőJBehsfegges kapcsolata. Egészségesebb minta persze, ha jellemesen élünk szociális készségeinkkel, és általuk is hűek maradunk önmagunkhoz. — A szociális kaméleonoknak ellenben nem gond különválasztani a 181

szót és a tettet, ha mások tetszésének elnyerése a tét. Természetes számukra, hogy nyilvános arcuk és belső valójuk eltér. Helena Deutsch pszichoanalitikus „mintha-személyiség”-nek nevezi az ilyen embereket: meghökkentő képlékenységgel alakítják egyéniségüket az őket körülvevők jelzései szerint. Snyder mondta nekem: „Egyeseknél a nyilvános és privát személyiség jól illeszkedik, másoknál mintha csak a különféle jelenések kaleidoszkópja létezne. Utóbbiak Woody Allén Zeligjét idézik, aki eszelősen próbál hasonulni mindenkori környezetéhez.” Ahelyett, hogy' egyenesen kimondanák érzelmeiket, az ilyen emberek mindig keresnek valakit, aki eligazíthatja őket a kívánalmak tekintetében, mielőtt megnyilvánulnának. Csak hogy elfogadják és kedveljék őket, készek arra^ hogy rokonszenvet színleljenek olyanok iránt, akiket nem szeretnek. Szociális készségeikkel azért élnek,zhogy cselekedeteiket esetlegesen össze' nem egyeztethető társas helyzetek kívánalmaihoz igazíthassák, tehát más és más embernek mutathatják magukat aszerint^ hogy kivel vannak éppen együtt, túláradó szívélyességről egy csa- pásra átválthatnak hűvös tartózkodásra. Annyit azért el kell ismerni, hogy e külcsínt kiaknázó sajátságok igen jól kamatoznak bizonyos szakmákban, például a színészetben, az ügyvédi pályán, a kereskedelemben, a diplomáciában, a politikában. Önmagunk figyelemmel kísérésének egy másik, döntőbb válfaján múlik, hogy valakiből végül gyökértelen társasági kaméleon válik-e, vagy a társasági mázat össze tudja egyeztetni valódi érzéseivel. A „légy hű magadhoz” diktátuma képessé tesz arra, hogy legmélyebb érzéseink és értékrendünk szerint járjunk el, tekintet nélkül a társasági konzekvenciákra. Ez az érzelmi tartás a hamissággal, tagadással való nyílt összetűzés kiprovokálásához vezethet - márpedig ilyen légkörtisztító manőverbe a társasági kaméleon sosem bocsátkozik.

HOGYAN LESZ VALAKI ALKALMATLAN A TÁRSAS ÉLETRE Kétség nem fért Cecil éleselméjűségéhez; diplomás, poiiglott nyelvész volt, ragyogó fordító. Egynémely fontos dologban mégis lépten-nyomon

182

tökkelütottnek bizonyult. Cecil mintha a társas élet alapjait se sajátította volna el: kávé fölötti csevegésnél bemondta az unalmast, és megkukult, valahányszor a pontos időt tudakolták tőle, röviden, a legközhelyesebb társas érintkezés is meghaladta. Mivel a társas kellem hiányát mindenekelőtt hölgytársaságban keserülte, Cecil, saját kifejezésével, „burkolt homoszexuális hajlam”-ra gyanakodva kezdeményezett terápiát. Cecil utóbb megvallotta orvosának, hogy a problémája igazából más: attól tart, hogy közlendői a többiek számára tökéletesen érdektelenek. Ez a mély félelem csak súlyosbította az érintkezésben fogyatékosságait. Cecil olyan feszült volt, ha emberek ' közé kellett mennie, hogy a legrosszabbkor vihogott-kacagott, de még véletlenül se nevette cl magát egy jó viccen. Elmondása szerint sutasága gyerekkorából ered; kezdettől igényelte a bátyja gyámkodását, aki védőszárnyai alá vette. De amikor a testvér kiröpült, Cecilt tehetetlenül, szociális bénaságban hagyta hátra. A történetet Lakin Phillips, a George Washington Egyetem pszichológusa közli, aki szerint Cecil nyomorúságának oka, hogy gyermekkorában elmulasztotta az emberi interakciók legalapvetőbb leckéit. „Mit is kellett volna Cecilnek akkor elsajátítani? Hogy egyenesen válaszoljon annak, aki megszólítja, hogy kezdeményezze a kontaktust, ne csak mindig várjon rá, hogy társalgása ne csupán igenre, nemre és hasonló egyszavas válaszokra korlátozódjon, hogy kimutassa háláját más iránt, hogy előreengedjen mást az ajtónál, hogy kivárja, míg elébe tálalnak valamit... a kéremet, a köszönömöt, az osztozkodást, mindazokat az elemi interakciókat, melyekre kétéves koruktól tanítgatjuk a gyerekeket.”9 Nem egyértelmű, hogy Cecil fogyatékosságát az okozta-e, hogy mások nem tudták-e elsajátíttatni vele a civilizált viselkedés alapjait, vagy pedig ő maga bizonyult képtelennek arra, hogy ezeket megtanulja. Példáján mindenképpen okulhatunk, mert rámutat, milyen döntő jelentőségű az a tömérdek lecke, amiben a gyerekek részesülnek az emberi együttlétek szinkróniájáról, a társas harmónia kimondatlan szabályairól. E szabályok semmibevételével végsősoron felkavarjuk környezetünket, és kellemetlen érzéseket keltünk. S a 183

kódex persze éppen arra szolgálna, hogy olajozza a személyközi ügyek bonyolítását; az ügyetlenség szorongást terem. E jártasság nélkülözői nem csupán társasági csiszoltság terén elégtelenek, mások érzelmeinek irányítására sem képesek, tehát óhatatlanul szelet vernek. Valamennyien ismerünk fééífetiet, akikkel érintkeznijdege^ sítő mert fogailmuksincs mikor kell^Tíélejéznregybeszél- getest vagy egy telefonhívást, csak mondjákmondiák a magukéi, és Jeperegjókik minden utalás és jelzés arra vonatkozóan, hogy ideje búcsúLveniii: mert csakönmagukról értekeznek szakadatlanul, és reménytelen más témára terelni a szót; mert

184

tolakodóak, és tapint ’tianul faggatóznak. Az emberi kommunikáció e ferdeségei egy-egy fontos építőkocka hiányáról vallanak az érzelmi interakció-alapkészletből. Pszichológusok szóalkotása a dyssemia (görög eredetű, dys annyTmint akadályozottsag, semes pedig jelzést jelent): arra értik, ha nem verbális tartományban az üzenetváltásjiem niűködik: tíz közül egy gyereknek van egy vagy több problémája e téren.'“ Ilyeti probléma lehet a fogyatékos térérzékelés, emiatt a gyerek túl közel megy másokhoz, tulajdonait átteríti mások területére; lehet a tcstnyelv hibás megértése, illetvcalkalmazása vagy az arcjáték tőrTfel fogasa és használata, például a szemkontaktus mellőzése jehet gyenge érzék a prozódia, a beszéd érzelmi minősége iránt, ami a beszéd harsányságát vagy színtelen- ségét eredményezheti. Sok vizsgálat célozta, már olyan gyerekek kiszűrését, akiknél társas defektusok4eleLmutatkoznak, s akiket emiatt társaik ki- közösítenek.. elutasítanak A basáskodókon kívül azok a gyere- kekmellózöttek, akik a közvetlen interakció alapfogásaiban, kivált az érintkezés mikéntjét irányító íratlan szabályokban nem járatosak. Jla egy gyerek nyelvi téren gyenge, feltételezik róla, Jtogy-nem észkombájn, vagy hogy nem sokat foglalkoztak vele; ha az Hrterakció hángatolagos szabályai között bukdácsol, az emberek - elsősorban a játszótársak - „furcsállják” és kerülik. Az ilyen gyerekek nem tudnak kedvesen bekapcsolódni a játékba, ők érintenek meg mást úgy,"hogy galiba lészbeíole, nem pajtásság - egyszóvarjréiTTménoir^ Ük aJjkTakt nem sajátították el azxrzelemnéma nyelvét, és egyre-másra sugároznak nyomasztó Stephen Nowicki, az Emory Egyetem pszichológusa, aki a gyermekek nem verbális készségeit vizsgálja, így fogalmaz: „Azok a gyerekek, akik képtelenek az érzelmeket leolvasni vagy kifejezni, állandó frusztrációt élnek át. Lényegében nem értik, hogy mi történik körülöttük A kommunikációnak ez a fajtája aláfestés bármilyen tevékenységnél, az arckifejezést, a testtar

185

tást, a hanghordozást nem lehet véka alá rejteni. Ha valaki hibázik érzelmi üzeneteinek kibocsátásánál, állandóan azt kell tapasztalnia, hogy a többi ember furcsán reagál rá - barátságtalan a fogadtatás, és rejtély, hogy miért. Ha azt hiszi, jókedvet mutat, holott inkább túlfeszítettség, indulat rí le róla, társai bedühödnek rá, nagy értetlenségére. Az ilyen gyerekek utóbb úgy érzik, képtelenek bármi módon befolyásolni mások viselkedését irányukban, s cselekedeteiknek semmi hatása sincs arra, ami történik velük. Tehetetlenségbe, depresszióba, apátiába esnek.” Az elszigeteltség mellett tanulmányi előmenetelük is kívánnivalót hagy. Az osztályterem a társas életnek is színtere, nemcsak a tanulmányoknak; a szociálisan ügyetlen gyermek együttműködése nemcsak a társakkal lehet bajos, hanem a tanárral is. Az ebből eredő szorongás és tanácstalanság eleve akadálya a hatékony tanulásnak. Gyermekek nem verbális fogékonyságának tesztvizsgálatai ki is mutatták, hogy akik az érzelmi jelzéseket félreolvassák, többnyire gyengébben teljesítenek az IQ- tesztben tükröződő lehetőségeikhez képest."

„UTÁLUNK.” A PEREMEN Ajársas alkalmatlanság, igazán húsbavágóan talán a kisgyer jnck életének egyik válságos pillanatában mutatkozik: amikor egy csoport peremén örömestTjekápcsőlödna a közös játékba. KiélezettTiéíyzet, megmérettetés ország-világ előtt, hogy tetszünk, kapósak vagyunk-e vagy sem. Ezért is irányul erre a gyermeki fejlődés tanulmányozóinak megkülönböztetett figyelme: a közkedvelt gyerekek és a számkivetettek közeledési stratégiái homlokegyenest ellenkezők. A vizsgálat eredményei rávilágítanak, milyen döntő jelentőségnélszociális rátermettség az érzelmi, személyközi jelzések vételéreTertelmezésére, viszonzására^ Szembeszökő, amikór égy gyérniék a partszegélyen téblábol a játszók mellett, és szívesen csatlakozna, de nem tud, ugyanakkor általános érvényű helyzetkép is. A legnépszerűbb gyermek is részesül olykor-olykor visszautasításban,- második és har- ^iailTkősztály^dFkörében 186

végzett felmérésekszerint a társasá- 'gTkedvenceknél is 26 százalék a visszautasítási ráta, ha bekapcsolódnának egy már kialakult játszó csoportba. A kisgyermek brutális őszinteséggel mondja ki az ilyen elutasításokban kifejeződő érzelmi értékítéletet. Nézzük az alábbi közjátékot négyéves óvodások között.12 Linda csatlakozni szeretne az állatfigurákkal, építőkockákkal játszó Barbarához, Nancy- hez és Bilihez. Nézelődik kicsit, aztán odatelepszik Barbara mellé, és játszani kezd az állatokkal. Barbara odafordul és kijelenti: - Te nem játszhatsz. - De játszhatok - veti ellen Linda. - Én is játszhatok az állatokkal. - Nem játszhatsz - mondja nyersen Barbara. - Ma nem szeretünk. Mikor Bili közbelépne Linda érdekében, Nancy is támadásba lendül: Ma utáljuk. Jailyen nyílt vagy burkolt „utálunk”-tól tarba a gyerekek érk betűén meggondolják, odamerészkedienek-e egy' csoport perc- Se. Ez a szorongás persze lényegében nem más, mint amit a itt érez egy partin csupa idegen között, tisztes távolból figyelvén a felszabadult csevegés fémjelezte bizalmas baráti kört. Mivel ez a peremszituáció oly nagy jelentőségű egy' gyermek életében, „diagnosztikai értéke is magas... jó mutatója a szociális rátermettség különbségeinek”, az egyik kutató megfogalmazásával élve.15 Tipikus esettem,jövevények csak-nézeló'dnek egy darabig, majd rendkívül finom puhatolózással indítjákibeszállási próbálkozás^ s óvatosan, lépésről lépésre fokozzák fellépésük eréiyét. A befogadás leginkább azonjnúlik, mennyire képes a gyerek bekapcsolódni a csoport referenciakeretébe, ráérezni, melyik játékmódozat helyénvaló, melyik nem. Két főbűnt torolnak meg szinte mindigelutasítássa]: ha vala- ki túl hamar akarja átvenni a vezetést, illetve, ha nem alkalmazkodik a referenciakerethez. Márpedig a népszerűtlen_gyerekek pontosan ezt szokták csinálni: benyomxjlnak a többiek közé, túl hirtelenlémaváltásokat szorgalmaznak túl türelmetlenül, nyomban ítélkeznek, vitába szállnak a többiekkel - nyilvánvalóan azért, hogy magukra vonják a figyelmet. Paradox módon éppen emiatt néznek keresztül rajtuk vagy utasítják el őket. A _népszerúLgygrgkek ellenben időt szánnak a csoport megfi- gyelésérg^hogy megértsék^mi zajlik, mielőtt bekapcsolódnának, aztán tesznek valamit, amivel kinyilvánítják, hogy 187

tetszik nekik a dolog; megvárják, míg a csoport visszaigazolja státusukat, mielőtt javaslattal élnének a csoport tevékenységére vonatkozóan. Térjünk vissza a négyéves Rogerhez, akinél Thomas Hatch a személyközi intelligencia magas szintjét fedezte fel. 14 Roger a következő csatlakozási taktikával élt: előbb nézte a csoportot, aztán utánozta valamelyik résztvevőt, végül szóba is elegyedett az illetővel, és teljes gőzzel belevetette magát a tevékenységbe - nyerő stratégia. Roger finom érzékét dicsérte például a közös játék Warrennel, akivel azt játszották, hogy „bombákat” (valójában kavicsokat) rakosgatnak a zoknijukba. Warren megkérdezi Rogert, helikopteren akar-e ülni, vagy repülőn. Roger, mielőtt elkötelezné magát, visszakérdez: „Te helikopteren ülsz?” Ez a látszólag jelentéktelen momentum fogékonyságot árul el mások szempontjai iránt, és képességet e tudás hasznosítására a kapcsolatot fenntartandó. Hatch így értékeli Rogert: Játszótársával egyeztet, hogy ne szakadjanak el a játékban. Sok gyereket láttam, aki egyszerűen bevágja magát a saját helikopterébe vagy repülőjébe, és szó szerint is, átvitt értelemben is külön utakon szálldos.”

ÉRZELMI ZSENIALITÁS: EGY ESETTÖRTÉNET Ha a társas rátermettség mércéje, hogy csillapítani tudjuk-e mások gyötrő érzelmeit, szót érteni a dühöngővei bizonyára felülmúlhatatlan csúcsteljesítmény. A harag önszabályozására és az érzelmi ragályra vonatkozó adatok arra mutatnak, hogy célravezető stratégia lehet a dühös személy figyelmét elterelni, érzéseit, szempontját empátiával nyugtázni, majd belevonni egy másfajta perspektívába, s ezáltal pozitívabbra hangolni érzelmeit - egyfajta érzelmi dzsúdó ez. Az érzelmi befolyásolás művészetének e kivételes mesterfokát példázza az a történet, amit régi barátomtól, a néhai Terry Dob- sontól hallottam: az ötvenes években az egyik első amerikai volt, aki Japánban sajátította el az aikido harcművészetet. Egyik délután Tokió külvárosán át vitte hazafelé a helyiérdekű, amikor a vonatra felszállt egy tagbaszakadt, elkoszolódott melós, kötekedő kedvében, ráadásul tökrészegen. Jobbra-balra tántorogva terrorizálni kezdte az utazóközönséget: harsogva káromkodott, meglökött 188

egy kisgyermekes anyát, aki elterült egy idősebb házaspár ölében, ezek meg felpattantak a helyükről, hogy a kocsi túlsó végében tipródók közt elvegyüljenek. A részeg folytatta a lökdösődést (dühében el-elvétve áldozatait), majd megragadta a fémru- dat a kocsi közepén, és üvöltve próbálta kirántani a helyéből. Ezen a ponton Terry, aki a napi nyolcórás aikidoedzések jóvoltából csúcsformában volt, idejét látta közbelépni, még mielőtt valaki komolyan megsérül. De eszébe jutott, mire oktatta a tanára: aikido a békiilés művészete. Aki verekedni akar, megszakítja kapcsolatát a világegyetemmel. Ha más leigázására törsz, már vereséget szenvedtél. A konfliktus elsimítását tanuljuk, nem a gerjesztését.” Terry a tanfolyam kezdetén megfogadta oktatójának, hogy soha nem kezdeményez viadalt, és harcművészetével csakis mint önvédelemmel él. Most végre a való életben is próbára teheti aikidotudományát, teljes joggal. A sóbálvánnyá dermedt utasok pillantásainak kereszttüzében Terry lassan, elszántan nekigyürkőzött. A részeg meglátta, felüvöltött: - Nézd csak! Egy idegen! Hát nem tudod, mi itt a szokás?! Majd én megtanítlak! - és készült nekimenni. De még mielőtt a tettek mezejére léphetett volna, a háta mögött furcsán derűs kiáltás harsant: - Hej! Mintha rég nem látott kedves barátnak szólt volna a szívélyes üdvözlés. A részeg meglepetten fordult hátra: madárcsontú, jó hetvenes japán emberke ült ott, kimonóban. Ragyogó arccal nézett a részegre, és könnyed mozdulattal odaintette magához. - Jöjjön már ide - kérte kedvesen. A részeg fújtatva odatrappolt: - Mi a fenét akarsz? - Terry készen állt, hogy az első gyanús mozdulatra földhöz vágja. - Mit ivott? - kérdezte az öreg csillogó szemmel a részegtől. - Szakét ittam. Mi köze hozzá? - bömbölte a részeg. - Szakét ivott? De hiszen az remek - válaszolta az öreg. - Tudja, én is nagyon szeretem a szakét. Esténként a feleségemmel, hetvenhat éves már, tudja, melegítünk egy kis üveg szakét, kivisszük a kertbe, és elüldögélünk a kispadon... - És mesélt, mesélt tovább a datolyaszilvafáról az udvarán, a kertjéről, meg hogy milyen jólesik este a szaké. 189

A részeg arca lassan kisimult, míg az öreg beszélt, keze már nem szorult ökölbe. - Én is szeretem a datolyaszilvát - csuklóit el a hangja. - És biztosan van kedves felesége is - mondta eleven hangon az öregember. - Jaj, nincs - szakadt ki a munkásemberből. - Meghalt az asszony. És zokogva számolt be arról, hogyan veszítette el feleségét, otthonát, munkáját, mennyire mardossa a szégyen. Amikor Terry kiszállt, hátranézve látta, hogy az öreg arra buzdítja a díjbirkózót, öntse ki neki a szívét, az meg elterül az ülésen, és a fejét az öreg ölébe hajtja.15 Érzelmi zsenialitás ez a javából. 1 A Jay és Len között lejátszódott jelenetről Judy Dunn és Jane Brown tudósítanak: „Relationships, Talk About Feelings and the De- velopment of Affect Reguládon in Early Childhood”; Judy Garber és Kenneth A. Dodge szerk., The Development of Emotion Regulation and Dysregulation (Cambridge, Cambridge University Press, 1990- A dramatizálás tőlem származik. 2 A megnyilvánulási szabályokról 1. Paul Ekman és Wallace Friesen; Unmasking the Face (Englewood Cliffs, NJ: Prentice Hall, 1975). 3 Szerzetesek a csata hevében: A történetet Dávid Busch meséli el: „Culture Culde-Sac”, Arizona State University Research (1994. tavasz-nyár). 4 A hangulatátviteli vizsgálatról Ellen Sullins tudósít a Personality and Social Psychology Bulletin 1991. áprilisi számában. 5 A hangulatközvetítés- és szinkróniakutatások Frank Bernien nevéhez fűződnek, aki Oregon állam egyetemén pszichológus; írtam munkásságáról a.New York Timesba. A témáról szinte minden megtudható Bemieri és Róbert Rosenthal „Interpersonal Coordination, Behavior Matching and Interpersonal Synchrony” c. tanulmányából, a Róbert Feldman és Bernard Rime által szerkesztett Fundamentals of Nonverbal Behaviour c. könyvben (Cambridge, Cambridge University Press, 1991). 6 A programozási elméletet Bernieri és Rosenthal veti fel L műben. 7 Thomas Hatch: „Social Intelligence in Young Children”, előadás az Amerikai Pszichológiai Társaság éves közgyűlésén (1990). 8 Társasági kaméleonok: Mark Snyder: „Impression Management: The Self in Social Interaction”, L. S. Wrightsman és K. Deaux szerk., SocialPsychology in the 80s (Monterey, CA: Brooks/Cole, 1981). 9 E. Lakin Phillips: The Social Skills Basis of Psychopathology (New York, Grune and Stratton, 1978), 140. o. 10 Nem verbális tanulási zavarok: Stephen Nowicki és Marshall Duke: Helping

190

the Child Who Doesn ’t Fit In (Atlanta, Peachtree Pub- lishers, 1992). L. még Byron Rourke, Nonverbal leaming Disabi- lities (New York, Guilford Press, 1989)11 Nowicki és Duke i. mű. 12 Ez a történet, továbbá a csoprtba való bekapcsolódás kutatásának áttekintése Martha

Putallaztól

és

Aviva

Wassermantól

származik:

191

„Children’s Entry Behavior”, 1. Steven Asher és John Coie szerk., Peer Rejection in Childhood (New York, Cambridge University Press, 1990). 13 Putallaz és Wasserman: i. mű. 14 Hatch: i. mű. 15 A néhai Terry Dobson esetét a részeg japánnal és az öregemberrel örökösei engedélyével közöljük. Ram Dass és Paul Gorman is elmesélik: How Can IHelp? (New York, Alfréd A. Knopf, 1985) 167-71- o.

Intim ellenségek

Sigmund Freud mondta egyszer tanítványának, Erik Erikson- nak, hogy a-szefetekés_ai munka ikerképességei jellemzik a tel- jes érettséget. Eszerint az érettségre korántsem vehetünk mérget életünk során -^~s a házasságnál, válásnál.maérvényesülőten- denciák mellett az érzelmi intelligencia jelentősége egyre nő. "'Vegyük a válási rátakíit. A válások éves átlaga többé-kevésbé beállt egy szintre. De válási ráta számítható más szisztémával is, s így már riasztó a kép: mi a valószínűsége annak, hogy az új pár kapcsolata idővel válásba torkoll? Bár a válások gyakorisága általában véve nem nő, a válás kockázatát egyre inkább az új házasok viselik. Ez az eltolódás még világosabb, ha összehasonlítjuk a válási gyakoriságot a házasságkötés éve szerint. Az 1890-ben kötött amerikai házasságoknak hozzávetőleg 10 százaléka végződött válással. Az 1920-ban kötött házasságoknál ez az érték 18 százalék, az 1950-ben kötötteknél 30. Az 1970-ben egybekelők ötvenszázalékos eséllyel néztek közös jövő elé. Az 1990-ben induló házasságoknál a válás valószínűsége eléri a döbbenetes 67 százalékot!' Ha ez a becslés megállja a helyét, napjainkban tíz friss házasból három számíthat arra, hogy a frigy új partnerével tartós lesz. Érvelhetünk, hogy ez az emelkedés nem annyira az érzelmi intelligencia hiányának tulajdonítható, sokkal inkább annak, hogy folyamatosan iktatódnak ki az olyan társadalmi kényszerek, mint a válás megbélyegző volta vagy a no anyagi függése a férjétől, melyek feltétel nélkül együtt tartották a házasfeleket. De

195

ha a társadalmi nyomás megszűnt a házasságok kötőanyaga lenni, a férj és feleség között munkáló érzelmi erőknek annál nagyobb szerep jut a kapcsolat fenntartásában. Férj és feleség jfrpn kötődését - és az érzelmi törésvonalakat, melyek elválaszthatják őket - soha nemlátötl pontossággal vizsgálták az utőbbTévekben. A házasságokat összetartó, illetve szét- dújó^ tényezők felfedésében a legnagyobb áttörést talanazokaT élettani módszerek hozták, jvelyek jóvoltából pillanatróljjHa- patra nyomon követhetők egy pár érintkezésének érzelmi árnyalatai. A kutatók ma már ki tudják mutatni a férjamúgy láthatatlan adrenalintolulásait, vérnyomásingadozását, s, tetten érik a feleség arcán lopva suhanó, árulkodájpikroegióciókat. Ezeka£ élettani mérések a pár gondjainak rejtett biológiai lecsapódását hozzák felszínre, azérzeími valóság olyan kritikus szintjét, amit a házasfelek rendszerint nem érzékelnek vagy nem vesznek tudomásul. Lecsupaszítva láthatók azok az érzelmi erők, melyek egy kapcsolatot összetartanak vagy tönkretesznek. A törésvonalak legkorábbi kezdeménye a fiúk és a lányok érzelmi világának különbözőségére vezethető vissza.

A HÁZASSÁG FÉRFI- ÉS NŐI SZEMMEL: GYEREKKORI GYÖKEREK A közelmúltban, amikor beléptem egy étterembe, egy fiatalember masírozott ki mellettem. Fiatal nő rohant a sarkában, elkeseredetten öklözte a hátát, és ezt kiabálta: ,A franc beléd! Azonnal gyere vissza, és légy kedves hozzám!” Ez a heves, ellentménye annak a mintának, ami megromlott kapcsolati házaspároknál a leggyakoribb: a nő el akarja kötelezni a férfit, aki mondásos, képtelen kérés egy távolodó háthoz intézve sűrít visszahúzódik. Házasságterapeuták régi tapasztalata, hogy a renegétJátszmá^aTerfTkíkefi fnagánaka nő „túlzott ’ követelő delőjükben ző

jelentkezoparokmírbetezökkentek

ebbe

a

macska-

seit és kirohanásait, a nő meg siránkozik, amiért a férfi nem figyel oda ri E házassági végjátékokban is megnyilvánul a tény, hogy egy pjjlcipíxolathan kétféle érzelmi realitás létezik, külön a férfiéjs külön ajiőL Ezek az érzelmi különbségek részben biológiai okokkal indokolhatókf'dé eredeztethetek a gyermekkorbóLis, a felcseperedő lányok és fiúk érzelmi világának kétféleségéből. Rengeteg tanulmány foglalkozott már ezzel a két világgal, melyeknek választóvonalát nemcsak a fiúk és lányok kedvenc játékainak eltérése teszi egyre markánsabbá, hanem a gyerekek félelme attól, hogy a „barátnő” vagy a „lovag” miatt kicsúfolják őket.2 Egy gyermekkori barátságokról végzett felmérés szerint a háromévesek azt állítják, hogy barátaiknak hozzávetőleg a fele ellentétes nemű, ötéves korra ez az érték már csak 20 százalék, hétéves fiú vagy lány pedig elvétve választja legjobb barátját a másik nemből.3 A kétféle társasági univerzum nemigen érintkezik a tinédzserkori együtt járások kezdetéig. Ezenközben a fiúk_£s_a lányok nagyon különböző leckéket kapnak arról, hogy miképpen kezelendők az érzelmek. A szülők

több tájékoztatást kapnak az érzelmekről: ha a szülők meséket költenek óvodás gyermekeik számára, több érzelmi színezetű szót használnak a „lányos”, mint a „fiús” történeteknél; a kisdedükkel játszadozójnyáfcaz érzelmeknek szélesebb skálájátjnyib

égfilrni állapotról, mint a fiaiknak - ajúknak ellenhemhővebjMiecsetelikaz egyes érzelmek, például aharagokait és következményelHveníetóleglanmese gyanánt). Leslie Brody és Judith Hall, akik összefoglalták a nemek érzelmi különbségeire vonatkozó kutatásokat, felvetik, hogy mivel a lányok könnyebben sajátítják el a beszédet, gyakorlottabbak érzelmeik kimondásában, és a fiúknál ügyesebben használják a

197

szavakat a tettlegességforma érzelmi reakciók kipuhatolására és helyettesítésére; megjegyzik ellenben, „hogy a fiúk, akiknél az érzések megfogalmazása nem kap hangsúlyt, idővel sem a maguk, sem mások érzelmi állapotairól nem vesznek tudomást”.5 Tízéves korban a fiúknak és a lányoknak körülbelül azonos százaléka leplezetlenül agresszív, és támad nyílt sisakkal, ha felHuTutíkTDe tizenhárom éves korra sokatmondó különbség alakul ki a két nem között: ajányok lekörözik a fiúkat azo an fondorlatosán agresszív taktikákban, jnint.a kiközösítés, arosszim dűlatúpkfyka^ az alattomos bosszú. Afiúk, ha dühösek, nagyjá- ban-egészében továbbra is a, konfrontáció hívei, és eszükbe sem jutnak a burkoltabb stratégiák. 6 S a fiúk - később a férfiak - nem csupán ebben az egy vonatkozásban maradnak el a másik nem rafináltságától az érzelmi élet szövevényében. Alánuz.kJöhhnyirekis csoportokban játszanak együtt, s a hangsúly az ellentétek elsimításán, az együttműködés fokozásán van; a fiús játékoknál nagyobb a csoportlétszám. és a versengés a fő. Alapvető különbség mutatkozik meg aszerint, hogy fiúk ragyjányok közös játékánál sérül meg az egyik résztvevő. Ha a sérült fiú lelki békéjejneginog,Jelre kell húzódnia, abba Ítéli hagynia a sírást, hogy a játék akadálytalanul folytatódhasson. Ha ugyaneziányokTcőzTtörtéhikr a játékabbamarcrd~tí csoport vigasztaló szándékkal körülvesziaTsíró kislányt. Ez a különbség fTűkeTlányok játékában magába sűríti a két nemnek azt a döntő eltérését, amit a harvardi Carol Gilligan így fogalmaz meg: a fiúk a dacos függetlenségükre és önállóságukra büszkék, a lányok ellenben kapcsolati hálózat részének látják magukat. A fiúk a függetlenségük veszélyeztetését érzik fenyegetőnek, a lányok vi- . szönt a kápcsolataikbanbeálló törést. És, mintJeborahTannen rámutat YouJustDon’t Understand (Eztte úgysem érted) című könyvében, a szempontok különbözősége miatt van, hogy férfi és nő más és más igényt támaszt egy beszé|getéssel_szemben: a férfiak beérilFazzairbogyJ,dórgok”-ról cserélnek eszmét, a nők érzelmi kapcsoiatoFkeresnék ”

198

Röviden, az érzelmi iskolázás éles kétfélesége nem ugyanazokat a készségeket fejleszti; a lányok jártasságra tesznek szert „a verbális és nem verbális érzelmi jelzések leolvasásában, érzelmeik kifejezésében és közlésében”, a fiúk meg abban, „hogy a sebezhetőséggel, bűntudattal, félelemmel, sértettséggel kapcsolatos érzéseiket minimálisra csökkentsék”7 A szakirodalom nagyban alátámasztja a kétféle beállítódás tényét. Száz meg száz vizsgálat derítette ki például, hogy az átlagos nő' több empátiával X rendéíkezik az átlagos férfinál, legalábbis azoknak a méréseknek a tanúsaga szerint, melyek mások kimondatlan érzéseinek arckifejezésből, hangszínből és más, nem verbális jelekből való leolvasását vizsgálták, f könnyebb is olvasni: a na Ebből következően a nők többnyire úgy kötnek házasságot, hogy felkészültek az érzelmi irányító szerepére, a férfiak azonban gyon kicsi gverekeknéjiiz arckifejezés ^egyförmánáruikodó^le az elemi iskolában már csökken a fiúk kifejezőkészsége, míg a lányoké növekszik. Ez részben tükre lehet egy másik alapvető különbségnek is: a nők általában a férfiakénáLuagyobb intenzitással és nagyobb ingadozásokkal élik meg az érzelmekjeljes

sokkal kevésbé mérik fel,hogy ez a feladatkör milyen lényeges egy kapcsolat életben tartásánál. Egy 264 pár bevonásával végzett felmérésnél bizony a nők - és nem a férfiak - nevezték meg kapcsolatukkal való elégedettségük fő tényezőjeként a „jó kommunikációt”.9 Ted Huston, a Texasi Egyetem pszichológusa, aki behatóan vizsgálta a párkapcsolatokat, így ír: „A nők számára a bensőségesség annyit jelent, hogy megbeszélik a dolgokat, magát a kapcsolatot is. Sok férfi pedig fel sem fogja, mit akar tőle a felesége. Mi mindent csinálhatnánk együtt, méltatlankodnak, ő meg csak beszélgetni akar!” Huston azt találta, hogy az udvarlás időszakában a férfiak hajlandóbbak leendő feleségük benső- ségigényét kielégítő beszélgetésekre időt szánni. De a házasságkötés után a férj - főként a hagyományosabb felállású párok

199

nál - egyre kevesebbet beszélget így az asszonyával, és az összetartozás érzését inkább a közösen végzett tevékenység, pl. kertészkedés adja számára, mintsem a beszélgetés. A növekvő hallgatás a férjek részéről részben annak is tulajdonítható, hogy többségük enyhén szólva rózsaszín szemüvegen át látja a házasságát, a nők meg rátapintanak a fájó pontokra: egy házassági vizsgálatnál a férfiaknak szinte minden jobban tetszett a kapcsolatban, mint a nőknek - a nemi élet, az anyagi helyzet, a viszony a sógorsággal-komasággal, egymás megértése, a hibák kiküszöbölése.10 Az asszonyok inkább előálltak kifogásokkal, főleg ha a házaspár nem élt jól egymással. Ha a férfiak rózsaszín szemüvege mellett tekintetbe vesszük, hogy taszítják őket az érzelmi konfrontációk, mindjárt világos, miért panaszkodnak annyit a nők, hogy a férjek vonakodnak a kapcsolat nyomasztó problémáit megtárgyalni. (Persze általánosítás ez a különbségtétel a nemek között, és korántsem igaz minden esetben; pszichiáter barátom is nehezményezte már, hogy a neje nem nagyon akar beszélgetni a házasságukról, és mindig neki kell előhozakodnia a témával.) A nehézkességhez, amelyet a férfiak egy kapcsolat problémáinak néven nevezésekor tanúsítanak, bizonyára hozzájárul, hogy ügyetlenebből értelmezik az érzelmeket tükröző mimikát. A nők példának okáért érzékenyebben reagálnak, ha szomorúságot látnak egy férfiarcon, mint a férfiak a női bánatra" Egy nőnek nem akárhogy kell szomorkodnia, ha észre akarja vétetni egy férfival; hát még ha azt szeretné, hogy a férfi rá is kérdezzen a szomorúsága okára! .Nézzük meg ennek a nemi különbségnek a kihatását arra, hogy,egy pár fiogyan kezeli az intim kapcsolatba^ phaj.atlanul előadódéLsérelmeket és nézeteltérésekét. Egy házasság nem olyankonkrét kérdéseken áll vagy bukik, níint a nemi élet gyakorisága, a gyerínekek fegyelmezése vagy a megtakarítás kívánatos, a hitel tűrhető mértéke. AMzassag SorSál'az'dőnfrel, hogy a pár tofflzrzr tisztázzaezekef akényes ügyeket. Ha egyetértésre L

jutnak csupán abban, hogy-hogyan vitázzanak, a házasság fennmaradása szempontjábóTTvulcsfontosságú; a férfiaknak és a nóRnelTfeíüikell kerekedni velük született nernTTorlátaikon, hngv győzzék az érzelmi 200

hányattátásökáTHaez nem sikerül, ér^ z^lnii szakadásoknak néznek elébe, melyek idővel Jdkezdhetik-a kapcsolatot.S mint majd láthatjuk, iíyén szakadások kialakulása sokkal valószínűbb, ha a házasfelek egyike vagy mindkettő fogyatékosán bírja az érzelmi intelligenciát.

HÁZASSÁGI TÖRÉSVONALAK Fred: Elhoztad az öltönyömet a tisztítóból? Ingrid (gúnyosan): „Elhoztad az öltönyömet a tisztítóból?” Menj el te a rohadt öltönyödért. Mi vagyok én, a cseléded? Fred: Még hogy cseléd! Hát mit értesz te a takarításhoz! Kabaréjelenetnek talán mulatságos. De ezeket a csípős szavakat sajnos házasfelek váltották egymással, akik (talán nem meglepő) pár éven belül el is váltak.12 A párbeszéd helyszíne John Gottmannek, a Washingtoni Egyetem pszichológusának laboratóriuma; Gottman vizsgálja talán a legbehatóbban a párokat összetartó érzelmi kötőanyagot és a házasságokat szétbomlasztó, káros érzelmeket.13 Laboratóriumában a párok beszélgetéseiről videofelvétel készül, melyet többórás, aprólékos elemzésnek vetnek alá. A cél napvilágra hozni, hogy mely földalatti érzelmi áramlatok játszanak közre. A törésvonalaknak ez a föltérképezése meggyőzően bizonyítja az érzelmi intelligencia jelentőségét a házasság fenntartásában. Az elmúlt két évtized során Gottman több mint kétszáz pár huílámhegyeit-hullámvölgyeit kísérte figyelemmel, friss házasokét éppúgy, mint évtizedek óta együtt élőkét. A házasság érzelmi ökológiáját olyan precizitással sikerült leképeznie, hogy egyik tanulmányában a laboratóriumában vizsgált pároknál (az elmérgesedő ruhatisztíttatási vita két szereplője, Fred és Ingrid is közülük való) 94 százalékos biztonsággal jelezte előre, vajon bekövetkezik-e a válás három éven belül vagy sem: házasságvizsgálatoknál erre még nem volt példa. Gottman vizsgálati módszerénekJiatékonysága a lelkiismeretes előkészítés és az alaposjdyitelezés diadala. Mialatt a pár égyiHÚSSártiészél, érzékelők regisztrálnak náluk minden élettani változást; arckifejezésük pillanatról pillanatra való kiértékelése 201

(aT’aüTEkman által kifejlesztett érzelemleolvasó skála igénybevételével) tetten éri a mégoly futó, illanékony érzelmi árnyalatot is. A közös alkalom után a partnerek külön-külön mennekel a laboratóriumba, megtekintik a párbeszéd videofelvételét, és beszámolnak a közjáték felfutott perceiben ki nem mondott, titkos gondolataikról. A? eredmény amolyan érzelmi röntgenát- yiiágítása az adott házasságnak. Gottman szerint az éles kritika a házasság veszélyeztetettségének korai jele. Ép házasságban a férj is, a feleség is jogot formál arrajrogy szóvájegyeJdfogásait^eaHriSiíát hevében a panaszok gyakEln^pusztítóan a ak el, a házastárs személyeelTénnámadásként. Vegyünk égj példát: Pamela cipőt vásárol a lányával, közben Tóm, a férj betér a könyvüzletbe. Megegyeznek, hogy egy óra múlva találkoznak a posta előtt, aztán moziba mennek. Pamela pontos, de Tómnak se híre, se hamva. „Hol marad már? Tíz perc, és kezdődik a film - méltatlankodik Pamela a lányának. - Ha valamit jól el kell baltázni, apádra garantáltan számíthatok.” Amikor Tóm tíz perc késéssel felbukkan, jókedvűen, mert összefutott égj régi barátjával, és elnézést kér, Pamela maró gúnnyal vágja a fejéhez: „Semmi gond - újfent meggyőződhettünk, hogy milyen fantasztikusan el tudod szúrni minden tervünket! Soha nem vagy tekintettel ránk! Önző fráter!” Pamela nem pusztán kifogásol: meg akarja taposni a másikat, az embert kritizálja, nem a tettet. Pedig Tóm bocsánatot kér, elismeri, hogy hibázott. De botlásáért Pamela máris rásüti, hogy nemtörődöm és önző. Szinte mindén párralelőfordul időnként, hogy a partner valamely tette az ember és nem a cselekedet bírá- latátváltjakHJe az ilyen kemény személyes támadás érzelmileg sokkal pusztítóbb hatású, mint az értelmes kritika. S talán nem meglepő, hogy az il en támadás valószínűséget növeli, ha az asz- szony vagy a férfi rendre úgyérzi, kifogásait nernhallják meg.és nem méltányolják. A kifogást nem nehéz megkülönböztetni a személyes támadástól. Kifogás esetében a feleség konkrétan közli, min bántódott meg, és a férje cselekedetét bírálja, nem a személyét, továbbá értésére adja, hogy a kérdéses megnyilvánulás milyen érzelmeket keltett benne: „Ha egyszerűen 202

ottfelejted a ruhámat a tisztítóban, úgy érzem, fütyülsz rám.” Elemi érzelmi intelligencia nyilvánul meg ilyenformán: ez nem kötekedés, nem meghunyászkodás, hanem határozottság. De személyes támadásnál a sérelem ürügy a férj ellen intézett rohamra: „Mert mindig olyan önző és nemtörődöm vagy! Soha nem bízhatok rád semmit!” Az ilyen kritika megszégyenít, elutasít, hibáztat, leszól - s inkább védekező reakcióra indít, mintsem arra, hogy pozitív irányban változtassunk a dolgokon. S kivált így van ez, ha a kritikát a megvetés, e pusztítónál pusztítóbb érzelem is színezi. A dühhöz könnyen társul megvetés; többnyire nem csupán a szóhasználatban érvényesül, hanem a hanghordozás, az arckifejezés is közvetíti. Legnyilvánvalóbb formája persze a csúfolódás, a sértés - „hülye”, „strici”, „dög”. De legalább ennyire bántó a testnyelv tolmácsolta megvetés, fcileg a fitymálás, az elhúzott száj, ami az undor általános kifejezése, vagy a felakadt szem, amely mintha azt mondaná: jó fenébe!” A megvetés lenyomatát az arcon a „gödröcske”-izom összehúzó^saádezrctorfelrevonva a szájsarkat (többnyire bal oldali irányban), miközben fölfele forog a szembogár. Ha az egyik házastárs ezt aTkiTejCTésrvrlfantja a'masikrá^annak a hallgatólagos érzelmi kölcsönhatás keretében kettővel-hárommal szaporáb-

203

bán kezd verni a szíve percenként. Ez a rejtett párbeszéd nem ártalmatlan; ha egy férj rendszeresen mutat megvetést. Gottman adatai szerint a felesűge]]aiíanÍQsabKlesz egy sor egészségügyi problémára: ilyen a gyakori megfázás^ influenza, a hólyagfertőzésTagöffibásodás, aaemésztési zavar. S ha a feleség arcán az undor, a megvetés közeli rokona négyszer vagy többször mutatkozik egy negyedórás párbeszéd során, néma jelzés, hogy a pár négy év múlva nagy valószínűséggel már nem él együtt. Persze egy házasságra még nem kell keresztet vetni, ha a megvetés vagy az undor elvétve mutatkozik. Az ilyen érzelmi sortüzek jellege inkább a dohányzással meg a magas koleszterinszinttel rokon - minél hevesebbek, minél tartósabbak, annál nagyobb a kockázat. A váláshoz vezető úton a nyomorúság növekvő skáláján / halmozódnak e tényezők, ^rendszeres ostorozás fe megvetés azértyészjel, mert nyilvánvalóvá teszi, hogy egyikTiazastárs haH- gatólagosarnSabrándult a masíkből, és gondolataiban tartósan elítéli. S az ilyen negatív, ellenséges a házastárs ellen intézett támadás, ami defenzívába viszonyulásnak természetes kényszerít - vagy éppenséggel ellentámadásba lendít. A „harc vagy menekülés” reakció mindkét ága szóba jön a megtámadott házastárs számára. A legkézenfekvőbb felvenni a kesztyűt, és indulatosan visszavágni. Csakhogy ez többnyire meddő ordítozásba torkoll. A másik alternatíva esetleg ennél is szörnyűbb, főleg ha a „menekülés” elzárkózást jelent a kőkemény hallgatásba. Falat emelni a végső megoldás. Aki ezt teszi, egyszerűen lenullázza magát, kiszáll a párbeszédből, a közeledésre lárvaarccal, dermedt némasággal reagál. Az üzenet átütő erejű és ijesztő: jeges távolságtartás, fölény és helytelenítés elegyedik benne. Többnyire megromlott házasságokban tapasztalható: az esetek 85 százalékában a férj zárkózik el a kritikával, megvetéssel rohamozó feleség elől.14 Az elfalazkodás mint bevett reakció végzetesen megmételyezi a házasságot, mert lehetetlenné teszi a nézeteltérés rendezését.

204

MÉRGEZŐ GONDOLATOK A gyerekek vadul hancúroznak, idegesítik Martint, az apjukat, aki odafordul a feleségéhez, Melanie-hoz, és hegyesen azt mondja neki: Szívem, nem gondolod, hogy a kölykök túlzásba viszik? Magában igazából ezt gondolja: „Nem fogja őket elég szigorúan az anyjuk.” Melanie érzékeli az indulatot, és felpaprikázódik. Megmerevedik az arca, összeráncolja a szemöldökét, és így válaszol: - Hadd játsszanak, nemsokára úgyis mennek lefeküdni. Magában arra gondol: „Már megint kezdi az apjuk, mindig morog valamiért.” Martin láthatóan dühbe gurul. - Ne dugjam őket ágyba most mindjárt? A hátsó gondolat: „Folyton ellenkezik velem az asszony. Kézbe kell vennem a dolgokat.” Melanie egyszerre megretten Martin indulatától, és jámborul mondja: Maradj csak. Majd én. A hátsó gondolat: „Nem bírja cérnával - még felpofozza valamelyik gyereket. Jobb a békesség.” Ezt a kettős párbeszédet - a hangosat és a némát - Aaron Beck, a kognitív terápia kezdeményezője adja közre annak példájaként, hogy milyen gondolkodásmódok mérgezhetnek meg egy házasságot. 15 Melanie és Martin érzelmi közjátéka a gondolataik jegyében alakul, ezeket a gondolatokat pedig a Beck által „automatikus gondolatok”-nak nevezett mélyebb réteg határozza meg - önmagunkról és közvetlen környezetünkről alkotott képzeteink háttérvillanásokban jelentkeznek, és legalapvetőbb érzelmi viszonyulásainkat tükrözik. Melanie-nál ez a háttérgondolat körülbelül annyi, hogy „A férjem lépten-nyomon zsarnokoskodik felettem a rosszallásával”. Martin központi gondolata: „A feleségemnek nincs joga semmibe venni.” Melanie mártírnak érzi magát a házasságban, Martin felháborodik az igazságtalannak tartott bánásmódon.

205

A mártíromság és a jogos felháborodás vélelme igen jellemző a romló kapcsolatban élő házastársakra, s egyfolytában fűti a dühöt,a sértettséget.1,1Ha az olyan gyötrő gondolatok, mint a jogos felháborodás, automatikussá válnak, önmagukat igazol- JakTa magát áldozatnak tudó fél házastársa mindenjettébcn megerősítést keres tulajdon áldozat mivoltára, s észre sem veszi vagy e essenti azokat a jóindulatú megnyilvánulásokat, melyek nézetét kérdésessé tennék vagy cáfolnák. H_a a férj gondolata, miszerint ő áldozat, érzelmi merényletet idéz előírni sem könnyebb számára, mint sérelmeit előszámlál- ni, azokon tépelődni, ugyanakkor eszébe sem jut, hogy a kapcsolat folyamán az asszony netán olyat is tett, amivel nem ártott, netán használt neki. A házastárs tehát eleve vesztes pozícióba kerül: jó szándékú kezdeményezéseit is torzító lencsén keresztül nézi a címzett, s lesöpri az asztalról, mint a gonosz szándék leplezésére tett gyarló kísérleteket. A partnerek, akiket nem ejt rabul e gyötrelemfokozó perspektíva,~hasonló helyzeteket több ióin3üIattárTepesek_szemlélni, kevésÜevalószínű náluk az e élé érzelmi merénylet, vagy ha be E gondolatok nagy hatásúak: bekattintják az idegi vészjelzőt. következik, hamarabb kiheverik. A gyötrelmet fenntartó, illetve csillapító gondolatok sablonja ugyanaz, mint amit Martin Selig- man pszichológustól olvashattunk a 6. fejezetben a pesszimista, illetve optimista viszonyulás kapcsán. A pesszimista felfogás sze- rint a partnerben van a megváltoztathatatlan fiiba, a nyomorúság maradandó oka: „ÖuztLés csak magával törődik; ilyennek nevelték, és és édes mindegy neki, mit érzek.” Azpptimista felfogás ellenben nagyjából ez: ,Jó, most nehéz vele, de azelőtt olyan figyelmes volt; talán rossz passzbanvan - lehétTTiögya munkája aggaszt- já?” Ez a hozzáállás nem írja le a férjet (vagy a házasságot) mint ilyen is marad; elvárja, hogy elöl-hátul kiszolgáljam, javíthatatlant vagy reménytelent. A rossz pillanatokat megváltoztatható körülményeknek tulajdonítja. Az előbbi viszonyulás állandó 206

gyötrelem forrása, az utóbbi viszont csillapítóan hat. A pesszimista álláspontra helyezkedő partnerekfokozottan ki vannak szolgáltatva az érzelmi merényleteknek; házastársaik cselekedetei dühítik, sértik vagy más módon gyötrik őket, és zaklatottságuk nem hagy alább. Rossz lelkiállapotuk és pessVi- mizmusuk persze valószínűsíti, hogy partnerükre kritikával és megvetéssel támadnak, ami leginkább visszahúzódást, besánco- lódást eredményezhet. Kivált ártalmasak^zpknak-a_férjeknek a mérgező gondolatai, akik tettleg bántalmazzák feleségüket. Az Indianai Egyetem ku~ tatói tanulmányt szenteltek az erőszakos férjeknek, és azt találták, észjárásuk hajszálra olyan mint a játszótéri verekedőké: ártó szándékot olvasnakki feleségüktökéletesen semleges megnyilvánulásaiból, és ezzel a félreértelmezéssel igazolják önmaguk előtt az erőszakol (a partnerükkel szexuálisan erőszakosko- dók is valami hasonlót művelnek: gyanakodva figyelik a nőket, de ellenkezésüket semmibe veszik). 17 Mint a 7. fejezetben láthattuk, az ilyen férfiak erős fenyegetésként élik meg, ha mellőzést, visszautasítást tapasztalnak, vagy ha a feleségük a nyilvánosság előtt zavarba hozza őket. íme a feleségverők erőszakos fellépését „igazoló” tipikus jelenet: „Egy társasági összejövetelen észreveszed, hogy a feleséged már félórája cseveg és kacarászik ugyanannak a jóvágású férfinak a társaságában. A pasas minden jel szerint kikezdett vele.” Az ilyen férj, ha a feleségénél az elutasítás, az elpártolás legcsekélyebb jelét véli felfedezni, felháborodással, bántalmazással reagal. Feltételezhető, hogy az „el fog hagyni” típusú automatikus gondolatok indítják be az érzelmi merényletet, melynek során a durva férj indulatból cselekszik, a kutatók szép kifejezésével „alkalmatlan magatartást tanúsít” - magyarán üt.18

207

ÖZÖNVÍZ: A HÁZASSÁG ALÁMERÜLÉSE E gyötrelemokozó attitűdök végső soron állandó válsághelyzethez vezetnek^ mivdegyre gyakrabban inditanakcl érzelmi merényletet,~segyre nehezítüriTkÖvetkezménv, azaz a sértettség, a düh feloldását. Gottman ezt a mind sűrűbben visszatérő érzelmi nyomort találóan „özönvíz”-nek nevezi; az érintett férjeket és feleségeket annyira eltölti házastársíiíTnegativitása és erre való reagálásuk, hogy lehengerlik őket pusztító, megzabolázhatatlan érzelmeik. Akikefeler az Özönvíz, képtelenek tisztán hallani, világosfej jel reagálni; nehezükre esik gondolataikat rendbe szedni, s primitív reakciókra kényszerülnek. Csak azt kívánják, hogy legyen vége már, hogy megfutamodhassanak vagy ritkábban, visszaüthessenek. Az özönvíz öngerjesztő érzelmi merénylet. Van, akinél magasaz özönvízküszöb, és jól tűri a haragot, a megvetést, más rögtön ugrik házastársa legenyhébb kritikájára is. Az özönvíz tényszerűen a szívritmus nyugalmi állapothoz kép^tváloMgyorsulasava) írható léi^,yugalmi^Iapő'tÖán'a~noi szivkb7S2-L a férfiszív kb. 72-t ver percenként (az egyéni szívritmus leginkább a testméret függvénye). Az özönvíz kezdetét jelzi, ha ez az érték tízzel több, mint nyugalmi állapotban; ha a szívritmus eléri a százat (ami a dühroham vagy a sírógörcs perceiben nem ritkaság), a szervezet adrenalintésinás olyanhormonokat ürít, melyek a vészhelyzetet egy' idei^mégjenntartják. Az érzelmi merénylet a szívfrekvencia fokozódásakor érhető tetten: tíz-" zéF, íiússz.n7sőt harminccal is megugorhat szíwerésnyi intervallumban. Az izmok megmerevednek; esetlcg_ Légzési nehézség támad. Mérgezőérzelmek rohamáTkövetkezik, a rettenet és a"' harag gyötrő áradata, úveTégytirokkévalóságig” tart. Ezen a ponton - mikor kiteljesedik az érzelmi merénylet - illető érzelmei annyira hevesek, látásmódja annyira beszűkül, gondolkodása atinyira zavart, hogy reménytelen elvárni tóleja másik ember szempontjainak mél- tánylását_és a dolgok értelmes rendezését. amely elől képtelenség kitérni, és szubjek208

Ilyen felfokozott pillanatok szinte minden házaspárnál adódnak időnként, ha hajba kapnak - ez csak természetes. A házas- yswhan ott kezdődik a gond, ha egyik vagy másik házastárs szinté folyamatosan az özönvíz érzetével él. Ilyenkor úgy érzi, hogy a 'níásík eltapossa, állandó készültségben várja a lerohanást, az igazságtalanságot, fokozott éberséggel észleli a támadás, sértés legapróbb előjelét is, és egészen biztosan eltúlzott reakciót mutat rá. Ha egy férfi ilyen lelkiállapotban van, elég, ha a felesége annyit mond neki: „Drágám, meg kellene beszélnünk valamit”, és máris azt gondolja: „Megint kezdi a kötözködést.” Egyre nehezebb újra meg újra felépülni a testi zaklatottságból, aminek folytán jelentéktelen közjátékok is baljós fényben mutatkoznak, s újabb özönvíz következik. .Egy házasságban talán ez a legveszélyesebb fordulópontom!: kor a kapcsolatban vé etes eltolódás mehet végbe. Az özönvíz sújtotta fél szinte szakadatlanul a legelítélőbben gondol párjára, és válogatás nélkül kár ztat a minden cselekedetét. Apró ügyekből nagy csaták keletkeznek, az érzelmi sebek osztása mindennapos. Idővel az alámeriflt házastárs kezdi úgyUátni, hogy ^-házasságban a problémák megoldhatatlanul súlyosak, hiszen az özönvíz-állapot ellehetetlenít mindenfajta rendezési házasfelek magukban próbálják tisztázni zűrzavaros érzelmeiket. Ezután életük párhuzamos, de nem közös, elszigetelődnek egymástól, és magányosnak érzik magukat a kapcsolatban. GottA váláshoz vezető pályaképből nyilvánvaló, hogy az érzelmi kompetenciák hiánya milyen tragikus következménnyel járhat. Ahogy a párt rabul ejti a man adatai szerint válás.

nagyon gyakran már a

kritika és a megvetés, a defenzíva és az elsáncolás, a gyötrő gondolatok és az érzelmi özönvíz visszatérő játszmája, a ciklikusság maga is elenyészését jelzi az érzelmi tudatosságnak, az önkontrollnak, az empátiának s a képességnek magunk és mások lecsillapítására.

209

A FÉRFINEM SEBEZHETŐBB Térjünk vissza az érzelmi élet nemek szerinti különbözőségére, ami oly gyakran bizonyul a házastársi nézeteltérések rejtett okozójának. Vegyünk egy vizsgálati eredményt: kiderült, hogy férj és feleség harmincöt vagy' még több év házasság után is alapvetően eltér az érzelmes érintkezés szemléletében. A nők átlagban jóval kevésbé szívják mellre a kellemetlen házassági perpatvart, mint a férjeik. Erre a következtetésre a Berkeleyben lévő Kaliforniai Egyetem kutatója, Róbert Levenson jutott 151, régóta együtt élő házaspár tanúvallomása alapján. Levenson azt találta, hogy a férjek egyöntetűen bántónak, sőt viszolyogtatónak mondták a házastársukkal való vita keltette zaklatottságot, a feleségek korántsem voltak úgy oda emiatt.20 A férjek a negativitás alacsonyabb szintjén válnak hajlamossá az özönvízre, mint a feleségük; több férfi, mint nő reagál így a házastársi bírálatra. Ha az özönvíz bekövetkezik, a férfiak véráramába nagyobb mennyiségben ürül az adrenalin, és az adrenalinürítést a feleségük részéről a negativitás alacsonyabb szintje váltja ki; a férjek az özönvíz élettani hatását hosszabb idő alatt képesek csak kiheverni. 21 Ez arra utal, hogy a Clint Eastwood típusú férfias rendíthetetlenség esetleg védekezés az érzelmi lerohanás érzete ellen. Gottman felveti, hogy a férfiak azért hajlanak az elzárkózásra, hogy az özönvizet elhárítsák; kutatásai kimutatták, hogy ha besáncolódnak, szívverésük ütemét percenként tízzel lejjebb szállítják, ami szubjektíve megkönnyebbülés számukra. Azonban - paradox módon amint a férfi sáncolni kezd, a feleség szívritmusa szökik gyötrelmesen magasra. Ez a limbikus tangó, amikor a felek ellentétes sakkhúzásokkal törekszenek megköny- nyebbülésre, az érzelmi konfrontációhoz való viszonyulásban éles eltérést eredményez: amilyen buzgón a férjek kitérnek előle, olyan konokul erőltetik a feleségek. Ahogy a férjek elsáncolódásra hajlanak, a nők inkább kritizálni szokták a férjüket.” Az aszimmetria a nők érzelmi irányító szerepéből ered. Amikor megpróbálnak előhozakodni a nézeteltérésekkel, sérelmekkel és orvoslatot 210

keresni rájuk, férjeik vonakodnak beszállni az előre láthatóan heves vitába. A feleség, látván a férj kihátrálását az elkötelezettségből, a méltatlankodásra rátesz egy lapáttal, és kritizálni kezd. Ha erre a férj hárít vagy sáncol, a nő dühös csalódottságában megvetéssel is nyomatékot ad ellenérzésének. A férjet mint a feleség kritikájának és megvetésének céltábláját megkörnyékezik a mártíromság és a jogos felháborodás gondolatai, melyek az özönvíznek egyengetik az utat. A férj, hogy az özönvizet kivédje, egyre jobban hárít, netán egész egyszerűen lehúzza a redőnyt. De emlékezzünk csak, ha a férfi ezt teszi, nejére özönvizet bocsát, amitől az végképp kikészül. S ha a házastársi veszekedések körforgása felpörög, a következmények beláthatatlanok.

HÁZASSÁGI TANÁCSADÁS FÉRFINAK ÉS NŐNEK Ha egyszer ilyen baljós kimenetelűek lehetnek az összekülön- bözések férfi és nő között a kapcsolatban felmerülő rossz érzések kapcsán, mit tehetnek a párok azért, hogy megóvják egymás iránti szerelmüket, vonzalmukat - röviden, mi tartja meg a házasságot? Tartósan ó házasságokban élő párok interakcióinak megfjgyelés(Talapián a házasságkutatók férfiaknak és nőknek. ^zolőkonkrét tanácsokkal éppúgy szolgáTHafnak, mint általános irányelvekkel, melyékniindket nenTszámáramegszívlelendők. A férfiak és a nők más s más érzelmi finomhangolást igényelnek. A férfiaknak a tanács úgy szól, hogy ne térjenek_ki_a_ konfliktus elől, vegyék észre, hogy ha a fel^égűkTeítáregy sérel- Utataagy nézeteltérést, talán a szeretete jeléül, a kapcsolat épségének, működőképességének tenntartásá^rdekébén feszi (bár a feleség baráts^Sansagának persze más indítékai is lehetnek). A leplezett sérelmek egyre dühösebben fortyognak, míg végül robbanásszerűen kérnek eget; ha időben megszellőztetik és rendezik őket, a nyomás alábbhagy. De a férjeknek tudomásul kell venni azt is, hogy a harag, az elégedetlenség nem azonos a személyre szóló támadással - a feleség érzelmei többnyire csupán aláhúzzák, nyomatékosítják, hogy milyen érzékenyen érinti a kérdéses ügy. A férfiaknak őrizkedniük kell attól, hogy a vitát rövidre zárják, éstúí 211

hamárajánljanak gyakorlati megoldást - tipikus esetben a feleségnek fontosabb a tudat, hogyaféne veszi azüzenetét, és empátiát tanúsít az üggyel kapcsolatos érzéséHráni (még véleménykülönbség esetén is). A tanácsadást akként értelmezheti, hogy a férj nem tulajdonít jelentőséget az érzéseinek. A férj, akit a haragjjeve nem tántorít eb és a panaszt nem sepri le holmi csekélység gyanánt, a feleséggel éreztetni tudja, hogy érti és becsültöt. S az asszonyoknak kivárffontos, hogy éríélmdíTérvé- nyét a férj akkor se vonja kétségbe, ha nem ért egyet velük. A feleség, ha érzi, hogy meghallgatták és érzelmeit tudomásul _gették, gyakran le is higgad. A nőknek szóló tanács rímel a fentiekre. Mivel a férfiaknak , egyik tő problémája, jogy^a feles^inűThevésetTHangöztátiák panaszaikat, a feleségeknek tudatos erőfeszítesseTkell törekedniük arra, hogy ne támadják a férjüket a cselekedetüket kifogásolják, z dé~nF~bírínaR~szeméÍyüket,ne sujtsak megvetéssel. '~-A panasz nem a jellem kikezdését hivatott szolgálni, hanem világos közlését annak, hogy egy bizonyos megnyilvánulás fájdalmat okoz. Szinte biztos, hogy a személyére irányuló dühös támadás a férjből hárítást, elzárkózást vált ki, amitől a frusztráció csak növekszik, elmérgesítve a veszekedést. Hasznos az is, ha a kifo- z'^gások mellett nem sikkad el az általános összkép, és a feleség I / erezteti a férjével, hogy szereti.

212

A JÓTÉKONY VESZEKEDÉS A reggeli lapban szörnyű lecke olvasható arról, hogyan ne rendezzünk házassági differenciákat. Marlene Leniek összeveszett a férjével, Michaellel azon, hogy mit nézzenek a tévében; a férfit a Dallas Cowboyok-Philadelphia Sasok mérkőzés érdekelte, a nőt a híradó. Amikor Michael elhelyezkedett a készülék előtt a szurkoláshoz, Mrs. Leniek közölte, „Elég volt már a fociból”, a hálószobából előhozott egy 38-as kaliberű kézifegyvert, és kétszer belelőtt a dolgozószobában tévéző urába. Mrs. Leniek sik a bal lapockától fékezve fúródott a nyakába.’ 3 A házastársi összezördülés többnyire nem ilyen durva - vagy költséges -, viszont lehetőséget ad, hogy a házasságban érzelmi intelligencia érvényesüljön. Azok a párok^akiknek a házassága 3 teherbíró, ilyenkor például nenFszöktak eltérni a témától, és mindkét partner kezdettől esélyt kap álláspontja kifejtésére?4 SőTe^ároirénnénr^á mennelu^yTépéssel: éreztetik egy ellen súlyos testi sértés miatt vádat emeltek, és 50 000 dollár óvadék ellenében helyezték szabadlábra, Mr. Leniek állapota a körülményekhez képest jó: az egyik golyó a farát súrolta, a mámással, hogy odafigyelnek. Mivel a sértett fél többnyire éppen arról akar meggyőződni, hogy sérelmét tudomásul veszik, érzelmi szempontból az empátia nyilvánítása mesteri feszültségoldás. IdOTeLelyáló párok veszekedésénél az ajegfeltűnőbb, hogy I ’ ( egyikük sem próbálja a feszültséget oldani. A szakadások orvos- / * lására szolgálóTnoilszerck léte vagy nemléte döntő különbség az ép házasságban élő és az idővel szétmenő párok veszekedése között. 25 Az ilyen javító szisztémákhoz, melyek jóvoltából a vita nem fajul elemi robbanássá, elegendő olyan egyszerű fogásokhoz folyamodni, mint a témához való ragaszkodás, az empátia és a feszültségoldás. Ezek az alaplépések érzelmi termosztátként állják útját az érzelmek túlhevülésének, amely akadályozná partner tisztánlátását a kérdéses ügyben. a 213

A házasság működőképességét fenntartó általános stratégia a hangsuTytTem a pár által vitatott konkrét kérdésre - gyerekneveles, szex, pénz, házimunka - helyezi, hanem a pár kölcsönös érzelmi intelligenciájának művelésére, mert ez növeli annak esélyét, hogy^rnegoldjak a gondokat. Kisszámú érzelmi kompetencia - főként önmagunk (és partnerünk) lehiggasztása, az empátia, a jó odafigyelés - is elősegíti, hogy a pár hatékonyan rendezze nézeteltéréseit így nyílik mód a házasságot éltető egészséges véleménykülönbségekre, a „jótékony veszekedésekre”, kordában tartva a negatívumokat, melyeknek elburjánzása a házasságot kikezdi.26 Perszcjjzjlyen érzelmi szokások nem egyik napról a másikra alakulnak át; minimális feltétel aT5Tarfás? azIbérségTA párok* annak függvényében képesek a kulcsfontosságú változtatásokat megtenni, hogy igyekezetük mennyire motivált. A házasságban oly könnyen kiváltható érzelmi reakcióink túlnyomó része a gyermekkor6an~formáíődík. legbensőségesebb kapcsolatainkban sajátítjuk el őket, vagy a szülői modellhez igazodunk, és a házasságunkba már a készet visszük. Tehát be vagyunk programozva bizonyos érzelmi szokásokra - hogy a mellőzésre felfokozott reakciót mutassunk, vagy nyomban lehúzzuk a redőnyt, amint megcsap a konfrontáció előszele -, hiába fogadkoztunk, hogy másképp csináljuk majd, mint a szüléink.

LEHIGGADNI

z

Valamennyi heves érzelemben kezdettől jelen van a cselekvésre való késztetés; az érzelmi intelligencia alapfeltétele, hogy szabályozni tudjuk e késztetéseket. Egy szerelmi kapcsolatban, melynek oly nagy a tétjéhez kivált nem könnyű. Reakcióinkat legmélyebb igényeinkZozgatják - hogy szeressenek, megbecsüljenek, ne hagyjának el, ne vonják meg tőlünk az odaadást. Nem csoda, ha úgy veszekszünk időnként házastársunkkal, mintha az életünk forogna kockán. 214

Mégsem hozhat pozitív megoldást, ha a férj vagy a feleség érzelmi merénylet áldozata. A házassági rátermettség egyik _kuL_ csa. hogy a házastársak megtanuljanak úrrá lenni tulajdon zak^ ^tötTérzéseiken. Ez alapvetően az érzelmi merénylet kiváltotta özönvízből való mihamarabbi felépülés elsajátítását jelenti. Mi-/ vei az ilyen érzelmi csúcsponton a tiszta hallás, gondolkodás és beszéd képessége semmivé foszlik, a lehiggadás rendkívül konstruktív, döntő jelentőségű kezdő lépés a rendezés felé. Magukra adó párok megtanulhatják pulzusszámukat kb. ötpercenként ellenőrizni a zaklató közjáték folyamán, úgy, hogy kitapintják a nyaki verőeret pár centivel a fülcimpa és az állkapocs alatt (gyakorló aerobicozóknak ez nem ügy).27 Elég tizenöt másodpercig számlálni a pulzust, beszorozni néggyel, és máris megvan, hányat ver a szívünk percenként. Támpontot ad, ha nyugalmi állapotban már megtettük ugyanezt: ha a pulzusszám percre számított értéke mondjuk tízzel meghaladja a normálist, az özönvíz beköszöntét jelzi. Ennél a frekvenciánál a párnak érdemes húsz percre különvonulni, mielőtt olytatnák a vitat. Lehet, hogy öt perc szünet is*elegendőnek" tet“zik7az élettani visszaZökkené5~aZönEán csak fokozatosabban tuti végbemenni. Mint az 5. fejezetben már láthattuk, a visszamaradÖTlütrtuváb- bi dühöt vált ki; a hosszabb megszakítás több időt ad a szervezetnek az ingerültségtől való megszabadulásra. Azok a párok, akik érthetően nehézkesnek tartják a pulzusszámlálást veszekedés közben, egyszerűbben is megoldhatják a dolgot olyanformán, hogy előre megegyeznek: egyik vagy másik partner szünétet kérhet, ha bármelyiküknél az özönvíz közeledtét tapasztalja. A szünet alatt a lecsillapodást relaxációs technika vagy aerobicozás (vagy egyéb, 5. fejezetben ismertetett módszer) segítheti, hogy a felek kiheverjék az érzelmi merényletet.

215

MÉREGTELENÍTŐ MONOLÓG Mivel az özönvizet az váltja ki, hogy pálcát törünk partnerünk

■isfél ezekkel a „nem ezt Aaron Beck, dolatokat el- isztán feldü- tunk szorítáitokra, tudaindékos erődézzünk fel, ;ég, aki a pil- ’y nekem mi latot például ikra, amikor ltja a tényál- )k neki, még utóbbi néző- lezésnek, az

HÁRÍTÁS NÉLKÜL MEGHALLGATNI ÉS TÁRGYALNI A férj: Mit ordítasz? A feleség: Hogyne ordítanék - hiszen meg se hallod, amit mondok! Oda se figyelsz! A meghallgatni tudás összetartja a házasfeleket. A vita hevében, érzelmi merényletektől sújtva isJ^épeS-figyjkTik vagy rnasT "kuk, netán mindkettő a haragon felülkerekedvemeghallani és viszonozni a partner jobbítőszandekat. Aválasfelé tartó párok

216

ügy konkrétumainál, és-feLsedogják a partner mondandójába kódolt békéltető kezdeményezéseket, nemhogy méltányolnák. A címzett részéről a hárítás annyi, hogyy tudomást sem vesz .a panaszról, vagy elutasítja, mintha pusztán támadás volna, nem pedig a magatartás megváltoztatásának szorgalmazása. Persze^ egy vitában a házastárs éppenséggel érvelhet támadó éllel, vagy olyan negatívan nyilvánulhat meg, hogy azt másnak, mint táma- tlásnak értékelni úgyszólván lehetetlen? IkTalcgrosszabb esetben iFvan módja a párnak akaratlagosan

a sértéstől, a megvető kritikától eltekinthetnek, ?zurnja~Hállottakat: a bántó, negatív részletektől - az undok lényeg, az üzenet ne sikkadjon el. Ez a bravúr akkor sikerülhet, ha egymás negatív megnyilvánulásaiban az ügy horderejének bizonyítékát képesek látni, figyelmeztetésnek venni, hogy nem babra megy a játék. Ha ilyen felállásban kiabálja az asszony, hogy,A fenébe, ne vágj folyton közbe!”, valószínűbb, hogy a férj erőFtud venni magán, és azt mondja: J)ké, fejezcTbe!” A nem hárító meghallgatás leghatékonyabb formája persze az empáliíumikor ^mögöttes tartalmát is érzékeljük annak, ami elhangzik. Mint a 7. fejezetben láthattuk, ahhoz, hogy egyik partner a másikával valóban képes legyen az empátiára, az érzelmi reakcióknak le kell csitulniuk addig a pontig, ahol már lehetséges a partner élettani tükrözése. Az élettani egymásra hangolódás híján a partner abszolút tévesen ítélheti meg, hogy a másik mit érez. Az empátia halála, ha a saját érzelmek annyira hevesek, hogy minden egyebet lehengerelve ellehetetlenítik a testi harmonizálódást. A hatékony érzelmi odafigyelésnek egyik módszere a házassági terápiánál gyakran alkalmazott úgynevezett „tükrözés". Az egyik fél felpanaszol valamit, a másik elismétli saját szavaival, arra törekedve, hogy ne csak a gondolatot, hanem a vele járó érzelmet is visszaadja. A tükröző partner meggyőződik, hogy stimmel-e az újrafogalmazás, ha mégsem, addig folytatja a próbálkozást, míg elfogadható eredményt nem produkál - a dolog papíron nem tűnik túl bonyolultnak, de a kivitelezés meglepően 217

/ kényes lehet.25 A pontos tükrözés nemcsak a megértettség tudatát adja, hanem az érzelmi összehangolódásét is. Ez már önmagában is elegendő lehet egy küszöbönálló támadás leszerelésé- / hez, és nagyban elősegíti, hogy a sérelmek megtárgyalása ne ^fajuljon veszekedéssé. A hasonló szellemű beszédmodor párok között elsősorban arra koncentrál, hogy a közlés a konkrét kifogás kereteit meghaladva ne fokozódjék személyes támadássá. Haim Ginott pszicho- ' lógus, a hatékony kommunikációt célzó programok nagyatyjának ajánlása szerint a legjobb panaszséma az „XYZ”. „Amikor X dolgot csináltad, Y érzést keltett bennem, ezért inkább Z módon járj el.” Például: „Amikor nem telefonáltál, hogy késni fogsz a vacsoráról, megharagudtam, mert úgy éreztem, semmibe vesznek. Jobb lenne, ha jeleznéd, ha nem tudsz időben odaérni” szerencsésebb tálalás, mint a „Nemtörődöm, önző rohadék”, ami sűrűbben járja a házastársi veszekedéseknél. A tömör, nyílt közlésben nincs semmi zsarnoki, fenyegető vagy sértő. Ugyanakkor kihúzza a talajt a számtalan hárító manőver - például a kifogáskeresés, a felelősség tagadása, a kritikus visszavágás - alól is. Az empátia újfent erős fegyvernek bizonyul. Végül pedig a tisztelet és a szeretet egy házasságban éppúgy leszereli azmenséges szándékot, mint az élet egyéb területein. VSzékedésnél hatékony csillapítószer, ha tudatjuk partnerünkkel, ho y a kérdéses ügyben a másik szempontját is felfogjuk és érvényesnektartjuk, még ha nem értünk is egyet vele. Ugyanígy az is, ha vállaljuk a felelősséget, mi több, megkövetiük a másikat, ha nern nekünk van igazunk. Az érvény elismerése mini kifejezésre juttatott érzelmeket akkor is, ha az érvelést nem fogadjuk el: „Látom, nagyon felizgattad magad.” Máskor, ha éppen nincs nézeteltérés, az érvény elismerése megtörténhet méltató szavak, őszinte dicséret formájában. Ily módon természetesen csillapítjuk házastársunkat, és a pozitív érzelmek erkölcsi tőkéjét gyarapítjuk.

218

GYAKORLÁS Mivel e fogásokkal a konfrontáció hevében kell élnünk, amikor az érzelmek felfokozottsága biztosra vehető, folytonosan újra kell tanulnunk őket, hogy a szükség óráján rendelkezésre álljanak. Ennek oka, hogy az érzelmi agy reakcióinak uralkodó rutinja az, amelyet a legkorábban sajátított el a düh és a sértettség pillanataiban. Az emlékezet és a reakció érzelemspecifikus, s a rossz pillanatokban a boldogabb idők reakcióinak felidézése és alkalmazása nehezített. Ha a szerencsésebb érzelmi reakció még nagyon új, és nem eléggé begyakorlott, kipróbálása zaklatott állapotban szinte lehetetlen. De ha egy reakció automatikussá válik a betanulás jóvoltából, nagyobb az esély, hogy a krízis során szerepet kap. A fenti stratégiákkal tehát nyugalmasabb pillanatokban kell kísérletezni, s aztán bevetni csatazajban, ha azt akarjuk, hogy az első (vagy legalább igen szoros második) legyen az érzelmi beidegzés repertoárjának bevetésekor. Ezek a házasság felbomlása ellen ható praktikák voltaképpen az érzelmi intelligencia korrepetáló foglalkozásai.

1 A válási arány sokféleképpen számítható, és a módszer meghatározza az eredményt Egyes számítási módok szerint a válási ráta 50 százalék körül tetőzik, majd visszaesik kissé. Ha a válások összességét tekintjük évente, úgy tűnik, a nyolcvanas években tetőzött a számuk. Az általam idézett statisztika azonban nem az egy-egy évben történt válásokat veszi figyelembe, hanem annak esélyét latolgatja, hogy egy adott évben összeházasodó párnak mennyire kell számolnia házassága felbomlásával. Ez a statisztika emelkedő tendenciát mutat az utóbbi évszázadban. Részletesebben 1. John Gottman: What Predicts Divorce: The Relationships Between Marital Processes and Marital Outcomes (Hillsdale, NJ: Lawrence Erlbaum Associates, Inc, 1993). 2 Fiúk és lányok külön világa: Eleanor Maccoby és C. N. Jacklin: „Gender Segregation in Childhood”, H. Reese szerk., Advances in ChildDevelopment and Behavior (New York, Academic Press, 1987).

3 Azonos nemű játszótársak: John Gottman: „Same and Cross Sex Friendship in Young Children”; J. Gottman és J. Parker szerk., Con- versation ofFriends (New York, Cambridge University Press, 1986).

219

4 A nemek különbözőségét az érzelmi szocializációnál kiválóan fejti ki Leslie L. Brody és Judith A. Hall „Gender and Emotion” c. tanulmánya; Michael Lewis és Jeannette Haviland szerk., Handbook of Emo- tions (New York, Guilford Press, 1993)5 Brody és Hall: i. mű, 456. o. 6 Lányok fortélyos agressziója: Róbert B. Cairns és Beverley D. Cairns: Lifelines and Risks (New York, Cambridge University Press, 1994). 7 Brody és Hall: i. mű, 454. o. 8 A nemek érzelmi eltéréseit Brody és Hall tekinti át a „Gender and Emotion” c. tanulmányban. 9 H.

A jó kommunikáció fontossága a nők számára: Mark H. Davis és Alán Oathout: „Maintenance of Satisfaction in Romantic Relation- ships:

Empathy and Relational Competence”, Journal of Personality and Social Psychology 53,2 (1987), 397-410. o. 10 A férjek és feleségek panaszait feldolgozó vizsgálat: Róbert J. Stemberg: „Triangulating Lőve”; Róbert Sternberg és Michael Barnes szerk., The Psychology of Lőve (New Haven, Yale University Press, 1988). 11 Bánatos arcokról való olvasás: a kutatást dr. Ruben C. Gur végzi a Pennsylvaniai Egyetem Orvosi Karán. 12

Fred és Ingrid párbeszédét Gottmantől vettem át, What Predicts

Divorce, 84. o. 13

John Gottman és munkatársai házasságkutatásairól a Washingtoni

Egyetemen bővebben szól két könyv: John Gottman: Why Marriages Succeed or Pali (New York, Simon and Schuster, 1994); What Predicts Divorce, 1. fentebb. 14 Elfalazkodás: John Gottman: What Predicts Divorce. 15

Mérgező gondolatok: Aaron Beck: Lőve Is Never Enough (New York,

Harper and Row, 1988), 145-6. o. 16

Gondolatok a válságos házasságban: Gottman: What Predicts Divorce.

17

A durva férjek torz gondolta dását Amy Holtzworth-Munroe és Glenn

Hutchinson

írják

le;

„Attributing

Negative

Inteni

to

Wife

220

Be-

havior: The Attributions of Markaik Violent Versus Nonviolent Mén”, Journal of Abnormal Psychology 102, 2 (1993), 206-11. o. Szexuálisan agresszív férfiak gyanakvása: Neil Malamuth és Lisa Brown: Sexuallv Agressive Men’s Perceptions of Women’s Communications”, Journal of Personality and Social Psychology 67 (1994). 18 Verekedő férjek: háromféle létezik; akik ritkán teszik, akik indulatból cselekszenek, ha feldühítik őket, illetve a hideg fejű számítók. A terápia a jelek szerint a harmadik típusnál hatástalan. L. Neil Jacobson és tsai: Clinical Handbook of Marital Therapy (New York, Guilford Press, 1994). 19 Özönvíz: John Gottman: What Predicts Divorce. 20 A férjek nem szeretik a perpatvart: Róbert Levenson és tsai: „The lnfluence of Age and Gender on Affect, Physiology and Their Interre- lations: A Study of Longterm Marriages”, Journal of Personality and Social Psychology 67 (1994). 21 Özönvíz férjeknél: Gottman: What Predicts Divorce. 22 A férfi sáncol, a nő kritizál: Gottman: What Predicts Divorce. 23 „Wife Charged with Shooting Husband Over Football on TV", The New York Times (1993- nov. 3). 24 Hasznos házastársi veszekedések: Gottman: What Predicts Divorce. 25 A párok regenerálódó képességének hiánya: Gottman: What Predicts Divorce. 26 A jó veszekedéshez vezető négy lépés: Gottman: Why Marriages Succeed or Fait. 27 Pulzusszámlálás: Gottman: i. mű. 28 Automatikus gondolatok tetten érése: Beck: Lőve Is Never Enough. 29 Mirroring: Harville Hendrix: Getting the Lőve You Want (New York, Henry Holt, 1988).

10

A szívvel végzett munka $ Melburn McBroom zsarnok főnökként lobbanékonyságával megfélemlítette munkatársait. Ez a tény talán nem is szúrt volna szemet, ha McBroom irodában vagy gyárban dolgozik. Csakhogy ő pilóta volt egy légitársaságnál. 1978-ban történt, hogy az Oregon állambeli Portland felé tartva McBroom felfigyelt a leszállószerkezet meghibásodására. Késleltető manőverbe fogott, és a magasban körözve próbálta elhárítani a műszaki hibát. Mialatt McBroom megszállottan babrált a szerkezettel, a repülőgép üzemanyagtartályai lassan kiürültek. De a beosztott pilóták annyira rettegtek McBroom dühétől, hogy a katasztrófa közeledtével is hallgattak, mint a csuka. Tíz ember halálát okozó repülőgép-szerencsétlenség lett a vége. Ezt a balesetet ma már tanmeseként adják elő a pilóták biztonsági kiképzése során.1 A repülőgép-szerencsétlenségek 80 százalékánál a pilóta hibáját meg lehetett volna előzni, kivált ha a személyzet harmonikusabban dolgozik össze. A csapatmunka, az akadálytalan kommunikáció, az együttműködés, az odafigyelés, az egyenes véleménynyilvánítás - vagyis az érzelmi intelligencia alapjai - a kiképzésnél ma már ugyanúgy hangsúlyt kapnak, mint a technikai felkészültség. A pilótafülke kicsinyített mása mindenfajta munkaszervezetnek. De a szerencsétlenség drámai visszajelzése híján a gyatra munkaerkölcs, a beosztottak megfélemlítettsége, a főnökök arroganciája - vagy a rossz munkahelyi légkör többtucatnyi más permutációja - a közvetlenül érintettek körén kívül nagyrészt

222

észrevétlen marad. Pedig a tehertétel kiolvasható olyan jelekből, mint a termelékenység csökkenése, a határidőcsúszások, hibák, kínos intermezzók számának növekedése, a munkaerő elvándorlása kedvezőbb környezetbe. Drágán kell megfizetni azért, ha a munkában az érzelmi intelligencia színvonala alacsony, és van Cgy kritikus pont, amikortól a vállalkozás nem maradhat fenn tovább, lezuhan és vége. fogalom az üzleti életben, es némely igazgatók nehezen barátkoznak meg vele. Egy felmérés során 250 vezető vallotta, hogy munkájuk „a fejüket veszi igénybe, a szívüket nem”. Sokan eltosítást segítené elő.2

' hogy az empátia vagy jz együttérzésbeosztottjaik iránt akadályozná őket szervezési feladataik végrehajtásában. Egyikiikugy vélte, abszurdum lenne figyelembe vennie a munkatársak érzelmeit - „hiszen akkor képtelenség bírni velük”. Mások azt hangoztatták, hogy érzelmi visszafogottság nélkül nem tudnák meghozni az üzlet követelte „kemény” döu- fésekd ^holott a fokozott érzelmesség a humánusabb A tanulmány 1970-ben készült, amikor az üzleti élet nagyon más volt, mint ma. Én úgy látom, a fenti viszonyulások fölött eljárt az idő, messze magunk mögött hagytuk azt a kort, amikor ilyen fényűzést megengedhettünk magunknak; az új versenyhelyzetben az érzelmi intelligencia felértékelődik munkahelyen és piacon egyaránt. A Harvard Business School pszichológusa,’ Shoshona Zuboff mondta nekem: „A vállalatok gyökeresen át- 'alakultak századunkban, s ennek megfelelően az érzelmi légkör is megváltozott. A vállalatszerkezetben hosszú időn át az igaz- ’ gatói túlsúly érvényesült, és a ‘kézivezérlő’, ‘gerilla’ típusú főnök volt kapós. De a nyolcvanas években ez a merev hierarchia megroppant a globalizáció és az informatika nyomása alatt. A gerilla jelképezi, hogy honnan indult a vállalkozás; a vállalat jövőjének letéteményese a kapcsolatteremtő virtuóz.”5

Az okok közül nem egy kézenfekvő - képzeljük csak el, hogyan hat egy munkacsoportra, ha valaki folyton robban a dühtől. tottság szeliemTTevékenységre való ártalmasságának a 6. fejezetben kifejtett valamennyi módozata érvényesül a munkahelyen is: feldúlt állapotban képieknek vagvunlcemlckeznt. figyelni, tanulni, egyértelműen dönteni. Egy tanácsadó megfo galmazásában: „A stressz hülyít.” Pozitív szemszögre váltva, gondoljunk bele, jnennyit lendíthetnek a munkán az alapvető érzelmi kompetenciák - a ráhangolódás, azojax-aEtE^.1. ügyeket"intézünk, a nézeteltérések békés rendezése, aflow állapotába jutás képessége munka közben. Irányítani az embereket nem egyenlő azzal, hogy lehengereljük őket: inkább erőfeszítéseik közös cél elérésére való egybehangolását jelenti. Saját karrierünk előmozdítása szempontjából pedig talán mi sem alapvetőbb, mint a munkánkkal kapcsolatos legmélyebb érzéseinket tisztázni - illetve azt, hogy mely változtatások növelhetnék megelégedettségünket. Az érzelmi készségek horderejének megnövekedése az üzleti életben a munkahely mélyreható változásának tükre. Álláspontomat alátámasztandó, az érzelmi intelligencia háromféle alkalmazását elemzem: a sérelmek építő kritika formájában történő megszellőztetését, olyan légkör teremtését, ahol a különbözőség inkább érték, mintsem súrlódások okozója, illetve a hatékony összmunka megszervezését.

A KRITIKA ELSŐRENDŰ FELADAT A szoftverfejlesztési program kidolgozását vezető tapasztalt mérnök csapata több hónapos munkájának eredményét tárta a cég termékfejlesztésért felelős alelnöke elé. Jelen volt mindenki, aki hosszú heteken át osztozott a fáradságos munkában, és büszkén várta, hogy méltányolják erőfeszítése gyümölcsét. De a 224

mérnök alig fejezte be felvezető előadását, az alelnök odafordult hozzá és gúnyos hangon megkérdezte: - Mikor diplomázott maga? Hogy képzeli ezeket a szabványokat? Ne is álmodjon arról, hogy erre áldásomat adom. A mérnök zavarodottan, csalódottan, néma csöndben ülte végig ezek után az értekezletet. A csapatban részt vevők tettek pár felületes - esetenként sértődött - megjegyzést a munkájuk védelmében. Ekkor elhívták az alelnököt, az értekezlet résztvevői pedig keserű szájízzel, haragosan szétszéledtek. Az elkövetkező két hétben a mérnök nem tudott szabadulni az alelnök megjegyzésétől. Csüggedésében, depressziójában biztosra vette, hogy soha többé nem kap érdemi megbízást a cégtől, és fontolgatta, hogy benyújtja lemondását, jóllehet szerette a munkakörét. Végül bement az alelnökhöz, és emlékeztette az értekezletre, kritikus megjegyzésére és az ezt követő kiábrándulásra. Majd óvatosan megkérdezte: - Elnézést, de nem egészen világos számomra, hogy hova akart kilyukadni. Gondolom, nem megszégyeníteni akart - kérem, magyarázza el pontosabban. Az alelnöknek leesett az álla a csodálkozástól - nem is sejtette, hogy' amit odavetett megjegyzésnek szánt, ilyen megsemmisítőén hatott Igazából látott fantáziát a programban, csak úgy gondolta, alaposabb kidolgozást igényel eszébe sem volt lesöpörni az asztalról mint teljesen értéktelent. Fel sem fogta, hogy ilyen szerencsétlenül adta elő észrevételét vagy hogy bárkit megbántott, mentegetőzött. És késve bár, de bocsánatot kért. 4 Ennek az ügynek voltaképpen a visszacsatolás a lényege, az, hogy az emberek hozzájutnak-e a célszerű erőfeszítéshez elengKŰjétetlenJinformációhoz. Eredetífrendszerelméleti értelmében aj isszacsatolason^Taclatok kicserélése értendő arról, hogy egy rendszer bizonyos részeTiogyan működik, annak tudatában, hogy valamennyi rész hat egymásra, téhára félresiklások orvosolhatók. Egy vállalatnál mindenki része a rendszernek, úgyhogy a szervezetnek éltető ereje a visszacsatolás - az információcsere

225

tudatja a dolgozókkal, hogy amit csinálnak, jól megy-e, vagy finomhangolni, javítani kell rajta, netán gyökeresen átigazítani. Visszacsatolás nélkül az emberek sötétben botorkálnak; JogalmuksiroThaffyadán állnak a főnökükkel, a munkatársaikkal, hogy bá válnak a problémák. 'Ha úgy vesszük, a vezetőnek a kritika-az egyik legfontosabb feladata. Mégis líogy ódzkodnak tőle, mennyit halogatják. S mint a gúnyos alelnök, kevés vezető sajátítja el a visszacsatolás oly döntő fogásait. Ezért a mulasztásért drágán kell megfizetni: ahogy egy házaspár egészséges együttélése azon múlik, hogy sérelmeiket mennyire képesek tisztázni, a dolgozó emberek mit követelnek tőlük, és az idő múlásával mind súlyosab hatékonysága, megelégedettsége, produktivitása attól függ, hogy milyen módon adják tudtukra a kínzó problémákat. ^íkritika módja_és_íogadtaiásajiagybaii meghatározza, mennyire elégecfettekaz emberek az állásukkal, a munkatársaikkal és a feletteseikkel^

A MOTIVÁLÁS LEGROSSZABB MÓDJA A munkahelyiem kevésbé viszontagságos terület a házasságnál, s ez igen hasonló módon nyilvánul meg. Ajcritikák mint személyre szóló támadások hangzanak el. nem mint orvosolhatópjuiasztík^undíyr^nfejyuiiegyetés, rakódil-; avádaskodásokra; 'mindkét eset hárításhoz, a felelősség átpasszolásához, végül elsáncoláshoz vezet, vagy keserű, passzív ellenálláshoz az igazságtalannak vélt bánásmódra adott reakcióként. Egy tanácsadó szerint a megsemmisítő kritikának a munkahelyeken alkalma- |/\,K zott igen bevett formája, hogy valakinek általánosságban a fejé- hez vágjáKhogy „Egyre szarabbul dolgaik”, durván, gúnyosan, dühösen: erre nincs mit válaszolni, és semmiféle javító javaslatot nem tartalmaz. Akinek a nyakába zúdul, tehetetlen dühöt érez. Az érzelmi intelligencia nézőpontjából az ilyen kritika arról

226

árulkodik, hogy hangoztatójának sejtelme sincs, milyen érzelmeket fog kiváltani vele a címzettből, s hogy ezek az érzelmek milyen károsan hatnak a munkavégzésnél érvényesülő motivációra, tetterőre és önbizalomra. _ Erre a pusztító dinamikára egy vezetők közt végzett felmérés derített fényt: megkérték őket, gondoljanak vissza olyan alkalmakra, amikor lángot okádtak egy beosztottjukra, és a pillanat hevében személyes támadást intéztek ellene? A dühös támadásoknak nagyjából ugyanolyan volt a hatása, mint egy házaspár esetében lett volna: az érintett alkalmazottak többnyire hárítással, mentegetőzéssel, a felelősség tagadásával reagáltak. Vagy lehúzták a redőnyt - azaz igyekeztek minden kapcsolatot megszakítani a dühös főnökkel. Ha ezeket a nekikeseredett beosztottakat megvizsgálták volna a házasoknál alkalmazott John Gottman-féle érzelmi mikroszkóppal, bizonyára a mártírságnak és a jogos felháborodásnak azokat a gondolatait mutatják ki náluk, amelyek a férjet vagy a feleséget jellemzik, ha igazságtalan támadás célpontjának érzi magát. S ha élettani reakcióikat is néznék, azok alighanem az ilyen gondolatokat kísérő özönvizet formáznák. A vezetőt azonban egyre jobban dühítik és provokálják ezek a reakciók, beharangozva azt a ciklust, ami az üzlet világában azzal végződik, hogy az alkalmazott felmond, vagy elbocsátják - a munkahelyen ez a válás megfelelője. Egy 108 vezető és értelmiségi dolgozó körében végzett vizsgálat tanúsága szerint valóban a kontár kritika vezeti a listát a bizalmatlanság, a személyi ellentétek és a hatalom meg a fizetés fölötti torzsalkodások előtt a munkahelyi konfliktusok listáján.6 Egy kísérlet, amelyet a Rensselaer Polytechnic Institute-ban végeztek, rávilágít arra, hogy mennyire károsítja a munkakapcsolatot a metsző kritika. Megjátszott szituációban önkéntesek azt a feladatot kapták, hogy találjanak ki reklámot egy új samponnak. Egy másik önkéntes (akit beavattak) úgy tett, mintha elbírálná a javaslatokat; az önkéntesek igazából kétféle, előre megbeszélt kritikát kaphattak. Az egyik tapintatos volt és konkrét.

A másik fenyegetőzést tartalmazott, és az illető veleszületett adottságain verte el a port, ilyen kitételekkel: „Próbálkozásnak is gyenge; sehogy se jó, amit csinál.” Vagy: „Talán csak tehetségtelen. Inkább másnak adom a munkát.” A megtámadottak érthető módon feszültek, dühösek, elutasítók lettek, közölték, a kritizáló személlyel nem hajlandók még egyszer együttműködni vagy összedolgozni. Többen jelezték, hogy ezentúl mindenestül elkerülik - más szóval le akarták húzni a redőnyt. A durva kritika az érintetteket annyira demoralizálta, hogy felhagylak az igyekezettel, és ami a legfőbb baj, úgy érezték, nem is tudják jól megoldani a feladatot. A személyes megtámadtatás végképp kikezdte a munkaerkölcsüket. Sok vezető mindenkor kész a kritikára, de fukar kezekkel méri a dicséretet, beosztottjaiban őlyanerzést keltve, hogy teljesftmenyŰkroTcsak akkor kerül szLha hibát csinálnak. Ráadásul főként azok a vezetők hajlamosak kritizálni, akik hosszú idősza kokon át mindenfajta visszajelzéssel adósak maradnak. „Egy alkalmazott teljesítményében a problémák nem egyik napról a másikra jelentkeznek, lassan alakulnak ki az idők folyamán - mutat ráj R. Larson, az urbanai székhelyű Illinois-i Egyetem pszichológusa - Ha a főnök elmulasztja véleménye azonnali közlését, fokról fokra nő benne az ingerültség. Aztán egy napon kifakad. Ha a kritika korábban hangzik el, az alkalmazott eliga- zíthatta volna a problémát, Az emberek nagyon gyakran csak ’"“'_akkör kritizálnak, amikor már kész a baj, amikor már képtelenek haragjukat türtőztetni. És ilyenkor kritizálnak a legkártéko- / nyabban, metsző gúnnyal, addig titkolt sérelmeik sorát felhány- torgatva, fenyegetőzve. Az ilyen kirohanás visszaüt. A címzett sér- , , tésnek tekinti, és szintén dühbe gurul Motivációnak csapnivaló.”

228

AZ ÉRTÓ KRITIKA Nézzük, hogyan lehet másképpen. Az értő kritika a vezető leghasznosabb üzenetei közül való. Például a fölényes alelnökezt is mondhatta volna a szoftvermérnöknek (de nem tette): „Ennél a fázisnál az a legnagyobb gond, hogy a terv túl időigényes, és ez felveri a költségeket. Szeretném, ha újragondolná a javaslatot, főleg a szoftverfejlesztés szabványainak mutatóit, hátha rövidebb átfutással is meg lehet oldani.” Az ilyen megfogalmazás a pusztító kritikával ellentétes ) hatású: ahelyett, hogy tehetetlen dühöt és lázadást szítana, reményt ad, hogy lehet jobban is, és kiindulást az újabb nekiru- j gaszkodáshoz. ~~ V Az értő kritika arra összpontosít, amit az illető végzett vagyx végezhet, és a rosszul sikerült munkát nem jellembgli±iányos- I ságnak tünteti fel. Larson megjegyzi: „A jellem kárhoztatása | - az, hogy butának, kontárnak nevezzük az illetőt - célt téveszt. I Ha így közeledünk valakihez, nyomban defenzívába vonul, és j képtelen befogadni a jobbításhoz elengedhetetlen közlendőket.” I Ez persze megfelel annak a jó tanácsnak, amit sérelmeiknél^ hangot adó házastársakhoz intéztünk. A motivációt illetően pedig úgy áll a dolog Jiogyha az emberek_úgv vélik-Jmdarcaik oka valamely megváltoztathatatlan fogyajékosságuk^elvesztik a reményt, és feladják. Emlékezzünk/ az optimizmusnak az a meggyőződés az alapja, hogy a kudarcot, a balsikert körülmények okozzák, melyeken jó irányban változtathatunk. Harry Levinson^ aki pszichoanalitikusból lett vállalati tanácsadóvá, az alábbi újmutatást adja az értő kritikához,^ dicséret művészetéhez szorosan kapcsolódva. l&gywkJáfgyszerűek. Válasszunk ki/egyjellemző esete/ eseményt, amely a megváltoztatandó központi problémát illuszl- rálja, vagfegyhibasémát, pl. ha valaki egy feladatnak bizonyos részéinél mond csődöt. Az embereket demoralizálja, ha azt hallják, rosszul csinálnak „valamit”, és a változtatást lehetővé tevő konkrétumokról fogalmuk sincs. Legyünk tárgyszerűek, mondjuk meg, mit végzett el az illető jól, mit rosszul, és mit kellene másképpen. Ne kerteljünk, ne célozgassunk, ne óvatoskodjunk, különben mondandónk nem 229

lesz világos. Ez persze rokon a házaspároknak javasolt „XYZ” sérelemhangoztatási sémával: közöljük, hogy pontosan mi a probléma, mi a bajunk vele, illetve milyen érzéseket kelt bennünk, és hogy min lehetne változtatni. ,A tárgyszerűség - hangsúlyozza Levinson - dicséret esetében éppoly fontos, mint kritikánál. Nem állítom, hogy az általánosságban mondott dicséretnek semmi hatása sincs, de kívánnivalót hagy, és okulni nem lehet belőle.”7 u ''Ajánljunk megoldást. A kritikának, mint minden érdemi u visszacsatolásnak az a feladata, hogy utat mutassona probléma Imegoldásához. Különben a címzettnél reményvesztést, demora- I lizálódást, motivációesést idéz elő. A kritika feltárhat olyan lehe- * tőségeket, alternatívákat, melyekről a címzettnek nem volt tudomása, felkeltheti a figyelmet érdemlő hiányosságok iránti érzékenységet - de tartalmaznia kell a probléma kezelésére vo- Í natkozó javaslatot. Legyütá jelen. A méltatás, a bírálat akkor a leghatásosabb, ha négyszemközt történik. Akiket feszélyez, ha bírálniuk - netán dícSrniük-kell hajlanítKakZáyjntczkedésseL- pl. írott feljegyzéssel .megkönnyíteni a dolgukat. Ez azonban túlságosan személytelenné teszi a közlést, és a címzettet megfosztja a válasz- _ adás, a tisztázás lehetőségétől. Legy’ünkjngékonyak^ Ez felhívás empátiára: vegyük tekintet; hc, hogy közlésünk tartalmaik formája milyen hatást tesz majd a vonal túlsó_.végén. Az empátiával nem rendelkező vezetők a leginkább hajlamosak a matador stílusú, bántó visszajelzésre, mutat rá Levinson. Az ilyen kritika végső soron mindig pusztító: ahelyett, hogy elősegítené a javulást, a neheztelés, keserűség, hárítás és távolságtartás érzelmi visszahatásával jár.

230

Levinson azoknak is tartogat érzelmi tanácsokat^akikfogadói a KritikánakAzegyikVliogy'akritikát értékes jobbító javaslatnak j^irttsűk; neszemé yes támadásnak. A másik,Tiögylégyünk résen, ha hárítanáhkafelelősség ^vállalása helyett. Ha pedig nagyon feldúl bennünket az eset, kérjünk elnapolást, hogy időnk legyen megemészteni a bántó közlést és kicsit lehiggadni. Levinson végül azt javasolja, a kritikát tekintsük alkalomnak arra, hogy a kritika hangoztatójával együttműködve oldjuk meg a problémát, és ne versenyhelyzetnek. Ebből a bölcs tanácsadásból persze visszaköszön mindaz, ami megszívlelendő a házaspároknak is, ha panaszaiknak úgy szeretnének hangot adni, hogy a kapcsolat ne lássa kárát. A munkában is áll, ami a házasságra érvényes. —

VÁLLALNI A VÁLTOZATOSSÁGOT Sylvia Skeeter, aki századosi rangban szerelt le a hadseregtől, a Dél-Carolina állambeli Columbiában, a ny étteremlánc egyik egységénél volt műszakvezető. Egy álptós délutánon fekete vendégek tértek be - lelkész a segédlclfyéézével és két templomi énekessel de hiába várták, hogy kiszolgálják őket, a személy zet ügyet sem vetett rájuk. Sylvi^/Skeeter szerint a pincérnők „csípőre tett kézzel metsző pill^tfításokat lövelltek feléjük, aztán tovább traccsoltak, mintha világon se lenne” Skeeter felháborodot; n vonta felelősségre a ekete vendég tőlük két méterre a pincérnőket, és panaszt tett az üzletvezetőnél, aki vállat vont, és elintézte ennyivel: „Ilyennek nevelték őket, nem tartozik rám.” Skeeter azonnal felmondott, lévén maga is fekete. Ha elszigetelt eset lett volna, talán senki nem akad fenn a faji előítéletnek./zen az ordító példáján. De Sylvia Skeeteren kívül még sok százán tanúsították, hogy a Denny étteremláncnál álta- lában^átrányos megkülönböztetésben van részük a feketéknek, s utóbb a bíróság 54 millió dolláros büntetéssel vett elégtételt a fekete vendégek megaláztatásaiért. A panasztevők közt szerepelt hét afroamerikai titkos ügynök, akik egy óra hosszat voltak kénytelenek várni a reggelijükre, miközben fehér kollégáikat a szomszéd asztalnál késedelem nélkül kiszolgálták - pedig ők is ugyanoda tartottak, biztosítani mentek 231

Clinton elnök látogatását az annapolisi Tengerészeti Akadémián. Szót emelt egy béna lába miatt rokkantkocsis fekete lány is a floridai Tampából, akit, amikor egy diákbál után késő este betért enni, két óra hosszat várakoztattak. A bírósági beadvány szerint a megkülönböztetésnek ez a gyakorlata a Denny láncnál széles körben - kivált a körzetek és az éttermek vezetői által - vallott nézetre alapozódott, miszerint a fekete vevőkör árt az üzletnek. Nagyrészt a bírósági ügynek és a sajtóvisszhangnak köszönhetően ma a Denny lánc megköveti a fekete közösséget. Minden alkalmazottnak, elsősorban a vezetőknek kötelező a részvétel a változatos összetételű vevőkör előnyeit taglaló előadásokon. A vállalaton belüli továbbképzésnek Amerika-szerte sarkalatos részei ezek a szemináriumok; a vezetők egyre tisztábban látják, hogy jóllehet a dolgozók a munkahelyre is magukkal viszik előítéleteiket, meg kell tanulniuk úgy tenni, mintha előítéletmentesek volnának. Az alapvető emberi tisztesség követelményén túl ebben gyakorlati okok játszanak közre. Az egyik, hogy a munkaerő arculata változóban van, a fehér bőrű férfiak, akik egykor domináns csoportját alkották, ma kisebbségbe szorulnak. Több száz amerikai vállalat felmérésekor kiderült, hogy az újonnan felvett alkalmazottaknak több mint 75 százaléka nem fehér - s a demográfiai eltolódás eresen megmutatkozik a változó vevőkörön is.8 Egy másik ok, hogy a nemzetközi hálózattá terebélyesedő vállalatoknál növekszik az igény olyan alkalmazottak iránt, akik előítéleteiket félretéve nemcsak méltányolják a kulturálisan sokrétű közönséget (és piacot), hanem ebből a nyitottságból versenyelőnyt is csiholnak. A harmadik motiváció a

232

sokrétűség esetlegesen gyümölcsöző volta a kollektíva kreativitása és a vállalkozói tettvágy szempontjából. Mindez olyan irányban hat, hogy egy szervezetnek a türelmet kell szorgalmaznia az egyének elfogultságaival szemben. Mit tehet ennek érdekében a kérdéses szervezet? Szomorú tény, de még annyi egynapos, egyvideós, hétvégi „sokrétűségkurzus” sem képes megingatni az olyan szemellenzős alkalmazottakat, akik eleve mély előítélettel viseltetnek valamely társadalmi csoport iránt, pl. a fehérek a feketékkel, a feketék az ázsiaiakkal, az ázsiaiak a spanyolokkal szemben. A céljukat tévesztő sokrétűségkurzusok amelyek hamis várakozást keltenek azzal, hogy túl sokat ígérnek, vagy kiélezik az ellentéteket, ahelyett hogy elsimítanák - tovább növelik a munkahelyi állományt megosztó feszültségeket, rivaldafénybe helyezve őket. Az értelmes cselekvés módozatait keresve hasznos előbb az előítélet természetébe betekinteni.

AZ ELŐÍTÉLET GYÖKEREI Dr. Vamik Volkan ma a Virginiai Egyetemen pszichiáter, de nem felejtette el, milyen volt török családban felcseperedni Cipruson a súlyos török-görög ellentétek idején. Kisfiúkorában Volkant olyan szóbeszéddel traktálták, hogy a helybéli görög pap cingulusán minden csomó egy-egy megfojtott török gyereket jelképez; fülében van még, milyen döbbent hangon adták tudtára, hogy görög szomszédaik nem restellnek disznóhúst fogyasztani, amely az ő török kultúrájukban tisztátalansága folytán emberi fogyasztásra alkalmatlannak számít. Volkan az etnikai ellentétek tanulmányozójaként említi föl ezeket a gyermekkori emlékeket, hogy kimutassa, hogyan élteti tovább a gyűlölködést, ha nemzedékről nemzedékre származnak át az ehhez hasonló ellenséges elfogultságok.9 Egy adott csoporthoz való hűség lélektani ára egy másik iránti ellenszenv lehet, kivált ha a csoportok közötti viszály régi keletű. 233

Az előítélet olyan érzelmi tananyag, amit életünk hajnalán sajatitLinkTl. s czéilJdvált nehéz ezeket a reakciókat mindenestül kiirtani, még ha felnőttkorunkban belátjuk is, hogy helytelenek. ..Az előítéletes érzelmek gyerekkorban alakulnak ki, a hiedelmek, melyek igazolniJúvaiottak, csak később társulnak hozzá - magyarázza Thomas Pettigrew, a Santa Cniz-i Kaliforniai Egyetem szociálpszichológusa, aki évtizedek óta foglalkozik az előítéletekkel. - Az élet későbbi szakaszában esetleg felmerül, hogy változtatni kellene az előítéleten, de sokkal könnyebb az intellektuális meggyőződést, mintsem a mély érzelmeket megmásítani. Sok déli állambeli vallotta be nekem például, hogy az eszükkel megtagadták a feketékkel szembeni előítéletet, de mégis lázadozik a gyomruk, ha egy feketével kénytelenek kezet fogni. Érzelmeikben csökevényesen tovább él, amit otthon tanultak gyerekkorukban.”10 Az-előítékieket^alátámasztó sztereotípiák erejét részben az efme amúgy semlegesebb, bármifajta sztereotípiátaz önigazolás felé hajlító dinamikája táplálja." Az emberek hamarabb képesek feüdézniasztereotípiákat megerősítő adalékokat, és inkább eltekintenek azoktól, melyek kérdésessé teszik őket. Ha egy partin felbukkan egy érzelmileg nyitott, melegvérű angol, aki ellentmond a hűvös, tartózkodó úriemberről élő képnek, esetleg rásütik, hogy különc, vagy nagy benne a nyomás. Az ilyen, alig tetten érhető előítélek konoksága talán magyarázat arra, hogy jóllehet az utóbbi negyven évben az amerikai fehérek feketékkel szembeni faji előítélete látványosan megenyhült, az elfogultság finomabb formában továbbra is jelentkezik: az emberek tagadják, hogy rasszisták volnának, de burkoltan mégis az előítélet jegyében járnak el.12 S ha kérdőre vonják őket, elutasítják a fanatizmust, nem egyértelmű helyzetekben azonban elfogultan cselekszenek - bár indoklásukban nem előítéletre hivatkoznak Ilyen elfogultság ölthet testet például abban, ha egy fehér munkahelyi vezető - aki előítélet-mentesnek véli magát - elutasít egy fekete munkavállalót, s látszólag nem a faji hovatartozásán, hanem a képzettségén, tapasztalatán talál kivetnivalót, ugyanakkor a hasonló paraméterekkel rendelkező fehéret felveszi. Ilyesmi történik akkor is, 234

amikor bevetés előtt a fehér ügynök hasznos eligazítást, tippeket kap, a fekete vagy a spanyol pedig érdekes módon lemarad ezekről.

NE TŰRJÜK EL A TÜRELMETLENSÉGET ® Bár az emberek idült elfogultságait bajos kigyomlálni, lehet változtatni az ezekhez való viszonyulásukon. A Dennynél példaül a feketék hátrányos megkülönböztetésére jogot formáló pincérnőknek és üzletvezetőknek szinte senki nem dobott kesztyűt. Egyes vezetők mintha inkább bátorították volna őket erre a különbségtételre, hallgatólagosan legalábbis: néhol még meg is követelték, hogy a fekete vendégekkel a fogyasztás előtt egyengessék ki a számlát, megtagadják a feketéktől a széles körben reklámozott születésnapi ingyenmenüt, illetve bezárják az ajtót, és közöljék, „zárva”, ha fekete vendégek csoportja közeledett. John P. Relman, a fekete titkos ügynökök ügyvédje a Denny ellen indított perben, így fogalmazott: „k Denny vezetése szemet hunyt az alkalmazottak magatartása felett... Hallgatólagos egyetértésnek kellett fennállni... amely zöld utat adott a helyi üzletvezetőknek rasszista indíttatásaik érvényesítésére.” 11 Pedig az előítélet gyökereire és az ellene jvaló Jöizdeleoirej vonatkozó minden ismeretünk arra utal, hogy éppen ebben a légkörben - amikor meg se látja senki az elfogult megnyilvánulásokat virágzik a diszkrimináció. A tétlenségnek az adott esetben súlya van, mert akadálytalanul hagyja terjedni az előítélet vírusát. A sokrétűségtréningnél célravezetőbb - mondhatni, ennek sikeréhez elengedhetetlen - a csoportnormák határozott megváltoztatása azáltal, hogy tevékenyen fellépnek a diszkrimináció minden megnyilvánulásával szemben a szervezet valamennyi lépcsőfokán. Az elfogultságon talán nem lehet változtatni, de az előítélet tetté válásának elejét lehet venni, ha az érzel- mi klíma módosul. Az IBM egyik vezető állású tisztviselője kije- lentette: „Nem tűrünk el semmiféle mellőzést vagy sértést; az IBM-kultúra sarkköve az egyén iránti tisztelet.”11 Ha az erítélet-kutatás leckével szolgálhat a vállalati kultúra 235

toleránsabbá tételére, ez rnindenekeiŐttazemberek bátorítása afrafKogy tegyéíTszová a megkülönböztetés,^zaklatás enyhébb 'formáit is - például a női dolgozók érzékenységét sértő disznó vicceEvpornóreklámnaptárakat. Egy vizsgálat azt találta, hogy ha egy csoportban valaki etnikailag megbélyegző kijelentést tesz, mások példát vesznek róla. Ha azonnal néven nevezik az előítéletet, és szembehelyezkednek vele, már olyan légkört eredményez, ahol az előítéletnek nincs jövője; ha viszont szó nélkül hágy- 'ják, el is nézik.15 Az előítélet elleni küzdelemben központi szerep hárul a vezetőkreTha az elfőgúTrcselekedetek bírálatóval adósak maradnak, TS^toIágősárTazt^ü^jákThőgr ezekkel semmi gorid ningTHa azonban intézkednek, például megrovással, nyo- matékosítják, hogy az elfogultság nem csip-csup semmiség, hanem valóságos - negatív - következményeket von maga utón. Itt is jiagy előnnyel jár azérzelrnj jntelligencia, a finom érzék nem csupán az iránt, hogy' mikor Jianem hogy hogyan szólaljunk fel hatékonyan az előítélet ellen. Az ilyen visszajelzésnél érdemes a hatékony kritika minden fortélyát latba vetni, hogy a hárítás ne érvényesüljön. Ha a vezetők és a munkatársak tudnak vagy megtanulnak így eljárni, valószínűbb, hogy gátat vethetnek az elfogult megnyilvánulásoknak. 'A sokrétűségtréning hatékonyabb formáinál új keletű, általáposajigrvényesTnyíltán hirdetett alapszabály, hogy az elfogultság minden fajtója"tííos: ez felbátorítja az addig néma tanúkat és bámészkodókat, hogy rossz tapasztalataiknak, ellenvetéseiknek hangot adjanak. Az ilyen kurzusoknál bevált az empátiát, toleranciát elősegítő perspektívaváltás. Ha az emberek képesek felfogni a magukat kirekesztettnek érzők fájdalmát, valószínűbb, hogy szót emelnek az érdekükben. Röviden, célravezetőbb az előítélet kifejeződését meggátolni ahelyett, hogy magát a viszonyulást akarjuk semmissé tenni; a sztereotípiák nagyon lassan változnak, ha egyáltalán. Ha csak egyszerűen összeeresztünk két csoportot, nemigen hat az intolerancia ellen: egyebek közt az iskolai szegregáció felszámolásának olyan esetei tanúsítják, ahol az intézkedés kiélezte a csoportellentétet, ahelyett hogy' felszámolta 236

volna. A vállalati szférát elözönlő sokrétűségtréningek szempontjából ez annyit jelent, hogy a reális cél egy csoport normarendszerének megváltoztatása az előítélet érvényesítését vagy a zaklatást illetően; az ilyen program sokat tehet azért, hogy a kollektív tudatba bevésődjön, a fanatizmust vagy a zaklatást elutasítás, elítélés illeti. Túlzás azonban azt várni, hogy egy ilyen kurzus tőből forgathat ki mélyen gyökerező előítéleteket. Mindazonáltal^.luszen az előítélet az érzelmi tudás egy válfaia^lehetséges az újratanulás, csak időbe telik, és kevés hozzá a gyorstalpaló kurzus-keretében nyújtott egyszeri alkalom Jlokat, nyomhaKjszont a latban a tartós együttműködés, amikor sok- féle ember egy cél érdekében mozgósítja magát. íme az iskolai deszegregáció tanulsága: ha a csoportok szociálisan nem keverednek, hanem ellenséges klikkekbe tömörülnek, a negatív sztereotípiák fölerősödnek. De ha a tanulók mint egyenlők dolgoznak össze közös célért, például sportcsapatban, zenekarban, a sztereotípiáik lebomlanak - amint az a munkahelyen is megtörténik, ha egyenrangú felek dolgoznak éveken keresztül egymással.16 Ha viszont felhagyunk az előítélet elleni küzdelemmel a munkahelyen, veszteségünk mérhetetlenül nagyobb: elesünk a változatos munkaerő nyújtotta kreatív és vállalkozói lehetőségektől. Mint majd látni fogjuk, a változatos erősségeket és szempontokat felmutató munkacsoport, ha harmonikusan működik, nagy valószínűséggel kreatívabb, hatékonyabb megoldásokkal képes előrukkolni, mint ha a résztvevők külön-külön dolgoztak volna.

RÁTERMETT SZERVEZÉS ÉS CSŐ PORT-IQ Az ezredfordulóra az amerikai munkaerő egyharmad részét teszik ki „az okosok”, akik tevékenységükkel felértékelik az információt - mint piackutatók, írók vagy számítógép-programozók. Peter Drucker kiemelkedő gazdasági szakértő akitől a kategorizálás ered, rámutat, hogy az ilyen munkaerő nagyon specialisTes termelékenységének feltétele, hogy erőfeszítéseit csoportmunka kereteden koordinálják az író nem kiadó, a számítógép-programozó nem terjeszti a szoftvert Az emberek mindig 237

is összedolgoztak, de az „okosok munkájánál inkább a csapat a munkaerőegység, mintsem az egyén” - mutat rá Drucker.17Ebből sejthető, hogy az érzelmi intelligencia, vagyis az emberi harmóniát elősegítő készségek becse miért van növekedőben a munkahelyeken^ A szervezett csapatmunkának talán legalapvetőbb formája az értekezlet, amely elől a vezető semmiképp se térhet ki - egyre megy, hogy tárgyaló-, előadóteremben vagy irodában zajlik-e. Az ilyen összejövetelek azonban csak a legnyilvánvalóbb, kissé ódivatú példái az összmunkának Elektromos hálózatok e-mail, távkonferenciák, munkacsoportok kötetlen szervezetek és társaik: mind új fejlemény a vállalati felépítményben. Ha a táblázaton feltüntethető, kinyilvánított vállalati hierarchiát mint a szervezet csontvázát képzeljük magunk elé, az emberi érintkezésnek ezek a csomópontjai alkotják a központi idegrendszert. Ha az emberek együttműködésre gyűlnek egybe, akár tervező értekezletről van szó, akár arróí, hogy egyjnunkacsoport közös terméken dolgozik, nagyon ^valóságos értelemben létezik csapatig amely a résztvevők készségeinek, tehetségeinek összeg- ződése. fenneKaz IQ-nalTá függvénye, hogy milyen színvonalon oldják meg a feladatot. A csoportintelligencia legfontosabb tényezője, mint kiderül, nem az akadémiai értelemben vett IQ-k átlaga, az érzelmi intelligencia sokkal fontosabb. Az összehan- golódás képessége az. ami azonos feltételek mellett az egyik csoportot különösen tehetségessé, produktívvá, sikeressé avatja, míg ennek hiánya a másik - egyébként nem kisebb szakképzettségű, adottságú csoport teljesítményét lerontja. A gondolatot, hogy egyáltalán létezik csoportintelligencia, Róbert Sternberg, a Yale pszichológusa és Wendy Williams PhD- hallgató vetették fel: próbálták megfejteni annak a nyitját, hogy miért jóval hatékonyabbak egyes csoportok a többinél.18 Végtére, ha az emberek összeállnak kalákába^jmindenki hoz magával vnTainHéhetséget- pergőnyeivet, kreativitást, empátiát, szakértelmet. Egv cső rt csa ftsájatos erősségek összegződése mer- tékéig lehet „okos”, butíthatja viszont, ha a belső relációk nem .-i k-Uteszikléhét&é a tehetségeken való közösködést_az 238

emberek, között. Ez a vezérelv akkor vált nyilvánvalóvá, amikor Sternberg és Williams csoportokat toboroztak, s azt a kreatív célt tűzték eléjük, hogy tervezzenek hatékony reklámkampányt egy képzelt édesítőszernek, a cukor ígéretes pótlékának. Meglepő volt egyebek közt, hogy a túlbuzgók tehertételt jelentettek a csoportnak, és lehúzták az összteljesítményt; ezek a pedálgépek zsarnokoskodtak, erőszakoskodtak. Az ilyen emberekből láthatóan hiányzott a szociális intelligencia egyik alapvető eleme, a képesség annak felismerésére, hogy a többiekkel való közlekedésben mi szerencsés, mi nem. De negatívumként estek latba a kölöncök is, azok, akik egyáltalán nem szálltak be a munkába. Kiemelkedően a legfontosabb tényezőnek bizonyult egy csoport kiváló produkciójában, hogy a tagság mennyire képes harmonikus légkör kialakítására, amelynek jóvoltából mindenki tehetsége érvényre juthat. Anharmonikus csoportok általános nívóját emelte, ha volt egy kivé ra. ad ' xiag; azok AXSO- Porto a o to vol a súrlódás^ sukkal kevésbé tudtak tőkét kp^ác^lnTFEemelkédő tehetségekből. Ahol nagy az érzelmi, személyközi feszültség - félelem, düh, versengés vagy ellenségeskedés miatt -, az emberek képtelenek hozni a formájukat. A harmónia viszont lehetővé teszi, hogy a csoport maximálisan hasznát vegye legkreatívabb, legjobb képességű tagjai tehetségének. A tanulság tökéletesen világos pl. munkacsoportokra vonatkoztatva, de általánosabb értelmet is hordoz mindazok számára, akik valamilyen szervezet keretében fejtik ki tevékenységüket. A munka teljesítése nagyban függ attól, hogy tudnak-e támaszkodni a laza munkatársi hálózatra: a különféle részfeladatoknál a hálózat más és más tagjához érdemes fordulni. ,Ez rögtönzött csoportosulások tcremtődését jelentheti, melyek a tehetségéa^ szakértelem, a működési szerkezet szempontjából optimálisak. . Az emberek „hálózati működőképessége” - vagyis hogy menynyire képesek időleges, rögtönzött csapatot alkotni e kereteken belül - döntően hozzájárul a sikeres munkavégzéshez. Vegyük például a Princetonhoz kapcsolódó Bell Laboratórium, e 239

világhírű szellemi fellegvár sztárjairól készült tanulmányt. Itt csupa olyan mérnök és kutató dolgozik, akik az akadémikus IQ-tesztekben kivétel nélkül a csúcson végeztek. De e felgyülemlett tehetségek közt is vannak kiemelkedő teljesítményt nyújtók és olyanok, akik csak az átlagot ütik meg. A sztárokat a többiektől nem az akadémikus értelemben vett IQ különbözteti meg, hanem az érzelmi IQ. Több bennük az önmotiváció, és a nem hivatalos csatornák igénybevételével jobban alkotnak ad hoc csoportot. A sztárokat a laboratóriumnak abban a szekciójában vizsgálták, amely telefonrendszereket szabályzó elektronikus vezérlés tervezésével foglalkozik - roppant bonyolult és kényes mérnöki feladat.'9 Mivel egy ember nem is birkózhat meg vele, csoportosan végzik, 5-től 150-ig terjedő létszámmal. Egyetlen mérnök tudása sem elegendő önmagában: építeni kell mások szakértelmére. Róbert Kelley és Janet Caplan, a különbséget keresve a kiválók és a nagy átlag között, megkérték a vezetőket és a munkatársakat, nevezzék meg a mérnökök 10-15 százalékos elitjét. Mikor ezeket a sztárokat összehasonlították a többiekkel, legdrámaibban először az szökött szembe, hogy milyen csekély a különbség. „Alapos, a szabvány IQ-tesztektől a személyiségosztályozásig terjedő kognitív és szociális felmérések tanúsága szerint úgyszólván elhanyagolható a különbség a veleszületett tulajdonságok vonatkozásában - írták Kelley és Caplan a Harvard Business Review hasábjain. - Ez arra utal, hogy az akadémikus értelemben felfogott tehetség nem jelzi előre a munkában nyújtott produkciót.” Az IQ sem. Részletes interjúk azonban kimutatták, hogy a kritikus különbség a sztárok munka közben alkalmazott belső és személyi stratégiáiban keresendő. S ezeken belül is különösen fontosnak bizonyult a kötődés bizonyos kulcsemberek hálózatához. A kiválóknak azért megy minden olajozottabban, mert időt szánnak a kapcsolatok ápolására olyanokkal, akiknek jószolgálataira számíthatnak a probléma- vagy válságmegoldó ad hoc csapat munkájának csillagóráiban. „Amikor a Bell Laboratórium derékhadából valaki elakadt egy technikai problémánál - meséli Kelley és Caplan -, körülményesen megkeresett néhány technikus-gurut, és értékes időt veszítve várakozott hiába a visszahívásra, 240

e-mail üzenetre. A sztárok azonban ritkán kerülnek ilyen helyzetbe, mert már azelőtt kiépítik a megbízható tanácsadói hálózatot, hogy rászorulnának. A tanácskérő kiválók szinte mindig gyakrabban kapnak választ.” Ez a nem hivatalos hálózat különösen nagy jelentőségű váratlan nehézségek felmerülésekor. „A hivatalos szervezet azért van, hogy a várhatójroblémákkal birJ<óz_zorL megkönnyedén - mutat ra egy tanulmány az ilyen hálózatok tárgyában. - De amikor váratlan problémák merülnek_feL-a-ne«L.hivatalos szervezet lép ,rní‘k(idésbe7T5őnyőIűít szövevénye a munkatársak kommuniká^sákorjönlétre, s idővel meglepően stabil hálózattá növi ki magát- A nem hivatalos csatornák roppant képlékenyek, fejlődhetnek átlósan vagy elliptikusán, s teljes feladatköröket átugorva közelíthetnek a megoldáshoz.”20

241

Anrm hivatalos hálózatok vizsgálata kimutatta, hogy csak merLnap_miutjap együtt dolgoznak az emberek, még nem feltétlenül osztanak meg kényes információkat (állásváltoztatási szándélStT^tfénszénvet^ymúnkatárs vagy fonók iránt), vagy fordulnak egymáshoz krízishelyzetben. A nem hivatalos csatornák finomabb átvilágítása nyomán kiderült, hogy legalább háromféle létezik belőle: kommunikációs láncok (ki beszél kivel), szakértői hálózatok (kihez fordulnak tanácsért) és bizalmi szövetségek. Ha valaki fontos csomópontja a szakma^hálózatnak, azLielentVTiogy~áz7illetőt technikai hozzáértés tekintetében függés nincs aközött, hogy valaki szakértő vagy olyasvalaki, akivel mások bizalmasan megoszthatják titkaikat, kételyeiket, érzékenységeiket. A hivatali kiskirály vagy zsarnok esetleg érti a szakmáját, de senki nem áll szóba vele, s ezért képtelen boldogulni, mert kiközösítik az információs hálózatból. Egy szervezet sztárjai minden bizonnyal szilárd összeköttetésekkel rendelkeznek az összes hálózatban, kommunikáció, szakértelem, és bizalom terén egyaránt. Azonkívül, hogy jól közlekednek ezekben az alapvető jelentőségű csatornákban, a Bell Laboratórium sztárjai a szervezési tehetség egyéb formáit is elsajátították: erőfeszítéseik csapatmunkában való összehangolását, konszenzusegyeztetést, a mások - pl. üzletfelek, munkatársak - szempontjai iránti fogékonyságot, a meggyőzés képességét, az együttműködés elősegítését a konfliktusok kikapcsolásával. A fentiek a társas készségekre épülnek, de a sztároknak még más is van a tarsolyukban: a kezdeményezőkészség - kellő' önmotiváció ahhoz, hogy hivatalos feladatukon túl is felelősséget vállaljanak - és önszabályozás abban az értelemben, hogy idejüket, feladataikat jól tudják beosztani. S mindez az érzelmi intelligencia tárgykörébe tartozik. Igen valószínű, hogy a Bell laboratóriumbeli tényállás előrevetíti a jövő vállalati életét, ahol az érzelmi intelligencia alapkészségeinek jelentősége szakadatlanul nőni fog a csapatmun242

|<ában, az együttműködésben és közös tanulásában annak, hogy hogyan tehető hatékonyabbá a munka. Mivel a tudásra alapozódó szolgáltatások, a szellemi tőke egyre központibb szerepet játszanak majd egy vállalat életében, az emberek összmunkájának javítása lesz a szellemi tőke növelésének fő lehetősége, úgy is mint a versenyképesség kritériuma. A sikert, sőt talán a fennmaradást szolgálja, ha egy vállalat fejleszti kollektív érzelmi intelligenciáját.

1 A rabiátus pilóta balesete: Cári Lavin: „When Moods Affect Safety: Communication in a Cockpit Mean a Lót a Few Miles Up”, The New York Times (1994. június 26.). 2 250 vezető felmérése: Michael Maccoby: „The Corporate Climber Has to Find His Heart”, Fortune (1976. december). 3 Zuboff: személyes beszélgetés 1994 júniusában. Az informatika hatásáról I. könyvét: In the Age of the Smart Machine (New York, Basic Books, 1991) 4 A gúnyos alelnök esetét Hendrie Weisingertől, az UCLA Kereskedelmi Továbbképző Iskolájának pszichológusától hallottam. Könyvet írt The Critical Edge: Hoiv to Criticize Up and Dóim the Organization and Make It Pay Offcímmel (Boston, Little, Brown, 1989)5 Az eseteket, mikor az igazgatóknál betelt a pohár, Róbert Báron elemezte, a Rensselaer Polytechnic Institute pszichológusa, akivel interjút készítettema New York Timesba (1990. szept. 11). 6

A konfliktuskeltő kritika: Róbert Báron: „Countering the Effects of

Destructive Criticism: The Relatíve Efficacy of Four Interventions”, Journal ofApplied Psychology 75, 3 (1990). 7 Konkrét és általános kritika: Harry Levinson: „Feedback to Subordinates” Addendum to the Levinson Letter, Levinson Institute, Wal- tham, MA (1992). 8 A munkaerő arculatának megváltozása: a manhattani Towers Per rin tanácsadói iroda 645 honi vállalatnál végzett felméréséről a New York Times tudósított (1990. aug. 26.). 9 A gyűlölet gyökerei: Vamik Volkan: The Need to Have Enemies andAllies

(Northvale,

NJ:

Jason

Aronson,

243

1988).

10 Thomas Pettigrew: Pettigrew-val interjút készítettem a New York Timesnak (1987. május 12.). 11 Sztereotípiák és elfogultságok: Sámuel Gaertner és John Davidio: Prejudice, Discrimination and Racism (New York, Academic Press, 1987). 12 Elfogultságok: Gaertner és Davidio: Prejudice, Discrimination and Racism. 13 Relman: idézi Howard Kohn: „Service with a Sneer”, The New York Times Sunday Magaziné (1994. nov. 11.), 14 IBM: „Responding to a Diverse Work Force”, The New York Times (1990. aug. 26.). 15 A felszólamlás hatalma: Fletcher Blanchard: „Reducing the Expression of Racial Prejudice”, Psychological Science (1992. 2. kötet). 16 Sztereotípiák lebomlása: Gaertner és Davidio: Prejudice, Discrimination and Racism. 17 Csapatmunka: Peter Drucker: „The Age of Social Transformation”, The Atlantié Monthly (1994. november). 18 A csoportintelligencia fogalmát Wendy Williams és Róbert Stemberg dolgozta ki: „Group Intelligence: Why Somé Groups Are Better Than Others”, Intelligence (1988). 19 A Bell Laboratórium sztárjainak vizsgálatát Róbert Kelley és Janet Caplan végezték: „How Bell Labs Creates Star Performers”, Harvard Business Review (1993. július-gusztus). 20 A nem hivatalos hálózat hasznára Dávid Krackhardt és Jeffrey R. Hanson térnek ki: „Informál Networks: The Company Behind the Chart”, Harvard

Business

Review

(1993-

július-augusztus),

104.0.

11

Lélek és orvoslás

- Mi tanította meg erre, doktor úr? Nyomban válaszolt. - A szenvedés. Albert Camus: A pestis Időnként nyilallt alul a hasam, emiatt kerestem fel a háziorvosunkat. Semmi rendkívülit nem talált egészen addig, míg szemügyre nem vette a vizeletvizsgálat eredményét: véres a vizeletem. - Beutalom a kórházba további vizsgálatokra... vesefunkció, szövettan... - mondta hivatalos hangon. Fogalmam sincs, mit mondott még. Ledermedt az agyam a szövettan szó hallatán. Az annyi mint rák. Van valami homályos emlékem arról, hogy az orvos közli, mikor, hova kell mennem. Az egyszerű utasítást háromszor-négy- szer kellett elismételtetnem vele. Szövettan - visszhangzott egyre a fejemben. Ettől az egy szótól ügy éreztem magam, mint akit a tulajdon küszöbén vetkőztetnek ingre-gatyára. Miért reagáltam ennyire szélsőségesen? Az orvosom csupán szakszerű volt és lelkiismeretes, végigvette valamennyi lehetséges diagnózist. Fennállt a roppant kicsi valószínűség, hogy rák a bajom. Csakhogy abban a pillanatban ez a racionális helyzetelemzés hidegen hagyott. A betegek birodalmában az érzelmek uralkodnak Nyavalyánkból kifolyólag azértsú jt akkora érzelmi. eJgS£flgggunert jó mentális közérzetünk részben sébezhetetlensÓgurdüllúzkjá^lapüirÁ^betegség^-RrváltHa súlyos - felszámolja ezt az illúziót, megingatja a premisszát, miszerint privát 245

életünk sérthetetlen és biztonságos. Egyszerre ott találjuk magunkat gyöngén, gyámoltalanul, kiszolgáltatottan. Gond akkor van, ha a gyógyító személyzet, miközben testileg ellátja a betegeket, érzelmi reakcióikkal mit sem törődik. A betegség érzelmi valóságának semmibevétele nincs tekintettel arra a növekvő számú bizonyítékra, melyek rámutatnak, hogy az érzelmi állapot esetenként jelentősen való^fogékonyságot, illetve a gyógyulást. A mc befolyásolhatiajt gyakorta nélkülözi az érzelmi intelligenciát. betegségre orvosi A beteg számára a nővérrel, orvossal való ellátás érintkezés a megnyugtató tájékoztatás, a vigasz, az együttérzés ígéretét hordozza - de ha szerencsétlenül alakul, a kétségbeesésbe taszíthat. Nagyon gyakori, hogy a kezelést végzők nem érnek rá, vagy nem is akarják észrevenni a beteg gyötrődését. Nem mintha nem léteznének jólelkű ápolók és orvosok, akik a megnyugtatásra, a tájékoztatásra is fordítanak időt a gyógykezelés mellett. A tendencia azonban_szak>Z£rűség, az intézményes szabályok eltompítják a gyógyítókat a páciensek lelki sérülékenysége iránt, vagy egyszerűen nem érnek rá ilyesmivel törődni. A könyvelők dirigálta egészségügy’ kőkemény realitásai rosszabbodást harangoznak be, s nem javulást e téren. Nemcsak az emberség érve szól amellett, hogy az orvosok gondozzanak is, ne csak kezeljenek, más kényszerítő okok is sugallják, hogy a betegeket lélektanilag és társadalmilag nem az orvosi szférával szemben állónak, hanem annak keretei közé tartozónak kell tekinteni. Mostanra tudományosan alátámasztott, hogy mind a kezelésben, mind a megelőzésbenjéiezik a gyógyító tevékenység hatásfokának azc^Jartománya^amelynek elérését a gyógykezeléssel párosuló lerki~gbndozás biztosítja. Nem mindenesetre, nem minden kórképre érvényes ez, persze. De ha száz meg száz eset adatait tekintjük át, a medicina szempontjából is valós haszonnal kecsegtet, ha -yi-érzelmi beavatko- zás szerves részea^gyógykezelésnek^úlyos betegség esetén. Történeti szempontból az orvostudomány a modern társadalomban az orvosi értelemben vett kór gjógjtósfa jelölte meg 246

hivatásaként, tekintet nélkül a betegségre, vagyis arra, hogy a beteg hogyan éli meg a kórt. A betegek, amennyiben elfogadják a problémájuk ilyenfajta szemléletét, hallgatólagosan belemennek abba, hogy egészségi állapotukkal kapcsolatos érzelmeikről tudomást sem kell venni - vagy legalábbis lényegtelennek minősülnek, míg a probléma fennáll. Ezt a viszonyulást megerősíti az az orvosi modell, amely elveti, hogy a lélek érdemben befolyásolhatná a testet. Ugyanakkor létezik egy ellentétes, de nem kevésbé meddő ideológia, miszerint az ember a legpusztítóbb nyavalyából is kigyógyíthatja magát pusztán önboldogítással, pozitív gondolatokkal, netán valamiképpen hibáztatható azért, hogy egyáltalán megbetegedett. A frázisok a hozzáállás mindenhatóságáról széles körben gerjesztettek zavart és félreértést abban a tárgyban, hogy a kórra mennyire hathat a lélek, s ami még rosszabb, bűntudatot keltettek, elhitetvén az emberekkel, hogy betegségük valami erkölcsi botlás, lelki hitványság jele. Az igazság valahol félúton van. A tudományos adatok rendszerezésével szeretném tisztázni az ellentmondásokat, s maszlag helyett világosabban megértetni, valójában mennyit számítanak érzelmeink - és érzelmi intelligenciánk - egészségben-betegségben.

A TEST SZELLEME: MIÉRT FONTOSAK AZ ÉRZELMEK AZ EGÉSZSÉG SZEMPONTJÁBÓL 1974-ben a Rochesteri Egyetem Orvosi és Fogorvosi Karán tett felfedezés átrajzolta a test biológiai térképét. Róbert Ader pszichológus bizonyította, hogy az immunrendszer, akárcsak az agy, képes tanulni. Kutatási eredménye sokkhatású volt: az orvostu•iQmanyjuldig azt tartottajtogy csak az agy, és a központi i eg-

247

rgndszfiLYiselkedésemódosulhat a tapasztalat hatására. Ader felfedezése nyomán ível ték meg a központi idegrendszer és az immuni£ndszeL_közLvégbeffienő-koHiiiiunikáció^zgmtalan módját - olyan biológiai pályákat, melyeknek jóvoltából aíelme, az érzelmek és a test szigorú különállás helyett szorosan összefonódnak. Ader kísérletében a patkányok olyan gyógyszert kaptak, amely mesterségesen lecsökkentette a vérükben keringő, betegségleküzdő T-sejtek mennyiségét. A gyógyszert mindannyiszor szacharinos vízzel kapták. Ader felfedezte, hogy ha a patkányok csak szacharinos vizet kapnak gyógyszer nélkül, a T-sejt-számuk továbbra is csökken - oly mértékig, hogy a patkányok közül némelyik megbetegszik és elpusztul. Immunrendszerük megtanulja csökkenteni a T-sejt-számot az ízesített víz hatására. A tudomány akkori állása szerint ez lehetetlenségszámba ment. Az immunrendszer „a test agya”, fogalmaz Francisco Varela, a párizsi műegyetemen működő neurológus-kutató, meghatározza a test én-tudatát - vagyis hogy mi az, ami beletartozik, mi az, ami nem.1Az immunsejtek a vérárammal beutazzák az egész testet, és kapcsolatba kerülnek úgyszólván valamennyi másik

számukra azonosíthatatlant megtámadják. Ez a támadás véd meg a vírusoktól, a baktériumoktól a ráktól vagy, amennyiben az immunsejtek

tévednek, autoimmun betegséget, azaz alleragyuak (illetve központi idegrendszeri nyúlványainak'á szervezetben) semmi köze az immunrendszerhez, s egyik sem képes befolyásolni a másik működését. Nincs pálya, amely összekötné a patkány ízlelő agyközpontjait a T-sejteket termelő csontvelőterületekkel. így vélték legalábbis egy évszázadon át. Időközben Ader szerény adaléka kikényszerítette, hogy újravizsgálják az immunrendszer és a központi idegrendszer kapcsolatát. A pszicho-neuroimmunológia foglalkozik vele, ami ma az orvostudomány egyik legjelentősebb határterülete. Már elne248

vezésében is az összefüggéseket hirdeti: pszicho, azaz lélek; neuro, azaz a neuroendokrin rendszer (ami az idegrendszert és a hormonrendszert foglalja magában) és immunológia, vagyis az immunrendszer. A kutatók úgy találták, hogy az agyban is, az immunrendszerben iTazokaTegelterjedtebb üzenetközvetítő vegyületek, melyek legnagyobb~Toncentrációban az emóciókat szabályozó idegi területeknél találhatók.2 A közvetlen fizikális összeköttetést, amelynek jóvoltából az érzelmek hatni képesek az immunrendszerre, különösen meggyőzően támasztják alá Dávid Feltennek, ÁdeFmünkatársának a kutatásai. Féltén először arra figyelt fel, hogy az érzelmek nagy hatással vannak az inzulinürítéstől a vérnyomásig mindent szabályozó vegetatív idegrendszerre. Féltén a feleségével, Suzanne-nal és más kollégákkal együttműködve kimutatta azt a csomópontot, ahol a vegetatív idegrendszer közvetlen kapcsolatba kerül a limfocitákkal és makrofágok- kal, az immunrendszer sejtjeivel.3 Elektronmikroszkóp segítségével olyan szinapszisszerű kapcsolódásokra bukkantak, ahol az autonóm idegrendszer végződései közvetlenül érintkeznek ezekkel az immunsejtekkel. Ez a kontaktus lehetővé teszi, hogy az idegsejtek idegi átvivőanyagot, neurotranszmittereket bocsássanak ki az immunrendszer szabályozására; sőt a dolog oda-vissza működik. Forradalmi felfedezés. Senki nem sejthette, hogy az immunsejtek idegi üzenetek célpontjai lehetnek. Féltén nem állt meg itt, vizsgálni akarta azt is, hogy mi a jelentősége ezeknek az idegvégződéseknek az immunrendszer működésében. Állatoknál eltávolított bizonyos idegeket az immunsejteket termelő, illetve tároló nyirokcsomóknál és lépnél, aztán vírusokkal szembesítette az immunrendszert. Az eredmény: erősen lecsökkent az immunreakció a vírusra. Féltén arra a következtetésre jutott, hogy idegvégződések hiányában az immunrendszer képtelen kielégítően reagálni a támadó vírusra vagy baktériumra. Vagyis az idegrendszer nem csupán kapcsoló- dik az immunrendszerhez, hanem elengedhetetlen a megfelelő 249

immunrnűkfxléshez. A másik kulcsfontosságú összeköttetés az érzelmek és az immunrendszer között a stresszhormonok ürítése révén keletkezjkTXl
MÉRGEZŐ ÉRZELEM: KLINIKAI ADATOK A bizonyítékok dacára a legtöbb orvos váltig szkeptikusan véíekeailTaz érzelmekről a klinikus gyakorlatban?Tnnekegyik oka, hogy jóllehet sok tudományos dolgozat tárgyalja a stressz és iTnegatív érzelmek káros hatását egynémely immunsejtekre, nem mindig egyértelmű, hogy ezeknek az elváltozásoknak a mértéke jelent-e valóságos különbséget orvosi szempontból. Mindazonáltal egyre többen ismerik el az érzelmek jelentőségét az orvoslásban. Dr. Camran Nezhat, a Stanford Egyetem kiemelkedő, laparoszkópos műtétekre szakosodott nőgyógyásza példáid így nyilatkozik: „Ha az operálandó beteg a műtét napján közli, hogy pánikba esett, és nem akarja a dolgot, elhalasztóm a beavatkozást. Sebészkörökben köztudott - magyarázza Nezhat hogy a holtra rémült betegen dolgozni rettenetes kínszenvedés. Túl sok vért 250

veszítenek, hajlamosabbak^-fertőzésre; a szövődményeiére. Sokkal jobb, ha nyugodtan mennek neki az egésznekL, Az ok kézenfekvő: a pániktól, a szorongástól felszökik a vérnyomás, és a nyomástól kitágult vénák erősebben véreznek a sebészkés alatt. Az erős vérzés az egyik legaggasztóbb sebészeti szövődmény, halált is okozhat. A ilyen orvosi anekdotáktól eltekintve is egyre több a bizonyíték, hogy az érzelmek klinikai szempontból se mellékesek Az érzelem orvosi jelentőségére vonatkozó legbeszédesebb adalékokat talán az a 101 kisebb tanulmány alapján készített összefoglaló szolgáltatja, amely ily módon több ezer férfi és nő példájával erősíti meg: az érzelmi viharok károsak az egészségre - bizonyos mértékig.6 A tartós szorongást, sokáig tartó levertséget és pesszimizmust, szakadatlan feszültséget, feloldhatatlan viszályt, nem lanyhuló gúnyt és gyanakvást elviselni kényszerülőket kétszere- sen fenyegeti egyebek közt az asztma, az ízületi gyulladás, a a gyomorfekély, a szívbaj (melyek itt tág értelemben vett, fő betegségcsoportoknak tekintendők). Ez a nagyságrend a gyötrő érzelmeket olyan súlyos rizikófaktoroknak mutatja, mint amilyenek szívbetegség esetében a dohányzás vagy a magas koleszterinszint - vészes egészségkárosító tényezőnek. Szögezzük le, hogy ez csak a nagy számok törvénye, és semmiképp sem jelenti, hogy akit krónikusan gyötörnek ilyen érzelmek, feltétlenül áldozatul esik a betegségnek. De az érzelem hatalmas szerepét a megbetegedésben jóval több is bizonyítja, mint ez a tanulmányok fölötti tanulmány. Ha részletesebben tekintjük bizonyos érzelmek adatait, kivált a nagy hármasét - harag, szorongás, depresszió -, világosabban láthatjuk, mi ezeknek az orvosi jelentősége, még ha egyelőre homály fedi is a hatásukat érvényre juttató biológiai mechanizmusokat. 7

ÖNGYILKOS DÜH „Régebben történt, meséli a férfi, oldalt beleszaladtak a kocsijába, és az ügy végeláthatatlan kálváriává dagadt. A biztosító szervizről szervizre küldözgette, és egyre jobban elfuserálódott az autója, 251

ráadásul további 800 dollárt követeltek rajta. És még csak nem is ő volt a hibás. Annyira betelt a pohár, hogy utóbb, ha a kocsiba kellett ülnie, rátört az utálkozás. Végül nem bírta cérnával, és túladott rajta. Az emlék hatására több év elmúltával is belesápad az indulatba.” Ezt a keserű emléket szándékosan idézték föl a Stanford Egyetem Orvosi Karán szívbetegek körében folytatott, haraggal kapcsolatos vizsgálatok részeként. A vizsgált betegek mindegyike, miként a fenti sorsvert férfi, túlesett már egy szívrohamon, és felvetődött a kérdés, vajon a harag jelentősen befolyásolja-e szívműködésüket. A hatás megdöbbentő volt: mialatt a betegek a dühítő esetekről beszámoltak, szívük 5 százalékkal kevésbé hatékonyan pumpált. 8 Egyeseknél a pumpálási hatékonyság 7 százalékkal vagy még többel esett vissza ezt a tartományt a kardiológusok már a szívizom vészesen akadályozott vérellátása jelének tartják. A szívműködés romlását más kellemetlen érzések, mint a szorongás vagy testi megerőltetés kapcsán nem észlelték; minden jel szerint a harag a szívre legkárosabb érzelem. A felzaklató eset taglalásakor a betegek azt mondták, csak feleannyira dühösek, mint annak idején voltak, s ez arra utal, hogy a szívműködésük akkor még kevésbé volt kielégítő. A fenti adalék egybevág a nagyobb léptékű összefüggésekkel, melyekre tucatnyi, a harag szívkárosító hatását tanúsító tanulmány világít rá.9 A régi okfejtés, miszerint a kapkodóL magasvérnyomásos, A-típusú személyiséget fokozottan fenyegeti a szívbetegség, nem állta meg a helyét, de a bukott elmélet új feíismeréshez egyengette az utat: a veszélyeztető tényező az ellenséges beállítódás. Az ellenséges beállítódás káros hatását főként dr. Redford \ Williamsnek a Duke Egyetemen végzett kutatásai bizonyítják.10 Williams például azt találta, hogy azoknál az orvosoknál, akik még hallgató korukban a legmagasabb pontszámot kapták egy ellenséges beállítódást vizsgáló tesztben, az ötvenéves kor alatti elhalálozás valószínűsége hétszeres volt az alacsony pontszá- múakhoz képest - a dühbe gurulási hajlandóság a korai halálnak biztosabb előjele volt más kockázati 252

tényezőknél, dohányzásnál, magas vérnyomásnál, magas koleszterinszintnél. Kollégája, dr. John Barefoot az Észak-carolinai Egyetemről, pedig kimutatta, hogy azoknál a szívbetegeknél, akiken angio- gráfiát végeztek, vagyis csövet bocsátottak a koszorúérbe a szervi elváltozások vizsgálata végett, az ellenséges beállítódást vizsgáló teszt eredménye és a koszorúér-betegség előrehaladottsága és súlyossága között korreláció van. Persze senki nem állítja, hogy a harag önmagában koszorúérbetegséget okozhat: csak egy a közrejátszó tényezők közül. Peter Kaufman, a National Heart, Lung and Blood Institute viselkedésórvostudományi részlegének vezetője így világosított fel: ..Nem^ tudjuk még, hogy a düh és az ingerlékenység oka-e a koszorúér- Hetegség korai kialakulásának, vagy csupán súlyosbítja a helyzetet, ha a betegség már bekövetkezett, netán igaz ez is, az is. De vegyünk egy húszévest, aki gyakran gurul dühbe. Minden- haragos közjáték tovább terheli á szívet azzal, hogy felpörgeti a szívverést, megugrasztja a vérnyomást. Ha ez gyakran ismétlődik hosszú időiTáh károsodást okozhat, főleg mert a koszorúereken minden szívveréskor átörvénylő vér a szervben apró szakadásokat idézhet elő, amelyek kedveznek a foltképződésnek. Ha megrögzött ingerültség miatt a szívverés szapora, és a vérnyomás magas, harminc év távlatában felgyorsíthatja a foltképző- / dést, és így

J

koszorúér-betegséghez vezethet.”11

253

Kialakult szívbetegségnél a harag olvan_ mechanizmusokat ( hoz' működésbe, melyek csökkentik a szívműködés hatékonysá- gat7 mint a szívbetegelTdühítő élményei rávilágítottak. Vagyis a düh valóban gyilkos azok esetében, akik már megbetegedtek. Egy példa: a Stanford Egyetem Orvosi Karán 1012 férfit és nőt,

akik elsze szintjük is magas volt, a haraggal járó veszély megötszöröződött. nvedt TTVale Egyetem kutatój^rámutatnak arra, hogy nemcsak a ek már egy szívrohamot, esetenként nyolc éven át nyomon követtek, és kimutatták, hogy a kezdettől legagresszí- vabb, legingerlékenyebb férfiak legtöbbjét érte második szívroham is.12 Hasonló eredményt hozott a Yale Egyetem Orvosi Karán 929 férfival végzett vizsgálat is, amikor három évig követték nyomon a betegeket.'5 A könnyen haragra gerjedőnek osztályozottakat háromszor olyan gyakran vitte el szívmegállás, mint kiegyensúlyozottabb kedélyű sorstársaikat. Ha a koleszterin/ harag növeli a szívhalál kockázatát, hanem minden oly an nega- s tívérzelmi beállítódás,"amely réndszereseTistresszhormonokkal árasztja el a Ezek a kutatási eredmények nem jogos haragunk elfojtását szorgalmazzák. Sőt, bizonyított, hogy ha úgy, ahogy van, lenyeljük a kritikus pillanatban, a testi zaklatottság csak nő, és a vérnyomás is felszokheüHviasrészt viszont, mint az 5- fejezetben olvashattuk, ha a haragot azonnal kiadjuk magunkból, voltaképpen a gerjesztésével egyenlő, s így válhat a legvalószínűbb reakcióvá minden bosszantó szituációban. Williams ezt a paradoxont azzal a következtetéssel oldja fel, hogy a harag állandósult jellege messze többet nyom a latban, mint az, hogy dühünket kimutat254

szervezetet. De az érzelem és a szívbetegség összefüggésének tudományosan leginkább alátámasztott momentuma a harag: a Harvard Orvosi Karán végzett felmérés során ezerötszáz férfit és nőt, akik szívrohamon estek át, arról kérdeztek, milyen érzelmi állapotban voltak az eseményt megelőző órákban. A szívmegállás kockázatát a düh több mint kétszeresére emelte a már szívbetegeknél: a veszélyeztetett periódus hozzávetőleg két óra volt a dühbe gurulást követően.' 4

255

juk-e vagy sem. Az esetlegesen megnyilvánuló ingerültség nem ártalmas az egészségre, probléma akkor lesz belőle, ha az ingerültség állandósulása ellenséges személyes stílushoz vezet - amelyet bizalmatlanság, cinizmus, a rosszindulatú megjegyzésekre, letorkolásokra való hajlam jellemeznek a nyilvánvalóbb dühöngés, indulatkitörések mellett. 16 Jó hír, hogy a krónikus harag nem feltétlenül halálos ítélet: az ellenséges beállítódás mint szokás megváltoztatható. A Stanford Egyetem Orvosi Karán szívrohamon átesett betegek egy csoportja olyan programon vett részt, amely elősegítette a lobbanékonyságukat előidéző attitűdök enyhülését. Ez a haragkontrolltréning a második szívroham valószínűségének 44 százalékos csökkenését idézte elő azokhoz képest, akik semmit sem tettek azért, hogy ellenséges beállítódásuk megváltozzon.” Williams is alkotott ilyen programot, s az is áldásosnak bizonyult.18 Miként a stanfordi program, az érzelmi intelligencia alapelemeit oktatja, t főként a gerjedő harag mielőbbi felismerését, kézben tartását es az empátiát. A pácienseket felkérik, azon melegében firkantsák le cinikus és ellenséges gondolataikat. Ha a gondolat makacsul visszatér, igyekeznek rövidre zárni őket oly módon, hogy azt mondják (vagy gondolják): Stop! Buzdítást kapnak, hogy kritikus helyzetben módszeresen helyettesítsék ésszerű gondolatokkal a cinikusakat, gyanakvókat - például ha nem jön a lift, keressenek jóindulatú magyarázatot, s ne valami képzelt tre- hány hólyagot kívánjanak a pokolba, úgy is mint a galiba okozóját. Idegölő érintkezéseknél megtanulják a másik ember szemszögéből nézni az egészet - az empátia is gyógyír a haragra. Williams mondta nekem: „Az ellenséges beállítódás ellenszere, ha megnyitjuk a szívünket. Motiváció kérdése az cgész. Ha az emberek belátják, hogy ellenséges beállítódásuk korán sírba

<et, készek arra, hogy megpróbáljanak változtatni magaionT ------- — --- ------ ---------------

256

STRESSZ: TÚLZOTT, NEM HELYÉNVALÓ SZORONGÁS „Egyfolytában nyugtalan és feszült vagyok. Az egyetemen kezdődött. Végig színjelesen végeztem, de szakadatlanul rágtam magam a jegyeimen, azon, hogy a többiek meg a tanárok ked- velnek-e, hogy pontosan beérek-e az órákra - csupa ilyesmin. A szüleim nagyon is elvárták, hogy jól, példásan tanuljak... gondolom, ezt a nyomást nem bírtam, mert a gyomorpanaszaim elsőéves koromban kezdődtek. Azóta kell nagyon vigyáznom a koffeintartalmú italokkal meg a fűszeres ételekkel. Megfigyeltem, hogy ha feszült vagyok és aggódom, belobban á gyomrom, és mivel szinte mindig izgatom magam valamin, az egész, életem egy nagy émelygés. ”” A szorongás - az élet feszültségei által okozott kellemetlen érzés az az emóció,.amcjyneka betegség kitörésében_és^.gyógyulásban játszott szerepét talán, a legsúlyosabb tudományosír.vekkel^tárnasztották alá. Ha a szorongás felkészít arra, hogy elbírjunk valami veszéllyel (vélhetőleg ez volt a szerepe az evolúció során), jó szolgálatot tesz. De modern életünkben gyakori, hogy á szorongás túlzott és nem helyénvaló - aggodalomba ejtecsupán a valós veszélyek, melyekkel szembenézni kényszerülünk. Az vagy elmeszülemények is, nem ismétlődő szorongási rohamok magas stressz-szintet jeleznek. Az asszony, akinél az állandó aggodalmaskodás felfokozza a gyomor-bél panaszokat, tankönyvbe illő példája annak, hogyan súlyosbíthatja a szorongás és a stressz az egészségügyi problémákat. Az Archives of Internál Medicine 1993-ban közölt beszámolót a stressz és a betegség összefüggésének kimerítő vizsgálatairól, s ebben Bruce McEwen, a Yale pszichológusa széles hatásspektrumra mutat rá: az immunrendszer rákáttéteket felgyorsító veszélyeztetése; a vírusfertőzésekre való hajlam fokozódása; az érelmeszesedéshez vezető foltképződés és a szívizomin-

257

farktust elősegítő vérrögképződés súlyosbodása; az I-es típusú cukorbaj bekövetkeztének, a Il-es típusú cukorbaj kifejlődésének felpörgése; asztmatikus roham súlyosbodása vagy kivál- tódása.2,) Ajitressz fekélyesedést válthat ki a gyomor-bél trak7 jusban. ulcusos vastagbélgyulladást vagy egyéb gyulladásos bántalmat. Maga az agy sem marad érintetlen a hosszan tartó stressz távlati hatásaitól, károsodhat egyebek közt a hippocam- pus, azaz a memória. Általában véve, szögezi le McEwen, „egyre több- a bizonyíték, hogy az idegrendszert elnyűvik a stresszes figyelemreméltó bizonyítékait szolgáltatják a\ distressz élmények”.21egészségre gyakorolt befolyásának a megfázásos, infu önösenluenzás, herpeszes fertőző betegségek kapcsán megejtett vizsgálatok. Valamennyien szakadatlanul érintkezünk ilyen vírusokkal, de immunrendszerünk rendszerint sikerrel veszi fel velük a harcot - csakhogy érzelmi stresszhelyzetben ez a védelmi mechanizmus többször mond csődöt. Az immunrendszer állóképességét vizsgáló közvetlen próbák kimutatták a stressz és a szorongás gyengítő hatását, de a legtöbb ilyen eredménynél nem J egy értelmű az immungyöngeség klinikai jelentősége - vagyis az, hogy mértéke utat nyite a betegségnek.22A stressz és a szoron- gás e cszségveszélyeztető hatásának tudományosabb alátámasztását inkább azok a későbbi tanulmányok adják, melyek egészséges emberekből indulnak ki, s észlelik előbb a kellemetlen érzések fokozódását, majd az immunrendszer gyöngülését, végül a betegség bekövetkeztét. Tudományos szempontból az egyik legérdekfeszítőbb kísérletet Sheldon Cohen, a Carnegie-Mellon Egyetem pszichológusa végezte az angliai Sheffieldben, megfázásra szakosodott kutatócsoporttal együttműködve: gondosan felmérte, hogy a kísérleti személyeket mennyi stressz érte mindennapjaikban, aztán módszeresen kitette őket egy megfázásvírusnak. Nem minden exponált személyen tör ki az influenza; a robusztus immunrendszer visszaverheti és gyakran vissza is veri a vírust. Cohen

258

azt találta, hogy minél több a stressz egy ember életében, annál valószínűbb, hogy elkapja a náthát. A kevés stresszel élók 27 százaléka lett náthás a vírussal való érintkezést követően; a legstresszesebben élőknek ellenben 47 százaléka - ez közvetlen bizonyíték arra, hogy maga a stressz gyengíti az immunrendszert.25 (Lehet, hogy ez az eredmény csupán megerősíti az általános megfigyelést, illetve gyanút, szigorú tudományossága folytán mégis korszakalkotó.) Ugyanígy három hónapon át súrlódásokról, felzaklató eseményekről pl. házastársi veszekedésekről - naplót vezető házaspároknál is kimutatható volt egy7 erőteljes minta: három-négy7 nappal a különösen feszült momentumok után megfázásba vagy felső légúti betegségbe estek. Ez az eltolódás pontosan megfelel több, sűrűn előforduló vírus lappangási idejének, vagyis leszűrhető, hogy a párok a szorongás vagy a zaklatottság tetőfokán voltak leginkább sebezhetők.24 Ez a stressz indukálta fertőződési minta a herpeszvírus esetében is kimutatható^a~szájkisebesedésre éppúgy érvényesen, mint a nemi szervek megbetegedéseire. A herpeszvírnsnak kitett emberek szervezetében ott lappang a fertőzés, s időnkéntjellángűLz\Jiery£szvírus_aktivLtása^a-yér antitestszintjén mérhető le. Ezzel a mérési móddal kimutatták a herpeszvírus reaktiválódá- sát medikusoknál az év végi vizsgaidőszakban, nemrég elvált nőknél és olyanoknál, akiket AIzheimer-kórban szenvedő családtagjuk gondozása állandó feszültségnek tett ki.25 A szorongás káros hatása nem merül ki abban, hogy az immunreakció hatásfokát rontja: egyéb kutatások a szív- és érrendszeri ártalmakra hívják fel a figyelmet. A férfiakat a krónikus ingerültség és a dühös epizódok terelik leginkább a szívbetegség felé: meglehet, a nőknél aszorongás és a rettegés a gyilkos érzelmek. A Stanford Egyetem Orvosi Karán több mint ezer, egyszer már szívrohamot elszenvedett férfi és nő bevonásával folytatott vizsgálatnál a második szívrohamot is elszenvedő nőket a félelem és a szorongás magas foka jellemezte. A félelem

259

nemegyszer gyötrő fóbiák formájában tört felszínre: az első szívroham után a beteg nem ült többé a volán mögé, felmondta az állását, netán ki se mozdult hazulról.26 A lelki stressz és a szorongás alattomos testi tünetei - amilyü7 neket a nagy felelősséggel járó állás vagy az egyedülálló anyának a gy ermekmegőrző és a munkahely között lej tett tojástánca okoznak - ma már nagyfokú anatómiai árnyaltsággal érhetők tetten. Stephen Manuck például, a Pittsburghi Egyetem pszichológusa^ harminc önkéntes jelentkezőt vetett alá kemény, szorongással sűrűn tarkított laboratóriumi próbatételnek, s közben figyelemmel kísérte a férfiak vérképét, különös tekintettel a vérlemezkék által ürített adenozintrifoszfát vegyületre, azaz ATP-re: ez vér- edény-elváltozásokat idézhet elő, idővel szívrohamot, agyvérzést okozva. Mialatt az önkéntesek nagy stresszben voltak, ATP-szint- jük élesen felszökött, miként pulzusszámuk és vérnyomásuk is. Érthető, ha a legnagyobb veszélyeztetettséget azoknál feltételezik, akiknek munkája „húzós”: magas követelménynek kell eleget tenniük, miközben a munkavégzés körülményeire gyakorlatilag nincs befolyásuk (a buszsofőröknél például emiatt gyakori a magas vérnyomás). 569, vastag-, illetve végbélrákos beteg, illetve megfelelő kontrollcsoport bevonásával folyt az a vizsgálat, amely kimutatta: azoknál, akiknek az elmúlt tíz év során elmérgesedett munkahelyi konfliktusokban volt része, a daganat kialakulásának veszélye öt és félszeres azokhoz képest, akiknek ilyen stressz nem jutott ki.27 Mivel a kellemetlen érzelmek orvosi szempontból olyan széles skálán érvényesülnek, a stressz okozta testi zaklatottság ellen ható relaxációs technikákat alkalmaznak a krónikus betegségek széles körében a tünetek enyhítésére. Ide tartoznak a szív- és érrendszeri betegségek, a cukorbaj bizonyos válfajai, az ízületi gyulladás, az asztma, a gyomor-bél panaszok és a tartós fájdalom, hogy csak néhányat említsünk. Amennyit a stressz és az érzelmi dúltság súlyosbít a tüneteken, annyi enyhülést hozhat. ha a belegképes ellazulni és úrrá lenni kavargó érzésein.28

260

A DEPRESSZIÓ EGÉSZSÉGÜGYI KOCKÁZATAI Az asszonynál áttétes mellrákot állapítottak meg, a rosszindulatú daganat kiújulását és szétterjedését évekkel a sikeresnek hitt sebészeti beavatkozás után. Az orvos gyógyulásról már szót sem ejtett, a kemoterápia legjobb esetben is csak néhány hónap haladékot adhatott. Az asszony érthető módon depresszióba esett - olyannyira, hogy valahányszor felkereste az onkológust, egy ponton mindig elsírta magát. Az onkológus ilyenkor azonnal kiküldte a rendelőből. Tekintsünk el az onkológus felháborító ridegségétől; gyógyászati szempontból vajon számított-e, hogy tudomást sem vett betege állandó levertségéről? Ha a betegség ennyire eluralkodott, valószínűtlen, hogy bármilyen érzelmi megnyilvánulás hatni tudna rá. Az asszony depressziója bizonyára negatívan befolyásolta utolsó hónapjainak életminőségét, mindazonáltal egyelőre vitatott, mennyire hat a rákbetegség lefolyására a melankólia.2’ Számos vizsgálatot ismerünk a ráktól eltérő kórképek esetében is arról, hogy a depressziónak mi a hatása; hogy a már bekövetkezett betegségnél ront az állapoton. Egyre gyűlnek a bizonyítékok, hogy súlyos betegeknél, ha depressziót kapnak, gyógyászati szempontból is előnyös, ha ezt a depressziót szakszerűen kezelik. Ajlepresszió kezelésénéLa-bonvodalom egyik forrása az, hogy tünetei^ például az étvágytalanság, az egykedvűség, könnyen ösz- szemossák más ete e^RéT főleg a pszichiátriai diagnózis terén kevéssé járatos orvosoknak. Ha szemet hunynak a depresszió felett, csak roirtaproblémán, mert azt jelenti, hogy a beteg depressziója - akárcsak a síró mellrákosé - sem figyelemben, sem kezelésben nem részesül. S a diagnózis, illetve a kezelés elmulasztása súlyos betegség esetében növeli a halálos kockázatot. Például 100 beteg közül, akiken csontvelő-átültetést végeztek, a 13 depresszióba esettből 12-en haltak meg az átültetést követő egy éven belül, míg a fennmaradó 87-ből 34-én voltak életben két évvel később.30 Azok a krónikus veseelégtelenségben szenvedő, dializált betegek pedig, akiknél súlyos depressziót állapítottak meg, többnyire meghaltak két éven belül; a depresszió biztosabb előjele volt a közelgő halálnak az 261

orvosi prognózis bármely eleménél.31 Itt az érzelmet az egészségi állapottal nem annyira a biológia, mint inkább az attitűd kapcsolja össze. A depressziósok a kívánatosnál jóval kevésbé tartották magukat az orvosi előírásokhoz - megszegték például a diétát, ami növelte veszélyeztetettségüket. A depresszió minden jel szerint súlyosbítja a szívbetegséget is. Egy tanulmány 2832 középkorú férfit és nőt követett nyomon 12 éven át; tanúsága szerint azoknak, akik gyötrő kétségbeesést és reménytelenséget éreztek, fokozottan kellett szívhalállal számolniuk.32 A legsúlyosabb depresszióban szenvedő 3 százalék szívhalálozási aránya négyszeres volt azokéhoz képest, akiket elkerült a depresszió. A depresszió különösen komoly egészségügyi kockázatot je- .lent a szívrohamon átesetteknek.33 Egy montreali kórházban- felmérést végeztek az első szívrohamuk után hazabocsátott betegek között; a depressziósok halálozási kockázata kiugróan magas volt az első hat hónapban. Minden nyolc beteg közül az egy mélyen depressziósra vonatkoztatva, a halálozási arány ötször magasabb volt, mint más hasonló kórképtől szenvedőké - s ezzel a depresszió jelentőségben utoléri a szívhalál legfőbb orvosi rizikófaktorait, amilyen pl. a bal kamra rendellenes működése vagy a korábbi szívrohamok. Annak, hogy a depresszió növeli a további szívrohamok valószínűségét, oka lehet a szívritmus szeszélyessége, amely megnöveli a végzetes aritmia kockázatát. Mint kiderült, a depresszió a medencecsonttörésből való fel- épülést is gátolja? Egy idős nóknTedencécsonttöréseivel foglal- tozó cikk több ezer, kórházi felvételkor végzett pszichiátriai értékelést tekint át. Akik kórházba kerülésükkor depressziósok voltak, átlagban nyolc nappal tovább maradtak, mint hasonló

262

sérüléssel a nem depressziósok, és harmadannyi esélyük volt, hogy újra lábra kaphatnak. Azok a depressziós nők ^piíban^ akik pszichiátriai gondozásban is részesültek az egyéb gyógyke- zelések mellett, kevesebb fizikoterápiával is visszanyerték járási képességüketTés a kórházból való elbocsátást követő három hónapban kevesebbszer kerültek vissza a kórházba. Az orvosi ellátást legsűrűbben igénybe vevők tíz százalékához tartozó gyakran egyszerre több betegségtől, pl. szívbajtól és cukorbajtól is szenvedő' - betegek közül minden hatodik súlyosan depressziós, mutatja ki egy tanulmány. Amikor ezeknél a betegeknél kezelték a depressziót, az egy évben betegállományban töltött napok száma 79-ről 51-re esett azoknál, akiknél a depresszió nagyfokú volt, és 62-ről egészen 18-ig csökkent az enyhe depresszióval kezeiteknél.34

A POZITÍV ÉRZELMEKJJVÓGYÁSZATI HASZNA Impozáns tehát a bizonyítékok sokasága, melyek a harag, a szorongás és a depresszió egészségkárosító hatásáról tanúskodnak. Ha a harag vagy a szorongás krónikussá válik, fogékonnyá tesz egy sor betegségre. Jóllehet a depressztómem feltétlenül segíti elő a megbetegedést, akadályozza az^eszség visszanyerését, és növeli a halálos rizikót, kivált/a súlyos állapotban lévő, legyengült beteg esetében. / Ha a sokféleképpen jelentkező érzelmi distressz káros, az ezzel ellentétes érzelmi vondlat jótékony lehet - bizonyos mértékig. Ne áltassuk magunkat azzal, hogy a pozitív érzelmek gyógyhatásúak, vagy hőgy a boldogság, a kacagás fordulatot hozhat egy súlyos betegségben. A pozitív érzelmek hatása ugyan meglehetősen csekély, számos vizsgálat alapján mégis levonható a következtetés, hogy ezeknek az érzelmeknek kiemelkedő szerepük vaj^azon változók sokaságában, amelyek egy-egy betegség lefolyására hatnak.

A

PESSZIMIZMUS ÁRA - ÉS AZ OPTIMIZMUS ELŐNYEI

Mint a depresszióért, a pesszimizmusért is az egészségünkkel fizetünk - az optimizmusból viszont előnyünk származik. Egy példa: 122, szívrohamon átesett férfinál osztályozták optimizmusuk, illetve pesszimizmusuk szempontjából. Nyolc évvel később a 25 legpesszimistább férfiból 21 már halott volt, a legoptimistább 25-ből viszont csak hatan haltak meg. Lelki beállítottságuk megbízhatóbban jelezte túlélési esélyüket az összes orvosi rizikófaktornál, ideértve a szív károsodását az első szívroham során, az artériaelzáródást, a koleszterinszintet vagy a vérnyomást. Egy másik kutatás rávilágított, hogy a bypass-műtétre bocsátott páciensek közül az optimistábbak felépülése jóval gyorsabban, kevesebb szövődménnyel ment végbe, mint a peszszimistábbaké.35 Mint közeli rokona, az optimizmus, a remény is gyógyító erejű. Akikben több a reménykedés, érthető módon jobban viselik a megpróbáltatásokat az orvosi kezelés során is. Hátgerincsérü- lés következtében megbénultakat vizsgál egy tanulmány, s kimutatja, hogy a reménykedők a testi mobilitás magasabb szintjét voltak képesek elérni, mint azok, akiknek sérülése ugyanannyira volt súlyos, de kevésbé bizakodtak. A remény különösen sokatmondó a hátgerincsérülés okozta bénulás esetében, mert ez a tragédia rendszerint baleset következtében, húsz-egynéhány évesen éri az áldozatot, s következménye életre szóló. Az illető érzelmi reakciója nagyban befolyásolja, hogy milyen mértékben lesz képes erőfeszítéseket tenni azért, hogy fokozottabban nyerje vissza testi és társadalmi aktivitását.36 Több magyarázat is kínálkozik, hogy azoptimista vagy pesszi- mista egyik elmélet szerint a pesszimizmus a depressziónak egyengeti, aZ-Uiatraz pedig megzavarja az immunrendszer ellenálló képgs- ségét a daganatokkal, fertőzésekkel szemben - ez jelenleg még légből kapott spekuláció. Az is lehet, hogy a pesszimisták elhanyagolják magukat vizsgálatok láttak napvilágot arról, hogy a szimisták többet isznak és doliánypznak,kevesebbet edzik fgstüket, mint az optimisták, és általában sokkal kevésbé ügyelnek egészségükrgZSegy napon még az is kiderülhet, Hogy a reménykedés élettana valamiképpen segíti biológiailag a szervezet 263

küzdelmét a betegséggel.

BARÁTI SEGÍTSÉG: A KAPCSOLATOK GYÓGYÍTÓ ERIJE írjuk hozzá a csöndet az egészségkockáztató érzelmi tényezők listájához - a szoros érzelmi kapcsolatokat pedig a jótékony tényezőkhöz. Egy több mint húsz éven át folytatott, harminchétezer személyt felölelő vizsgálat tanúsítja, hogy az elszigeteltség - ha az az érzésünk, hogy nincs senkink, akivel legbensőbb érzelmeinket megoszthatnánk vagy szoros kapcsolatra léphetnénk - megduplázza annak valószínűségét, hogy megbetegszünk vagy meghalunk.37 ^elszigeteltség önmagában, szűri le egy dolgozat a Science cíníűfolyoiratbárg „a halálozásnak legalább olyan jelentőségű tényezője, mint a dohányzás, a magas vérnyomás, a magas koleszterinszint, az e izas vagy a teste es hiánya”. Valóban, míg a dohányzás csak 1,6 faktorral növeli a halálozási kockázatot, a magányosságnál ez az érték 2,0, vagyis mint egészségkárosító tényező többet számít.38 Az elszigeteltség ajcrfiaknak na óbb csapás, mint a nőknek_ A magányos férfiak halálozási kockázata két-háromszorosa a szoros társadalrní kötelékbcn élő férfiakénak; magányos nőknér csak másfélszer akkora a kockázat a társadalmi hálózatba jobban bekapcsolódott nőkhöz képest. Az elszigeteltség eltérő hatása a férfiakra és a nőkre talán magyarázható azzal, hogy a nők_ kapcsolatai többnyire bensőségesebbek érzelmileg a férfiak kapcsolatainál^. egy nőt kevés szál is johh-an megerősít, mint az ugyanilyen kisszámú barátsággal rendelkező férfit. A magány tvrmészetesen nem egyenlő az elszigeteltséggel; sokan boldogok és elegedettek~annálTeÍ1enéré, hogy egyedül élnek, vagy kevés baráttal érintkeznek. Inkább a többi embertől való elszakadás szubjektív érzete, a támasznélküliség veszélyes orvosi szempontból. Baljós hír ez annak tükrében, hogy a magányos tévézés gerjesztette elszigetelődés egyre gyakoribb, és megszűnőben vannak az olyan társadalmi szokások, mint a klubba járás, a vendégeskedés; annál értékesebbek az Anonim Alkoholisták típusú önsegélyező kezdeményezések a közösségi élet 264

pótlékaként. Az elszigeteltség mint halálozási rizikófaktor hatalmát - és a szoros kapcsolatok gyógyító erejét - példázza száz csontvelőátültetésen átesett személy vizsgálata.39 A páciensek közül, akik úgy érezték, hogy házastársuk, családjuk és barátaik mellettük állnak a bajban, 54 százalék volt életben két évvel a műtét után, szemben az ilyen támogatást nélkülözni vélők 20 százalékával. Ugyanígy, idős embereknek, ha szívrohamot szenvednek el, de kettő vagy több olyan ember van az életükben, akihez érzelmi támaszért fordulhatnak, kétszeres az esélye több mint egy évvel túlélni a rohamot azokhoz képest, akik nem számíthatnak senkire.40 Az érzelmi kötelékek gyógyító hatalmát legbeszédesebben talán egy 1993-ban nyilvánosságra hozott svéd tanulmány hirdeti.41 A svédországi Göteborgban valamennyi 1933-as születésű férfi részt vehetett ingyenes orvosi kivizsgáláson; a 752 férfit, aki igénybe vette a lehetőséget, hét év múlva újra felkeresték. Időközben 41-en haltak meg közülük. A férfiaknál, akik az első vizsgálatnál azt vallották, hogy erős érzelmi stressznek vannak kitéve, a halálozási ráta háromszor akkora volt, mint azoknál, akik nyugodt, békés életről számoltak be. Az érzelmi nyomorúságot olyasmik okozták, mint súlyos ányagi gond, bizonytalan munkahely vagy az állás elvesztése, biroságLügy^ illetve válás. Ha három vagy több fordult elő ezek közül a vizsgálatot megelőző évben, jóslatértékűbb volt a hét éven belül bekövetkező halálra vonatkozóan, mint az orvosi mutatók, például a magas vérnyomás, a trigliceridek magas koncentrációja vagy a magas szérumkoleszterin-szint a vérben. Azoknál a férfiaknál azonban, akik teherbíró bizalmi hálózatról számolhattak be - feleség, jó barátok és társaik -, semmiféle összefüggés nem volt kimutatható a magas stressz-szint és a halálozási ráta között. Mivel kiönthették a szívüket valakinek, és vigaszt, segítséget, tanácsot meríthettek másoktól, az élet csapásai nem halálosan érték őket. A stressz kivédése szempontjából perdöntő a kapcsolatok minősége, de a számuk sem mellékes. A rossz kapcsolatok megbosszulják magukat. A házastársak közötti veszekedés _például negatívan hat az immunrendszerre/; Felmérést végeztek kollégiumi szobatársak körében, és kiderült, minél kevésbé szívelik egymást, annál hajlamosabbak a 265

megfázásra és az influenzára, és annál többet koptatják az orvosi rendelők küszöbét. John Cacioppo, Ohio állam egyetemének pszichológusa, akinek a nevéhez a szobatársvizsgálat fűződik, maga mondta nekem: „Életünk legjelentősebb kapcsolatai fűznek azokhoz, akikkel nap mint nap találkozunk, s igazából tőlük függ az egészségünk. S minél jelentősebb életünkben egy kapcsolat, egészségünk szempontjából annál jobban számít.”43

AZ ÉRZELMI TÁMOGATÁS GYÓGYÍTÓ ERIJE A Robin fíood víg kalandjaiban Robin azt javasolja ifjú hívének: „Mesélj bajodról, szólj szabadon. A szavak árja mindig megkönnyebbíti a bánattelt szívet: olyan, mint mikor megnyitják a malomtó zsilipjét.” Ez a darabka népi bölcsesség figyelemre érdemes; a gondterhelt szívet megkönnyebbíteni minden jel szerint hozzátartozik a jó orvosláshoz. Robin tanácsát James Pennebaker erősíti meg, aki pszichológus a Southern Methodist Universityn, és egy kísérletsorozat révén kimutatta: ha a betegekét rábírják, valljanak arról, ami a legjobban aggasztja őket, jótékony hatású orvosi szempontból.4,1 Módszere feltűnően egyszerű: az embereket megkéri, hozzávetőleg öt napon át tizenöt-húsz percet szenteljenek annak, hogy fogalmazást írnak pl. „életük legnagyobb traumájáról” vagy valami aktuális, égető gondról. Nem kötelező megmutatniuk írásaikat. Ennek a gyónásnak a hatása meghökkentő: megélénkült immunműködés, az elkövetkező hat hónap folyamán lényegesen kevesebb vizit az orvosi rendelőben, kevesebb hiányzás a munkahelyről, sőt, a májenzimműködés javulása. Ráadásul éppen azoknál javult leglátványosabban a májfunkció, akik a lezakla- tottabb érzelmekről adtak számot. Egy bizonyos minta mutatkozott a zavaró érzelmek „legegészségesebb” megszellőztetésének: először kifejezni a szomorúság, aggodalom, düh magas fokát - bánnilyen zaklató érzelmet vált is ki a téma; aztán a rákövetkező napokban elbeszélést szőni köré, értelmet találni a traumában vagy a keservcskedésben. A folyamat persze némiképp rokon azzal, amikor az emberek 266

pszichoterápia keretében fedik fel ezeket a gondokat. Penne- baker eredményei valóban megindokolni látszanak más vizsgálatok végkövetkeztetéseit, melyek szerint a sebészi beavatkozás vagy az orvosi kezelés mellett pszichoterápiában is részesülő betegek orvosi szempontból vett állapota gyakran kielégítőbb azokénál, akik csak az orvosi kezelést kapják meg.45 Az érzelmi támasz nagy jelentőségének a klinikum vonatkozásában talán legátütőbb bizonyítása a Stanford Egyetem Orvosi Karán történt, előrehaladott, áttétes mellrákban szenvedő nők csoportjaiban. Ezeknél a nőknél a kezdeti, gyakran műtétet magában foglaló kezelés után a rák visszatért, és elhatalmasodott a szervezetükben. Klinikai szempontból csak idő kérdése volt, mikor végez velük a rák. Dr. Dávid Spiegel, aki a kísérletet vezette, legalább annyira meglepődött az eredménytől, mint az orvostársadalom: az előrehaladott mellráktól szenvedő nők, akik hetente eljártak sorstársnőik találkozójára, kétszer annyi időt éltek még, mint azok, akiknek magányosan kellett szembenézni ugyanezzel a bajjal. 46 Valamennyi no ugyanabban a szabályos kezelésben részesült; a különbség egyedül az volt, hogy néhányan csoportfoglalkozásra is jártak, ahol könnyíthettek a szívükön olyanok között, akik megértették, mit élnek át, és készek voltak félelmeikre, fájdalmukra, dühükre odafigyelni. Gyakran csak itt beszélhettek nyíltan érzéseikről, mert hozzátartozóik rettegtek attól, hogy rákbetegségük, közelgő haláluk szóba kerüljön. A csoportfoglalkozáson részt vevő nők átlagban még harminchét hónapot éltek, azok a betegek, akik nem jártak ide, csak átlag tizenkilencet - s ennél az állapotnál nincs az a gyógyszer vagy beavatkozás, ami a várható élettartamot ennyivel meghosszabbíthatná. Dr. Jimmie Holland, a SloanKettering Memóriái Hospital, New York város rákterápiás központjának pszichiáter-onkológus főorvosa mondta nekem: „Ilyen csoport kell minden rákbetegnek.” Ha valami új gyógyszer hosszabbíthatná meg ennyivel az életet, a gyógyszergyártó cégek ölre mennének miatta.

ÉRZELMI INTELLIGENCIA AZ ORVOSLÁSBAN Aznap, amikor a rutinvizsgálat vért mutatott ki a vizeletemben, az 267

orvosom diagnosztikai vizsgálatra küldött, melynek során radioaktív festéket fecskendeztek be. Egy asztalon feküdtem, s fölöttem a röntgen felvételeket készített arról, hogyan halad a festék a veséimben és a hólyagomban. A vizsgálat közben nem voltam egyedül: közeli barátom, maga is orvos, történetesen ott volt látogatóban, és elkísért a kórházba. Bent ült a helyiségben, mialatt a röntgen automatikusan fordult új meg új irányba, zúgott, kattogott; forgott, zúgott, kattogott. A vizsgálat másfél óra hosszat tartott. A legvégén besietett a nefrológus szakorvos, gyorsan bemutatkozott, majd visszavonult tanulmányozni a felvételeket. Nem jött vissza, hogy közölje a leletet. A vizsgálóból kifelé menet a barátommal összefutottunk a neurológussal. A vizsgálattól megviselten, kissé kábán nem volt annyi lélekjelenlétem, hogy előálltam volna az egy kérdéssel, amely reggel óta foglalkoztatott. Orvos barátom szerencsére megtette helyettem. - Doktor úr - szólította meg -, a barátom édesapja hólyagrákban halt meg. Nagyon szeretné tudni, hogy ön látta-e daganatnak bármi jelét a röntgenfelvételeken. - Nem látszik rendellenesség - hangzott a kurta válasz, és az orvos már ott se volt. Képtelenségem arra, hogy a legfontosabb kérdéssel előrukkoljak, ezerszer ismétlődik napjában számtalan kórházban és klinikán. Orvosi rendelők előterében várakozó betegek közt végeztek egy vizsgálatot, s kiderült, valamennyien átlag 3-4 kérdést szándékoztak feltenni az orvosnak. A rendelőből kilépők azonban csak átlag másfél kérdésükre kaptak választ.47 Ez az eredmény is adalék ahhoz a számtalan hiányossághoz a betegek érzelmi igényeinek kielégítésében, ami napjaink orvoslását jellemzi. A megválaszolatlan kérdések bizonytalanságot, félelmet, pánikot gerjesztenek. A beteg pedig vonakodik együttműködni a kezelésnél, ha nem egészen érti, mi a célja. A medicina sokféleképpen tágíthatja az egészség képzetét, hogy az a betegség érzelmi valóságát is magában foglalja. A betegnek például rutinszerűen fel lehet kínálni a bővebb információt, ami elengedhetetlen ahhoz, hogy érdemben dönthessen, milyen kezelést akar; egyes helyeken számítógépes nyilvántartást bocsátanak az erre igényt tartók rendelkezésére a bántal- mukkal kapcsolatos orvosi irodalomról, hogy 268

egyenrangúbb partnerei lehessenek az orvosnak a körültekintő, tájékozott döntésben.8 Másfajta megközelítés az olyan tréning, amely pár percben megtanítja a betegeket a hatékony kérdezésre, hogy ha három kérdéssel várakoznak a rendelő ajtaja előtt, három válasszal jöjjenek ki onnan.49

269

Amikor a betegnek sebészeti beavatkozással, nehéz, fájdalmas vizsgálatokkal kell szembenéznie, különösen hevesen szorong - s ez az a pillanat, amely az érzelmi dimenziók figyelembevételére leginkább kínálkozik. Egyes kórházakban előkészítő tanfolyamokat vezettek be operáció előtt álló betegek számára, ahol segítséget kapnak félelmeik csillapításához, a kellemetlenségek enyhítéséhez - elsajátíttatják velük a relaxációs technikákat, jóval a műtét előtt megválaszolják kérdéseiket, és napokkal a beavatkozás előtt pontosan tájékoztatják őket, mire számíthatnak a felépülésig. Az eredmény: a betegek két-három nappal hamarabb gyógyulnak.50 A kórházi tartózkodás a végtelen magány és kiszolgáltatottság élményével járhat. De bizonyos kórházak már építtettek olyan szobákat, ahol a családtag a beteg mellett maradhat, főzhet rá, ápolhatja úgy, mint otthon - ez az előrelépés ironikus módon mindennapos gyakorlat a harmadik világban.51 A relaxációs technikák a betegeket hozzásegítik a tüneteikkel járó kellemetlenségek jobb elviseléséhez s a tüneteiket kiváltó vagy súlyosbító érzelmek kordában tartásához is. Példaértékű Jón Kabat-Zinn Stresszoldó Klinikája a Massachusettsi Egyetem Orvosi Karán, ahol a betegek tízhetes lelki összpontosító és jógatanfolyamon vehetnek részt: a hangsúly az érzelmi történések figyelemmel kísérésén van, és a mély relaxációt biztosító mindennapos gyakorláson. Más kórházak videóra vették a kurzust, és a betegek televízión nézhetik - az ágyban fekvő betegnek jobban használ, mint ha szappanoperákkal tömik nap mint nap.’ 2 Jóga és relaxáció a lényege a dr. Dean Ornish által kifejlesztett új szívbetegség-terápiás programnak is.53 Egy évvel a program elkezdése után, amelynek része volt a zsírszegény diéta, állapotuk súlyossága miatt bypass-mútétre előjegyzett betegeknél visszafordult az artériát eltömítő lerakódás képződése. Ornish közölte velem, hogy a programnak a relaxációs tréning a legfontosabb alkotóeleme. A Kabat-Zinnéhez hasonlóan ez is arra épít, amit dr. Herbert Bensőn „relaxációs valasz”-nak nevez: élettani

ellentéte a stresszes felfokozottságnak, ami a kóros elváltozások olv széles spektrumánál játszik szerepet. Végül ne feledkezzünk meg, mennyit növel a gyógykezelés értékén, ha a beleérző orvos vagy nővér ráhangolódik a betegre, oda tud figyelni rá, ért a nyelvén. Vagyis a kapcsolatcentrikus gyógyítást érdemes szorgalmazni, kamatoztatni a felismerést, hogy az orvos-beteg kapcsolat maga is jelentős tényező. Ezt a kapcsolatteremtést elősegítené, ha az orvosi képzésnek része volna az elemi érzelmi intelligencia, különösen az önmegfigyelés, illetve az empátia és mások meghallgatása alapjainak elsajátítása. 5Í

A GONDOSKODÓ ORVOSLÁS FELÉ Egyre-másra történnek ilyen lépések. Ahhoz azonban, hogy az orvostudomány szemlélete kiterjedjen az érzelmi hatásokra, a tudományos bizonyítékokból leszűrhető két fő következtetést kell megszívlelni: 1. Ha hozzásegítjük az embereket ahhoz, hogy zaklató érzelmeikkel haraggal, szorongással, depresszióval, pesszimizmussal, magánnyal valamennyire meg tudjanak birkózni, ez voltaképpen betegségmegelőzés. Mivel az adatok tanúsága szerint ezek az érzelmek, ha krónikussá válnak, ártal- masságban felérnek a dohányzással, leküzdésük elősegítése orvosi szempontból olyan haszonnal kecsegtet, mint az erős dohányosok leszoktatása. Közegészségügyi jelentőségű lépés lenne, ha már a gyermekekkel elsajátíttatnák az érzelmi intelligencia alapfogásait, hogy egy életre rögzüljenek. Hasznos volna az a megelőző stratégia is, ha a nyugdíjba vonuló korosztálynak oktatnák az érzelmek rendezését, mert az érzelmi közérzet határozza meg, hogy egy idősebb ember hamar leépül-e vagy pedig él és virul. A harmadik megcélozandó körbe tartoznak a különösen veszélyeztetett csoportok - a nagyon szegények, egyedülálló, dolgozó anyák, olyan környéken lakók, ahol nagyon magas a bűnözési ráta stb. akik rendkívüli nyomás alatt élik mindennapjaikat: egészségük látná hasznát, ha az érzelmi stresszt megtanulnák ellensúlyozni. 271

2. Sok beteg állapotában hoz kimutatható javulást, ha pszichés igényeiket is kielégítik a pusztán orvosiak mellett. Az emberségesebb gyógyászat felé tett lépés ez, amikor az orvos és az ápolónő a kínlódó betegnek komfortérzést és vigaszt is nyújt, sőt, több annál. Csakhogy az érzelmi gondozás nyújtotta esélyt nagyon gyakran elszalasztják korunk orvosi gyakorlatában: afféle vakfolt. Hiába gyűlnek az adatok, hogy orvosilag mennyire előnyös, ha az érzelmi igényekre is tekintettel vannak, s hogy az agy érzelmi központjai és az immunrendszer között kapcsolat van, sok orvos szkeptikusan viszonyul betegei érzelmeinek klinikai jelentőségéhez, s triviálisnak, anekdotikusnak minősíti az idevágó bizonyítékokat, mellébeszélésnek, vagy ami még rosz- szabb, néhány törtető kolléga nagyotmondásának. Bár mind több beteg szeretne humánusabb orvosi ellátásban részesülni, ez veszélyben forog. Természetesen akadnak még elhivatott ápolók és orvosok, akik érzékeny gyöngédséggel fordulnak betegeik felé. De maga a változó orvosi kultúra, ahol egyre inkább az üzlet parancsol, egyre nehezebben elérhetővé teszi az ilyenfajta gondozást. Pedig a humánus orvoslásnak üzleti szempontból is lehet hozadéka: kezd bebizonyosodni, hogy ha kezeljük a betegek negatív érzelmi állapotát, spórolunk is - főleg amennyiben megelőzzük, késleltetjük ezáltal a betegséget, illetve siettetjük a gy ógyulást. Medencetörést elszenvedett idős betegek között végeztek felmérést New York város Mount Sinai Klinikáján, illetve a North- western Egyetemen: azok, akiknek a depressziója is terápiában részesült a szabályos ortopédiai kezelés mellett, átlagban két nappal előbb hagyták el a kórházat; a százegynéhány betegnél a költségmegtakarítás 97 361 dollárt tett ki.”

272

ilyen gondozás jóvoltából a betegek elégedettebbek orvosaikkal és az orvosi kezeléssel. A kialakuló gyógyászati piacon, ahol a betegeknek gyakran választási lehetőségük van, hogy hova forduljanak, az elégedettség mértéke is közrejátszik a személyes döntésben - rossz tapasztalatok birtokában a beteg máshova is mehet, az elégedettség ellenben a hűség záloga. Végül az orvosi etika is megköveteli a szemléletváltást. Az Amerikai Orvosok Szövetségének folyóirata vezércikkben reflektál arra a tudományos publikációra, hogy szívroham után a depresszió ötszörösére növeli a halandóságot, ilyenformán: „...mivel egyértelmű, hogy a depresszió és a társas elszigeteltség a szívkoszorúér-betegeket kiemelten veszélyezteti, etikátlan volna, ha elmulasztanánk e tényezőket kezelni.” 56 Az érzelmek és az egészség összefüggésével kapcsolatos kutatások eredményei nem értelmezhetők másképpen, mint hogy elavult az orvosi ellátás, ha nem vesz tudomást arról, hogy mit éreznek a krónikus vagy súlyos betegséggel küzdők. Ideje, hogy az orvostudomány módszeresen kiaknázza az érzelem és az egészség kapcsolatát. Lehetséges, sőt kívánatos, hogy általánossá váljék, ami ma még kivétel, és valamennyien gondoskodóbb orvoslásban részesülhessünk. Az egészségügy legalább emberségesebb lenne. De egyeseknél talán a gyógyulás is felgyorsulna. Egy beteg írta sebészéhez intézett nyílt levelében: „A részvét több puszta kézfogósdinál. Igazi gyógyítás.”57

1 Az immunrendszer mint a test agya: Francisco Varela a Harmadik Psziché és Élet Konferencián, az indiai Dharamsalában (1990. dec.). 2 Hírvivő vegyületek az agy és az immunrendszer között: 1. Róbert Ader és tsai: Psychoneuroimmimology, 2. kiadás (San Diego, Acadc- mic Press, 1990). 3 Idegek és immunsejtek érintkezése: Dávid Féltén és tsai: „No- radrenergic Sympathetic Innervation of Lymphoid Ttssue”, Journal of Immunology 135 (1985).

4 Hormonok és immunfunkció: B. S. Rabin és tsai: „Bidirectional Interaction Between the Central Nervous System and the Immuné System”, CriticalReviews inImmunology 9 (4), (1989), 279-312. o. 5 Az agy és az immunrendszer összeköttetései: 1. pl. Steven B. Maier és tsai: „Psychoneuroimmunology”, American Psychologisl (1994. december). 6 Mérgező érzelmek: Howard Friedman és S. Boothby-Kewley: „The DiseaseProne Personality: A Meta-Analytic View”, American Psycho- logist 42 (1987). Ez a tanulmányok sokaságát felölelő nagy tanulmány „metaanalízissel” él, ennek révén összesíthetők statisztikusan a kisebb léptékű tanulmányok eredményei. Az egyes tanulmányokban esetiig elsikkadó hatások szembeszökőbbek lesznek a jóval számottevőbb emberanyag vizsgálata révén. 7 A szkeptikusok ellenvetése, hogy a magasabb betegségrátához kapcsolódó érzelmi kép a színtiszta neurózist vetíti elénk - a szorongó, depressziós, dühös érzelmi roncsot-, s ha az ilyenek magasabb betegségi arányszámról tudósítanak, korántsem vehető orvosi ténynek, siránkozásról, a panaszok felnagyításáról, túlbecsüléséről van szó. Friedman és mások azonban úgy érvelnek, hogy az érzelmek és a betegség összefüggését olyan kutatások is igazolják, amelyek a betegség

súlyosságának

megállapításánál

az

orvosok

megfigyeléseiből,

vizsgálataiból indulnak ki, nem a betegek panaszaiból - vagyis objektívebb alapról. Fennáll természetesen annak lehetősége is, hogy a fokozott bánat a betegség következménye, és súlyosbítja azt; ez okból a legmegbízhatóbb adatokat az előretekintő tanulmányok szolgáltatják, melyek során az érzelmi állapotot a betegség bekövetkezte előtt kiértékelik. 8 Gail Ironson és tsai: „Effects of Anger on Left Ventricular Ejection Fraction in Coronary Artery Disease”, The American Journal of Car- diology 70,1992. A pumpálási hatékonyságot nevezik olykor kibocsátási frakciónak: azt méri, hogy a szív mennyire képes a bal kamrából az artériákba szivattyúzni a vért, a vérnek hány százaléka távozik a bal kamrából egv-egy összehúzódáskor. Szívbetegség esetén a pumpálási hatékonyság csökkenése a szívizom meggyengülését jelzi. 9 Az ellenséges érzületek és a szívhalál kapcsolatát tárgyaló tucatnyi tanulmány közül némelyik nem talál összefüggést. De ez talán csak módszertani kérdéseken múlik, pl. a békétlenség fokát elégtelenül mérik s ezért elsikkad az árnyalatnyi effektus. Az ellenséges érzületek a jelek szerint az élet derekán okozzák a legtöbb halálesetet. Ha egy tanulmány elmulasztja a halálokok nyomon követését ebben az életszakaszban, nem mutatja ki az effektust. 10 Ellenséges érzések és szívbetegség: Redford Williams: The Trus- Hfig Hearl (New York, Times Books/Random House, 1989)11 Peter Kaufman: dr. Kaufmannal interjút készítettem

A

New York TimesnAs

274

(1992. szept. 1.). 12 A stanfordi vizsgálat a haragról és a második szívrohamról: Cári Thoreson előadása a Viselkedési Orvostan Nemzetközi Kongresszusán a svédországi Uppsalában (1990. július). 13 Lynda H. Powell: „Emotional Arousal as a Predictor of Long- Term Mortality and Morbidity in Post M. I. Mén”, arculation, 82. kötet, No. 4, Hl-as melléklet, 1990. okt. 14 MurrayA. Mittleman: „TriggeringofMyocardial Infarction Onset by Episodes of Anger”, arculation, 89- kötet, No. 2 (1994). 15 A harag elfojtása megemeli a vérnyomást: Róbert Levenson: „Can We Control Our Emotions, and How Does Stich Control Change an Emotional Episode?”, Richard Davidson és Paul Ekman szerk., Ftindamental Questions Ahout Emotions (New York, Oxford University Press, 1995). 16 Haragos stílus: Redford Williams haraggal, szívvel kapcsolatos kutatásairól cikket írtam a New York Times Good Health Magaziné számára (1989- ápr. 16.). 17 A

második szívroham

bekövetkeztének 44

százalékos

visszaesése:

Thoreson: i. mű. 18 Dr. Williams haragkontrollprogramja: Williams: The Trusting Heart. 19 Az aggódó asszony: Timothy Brown és tsai: „Generalized Anxiety Disorder”; Dávid H. Barlow szerk., ainical Handbook of Psycholo- gical Disorders, I. fentebb. 20 Stressz és áttét: Bruce McEwen és Eliot Stellar: „Stress and the Individual: Mechanisms Leading to Diseasc”, Archives of Internál Medicine 153 (1993- szept. 27.). NL általuk tárgyalt tanulmány: M. Robertson és J. Ritz: „Biology and Clinical Relevance of Humán Natural Killer Cells”, Blood 76 (1990). 21 A biológiai tényezőkön kívül még számos oka lehet annak, hogy az emberek stresszhelyzetben fogékonyabbak a betegségre. Például, hogy szorongásukat olyasmivel igyekeznek csillapítani - dohányzás, ivás, magas zsírtartalmú ételekben való dúskálás -, ami az egészségre káros. Az állandó aggódástól, szorongástól esetleg álmatlanságban szenvednek, megfeledkeznek az orvosi előírások betartásáról - pl. a gyógyszerek bevételéről -, s így hosszabb időt vesz igénybe a félgyógyulás a már meglévő betegségből. A legvalószínűbb, hogy mindezek együtthatása kapcsolja össze a betegséget és a stresszt. 22 A stressz gyengíti az immunrendszert: a vizsgastresszes orvostanhallgatóknál nemcsak a herpeszvírussal szembeni ellenálló képesség csökkent, hanem a fehérvérsejtek képessége arra, hogy a fertőzött sejtekkel végezzenek, továbbá

felszaporodott

egy

olyan

vegyület,

amely

az

immunválaszhoz

elengedhetetlen fehérvérsejtek, a limfociták immunizáló tevékenységét gátolja. L.

275

Rónáid Glaser és Janice Kiecolt- Glaser: „Stress-Associated Depression in Gellular Immunity” (A sejtimmunitás stresszel összefüggő csökkenése), Brain, Behavior and Immunity 1 (1987). De az immunvédelem stressz okozta gyengülését kimutató vizsgálatok zöme nem teszi egyértelművé, hogy az immunitás alacsonyabb szintje kockázatot jelent-e orvosi szempontból. 23 Stressz és nátha: Sheldon Cohen és tsai: „Psychological Stress and Susceptibility to the Common Cold”, New England Journal of Medicine 325 (199D24 Napi zűrzavar és fertőződés: Arthur Stone és tsai: „Secretory IgA as a Mcasure of Immunocompetence” Journal of Humán Stress 13 (1987). Egy másik vizsgálatnál 246 férj, feleség és gyerek jegyezte fel napról napra a családi élet feszültségeit az influenzaszezonban. Akiknél a legtöbb családi krízis volt, influenza terén is vezettek, mind a lázas napokat, mind az influenza-antitestek szintjét tekintve. L. R. D. Clover és tsai: „Family Functioning and Stress as Predictors of Influenza B Infection”, Journal of Family Practice 28 (1989- május). 25 Herpeszvírus-virulencia és stressz: 1. Rónáid Glaser és Janice KiecoltGlaser tanulmányait - pl. „Psychological Influences on Immunity”, American Psychologist 43 (1988). A stressz és a herpeszaktivitás között annyira szoros az összefüggés, hogy kimutatta egy mindössze tíz alannyal végzett vizsgálat is: a herpeszes kísebesedés mércéül szolgált; minél több szorongásról, zaklatottságról, stresszről számoltak be a páciensek, annál valószínűbb volt a herpesz fellángolása az elkövetkező hetekben; a nyugalmasabb időszakokban a herpesz is lappangott. L. H. E. Schmidt és tsai: „Stress as a Prccipitating Factor in Subjects With Recurrent Herpes Labiális”, Journalof Family Practice 20 (1985). 26 Szorongás és szívbetegség nőknél: Cári Thoreson előadása a Viselkedési Orvostani Kongresszuson a svédországi LJppsalában (1990. július). A szorongás férfiakat is hajlamosíthat a szívbetegségre. Az Ala- bamai Egyetem Orvosi Karán vizsgálatot végeztek, melynek során 1123 negyvenöt és hetvenhét év közötti férfi és nő érzelmi beállítottságát vizsgálták. Az érett korban szorongásra és aggódásra leginkább hajlamos férfiaknál húsz évvel később a magas vérnyomás nagyobb valószínűséggel jelentkezett, mint másoknál. L. Abrahant Markowitz és tsai: Journal of the American Medical Association (1993- nov. 14). 27 Stressz és végbélrák: Joseph C. Courtney és tsai: „Stressful Life Events and the Risk of Colorectal Cancer”, Epidemiology (1993- szept.), 4 (5). 28 Relaxáció a stresszes tünetek ellen: 1. pl. Dániel Goleman ésjocl Gurin: Mind Rody Medicine (New York, Consumer Reports Books/ St. Martin’s Press, 1993)29 Depresszió és betegség: 1. pl. Seymour Reichlin: „Neuro- endocrineImmtine Interactions”, New EnglandJournal of Medicine (1993.okt.21.).

276

30 Csontvelő-átültetés: idézi James Strain: „Cost Offset From a Psy- chiatric Consultation-l.iaison

Intervention

With

Elderly

Hip

Fracture

Patients”,

AmericanJournal ofPsychiatry 148 (1991). 31 Howard Burton és tsai: „The Relationship of Depression to Survival in Chronic Renal Failure”, Psychosomatic Medicine (1986. március). 32 Reménytelenség és szívbajban való elhalálozás: Róbert Anda és tsai: „Depressed Affect, Hopelessness and the Risk of Ischemic Heart Disease in a Cohort of U.S. Adults", Epidemiology (1993- július). 33 Depresszió és szívroham: Nancy Frasure-Smith és tsai: „Depression Following Myocardial Infarction”, Journal of the American Medical Association (1993- okt. 20.). 34 Depresszió halmozott betegségnél: dr. Michael von Korff, a Washingtoni Egyetem pszichológusa, aki a vizsgálatot végezte, felhívta

a

figyelmemet, hogy az

ilyen betegeknek nap mint nap óriási próbatételekkel kell szembenézni, „és ha a beteg depressziója is kezelésben részesül, nemcsak közvetlen tünetei javulnak, hanem általános egészségi állapota is. Ha valaki depressziós, a tüneteit sötétebb színben látja. A krónikus testi betegség nagy kihívás az alkalmazkodás szempontjából. A depressziós ember kevésbé tudja megtanulni, hogyan éljen együtt a betegségével. Ha valaki motivált, energikus, és van önbecsülése - s a depresszió ezek ellen hat a súlyos sérülést is jól fel tudja dolgozni”. 35 Optimizmus és bypass-műtét: Chris Peterson és tsai: Leamed Helplessness: A Theoty fór the Age ofPersonal Control (New York, Oxford University Press, 1993)36 Gerincsérülés és remény: Timothy Elliott és tsai: „Negotiating Reality After Physical Loss: Hope, Depression and Disability”, Journal of Personality and Social Psychology 61, 4 (1991)37 Az elszigeteltség egészségügyi kockázata: James House és tsai: „Social Relationships and Health”, Science (1988. július 29-)- Vegyc- sebb értelmű kutatási eredmény: Carol Smith és tsai: „Meta-Analysis of the Associations Between Social Support and Health Outcomes”, Journal ofBehavioral Medicine (1994). 38 Elszigeteltség és halálozási kockázat: más tanulmányok egy élettani mechanizmus működését vetik fel. House „Social Relationships and Health” c. cikke említi ezeket a kutatási eredményeket, melyek szerint az intenzív osztályon ápolt betegek szorongását csökkenti, testi szenvedését enyhíti egy másik ember puszta jelenléte is. A jótékony jelenlétről kiderült, hogy nemcsak a szívritmust és a vérnyomást mérsékli, hanem az artériák esetleges eltömődését okozó zsírsavak termelését is. Egy elmélet a társas kontaktus gyógyító hatását egy agyi mechanizmussal próbálja magyarázni. Ez az elmélet állatkísérletek eredményeire hivatkozik, melyek a hátsó hipotalamusz-zónára tett nyugtató hatásra utalnak: a

277

limbikus rendszernek ez a területe gazdag összeköttetésekkel rendelkezik az amygdalához. E nézet szerint egy másik ember vigasztaló jelenléte gátolja a limbikus működést, s ezzel alább szállítja az acetilkolin, a kortizol, a katecholaminok és valamennyi olyan idegi vegyidet termelődését, melyek a szapora légzésért, felgyorsult szívverésért és a stressz egyéb élettani jegyeiért felelősek. 39 Strain: „Cost Offset...”, 1. fentebb. 40 Szívrohamtúlélés és érzelmi támogatás: Lisa Berkman és tsai: „Emotional Support and Survival After Myocardial lnfarction, A Pros- pective Population Based Study of the Elderly”, Annals of Internál Medicine (1992- dec. 15-)41 A svéd tanulmány: Annika Rosengren és tsai: „Stressful Life Events, Social Support and Mortality in Mén Born in 1933”, British Medical Journal (1993- okt. 19-). 42 Házastársi nézeteltérések és immunrendszer: Janice Kiecolt- Glaser és tsai: „Marital

Quality,

Marital

Disruption

and

Immuné

Func-

tion”,

PsychosomaticMedicine 49 (1987). 43 Interjút készítettem John Cacioppóval a New York Timesnak (1992. dec. 15.). 44 Gyötrő gondolatok kimondása: James Pennebaker: „Putting Stress intő Words: Health, Linguistic and Therapeutic Implications”, előadás az Amerikai Pszichológiai Társaság ülésén, Washingtonban (1992). 45 Pszichoterápia és előrelépés a gyógyításban: Lester Luborsky és tsai: „Is Psychotherapy Good fór Your Health?”, előadás az Amerikai Pszichológiai Szövetség ülésén Washingtonban (1993). 46 Rákos betegeket támogató csoportok: Dávid Spiegel és tsai: „Effect of Psychosocial Treatment on Survival of Patients with Meta- static Breast Cancer”, Láncét No. 8668, ii (1089). 47 Betegek kérdései: az adatot dr. Steven Cohen-Cole közölte, az Emory Egyetem pszichiátere, akivel interjút készítettem a New York Timesnak (1991- nov. 13.). 48 Kifogástalan tájékoztatás: példa a San Franciscó-i Pacific Pres- byterian Kórház Planetree programja. Kérésre bármilyen orvosi témáról megszereznek minden laikus és szakmai anyagot. 49 Betegek hatékony kérdezése: egy ilyen program dr. Mack Lipkin jr. nevéhez fűződik, aki a New York-i Egyetem Orvosi Karán tevékenykedik. 50 Érzelmi felkészítés a sebészi beavatkozásra: írtam a témáról a New York Timesba (1987. dec. 10.). 51 Családi ápolás a kórházban: példa újfent a Planetree, továbbá a Rónáid McDonald-házak, melyek jóvoltából a szülők megszállhatnak annak a kórháznak a

278

tőszomszédságában, ahol a gyerekük fekszik. 52 Törődés és orvoslás: 1. Jón Kabat-Zinn: Full Catastrophe Living (New York, Delacorte,

1991).

279

53 Szívbetegség-megelőző program: 1. Dean Ornish: Dr. Dean Omish’s Program fór ReversingHeartDisease (New York, Ballantine, 1991). 54 Kapcsolatcentrikus

orvoslás:

Health

Professions

Education

and

Relationship-Centered Care. Pew-Fetzer Munkacsoport a Pszichoszo- ciális Egészségnevelésért, Pew Egészségügyi Szakmai Bizottság és a Fetzer Intézet az Egészségügyi Szakmai Központban a Kaliforniai Egyetemen, San Franciscóban, San Francisco (1994. aug.). 55

Mihamarabbi távozás a kórházból: Strain: „Cost OffseL..”

56 Nem etikus a depresszió kezelésének elmulasztása szívbeteg pácienseknél: Redford Williams és Margaret Chesney: „Psychosocial Fac- tors and Prognosis in Established Coronary Heart Disease”,Journal of the American MedicalAssociation (1993. okt. 20.). 57 Nyílt levél egy sebészhez: A. Stanley Kramer: „A Prescription fór Healing”, Newsweek

(1993-

június

7.).

NEGYEDIK RÉSZ

LEHETŐSÉGEK

b

12

A családi olvasztótégely

Lefojtott családi tragédia: Cári és Anne mutogatják alig ötéves Leslie lányuknak, hogyan kell használni a vadonatúj videojátékot. Leslie játszana, de szülei „segítő” buzgólkodásától sehogy sem sikerül. Csak úgy röpköd a sok ellentmondó vezényszó. -Jobbra, jobbra! Állj! Állj, állj! - dirigál Anne, az anya egyre feszültebben, miközben Leslie beszívja az ajkát, és a képernyőre meredve igyekszik követni az utasítást. - Nézd csak, így nem egyenes... vidd balra! Balra! - adja ki a nyers ukázt Cári, az apa. Anne szeme kifordul, nem bírja, hogy letromfolták, és túlkiabálja a férjét: - Állj! Állj! Leslie, aki egyik szülőjének se képes a kedvére tenni, legörbíti a száját, és pislogni kezd, mert könnybe lábad a szeme. A szülők veszekedés közben észre se veszik Leslie könnyeit Nem is húzta el annyira a fogantyút - vitatkozik utolsó lélegzetéig Anne Carllal. Leslie orcáján már csorog a könny, de se az anyját, se az apját nem zavarja. Mikor Leslie megtörölné a szemét a keze fejével, apja rácsattan: - Ne engedd el! Most jön a lövés! Na, most! -Jó, jó! harsog az anyja. - Jó, csak vidd odébb picivel! Leslie most már hangtalanul zokog magányos kínjában. Ezek a pillanatok mélyreható leckék a gyerekeknek. A kínos jelenetből Leslie egyebek közt azt szűrheti le, hogy a szülei is, mások is fütyülnek arra, hogy ő mit érez. 1 Ha ilyen pillanatok számtalanszor ismétlődnek a gyerekkor folyamán, a legfontosabb, alapvető üzeneteket közvetíthetik - e leckék meghatározhatják az 283

egész életutat._Az érzelem legelső iskolája a családi élet: ebben az intim bugyorban tanuljuk meg, miképpen érez- zünk önmagunk iránt, hogyan reagálnak érzelmeinkre mások; miképpen vélekedjünk ezekről az érzelmekről, és mi a lehetséges reakciók választéka; hogyan olvassunk le, fejezzünk ki reményeket, félelmeket. Ez az érzelmi iskolázás nem csupán a szülőknek a gyerekre irányuló szavain és cselekedetein keresztül érvényesül, éppoly fontos, hogy milyen modellt kínálnak, hogyan kezelik a saját érzelmeiket, mi érvényesül a házastársi kapcsolatban. A szülők közt terem tehetséges érzelemtanár is, csapnivaló is. Száz meg száz tanulmány tanúsítja, hogy a bánásmód, amit a szülők a gyereknél alkalmaznak - a könyörtelen szigor, az értő figyelem, a közöny, a melegség és a többi - mély, tartós hatással van a gyermek érzelmi életére. De csak nemrég állnak rendelkezésre cáfolhatatlan, objektív adatok, hogy az érzelmileg intelligens szülők mekkora előnyt jelentenek egy gyermek számára. A gyerekek, akik szivacsként szívnak mindent magukba, és a legfinomabb érzelmi közjátékokat is érzékelik a családi életben, nemcsak a közvetlenül rájuk irányuló megnyilvánulásokból tanulnak, hanem abból is, ahogyan a szüleik egymással élik érzelmi életüket. Mikor Carole Hooven és John Gottman vezetése alatt kutatócsoportok a Washingtoni Egyetemen mikroelemzésnek vetettek alá párkapcsolatokat arra nézvést, hogyan bánnak a felek a gyermekekkel, azt találták, hogy akik érzelmileg helytálltak a házasságban, a gyerekeiket is hatékonyabban segítették át az érzelmi buktatókon.2 A családokat először akkor vizsgálták, mikor az egyik gyerekük ötéves volt, másodszor, mikor ez a gyerek betöltötte a kilencet. Túl azon, hogy megfigyelték, hogyan beszél egymással a két szülő, a kutatócsoport górcső alá vette a családokat is (többek közt Leslieéket), miközben az anya vagy az apa az új videojátékot mutatta meg a kisgyereknek - látszólag jelentéktelen epizód, mégis sokat elárul arról, milyen érzelmi áramlatok vannak jelen a gyermek és a szülő viszonyában. Némelyik szülő ugyanúgy viselkedett, mint Anne és Cári: erő284

szakosak voltak, a gyerek ügyetlenkedésére türelmetlenül reagáltak, csípősen vagy ingerülten emelték fel untalan a hangjukat, egyesek le is hülyézték a gyereküket - vagyis ugyanannak a lenézés, undor iránti hajlandóságnak engedtek, ami a házasságokat szétmarja. Mások türelemmel vették gyermekeik botlado- zását, hagyták, hogy a maga módján jöjjön rá, hogyan kell játszani, és nem érvényesítették a szülői imperativust. A videojáték meglepően jó mutatója volt a szülők érzelmi stílusának. Az alábbi három, érzelmileg alkalmatlan nevelési stílus bizonyult a leggyakoribbnak: Az érzelmek tökéletes semmibevétele. Ezek a szülők a gyerek érzelmi zaklatottságát terhesnek, de jelentéktelennek fogják fel, ki kell böjtölni valahogy, és kész. Az érzelmes pillanatokat nem használják ki arra, hogy közelebb kerüljenek a gyerekhez, vagy segítsék őt az érzelmi rátermettség elsajátításában. Túlzott engedékenység. Ezek a szülők észlelik, hogy mit érez a gyerekük, de úgy tartják, mindegy, hogyan kezeli az érzelmi vihart ha verekszik, az se baj. A gyerek érzelmeit semmibe vevőkhöz hasonlóan ők is ritkán lépnek közbe, kínálnak más érzelmi megoldásokat a gyereknek. Arra törekszenek, hogy rögtön elegyengessenek mindent, az alkudozást, a vesztegetést is bevetik például azért, hogy a gyerek ne bánkódjon vagy ne haragudjon tovább. Lenézés, tiszteletlenség a gyermek érzelmeivel szemben. Az ilyen szülők rendszerint kemény rosszallást érvényesítenek mind kritikáikban, mind büntetéseikben. Esetleg megtiltják, hogy a gyermek egyáltalán mutatni merje haragját, és megtorolják az ingerültség legapróbb jelét is. Ezek a szülők ordítanak rá a magyarázkodó gyerekre: „Még visszabeszélsz?!” Végül ott vannak a szülők, akik ha gyermekük zaklatott, megragadják az alkalmat, és érzelmi korrepetitorként, mentorként állnak mellé. Gyermekük érzelmeit eléggé komolyan veszik, hogy pontosan kiderítsék, voltaképpen mi dúlta fel („Azért vagy haragos, mert Tommy megbántott?”), és segítsék a feszültség pozitív feloldásában („Ahelyett, hogy megütöd a másikat, miért nem fogsz 285

egy játékot, és játszol egyedül, míg újra meg nem jön a kedved a közös játékhoz?”). Ahhoz, hogy korrepetitorként eredményes legyen, a szülőnek magának is tisztában kell lennie valamennyire az érzelmi intelligencia alapjaival. Agyerek számára az egyik legalapvetőbb lecke például, hogy hogyan tegyen különbséget az érzelmek között; az apa, aki a saját szomorúságát kikapcsolja, aligha igazíthatja el a fiát, hogy miben különbözik a gyász, a szomorú film hangulatával való azonosulás és a sajnálat, ha szereltünket baj éri. Az ilyen distinkción túl vannak finomabb megfigyelések, például, hogy a harag gyakran sértődöttségből táplálkozik. Ahogy a gyerekek cseperednek, más és más érzelmi leckékre érnek meg, s igénylik is ezeket. Mint a 7. fejezetben láthattuk, az empátia leckéi csecsemőkorban kezdődnek, amikor a szülők ráhangolódnak csecsemőjük érzéseire. Jóllehet bizonyos érzelmi készségek a barátok közt finomodnak az évek során, az érzelmileg rátermett szülő sokat tehet azért, hogy gyermekét az érzelmi intelligencia minden eleméhez hozzásegítse: megtanítsa, hogyan ismerje fel, rendezze és hasznosítsa érzelmeit, hogyan tanúsítson empátiát, s kezelje a kapcsolataiban felmerülő emóciókat. Az ilyen szülői magatartás rendkívül mély hatást gyakorol a gyerekre.3 A Washingtoni Egyetem munkacsoportja azt találta, hogy az érzelmileg rátermett szülők gyerekei az érzelmek kezelésében gyenge szülők gyermekeihez képest - érthető módon - jobban kijönnek a szülőkkel, több szeretetet mutatnak irántuk, és kevésbé feszültek velük kapcsolatban. De az ilyen gyerekek ezenfelül még a saját érzelmeikkel is jobban tudnak bánni, hatékonyabban csillapítják dúltságukat, de amúgy is kevesebb érzelmi vihart élnek meg. A gyerekek biológiai szempontból is oldottabbak; alacsonyabb náluk a stresszhormonok és az érzelmi zaklatottság egyéb élettani mutatóinak szintje (s ha ez a minta fennmarad, testi értelemben is jobb egészséget ígér, mint a 11. fejezetben láthattuk). A többi előny a társas életben érvényesül: ezeket a gyerekeket kortársaik jobban befogadják és szeretik, és tanáraiknak is feltűnnek társas készségeik. Szüleik, tanáraik egyaránt úgy ítélik, hogy kevesebb 286

velük az olyan magatartási gond, mint a durvaság vagy az agresszió. S a szellemi teljesítménynél is érvényesül az előny: ezek a gyerekek jobban tudnak figyelni, s így könnyebben tanulnak. Azonos IQ mellett azok a gyerekek, akiknek szülei jó korrepetitornak bizonyultak, magasabb pontszámot értek el matematikából és olvasásból a harmadik osztályban (ez is érv amellett, hogy az érzelmi készségek tanításával nemcsak az életre készítünk fel, hanem az iskolára is). Vagyis az érzelmileg rátermett szülők gyerekeinek meglepő - sőt ámulatba ejtő - előnye az érzelmi intelligencián túl számos területen megnyilvánul.

SZÍVVEL NEVELNI A szülői magatartás befolyása az érzelmi kompetenciára a bölcsőtől fogva érvényesül. Dr. T. Berry Brazelton, a Harvard Egyetem egyik gyermekgyógyásza egyszerű diagnosztikai teszttel vizsgálja a csecsemő alapvető életszemléletét. Egy nyolc hónaposnak odakínál két építőkockát, és megmutatja neki, hogyan tegye egymásra. Az a csecsemő, aki reményteljesen nézi az életet, és bízik önmagában, így Brazelton, „...felemeli az egyik kockát, a szájába veszi, a hajába törli, aztán leejti oldalt az asztal mellé, és figyeli, hogy fölveszem-e és visszaadom-e neki. Mikor megteszem, végre teljesíti a kívánt feladatot - egymásra teszi a két kockát. Aztán csillogó szemmel, várakozásteljesen néz rám, mintha azt mondaná: Ugye, milyen nagyszerű vagyok?”4 Az ilyen kisbabák jócskán kaptak már elismerést és bátorítást a környezetükben lévő felnőttektől; az élet apró kihívásainál bíznak a sikerben. Ellenben ha a csecsemő nagyon komor, kaotikus vagy hanyag háztartásban nevelkedik, ugyanezt a kis feladatot úgy hajtja végre, hogy közben jelzi, eleve kudarcra számít. A két kockát ő is összerakja, szó se róla, érti az utasítást, koordinációja lehetővé teszi, hogy teljesítse. De miközben elvégzi is, amit kell, tudósít Brazelton, úgy fest, mint a megvert kutya: „Nem vagyok jó semmire. Nézd, ezt se tudom”, mutatja. Az ilyen gyerek defetizmusra hajlik 287

teljes életében, a tanárok részéről nem vár bátorítást, odafordulást, az iskolába járás örömtelen számára oly mértékig, hogy netán ki is marad. A kétféle életszemlélet különbözősége - azoké a gyerekeké, akik magabiztosak és optimisták, szemben a bukást feltételezőkkel - az első életévek folyamán kristályosodik ki. A szülőknek rá kell jönni, mondja Brazelton, „hogy cselekedeteikkel miképpen gerjeszthetik az önbizalmat, a kíváncsiságot, a tanulás örömét és a korlátok tudatosodását”, amelyek a gyereket boldogítják élete folyamán. Tanácsa növekvő számú bizonyítékokra utal, melyek arról tanúskodnak, hogy az iskolai siker meglepő mértékben függ a beiskolázást megelőző évek során kialakuló érzelmi jellemzőktől. A 6. fejezetben már szó esett arról, hogy a négyévesek gumicukorral kapcsolatban tanúsított jellemszilárdsága 210 pontos előnyt vetített előre a tizennégy évvel későbbi érettségi teszteknél. Az érzelmi intelligencia elemeinek kialakítására már az első életévekben alkalom nyílik, de az iskolai évek folyamán tovább fejlődnek. A gyerek által később elsajátított érzelmi képességek ráépülnek az élet hajnalán megszerzett alapokra. S mint a 6. fejezetben megtudhattuk, erre támaszkodik mindenfajta tanulás. A National Center fór Clinical Infant Programs jelentést bocsátott ki, melyben leszögezik, hogy a jó iskolai előmenetelt nem a gyerek tárgyi tudásából lehet megjósolni, sem abból, hogy szokatlanul korán megtanul olvasni, hanem inkább érzelmi és társas megnyilvánulásaiból: ha magabiztos és érdeklődő, ha tudja, milyen magatartást kívánnak tőle, és képes ellenállni a helytelenkedés csábi Jsának, ha képes várni, utasítást követni és segítődért fordulni az oktatóhoz, ha képes óhajainak kifejezést adni, kijönni a többi gyerekkel? Szinte minden gyenge tanulónál hiányzik az érzelmi intelligencia egy vagy több ilyen eleme (függetlenül másfajta, például a tanulást nehezítő kognitív nehézségektől), közli a jelentés. A probléma súlyossága nem lebecsülendő: egyes szövetségi államokban az elsős gyerekek majdnem egy az öthöz arányban kénytelenek osztályt ismételni, és az évek múlásával mindjobban lemaradnak 288

kortársaiktól, elbátortalanodnak, megkeserednek, rendet bontanak. A gyerek iskolaérettsége a legalapvetőbb tudástól függ: hogy hogyan kell tanulni. A jelentés hét kulcsfontosságú elemét sorolja fel ennek a döntő jelentőségű képességnek, melyek mind az érzelmi intelligenciához kapcsolódnak.6 ^Önbizalom. A test, a magatartás, a környezet fölött gyakorolt kontroll és irányítás tudata; az a tudat, hogy a siker valószínűbb a kudarcnál, és a felnőttek segítőkészek. 2, Kíváncsiság. A tudat, hogy a dolgok megismerése jó és örömteli. ^3. Céltudatosság. A vágy és a képesség a hatáskeltésre, ennek következetes érvényesítése. Ehhez kapcsolódik a kompetencia, a hatékonyság érzése. 4. Önkontroll. A képesség a cselekedetek életkornak megfelelő szabályozására, ellenőrzésére; a belső tartás érzete. 5. A társas kapcsolódás képessége. Képesség másokkal kapcsolatba kerülni annak tudatában, hogy megértenek bennünket, és mi is megértünk másokat. 6. Kommunikációs érzék. Vágy és képesség arra, hogy másokkal verbálisán eszméket,érzelmeket, fogalmakat cseréljünk ki. Ehhez kapcsolódik a másokba vetett bizalom és a másokkal, ezen belül a felnőttekkel való érintkezés öröme. 7. Együttműködés. A képesség összhangba hozni igényeinket másokéval a csoportos tevékenység során. Hogy a gyermek így felvértezve lépi-e át az első osztály küszöbét, nagyban függ attól, hogy szüleitől - és az óvodában - milyen mértékben kapta meg a „szívvel kezdésihez elengedhetetlen gondoskodást.

AZ ÉRZELMI ALAPOK ELSAJÁTÍTÁSA Tegyük fel, hogy egy két hónapos csecsemő felébred hajnali háromkor, és sírni kezd. A mama bemegy hozzá, és a következő 289

félórában a kicsi elégedetten szopik az anyja karjában, aki gyöngéden néz rá, és elmondja, örül neki mindenkor, az éjszaka közepén is. A csecsemő jólesően tobzódik az anyai szeretetben, és békésen elalszik. Most vegyünk egy másik két hónapos csecsemőt, aki szintén sírva ébred hajnalok hajnalán, de űzött, dúlt anya megy' oda hozzá, aki alig egy órája aludt el, miután összeveszett a férjével. A csecsemő ideges lesz abban a pillanatban, hogy az anyja hirtelen felragadja, és azt mondja neki: - Csönd legyen már, elegem van! Essünk túl rajta! - Míg a gyerek szopik, az anya mereven bámul maga elé, rá se néz a kicsire, az apával való veszekedés jár a fejében, s míg rágódik rajta, egyre zaklatottabb. A baba érzi a feszültséget, merev testtel vergődik, abbahagyja a szopást. - Csak ennyi kellett? így az anya. - Nekem mindegy, akkor ne egyél- - Visszacsapja az ágyába, dühösen kivonul; a gyerek hiába ordít utána a végkimerülésig, s végül álomba sírja magát. A két jelenetet a National Center fór Clinical Infant Programs tanulmánya hozza fel példaként azokra az interakciótípusokra, melyeknek folytonos ismétlődése nagyon is befolyásolja, milyen kép alakul ki a kisdedben önmagáról és legszorosabb kapcsolatairól.7 Az első csecsemő azt tanulja, bízhat abban, hogy az emberek tudomást vesznek igényeiről, és számíthat a segítségükre, tehát ha segítség kell, mindig megkaphatja; a második úgy találja, hogy senkit se éruekel igazán a baja, az emberek megbízhatatlanok, és hogy vigaszkereső próbálkozásai kudarcra ítéltettek. Persze a legtöbb csecsemő az interakció mindkét fajtájába belekóstol. De az, hogy melyik válik tipikussá az évek során a szülőgyermek kapcsolatban, alapvető érzelmi leckék kiindulása arra nézvést, mennyire érzi magát biztonságban egy gyerek ezen a világon, hogyan ítéli meg saját lehetőségeit és mások megbízhatóságát. Erik Erikson megfogalmazása szerint az a kérdés, hogy ősbizalom vagy ősbizalmatlanság jön-e létre. Ez az érzelmi tanulás az élet legelső pillanataitól kezdve zajlik a gyerekkor folyamán. A szülő és gyermek közt végbemenő apró közjátékoknak mind van érzelmi aláfestése, s ezekből az ismétlődő 290

üzenetekből alakítják ki a gyerekek az évek folyamán érzelmi beállítottságuk lényegét és lehetőségeit. A kislány, aki nem boldogul a kirakójátékával, és elfoglalt anyja segítségét kéri, más üzenetet kap, ha az anya kedves és készséges, és megint mást, ha lerázza őt ilyenformán: „Ne zavarj, dolgom van.” Ha egyik vagy másik tipikus a szülő és a gyerek közt, jó vagy rossz irányban alakítja a gyermek érzelmi elvárásait az emberi kapcsolatokban, viszonyulásait, melyek színezni fogják működését az élet minden területén. Legnagyobb veszélyben azok a gyerekek vannak, akiknek szülei égbekiáltóan alkalmatlanok - éretlenek, szenvedélybetegek, depressziósok vagy krónikusan ingerlékenyek, esetleg csupán sodródnak, és életvitelük rendezetlen. Ilyen szülők aligha gondozzák kielégítően gyermekeiket, nemhogy érzelmileg rájuk hangolódnának. Vizsgálatok tanúsága szerint a közönséges elhanyagolás olykor a nyílt bántalmazásnál is károsabb. 8 Mostoha bánásmódnak kitett gyerekek felmérésekor a legrosszabb állapotot az elhanyagoltaknál észlelték: ók voltak a legszorongóbbak, a legszétszórtabbak, a legegykedvűbbek, a visszahúzódást és az agressziót szeszélyesen váltogatok. 65 százalékuknak kellett megismételnie az első osztályt. Az élet első három-négy éve folyamán a kisded agya kétharmadrészt kifejlődik, s ilyen ütemben soha már finomodni nem fog. Ebben az időszakban a kulcsfontosságú tudnivalók - mindenekelőtt az érzelmek terén - könnyebben vésődnek be, mint később. A súlyos stressz rongálhatja az agy tanulóközpontjait (tehát az intellektusban is kárt tehet). Mint majd látni fogjuk, későbbi tapasztalatok ezt orvosolhatják bizonyos mértékig, mégis óriási ennek a korai tanulásnak a jelentősége. Befolyásuk maradandó, nyilatkoztatja ki egy tanulmány az élet első négy évének kulcsfontosságú érzelmi tapasztalatairól. Az a gyermek, aki képtelen a figyelmét összpontosítani, aki gyanakvásra hajlik bizalom helyett, aki inkább destruktív, mintsem tisztelettudó, aki csupa szorongás, akit rémítő fantáziák kötnek le, s általában elégedetlen önmagával - rossz, másokéval korántsem egyenrangú eséllyel indul el a világban.’ 291

NEVEIJ FARKAST! Az érzelmileg alkalmatlan szülői bánásmód életre szóló hatásáról - kivált a gyerekek agresszivitásában játszott szerepéről sokat megtudhatunk az olyan hosszú időn át folytatott vizsgálatokból, mint amilyent New York állam északi részén végeztek 870 gyerekkel: nyolcéves koruktól harmincéves korukig kísérték őket figyelemmel.'0 A legharciasabb gyerekek - akiknek leghamarabb járt el a keze, s akik rendszeresen alkalmaztak erőszakot, hogy céljukat elérjék - hagyták félbe legnagyobb valószínőséggel iskolai tanulmányaikat, és lettek harmincéves korukra erőszakos cselekmények miatt büntetett előéletűek. Minden jel szerint továbbadták az agresszív hajlamot: gyermekeik ugyanolyan bajkeverők voltak az iskolában, mint amilyen annak idején a rossz útra tért felmenőjük volt. Tanulságos, hogy az agresszivitás hogyan származik át nemzedékről nemzedékre. Tekintsünk el az öröklött hajlamtól; a bajkeverő felnőttek magatartása az agresszió iskolájává tette a családi életet. Gyerekkorukban a bajkeverőket szüleik ellentmondást nem tűrő, könyörtelennel szigorral fegyelmezték; ők pedig felnőttkorukban megismételték ezt a mintát. Mindig így történt, függetlenül attól, hogy az apáról vagy az anyáról derült-e ki rendkívüli mértékű gyerekkori agresszivitás. Az agresszív kislányokból ugyanolyan zsarnoki, keménykezű anya lett, amilyen apa az agresszív fiúkból. Gyerekeiket vasszigorral kezelték, de különben nemigen törődtek azzal, hogyan élnek. Másrészről viszont ezek a szülők a heves agresszió eleven példáit mutatták gyerekeiknek, akik ezt a mintát vitték magukkal az iskolába, a játszótérre, ez kísérte el őket életük során. A szülőket nem feltétlenül vezette rossz szándék, a gyerekeiknek amúgy a legjobbat akarták; inkább úgy festett, egyszerűen megismétlik azt a nevelési stílust, amit szüleiktől példaként láttak. Ebben az erőszakmodellben a gyerek fegyelmezése szeszélyesen történt: ha a szüleiket rosszkedvűkben találták, súlyos büntetésre számíthattak; de ha a szülőknek jó volt a hangulata, a gaztettet is 292

megúszhatták. Vagyis a büntetés nem azon múlt, hogy a gyerek mit követett el, hanem hogy a szülő éppen hogy érezte magát. Ez a biztos recept az önértékelés kikezdésére, az elgyámoltalanításra, ez kelti az állandó veszélyeztetettségtudatot, hogy derült égből bármikor lecsaphat a villám. Az otthoni környezet tükrében kevéssé örvendetes, de voltaképpen érthető, ha egy ilyen gyerek harcos daccal viszonyul a külvilághoz. Lehangolóbb, hogy milyen korán van foganatja a keserű leckének, és mennyire baljósán befolyásolja a gyerek érzelmi életét.

BÁNTALMAZÁS: AZ EMPÁTIA KIIRTÁSA A bölcsődei hancúrozás közben az alig két és fél éves Martin nekiszalad egy kislánynak, aki érthetetlen módon sírva fakad. Martin a keze után nyúl, de mikor a síró kislány elhúzódik, ráüt a karjára. A kislánynak egyre ömlik a könnye, Martin félrefordul: - Hagyd abba! Hagyd abba! - üvölti egyre szaporábban és hangosabban. Mikor Martin újra kísérletet tesz, hogy megsimogassa a kislányt, az ellenáll. Martin erre vicsorogni kezd, mint egy kutya, és rásziszeg a zokogó kislányra. Aztán megint simogatni kezdi, de hamarosan már a hátát püföli, és hiába sikoltozik szegény kislány, egyre ütlegeli. Ez a nyugtalanító közjáték megmutatja, hogy a bántalmazás - a szülők szeszélye szerint alkalmazott verés - miként torzíthatja el a gyermek természetes hajlamát az empátiára. 11 Martin különös, majdhogynem brutális reakciója a játszótárs bánatára az olyan gyerekeket jellemzi, akik, akárcsak ő, csecsemőkoruktól szenvednek el verést és más testi bántalmazást. Szöges ellentéte ez a kisdedek közt egyébként szokásos rokonszenv-nyil- vánításoknak és vigasztalási kísérleteknek, melyekről a 7. fejezetben esett szó. Martin heves reakciója a bölcsődében más nyomorúságára talán azt tükrözi, mit tanult otthon a sírásról és a bánatról: a sírást először ingerült gesztussal próbálják csillapítani, de ha nem marad abba, csúnyán néznek, aztán kiabálni kezdenek, majd tasli, netán kiadós 293

verés következik. A legnyomasztóbb, hogy Martinból mintha már most hiányozna a legelemibb empátia, amely arra késztetné, hogy a sebesülttel szemben felhagyjon az agresszióval. A kegyetlen, szadista fenevad bimbózó erkölcsi indítékai fedezhetők fel nála, holott mindössze két és fél éves. Martin csúnya viselkedése empátia helyett jellemző a magafajta gyerekekre, akiket már kiskorukban kikezd az otthoni súlyos testilelki bántalmazás. Martin csoportjában kilenc ilyen kisgyerek volt, egy és három év között; két órán keresztül figyelték őket a bölcsődében. A bántalmazott kicsik kontrollcsoportját kilenc másik alkotta, akik ugyanabba a bölcsődébe jártak, szintén elszegényedett, magas stressz-szintű környezetből, de testileg nem bántalmazta őket senki. Éles eltérés mutatkozott a két csoport tagjainak viselkedésében, ha egy gyerek megsérült vagy nekibúsult. Huszonhárom ilyen incidens során a kilenc nem bántalmazott gyerek közül öt reagált a közelében lévő bölcső- déstárs bajára együttérzéssel, sajnálattal vagy empátiával. De a huszonhét esetben, mikor a bántalmazott gyerekeknek nyűt volna alkalma ilyesmire, mindenestül elmaradt az együttérzés: a síró gyerekre mindannyiszor a félelem vagy a düh kifejezésével reagáltak, vagy fizikális támadással, mint Martin. Az egyik bántalmazott kislány például bősz, fenyegető grimaszt küldött síró társának. Az egyéves Thomas, szintén bántalmazott gyerek, megdermedt, mikor a szoba másik végéből sírást hallott; rezzenetlenül ült, rémült arccal, merev háttal, s feszültsége nőttönnőtt, mikor a sírás nem akart abbamaradni - mintha arra készült volna, hogy támadás éri. A bántalmazott, huszonnyolc hónapos Kate magatartása pedig majdhogynem szadista volt: kiszemelte a nálánál kisebb Joeyt, elgáncsolta, aztán mikor a kisfiú a földre esett, kedvesen rámosolygott, és gyöngéden paskolni kezdte a hátát hogy aztán egyre hevesebben ütlegelje, nyomorával mit sem törődve. Hatszor-hétszer öklözött bele lendületből, míg végül a kisfiú elmászott valahogy. Ezek a gyerekek persze azt a bánásmódot alkalmazzák másokkal, 294

amiben maguk részesültek S a bántalmazott gyerekek gonoszsága csupán szélsőségesebb változata a kritikus, fenyegető, keményen büntető szülők gyermekeinél megfigyelhetőnek. Az ilyen gyerekek se nagyon mutatnak együttérzést, ha társuk megsérül vagy sír; a jelek szerint egyik végletét képviselik a ridegségvonulatnak, amely a bántalmazott gyerekek brutalitásában csúcsosodik ki. További életükben mint csoport nagy valószínűséggel számíthatnak kognitív problémákra a tanulásnál, és még ennél is valószínűbb, hogy agresszívek és népszerűtlenek lesznek kortársaik között (nem csoda, hiszen kisdedkori durvaságuk előrevetíti a jövőt), depresszióra hajlanak, és felnőtt fővel törvényt szegnek, erőszakos bűncselekményeket követnek el.12 Ez az empátiás csőd nemegyszer generációkon át jelen van: a brutális szülőkkel szemben is brutálisak voltak annak idején a saját szüleik.15 Drámai az ellentét az olyan gyerekek által rendszerint mutatott empátiával, akiknek a szülei gondoskodók, bátorítják a mások iránt tanúsított együttérzést, és segítenek megérteni, hogyan érinti a gonoszság azt, aki elszenvedi. Ilyen leckék híján az empátiát a jelek szerint nem lehet elsajátítani. A bántalmazott kisdedeknél talán az a legnyomasztóbb, hogy milyen korán tanulnak meg úgy viselkedni, mint bántalmazó szülőjük miniatűr változata. De ha egyszer napi adagban kapták a testi bántalmazást, az érzelmi lecke tökéletesen világos. Emlékezzünk, az érzelmileg felfokozott, kritikus pillanatokban képesek leginkább uralomra jutni az agy limbikus központjainak primitív hajlandóságai. Ilyenkor az érzelmi agyba újra meg újra betáplált szokások kapnak zöld utat, bárhova vezet is ez. Ha látjuk, hogy magát az agyat is formálja a brutalitás - vagy a szeretet -, leszűrhetjük, hogy a gyerekkor lehetőséget ad az érzelmi iskolázásnak. A bántalmazott gyerekek korán és következetesen kaptak nap mint nap traumákat. Talán abból tudhatunk meg legtöbbet arról, hogy miféle érzelmi tanuláson mentek keresztül ezek a gyerekek, ha megnézzük, hogyan vésődik be a trauma tartósan az agyba - és hogyan tehetők jóvá ezek a szörnyű bevésődések. 295

1 Leslie és a videojáték: Beverly Wilson és John Gottman: „Marital Conflict and Parenting: The Role of Negativity in Families”; M. H. Bornstein szerk., Handbook of Parenting, 4. kötet (Hillsdale, NJ: Lawrence Eribaum, 1994). 2 Az érzelmek vizsgálata a családban John Gottman 9 fejezetben tárgyalt házasságvizsgálataihoz kapcsolódott. L. Carole Hooven, Lynn Katz és John Gottman: „The Family as a Meta-emotion Culture”, Cog- nition and Emotion (1994. tavasz). 3 A gyermek számára előny az érzelmileg rátermett szülő: Hooven, Katz és Gottman: „The Family as a Meta-emotion Culture.” 4 Optimista csecsemők: T. Berry Brazelton, Heart Start: The Emotional Foundations of School Readiness (Arlington, VA: National Center fór Clinical Infant Programs, 1992) előszavában. 5 Az iskolai siker érzelmi előrejelzései: Heart Start. 6 Az iskolaérettség tényezői: Heart Start, 7. o. 7 Csecsemők és anyák: Heart Start, 9. o. 8 Az elhanyagolás károsító hatása: M. Erickson és tsai: „The Relationship Between Quality of Attachment and Behavior Problems in Preschool in a High-Risk Sample”; I. Betherton és E. Waters szerk., Monographs of the Society of Researcb in Child Development 50, series No. 2099 Az első négy év maradandó leckéi: Heart Start, 13- o. 10 Agresszív gyerekek nyomon követése: L. R. Huesman, Leonard Erőn és Patty Warnicke-Yarmel: „Intellectual Function and Aggres- sion”, The Journal of Personality and Social Psychology (1987. január). Hasonló eredményeket közöl Alexander Thomas és Stella Chess a Child Development 1988. szeptemberi számában: tanulmányuk 75 gyermeket követ nyomon, akiket rendszeres időközönként mértek fel 1956 óta, amikor hét és tizenkét év közöttiek voltak Alexander Thomas és tsai: „Longitudinal Study of Negative Emotional States and Adjustments From Early Childhood Through Adolescence”, Child Development 59 (1988). Egy évtized elmúltával a gyerekeknél, akiket a szülők és a tanárok mint legagresszívebbeket jellemeztek az általános iskolában, mutatkozott leghevesebben a kései serdülőkor érzelmi zűrzavara. Ezek a gyerekek (kb. kétszer annyi fiú, mint lány) állandóan verekedéseket provokáltak, s lenézően vagy nyílt ellenséges

296

seggel viszonyultak más gyerekekhez, sőt családjukhoz és tanáraikhoz is. Az évek során ellenségességük mit sem változott; serdülőként nehezen jöttek ki az osztálytársakkal és a családdal, és bajt kevertek az iskolában. Amikor felnőttkorban megkeresték őket, gondjaik skálája a törvénnyel való szembekerüléstől a szorongásos problémákig és a depresszióig terjedt. 11 Empátiahiány bántalmazott gyermekeknél: a bölcsődei adatokról és megfigyelésekről Mary Main és Carol George tudósít: „Responses of Abused and Disadvantaged Toddlers to Distress in Agemates: A Study in the DayCare Setting”, Developmental Psychology 21, 3 (1985). A kutatási eredmények ugyanezek óvodásoknál is: Bonnié Klimes- Dougan és Janet Kistner: „Physically Abused Preschoolers’ Responses to Peers’ Distress”, Developmental Psychology 26 (1990). 12 Bántalmazott

gyerekek nehézségei:

Róbert

Emery:

„Family

Violence”, American Psychologist (1989- febr.). 13 Bántalmazás több generáción át: tudományosan egyelőre vitatott, hogy a bántalmazott gyerekekből bántalmazó szülők lesznek. L. pl. Cathy Spatz Widom: „Child Abuse, Neglect and Aduit Behavior”, AmericanJournal

of

Orthopsychiatry

(1989

július).

13

Trauma és érzelmi újratanulás

A Kambodzsából menekült Som Chit azt se tudta, hova legyen, mikor a három fia megkérte, vásároljon nekik játék géppisztolyt. Tizenegy, kilenc- és hatesztendős gyerekeinek azért kellett fegyver, hogy bekapcsolódhassanak iskolatársaik „Pur- dy”-játékába. A játék abból áll, hogy a gonosz Purdy géppisz- tolyos vérfürdőt rendez a gyerekek közt, aztán magával is végez. A gyerekek olykor másképp fejezik be: ők ölik meg Purdyt. A Purdy-játék a túlélők általi morbid rekonstrukciója annak a katasztrófának, ami 1989- február 17-én játszódott le a Cleve- land elemi iskolában, a kaliforniai Stocktonban. Az elsősök, másodikosok és harmadikosok nagyszünetében Patrick Purdy - aki vagy húsz évvel korábban maga is ebbe az iskolába járt - a játszótér széléről társzámra lődözött 7-22 mm-es töltényeket a több száz gyerekre hét percen át, aztán pisztollyal keresztüllőtte a halántékát. Mire a rendőrség odaért, öt gyerek meghalt, huszonkilenc megsebesült. A rákövetkező hónapokban spontán jelentkezett a purdyzés a Clcveland elemi iskola tanulóinak játékában: sok egyéb mellett ez is jelezte, hogy az a hét perc meg az utóhatása beleforrtak a gyerekek emlékezetébe. Mikor ellátogattam az iskolába, ami biciklivel nincs is messze gyerekkorom színterétől a University of the Pacific mellett, öt hónap telt el a Purdy-borzalom óta. De Purdy változatlanul ott kísértett, jóllehet a lövöldözés leghátborzongatóbb nyomait, a golyózápor ütötte lyukakat, a vértócsákat, hús- és bőrfoszlányokat, koponyaszilánkokat már másnapra eltüntették: kijavítottak, átfestettek mindent. Ekkorra a Cleveland elemi iskolában a legmélyebb sebek nem az épületen tátongtak, hanem a gyerekek és a tanári kar lelkében, akik 299

megpróbáltak visszazökkenni a rendes kerékvágásba. 1 Leginkább azt tűnt fel nekem, hogy annak a hét percnek az emléke milyen könnyen feléledt unos-untalan mindenféle jelentéktelen párhuzam hatására is. Egy tanár elmondta például, hogy milyen rettegéshullám söpört végig az iskolán, mikor kihirdették, közeledik Szent Patrick napja: egyes gyerekek a fejükbe vették, hogy a rendezvény tiszteletadás Patrick Purdy, a gyilkos előtt. „Valahányszor mentő megy az utókezelőbe itt az utcában, megszakad a tanítás - mesélte egy' másik tanár. - A gyerekek mind azt lesik, nem ide jön-e.” Sok gyerek hetekig nem mert belenézni a tükrökbe a mosdókban, az iskolában elterjedt a szóbeszéd, hogy a „Véres Szűz Mária”, valami fantáziaszörnyeteg bújik meg ott. A lövöldözés után több héttel egy kislány magánkívül sikítozva rohant be az igazgatónőhöz, Pat Busherhez: „Lövöldözést hallok! Lövöldözést hallok!” A hinta lánca csörgött. Sok gyerek vált hiperóvatossá; szünetben néhány fiú és lány lecövekelt az osztályterem küszöbén, nem mertek kimenni a játszótérre, ahol az öldöklés történt Mások kis létszámú csoportokban játszottak, és őrszemet állítottak. Sokan hónapokon át kerülték a „rossz” területeket, ahol gyerekek vesztették életüket. Az emlékek nyugtalanító álmok formájában is tovább éltek, betörtek az alvó gyerekek védtelen agyába. A lövöldözést ismétlő rémálmok mellett rengeteg volt a szorongató, baljós álom; sok gyerek félt, hogy hamarosan ő is halál fia. Volt olyan gyerek, aki megpróbált nyitott szemmel aludni, hogy' ne álmodjon. Ezeket a reakciókat a pszichiáterek jól ismerik mint a PTSD (post traumatic stress disorder = traumát követő kóros stressz) legjellemzőbb tüneteit. Az ilyen trauma lényege, mondja dr. Spencer Eth, PTSD-re szakosodott gyermekpszichiáter, „a fő erőszakos cselekedet: a végzetes ökölcsapás, késszúrás, az eldördülő fegyver tolakodó emléke. Ezek az emlékek kivételesen elevenek - a puskatűz látványa, zaja, szaga, az áldozat sikolyai vagy hirtelen elnémulása, a kifröccsenő vér, a szirénázó rendőrkocsik”. Az ilyen heves, rémítő pillanatok az érzelmi áramköröket átfestő emlékekké válnak, mondják jelenleg a neurológus kutatók. A tünetek 300

valóban a túlstimulált amygdalára utalnak, amely a traumatikus pillanat eleven emlékét újra meg újra a figyelem előterébe tolja. Ily módon a traumás emlékek érzékeny vészjelzőként kezdenek működni az agyban, riadóztatnak a legapróbb jelre, ami arra utalhat, hogy az iszonyú helyzet újra megismétlődik. Ez a vészjelzős szisztéma jellemez mindenfajta érzelmi traumát, beleértve a gyerekkorban elszenvedett testi bántalmazást is. Bármilyen traumás esemény telepíthet az amygdalába ilyen vészjelző emlékeket: tűzvész, autóbaleset, természeti katasztrófa, földrengés, hurrikán megélése, megerőszakolás, rablótámadás. Évente százezrek szenvednek el ilyen csapásokat, és zömüknél az érzelmi sebek nyomot hagynak az agyban. Az erőszakos cselekedetek pusztítóbbak a természeti katasztrófáknál, mert az erőszak áldozatai úgy érzik, szándékosan választották ki őket a rosszindidat célpontjául. Meginog az emberek megbízhatóságába, a társadalom biztonságosságába vetett hitük, ami természeti katasztrófák esetében sértetlen marad. Az emberi közösség egyik napról a másikra fenyegetővé válik, embertársainkban életünk potenciális kioltóit látjuk. Az emberi kegyetlenség az áldozatok emlékezetére olyan sablont húz, amin keresztül minden ijesztő, ha mégoly halványan emlékeztet is az atrocitásra. Egy férfit hátulról fejbe vertek, támadóját nem is látta; utóbb csak öreg hölgyek előtt mert az utcán járni, annyira rettegett, hogy újra fejbe verhetik.2 Egy asszony, akit a liftben kapott el a rabló, és késsel kényszerítette, hogy egy néptelen emeleten kiszálljon vele, heteken át nemcsak a liftben félt, hanem a metrón is, minden zárt térben, ami csapdává válhatott számára; a bankból kirohant, mikor látta, hogy egy férfi ugyanúgy vágja zsebre a kezét, mint annak idején a támadó. Az iszonyat emléke - és az ebből fakadó túlérzékenység - egy életen át megmaradhat, szűri le egy holocaust-túlélőket vizsgáló tanulmány. Majd ötven év után se felejtették el az éheztetést, szeretteik legyilkolását, az állandó rettegést a haláltáborokban. Harmaduk azt vallotta, mindentől fél. Közel háromnegyedük mondta, hogy ma is rossz érzés fogja el mindattól, ami az üldöztetésre 301

emlékezteti, legyen az egyenruha, kopogás az ajtón, kutyaugatás vagy kéményfüst. Körülbelül 60 százalékuk nyilatkozta: fél évszázad elmúltával sincs nap, hogy ne gondolna a holocaustra; az aktív tüneteket mutatóknál tíz közül nyolcat gyötörtek ismétlődő rémálmok. Egy túlélő szerint „nem is normális az, aki végigcsinálta Auschwitzot, és nincsenek rémálmai”.

EMLÉKEZETBE DERMEDT ISZONYAT Alább egy negyvennyolc éves vietnami veterán szavait idézzük vagy huszonnégy évvel az idegen országban megélt borzalom után: „Nem bírok szabadulni az emléktől! Eleven érzékletességgel tűnnek elém a képek jelentéktelen semmiségektől, például ha becsapódik az ajtó, ha látok egy keleti nőt, ha bambuszgyékényt érintek, ha a hirtelen sült disznóhús szagát érzem. Múlt éjjel végre egyszer jól aludtam. Aztán hajnalban átvonult egy vihar, mennydörgött. Jeges rémületben riadtam fel. Vietnamban vagyok megint, az esős évszakban, az őrhelyemen. Szentül hiszem, hogy a következő sorozat eltalál, és nem élem túl. A kezem mint a jégcsap, miközben szakad rólam a víz. Égnek áll a hajam szála is, alig kapok levegőt, zakatol a szívem. Nyirkos, kénes szag száll az orromba... Hirtelen meglátom, mi maradt Troyból, a cimborámból... egy bambusztálcán, amit a Vietkong küldött a táborunkba... A következő villámlástól és mennydörgéstől úgy összerezzenek, hogy kiesem az ágyból a földre.”3 Ez a rettenetes emlék, ami több mint két évtized távlatából is friss, eleven és részletes, a hajdani katonában ugyanazt a rettegést kelti, amit a szörnyű napon érzett. A PTSD vészesen alászállítja az idegi riadóküszöböt, s az érintett az élet legközönségesebb eseményeit is vészhelyzetként éli meg. A 2. fejezetben tárgyalt merényletpálya minden bizonnyal döntő szerepet játszik a memóriára tett erős hatásban: minél brutálisabb, megrendí- tóbb, iszonyúbb az esemény, amely kiváltja az amygdala merényletét, annál kitörölhetetlenebb az 302

emlék. Az ilyen emlékek idegélettani alapja minden jel szerint az a nagyfokú vegyi változás az agyban, amelyet egyetlen, végletekig megrendítő alkalom is elindíthat? Jóllehet, a PTSD-kutatások rendszerint egyetlen eset hatását követik nyomon, hasonló kihatása van az éveken át tartó kegyetlenkedésnek, például ha gyerekeket bántalmaznak szexuálisan, fizikálisán vagy érzelmileg. Ezeknek az agyi elváltozásoknak a legrészletesebb vizsgálatait a Nemzeti PTSD-Központ végzi, kutatóbázis-hálózatot tart fenn a veteránkórházakban, ahol a vietnami háború és egyéb háborúk veteránjai közt PTSD-től szenvedők nagy számmal vannak. A PTSDvel kapcsolatos ismereteinknek nagyrészt ilyen veterántanulmányok a forrásai; mindazonáltal vonatkoztathatók az olyan súlyos érzelmi traumát szenvedett gyerekekre is, mint amilyenek a Cleveland elemi iskola tanulói. ,A rettenetes traumák áldozatainál előfordulhat, hogy utána biológiailag sem ugyanazok már”, mondta nekem dr. Dennis Charney? Charney a Yale Egyetem pszichiátere, egyben a Nemzeti Központnál vezeti a klinikai idegtudományi kutatásokat. „Nem számít, hogy mi okozza, a szakadatlan rettegés harc vagy megkín- zatás közben, az ismétlődő gyerekkori bántalmazás vagy egy szeri élmény, például hurrikán, majdnem halálos autóbaleset. Mindenfajta befolyásolhatatlan stressz kiválthatja ugyanazt a hatást.”

303

A hangsúly a befolyásolhatatlanságon van. Ha az emberek azzal az érzéssel élnek meg egy katasztrófát, hogy módjukban áll tenni valamit, legyen az akármilyen csekélység, érzelmileg jobban bírják, mint ha tökéletesen gyámoltalanok. A tehetetlenség miatt válik egy adott esemény szubjektíve lehengerlővé. Dr. John Krystal, a Központ klinikai pszichofarmakológiai laboratóriumának vezetője magyarázta nekem: „Tegyük fel, hogy valaki, akire késsel támadnak, képes védekezni, és meg is teszi, míg egy másik ember ugyanebben a helyzetben azt gondolja: ‘Végem van.’ A tehetetlent fenyegeti utóbb jobban a PTSD. Ha azt érezzük, veszélyben az életünk, és sorsunkat semmiképpen nem kerülhetjük el - ez a momentum indítja el az agyi változásokat.” Számos vizsgálat tanúsítja, hogy a tehetetlenség a PTSD kiváltódásának beláthatatlan jelentőségű tényezője. E vizsgálatok keretében laboratóriumi patkánypárokat elkülönített ketrecekben enyhe - de patkánymértékkel stresszokozó -, azonos erősségű elektrosokknak tettek ki. Csak az egyik patkány ketrecében volt kar, amelynek lenyomásával a sokkolás mindkét ketrecben abbamaradt. Ahogy teltek a napok és a hetek, mindkét patkány ugyanannyi sokkot kapott. De az a patkány, amelyiknek módjában állt elhárítani a sokkot, a stresszt tartós következmények nélkül úszta meg. Csak a tehetetlennél fordult elő a stressz kiváltotta agyi elváltozás.6 S a gyerek, akire rálőnek a játszótéren, és végig kell néznie, hogy társai véreznek, meghalnak, vagy a jelen lévő tanár, aki képtelen megakadályozni a mészárlást, nyilvánvalóan tehetetlen.

A PTSD MINT LIMBIKUS ZAVAR Hónapok teltek már el azóta, hogy az asszonyt a nagy erejű földrengés kivetette az ágyból, és rémülten sikoltozva tette tűvé a koromsötétbe borult házat a négyéves fia után. Aztán órákat töltöttek el összebújva a dermesztő Los Angeles-i éjszakában, egy

oltalmazó kapualjba húzódva, élelem, víz, fény híján, miközben a talajt alattuk egyre-másra úzták az utórezgések. Több hónap elteltével nagyrészt kiállt belőle az első napok éber pánikja, mikor az ajtócsapódástól is reszketni kezdett, mint a kocsonya. De visszamaradt az álmatlanság azokon az éjszakákon, mikor a férj nem tartózkodott odahaza - a földrengés éjszakáján is távol volt. Az ilyen tanult félelem fő tünetei - a legsúlyosabb válfajt, a PTSD-t is beleértve - az amygdalára összpontosuló limbikus pályák elváltozására vezethetők vissza.7 A kulcsfontosságú változások többek között a locus ceruleusban történnek, abban a képletben, amely az agyban kétféle katecholaminnak nevezett vegyület, az adrenalin és a noradrenalin ürítését szabályozza. Ez a két idegi vegyület a szervezetet vészhelyzetre mobilizálja; ugyanez a katecholamináradat különös erővel vési be az emléket. A PTSD esetében ez a rendszer túl érzékennyé válik, és bőven termeli a fenti agyi vegyületeket olyan helyzetekben, amik csak nagyon kevéssé vagy egyáltalán nem fenyegetőek, de valamiképpen emlékeztetnek az eredeti traumára; lásd a Cleveland elemi iskola tanulóit, akik pánikba estek a mentőszirénázástól, mert felidézte a lövöldözés után hallottat. A locus ceruleus és az amygdala szoros kapcsolatban vannak, éppúgy, mint a hippocampus vagy a hipotalamusz limbikus szerkezetei: a katecholaminpálya a cortexre is kiterjed. Ennek a hálózatnak az elváltozásait sejtik a PTSD-tünetek, például a szorongás, a rettegés, a kóros álmatlanság, a zaklatottságra, ingerlékenységre való hajlam, a könnyen kiváltható támadás vagy menekülés és a nagy hatású érzelmi emlékek kitörölhetetlen rögzülése mögött.’’ Egy tanulmány szerint a PTSD-ben szenvedő vietnami veteránoknál 40 százalékkal alacsonyabb a katecholamingátló receptorok száma - ami arra utal, hogy agyukban maradandó változás ment végbe, s a katecholamintermelés szabályozása sérült náluk.’ Elváltozik a limbikus agyat a hipofízissel összekötő hálózat is, amely a CRF-ürítést szabályozza: ezé a hormoné a főszerep a szervezet „menekülés vagy támadás” reakciójában. Az elváltozások folytán ez a hormon túlteng - kivált az amygdalában, a 305

hippocampusban és a locus ceruleusban s riadóztatja a szervezetet, holott valóságos vészhelyzet nem áll fenn.10 Dr. Charles Nemeroff, a Duke Egyetem pszichiátere mondta nekem: „Ha túl sok a CRF, a reakció is túlzott lesz. Ha például a PTSDs vietnami veterán előtt a parkolóban egy autó kipufogójából kicsap a láng, a CRF-termelődés kelti benne ugyanazokat az érzelmeket, mint az eredeti trauma: kiveri az izzadság, reszket, vacog a foga, elgyöngül a térde, emlékképeket lát. Akiknél túlzottan magas a CRF-szint, aránytalanul idegesek. Ha odalopó- zunk valakinek a háta mögé, és tapsolunk, a legtöbb ember először összerezzen, de harmadszorranegyedszerre már nem. Akiknél túlteng a CRF, nem szoknak hozzá a dologhoz: negyedszerre is ugyanakkorát ugranak, mint először.” 11 A harmadikfajta változás az agy opiátrendszerében történik, amely endorfint termel a fájdalomérzet csökkentésére. Itt is hiperaktivitás lép fel. Ez az idegpálya is az amygdalát érinti, ezúttal az agykéreg egy területével összefüggésben. Az opiátok nagy hatású, kábító agyi vcgyülctek, kémiai rokonaikhoz, az ópiumhoz és más narkotikumokhoz igen hasonlatosak. Magas opiát- szint esetén (lévén ez az agy „természetes morfiuma”) a fájdalomtűrő képesség fokozódik - tanúsítják azok a katonaorvosok, akik megfigyelték, hogy súlyosan sebesült katonák fájdalmát kevesebb narkotikum is csillapítja, mint a sokkal enyhébb sérüléseket elszenvedett civilekét. A jelek szerint valami hasonló játszódik le a PTSD-nél is.12 Az endorfinnal kapcsolatos változás új dimenziót ad a trauma újra- élése által kiváltott idegi konstellációnak: bizonyos érzelmek eltompulnak. Alighanem ez a magyarázata egy sor „negatív” pszichés tünetnek, amit régóta észlelnek már PTSD-nél: anhe- donia (örömérzésre való képtelenség), általános érzelmi zsibbadtság, elszakadás a külvilágtól, mások érzései iránti érdektelenség. Az ilyen emberek közönyét környezetük gyakran mint

306

empátiahiányt éli meg. A másik lehetséges hatás a disszociáció, amibe beleértendő a traumatikus esemény döntő perceinek, óráinak, netán napjainak emlékezetből való kiesése. A PTSD idegi elváltozásai a jelek szerint fogékonyabbá tesznek további traumatizálódásra. Állatokkal folytatott vizsgálatok arra világítottak rá, hogy amennyiben az állatokat akár enyhe stressz is érte zsenge korban, az ilyenfajta stressztől megkímélt állatoknál inkább sújtották őket a trauma kiváltotta agyi elváltozások későbbi életükben (ami arra utal, hogy a PTSD-s gyermekek feltétlenül kezelésre szorulnak). Ez lehet az ok, amiért ugyanattól a katasztrófától az egyik embernél kifejlődik a PTSD, a másiknál nem: az amygdala veszély észlelésére áll be, és ha az élet megint valódi veszéllyel szembesíti, riadalma még magasabbra csap. Mindezek az idegi változások rövid távon előnyösek azokban a zord, rettenetes vészhelyzetekben, amelyek kiváltják őket. Ha erőszaknak vagyunk kitéve, a helyzethez való alkalmazkodást jelzi a felfokozott figyelem, izgatottság, készültség, az érzéketlenség a fájdalommal szemben, a testi igények mérséklése és - időlegesen - a közöny olyan események iránt, melyeket egyébként rendkívül zavarónak élnénk meg. Ezek a rövid távú előnyök azonban tartós problémává súlyosodnak, ha az agyi változások prediszpozícióvá merevednek, mint mikor egy kocsi motorjának fordulatszáma semmiképp se szállítható alább. Ha az amygdala és a vele összeköttetésben lévő agyi régiók átprogramozódnak a heves trauma pillanatában, az ingerküszöb módosulása - az idegi merényletnek fokozottan kedvezve - annyit jelent, hogy az egész élet vészhelyzetté minősülhet át, s a legártatlanabb momentum is kiválthatja az elszabadult rettegés ámokfutását.

ÉRZELMI ÚJRATANULÁS Az ilyen traumatikus emlékek minden bizonnyal azért rögzülnek az agyműködésben, mert útjába állnak a további tanulásnak pontosabban a traumatizáló eseményekre való normálisabb reakciók újratanulásának. A PTSD típusú szerzett félelemnél kiferdül a tanulás és az emlékezet mechanizmusa; megint csak az amygdala a kulcsfontosságú agyi régió. A szerzett félelem leküzdésében azonban az agykéregnek van döntő szerepe. Pszichológusokfélelemkondicionálásmik. nevezik azt a folyamatot, melynek során egy legkevésbé sem fenyegető momentum rettegetté válik azáltal, hogy valami félelmetessel kapcsolódik össze az elmében. Kísérleti állatoknál az ilyen indukált félelem évekig eleven maradhat, állítja Charney.13 Ennél a félelemreakciónál az agy tanulásért, bevésésért, cselekvésért felelős régiója a talamuszt, az amygdalát és a prefrontális lebenyt összekapcsoló pálya - az idegi puccs ösvénye. Ha valaki félelemkondicionálás révén tanul meg félni valamitől, a félelem rendszerint elhalványul az idők folyamán. A jelek szerint ezt a természetes újratanulás okozza: a félt tárggyal újra meg újra szembekerülünk úgy, hogy nincs igazán ijesztő körülmény. A gyerek például, aki félni kezd a kutyáktól, mert megkergette egy vicsorgó német juhász, fokozatosan, magától értetődően vetkezi le ezt a félelmét, ha a család barátságos német juhásszal rendelkező szomszédot kap, és a kicsi eljátszik azzal a kutyával. A PTSD-nél elmarad a spontán újratanulás. Charney szerint ez a PTSD által kiváltott agyi elváltozásokkal indokolható, amelyek olyan mértékűek, hogy az amygdala merényletet követ el minden alkalommal, ha az eredeti trauma leghalványabb emléke felmerül, és megerősíti a félelempályát. Vagyis nem fordul elő, hogy a félelmet keltő dolog valamilyen nyugalmasabb érzéssel párosul - az amygdala soha nem kész enyhébb reakciót újratanulni. „A félelem kioltása minden bizonnyal aktív tanulási folyamatot kíván, márpedig ez PTSDben szenvedőknél eleve akadályozott, s ezért az érzelmi emlékek abnormális makacssággal élnek tovább.”"1 De megfelelő élmények révén a PTSD is enyhülhet; az elementáris 308

erejű érzelmi emlékek és a belőlük táplálkozó gondolkodás- és reakcióminták igenis megváltozhatnak idővel. Ez az újratanulás Charney szerint agykérgi folyamat. Az amygdalába kövült rettegés nem múlik el teljesen; inkább arról van szó, hogy a prefrontális kéreg aktívan gátolja az amygdalának az agy többi részéhez intézett félclemrcakció-parancsát. „Az a kérdés, milyen hamar vagyunk képesek szélnek ereszteni a tanult félelmet” - jelenti ki Richard Davidson, a Wiscon- sini Egyetem pszichológusa, aki felfedezte a bal prefrontális kéregnek a distressz csökkentésében játszott szerepét. Egy laboratóriumi kísérletnél, melynek során a kísérleti személyekben averziót keltettek egy erős zaj iránt - a tanult félelmet, illetve a PTSD enyhébb változatát modellálva -, Davidson azt találta, hogy a bal prefrontális kéreg fokozottabb működése révén hamarabb leküzdhető a szerzett félelem: ez is arra utal, hogy az agykéregnek szerepe van a kondicionált distressz leküzdésében.15

AZ ÉRZELMI AGY ÁTNEVELÉSE Reménykeltő hírekkel is szolgál a PTSD kapcsán az a holocausttúlélők körében folytatott vizsgálat, amely a vizsgált populáció háromnegyedénél fél évszázad elteltével is heveny PTSD- tuneteket mutatott ki. Bizakodásra ad okot, hogy a túlélők közül, akiknél annak idején jelentkeztek a tünetek, 25 százalék utóbb megszabadult tőlük; életük természetes folyása valamiképpen ellensúlyozni tudta a múltat. Akiknél a tünetek váltig fennálltak, a PTSD-re jellemző, katecholaminnal összefüggő agyi elváltozásokat mutatták - a gyógyultaknál azonban ilyen elváltozások nem voltak. 16 Többek között ez az eredmény is azzal kecsegtet, hogy a PTSD-s agyi elváltozások nem visszafordíthatatlanok, és a legkegyetienebb érzelmi bélyeget is ki lehet heverni - vagyis hogy az érzelmi pályák újraszabályozhatok. A jó hír tehát annyi, hogy még a PTSD-t kiváltó mély traumák is begyógyulhatnak, s a gyógymód az újratanulás. Ez az érzelmi felépülés spontán is végbemehet - gyerekeknél 309

legalábbis - a Purdy típusú játékok révén. Ezeknek a folyton ismétlődő játékoknak hála, a gyerekek a traumát biztonságos körülmények között, játékosan élhetik át megint, ami a gyógyulásnak kétféle útját is megnyitja. Először is az emlék kevéssé szorongató kontextusban ismétlődik, amitől kevésbé fájó, s így egy sor traumamentes reakció kapcsolódhat hozzá. Másrészt fantáziájukban a gyerekek mágikusan szerencsés befejezést költhetnek a tragédiának: a Purdy-játékban olykor a gyerekek ölik meg a gyilkost, s így könnyebben úrrá lehetnek a kiszolgáltatottság traumatikus pillanatain. A Purdy-féle játékokra számítani kell kisebb gyerekeknél, akik ilyenfajta lehengerlő erőszakot szenvedtek el. A traumatizált gyerekek morbid játékaira először dr. Lenore Terr San Franciscó-i gyermekpszichiáter figyelt fel.17 A kaliforniai Chowchillában - alig egy óra út a Central Valleyn keresztül Stocktontól, Purdy vérengzésének színterétől - a nyári napközitáborból busszal hazatartó gyerekeket raboltak el 1973-ban. A merénylők betemették a buszt gyerekestül, mindenestül, s a próbatétel több mint huszonhét óra hosszat tartott. Öt évvel később Terr még egyre viszontlátta az eseményt az áldozatok játékában. A kislányok jelképes emberrablósdit játszottak például a Barbie-babáikkal. Egy kislány, aki annak idején viszolygptt a többiek vizeletétől, ami összekentc, mikor holtra rémülten összebújtak, folyton mosdatta a Barbie-babáját. Egy másik kislány Utazó Barbie-t játszott: Barbie elutazik valahova - az úti cél mellékes és épségben tér meg, ami a játék lényege. Egy harmadik gyerek kedvenc forgatókönyve az volt, hogy a baba egy üregben reked és megfullad. A felnőtteken, ha lehengerlő traumán estek át, többnyire pszichés zsibbadás vesz erőt, elfojtják a katasztrófa emlékét és a vele kapcsolatos érzelmeket; a gyermeki psziché ezt gyakran másképp dolgozza fel. Terr úgy véli, a gyerekeknél a leblokkolás azért ritkább, mert élnek a fantáziával, a játékkal és az álmodozással, hogy felidézzék, feldolgozzák, amit átéltek. A trauma ilyen önkéntes újrajátszása minden jel szerint elejét veszi annak, hogy a gátak közé 310

rekesztett nagy hatású emlék elementáris erővel, szeszélyesen csapjon ki. Ha a trauma enyhe, mondjuk, ha a fogorvosnál fogtömésre került sor, elég egy-két alkalom. Ha azonban rettenetes, a gyerek a végtelenségig ismétli komor monotóniával a trauma újrajátszásának rituáléját. Az amygdalába dermedt képhez a művészet is eljuttathat, hiszen közege egyébként is a tudattalan. Az érzelmi agy rendkívül fogékony a jelképiségre s arra, amit Freud elsődleges folyamatnak nevezett, vagyis a metafora, az elbeszélés, a mítosz, a művészet üzenetére. Ezt a lehetőséget gyakran felhasználják traumatizált gyerekek gyógykezelésénél. A művészet nemegyszer lehetővé teszi, hogy a gyermek valljon az iszonyat számára másképpen kimondhatatlan pillanatáról. Spencer Eth, az ilyen gyerekek kezelésére szakosodott Los Angeles-i gyermekpszichiáter említi annak az ötéves fiúnak az esetét, akit anyjával együtt rabolt el az anya kidobott szeretője. A férfi egy motelszobába hurcolta őket, megparancsolta a gyereknek, bújjon be a takaró alá, majd agyonverte az anyát. A kisfiú érthető módon vonakodott attól, hogy Ethnek beszámoljon a szörnyűségről, amit a takaró alól hallott-látott. Eth tehát megkérte, rajzoljon valamit akármit. A kép autóversenyzőt ábrázolt, feltűnően nagy szeműt, emlékszik Eth. Eth úgy értelmezte, hogy a gyerek merészségét jeleníti meg, aki ki mert kukucskálni a gyilkosra. Ilyen rejtett utalások a traumatikus jelenetre minduntalan feltűnnek a traumatizált gyerekek munkáin; Ethnél ezért is vált a terápia kezdő lépésévé. kL emlék, amitől a gyermek nem tud szabadulni, rajzát éppúgy áthatja, mint gondolatait. S a rajzolás művelete már önmagában gyógyhatású, a trauma feldolgozásának kezdete.

ÉRZELMI ÚJRATANULÁS ÉS FELÉPÜLÉS A TRAUMÁBÓL „Iréné randevúja majdnem megerőszakolásba torkollt. Támadója ugyan nem ért célt, de továbbra is zaklatta: obszcén telefonhívásokkal 311

gyötörte, veréssel fenyegette, éjnek évadján háborgatta, a sarkában járt, leste minden lépését. Mikor Iréné egy ízben a rendőrség közbelépését kérte, legyintettek rá, mondván, igazából nem történt semmi! Mire orvoshoz fordult, PTSD-tü- netei voltak, nem járt emberek közé, és börtönnek érezte a tulajdon otthonát.” Iréné esetét dr. Judith Lewis Hermán idézi, a Harvard Egyetem pszichiátere, aki úttörő munkájában felvázolja a traumából való felépülés lépéseit. Három lépcsőfokot jelöl ki: helyreállítani a biztonságérzetet, felidézni a trauma részleteit és meggyászolni az általa okozott veszteséget, végül újra berendezkedni a normális életvitelre. A lépések sorrendjének biológiai logikája van: tükröződik benne, hogyan tanulja meg újra az érzelmi agy, hogy az élet nem vészhelyzetekből áll. Az első lépés, a biztonságérzet visszanyerése bizonyára úgy értelmezhető, hogy az újratanulás révén némileg enyhítjük valami módon a túlriadóztatott, túl könnyen bekattanó érzelmi áramkör erejét.18 Gyakran az az első dolog, hogy a betegekkel tudatosítják, idegességük, rossz álmaik, túlzott éberségük, pánikrohamaik a PTSD tünetei. Állapotukat már ettől is jóval kevésbé riasztónak élik meg. Kezdetnek az is fontos, hogy a beteg újra irányítani tudja, hogy mi történik vele: ez a trauma által keltetett gyámoltalanságérzet közvetlen áttanulását célozza. Iréné például mozgósította baráti körét és családját, hogy tartsák távol a zaklatót, s végül elérte, hogy a rendőrség intézkedjen. A PTSD-betegek elbizonytalanodása nem csupán annyi, hogy félnek a környezetükben lappangó veszélyektől; belülről fakad, abból, hogy úgy érzik, nincs hatalmuk szervezetük belső történései, érzelmeik felett. Ennek megvan a maga oka, a PTSD túl érzékennyé teszi az amygdala pályáit, s ezért a vészjelzés érzelmi merényletet provokál. A gyógyszeres kezelés lehetséges megoldásként kínálkozik arra, hogy a beteget ráébressze, nincs teljességgel kiszolgáltatva az érzelmi riadóknak, amelyek indokolatlan szorongással, álmatlansággal vagy lidérces álmokkal özönlik el. A gyógyszerkutatók reménye, hogy 312

sikerül majd olyan gyógyszert kifejleszteni, ami hajszálpontosan korrigálja a PTSD-nek az amygdalára és a hozzá kapcsolódó idegi átvivőhálózatra tett hatását. Egyelőre nem minden ilyen elváltozásra van gyógyszer; az antidepresszánsok a sze- rotoninrendszerre hatnak, a béta-blokkolók, mint például a pro- pranolol, a szimpatikus idegeket gátolják. A beteg elsajátíthat relaxációs technikákat is feszültség, idegesség ellen. A testi nyugalom lehetőséget ad az elgyötört érzelmi pályáknak, hogy az életet kevésbé fenyegetőnek érzékeljék, s így a beteg visszanyerheti valamennyire a trauma előtti biztonságérzetét. A gyógyulás következő lépése, hogy révbe jutva újra felidézzük, rekonstruáljuk a trauma történéseit, hogy az érzelmi pályák új, realisztikusabb megvilágításban formálhassanak képet a traumatikus emlékről, a kiváltó momentumokról, a rá való reakcióról. Mikor a beteg szavakba önti a trauma borzalmas részleteit, az emlék érzelmi jelentese és az érzelmi agyra tett hatása is változni kezd. A felidézés üteme roppant kényes kérdés; ideális esetben úgy alakul, ahogyan természetesen szokott azoknál, akik a traumából PTSD nélkül kerülnek ki. Ezeknél az eseteknél gyakran mintha belső óra szabályozná, mikor milyen dózisban tolakodnak felszínre az emlékek, s többhetes, hónapos szünetek vannak, mikor az érintettek alig emlékeznek a szörnyű eseményekre.19 Az alámerülésnek és a fellélegzésnek ez a váltakozása elősegíti a trauma spontán áttekintését és a rá adott érzelmi válasz újratanulását is. Makacsabb PTSD-eseteknél, mondja Hermán, a felidézés olykor megsemmisítő félelmet vált ki, s ilyenkor a terapeutának fékezni kell az iramot, hogy a beteg reakciói az clvisclhetőség határán belül maradjanak, az újratanulás sikere érdekében. A terapeuta arra biztatja a beteget, hogy minél elevenebben számoljon be a traumatikus eseményekről, produkáljon amolyan minden részletre kiterjedő házi horror videót. S ne csak arról ejtsen szót, amit látott, hallott, szagolt, tapintott, hanem a reakcióiról is - a rettegésről, az undorról, a hányingerről. Az a cél, hogy az emlék mindenestül megfogalmazódjon, s ezáltal a disszociált, a tudatos felidézésnek ellenálló momentumok se sikkadjanak el. Az érzékletes 313

részletek, az érzetek szavakba foglalása vélhetőleg erősíti az agykéreg szerepét az emlékezésben, s az általuk kiváltott reakciók ily módon érthetőbbé és kezelhetőbbé válnak. Az érzelmi újratanulás fő eszköze ebben a szakaszban az események és a körülmények újraélése biztonságos környezetben, a bizalmat élvező terapeuta társaságában. Az érzelmi pályáknak ez sokatmondó lecke - a trauma emlékéhez a biztonságérzet társul csillapíthatatlan rémület helyett. Az ötéves gyerek, aki a nagy szemeket rajzolta, miután tanúja volt anyja hátborzongató meggyilkolásának, több rajzot már nem készített; inkább közösen játszottak Spencer Ethszel, a kötődést elősegítendő. A gyerek sokára, apránként kezdte elbeszélni a gyilkosság történetét, először sematikusan, mindany- nyiszor ugyanazokkal a részletekkel. De elbeszélése fokozatosan nyitottabbá, felszabadultabbá vált, s közben testtartása is lazább lett. A jelenet ugyanakkor egyre ritkábban jött elő mint lidérces álom, s Eth úgy vélte, ez a traumán való felülemelkedés jele. A beszélgetések aztán elkanyarodtak a trauma keltette félelmektől a fiú mindennapi életéhez, az új élethez az apai házban. Végül a gyerek már csak a hétköznapjairól beszélt, elhalványult a trauma szorítása. Hermán harmadik pontja, hogy a betegnek meg kell gyászolnia a trauma okozta veszteséget - legyen szó sérülésről, szeretett személy elvesztéséről, elmulasztott mentőakció miatt érzett bűntudatról vagy csupán arról, hogy megingott az emberekbe vetett bizalom. A felidézéssel együtt járó gyász döntő jelentőségű: bizonyos készséget jelez a traumától való szabadulásra. Ahelyett, hogy megrekedne a múltbeli pillanatban, a beteg képes előrenézni, sőt bizakodni, a trauma hatását kiküszöbölő új életet kialakítani. Mintha a trauma iszonyának újra meg újra ismétlődő lepergetésc, újraélése az érzelmi pályákon feloldaná az átkot. A szirénázás nem feltétlenül hoz félelcmhullámot, az éjszakai neszek nem törvényszerűen jelentik az iszonyú cmlékké- pek visszatértét. Az időnként visszatérő tünetek utóhatása makacs lehet, mondja Hermán, de cltévcszthctetlcn jelek mutatják, ha a traumát érdemben sikerült leküzdeni. Ilyen jel többek között, ha a testi tünetek jól kezelhetőek, a trauma emlékével kapcsolatos érzelmek clvisclhetők. 314

Különösen jelentős előrelépés, ha a trauma emléke nem szeszélyesen tör föl bcfolyásolhatatlanul, hanem akár a többi emlék, saját elhatározásból hívható elő- s ami még fontosabb, tehető félre. Végül idetartozik az új élet kialakítása szoros bizalmi kapcsolatokkal s olyan meggyőződéssel, amely értelmet talál az olyan világban is, ahol ekkora méltánytalanság lehetséges.20 E tényezők összességéből szűrhető le, hogy az érzelmi agy átnevclésc sikerrel járt.

A PSZICHOTERÁPIA MINT ÉRZELMI NEVELÉS Szerencsére legtöbbünk életében ritkák azok a katasztrófák, melyek traumatikus emléket égetnek belénk. De ugyanazok a pályák, amelyek a traumatikus élményeket olyan lángolóan bélyegzik ránk, vélhetőleg az élet nyugalmasabb pillanataiban is működnek. A gyerekkor közönségesebb megpróbáltatásai, az állandó elhanyagoltság, a szülői figyelem és gyöngédség nélkülözése, a magány, a veszteség, a kirekesztés nem vetekedhetnek a trauma lázával, de bizonyára nyomot hagynak az érzelmi agyban, s torzulások - meg könnyek, dühöngések - okozói az élet későbbi bensőséges kapcsolataiban. Ha a PTSD gyógyítható, nyilván kezelhetők azok a kevésbé ordító sérülések is, amelyeket mindannyian hordozunk; erre való a pszichoterápia. S az érzelmi intelligencia is akkor számít a legtöbbet, ha ezekkel a gazdagon telített reakciókkal kell ügyesen bánni. Az amygdala és a prefrontális kéreg tájékozottabb reakcióinak dinamikája tekinthető neuroanatómiai modellnek is arra, hogyan formálja újra a pszichoterápia a mélyen rögzült, hibás érzelmi mintákat. Joseph LeDoux, az idegtudományi kutató, aki felfedezte az amygdala érzelmi kitöréseknél játszott vészjelző szerepét, úgy véli: .Amit érzelmi rendszerünk egyszer megtanult, a jelek szerint velünk marad életünk fogytáig. A terápia arra tanít, hogyan uralkodjunk rajta - vagyis az agykéreg megtanulja gátolni az amygdalát. A cselekvésre való indíttatást elnyomjuk, de ezzel kapcsolatos érzelmeink tompított formában továbbra is jelen vannak.” 315

Az érzelmi újratanulást megalapozó agyi szerkezetből az szűrhető le, hogy a sikeres pszichoterápia után is visszamarad a problematikus érzelmi mintát okozó eredeti érzékenység vagy félelem csökevénye. 21 A prefrontális kéreg finomíthatja vagy fékezheti az amygdala őrjöngő hevét, de reakcióját eleve megakadályozni képtelen. Vagyis nem határozhatjuk meg, hogy érzelmi kitöréseink mikor lepnek meg bennünket, de abba van beleszólásunk, hogy meddig tartanak. Az érzelmi érettségnek alighanem fokmérője, hogy milyen hamar jutunk túl az ilyen epizódon. A terápia során főleg az emberek érzelmi reakciókra adott válaszai változnak - a reakcióra való eredendő hajlam korántsem szívódik föl. Erről tanúskodik egy sor pszichoterápiás vizsgálat, melyeket Lester Luborsky és munkatársai végeztek a Pennsylvaniai Egyetemen. 22 Elemezték a fő kapcsolati zavarokat, amelyek miatt tucatszám fordulnak pszichiáterhez az emberek - ilyen például a sóvárgás az elismerés, a bensőséges kapcsolat után vagy a rettegés a bukástól, a függőségtől. Ezután gondosan sorra vették, melyek azok a tipikus (s eleve kudarcra ítélt) magatartásmódok, amiket a betegek felmutattak a kapcsolataikban felmerülő ilyenfajta vágyak és félelmek miatt például túlzott követelőzést, amire a partner dühvel vagy fagyossággal reagál, vagy visszahúzódást feltételezett mellőzés miatt, amit a környezet bántó elutasításként él meg. Az ilyen félresikerült érintkezések a betegekben érthető módon zaklató érzelmek özönét gerjesztik - reménytelenséget, bánatot, neheztelést, dühöt, feszültséget, rettegést, bűntudatot, önvádat és társaikat. A beteg jellemző mintája szinte valamennyi fontos kapcsolatában megmutatkozott, házastárshoz, szeretőhöz, szülőhöz, gyermekhez, munkahelyi kollégához vagy főnökhöz, fűződő viszonyban egyaránt. A hosszú távú terápia során azonban kétféle változás történt a betegeknél: a kiváltó eseményekre kevésbé gyötrelmesen, esetenként higgadtan, sőt derűsen reagáltak, és magatartásuk hatékonyabban érvényesítette igényeiket a kapcsolatban. Nem változott azonban alapvető vágyuk vagy félelmük és a spontán érzelmi szikra. Mikor a kezelésből már csak néhány terápiás ülés volt hátra, a betegek beszámolóiból az derült ki, hogy feleannyi negatív érzelmi reakciójuk 316

volt az érintkezések során, és kétszeresére nőtt az esélyük, hogy a partnertől az áhított pozitív reakciót kapják. De sajátos érzékenységük, amiből igényeik gyökereztek, mit se változott. Ha az agyműködésre vonatkoztatjuk a tényállást, feltételezhető, hogy a limbikus hálózat riadóval reagál egy rettegett esemény vélt előjeleire, de a prefrontális kéreg és a rokon területek időközben új, egészségesebb reakciót sajátítottak el. Vagyis az érzelmi leckék - a legmélyebben gyökerező gyermekkorban tanult szívbéli szokások is módosíthatók Érzelmeket holtig tanulunk. 1 A Cleveland elemi iskolában végbement öldöklés okozta maradandó traumáról a New York Times oktatási rovatába írtam (1990. jan. 7.). 2 A PTSD példáit bűncselekmények áldozatainál dr. Shelly Niederbachtól merítem, aki pszichológusként működik Brooklynban az áldozatok számára fenntartott tanácsadó szolgálatnál. 3 A vietnami emléket M. Davistól vettem át: „Analysis of Aversive Memories Using the Fear-Potentiated Startle Paradigm”; N. Butters és L. R. Squire

szerk.,

The

Neuropsychology

of

Memory

(Az

emlékezet

neuropszichológiája) (New York, Guilford Press, 1992). 4 LeDoux tudományosan indokolja ezeknek az emlékeknek a kivételes időállóságát: „Indelibility of Subcortical Emotional Memories”, Journal of Cognitive Neuroscience (1989), 1. kötet, 238—43. o. 5 Dr. Charneyval interjút készítettem a New York Times számára (1990. június 12.). 6 Az állatpárokkal folytatott laboratóriumi kísérletekről dr. John Krystaltól kaptam felvilágosítást; több kutatólaboratóriumban is elvégezték ezeket. A legjelentősebb kutatások dr. Jay Weiss nevéhez fűződnek (Duke Egyetem). 7 A PTSD-vel járó agyi elváltozásokról és az amygdala ebben játszott szerepéről a legjobb beszámolót Dennis Charneytól és tsaitól olvashatjuk: „Psychobiologic Mechanisms of Posttraumatic Stress Disorder”, Archives of Generál Psychiatry 50 (1993- április), 294-305. o. 8 Ennek az agyi hálózatnak az elváltozását a trauma révén részben annak a kísérletnek az eredményei bizonyítják, melynek során PTSD-s vietnami veteránok johimbininjekciót kaptak: ezt a szert alkalmazzák nyilaik hegyén a dél-amerikai indiánok áldozataik megbénítására. A johimbin parányi dózisban gátolja a rendszerint katecholaminfékező receptornak (az idegsejt idegi átvivőanyagot fogadó pontjának) a működését. A johimbin megszünteti a

317

fékező

hatást,

megakadályozza,

hogy

ez

a

receptor

érzékelje

a

katecholamintermelést; emelkedő ka- techolaminszint az eredmény. Mivel a szorongás idegi fékjét a johimbin kikapcsolta, a 15 PTSD-sből 9-nél váltott ki pánikot,

6-nál

pedig

élethű

emlékvisszajátszást.

Az

egyik

veterán

hallucinációja során heli- kopterlelövést élt át villanással-füstoszloppal; egy másik maga előtt látta, amint egy bajtársait szállító dzsip aknára fiit - 20 éven át kísértette lidérces álmaiban és ébren is ez a jelenet. A johimbinvizsgálatot dr. John Krystal vezette, aki a Nemzeti PTSD-Központ Klinikai Pszichofarmakológiai Laboratóriumát vezeti a VA Hospitalben, a connecticuti West Havenben. 9 Kevesebb alfa-2 receptor PTSD-bcn szenvedő férfiaknál: 1. Char- ney. „Psvchobiologic Mechanisms”. 10 Az agy úgy próbálja a CRF-termelést visszafogni, hogy csökkenti a receptorok számát, melyek kibocsátják. Egy kísérlet bizonyítékot szolgáltat arra, hogy PTSD-seknél ez játszódik le: nyolc beteg CRF- injekciót kapott. A CRF-injekció rendszerint ACTH-özönt vált ki: ez a hormon ingerli a szervezetet katecholamintermelésre. A PTSD-s betegeknél azonban, a nem PTSD-s kontrollcsoporttal ellentétben, az ACTH-szintben nem történt érdemi változás - jelezve, hogy agyuk csökkentette a CRF-receptorok számát, mert a stresszhormon túlterhelte őket. A kutatásról Charles Nemeroff, a Duke Egyetem pszichiátere számolt be nekem. 11 Interjút készítettem dr. Nemeroff-fal a New York Times számára (1990. június 12.). 12 A jelek szerint valami hasonló történik a PTSD-nél; egy kísérletben például vietnami veteránoknak, akiknél PTSD-t állapítottak meg, külön a számukra

megvágott

15

perces

filmet

mutattak,

A

szakasz

élethű

csatajcleneteit. A veteránok egy csoportjának naloxont, egy en- doriint blokkoló vegyületet fecskendeztek be; a film megtekintése után ezeknél a veteránoknál nem változott a fájdalomérzékenység. Az en- dorfinblokkolásban nem részesúlteknél azonban 30 százalékkal csökkent a fájdalomérzékenység, az endorfintermelés fokozódására utalva. Ilyen hatás nem volt kimutatható olyan veteránoknál, akik nem szenvedtek PTSD-ben, ami sejteni engedi, hogy a PTSD áldozatainál az endorfinszabályzó idegpályák túl érzékenyek, illetve hiperaktívak - de ez csak akkor derült ki, amikor az eredeti trauma emlékével kerültek szembe. Ebben a szekvenciában először az amygdala értékeli ki a látottak érzelmi jelentőségét. A vizsgálatot dr. Roger Pitman, a Harvard pszichiátere végezte. Mint a PTSD más tünetei, ez az agyi tanulás is szorongatott helyzetben megy végbe, és kiváltható újra, ha valami emlékeztet az

318

eredeti borzalomra. Pitman pl. azt találta, hogy amikor kísérleti patkányokat sokkoltak a keterecükben, ugyanaz az endorfin- alapú fájdalomcsillapítás volt tapasztalható náluk, mint a vietnami veteránoknál, akiknek A szakaszt vetítették. Amikor hetek múltán a patkányokat visszatették a ketrecekbe, ahol a sokkolást elszenvedték - de nem kapcsolták be az áramot -, megint érzéketlenné váltak a fájdalom iránt, ugyanúgy, mint amikor sokkolták őket. L. Roger Pitman: „Naloxone-Reversible Analgesic Response to CombatRelated Stimuli in Post-Traumatic Stress Disorder”, Archives of Generál Medicine (1990. június). L. még Hillel Glover: „Emotional Numbing: A Possible Endorphin-Mediated Phenomenon Associaied with Post-Traumatic Stress Disorders and Other Allied Psychopathologic States” Journal of Traumatic Stress 5, 4 (1992). 13 Az agyi bizonyítékok áttekintése ebben a részben Dennis Charney kiváló tanulmányára támaszkodik: „Psychobiologic Mechanisms”. 14 Charney: „Psychobiologic Mechanisms”, 300. 15 A prefrontális kéreg szerepe a félelem áttanulásában: Richard Davidson vizsgálatánál az önkéntesen jelentkező kísérleti személyeknél mérték a verejtékreakciót (ami a szorongás barométere), miközben egy hangjelzést fülsértő, kellemetlen lárma követett. A lárma fokozott verejtékezést váltott ki. Egy idő után a jelzőhang önmagában kiváltotta a fokozott verejtekézesét, mutatva, hogy a kísérleti személyek elsajátították a jelzőhang iránti averziót. Mikor rendre az utálatos lárma nélkül hallották a jezőhangot, a tanult averzió halványodott - a hangjelzés nem váltotta ki a verejtékezés fokozódását. Minél aktívabb volt a kísérleti személyek bal prefrontális agykérge, annál hamarabb szabadultak meg a félelemtől. Egy másik kísérletnél, amely a prefrontális lebenyeknek a félelem legyőzésében játszott szerepét demonstrálja, kísérleti patkányok megtanultak félni egy hangtól, amelyhez elektrosokk párosult. Ezek után a patkányok lényegében lobotómián estek át, sebészi úton elvágták náluk az amygdalát a prefrontális lebenyektől. Az elkövetkező pár napban a patkányok nem kaptak elektrosokkot, amikor a hangot hallották. A patkányok, akik megtanulnak félni egy hangot, ilyenkor rendes esetben pár nap alatt lassacskán megszabadulnak a félelemtől. Azoknak a patkányoknak azonban, amelyeknél felszámolták a prefrontális lebenyek összeköttetését, majdnem kétszer annyi időbe telt a félelemtanulás hatálytalanítása — s ez a prefrontális lebenyek döntő szerepére utal a félelem és általában az érzelmileg próbára tevő feladatok kezelésében. A kísérletet Maria Morgan végezte, aki Joseph LeDoux irányí

319

tásával dolgozott tudományos ösztöndíjasként a New York-i Egyetem Idegkutató Központjában. 16 Felépülés a PTSD-ből: a tanulmányról Rachel Yehuda neurokémikustól hallottam, aki a traumás stressz kutatási programot vezeti a manhattani Mt. Sinai School of Medicine-en. Az eredményekről írtam aNeiv York Tímesba (1992. okt. 6.). 17 Gyermekkori trauma: Lenore Terr: Too Scared to Cry (New York, HarperCollins, 1990). 18 A trauma kiheverésének módja: Judith Lewis Hermán: Trauma and Recovery (New York, Basic Books, 1992). 19 Trauma-„adagolás”: Mardi Horowitz: Stress Response Syndro- mes, Northvale, NJ: Jason Aronson, 1986). 20 Az újratanulás egy másik szintje, legalábbis felnőtteknél, a filozofálás. Fel kell tenni az áldozat örök kérdését - „Miért éppen én?” Ha valaki trauma áldozatává válik, megrendül a hite abban, hogy a világ biztonságos, az élet igazságos - vagyis ha jó életet élünk, uralkodhatunk a sorsunk felett. A talány megfejtése persze nem feltétlenül filozófiai vagy vallásos: a hit, a meggyőződés olyan rendszerének kialakítására van szükség, amely lehetővé teszi, hogy újra mozogni tudjunk a világban, az emberek között. 21 Az eredeti félelem fennmaradását tompított formában kimutatták kísérleti patkányokkal folytatott vizsgálatokkal is, az állatokba félelmet kondicionáltak

egy

hang,

pl.

csengő

iránt,

amelyhez

elektrosokkot

párosítottak. Idővel a csengő hangjára félelemmel reagáltak akkor is, ha elektrosokk nem

kísérte. Fokozatosan, egy év leforgása alatt (ami

patkánymértékkel

mérve nagyon hosszú idő,

életüknek hozzávetőleg

egyharmada) megszűnt a patkányok félelme a csengőszótól. De a félelem teljes erővel feltámadt, amikor a csengőszóhoz újra elektrosokk társult. A félelem egy szempillantás alatt visszatért - és több hónapba telt, míg alábbhagyott. Az emberi párhuzam itt természetesen az, amikor egy hajdani traumatikus félelem, amely éveken át lappangott, újra kitör valamitől, ami az eredeti traumára emlékeztet. 22 Luborsky kísérleti terápiájáról I. részletesen Lester Luborsky és Paul Crits-Christoph: Understanding Transference: The CCRT Method (New York, Basic

Books,

1990).

14

Vérmérsékletünk nem a végzetünk

Ennyit a tanult érzelmi mintákról. De mi a helyzet azokkal a reakciókkal, amelyek genetikai adottságainkból következnek megváltoztathatók-e a természettől robbanékony vagy visszahúzódó ember szokásos reakciói? Ezen az érzelmi skálán a vérmérséklet iránymutató, az alapvető beállítódásunkat meghatározó érzelmi háttérzaj. Vérmérsékletünket az érzelmi életünkben tipikus hangulatok jellemzik. Ilyen-olyan mértékben valamennyien rendelkezünk kiemelt jelentőségű érzelmi tartománnyal; sajátos vérmérséklettel jövünk a világra: az élet alakulásában olyannyira döntő genetikai lutrin húzzuk. Minden szülő megtapasztalja ezt: a gyerek élete első percétől lehet higgadt és kiegyensúlyozott vagy kötekedő és nehéz természetű. Kérdés, hogy az ilyen biológiailag adott érzelmi készleten változtat-e a tapasztalat. Biológiánkon múlike érzelmi pályafutásunk? A félszegnek született gyerekből válhat-e magabiztos felnőtt? Erre a kérdésre a legvilágosabb válasz Jerome Kagantól, a Harvard Egyetem kiváló fejlődéspszichológusától származik.' Kagan szerint legalább négyféle vérmérséklettípus létezik - félénk, merész, felhangok, melankolikus -, és mindre eltérő agyműködési módozat jellemző. Vélhetőleg nyomon követhetetlenül gazdag az egyéni vérmérsékleti adottságok sokrétűsége, amelyek mögött az érzelmi pályák velünk született sajátosságai bújnak meg; bármilyen emóciót nézünk is, az emberek különböznek abban, hogy milyen könnyen váltható ki náluk, mennyire tartós, mennyire heves. Kagan munkássága a sok minta közül egyre koncentrál: a vérmérséklet merészségtől félszegségig terjedő dimenziójára. anyák éveken át hordták csecsemőiket és kisdedeiket Kagan 322

fejlődés-lélektani laboratóriumába a Harvard Egyetem William Jamesről elnevezett épületének tizennegyedik emeletére, hogy a kutatásokban részt vegyenek. Kagan és munkatársai itt figyeltek fel a félénkség jeleire huszonegy hónapos gyerekek kísérleti megfigyelésre behozott csoportjánál. Szabad, csoportos játék során egyes gyerekek élénken, spontán, minden fenntartás nélkül kezdeményeztek játékot a többiekkel. Mások ellenben bizonytalankodtak, tétováztak, elhúzódtak, az anyjukhoz bújtak, és csöndben nézték, hogyan játszanak a többiek. Majdnem négy évvel később, nagycsoportos óvodás korukban újra megvizsgálta őket Kagan és csapata. Az eltelt évek során a társaságkedvelő gyerekek közül egy sem lett félénk, de a félénkek kétharmada változatlanul zárkózott volt. Kagan eredményei azt mutatják, hogy a feltűnően érzékeny és ijedős gyerek félszeg, bátortalan felnőtté cseperedik; Kagan szerint a gyerekek 15-20 százaléka születésétől fogva viselkedésben gátolt. Csecsemőként ezek a gyerekek mindent bizalmatlanul fogadnak. Nem lelkesednek az új étel iránt, új állattal vagy hellyel kelletlenül ismerkednek, idegenekkel feszengenék. Más szempontból is érzékenyebbek - például hajlamosabbak a bűntudatra, az önvádra. Ezek a gyerekek éreznek bénító szorongást, ha emberek közé kell menni az osztályteremben vagy a játszótéren, ha ismeretséget kell kötni, ha reflektorfénybe kerülnek. Felnőttként sokszor árulnak petrezselymet, és halálos félelem környékezi őket a nyilvános felszólalás vagy szereplés előtt. Tóm, aki részt vett a Kagan-féle vizsgálatokon, tipikus félszeg fiú. Valamennyi gyerekkori felmérésnél - kétéves, ötéves, illetve hétéves korban - a legfélénkebbek közé sorolták. A következő beszélgetésen, tizenhárom éves korában Tóm feszült és szögletes, harapdálja az ajkát, tördeli a kezét, merev arcán csak akkor tűnik fel gyér mosoly, amikor a barátnőjéről beszél; kurta válaszokat ad fojtott hangon.Tóm úgy emlékszik, hogy gyermekévei derekán, hozzávetőleg tizenegy éves koráig fájdalmasan félszeg volt, kiverte a verejték, valahányszor megközelített egy játszó társaságot. Sok minden keltett benne heves rettegést; félt, hogy leég a házuk, félt fejest ugrani a medencébe, félt egyedül maradni a 323

sötétben. Gyakran voltak rémálmai: egy szörny támadott rá. Az utóbbi két évben valamelyest enyhült a félszegségc, de gyerektársaságban változatlanul szorong, most az iskolai teljesítményén rágódik sokat, pedig az évfolyam legjobbjainak 5 százalékába tartozik. Tóm apja tudós, és ó szívesen lépne a nyomdokaiba, mert a viszonylagos egyedüllét megfelel introvertált hajlamainak. Ralph ellenben, bármely életkorban vizsgálták is, mindig a legmerészebb, legkezdeményezóbb gyerekek között volt. Oldott és beszédes, tizenhárom évesen kényelmesen hátradől a széken, mindenfajta ideges modorosságtól mentes, öntudatos, barátságos hangon tárgyal a beszélgetőpartnerrel, mintha egykorúak volnának holott a korkülönbség huszonöt év. Gyerekkorában mindössze kettő rövid életű félelme volt - a kutyáktól félt, miután hároméves korában ráugrott egy nagy kutya, és a repüléstől, mikor hétévesen szerencsétlenségekről hallott. A közvetlen, népszerű Ralph soha nem tartotta magát félszegnek. A félénk gyerekek a jelek szerint olyan idegpályákkal születnek, amelyek másoknál érzékenyebbé teszik őket az enyhe stresszre is születésüktől fogva gyorsabban ver a szívük furcsa vagy új helyzetben. Mikor a huszonegy hónapos tartózkodó kisdedek nem folytak bele a játékba, szívritmusmonitorok kimutatták, hogy a szorongástól csak úgy zakatol a szívük. Minden jel szerint erre a könnyen ébredő szorongásra vezethető vissza életfogytiglani félszegségiik: minden ismeretlen személyben vagy szituációban potenciális fenyegetést sejtenek. Talán ezért van, hogy középkorú nők, akik úgy emlékeznek, feltűnően félénkek voltak gyerekkorukban, társasabb hajlamú kortársaikkal összevetve általában több félelmet, aggodalmat, bűntudatot éreznek, és inkább szenvednek olyan stresszel összefüggő panaszoktól, mint a migrénes fejfájás, az ideges béltünetek és gyomorbántalmak?

324

A FÉLSZEGSÉG NEGROKÉMIÁJA A tartózkodó Tóm és a rettenthetetlen Ralph közötti különbség Kagan szerint az amygdalára összpontosuló idegpálya ingcrelhetőségének eltéréséből fakad. Kagan azt állítja, hogy a Tóm típusú félénk személyek olyan neurokémiai adottságokkal jönnek a világra, amely fokozottan ingerelhetővé teszi ezt a bizonyos idegpályát; ezért van, hogy az ilyen emberek kerülik az ismeretlent, a bizonytalanságot, és szorongástól szenvednek. Akiknek az idegrendszere magasabb amygdala-ingerküszöbbel bír, mint Ralphé, nem ijed meg olyan könnyen, könnyebben oldódik, mohóbban indul felfedezőútra, szívesebben ismerkedik. Korai jel arra nézvést, hogy a gyerek melyik pályát örökölte, hogy csecsemőkorában mennyire ingerlékeny, és mennyire dúlja fel, ha ismeretlen személlyel vagy' dologgal kerül kapcsolatba. Öt csecsemő közül hozzávetőleg egy sorolható a félénkek közé, és hozzávetőleg kettő merész vérmérsékletű - születéskor legalábbis. Kagan szokatlanul ijedős macskák megfigyeléséből meríti megfigyeléseinek egy részét. Hét házimacska közül hozzávetőleg egynél tapasztalható az az ijedős minta, ami rokon a félős gyermekeknél tapasztalttal: ez az állat menekül minden újdonságtól (ahelyett, hogy a legendás macskakíváncsiságról tenne tanúságot), vonakodik új területeket felfedezni, és csak a legparányibb rágcsálókat támadja meg, mert a testesebbektől, amelyeken vité- zebb macskatársai kapva kapnának, ő bizony fél. Közvetlen agyi vizsgálatok kimutatták, hogy ezeknél a félénk macskáknál az amygdala egyes részei különösen könnyen kerülnek izgalmi állapotba, főleg ha fenyegetően rájuk vernyákol egy másik macska. A macskafélénkség kb. egy hónapos korban szökken virágba, ekkor érik meg az amygdala arra, hogy irányítsa az agyban a közeledésmenekülés pályát. A kismacska agyának fejlődésében egy hónap körülbelül nyolc-kilencnek felel meg a csecsemőnél, figyelte meg Kagan: ekkor tűnik fel az „idegenkedés” jelensége a

kisbabáknál - ha a kisbaba mamája kimegy a helyiségből, és idegen van jelen, könnyhullatás az eredmény. A félénk gyerekek, szűri le Kagan, talán öröklik a norepinefrin vagy az amygdalát serkentő má' agyi vegyületek tartósan magas szintjét, melyek a reakcióküszöböt lejjebb szállítják, és az amygdalát könnyebben működésbe hozzák. Erre a fokozott érzékenységre utal például, hogy ha fiatal nőkön és férfiakon, akik gyerekkorukban igen félénkek voltak, laboratóriumi körülmények között mérik a stressz, például kellemetlen szagok hatását, szívritmusuk tartósabban gyorsul fel, mint társasabb hajlamú kortársaiké - jelezve, hogy az áradó norepinefrin izgalmi állapotot állandósít az amygdalájukban, és az összekötő idegi pályák révén a szimpatikus idegrendszer is serkentést kap? Kagan adatainak tanúsága szerint a félénk gyerekek reakciókészsége fokozott a szimpatikus idegrendszer mutatói alapján, ideértve a magasabb vérnyomásértéket, a pupillatágulást és a vizelet norepinefrin indexeit is. A csönd is barométere a félénkségnek. Valahányszor Kagan és munkatársai félénk, illetve merész gyerekeket természetes környezetükben vizsgáltak - amint az óvodai teremben ismeretlen gyerekekkel, illetve a kérdezővel érintkeznek -, azt találták, hogy a félénkek szótlanabbak. A félénk óvodás nem mondott semmit, ha más gyerekek megszólították, és álló nap csak nézte a többiek játékát. Kagan feltételezése szerint az újdonsággal vagy a vélt fenyegetéssel szembesülő félénkek hallgatása annak a jele, hogy működésbe lépett az előagyat, az amygdalát és a közeli limbikus struktúrákat összekötő idegi pálya, amely a hangadást irányítja (stressz esetén ez fojtja belénk a szót). Az ilyen érzékeny gyerekeknél magas a kockázat, hogy szorongásos zavarok, például pánikrohamok lépnek fel náluk már hatodikos-hetedikes korukban. Egy vizsgálat kimutatta, hogy 754 fiú és lány közül, akik ebbe a korosztályba tartoznak, 44 szenvedett már el legalább egy pánikrohamot, illetve annak előzetes tüneteit. Ezeket a szorongásos epizódokat többnyire a korai pubertás szokásos riadói váltották ki - első randevú, nehéz vizsga amiken a legtöbb gyerek túljut komolyabb gond nélkül. A természettől félénk tinédzsereknél 326

azonban, akiket szokatlanul megrémítettek az új helyzetek, pániktünetek jelentkeztek: szívdobogás, légszomj, fulladás olyan érzéssel párosulva, hogy valami szörnyűség fog történni velük, megtébolyodnak, meghalnak. A kutatók úgy vélik, hogy ezeket az epizódokat ugyan túlzás lenne a pánikbetegség pszichiátriai kórképének nevezni, mindazonáltal figyelmeztető jelek, hogy az idők folyamán ezeknél a tinédzsereknél a betegség könnyebben fejlődik ki; sok felnőtt beteg állítja, hogy7 pánikrohamai tizenéves korban kezdődtek.5 A szorongás kitörése szorosan összefügg a pubertással. A pubertás kevés jelét eláruló lányok nem tudósítottak ilyen rohamokról, de a pubertáson átesetteknek hozzávetőleg 8 százaléka számolt be pánikélményről. Ha ilyen rohamot már megértek, hajlamosak rettegni attól, hogy megismétlődik: a pánikbetegségtől szenvedők ezért visszahúzódóak.

FÜTYÜLÖK A VILÁGRA: A VÍG KEDÉLY A húszas években June nagynéném ifjú leányként felkerekedett Kansas City-beli otthonából, és szál egyedül elindult Sanghajba vakmerőség volt ez akkoriban egy magányos nőtől. June a kereskedelem és intrika e nemzetközi csomópontján összefutott egy brit detektíwel a gyarmati rendőrség soraiból, és feleségül ment hozzá. Mikor a második világháború elején a japánok bevették Sanghajt, nagynénémet és a férjét abba a hírhedt táborba internálták, amit A Nap birodalma című könyv, illetve játékfilm ábrázol. Öt szörnyű évet töltöttek itt, mindenüket elvesztették, de élve, habár koldusszegényen jutottak vissza Brit Columbiába. Emlékezetes számomra, mikor gyerekfőveí megismerhettem Junet, aki életerős korosodó dámaként nem mindennapi élet- utat mondhatott a magáénak. Később agyvérzés érte, félig lebénult, de lassú, keserves lábadozás eredményeként újra talpra állt, igaz, sánta maradt. Emlékszem, egyszer együtt mentünk el valahova a jó hetvenes June-nal. Hogy, hogy nem, otthagyott; pár perc múlva elhaló 327

segélykiáltást hallottam - June hívott. Elesett, és nem bírt egyedül felállni. Rohantam, hogy felsegítsem, de ahelyett, hogy jajveszékelt vagy méltatlankodott volna, csak nevetett magán. „De jó, hogy összekanalaztál’’ - kommentálta könnyedén az esetet. A jelek szerint vannak olyan emberek, akik érzelmileg pozitív irányba tendálnak, mint a nagvnéném; természettől lazák és derűsek, míg mások komorak és mélabúsak. A vérmérsékletnek ez a dimenziója - amelynek két véglete a lelkesedés, illetve a melankólia a jelek szerint a jobb és bal prefrontális területeknek, az érzelmi agy felső pólusainak egymáshoz viszonyított aktivitásán múlik. Ezt a felismerést nagyrészt Richard Davidson- nak, a Wisconsini Egyetemen dolgozó pszichológusnak köszönhetjük. Ó fedezte fel, hogy akiknél a bal prefrontális lebeny aktívabb a jobb oldali párjához képest, víg kedélyűek; jellemző rájuk, hogy örömüket lelik a többi emberben és az élet jótéteményeiben, a kellemetlenségeken pedig túlteszik magukat, mint June néném. Akiknél azonban a jobb oldali lebeny az aktívabb, inkább negatív beállítottságúak, savanyúak, és nem veszik annyira könnyen az élet viszontagságait; részben azért Ls szenvednek, mert képtelenek gátat vetni szorongásuknak és depressziójuknak. Davidson egyik kísérletében tizenöt önként jelentkezőt, akiknél a bal frontális agyterületek aktivitása a legkifejezettebb volt, összehasonlítottak tizenöt másikkal, akiknél a jobb oldali frontális aktivitás volt leghangsúlyosabb. Túltengő jobb oldali frontális aktivitás esetén a személyiségteszt feltűnő negativitást mutatott ki, Woody Allén vígjátéki figuráját állítva elénk, a vészmadarat, aki minden apróságban katasztrófát sejt - rigolyás, szeszélyes, bizalmatlan, mert számára a világ csupa leküzdhetetlen akadály és lappangó veszély. Az erősebb bal frontális aktivitást mutató emberek viszont egészen más színben látták a világot, mint melankolikus társaik. Közvetlenek, vidámak voltak, jól érezték magukat a bőrükben, élvezték az életet. A pszichológiai tesztek eredményei arra utaltak, hogy egész életükben kevésbé vannak kitéve a depresszió és más érzelmi zavarok kockázatának.6 Davidson azt találta, hogy a klinikai értelemben vett dcpresz- szión 328

átesett személyeknél az agytevékenység alacsonyabb szintű a bal frontális lebenyben, a jobb frontális lebenyben pedig magasabb, mint azoknál, akik sosem voltak depressziósak. Davidson feltételezi, hogy’ akik leküzdötték a depressziót, megtanulták fokozni a bal prefrontális lebeny aktivitását - de ez még kísérleti bizonyításra vár. A fenti kutatások a populáció végleteket képviselő 30 százalékából indultak ki, de Davidson szerint szinte mindenki besorolható ide vagy oda aszerint, hogy agyhullámainak rajzolata milyen tendenciára utal. A morózusok és a derűsek közötti vérmérsékleti különbség apró és nagy dolgokban egyaránt megnyilvánul. Egy kísérletben önként jelentkezők rövidfilmeket néztek. Voltak köztük mulatságosak: kádban fürdő gorilla, hancúrozó kutyakölyök. De nyomasztóakat is vetítettek, például ápolónők számára készített oktatófdmet sebészeti beavatkozások ijesztő képeivel. A jobb félteke túlsúlyával jellemezhető komor emberek alig-alig derültek a vidám filmeken, viszont szélsőséges rettegéssel és undorral reagáltak a sebészeti beavatkozás, a vér látványára. A derűs lelkek a műtétre majdhogy rá se hederítettek; fő reakciójuk a jókedvű mozi keltette derültség volt. Vagyis vérmérsékletünk eleve a negatív vagy a pozitív érzelmi repertoár felé irányít. A melankóliára vagy felhangoltságra való hajlam az első életév során mutatkozik meg, a félénkség-merészség mintájára, ez pedig genetikai meghatározottságra utal. Az agy túlnyomó részével egyetemben a frontális lebenyek is érlelődnek még a születést követő első hónapokban: aktivitásuk nem mérhető megbízhatóan tíz hónapos kor alatt. Davidson

329

ennyi idős csecsemőkön végzett vizsgálatai azonban bizonyították, hogy a frontális lebenyek aktivitásának mértéke előrevetíti, sírni fog-c a kicsi, ha az anyja elhagyja a helyiséget. A korreláció százszázalékosnak mondható: a több tucat vizsgált csecsemő közül azok, akik sírtak, kivétel nélkül jobboldalt mutattak fokozott agyműködést, a nem síróknál viszont a bal lebeny volt aktívabb. Jóllehet a vérmérsékletnek ez az alapvető dimenziója születéskor vagy nem sokkal később dől el, nem törvényszerű, hogy a mogorva beállítottságúak rosszkedvűen morfondírozva morzsolják le napjaikat. A gyermekkor érzelmi leckéi nagy hatással lehetnek a vérmérsékletre, a velünk született irányultságot hangsúlyozhatják vagy tompíthatják. Az agy kivételes gyerekkori képlékenységéből az következik, hogy ezeknek az éveknek a tapasztalatai maradandóan, életre szólóan alakíthatják az idegi pályákat. Ennek mikéntjére talán Kagan félénk gyerekekkel végzett kutatásai szolgáltatják a legszemléletesebb példákat.

AZ IZGÁGA AMYGDALA MEGSZELÍDÍTÉSE Kagan azzal a biztató hírrel szolgál, hogy nem minden félős csecsemő köt ki az élet perifériáján - vérmérsékletünk nem a végzetünk. Az izgága amygdala megfelelő tapasztalatokkal megjuhászítható. Azon múlik a dolog, hogy a cseperedő gyermek milyen érzelmi leckéket és viselkedésmódokat tanul. A félénk gyermekek számára kezdettől számít, hogy hogyan bánnak velük a szüleik, s hogyan tanulják meg velük születetett félénkségüket kezelni. Azok a szülők, akik bátorító tapasztalatok lépcsőfokait szerkesztik meg gyermekük számára, ezzel esetleg életre szóló félelem-ellensúlyozás birtokába juttatják. Három gyermek közül, akik születéskor túl érzékeny amygdalára valló tüneteket mutatnak, egy levetkezi a félénkséget kisiskoláskorra.7 A hajdan félős gyerekek otthoni megfigyeléséből nyilvánvaló, hogy a szülőknek, elsősorban az anyának kulcs

szerepe van abban, hogy az eredendően félénk gyermek felbátorodik-e az idők folyamán, vagy továbbra is tart minden újdonságtól, és felzaklatják az erőpróbák. Kagan kutatócsoportja azt találta, hogy egyes anyák elvből megkímélték kicsinyüket minden kínos élménytől; mások fontosabbnak vélték, hogy félénk gyereküknek segítségére legyenek az ilyen kínos pillanatok kezelésében, megedzve őket az élet apró küzdelmeire. Úgy tetszik, az oltalmazó módszer megerősíti a félénkséget, valószínűleg azért, mert a kicsiknek nincs alkalmuk megtanulni a félelem leküzdését. A „tanuljunk meg alkalmazkodni” nevelésfilozófiája ellenben minden jel szerint hozzásegíti a félénk gyerekeket ahhoz, hogy bátorságra kapjanak. Hat hónapos csecsemőknél otthon végzett megfigyelések kimutatták, hogy az oltalmazó anyák, ha csitítani akarták kicsinyüket, felvették, karban ringatták őket, tovább, mint azok az anyák, akik segíteni igyekeztek gyermekeiknek abban, hogy az ilyen helyzeteken úrrá legyenek. A gyerekek nyugodt, illetve zaklatott lelkiállapotban való karra vételének összevetése azt mutatta, hogy az oltalmazó anyák a gyereküket sokkal tovább tartották ölben, ha zaklatott volt, mint ha nyugodt. Egy másik eltérés egyéves kor körül nyilvánult meg: az oltalmazó anyák sokkal engedékenyebben és közvetettebben jelöltek ki korlátokat önmagát vagy mást veszélyeztető, pl. félrenyelhető tárgyat szájba vevő kisdedüknek. A többi anya ellenben nem tűrt ellentmondást, szigorúan korlátokat szabott, direkt utasításokat adott, gátat vetett a gyerek ténykedésének, és ragaszkodott az engedelmességhez. De miért is vezet a szigor a félénkség csökkenéséhez? Kagan szerint tanulás megy végbe, mikor a csecsemő nekirugaszkodását valamilyen kívánatos tárgyhoz (amit azonban anyja veszélyesnek vél) megszakítja a figyelmeztetés: „Nem szabad!” A kicsinek hirtelen enyhe elbizonytalanodással kell megbirkóznia. Ha ez a próbatétel százszámra ismétlődik az első életévben, a gyermek finom adagolásban kóstolgathatja folyamatosan az élet váratlan fordulatait. Az ijedős gyereknél éppen ez a kritikus momentum, és tűrhető dózisaiból elsajátítható a lecke. Ha az epizód szerető szülők 331

jelenlétében megy végbe, akik mindazonáltal nem kapdossák fel, nem vigasztalják agyon a gyereket a legapróbb bibi ürügyén is, a gyerek fokozatosan megtanul önállóan úrrá lenni az ilyen pillanatokon. Mikor kétéves korban ezek a korábban félénk gyerekek visszakerülnek Kagan laboratóriumába, sokkal kevésbé valószínű, hogy sírásban törnek ki, ha egy idegen csúnyán néz rájuk, vagy rászorítja a karjukra a vérnyo- r_ másmérő mandzsettát. Kagan végkövetkeztetése: „Úgy fest, hogy az anyák, akik tói érzékeny kisgyermeküket megkímélik a csalódástól és a szorongástól, jótékony hatást remélve, éppen hogy súlyosbítják a gyerek elbizonytalanodását, vagyis ellentétes hatást érnek el.” 8 Más szóval az oltalmazó stratégia hátulütője, hogy megfosztja a félénk kisdedet azoktól az alkalmaktól, melyek megtaníthatnák, hogyan higgadjon le, ha ismeretlen dologgal kerül szembe, s kicsit uralni tudja félelmeit. Neurológiai szinten ez vélhetőleg azt jelenti, hogy a prefrontális pályák elmulasztják a görcsös félelem alternatíváinak elsajátítását, sőt a csillapíthatatlan félelmet csak I megerősíti az állandó ismétlődés. Kagan kifejtette nekem: „Azok a gyerekek, akiknek az óvodáskor végére enyhült a félénksége, általában szelíd noszogatást kaptak szüleiktől, hogy legyenek kezdeményezőbbek. Bár erre a vonásra valamelyest nehezebb hatni, mint a többire - talán élettani megalapozottsága miatt -, nincs az az emberi tulajdonság, ami ne változhatna.” A gyerekkor folyamán egyes gyerekek mindjobban felbátorodnak, ahogy a tapasztalat alakítja a kulcsfontosságú idegi pályákat. Egyik jele annak, hogy a gyermek nagy valószínűséggel legyőzi természetes gátlását, a társas kompetencia fokozódása: ha együtt tud működni, meg tód férni más gyerekekkel, ha empátiát tanúsít, ha szívesen ad, osztozik, ha tekintettel van másokra, és szoros barátságokat képes kötni. Ezek a vonások jellemezték azokat a gyerekeket, akiknél négyévesen kimutatták a félénk alkatot, de tízéves korukra kinőtték.9 Azok a félénk négyévesek azonban, akiknek a természete nem sokat változott a következő hat évben, érzelmi téren kevesebb 332

rátermettséget mutattak: stressz esetén könnyebben sírtak vagy roskadtak magukba, kiegyensúlyozatlanság, félelem, durcásko- dás, nyafogás jellemezte őket, az apró csalódásokra aránytalan dühvei reagáltak, a vágyteljesítést kevéssé tudták késleltetni, a kritikára túl érzékenyen vagy bizalmatlansággal reagáltak. Ezek az érzelmi botlások természetesen a többi gyerekkel való kapcsolatra is kihatnak, már ha a kapcsolatteremtéstől való ódzkodást egyáltalán sikerül legyőzni. Könnyen belátható, hogy a félénk alkatú, de érzelmileg rátermettebb gyerekek mi módon növik ki spontán félénkségüket. Társas készségeik fejlettebbek, s ezért valószínűbb, hogy sorozatban érik őket kellemes élmények más gyerekek részéről. Ha óvatosan elegyednek is szóba az új játszótárssal, mikor megtörik a jég, legragyogóbb formájukat mutatják. Ha sok éven át ismétlődik a társasági siker, a félénk ember is magabiztosabb lesz. Ez a haladás a merészség felé biztató; arra utal, hogy még a velünk született érzelmi minták is módosíthatók bizonyos mértékig. A gyerek, aki ijedősnek születik, megtanulhatja a higgadtságot, sőt a kezdeményezőkészséget is az ismeretlennel való szembesüléskor. A félénkség - vagy bármely más vérmérsékleti tényező- lehet biológiai adottság érzelmi életünkben, de örökölt vonásaink nem feltétlenül korlátozzák érzelmi repertoárunkat. A genetikus korlátokon belül is vannak lehetőségeink. Magatar- tás-genetikusok állítják, hogy a gének önmagukban nem határozzák meg a viselkedést; környezetünk s kivált amit tanulunk és tapasztalunk, míg felnövünk, alakít azon, hogy a vérmérsékleti prediszpozíció hogyan jelentkezik életünk során. Érzelmi képességeink nem adottak; megfelelő tanítással javíthatók. Ezt az emberi agy érésének folyamata indokolja.

GYERMEKKORI ESÉLYEK Az emberi agy születéskor korántsem alakult ki teljesen. Holtunk napjáig formálódik, de a legintenzívebb növekedés időszaka a gyermekkor. A gyerek több idegsejttel születik, mint amennyit érett agya megtart; a „ritkítás” folyamatában az agy elveszíti a kihasználatlan idegi összeköttetéseket, a leggyakrabban igénybe vett 333

szinapszishálózatokban azonban szilárd kapcsolatokat teremt. A ritkítás a fölös szinapszisok megszüntetésével javít a „jelzés-zaj” arányon az agyban, eltávolítón a „zaj” okozóját. Ebben a folyamatban nincs megállás, s a történések gyorsak; a szinapsziskapcsolatok létrejötte órák vagy napok kérdése. A tapasztalat, kivált gyerekkorban, formálja az agyat. A tapasztalatnak az agyfejlődésre gyakorolt hatását Thorsten Wiesel és Dávid Hubel Nobel-díjas idegtudományi kutatók klaszszikus vizsgálatai igazolják.10 Bebizonyították, hogy macskáknál és majmoknál az első élethónapok során van egy kritikus időszak, amikor kialakulnak a szinapszisok, melyek a jeleket a szemtől a megfejtés helyére, a látókéregbe szállítják Ha ebben az időszakban az egyik szem csukva volt, megfogyatkoztak a szinapszisok, amelyek ettől a szemtől közvetítettek a látókéreg felé, míg a nyitott szem esetében számuk megsokszorozódott. Az állat funkcionálisan vak maradt arra a szemére, amit a kritikus időszak után nyitottak ki újra. Bár maga a szem nem károsodott, a látókéreghez vivő idegpályák száma kevés volt a szemből érkező jelek értelmezéséhez. Az embernél ez a kritikus periódus az első hat életév. Ebben az időszakban a szabályos látás serkenti a mind összetettebb, a szemet a látókéreggel összekötő idegi hálózat kialakulását. Ha csak pár hétre is leragasztják a gyerek szemét, mérhető a kérdéses szem látásképességének romlása. Ha a gyerek szemét több hónapra lezárják ebben az életkorban, a látásrészletek iránti fogékonysága károsodik. A tapasztalat hatását a fejlődő agyra átütő erővel mutatja be a „gazdag” és „szegény” patkányokkal foglalkozó vizsgálat." A „gazdag” patkányok kis csoportokban laktak mindenféle patkánymulatsággal, létrával, kerékkel felszerelt ketreceket. A „szegény” patkányok hasonló, csak éppen kopár, sivár ketrecekben éltek. Ahogy teltek a hónapok, a gazdag patkányok agykérgében jóval összetettebb szinapszishálózatok jöttek létre az idegsejtek között; a szegény patkányoknak ebből is gyérebben jutott. A különbség olyan jelentős volt, hogy a gazdag patkányok agya a mérlegen is többet nyomott, s 334

nem meglepő, hogy' a szegény patkányokat messze lepipálták az útvesztőkben való eligazodásnál. Majomkísérletek a tapasztalat bőségének, illetve hiányának ugyanerre a hatására mutatnak, s ez az embernél sem lehet másképpen. A pszichoterápia - vagyis a módszeres érzelmi újratanulás - is tanúsítja, hogy a tapasztalat változtathat az érzelmi mintákon, és formálhatja az agyat A legdrámaibb bizonyítékot kényszeresrögeszmés zavarral kezelt betegek vizsgálata szolgáltatja. 12 Gyakori kényszeres megnyilvánulás a kézmosás, több százszor ismétlődhet napjában, a beteg bőre felreped. PET-vizsgálatok kimutatták, hogy a kényszeres-rögeszmés betegeknél a prefrontális lebenyek működése rendellenesen felfokozott.15 A vizsgálatba bevont betegek ötven százaléka a szabályos gyógyszeres kezelést kapta, fluoxetint (közismertebb nevén Prozacot), ötven százaléka viselkedésterápiában részesült. A terápia során rendszeresen szembesítették őket rögeszméjük tárgyával, de a kényszeres cselekvést meggátolták; a mániás kézmosók a mosdónál nem moshattak kezet. Közben rávezették őket, hogy megkérdőjelezzék a kiváltó iszonyt vagy félelmet - például, hogy tisztálkodás híján betegségbe esnek és meghalnak. A hónapokon át tartó foglalkozások végül fokozatosan kioltották a zavart, ugyanúgy, mint a gyógyszer. Figyelmet elsősorban az érdemel, hogy a PET-vizsgálat tanúsága szerint a viselkedésterápiával kezelt betegeknél az érzelmi agy kulcsfontosságú területének, a nuclcus caudatusnak az aktivitása ugyanolyan jelentősen csökkent, mint a sikeres fluoxetin- kezelésen átesett betegeknél. Tapasztalatuk a gyógyszernél nem kevésbé hatékonyan módosított az agyműködésen - és mulasztotta el tüneteiket!

SORSDÖNTŐ LEHETŐSÉGEK Minden faj közül nálunk, embereknél tart legtovább az agy teljes érése. Az agy minden területe más és más ütemben fejlődik a 335

gyerekkor folyamán, de a pubertás beköszönte agyszerte elsöprő ritkítást hoz. Az érzelmi élet szempontjából döntő jelentőségű agyi területek közül nem egy sereghajtó az érésben. Az érzékelőterületek a gyerekkor legelején érnek be, a limbikus rendszer a pubertásra, a frontális lebenyek - az érzelmi önkontroll, megértés és a kifinomult reakciók székhelyei - a serdülőkor legvégéig, tizenhat-tizennyolc éves korig fejlődnek tovább.'4 Az érzelmek feletti uralom megszerzésének-rendezésének gyermek- és serdülőkorban folyton ismétlődő gyakorlata közrejátszik ezen idegpályák alakításában. A gyerekkor tehát sorsdöntő lehetőség életre szóló érzelmi hajlandóságok kialakítására; a gyermekkorban elsajátított szokások belerögzülnek az. idegi szerkezet szinaptikus alaphálózatába, s később már nehezen törölhetők ki onnan. Tekintetbe véve a prefrontális lebenyeknek az érzelmek kezelésében játszott fontos szerepét, az a nagyfokú nyitottság, amely ezen agyterületek szinaptikus kapcsolatainak alakulását jellemzi, azt jelenti, hogy az agy szerkezetének egészében a gyermek sokéves tapasztalatai tartós kapcsolatokat tudnak kialakítani az érzelmi agy szabályozó idegpályáin. Mint láttuk, kritikus tapasztalat egyebek közt, hogy a szülők mennyire megbízhatóak, mennyire követik nyomon a gyermek igényeit; hogy a gyermek milyen mértékben kap alkalmat és eligazítást negatív érzelmeinek önálló kezeléséhez, az ösztönkontroll, az empátia gyakorlásához. Ugyanígy az elhanyagolás, a bántalmazás, a közönyös vagy önző szülő értetlensége, a brutális fegyelmezés is nyomot hagynak az érzelmi hálózatban.15 Az egyik legalapvetőbb, csecsemőkorban elsajátított, de a gyermekkor folyamán szakadatlanul tovább finomított érzelmi lecke, hogy hogyan csillapítsuk saját zaklatottságunkat. Az apró csecsemőt gondozói csitítják: az anya meghallja a sírást, felveszi a picit, és karjában tartja, ringatja, míg meg nem nyugszik. Ez a biológiai ráhangolódás egyes elméletek szerint megtanítja a gyereket arra, hogy önállóan vigasztalja magát."’ A tíz és tizennyolc hónapos kor közötti kritikus időszakban a prefrontális kéreg cortex orbitofrontális területe gyors ütemben alakítja ki a kapcsolatokat a limbikus aggyal, melyek a kellemetlen érzések kulcsfontosságú ki-be kapcsolóját 336

alkotják. Eszerint az a gyerek, aki számtalan vigasztaló közjáték során sikerrel sajátította el a lehiggadás tudományát, a kellemetlen érzéseket kordában tartó pályákon erősebb összeköttetéseket alakít ki, s ezért egész életében könnyebben lesz úrrá zaklatottságán. Ne feledjük azonban, hogy önmagunk lecsillapításának művészetét hosszú évek alatt sajátítjuk el, s az agy érése egyre gazdagítja a gyermek rendelkezésére álló módozatokat és eszköztárat. A limbikus indíttatás szabályozása szempontjából oly jelentős prefrontális lebenyek a serdülőkorban is fejlődnek még. 17 Egy másik kulcsfontosságú rendszernek, amely a gyerekkorban végig formálódik, a nervus vagus, a bolygóideg a központja, amely egyik végén a szívműködést szabályozza más szervekkel egyetemben, másik végén jeleket küld a mellékvesétől az amygdalának, a „harc vagy menekülés” választ kiváltó katccho- laminok termelését serkentve. Egy kutatócsoport, amely a Washingtoni Egyetemen a gyermeknevelés hatását vizsgálta, felfedezte, hogy az érzelmileg helyes szülői bánásmód a nervus vagus funkciót előnyösen befolyásolja. John Gottman, a kutatást vezető pszichológus magyarázata: „A szülő hatni tud a gyermeke vagus-tónusára - vagyis arra, hogy a nervus vagus milyen könnyen ingerelhető - azzal, hogy érzelmileg trenírozza a gyereket: beszél vele az érzelmekről, arról, hogy azok hogyan értelmezendők, nem kritizál és ítélkezik, hanem hozzásegít a problémamegoldáshoz válság idején, tanít- gatja a lehetséges viselkedésmódozatokra, arra, hogy a verekedésen vagy a visszahúzódáson kívül mást is tehet, ha szomorú.” Ha a szülő ezt sikeresen viszi véghez, a gyereke jobban képes gátolni a nervus vagus aktivitását, aminek folytán az amygdala „harc vagy menekülés” hormonok áradatával ösztökéli a szervezetet - vagyis a gyermeknek jobb lesz a magatartása. Ésszerűnek tetszik, hogy az érzelmi intelligencia valamennyi kulcskészségének megvan a maga esetleg több évre terjedő kritikus periódusa. S ezen időszakok mindegyike lehetőség arra, hogy a gyereknél jótékony érzelmi szokások honosodjanak meg, s ha ezeket elmulasztjuk, később jóval nehezebben hozható be a hátrány. Az a 337

nagyszabású formálódás és differenciálódás, ami az idegpályákon a gyermekkor folyamán végbemegy, magyarázat lehet arra, hogy a korai gyötrelmek és traumák hatása miért annyira tartós és elsöprő felnőttkorban. S indokolhatja, miért tart olyan sokáig, míg a pszichoterápia hatni tud egy-egy ilyen mintára - s hogy ezek miért őrződnek meg rejtett hajlamként azután is, hogy a sikeres terápia jóvoltából új felismerések, újra tanult magatartásmódok rakódtak rájuk. Az agy mindazonáltal egész életünkben alakítható, bár nem annyira látványosan, mint a gyermekkorban. Minden tanulás változásra utal az agyban, egy szinaptikus kapcsolat erősödésére. A kényszeres-rögeszmés betegeknél végbement agyi változások tanúsítják, hogy az érzelmi szokások kitartó erőfeszítéssel neurológiai szinten is formálhatók, amíg csak élünk. Ami az agyban a PTSD (vagy éppen a terápia) folytán végbemegy, analóg mindenfajta ismételt vagy heves érzelmi élmény jó vagy rossz hatásával. A legbeszédesebb leckéket e téren a szülő származtatja a gyerekére. Az érzelmi szokások, melyeket olyan szülők adnak át, akik ráhangolódnak gyermekeikre, elismerik és kielégítik érzelmi igényeiket, empátiával fegyelmeznek, nagyon különböznek azoktól, melyeket nárcisztikus, gyermekük iránt közömbös, ütleggel, ordítozással szeszélyesen fegyelmező szülők közvetítenek. A pszichoterápia voltaképpen tekinthető a korábban félrecsúszott, elmulasztott dolgok korrekciójának is. De miért ne előznénk meg a bajt, gyermekeinket miért ne részesítenénk eleve az alapvető érzelmi készségeket felvirágoztató gondoskodásban és képzésben?

1 L. pl. Jerome Kagan és tsai: „Initial Reactions to Unfamiliarity”, Current Directions in Psychological Science (1992. dec). A vérmér- séklet biológiájának kimerítő taglalását 1. Kagan: Gálén ’s Prophecy. 2 Tomot és Ralphot, a félszegség és a merészség archetípusait Kagan írja le: Galen’s Prophecy, 155-7. o. 3 A félénk gyermek életre szóló problémái: Iris Bell: „Increased

338

Prevalence of Stress-related Symptoms in Middle-aged Women Who Report Childhood Shyness”,Annals ofBehaviorMedicine 16 (1994). 4 Felgyorsult szívritmus: lris R. Bell és tsai: „Failure of Heart Rate Habituation During Cognitive and Olfactory Laboratory Stressors in Young Adults With Childhood Shyness”, Annals ofBehavior Medicine 16 (1994). 5 Pánik serdülőknél: Chris Hayward és tsai: „Pubertal Stage and Panic Attack History in Sixth- and Seventh-grade Girls”, American Journal ofPsychiatry 149. kötet (9) (1992. szeptember) 1239-43. o.; Jerold Rosenbaum és tsai: „Behavioral Inhibition in Childhood: A Risk Factor fór Anxiety Disorders”, Harvard Reyiew of Psychiatry (1993- május). 6 A személyiség és az agyi féltekék különbözőségeit dr. Richard Davidson (Wisconsini Egyetem) és dr. Andrew Tomarken, aVanderbilt Egyetem pszichlógusa vizsgálták; 1. Andrew Tomarken és Richard Davidson: „Frontal Brain Activation in Repressors and Nonre- pressors”, Journal of Abnormal Psychology

103

(1994).

339

7 Az anyák félénk csecsemőknél alkalmazott bátorító módszereit Doreen Arcus figyelte meg. Részletesen 1. Kagan: Galen’s Propbecy. 8 Kagan: Galen’s Propbecy, 194-5. o. 9 A félénkség alábbhagyása: Jens Asendorpf: „The Malleability of Behavioral lnhibition: A Study of Individual Developmental Func- tions”, Developmental Psychology 30, 6 (1994). 10 Hubel és Wiesel: Dávid H. Hubel, Thorsten Wiesel és S. Levay: „Plasticity of Ocular Columns in Monkey Striate Cortex” ,PhUosophical Transactions ofthe Royal Society of London 278 (1977). 11 Tapasztalat és patkányagy: Marian Diamond és mások munkásságáról Richard Thompson számol be: The Brain (San Francisco, W. H. Freeman, 1985). 12 Agyi változások a rögeszmés-kényszeres zavar kezelésénél: L. R. Baxter és tsai: „Caudate Glucose Metabolism Rate Changes With Both Drug and Behavior Therapy fór Obsessive-Compulsive Disorder”, Archives of GenerálPsychiatry 49 (1992). 13 A prefrontális lebenyek fokozott működése: L. R. Baxter és tsai: „Local Cerebral Glucose Metabolic Rates in Obsessive-Compulsive Disorder”, Archives of GenerálPsychiatry 44 (1987). 14 A prefrontális lebeny érése: Bryan Kolb: „Brain Development, Plasticity and Behavior”, American Psychologist 44 (1989). 15 Gyerekkori tapasztalatok és a prefrontális pályák ritkulása: Richard Davidson: „Asymmetric Brain Function, Affective Style and Psychopathology: The

Role

of

Early

Experience

and

Plasticity”,

Development

and

Psychopathology 6. kötet (1994), 741-58. o. 16 Biológiai hangolás és agynövekedés: Schore: Affect Regulatton. 17 M. E. Phelps és tsai: „PÉT: A Biochemical Image of the Brain at Work” (PÉT: a működő agy biokémiai leképezése); N. A. Lassen és tsai: Brain Work and Mentái Activity: Quantitative Studies with Radioactive Tracers (Koppenhága, Munksgaard, 1991).

ÖTÖDIK RÉSZ

ÉRZELMI NEVELÉS

15

Az érzelmi analfabetizmus ára

Piti ügynek indult, de elmérgesedett. lan Moore és Tyrone Sinkler, a brooklyni Thomas Jefferson Középiskola tanulói, összezördültek egy cimborával, a tizenöt éves Khalil Sumpterrel. Elkezdték heccelni, fenyegetni. Aztán robbant a bomba. Khalil félt, hogy lan és Tyrone összeveri, ezért egyik reggel egy .38 kaliberű pisztolyt vitt magával az iskolába, és az őrtói öt méterre közvetlen közelről agyonlőtte mindkettőt a lépcsőházban. A hátborzongató eset is jelzi, milyen kétségbeejtően nagy szükség lenne az érzelmek iskolázására, annak oktatására, hogy miképpen rendezhetők békésen a nézeteltérések, vagy legalábbis hogyan viseljük el egymást. A pedagógusokat régóta aggasztja, hogy az iskolások egyre gyengébbek számtanból és olvasásból, de most másfajta, még nyugtalanítóbb hiányosság érezteti hatását: az érzelmi analfabetizmus.1 Miközben dicséretes erőfeszítések történnek az oktatás színvonalának emelésére, az átlagos iskolai tanterv szót sem ejt ennek a rettenetes elmaradottságnak az orvoslásáról. Egy brooklyni tanár szerint ma az iskolában „csak az számít, hogy a gyerek hogy tud olvasni meg számolni, senkit nem érdekel, hogy életben lesz-e még a jövő héten”. A bajt jelzik az amerikai iskolákban mindinkább elszaporodó erőszakos cselekmények, melyek közül csak egy lan és Tyrone agyonlövése. De az ilyen elszigetelt incidenseknél többről van szó. A serdülőkori zűrzavar, a gyerekkori nehézségek fokozódása kiolvasható a világtrendekben irányadó Egyesült Államok egészét felölelő statisztikákból.2 Az előző két évtizedhez képest 1990-ben kiugróan sok fiatalkorút vettek őrizetbe erőszakos bűncselekményért az Egyesült Államokban; kétszeresére emelkedett az erőszakos nemi közösülés miatt 343

letartóztatott serdülők száma; a serdülők gyilkossági rátája megnégyszereződött, főleg a lövöldözések miatt.' Ugyanebben a húsz évben megháromszorozódott a serdülőkori öngyilkosságok száma éppúgy, mint a tizennégy éves kor alatt meggyilkoltaké.’ Egy re több tizenéves lány esik teherbe, egy re zsengébb korban. 1993-ban ott tartunk, hogy a szülési ráta a 10-14 éves korosztálynál öt év óta kitartóan emelkedik - „csecsemők csecsemői”, szokták mondani -, s a serdülők körében egyre gyakoribb a nem kívánt terhesség és a szex kicsikarása. Az elmúlt harminc évben a tizenévesek közt háromszorosára nőtt a nemi betegek aránya.5 Ezek az adatok lehangolóak, de elsősorban a nagyvárosi környezetben élő afroamerikaiak mutatói egyenesen elkeserítőek - az ő helyzetük legalább kétszer-háromszor olyan súlyos. Egy példa: fehér fiatalok közt a heroin- és kokainfogyasztás az 1990-t megelőző húsz évben 300 százalékkal emelkedett; az afroamerikai fiataloknál ez az ugrás tizenháromszoros? \ lelki betegségek vezetik a tizenévesek súlyos bántalmainak listáját. Súlyos vagy kevésbé súlyos depressziós tünetek a tizenévesek egyharmadánál mutathatók ki, lányoknál a depresszió valószínűsége megduplázódik a pubertással. A tizenéves lányoknál az evési zavarok gyakorisága a csillagos egekig szökött.7 Ha nem következik be fordulat, nemzedékről nemzedékre kevesebb a remény, hogy gyermekeink gyümölcsöző, kiegyensúlyozott házasságban élik le életüket. Mint a 9 fejezetben láttuk, a 70-es, 80-as években a válási ráta még 50 százalék volt, de a 90-es években három házasságból kettőnél kell számítani arra, hogy a fiatalok idővel szétmennek.

ROSSZ ÉRZELMI KÖZÉRZET Ezek a riasztó statisztikák olyanok, mint a kanárimadár a bányában, amely halálával jelzi, fogytán az oxigén. A kiábrándító számadatokon túl is nyilvánvaló a mai gyerekek nehéz sorsa: jelentkezik a válsággá még nem fokozódott hétköznapi gondok szintjén is. Talán az a felmérés a legárulkodóbb - valóságos barométere az érzelmi kompetenciák hanyatlásának -, amely héttől tizenhat éves korig vizsgál egy összamerikai gyermekmintát, s összeveti érzelmi állapotukat a hetvenes évek közepén, illetve a nyolcvanas évek végén.8 A tanárok és a szülök értékelése fokozatos romlásról ad hírt. Nincs kiemelkedően súlyos 344

probléma, csak éppen az összes mutató rossz irányba tendál. A gyerekek helyzete nagy átlagban az alábbi vonatkozásokban egyre aggasztóbb; Visszahúzódás vagy társas problémák: az egyedüllétet részesítik előnyben; titkolóznak; gyakran mogprvák; nincs kedvük semmihez; boldogtalanok; önállótlanok. Szorongás, depresszió: magány; félelmek, aggodalmak; tökéletességmánia; kirekesztettségérzés; idegesség, szomorúság, depresszió. A figyelem és a gondolkodás problémái: képtelenek odafigyelni, egy helyben ülni; ábrándoznak; meggondolatlanul cselekszenek; az idegességtől nem tudnak koncentrálni; gyengén teljesítenek az iskolában; bizonyos gondolatokat képtelenek kiverni a fejükből. Bűnözés, agresszió: bajkeverőkhöz verődnek; hazudnak, csalnak; kötekednek; utálatosak másokkal; magukra vonják a figyelmet; tönkreteszik mások holmiját; nem engedelmeskednek sem otthon, sem az iskolában; makacsak, szeszélyesek; gúnyolódok; indulatosak. Külön-külön egyik probléma sem kelt feltűnést, de csoportosan mélyreható változást jeleznek, azt, hogy új, mérgező légkör kezdi ki magának a gyermekkornak az élményét, az érzelmi készségek szörnyű hiányosságaira utalva. Mintha világszerte ezzel a rossz közérzettel kellene fizetni a modern életvitelért. Amerikaiak gyakran kiáltják ki gondjaikat súlyosabbnak, mint más kultúrákét, holott az adatok azt mutatják, hogy más országok sem állnak jobban, mint az Egyesült Államok, sőt. A nyolcvanas években szülők és tanárok Hollandiában, Kínában és Németországban körülbelül annyira találták problémásnak a gyerekeiket, mint az amerikaiak 1976-ban. Egyes országokban a gyerekek állapota kedvezőtlenebb az aktuális amerikai szintnél is, például Ausztráliában, Franciaországban és Thaiföldön. De ez nem feltétlenül marad így. Az érzelmi kompetencia lefelé húzó spirálját hajtó nagy erők mintha gyorsabban dolgoznának az Egyesült Államokban, mint a többi fejlett országban.’ Akár jómódban él egy gyerek, akár szegénységben, nincs biztonságban; ezek a problémák általánosak, valamennyi etnikai, faji és jövedelmi csoportban egyaránt előfordulnak. A szegénysorban élő gyerekeknél a leglesújtóbbak az érzelmi készségek mutatói, de hanyatlásuk üteme az évtizedek során nem volt gyorsabb, mint a középosztálybeli vagy gazdag gyerekeké: mindenhol ugyanaz a lassú 345

lecsúszás mutatkozik. Ezzel egyidejűleg háromszorosára nőtt a pszichológiai segítséget igénybe vevő gyerekek száma (talán jó jel, hogy a segítség jobban kéznél van), de majdnem megduplázódott azoknak a gyerekeknek a száma, akiknek érzelmi problémái kezelést indokolnának, de ez elmarad (rossz jel) - 1976-ban 9 százalék volt ez az érték, 1989-ben már 18. Urie Bronfenbrenner, a Cornell Egyetem neves fejlődéspszichológusa, aki nemzetközi összehasonlításban vizsgálta a gyerekek közérzetét, azt mondja: „Jó támogató rendszerek hiányában a külső stressz annyira megnőtt, hogy az erős családokat is szétzilálja. A hétköznapi családi élet hajszolt, ingatag, következetlen a társadalom minden rétegében, a művelt, jómódú emberek sem kivételek. S itt nem kevesebb a tét, mint a következő nemzedék, kivált a férfiak, akik érzékenyebbek az olyan pusztító erőkre, amiket a válás, az elszegényedés, a munkanélküliség szabadítanak el. Az amerikai gyerekek és családok helyzete soha nem volt kétségbeejtőbb... Gyermekek millióit fosztjuk meg képességeik kibontakoztatásától, erkölcsi tartásuktól.”10 Nem pusztán amerikai, hanem globális jelenségről van szó. Világszerte folyik a verseny a munkaerő árának leszorítására, ami gazdasági nyomást gyakorol a családra. A családok az anyagi ostromállapot korszakát élik, mindkét szülő hosszú munkaidőben dolgpzik, a gyerekek magukra vannak utalva, vagy a televízió a pesztonkájuk; egyre több gyerek nevelkedik szegénységben, egyre jobban elterjed a csonka család; egyre több csecsemő és kisded kerül rosszul vezetett gyermekintézménybe, ahol gyakorlatilag elhanyagoltság az osztályrésze. Ez jó szándékú szülőket feltételezve sem jelenthet mást, mint hogy elsikkad a számtalan, apró, termékeny közjáték szülő és gyerek között, melyekből kifejlődhetnének az érzelmi kompetenciák. Ha a család már nem képes gyermekeinket felkészülten kibocsátani az életbe, mit tehetünk? Ha alaposabban megvizsgáljuk a konkrét problémák mechanizmusait, megsejthetjük, hogyan vezetnek égető gondokhoz az érzelmi és társas kompetenciák bizonyos hiányosságai - s hogy a jó szándékú megelőzés és korrekció hogyan óvhatja meg a gyerekeket a kallódástól.

346

AZ AGRESSZIÓ SZELÍDÍTÉSE Amikor az elemiben elsős voltam, a negyedikes Jimmy számított nehéz fiúnak az iskolában. Ebédpénzt lopott másoktól, elkötötte a bicikliket, és megszólításképpen behúzott egyet. Jimmy a dúvad mintapéldánya volt, a legcsekélyebb provokációra vagy minden ok nélkül is összeugrott bárkivel. Egy emberként res- pektáltukjimmyt - és tartottuk a három lépés távolságot. Jimmy közutálat és rettegés tárgya volt - senki nem játszott vele. Bárhova ment a játszótéren, mintha láthatatlan testőr hajtotta volna félre előle a többieket. AJimmy-féle gyerekek nyilvánvalóan súlyos problémával küzdenek Kevésbé nyilvánvaló, hogy a nagyfokú gyerekkori agresz- szivitás jövendő érzelmi és egyéb kalamajkákat vetít előre. Jimmy tizenhat éves korában már rács mögött ült testi sértésért. Sok tanulmány foglalkozik a gyerekkori agresszióval, ami a Jimmyféléket egész életükben elkíséri." Mint láttuk, az ilyen agresszív gyerekkel többnyire nem foglalkoznak a szülei, kivéve, mikor szeszélyesen és kegyetlenül megbüntetik; ez a minta talán érthetővé teszi, miért kissé paranoiás és harcias. Nem minden dühös gyerek dúvad; van köztük kiközösített is, aki túlreagálja a heccelést vagy a vélt mellőzést, igazságtalanságot. De valamennyiüknél közös egy látásmódbeli torzulás: megsértődnek azon is, amit nem sértésnek szánnak, s társaikat a valóságosnál ellenségesebbnek vélik. Ezért semleges megnyilvánulásokban is fenyegetést látnak - ha véletlenül meglökik őket, vendettát sejtenek-, és ellentámadásba lendülnek. Emiatt a többi gyerek persze még jobban kerüli őket, és elszigetelődésük súlyosbodik. Az ilyen dühös, magányos gyerekek különösen szívükre veszik az igazságtalanságot, méltánytalanságot. Rendszerint áldozatnak tudják magukat, és sorolják az alkalmakat, amikor a tanár ártatlanul marasztalta el őket. Jellemző az is, hogy a harag hevében egyetlen reakciót ismernek: odacsapni. A látásmód korlátáit jól szemlélteti az a kísérlet, amikor a du- vad párban egy szelídebb gyerekkel videókat néz. Az egyik videón egy fiú elejti a könyveit, amikor beleszalad egy társa, a körben álló gyerekek nevetnek; a fiú, aki elejtette a könyveket, dühbe gurul, és meg akarja verni az egyik gyereket, aki kinevette. Mikor a gyerekek a videó után megbeszélik a látottakat, a dúvad mindig igazat ad a dühös verekedőnek. 347

Még árulkodóbb, hogy mikor a videó megtekintése után a közönség osztályozza, ki mennyire volt agresszív a jelenetben, a dúvadak a baleset okozóját tartják har- ciasabbnak, és szerintük a verekedő gyerek indulata jogos.1' Ez az elhamarkodott ítélet a szokatlanul agresszív emberek mély elfogultságáról tanúskodik: feltételezik az ellenséges szándékot vagy a fenyegetést, és nem érdekli őket eléggé, hogy valójában mi történik. S a vélt fenyegetésre nyomban ugranak is. Például ha egy agresszív fiú sakkozik valakivel, és a másik szabálytalanul lép, máris rásüti, hogy „csal”, fel se merül benne, hogy az illető véletlenül hibázott. Az agresszív gyerek jóhiszeműség helyett rosszindulatot feltételez, s ellenségesség az automatikus reakciója. A barátságtalan megnyilvánulás reflexszerű észleléséhez éppoly automatikus agresszió társul; az agresszív gyerek ahelyett, hogy felhívná a figyelmet a hibára, azonnal vádaskodik, üvölt és verekszik. S minél gyakrabban teszi ezt, annál automatikusabbá válik számára az agresszió, s annál jobban zsugorodnak az alternatívák udvariasság, tréfa. Ezek a gyerekek érzelmileg sebezhetők abban az értelemben, hogy könnyebben kijönnek a sodrukból, több dolgon és gyötrel- mesebben akadnak fenn, mint mások; s ha egyszer elöntötte az agyukat a vér, gondolkozásuk összezavarodik, a jó szándékú tettben is rosszindulatot látnak, és engednek az odacsapás mind erősebben beléjük sulykolódó szokásának.15 Ez az ellenségességre beállított torz látásmód már kisiskoláskorban jelentkezik. A legtöbb gyerek, kivált ha fiú, hajlik a civa- kodásra az óvodában meg az első osztályban, de az agresszívabb gyerekeknél másodikban is hiányzik a minimális önkontroll. Míg a többi gyerek lassan elsajátítja az egyezkedést, a kompromisszumkötést, a dúvadak fokozottan építenek az erőszakra, hangoskodásra. A társasági életben meg is fizetnek érte: a dú- vaddal a játszótéren érintkező gyerekek kéthárom órán belül kimondják róla, hogy ellenszenves. 1,1 Tanulmányok, melyek óvodáskortól tizenéves korig követnek nyomon gyerekeket, megállapítják, hogy a bajkeverő, összeférhetetlen, szülőkkel szemben engedetlen, tanárok által kezelhetetlen elsősöknek akár a fele is bűnös útra térhet serdülőként.15 Persze nem minden agresszív gyereket szippant be az erőszak és a bűnözés. De mindenekelőtt náluk kell számítani arra, hogy idővel erőszakos bűncselekményeket követnek el. 348

A sodródás a bűnözés felé meglepően korán mutatkozik ezeknek a gyerekeknek az életpályáján. Amikor egy montreali óvodában osztályozták a gyerekeket agresszivitás és bajkeverés tekintetében, az élenjárók öt-tíz évvel később, tizenéves koruk kezdetén tekintélyes bűnlajstromot tudhattak a magukénak. A többi gyerekhez képest háromszor olyan valószínű volt, hogy arról számolnak be, megvertek valakit, aki nem vétett nekik, bolti lopást követtek el, összetűzéskor fegyverhez kaptak, kocsikat törtek fel, fosztottak ki, vagy lerészegedtek mindezt tizennégy éves kor alatt.16 A bűnözéshez vezető tipikus pálya első állomása az elsőmásodik osztály, ahol a gyerekek agresszívak és nehezen kezelhetők.17 Az indulati kontroll fogyatékosságai miatt többnyire rosszul is tanulnak, „butá”-nak tartják magukat - s ebben megerősíti őket az is, hogy korrekciós osztályba irányítják őket (bár az ilyen gyereknél gyakrabban jelentkezhet „hiperaktivitás” és más tanulási zavar, ez korántsem törvényszerű). A gyerekeket, akik a beiskolázás előtt otthon már erőszakos - vagyis dúvad - stílust tanultak, a tanárok is leírják, mert fegyelmezésük időt rabol. Ezeknek a gyerekeknek a vérében van, hogy a tantermi etikettnek fittyet hányjanak, s eltékozolják a különben tanulásra fordítható időt; iskolai kudarcuk körülbelül a harmadik osztályra válik nyilvánvalóvá. A bűnözés felé tendáló fiúk többnyire valóban alacsonyabb IQ-értékeket produkálnak, mint kortársaik, de indulatosságuk jóval többet nyom a latban: tízéves fiúknál az indulatosság háromszor olyan biztos előjele a későbbi bűnözésnek, mint az IQ.18 Negyedikes-ötödikes korukra ezeket a gyerekeket - akik megkapják a dúvad-bélyeget, vagy legalábbis nehéz esetnek számítanak - a többiek kirekesztik; nehezen barátkoznak, ha egyáltalán, tanulmányi szempontból pedig szamárpadtöltelékek. A negyedik és a kilencedik iskolai év között elkötelezik magukat

349

a számkivetettek valamely csoportjának és a törvényszegésnek: megötszöröződik a csavargás, az alkohol- és drogfogyasztás, s a legnagyobb ugrás a 7-8. osztály közötti időre tehető, iskolaévek derekán csapódik hozzájuk az „utóvéd”, a kihívó stílus vonzása miatt: többnyire olyan gyerekek, akikre otthon senki nem felügyel, és iskoláskorukban rákapnak a magányos csatan- golásra. A középiskolából ez a lázadó csoport rendszerint kimarad, és apró kihágások, bolti lopás, zsebtolvajlás, droggal való kereskedés sodorják őket a bűnözés felé. (Itt figyelemre méltó különbség mutatkozik a fiúk és a lányok között. Negyedikes „rossz” kislányok vizsgálata - akiknek meggyűlt a baja a tanárokkal és az iskolai fegyelemmel, de kortársaik befogadták őket - azt mutatta, hogy 40 százalékuk szült gyereket, mielőtt befejezte volna a középiskolát.19 Ez a teherbe esési ráta a háromszorosa az adott iskolák többi lánytanulójára vonatkozónak. Vagyis az antiszociális tizenéves lányoknál a züllés inkább szülés.) Az erőszakhoz és bűnözéshez természetesen nem egyetlen út vezet, sok más kockázati tényező játszhat közre: ha a gyermek szomszédságában mindennapos a bűnözés, és nagy a kísértés, ha a családban a stressz-szint nagyon magas, vagy nyomorognak. Olyan tényező azonban nem létezik, ami törvényszerűvé tenné az erőszakos bűncselekményeket. Mindent összevéve az agresszív gyerekekben munkáló lélektani erők nagyban fokozzák annak valószínűségét, hogy erőszakos bűnözőként végzik. Gerald Patterson, aki sok száz fiú életpályáját követte a fiatal felnőttkorig, így fogalmaz: ötéves gyerek antiszociális megnyilvánulásai előrevetíthetik a serdülőkori bűncselekményeket.”20

DÚVADAK NEVELÉSE A gondolkodásmód, amit az agresszív gyerekek útravalóul kapnak, szinte óhatatlanul bajba keveri ókét. Erőszakos cselekmények miatt elítélt fiatalkornak és agresszív középiskolások vizsgálata rokon beállítottságra világított rá: ha gondjuk támad valakivel, az illetőre nyomban ellenszenvvel tekintenek, s elhamarkodottan következtetnek ártó szándékára, anélkül hogy érdemben meggyőződnének erről, vagy a nézeteltérés rendezésének békés módozatait fontolóra vennék. Ugyanakkor eszükbe sem jut, hogy az erőszakos fellépés - rendszerint verekedés - milyen negatív következményekkel járhat. Agresszív hajlamukat ilyenfajta hiedelmekkel igazolják önmaguknak: „Nincs azzal semmi baj, ha az ember bepörög, és eljár a keze”; „Ha az ember kitér a bunyó elől, nyámnyila alaknak tartják a többiek”; „A verés nem is fáj olyan nagyon.”2' Ha idejekorán jön a segítség, ez a viszonyulás megváltoztatható, és a gyereket megállíthatja a bűnözéshez vezető úton; számos kísérleti program aratott több-kevesebb sikert az ilyen antiszociális hajlandóság megfékezésében, elejét véve az igazán súlyos bajoknak. Az egyik a Duke Egyetem kebelében működött: indulatos általános iskolai bajkeverők heti két alkalommal negyvenperces tréningen vettek rész hat-tizenkét héten át. A fiúkat rávezették például arra, hogy az ellenségesnek vélt társasági jelzések igazából semlegesek vagy barátságosak. Megtanulták átvenni más gyerekek nézőpontját, érzékelni, milyen benyomást keltenek másban, követni, hogy az ő számukra oly dühítő helyzetekben mit gondolnak és éreznek mások Magára a haragkont- rollra is kiképezték őket olyan jelenetek - például csúfolódás - eljátszásával, amelyekben el szokták veszteni a fejüket. A haragkontroli során döntő jelentőségű készség volt tulajdon érzelmeik észlelése - a testi érzetek, a pír, az izomfeszülés tudatosítása, hogy megálljt parancsolhassanak maguknak és gondolkozzanak a folytatáson, ahelyett hogy elvakultan odacsapnának. John Lochman, a Duke Egyetem pszichológusa, aki részt vett a program kidolgozásában, ezt mesélte nekem róla: „A gyerekek megbeszélik közelmúltbeli eseteiket, például hogy meglökte őket valaki a folyosón, vélekedésük szerint szándékosan. Eszmecserét folytatnak a lehetséges megoldásokról. Az egyik fiú például beszámolt arról, hogy jól megnézte a gyereket, aki odébb taszította, felszólította, hogy többet ilyet 352

ne tegyen, és otthagyta. Vagyis képes volt valamennyire uralkodni magán, önérzetén nem esett csorba, a verekedés pedig elmaradt.” Ez nagyon vonzó; sok ilyen agresszív fiút bánt, hogy olyan könnyen robban, s ezért készek tenni ellene. A pillanat hevében persze korántsem annyira természetes az olyan józan reakció, hogy elvonulunk, vagy tízig számolunk, hogy ne viszkessen úgy a tenyerünk; a fiúk szerepjátékokban gyakorolják: milyen, ha felszállnak egy teli busz kötekedő gyerek közé. Ily módon próbát tehetnek az olyan barátságos reakcióval is, ami nem méltóságukon aluli, más is kerül a tarsolyukba a verekedésen, síráson, szégyenteljes megfutamodáson kívül. Három évvel a tréning után John Lochman összehasonlította ezeket a fiúkat hasonlóan agresszív társaikkal, akik azonban nem részesültek a haragkontroll-foglalkozások jótéteményében. Azt találta, hogy azok a fiúk, akik részt vettek a tréningen, kamaszkorukban kevésbé bomlasztó magatartást tanúsítottak az iskolában, pozitívabb énképpel rendelkeztek, és kisebb volt a hajlandóságuk az ital- és drogfogyasztásra. Minél tovább vettek részt a programban, annál kevésbé voltak agresszívak serdülőkorukban.

DEPRESSZIÓMEGELŐZÉS A tizenhat éves Dana élete mind ez ideig simán csordogált. De hirtelen kiszakadt kortársai közül, és ami még jobban zavarja, képtelen megtartani a fiúit, jóllehet lefekszik velük. Levert, állandó fáradtság gvötri, étvágytalan, nem láván semmiféle szórakozást; reménytelenség nyomasztja, úgy érzi, tehetetlenül ki van szolgáltatva lelkiállapotának, öngyilkosságot forgat a fejében. A depresszió kiváltója a legutóbbi szakítás volt; Dana nem tud együtt járni egy fiúval úgy, hogy7 elhárítja szexuális közeledését - még ha kedve ellen való is -, nem tudja, hogyan kell pontot tenni egy örömtelen kapcsolat végére. Lefekszik a fiúkkal, panaszolja, holott igazából arra vágyna, hogy jobban megismerje őket. Nemrég került új iskolába, fél és szorong, nem mer barátkozni az ottani lányokkal. Például nem kezdeményez beszélgetést, csak akkor mond valamit, ha szólnak hozzá. Úgy érzi, képtelen igaz valójában megmutatkozni, fél, hogy egyszerűen leblokkol a „Szia, hogy vagy?” után.” 353

Dana a Columbia Egyetem depressziós serdülőknek szánt kísérleti programja keretében járt terápiára. A kezelés arra összpontosított, hogy megtanítsa kapcsolatai jobb kezelésére: hogyan építhető ki barátság, hogyan érintkezhet öntudatosabban más tinédzserekkel, hogyan szabhat korlátot a szexuális közeledésnek, hogyan lehet bizalmas, hogyan fejezheti ki érzéseit. Lényegében korrepetálták a legalapvetőbb érzelmi készségekből. És használt: Dana depressziója elmúlt. A kapcsolatok zavarai különösen fiataloknál vezethetnek depresszióhoz. A gondok a szülőkhöz és a kortársakhoz fűződő viszonyban egyaránt megnyilvánulnak. A depressziós gyerekek és tinédzserek gyakran képtelenek vagy nem hajlandók szomorúságukról beszélni. Úgy tetszik, nem tudják pontosan néven nevezni, amit éreznek, inkább dacos ingerlékenységet, türelmetlenséget, különcködést, dühöt mutatnak különösen szüleik iránt. A szülőknek így persze jóval nehezebb megadni azt az érzelmi támogatást és eligazítást, amit a depressziós gyerek igényelne, s beindul a rendszerint állandó veszekedésbe, elidegenedésbe torkolló lefelé-spirál.

r A fiatalkori depresszió új szempontú elemzése az érzelmi kompetencia két területén mutat ki bajt: a társas készségekben egyfelől, másfelől pedig a kellemetlenségek depressziót elősegítő feldolgozásában. A depresszióra való hajlam részben minden bizonnyal genetikai alapú, de közrejátszhatnak olyan megfordítható, pesszimista gondolkozási minták is, melyek a gyereket az élet apró kudarcai kapcsán - rossz osztályzat, veszekedés a szülőkkel, társasági balsiker - kiszolgáltathatják a depressziónak. És bármi legyen is a depresszióra való hajlam eredete, bizonyított, hogy egyre jobban terjed a fiatalok között.

A MODERN ÉLET ÁRA: A DEPRESSZIÓ ELŐRETÖRÉSE Az ezredforduló a melankólia korát harangozza be, s már a huszadik századot is a szorongás korának nevezhetjük. Nemzetközi adatok a depresszió modern kori járványára utalnak, a modern életmód elterjedésével ez is egyre nagyobb teret nyer. A századelő 354

óta nemzedékről nemzedékre nő annak kockázata, hogy súlyos depresszió következik be valahol az életúton - nem egyszerű szomorúság, hanem bénító kedvetlenség, csüggedés, önsajnálat, leküzdhetetlen kétségbeesés.25 S az ilyen epizódok mind korábban jelentkeznek. A valaha ismeretlen (vagy legalábbis fel nem ismert) gyerekkori depresszió hovatovább velejárója a modern életvitelnek. Bár a depresszió valószínűsége növekszik az életkorral, a legdrámaibb ugrás a fiatalok közt tapasztalható. Az 1955 után születettek kockázata, hogy életük folyamán valamikor súlyos depresszió sújtja őket, sok országban háromszor akkora, mint a nagyszülőké volt. Az 1905 előtt világra jött amerikaiaknak épp csak 1 százaléka esett át életében súlyos depresszión, az 1955 után születettek közül körülbelül hat százalék kapott depresz- sziót huszonnégy éves koráig. Az 1945 és 1954 között születetteknek tízszeres kilátása volt súlyos depresszióra harmincnégy éves kor alatt az 1905 és 1914 között születettekhez képest 24 S az első depressziós roham nemzedékről nemzedékre átlagban mind korábban jelentkezik. Több mint harminckilencezer személyre kiterjedő nemzetközi kutatások ugyanezt a tendenciát mutatták ki Puerto Ricóban, Kanadában, Olaszországban, Németországban, Franciaországban, Tajvanon, Libanonban és Új-Zélandon is. Bejrutban a depresszióindex növekedése szorosan követte a politikai eseményeket, az emelkedés a polgárháborús időkben felgyorsult. Németországban az 1914 előtt születetteknél a harmincöt éves korig bekövetkező depresszió rátája 4 százalék; az 1944et megelőző évtized szülötteinél 14 százalék. A politika zaklatott korszakaiban eszmélőknél világszerte magasabb a depresszió aránya, bár az általános növekedési tendencia független a politika alakulásától. A depresszió jelentkezése már gyerekkorban szintén világjelenség. Mikor szakértőknél az okot firtattam, több elmélet is elhangzott. Dr. Frederick Goodwin, a National Institute of Mentái Health korábbi igazgatója így érvelt: „A szoros családi kötelék rendkívüli mértékben megbomlott - a válások gyakorisága megduplázódott, a szülők egyre kevesebb időt fordíthatnak gyermekeikre, nőtt a mobilitás. A gyerekek úgy nőnek fel, hogy tágabb családjukat gyakran nem is ismerik. Az 355

önazonosítást elősegítő tényezőknek ez a megcsappanása fokozza a depresszióra való fogékonyságot.” Dr. Dávid Kupfer, a Pittsburghi Egyetem pszichiátriai tanszékének vezetője, más tendenciát emel ki: ,A második világháborút követő iparosodás következtében mindenki kirajzott otthonról. Egyre több családban nőtt meg a szülők közönye a felnövekvő gyermek igényei iránt. Depressziót ez közvetlenül nem okoz, de sebezhetővé tesz. A korai érzelmi stresszhatások károsan befolyásolhatják az idegsejtek fejlődését, aminek következtében erős stresszre évtizedekkel később is beállhat depresszió.” Martin Seligman, a Pennsylvaniai Egyetem pszichológusa ezt nyilatkozta: „Az utóbbi harminc-negyven évben az individualizmus felfutásának és a vallásos meggyőződés, a közösségi, nagycsaládi támogatás visszaszorulásának lehettünk tanúi. Ez any- nyit jelent, hogy elvesztettünk olyan erőket, melyek tompítják a hányattatásokat, kudarcokat. Ha a kudarcot maradandó hatásúnak éljük meg, és felnagyítjuk úgy, hogy egész életünket átszínezi, a pillanatnyi vereség a reménytelenség érzésének tartós forrásává válhat. De tágabb perspektívából, amit az Istenbe és az örök életbe vetett hit adhat, állásunk elvesztése csupán futó kellemetlenség.” Akármi okozza is, a fiatalkori depresszió égető probléma. Az Egyesült Államokban a becslések roppant eltérőek arra nézvést, hány gyermek és serdülő kap depressziót egy-egy évben a teljes élettartamra vetített veszélyeztetettség tükrében. Epidemológiai tanulmányok szigorú kritériumokra - a depresszió hivatalosan elfogadott diagnózisára támaszkodva megállapítják, hogy a tíz és tizenhárom év közötti fiúknak és lányoknak évente 8-9 százaléka betegszik meg súlyos depresszióban, más vizsgálatok ennek a magas értéknek a felét adják meg (megint mások az arányt mindössze 2 százalékra teszik). Bizonyos adatok arra vallanak, hogy a pubertás során ez az arány megduplázódik a lányoknál; a tizennégy-tizenhat éves lányoknál 16 százalékra rúghat azoknak a száma, akik depressziós rohamot szenvednek el, de a fiúk rátája változatlan.25

356

A FIATALKORI DEPRESSZIÓ LEFOLYÁSA Riasztó felfedezés teszi egyértelművé, hogy gyerekeknél a depressziót nem elég kezelni, hanem elsősorban megelőzni kell: a mégoly enyhe gyerekkori előfordulás is jóval súlyosabb rohamokat vetít előre felnőttkorban.26 Eszerint nem igaz, hogy a gyerekkori depresszió hosszú távon érdektelen, mert az érintettek „kinövik’’. Időnként persze minden gyerek lógatja az orrát; gyermek- és serdülőkorban éppúgy érhet mindenkit kisebb-nagyobb csalódás, veszteség a vele járó bánattal, mint felnőttként. A megelőzés szükségessége nem ezekre az esetekre vonatkozik, hanem olyan gyerekekre, akiket a bánat örvénye búskomorságba ránt, s akiknél kétségbeesés, ingerlékenység, zárkózottság s jóval súlyosabb melankólia következik be. A gyerekek közül, akiknek depressziója olyan súlyos volt, hogy orvoshoz vitték őket, hetvenöt százalék szenvedett el később is heves depressziót, közli Maria Kovács, a pittsburghi Western Pszichiátriai Intézet és Klinika pszichológusa.27 Kovács már nyolcéves kortól vizsgált orvosilag diagnosztizált depresszióban szenvedő gyerekeket, és éveken át követte nyomon pályájukat, esetenként míg be nem töltötték a huszonnégyet. A súlyos depresszió időszakai a gyermekeknél átlagosan tizenegy hónapig tartottak, bár hatból egy esetben az állapot tizennyolc hónapig is elhúzódott. Az enyhe depresszió, ami már ötéves gyerekeknél is jelentkezett, kevésbé volt elnyomorító, de jóval tovább tartott - átlag négy évig. Kovács adatai arra is utalnak, hogy az enyhe depressziósok könnyebben kapnak súlyos depressziót - vagyis kettős depresszió fenyegeti őket. Akik pedig kettős depresszióba esnek, az évek során mind sűrűbben visz- szatérő epizódokra számíthatnak. Akik gyerekként depresszión estek át, a serdülőkorba és a fiatal felnőttkorba cseperedve átlagban három évből egyet kínlódtak végig depresszióval vagy mániásdepressziós zavarral. Az érintett gyerekeket nem csupán a depresszió okozta szenvedés sújtja. Kovács elmondta nekem: „A gyerekek a kortárs kapcsolatokban sajátítják el a társas készségeket - például hogy mit lehet tenni, ha szeretnénk valamit, de nem kapjuk meg; szemügyre vehető, hogy mások hogyan oldják meg a helyzetet, aztán alkalom nyílik a próbálkozásra. De a depressziós gyerekek nem kapósak az iskolában, a többiek elvébe veszik 357

be

őket

a

játékokba.”28

358

Ezeket a gyerekeket a rosszkedv vagy a szomorúság gátolja abban, hogy társas kontaktust kezdeményezzenek, s elfordulnak, ha valaki szóba elegyedne velük - s ezt a társas jelzést a többi gyerek visszautasításnak tekinti; a végeredmény, hogy a depressziós gyerekeket utóbb kiközösítik, elhanyagolják a játszótéren. Ez a kihagyás megfosztja őket mindattól a tapasztalattól, amit normális körülmények között a hancúrozással elsajátíthatnának, a társasági és az érzelmi életben sereghajtókká válhatnak, rengeteg a behoznivalójuk, mikor elmúlik a depresszió.29 Mikor a depressziós gyerekeket összehasonlították azokkal, akiket elkerült a depresszió, kiderült, hogy társas életre alkalmatlanabbak, kevesebb a barátjuk, másoknál kevésbé kedvelt játszótársak, kevésbé népszerűek, problémásabbak a többi gyerekhez fűződő kapcsolataik. A depressziót iskolai teljesítményük is megsínyli, memóriájuk, koncentrálóképességük visszaesik, s így számukra megeről- tetőbb figyelni az órákon és bevésni az anyagot. A gyermek, aki nem leli örömét semmiben, kínkeservesen vág neki az igénybevételnek, s aligha érez jlowl tanulás közben. Érthető, hogy minél tovább tartott a depresszió a Kovács által vizsgált gyerekeknél, annál többet romlottak osztályzataik, s annál gyengébb eredményt produkáltak a teljesítménytesztekben: nehezebben végezték el az iskolát. Egyenes összefüggés mutatkozott a depresszió időtartama és a pontátlag között, amely az időszak folyamán következetesen süllyedt. Az iskolai bajoktól a depresszió csak súlyosbodik. Kovács észrevétele: „Képzeljük csak el, a gyerek eleve depressziós, aztán az iskolában is bukdácsolni kezd, otthon ül magában, ahelyett hogy a többiekkel játszana.”

DEPRESSZIÓKELTŐ GONDOLKODÁSMÓD Akárcsak a felnőtteknél, a gyerekeknél is táplálja a depresz- szió meghatározó tehetetlenség- és reménytelenség-élményét, ha az élet kudarcait pesszimistán értékelik. Régóta köztudott, hogy a már depressziósok így gondolkodnak. Csak nemrég derült ki azonban, hogy a melankóliára leginkább hajlamos gyerekeknél a pesszimista szemlélet előbb jelentkezik, mint a depresszió. Ez a felfedezés lehetőséget kínál, hogy idejekorán beoltsuk őket depresszió ellen. Bizonyítékot szolgáltatnak erre azok a vizsgálatok, melyek rávilágítanak a gyerekek hiedelmeire azzal kapcsolatban, hogy mennyire képesek befolyásolni életük eseményeit. Ennek felmérése a gyermekek önértékelő kijelentéseire támaszkodik, pl.: „Ha otthon gondjaim vannak, különbül megbirkózom velük, mint más”, vagy „Ha igyekszem, jó osztályzatokat szerzek”. Azok a gyerekek, akik nem tartják magukra érvényesnek ezeket a pozitív értékeléseket, nem hisznek abban, hogy hatalmukban áll bármilyen jobbítás; az ilyenfajta tehetetlenségérzés a legdep- ressziósabb gyerekeknél a legkifejezettebb.30 Sokatmondó az a vizsgálat, melyet ötödikes-hatodikos gyerekek között végeztek pár nappal a bizonyítványosztás után. Mindnyájan emlékszünk, hogy a bizonyítvány gyermekkorban a diadal vagy a kétségbeesés egyik fő forrása. A kutatók azonban azt is látják, nem mindegy, hogy a gyerek hogyan fogadja, ha a vártnál rosszabb jegyet kapott. Akik a rossz osztályzatot valami személyes fogyatékosságnak tulajdonítják („buta vagyok”), elkeseredettebbek, mint azok, akik valami megváltoztathatóval indokolják („ha keményebben gyúrom a matek házi feladatot, jobb jegyet szerezhetek”).31 Harmadikosok, negyedikesek és ötödikesek között a kutatók megkeresték azokat, akiket az osztálytársak kiközösítettek, és nyomon követték, hogy az elkövetkező évben, az új osztályban is magányos farkasok maradtak-e. Az, hogy a gyerekek miben keresték az elutasítás okát, döntő jelentőségű tényező volt a depressziós megbetegedésben. Akik valamilyen rossz tulajdonságuk következményének látták a kirekesztést, depressziósabbak voltak. Az optimistákat azonban, akik úgy érezték, tehetnek valamit helyzetük javításáért, nem deprimálta különösebben, ha a társak továbbra sem enyhültek meg.32 Egy másik tanulmány a hetedik osztály hírhedten stresszes küszöbét átlépő 360

gyerekeket vizsgált: a pesszimista beállítottságúak az iskolai zűrzavarra és bármilyen ezt tetéző otthoni stresszre depresszióval reagáltak 33 A legnyilvánvalóbb bizonyíték, hogy a pesszimista beállítottság fokozza a depresszióra való fogékonyságot, harmadikos gyermekek öt éven át folytatott vizsgálatából származik. 34 A harmadikosoknál az vetítette előre a depressziót, ha a pesszimista nézőponthoz súlyos csapás társult, a szülők válása vagy haláleset a családban, ami felzaklatta a gyereket, a szülők pedig kevéssé tudták dédelgetni, óvni. Ahogy a gyerekek mind feljebb léptek az általános iskolában, életük jó és rossz eseményeinek megítélésében árulkodó eltolódás ment végbe, egyre inkább saját tulajdonságaikkal hozták összefüggésbe ezeket: „Jók a jegyeim, mert vág az eszem”; „Nincs sok barátom, mert nem vagyok valami nagy szám.” Ez az eltolódás fokozatosan megy végbe a harmadik osztálytól az ötödikig. A pesszimista szemléletet kialakító gyerekeknél akik életük kudarcait súlyos hibáikkal magyarázzák - kudarc esetén megsokasodnak a depressziós hangulatok. Mi több, a depresszió tapasztalata is csak megerősíti a pesszimista gondolkodásmódot, úgyhogy a gyerekben a depresszió elmúltával lelki seb marad vissza, a depresszió által táplált, az elmébe rögzült meggyőződés, hogy ő képtelen jól tanulni, nem szeretet- re méltó, és ki van szolgáltatva rossz kedélyállapotának. Ezek a rögeszmék a gyereket még sebezhetőbbé teszik, és belckergetik az újabb depresszióba.

RÖVIDRE ZÁRNI A DEPRESSZIÓT A jó hír: minden jel arra utal, hogy ha megtanítjuk a gyerekeknek a nehézségeik produktívabb szemléletét, csökkentjük náluk a depresszió kockázatát.‡ Egy oregoni középiskolában folytatott vizsgálat négyből egy tanulónál mutatott ki, pszichológusi szakkifejezéssel élve, „enyhe depresszió”-t, ami ‡A felnőttekkel ellentétben a gyerekeknél a gyógyszeres kezelés nem nyilvánvaló alternatívája a terápiának vagy a megelőzést célzó tréningnek a depresszió kezelésénél; a gyerekek anyagcseréje a gyógyszerelésre másképp reagál, mint a felnőtteké. A tricik- likus antidepresszánsok, melyek felnőtteknél gyakran jó hatásúak, a gyerekeknél folytatott kontrollvizsgálatokná! nem hoztak jobb eredményi, mint a teljességgel hatástalan placebo szerek. Az újabb depresszió elleni szerek, például a Prozac gyerekeknél való alkalmazását még nem tesztelték. S a despiramin, az egyik leggyakrabban alkalmazott (és legbiztonságosabb) felnőtt-triciklikum jelenleg hatósági vizsgálat tárgya az Egyesült Államokban, mert nem kizárható, hogy gyerekeknél halált okozott.

361

akkor még nem haladta meg a közönséges lehangoltság mértékét.35 Néhányan bizonyára a depresszió korai heteit-hónapjait élték. Egy különleges, tanítás utáni kurzuson hetvenöt, enyhén depressziós gyereket képeztek ki arra, hogy megkérdőjelezzék a depresszióhoz kapcsolódó gondolkodásmódot, ügyesebben barátkozzanak, jobban kijöjjenek a szüleikkel, és örömtelibb társasági életet éljenek. A nyolchetes program végére a résztvevők ötvenöt százaléka gyógyult ki enyhe depressziójából, míg a hasonlóan depressziós, de a programban részt nem vevő társaiknak csak a negyede volt lólábaiéban. Egy évvel később a kontrollcsoport negyede esett súlyos depresszióba, míg a depresszió-prevencióban részt vevőknek csak 14 százaléka. Mindössze nyolc foglalkozás elegendő volt ahhoz, hogy felére csökkentse a depresszió kockázatát.36 Ugyanilyen biztató eredményt hozott az a heti egyszeri foglakozás, melynek keretében 10-13 éves, szüleikkel viszálykodó, a depresszió bizonyos tüneteit mutató gyerekeket oktattak az iskolai tanítás után alapvető érzelmi készségekre, például a nézeteltérések rendezésére, a megfontolt cselekvésre, s ami a legfontosabb, a depresszióval összefüggő pesszimista hiedelmek megkérdőjelezésére - hogy a rossz vizsgaeredményt ne ennyivel intézzék el: „Úgyis túl hülye vagyok hozzá”, hanem eltökéljék, legközelebb jobban törik magukat. „A gyerek ezeken az órákon azt tanulja meg, hogy az olyan hangulatok, mint a szorongás, a levertség, a düh, nem befolyásolhatatlanul zúdulnak a nyakunkba, hanem közérzetünket gondolkozásunk segítségével megváltoztathatjuk” - mutat rá Martin Seligman, a tizenkét hetes program kifejlesztőinek egyike. Mivel a lehangpló gondolatok vitatása elűzi a komor felhőket, „azonnali megerősítés, ami szokássá válhat” - teszi hozzá Seligman. A foglalkozások itt is felére csökkentették a depresszió arányát - két éven át. Egy évvel a foglakozások után a résztvevőknek mindössze 8 százalékánál mutatott ki közepes vagy súlyos depressziót a tesztvizsgálat, szemben a kontrollcsoport 29 százalékával. Két év múlva pedig a kurzus résztvevőinek hozzávetőleg 20 százalékánál jelentkeztek legalábbis az enyhe depresszió bizonyos jelei, a kontrollcsoportnak azonban 44 százalékánál. Különösen jótékony lehet ezeknek az érzelmi készségeknek az elsajátítása a serdülőkor kritikus időszakában. Seligman szavai: „Ezek a 362

gyerekek láthatóan jobban viselik a tinédzserkor szokásos feleslegességérzés-gyötrelmeit. Akkor tanulnak bele, amikor a depresszió kockázata döntő mértékben fokozódik, vagyis tizenéves koruk legelején. S a lecke megfogan, sőt hatása erősödik az évek folyamán, ami arra utal, hogy a gyerekek valóban hasznát veszik hétköznapi életükben.” A gyerekkori depresszió más szakértői is lelkesednek az ilyen programokért. „Ha tenni akarunk a lelki betegségek, ezen belül a depresszió ellen, azelőtt kell lépnünk, hogy a gyerek megbetegedne mondta Kovács. - Csak a védőoltás igazán megnyugtató.”

363

EVÉSZAVAROK Amikor továbbképeztem magam klinikai pszichológiából a hatvanas években, két nót is ismertem, akik evészavarban szenvedtek, bár erre csak sok év múlva jöttem rá. Egyikük ösztöndíjas volt a Harvardon, briliáns matematikus, egyetemi társnőm, másikuk a Massachusetts Institute of Technologyn dolgozott. A matematikusnak zörögtek a csontjai, mégsem bírt enni; undorodik az ételtói, mondta. A könyvtáros rubensi idomokkal rendelkezett, és nem vetette meg a fagylaltot, a tortát és a többi nyalánkságot; egyszer azonban kissé feszengve elmesélte, hogy miután jól belakott, kioson a fürdőszobába, és meghánytatja magát. Ma a matematikusnál anorexia nervosát, a könyvtárosnál bulimiát állapítanának meg. Azokban az években ilyen diagnózisok még nem léteztek. A klinikusok épp csak megkezdték a probléma feltár sát; Hilda Bruch, a mozgalom úttörője 1969-ben jelentette meg nagy hatású tanulmányát a témáról.37 Bruch nem tudott napirendre térni afölött, hogy nők halálra éheztetik magukat, és felvetette, hogy kiváltó ok lehet egyebek közt, ha az érintett képtelen felismerni szervezete jelzéseit - jelen esetben az éhséget -, és ezért nem tud megfelelően reagálni. Azóta gomba módra szaporodnak a tanulmányok az evészavarok tárgyában, és számtalan elmélet született a lehetséges okokról, kezdve azon, hogy a lányok mind zsengébb korban érzik kötelezőnek a női szépség teljesíthetetlen kritériumainak való megfelelést, odáig, hogy vannak tolakodó anyák, akik a bűntudat és a kárhoztatás hálóját kerítik a lányuk köré, hogy hatalmukban tarthassák. A hipotézisek zömének hitelét az rontja, hogy a terápia során tett megfigyelésekből extrapolálnak. Tudományos szempontból sokkal kívánatosabb népes embercsoportok tanulmányozása több éven keresztül, hogy kiderüljön, kiknél fordul elő a probléma. Az ilyen vizsgálódás világos összehasonlítást tesz lehetővé, ami rávilágít, hogy a korlátozó szülők valóban hajlamosítanak-e

egy lányt az evészavarokra. Felismerhetővé teszi, mely állapotok együttes jelentkezése vezet a problémához, és elkülöníti ezeket olyan állapotoktól, melyek oknak tetszhetnek, holott ugyanolyan gyakoriak a problémától nem érintett személyeknél, mint azoknál, akik orvoshoz fordulnak vele. Éppen ilyen tanulmány vizsgált több mint 900 lányt a hetedik osztálytól a tizedikig, s kimutatta, hogy az érzelmi hiányok - kivált a kellemetlen érzések differenciálására és kezelésére való képtelenség kulcsfontosságúak az evészavarhoz vezető tényezők között.38 Ennek a jómódú minneapolisi külvárosban lévő iskolának hatvanegy tizedik osztályos lánytanulója mutatta már az anorexia vagy a bulimia súlyos tüneteit. Minél súlyosabb volt a probléma, a lányok annál hevesebb, csillapíthatatlanabb negatív érzelmekkel reagáltak a kudarcokra, nehézségekre, apró bosszúságokra, s annál kevésbé volt számukra világos, hogy voltaképpen mit is éreznek. Ha ezt a két érzelmi tendenciát az is tetézte, hogy alkatukkal végképp nem tudtak kibékülni, anorexia vagy bulimia volt az eredmény. A túlzottan korlátozó szülőkről azonban nem igazolódott, hogy nagy szerepük lenne az evési zavarok kialakulásában. (Már Bruch is rámutatott, hogy a visz- szatekintő elméletek nemigen állnak meg a lábukon; a szülők például erősen korlátozóvá válhatnak lányuk evészavara következtében is, mert kétségbeesetten próbálnak segíteni rajta.) Elvetendőnek minősültek az olyan népszerű magyarázatok is, mint a szexualitástól való félelem, korai pubertás, gyér önbecsülés. Ehelyett a folyamatban lévő tanulmány ott kezdi boncolgatni a kérdést, hogy a fiatal lányt milyen hatások érik, míg felcseperedik egy olyan társadalomban, amelynek rögeszméje a természetellenesen sovány nőideál A lányokat már jóval a pubertás előtt foglalkoztatja a súlyok. Egy hatéves kislány például könnyekben tört ki, mikor az anyja uszodába indította volna: fürdőruhában ő kész hájpacni! Holott, így az esetről beszámoló gyerekorvos, a gyermek súlya tökéletesen megfelel a magasságának39 Egy tanulmány 271, tizenéves korának elején járó gyereket vizsgált; a lányok fele tartotta magát kövérnek, holott a többség testsúlya normális volt. A minneapolisi tanulmány azonban megmutatta, hogy a túlsúlyosság rögeszméje önmagában nem indokolja, hogy egyes lányoknál evészavarok alakulnak ki. Vannak olyan elhízott emberek, akik képtelenek különbséget tenni a 365

rettegés, a düh és az éhség érzetei között, egy kalap alá veszik mind a hármat, és éhségnek címkézik, s emiatt rendszeresen többet esznek a kelleténél, valahányszor felzaklatja ókét valami.40 A tizenéves lányoknál minden jel szerint valami hasonló megy végbe Glória León, a Minnesotai Egyetem pszichológusa, aki evészavart vizsgált fiatal lányoknál, megfigyelte, hogy „ezek a lányok fogyatékosán észlelik érzelmeiket és szervezetük jelzéseit; ez az egy tényező döntő előjel, hogy két éven belül valamilyen evési zavar lép majd fel náluk. A legtöbb gyermek megtanul különbséget tenni érzései között, és közölni tudja, hogy unatkozik, dühös, levert vagy éhes - az érzelmi tanulásnak ez elemi fejezete. De a szóban forgó lányok a legalapvetőbb érzelmeik megkülönböztetésével is hadilábon állnak. Például a fiúpartnerükkel gyűlik meg a bajuk, de nincsenek tisztában azzal, hogy haragszanak, szoronganak vagy bánkódnak-e - kusza érzelmi vihart élnek át tehetetlenül. Közérzetükön evéssel próbálnak javítani; ez az érzelmi szokás mélyen bevésődhet”. Mikor az önvigasztalásnak ez a módja együtt jelentkezik a lányokra nehezedő belső nyomással, hogy soványaknak kell lenniük, ki van kövezve az út az evészavarokhoz. „A lány először pukkadásig eszi magát fejtegeti León. - De aztán a karcsúság érdekében hánytatással, hashajtással, túlhajszolt testgyakorlással próbálja megakadályozni a túltáplálkozás következményét, a súlygyarapodást. Vagy az érzelmi zűrzavaron úgy próbál úrra lenni, hogy egyáltalán semmit nem eszik - ez is egy módja annak, hogy a lehengerlő érzelmeket valamennyire sakkban tartsa.” Á belső tudatosság hiányának és a társas készségek fogyatékosságának együttese oda vezet, hogy az ilyen lány, ha társai vagy szülei részéről sérelmek érik, sem a kapcsolatot, sem saját bánatát nem tudja megfelelően kezelni. Zaklatottsága evészavarban tör felszínre, ami lehet bulimia, anorexia vagy pusztán mértéktelen evészet. León úgy tartja, ezeknél a lányoknál a kezelésnek feltétlenül magában kell foglalnia a hiányzó érzelmi készségek pótlását. Mint mondta: „A klinikusok szerint a terápia hatékonyabb, ha a hiányosságok felszámolását is célozza. Az ilyen lányoknak meg kell tanulniuk azonosítani érzelmeiket, s el kell sajátítaniuk az öncsillapítás, illetve a kapcsolatok szerencsésebb igazgatásának módozatait, hogy mellőzhessék a torz étkezési szokások kínálta kiutat.”

366

KIKÖZÖSÍTÉS, LEMORZSOLÓDÁS Kisiskolás dráma: a negyedikes Bennel imént közölte egyetlen barátja, Jason, hogy az ebédszünetben nem vele játszik, hanem egy másik fiúval, Chaddel. A porig sújtott Ben összegörnyedve sír. Mikor már nem rázza úgy a zokogás, odamegy az asztalhoz, ahol Jason és Chad költik az ebédjüket. - Utállak! - ordít rá Ben Jasonre. - De miért? - kérdezi Jason. - Hazudtál! - vádaskodik Ben. - Megígérted, hogy egész héten velem játszol, és hazudtál. Ben elvonul magányos asztalához, és halkan pityereg. Jason és Chad odamennek, beszélnének a fejével, de Ben bedugaszolja a fülét, egy szót sem akar hallani, kirohan az ebédlőből, és elrejtőzik a kukáknál. Egy lánytársaság is szemtanúja a jelenetnek, közvetíteni próbálnak a felek közt: megkeresik Bent, és hírét viszik, hogy Jason szívesen beveszi őt is a játékba. De Ben nem kér a tisztességből, elzavarja a lányokat. Duzzogvazokogva ápolja sérelmét, csak azért is egyedül marad. 41 Megrendítő eset, semmi kétség; gyerek- vagy serdülőkorban szinte kivétel nélkül mind átéljük, milyen, ha elutasítanak, kiközösítenek. Ben viselkedésének legárulkodóbb momentuma mégis az, hogy képtelen reagálni Jason békéltető kezdeményezéseire, s ezzel szükségtelenül elnyújtja gyötrelmét. A népszerűtlen gyerekekre nagyon is jellemző, hogy ilyen döntő lehetőségekkel képtelenek élni; mint a 8. fejezetben láthattuk, a társaik által elutasított gyerekek rendszerint nehezen igazodnak ki az érzelmi és társas jelzéseken; ha felfogják is ezeket, válaszrepertoárjuk korlátozott. A kiközösített gyerekeket különösen fenyegeti a lemorzsolódás veszélye. A társaik által kirekesztett gyerekek esélye arra, hogy kimaradnak az iskolából, kétszerte-nyolcszorta nagyobb lehet azokénál, akiknek van barátjuk. Egy tanulmány szerint az elemi iskolában népszerűtlen gyerekek 25 százaléka hagyta félbe tanulmányait a középiskola befejezése előtt, szemben az általános 8 százalékos értékkel.42 Nem csoda: képzeljük el, milyen heti harminc órát tölteni ott, ahol senki se szível bennünket. 367

Kétféle érzelmi irányultság tehet egy gyereket számkivetetté. Mint már láthattuk, az egyik a dühkitörésekre való hajlam, illetve ha valaki rosszindulatot tételez föl minden alap nélkül. A másik a félénkség, a szorongás, a gátlásosság. De ezeknél a vérmérsékleti tényezőknél lényegesebb momentum, hogy a „nem belevaló” gyerekeket - akiknek ügyetlensége ismételten kínos érzéseket kelt másokban - szokás hidegre tenni. Ezek a gyerekek egyebek közt abban a vonatkozásban „nem belevalók”, hogy milyen érzelmi jelzéseket küldenek. Mikor a kevés baráttal bíró kisiskolások azt a feladatot kapták, hogy egy- egy érzelmet, pl. undort vagy haragot rendeljenek hozzá érzelmi állapotokat tükröző arcokhoz, sokkal többször tévedtek, mint a népszerű gyerekek. Mikor óvodásokat kérdeztek a barátkozás, illetve a verekedés elkerülésének módozatairól, a népszerűtlen gyerekek, akikkel a többi nem szívesen játszott, hozakodtak elő önsorsrontó válaszokkal („Behúzni egyet”, mondták például arra, hogy mi a teendő, ha más gyerek is ugyanazzal játszana, amivel ők), illetve pedzették, hogy lépjen közbe felnőtt. És mikor serdülőknek kellett eljátszani, hogy haragosak vagy huncutkodnak, a népszerűtlenebbek alakítása volt kevésbé meggyőző. Talán nem meglepő, hogy az ilyen gyerekek idővel úgy érzik, nem kenyerük a barátkozás; társas alkalmatlanságuk önmagát beváltó jóslat lesz. Ahelyett, hogy a barátkozás új megközelítéseivel próbálkoznának, egyre ismétlik a sikertelennek bizonyult fogásokat, vagy még szerencsétlenebbekre váltják őket.43 A rokonszenv-lottón ezek a gyerekek döntő érzelmi kritériumoknak nem felelnek meg: nem tekintik őket kívánatos partnernek, és nem képesek kellemes érzéseket kelteni a másikban. Népszerűtlen gyerekek játékának megfigyelése során kiderült, hogy másoknál jóval hajlamosabbak csalni, duzzogni, vesztéskor kiszállni, nyeréskor felvágni, hencegni. Persze ki ne akarna győzni - de a gyerekek zöme, akár nyer, akár veszít, uralkodni tud érzelmi reakcióján annyira, hogy ne sérüljön a játszótárshoz fűződő kapcsolat. A társasági árnyalatokat nem érzékelő gyerekek - akiknek állandó problémája az érzelmek leolvasása és a rájuk való reagálás elszigetelődnek, de ez természetesen nem érvényes azokra, akik időlegesen érzik magukat mostohagyereknek. Ha azonban valakit kitartóan mellőznek és elutasítanak, a fájó kitaszítottság végigkíséri 368

iskolás évein. A felnőttkorhoz közeledve ez egyre inkább fenyeget azzal, hogy az illető a társadalom perifériájára szorul. Hogy mást ne mondjunk, a szoros barátságok és a játék kavargása érlelik meg, finomítják azokat a társas és érzelmi készségeket, melyek oly nagy szerepet kapnak az élet későbbi kapcsolataiban. Óhatatlanul hátrányt szenved az, aki nem járja ki ezt az iskolát. A számkivetettek érthető módon nagyfokú szorongásról, sok gondról, továbbá magányról, depresszióról számolnak be. A gyermek népszerűségének mértéke harmadik osztályban a tizennyolc éves kori mentálhigiénés problémák legmegbízhatóbb előrejelzésének bizonyult jobban bevált, mint a tanárok, a védőnők értékelése, az iskolai teljesítmény és IQ, sőt a pszichológiai tesztekben elért pontszám?'1 S mint láthattuk, az élet későbbi szakaszaiban a kevés baráttal rendelkezők, illetve tartósan magányosak jobban ki vannak téve a megbetegedésnek és a korai halálnak. Harry Stack Sullivan pszichoanalitikus mutatott rá, hogy bensőséges kapcsolataink bonyolítását - a nézeteltérések rendezését, legmélyebb érzelmeink kinyilvánítását - azonos nemű pajtásainkhoz fűződő szoros barátságaink során sajátítjuk el. ki elutasított gyerekeknek azonban társaikhoz képest feleakkora az esélyük arra, hogy intim barátra tegyenek szert az általános iskola döntő éveiben, s így könnyen elmulaszthatják az érzelmi fejlődésnek ezt a nagy lehetőségét.45 Sorsfordító, ha csak egy barát akad - akkor is, ha hátat fordít mindenki más, és a kérdéses barátság nem sziklaszilárd.

BARÁTSÁGRA EDZENI A fekete bárányoknak minden időtlenségük ellenére is van remény. Steven Asher, az Illinois-i Egyetem pszichológusa „barátságra edző” foglalkozásokat dolgozott ki, s ezek részben sikeresnek bizonyultak.46 Asher harmadik-negyedik osztályosok közül szűrte ki azokat a gyerekeket, akiket társaik legkevésbé fogadtak be, és hat alkalommal foglalkozott velük, „hogy a játék nagyobb örömöt szerezzen”, ők pedig „barátságosabbak, mulatságosabbak, kedvesebbek” legyenek. A rossz érzések elkerülése végett a gyerekek „tanácsadói” voltak az edzőnek, aki azt firtatta, mitől válik fokozottan élvezetessé a játék. 369

A gyerekekkel azokat a viselkedésmódokat gyakoroltatták, amelyeket Asher népszerű gyerekeknél tipikusnak talált. Buzdítást kaptak például, hogy alternatívákat, kompromisszumokat vessenek fel (ahelyett, hogy verekednének), ha nem értenek

370

egyet a játékszabályokkal; hogy játék közben ne felejtsenek el beszélgetni a játszótárssal, érdeklődjenek iránta; hogy' figyeljenek oda, nézzék, mit hogyan csinál a másik; hogy barátságosan nyugtázzák a másik jó teljesítményét; mosolyogjanak, szolgáljanak segítséggel, javaslattal, bátorítással. A gyerekek ki is próbálták ezeket az alapvető társas fogásokat, például úgy, hogy marokkóztak egy osztálytárssal; értékelést kaptak, mennyire voltak sikeresek. Ez a megférési minikurzus figyelemre méltó eredményt hozott: egy évvel később az edzésprogramon részt vett gyerekek - akiket egytől egyig azért választottak ki, mert osztályukban a legnépszerűtlenebbek voltak - a népszerűségi listán mind felküzdötték magukat a derékhadba. Egyikből se lett sztár, de a kiközösítettségnek vége szakadt. Hasonló eredményekre jutott Stephen Nowicki, az Emory Egyetem pszichológusa.47 Programja tréning a kiközösítettéknek, amely arra nevel, hogy fejlesszék képességüket a többi gyerek érzelmeinek leolvasására és megfelelő viszonzására. A gyerekekről például videofelvétel készül, miközben az öröm vagy a bánat kifejezését gyakorolják, és arra trenírozzák őket, hogy fokozzák érzelmi kifejezőkészségüket. Aztán kipróbálhatják friss tudományukat egy olyan gyerekkel, akit barátnak kívánnak. Az ilyen programok 50-60 százalékos sikert jeleznek vissza az elutasított gyerekek népszerűségének fokozásában. A programok (jelenlegi formájukban legalábbis) harmadikos-negyedikes tanulóknál válnak be inkább, mint idősebb gyerekeknél, és elsősorban a gátlásos gyerekeknél eredményesek, a nagyon agresszívaknál kevésbé. De innentől már csak finomhangolás kérdése a dolog; a reménykeltő lényeg, hogy némi érzelmi alapozás nagy számban, sőt zömmel visszahozhatja az ilyen elutasított gyerekeket a barátkozás szférájába.

SZESZ ÉS DROG: A SZENVEDÉLYBETEGSÉG MINT ÖNGYÓGYÍTÁS Egyetemi diákok betintáznak, mint mondják - az öntudatlanságig besöröznek. Az egyik módszer, hogy a kerti slaug végére tölcsért erősítenek, s ezzel tíz másodperc alatt leguríthatnak egy sört. S nem holmi kuriózumról van itt szó. Egy felmérés szerint az egyetemi hallgató fiúk kétötöde iszik meg alkalmanként hét vagy több italt, és 11 százalékuk mondja magát „nagyivó”-nak. „Alkoholistá”-nak is nevezhetők persze.48 A fiú hallgatóknak hozzávetőleg a fele, a lányoknak majdnem 40 százaléka egy hónapban legalább két alkalommal nyakló nélkül vedel.” Az Egyesült Államokban a legtöbb drog használata nagy általánosságban visszaesett a nyolcvanas évek során, viszont fokozatosan nő a szeszfogyasztás egyre fiatalabb kortól. Egy 1993-as felmérés tanúsága szerint az egyetemi hallgató lányok 35 százaléka vallotta, azért iszik, hogy lerészegedjen, 1977-ben mindössze 10 százalékuk nyilatkozott így; mindent összevéve három hallgatóból egy azért iszik, hogy berúgjon. Ez további rizikókat okoz: az egyetemi campusokon elkövetett megerőszakolások 90 százalékánál vagy a támadó, vagy az áldozat - vagy mindkettő- ittas.50 Az alkohol hatása alatt bekövetkező baleset vezető halálok a tizenöttől huszonnégy évesig terjedő korosztályban. 5' A droggal és a szesszel való ismerkedés amolyan beavatási szertartásnak tetszhet a tizenévesek körében, de esetenként a kóstoló maradandó hatással van az érintettre. A legtöbb alkoholistánál és drogosnál a függőség kialakulása a tizen-évekre tehető, bár a kísérletezők közül csak kevesen élnek vissza később az itallal vagy' a droggal. A középiskola befejezéséig a diákoknak több mint 90 százaléka tesz próbát a szesszel, de mindössze úgy 14 százalék válik utóbb alkoholistává; a kokaint kóstolt több millió amerikaiból kevesebb mint 5 százalék esett függőségbe.52 Min múlik a dolog?

372

Világos, hogy a bűnözők uralta környékek a veszélyeztetettség legfőbb színterei, ahol a sarkon mérik a füvet, és a drogkereskedő az üzleti siker első" számú modellje. Sokan seftelőből válnak szenvedélybeteggé, másoknál a függőség csupán azért alakul ki, mert a szer könnyen hozzáférhető, vagy a szubkultúra eszményíti a drogot - az utóbbi tényező bármilyen környezetben kedvez a drogélvezetnek, a leggazdagabbak között is (sőt talán főként ott). De továbbra is kérdés, hogy ki van kitéve ilyen nyomásnak és csábításnak, s a kipróbálok közül kinél a legvalószínűbb a tartós rászokás. Elterjedt tudományos elmélet, hogy akiknél rögzül a szokás, s függésük a szesztől vagy a drogtól mind fokozottabb, ezeket a szereket voltaképpen gyógyszerként alkalmazzák, hogy szorongásukat, haragjukat, depressziójukat csillapítsák. Korai kísérletezgetésük révén olyan kábító vegyületre találnak, amelynek révén megszabadulhatnak a szorongás vagy a mélabú addig gyötrő érzéseitől. Két éven át nyomon követett több száz hetedikes-nyolcadikos diák közül a hevesebb érzelmi gyötrelmekről nyilatkozók vitték később a prímet az élvezeti szerekkel való visszaélésben.53 Ez lehet a magyarázata annak, hogy olyan sok fiatal tehet próbát a szesszel és a droggal anélkül, hogy függővé válna, miközben mások szinte a kezdet kezdetén rabul esnek: a függőségre leghajlamosabbaknak a drog vagy a szesz rögtön ható gyógyír olyan érzelmekre, amelyek éveken át kínpadra vonták őket. Ralph Tarter, a pittsburghi Western Pszichiátriai Klinika és Intézet pszichológusa így fogalmazott: „A biológiailag fogékonyak számára az első ital- vagy drogadag óriási megerősítést jelent, a többiek számára megfoghatatlan módon. Sok gyógyulófélben lévő szenvedélybetegtől hallottam ezt: ,Mikor belekóstoltam a drogba, először éreztem magam normálisan.’ Élcttanilag stabilizálja őket, legalábbis rövid távon.”54 Ez persze a függés ördögi köre: rövid enyhület annak fejében, hogy fokozatosan kicsúszik a lábuk alól a talaj.

Bizonyos érzelmi minták nagy valószínűséggel meghatározni látszanak, hogy az érintettek mely szerben keresnek inkább enyhületet. Két érzelmi pálya vezethet például alkoholizmushoz. Az egyik úgy kezdődik, hogy valaki, aki gyerekkorában túlfeszített idegzetű, szorongó volt, tinédzserként rájön, hogy a szesz csillapítja a szorongást. Gyakran olyan alkoholisták gyermekeiről - többnyire fiairól - van szó, akik maguk is idegfeszültségüket csillapítandó nyúltak a pohár után. Ezt a mintát biológiai szempontból a GABA, a szorongást szabályzó idegi vegyület gyér termelődése fémjelzi - magas feszültségszintben jut érvényre, ha kevés a GABA. Egy tanulmány kiderítette, hogy az alkoholista apák fiainál a GABA-szint alacsony volt, heves feszültséget kiváltva, de mikor szeszt ittak, a GABA-szint megemelkedett a feszültség csökkenésével egyidejűleg.55 Ezek a fiúk azért isznak, hogy feszültségüket enyhítsék, s az alkoholból olyan feloldódást merítenek, amit másképp nem tudnak elérni. Ők hajlamosak a nyugtátokkal is visszaélni a szesz mellett, ugyanezért a szorongáscsökkentő hatásért. Neuropszichológiai vizsgálat készült alkoholisták fiairól, akik tizenkét évesen a szorongás jeleit, például a szívritmus fokozódását mutatták stressz hatására, illetve fokozott impulzivitásról tettek tanúságot; kiderült, hogy ezeknél a fiúknál a frontális lebenyek működése is kívánnivalót hagy.56 Tehát a szorongásukat mérsékelni, ingerlékenységüket visszafogni hivatott agyi területek rajtuk kevésbé segítenek, mint más fiúkon. S mivel a prefrontális lebenyek befolyásolják az aktív memóriát - amely döntéskor számon tartja a különféle cselekvésmódozatok következményeit -, a fogyatékos működés az alkoholizmusba taszíthat, mivel az érintett számára elhomályosul az ivás hosszú távú hátránya, miközben a szorongást a szesz azonnal oldja. A nyugalom utáni sóvárgás minden jel szerint az alkoholizmusra való öröklött hajlam alapvető érzelmi tendenciája. Alkoholisták rokonai között, 1300 fős mintával végzett felmérés tanúsága szerint leginkább azokat fenyegeti annak a veszélye, hogy maguk is alkoholistává válnak, akik a szorongás tartósan magas szintjéről adnak számot. A kutatók le is vonták a következtetést, hogy az alkoholizmus ezeknél a személyeknél „a szorongásos tünetek öngyógyítása”.57 A másik, alkoholizmushoz vezető pálya eredete nagyfokú zaklatottság, meggondolatlanság és unalom. Ez a minta csecsemőkorban nyugtalanság, szeszélyesség, nehezen kezelhetőség formájában, általános iskolában 374

izgágaságként, hiperaktivitásként, bajkeverésként jelentkezik, s mint láthattuk, az ilyen alkatú gyerekek keresnek maguknak barátokat a periférián - ami időnként bűnöző életmódhoz vagy „antiszociális személyiségzavar”- hoz vezet. Ezeknek az embereknek (többnyire férfiaknak) fő érzelmi panasza a zaklatottság; legfőbb gyengéjük a gátlástalan szeszély; az unalomra - amit gyakran éreznek - többnyire a kockázat és az izgalom szeszélyes hajszolásával reagálnak. Felnőttként azok, akiknél ez a minta jelentkezik (két másik idegi átvivőanyag, a szerotonin és a MAO szűkösségével összefüggésben), úgy érzik, hogy az alkohol képes izgatottságukat csillapítani. Nem állják az egyhangúságot, s ezért bármibe készek belekóstolni; ráadásul meggondolatlanok, vagyis a szesszel való visszaéléshez a legváltozatosabb drogokkal való visszaélés is társulhat.58 Van, aki a depressziója miatt adja ivásra a fejét, pedig az alkohol hatása az anyagcserére gyakran súlyosbítja a depressziót a kurta feldobódást követően. Inkább a szorongás tüneti kezeléseként alkalmazzák az alkoholt, mintsem a depresszió enyhítésére; a depressziósok érzéseit merőben más szerek csillapítják - időlegesen. A tartós boldogtalanság a kokain típusú stimulánsoktól való függés kockázatát növeli - ezek hatnak közvetlenül a levertség ellen. Egy tanulmány kimutatta, hogy a kórházi körülmények között kokainfüggóség miatt kezelt betegeknek több mint a felénél állapíthattak volna meg súlyos depressziót a rá- szokás előtt, s minél mélyebb volt ez a depresszió, annál maka- csabb szenvedélybetegséget eredményezett. 59 A krónikus düh megint csak másfajta érzékenységet okoz. Négyszáz, heroin- és egyéb opioidfüggésben szenvedő beteg felmérése alapján egy tanulmány kimutatta, hogy a legszembeszö- kőbb minta a mindenkori képtelenség a harag kordában tartására, illetve a lobbanékonyság. Egyes betegek meg is mondták, hogy az opiátok jóvoltából lett végre normális, oldott a közérzetük.60 Bár a szerekkel való visszaélés sok esetben lehet agyi alapú, az érzelmek, amelyek szesz vagy drog általi „öngyógyításba” kergetnek, gyógyszer nélkül is kezelhetők, mint az Anonim Alkoholisták és más rehabilitáló programok évtizedek óta ékesen bizonyítják. Ha valaki elsajátítja az érzelmek kezelésének mikéntjét - a szorongás enyhítését, a depresszió feloldását, a düh csillapítását -, eleve nincs rászorulva a drogra vagy a szeszre. Ilyen alapvető készségeket utólagosan tanítanak a 375

drog- vagy szeszfüggők rehabilitációs kurzusain. Persze sokkal célravezetőbb ezeket a tudnivalókat az élet hajnalán elsajátítani, még mielőtt a szenvedélybetegség kialakulhatna.

HARCIAS KAMPÁNYOK HELYETT MEGELŐZÉS Az elmúlt tíz év során egyre-másra üzentek hadat hol a serdülőkori teherbe esésnek, hol a lemorzsolódásnak, hol a drognak s legújabban az erőszaknak. A legnagyobb gond, hogy valamennyi ilyen hadjárat eső után köpönyeg; mire beindulnak, a fókuszban lévő probléma járványszerű méreteket ölt, és mélyen meggyökerezik a fiatalok életében. Krízisintervencióról van szó, ami nagyjából annyi, hogy szirénázó rohammentővel lépnek közbe, és nem védőoltást adnak, ami eleve megelőzhetné a bajt. Ahelyett, hogy szaporítanánk az ilyen kampányok számát, a prevenció logikáját követve fel kellene vérteznünk gyermekeinket mindazokkal az életvezetési készségekkel, melyek növelik esélyeiket a veszélyek mindegyikével és összességével szemben. 6' Az, hogy az érzelmi és társas fogyatékosságok központi szerepét hangsúlyozom, korántsem jelenti, hogy tagadnám a többi rizikófaktort, amilyen például a csonka, bántalmazó, zűrzavaros családban vagy elszegényedett, bűnözés és drog sújtotta környéken való felcseperedés. A szegénység önmagában is érzelmi csapás a gyerekeknek: a szegénysorban élő gyerekek már ötévesen félősebbek, szorongóbbak, szomorúbbak jobb módban élő kortársaiknál, gyakrabban jelentkeznek náluk olyan magatartásbeli problémák, mint az ismétlődő dúhroham vagy a vandalizmus, s ez a trend érvényesül tíz év felett is. A nyomasztó szegénység kikezdi a családi életet is: a szülői gyöngédség kifejezései ritkábbak, az anyáknál (akik gyakorta egyedülállóak és állástalanok) sűrűbben fordul elő depresszió, és elterjedtebb az ordítós, tettleges, fenyegetőző, durva fegyelmezés.62 Az érzelmi kompetencia azonban mindenfajta gazdasági és családi meghatározottság mellett is érvényesül - eldöntheti, hogy egy gyermeknek, illetve tinédzsernek mennyire ártanak a viszontagságok, s hogy képes-e belső rugalmassággal ellenállni. Száz meg száz szegénységben, bántalmazó családban vagy súlyosan elmebeteg szülővel 376

nevelkedett gyerek között végzett hosszú távú vizsgálatok mutatták ki, hogy azok, akik a legkeservesebb kutyaszorítóból is kivágták magukat, többnyire rendelkeznek bizonyos kulcsfontosságú érzelmi készségekkel.65 Egyebek közt megnyerő' társas lények, akik vonzzák a többi embert, öntudatosak, a kudarc és a csalódás nem szegi kedvüket, dúltságukon hamar úrrá tudnak lenni, és könnyen alkalmazkodnak. A gyerekek zöme azonban ilyen szerencsés beállítottság híján kerül szembe az élet nehézségeivel. Persze a fent felsorolt készségek közül sok veleszületett adottság, a gének kegye - de mint a 14. fejezetben láthattuk, a vérmérsékleten is lehet javítani. Nem vitás, hogy politikai és gazdasági lépéseket is kell tenni a problémákat szülő szegénység és más társadalmi körülmények enyhítésére. De az ilyen módozatokon túl (melyek egyébként mind hátrébb szorulnak a fontossági listán) is sokat tehetünk azért, hogy' gyermekeink jobban megbirkózzanak az akadályokkal. Vegyük az érzelmi zavarokat: az amerikaiaknak hozzávetőleg a fele szenved ilyen bántalomtól élete folyamán. 8098 amerikai személy reprezentatív mintájából kiindulva egy tanulmány azt találta, hogy 48 százalékuknál legalább egy pszichiátriai probléma előfordult már.64 Legsúlyosabb helyzetben az a 14 százalék volt, akiknél három vagy több pszichiátriai probléma jelentkezett egyszerre. Erre a csoportra esett a pszichiátriai megbetegedések 60 százaléka egy adott pillanatban, s ezen beiül a legsúlyosabbak, legelnyomorítóbbak 90 százaléka. Ezen a ponton már intenzív kezelésre szorulnak, holott legjobb elejét venni az ilyen problémáknak, ahol csak lehet. Természetesen nem minden mentális zavar előzhető meg - de szép számmal van olyan, amivel szemben igenis fel lehet lépni. Rónáid Kessler, a Michi- gani Egyetem szociológusa, a fenti tanulmány szerzője mondta: „Az életút kezdetén kell beavatkozni. Vegyünk egy kislányt, akinek társasfóbiája van hatodikban, és a középiskola elején rákap az italra, hogy legyűrje a szorongást, amit társaságban érez. Húszas éveinek végére, mikor kopogtat a rendelőben, változatlanul retteg, de időközben mértéktelen szesz- és a drogfogyasztóvá vált és depressziós lett, mert elszúrta az életét. A nagy kérdés, hogy mit tehettünk volna élete hajnalán annak érdekében, hogy be se induljon ez a lefelé tartó spirál.” Ugyanez vonatkoztatható a lemorzsolódásra, az erőszakra, a mai fiatalokra leselkedő, fennen hangoztatott veszélyek közül szinte valamennyire. Az utóbbi éviizedben rengeteg nevelési programot hoztak 377

nyilvánosságra egy-egy konkrét probléma, pl. a droghasználat vagy' az erőszak kapcsán, s ez valóságos miniiparággá nőtte ki magát a nevelési piacon. De a legügyesebben népszerűsített, legelterjedtebb termékek közül is sok hatástalannak bizonyult. S a nevelők nagy bánatára némelyik súlyosbította a gondot, melynek elhárítását célozta volna, például a droghasználat vagy a serdülőkori nemi élet esetében.

TÁJÉKOZTATNI NEM ELÉG Tanulságos példa a gyerekekkel való szexuális visszaélés. 1993-ban az Egyesült Államokban hozzávetőleg 200 000 igazolt esetet vettek nyilvántartásba, s ez a szám évente 10 százalékkal nő. A becslések ingadozók, de a legtöbb szakértő egyetért, hogy a lányoknak 20-30 százaléka s körülbelül feleennyi fiú esik áldozatul a szexuális visszaélés valamilyen formájának tizenhét éves koráig (a számadatok attól függően magasabbak vagy alacsonyabbak - egyéb tényezők mellett -, hogy mi számít szexuális visszaélésnek).65 Nem körvonalazható egyértelműen, hogy milyen típusú gyerek van leginkább kitéve szexuális zaklatásnak, de az érintettek zöme védtelennek érzi magát, képtelen önállóan ellenállást tanúsítani, és a történtek következtében elszigetelődik. Sok iskola vet számot ezzel a kockázattal, és programokat kínál a szexuális visszaélés megelőzésére. A legtöbb ilyen program a szexuális visszaélésre vonatkozó alapvető tudnivalókra szorítkozik; a gyerekeknek megtanítja a különbséget a „jó” és a „rossz” érintés között, felhívja a figyelmüket a veszélyekre, és arra buzdít, hogy ha bármi kellemetlen történik velük, közöljék egy felnőttel. Egy kétezer fős gyermekmintán végzett országos vizsgálat azonban kiderítette, hogy az ilyen program alig ér valamit, esetenként egyenesen káros: nem mozgósítja a gyerekeket az iskolai dúvaddal vagy az esetleges támadóval való szembeszegülésre.1* Ennél is riasztóbb, hogy azok a gyerekek, akik ilyen alapkurzusok elvégzése után lettek szexuális zaklatás áldozatai, feleannyian jelentették utólag a dolgot, mint azok a gyerekek, akik semmiféle oktatásban nem részesültek. Aki azonban átfogóbb tréningben részesült - és jártasságot szerzett az idevágó érzelmi és társas kompetenciákból is hatékonyabban tudott védekezni az áldozattá válás ellen: részéről sokkal valószínűbb volt, hogy kikéri magának, kiabál, ellenkezik, az eset felfedésével fenyegetőzik, és valóban nem rejti véka alá, ha valami rossz történt vele. Az utóbbi előny 378

hogy a vétség napvilágra kerül - sajátos jelentőséggel bír a prevencióban. Negyven év körüli gyermekzaklatókról készült az a tanulmány, amely kiderítette, hogy átlagban egy áldozatuk volt havonta tizenéves koruktól. Esettanulmány készült egy buszsofőrről és egy középiskolai számítógépoktatóról, akik évente 300 gyereket molesztáltak közös erővel - de a szexuális visszaélésről minden gyerek mélyen hallgatott, s akkor derült rá fény, mikor az oktató által molesztált egyik fiú a saját nővérét kezdte zaklatni.67 A minimális programokon részt vevőkhöz képest az átfogó kurzusokon részt vevőknél háromszoros volt az esély, hogy jelentik a visszaélést. Miért ez a különbség? Az igényesebb programok nem egyszeri nekifutásra akartak célt érni, az életkornak megfelelő szinten a gyerek iskolai pályája folyamán többször tértek ki a témára az általános egészségtan vagy felvilágosító nevelés keretében. Felhívták a szülőket, hogy a fontos üzenetet mint iskolai tananyagot kezeljék (s a szexuális zaklatással szemben ott volt a legsikeresebb a fellépés, ahol a szülők eleget tettek a kérésnek). Ezenfelül pedig a társas és érzelmi készségek estek leginkább latba. Nem elég, ha egy gyerek csupán tudja, hogy van „jó” és „rossz” érintés; a gyereknek az öntudatosodásban el kell jutnia odáig, hogy felismerje, egy helyzet kínos, rossz érzést kelt, jóval azelőtt, hogy fogdosásig fajulna a dolog. S nem csupán önmegfigyelés kell, de önbizalom és határozottság is, hogy hitelt adjon balsejtelmeinek, és aszerint cselekedjen akkor is, ha a felnőtt nyugtatgatná, hogy „nincs a dologban semmi rossz”. Végül a gyereknek eszközökkel kell bírnia, hogy az esemény lefolyásának gátat vethessen - ez lehet bármi, az elszaladástól a fenyegetőzésig, hogy világgá kürtöli, ha bántódás éri. A jobb programok ezért tanítják a gyereket arra, hogy érvényesítse akaratát, passzivitás helyett álljon ki jog áért, vonjon világos határokat, és azokból ne engedjen. A leghatékonyabb programok tehát elemi társas és érzelmi készségekkel egészítették ki a szexuális visszaélésre vonatkozó alapinformációkat. Ezek a programok rávezették a gyerekeket arra, hogy pozitív megoldásokat keressenek a személyi konfliktusok feloldására, erősítették önbizalmukat, meggyőzték ókét, hogy bármi történjék, nem nekik van szégyellnivalójuk, s tudatosították bennük, hogy szülők és tanárok óvó-támogató hálózatához fordulhatnak. S ha ezekkel a gyerekkel mégis történt valami rossz, sokkal valószínűbb volt, hogy erről 379

beszámolnak.

AKTÍV ÖSSZETEVŐK Ezek az eredmények vezettek az optimális megelőző program tartozékainak új szempontú számbavételéhez, arra alapozva, hogy tárgyilagos értékelés tükrében mi bizonyult valóban hatékonynak. A W. T. Grant Alapítvány által szponzorált ötéves projekt keretében kutatócsoport vizsgálta meg a témát, és kiszűrte az aktív tényezőket, melyekről feltehető, hogy a hatékony programok sikeréhez elengedhetetlenek.68 A kutatócsoport által felsorolt kulcsfontosságú készségek, melyekre szerintük a programoknak az orvosolandó problémától függetlenül mindenkor ki kell térni, az érzelmi intelligencia komponenseit idézik. (A teljes listát 1. a „D” függelékben.) 69 Az. érzelmi készségek között említést nyer az önmegfigyelés, az érzelmek azonosítása, kifejezése, rendezése; az indulati kontroll és a vágyteljesítés késleltetése; a stressz és a szorongás kezelése. Az indulati kontroll döntő készsége, hogy különbséget tudjunk tenni érzések és cselekedetek között, s megtanuljunk jobb érzelmi döntéseket hozni azáltal, hogy előbb megfékezzük a cselekvési késztetést, majd azonosítjuk a lehetséges cselekvésmódokat és a velük járó következmény!, s aztán cselekszünk. Számos kompetencia a személyi kapcsolat terén érvényesül: társas és érzelmi jelzések leolvasása, odafigyelés, negatív hatásoknak való ellenállás, mások nézőpontjának átvétele, az adott helyzetben helyénvaló viselkedésmódok számon tartása. Ezek az érzelmi és társas készségek lényegi jelentőségűek egész életünkben, s részben orvosolni képesek a jelen fejezetben tárgyalt problémák zömét, ha ugyan nem mindet. Szinte tetszőleges azoknak a konkrét problémáknak a listája, amelyek ellen ezek a készségek védelmet nyújtanak - az érzelmi és társas kompetenciák mellett ugyanilyen érvelés szól például serdülőkori nem kívánt terhesség vagy serdülőkori öngyilkosság esetében. Természetesen az ilyen problémák okai sokrétűek, változó arányban keveredik-szövődik a biológiai meghatározottság, a család dinamikája, a szegénypolitika és az aszfalt kultúrája. Önmagában nem vállalkozhat arra 380

egyikfajta intervenció, hogy mindent elsimít - az érzelmi sem. De annak mértékében, hogy az érzelmi hiányosságok mennyire növelik egy gyermek veszélyeztetettségét - márpedig láthattuk, hogy jócskán -, az érzelmi orvoslástól sem szabad eltekinteni, természetesen nem a többi megoldás ellenében, hanem azokkal vállvetve. A következő kérdés az érzelmek iskolázásának mikéntjével kapcsolatos.

1 Érzelminevelés-kurzusokról írtam a New York Timesba (1992- március 3). 2 A serdülőkori bűnözésről az adatokat az Általános Bűnügyi Adattárból merítem, Crime in the U. S., 1991, amelyet az igazságügyi minisztérium adott ki. 3 Tinédzserek erőszakos bűncselekményei: 1990-ben a fiataloknál az erőszakos bűncselekmény miatti őrizetbe vétel aránya 430/100 000- re ugrott, az 1980-as értéket 27 százalékkal haladja meg. Az erőszakos nemi közösülés miatti őrizetbe vétel rátája az 1965-ös 10,9/100 000- ről 21,9/100 000-ig emelkedett 1990re. A fiatalkori gyilkosságok gyakorisága több mint négyszeresére nőtt 1965 és 1990 között, 2,8/100 000-ről 12,1/100 000-re; 1990-re a fiatalkori gyilkosságok háromnegyedét lőfegyverrel követik el, tíz év alatt az emelkedés 79 százalékos. A fiatalkorúak által elkövetett súlyos testi sértés gyakorisága 64 százalékkal nőtt 1980 és 90 között. L. pl. Ruby Takanashi: „The Oppor- tunities of Adolescence”, American Psychologist (1993- február). 4 1950-ben a 15-24 éves korosztálynál az öngyilkossági arány 4,5/100 000 volt. 1989-re megháromszorozódott, 13,3-nál tart. A 10- 14 éves gyerekek közt az öngyilkosság gyakorisága majdnem megháromszorozódott. Az öngyilkosságra, emberölésre és terhességre vonatkozó adatok forrása: Health, 1991 (Egészség, 1990, U. S. Department of Health and Humán Services és Children’s Safety Network, A Data Book of Child and Adolescent Injury (Washington, National Center fór Education in Maternal and Child Health, 19905 Az 196O óta eltelt három évtizedben, 10-14 évesek körében a négyszeresére, 15-19 évesek között a háromszorosára nőtt a gonor- rhoeafertőzöttség. 1990-ben az AIDS-betegek 20 százaléka

huszonéves

volt, és sokan

serdülőkorukban

fertőződtek. Egyre erősebb a nyomás a korai szexualitás vonatkozásában. Egy kilencvenes években végzett felmérés kimutatta, a fiatal nőknek több mint egyharmada kortársi nyomásra élt először nemi eletet; egy nemzedékkel korábban még csak a nők 13 százaléka nyilatkozott így. L. Ruby Takanashi: „The Opportunities of Adolescence” és Children’s Safety Network, A Data Book of Child and Adolescent Injury. 6 A heroin-és a kokainlbgyasztás fehéreknél az 1970-es 18/100 000- ről 68-ra emelkcdettt 1990-ig - hozzávetőleg megháromszorozódott. A feketéknél azonban

381

ugyanebben az évtizedben az érték az 1970-es 53-ról a mellbevágó 766/100 000-ig ugrott 1990-re - a húsz év előttinek majdnem tizenháromszorosára. A drogfogyasztás adatainak forrása: Crime ín the U. S., 1991, 1. fentebb. 7 A gyerekek egyötöde küzd olyan lelki nehézségekkel, melyek életüket károsan befolyásolják, az Egyesült Államokban, Új-Zélandon, Kanadában és Puerto Ricón végzett felmérések tanúsága szerint. 11 év alatti gyerekeknél a szorongás a legsúlyosabb probléma, 10 százaléknál jelentkeznek a normális életvitelt gátló fóbiák, másik 5 százaléknál általános szorongás és állandó aggódás mutatkozik, s megint másik 4 százalék heves szeparációs félelmektől szenved a szülőkkel kapcsolatban. A mértéktelen szeszfogyasztás serdülőkorban teret hódít a fiúk között, 20 éves korra 20 százalékuknál fordul elő. Ezekkel a gyermekkori érzelmi zavarokkal kapcsolatban sok adatról tudósítottam íNetc York limest (1989jan. 10.). 8 A gyermekek érzelmi problémáinak országos felmérése és összehasonlítása más országokkal: Thomas Achenbach és Cathcrine Howell: „Are America’s Children’s Problems Getting Worse? A 13-Year Compar- ison”, Journal of the American Academy of Child and Adolescent Psychiatry (1989- nov.). 9 A nemzetközi összehasonlítást Urie Bronfenbrenner végezte, I. Michael Lamb és Katleen Sternberg: Child Care in Context: Cross- CulturalPerspectives (Englewood, NJ: Lawrence Erlbaum, 1992). 10 Urie Bronfenbrenner felszólalása egy Cornell Egyetemen rendezett szimpóziumon (1993- szept. 24.). 11 Agresszív és kihágásokat elkövető gyerekek hosszú távú nyomon követése: I. pl. Alexander Thomas és tsai: „Longitudinal Study of Nega- tive Emotional States and Adjustments front Early Childhood Through Adolescence”, Child Devetopment. 59- kötet (1988. szept.). 12 A dúvad-kísérlet: John Lochman: „Social-Cognitive Processes of Severely Violent, Moderately Agressive and Nonagressive Vtoys", Journal ofClinical and Consulting Psychology 1994. 13 Agresszív fiúk vizsgálata: Kennneth A. Dodge: „Emotíon and Social Information

Processing”

(Emóció

a

társasinformáció-feldolgo-

zásánál);J.

Garberés Kenneth A. Dodge: The DevelopmentofEmotion Reguládon and Dysregulation (New York, Cambridge University Press, 1991). 14 A dúvadak kiközösítése órákon belül: J. D. Coie és J. B. Kuper- smidt: „A Behavioral Analysis of Emerging Social Status in Boys Groups”, Child Development 54 (1983)15 A rakoncátlan gyerekek majd fele: 1. pl. Dán Offord és tsai: „Out- come, Prognosis and Risk in a Longitudinal Follow-up Study", Journal of the American Academy of Child and Adolescent Psychiatry 31 (1992). 16 Agresszív gyerekek és bűnözés: Richard Tremblay és tsai: „Predicting

382

Early Onset of Male Antisocial Behavior front Preschool Behavior”, Archives of GenerálPsychiatry (1994- szept). 17 Az agresszió iránti prediszpozíció kialakulásában természetesen döntő jelentőségű, hogy mi történik a gyermek családjában az iskoláskor előtt. Egy tanulmány például kimutatta, hogy azoknál a gyerekeknél, akikkel az anyjuk egyéves korukban elutasító volt nehezebb lefolyású szülést követően, négyszeres volt a valószínűség, hogy 18 éves korukra erőszakos bűncselekményt követnek el. Adriane Raines és tsai: „Birth Complications Contbined With Early Maternal Rejection at Age One Predispose to Violent Crime at Age 18 Years”, Archives of Generál Psychiatry (1994. dec.). 18 Jóllehet az alacsony verbális IQ előrevetíteni látszik a kihágásokra való hajlamot (egy tanulmány 8 pontos különbséget mutatott ki a kihágást elkövetők és kihágást el nem követők között), bizonyított, hogy mind az alacsony IQpontszámra, mind a kihágásokra közvetlenebb és erősebb befolyást gyakorol az indulatosság. Ami az alacsony pontszámokat illeti, az indulatos gyerekek nem tudnak elég jól figyelni, hogy megfelelően elsajátíthassák a nyelvet és az argumentációs készségeket, melyekre a verbális IQ alapozódik, tehát az indulatosság ront a pontszámúkon. A Pittsburghi Ifjúsági Felmérés, ez a körültekintően megtervezett longitudinális vizsgálat, amely az IQ-t és az indulatosságot is vizsgálta tíz-tizenkét éveseknél, kimutatta, hogy az indulatosság a verbális IQ-nál majdnem háromszor jobban jelzi előre a kihágásokat. A kérdés tárgyalását 1. Jack Block: „On the Relation Between IQ, Impulsivity and Delinquency",Journal of AbnormalPsychology 104 (1995). 19 A „rossz” kislányok és a terhesség: Marion Underwood és Melinda .Albert: „Fourth Grade Peer Status as a Predictor of Adolescent Pregnancy”, előadás a Society fór Research on Child Development (Gyermckfejlődés-kutatási Társaság) Kansas Cityben, Missouri államban rendezett ülésén (1989- ápr). 20 A kihágáshoz vezető pálya: Gerald R. Patterson: „Orderly Change in a Stable World: The Antisocial Trait as Chimera”,Journal of Clinical and Consulting Psychology 62 (1993). 21 Agresszív beállítottság: Rónáid Slaby és Nancy Guerra: „Cognitive Mediators of Aggression in Adolescent Offenáers" Jíevelopmental Psychology 24 (1988). 22 Dana esete: említi Laura Mufson és tsai: Interpersonal Psycho- therapy fór Depressed Adolescents (New York, Guilford Press, 1993)23 A depresszió előretörése világszerte: Cross-National Collaborative Group: „The Changing Rate of Major Depression: Cross-National Comparisons”, Journal of the American Medical Association (1992. dec. 2.). 24 Tízszeres esély a depresszióra: Péter Lewinsohn és tsai: „Age- Cohort Changes in the Lifetime Occurrence of Depression and Other Mentái Disorders”

383

Journal of Abnormal Psychology 102 (1993)25 A depresszió epidemológjája: Patrícia Cohen és tsai, New York Psychiatric Institute, 1988; Peter Lewinsohn és tsai: „Adolescent Psy- chopathology: I. Prevalence and Incidence of Depression in High School Stuáents”, Journal fór Abnormal Psychology 102 (1993). L. még Mufson és tsai, Interpesonal Psychotherapy. Mérsékeltebb becsléseket I. E. Costello: „Developments in Child Psychiatric Epidentio- logy” (Fejlemények a gyermekpszichiátria járványtanában), Journalof the Academy of Child and Adolescent Psychiatry 28 (1989)26 Az ifjúkori depresszió mintái: Maria Kovács és Leó Bastiaens: „The Psychotherapeutic Management of Major Depressive and Dysthy- mic Disorders in Childhood and Adolescence: Issues and Prospects”; I. M. Goodyer szerk., Mood Disorders in Childhood and Adolescence (New York, Cambridge University Press, 1994). 27

Gyerekkori depresszió: Kovács: i. mű.

28 Interjút készítettem Maria Kováccsal a New York Timesnak (1994. jan. 11). 29 Depressziós gyerekek társas és érzelmi lemaradása: Maria Kovács és Dávid Golston: „Cognitive and Social Development of Dep- ressed Children má Sdolescwts", Journal of the American Academy of Childand Adolescent Psychiatry (1991- május). 30 Tehetetlenség és depresszió: John Weiss és tsai: „Control-related Beliefs and Selfreported Depressive Symptoms in Laté Childhood’’, Journal of Abnormal Psychology 102 (1993)31 Gyermekkori pesszimizmus és depresszió: Judy Garber, Vander- bilt Egyetem. L. pl. Ruth Hilsman és Judy Garber: „A Test of the Cognitive Diathesis Model of Depression in Children: Academic Stressors, Attributional Styie, Perceived Competence and Control”, Journal of Personality and Social Psychology ( rel="nofollow">7 (1994); Judith Garber: „Cogni- tions, Depressive Symptoms and Development in Adolescents”,/o«r- nal of Abnormal Psychology 102 (1993)32

Garber: „Cognitions...”

33

Garber: „Cognitions...”

34 Susan Nolen-Hocksma és tsai: „Predictors and Consequences of Childhoc 1 Depressive Symptoms: A Five-Year Longitudinal Study”, Journal ofAbnormal Psychology 101 (1992). 35 A depressziós ráta felére csökkenése: Gregorv Clarké, Oregoni Egyetem Egészségtudományi Központja: „Prevention of Depression in At-Risk High School Adolescents”, előadás az Amerikai Gyermek és Serdülő Pszichiátriai Akadémián (1993- okt.). 36

Garber: „Cognitions...”

37 Hilda Bruch: „Hunger and Instinct” (Éhség és ösztön), Journal ofNenous and Mentái Disease 149 (1969) • Alapvető műve: The Goidén Cage: The Enigma of

384

Anorexia Nervosa (Cambridge, MA: Harvard University Press) csak 1978-ban került kiadásra. 38 Tanulmány az cvészavarokról: Glória R. León és tsai: „Personality and Behavioral Vulnerabilities Associated with Risk Status fór Eating Disorders in Adolescent Girls”, Journal of Abnormal Psychology 102 (1993). 39 A magát kövérnek mondó hatéves gyermek dr. William Feldman, Ottawai Egyetemen működő gyerekgyógyász páciense volt. 40

Sifneos mutat rá az „Affect, Emotional Conflict and Deficit”-ben.

41 A Ben visszautasító magatartásáról szóló kis történetet Steven Ashertól és Sonda Gábrieltől vettem át: „The Social World of Peer- Rejected Children”, előadás

az

Amerikai

Oktatáskutatási

Szövetség

eves

közgyűlésén,

San

Franciscóban (1989- márc.). 42 A társaik által visszautasított gyerekek lemorzsolódása: Asher és Gábriel: „The Social World of Peer-Rejected Children”. 43 A népszerűtlen gyerekek szegényes érzelmi kompetenciájával kapcsolatos tudományos eredményeket Kenneth Dodge-tól és Esther Feldmantól merítem: „Social Cognition and Sociometric Status”; Steven Asher és John Coie szerk., Peer Rejection in Childhood (Kortársak elutasítása gyerekkorban) (New York, Cambridge University Press, 1990). 44 Emory Cowcn és tsai: „Longterm Follow-up of Early Detected Vulnerable Children "Journal of Clinical and Consulting Psychology 41 (1973). 45 Kiközösített gyerekek intim barátai: Jeffrey Parker és Steven Asher: „Friendship Adjustment, Group Acceptance and Social Dissatis- faction in Childhood”, előadás az Amerikai Oktatáskutatási Szövetség éves közgyűlésén Bostonban (1990). 46 Tréning kiközösített gyerekeknek: Steven Asher és Gladys Williams: „Helping Children Without Fricnds in Horné and School Con- texts”; Children’s Social Development: Information fór Parents and Teachers (Urbana és Champaign, University of Illinois Press, 1987). 47 Hasonló eredmények: Stephen Nowicki: „A Remediation Proce- dure fór Nonverbal Processing Deficits”, kiadatlan kézirat, Duke Egyetem (1989)48 Kétötödük súlyos alkoholista: a Project Pulse felmérése a Massa- chusettsi Egyetemen, amelyről hírt adott a Daüy Hambshire Gazette (1993. nov. 13). 49 Mértéktelen szeszfogyasztás: az adatokat Harvey Wechslertől merítem, aki a Harvard School of Public Healthen vezeti az egyetem alko- hológiai kutatásait (1994. aug.). 50 Több nő iszik azért, hogy berúgjon, ill nemi erőszak kockázata: a Columbia Egyetem addiktológiai központjának jelentése (1993- május). 51 Vezető halálok: .Alán Marlatt jelentése az Amerikai Pszichológiai Társaság éves közgyűlésén (1994- aug.).

385

52 Az alkoholizmussal és a kokainfüggőséggel kapcsolatos adatokat Meyer Glanz bocsátotta a rendelkezésemre, aki ügyvezető a Nemzeti Drog- és Alkoholvisszaélést Kutató Intézet kóroktani részlegénél. 53 Elkeseredettség és élvezeti szerekkel való visszaélés: Jeanne Tschann: „Initiation of Substance Abuse in Early Adolescence”, Health Psychology 4 (1994). 54 Interjút készítettem Ralph Tarterrel a New York Timesnds (1990. ápr. 26.). 55 Feszültségszint alkoholisták fiainál: Howard Moss és tsai: „Plas- ma GABA-like Activity in Response to Ethanol Challenge in Mén at High Risk fór Alcoholism”, Biological Psychiatry 27 (6) (1990. márc.). 56 Frontális lebeny elégtelensége alkoholisták fiainál: Philip Harden és Róbert Pihl: „Cognitive Function, Cardiovascular Reactivity and Behavior of Boys at High Risk fór .Alcoholism”, Journal of Abnormal Psychology 104 (1995). 57 Kathleen Merikangas és tsai: „Familial Transmission of Depression and Alcoholism”, Archives of Generál Psychiatry (1985- ápr). 58

Az izgága és lobbanékony alkoholista: Moss és tsai.

59 Kokain és depresszió: Edward Kliantzian: „Psychiatric and Psychodynamic Factors in Cocaine Addiction”; Arnold Washton és Mark Gold szerk, Cocaine: A Clinician’s Handbook (New York, Guilford Press, 1987). 60 Heroinfüggőség és düh: Edward Khantzian, Harvard Medical School, személyes közlése, több mint 200 heroinfüggő kezelése alapján. 61 Harcias kampány helyett megelőzés: a jelszót Tini Shriver javasolta, a Yale Gyermekkutatási Központ társas és érzelmi képzést elősegítő munkacsoportjának tagja. 62 A szegénység érzelmi hatása: „Economic Deprivation and Early Childhood Development” és „Poverty Experiences of Young Children and the Quality of Their Horné Environments”. Greg Duncan és Patrícia Garrett külön-külön közölték kutatási eredményeiket a Child Developmenl 1994. áprilisi számában. 63 Rugalmas gyerekek jellemzői: Norman Garmezy: The Invulne- rable Child (New York, Guilford Press, 1987) . A gyerekekről, akik minden viszontagság dacára virulnak, cikket írtam a New York Timesba (1987. okt. 13.). 64 Mentális zavarok eluralkodása: Rónáid C. Kessler és tsai: „Life- time and 12-month Prevalence of DSM-1II-R Psychiatric Disorders in the U. S.”, Archives of GenerálPsychiatry (1994. január). 65 A szexuális visszaélésről beszámoló fiúkra és lányokra vonatkozó adatokat Malcolm Brown szolgáltatta, a National Institue of Mentái Health erőszakra és traumatikus stresszre szakosodott részlegétől; a bizonyított esetek számadatai a gyermekek bántalmazásának és elhanyagolásának prevenciójára törekvő országos szervezettől származnak. Egy országos felmérés szerint a ráta lányoknál 3,2 százalék, a fiúknál 0,6 százalék évente: Dávid Finkelhor és Jennifer DzinbaLeatherman: „Children as Victims of Violence: A National Survey”, Pediatrics

386

(1984. okt.). 66 Az országos felmérést gyermekek körében a szexuális visszaélést megelőző programokról Dávid Finkelhor, a New Hampshire-i Egyetem szociológusa végezte. 67 A gvermekzaklatók áldozatainak számára vonatkozó adatok egy Malcolm Gordonnal készített interjúból valók. Gordon pszichológus a National Institute of Health erőszakra és traumatikus stresszre szakosodott részlegénél. 68 A W. T. Grant-munkacsoport a társas kompetencia iskolai terjesztéséről: „Drug and Alcohol Prevention Curricula”; J. Dávid Hawkins és tsai., Communities That Care (San Francisco, Jossey-Bass, 1992). 69 W, T. Grant-munkacsoport: „Drug and Alcohol Prevention Curricula”, 136.

0.

387

Érzelmek iskolája

Egy nemzet számára a legfőbb reménység ifjúságának megfelelő nevelése. Erazmus Különös névsorolvasás: törökülésben alkot kört a padlón tizenöt ötödikes. Mikor a tanár szájából elhangzik valamelyikük neve, nem a semmitmondó .Jelen” a válasz, mindenki egy számot kiált be, jelezve, milyen a közérzete. Az egyes levertséget jelez, a tíz túláradó energiát. Ma jó a hangidat. -Jessica. - Tíz. Fel vagyok dobva, itt a péntek. - Patrick. - Kilenc. Izgatott vagyok, kicsit ideges. - Nicole. - Tíz: béke, boldogság... Önismeretórán vagyunk a Nueva Oktatási Központban: az iskola abban a tágas épületben kapott helyet, amely az egyik legnagyobb San Franciscó-i bankot alapító Crocker dinasztia otthona volt valaha. A San Franciscó-i operaház miniatűr változatában a magántanintézet az érzelmi intelligencia mintakurzusát nyújtja tanulóinak. Az önismeret tantárgy az érzelmekkel foglalkozik - sajátjainkkal és azokkal, amelyek az emberi kapcsolatokban törnek felszínre. A tárgy természete megkívánja, hogy a tanárok és a tanulók a gyermekiét érzelmi matériájára koncentráljanak holott

erre Amerika legtöbb más osztálytermében eltökélten fátylat borítanak. Itt stratégia, hogy a gyerekek életének feszültségei és traumái napi témák legyenek. A tanárok valóságos helyzeteket tárgyalnak - amilyen a mellőzés miatti sértettség, az irigység vagy a nézeteltérések, melyek verekedéssé fajulhatnának az iskolaudvaron. Karén Stone McCown, az önismereti tanmenet kifejlesztője, egyben a N'ueva igazgatója, így nyilatkozott: „A tanulás nem függetleníthető a gyerekek érzelmeitől. Az érzelmi pallérozottság legalább olyan fontos része a műveltségnek, mint a matematikában vagy az olvasásban való jártasság.”1 Az önismeret tantárgy úttörő kezdeményezés, előőrse egy koncepciónak, amely Amerika-szerte tért hódít * Ilyen kurzusok futnak „társas fejlesztés”, „életre nevelés”, „társas és érzelmi tanulás” címkékkel is. Másutt Howard Gardner sokrétű intelligencia elméletére utalva a „személyi intelligencia” elnevezés dívik. Ami összeköti őket, a közös cél, hogy a gyerekek társas és érzelmi kompetenciájának fokozása az alapképzés része legyen - ezeket a készségeket ne külön, gyógyászati céllal oktassák bukdácsoló, „problémás”-nak ítélt gyerekeknek, hanem mint valamennyi gyermek számára elengedhetetlen tudást iktassák be a tananyagba. Az érzelmi nevelés kurzusainak egynémely távoli gyökerei a hatvanas évek affektív nevelés mozgalmához nyúlnak vissza. Akkoriban úgy vélték, hogy a pszichológiai és motivációs leckék mélyebben bevésődnek, ha a tanultak fogalmait a közvetlen tapasztalat teszi érzékletessé. Az érzelmi nevelés mozgalma azonban megfordítja az affektív nevelés fogalmát - nem az érzelmeket használja fel a nevelés céljára hanem magát az érzelmet neveli. .

További információ kapható az érzeleninevelési kurzusokról az alábbi címen. The Collaborative fór the Advancemcnt of Social and Emolional Learning (CASEL) /Munkaközösség a társas és érzelmi tanulás elősegítésére/, Yale Child Study Center, P. 0. Box 207900, 230 South Frontage Road, New Haven, CT 06520-7900.

Az ilyen kurzusok elterjedésének közvetlenebb oka, hogy megsokasodtak az olyan iskolaközpontú prevenciós programok, melyek egy-egy konkrét problémát próbálnak orvosolni: a serdülőkori dohányzást, droggal való visszaélést, terhességet, lemorzsolódást és legújabban az erőszakot. Mint a legutóbbi fejezetben olvashattuk, a W. T. Grant kutatócsoportjának felmérése a prevenciós programokról 391

kimutatta, hogy sokkal hatásosabb, ha az érzelmi és társas kompetenciák alapjait is oktatják, egyebek közt az indulati kontrollt, a harag kordában tartását, a szociális megpróbáltatás konstruktív feldolgozását. Ennek az elvnek a jegyében az intervenció területén nemzedékváltásnak lehetünk tanúi. A 15. fejezetben láthattuk, hogy az intervenció, ha az érzelmi és társas hiányosságokat veszi célba, amelyek pl. az agressziót vagy a depressziót táplálják, igen hatékony védőpajzs lehet a gyermekek számára. De ezeket a jól kidolgozott intervenciókat többnyire kutató pszichológusok folytatták kísérleti keretek közt. A következő lépés, hogy leszűrjük a tanulságokat ezekből a koncentrált programokból, és általánosítsuk s terjesszük ki mindenestül az iskolás korosztályra mint preventív intézkedést, melynek egyszerű tanárok a foganatosítói. A prevenciónak ez az árnyaltabb, hatékonyabb megközelítése azt is jelenti, hogy az AIDS, a drog és a hasonló problémák szóba kerülnek, amikor a fiatalok szembe találják magukat velük. De a legfőbb, folyamatosan napirenden tartott téma a lényegi kompetencia, amely a konkrét dilemmák bármelyikére vonatkoztatható, vagyis az érzelmi intelligencia. Az érzelmek kiművelése az iskolában olyan új kiindulás, ami az érzelmeket és a társas életet mint témát kezeli, s nem minősíti lényegtelen időpocsékolásnak a gyermek hétköznapi életének ezt a fontos vonatkozását, s ha villongásokra kerül sor, nem a nevelési tanácsadóba vagy az igazgatói irodába utalja a kérdést. Az órák eleinte eseménytelennek tetszhetnek, s korántsem ígérik a felvetett drámai gondok elsimítását. De ez a benyomás nagyrészt annak tulajdonítható, hogy akárcsak az otthoni jó gyereknevelés esetében, itt is apránként adagolják a tanulságos leckéket rendszeresen, hosszú éveken keresztül. Az érzelmi tanulás így rögzül; az ismétlődő tapasztalatok megerősödő pályákban öltenek testet, idegi szokásokban, melyek megpróbáltatás, csalódás, sérelem idején alkalmazhatók. Az érzelmi nevelés hétköznapi tanórái triviálisnak tűnnek föl talán, de eredményük a sok-sok tisztességes ember - jövőnk szempontjából döntő jelentőségű.

392

LECKE EGYÜTTMŰKÖDÉSBŐL Vessük össze az önismeretórát a saját osztálytermi tapasztalatainkkal. Ötödikesek az Együttműködési Négyzetek játékhoz készülődnek: a tanulók csapatokat alkotnak, hogy egy sorozat négyzet alakéi kirakóst összerakjanak. A dologban az a csalafintaság, hogy a csapatoknak némán, gesztikulálás nélkül kell együtt dolgozni. Jo-An Varga tanárnő három csoportra osztja az osztályt, s kiilön-külön asztalhoz küldi. Három megfigyelő, akik valamennyien jól ismerik a játékot, értékelő táblázatot kapnak, hogy feltüntessék, egy adott csoportban ki irányít, ki bohóckodik, ki bomlaszt. A tanulók kiszórják a kirakós darabjait az asztalra, és munkához látnak. Alig egy perc múlva már nyilvánvaló, hogy az egyik csapat összmunkája különösen jó; pár perc, és készen vannak. A második négyes csoport tagjai magányos erőfeszítéseket tesznek párhuzamosan, ki-ki a maga kirakósával bíbelődik, de sehogy se megy a dolog. Aztán lassan beindul a közös munka, együtt összerakják az első négyzetet, majd sorra a többit. A harmadik csoport azonban egyre keserveskedik, egy kirakóssal jutottak valamire, de az is inkább trapézforma. Sean, Fairlie és Rahman még nem zökkent bele abba az olajozott összmunkába, ami a másik két csoportot jellemezte. Láthatóan zavarja őket a helyzet, felkapkodják az asztalról az elemeket, és próbálják odailleszteni a hiányos négyzetekhez, de újra meg újra csalódás éri őket: nem passzolnak A feszültséget oldja egy kicsit, amikor Rahman felvesz az asztalról két elemet, és a szeme elé tartja, mint egy maszkot. Két partnere kuncog rajta. Ez sarkalatos momentuma lesz az órának. Jo-An Varga tanárnő idejét látja egy kis biztatásnak - Akik befejezték, adhatnak egy konkrét tippet azoknak, akik még dolgoznak Dagan odaballag a küszködő csoporthoz, rámutat két elemre, amelyek kilógnak a négyzetből, és javaslattal áll elő: - Ezeket fordítsátok meg. Rahman széles képe csupa gondterhelt barázda, míg koncentrál, de egyszerre felfogja az új alakzatot, s aztán már egykettőre a helyükre kerülnek az elemek az első kirakóban meg a többiben is. Amikor a harmadik csoport is végez, spontán taps fogadja.

393

EGY VITÁS PONT Miközben az osztály az együttműködés-leckét feldolgozza, hevesebb közjátékra kerül sor A dús fekete hajú, kefefrizurás Rahman és a csoport megfigyelője, Tucker vitába keverednek a gesztikulálási tilalom kapcsán. Tucker szőke haja vizes kefét látott, egyetlen rakoncátlan tincs hull a homlokába, bő, kék trikóján a „Felelős” felirat virít, nyomatékot adva a ráosztott szerepnek. - Odakínálhatsz egy elemet, az még nem gesztikulálás - érvel szenvedélyesen Tucker Rahmannak. - Dehogyisnem - vág vissza indulatosan Rahman. Varga felfigyel a párbeszéd hangerejére és mind agresszívebb szaggatottságára, és odamegy az asztalukhoz. Kritikus incidens zajlik, felfokozott érzelmi közjáték; ilyen pillanatokban alkalmazhatók a már elsajátított leckék, s egészülhetnek ki újakkal. S minden jó tanár tudja, hogy ki kell használni az ilyen villamos szikrákat, mert a tanulók emlékezete ezeket őrzi meg legjobban - Nem bírálatnak szánom - nagyon jól dolgoztatok össze -, de Tucker, próbáld meg kevésbé kritikus hangon kifejteni az álláspontodat - instruál Varga. Tucker most már kevesebb vehemenciával mondja Rahman- nak: Egy elemet egyszerűen oda tehetsz, ahová szerinted való, vagy odaadhatod a másik kezébe, amit jónak látsz, minden gesztus nélkül. Felkínálod, és kész. Rahman haragosan reagál. - Ha csak ennyit csinálsz - vakarja meg a fejét, a semleges mozdulatot illusztrálandó már kitör a hajcihő, hogy „Nem gesztikulálunk!”. Rahman indulatát nyilvánvalóan nem csupán a vitás kérdés gerjeszti, mármint hogy mi gesztikulálás és mi nem. Tekintetét mágnesesen vonzza az értékelőlap, amelyet Tucker töltött ki. Jóllehet nem esett róla szó, igazából emiatt támadt feszültség Tucker és Rahman között. Tucker tudniillik a „bomlasztó” rubrikába írta Rahman nevét. Varga észreveszi, hogy Rahman nem bírja levenni a szemét a sértő kitételről, és próba-szerencse alapon azt mondja Tuckernek: - Rahman a szívére veszi, hogy elmarasztaltad mint bomlasztót. - De hát én nem rossz értelemben gondoltam - penget békülékenyebb húrokat Tucker 394

Rahman ugyan nem veszi be, de az ő hangja is higgadtabb. - Szerintem ez már túlbonyolítás. Varga a pozitív értékelést hangsúlyozza. - Tucker arra céloz, hogy az úgynevezett bomlasztás néha jól jön, felderít egy kicsit, amikor semmi sem sikerül. Rahman tárgyilagosakban tesz ellenvetést: - A bomlasztás az más: mondjuk, mikor mind erősen koncentrálunk valamire, én így csinálok grimaszol bohóckodva: kidülled a szeme, felfújja a képét hát ez tényleg bomlasztás. Varga folytatja az érzelmi tréninget, Tuckerhez fordul. - Segítő szándékkal nyilatkoztál, nem elmarasztalásnak szántad a bomlasztó jelzőt. De a hanghordozásod más üzenetet közvetít. Rahman azt igényli tőled, hogy tudomásul vedd és megértsd az érzéseit. Rahman az előbb kifejezte, hogy igazságtalannak érzi, ha rásütik, hogy bomlasztó. Ezt az elnevezést zokon veszi. Rahmannak ezt mondja: - Örülök a határozottságodnak. Nem támadtad Tuckert De nem kellemes, ha az embert bom- lasztónak címkézik. Amikor azt a két kirakóelemet a szemedhez vitted, úgy festett, hogy nekikeseredtél, és egy kis vidámságra vágysz. Tucker ezt azért vette bomlasztásnak, mert nem értette, miért csinálod. Jól mondom? Mind a két fiú rábólint, miközben a többiek elrámolják az eszközöket. A tanórai minimelodráma lecsengőben van. - El van boronáivá? - kérdezi Varga. - Vagy továbbra is bánt a dolog? - Kösz, újra szuper minden - mondja megenyhülve Rahman, mert érzi, hogy meghallották, megértették szempontját. Mosolyogva bólint Tucker is. A fiúk kapcsolnak, hogy mindenki más továbbállt a következő órára, egy emberként sarkon fordulnak és elrohannak.

EGY ELMARADT VEREKEDÉS JEGYZŐKÖNYVE A teremben elhelyezkedik a következő társaság, Varga pedig elemzi, mi is játszódott le az imént. A heves vitában, majd a lehiggadásban érvényre jutott az, amit a fiúk konfliktusoldásból tanultak. Az elmérgesedett konfliktus rendszerint úgy indul, Varga szerint, hogy „nincs kommunikáció, feltételezések, elhamarkodott következtetések születnek, s a ‘kemény’ üzenet oly módon származik át, hogy nehéz 395

megemészteni”. Önismeretórán a tanulók megtanulják, hogy a cél nem a konfliktus mindenáron való elkerülése, hanem a nézeteltérés, a neheztelés feloldása, még mielőtt beindulna az élethalálharc. Korábbi leckék hatása mutatkozott meg abban, ahogy Rahman és Tucker a problémát kezelték. Például mind a ketten igyekeztek úgy megfogalmazni álláspontjukat, hogy a konfliktust ne súlyosbítsák. A határozottságot (az agresszióval, illetve a pasz- szivitással szembeállítva) harmadiktól oktatják a Nuevában. A hangsúly az érzelmek kendőzetlen, de agressziómentes kinyilvánításán van. A vita kezdetén egyik fiú sem nézett a másikra, de utóbb megmutatkozott náluk az „aktív figyelem”: szembefordultak egymással, szemkontaktust teremtettek, s éltek a néma jelzésekkel, melyek a mindenkori beszélőnek értésére adják, hogy meghallgatásra talál. A fenti fogások gyakorlati alkalmazása, továbbá némi „tréning” jóvoltából ezeknek a fiúknak a „határozottság” és az „aktív figyelem” nem papírízú dolgozattémák - hanem viselkedésmódozatok, melyeket akkor alkalmazhatnak, amikor a legnagyobb szükségük van rájuk. Az érzelmi szférában tökéletesedni azért különösen nehéz, mert a készségek megszerzésére olyankor nyílik mód, amikor az emberek zöme legkevésbé képes új információt befogadni, új eagálási mintákat megtanulni - zaklatott lelkiállapota miatt. Ilyenkor segít a tréning. „Ha valaki indulatba jön, akár felnőtt, akár ötödikes gyerek, segítségre szorulhat önmegfigyelés terén - mutat rá Varga. - Zakatol a szíve, izzad a tenyere, reszket, mint a kocsonya, s figyelni próbál, miközben latba veti az önuralmát, hogy ne ordítozzon, vádaskodjon, ne kezdjen görcsös hárításba.” Annak, aki tudja, milyen verekedősek az ötödikes fiúk, felkeltheti a figyelmét, hogy Tucker is, Rahman is a vádaskodás, gúnyolódás, ordítozás mellőzésével igyekezett érvényt szerezni álláspontjának. Egyikük sem engedett a trágár szavak vagy a tett- legesség kísértésének, s nem fojtotta bele a másikba a szót olyanformán, hogy becsapta rá az ajtót. Csatajelenetté is fajulhatott volna a helyzet, de inkább tovább árnyalta a fiúk konfliktusmegoldó tudományát. Másképp is végződhetett volna kevésbé kedvező körülmények között. A gyerekek naponta ököllel - vagy még kegyetlenebbül - intéznek el ennél jelentéktelenebb ügyeket.

396

NAPI GONDOK Az önismeretóra elején a szertartásos körkérdésnél nem mindig olyan magasak a számok, mint ma. Ha az egyes, kettes, hármas teng túl, pocsék közérzetre utalva, a folytatás az lehet, hogy valaki megkérdezi: - Akarsz beszélni arról, hogy miért vagy úgy oda? - S ha a tanuló hajlik rá (nem kötelező nyilatkozni), napvilágra kerülhet a gond, s lehetőség nyílik a kreatív megoldási módozatok kitárgyalására. A felmerülő problémák évfolyamok szerint változók. Az alsóbb osztályokban tipikus panaszok a csúfolódás, a mellőzés, a félelmek. Hatodik táján tűnnek fel olyan újfajta ügyek, mint a megbántottság az elmaradt randevú miatt, vagy mert nem akad partner, éretlen barátok, a gyengébb kiszolgáltatottsága („A nagyobbak folyton belém kötnek”; „k barátaim cigiznek, és engem is rá akarnak szoktatni mindenáron”). Mindez rendkívül fontos egy gyermek életében, de rendszerint csak az iskola perifériáján - ebédidőben, az iskolabuszon vagy az iskolatárs otthonában - kerülhet szó ilyesmiről, s ez korántsem szabály. S többnyire ezeket a gondokat fojtják magukba a gyerekek, ezek nem hagyják őket aludni éjjel, mert nincs kivel megbeszélni. Az önismeretórán napi témák. Minden ilyen eszmecsere közelebb vihet az önismeret tantárgy céljához, ami nem más, mint megvilágítani a gyermek éntudatát és másokhoz fűződő kapcsolatait. A kurzusnak van órák szerint beosztott tanmenete, de ez annyira rugalmas, hogy építeni lehet az előadódó konfliktusokra, mint Rahman és Tucker esetében láthattuk. A tanulók által felhozott ügyek eleven példák, amelyeken tanár és diák egyaránt gyakorolhatja az oktatott készségeket, például a konfliktusmegoldás módszereit, melyek lehűtötték a két fiú parázs civódását.

M ÉRZELMI INTELLIGENCIA ÁBÉCÉJE A közel húsz év óta alkalmazott önismereti tanterv az érzelmi intelligencia oktatási modelljének tekinthető. A leckék néme- | lyike meglepően árnyalt. Karén Stone McCown, a Nueva igazga- j tónője mondta nekem: „Amikor a haragot tanítjuk, a gyerekeket | rávezetjük, hogy a harag szinte minden esetben másodlagos J reakció, és keresni kell, miből táplálkozik - sértettségből, féltéU kenysegből? Mi a gyerekeinkbe beléneveljük, hogy mindenkor v megválaszthatják, hogyan élnek ki egy emóciót, s minél többféleképpen 397

tudják ezt megtenni, annál gazdagabb az életük.” Az önismeret tantárgy tartalmilag szinte pontról pontra megegyezik az érzelmi intelligencia összetételével - beleértve azokat az alapkészségeket, melyeket elemi prevenciónak javasolnak a gyerekekre leselkedő buktatók elkerülésére (a teljes listát 1. az „E” függelékben). 2 Az oktatott témák közöt szerepel az őnmeg- figyelés mint az érzelmek azonosítása és megnevezése, illetve a gondolatok, érzelmek, reakciók összefüggéseinek észlelése; annak tudatosítása, hogy egy döntést érzelmeink vagy gondolataink befolyásolnak-e; a lehetséges választások következményeinek áttekintése s e szempontok alkalmazása a droggal, dohányzássá nemi élettel és hasonlókkal kapcsolatban hozott döntéseknél. Az önmegfigyelés jelentkezik saját erősségeink és gyengéink felismerésében s abban is, hogy önmagunkat pozitívan, de reálisan ítéljük meg (s ne essünk a túlzott önérzetesség általános csapdájába). A másik hangsúlyos terület az érzelmek igazgatása annak felismerése, hogy mi bújik meg egy-egy érzés mögött (idevágó példa a sértettségből táplálkozó harag) és a szorongás, a harag és a szomorúság kezelési módozatainak elsajátítása. Hasonlóan fontos a felelősség vállalása döntéseinkért és tetteinkért és az. elkötelezettségünkben való kitartás. Kulcsfontosságú társas készség az empátia, mások érzéseinek, szempontjainak megértése s az emberek érzelmi kíilönb- ségeinek tiszteletben tartása. Nagy figyelmet kap a kapcsolatteremtés, a jó meghallgatás és a jó kérdezés elsajátítása; mások szavainak és tetteinek elkülönítése saját reakcióinktól és ítéleteinktől; a határozott fellépés, szemben a dühvei, illetve a pasz- szivitással; az együttműködés, a konfliktusmegoldás, a kompromisszumos alku művészetében való jártasság megszerzése. Önismeretből nincsen osztályzat; a záróvizsga a nagybetűs élet. Nyolcadikban azonban, a középiskolába való átlépés előtt a Nueva valamennyi tanulója szóbeli vizsgát tesz önismeretből szókratészi alapon. Kérdések a közelmúltból: „Fejtsd ki, mi lenne szerinted a helyénvaló reakció, ha egy barátod a tanácsod kérné, mert droghasználatra erőltetik vagy állandóan cukkolják.” Vagy: „Sorold fel a stressz, a harag és a félelem kezelésének néhány hatékony módszerét.” Bizonyára tetszene Arisztotelésznek, aki oly nagy súlyt helyezett az érzelmi kifinomultságra. 398

ÉRZELMI NEVELÉS EGY LEPUSZTULT VÁROSRÉSZBEN A szkeptikusok érthetően firtatni fogják, hogy az önismeretóra működik-e kevésbé parádés környezetben is, mint a kis Nueva magániskola, ahová végső soron csupa tehetséges gyerek jár. Lehet-e ott tanítani az érzelmi kompetenciát, ahol a legégetőbb szükség van rá, egy nagy belvárosi nyilvános intézmény kemény valóságában, zűrzavarában? Válaszképpen látogassunk el az Augusta Lewis Troup Középiskolába New Havenben, ami térben legalább annyira messze esik a Nueva központtól, mint társadalmi összetételét tekintve. Jegyezzük meg, hogy' tudásszomj vonatkozásában a Troup légköre nem kevésbé pezsgő - egyike a kerület két kiemelt tanintézetének, ahová egész New Havenből irányítják ötödiktől a nyolcadik osztályig mindazokat, akik természettudományi tagozaton kívánnak tanulni. Műholdas összeköttetés útján a gyerekek köz- vétlen kapcsolatot létesíthetnek Houstonnal, és az űrhajósoktól tájékozódhatnak a világűr fizikájáról, vagy zenélésre programozhatják számítógépüket. De New Havenben is érvényesül az a nagyvárosi tendencia, hogy a fehér lakosság a peremvárosokba és a magániskolákba menekül, s a szellemi vonzerő dacára a Troup tanulóinak 95 százaléka fekete vagy spanyol eredetű. A Yale Egyetemtől pár sarokra - amit megint csak világok választanak el tőle - a Troup lepusztult munkáskerületben van; az ötvenes években húszezer embert foglalkoztattak az itteni nagyüzemek. Időközben a munkahelyek száma háromezer alá csökkent, s az itt élő családok gazdasági lehetőségei beszűkültek. Mint sok más új-angliai iparváros, New Haven is a szegénység, a drog és az erőszak kátyújába jutott. Ennek a belvárosi pokolbugyornak a válságos körülményei indították a Yale Egyetem pszichológusainak és oktatóinak egy csoportját arra, hogy' társaskompctencia-programot fejlesszenek ki, ami nagyjából ugyanazzal foglalkozik, mint a Nueva Oktatási Központ önismereti tanterve. De a Troupban a témák közvetlenebbül, nyersebben merülnek fel. Csöppet sem iskolás gyakorlat, mikor a nyolcadikosok a nemi felvilágosítás keretében megtanulják, hogy a döntési képesség jóvoltából betegségeket kerülhetnek el, például az AIDS-t. Az Egyesült Államok egész területén New Haven vezet az AIDS-es nők arányát tekintve; a Troupba számos AIDS-cs anya járatja gyermekét, s a tanulók között is van fertőzött. Hiába a kiemelten gazdag és igényes tanterv, a Troup tanulói 399

keserülik a belvárosi lét összes hátrányát; sokan élnek olyannyira kaotikus, esetenként hajmeresztő otthoni környezetben, hogy egyes napokon el se jutnak az iskolába. Mint minden New Haven-i iskolában, itt is az ismerős sárga rombuszforma közlekedési tábla fogad a bejáratnál, „Drogmentes övezet” felirattal. Itt vár Mary Ellen Collins iskolai facilitátor - amolyan különleges problémákra specializálódott mindenes ombudsman, akinek a feladatkörébe tartozik, hogy a tanároknak a társas kompetencia tananyag oktatásánál segítségére legyen. Ha egy tanár elbizonytalanodik, hogyan tartson meg egy- egy ilyen órát, Collins beül vele az osztályba, és eligazítást nyújt. - Húsz évet tanítottam itt - mondja Collins, miután üdvözöltük egymást. - Nézze meg ezt a környéket - itt én nem tudok vaskalaposan az iskolai tananyagra szorítkozni, mikor a gyerekeknek a puszta lét is csupa probléma. Vegyük például azokat, akik AIDS-szel küszködnek, vagy otthon valakijük már megkapta - nem hiszem, hogy előhozakodnának ezzel, amikor az AIDS-t vitatjuk meg, de ha egy gyerek tudja, hogy nemcsak a tanulásról, hanem az érzelmi problémájáról is beszélhet a tanárának, erről is szó eshet. A régi téglaépület harmadik emeletén Joyce Andrews társaskompetencia-órára vezeti osztályát: hetente háromszor szerepel az órarendben. Mint a többi ötödik tanárai, Andrews is nyári továbbképzésen vett részt, hogy a kurzust vezetni tudja, de lelkesedése arra utal, hogy a társas kompetencia témája iránt természettől fogékony. A mai lecke az érzelmek azonosítása; kulcsfontosságú érzelmi készség, hogy az érzelmeket néven tudjuk nevezni és meg tudjuk különböztetni egymástól. A házi feladat az volt, hogy a tanulók hozzanak újságfotókat arcokról, nevezzék meg, milyen érzelmeket tükröznek ezek az arcok, és hogy miből következtettek az adott lelkiállapotokra. Andrews a munkák begyűjtése után felírja az érzelmeket a táblára - szomorúság, aggodalom, izgatottság, öröm stb. -, és friss tempóban végigveszi őket az aznap megjelent tizennyolc tanulóval. Négyes csoportokban ülnek, izgatottan tartják fel a kezüket, a tanárnő tekintetét keresik, hogy alkalmat kapjanak a szereplésre. Andrews a csalódottságai is felírja a táblára, és megkérdezi: - Melyikőtök érzett már ilyet? - Valamennyi kéz a levegőbe emelkedik. - És mit éreztek, ha csalódottak vagytok? 400

Dőlnek a válaszok: „Kimerültséget”, „Zavarodottságot”, „Leblokkolást”, „Aggodalmat”. A éasszásűggal egészül ki a lista. - No, ezt aztán jól ismerem - mondja Andrews - Mikor érez bosszúságot egy tanár? - Mikor mindenki jártat ja a száját - válaszol mosolyogva egy lány. Andrews pergőn vezeti tovább az órát, fénymásolt lapot oszt ki. Fiúk és lányok arcai sorakoznak, a hat alapvető érzelem - öröm, bánat, düh, meglepetés, félelem, undor - kifejezésével, s az érzelmek mindegyike mellett ott áll az arcizom-tevékenység leírása, pl.: FÉLELEM Nyitott, elhúzott száj. Nyitott szem, a belső sarok felfelé ível. Felhúzott, összevont szemöldök. Homlokközepi ráncok? Miközben átfutják a lapot, Andrews tanítványainak arcán a félelem, a harag, a meglepetés vagy az undor kifejezése suhan át, ahogy utánozzák a képeket, és követik az arcizomleírást. Az anyagot egyenesen Paul Ekman arckifejezés-vizsgálataiból vették át; az egyetemen minden pszichológiai bevezető kurzuson oktatják, de kisiskolásoknak elvétve. Az érzelmek megnevezésének és arckifejezéshez kötésének alapvető leckéje oly kézenfekvőnek tetszhet, hogy felmerülhet bennünk, minek ilyesmit tanítani? Holott az érzelmi jártasság meglepően gyakori lapszusainak lehetséges ellenszere ez. Emlékezzünk, az iskolaudvar rémei gyakran azért csapnak oda dühükben, mert semleges jelzéseket, megnyilvánulásokat tévesen ellenségesnek vélnek, evési zavarok pedig olyan lányoknál alakulnak ki, akik nem tudnak különbséget tenni a düh, a szorongás és az éhség között.

REJTETT ÉRZELMI NEVELÉS A tananyagban megszámlálhatatlan új témát kell napirendre tűzni, és a tanárok, akiket érthetően nyomaszt a túlterheltség, nem szívesen vonnak el időt a törzsanyagtól. Az érzelmi nevelésben tehát tért hódít az a tendencia, hogy ne külön óra keretében, hanem más, már oktatott témákkal összefüggésben kerüljön sor az érzelmekkel és emberi 401

viszonyokkal kapcsolatos leckékre. Az érzelemóra természetesen olvadhat bele az olvasás-, írás-, egészségtan-, környezetismeret-, társadalmiismeret-foglalkozásokba vagy más klasszikus tantárgyba. A New Haven-i iskolákban az jjéletre nevelés” külön tantárgy bizonyos évfolyamoknak, máskor azonban a társas fejlesztés anyagát az olvasásvagy az egészségtanéra keretében tanítják meg. Egyes tudnivalók a matematikaórába is beilleszthetők - az olyan alapvető tanulási fogások például, mint a figyelemclterelő momentumok elhárítása, az önmotiválás, a késztetések féken tartása a tanulás érdekében. Bizonyos érzelmi és társas készségeknek nincs tanmenete, s külön időt sem szentelnek nekik, hanem az iskolai élet szövetén keresztül közvetítik. Ennek a megközelítésnek - voltaképpen tetten érhetetlen érzelmi és társas kompetencia kurzusnak - a példája a Child Development Project, amelyet Eric Schaps pszichológus vezetésével fejlesztett ki egy kutatócsoport. Székhelyük a kaliforniai Oakland, és a tervezet jelenleg kipróbálás alatt van az ország maroknyi tanintézményében, többnyire olyan környezetben, ahol jellemző a lepusztult New Haven sok gondja. 4 A tervezet összeállítás olyan anyagokból, melyek beilleszthetők a már meglévő tantárgyak tanmenetébe. Az elsősök olvasásórán például a „Béka és Varangy barátsága” című mesét kapják kézhez: arról szól, hogy Béka játszani szeretne téli álmot alvó barátjával, Varanggyal, és csellel felkelti. A történetből kiindulva az osztály megvitathatja, mi a barátság, és hogy mit érez az, akit kijátszanak. Fordulatos történetek sorozata hoz elő olyan témákat, mint az elfogódottság, a barát igényei iránti figyelem, meg hogy milyen érzés ugratás célpontjának lenni, illetve az érzéseket baráttal megosztani. Az érzelmi leckék azáltal is áthathatják az iskolai élet adott körülményeit, ha a tanárok új szempont szerint tudják fegyelmezni a rendetlenkedőket. A Child Development Project abból indul ki, hogy az ilyen pillanatok szinte kínálkoznak a gyerekek hiányzó készségeinek impulzusgátlás, érzelmek indoklása, konfliktusmegoldás - pótlására, és hogy vannak jobb fegyelmezési módszerek is, mint a kényszerítés. Például a tanár, ha látja, hogy három harmadikos taposódva tülekszik az élre az ebédlői sorakozásnál, feladhat találós kérdést, és az elsőség azé, aki leghamarabb megfejti. A közvetlen tanulság, hogy az ilyen törpedisputák is eldönthetők tárgyilagosan és igazságosan, a mélyebb tanulság, hogy a nézeteltérések tárgyalásos úton rendezhetők. S mivel ezt 402

a mentalitást a gyerekek más hasonló tyúkpöröknél is érvényesíthetik (az elsőségért való harc valóságos járvány az alsóbb osztályokban, netán később is), az üzenet előremutatóbb az örökös, ellentmondást nem tűrő „Elég volt!”-nál.

AZ ÉRZELMEK MENETRENDJE „A barátnőim, Alice és Lynn nem akarnak játszani velem.” Ez a szívet tépő panasz egy harmadikos kislánytól származik, a seattle-i John Muir elemi iskolából. Névtelenül dobta be az osztálytermi „postaládába” - ami voltaképpen átfestett kartondoboz őt és társait arra buzdítják, hogy panaszaikat, gondjaikat írják meg, hogy az osztályközösség megtárgyalhassa, és megoldásokat javasoljon. Az érdekelt neve nem hangzik el, a tanár inkább azt hangsúlyozza, hogy minden gyerek kerülhet hasonló helyzetbe, és mindannyiuknak érdemes tudni, hogy mit tehetnek olyankor. Miközben szó esik arról, hogy milyen érzés mellőzöttnek lenni, és hogy mi módon fogadtathatja el magát valaki, lehetőségük nyílik arra, hogy új megoldásokkal kísérletezzenek, ha slamasztikába kerülnek - s korrigálódjék az a korlátolt gondolkodásmód, amely az összecsapás révén véli megoldhatni a nézeteltéréseket. A postaládás módszer révén rugalmasan dönthető el, mely válságok és ügyek kerülnek napirendre; ha túlzott merevség érvényesül a témaválasztásban, ellenkezhet a gyermekek életének képlékeny valóságával. Ahogy a gyerekek cseperednek és változnak, a pillanatnyi gondok is mindig mások. Az érzelmi leckék akkor a leghatásosabbak, ha a gyermek fejlődéséhez illeszkednek, s életkoronként megismétlődnek olyan formában, ami a gyerek felfogóképességének, szintjének megfelel. Kérdés, hogy milyen korán érdemes kezdeni. Van, aki azt mondja, lehetetlenség elsietni a dolgot. T. Berry Brazeltonnak, a Harvard Egyetem egyik gyermekorvosának ajánlása szerint sok szülőnek lehet hasznos, ha kiképzik csecsemője vagy kisgyermeke érzelmi mentorának a saját otthonában, mondjuk a védőnői hálózaton keresztül. Sok szól amellett, hogy az olyan, iskoláskor előtti felzárkóztatási programokban, mint a Head Start, módszeresebben kapjanak hangsúlyt a társas és érzelmi készségek; a 12. fejezetben olvashattuk, hogy a gyerekek tanulási 403

hajlandósága nagyrészt annak függvénye, hogy birtokába jutot- tak-e ilyen érzelmi alapkészségeknek. Az óvodáskor döntő jelentőségű alapozás tekintetében; adatok is bizonyítják, hogy a Head Start, ha jól csinálják (fontos figyelmeztetés!), hosszú távon jó hatással lehet, egészen a fiatal felnőttkorig kimutathatóan - a hajdani résztvevőknél a drogprobléma enyhébben jelentkezik, és kevesebb az összetűzés a törvénnyel, a házasságok jobbak, a keresetek szintén. 5 Az ilyen intervenciók akkor a leghasznosabbak, ha számon tartják a fejlődés érzelmi menetrendjét.6 Az újszülöttek sírása tanúsítja, hogy a csecsemőknek születésük pillanatától heves érzelmeik vannak. De az újszülött agya korántsem érett; a 15. fejezetben olvashattuk, hogy csak az idegrendszer teljes kifejlődésével - amit velünk született biológiai óránk diktál teljes gyermekkorunkon és korai serdülőéveinken át - nyerik el végső formájukat érzelmeink. Az újszülött érzelmi skálája primitív az ötéveséhez képest, az ötévest viszont a tinédzser érzelmi gazdagsága szégyeníti meg. A felnőttek nagyon is hajlamosak beleesni a csapdába, hogy korukat meghaladó érettséget kérjenek számon a gyerekektől, megfeledkezve arról, hogy minden érzelem felbukkanásának előre beprogramozott időpontja van a gyermeki fejlődés során. A négyéves nagyotmondásával magára vonhatja a szülői helytelenítést - pedig rendszerint csak ötéves kor táján mutatkozik a szerénységnek utat nyitó önismeret. ___ Az érzelmi fejlődés menete összefonódik a többi érési folyamattal, mindenekelőtt a megismerésével egyfelől, illetve az agyi és biológiai növekedéssel másfelől. Mint láthattuk, az olyan érzelmi képességek, mint az empátia és az érzelmi önszabályozás majdhogynem a csecsemőkortól formálódnak. Az iskola-előkészítő óvodai év a „társas érzelmek” kifejlődésének egyik csúcspontja - ide tartozik a bizonytalanság, a szerénység, a féltékenység, az irigység, a gőg és az önbizalom -, melyekhez elengedhetetlen, hogy másokkal össze tudjuk mérni magunkat. Amikor az ötéves az iskola szélesebb társadalmának előszobájába lép, társadalmi értelemben való megmérettetése is elkezdődik. Nemcsak a külsőségek változása oka ennek, hanem egy kognitív készség kifejlődése is: hogy össze tudja hasonlítani népszerűségét, vonzerejét vagy éppen gördeszkatudományát másokéval. Ebben a korban előfordulhat, hogy az ötéves kislány, akinek a nővére tiszta kitűnő, hozzá képest „butá”-nak tartja magát. 404

A Carnegie Foundation kiértékelt néhány olyan jelentős programot, amely az érzelmi nevelés fejlesztésére irányult. Az alapítvány elnöke, dr. Dávid Hamburg szerint az általános iskola kezdete és az általános iskolából a középiskolába való átmenet a két legkritikusabb időszaka a gyermek beilleszkedésének.7 Hattól tizenegy éves korig, mondja Hamburg, „az iskola próbaterep, meghatározó élmény, amely kihat a serdülőkorra, sőt azon túl is”. A gyermek önértékelése lényegében az iskolai teljesítmény függvénye. A gyermek, aki kudarcot vall az iskolában, olyan ön- sorsrontó folyamatokat indít el, melyek egész életében ronthatják az esélyeit. Az iskolai oktatás hatékonyságához elengedhetetlen, hogy a tanuló „késleltetni tudja a vágyteljesítést, megfeleld formákban társas felelősségérzetről tegyen tanúságot, kordában tartsa érzelmeit, és hogy optimistán tekintsen a világba” - vagyis az érzelmi intelligencia.8 A pubertás - mivel rendkívüli változásokat hoz élettanilag, szellemi képességek és agyműködés terén - szintén sorsdöntő időszaka az érzelmi és társas leckéknek. A tizenéves koríiakról Hamburg megállapítja, hogy „a legtöbb serdülő tíz és tizenöt éves kor között szembesül a szexualitás, a szesz, a drog, a dohányzás csábításával” és más kísértésekkel.’ A középiskolába való átlépés a gyerekkor végét jelzi, s önmagában is hallatlan próbatétel. Az új szervezetbe átsorolok minden más gondjuktól eltekintve is az önbizalom csökkenését, a félénkség fokozódását szokták megélni; önmagukat is roppant ellentmondásosan és hullámzóan értékelik. Különösen az úgynevezett „társas önbecsülésük” sérül - vagyis az a meggyőződésük, hogy képesek barátokat szerezni és megtartani. Ezen a ponton, mutat rá Hamburg, nagy segítség a fiataloknak, ha megerősítik képességüket a szoros kapcsolatok kiépítésére, a barátságok válságainak kezelésére és önbizalmuk erősítésére. Hamburg felhívja a figyelmet, hogy amikor a tanulók a serdülőkor tetőfokán középiskolába kerülnek, azok, akik érzelmi nevelésben részesültek, kicsit mások, mint a többi: kortársaiknál kevésbé szenvedik meg a kortárs csoport újfajta nyomását, a magasabb követelményeket, a drog és a szesz csábítása kevésbé hat rájuk. Elsajátítottak olyan érzelmi készségeket, melyek rövid távon legalábbis védelmet nyújtanak nekik a zűrzavar és az igénybevétel közepette.

IDŐZÍTÉS KÉRDÉSE AZ EGÉSZ Fejlődéspszichológusok más szakemberekkel karöltve egyre jobban 405

feltérképezik az érzelmek kialakulását, s egyre konkrétabban tudják, hogy az érzelmi intelligencia kibontakoztatása érdekében a gyerekeknek mikor mit érdemes tanítani, milyen tartós hátrányokkal jár, ha valaki az. adott időben nem képes a megfelelő kompetenciákra szert tenni, és milyen gyógyító élmények segítségével pótolhatók a mulasztottak A New Haven-i programban például a legkisebbek önmegfigyelés, viszonyulás és döntéshozatal terén kapnak alapképzést. Az elsősök körbeülnek, és az „érzelmi dobókockával” játszanak, amelyen olyan szavak állnak, mint „szomorú” vagy „izgatott”. Sorra elmesélnek egy-egy alkalmat, amikor a szóban forgó érzést tapasztalták; ez a gyakorlat segít megbízhatóbban szavakba foglalni az érzelmeket, és az empátia is fejlődik azáltal, hogy meghallgatják társaik beszámolóit ugyanarról az érzésről. Negyedikben-ötödikbcn, amikor a kortárs kapcsolatok kiemelkedően fontossá válnak, a leckék a jobb barátkozásra irányulnak: az empátia, az indulati kontroll és a haragkezelés vannak napirenden. Az életvezetési óra, melynek során a Troup ötödikes diákjai arckifejezésekről érzelmeket olvastak le, alapvetően az empátia körül forgott. Az indulati kontrollra vonatkozóan „közlekedési lámpa” szisztémájú plakát függ feltűnő helyen, hatlépéses eligazítással. Piros 1. Stop, higgadj le, gondolkozz, mielőtt lépnél! Sárga 2. Mondd ki, mi a gond, és mit érzel. 3- Tűzz ki pozitív célt! 4. Gondolj ki rengeteg megoldást! 5. Gondold végig a lehetséges következményeket! Zöld 6. Törekedj a legjobb terv megvalósítására!

406

Erre a közlekedési lámpára rendszeresen történik utalas, ha egy gyerek például odacsapni, valamely sérelem miatt megsértődni készül, netán elsírná magát, mert heccelik: konkrét javaslatok menthetők az ilyen nagy jelentőségű pillanatokhoz való józanabb viszonyuláshoz. Az érzelmek kezelésén túl ez az eligazítás utat mutat a hatékonyabb cselekvéshez is. S ha szokássá válik a zabolátlan érzelmi hullámzás ilyenfajta kezelése, s az indulati cselekvés helyébe lép, alapvető stratégiává válhat a serdülőkori kockázatok és a továbbiak közömbösítésében. Hatodikban a foglalkozások közvetlenebbül irányulnak a szexszel, droggal, szesszel kapcsolatos kísértésekre és nyomásokra, melyek felfeltünedeznek a fiatalok életében. Kilencedik osztályra, amikor a serdülők szembesülnek a sokértelmű társadalmi valósággal, hangsúlyt kap a nézőpontváltás képessége, vagyis az, hogy ne csak a saját nézőpontunkat, hanem másokét is érzékeljük. - Ha egy srác dühbe gurul, mert a barátnője szóba áll rajta kívül mással is, buzdítjuk, hogy gondolja végig az. esetet kettejük szemszögéből is, mielőtt jelenetet rendezne.

AZ ÉRZELMI NEVELÉS MINT PREVENCIÓ Az érzelmi nevelés leghatékonyabb programjait egy konkrét probléma, éspedig az erőszak hívta életre. Az ilyen preventív célzatú érzelmi kurzusok közé tartozik a dinamikusan terjedő Conflict Creatively Program (kreatív konfliktusmegoldási program), amelyet már New York város több száz állami intézményében és országszerte is sok iskolában alkalmaznak. A fő hangsúly az iskolaudvari viták elsimításán van, amelyek olyan incidensekké fajulhatnának, mint lan Moore és Tyrone Sinkler osztálytársuk általi agyonlövetése a Jefferson középiskola előcsarnokában. kelő országos központ igazgatója úgy tartja, hogy sokkal többről Linda Lantieri, a program elindítója és a Manhattanben szé van itt szó, mint a tettlegesség megakadályozásáról. Mint mondja, „a program ráébreszti a tanulókat, hogy a passzivitáson és az erőszakon kívül még rengetegféleképpen viszonyulhatnak egy konfliktushoz. Megmutatjuk, hogy az erőszak sehova sem vezet, és hatékony módszereket kínálunk helyette. A gyerekek megtanulnak 407

erőszakmentesen kiállni a jogaik mellett. És nemcsak a nehézfiúk veszik hasznát az elsajátított készségeknek egész életükben ”.,c Van olyan gyakorlat, amikor a tanulóknak mondaniuk kell egy mégoly apró, józan megnyilvánulást, amellyel egy múltbeli konfliktusuk rendezését elősegíthették volna. Egy másik gyakorlatnál jelenetet adnak elő: a nagylány leckét szeretne írni, de a húga bőgeti a rapet. A nagyobbik tehetetlen mérgében végül kikapcsolja a zenegépet, a kisebbik hangos tiltakozása közepette. Az osztály javaslatokat tesz, hogyan oldhatnák meg a helyzetet mindkét lány megelégedésére. A konfliktusmegoldó program sikerének egyik kulcsa, hogy színtere nem csupán az osztályterem, hanem kiterjed a játszótérre és büfére, ahol az indulatok könnyebben elszabadulnak. Ezért is képeznek ki tanulókat közvetítői szerepre, melyet az elemi iskola felsőbb osztályaitól kezdve töltenek be. Ha villongás tör ki, a felek a közvető segítségét kérhetik. Az iskolaudvari közvetítők megtanulják, hogyan kel) kezelni a verekedést, köteke- dést, fenyegetőzést, a faji ellentéteket és az iskolai élet más veszélyes incidenseit. A közvetítők úgy tudnak fogalmazni, hogy a feleknek értésére adják pártatlanságukat. Taktikáik között szerepel, hogy leültetik egymással az érintetteket, és elérik, hogy közbevágás, sértegetés nélkül meghallgassák egymást. A felek lehiggadnak, és közlik álláspontjukat, aztán visszamondják egymásnak a hallottakat, annak biztosítékául, hogy valóban eszmét cseréltek. Aztán közösen keresik a mindenki számára elfogadható megoldást: az egyezség formája gyakran aláírt szerződés. A program nem csupán eligazít konkrét nézeteltéréseket, hanem a véleménykülönbségek újfajta szemléletére nevel. Angel Perez, akit az elemi iskolában képeztek ki közvetítőnek, így fogalmazott: „A program megváltoztatta a gondolkozásomat. Azelőtt úgy gondoltam, ha valaki belém köt vagy bánt, csak visz- szaiitni lehet, ha elégtételt akarok. A program óta pozitívabban látom a dolgokat. Ha valami rosszat művelnek velem, nem adom vissza, hanem a gondot próbálom megoldani.” S ezt a közösség is átvette tőle. A kreatív konfliktusmegoldás elsősorban az erőszak ellen irányul, de Lantieri szerint küldetése általánosabb. Szerinte az erőszak elhárításához szükséges készségek elválaszthatatlanok az érzelmi kompetencia teljes skálájától - érzéseink ismerete, az indulat és bánat kezelésének képessége éppúgy szükséges az erőszak megelőzéséhez, mint a harag 408

kordában tartása. A tréning tág teret szentel az olyan érzelmi alapoknak, mint az érzelmek mind szélesebb skálájának felismerése és néven nevezése vagy az empátia. Programja eredményeinek kiértékelésekor Lantieri büszkén állapítja meg, hogy „a gyerekek többet törődnek egymással”, nemcsak a verekedések, az önkényeskedések, a mocskolódások ritkultak meg. Ugyanerre a következtetésre jutott az érzelmi iskolázottsággal kapcsolatban az a pszichológus-munkacsoport, amely a bűn és az erőszak felé sodródó fiatalok megsegítését tűzte célul. Tucatnyi tanulmány mutatta ki - mint a 15. fejezetben olvashattuk-, hogy ezeknek a fiúknak a pályája tipikus, indulatossággal, lobbanékonysággal kezdődik az iskolás évek kezdetén, kirekesztettséggel folytatódik, majd az elemi iskola végén kötődés jön létre más hasonszőrűekhez, és a középiskolában elkezdődnek a csoportos balhék. Fiatal felnőttkorára sok ilyen fiú büntetett és erőszakra hajlamos. Amikor közbelépési módokat kerestek, hogy ezeket a fiúkat letérítsék az erőszakhoz és bűnözéshez vezető útról, megint csak az érzelmi nevelés volt a válasz." Ilyen kurzust dolgozott ki munkacsoportjával Mark Grecnberg a Washingtoni Egyetemen; neve, a PATHS („ösvények”) mozaikszó - Parents and Teachers Helping Students (szülők és tanárok a tanulókért). Legjobban azok igénylik, akik a bűn és az erőszak bűvkörébe kerültek, de a teljes osztály részt vesz, hogy a problémás csoportot ne bélyegezzék meg. S a foglalkozásoknak valóban minden gyerek hasznát látja. Az iskola kezdetén megtanulják egyebek közt, hogyan uralkodjanak késztetéseik felett; enélkül a gyerekeknek nehéz figyelni az órákon, s ezért teljesítményük visszaesik, osztályzataik romlanak. Az érzelmek azonosítása is figyelmet kap; a PATHS tanmenete ötven leckét tartalmaz különféle érzelmekről; a legalapvetőbbeket, pl. a jókedvet és a haragot a legkisebbeknek tanítják, s a bonyolultabb érzelmek, mint az irigység, a gőg, a bűntudat, később kerülnek sorra. Az érzelmi önmegfigyelés órákon a saját érzések és mások érzéseinek érzékelését oktatják - s ami az agresszióra hajlamosak számára kiváltképp fontos, azt is, hogyan ismerhető fel a valóban ellenséges szándék, ami nem ugyanaz, mint ha valaki eleve ilyet feltételez. A tananyagban természetesen kitüntetett jelentősége van a haragkezelésnek. A gyerekek a haragról is (mint minden más érzelemről) 409

azt a kiinduló premisszát tanulják, hogy „minden érzés jogos”, de bizonyos viselkedésmódok megengedettek, mások meg nem. Az önuralom oktatását itt is a New Havenben alkalmazott „közlekedési lámpa”-gyakorlat segíti. Mások a ba- rátkozás terén segítik a gyerekeket, a kiközösítést megelőzendő, ami szintén a bűnözésbe kergethet.

ÚJRAGONDOLNI KÖZÖSSÉG

AZ

ISKOLÁT:

SZEMÉLYES

JELENLÉT

ÉS

Mivel a családi élet növekvő számú gyereket bocsát ki az életbe megfelelő alapok nélkül, csak az iskolától várható, hogy pótolja a gyerekek hiányosságait érzelmi és társas kompetenciák tekintetében. Nem mintha az iskolák betölthetnék a többi, gyakran összeomlófélben lévő társadalmi intézmény szerepét. Viszont úgyszólván valamennyi gyerek jár iskolába (legalábbis kezdetben), tehát itt hozzáférhetők, és megkaphatják azokat az alapvető leckéket, melyekre máskor, másutt nem nyílik alkalom. Az érzelmi nevelés az iskolák hatáskörének kiterjesztését jelenti, hogy a felbomló családok mulasztásait a gyerekek szocializálásában ellensúlyozni tudja. Két nagy változás szükséges, hogy ennek a hatalmas feladatnak eleget tehessenek az iskolák: a tanároknak tágabban kell értelmezniük hivatásukat, s a közösségnek szorosabban kell kötődnie a tanintézethez. Annál, hogy külön órákat szentelnek-e az érzelmi nevelésnek, lényegesebb, hogy hogyan tanítják ezeket a tudnivalókat. Nincs még egy olyan tantárgy, ahol a tanár személye ennyit számítana, mert a bánásmód, amelyben a tanár az osztályt részesíti, eleve egyfajta modell, lecke érzelmi kompetenciából - vagy annak hiányából. A tanár és a diák közjátéka húsz-harminc másik tanuló számára lecke. Az ilyen kurzusok iránt érdeklődő tanárok természetesen választódnak ki, mert nem mindenki alkalmas vérmérsékletű. Először is fesztelenül kell viszonyulni az érzelmek taglalásához, s erre nem minden tanár képes vagy hajlandó. Képzésük során a tanárok elvébe kapnak felkészítést ilyenfajta oktatásra Ezért van, hogy az érzelmi nevelés programjai rendszerint többhetes tréningben részesítik a leendő oktatókat. Bizonyára sok tanár vonakodik eleinte, hogy képzettségétől és bevett 410

módszereitől annyira idegen területre merészkedjen, de a tapasztalat azt mutatja, hogy a próbálkozók többsége végül rájön a dolog ízére, ahelyett hogy elvetné. Mikor a New Haven-i iskolákban meghirdették a tanároknak a továbbképzést, hogy az új, érzelmi nevelési kurzusokon taníthassanak, 31 százalékuk húzódozott. Egy év tanítás után azonban 90 százalék nyilatkozott kedvezően, és ajánlkozott, hogy a következő tanévben is szívesen tanítja ezt a tárgyat.

AZ ISKOLA HIVATÁSÁNAK KITERJESZTÉSE Az érzelmi nevelés nemcsak a tanárképzésnek nyit tágabb perspektívát, hanem az iskola intézményének is, hogy a társadalom érdekeit szolgálva gondoskodjék arról, hogy a gyerekek életre szólóan elsajátítsák ezeket az alapvető leckéket - helyreállítva a nevelésügy klasszikus szerepét. Ez az általánosabb érvényű cél a tantervi változtatásokon felül megkívánja, hogy az órák keretein belül vagy kívül a diákok számára minden személyes válság alkalmat szolgáltasson az érzelmi kompetencia fejlesztésére. Ez akkor működik a legjobban, ha az iskolai leckék illeszkednek az otthoniakhoz. Az érzelmi nevelést célzó számos programnak része a szülőknek rendezett tanfolyam arról, hogy mit is tanulnak a gyerekeik, s ez nemcsak kiegészítése az iskolai tananyagnak, hanem segítséget kínál a szülőknek, akikben igény van arra, hogy gyermekeik érzelmi életét értőbben kezeljék. A gyerekek ily módon következetes tájékoztatást kapnak az érzelmi kompetenciáról az élet minden területén. Tim Shriver, aki a társaskompetencia-programot vezeti a New Haven-i iskolákban, így nyilatkozik: „Ha a srácok tengelyt akasztanak a büfében, egy velük azonos korú közvetítőhöz küldik őket, aki leül velük, és együtt megrágják az esetet azzal a szempontváltó módszerrel, amelyet órán tanultak. Az edzők ugyanezt a konfliktuskezelést űzik a sportpályán. A szülőknek tanfolyamokat tartunk, hogy otthon se legyen másképp.” Optimális, ha ezek az érzelmi leckék párhuzamos megerősítést kapnak az osztályteremben éppúgy, mint a játszótéren, s odahaza nemkülönben. Ily módon szorosabbra szövődik az iskola, a szülők és a közösség kapcsolata. Megnő annak a valószínűségé, hogy a gyerekek az iskolában tanultakat magukkal viszik 32 életbe, s a valóságban teszik próbára, gyakorolják, finomítják. Ez a szemlélet az iskolát „gondoskodó közösséggé” alakítja, ahol a 411

tanulók érzik, hogy becsülik őket, törődnek velük, s kötődhetnek társaikhoz, tanáraikhoz, iskolájukhoz. 12 New Haven- ben és más olyan területeken, ahol a családok felbomlása ijesztő méreteket ölt, programok születtek, melyek a közösség gondoskodó hajlandóságú tagjait toborozzák, hogy a legalábbis ingatag helyzetű tanulókkal kapcsolatot létesítsenek. A New Haven-i iskolákban felelős felnőttek önként jelentkeznek mentornak, állandó kapcsolatnak olyan tanulók mellé, akiknek a feje fölött összecsapnak a hullámok, és odahaza nem számíthatnak jóindulatú segítségre. Az érzelmi nevelés programja röviden tehát akkor optimális, ha mielőbb elkezdődik, megfelel az életkornak, végigkísér az iskolás éveken, és összehangolja az iskola, az otthon és a közösség törekvéseit. Jóllehet mindez nagyrészt könnyen beleilleszthető a ma érvényes iskolai napirendbe, a tantervet a programok felforgatják. Okkal lehet akadályokra számítani e programok iskolai bevezetésénél. Sok szülő vélekedik úgy, hogy a téma túl személyes az iskolába, jobb, ha az ilyesmit a szülők intézik (ennek az érvnek a megalapozottsága azon múlik, hogy a szülők valóban napirendre tűzik-e a kérdéses témákat - ha nem teszik, oda a hitelük). A tanárok vonakodhatnak újabb órákat elvonni a törzsanyag oktatásától olyasmire, ami látszólag alig kapcsolódik hozzá, van, aki magától a témától feszeng; a továbbképzés mindenki számára kikerülhetetlen. A gyerekek is ellenkezhetnek, kivált ha a foglalkozások nincsenek összhangban valóságos gondjaikkal, vagy ha úgy érzik, belegázolnak a magánéletükbe. S ott van még a színvonal fenntartásának nagy kérdése is, annak biztosítása, hogy holmi tanügyi szélhámosok ne lőcsölhessenek az iskolára selejtes programokat, melyek megismétlik a drog vagy a serdülőkori terhesség elleni félresikerült kurzusok katasztrofális példáit. Mindezek ismeretében érdemes-e egyáltalán próbálkoznunk?

SZÁMÍT-E AZ ÉRZELMI NEVELÉS? Álmában ne lásson ilyet egy tanár: Tim Shriver kinyitotta a helyi lapot, és azt olvasta benne, hogy Lamontot, egyik kedvenc tanítványát kilenc golyó sebesítette meg egy New Haven-i utcán, állapota válságos. - Lamont vezető szerepet vitt az iskolában mint közkedvelt langaléta száznyolcvan-egynéhány centis - hátvéd, és mindig fülig ért a szája emlékszik Shriver. - Annak idején Lamont eljárt a foglalkozásaimra a 412

vezetőképző klubba, és rengeteg HAKM-partit játszottunk. AIIAKM mozaikszó - Helyzet, Alternatívák, Következmények, Megoldások - négylépcsős módszert jelöl: mondjuk ki, mi a helyzet, és milyen érzést kelt bennünk; gondoljuk végig, milyen megoldások lehetségesek, és mik a következményeik; válasszuk ki az egyiket, és hajtsuk végre - voltaképpen a közlekedési lámpa felnőtt változata. Lamont nagy élvezettel hozakodott elő mindenféle színes, fantáziadús, mégis józan ötlettel a középiskolások égető problémáinak kezelésére, legyen szó barátnőkről vagy küszöbönálló verekedésről. De a középiskola után lepergett róla a néhány leckényi pallérozás. Kallódott az utcán - szegénység, drog, fegyverek -, és huszonhat évesen ott feküdt keresztüllőve a kórházi ágyon. Shriver azonnal meglátogatta. Lamont alig tudott beszélni, anyja és barátnője porig sújtva virrasztottak mellette. Mikor meglátta rég tanárát, odaintette, és elhaló hangon odasúgta: „Shrive, ha kijutok innen, megint HAKM lesz a jelszó.” Amikor Lamont a Hillhousc középiskolába járt, még nem vezették be a társas fejlesztés programját. Vajon másképp alakul az élete, ha iskolás évei során megkapja a képzést, amelyben New Haven nyilvános tanintézményei jelenleg részesítik a tanulókat? Talán igen, de persze ki tudhatná most már. Tim Shriver szavai: „Egy biztos, az emberi kapcsolatok rendezésének képességéből nemcsak az osztályteremben vizsgázunk, hanem a büfében, otthon, kinn az utcán is.” Nézzük a New Haven-i programban részt vevő tanárok beszámolóit. Egyikük elmeséli, hogy meglátogatta egy hajdani tanítvány, aki még hajadon, és elmondta neki, bizonyára egyedülálló anya lenne már, ha szociálisfejlesztés-órán nem tanítják meg neki, hogyan álljon ki a jogaiért.15 Egy másik tanár egy anya-lány kapcsolatról számol be: a tanuló olyannyira nem tudott kijönni a szülőjével, hogy jóformán csak ordítoztak egymással; a kislány megtanult lehiggadni, mielőtt a tettek mezejére lépett volna, az anya pedig visszajelezte a tanárnak, hogy most már nem fajulnak el a beszélgetéseik A Troup iskolában egy hatodikos cédulát nyomott a társas fejlesztést oktató tanár kezébe: bizalmasan kérte, segítsen a legjobb barátnőjén, aki állapotos, de nincs kivel megbeszélnie, mi a teendő, és öngyilkosságot fontolgat. Figyelemre méltó epizód tanúja lehettem magam is egy New Haven-i iskolában a hetedikesek társasfejlesztés-óráján, amikor a tanár azt kérte, valaki számoljon be „egy közelmúltbeli nézeteltérésről, ami jól 413

végződött”. Kövérkés, tizenkét éves kislány tette fel a kezét: „Egy lány, akiről úgy tudtam, hogy a barátnőm, állítólag meg akart verni. Azt pusmogták, hogy elkap valahol iskola után.” De ahelyett, hogy dühösen nekitámadt volna, az órán szorgalmazott megközelítéssel élt - hogy tudniillik utána kell járni a dolgoknak és nem elhamarkodva ítélni. „Megkerestem azt a lányt, és megkérdeztem, miért mondta, amit mondott. És kiderült, hogy nem is mondott semmit. Úgyhogy nem volt semmiféle verekedés.” Jelentéktelen ügy, vélhetnénk. Csakhogy a lányt, aki a történetet meséli, verekedés miatt csapták ki egy másik iskolából. Régebben előbb ütött, aztán kérdezett - ha egyáltalán. Ha éppen ő konstruktívan közeledik a vélt ellenfélhez ahelyett, hogy mindjárt megtépné, apró diadal, de nagyon is valóságos. Az érzelmi nevelés hatásosságáról leginkább azok az adatok vallanak talán, melyeket ennek az iskolának az igazgatónője bocsátott a rendelkezésemre. Itt megfellebbezhetetlen szabály, hogy a verekedőket eltiltják az órák látogatásától. De mióta az évek során beiktatták az érzelmi nevelés kurzusait, az eltiltások száma fokozatosan visszaesett. - Tavaly - mondja az igazgatónő-106 eltiltás történt az iskolaévfolyamán. Ebben a tanévben márciust írunk - csak 27 ízben került rá sor. Ezek konkrét eredmények. De az egyéni életek jobbulásáról, netán megmeneküléséről szóló anekdoták nem adnak választ az empirikus kérdésre, hogy az érzelmi iskolázó kurzusok számítanak-e igazából a résztvevőknek Az adatok tanúsága szerint az ilyen kurzusok senkit nem változtatnak meg egyik napról a másikra, de azoknál a gyerekeknél, akik az anyagban évente következetesen haladnak előre, észrevehető a javulás az iskolai stílusban és hozzáállásban - és az érzelmi kompetencia színvonalában. Kis számban objektív értékelések is rendelkezésre állnak, ezek közül a legjobbak összehasonlítják az ilyen kurzusokon részt vevő gyerekeket a megfelelő kontrollcsoporttal, és független szakértők osztályozzák a gyerekek viselkedését. Másfajta módszer, ha a tanulóknál nyomon követik a változásokat a kurzuson való részvétel előtti állapothoz képest a kurzuson való részvétel után, olyan objektív viselkedési mércéket alkalmazva, mint az iskolaudvari verekedések vagy az eltiltások száma. 414

Ezeknek az adatoknak az összesítése a gyerekek érzelmi és társas kompetenciájának széles körű, előnyös befolyásolására utal, osztálytermi és osztálytermen kívüli magatartásukra és tanulási képességükre vonatkozóan (a részleteket I. az „F” függelékben). ÉRZELMI TUDATOSSÁG Javulás a saját érzelmek felismerése és megnevezése terén. Az érzelmek okainak jobb megértése. Az érzelmek és a cselekedetek közti különbség felismerése. KL ÉRZELMEK KEZELÉSE Jobb frusztrációtűrés és haragkezelés. Kevesebb verbális agresszió, verekedés és osztálytermi rendzavarás. A harag szerencsésebb, tettlegességtől mentes kinyilvánítása. Kevesebb eltiltás és kizárás. Kevesebb agresszió és önpusztítás. Pozitívabb önértékelés, több pozitív érzés az iskola és a család iránt. Jobb stresszkezelés. Kevesebb magány és gátlásosság AZ ÉRZELMEK PRODUKTÍV KIAKNÁZÁSA Több felelősségérzet. A feladatra való koncentrálás, a figyelem-összpontosítás képességének erősödése. Kevesebb indulatosság, több önkontroll. Magasabb pontszám a teljesítménvteszteknél. EMPÁTIA: ÉRZELMI JÁRTASSÁG Könnyebb azonosulás mások szempontjaival. Az empátia és a mások érzelmei iránti fogékonyság javulása. Mások értőbb meghallgatása. KAPCSOLATKEZELÉS A kapcsolatok elemzésének és megértésének javulása. Javulás a konfliktusoldásban és a nézeteltérések tisztázásában. Előrehaladás a kapcsolatok problémáinak megoldásában. Határozottabb, ügyesebb kommunikáció. Nagyobb népszerűség és kezdeményezőkészség: barátságos, szoros 415

kapcsolat a kortársakkal. A kortársak fokozott érdeklődése. Több

gondoskodás

és

figyelmesség.

416

„Szociálisabb”, harmonikusabb viszonyulás a közösséghez. Több önzetlenség, együttműködés és segítőkészség. Demokratikusabb viszonyulás másokhoz. Ezen a listán szerepel egy tétel, amely külön figyelmet érdemel: az érzelmi nevelés programjai a gyerekek szellemi teljesítményét, iskolai szereplését is javítják. Ez az eredmény nemegyszer nyert igazolást, újra meg újra említik a tanulmányok. Olyan időszakban, amikor nagyon sok gyerek nélkülözi a képességet a zaklatottság leküzdésére, a figyelemösszpontosításra, a késztetések megzabolázására, a munkához való felelős viszonyulásra, a tanulmányok iránti érdeklődésről nem is szólva, e készségek bármilyen fejlesztése előnyösen hat nevelésükre. Ebben az értelemben az érzelmi pallérozottság növeli az oktatás hatékonyságát. Jóllehet jelenleg a költségvetés megnyirbálása, a korlátozás van napirenden, e programok mellett szól, hogy gátat vethetnek az oktatásügy hanyatlásának, és megerősíthetik az iskolákat, hogy azok teljesíthessék fő hivatásukat, vagyis megtérülő befektetésnek mondhatók. Ezek a tanfolyamok nemcsak az oktatásban jelentenek előnyt, hanem láthatóan hozzásegítik a résztvevőket, hogy megtalálják a helyüket az életben, s jobb barát, jobb diák, jobb fiú- vagy lánygyermek váljék belőlük - s a távolabbi jövőben jobb férj, illetve feleség, munkaerő, főnök, szülő és polgár. A készségek elsajátítása nem mindenkinél ér el azonos szintet, de bármeddig jut el valaki, a hasznára válik „Minden hajót kivisz a révből a dagály - mondja Tim Shriver. - Nemcsak a problémás gyerekeknek használ az ilyenfajta tudomány, hanem mindenkinek: életre szóló védőoltás.”

IELLEM, ERKÖLCS ÉS A DEMOKRÁCIA MŰVÉSZETE Az érzelmi intelligencia által felölelt készségekre létezik egy régimódi szó: jellem. Amitai Etzioni, a George Washington Egyetemen működő társadalomkutató szerint a jellem „az a lelki izomzat, amelyre az. erkölcsös magatartás épül”.14 John Dewey, a filozófus pedig rávilágít, hogy az erkölcsi nevelés akkor a legmélyrehatóbb, ha a gyerekek valóságos események közepette ) sajátítják el leckéit, s nem absztrakcióként - tehát az érzelmi / nevelés közegében?4 _________________________________ _______________________ alapvetésének, megfontolandó, hogy az érzelmi intelligencia ezt hányféleképpen segíti elő. A jellem az önfegyelmen nyugszik: Arisztotelész óta hangoztatják a filozófusok, hogy az erényes élet —Ka-ft-jelterfíléjlészt&t tekintjük a demokratikus társadalom lényege az önuralom. Ehhez kapcsolódik a jellem másik alapköve, önmagunk motiválásának, irányításának képessége, akár házi feladatról, akár takarításról van szó, vagy éppen arról, hogy időre el kell végezni valamit, fel kell kelni az ágyból. S mint láthattuk, a vágyleljesítés kitolásának, késztetéseink fékezésének, mederbe terelésének képessége alapvető érzelmi készség, amit hajdanán akaratnak mondtak. „Uralnunk kell önmagunkat - kívánságainkat, szenvedélyeinket -, hogy másokat ne károsítsunk - írja Thomas Lickona a jellemformálásról.16 Az akarat elengedhetetlen ahhoz, hogy az érzelem az ész fennhatósága alatt maradhasson.” Ha félre tudjuk tenni önmagunkra irányult szempontjainkat, előnyös a társadalom szempontjából: utat nyit az empátiának, a valódi odafigyelésnek, a másik bőrébe való belebújásnak Mint láthattuk, az empátia visz rá a gondoskodásra, az önzetlenségre, a részvétre. Ha képesek vagyaink a dolgokat mások szemüvegén át is látni, a megrögzött sztereotípiák ellen hat, toleranciára, a különbözőségek elfogadására indít. Egyre pluralistább társadalmunkban erre nagy az igény, mert lehetővé teszi az egymást tiszteletben tartó együttélést, a termékeny nyilvános párbeszédet, melyek nélkül demokratikus berendezkedés aligha képzelhetőéi.17 Etzioni rámutat, hogy központi szerep hárul az iskolákra a 422

jellemformáló önfegyelem és empátia terjesztésében, melyek az állampolgári és erkölcsi értékrend iránti őszinte elkötelezettségnek kövezik az utat.18 Nem elég pusztán prédikálni a gyerekeknek ezeket az értékeket: gyakorlati tapasztalattá kell tenni őket az alapvető érzelmi és társas készségek elsajátítása során. Ebben az értelemben az érzelmi nevelés jellemességre, erkölcsre, állampolgári öntudatra nevel. >

VÉGSZÓ Könyvem befejezése küszöbén aggasztó híreket olvasok az újságban. Például, hogy a lövöldözés első számú halálok lett Amerikában, maga mögé utasítva a közlekedési baleseteket. Egy másik közlemény szerint tavaly a gyilkosságok arányszáma 3 százalékkal emelkedett. 19 Ebben a második cikkben különösen felkavaró, hogy kriminológus írója szerint a vihar előtti csend időszakában vagyunk, mert az elkövetkező évtizedben hág majd tetőfokára a bűnözés. Mégpedig azért, mert szaporodnak a 1415 évesnél nem idősebb serdülők által elkövetett gyilkosságok, s ez a korcsoport egy kisebbfajta demográfiai hullám ki- csúcsosodása. A következő évtizedben érik el a tizennyolc- huszonnégy éves kort, amikor a bűnözőknél tetőzik az erőszakos bűncselekmények elkövetése. S vannak jelei, hogy valóban ilyen dicstelen jövő elé nézünk: egy harmadik cikk közli, hogy 1988 és 1992 között, négy év alatt az igazságügyi minisztérium nyilvántartása szerint 68 százalékkal ugrott meg azoknak a fiatalkorúaknak a száma, akik ellen gyilkosság, súlyos testi sértés, rablás és erőszakos nemi közösülés miatt eljárás indult; a súlyos testi sértésnél az emelkedés 80 százalék.20 Ezek a serdülők az első nemzedék, amely a lőfegyvereken belül az automatikus tiizelésűekhez hozzáférhet, ahogyan szüleik nemzedéke számára vált a drog első ízben széles körben elérhetővé. A serdülők fegyverviselése azt jelenti, hogy a nézeteltérések, melyek korábban kézitusákhoz vezettek, most már lövöldözésbe torkollnak. Mert, mint egy másik szakértő rámutatott, ezek a serdülők „nem nagyon tudnak a viták elől kitérni”. Ez részben visszavezethető társadalmunk mulasztására: nem biztosította valamennyi gyermeknek, hogy elsajátíthassa a haragkezelés, 423

a konfliktusok pozitív megoldásának mikéntjét - s nem törődtünk azzal sem, hogy az empátia, az indidati kontroll vagy az érzelmi kompetencia egyéb sarkalatos készségeinek birtokába juttassuk őket. Ha a gyerekek érzelmi formálását a véletlenre bízzuk, nagy valószínűséggel elmulasztjuk az agy lassú érése által biztosított lehetőséget arra, hogy gyermekeinknél ép érzelmi eszköztár kialakulását segítsük elő. Jóllehet bizonyos nevelői körökben nagy az érdeklődés az érzelmi nevelés iránt, a kurzusok egyelőre ritkák; a legtöbb tanár, iskolaigazgató és szülő a létezésükről sem tud. A legjobb modellek többnyire kívül esnek az oktatás fősodrán, csak néhány magániskolában és pár száz állami intézményben vezettek be ilyesmit. Persze az ilyen program sem csodaszer. De ha a válságot tekintjük, ami egyaránt fenyeget bennünket és gyermekeinket, továbbá hogy milyen nagy reménnyel kecsegtetnek az érzelmi iskolázó programok, fel kell tennünk a kérdést: a szükség óráján nem kellene-e valamennyi gyermeket megtanítani ezekre az alapvető életvezetési tudnivalókra? Mikor, ha nem most?

1 Interjút készítettem Karén Stone McCownnal a/Véze York Timesba (1993nov. 7.). 2 Karén F. Stone és Harold Q. Dillehunt: Self Science: Tbe Subject is Me (Santa Monica, Goodyear Publishing Go., 1978). 3 Gyermekbizottság: „Guide to Feelings", Second Step 4-5 (1992), 84. o. 4 A Gyermekfejlesztő Tervezet: 1. pl. Dániel Solomon és tsai: „Enhancing Children's Prosocial Behavior in the Classroom”, American Educational Research Journal (1988. tél). 5 A Head Start felzárkóztatási program előnyei: a High/Scope Oktatási Kutató Alapítvány jelentése, Ypsilanti, Michigan (1993. ápr.). 6 Érzelmi menetrend: Carolyn Saarni: „Emotional Competence: How Emotions and Relationships Become Integrated”; R. A. Thompson szerk., Socioemotional Development/Nebraska Symposium on Motiválton 36 (1990). 7 Beiskolázás és felső tagozatba lépés: Dávid Hamburg: Today’s Children: Creating a Future fór a Generation in Crisis (New York, Times Books, 1992). 8 Hamburg: Today’s Children, 171-2. o. 9 Hamburg: Today’s Children, 182. o. 10 Interjút készítettem Linda Lantierivel a New York Timesm\s (1992. márc. 3 )

424

11 Érzelmi nevelési programok mint elemi prevenció: Hawkins és tsai: Communities That Care. 12 Az iskolák mint gondoskodó közösségek Hawkins és tsai: Com- munities That Care. 13 A teherbe esést megúszó lány: Roger P. Weisberg és tsai: „Pro- moting Positive Social Development and Health Practice in Young Urban Adolescents”; M. J. Éliás szerk, SocialDecision-making in the Middle School (Gaithersburg, MD: Aspen Publishers, 1992). 14 Jellemépítés és erkölcsös viselkedés: Amitai Etzioni: The Spirit of Community (New York Crown, 1993)15 Morális leckék: Steven C. Rockefeller: /o/w Dewey: Religious Faith and Democratic Humanism (New York, Columbia University Press, 1991). 16 Jót tenni másokkal: Thomas Lickona: Educatingfor Character (New York, Bantam, 1991). 17 A demokrácia művészete: Francis Moore Lappé és Paul Martin DuBois: The

Quickening

of

America

(San

Francisco,

Jossey-Bass,

1994).

425

18 A jellem ápolása: Amitai Etzioni és tsai: Character Buildingfor a Democratíc, Civil Society (Washington, The Communitarian Network, 1994). 19 A gyilkossági ráta háromszázalékos emelkedése: „Murders Across Nation Rise by 3 Percent, bút Overall Violent Crime Is Down”, The New York Times (1994. május 2.). 20 A fiatalkori bűnözés ugrásszerű növekedése: „Serious Crimes by Juveniles Soar”,

Associated

Press

(1994.

július

25.).

„k” FÜGGELÉK

MI AZ EMÓCIÓ? Kitérnék arra, mit értek az emóció (érzelem) szón: több mint száz év óta próbálják pontos jelentését meghatározni a pszichológusok és filozófusok. Az Oxford English Dictionaryben feltüntetett betű szerinti jelentése „az elme, az érzés és a szenvedély bármely zaklatott, felindult állapota; indulatos, feszült lelkiállapot”. Felfogásom szerint az érzelem szó egy érzést jelöl a hozzá kapcsolódó gondolatokkal, pszichés és testi állapotokkal és cselekvési késztetésekkel. Száz- meg százféle érzelem létezik, vegyülnek, variálódnak, mutációik és árnyalataik keletkeznek. Az érzelemnek sok olyan finom árnyalata van, amelyre még szavunk sincsen. A kutatók váltig vitatják, hogy mely érzelmek minősülnek eleminek - mi tekinthető az érzelmek palettáján kéknek, pirosnak, sárgának, melyekből az összes többi árnyalat kikeverhető -, sőt megkérdőjelezik az elemi emóciók létét is. Egyes elméletalkotók alapvető érzelemcsaládokban gondolkoznak, bár nincs egyetértés abban, hogy melyek is ezek. íme a legáltalánosabban elfogadott kategóriák és néhány képviselőjük. Harag düh, felháborodás, neheztelés, méreg, ingerültség, méltatlankodás, harapósság, ellenszenv, bosszúság, sértődékenység, ellenségesség, véglete talán a beteges gyűlölködés és az erőszak. Bánat: gyász, bánkódás, levertség, borongás, melankólia, önsajnálat, magány, csüggedés, kétségbeesés, véglete a súlyos dep427

resszió. Félelem: szorongás, balsejtelem, idegesség, gondterheltség, riadalom, bizalmatlanság, óvatosság, nyugtalankodás, iszony, rémület, rettegés; patológiás esetben pánik és fóbia. Élvezet: boldogság, öröm, megkönnyebbülés, elégedettség, derű, tetszés, mulatság, büszkeség, érzéki gyönyör, mámor, elragadtatás, vágyteljesítés, kielégülés, eufória, szertelenség, eksztázis, véglete a mánia. Szeretet: elfogadás, szívélyesség, bizalom, jóság, vonzódás, odaadás, imádat, rajongás, agapé. Meglepetés: sokk, meghökkenés, ámulat, csodálkozás. Undor: lenézés, megvetés, gúny, viszolygás, averzió, nemtetszés, elutasítás. Szégyen: bűntudat, zavar, csalódottság, lelkifurdalás, megalázottság, megbánás, önemésztés, töredelem. Természetesen ez a lista korántsem igazít el tökéletesen az érzelmek kategorizálásánál. Hova tegyük például az olyan elegyeket, mint a féltékenység, amely harag is, ugyanakkor bánat és félelem is vegyül belé? Mi legyen az olyan erényekkel, mint a remény, a hit, a bátorság és a megbocsátás, a rendíthetetlcnség és a kiegyensúlyozottság? Mit kezdjünk a klasszikus vétkekkel, a kétkedéssel, az önelégültséggel, a lustasággal, a tompasággal - és az unalommal? Nincsenek egyértelmű válaszok; lankadatlanul folyik a vita az érzelmek kategorizálása tárgyában. Az érvelés, miszerint igenis létezik néhány középponti érzelem, részben Paul Ekmannak, a San Franciscó-i Kaliforniai Egyetem munkatársának a kutatásaira támaszkodik, aki felfedezte, hogy négy érzelemhez (a félelemhez, a haraghoz, a bánathoz és az élvezethez) kapcsolódó arckifejezést világszerte kultúrájuktól függetlenül felismernek az emberek, az írástudatlan népek is, akik vélhetőleg érintetlenek a mozitól vagy a tclcvíziő-

428

tói - ami általános érvényre utal. Ekman technikailag pontos arcfényképeket mutatott olyan távoli kultúrák képviselőinek is, amilyenek például az Új-Guineában élő forék, egy kőkorszaki körülmények között élő, isten háta mögötti hegyi törzs. Azt találta, hogy az emberek mindenütt ugyanazokat az alapvető érzelmeket ismerik fel. Alighanem Darwin volt az első, aki rámutatott az érzelmek mimikájának egyöntetűségére, s bizonyítéknak tekintette arra, hogy az evolúciós erők vésték ezeket a jelzéseket központi idegrendszerünkbe. Alapelvek tekintetében Ekmant követem, illetve azokat, akik az emóciókat családok, dimenziók szerint osztályozzák, s a fő családokat - harag, bánat, félelem, élvezet, szeretet, szégyen stb. kiindulásnak tekintem az érzelmi élet tömérdek árnyalatának számbavételénél. Valamennyi ilyen családnak van egy alapvető érzelmi magja, ahonnan rengeteg változata mutációk formájában szétterjed. A külső körön helyezkednek el a hangulatok, amelyek kevésbé kifejezettek, de tartósabbak az érzelemnél (viszonylag ritka a robbanásig hevült indulat egész nap, annál gyakoribb, hogy nyűgösek, mogorvák vagyunk, s ilyenkor könnyebben kiválthatók a harag kurtább rohamai). A hangulatok után a temperamentum következik, a hajlam egy bizonyos érzelemre vagy hangulatra: ettől melankolikus, félénk vagy vidám alaptermészetű valaki. S az ilyen érzelmi diszpozíciókon túl ott vannak még az emóciók zavarai, a klinikai depresszió, a csillapíthatatlan szorongás, amikor lehetetlennek látszik a kóros állapotból való szabadulás.

,B” FÜGGELÉK

AZ ÉRZELMI ELME SAJÁTOSSÁGAI Csak a közelmúltban sikerült megalkotni az érzelmi elme olyan tudományos modelljét, amely megmagyarázza, miért vezérlik tetteinket oly gyakran érzelmi indítékok - hogyan lehetünk egyik pillanatban józan észlények, a másikban irracionális ösztönlények -, illetne az érzelmek sajátos okait és logikáját. A pszichikum érzelmi aspektusával kapcsolatos legeredményesebb kutatásokat egymástól függetlenül végezte Paul Ekman, a San Franciscó-i Kaliforniai Egyetem Emberi Interakció Laboratóriumának vezetője és Seymour Epstein, a Massachu- settsi Egyetem klinikai pszichológusa.1 Ekman és Epstein más és más tudományos bizonyítékokat mérlegelt, de ketten együtt kínálják azoknak az alapvető sajátságoknak a listáját, amelyek megkülönböztetik az érzelmeket a lelki tevékenység más válfajaitól.2

GYORS, DE PONGYOLA REAKCIÓ Az érzelmi elme sokkal gyorsabban dolgozik, mint a racionális elme, akcióba lép anélkül, hogy egy pillanatig is mérlegelné, mit cselekszik. Ez a gyorsaság áll útjába a gondolkodó elmére jellemző szándékos, elemző reflexiónak. Az evolúció során ez a gyorsaság bizonyára a legalapvetőbb döntéssel függött össze, hogy mire kell figyelni, és például a más állattal való szembekerüléskor olyan, a pillanat törtrésze alatt hozott döntésekkel, hogy melyikük eszi meg a másikat. Ha egy lény túl sok időt vesztegetett a mérlegelésre, nem 430

sok esélye maradt lelassult génjeit utódokra származtatni. Az érzelmi elme által elindított cselekvésekre rendkívüli magabiztosság jellemző, olyan végletekig leegyszerűsítő szemlélet folyományaként, amin a racionális elme csak hüledezni tud. Ha elül a vihar, sőt gyakran már előbb belénk villan: „Ezt meg miért csináltam?” - annak jeleként, hogy a racionális elme is éledezik, de nem ér nyomába a fürge érzelmi elmének. Az érzelmet kiváltó momentum és az érzelem kitörése közt szinte nincs is intervallum, az érzékelésbecslő mechanizmus tehát agyi mércével is kivételesen gyors, beéri ezredmásodper- cekkel. A cselekvés szükségességéről bizonyára automatikusan határoz, olyan sebesen, hogy tudatosan nem is észleljük.3 Az érzelmi reakciónak ez az elnagyolt fajtája erőt vesz rajtunk, mielőtt kapcsolhatnánk, hogy voltaképpen mi is történik. Az érzékelésnek ez a gyorsított módozata időt takarít meg, de feláldozza a pontosságot; az első benyomás legfeltűnőbb vonásaira reagál. Egyszerre, összességében fogad be mindent, s nem szán időt a gondos elemzésre. A benyomást a legszembeszökőbb elemek uralják, s a részletek józan kiértékelése háttérbe szorul. A nagy előny, hogy az érzelmi elme egy szempillantás alatt képes számba venni az érzelmi realitásokat (a másik dühös, a másik hazudik, a másik elkeseredett valamitől), és intuitív villámítéletekkel figyelmeztet, kitől óvakodjunk, kiben bízzunk, ki van bajban. Az érzelmi elme vészjelző radarunk, egy-egy ilyen döntést a racionális elmétől várni szarvashiba, esetenként végzetes, s ha a törzsfejlődés során elődeink így tettek volna, talán a világon se lennénk. A hátulütő, hogy ezek a hirtelen benyomások, rögtönzött ítéletek tévesek, félrevezetőek is lehetnek. Paul Ekman felveti, hogy ezeknek az érzelmeknek a jelentőségét éppen az adja, hogy szélsebesen törnek ránk, mielőtt észbe kaphatnánk: mozgósítanak, hogy a sürgető eseményre kétkedés, mérlegelés nélkül reagáljunk. Ekman rendszert dolgozott ki az érzelmek leolvasására a mimika rezdüléseiből, és az arcon alig fél másodperc alatt átsuhanó mikroemóciókat is képes tetten érni. Ekman és munkatársai felfedezték, hogy az érzelem ezred431

másodpercekkel a kiváltó esemény után jelentkezik az arcizmok elmozdulásában, és egy adott érzelemmel kapcsolatos élettani reakciók - a véráramlás, a szívritmus fokozódása - sem igényelnek a másodperc törtrészénél hosszabb időt. Ez a sebesség mindenekelőtt az olyan heves érzelmeknél érvényesül, mint a rémület vagy a hirtelen fenyegetettség. Ekman úgy tartja, hogy technikai értelemben az érzelem robbanásig csak pár másodperc erejéig hévül, nem tart percekig, órákig, napokig. Szerinte az alkalmazkodóképesség károsodna, ha az agyban és a szervezetben a változó körülményektől függetlenül állandósulna valamely érzelem. Ha egy esemény kiváltotta érzelmek azután is uralkodóak maradnának, hogy a helyzet megváltozott, és nem követnék, ami körülöttünk zajlik, aligha irányíthatnák hatékonyan cselekedeteinket. Az érzelem időtartamát a kiváltó ok tartóssága növelheti meg, példa erre a gyász, amit szerettünk elvesztése von maga után. Ha egy érzelem órákon át fennmarad, többnyire hangulatról van szó, tompított formában. A hangulatok megadják az érzelmi alaptónust, de érzékelésünket és tetteinket nem alakítják olyan erővel, mint az érzelem hevének magas hőfoka.

ELŐBB ÉRZÜNK, AZTÁN GONDOLKODUNK Mivel a racionális elme egy-két másodpercnyi hátrányban van felfogás és válasz tekintetében az érzelmi elméhez képest, egy érzelmi szituációban a szív adja az első lökést, nem a fej. Létezik az érzelmi reakciónak egy második fajtája is, amely több időt vesz igénybe az expresszmódozatnál, gondolatainkban főzzük, alakítgatjuk, mielőtt érzéshez vezetne. Ennél az érzelmi reakciónál szélesebb a kitekintés; gondolatainknak - tudatunknak kulcsszerepe van abban, hogy milyen érzelem gerjed bennünk. Kiértékelünk egy helyzetet - „átver ez a taxis”, „tüneményes ez a kisbaba” -, s erre következik a megfelelő érzelmi magatartás. Ebben a lassúbb szekvenciában a tökéletesen artikulált gondolat megelőzi 432

az érzelmet. A bonyolultabb érzelmek, mint a feszélye- zettség vág}' az aggodalom a közelgő vizsga miatt ezen a lassúbb útvonalon haladnak, és kibontakozásukhoz másodpercek, percek kellenek ezek gondolat szülte emóciók. A gyorsreakció-szekvenciában ellenben az érzelem minden jel szerint megelőzi a gondolatot, vagy egyidejű vele. Ez a gyorstüzelő módozat a fennmaradást szolgálta. A gyors döntés ezt tudja: egy pillanat alatt csatasorba állít. Legelemibb érzelmeink önkéntelen reakciók; nem dönthetünk afelől, hogy mikor törnek ránk. ,A szerelem - írta Stendhal - olyan, mint a láz, akaratunktól függetlenül jön ránk vagy múlik el.” De nemcsak a szerelem söpör végig rajtunk így, hanem a harag, a félelem is, inkább megtörténnek velünk, mintsem akarnánk őket. Ez alibiként is szolgálhat. Ekman megjegyzi, hogy az emberek azért mentegethetik tetteiket azzal, hogy érzelmi felindulásból cselekedtek, mert „valóban nem választhatjuk meg érzelmeinket”? Ahogyan létezik gyors és lassú út az emóciókhoz - az egyik a közvetlen érzékelésen, a másik az elemző reflexión keresztül -, vannak „meghívott” emóciók is. Példa erre a szándékosan manipulált érzelem, a színészi rutin, amely akaratlagosan fej könynyeket a szomorú emlékekből. A színészek csupán ügyesebben élnek legtöbbünknél az érzelem másik pályájával, amikor a gondolatokon keresztül érzünk. Bár nem egykönnyen módosíthatjuk, hogy mely érzelmet vált ki egy bizonyos gondolat, többnyire módunkban áll megválasztani, mire gondolunk - és nem is hevertetjük parlagon ezt a lehetőséget. A szexuális fantáziák szexuális gerjedelmet idézhetnek elő, a boldog emlékek felvidítanak, a borús gondolatoktól magunkba szállunk.

A SZIMBOLIKA: GYERMEKI REALIZMUS Az érzelmi elme logikája asszociációs; a realitást jelképező vagy az emlékét megidéző kiragadott elemeket azonosnak tekinti magával a realitással. Ezért hatnak a hasonlatok, metaforák, képek közvetlenül az érzelmi elmére, miként a művészetek is - regény, film, költészet, dal, színház, opera. A nagy térítők, mint Buddha 433

vagy Jézus, szintén az érzelmek nyelvén szólva érintették meg követőik szívét, példázatokkal, tanmesékkel, történetekkel tanítottak. A vallási szimbolika és rituálé racionális szempontból nem állja meg a helyét, a szív idiómája. A szív - az érzelmi elme - logikáját jól ragadja meg Freud elképzelése az „elsődleges folyamat”-okról: ez a vallás, a költészet, a pszichózis, a gyermekek, az álom és a mítosz logikája. (Joseph Campbell szavaival: „Az álmok magánmítoszok, a mítoszok közös álmok”.) Az „elsődleges folyamat” ad kulcsot olyan művek megfejtéséhez, mint Joyce Ufyssese. kz „elsődleges folyamat” által meghatározott gondolkodásmódnál laza asszociációk határozzák meg az elbeszélés menetét; a tárgyak más tárgyakat jelképeznek; egy érzés kiszorít, behelyettesít egy másikat; teljes egészek részeikbe sűrítődnek Nincs időbeliség, az ok-okozat törvényszerűségei nem érvényesek. Az elsődleges folyamat csak igent ismer, minden lehetséges. A pszichoanalitikus módszer részben azzal foglalkozik, hogy megfejtse, kibogozza a jelentésekben e behelyettesítéseket. Ilyen logikával, ilyen törvényszerűségekkel, amikor egy elem jelképezhet egy másikat, az érzelmi elme nem érzi szükségét, hogy a dolgokat objektív identitásukban meghatározza, csak az számít, hogy milyennek érzékeli őket; a dolgok számára azok, aminek látszanak. Annál, hogy egy dolog valójában „mi”, jóval fontosabb, hogy mire emlékeztet. Az érzelmi életben az identitások hoíogramszerűek lehetnek: egy részelem a teljes egészet megidézi. Seymour Epstein megállapítja, hogy míg a racionális elme logikusan köti egymáshoz az okot és az okozatot, az érzelmi elme szeszélyesen kapcsol össze bármit csupán feltűnő, hasonló jegyek alapján.5 Az érzelmi elme sok szempontból gyermeki, s ez annál inkább így van, minél hevesebb az érzelem. Gondolkodása egyrészt kategorikus, minden fekete vagy fehér számára, köztes árnyalat nincs; így reagálhat egy ballépésre valaki olyanformán, hogy „Mindig rosszat mondok”. Látásmódja abban is gyermeki, hogy megszemélyesített, az eseményeket csak a saját szempontjából 434

képes látni, mint a gépkocsivezető, aki a baleset után így magyarázkodott: „Az a villanypózna egyenesen nekem jött.” Gyermeki az önmegerősítés vonatkozásában is, elnyomja, tudomásul sem veszi azokat az emlékeket vagy tényeket, melyek alááshatnák meggyőződését, és kapva kap mindazon, ami alátámasztja. Az racionális agy hiedelmei feltételesek; bizonyítékok alapján feladhatja meggyőződését, és másmilyenre válthatja objektív adalékok alapján mérlegel. Az érzelmi agy viszont feltétlenül ragaszkodik hiedelmeihez, s az ezzel ellentétes bizonyítékokat lesöpri. Ezért annyira nehéz józan érveléssel befolyásolni azt, aki érzelmileg zaklatott: logikailag hiába támadhatatlan az okfejtés, súlytalan, ha a pillanatnyi érzelmi meggyőződésnek ellentmond. Az érzelmek önmagukat igazolják, sajátos érzékeléssel, „bizonyíték”okkal.

A JELENRE KÉNYSZERÍTETT MÚLT Ha egy esemény valamely tényezője hasonlónak tetszik az érzelmi elme számára egy érzelmi töltésű, múltbeli emlékhez, azokkal az érzelmekkel reagál, melyek a felidézett eseménnyel jártak. Az érzelmi elme úgy reagál a jelenre, mintha a múlt lenne.6 A baj az, hogy különösen szélsebes, automatikus becslés esetében megfeledkezünk arról, hogy a hajdani helyzet időközben megváltozott. Aki gyötrelmes gyerekkori bántalmazások közepette azt tanulta, hogy a dühös arckifejezésre heves félelemmel és utálattal reagáljon, ezt a reakciót bizonyos mértékig felnőttkorában is megőrzi, bár ugyanez akkor már nem feltétlenül jelent rá nézve fenyegetést. Ha az érzelmek erősek, a kiváltott reakció nyilvánvaló. De az érzelmek lehetnek homályosak, bonyolultak is, s ilyenkor nem mindig vagyunk tisztában azzal, hogy érzelmi reakció dolgozik bennünk, holott erősen színezi viselkedésünket az adott pillanatban. Az aktuális gondolatok és reakciók hajdaniak színezetét öltik magukra, holott úgy tetszhet, minden a konkrét körülmé435

nyekből fakad. Érzelmi elménk saját ügye szolgálatába állítja a racionális elmét, s a jelenre hivatkozva magyarázzuk - racionalizáljuk - érzelmeinket és reakcióinkat, s az érzelmi emlék befolyását nem érzékeljük. Ilyenkor sejtelmünk sincs, hogy valójában mi zajlik, miközben szentül hisszük, hogy kristálytisztán átlátunk mindent. Ezekben a pillanatokban az érzelmi elme magával sodorja a racionális elmét, és kényszeríti, hogy neki dolgozzon.

ÁLLAPOTSPECIFIKUS VALÓSÁG Az érzelmi agy működése nagyrészt az adott állapot függvénye, az éppen felfutó érzelem határozza meg. Romantikus lelkiállapotban egészen másképpen gpndolkozunk és cselekszünk, mint dühösen vagy csüggedten; az érzelmek dinamikájában valamennyi külön gondolat-, reakció- sőt emlékkészlettel bír. Ezek az állapotspecifikus készletek a heves felindulás pillanataiban kapják a legnagyobb hangsúlyt. Többek közt a szelektív memória is jelzi az ilyen készletek aktivizálódását. Egy érzelmi szituációra az agy részben úgy reagál, hogy átrendezi az emlékeket, a lehetséges reakciómódokat, hogy a legaktuálisabbak kerüljenek előtérbe mint legkönnyebben bevethetőek. Mint már láthattuk, a fő érzelmek mindegyikének megvan a biológiai védjegye, azoknak az elsöprő testi változásoknak a mintája, amely a szervezeten úrrá lesz az érzelem felfutása közben, illetve az egyedi jelzéseké, amelyeket az érzelem hatása alatt a test automatikusan kibocsát.7

1 Seymour Epstein „tapasztalati tudattalan” modelljéről többször is írtam -A New York Timesba, és ez az összefoglalás nagyrészt a vele folytatott beszélgetésekre, hozzám írt leveleire támaszkodik, továbbá folyóiratközleményére:

„íntegration

of

the

Cognitive

and

Psychodynamic

l'nconscious” (American Psychologist 44,1994), illetve Archíe Brods- kyval közösen írt könyvére: Yon are Smarter Than You Think (Okosabb vagy, mint

436

hinnéd) (New York, Simon and Schuster, 1993). A tapasztalati elme általuk megalkotott modelljéből sokat merítek, de a saját értelmezésem szerint. 2 Paul Ekman: „An Argument fór the Basic Emotions”, Cognition and Emotion 6,1992,175 o. Az érzelmeket megkülönböztető vonások listája valamivel hosszabb, de a felsoroltak vágnak a témánkhoz. 3 Ekman: i. mű, 187. o. 4 Ekman: i. mű, 189. o. 5 Epstein, 1993, 55. o. 6 J. Toobey és L. Cosmides: „The Pást Explains the Present: Emotional Adaptations and the Structure of Ancestral Environments”, Elbo- logy and Sociobiology 11, 418—9. o. 7 Bár nyilvánvalónak tetszhet, hogy valamennyi emóciónak megvannak a maga biológiai mintái, az érzelem pszichofiziológiáját tanulmányozók számára ez korántsem magától értetődő. Egyelőre szakmai vita tárgya, hogy az érzelmi felfokozottság alapvetően ugyanaz-e minden érzelemnél, vagy hogy megállapíthatók-e egyéni minták. Nem bocsátkozom a vita részleteibe, de azok szemszögéből tárom az olvasó elé, akik szerint a fő emóciók mindegyikéhez egyedi biológiai profil társid.

,C” FÜGGELÉK

A FÉLELEM IDEGRENDSZERI HÁLÓZATA Az amygdala központi jelentőségű a félelemnél. Amikor egy ritka agybetegség a neurológusok által S. M.-ként megjelölt betegnél elpusztította az amygdalát (de a többi agyi szerkezet ép maradt), mentális repertoárjából eltűnt a félelem. Többé nem tudta azonosítani a félelem kifejezését mások arcán, és maga is képtelenné vált a félelem kifejezésére. Neurológusa megfogalmazása szerint: „Ha valaki pisztolyt szegezne S. M. halántékához, értelmével világosan látná, hogy oka van félni, de nem érez- ne 437

félelmet, mint maga vagy én.” Az idegtudomány képviselői alighanem a félelem pályáit térképezték fel idáig a legrészletesebben, de erről az érzelemről sincs még teljes képünk. A félelem nagyon alkalmas az emóció idegrendszeri dinamikájának szemléltetésére. A félelemnek kiemelkedő szerep jutott az evolúció során: a túlélés szempontjából tálán nincs is jelentősebb emóció. A modern időkben a céljavesztett félelem persze nagy keresztje a mindennapi életnek, nyakunkba sózza a nyugtalanságot, a szorongást, a hétköznapi gondterheltség válfajait - szélsőséges, beteges megnyilvánulásai pedig a pánikrohamok, a fóbiák vagy a kényszeres-rögeszmés zavar. Tegyük fel, hogy valaki éjszaka egyedül tartózkodik otthon, olvasgat, és hirtelen robajt hall a szomszéd szobából. Ami a rákövetkező pillanatokban lejátszódik az agyban, rávilágít a félelem idegrendszeri hálózatának működésére és az amygdala vészjelző szerepére. Az első agyi pálya a hangot csupán mint nyers fizikai hullámokat fogadja be, s az agy nyelvére fordítva az információt, éber állapotba hoz. A pálya a fültől az agytörzshöz, onnan a talamuszhoz vezet. Itt kettéágazik: egy keskenyebb nyúlvány vezet tovább az amygdalához és a mellette elhelyezkedő hippocampushoz, a másik, szélesebb pálya a hallókéreghez visz a halántéklebenyben, ahol a hangok osztályozása, értelmezése történik. A hippocampus, a memória döntő fontosságú tárolóegysége, gyorsan összehasonlítja a „robajt” a hasonló élményekkel, hogy vajon ismerős-e - vajon nem azonosítható-e nyomban. Közben a hallókéreg kifinomultabban elemzi a neszt, hogy rájöjjön, mi okozza - talán a macska? A szél csapta be a spalettát? Vagy idegen jár a házban? A hallókéreg hipotézist alkot - lehet, hogy a macska sodorta le az asztali lámpát, de az sem kizárt, hogy idegen jár a házban - és üzen az amygdalának és a hippocampus- nak, melyek gyors összehasonlítást végeznek rokon emlékekkel. Ha a következtetés megnyugtató (a spaletta mindig becsapódik, ha nagy a szél), a készenléti állapotból nincs továbblépés a következő szintre. De ha a bizonytalanság változatlan, az amygdala, 438

a hippocampus és a prefrontális kéreg között vibráló következő áramkör fokozza az éberséget, és rögzíti a figyelmet, hogy még eltökéltebben igyekezzék az illető azonosítani a nesz forrását. Ha ez a tüzetes elemzés sem hoz megnyugtató választ, az amygdala riadóztat, központi területe működésbe hozza a hipo- talamuszt, az agytörzset és a vegetatív idegrendszert. A balsejtelemnek, a tudatküszöb alatti szorongásnak ebben a pillanatában válik nyilvánvalóvá az amygdalának mint központi vészjelző rendszernek a nagyszerű felépítése. Az amygdala valamennyi neuronkötegének meghatározott leágazásai vannak, a különféle idegi átvivőanyagokra beállt receptorokkal: az olyan biztonsági rendszerre emlékeztet, ahol az ügyeletes ugrásra kész, hogy azonnal telefonáljon a tűzoltóknak, a rendőrségnek és egy szomszédnak, ha vészjelzés fut be valahonnan Ki amygdala különböző területei más és más információkat fogadnak. Az amygdala oldalsó magjába futnak be a nyúlványok a talamuszból, illetve a halló- és látókéregből. A szagok a szaglószerven keresztül az amygdala cortico-mediális területére érkeznek, az ízek és a zsigerek jelzései a központi területre. E jelek jóvoltából válhat az amygdala éber őrszemmé, amely figyelemmel kísér minden érzéki tapasztalatot. Az amygdalából nyúlványok indulnak ki az agy valamennyi fő területére. A központi és középső területeitől összeköttetés van a hipotalamusz azon területeihez, ahol a szervezet vészhelyzetre reagáló anyaga, a corticotropin-kibocsátó hormon (CR1I) termelődik: ez indítja el a „harc vagy menekülés” reakciót egy sor más hormon áradatával. Az amygdala bazális területe ágazik a corpus striatumhoz, s bekapcsolódik az agy mozgást szabályozó rendszerébe. A közeli központi magon keresztül pedig a vegetatív idegrendszernek jelez az amygdala a medullán keresztül, s szerteágazó reakciók egész sorát indítja el a szív- és érrendszerben, az izmokban, a bélben. Az amygdala alsó-oldalsó területéről leágazások visznek a cingulate cortexhez és a „központi szürke” rostokhoz: ezek a sejtek szabályozzák a nagy vázizmokat. Ezektől a sejtektől acsarog a 439

kutya, púpozza fel a hátát a macska, a felségterületére betolakodottat fenyegetve. Az embernél ugyanezek a pályák okozzák a hangszalagrögzítő izmok feszülését: így keletkezik a riadt, magas hang. Az amygdalából a locus ceruleushoz is vezet pálya az agytörzsben: ez termeli a norepinefrint (amit „noradrenalin”-nak is neveznek), és szétszórja az agyban. A norepincfrin élénkíti az agyi területek általános reakciókészségét, érzékenyebbé teszi az érzékelőpályákat. A norepinefrin átitatja az agykérget, az agytörzset, magát a limbikus rendszert is, lényegében feszült állapotba hozza az agyat. Most már egy közönséges nyikorgás hallatán is megremegtet a félelem. E változások legtöbbjét nem érzékeljük tudatosan, tehát a félelem sem tudatosul. De amint belénk hasít - vagyis felszínre tör az addig tudattalan szorongás -, az amygdala újabb szerteágazó reakciókat rendel el. Jelez az agytörzs sejtjeinek, hogy az arckifejezést riadtra formálják, feszültté, ugrásra késszé tegyenek, a levegőben megállítsák a fölösleges mozdulatokat, felpörgessék a szívritmust, megemeljék a vérnyomást, lelassítsák a légzést (megfigyelhetjük, hogy a ránk törő riadalom első pillanatában visszafojtjuk a lélegzetünket, hogy tisztábban halljuk a rémítő neszt) S ez csak egy a sok, gondosan összehangolt változásból, melyekkel az amygdala és a vele összeköttetésben álló területek az agyat válságos helyzetében igazgatják. Mindeközben az amygdala a hozzá kapcsolódó hippocampusszal együttműködve utasítja a sejteket, hogy kulcsfontosságú idegi átvivőanyagokat bocsássanak ki, például megindítsák a dopamin ürítését, amely a félelemforrásra - a furcsa zajra összpontosítja a figyelmet, és készenlétbe helyezi az izmokat a megfelelő reakcióra. Ugyanakkor az amygdala a látásért-figyelemért felelős érzékelőterületeknek is jelez, biztosítva, hogy a szem a vészhelyzetnek leginkább megfelelően irányuljon. A kéreg memóriarendszerei is átrendeződnek, hogy az érzelmi szükséghelyzetben leginkább érdekes tudás és emlék könnyen előhívható legyen, s elsőséget élvezzen adott pillanatban érdektele440

nebb gondolatmenetekkel szemben. Ha ezek a jelzések megtörténtek, kiteljesedik a félelemreakció: az ember érezni kezdi a jellegzetes feszültséget a beleiben, egyre sebesebben zakatol a szív, a nyak és a váll izmai összerán- dulnak, vagy reszketnek a végtagok, földbe gyökerezik a láb, feszülten fülelünk további neszekre, és egymást kergetik a gondolataink, hogy miféle veszélyek leselkednek ránk, mit tehetünk ellenük. A teljes szekvencia - meglepetés, bizonytalanság, balsejtelem, félelem - bő egy másodperc alatt zajlik le. (További információért 1. Jerome Kagan: Galen’s Propbecy, New York, Basic Books, 1994).

441

„D” FÜGGELÉK

W. T. GRANT-MUNKACSOPORT: A PREVENCIÓS PROGRAMOK HATÉKONY TÉNYEZŐI A hatékony programok kulcsfontosságú tényezői egyebek között: ÉRZELMI KÉSZSÉGEK Az érzések azonosítása és megnevezése. Az érzések kifejezése. Az érzések intenzitásának felmérése. Az érzések kezelése. A vágyteljesítés késleltetése. Az indulatok ellenőrzése. Stresszcsökkentés. Az érzések és a cselekedetek közötti különbség felismerése. KOGNITÍV KÉSZSÉGEK Én-beszélgetés - „belső párbeszéd” egy téma rendezésére, a saját magatartás vitatására vagy megerősítésére. Társas jelzések leolvasása és értelmezése - felismerni a társas befolyás hatását a saját viselkedésre és a tágabb közösség szemszögéből tekinteni önmagunkra. Alkalmazni a problémamegoldás és a határozathozatal bevált lépéseit - vagyis az indulat megfékezését, a cél kitűzését, a lehetséges cselekvésmódok azonosítását és a következmények felmérését.

442

Megérteni mások szempontjait. Tudomásul venni a magatartási normákat (hogy mi elfogadható magatartás és mi nem). Pozitív életszemlélet. Öntudat - például saját lehetőségeink reális megítélése. MAGATARTÁSI KÉSZSÉGEK Nem verbális kommunikáció - szemkontaktus, kifejező mimika, hanghordozás, gesztusok stb. Verbális kommunikáció - világosan megfogalmazott óhajok, a kritika megszívlelése, a negatív befolyással szembeni ellenálló képesség, mások meghallgatása, segítése, pozitív kortárs csoportokhoz való csatlakozás. Forrás: a W. T. Grant-munkacsoport a társas kompetencia iskolákban történő terjesztéséről; a drog és alkoholizmus prevenció anyagai; 1. Dávid Hawkins és tsai: Communities That Care (San Francisco, Jossey-Bass, 1992).

„E” FÜGGELÉK

AZ ÖNISMERET TANANYAGA FŐ PONTJAI: Öntudat: önmagunk megfigyelése, érzéseink azonosítása, érzelmi szókincs kialakítása, a gondolatok, érzelmek, viselkedésmódok kapcsolatának ismerete. Személyes döntéshozatal: cselekedeteink áttekintése, a következmények felmérése; döntéseink gondolati vagy érzelmi indíttatásának ismerete; e felismerések hasznosítása szexszel, droggal kapcsolatosan. Az érzelmek kezelése: a belső monológ nyomon követése, a negatív tartalmak, pl. az önbecsmérlés tetten érése; tudatosítani, hogy mi rejlik egy érzés mögött (pl. sértettségből születő harag), tájékozottság a félelmek, szorongások, a harag és a bánat oldásának módozatait illetően. Stresszkezelés: a testgyakorlás, az irányított fantázia, a relaxációs módszerek nyújtotta lehetőségek. Empátia: mások érzelmeinek, gondjainak megértése, a szempontjaikkal való azonosulás; az emberek érzelmi különbözőségének tudatosítása. Kommunikáció: hatékony párbeszéd az érzelmekről: jó meghallgatás, jó kérdezés; megkülönböztetni más tetteit és szavait attól, hogy magunk milyen reakcióval fogadjuk, hogyan ítéljük meg; „én”-üzenetek kárhoztatás helyett.

444

Feltárulkozás: a nyíltság megbecsülése, a bizalom kiépítése egy kapcsolatban; tudni, hogy mikor hozakodjunk elő bizalmas érzéseink kifejezésével. Tisztánlátás: saját érzelmi életünk és reakcióink mintáinak azonosítása, ugyanezek felismerése másoknál. Önmagunk elfogadása: öntudat, önmagunk pozitív megítélése; erősségek és fogyatékosságok felismerése; tudjunk nevetni önmagunkon. Személyes felelősségérzet: felelősségvállalás; felismerni a döntések és tettek következményeit, érzelmeink, hangulataink vállalása, elkötelezettségben való kitartás (pl. tanulásnál). Határozottság: fenntartásaink, érzelmeink kinyilvánítása düh vagy passzivitás nélkül Csoportdinamika: együttműködés, tudni, mikor, hogyan kell irányítani vagy engedelmeskedni. Konfliktusmegoldás: méltányos küzdelem más gyerekekkel, szülőkkel, tanárokkal; a kompromisszumkötés „mindkét fél nyertes” modelljének gyakorlása. Forrás: Karén F. Stone, Harold Q. Dillehunt: SelfScience. The Subject Is Me (Santa Monica, Goodyear Publishing Co., 1978).

„F” FÜGGELÉK

TÁRSAS ÉS ÉRZELMI TANULÁS: EREDMÉNYEK Child Development Project (Gyermekfejlődési projekt) Erié Schaps, Fejlesztő Kutatóközpont, Oakland, Kalifornia A felmérést észak-kaliforniai iskolákban iskola-előkészítő osztálytól hatodik osztályig végezték független szakértők, kontroliiskolákkal való összevetéssel. EREDMÉNYEK Több felelősségérzet Nagyobb határozottság Fokozott népszerűség és kezdeményezőkészség Jobb beilleszkedés, nagyobb segítőkészség Mások jobb megértése Több figyelmesség, gondosság Több közösségi stratégia a személyes problémák megoldására Nagyobb harmónia Több demokratizmus Jobb konfliktusmegoldó készség Források: E. Schaps és V. Battistich: „Promoting Health Development Through School-Based Prevention: New Approaches”, OSAP Prevention Monograph, no. 8: Preventing Adolescent Drug Use: From Tbeory to Practice. Erié Gopelrud szerk Rock- ville, MD: Oífice of Substance Abuse Prevention, U. S. Dept. of Health and Humán Services, 1991. 446

D. Solomon, M. Watson, V. Battistich, E. Schaps és K. De- kicchi: „Creating a Caring Community: Educational Practices That Promote Children’s Prosocial Development”, F. K. Oser, A. Dick,J.-L. Patry szerk Effective and responsible Teaching: The New Synthesis (San Francisco, Jossey-Bass, 1992).

PATHS Mark Greenberg, Fást Track Project, Washingtoni Egyetem. Seattle-i iskolákban történt a kiértékelés, elsőtől ötödik osztályig, tanárok által, akik kontrollcsoportokkal végeztek összehasonlítást 1. normál osztályba járó tanulók, 2. süket tanulók, 3- korrekciós osztályba járó tanulók. EREDMÉNYEK A társas kognitív készségek javulása Javulás az érzelmek felismerésében és megértésében Jobb önkontroll A kognitív feladatok megoldásának jobb megtervezése Megfontoltabb cselekvés Hatékonyabb konfliktusoldás Jobb légkör az osztályteremben KÜLÖNLEGES BÁNÁSMÓDOT IGÉNYLŐ' TANULÓK Javult az osztálytermi magatartás az alábbi vonatkozásokban: Frusztrációtűrés Társas fellépés Feladatra irányulás Kortárskapcsolatok Önzetlenség Barátságosság Önkontroll

AZ ÉRZELMI FELFOGÓKÉPESSÉG JAVULÁSA Jobb érzelemfelismerés Jobb címkézés A gyerekek kevesebb szomorúságról és depresszióról számoltak be Kevesebb szorongás, visszahúzódás Források: Conduct Problems Research Group (Magatartási Problémák Kutatócsoport): „A Developmental and Clinical Módéi fór the Prevention of Conduct Disorder: The Fást Track Program”, Development and Psychopathology 4 (1992) M. T. Greenberg, C. A. Kusche: Promoting Social and Emo- tional Development in Deaf Children: The PATHS Project (Seattle, University of Washington Press, 1993) M. T. Greenberg, C. A. Kusche, E. T. Cook, J. P. Quamma: „Promoting Emotional Competence in School-Aged Children: The Effects of the PATHS Curriculum”, Development and Psychopathology 7 (1995) Seattle Social Development Project (Seattle-i társas fejlesztési program) J. Dávid Hawkins, Társas Fejlesztési Kutatócsoport, Washingtoni Egyetem Seattle-i elemi és középiskolákban értékelték ki független vizsgálattal, objektív mércék alapján, a programban részt nem vevő iskolákkal való összevetéssel. EREDMÉNYEK Pozitívabb viszony a családhoz és az iskolához A fiúk részéről kevesebb agresszió, a lányok részéről kevesebb önpusztítás A gyengén teljesítő tanulók soraiból kevesebb eltiltás és kicsapás Kisebb hajlandóság a droghasználatra Kevesebb törvényszegés Magasabb pontszám a standard teljesítményteszteknél 448

Források: E. Schaps, V. Battistich: Egészségvédelem iskolai prevenció révén. J. D. Hawkins és tsai: „The Seattle Social Development Project”, J. McCord, R. Tremblay szerk. ThePrevention ofAnti- social Behaviour in Children (Gyermekek antiszociális magatartásának megelőzése) (New York, Guilford, 1992) J. D. Hawkins, E. Von Cleve, R. F. Catalano: „Reducing Early ChildhoodAgression: Results of a Primary Prevention Program”, Journal of the American Academy of Child and Adolescent Psychiatry 30, 2 (1990, 208-17. o. J. A. O’Donnell, J. D. Hawkins, R. F. Catalano, R. D. Abbott, L. E. Day: „Preventing School Failure, Drug-L'se and Delinquency Among Low-Income Children: Effects of a Long-Term Prevention Project in Elementary Schools”, American Journal of Orthopsychiatry 65 (1994) Yale-New Haven Social Competence Promotion Program (Társas kompetencia fejlesztési program, Yale, New Haven) Roger Weissberg, Illinois-i Egyetem, Chicago A kiértékelés New Haven-i nyilvános iskolákban történt 5-8. osztály között, független megfigyelők által, diákok és tanárok beszámolói alapján, kontrollcsoport-vizsgálattal. EREDMÉNYEK A problémamegoldó készségek javulása Szorosabb kortárskapcsolatok Jobb indulatkontroll Jobb magaviselet A személyes kötődés és a népszerűség javulása Fokozott megbirkózási képesség Az interperszonális problémák ügyesebb kezelése A szorongásokkal való könnyebb megküzdés Kevesebb törvénysértés A konfliktusmegoldó készség javulása

449

Források: M. J. Éliás, R. P. Weissberg : „School-Based Social Competence Promotion as a Primary Prevention Strategy: A Tale of Two Projects”, Prevention in Humán Services 7, 1 (1990) 177-200. o. M. Caplan, R. P. Weissberg, J. S. Grober, P. J. Sivo, K. Grady, C. Jacoby: „Social Competence Promotion with Inner-City and Suburban Young Adolescents: Effects of Social Adjustment and Alcohol Use”, Journal of Consulting and Clinical Psychology 60,1 (1992), 56-63. o. Resolving Conflict Creatively Program (Kreatív Konfliktusmegoldás Program) Linda Lantieri, Kreatív Konfliktusmegoldási Program, Országos Központ, New York City A kiértékelés New York-i iskolákban történt az iskola-előkészítő osztálytól a 12. osztályig, tanárok program előtti és program utáni véleményezése alapján. EREDMÉNYEK Kevesebb erőszak az osztályban Kevesebb szóváltás az osztályban Gondoskodóbb légkör Több empátia A kommunikációs készségek javulása Forrás: Metis Associates Inc., The Resolving Conflict Creatively Program: 1988-1989- Summary of Significant Findings of RCCP New York Site (New York, Metis Associates, 1990. május) Improving Social Awareness - Social Problem Solving Project (Szociális érzékenységet növelő, társas problémákat megoldó projekt) Maurice Éliás, Rutgers Egyetem A kiértékelés Newjersey-i iskolákban történt az iskola-előkészítő osztálytól hatodik osztályig, tanári és kortárs vélemények, illetve az iskolai nyilvántartás alapján, nem résztvevőkkel összevetve. 450

EREDMÉNYEK Nagyobb érzékenység mások érzelmei iránt A magatartás következményeinek jobb felmérése A társas helyzetek jobb „betájolása”, a megfelelő viselkedés jobb megtervezése Magasabb önbecsülés A közösség szempontjából kedvezőbb magatartás Fokozott támaszkeresés a kortársak részéről Zökkcnőmentesebb felső tagozatba lépés Kevesebb antiszociális, önpusztító, zavart viselkedés (még középiskolás korban is) A tanulási módszerek jobb elsajátítása Jobb önkontroll, társas tudatosság, társas döntéshozatal az osztályteremben és azon kívül Forrás: M. J. Éliás, M. A. Gara, T. F. Schuyler, L. R. BrandenMuller, M. A. Sayette: „The Promotion of Social Competence: Longitudinal Study of a Preventive School-Based Program”. American Journal of Orthopsychiatry 61 (1991), 409-17. o. M. J. Éliás és J. Clabby: Building Social Problem Solving Skills. Guidelines From a School-Based Program (San Francisco, JosseyBass, 1992)

KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁS

Az „érzelmi iskolázottság” kifejezést Eileen Rockefeller Growaldtól hallottam először, az Institue fór the Advancement of Health alapítójától és akkori elnökétől. A vele folytatott kellemes csevegés keltette fel érdeklődésemet és szabott irányt vizsgálódásaimnak, melyekből ez a könyv született. Az évek során jó volt látni, hogy 451

Eileen milyen buzgalommal támogatja ezt a területet. A Fetzer Intézet, Kalamazoo, Michigan támogatása tette lehetővé a fényűzést, hogy időt szentelhettem az „érzelmi iskolázottság” búvárolásának, s hálás vagyok a nagy jelentőségű kezdeti bátorításért, amit Rob Lehmantól, az intézet vezetőjétől kaptam, továbbá a folyamatos együttműködésért Dávid Sluyter részéről, aki az intézet programigazgatója. Rob Lehman biztatott már vizsgálódásaim kezdetén, hogy írjak könyvet az érzelmi iskolázottságról. Sok száz kutatónak tartozom köszönettel, amiért éveken keresztül tájékoztattak kutatásaikról, s erőfeszítéseiket ezeken a lapokon áttekinthetem és összefoglalhatom. Peter Saloveynek (Yale) köszönhetem az „érzelmi intelligencia” fogalmát. Nagy hasznomra volt az is, hogy betekintést nyerhettem sok nevelő, az elemi prevenció művészetét gyakorló szakemberek tevékenységébe, akik az érzelmi nevelés születőben lévő mozgalmának élharcosai. Megihletett lankadatlan igyekezetük, hogy a gyermekek társas és érzelmi készségeinek színvonalát emeljék, s az iskolákat humánusabb környezetté alakítsák. Közülük valók Mark Greenberg és Dávid Hawkins (Washingtoni Egyetem); Dávid Schaps és Catherine Levvis (Fejlesztési Kutatóközpont, Oakland, Kalifornia); Tim Shriver (Yale Gyermek Kutatási Központ); Roger Weissberg (Illinois-i Egyetem, Chicago); Maurice Éliás (Rutgers); Shelly Kessler (Goddard Oktatási-Tanulási Kutatóintézet, Boulder, Colorado); Chevy Martin és Karén Stone McCown (Nueva Oktatási Központ, Hillsborough, Kalifornia) és Linda Lantieri, a Kreatív Konfliktusmegoldás Országos Központjának vezetője (New York). Különösen leköteleztek azok, akik átolvasták és véleményezték a kézirat egyes részeit: Howard Gardner (Graduate School of Education, Harvard Egyetem); Peter Salovey (Yale Egyetem, pszichológia tanszék); Paul Ekman, az Emberi Interakció Laboratórium vezetője (Kaliforniai Egyetem, San Francisco); Michael Lerner, a Commonweal igazgatója (Bolinas, Kalifornia); Denis Prager, a John D. és Catherine T. Mac Arthur Alapítvány egészségprogramja volt vezetője; Mark Gerzon, a Közös Vállalkozás 452

vezetője (Boulder, Colorado); dr. Mary Schwab-Stone (Yale Egyetem Orvosi Kara, Gyermek Kutatási Központ); dr. Dávid Spiegel (Stanford Egyetem Orvosi Kara, pszichiátriai részleg); Mark Greenbeig, a Fást Track program vezetője (Washingtoni Egyetem); Shoshona Zuboff (Harvard School of Business); Joseph LeDoux (Idegkutató Központ, New York-i Egyetem); Richard Davidson, a Wisconsini Egyetem Pszichofiziológiai Laboratóriumának vezetője; Paul Kaufman (Mind and Media, Point Reyes, Kalifornia); Jessica Brackman, Naomi Wolf és főként Fay Goleman. Gyümölcsözően konzultálhattam Page DuBois klasszika-filológussal (Dél-Carolinai Egyetem); Matthew Kapstein morál- és vallásfilozófussal (Columbia Egyetem) és Steven Rockefellerrel, John Dewey szellemi életrajzának szerzőjével (Middlebury College). Joy Nolan érzelmi epizódokról szóló történeteket gyűjtött; Margaret Howe és Annette Spychalla állították össze a függeléket az érzelmi nevelés hatékonyságáról. Sam és Susan Harris szükséges felszerelésekkel láttak el.

453

Szerkesztőim a New York Timesnál az utóbbi évtizedben minden támogatást megadtak az érzelmi kutatások tudósításaihoz, melyek a lap hasábjain megjelenhettek, s anyagot szolgáltattak e könyv nagy részéhez. Tóni Burbank gondozta könyvemet a Bantam Kiadónál, s lelkesedésével, éleslátásával sarkantyúzta gondolataimat és elszántságomat. A feleségem, Tara Bennett-Goleman pedig megértő, szeretetteljes, intelligens légkörrel segítette munkám kibontakozását.

Meghatározza-e az IQ-nk a sorsunkat? Korántsem annyira, mint J* hinnénk. A kötet bemutatja, mely tényezőkön ' múlik, ha magas IQ-val bíró emberek csúfos kudarcot vallanak, a szerényebb adottságúak ezzel szemben meglepő sikereket aratnak E tényezőkből rajzolódik ki egy másfajta okosság, amit a szerző „érzelmi intelligenciá”-nak nevez, s amibe beletartozik az önismeret, az önuralom, a kitartás, a beleérző képesség, a társas kapcsolatokban y való jártasság. Az állja meg kiválóan a helyét a való y életben, aki mindennek nincsen híjával. k De nincs veszve semmi! Az érzelmi

454