Doyle Brunson - Super System 2. A Póker Bibliája

DOYLE BRUNSON

SUPER SYSTEM 2 "A PÓKER BIBLIÁJA” A PÓKER TÖRTÉNETÉNEK LEGHÍRESEBB KÖNYVE Közreműködők: Crandell Addington Bobby Baldwin Lyle Berman Todd Brunson Mike Caro Johnny Chan Jennifer Harman Steve Lipscomb Daniel Negreanu Steve Zolotow CARDOZA SOROZAT Copyright © 2005 Doyle Brunson Eredeti cím: Doyle Brunson's: Super System 2 © Cardoza Publishing www.cardozapub.com © 2008 IÁT Kiadó Könyvrendelés: Könyv-Vár könyvesbolt 1014 Budapest, Országház utca 15. Telefon: 06 30 9510 555 - Minden jog fenntartva Fordította: Szilasi Viktória és Gera Gabriella Szerkesztő: Győri Szabó Viktória Korrektor:

Tunyódi Ildikó Tördelte: Darabont Gergő Nyomdai munkálatok: Kinizsi nyomda, Debrecen Felelős vezető: Bördös János, ügyvezető igazgató ISBN 978-963-9885-07-3

A MAGYAR KIADÁSRÓL írta: Brenyó József

A Super System 2 a legátfogóbb és legteljesebb pókerről szóló szakkönyv az Egyesült Államokban. Első kiadása óta sok tízezer példányban kelt el és több, mai sikeres pókerjátékos is az ebben a könyvben leírtak alapján indult el a felfelé vezető kanyargós és csapdákkal teli ösvényen, pókersikerei felé. Természetesen az Egyesült Államokon kívül számos országban megjelent ugyanakkora sikerrel, mint szülőhazájában. Most végre itthon is kézbe veheti a kedves olvasó magyar nyelven. A kiadói jogok megszerzésekor azonban nem tudtuk, nem tudhattuk, hogy milyen kemény fába vágtuk fejszénket. Nem a könyv terjedelmével és minőségével és nem is az idővel viaskodtunk sokat, hanem a nyelvezetével. A könyv alcíme (A póker bibliája) is sugallja, hogy ez egyfajta „alapmű", vagyis az ebben leírtak meghatározzák, illetve meghatározhatják az eljövendő pókernemzedék tudását. Sok kifejezést magyarítottunk, sokat átvettünk más kiadók könyveiből, magazinokból és weboldalakból, valamint a való életből, amelyek már meghonosodtak a magyar pókerasztalok mellett. Ettől függetlenül számos visszás helyzet adódott a fordítás és lektorálás közben és biztosak vagyunk abban, hogy sok vitát fog kiváltani néhány döntésünk, hogy miért is használtunk „Kasszalimit Omaha" kifejezést és miért hagytunk „flöss"-t a szövegben. A fordítási „anomáliák" kiküszöbölése érdekében olyan összetett szavakat képeztünk, amelyeket más sportágak is

használnak, (hiszen a pókert, mint játékot, már-már sportnak tekintjük, legalábbis ami a nyelvezetét és szakkifejezéseit illeti). Ezért a pókerjátékos, a pókerzseton, a pókerasztal stb. kifejezéseket mind egybeírtuk. Természetesen ezt tettük úgy, hogy közben igyekeztünk betartani a helyesírás szabályait és ezzel együtt az elválasztási szabályokat is. Nem tudtunk konzekvensek lenni, a szokásjogot vettük alapul, vagyis azt, hogy ha egy kifejezés meghonosodott a mindennapi nyelvhasználatban, akkor az maradjon is meg. Nem kívánjuk ráerőltetni senkire „kitalációinkat". Reméljük, hogy sikerült ésszerű egyensúlyt találnunk. Bízunk benne, hogy több magyar kiadást is megér ez a mű, ezért a kritikára (főleg, ha építő jellegű) nyitottak vagyunk. Kérjük, ha van egy kis idejük, osszák meg velünk véleményüket a kiadó címére, ill. az [email protected] e-mail címre küldött levélben. Hasznos időtöltést és szerencsés lapjárást kíván, a kiadó nevében: Brenyó József

TARTALOMJEGYZÉK ELŐSZÓ ELŐSZÓ 1. BEVEZETŐ 2. AZ ÉN TÖRTÉNETEM 3. A LIMIT NÉLKÜLI TEXAS HOLD'EM TÖRTÉNETE 4. ONLINE PÓKER 5. 43 EXKLUZÍV SUPER/SYSTEM 2 TIPP A MIKE CARO EGYETEMTŐL 6. SZAKOSODNI VAGY MINDENT MEGTANULNI? 7. LIMIT HOLD'EM

Vakok és alaptétek Flop előtti stratégia Alimit hold'em három fontos összetevője A FLOP Trükkös játék Két A-K forgatókönyv Játék erős párokkal Közepes pár flopolása Drill flopolása Flösshúzók flopolása Sorhúzók flopolása Kész erős lap flopolása JÁTÉK A TÖRNÖN Mikor tartsuk a tétet? Mikor emeljünk? Mikor dobjunk? Agresszió a törnön Félblöffölés a törnön A RIVER Megadás Dobás

Licitálás értékért Blöffölés KISLÉTSZÁMÚ JÁTÉK Alacsony párok Segédek Vakvédelem PÁRBAJ 8. NYOLCAS, VAGY JOBB OMAHA A NYOLCAS VAGY JOBB OMAHA ELKEZDÉSE Licitálás Amikor a kasszát elosztják Példák kéz megállapítására FLOP ELŐTTI JÁTÉK Mit keressünk az indulólapban? Jó indulólapok Flop előtti emelés Játék csak magas kezekkel Haladó flop előtti játék Figyeljünk arra, hogy ki van a partiban! Játék a flop előtt két ásszal További helyzetek visszaemelésre

Emelés vak pozícióból Vakunk védelme Összefoglalás JÁTÉK A FLOPON A flop játék alapjai Kéz-specifikus útmutató Késleltetés Haladó flop játék Összefoglalás JÁTÉK A TÖRNÖN A törn játék alapjai Haladó törn játék JÁTÉK A RIVEREN A river játék alapjai Haladó river játék Összefoglalás BÓNUSZ TÉMÁK Játék 2-3, A-4 és hasonló kezekkel Alacsonyat segítő tartalék lapok Miért a királyos két párt a legjobb flopolni? Kislétszámú játék

ÖSSZEFOGLALÁS 9. MAGAS-ALACSONY NYOLCAS-VAGY-JOBB HÉTLAPOS STUD BEVEZETÉS 1. ALAPELV: Begyűjtés - A platina szabály 2. ALAPELV: Három kicsi vagy három nagy, de sosem három közepes 3. ALAPELV: Alacsony indulólapok Három egyszínű bébi Hézag nélküliek Egy-hézagosak Két-hézagosak és dupla-hézagosak Ász és két bébi Kezek nyolcassal 4. ALAPELV: A nagy párok értéke Ászok Más erős párok 5. ALAPELV: Sose legyen második legjobb magas kezünk 6. ALAPELV: Vegyes indulólapok Alacsony párok ász segéddel Alacsony párok bébi segéddel Három egyszínű lap két bébivel Három lapból álló sor kilences magassal 7. ALAPELV: Játék erős párokkal

Egy ellenfél ellen Több ellenfél ellen 8. ALAPELV: Játék rejtett magas kézzel 9. ALAPELV: Egy régóta fennálló tévhit eloszlatása 10. ALAPELV: A tuti alacsony felismerése Az alacsony kéz értékelése Játék a második legjobb alacsony kézzel 11. ALAPELV: Játék alacsony kezekkel Negyedelve 12. ALAPELV: Vigyázzunk a nyolcassal! 13. ALAPELV: Kövessük nyomon a látható lapokat Látható lapok és a kéz kitalálása Felismerni, ha ellenfelünk rejtett lapja párosodik Blokkolók 14. ALAPELV: Megszabadulni a versenytársaktól 15. ALAPELV: Az alaptétek ellopása 16. ALAPELV: Védekezés a lopás ellen 17. ALAPELV: Haladó játék 18. ALAPELV: Végső gondolatok 10. POT LIMIT OMAHA HIGH (kasszalimit magas omaha)

AZ ÁLTALAM JÁTSZOTT JÁTÉKOK OMAHA VAGY HOLD'EM 1. Tuti lapok 2. Blöffölés 3. Indulólapok 4. Húzólapok 5. Ingadozások 6. Kiskapus kezek 7. Előrevetített esélyek HALADÓ STRATÉGIÁK A legjobb indulólapok Játék a flopon veszélyes kezekkel Rossz kezek a flop előtt Pozíció Blöffölés Mit keresünk a flopon? Játék nagy párokkal kapcsolódó lapok nélkül Ne emeljünk korai pozícióból Az asztal olvasása a flopon A kassza felszedése a flopon Csak a tutira várjunk Tuti sorral játszani hátsó pozícióból

Óvatosan játsszunk a tuti lappal Előrevetített esélyek Játék, ha az asztalon pár van Játék két párral Legmagasabb és legalacsonyabb pár Legmagasabb két pár Játék ászokkal Játék húzólappal Ne adjunk ingyen lapokat Nyitás, amikor nem tudnánk tartani a tétet Emelés kezünk védelme érdekében Játék a törnön Játék a riveren Jól végiggondolt találgatások ellenfeleink lapjairól VÉGSŐ MEGJEGYZÉSEK Kislétszámú játék Mi választja el az átlagos játékosokat a legjobbaktól? Lyle Berman megsemmisítő-kártya táblázata 11. TRIPLA CSERÉLŐS HOGYAN JÁTSSZUK A JÁTÉKOT? TRIPLA CSERÉLŐS ALACSONY JÁTÉK

Az osztás Licitálás Indulólapok Játék az első csere után Játék a második csere után Játék a riveren Hogyan ködösítsünk? ÁSZTÓL ÖTÖSIG TRIPLA CSERÉLŐS Kész kezek Egylapos cserék Kétlapos cserék Háromlapos cserék Játék a flopon és a törnön BEFEJEZŐ GONDOLATOK Ásztól ötösig - kettestől hetesig rangsor összehasonlító táblázat 12. VERSENY ÁTTEKINTÉS AZ ELSŐ NAP Korai szakasz A MÁSODIK NAP A HARMADIK NAP A DÖNTŐ ASZTAL

SZABADKÁRTYA 13. LIMIT NÉLKÜLI HOLD'EM Alapozzunk Vágjunk bele és hazardírozzunk Agresszió Kis érintőlapok Dupla hasas-pasas Blöffök Blöff megadása Emlékezet Ellenfeleink besorolása Gyenge játékos elleni játék Bátorság Fix limit kontra limit nélküli játék Izmozás Nyereségért licitálás A vakok és egyéb megfontolások A játék fellazítása Alkalmazkodjunk sebességünkkel! Kilenc résztvevős játék - Vak táblázat HOGYAN JÁTSSZUNK KONKRÉT KEZEKKEL?

A-A és K-K A-K Q-Q Ásztól, királytól és dámától eltérő párok Alacsony érintőlapok Gyenge flop Közepes flop Jó flop Határeset vagy problémás kezek Szemétbe való kezek KISLÉTSZÁMÚ JÁTÉK BIZTOSÍTÁS KÜLÖNBÖZŐ HOLD'EM KEZEK FANTÁZIADÚS ELNEVEZÉSEI 14. WORLD POKER TOUR 15. SZÓTÁR

ELŐSZÓ írta: Avery Cardoza

A Super/System 2 összegyűjtötte a világ legjobb póker játékosait és elemzőit. Új stratégiákat játékokat ismertetve, új szerzőket bevonva. Ami pedig mindennél fontosabb: még több fontos titkot tartalmaz a világ legjobb játékosaitól. Doyle szakértő szerzőtársai dollármilliókat nyertek készpénzes játékban - nem összesen, hanem egyenként is. Haladó stratégiát tanulhatunk egy csapat tehetségtől, akik közül hárman is megnyerték a világbajnokság

főversenyét: Doyle Brunson, Bobby Baldwin és Johnny Chan (Doyle és Johnny két egymást követő évben is). Hozzájuk csatlakozik a legjobbakból álló szerzőcsapat, akiknek összesen annyi World Series of Poker karkötőjük van, hogy egy egész vödröt meg lehetne tölteni velük arannyal. Ehhez adjuk még hozzá Mike Carót, aki a világ élvonalába tartozó játékos és egyben a legismertebb pókerelméleti szakértő, elemző és oktató. Ők a póker szupersztárjai. A Super/System 2 elkészítésével Doyle Brunson két olyan jelentős pókerművet készített, amely nem hiányozhat egyetlen komoly póker játékos könyvtárából sem. Ezzel a könyvvel a Super/System két kötete teljessé teszi a legjobb póker tanácsok gyűjteményét. Tartalmazza a legjobb stratégiai elképzeléseket és koncepciókat, amelyeket valaha papírra vetettek. Ha ez könyv tulajdonunkban van, akkor teljes a póker műremekeiből álló gyűjteményünk. Lehetetlen túlhangsúlyozni Doyle munkásságának fontosságát és azt, hogy milyen hatással volt - és van ma is - erre a játékra. Ő „a póker Babe Ruth-ja" (Babe Ruth minden idők legjobbjának tartott baseball játékosa - a ford, megj.), egy élő legenda, aki ötven éve pókerezik, és a mai napig is a világ legmagasabb tétes játékaiban ül asztalhoz. Közben két egymást követő évben (1976, 1977) megnyerte a világbajnokság főversenyét. Összesen tíz világbajnoki karkötő birtokosa. Fogadok, hogy több pénzt nyert életében pókeren, mint bárki más a világon. Crandell Addingtonnal és néhány társával együtt eljuttatta Nevadába (ahol Las Vegas is található) a Texas hold'em játékot, és ez az esemény gyökeres változást hozott a világ pókerjátékában. Sőt, az a széles népszerűség, amit a limit nélküli hold'em a televíziós közvetítéseknek köszönhetően ma élvez, sosem alakult volna ki ezen emberek nélkül. Crandell erről a folyamatról és következményeiről részletesebben beszámol a hold'em játék fejlődéséről írt fejezetében. Amikor a History Channel különkiadást forgatott a póker történetéről, a producer mesélte nekem, hogy kicsit zavarba jött, mert a műsor gyakorlatilag Doyle Brunson órává változott -minden megkérdezett ember megemlítette azt a játékost, aki maga a póker, Doyle Brunsont. Az eredeti Super/System 1978-ban jelent meg, és a legnagyobb jelentőségű pókerkönyv volt, amit valaha írtak. Akkoriban az eredeti 100 dolláros ár nagyon sok pénz volt egy könyvért, de ez nem akármilyen könyv volt; ez a póker bibliája volt. A Super/System ezen az áron aprópénzbe került. És ez még ma is igaz. Miért is ne lenne? Ez a könyv megváltoztatta, ahogy a játékosok a játékot szemlélik, és először adott közre

olyan titkokat, amelyek az olvasókat újabb szintre emelték. A póker nagymestere beszélt, és a játék sosem lesz már az, ami előtte volt. Mindig is csodáltam ezt a könyvet, és Mike Caróval, a „Póker őrült zsenijével" meglévő barátságom és munkám révén megismertem Doyle-t. Megállapodtunk, hogy a Super/Systemet elérhetővé tesszük most először a nagy könyvesboltokban puhafedelű kötésben, és az emberek, akiknek soha korábban nem volt lehetőségük ezt a nagyszerű munkát elolvasni, most elképedtek a póker felfedezett gazdagságától. Micsoda siker volt! A Super/ System világszerte No. 1 lett az Amazonon, megelőzve a Harry Potter könyveket, és a legkeresettebb szerzőket, mint Stephen King és John Grisham. Ahogy ezeket a sorokat írom, a Super/ System stabilan a 100 legkeresettebb könyv között van - és általában is a top 40-ben található. Elég komoly siker. A könyvesboltokban a Super/System eladásai túlszárnyalták minden korábbi szerencsejátékkal kapcsolatos könyvét. És Doyle nem áll meg. Már túl van a nyugdíjkorhatáron, de a versenyszellem, ami egész pályafutása során hajtotta, tovább lángol. Tehát mit tesz a legenda? 2004 augusztusának végén a Bicycle Clubban Doyle az addigi legnagyobb - 667 fős - mezőny ellen veszi fel a harcot a World Poker Tour versenyén. És nyer. Újra. Több mint egymillió dollár készpénzt! A legenda tovább nő. Az eredmények és elismerések tovább gyarapodnak - egy World Poker Tour versenyt neveztek el róla, egy internetes pókerterem viseli a nevét, 2005 tavaszán megjelent életrajza, és talán egyszer filmet is készítenek életéről. És a sor csak egyre gyarapodik. Volt olyan szerencsém, hogy megismertem, milyen Doyle az asztaloktól távol, és mindig élveztem a társaságát. Nagylelkű, bölcs, és olyan nagy a szíve, mint a texasiaknak. Miután eltölt egy kis időt vele az ember, kicsit magasabbnak érzi magát, amikor távozik, mert ez a volt kosárlabdázó nagyobb emberré és gazdagabbá tesz, minthogy ő az élet nagy nyertese - és ebből egy kicsit magával visz az ember, amikor tőle távozik. Láttam, hogy milyen tiszteletet ad másoknak és milyen tiszteletet élvez másoktól. Erre mind rászolgált. Doyle több, mint nagyszerű ember a pókervilágban; ő valóban nagyszerű ember, és ezt a legnagyobb tisztelettel mondom. Nos, ideje, hogy továbblépjünk és megismerjük a tudásnak azon gyémántjait, amelyeket ez a könyv kínál számunkra. Barátom, Doyle jó gondját viseli az olvasónak ezeken az oldalakon. Amikor végeztünk az itt leírt tudásanyag elsajátításával és ezekből a hasznos tanácsokból profitáltunk, úgy fogjuk érezni,

hogy Doyle a mi barátunk is. Élvezzék ezt a könyvet, tanuljanak belőle, és ne feledjenek hálát adni annak az embernek, aki ezt a modern jelenséget lehetővé tette, Doyle „Texas Dolly" Brunson úrnak, a valaha élt legnagyobb pókerjátékosnak! És ne feledjenek hálát adni magának a játéknak, amelyet Doyle minden porcikájával imád! Avery Cardoza kiadó

JOHNNY CHAN Johnny Channel először 25 éve találkoztam, amikor kezdő játékos volt. Láttam őt, amint lépésről lépésre a világ legjobb játékosainak egyikévé vált. Johnnyt pókerkörökben „Orient Express"-ként ismerik agresszív stílusa miatt. 1987-ben és 1988-ban Johnny megnyerte a World Series of Pokert és a neves Hall of Fame versenyeket is. 1989-ben másodikként végzett a WSOP főversenyén, amellyel a legnagyobb győzelmi sorozat zárult le a pókerversenyek történetében. Ennek a könyvnek a megjelenésekor Johnny holtversenyben élen állt a legtöbb karkötőt szerzett játékosok listáján kilenc győzelemmel. 2002-ben felvették a Póker Hírességek Csarnokába. Rendszeresen játszik a világ legnagyobb készpénzes játékaiban. Minthogy még mindig fiatal ember, Johnnyval még sokáig számolni kell a póker világában.

ELŐSZÓ írta: Johnny Chan

Én kemény módon tanultam meg a pókert, olyan játékokban játszottam, amelyek a kínai negyed sötét sikátorainak utcai verekedéseihez hasonlítottak. Mielőtt bárki is úgy gondolta volna, hogy készen állok, már a legkeményebb pókerasztaloknál ültem, farkasszemet nézve a legjobb és legádázabb játékosokkal, akiket találtam. És, amint látják, túléltem és javamra fordítottam. Néhányan azt mondják, hogy én vagyok az egyetlen olyan játékos a világon, aki

formális képzés nélkül hódította meg a pókervilágot. Büszke vagyok erre az eredményre, de ha újra kellene kezdenem, akkor megkönnyíteném magamnak. A nehéz tanulás helyett, amikor is pókertőkémet kockáztatva végig kellett járnom a szamárlétrát, és azokba a nagy falakba ütöttem a fejem, inkább azzal kezdeném, hogy elolvasom ezt a könyvet. Mikor kapunk máskor lehetőséget arra, hogy a világ legfélelmetesebb pókerjátékosától tanuljunk évről évre: magától Doyle Brunsontól? Hogy őszinte legyek, először mérges voltam Doyle-ra, amikor meghallottam, hogy újabb kötetet ír az első Super/Systemhez, amelyet az asztalnál minden játékos „a póker bibliájaként" emlegetett. Minden alkalommal, amikor ezt hallottam, felállt a szőr a hátamon. Kinek van szüksége pókerbibliára? Folyamatosan azt gondoltam, hogy a hivatásos pókerjátékosok, mint én is, jobban járnának, ha nem lenne. Azok a titkok, amelyeket ez a két könyv tartalmaz, olyan átütő erejűek, hogy eleinte nagyon sok pénzt fizettem volna, hogy ne jelenjenek meg. Doyle „Texas Dolly" Brunsont azonban úgysem lehetett volna lefizetni. Azóta meggondoltam magam. Arra gondolok, hogyan fejlődött a póker az elmúlt néhány évben és hány új játékos csatlakozott a játékhoz. Biztos, hogy több millióan vannak. Készek rá, hogy tisztelettel tekintsenek a pókerstratégiára, és azt szeretném, ha ez így is maradna. A póker hatalmas játék, amely megérdemli a tiszteletet. Amikor olyan nagyszerű játékosok, mint Doyle és hozzáértő társai hajlandók megosztani titkaikat Önökkel, akkor a póker kimászik a sötétből, mint a sárkány, amely évekig ott rejtőzött. A sárkány felemelkedik, körülnéz, felüvölt, és tiszteletet követel. Annak ellenére, hogy senki sem vette észre a sárkányt, amíg rejtőzködött, most mindenki hallja. Ez történt a pókerrel is, és ez a könyv része a sárkány üvöltésének. Ha elég okosak vagyunk, akkor nem szalasztjuk el az alkalmat, hogy tanuljunk belőle. Tudják, a póker nem olyan, mint a többi szerencsejáték. Jobban illik rá az ügyességi játék kategória, mint a sakk vagy a bridge. Ezek a játékok ugyanilyen elismertek lennének és ugyanilyen hű követői lennének, ha a szakértőik megtartanák a titkokat maguknak? Mielőtt a póker ideje eljött, szélhámosok játéka volt, elrejtve a nagyközönség elől és nem volt valami elismert. De ma már nem ez a helyzet, és valószínűleg

már soha többet nem is lesz. A versenyeket tévénézők százmilliói számára közvetítik, aminek hatására olyanok kapnak kedvet - és kapcsolódnak be akik korábban sohasem játszottak. Tehát most, hogy a póker sötét időszaka véget ért, és a sárkány előjött rejtekhelyéről, véleményem szerint fontos, hogy ez a nagyszerű könyv, amely stratégiákat ismertet és olyan trükköket mutat be, amelyek valóban nyereséget hoznak, elfoglalja központi helyét. Tudják, én nem félek beülni egyetlen játékba sem. De egyszer megkérdeztek, hogy melyik kilenc játékossal szeretnék legkevésbé leülni egy asztalhoz. Nos, ez kemény kérdés. De egy játékost gondolkodás nélkül meg tudnék nevezni, ő pedig Doyle „Texas Dolly" Brunson. Doyle ellen az ember nem akar játszani, viszont tanulni szeretne tőle. És ez minden szakemberre igaz, akit kiválasztott, hogy közreműködjön ebben a könyvben. Önök szerencsések, hogy nem úgy kell megtanulniuk a pókert, ahogy nekem kellett. Önöknek nem kell kiverekedniük maguknak a nyereséget. Ha a következő években az itt leírtakhoz tartják magukat, akkor partik millióit játsszák majd le és dollárok millióit nyerik. Remélem, hogy helyesen fognak játszani és jókor teszik fel pénzüket, hacsak nem éppen velem ülnek egy asztalnál, amikor is jobban szeretném, ha nagyon bután játszanának és minden pénzüket felém szórnák. Doyle kész arra, hogy félrevonja Önöket és elárulja a póker legfontosabb titkait, amelyek valóban nyereséget hoznak. Ha az Önök helyében lennék, nagyon odafigyelnék. Valamelyik nap arról a hatalmas tortáról gondolkodtam, amely azokból a dollármilliárdokból áll, amelyek idén fognak gazdát cserélni. Nos, már el is kezdték szeletelni. Ha nagy szeletet szeretnének belőle, akkor vegyék kézbe a kést!

I. BEVEZETŐ írta: Doyle Brunson

Évekig játszadoztam a gondolattal, hogy felülvizsgálom saját Super/ Systememet, de valahányszor megvitattam a barátaimmal vagy profi pókerjátékos-

társaimmal, mindig ugyanazt a választ kaptam: „Miért? A könyv szinte valamennyi tanácsa ugyanúgy megállja a helyét, mint huszonhét évvel ezelőtt. Egyetlen szava sem szorul változtatásra." Nem akartam szembeszállni ennyi jóbarát tanácsával, hát félretettem az ötletet egy évre, aztán még egyre, és az idő kezdett úgy elillanni, mint zsetonok a pókerasztalról. Nagyon hízelgő a tudat, hogy a Super/System kiállta az idő próbáját. Örülök, hogy így történt, mert beleborzongok, amikor arra gondolok, hogy mennyi időt, pénzt és energiát fektettem a létrehozásába. Engedtem magam rábeszélni a könyv megírására és finanszírozására. Meggyőztem a különböző pókerjátékok öt legjobb szakértőjét, hogy működjön együtt velem. Egyikünk sem számított arra, hogy ennyire lelkesedünk majd a feladatért. Azt hiszem, az eredeti változat írása közben mindahányan egy kicsit mániákussá váltunk. Egyszer régen még nem hivatalos versenyt is rendeztünk arról, hogy ki tudja a legtöbb információval segíteni az embereket annak érdekében, hogy minél jobban tudjanak pókerezni. És mindnyájan megfogadtuk, hogy soha nem adjuk ki azokat az alapvető titkokat, amelyek hozzásegítettek bennünket pókertőkénk hizlalásához, mégis végül azon kaptuk magunkat, hogy mindent kiadtunk, aminek a megtanulásáért évekig koptattuk nadrágunkat a pókerasztalok körül. Azok a titkok... Ha valaki azt gondolná, hogy ez őrültség, hát idefigyeljen: nemcsak engedtem magam rábeszélni a könyv összeállítására, még egy egész nagy cég létrehozásába is hagytam magam belerángatni, amely a kiadáson és a népszerűsítésen kívül semmi mással nem foglalkozott. Nem papás-mamás volt az sem, ami teljes kilenc éven át zajlott. Béreltem egy irodaépületet, megvettem a legmodernebb számítógépes betűszedő berendezést, grafikusokat, szerkesztőket és recepciósokat vettem fel, felállítottam a marketing-osztályt, sőt még egy nyomdai levilágító berendezést is vásároltam - mindezt egyetlen könyv kiadása miatt! Azt gondolhatnák, hogy soha semmi ehhez fogható nem történt a könyvkiadás történetében, és valószínűleg igazuk is van. Csak egy maroknyi pókerjátékos álmodozhatott ilyesmiről, épeszű emberek ennél jobb ítélőképességgel bírtak volna. És közel húsz évembe telt, mire megtérült a befektetésem. De tudják mit? Megérte! Amikor azokra az emberekre gondolok, akiket 1977-ben szakértőnek válogattam

magam köré, a listát legszívesebben a következő megnevezéssel illetném: „A póker-világ legbefolyásosabb embereinek ki kicsodája". Akkor még mind húszas éveik végén vagy harmincas éveik elején járó fiatalok voltak — én voltam közöttük a korelnök a negyvennégy évemmel. Amikor az ember több száz kiváló tehetség közül kiválaszt egy ilyen fiatalokból álló csoportot, jó, ha egy vagy kettő közülük kimagasló sikereket ér el. De az én csapatom elképesztő módon szárnyalt és kiállta az idő próbáját, csakúgy, mint a könyv, amelynek az elkészítésében részt vettek. Mindenütt megtalálhatók az újságokban, gyakran még póker és más kiadványok címlapján, sőt televízió műsorokban is. Úgyhogy fölöttébb büszke vagyok arra, hogy bíztam az ösztöneimben és körültekintően választottam ki őket. A Super/System szinte valamennyi elve még ma is érvényes, ezért találhatók meg ezen könyv oldalain még több játékelemzéssel és új titkok feltárásával együtt. Amikor a Super/System 2 kiadása mellett döntöttem, a feladat hatalmasnak bizonyult egy 70 éves pókerjátékos számára, aki mindezen évek után a mai napig is aktívan űzi választott foglalkozását. De a póker népszerűségének kirobbanó sikere folyamatosan inspirálta a Super/System 2 kiadását, amelyben írásainkat összehangoltuk a póker világában az utóbbi évtizedekben bekövetkezett drámai változásokkal. A ranglétrán egyre feljebb emelkedő mai fiatalabb játékosok, akik olyan régi motorosokkal ülnek együtt a pókerasztaloknál, akik csörgő helyett már a járókában is pakli kártyával játszadoztak, más pókert játszanak, mint mi a régi időkben. És ma már mi is új pókert játszunk, úgyhogy összegyűjtöttem néhány új embert, hogy csatlakozzon az eredeti íróim csoportjához. AZ EREDETI SUPER/SYSTEM CSAPAT Nagyon büszke vagyok az eredeti Super/System csoport munkatársaira. Ismerkedjünk meg először velük, mielőtt bemutatnám a csapat új tagjait. A fejezetek olvasása közben fognak velük találkozni. Mike Caro, a cserélős póker és a statisztika rész szerzője cserélős póker-bajnok volt, amikor megismerkedtünk, de azóta már a póker valamennyi formáját mesterfokon elsajátította. Legendás játékos és póker-stratéga, akit a világ „a póker őrült zsenije"-ként ismer. Mi több, Mike sok mai élvonalbeli profi játékos kedvenc stratégiai elemzőjévé vált. Néhány évvel ezelőtt még szélesebb közönséget szerzett magának, amikor a feltörekvő játékosok oktatásának elkötelezettjeként megalapította a Mike Caro University of Poker iskolát.

Könyvei, videói és szemináriumai egyértelműen a legkeresettebbek a póker történetében. Mike szerves része a Super/System 2-nek. Higgyék el nekem, nélküle soha nem kíséreltem volna meg megírni ezt a könyvet. Ha valaki olyat kellene választanom, aki a családom életben maradásáért játszana, az Chip Reese lenne. „A legjobbak legjobbika!" - ezekkel a szavakkal ajánlotta őt Lyle Berman 1991-ben a Póker Halhatatlanjai közé. 39 évesen ő volt a mindenkori legfiatalabb versenyző, aki megkapta ezt a megtisztelő címet. 1977-ben Chip nagyon fiatal pókerjátékos volt, éppen akkor végzett a Dartmouth Egyetemen, amikor megkértem, hogy írja meg a hétlapos stud fejezetet. Studban szerzett tapasztalata mellett -amelyben egyébként szerintem ő minden idők legjobb játékosa -a világ elsőszámú olyan játékosává fejlődött, aki a póker minden fajtájában otthon van. Chipre habozás nélkül fogadnék akárki ellen, akinek van bátorsága leülni vele a vegyes játékokban. Chip folyamatosan részt vesz a világ legnagyobb játékaiban. Játszott Franciaországban, Németországban, Angliában, Ausztráliában, Görögországban, Írországban és Dél-Afrikában. Annak ellenére, hogy nem játszik sok versenyen, Chip három World Series of Poker (WSOP) karkötőt is nyert hétlapos studban, magas-alacsony elosztósban és razzban. Évekkel ezelőtt megnyert egy limit nélküli hold'em versenyt és második lett egy kettestől hetesig cserélős pókerversenyen úgy, hogy szimultán játszott a két eseményen. Na, ezt nevezném én sokoldalúságnak. David Sklansky, aki a magas-alacsony elosztós hétlapos stud megírásában működött közre, elkötelezett követőket gyűjtött, miközben a leghozzáértőbb játékosok közé igazolta magát. David úgy döntött, hogy sokfajta játékot játszik közepes és magas téten, és mindegyikben sikeresnek bizonyult. Mike Caróhoz hasonlóan neki is hihetetlen rálátása van valamennyi pókerjátékra, és elméletéből valamint játékából egy könnyen érthető stratégiát dolgozott ki a világon az egyik legnagyobb tiszteletnek örvendő pókerkönyvében. Ezen kívül kaszinó-tulajdonosok és üzemeltetők elsőszámú tanácsadójaként tevékenykedett, és a világ számos élvonalbeli profi játékosát tanította. Javaslom, hogy valamennyi pókerjátékos olvassa el a könyveit. Bobby Baldwint aligha kell bemutatnom, hiszen a játékban szinte mindenki ismeri nagyszerű sikertörténetét. Miután 1978-ban megnyerte a World Series of Poker, azaz a Póker Világbajnokságának főversenyét, Bobby felhagyott a profi játékkal, és kaszinó- menedzsmenttel kezdett foglalkozni. Rövid időn belül

megmászta a szamárlétrát, és hívei ma már a világ elsőszámú szerencsejáték szakértőjének tartják. A Las Vegas-i multimilliárd dolláros Bellagio Hotel és Casino elnöksége mellett Bobby a Mirage Corporation vezérigazgatójaként is tevékenykedik. De valahogy mindig talál rá módot, hogy játsszon velünk egy-két barátságos partit nagy tétben. 2003-ban bekerült a Póker Halhatatlanjai közé. Joey Hawthorne kivételével teljessé is vált az eredeti közreműködők listája. Itt azonban szomorú rész következik: a negyvenes éveiben járó Joey kábítószer túladagolásban meghalt, és briliáns karrierjének kiteljesedésére nem maradt idő. Istenem, hogy utálom a drogokat! Ha még ma is itt lehetne közöttünk, valószínűleg Joey is részese lenne az új kiadásnak. Régi segítőimmel, Mike-kal és Bobbyval gondosan válogattuk ki a közreműködők új csoportját, és remélem, hogy 27 év múlva ugyanolyan sikereket érnek majd el pókerben és az életben is, mint az eredeti csoportom tagjai.

2. AZ ÉN TÖRTÉNETEM írta: Doyle Brunson

1978 - az eredeti Super/System kiadása óta sok minden megváltozott. Röviden mindjárt erről is mesélek. De először szeretném, ha tudnák, mit éreztem akkor, pókerkarrierem derekán. A történet így szól... 1978 ELŐTT

Életünk egy bizonyos pontján azt hiszem valamennyien visszatekintünk arra, hogy milyen jó és rossz dolgok történtek velünk, s feltesszük magunknak a kérdést: „Mit változtatnék, ha újra kezdhetném?". Én sem vagyok ez alól kivétel. Senki élő emberfiának nem volt annál keményebb élete, mint nekem, az első Super/System kiadása előtt. A halál torkában álltam. Közelebb nem is állhattam volna a végső pofonhoz. Korai pókerkalandjaim majdnem tragédiába torkollottak feleségem, Louise és

lányom, Doyla egészségügyi problémái miatt. Doylát a Super/System kiadása után néhány évvel elveszítettük. Az volt életem legszívettépőbb fájdalma. Házasságom elején annyira le voltam égve, hogy buszjegyre sem telt Las Vegastól Fort Worth-i otthonomig. Olyan is előfordult, hogy egy tízcentest sem tudtam összekaparni arra, hogy felhívjam a feleségemet, hogy küldjön pénzt buszjegyre. De az éremnek két oldala van, és ez a jelenség állandóan ott kísértett az életemben. Végül eljutottam arra a pontra, amikor pókertőkém elérte a százezer dollárt, és azóta nem néztem vissza. Évekkel a Super/System születése előtt a feleségem és a család viszonylagos luxusban élt, és most már soha nem fognak éhezni, amíg csak élnek. Több millió dollárt kerestem pókerezéssel, és a kezdeti időkben pókertőkém legnagyobb részét elveszítettem sportfogadáson és golfon. De mindig azt csináltam, amit szerettem, és emiatt boldog vagyok. Az élvezet határozottan legyőzte a fájdalmat. Mindezek által megtanultam, hogy az életben az ember nincs legyőzve, még akkor sem, ha all-in került. Addig nem lehet valakire rászámolni, amíg az utolsó lap le nem esik. Rengeteg csatatéren kipróbáltam magam újra meg újra. Számos kis csatát elvesztettem, de a nagyokat megnyertem, és ez az, ami igazán számít. A hányattatások, amelyekkel szembe kellett néznem, valójában áldást jelentettek, megerősítették a személyiségemet. Sokszor kellett abból az erőből merítenem a pókerasztalnál, és még fogok is életem hátralévő éveiben. Szükségem van arra az erőre is. Amint látják, szerencsejátékos vagyok, és mindig az is maradok, úgyhogy az életem állandóan tele lesz nyereségekkel és veszteségekkel. Nem is szívesen élném másképp, mert így izgalmas. Szinte soha nincs egyetlen unalmas percem sem, és el sem tudom képzelni, hogy bárkinek is jobb élete legyen, mint ebben a pillanatban nekem. Mindenem megvan, amit csak akarok. Az a megfoghatatlan valami

Igen, sokszor már eleve pechesen indultak a dolgok az életemben, de valamennyi így kapott pofonon felül tudtam kerekedni. Eléggé álmodozó vagyok

ahhoz, hogy rájöjjek, hogy ami átlendít, talán az a megfoghatatlan valami, amit a játékosok szerencsének neveznek. De eléggé realista is vagyok ahhoz, hogy tudjam, általában magunk csináljuk meg a szerencsénket - tudásunk, képességeink és tapasztalatunk révén. És ugyanúgy igaz ez az élet játékára, mint a pókerjátékra. 1933 nyarán születtem a nyugat-texasi Longworthben, ami csupán egy kis, útmenti település néhány házzal és egy vegyesbolttal. Nem hiszem, hogy lakóinak száma valaha is meghaladta a százat. A környéknek kétféle iparága volt, az egyik a gazdálkodás, a másik az Amerikai Gipsz Üzem. Apám a Plantes Gin Vállalatnál dolgozott, és noha nem keresett elég pénzt, mindig volt étel az asztalon, és időnként jutott egy kis extra is a gyerekeknek. Egy négyszobás házban laktunk abban az időben, melléképülettel az udvaron. Emlékszem, gyerekkoromban mindig az járt a fejemben, hogy ha egyszer lesz pénzem, bevezettetem a vizet a házba. Télen erős hidegek jártak a prérin. Amikor kicsi voltam, öten laktunk otthon: apa, anya, a nővérem, Lavada, a bátyám, Lloyd és jómagam. Sűrűn voltunk, de nem bántuk. Sok melegség és szeretet vett bennünket körül. Anyám vallásos, istenfélő asszony volt, aki mindent megtett, hogy erkölcsi értékítéletre neveljen bennünket. Azt hiszem, egy jó adag maradt is bennem ebből. Mindig azt mondta, minden emberben találunk jót, ha nagyon akarunk. Mindig próbáltam erre gondolni és eszerint cselekedni, pedig néha nagyon nehéz volt emberszámba venni azokat a kellemetlen alakokat, akikkel összehozott a sors. Apám talán a földkerekség legnyugodtabb, legkiegyensúlyozottabb embere volt, semmi sem tudta kihozni a sodrából. Nem emlékszem, hogy valaha is láttam volna idegeskedni. Amikor valami nem sikerült, lazán elmosolyodott és azt mondta, a problémák mindig csak ideiglenesek. Másnap minden jobb lesz. Mi, gyerekek persze néha - mint minden gyerek - bajba kerültünk, és volt rá példa, hogy valószínűleg igaza lett volna, ha kitekeri a nyakunkat, de soha, még csak a hangját sem emelte fel. Soha. Soha nem is vert meg bennünket. Megvolt az a képessége, hogy egyetlen ujja felemelése nélkül a tudomásunkra hozza, ha túlmentünk egy bizonyos határon. Nagyszerű ember volt. Amikor a Jóisten az apámat teremtette, sajnos megsemmisítette a mintát. Iskolaévek

Iskolába Longworthben jártam, ahol egy teremben több évfolyamot is összekevertek. Emlékszem, hogy csak hárman voltunk harmadik osztályosok, két fiú és egy lány. Az biztos, hogy sok egyéni figyelmet kaptunk. Az alsó és a felső tagozat befejezése után két legjobb longworthi barátommal, D.C. Andrews-zal és Riley Cross-szal a Sweetwater Középiskolába mentünk. Jelentkeztünk a kosárlabda csapatba. Azelőtt úgy ismertek bennünket, hogy a Longworth-i Hármas Fenyegetés, és minket hármunkat átvett az egyetemi csapat. Miért ne? Nagyszerű formában voltunk, állandóan edzettünk, futottunk, úsztunk. D.C. Riley-vel megállás nékül el tudtunk futni Longworthből a Barclay Ranchon lévő úszógödörig, ami úgy nyolc mérföld távolságra volt. Suli után néha hazafutottunk Sweetwaterből Longworthbe, de az edzőnk ezt nem nagyon szerette. Kaptunk tőle egy kombi autót, hogy azután soha ne késsünk el az edzésekről. Abban az időben a sportról szólt az életem, az volt a mindenem. A kosárlabda mellett a baseball csapatba is jelentkeztem, és az edzőm javaslatára versenyszerűen futni kezdtem. A futás soha nem érdekelt, de a kosárlabda szezon véget ért, és kellett valamit csinálnom, hogy formában maradjak. Úgyhogy elkezdtem az egymérföldes futást. Az úgy megfelelő távnak bizonyult, és az edzéseken úgy éreztem, egészen jó lehetek. Azt komolyan nem éreztem abban az időben, hogy valójában mennyire kiváló vagyok. 1950-ben felső tagozatos koromban beneveztem a Texasi Iskolák Közötti Verseny egymérföldes távjára, és 4:38-as idővel meg is nyertem. Minden különösebb erőfeszítés nélkül. Ezzel hirtelen Texas állam legjobb középiskolás mérföld-távfutója lettem. Közben beválasztottak az állam öt legjobb kosárlabda játékosa közé, ami meglehetősen mámorító érzés egy 16 éves fiú számára. Szárnyalás

Azután elkezdtek dőlni az ösztöndíj ajánlatok. Összesen vagy száz érkezett különböző egyetemekről és főiskolákról az ország minden részéből. Végül az Abilene-i Baptista Hardin-Simmonsra mentem, mert onnan kiváló tanárok és edzők kerültek ki. Abban az időben úgy éreztem, életem vagy az egyik, vagy a másik irányba fog elindulni. A Hardin-Simmonson töltött alsóbb éveim alatt az Egyetemek és Főiskolák Kosárlabda Szervezete megválasztott a legértékesebb játékosnak, és a profi csapatok elkezdtek irántam érdeklődni. A Minneapolis Lakers és a Los Angeles

Lakers is megkeresett, én pedig elkezdtem magam profi kosárlabdázóként elképzelni. A Dell Kosárlabda magazin beválasztott a megye tíz legjobb játékosa közé. Szárnyaltam. A kosárlabda elismerések mellett 4:18.6-on belül futottam a mérföldet, aminek révén versenyezhettem az országos csapatba való bekerülésért. Mindig elgondolom, mi lett volna, ha futásban is ugyanolyan keményen edzek, mint kosárlabdában. Ha most visszagondolok rá, már sajnálom, hogy nem tettem. Azt hiszem, a sportban elszalasztottam a valódi lehetőséget. Kétségem sincs afelől, hogy négy percen belül futhattam volna a mérföldet. A jövő fényesnek látszott. Nyárra munkát kaptam az Amerikai Gipsz Üzemben. Nem volt valami nagy durranás, de annyit félre tudtam tenni belőle, amennyi átsegített az utolsó egyetemi évemen. Egy nap éppen gipsztáblákat rakodtam ki, és ahogy huzigáltam le a táblákat és egymásra rakodtam őket, a kupac megcsúszott. A testemmel próbáltam megállítani úgy, hogy a térdemmel támasztottam meg a rakás alsó felét, hogy egy helyben tartsam. Mekkora béna voltam! Persze nem tudtam megállítani. Közel egy tonnányi gipsztábla zuhant a jobb lábamra. Két helyen is eltört. Emlékszem, az első gondolatom az volt: „Istenem, soha nem kosárlabdázhatok többé". A komplikációk miatt két évig volt gipszben a lábam. A törések végül begyógyultak, de mire a gipszet levették, odalett a sebességem és a koordinációm. A profi pályafutásról dédelgetett álmaimmal együtt. Első pókerjátékom

Középiskolás korom óta kisebb-nagyobb megszakításokkal állandóan pókerezem. Sőt, még az első játékomra is emlékszem. Ötlapos cserélős póker volt, és végül én lettem a nagy győztes. Emlékszem, akkoriban milyen könnyen jött pénz volt az. Miután felvettek a Hardin-Simmonsra, mindig az állandó szombat éjszakai játékokon játszottam. Általában elég jól ment. Egyszer vagy kétszer elkaptak és megfenyítettek tiltott szerencsejátékért, de mivel én voltam az egyik kosárlabda sztár, különösebb következménye sosem lett az ügynek. Miután eltörtem a lábam, a kosárlabda többé nem volt napirenden, és sokkal több időt töltöttem pókerezéssel. Ja, és a tanulmányaimnak is nagyobb figyelmet szenteltem. Sérülésem előtt úgy éreztem, hogy a kosárlabda majd átsegít az egyetemen. De attól kezdve használnom kellett az eszemet. Pókernyereményeim fedezték a kiadásaimat, és 1954-ben bachelor fokozattal végeztem. Ott

maradtam még egy évet a Hardin-Simmonson, és a következő évben megszereztem a mestorfokozatot is pedagógiából. Ezekkel a papírokkal a kezemben úgy éreztem, biztosan kapok olyan állást, amely később tanfelügyelői, esetleg igazgatói pozícióig vezet. Aztán máshogy alakult. Valójában a legjobb állásajánlat a texasi Dalhartban lévő középiskola kosárlabda edzői állása volt évi 4800 dolláros fizetéssel. Ennél pusztán pókerezéssel is többet kerestem. Bejártam Texas különböző egyetemeit, ahol versenyeket szerveztem és intelligenciám felhasználásával tisztességesen megéltem belőle. De abban az időben még nem merült fel bennem, hogy profi szerencsejátékos legyek, még annak ellenére sem, hogy a legtöbb ellenfelemnél jobban játszottam. Diplomázás után ipari gépek eladásával kezdtem foglalkozni. Úgy gondoltam, hogy az évente úgy 25-30 ezer dollárt hozhat nekem a konyhára. De úgy látszik, nekem ezt szánta a sors. Az első napon felkerestem néhány potenciális ügyfelet, de mivel a bejárati ajtónál nemigen jutottam beljebb, a nap végére egy pókerjátszmában találtam magam. Egy hétlapos stud játék volt, amelyben nem egészen három óra alatt megkerestem az egész havi fizetésemet. „Istenem" gondoltam - „minek akarok én gépeket eladni, amikor senki sem akarja őket tőlem megvenni, miközben a pókerasztalnál ülhetnék és hatodannyi idő alatt tízszer annyi pénzt kereshetnék?" Nem tartott sokáig kiszámítani, mitévő legyek. Kiléptem a cégtől és megkezdtem karrieremet, mint hivatásos pókerjátékos. Soha nem bántam meg a döntésemet. Profivá válás

Első játékaim, amelyekkel jelentős összeget kerestem, a texasi Fort Worth-ben lévő Exchange Street-en zajlottak. Meglepődnék, ha mondanának nekem egy ennél keményebb utcát bárhol a világon. Volt ott lövöldözés, lopás, rablás és az erőszak minden elképzelhető formája. Amit ma a tévében látunk, az dögunalom ahhoz képest, ami az Exchange Street-en a nap szinte minden órájában történt. De a kártyaasztalnál mindezen erőszak közepette minden annyira elegánsan zajlott, amennyire csak lehetett. Két külön világ volt. A haverommal, Dwayne Hamiltonnal gyakran megfordultunk a kártyaszobában, amit egy Tincy nevű gengszter vezetett, aki állítólag arról volt híres, hogy már féltucat embert megölt. De azért tisztességes játékot vezetett és mi Dwayne-nel elég jók voltunk. A fő játékunk a limit nélküli hold'em volt. Miután egy szép kis összeget felhalmoztunk, átmentünk a város elegánsabb részébe, ahol háromszáz és ötszáz

dolláros beülővei orvosokkal, ügyvédekkel és más jól szituált emberekkel játszottunk. A következő öt vagy hat év alatt beutaztuk teljes Texas államot, nagyobb és nagyobb tétben játszva mindenfele. Alkalmanként beugrottunk Oklahoma és Louisiana nagy játékaira is. Ez alatt az idő alatt ismerkedtem meg Amarillo Síimmel és Sailor Roberts-szel, minden idők legügyesebb pókerpárosával. Kezdettől fogva nagyon jól kijöttünk egymással, és miután Dwayne visszaköltözött Fort Worthbe, Sailorral és Síimmel elhatároztuk, hogy közösen vágunk neki. Texas összes városát letaroltuk, megszabadítva a helybelieket a pénzüktől. Azt látni kellett volna, mi hárman kiálltunk bárki ellen. És nem csak pókerben. Eljutottunk egy pontra, amikor az összes létező játékból szerencsejátékot csináltunk - golfból, teniszből, kosárlabdából, uszodai sportokból, sportfogadásból. Szinte mindenből. Amiről azt gondoltuk, bármennyi kis esélyünk is van, arra fogadtunk. És pénzt kerestünk vele. Hamarosan szinte mindenkit ismertünk minden játékban, függetlenül attól, hol játszottunk. Állandóan ugyanazokba a fiúkba botlottunk bele - Jack Strausba, Johnny Mossba, Bob Hooksba és másokba. Hírnevünk megszerzése

Ahogy hírnevünk egyre jobban terjedt, mind több és több magánklubba és otthon rendezett játékra kaptunk meghívást. Ezeket a játékokat legtöbbször gazdag olajvállalkozók vagy marhatenyésztők rendezték, akik sóvárogtak a hozzánk hasonló fiatal profik után. Ezeken a játékokon biztonságosabb volt játszani, mint hátsó szobákban, ahol az ember minden egyes nagy nyeremény átvételekor óriási kockázatot vállalt. Engem is többször kiraboltak, és mondhatom, nem túl kellemes élmény egy fegyver csövével farkasszemet nézni. Sailorral és Síimmel vagy hat évig lógtunk együtt, és néhány egészen klassz élményben is volt részünk. Olyan is előfordult, hogy magunk alatt voltunk, de legtöbbször sikerült jól érezni magunkat. Partnerségünk végül első nagy Las Vegas-i utunk után bomlott fel. Összes pókertőkénket elveszítettük, ami már közel hatszámjegyű volt, és higgyék el nekem, három vesztes szerencsejátékosnál nincs nehezebben elviselhető dolog. Azután mindőnk ment a maga útján, de máig közeli barátok maradtunk. 1960-ban megismertem a feleségemet, Louise-t. A texasi San Angelóban volt patikus, és vagy két évig udvaroltam neki. Ő az a fajta volt, akit érdemes volt

megnyerni, és elmondhatom Önöknek, nagy erőfeszítésembe telt, mire meggyőztem szívem választottját, hogy én vagyok az ő egyetlen és kizárólagos szerelme. Meggyőztem, megnősültem, és egy halom bizonyítványt kellett bemutatnom annak igazolására, hogy egyedülálló és szabad férfi vagyok. Az első randinkért sokkal keményebben meg kellett dolgoznom, mint életemben valaha bármiért is. Miután megkérdeztem, hozzám jön-e feleségül, kétszer is meg kellett gondolnia, hogy összeköti-e az életét egy profi szerencsejátékossal. Számos kétség között vergődött. Nem volt ez ahhoz hasonlítható, amit akkoriban a legtöbb lány csinált. De végül meggyőztem őt és 1962 augusztusában összeházasodtunk. Mintegy négy hónappal az esküvőnk után egy reggel szörnyű torokfájásra ébredtem, és azt gondoltam, egy csúnya megfázás kezd leteríteni. A nyakam egyik oldalán egy borsónyi daganat keletkezett. Louise ragaszkodott hozzá, hogy menjek orvoshoz, úgyhogy vagy három héten át erős antibiotikumot szedtem. De nem használt, és a csomó a nyakamon már tyúktojás nagyságúvá nőtt. Akkor már nagyon megijedtem. Lloyd bátyám nem sokkal azelőtt rákban halt meg, amit nem tudtam kiverni a fejemből. Konzultáltunk egy Fort Worthi rákspecialistával. Egyetlen pillantást vetett csak rám, és a következő hétfőre be is ütemezte az operációt. Nem gondolta, hogy a daganat rosszindulatú, de azt mondta, jobb lesz tőle megszabadulni. Valami nagyon nincs rendjén

Reggel fél hétkor vittek a műtőbe. Amikor felébredtem a kórteremben, sötét volt. Noha elég fáradt és álmos voltam, azt meg tudtam állapítani, hogy a dolgok nem állnak a legfényesebben. Nem csak a fejem és a hátam volt bekötözve, az egész mellkasom gézbe volt bugyolálva és teljes felületén le volt ragasztva. Emlékszem, arra gondoltam: „Doyle, itt valami nagyon nincs rendben". Louise ott ült az ágyam mellett és azt mondta, minden rendben lesz, de tudtam, hogy valamit titkol előlem. Nagy fájdalmaim voltak, és a gyógyszerek, amelyekkel folyamatosan elláttak, meglehetősen kábán tartottak a következő néhány nap alatt. Elég sokáig benntartottak a kórházban. A rokonaim és a barátaim állandóan jöttek megnézni, hogy vagyok. Ez megnyugtatott. De még mindig senki nem vette a bátorságot, hogy megmondja, mi a helyzet valójában. Csak azt tudtam, hogy további konzultációkra át fognak vinni a

houstoni M.D. Anderson Kórház Rákdiagnosztikai Központjába. Azt nem mondták el nekem, hogy amikor az orvosok felnyitottak, masszív áttéteket találtak az egész testemben. Az áttétek majdnem az agyvelőmig terjedtek, és a mellkasomat valamint a hasüregemet is átszőtték. Négy sebészt hívtak be, és mind egyetértettek abban, hogy fölösleges az operációt folytatni. A rák annyira szétterjedt az egész testemben, hogy csak idő kérdése, mikor halok meg. Négy hónapnál többet nem adtak nekem. Jöttek elköszönni

Miközben a legrosszabbra gyanakodtam, mindaddig nem tudtam igazán, hogy tényleg meg fogok halni, amíg Houstonba való átszállításom előtt egy napra haza nem vittek. Az ország minden részéből több mint kétszáz ember jött el hozzánk aznap. Nagyon meglepődtem. Nem gondoltam, hogy ennyi közeli barátom van. Viselkedésükből nyilvánvalóvá vált számomra, hogy búcsúzni jöttek. Barátom, Dwayne Hamilton egyszerűen összeomlott és sírt. Louise éppen várandós volt, és magamban arra gondoltam, milyen szomorú, hogy valószínűleg soha nem látom meg a gyerekemet. Minden számítás szerint meghalok, mire megszületik. Loiuse is valami hasonlóra gondolt, és további operációkat kezdeményezett az M.D. Andersonban. Noha az orvosok azt mondták neki, nincs remény az életben maradásomra, egy halvány esélyt azért adtak arra, hogy talán egy radikális nyakműtét néhány hónappal meghosszabbíthatja az életemet. Azzal a műtéttel feltárult a lehetőség az előtt, hogy a gyerekem születéséig életben maradok, mielőtt a daganat eléri az agyamat. Másnap Houstonba repültünk. A következő két és fél hét alatt a kórházban pihentem, hogy felkészüljek a rám váró operációra. Délelőtt fél 11-kor vittek be a műtőbe. Nyolc órán át feküdtem a kés alatt, és este fél 7-kor közölték Louisezal a jó hírt: túl fogom élni. Nagy kockázatot vállaltak. Bekövetkezett a lehetetlen

Az operáció alatt egy ponton nullára esett a vérnyomásom, de visszahoztak. Hihetetlen, de a ráknak többé nyoma sem volt a szervezetemben. Az orvosok nem akarták elhinni. Bekövetkezett a lehetetlen. Pusztán az operáció túlélésének is aránylag kicsi volt az esélye. Egy hónappal azelőtt a melanoma fekete

rothadása puszta szemmel is láthatóvá vált. A rák eltűnése érthetetlen volt az orvosok és a kórház számára, öt orvos egybehangzóan állította, hogy orvosi lehetetlenség néhány hónapnál tovább élnem akár operációval, akár anélkül. Az elkövetkező két hétben Louise és Sailor egymást váltva figyeltek a nap huszonnégy órájában, miután fizetett nővért nem engedhettünk meg magunknak. A testembe vezető csöveket állandóan ellenőrizték, és az életjeleimet is folyamatosan figyelniük kellett. Fogalmam sincs, Louise és Sailor aludt-e valamikor egyáltalán. Miután elhagytam a kórházat, a nővéremnél lábadoztam. Erőm visszatértével bejelentkeztem a Fort Worth-i kórházba ellenőrzésre. Az orvos, aki először műtött, egyszerűen nem talált magyarázatot a történtekre. Csak annyit tudott mondani, hogy időnként bekövetkezik spontán gyógyulás, de az én esetemben leginkább csodára tud gondolni, semmint gyógyulásra. Később rájöttünk, hogy a műtét idején több barátunk is beszélt a lelkészével, és egész egyházi közösségek imádkoztak a felgyógyulásomért. Valószínűleg azok a fohászok találtak meghallgatásra. Magasabb erő

Louise mindig vallásos nő volt, de ez az élmény két másikkal együtt megerősítette őt abban a hitben, hogy létezik egy magasabb erő, amely figyel bennünket. Felépülésem után nem sokkal Louise-nál méhdaganatot állapítottak meg. Az általában komoly műtéttel és a női belső nemi szervek elátvolításával jár. Ki is írták a műtétet, de mielőtt elkezdték volna, kiderült, hogy a daganat eltűnt. Újabb csoda történt. 1975-ben, amikor Doyla lányom 12 éves volt, idiopathiás gerincferdülést találtak nála, ami egy bizonyos fajta gerincfejlődési rendellenesség. A betegség következtében a gerincoszlop túlzott mértékben elhajlik és permanens bénulást is okozhat. A szakorvosok a konzultáció után radikális beavatkozást javasoltak, beleértve egy rúd formájú acél implantátum gerincbe helyezését vagy a test teljes kimerevítését. Egyikre sem lett szükség. Louise maratoni imádkozást szervezett Doyláért rádióközvetítéssel és még a néhai híres gyógyítónak, Katherine Kuhlmannak is levelet írt. Három hónap alatt Doyla gerince

teljesen kiegyenesedett. Az orvosok elismerték, hogy az övé volt az egyetlen a mindössze három ismert eset közül, ahol a ferdülés műtéti beavatkozás nélkül elmúlt. Ez volt a harmadik csoda a családunkban. Louise azóta különösen aktív a keresztény közösségben, és külföldi missziók munkájában is oroszlánrészt vállalt. Annyi időt tölt Isten szolgálatában, amennyit a családunkkal törődik, vagy még annál is többet. Újra és újra azt mondja: „annyira jó dolog kereszténynek lenni, az élet legnagyszerűbb dolga". És én tudom, hogy ezt erősebben hiszi, mint bármely más ember a Földön. A pénz szerencsére nem jelentett problémát, amikor az orvosi számlák garmadával érkeztek Louise és Doyla kezelése után. Azokban az években jól ment a póker. Amikor az operációm után elhagytam a kórházat, egy darabig lábadoztam, aztán soha nem látott életkedvvel és újult erővel tértem vissza a pókerhez. Mindennap, amikor felébredtem, az eget kékebbnek, a füvet zöldebbnek láttam. A világ olyan fényes volt, amilyen csak lehetett. Éltem. Miután újra elkezdtem játszani, sorozatban ötvennégyszer nyertem. Az ötvenötödik játékig nem buktam. Soha azelőtt és azóta sem volt ilyen sikersorozatom. Eleget nyertem ahhoz, hogy teljesen kifizessem roppant összegű orvosi és kórházi számláinkat, és jócskán maradt még arra is, hogy a családom évekig kényelemben éljen. Úgy tűnt, hogy minden klappol

Az operáció előtt az átlagnál valamivel jobb játékosként osztályoztam volna magam. De a megpróbáltatások után történt valami. Úgy tűnt, hogy minden klappol, és jobban játszottam, mint valaha. A játékom szinte ösztönössé vált. Jobban ki tudtam találni ellenfeleim lapjait, és olyan önbizalmam támadt, mint még soha. A halállal való cimborálás végül olyan belső képességeket hozott ki belőlem, amelyek azelőtt sohasem kerültek felszínre. De mindezek közül az volt a legfontosabb, hogy felfedeztem valódi tehetségemet. Végre elűztem a kétségeimet afelől, hogy az életben mi lesz az én hivatásom. A családom és a barátaim részéről érkező nyomás miatt el kellett gondolkodnom azon, hogy visszatérek a „tisztességes" munkához. De most már tudtam, hogy ezt soha nem fogom megtenni. Soha nem akartam egy merev munkahelyen dolgozni, de főnök sem akartam lenni. Azt akartam, hogy a magam útját járhassam a saját akaratom szerint.

A következő néhány évben Fort Worth és Las Vegas között ingáztam, ahol mind több és több dolog történt. Legtöbbször még mindig Texasban játszottam, de ott már egyre nehezebb volt igazán nagy játékot találni. Annyira rendszeresen megvertem őket, hogy végül azt mondták: „Jobban járunk, ha nincs itt Doyle". Kezdtek számomra megszűnni a lehetőségek ott. Ugyancsak 1970-ben a Kongresszus törvényt fogadott el, amely még jobban megnehezítette a profi pókereseknek, hogy a játékból éljenek. Az engem közvetlenül is érintő jogszabály a szövetségi bűntettek közé sorolta az olyan nagyszabású játékok szervezését, amelyekből öt vagy több embernek is jövedelme származott, kivéve persze azokat az államokat, ahol az ilyesfajta szerencsejáték legális volt. A következmények nyilvánvalók voltak. 1973-ban a családomat - Louise-t, a 10 éves Doylát, a 9 éves Pamelát és a kicsi fiamat, Toddot, aki éppen a negyedik születésnapját készült megünnepelni - Las Vegasba költöztettem, ahol új otthont teremtettünk. Jó itt élni: remek az időjárás, mindig történik valami, és jók az emberek. Szeretem a megmérettetéseket

Inkább hivatásos szerencsejátékosként ismernek, nem csak hivatásos pókerjátékosként, és be kell vallanom, hogy tényleg az is vagyok. Arról vagyok híres, hogy hajlandó vagyok bármire fogadni. Ezért aztán benne van a pakliban, hogy néha veszítek is. Ha maradtam volna a pókernél, ma bizonyára sokkal gazdagabb ember lennék. De a régi szokásokkal nehéz felhagyni, és én szeretem a szerencsejátékokat. Annál azért persze többről van szó, mint a játék szeretetéről. Természetemnél fogva szeretem a megmérettetéseket. Ha bárhol verseny van - akármilyen, még ha üveggolyókra kell is lövöldözni - én mindig részt akarok venni. Még ha aktív résztvevőként nem is tudok elindulni, mint pókerben és golfban - és így magamra fogadni -, akkor is fogadnom kell vagy az egyik, vagy a másik fél oldalán, legyen az focimeccs, tombolasorsolás vagy bármi. A versenyszellem az egyik magyarázat arra, hogy miért érzem úgy, hogy sikeres vagyok a pókerben. Nagyon keményen kell játszani ahhoz, hogy valaki biztos nyerő legyen a pókerben, és én ezt ösztönösen csinálom. Atlétaként rettentő szenvedélyes versenyző voltam a középiskolában és az egyetemen. Ez a versenyszellem velem maradt. Biztos vagyok benne, hogy sok köze van a

pókerasztalnál elért sikereimhez is. Mindig is éreztem azt a felemelő érzést, ami akkor kerít hatalmába, amikor a legjobbat hozod ki magadból és nagyon magas szinten űzöd a szerencsejátékot. Nincs ehhez fogható érzés. A póker mellett a golf a másik kedvenc játékom, és azt hiszem, elég jó játékosnak tartanak - talán egy hajszállal jobbnak, mint az utánam következő. Sajnos elég sok, amolyan utánam következő versenyző játszott valamivel jobban mint én, amikor az eredményekre fogadtunk. Emlékszem, egyik évben visszamentünk keletre a legjobb barátommal, Jack Binionnal és egy milliomos elleni golfjátszmában találtuk magunkat. Folyton emeltük a téteket egészen addig, amíg az egyik lyukra elértük a 180 ezer dollárt. Arra a lyukra ő hozta a meghatározott normát, én pedig eggyel alatta maradtam, és az összes pénz elúszott. És ez csak egy a számos történet közül, amit el tudnék mesélni. Az első Super/System eredeti címe az volt, hogy Hogyan kerestem egymilliót pókerezéssel. A második címe az lehetne, hogy Hogyan veszítettem egymilliót golfozással. Határozottan ott lapul valahol a tanulság. Sokat írtak az 1976-os és 1977-es a World Series of Pókeren, azaz a Póker Világbajnokságon megszerzett győzelmemről és az összesen mintegy 560 ezer dolláros nyereményemről. Kemény játékok voltak kemény kihívók ellen. Az asztalok körül a világ legjobb játékosai ültek, és az iram döglesztő volt. Az a fajta játék nem olyasmi, amit minden nap szívesen játszanék, de az ilyen abszolút zsigerekig hatoló versenyek is kellenek. Egyfajta büszkeséggel tölti el az embert, hogy megmérettetett a legjobbak ellen és győztesen került ki. De ezzel a büszkeséggel az is együtt jár, hogy soha nem engedhetem meg magamnak a hanyagságot. Mind az 1976-os, mind az 1977-es WSOP-n csak az utolsó lappal esett le a fullom. És talán ebben is van tanulság. Úgy vettem észre, hogy a pókerben - ugyanúgy, mint az életben - az utolsó lap kirakásáig nem lehet senkit leírni. 1978 és ami utána következett

Az élet állandóan változik, soha nem állandó. Tényleg nem számíthatunk arra, hogy valami változatlan marad. 1977 végén az utolsó simításokat végeztem az eredeti Super/System-en, aminek a kiadása bizonyos értelemben örökre megváltoztatta számomra a pókert, és erre nem számítottam. A hozzám legközelebb álló emberek, barátaim és pókerellenfeleim továbbra is ugyanúgy kezeltek, mint azelőtt, de azok az emberek és játékosok, akiket addig

sosem láttam, másként néztek rám. Leginkább tiszteletet tanúsítottak irányomban, és ez hízelgő volt. Soha senki azután nem ült úgy le pókerezni, hogy ne tudta volna, ki vagyok. És annyi ismeretlen olvasta a könyvemet a kiadás utáni első hónapban, hogy sosem tudtam, hogy mikor játszom stratégiám egyik követője ellen, aki alig várja, hogy úgy játsszam, ahogy leírtam, és ezt kihasználhassa. Előretörés

Noha egy kissé módosítanom kellett a stratégiámon, hogy ezeket a játékosokat megtévesszem, elég jól tudtam magam tartani a játéktervemhez, és azt játszani, amit leírtam. Működött, mert a stratégia annyira erős volt, hogy szinte megmondhattam volna az ellenfelemnek, mit fogok csinálni - hogyan fogok emelni, milyen gyakran fogok blöffölni - és ők nem sokat tudtak volna tenni ellene. Kidolgoztam egy igazi, világszínvonalú, nyerő játéktervet. És amikor van egy ilyen nyerő játéktervünk, nos... szóval akkor nyerünk is. Aligha történik az ellenkezője, és én nem akartam gyökeresen megváltoztatni a játékstílusomat csak azért, mert megosztottam a titkomat a világgal. Idegenek szinte bárkit megverhetnek a titkaim alkalmazásával, de elhatároztam, azt nem hagyom, hogy engem is megverjenek vele. És nem is tudtak. De a dolgok kissé megváltoztak. A póker is változott. Megjelent egy új játékostípus - sokkal kiműveltebb, sokkal kifinomultabb. A régiek valódi szerencsejátékosok voltak, készek arra, hogy bármikor, bárhol az összes pénzüket az asztalra tegyék. Sokuknak nem is volt más megélhetési lehetősége. A póker jelentette a szegénységből kivezető utat. Sok régi játékos iskolázatlan volt. Ma a játékosok gyakran diplomások és a pókert inkább üzletként, mintsem puszta szerencsejátékként fogják fel. A modem játékosok az internet világában nőnek fel, és sokan online pókert játszanak, ami az első Super/System megvásárlásakor legvadabb álmaiban sem jutott volna eszébe senkinek. A póker hihetetlen iramban terjedt az utóbbi években. Hihetetlen iramban. A régi módszernek, azoknak a nyomorúságos játékoknak a biliárdtermek hátulján, tavernákban vagy magánlakásokon, és felebaráti szervezetek, mint az Elks Amerikai Hazafias Szervezet vagy a VFW - (Veterans of Foreign Wars), azaz a Külföldi Háborúk Veteránjait Támogató Szervezet - által rendezett játékoknak hamar leáldozott. Akkoriban sokkal nehezebb volt jó pókerjátékossá válni. Végig kellett járni egy elég kemény utat.

Ma már lényegesen megrövidíthető a nyerő játékossá válás folyamata, csak el kell olvasni, amit a szakértők és a menő játékosok már leírtak, nem próbálkozások és saját hibák árán kell ráérezni a póker mikéntjére. Nagy pénz

1977 után elkezdtem nagy összegeket nyerni. A szokásos játék nagyon nyereséges, a World Series of Poker ideje alatt zajló készpénzes játék pedig aranybánya volt. De a könnyen megszerezhető pókernyeremények eme aranykora nem tartott sokáig. Tudták, hogy a selejtezők tették tönkre a készpénzes játékot a versenyek idején? Azok a játékosok, akik korábban azért jöttek a városba, hogy a készpénzes játékokon kockára tegyék pókertőkéjüket az élvonalbeli profikkal szemben, hirtelen rájöttek, hogy ugyanazt az adrenalinszint emelkedést elérhetik, ha ezeken az egyasztalos versenyeken játszanak, és egyetlen asztalnál próbálnak mindenkit megverni azért, hogy bejussanak a nagy versenyre. Függőkké váltak. A módszer tökéletesen elősegítette, hogy emelkedjen a versenyekre nevezők száma. Hátrányos volt viszont azok számára közülünk, akik korábban már hasznot húztak abból, hogy ezek a gyakorlatlan játékosok fejjel jöttek nekünk a versenyek idején. A selejtezők megérkeztek, és ez a fajta könnyű pénzszerzés ugrott. Néhány kalandvágyó játékos továbbra is megkeresett minket kihívásra várva. De a versenyek többségén véget ért a könnyen megnyerhető készpénzes játékok kora. Mindezek ellenére az én pókertőkém továbbra is növekedett. Csaknem problémamentesen, szinte mindig sikerem volt. Nyíl egyenesen haladtam felfelé. Abban az időben történt, hogy a Jack Binion által vezetett Szerencse-játékosokat Tömörítő Golf Verseny az összes szerencsejátékost összehívta, és megrendezte a sport történetének legnagyobb szabású golf versenyét. Azoknak, akik azt hiszik, hogy a Profi Golf játékosok Szövetsége által rendezett versenyekben sok pénz van, fogalmuk sincs, mi megy végbe, amikor egy csapat őrült szerencsejátékos összegyűlik. És az nem számított, mennyire jó vagy mennyire pocsék játékos valaki, ha volt pókertőkéje és voltak ütői, kitaláltuk, hogyan lehet abból tisztességes szerencsejátékot csinálni. Kétes hírnév

Rengeteg pénzt kerestem golffal, részben azért, mert arról voltam híres, hogy mindenben benne voltam. Ahhoz, hogy az ember ellenfelekre találjon, saját magának is benne kell lenni a buliban. A puszta mentális erőt, a versenyzői képességeimet, valamint istenadta atletikus adottságaimat használtam fel arra, hogy győztesként kerüljek ki. Voltak millió dolláros napok. Akkoriban azok közül, akikkel golfban fogadtunk, nem mindenki tartozott a „jó hírű" szerencsejátékosok közé. Vegyük például Jimmy Chagrát, az elítélt drogkereskedőt, akikről később kiderült, hogy az Egyesült Államok egyik legnagyobb térítője volt. Kolumbiából érkezett hajónyi mennyiségekkel foglalkozott. Nos, az volt Chagra „sikeres" oldala. A kevésbé sikeres oldalának hihetetlenül túlértékelt golfjátéka számított. Annyira rosszul ítélte meg saját képességeit, hogy százezer dolláros Nassau fogadásokat követelt (amely során az első kilenc lyukra, a második kilenc lyukra és a teljes mérkőzésre is fogadnak a játékosok) úgy, hogy a tét automatikusan duplázódik, ha valaki két lyukkal lemarad. Senki más nem engedhette meg magának, hogy ilyen nagy összegben játsszon, úgyhogy elhatároztam, vállalom a kihívást, és befizettem a legendás nashvilli pókerjátékost, Puggy Pearsont és Indianapolisból Jerry Irwine-t is, akik mindketten Jack versenyének résztvevői voltak. Nos, Puggy-nak nem volt túl jó híre, mivel olyan előnyöket is kihasznált, amelyek, hogy is mondjam csak, a golf szabályszerűségének szürke területeit súrolták Az első két szakaszon mindhárman megvertük Chagrát, aztán a harmadikon elkezdődtek az automatikus duplázások. Következő lyuk. Puggy és én két ütésből a lyuk körüli zöld részen vagyunk, miközben Chagra egy homokcsapdában találja magát. Puggy labdája előtt van egy jelentéktelen kiszáradt fűcsomó, a zöld út egy kis foltja, de ez semmiképpen sem akadályozhatja meg a labda begurításában. Valami oknál fogva azonban míg élek, nem fogok rájönni, hogy miért - Puggy néhány centire elmozdította a labdáját attól a folttól, amiből semmiféle előnye nem származott. Lehet, hogy ilyen volt Puggy természete. Chagra a testőrével együtt utazott a golfautójában. „Jimmy, Puggy elmozdította a labdáját" - mondta neki a testőr. Erre Chagra dührohamot kapott, ordított, üvöltött, fenyegetőzött: „Mindőtöket

felrobbantalak, nyomorultak!" Ha jól számolom, Puggy úgy 2 millió dollártól fosztott meg aznap, de lehet, hogy többtől, amit soha nem engedek neki elfelejteni. Míg én le tudtam győzni Chagrát ezután az eset után, Puggy sohasem kapott még egy esélyt. Örökre kitiltottuk a csoportunkból. Legszomorúbb órám

Az élet sokszor olyan, mint a póker. Éppen amikor a dolgok olyan jól mennek, hogy úgy érezzük, minden kasszát bezsebelhetünk, tönkreteszik egy nagyon erős lapunkat, és elkezdődik egy szédítő zuhanás a mélybe. Akkor is ez történt, amikor Doyla 18 éves korában meghalt. A Las Vegas-i Nevada Egyetemre járt. Tudtuk, hogy szívbillentyű problémája van, de úgy tudtuk, nem túl komoly. Azt mondják, a túlságosan sok kálium vette el tőlünk. Annyira váratlanul ért bennünket a halála, mint amikor az embert olyan erősen tökön vágják, hogy azt hiszi, sohasem fog már tudni felállni és normálisan lélegezni. Biztosan Önök is keresték már néha az élet értelmét. Doyla elvesztésével komolyan elkezdtem a keresést. Doyla istenfélő, keresztény lány volt anyjához, Louise-hoz hasonlóan. Én is hívő keresztény voltam, de nemigen gyakoroltam a vallást Azt hiszem, olyan messze tévedtem Istentől, amennyire csak hívő eltávolodhat. Visszagondolva, túlságosan el voltam foglalva saját magammal, a siker hajhászásával, a hírnév és gazdagság utáni vágyaimmal és ilyesmikkel. Mély depresszióba zuhantam. Ez alatt az idő alatt a Bibliát és más keresztény irodalmat tanulmányoztam. Mindez felébresztett. A következő év során erőm fokozatosan visszatért, vele együtt eltökéltségem és a kedélyem is helyreállt. Rájöttem, hogy Isten megengedi, hogy szabad akaratunk legyen és kedvünk szerint cselekedjünk. Így történt ez Doylával is, amikor szabad akaratából túl sok káliumot vett be, ami kibillentette szervezete egyensúlyát és megállította a szívét. Nem látszódhatott ez nagy dolognak számára, csak egy apró hiba volt. De néha döntéseinknek olyan nem látható következményei vannak, amelyeket elképzelni sem tudunk. Doyla minden nap eszembe jut, és az elvesztése után érzett sokk és szomorúság soha nem fog elmúlni. De békében élek Istennel. Ha nem fogadtam volna el ezt a békét, soha nem tudtam volna visszatérni a

pókerhez. Végül megértettem, hogy Doyla és Louise keresztény hite számomra is megfelelő. És kész voltam arra, hogy új erővel felvértezve közeledjek ismét a pókerhez. Kaliforniába költöztem, és nagyon könnyen legyőzhető ellenfeleket találtam a pókerasztaloknál. A Bicycle Club-ban nagyon hamar több mint egymillió dollárt kerestem. Úgy éreztem, visszatértem. Essex, Anglia

Ahogy érettebb lettem, egyre többet elmélkedtem az életen. Különös dolog, hogy amikor az ember eléri az ötvenet, a hatvanat, most már a hetvenet, még mindig úgy érzi, hogy érettebbé válhat. De ez történik. Körülbelül húsz évvel ezelőtt elkezdett érdekelni a származásom, kívácsi lettem, hogyan lettem az, aki. Hallottam, hogy Roger Brunsont, az első, történelmileg nyilvántartott amerikai Brunsont 1625-ig lehet visszakeresni Connecticutban. Az angliai Essexben pedig az 1500-as évekig lehet visszavezetni az őseimet. Az első vezetéknevek a családomban tulajdonképpen nem is mind Brunsonok voltak. Voltak köztük Brownsonok, ami azt jelenti hogy a Braunok fiai, és voltak közöttük Bronsonok is. De ezek mind egy családfához tartoztak. Felfedeztem, hogy az amerikai indiánokon kívül a kontinensen egyetlen család sem tudja visszább vezetni a gyökereit a Brunsonoknál. Néha elgondolkodom azon, valamelyik Brunson ősöm vérében is benne volt-e vajon a szerencsejátékok iránti szenvedély. Szerettek-e kockáztatni? Legyőzték-e a viszontagságokat, vagy azokkal együtt temették el őket? Milyen gyötrelmekkel kellett szembenézni a családjaiknak? Milyen győzelmek tették őket büszkévé? A történelem nem ad elegendő magyarázatot, úgyhogy állandóan foglalkoztat ez a gondolat. Ami engem illet, az életutam csodálatos kilátásokkal és szerencsétlen kerülőutakkal van tele. Talán mindenkinek az élete egy kicsit hasonló ehhez. A velünk történt dolgok felnagyítódnak és arányukat vesztik, amikor a másokkal történt eseményekhez hasonlítjuk őket. Visszagondolva

Azok az események, amelyekre a leginkább emlékszem, hangfoszlányokként köszönnek vissza a fejemben. Időnként nem tudom felidézni a részleteket vagy az eseményeket addig, amíg be nem ugrik a memóriámban az egyik nagy jelentőségű pillanat, és az utána visz tovább a következő emlékig és az azután következőig. Például, ahogy a gyerekeim kirepültek a fészekből. Vagy amikor a legközelebbi barátaim vagy családtagjaim elkezdtek sorra meghalni - Sailor, D.C., anyám, három nagynéném és négy nagybátyám - mind két éven belül. És ezek a dolgok ismét oda vezettek, hogy elgondolkodjam az élet értelméről. Miről is szól tulajdonképpen? De ez alkalommal újonnan felfedezett hitem lendített tovább. Aztán ott voltak azok a rossz befektetések - tévéállomások, bányavállalatok, stb. Magas üzleti képzettségem ellenére egyszerűen nem tudtam jó döntést hozni. Lehet, hogy az Úr mindenáron pókerjátékost akart belőlem faragni. Lehet, hogy a póker az az út, ami elvezet az erősebb öntudathoz. Lehet hogy valahányszor letérek a "póker útról", az Úr úgy határoz, hogy egy kicsit felráz és emlékeztet, hogy maradjak az utamon, csináljam azt, amit a legjobban tudok. Teljesen úgy tűnik, hogy így van. És ugyanezt figyeltem meg más nagy pókerjátékosoknál is. Sóvárognak, hogy a pókeren kívül valami mást is csináljanak, és valahányszor így tesznek, őket is mindig felrázza valami. Itt van például a World Poker Tour (WPT), az a hihetetlenül sikeres televízió sorozat, amely semmi máshoz nem foghatóan segítette elő játékunk népszerűsítését a póker történetében. Amikor Lyle Berman, a WPT alapítója felajánlotta a tulajdonrész vásárlásának lehetőségét, annyira meg voltam ijedve sikertelen befektetéseimtől, hogy visszautasítottam. Az élet különös. Itt vagyok én, egész életemben olyan bizonytalan befetetésekbe kaptam bele, amelyeknek semmi közük nem volt a pókerhez. Sok közülük már az elején balsorsra volt ítélve, és itt a nagy lehetőség, mögötte a megfelelő emberekkel, a helyes perspektívával, a megfelelő időben, a tökéletes játékban az én játékomban -, és visszautasítom. Hát igen, az élet különös, ugyanígy a döntések, amelyeket az életben hozunk. Soha nem tudhatjuk, mint hoz a következő üzlet. Néha az ember olyan lapokkal játszik, amelyekkel nem kellene. Néha meg bedobja a lapjait, amit később megbán, amikor megjelenik a számára tökéletes flop. Még több csavar és fordulat

Az elmúlt harminc évben Jack Binion volt a legjobb barátom, aki legendás édesapja, Benny Binion halála után vált a Horseshoe igazgató tulajdonosává. Talán hallottak arról a családi vitáról, amely összeugrasztotta Jacket és nővérét, Beckyt. Sokat foglalkozott vele a sajtó. Persze a barátság azt diktálta, hogy Jack oldalára álljak, és amikor elhagyta a nővére által vezetett Horseshoe-t és délen nyitott kaszinókat, négy évig a World Series of Poker (WSOP), azaz a Póker Világbajnokság felé sem néztem. Nehéz volt így tenni, mert én voltam a verseny történetének örökös nyertese, és tudtam, hogy a mind jobban növekvő versenyekkel és magasabb pénzdíjakkal más játékosok megelőznek, amíg én a babérjaimon üldögélek. De a mai napig is első helyen állok Johnny Channal és Phil Hellmuth-szal abban a tekintetben, hogy ki nyerte a legtöbb, első helyért járó karkötőt (azóta Phil Hellmuth megelőzte két vetélytársát - a ford.) Az a bizonyos családi vita azonban elült, és talán a következő években képes leszek még több karkötőt nyerni, bár mivel az eseményeken az indulók létszáma manapság gyakran megközelíti az ezret, a 2004-es fő eseményen pedig a 2600-at is meghaladta, ez egyre keményebb kihívássá válik.

Rémálom

Emlékszem, amikor a bojkottom előtti utolsó évben játszottam a WSOP-n. Különböző versenyeken végeztem elsőként, másodikként és harmadikként is. Ami a negatív oldalt illeti, fegyveresek kiraboltak, megruháztak és fejbevertek. De az az éjszaka, amikor ez történt, megtanított arra, valójában milyen bátor és szent volt Louise. Mindig tudtam ezt tiszta szívemből, de ez alkalommal oly módon adta ennek bizonyságát hogy az egész életemben kísérteni fog. Azt hihetnék, már megtanulhattam volna, hogy ne hurcoljak sok pénzt magammal, és meg is tanultam. Az első texasi pókernapjaim során történt feltartóztatások, rablások és kifosztások megtanítottak az óvatosságra. De amint a példa mutatja, nem eléggé. Hat évvel ezelőtt nem készpénz volt nálam, hanem a WSOP zsetonjai. Nagy értékűek. És rengeteg. Biztonságban haza is értem velük. Majdnem. Az egyik legszörnyűbb rémálom nem csak egy pókerjátékos, hanem bármely állampolgár számára, a lakásbetörés. Éjfél volt. Amikor kiszálltam a kocsiból és elindultam az ajtó felé, két férfi állt előttem, az egyik kezében fegyver. A kulcsot akarták. Elhajítottam a bokrok közé, de sajnos nem elég messzire. Egyikük megtalálta. Elhatároztam, hogy egyszerűen nem megyek be a házba. Nincs az a pénz. Úgyhogy eljátszottam, hogy szívrohamot kaptam. Meggyőző volt a játék, be is vették. De ettől még nem szívódtak fel az éjszakába. Egyszerűen kinyitották az ajtót, és beráncigáltak engem is. Persze volt mindenféle biztonsági berendezésünk, ahogy a nagymenő játékosok többségének. Az egyik egy késleltetett riasztó volt, amelyet Loiuse kapcsolt be, aki fenn aludt az emeleten. Miután nem hatástalanítottam, egy idő után megszólalt, ahogy számítottam is rá. Követelték, hogy kapcsoljam ki. Továbbra is színlelve, hogy félig öntudatlan állapotban vagyok, rossz számkombinációt adtam, és kértem, őket, hogy hívják a mentőket. De nem szántak meg. Fejbe vágtak a pisztollyal, és betörték az orromat. Az arcom csúnyán vérzett, amikor Louise lejött, hogy megnézze, mi ez a felfordulás. Abban a pillanatban megszólalt a telefon.

„A biztonsági szolgálattól vagyunk,, - morogta egy hang a vonal másik végén. „Mondja nekik, hogy minden rendben, különben megölöm!" Valóban a biztonsági cég válaszolt a riasztásra. Téves riasztás esetén egy jelszót kellett nekik bemondani, amiből tudták, hogy minden rendben van. Louise vette fel a telefont, és volt akkora lélekjelenléte, hogy rossz jelszót adott, ugyanúgy, ahogy én előtte rossz kódot írtam be. De ahelyett hogy rájött volna, hogy valami szörnyen nem stimmel Brunsonék háza táján, a nő a vonal másik végén figyelmeztette a feleségemet, hogy rossz jelszót adott meg. „Igen, tudom" - erősítette meg Louise udvariasan, remélve, hogy a betolakodók nem sejtik, milyen irányt vett a beszélgetés. Még egyszer megismételte a rossz kódot és letette a telefont. Most azt gondolhatnák, hogy ez elég volt ahhoz, hogy segítséget küldjenek. De nem. A telefon ismét megszólalt. És megint a biztonsági cég volt. Ez alkalommal az egyik betörő vette fel, és szánalmas kísérletet tett rá, hogy női hangon szólaljon meg. Mondták neki, hogy az imént rossz kódot adott meg. Később a biztonsági alkalmazott gyanút fogott és rájött, mi történt. Végül letette a telefont és hívta a rendőrséget. Lecsapva a telefont, a betörő elveszítette a hidegvérét és visszarohant abba a szobába, ahol a bandita a fejemnek szegezte a pisztolyt. „Ne ölje meg, öljön meg engem!" - szólt az én drága Louise-om hangja. Amikor a férfi ellépett tőlem, beugrott a fegyver és én közém. A rablók úgy tűnt, meghökkentek. Megint megfenyegettek bennünket, aztán elvették a zsetonokat és némi pénzt a zsebemből. Nem kutatták át a házat, persze nem is találtak volna készpénzt. Nem tartok otthon készpénzt, legfőképpen azért nem, mert veszélybe sodorhatja a családomat. Úgy tűnt, nagyon kifutottak az időből, úgyhogy távoztak. Egy gondolat még a fájdalmamon keresztül is átütött. A meglepetés, hogy Louise milyen bátran viselkedett. Mindig tudtam, hogy ilyen, de az az éjszaka új értékrendszert állított fel bennem. A szívroham trükköt egyébként egy másik legendás szerencsejátékostól, Titanic Thompsontól tanultam. Benne volt a könyvében. De ő egy lépéssel továbbment, és egy elrejtett pisztollyal jött elő. Állatólag megölte mind az öt betörőt, akik megpróbálták kirabolni.

Találkozó

Az életem kalandok hosszú sora. És amikor visszagondolok, rájövök, hogy az átélt élmények ajándékok, amelyekre később vissza lehet emlékezni. Olyan maradandó ajándékok, mint a gyémánt. Ott csillognak a fejünkben, és örökre a mieink maradnak. És most képzeletben visszautazom a Hardin-Simmonson töltött egyetemi éveimig. Olyan, mintha mindenre emlékeznék, a meccsekre, a dicsőségre, a megvalósított és elhibázott dobásokra. Elmém kosárlabdapályáján minden úgy játszódik le, mintha most történne. Mindenki jelen van. A barátaim, a csapattársaim, a szurkolók. Az emlékek évek óta olyan elevenen élnek bennem, mintha ma történtek volna. Ezért aztán az egész csapatot találkozóra hívtam. Hihetetlen, de kettő kivételével még mindenki él, mind a huszonöten. Elhiszik, hogy huszonketten eljöttek a házamba több mint ötven évvel az Egyetemek és Főiskolák Kosárlabda Szervezetének bajnoki évadja után? A bajnokságon olyan nagy iskolák indultak, mint az Arizona, az Arizona State, a New Mexico, a Texas Tech és az El Paso-i Texas Egyetem. A mi Hardin-Simmons csapatunk volt az egyike annak a tizenhat elit csapatnak, amelyek akkoriban az országos egyetemi sport egyesület kosárlabda versenyein indultak. Egykori csapattársaim pedagógusok, prédikátorok és üzletemberek lettek. Egyikük sem volt pókerjátékos, én voltam egyedül az egyetem fekete báránya. A Hardin-Simmonsnak erős vallási gyökerei voltak, és le merem fogadni, én voltam az egyetlen, aki az iskola egész történetében profi szerencsejátékossá vált. De a találkozót megérte megrendezni, és életem egyik legkedvesebb élményévé vált. Mind visszaemlékeztünk a bajnokság évére, és megállt velünk az idő. Egy furcsa, rövid, varázslatos pillanatra azt hittem - talán mindnyájan azt hittük -, még ma is meg tudnánk csinálni ugyanazokat a dolgokat. Újra meg tudnánk csinálni. Szivettépő fájdalom és béke

A földön eltöltött éveim egy hosszú utazás részét képezik. Az út folyamán volt részem szivettépő fájdalomban, és a békét is megtaláltam. Szenvedtem, de végül

győztem. Most pedig, a hetedik x után elmélkedem. Ez az egyik dolog azok közül, amit manapság csinálok. Elmélkedem. És pókerezek. Ma már nem játszom sok Nevadán kívüli versenyen, de mivel a WPT (World Poker Tour) olyan népszerűvé vált, hirtelen megnövekedett az érdeklődés a póker iránt. Gyakran hívnak, hogy vegyek részt tévéműsorokban, a főbb lapoknak adott interjúim mindennapossá váltak, és az életemről szóló mozifilm forgatókönyve is elkészült. A póker nagyon aktuális. És büszke vagyok az ebben játszott szerepemre, a dijaimra, amelyek még szorosabbra fűzik a viszonyomat a póker nagyszerű játékával - a Poker Hall of Fame-re, vagyis a Póker Halahatatlanjainak Klubjára, a Seniors Hall Of Fame-re, vagyis a nagy öregek halhatatlanjainak klubjára, a Texas Hall of Fame-re, a Texasi Halhatatlanok Klubjára és a Tropicana Casino Legends Halira, a Tropicana Kaszinó Halhatatlan legendáinak klubjára. Amikor ezt a fejezetet írtam, megtiszteltetésnek vettem, hogy félbeszakított egy meghívás a Los Angeles-hez közeli Commerce Casinótól, amely a világ legnagyobb pókerterme. Én voltam annak a három „játékosnak" az egyike, akiket beiktattak az új Poker Walk of Fame-be, a pókerhírességek sétányára James Gamer színész - aki a maga idejének legnépszerűbb tévésorozatában Mavericket játszotta - és Gus Hansen társaságában, aki az előző évben három televízió által közvetített versenyt is megnyert. Ez lenyűgöző teljesítmény, különösen annak fényében, hogy versenyről versenyre hihetetlen mértékben nő a jelentkezők száma. A póker népszerűségének eme fellendülése azt jelenti, hogy több játékost kell legyőzni, és sokkal hosszabb időnek kell eltelnie ahhoz, hogy valaki megnyerjen egy nagy versenyt, függetlenül attól, hogy milyen jó játékos. És hogy rámutassak mindezen tényezők fontosságára, Gus-t addig nem sokan nevezték volna élvonalbeli játékosnak. De ha ma valaki jól játszik és ezzel felhívja magára a figyelmet, reflektorfénybe kerül, és sokáig ott is maradhat. Gus ott is fog maradni. Az emberek sokáig emlékeznek a televíziós győzelmekre. Gus szereplése a legrendkívülibb azóta, hogy Johnny Chan tizenkét hónapon belül kétszer nyerte meg a WSOP főversenyét, kétszer a Hall of Fame főversenyét, a következő évben pedig második lett a WSOP főversenyén. A jelentkezők számának drámai növekedésével biztos, hogy az ehhez hasonló teljesítményt lehetetlen lesz megismételni.

Változások

Életem radikális változásokon ment keresztül azóta, hogy Síimmel és Sailorral egy ócska Ford Fairlane-en beutaztuk Texast és a déli részeket. A dolgok sokat változtak. Még mindig rendszeresen pókerezek. De gyakran döntök úgy, hogy elkerülöm a pókert, még akkor is, ha az némi profitról való lemondással jár. És akkor otthon maradok a Montana állambeli Flathead-tó mellett lévő házamban, elkerülve a Las Vegas-i hőséget, és lazítok. Olyankor olyan, mintha az élet elsuhanna mellettem, és úgy érzem, megújulok. És ott is, mint máshol, elmélkedem. Elmélkedem a saját életemről, az életről általában, és ez az elmúlt években szinte rögeszmémmé vált. Milyen klassz is az élet ugye, különösen ha csak egyszer tudjuk élni. Mindenkinek megvannak a maga tapasztalatai. Ezek mind a mieink, amiket megőrizhetünk. És ezeken mindenkinek el kell gondolkoznia, miközben éli az életét. Amit ma csinálunk, az később életünk szerves részévé válik. A jók és a rosszak egyaránt. Azt nem tudom megmondani, hogy az Önöknek kiosztott lapok azok lesznek, amiket szeretnének-e, de bárhogyan is alakul, bölcsen játsszák ki őket. Ez a titok nyitja. Az élet olyan gyorsan telik. A fiam, Todd, és a lányaim, Pam és Cheryl még csak most voltak gyerekek. Ma pedig már mind felnőtt emberek. Én meg végignézhettem, amint Todd az egyetem félbeszakítása után apja nyomdokaiba lépett a póker arénájában. Hihetetlen módon lenyűgözött, amióta első versenyei egyikét megnyerte a Bicycle Clubban. Sok világklasszis játékos mondta, hogy Todd napjaink egyik legjobb fiatal játékosa. Azért ne higgyenek el csak úgy mindent, amit mondok. Lehet, hogy elfogult vagyok. Todd letette a névjegyét a póker világában, és ezért került bele ebbe a könyvbe. Visszagondolok, miért szerettem meg az elején a pókert. Azt hiszem, a szabadságot jelentette nekem. Olyan szabad lettem tőle, mint az égen úszó felhő. Szerencsejátékos mivoltomnak ez a legcsodálatosabb része. Felezd meg 120-nál

Mint talán tudják, felnőtt életem nagy részében túlsúlyos voltam. Az emberek állandóan figyelmeztettek azokra az egészségügyi problémákra, amelyek a

súlyfölösleggel együtt járhatnak. De mindez nem nagyon érintett meg, mivel gyorsan mozogtam, jó eredménnyel golfoztam és fizikailag aktív maradtam. De nemrégiben leültem és elbeszélgettem magammal. A dolgok már nem úgy vannak, mint régen. Elmúltam hetven. Az utóbbi években, mint egy régi autónál, már nem volt jó formában az „alvázam". Nehezen vittek a lábaim és fájt a vállam. De a szívem egészséges volt, mint egy jól működő, fáradhatatlan karburátor. Talán azért, mert a póker nyomasztó helyzeteinek következtében a vérem nagyon gyorsan folyt az ereimben. Lehet, hogy ez tisztított meg. Két különböző orvos is azt mondta, hogy a testem ebben a rossz bánásmódban 120 évre van beprogramozva. Egyik azt mondta 130, a másik azt, hogy 110. Hát én megfeleztem ezt 120-nál. Aztán úgy döntöttem, hogy sokkal több pókerjátszmát tervezek, ezért testsúlyom csökkentése érdekében elvégeztettem egy gyomorkissebítő műtétet. A műtét hat hónappal ezelőtt volt, és ma már sokkal egészségesebbnek érzem magam. De mi fog történni azután a bizonyos 120 év után? Én már nem leszek, valószínűleg néhány feltörekvő játékos olvassa majd ezt a könyvet, és új pókersztárok születnek. Ők majd életben tartják a póker lángját, és ha Isten is úgy akarja, én felülről figyelem őket és osztozom a kalandjaikban. Ami pedig a jelent illeti, boldogan nézek a következő ötven év elébe. És ugyan lehet, hogy ez a becslés nem éppen realista és nem egészen így fog történni, attól még az életben és a pókerben is az a legfontosabb, hogy meg kell próbálni. Az biztos, hogy én meg fogom próbálni.

3 A LIMIT NÉLKÜLI TEXAS HOLD’EM TÖRTÉNETE Crandell Addington A régi szép időkből maradt emlékeim között megtalálható Crandell Addington is. Negyven éve is volt már, hogy először találkoztunk, amikor mindketten függetlenek voltunk és kalandokra vágytunk. Először fűrészporos hátsó traktusokban pókereztünk, majd nagy tétes játékokat játszottunk Texas-ban, Alabamában, Oklahomában, Louisianában és más déli államokban. Számos rablást, letartóztatást és más kényes helyzetet éltünk túl, olyanokat, amelyek felveszik a versenyt azokkal, amelyeket ma a mozfilmekben lehet látni. Az 1960-as évek végén Crandellel és vagy egy féltucat nagy tétben játszó texasi játékossal vezettük be Nevadában a limit nélküli Texas hold'em játékot. Aztán később, 1985-ben Benny Binion kérésére Crandellel és Jack Sfraus-szal egyhónapos körútra mentünk Nagy-Britanniába, hogy megtanítsuk a játékosoknak, hogyan kell a játékot játszani. Crandell természetesen résztvevője volt és meg is nyerte az 1969-ben Renóban rendezett Texas Gamblers Conventiont, amelynek utódja lett 1970-ben a World Series of Poker, vagyis a Póker Világ-bajnokság. Crandell a következő kilenc évben a WSOP-n játszott Binion Las Vegas-i Horseshoe kaszinójában. Kiváló eredményeket ért el, köztük két második helyet szerzett meg. Ma már, visszavonulva a pókerből, saját olajkitermelő vállalatot üzemeltet egyéb drágakő és gyógyszerérdekeltégei mellett. Mindig is a póker történetének egyik legnagyszerűbb játékosa és legszínesebb egyénisége marad.

A LIMIT NÉLKÜLI TEXAS HOLD’EM TÖRTÉNETE írta: Crandell Addington

Most elmondom Önöknek annak a történetét, hogy egy kis csapat texasi szerencsejátékos miként hozta létre akaratán kívül azt a pókerkolosszust, amelyet napjainkban több mint 50 millió hivatásos és amatőr pókerjátékos élvez, és világszerte milliók látnak különböző televízióműsorokban. Nos, minden a következőképpen kezdődött: Az 1960-as évek elején a póker Nevada és California kivételével illegális játéknak számított az Egyesült Államok egész területén. Mindez persze nem tántorított el néhány texasit, páldául a lubbocki Pinky Rhodent, a lockharti „Duck" Mallardot, a Corpus Christiben lakó Jesse Altót, a houstoni jack Straust és Tom Moore-t San Antonióból, hogy az állam területén nagytétes játékokat rendezzenek. Néhány rendező úgy tüntette fel saját szervezetét, mint a Redmenhez vagy az Elks Klubokhoz hasonló, afféle felebaráti szervezet, remélve, hogy a hatóságok így elkerülik őket. Néha bevált ez a stratégia, néha nem. Ezek az emberek - és mások, köztük az a hét texasi, aki végül elhozta a limit nélküli Texas hold'emet Nevadába -, városról városra utaztak Texasban valamint messze délen, és pókereztek. Úgy ismerték őket, mint országjáró játékosokat, akik Kansas City alacsony cserélős pókerre és Texas hold'emre specializálódtak. Utóbbi új játék volt, amely a legjobb lehetőséget kínálta összetett stratégiák kidolgozására és azok taktikai megvalósítására. Körülbelül ezzel egyidőben Tom Moore, Slim Lambert és Red Berry Texas szívében asztali játékokat kínáló hétvégi kaszinót működtetett. Ők, vagyis „Bexar Megye Szerencsejáték Főnökei" a San Antonio által teljesen közrefogott Castle Hills városban működtették a kaszinójukat. A West Avenue-n lévő kaszinó egyik hátsó épületében pedig egy másik illegális tevékenységet folytattak: nagytétes pókerjátékokat a hét hat napján - öt napon át limit nélkülit, egy nap pedig fix limiteset. 1963-ban, huszonöt éves koromban, én is elkezdtem ezt a játékot játszani. Ez volt az egyik legkifinomultabb, nagytétes limit nélküli játék az államban, mégpedig az általa vonzott gyárosok miatt, mint például a Falstaff sör dél-texasi területi képviselője, John Monfrey vagy Austin Hemphill Ford kereskedő és még sok más olajos, bankár, marhatenyésztő, étteremtulajdonos, vállalkozó vagy autókereskedő. Moore emiatt féltette a játékát, és csak azokat a külső játékosokat engedte játszani közülünk, akik személyes jóbarátai voltak. Bár, ahhoz képest, hogy milyen könnyű volt nyerni ebben a játékban, néha a halak ették meg a pelikánokat. Egyik éjjel a West Avenue-n tanúja voltam az

egyik legnagyobb dobásnak, és a három legerősebb kéznek, ami csak létezik a Texas hold'emben. A hal egy San Antoniói vállalkozó volt, aki rendszeresen játszott, és a két pelikán szerencséjére - egyikük a dallasi Gilbert Hess, aki később feleségül vette Felton McCorkindale özvegyét, másikuk Doyle Brunson volt - a hétnek éppen azon az éjszakáján történt, amikor a fix limit játék volt soron. Máskülönben a pelikánok zsetonok helyett csak azok helyét tudták volna összekaparni. A tét mai mérce szerint elég alacsony, 80/160 dollár volt, de akkoriban ez magasnak számított. A flop előtt is voltak emelések, majd a flop A-4-2 lett. Emelések és visszaemelések következtek a maximális összegig, amelyet mindhárom játékos tartott. Ezen a ponton Doyle-nak három ásza volt, Gilbert Hessnek három kettese, a halnál pedig három négyes volt. A törnön kettes érkezett. Doyle vezetett ász fullal, de amikor az emelés és visszaemelés visszaért hozzá, bedobta a lapjait. Mivel már az elején elmondtam, hogy azon az éjszakán a hal ette meg a pelikánokat, már tudják, hogy az ötödik lap, a river, a negyedik négyes volt. Úgyhogy a vállalkozó nyerte a partit az esélyek ellenére, amit csak néhány Mike Caróhoz hasonló csúcs pókermatematikus vagy elméleti szakember tudna pontosan kiszámítani. Ezek után, négy évvel később, Tom hívott, hogy vegyek részt a renói Holiday Hotel felvásárlásában, és az asztalánál elért sikereimnek köszönhetően el is tudtam fogadni az ajánlatát. 1967-ben Nevadába költöztem vele és a családjával. Sajnos a szerencsejáték-engedély miatt egy kis bajba kerültünk, úgyhogy a Holiday Hotel sosem hozott hasznot, legalábbis nekem nem. A renói Holiday Hotel engedélye Tom mellett eredetileg John Monfrey és Austin Hemphill kezében volt, aki később Red McCombs-szal a Minnesota Viking tulajdonosával és a San Antonio Spurs és a Denver Nuggets volt tulajdonosával állt össze. De szálloda ide vagy oda, eleget pókereztem, ami teljesen lefoglalt. Úgy döntöttem, nem telepszem le egyetlen kaszinóban, hanem inkább tovább utazgattam az Egyesült Államokban és Mexikóban, hogy nagytétes játékot játszhassak. Amit viszont nem tudtam - és persze senki más sem tudhatott -, hogy Texas hold'emünk bevezetése odáig fejlődik, hogy örökre megváltoztatja a póker világát.

Abban az időben Nevadában csupán egyetlen legális pókerterem volt, a Golden Nuggetban, és Billy Boyd, az ötlapos stud mestere működtette. Az egy valódi, amolyan „fűrészporos" hely volt, pirosfoltos tapétával a falakon, a padlót pedig olajos fűrészpor borította. Nevadai és kaliforniai játékosok jártak oda ötlapos studot, razzt és California alacsony cserélős pókert játszani. Mindez megváltozott, amikor Felton McCorkindale vezetésével egy csapat texasi, köztük Doyle Brunson, Bryan „Sailor" Roberts, Johnny Moss, Amarillo Slim, Jack Strauss és jómagam bevezettük Nevadában a nagytétes, limit nélküli Texas hold'emet. A Texas hold'em népszerűnek bizonyult a játékosok körében, de évekig csupán egyetlen kaszinóban, a Golden Nuggetban játszották. A Golden Nugget nem vonzott annyi nagymenő kaszinójátékost, mint a Las Vegas főutcáján található Strip kaszinói, ahová emberek ezrei áramlottak. Ez azt jelentette, hogy nagyon kevés volt az alkalom arra, hogy elkapjunk a pókerteremben egy véletlenül beeső vagy egy folyamatosan veszítő játékost. De 1969-ben Sid Wyman a Dunes Hotel and Casino - aminek helyén ma a Bellagio áll - főnöke meghívott bennünket, hogy terjesszük a nagytétes, limit nélküli játékot mindjárt a főterem bejáratánál, ahol számos beesőt elkaphattunk, köztük a néhai Riddle ezredest, a Dunes tulajdonosát. Ne feledjék, a nevadaiak és a kaliforniaiak elsősorban ötlapos stud játékosok. És bár Riddle eredetileg a texasi Lockhartba való volt, addigra nevadaivá vált. És mint olyan, nem volt gyakorlata ilyen összetett stratégiájú játékok játszásában, és azt hiszem, tisztességes ha azt mondom, hogy ő és mások, akik újak voltak a játékban, egy meredek tanulási útnak néztek elébe. Gyakorlatlanságuk segített feltölteni azoknak a texasi országjáró játékosoknak a páncélszekrényét, akik nyugatra hozták a játékot. Az egyik ilyen incidens a Dunes legendás pókerasztalánál történt. Az egyik partiban a texasi Johnny Moss és Riddle ezredes kivételével mindenki bedobta a lapját, és ezzel hatalmas párbaj alakult ki. Johnny volt a kezdeményező, és soha nem nézte meg a lapjait. Riddle soha nem tétovázott megadni Johnny flop előtti vagy river utáni tétjeit. Amikor minden lapot kiosztottak, az asztalon K-K-9-9-J volt. Moss all-in ment Riddle ellen, Riddle pedig megadta. Moss-nak kilences párja volt kézben, és ezzel pókere lett. Riddle ezredes pedig egy kettes párt mutatott kézben. Látják, ez az, amire utaltam az ötlapos stud játékosokkal és az ő tanulási ívükkel kapcsolatban. Riddle-nek rejtett párja volt, és nem akarta eldobni, de nem vette észre, hogy ebben a helyzetben a lehető legrosszabb lapjai

vannak, és még az asztalon lévő öt lapot sem tudja megverni. Az alabamai Joe Rubino, aki egyébként jó Kansas City lowball játékos volt (viszont annál rosszabb volt Texas hold'emben) odáig merészkedett, hogy kifogásolta, hogy Johnny vitte a kasszát. Rubino azt állította, hogy mivel Riddle kettes párjával még az asztalon lévő lapokat sem tudta megverni, ezért visszaveheti az utolsó megadáskor berakott pénzét. Johnnynak egy másodpercébe sem telt kifejteni, hogy a Texas hold'emben sokszor az asztalon lévő lapok a lehető legjobbak, és Rubino megjegyzése azt mutatja, mennyire nem ért a játékhoz. Meg még egypár dolgot mondott neki azzal kapcsolatban, hogy törődjön a maga dolgával olyankor, amikor a kasszához semmi köze nincs. Amikor a 60-as évek végén és a 70-es évek elején a játék Las Vegasban is kezdett elterjedni, a nagytétes, limit nélküli Texas hold'em játékok játszásához tízezer és százezer dolláros beülőre volt szükség (ami ma úgy hatvanezer és hatszázezer dollárnak felel meg). 1968-ban Tom és Lafayne Moore elhatározta, hogy megrendezik az asztali játékok versenyét a renói Holiday Hotel népszerűsítése érdekében. Gondosan megtervezett meghívókat készítettek az „First Annual Gaming Fraternity Convention"-ra, és elküldték vagy ötven nagymenő játékosnak. Az eseményt korlátozott siker kísérte, úgyhogy Tom 1969-ben elhatározta, hogy megváltoztatja a nagytétes pókerjáték formátumát, és meghívta az összes nagymenő játékost a legnagyobb amerikai bukmékerekkel együtt. Moore, aki maga is jó póker játékos volt, tudta, hogy a bukmékerek lehetnek a „The Second Annual Gaming Fraternity Convention" vesztesei. Ez volt a legeslegelső nagyszabású pókerverseny, amelyen vagy húsz-harminc pókerjátékos, bukméker és utazó játékos vett részt, köztük jómagam, Johnny Moss, Doyle Brunson, James „Longgoodie" Roy, Aubrey Day, Benny Binion, Amarillo Slim, Puggy Pearson, Jimmy Casella, Minnesota Fats, Bill Boyd, Jack Strauss, Felton „Corky" McCorkindale, George Barnes, „Sailor" Roberts, Johnny Joseph és a színész Woody Harrelson hírhedt apja, Charles, aki most éppen életfogytiglani börtönbüntetését tölti John H. Wood, San Antonio-i kerületi bíró meggyilkolásáért. Az egy hétig tartó eseményen Texas hold'em, Kansas City alacsony cserélős, razz, stud és ásztól-ötösig alacsony, cserélős volt terítéken. Valamennyi játék készpénzes Volt, ami azt jelenti, hogy a játékosok vásárolhattak még zsetont, ha

mindet elvesztették. Ebből pedig az következik, hogy a győztesnek nem a legszerencsésebb, hanem a legjobb játékosnak kellett lennie. Ezen a versenyen megnyertem a „Mr. Utazó Játékos" díjat, amivel a verseny legjobb országjáró vagy hobbijátékosának kiáltottak ki. Érdekes módon Tom Moore és Billy Boyd is szóba került jelöltként erre a címre, pedig ők a saját játékukat vezették, ezért belsős játékosnak számítottak. Bennyt és Jack Biniont lenyűgözte a verseny sikere, és megszerezték a jogait, amikor Tom Moore 1970-ben eladta a Holidayt. A verseny új neve World Series of Poker (WSOP) lett. A beiktató versenyre, amelyet Binion Horseshoe kaszinójában rendeztek, Binion megtartotta Moore Felebaráti JátékKonvenciójának többjátékos formátumát, de néhány bukméker kivételével nem voltak folyamatosan veszítő játékosok. Még ha a folyamatosan veszítő játékosok nem is találták meg az útjukat a WSOP-ra, a verseny ugyanolyan sikeres volt, mint elődje. Bár Tom Moore versenyétől eltérően az első WSOP-n a nyomtatott sajtó számos képviselője is jelen volt. A következő évben Ted Thackrey, a Los Angeles Times újságírója új formátumot javasolt Binionnak: egy egyszerű limit nélküli Texas hold'em versenyt. Thackrey megígérte, hogy ő és Jimmy „The Greek" Snyder országos publicitást hoz az eseménynek, ha úgy hirdetik meg, mint „a győztes mindent visz" világbajnokságot. Benny Binion csak ezt akarta hallani. A PR-kampány bevált, és a játékosok mindenünnen elkezdtek áramolni a WSOP-ra. Külünös módon nem maga a verseny volt a fő vonzerő, hanem annak lehetősége, hogy a készpénzes játékokon a folyamatosan vesztőktől órási összegeket lehetett nyerni. A készpénzes pókerjátékokon a játékosok mind több és több zsetont vásárolhatnak, ellentétben a versenyekkel, ahol a játékos kiesik, amint elveszíti az összes zsetonját. A készpénzes játékok során szükség van olyan játékosokra, akik állandóan veszítenek, majd újra és újra zsetonokat vásárolnak, ez alapvető szabály a nagytétes, limit nélküli játékok rendezésében. Persze elképzelhető, hogy egypár profi játékos osztozik a nyereségen, amint az gyakran elő is fordult, de a limit nélküli játékot az állandó vesztesek (bukmékerek, olajosok, üzletemberek, stb.) teszik virágzóvá. A Binion PRkampánya által generált izgalomnak köszönhetően az 1971-es WSOP-n nem volt hiány vesztő játékosokban. Las Vegas-ban ez volt a limit nélküli játékok boldog korszakának kezdete.

A hetvenes években az egyik ilyen élő versenyre Doyle Brunsonnal elvittünk egy Rex Cauble névre hallgató vesztest, egy texasit, akinek volt két exkluzív western felszereléseket árusító boltja, az egyik Dallasban, a másik Houstonban, amit „Cutter Bill"-nek hívtak, a híres cutting ló után. Mint később kiderült, Rex bizonyos mezőgazdasági termékeket is importált Mexikóból a kábítószerügyi hatóságok tiltása ellenére. Nos, a lényeg, hogy Rex szeretett nagytétes Texas hold'emet játszani, és a WSOP alatt fel-feltűnt a Horseshoe-ban jelentős mennyiségű pókertőke társaságában. Doyle több mint negyven éve volt a barátom, és megszámlálhatatlan játékban játszottunk együtt — de egy sem volt olyan különös, mint az akkori. Azon a bizonyos estén Rex 50 ezer dolláros beülővei akart játszani. Ötünk közül négyen elfogadtuk a kihívását, de Doyle nagylelkűen felajánlott neki egy félórás gyorstalpaló kurzust a hold'em alapvető szabályairól. Csak azután ültünk le játszani, hogy Rex úgy érezte, elegendő alapjai vannak a hiteles játékhoz. Nem egészen harminc perc múlva következett egy parti Rex és Bobby Baldwin pókervilágbajnok között, amelyben nem történt semmi a flop előtt. Baldwin 1978-ban engem is legyőzött a címért folytatott versenyben, és most a Bellagio elnöke és a Mirage alapok vezérigazgatója. A flop K-J-2 lett, mind különböző színű. Bobby passzolt elölről, és mögötte Rex is. A törn lap hatos volt, és mindkét játékos ismét passzolt. Következett a river, négyes, amellyel nem lehetett senkinek flösse. Bobby passzolt, Rex nyitott 1500 dollárral, majd Bobby emelt 30 ezret. Rex méregette, méregette, hogy mitévő legyen az előtte lévő 60 ezer dollárral, látszott rajta, hogy a bedobást fontolgatja, hogy legalább a pénz felét megtarthassa. Végül láthatóan rettegve, kelletlenül tartotta a tétet. Bobby győzedelmesen 3-5-öt mutatott, és ezzel nála volt a tuti lap. A soránál nem létezett erősebb lapkombináció. És mit gondolnak, mit fordított fel Rex a rejtett lapok közül? Mivel Rex lépett később és 30 ezer dollárnyi zseton volt előtte, soha nem hinnék el, hogy ugyanúgy 3-5-öt mutatott, mint Bobby, pedig úgy volt. Úgyhogy Rex csak tartotta a tétet és nem emelt a verhetetlen lapokkal. Ezen a ponton Doyle elmormolta kedvenc, csodálkozáskor használatos kifejezését, miszerint „napsütötte ribanc legyen belőlem...". El kellett fojtanom a nevetésemet. Akkor, a WSOP hajnalán ilyen dolgok történtek. A verseny

rengeteg Rexhez hasonló befizetőt vonzott, és sokan közülük velünk játszottak még ennél magasabb téteken is. A World Series népszerűsége nem csökkent Sid Wyman alatt sem, aki egy kedélyes ember volt, mellesleg a Dunes és az Aladdin PR igazgatója. Wyman 1973-ban bevezette a limit nélküli Texas hold'emet a Las Vegas Boulevard-on át az Aladdinba, amelyet Sam Diamond működtetett. Johnny Moss volt a házigazda, és a nagytétes limit nélküli Texas hold'em játék nem csak a texasi és a nevadai szerencsejátékosokat vonzotta, hanem egyre több, éppen csak arra járó játékost is. Olyan nagy volt az érdeklődés, hogy a játékok sokszor napokig is elhúzódtak, és vagyonok cseréltek gazdát. Riddle ezredes gyakori játékos volt az Aladdin asztalánál, és gyenge játéka eredményeképpen elvesztette a Dunesben meglévő többségi tulajdonát, amelyet egy Sid Wyman által képviselt fél vásárolt meg. Moss végül átvitte a játékot Las Vegas főutcájának, a „Strip"-nek a legrégebbi kaszniójába, a Flamingóba, amely ismét viták és bírálatok kereszttüzében találta magát. Több mint harminc évvel korábban, 1946-ban a Flamingó bebizonyította, hogy hibásak voltak azok az 1940-es évekbeli bírálatok, amelyek szerint nem lehetséges a kaszinók terjeszkedését a belvárosból áttenni arra a poros, távoli helyre, amely végül a „Strip" néven vált ismertté. 1976-ban ugyanabban a szállodában Johnny Moss bebizonyította, hogy az 1970-es évekbeli bírálatok is hibásak voltak, miszerint nem lehet sikeresen pókertermet működtetni a „Strip" egyik kaszinójában. Abban az időben más neves pókerjátékosok is elkezdtek rájönni, milyen előnyökkel jár a nagytétes játékok rendezése, köztük Chip Reese a Dunes-ben, valamint Erik Drache és Doyle Brunson, akik összeálltak a Silver Bird-ben rendezett játékok működtetésére. A Silver Bird volt az a kaszinó, amelyet Riddle ezredes vásárolt fel az után, hogy elveszítette a Dunes feletti ellenőrzését. Az izgalmak a „Strip" új pókertermei révén is fokozódtak, és a WSOP elősegítette a Texas hold'em országos népszerűségének csillagászati tempójú növekedését. Ezek a virágzó napok egészen a nyolcvanas évek közepéig tartottak. Addigra a selejtezők annyira népszerűvé váltak, hogy a nap 24 órájában zajlottak, és a Horseshoe véges befogadóképességének egyre nagyobb részét kötötték le. Miközben ez egyrészt pozitív hatással volt a versenyekre, volt egy olyan keserű következménye is, hogy a készpénzes játékok helyett a tömegek inkább itt tömörültek - márpedig pont a készpénzes játékok miatt indítottuk el az egész

WSOP-t! Ma, az a limit nélküli Texas hold'em, amit annyi évvel ezelőtt bevezettünk Nevadában, a televíziós közönség számára fontos szórakoztató értéke miatt már teljesen átalakult. A főbb kieséses versenyeken való mind nagyobb részvétel (a WSOP 2004-es versenyén 2500 játékos vett részt) arra kényszerítette a versenyek házigazdáit, hogy gyorsan emelkedő vak- és alaptét struktúrát alkalmazzanak azért, hogy a verseny ideje kézbentartható maradjon. Mindez, pedig a játék tiszta formájának elfajulásához vezetett. Bizonyos emlékezetes kivételektől eltekintve a limit nélküli Texas hold'em játékot úgy találták ki, hogy a flop után kell játszani. A valódi játéknak akkor kell elkezdődnie. Igaz ugyan, hogy a televíziós műsorokban látott partik nagy részét a flop előtt játsszák, amikor a játékosok még csak a rejtett lapokat kapják meg. Ez a struktúra, amit néha úgy hívnak, hogy „fogj egy ászt és gyerünk", újra jelentős mennyiségű szerencsét pumpál a játékba, amely mindig is a legjobb játékost helyezte előtérbe a legjobb lapokat kapóval szemben. De úgy tűnik, semmi nem állíthat meg egy olyan ötletet, amelynek eljött az ideje. És egészen bizonyos, hogy most annak a több százezer, ha nem több millió játékosnak jött el az ideje, akik ma a világ minden pontján az interneten pókereznek. A jövőben meglátják, hogy a verseny rendezőinek időkezelési problémákkal kell megküzdeniük, mert mind több és több internetes játékos szerez indulási jogot a legnagyobb versenyeken. A jövőbe tekintve nem nehéz elképzelni egy hivatásos pókerliga létrehozását sem, amelynek valamiféle sorshúzás révén több csapat is tagja lehet. Valójában kezdetleges formában már ma is létezik ilyen szövetség. A pókerjelenség új lehetőségeinek kiaknázását csak olyan emberek képzelete szorítja korlátok közé, mint Benny Binion. Nos, megismerhették a limit nélküli Texas hold'em történetét - annak a néhány texasi szerencsejátékosnak a sztoriját, akik örökre megváltoztatták a pókerjátékot, és megtudhatták azt is, hogyan nőttek ki a modern pókerversenyek a San Antoniói illegális, nagytétes játékokból, amelyek először Renóhoz kötődtek, majd a ma játszott és a televízióban közvetített pókervesenyek elődjében, a World Series of Pokerben indultak virágzásnak.

4.

ONLINE POKER írta: Doyle Brunson

A technika körbevesz bennünket. A dolgok változnak. A változások sebessége pedig példátlan a történelemben. A pókerjátékosok semmi másból nem érzik jobban ezeket a változásokat, mint az online póker megjelenéséből. A számítógépek mindent megváltoztattak - a termelékenységtől a kutatáson át a játékokig. A pókert is. Látják, megérkezett az internet, és hirtelen minden kérdésre egy másodperc alatt választ találhatunk, a világ bármely tájára azonnal eljuthatunk - persze nem fizikailag, - de megtanultuk, hogy nem is kell fizikailag jelen lennünk ahhoz, hogy valahol ott legyünk. Hát így tudunk pókert is játszani anélkül, hogy fizikailag jelen lennénk. Leülhetünk az asztalhoz. Azonnal. Emlékszem, először 1999-ben játszottam online pókert. Azt hiszem, egy pici, három dolláros fix-limit játék volt, és én olyan kétezer dolláros limites játékhoz voltam szokva, ahol akár egymillió dollárt is lehetett nyerni vagy veszíteni anélkül, hogy az ember felállt volna a székéből. Kíváncsi lettem, mert Mike Caro beszállt egy online póker oldalba, amit azért tartottam különösnek, mert korábban éppen arról írt egy hosszú cikket, hogy melyek az online póker buktatói. Ha azóta mégis meggondolta magát, akkor a legkevesebb amit tehetek, hogy utánajárok, miért. Rendkívüli módon az online játék ugyanolyan izgalmas volt, mint bármely más póker, amit korábban játszottam. Na tessék, a képernyőn pókerezem tőlem csupán centikre ülő ellenfelekkel, ugyanakkor tudom, hogy nem centikre vannak tőlem. Hanem Angliában, Németországban vagy Hongkongban. Bárhol. Olyan pókerjátékot játszottam, ami ezelőtt nem lett volna lehetséges.

EGY TORNÁDÓ Tehát váratlanul, a semmiből előtört az online póker. Olyan volt, mint amikor egy tornádó söpör végig Texason. És rájöttem - először vonakodva ugyan-, hogy azért jött, hogy itt is maradjon. A póker ma már két fő kategóriába sorolható: van online póker, és van való világbeli póker. Figyeljenek oda, hogy azt mondom, „élő" póker, és nem azt hogy „valódi" póker. Ennek az az oka, hogy az online póker is valódi póker. Hogyne lenne valódi, amikor több százezer ember játszik a világon valódi pénzért! Valójában mi az, ami az online pókert

valótlanná teszi? Nem sok minden, és éppen ezért hiszem azt, hogy legtöbben csupán e két jelző alapján különböztetjük meg a pókert, hogy online póker és való világbeli póker. És a való világbeli pókert, amelyet igazi asztal mellett ülve igazi kártyákkal játszunk valós ellenfelek ellen, akikkel kezet lehet rázni, további alkategóriákra oszthatjuk. Például beszélhetünk otthoni pókerről vagy kaszinó pókerről. Mindegyik egy kicsit más ízű. Ugyanígy van ez, tudják, a kosárlabdával is. Van olyan kosárlabda, amelyet odakinn játszanak betonlapokon, van gimnazista kosárlabda, egyetemi kosárlabda, NBA-bajnokság, és az olimpián is látható nemzetközi kosárlabda. De attól az mind kosárlabda. Én pedig most itt azt magyarázom, hogy az online vagy élő póker is póker. Mind póker. Aligha találnak olyan tanácsot ebben a könyvben, amely nem segít jobb online játékossá válni, egyszerűen azért, mert abban segít, hogy minél jobb pókerjákossá váljanak. Ennyi.

A DOYLE'S ROOM WWW.DOYLESROOM.COM

Mielőtt néhány speciális tanácsot vagy útmutatást adnék azzal kapcsolatban, hogy hogyan kell online pókert játszani, el szeretnék mondani valamit, amin lehet, hogy meglepődnek. Az igazság az, hogy engem is meglepett, mert nem is olyan sok évvel ezelőtt még el sem tudtam volna képzelni, hogy bekapcsolódjak az online póker üzletébe. Röviden, hagytam magam rábeszélni, hogy támogassam egy barátom akkor induló új internetes oldalát, de hamar elmenekültem a kudarc elől, amikor rájöttem, hogy ma csak az igazi nagymenők engedhetik meg maguknak, hogy ebben az üzletben részt vegyenek. Felírhatjuk a többi hibás vállalkozásom közé, amelyekkel megpróbáltam másoknak segíteni. De aztán kiokosodtam. Ha akarják tudni mennyire, nézzék meg a wwwdoylesroom.com-on a játékpénzes játékokat - és még sok mást! Ha pedig még több dolgot akarnak megtudni a pókertanulással kapcsolatban, látogassanak el erre a testvér oldalra: www.pokerl.com. Boldog vagyok, hogy a Doyle's Room online pókerterem konzultánsa lehetek, és hogy feltették a nevemet az oldalra persze fizetnek ezért egy csinos kis összeget, én pedig büszke vagyok, hogy részese lehetek ennek az oldalnak.

A doylesroom.com példáján keresztül most bevezetem Önöket az online póker világába. Ne feledjék, hogy mire e sorokat olvassák, a doylesroom.com és a többi hasonló oldal már sokkal fejlettebbé vált. Lelki szemeim előtt megjelent, hogy szavak segítségével is licitálhatunk, és szemügyre vehetem ellenfeleim élő, mozgó, valós idejű képeit, ezzel behozva az online világba a hagyományos póker leginkább hiányzó elemét, az árulkodó jeleket. A legsokkolóbb az egyidőben játékban lévő játékosok száma. Nem sokkal azelőtt, hogy ez a könyv nyomdába került, az a megtiszteltetés ért, hogy a Los Angeles melletti Commerce Casino beiktatott a Poker Walk of Fame-re, a Halhatatlanok Sétányára. Jártak már abban a kaszinóban? Annak van a világon a legnagyobb kártyatenne. Több száz pókerasztal van benne! Pókerjátékos életem során soha nem láttam még olyat sem, hogy ötven játék zajlana egyszerre egy fedél alatt, nemhogy több száz. És a Commerce nem az egyetlen nagy pókerterem, amelyben nagyszámú pókerasztal található. Ugyancsak Los Angeles mellett ott van a Bicycle Casino, a Hollywood Park Casino, a Hawaiian Gardens és a Hustler. És most már a Las Vegas-i kaszinókban is hatalmas pókertermek vannak, például a Bellagióban, a Golden Nuggetban, a Mirage-ban és a többiben is. Közép-nyugaton Jack Binion indított nagyszabású pókertermeket, és most már a keleti parton is vannak nagy termek, például a connecticuti Foxwoodsban, vagy több más Atlantic Cityben lévő kaszinóban. A póker mindenütt virágzik. Ha mindezeket összeadjuk, vagy ezer asztalt kapunk. Ezt azért soha nem tudtam volna elképzelni pályafutásom kezdetén, amikor még Texas főutcáin keringtem egyik egyasztalos magánjátéktól a másikig. Amikor pókert játszunk, egyik kaszinóból a másikba kell utaznunk, hogy megtaláljuk a megfelelő játékot. De az online pókernél azonnal ott a másik asztal. Csupán néhány kattintás az egérrel, és máris egy másik asztalnál ülhetünk, lehet hogy ugyanabban az online kaszinóban, de lehet, hogy egy másikban. De hány asztalról is beszélünk? Gyakran előfordul, hogy ugyanabban az időben több mint hétezer valódi pénzes asztalnál folyik a játék - ennek egy része versenyasztal, másik része készpénzes játék. A legtöbb napon több mint ötvenezer játékos ül a valódi pénzes asztaloknál, akik ellen percek alatt játékba lehet szállni anékül, hogy az ember kitenné a lábát otthonról. És aztán még ott

vannak az ingyenes próbajátékok, és inkább meg sem számolom, hogy abból hány asztalnál folyik a játék egyszerre. A televíziós pókerközvetítések és az online póker hirtelen fellendülésével jóval többen kerültek kapcsolatba a pókerrel, mint a történelem során bármikor. És ez mindenkinek segít. A kaszinókat ellepték az új játékosok. Gondolták volna valaha, hogy a póker ennyire népszerű lesz? Én nem. Egy álom vált valóra. Azt hiszem, sok esetleges jövőbeni játékos, aki máskülönben szégyellt volna besétálni egy kaszinóba, hogy jóval gyakorlottabb ellenfelek ellen játsszon, most veszi a bátorságot, és az első játszmáit lejátssza az interneten. Nos, akkor lássuk, hogy hogyan is kell pókerezni online. KÉT OK, AMIÉRT AZ ONLINE PÓKER ROSSZABB

Elmondok két okot, amiért az online póker rosszabb, mint az élő világ. Kész vagyok elfogadni, hogy vannak még apróbb panaszok, amiket fel lehetne sorolni, de szerintem ez a kettő a legfontosabb. Első ok: hová lettek az árulkodó jelek?

Azt hiszem, valamennyi komoly játékos eljut arra a pontra, amikor az élő játékot részesíti előnyben. Semmi más nem helyettesíti azt, amikor rá lehet nézni a ellenfélre, és a megfigyeléseink alapján lehet dönteni. Annál pedig nincs nagyszerűbb érzés a pókerben, mint az ellenfél költséges hibákba hajszolása. Ezek az elemek hiányoznak -nekem is hiányoztak -, amikor online pókert játszunk. Az első dolog, amit tudniuk kell, az, hogy e könyv boltokba kerülésekor még kidobhatják az ablakon az ellenfeleik árulkodó jeleit leolvasó képességeiket. De ha néhány év múlva olvassák a Super/System 2-t, akkor már nem kizárt, valódi ellenfeleket láthatnak a képernyőn. A póker olyan lesz, mint egy videó konferencia, és ismét lehetőség lesz arra, hogy az ellenfelekre koncentráljunk és leolvassuk a gesztusaikat. Úgy jósolom, hogy ha a játékosokat ikonok helyett élő videók helyettesítik, a testbeszéd jelentősége újra felerősödik, és az online póker világába teljes pszichológiai hadviselés érkezik—és akkor már semmi nem fog hiányozni.

Ma még az online pókeroldalak - köztük a doylesroom.com is -ikonokkal ábrázolják a játékosokat. Az ikonok néha rajzfilm figurák, de a Doyle's Roomban a játékosok a saját jelképeiket is használhatják, például zászlókat, tájakat vagy olyan művészi szavakat, mint például a „TILT", vagyis „a lejtőn". Gondoljanak arra, amikor Monopolyban választanunk kell egyet azok közül a furcsa bábuk közül, amelyek képviselnek minket amikor dobunk a kockával és lépegetünk a táblán. A játékosok úgy gondolják, vicces dolog kiválasztani az ikonjukat, és ha ezeket nézik az ellenfelek a képernyőn, az semmit nem árul el róluk. Nos, lehet, hogy ez így nem egészen igaz. Például én úgy gondolom, hogy az, aki a TILT szót választja ikonnak, az viszonylag kemény játékos, és megpróbál majd félrevezetni. Vannak még más online árulkodó jelek is? Hogyne lennének! Majdnem mindegyik az előválasztó gombokkal kapcsolatos. Ez egyike azoknak az újításoknak, amelyek megnövelték az online póker sebességét. Mi is az előválasztó gomb? Ez egy szellemes újítás, amely kihasználja annak az előnyét, hogy titokban közölhetjük a szoftverrel, mi lesz a következő lépésünk még mielőtt mi következnénk! Mivel ellenfeleink a saját otthonukban ülnek, valószínűleg a Föld másik oldalán, fogalmuk sincs, hogy mi melyik gomb megnyomása mellett döntöttünk. Később mesélek még azokról a speciális árulkodó jelekről, amelyek az előválasztó gombokhoz kötődnek. De általánosságban azt lehet mondani, hogy az online pókerben hátrányba kerül az, aki ellenfelei viselkedéséből levont következtetések révén szerzett sok profitot az élő játékban. Második ok: Nem lehet a pénzt azonnal elkölteni

Annak a pókernek, amin én felnőttem, az egyik izgalmas része az volt, hogy nyöszörgő és nyafogó, fülüket és farkukat behúzó ellenfeleinket hazaküldhetjük, miközben mi vígan elkölthetjük újonnan szerzett nyereményünk egy részét. Sajnos, ez az izgalom is hiányzik az online pókerből. Nyafogó ellenfeleinket nem küldhetjük haza, hiszen már eleve otthon vannak. És a pénzt sem tölthetjük el azonnal, hiszen fizikailag meg sem foghatjuk. Ott van a folyószámlánkon, de ha el akarjuk költeni, átutalást kell kérnünk, és beletelik néhány napba is, mire megérkezik.

Most fogadok, azon gondolkodnak, hogy az talán nem is hátrány. Biztos vagyok benne, hogy több ezer olyan pókerjátékos van, akik egy nagy nyeremény után felelőtlenül elpocsékolták a pókertőkéjük egy részét, és utána arra gondoltak, bárcsak várni kellett volna héhány napot, míg megérkezik a nyereményük. A legtöbb játékos nem tudja megállni, hogy ne nyúljon a pókertőkéjéhez, és azt hiszem, az online póker segít a fegyelem kialakításában. De ezt a tényt a negatívumok közé sorolom, mert úgy gondolom, hogy egy felnőtt pókerjátékosnak lehetővé kell tenni, hogy úgy is élvezhesse a nyereményét, hogy azonnal a zsebébe tömi a pénzt. Nevezhetnek maradinak, de számomra semmi más nem helyettesíti ezt. De ezen kívül, és azt leszámítva, hogy nem nyúlhatunk át az asztal fölött, hogy kezet rázzunk ellenfeleinkkel, vagy hogy megfejtsük gesztusaikat, mint az élő játékban, az online póker ugyanolyan jó, mint a jól megszokott hagyományos sőt, néhány tekintetben még jobb is.

22 OK, AMIÉRT AZ ONLINE PÓKER JOBB Nagyon sok dolog van, amiben az online póker kiemelkedő. Minden játékosnak megvan a maga személyes oka, amiért úgy gondolja, hogy az online póker valamiért az élő póker fölé helyezhető. Az enyémek a következők: Első ok: Mindig van játék

Az online póker annak megcsúfolása, hogyan próbáltam jó játékokat találni, amikor az 1960-as és 70-es években utazó játékosként körbejártam Texast és a déli államokat. Sokszor egész nap vezettem, mire megtaláltam azt az olajkutat, amiről reméltem, hogy majd nagy hasznot hoz, de kiderült, hogy éppen egy órával azelőtt száradt ki, hogy odaértem. Aztán lenyeltem a csalódottságomat és megterveztem a következő útvonalat annak függvényében, hogy mennyibe fog kerülni. Messze esik az úttól az a játék, amiről hallottam? Megéri odáig elbumlizni? Aztán jött a kaszinópóker. Az sokat segített, mert sokszor lehetett válogatni egy városon belül. De sok olyan éjszaka volt, amikor csak egy érdemleges játék volt, és előfordult, hogy egy sem. Úgyhogy képzelhetik, milyen érzés, amikor a legtöbb energiám arra ment el, hogy megtaláljam a játékot, ahelyett hogy élveztem volna őket, hogy egy álmatlan éjszakán csak leülök a számítógépem elé, és néhány kattintás után megtalálom a legjobb játékot a világon.

Ami pedig még ennél is nagyszerűbb, az az, hogy az online póker soha nem alszik. Valahol a világon mindig éppen a póker fő ideje van, és be lehet kapcsolódni azokba a játékokba, még akkor is, ha a közvetlen környezetünkben egy lélek sincs már ébren. Második ok: Olyan ellenfelekkel játszunk, akikkel aligha vagy soha nem találkozunk személyesen

Az internet annyira lekicsinyítette a világot. Lehet, hogy ez most éppen nem látszik a hírekben szereplő politikai fellángolások és helyi háborúk miatt, de én azt hiszem, hogy a távoli vidékek embereivel való találkozások és az azonnali barátságok kialakulása révén a világ végül sokkal civilizáltabbá válik. Vagy olvashatunk azokról az internetes románcokról, amelyekből végül házasság lesz. És olyan üzleti szövetségek is kialakulnak, amelyek amúgy fizikailag igen valószínűtlenek lennének. Mindez jó dolog. És az internet egyik legjobb hatása az, ami a pókerrel történik. A póker apránként a világ közös játéknyelvévé válik. Valódi értelemben az online póker kiveszi a részét a világ jobbá tételéből - ugyanakkor segít bemutatni magát a játékot is. Az online póker legfőbb előnye, hogy lehetővé teszi a játékot azok között a játszani vágyó játékosok között, akik olyan messze élnek egymástól, hogy aligha lenne lehetőségük egy élő póker asztal mellett játszani egymással. Harmadik ok: Tarts egy ötperces rövid szünetet és játssz

Gyakran az embernek csak egy fél órája, vagy még annyija sem marad játékra, sokszor mindössze öt perce van. Ha az online póker megjelenése előtt valakinek kedve támadt pókerezni, semmit sem tehetett. Egészen biztos, hogy nem tudott csak úgy leülni és azonnal játszani. De mára ez mind megváltozott. Néha akkor is bekapcsolódom egy játékba, ha csak pár percem van. Lehet hogy csak fél tucat leosztásig megyek el 100/200 dolláros limiten, na és? Általában nem játszom ilyen kicsiben, mert - nekem - nem éri meg a fáradságot. De az online póker világában ezek nagy tétek, mert ott az emberek többsége 15/30 dolláros limiten, vagy még annál is kisebben látszik. Úgyhogy lejátszom azt a pár partit, aztán ha legközelebb lesz öt percem, akkor majd újra. Összeadva ezeket a partikat a profit is összeadódik.

Negyedik ok: Nagyszerű gyakorlás a pókerrel ismerkedőknek

Le merném fogadni, hogy az egyik oka annak, hogy a játékosok nem tobzódtak az elmúlt években a pókertermekben, az, hogy nem igazán tudták, mire számítsanak, amikor odamennek. Eléggé ijesztő lehet, amikor valaki először lép be egy élő pókerterembe, és fogalma sincs, hogyan fogadja majd a többi játékos. A félénkebb kezdők számára az online póker névtelensége megadja a bátorságot, hogy a póker vizein evezzenek, míg ha való világbeli játékról lenne szó, soha nem tévednének be egy póker terembe. Hiszem, hogy sokan megtanulják majd azok közül, akik másként soha nem kerültek volna kapcsolatba a játékkal, hogy hogyan lehet a pókerben kiemelkedni. És mindez az online játék lehetőségének köszönhető. Ötödik ok: Nem kell kiöltözni és ápoltnak lenni

Azon gondolkodom, hogy van olyan, amikor az ember szeret kiöltözni, de olyan is előfordul, amikor nem. Amikor templomba vagy étterembe megyek a családommal, igyekszem jól kinézni. Egyszerűen jobban érzem magam a bőrömben én magam is. De van olyan, amikor inkább a kényelem számít, és nem érdekel, hogy másoknak tetszik-e az öltözékem. Így vagyok ezzel olyankor is, amikor pókerezem. Hacsak nem filmeznek, nem nagyon érdekel, mit viselek pókerezés közben. Persze viszonylag jól öltözködöm, még játék közben is, mert szerintem néhány öltözék, amelyet a pókerasztal körül látni, egyenesen szégyen, és nem tesz jót a játéknak. De lényeg az, hogy én nem szoktam túlöltözni. Az igazság persze az, hogy ha nem foglalkoznék azzal, hogy mások mit szólnak, nemigen érdekelne, hogy nézek ki pókerezés közben. És az online póker lehetőséget ad rá, hogy úgy öltözzek, ahogy nekem jól esik. Mint ahogy nyilván sokan rá is jöttek, ha pizsamában pókereznek, az sem érdekel senkit. Tehát ez egy olyan bonusz, amely csak az online pókerben érvényesül. Hatodik ok: Párbaj kihívások

Ha szeretnek párbajozni, az online kártyatermek kezdenek korábban elérhetetlen lehetőségeket nyújtani. Elgondolkodtak már valaha azon, hogy egy hagyományos kaszinóban miért van olyan kevés párbaj? Bizonyára nem azért,

mert a párbaj olyan népszerűtlen lenne, hiszen az intenzív egymás elleni játéknak már a gondolata is felpezsdíti a vérkeringést. És a televízióban közvetített versenyeken nem a végső párbaj a legizgalmasabb látvány? Hadd mondjam el Önöknek, miután sokszor volt szerencsém hasonló helyzetbe kerülni, hogy azokat a végső párbajokat nem csak nézni a legizgalmasabb, hanem játszani is! Szóval akkor miért nincsenek párbajok? Azért, mert azok a játékok nem kifizetődőek a kaszinók számára. Mindegyik játék egy értékes ingatlant, egy teljes asztalt foglal le. Ami még ennél is rosszabb, hogy minden játékban szükség van egy osztóra - akit azért fizetnek, hogy akár tíz embert is kiszolgáljon egy asztalnál -, ezesetben viszont csupán két ügyfelet szolgál ki. De online mindez másként van. Semmibe nem kerül egy új asztalt felállítani két játékos számára, és az online kaszinók nem rettegnek attól, hogy elfogynak az asztalaik, mert annyit állítanak fel, amennyit csak akarnak, és mindez még pénzbe sem kerül nekik. Nem kell asztalokat vásárolniuk. A kártyatermeknek pedig nincsenek méretbeli korlátaik. De ami ennél is fontosabb, hogy az online kaszinóknak nem kell osztókat foglalkoztatniuk. A lapokat a számítógép osztja és keveri. Tehát nincs költségfüggvénye annak, ha több kártyát osztanak. Ez az egyik oka annak, amiért szerintem az online játékokban meg fog emelkedni a párbajok száma. Van egy másik, sötétebb oka is annak, hogy bizonyos játékosok miért párbajoznak inkább online. Félnek az összejátszástól, mert hallották, hogy az ellenfelek telefonon megosztják egymással az információikat egymás lapjairól, és bandába tömörülnek a becsületes játékosok ellen. Nos, noha az összejátszás olyan dolog, amitől mindig tartani kell - akár online, akár élő pókert játszik valaki -, tény, hogy az online pókernek megvan az az előnye, hogy van egy adatbázis minden valaha lejátszott partiról. Minden parti ér valamennyi pénzt, ha úgy játsszák, ahogy én leírom itt a könyvemben, és ha kétszer annyi partit játszanak, akkor kétszer akkora lesz a nyereségük is. A hagyományos felügyelet és játékvédelem drámaian felerősödött az utóbbi években, és biztos vagyok benne, hogy nagy általánosságban a póker ma sokkal becsületesebb játék, mint bármikor volt a történelem során. Ha kételkednek ebben, csak nézzék meg azokat a játékosokat, akik rendszeresen nyernek a főbb versenyeken. Gyakran ismeretlen játékosokról, lelkes amatőrökről van szó. Ez már önmagában is bizonyítéka a mai élő póker feddhetetlenségének.

Mégis, azok számára, akik annyira aggódnak, hogy nem bíznak senkiben, és nem akarnak több ellenfeléi ellen játszani, akiket nem tudnak fizikailag tüzetesen átvizsgálni, a párbaj lehet a válasz. Egy ellenfél nem tud senkivel összejátszani. Számomra persze ez nem ügy. Az online játékok olyan kifonomult módon ellenőrizhetők, amin megdöbbennének azok, akik nem értenek a dolog technikai oldalához. Miközben én élvezem a kislétszámú játékokat és a párbajokat is, ugyanolyan biztonságban érzem magam több ellenféllel szemben, és sokszor jobban szeretek egy teljes asztalnyi ellenfél ellen játszani online. A párbaj gyakran az egók háborúja. És csak online kivitelezhető az, hogy valaki Londonban ülve játszik egy kemény meccset valaki ellen, aki Ausztráliában az ágyában fekszik egy laptoppal. Hetedik ok: Óránként több parti

Amikor a kilencvenes évek végén először debütált az online póker, a pókertermek valójában beépítettek egy késleltetést, hogy szimulálják azt az időt, amennyire a élő pókernél szükség van a lapok kiosztására. Barátom, hogy ez mekkora hiba volt! Hamar nyilvánvalóvá vált, hogy a játékosok nem akarják a késleltetést. Annál boldogabbak voltak, minél hamarabb megkapták a lapjaikat. Ez az oka annak, hogy a doylesroom.com és a legtöbb nagy online pókerterem kiiktatta az összes üresjáratot az osztásból és a keverésből. Nincs késleltetés. Sokkal többet lehet így játszani online, körülbelül kétszer annyit, mint amennyit a való világban játszhatnánk. Ez pedig azt jelenti, hogy gyorsabban lehet több pénzt keresni. Valamennyi parti ér egy bizonyos összeget, ha úgy játsszák, ahogy ebben a könyvben tanácsolom, kétszer annyi parti akár kétszer annyi profitot is érhet. Nyolcadik ok: Játék egyszerre két vagy több asztalnál

A pókerben van néhány elég különös dolog. Láttam már játékosokat két egymás melletti asztanál ülni és fel-alá rohangálni egyiktől a másikig, amint rövid idő alatt egyszerre két játékot próbáltak játszani. Ez általában olyankor fordul elő, amikor a játékosnak a vak előtt maradnak még ingyen partijai az egyik játékban, miközben a várólistáról behívák egy másikba. Mondanom sem kell, hogy a való életben két játékot játszani nem igazán jó ötlet. Fizikailag lehetetlen, és majdnem biztos, hogy a játékos udvariatlanul feltartja a játékot az egyik asztalnál, míg a másiknál van akcióban.

De online ez lényegesen egyszerűbb. Csak egy kattintásba telik belépni egy második, harmadik vagy sokadik játékba. Amikor ránk kerül a sor, a program figyelmeztet, és csak rákattintunk a döntésünknek megfelelően a dobás, megadás, passzolás vagy éppen az emelés gombra. Mivel fel sem kell állnunk a helyünkről és fizikailag átmenni a másik asztalhoz, a több asztalos játék mindennapossá válik online. Mindez nagyobb profitot is jelent? Jelenthet - ha jól játszunk. Ne feledjük azonban, hogy nem tudunk annyira koncentrálni, mint egyetlen asztalra. Figyelmen kívül hagyhatunk apró részleteket, és nem tudjuk olyan alaposan figyelemmel kísérni ellenfeleink stratégiáját. Ez pedig azzal jár, hogy a partinkénti átlagos nyereség minden bizonnyal megszenvedi, ha egyszerre több játékot játszunk. De amikor összeadjuk azokat a valamelyest alacsonyabb nyereségeket a többszörös játékból, valószínűleg magasabb összprofitot kapunk. Hogy valóban így van-e, az a képességeinktől függ. Azt javaslom, hogy először csak egy asztalnál játsszunk egyszerre, mert elég mozgalmas lehet két vagy több asztalra koncentrálni. De amint hozzászokunk a több asztalos játékhoz, izgalmasnak és kifizetődőnek találhatjuk. Ennek egészen biztosan nincs alternatívája az élő pókerben. Kilencedik ok: Előválasztó gombok

Az online póker egyik nagy felfedezése a korai akciós, vagy előválasztó gombok. Mivel a többi játékos nem látja, hogy mit csinálunk, előre eldönthetjük, hogy mi lesz a következő lépésünk. Az élő pókerben az előválasztás nem lenne sportszerű, mert lehetővé tenné ellenfeleink számára, akik előttünk cselekszenek, hogy megtudják, mit szándékozunk tenni. A korai akciós lehetőségek segítenek felgyorsítani a játékot, és különösen hasznosak, amikor egyszerre több asztalon játszunk egyidőben. Például amikor tudjuk, hogy be fogjuk dobni a lapot bármi történjék is, csak rá kell kattintanunk a dobás gombra még mielőtt ránk kerül a sor, és addig koncentrálhatunk egy másik asztalnál zajló játékra, ahol egy ígéretesebb partiban vagyunk. Itt egy treff hetes és hármas van a kezemben az asztal bal oldalán. Ez egy egyszerű fix limit játék, és a képernyő alján lévő Dr. Blueberryre várok. De ha ilyen helyzetbe kerülünk, nem kell megvárnunk a döntéssel, amíg ránk kerül a sor. Ha megnézzük a képernyő alját, azonnal rákattinthatunk vagy a dobásra

(Fold), vagy az 5 dollár megadására (Call 5), vagy bármekkora tét megadására (Call any), vagy hogy ráemeljünk az öt dollárra (Raise 5) illetve hogy ráemeljünk bármire (Raise any). Van valami, ami szerintem nagyon hasznos ezekben az előválasztó gombokban: adhatnak bizonyos információt a többi játékosról. Figyeljék a sebességet, amellyel a többi játékos cselekszik. Ha előre kiválasztják, hogy mit fognak lépni, akkor szinte azonnal cselekszenek, amint rájuk kerül a sor. Azt mondom persze, hogy „általában", mert az internet kapcsolat esetleges zavarai okozhatnak késedelmet. De legtöbbször nem történik késedelem, és szerezhetünk némi információt azzal, ha ellenfeleink ezeket a speciális gombokat használják. A lényeg, amit mindig fejben tartok, az, hogy amikor egy akció azonnal történik, az valószínűleg előválasztás eredménye. Miért használja az előválasztást ellenfelünk? Egyetlen oka van csak, amire gondolni tudok. Nevezetesen, hogy ellenfelünk tudja, hogy mit fog lépni, függetlenül attól, hogy mások előtte mit tesznek. Ez pedig véleményem szerint hangsúlyt ad az ellenfél döntésének. Noha az előbbi képen látható helyzetben valaki már nyitott, néha előfordul olyan, hogy senki sem nyit. Olyankor az egyik előválasztó gomb a passz lesz. Mi van akkor, ha egyik ellenfelünk azonnal passzol? Komoly esély van rá, hogy a játékos már előre elhatározta, hogy passzolni fog. A Doyle's Roomban vagy előválasztotta a passz/ dobás (Check/Fold) gombot, ami nagyon gyakori választás, vagy a kevésbé valószínű passz/bármennyi megadása (Check/Call any) gombot. Ha a passz/dobás-t választotta, abból arra következtetek, hogy az azonnali passz azt jelenti, hogy a játékos valószínűleg automatikusan dobta volna a lapjait, ha valaki nyitott volna. Ebben az esetben kevésbé feltételezem, hogy a játékosnak erős lapjai vannak. Hasonlóan, ha az ellenfél azonnal emel, egész biztos, hogy emelni akart mindentől függetlenül, tehát nagyon erős lapjai lehetnek. Vannak még az előválasztó gombok használatából eredő más árulkodó jelek is, amelyekből következtetéseket vonhatunk le, ha az ember szán egy kis időt arra, hogy elgondolkodjon, vajon mit is jelenthet egy azonnali akció. Ha egy ellenfél láthatóan gyakran használja az előválasztó gombokat, de néha tétovázik, akkor nem nehéz kitalálni, hogy olyan lapjai vannak, amelyekkel a döntése nem egyértelmű. Úgyhogy mindig érdemes megfontolni, hogy mit jelenthetnek az azonnali akciók - vagy azok hiánya. Várhatunk persze a döntésünkkel addig,

amíg ránk kerül a sor. Tizedik ok: A keverés Néhány játékos kétségbe vonja, hogy az online pókerben ugyanolyan véletlenszerű a keverés, mint az élő pókerben. Valójában az online keverések azonnaliak, és sokkal véletlenszerűbbek, mint a való világbeli keverések. Ennek az az oka, hogy bármely hozzáértő online kártyaterem ismeri a megfelelő formulákat, amelyeket be kell építenie a szoftverbe. Azt mondják, hogy a véletlenszerű események szimulálásának tudománya, köztük a kártyaosztás, nagyon magas színvonalú. Azt hiszem, ez azt jelenti, hogy nagyon sok kutatás előzte meg, és egy osztó ember meg sem közelíti ezt a színvonalat hatékonyságban és kiszámíthatatlanságban. Egy másik lenyűgöző dolog a gépesített keverésben és osztásban az, hogy nem fordulhat elő hibás osztás. És soha nem tapasztalhatjuk az élő póker egyik gyakori bosszúságát, hiszen egyetlen kártya sem fordul fel véletlenül. Tizenegyedik ok: A jutalék valójában kevesebb

Az általam játszott legnagyobb tétes játékoknál általában nem a kasszából vonják a jutalékot. Ehelyett óránkénti szék bérletet számítanak fel. De a legtöbb hétköznapi téten, 10/20 dolláros vagy gyakran az ennél magasabb téten is jutalékot szednek a kasszából. Ha jó üzletet akarnak kötni, látni fogják, hogy az online jutalékok valamivel alacsonyabbak. Tizenkettedik ok: Nincs borravaló

Amikor valaki megnyeri a kasszát, borravalót szokás adni az osztónak. Nem kötelező, de a legtöbb játékos ad. Egy 5/10 dolláros játékban egy dollárt szoktak az osztó felé dobni, bármekkora kasszát is nyer meg valaki. Az osztó bevétele legnagyobb részét ezekből a borravalókból szedi össze, mert amúgy elég gyenge alapfizetést kap. Az egydolláros borravalók összeadódnak, amiből az év végén már néhány szép karácsonyi ajándékra is futja. Persze az online játékban nincs ilyen. Valójában lehetetlen, hiszen nincs is valódi osztó, aki értékelhetné ezt a gesztust. De támadt egy furcsa gondolatom. A játékosok általában elég babonásak. Kíváncsi vagyok, mi történne, ha a Doyle's Room feltenne egy opcionális

borravaló gombot. Meggyőződésem, hogy annyi játékos választaná a nem létező osztó jutalmazását, hogy lemondhatnék a tiszteletdíjamról, és meggazdagodhatnék a borravalókból. Tizenharmadik ok: Póker óra

A pókerben az ellenfél nem totojázhat örökké sem egy hétköznapi játékban, sem egy versenyen. Elég ritka, mégis van olyan játékos, aki sokat gondolkodik, mielőtt cselekszik. Mármost a limit nélküli játékban ez esetenként elfogadható. A döntések nagy jelentőségűek lehetnek, és a játékosnak időre van szüksége, hogy átgondolja a helyzetet és tanulmányozza ellenfelét. De még a limit nélküli játékban is a legtöbb játékos sokkal gyorsabban reagál, mint arra számítanánk. Nagyon ritkán mérlegelnek hosszú ideig. A fix limit játékoknál pedig egyenesen illetlenség újra és újra az időt vesztegetni, amikor ránk kerül a sor. Úgy gondolom, ha tudjuk, hogy be fogjuk dobni lapjainkat, akkor dobjuk be! Ne csináljunk belőle showműsort! A játékosok sokszor olyan lassúak, hogy ha megengednénk nekik, órákig gondolkodnának, és leállna a játék. A való világbeli pókerben ezért mindig kérhetjük az órát ellenfelünkre. Ezzel meghatározott időn belül kell döntenie. Ha nem tudja tartani az időt, az olyan, mintha bedobná a lapjait. Ezzel a rendszerrel az a baj, hogy az ember nem akar feleslegesen kellemetlenkedni az ellenfeleivel. Előfordulhat, hogy az ellenfélnek tényleg időre van szüksége. Lehet, hogy vesztésben van, és ezért összezavarodik. De az is lehet, hogy direkt kiprovokálja az időmérést, hogy cserébe ő is ellenségesen viselkedhessen. Ki tudja? Az online pókerben az a jó, hogy kiiktatja az időkérés kellemetlenségét. Ha egy játékos nem dönt időben, körülbelül 10 másodperc múlva felszólítást kap rá. Néhány terem még a visszaszámlálást is mutatja a képernyőn. A Doyle's Room egy finom kis dallamot szólaltat meg, ami arra figyelmeztet, hogy már csak 10 másodperc maradt a cselekvésig. Hogy mi történik akkor, ha valaki ennek ellenére sem lép, az a kártyateremtől és a helyzettől függ. Ha az illető nem tett pénzt a kasszába, a lapjait a rendszer dobottnak tekinti. Ha tett, akkor a program általában all-in-ként kezeli a helyzetet, még akkor is, ha az illető előtt

még vannak zsetonok. Ez azt jelenti, hogy ilyenkor csak a kassza egy részéért száll harcba. Igen, tisztességtelen játékosok néha megpróbálják az all-in lehetőséget a saját hasznukra hajtani. Úgy tesznek, mintha problémájuk lenne az internet kapcsolatukkal, figyelmen kívül hagyva, hogy a legtöbb terem meg tudja állapítani, hogy valójában kapcsolódnak-e. Néha sikerül megszerezniük a kassza egy részét, amikor egyébként dobniuk kellene. Ez az oka annak, hogy a legtöbb oldal csak egy vagy két mesterséges all-int enged naponta, azon túl a lapok automatikusan dobásra kerülnek. Ezért azokat a játékosokat, akik visszaélnek a „kezeld all-inként" lehetőséggel, felfüggesztik vagy kitiltják. Az esetleges visszaélések ellenére, amelyet nehéz kezelni és csak az online pókerre jellemző, az automata időmérés jelenléte felgyorsítja a játékot. Részben ez az oka annak, hogy annyival több partit játszhatunk egy óra alatt. Tizennegyedik ok: Több parti esetén az eredmények is hamarabb kiegyenlítődnek

A legtöbb képességen alapuló játékban hamar kifizetődnek a helyes döntések. A pókerben a helyes döntések rövid távon bajt okozhatnak. Ha nem vagyunk felkészülve a sorsunkban bekövetkező gyors változásokkal járó csalódottságra, nem felel meg a vérmérsékletünk ahhoz, hogy hivatásos játékos váljon belőlünk. Noha a nagymenő játékosok hosszú távon nyernek, és szinte soha nem hallunk olyanról, hogy a hivatásos játékosok vesztes évet zártak volna, nem kevésszer fordul elő, hogy valakinek hetekig vagy akár egy teljes hónapig tartó vesztő sorozata van. De minél tovább játszik valaki, annál hamarabb érvényesül a valószínűség szabálya, és az eredmények annál közelebb kerülnek ahhoz, amit valóban várhatunk. Annak ellenére, hogy arról beszélünk, hogy az esélyek kiegyenlítődéséhez idő kell, valójában nem kell hozzá sok idő -inkább sok játék. Mi történik, ha rövid idő alatt sokat játszunk? Nos, hirtelen, amikor online játszunk a fizikai értelemben vett kaszinó helyett, sokkal többet játszunk. Az osztások hihetetlenül gyorsak. Az akciók nemkülönben. Egy óra alatt arra számíthatunk, hogy kétszer annyit játszhatunk, mint a kaszinóban. És ez csak arra vonatkozik, ha valaki egyetlen asztalnál játszik. De a legtöbb nyerő játékos egyszerre két vagy három asztalnál játszik, és ez óránként hatszor annyi partit jelent.

Mit jelent ez abban az esetben, ha valaki rossz passzban van? Azt, hogy egyébként hat napig lennénk rossz passzban, de így egyetlen nap alatt megküzdünk vele. Bizonyos dolgok miatt pedig még hamarabb is. Úgyhogy ha menő pókerjátékosok vagyunk, arra számíthatunk, hogy sokkal következetesebben fogunk nyerni hétről hétre, ha online pókert játszunk. Tizenötödik ok: Versenyek igény szerint

Ez az online póker egyik legnagyszerűbb előnye. Éjjel-nappal játszhatunk versenyeket. Olyannal is találkozhatunk, hogy egy verseny hajnali háromkor kezdődik - úgyhogy ha éppen ébren vagyunk, vágjunk bele! De miért olyan korán? Ne feledjék, hogy a póker világviszonylatú sport, és amikor nekünk kora hajnal van, valahol máshol éppen akkor van délután. De ha a nap 24 órájában induló versenyek nem lennének elegendőek, próbáljuk ki azokat, amelyek nincsenek időhöz kötve! A versenypókernek van egy gyors és ádáz formája - az egyasztalos kieséses verseny. Addig kell játszani, amíg egyetlen nyertes marad, de a második és harmadik helyezett is kap pénzt. Ugyanolyan ez, mint a népszerű egyasztalos selejtezők, amelyek annyira bosszantottak, amikor évekkel ezelőtt a főbb versenyeken elvonták a játékosokat a készpénzes asztaloktól. A különbség online az, hogy a játék készpénzért folyik, nem azért, hogy valaki részvételi jogot szerezzen egy nagyobb versenyre. Annyit kell tudni ezekről a versenyekről, hogy nem előre meghatározott időpontban kezdődnek. Ezért kapták a népszerű „Ülj le és indulj!", azaz Sit and Go elnevezést. Leülünk az asztalhoz (vagy feliratkozunk a listára), és amint megvan a létszám egy teljes asztalhoz, már automatikusan kezdődik is az osztás. Feliratkozhatunk más egyasztalos versenyek listájára is, és egyidőben akár több ilyen versenyen is részt vehetünk. Általában nem tartanak tovább egy óránál - és egy tipikus játékos úgy 20 perdg játszik átlagosan, néha azonnal kiesik, néha pedig túléli egészen a győzelemig. Egész nap lehet ilyet játszani, ha valakinek ez a kedvenc pókerformája. Nem kell hozzá más, csak egy kattintás a várólistára vagy egy hely elfoglalása az asztalnál. Más szóval, üljünk le! Amint megvan a teljes asztallétszám, elkezdődik a verseny. Az asztal általában egy-két perc alatt betelik. Szóval indulás! A Sit and Go játékokra az ember rászokhat, ha éppen nincs sok ideje, és a rutinos játékosok számára sok profitot hozhatnak. A titka a stabil játék, megpróbálni túlélni és az első, második, harmadik helyezettnek járó díjhoz odakerülni. Az én

vérmérsékletem ugyan azt diktálja, hogy mindig az első helyért játsszak, de az egyasztalos versenyeknél nem feltétlenül az a legjobb stratégia, hiszen a győzelmeinket amúgy sem tartja számon senki. Jobb egy kicsit még annál is konzervatívabb játékot játszani, mint egy szokványos teljes asztalos készpénzes játékban. Egy kicsit talán jobban meg kell válogatnunk indulólapjainkat, és meg kell próbálnunk bennmaradni egészen addig, amíg már csak két játékos van talpon, és akkor lazábbra venni. Ugyanez igaz azokra az online versenyekre, ahol addig kell játszani, amíg már csak néhány játékos marad, akik között a díj felosztásra kerül. Ellenfeleink pszichológiai legyőzésére nem lesznek ugyanolyan lehetőségeink, mint a hagyományos pókerben, úgyhogy a bevált módszer az, hogy menjünk a biztosra. Tizenhatodik ok: Sokkal kényelmesebb, mint egy zsúfolt asztal

Utálok úgy ülni, hogy a könyököm hozzáér a szomszéd játékoshoz. Nagy darab ember vagyok - legalábbis az voltam a nemrégiben elvégzett gyomorműtétemig , és képzelhetik, egész pókerpályafutásom alatt mennyire fontos volt, hogy legyen elég helyem ahhoz, hogy kényelmesen érezzem magam. Az élő általában csak akkor játszom, ha kis létszámú az asztal, de ha be kell tuszkolnom magam egy kilenc, vagy tízfős asztalhoz, mint a versenyeken, mindig nagyobb helyről álmodozom. Az online játéknál nem kell emiatt aggódnom. Ha akarok, hátradönthető fotelból játszhatok ölemben a laptopommal, és mégis teljes létszámú asztalnál ülök. Tizenhetedik ok:

Kistétes játékok, amelyek gazdaságtalanok

Az én elképzeléseim szerint ez az online póker legnagyszerűbb hozzájárulása a játékunkhoz. A legtöbb hivatásos játékos úgy gondolja, hogy a két- vagy négydolláros téteknek nincs értelmük. De amikor az ember elkezd játszani egy nagyon kicsi pókertőkével, még az 50 dolláros nyereség és veszteség közötti különbség is számít. Azok a kis tétek nagyon is kényelmetlenek lehetnek a kezdők számára. Fogadom, mindenkinek eszébe jutott már, aki komolyan pókerezik, hogy jó lenne, ha lenne olyan hivatalos játék a kezdők számára, ahol tíz centet is lehet emelni. Az lehetne a gyakorlóterep azon kezdők számára, akik nem mernek nagy

összeget kockára tenni a pókerben. Ott gyakorolhatnák be a játékot azok az újoncok, akik másként soha nem tapasztalnák meg a póker izgalmait a kaszinóban. Amint korábban már rámutattam, a hagyományos kaszinók ezt nem engedhetik meg maguknak az igazi asztalok és az osztók kapcsán felmerülő költségek miatt. De az online pókertermek megtehetik és meg is adják ezt a segítséget a játékunkhoz. Tizennyolcadik ok: Ingyenes játék gyakorlásként De miért ne mehetnénk egy lépéssel tovább azt kihasználva,, hogy az online világban gazdaságosan indíthatunk több játékot? Miért ne ajánlhatnánk csak szórakozásként játékot azoknak, akik még nem állnak készen a pénzes játékra? A legtöbb online pókerterem pontosan ezt teszi. Megengedik, hogy a játékosok képzeletbeli pénzzel megtanulják a póker mikéntjét. És ezért a pókerközösségnek hasznot hozó promóciós szolgáltatásért nem kémek semmit. A való világbeli kaszinók ezt nem engedhetik meg maguknak. Nézzék meg az alábbi játékot. Vegyék észre, hogy ez a Doyle's Room játék azt jelzi a filc alsó-középső harmadában, hogy „Play Money Table", azaz játékpénzes asztal. Nem lennék meglepve, ha több sikeres, profi játékos, netán a jövőbeli WPT bajnokok ehhez hasonló, ingyenes online asztaloknál indítanák el pályafutásukat. Tizenkilencedik ek: Sok online versenyről kvalifikáló versenyjátékos

Igen, néhány évvel ezelőtt még szkeptikus voltam az online póker értékét illetően. És így voltak ezzel mások is a hagyományos pókertermek vezetői közül. Attól tartottak, hogy az online póker inkább elszipkázza az ügyfeleiket, ahelyett, hogy segítene új játékosokat hozni a kártyatermekbe. Ez az vita azonban megoldódott. Ma már nehéz olyan embert találni a pókerüzletben, aki ne jött volna rá, hogy az online játékok elősegítették az élő póker újjászületését. Naponta találkozom játékosokkal a Bellagióban, a Commerce-ben és másutt, akik mind online kezdtek pókerezni. És ami a leginkább alátámasztja ezt az érvet az az, hogy a legnagyobb

versenyekre hányan nyernek játékjogot online. Sokan közülük ezeken a való világbeli versenyeken járnak életükben először igazi kaszinóban. Szeretik az élő játék kalandját, hogy kezet foghatnak ellenfeleikkel és beszélhetnek velük az asztaloknál. És élvezik azt is, ahogy megpróbálhatják kiszúrni az árulkodó jeleiket - amire az online játékban nincs lehetőség. Ha összeszámolják azokat a játékosokat, akik online világból jönnek a kaszinók pókerversenyeire, hozzám hasonlóan meggyőződhetnek arról, hogy az online póker sokat segített a játék népszerűsítésében, megadva ezzel azt a tiszteletet, amit mindig is megérdemelt, csak ezelőtt sosem kapott meg. Huszadik ok: Választható négyszínű paklik

Be kell vallanom, sosem voltam nagy rajongója a négyszínű paklinak. A hagyományos kártyán, amelyen én felnőttem, a kör és a káró piros, a pikk és a treff pedig fekete. Azt mondják, hogy a négyszínű pakli, amelyben minden szín valóban más színű, már több mint száz éve létezik. Csak nem volt gazdaságos a nyomtatása, ezért terjedt el a két szín. Én a kétszínű paklit jobban szeretem, mert azt szoktam meg. De nyilvánvaló, hogy jelentős érv szól a négyszínű pakli mellett. Sokkal egyszerűbb kiszúrni a flössöket és a flöss lehetőségeket első pillantásra. Amikor Mike Caro tíz évvel ezelőtt nagy felhajtást csinált a négy színre való átállásból, bolodnak néztem. Sikertelenül próbálta bevezetni a négyszínű paklit a való világbeli kaszinókban, egészen odáig elment, hogy rendezett egy színes pakli napot, úgynevezett „Cday"-t, amikor az újítást egyszerre 65 kaszinóban mutatták be. De a próbálkozás nem járt túl nagy sikerrel, mert a pókerjátékosok nem szeretik a változásokat, és mert az általa választott színbeli különbségek túlságosan kicsik voltak ahhoz, hogy az asztalon különbséget lehessen tenni közöttük. A hozzám hasonló öreg motorosok akadályozták a próbálkozást, míg a kezdők többsége szerette az új paklit. Jó lett volna, ha mindenki olyan paklival játszhat, amilyennel szeret, de persze ez lehetetlen lett volna. Választani kellett vagy az egyiket vagy a másikat, és a való világbeli kaszinókban továbbra is a hagyományos, kétszínű paklit használják. Nem így az online kaszinókban. Ott mindenki olyan paklival játszik, amilyennel szeret. Azért, mert a választott paklit mindenki csak a saját képernyőjén látja. Az ellenfelek másfajta paklit nézhetnek, és az a mi nézetünket nem befolyásolja. Ez

az oka annak, hogy a négyszínű paklik új életet kezdhettek az online világban de egyelőre csakis ott. Huszonegyedik ok:

A szoftver figyelmeztet arra, hogy mi következünk

Biztosan mindenkivel előfordult már, hogy türelmesen üldögélt, mert nem vette észre, hogy ő következik. És a többiek is türelmesen üldögéltek, mert nem akartak kellemetlenkedni, miközben a másik fontos döntést hoz. Igen, többször tanúi voltunk már hasonló patthelyzetnek. Online sohasem következik be ez a kellemetlen szituáció. A szoftver figyelmezteti a játékost a döntéshozatalra, és pontosan jelzi, hogy mikor kell lépni. Huszonkettedik ok: Senki sem bélyegez meg azért, mert a nyereményünkkel korán távozunk

Véleményem szerint egy játékosnak soha nem kellene magyarázkodnia azért, mert kiszáll egy játékból. Az általános álláspont, miszerint tisztességtelen dolog rövid ideig játszani, és aztán nagy haszonnal távozni, teljes badarság. A pókerben az ember kockára teszi a pénzét. Ha nyer, az az ő pénze, és bármikor felállhat és távozhat vele. De ezt az életben néha nehéz megtenni. Annak a játékosnak, aki gyakran nyer és fut el hirtelen a nyereménnyel, hamar olyan híre keletkezik, hogy a többiek nem szeretnek vele játszani. Engem sosem zavart, amikor a nyerő játékosok felállnak és távoznak, de másokat igen. Én személy szerint jobban szeretek hosszabb ideig játszani, de nem ítélem el azokat, akik inkább rövid ideig játszanak. Online nem ütközünk efféle ellenállásba, amikor fogjuk a pénzünket és távozunk. Az ellenfelek mindössze arra következtethetnek, hogy éppen csak tíz percünk volt játszani, és azután egyszerűen megnyomtuk az asztal elhagyása, azaz a „Leave Table" gombot, és mindenféle csinnadratta vagy kifogások nélkül távoztunk. Valójában a játékosoknak nagyon oda kell figyelniük, ha észre akarják venni, hogy ki érkezik és ki távozik, mert annyira gyorsan történik minden. Ha valaki szeret csak rövid időre beszállni a játékba és a nyereményét érintetlenül megőrizve szeret távozni, akkor az online pókert neki találták ki. Legtöbbször senki sem törődik vele, sőt, észre sem veszik.

HOGYAN ALKALMAZKODJUNK AZ ONLINE JÁTÉKHOZ? Végül szeretnék néhány alapvető tanácsot adni azzal kapcsolatban, hogyan nyerjenek online. Ennek a könyvnek szinte minden szava vonatkozik az online pókerre is. Az online póker igazi póker. Ne feledjék, mit tanácsoltam arra az esetre, amikor rossz játékosok ellen játszanak, mert feltételezhetik, hogy az online játékosok többsége rossz játékos. De legalábbis kevésbé nagy tudású és túlságosan laza játékosokkal találják szemben magukat az élő kaszinókhoz képest. A titok, hogy hogyan nyerjenek ilyen játékosok ellen az, hogy ne csináljanak különleges dolgokat. Nincs rá szükség. A profit legnagyobb része abból jön, ha a nyilvánvalóan helyes utat választják. Emeljenek, amikor a logika úgy kívánja! Dobjanak, amikor gyenge lapjaik vannak! A blöfföléssel pedig bánjanak csínján a fix limit játékokban! Az olyan típusú ellenfelekkel szemben, akikkel online találkoznak, sokkal kevesebb trükköt alkalmazzanak, mint a való világbeli pókerben! Mike Caro és én éppen most készítünk néhány oktatófilmet a való világbeli és az online pókerről. Ezek egy része kizárólag a doylesroom.com-on lesz majd hozzáférhető, de más részét bárki megszerezheti. Ezektől olyan hatást várunk a póker videók területén, mint amit a Super/System tett a pókerirodalomban. Használják mindazokat a nagyszerű technikákat, amelyeket megtanultak ebből a könyvből, és ha lehet, ne bonyolítsák őket! Az online pókerben ez a legegyszerűbb módja a profitszerzésnek.

5 43 EXKLUZÍV SUPER/SYSTEM 2 TIPP A MIKE CARO EGYETEMTŐL MIKE CARO Régen „Őrült Mike"-két ismerték, ma ő a legendás „Póker Őrült Zsenije" és „Amerika Őrült Zsenije". Mike Caro forradalmasította a legfontosabb elképzeléseket a pókerben, amelyeket a világ legjobbjai ma is alkalmaznak. A nyilvánosság előtt kicsit őrültnek és mulatságosnak tűnhet, de amikor kutatásairól és tanácsairól beszél, a világ legjobb játékosai isszák szavait. És még azokat a játékosokat is, akik nem ismerik személyesen Mike-ot, kétségkívül nagy mértékben befolyásolták úttörő elméletei, néha nem is tudják, mennyire. Amikor 1977-ben találkoztam vele, Mike harminckét éves volt és máris a világ legjobb cserélős póker játékosa volt. Azóta a póker stratégia, pszichológia és stratégia legfontosabb szerzőjévé vált. Mostanra, hatvan éves korára játékosok generációinak segített olyan szintet elérni könyvei, cikkei, előadásai és videói révén, amiről sohasem álmodtak. Néhány évvel ezelőtt megalapította a Mike Caro Póker, Szerencsejáték és Élet Stratégia Egyetemet, amely egy interneten működő felsőoktatási intézmény a www.pokerl.com címen, ez egy további újítás, amely felvillanyozta a póker társadalmat. Póker körökben „az ember"-két ismerik, hozzáértése megkérdőjelezhetetlen, példátlan kreativitása és fáradhatatlan elkötelezettsége a játék iránt nyomot hagyott a póker világán mindenfele. A következő oldalakon Mike ízelítőt ad abból, hogy mit tanít zsúfolt szemináriumain. Ezek a hatékony tippek és elméletek a lehető legértékesebbek egy pókerjátékos számára. (Minderről bővebben magyarul, Mike Caro, A póker titkai c. könyvében olvashatunk. - a szerk.)

43 EXKLUZÍV SUPER/SYSTEM 2 TIPP A MIKE CARO EGYETEMTŐL írta: Mike Caro

Ennek a fejezetnek minden jótanácsa összefügg azokkal a dolgokkal, amelyeket Doyle Brunson és szerzőtársai tanítanak a következő fejezetekben. Ezt onnan tudom, mert a póker komoly tudomány. Onnan is tudom, hogy minden valódi világszínvonalú játékosnak - különösen azoknak, akiket Doyle kiválasztott tiszteletben kell tartania a pókertudomány megalapozott törvényeit. És azért is tudom, mert már láttam a fejezeteket. A következő jótanácsokat a Pokerl.com-on található 1000 cikk, előadás, tanfolyam és tananyag közül választottam ki. Itt lelhető fel a Mike Caro Póker Egyetem (MCE). Az MCE, a doylesroom. com online pókerterem (ahol a világ minden táján élő játékosok ellen küzdhetünk) kizárólagos oktató oldala. A Pokerl-en megtalálhatók Doyle internetes jótanácsai, az enyémekkel együtt. Azonban én, még mindig így szeretek inkább tanítani, nem az interneten, hanem hagyományos nyomtatásban. Sok éven keresztül nem akartam, hogy pókerelméleteim megjelenjenek nyomtatásban. Sohasem akartam a pókertitkokat megosztani másokkal. Megbékéltem azzal, hogy hivatásos pókerjátékos leszek életem hátralevő részében. 1977-ben azonban Doyle meggyőzött, hogy írjam meg a cserélős póker és a statisztikai fejezetet az eredeti Super/Systemhez, és ezzel felnyitotta szememet a lehetőség előtt, hogy a pókert kirántsuk sötét és zűrös történetéből. Arról álmodott, hogy ez a nagyszerű játék napfényre kerül, nyíltan írunk taktikáról, és segítünk, hogy a nagyközönség ugyanolyan értékes stratégiai játékként lássa a pókert, mint a sakkot, a backgammont vagy a bridge-et. Amint a Super/System megjelent 1978-ban, rájöttem Doyle álmának jelentőségére. A pókerjátékosok, akik kiéheztek a valós elemzésekre - nem olyanokra, mint az otthon kotyvasztott „bejön vagy nem jön be típusú", korábban publikált könyvekben lévő stratégiák - nyíltan kifejezték hálájukat, nem csak Doyle felé, hanem felém és az eredeti Super/System minden szerzője felé. Igen, azok a korai kutatások, amelyeket akkoriban publikáltam, meghaladták saját korukat, de összehasonlíthatatlanok azokkal a dolgokkal, amelyeket azóta fedeztünk fel. Ma leleplezzük a póker néhány nagy taktikai rejtélyét, amelyeket önök is megfejthetnek, ha tovább olvassák ezt a könyvet. A CSERÉLŐS MÁR HALOTT

„A cserélős póker már halott" - mondta Doyle, és azt javasolta, hogy ahelyett, hogy modernizálnánk a Super/System 2-be szánt magas és alacsony ötlapos cserélős fejezetet, írjak egy bevezető „szemináriumot" azok alapján, amelyeket a kaszinóknak készítek, csak olyan mélyebb elemzésekkel, amelyek a Super/System 2-be illenek. A jótanácsok „képernyőkön" jelennek meg ugyanúgy, ahogy élő előadásaimon. Nos, rendben. Azzal nem értek egyet, hogy a cserélős póker halott lenne, de ettől függetlenül hozzuk össze ezt a szemináriumot! Előadásomat négy részre osztottam: (1) Betekintés és hozzáállás (2) Stratégia és taktika (3) Pszichológia és árulkodó jelek (4) Két utolsó bonusz jótanács Ha készen állnak, én is, tehát kezdődjék az exkluzív MCE szeminárium! BETEKINTÉS ÉS HOZZÁÁLLÁS I. jótanács „AZ ELEJÉN... mindennek egyenlő esélye volt." Tudom, mire gondolnak. Különös módja ez azon fejezet kezdésének, amelyet olyan olvasóknak szántam, akik komolyan akarnak pókerezni. A gondolataikban olvasok, nem igaz? Szokjanak hozzá! Egyik leghíresebb idézetemet látják, hadd magyarázzam hát meg, miért olyan fontos kiindulópont ez. A legfőbb képesség, amely a sikeres emberek birtokában van, az a képesség, amellyel elég pontosan meg tudják becsülni esélyeiket az életben. A nyerő pókerjátékosok legfőbb képessége az, hogy elég jól meg tudják becsülni egy játékban a parti megnyerésének vagy a nyereségességnek az esélyét.

De hogyan tudunk viszonylag pontosan becsülni? Abból, hogy megfigyeljük, mi zajlik körülöttünk, és meghatározzuk, hogy az események mekkora eséllyel befolyásolnak minket. Könnyebb ezt mondani, mint megtenni, ugye? Hát persze! És soha nem tudunk a tökéleteshez még csak közeli becslést sem adni, amikor esélyeink felmérésére kerül sor. Viszont minél közelebb kerülünk az igazsághoz, annál valószínűbb, hogy legyőzzük ellenfeleinket az életben és a pókerben is. Íme, amit meg kell értenünk: ha nem tudjuk, hogyan mérjük fel az esélyeket, vagy ha egy helyzetről egyáltalán nincs információnk, akkor az az esemény egyenlő esélyekkel bíró helyzetnek tűnik. A tapasztalat azt mutatja, hogy néhány dolognak nem egyenlőek az esélyei. Ha leugrunk egy húszemeletes épület tetejéről, valószínűleg nem érünk földet épségben. De várjunk csak! Lehet, hogy mégis épségben földet érünk. Lehet, hogy egy hatalmas kupac tolipárnára esünk. Persze mindketten tudjuk, hogy ennek bekövetkezte nem nevezhető egyenlő esélynek. Tudjuk, hogy az ugrásnak valószínűleg nem lesz jó vége. Rendben, tehát honnan tudnánk, hogy nem lesz jó vége, ha nem értenénk a gravitációt, az esést vagy a betonba csapódást vagy bármi mást? Akkor nem tudnánk. Akkor csak ugranánk, és vállalnánk a kockázatot. Akkor ez az akció nem tűnne veszélyesebbnek, mint az alvás. Akkor a biztonságos földet érés egyenlő esélyekkel bíró fogadásnak tűnne. De amint némi tapasztalatot és információt szerzünk, képesek leszünk esélyeinket pontosabban megbecsülni. Valójában az életben és a pókerben is az a célunk, hogy felülkerekedjünk azon az elképzelésen, hogy egy helyzet egyenlő esélyekkel bír, és az esélyeket a valósághoz közelebb állókkal helyettesítsük - ami persze néha ugyancsak egyenlő esélyként jelenik meg. Ezt nem feltétlenül úgy tesszük, hogy fejben tartjuk az aktuális esélyeket vagy számokat, hanem egyszerűen a józan ítélőképességünkre támaszkodunk, amely a meglévő információnkon alapul. Hosszú távon az a személy a legsikeresebb, aki ezt a legjobban csinálja. Azt szeretnénk, hogy Ön sikeres legyen a pókerben. Az ebben a könyvben összegyűjtött információ elképesztő mértékben fog Önnek segíteni, amikor esélyeinek becslésére, a helyes döntés meghozatalára, a helyes játék kiválasztására és az Önnek legmegfelelőbb szerencsejáték kiválasztására kerül

sor. 2. jótanács AZ EL NEM VESZTETT PÉNZZEL... ugyanannyi dolgot megvehetünk, mint a megnyert pénzzel. Talán ismét zavarba jönnek egy kissé, mert ez a jótanács túlságosan egyszerűnek tűnik. Fogadom, valami ilyesmire gondolnak: „nyilvánvaló, hogy az el nem vesztett pénz is legalább olyan jó, mint a megnyert pénz, mert megspóroltuk. És a spórolt pénzt el lehet költeni." Rendben van, de akkor hogy lehet az, hogy a legtöbb játékos, még sok hivatásos is, gyakran pocsékul játszik, amikor veszít? Ha néha Önök is ezen kapják magukat, akkor most figyeljenek! A következőképpen szoktam elmagyarázni ezt az alapelvet élő szemináriumokon. Ha 9 225 dollárt veszítünk egy 50/100 dolláros fix limit játékban, az valószínűleg nem sokban különbözik attól, ha 9 925 dollárt veszítünk. Még ha logikailag tisztában vagyunk is vele, hogy a kettő között 700 dollár a különbség, érzelmileg nem fogjuk fel, mint 700 dollár, amit elkölthetünk. Amikor 9 225 dollárt veszítünk, akkor úgy gondolkodunk, hogy ez a pénz többé nem áll rendelkezésünkre. Ugyanez érvényes a 9 925 dolláros veszteségre is. Egyik esetben sem gondolunk arra, hogy mennyit költhetnénk. Pedig költhetnénk! Ha csak 9225 dollárt vesztettünk, akkor még mindig elkölthetnénk 700 dollárt, amit nem tehetnénk, ha 9 925 dollárt vesztettünk volna. Tudom, ez nyilvánvaló. De a különbség nem tűnik soknak egy pókercsata kellős közepén. Persze amikor napi bevételért kézdünk játszani, akkor érezhetjük, hogy előrébb lennénk, ha nyertünk volna 700 dollárt - ez egyértelmű. Ennek az az oka, hogy nagyon is világos lenne, ha volna extra 700 dollárunk, amiért vásárolhatnánk. Nos, ugyanez igaz, amikor játszunk, és amikor vesztésben vagyunk, majd remek játékkal 700 dollárt lefaragunk a veszteségünkből. 700 dollárt költhetünk, még akkor is, ha a példánk szerint több mint 9 000 dollárt elveszítettünk. Ha nem vagyunk képesek ily módon látni a dolgokat, talán az alábbiak segítenek. Tegyük fel, hogy rettentően pocsék évünk van és már 240 000 dollárt veszítettünk. De most előjön a szellem a palackból. Ne vihogjanak, ez velem rendszeresen előfordul. Azt mondja a szellem:

- Wanda - tegyük fel, hogy Wandának hívnak bennünket, ami persze nem valószínű -, újra tudom írni a történelmet, és nullszaldósra ki tudom hozni az évet. Mi erre azt mondjuk: - Szellem, ez nagyszerű! Köszönöm szépen! - Csak egy dolgot kell tudnom. - Tudtam, hogy van valami csapda a dologban - mondjuk csalódottan. - Csak azt mondd meg: - folytatja a szellem, figyelmen kívül hagyva hálátlan megjegyzésünket - Azt akarod, hogy úgy írjam át a történelmet, hogy hozzáadjak valamennyit a nyereményeidhez, hogy összesen 240 000 dollárral több jöjjön ki, vagy vegyek el valamennyit a veszteségeidből, hogy összesen 240 000 dollárral kevesebb jöjjön ki?! Azonnal a következő csúszik ki a szánkon: - Nem érdekel, szellem. Mindegy hogyan, csak csináld! És akkor rá fogunk jönni saját szavaink jelentésére. Egyáltalán nem számít, mert ha minden veszteségünkből - akár még nagy veszteségünkből is - lefaragunk egy kicsit, az éppen olyan fontos, mintha hozzáadnánk a nyereségünkhöz. Ez nem majdnem ugyanaz a pénz vagy elméletileg ugyanaz a pénz, hanem pontosan ugyanaz a pénz. És amint rájövünk ennek az igazságtartalmára, mindig ugyanolyan gondosan fogunk pókerezni akár veszítünk, akár nyerünk. Mindig ugyanannyit nyom a latba. 3. jótanács AMIT MÁR BEFEKTETTÜNK A KASSZÁBA... az nem számít Ahhoz, hogy sikeresek legyünk a pókerben, meg kell ezt értenünk. Mindig döntsük el, hogy tartjuk a tétet, dobunk, passzolunk vagy emelünk, annak megfelelően, hogy mennyi pénz van a kasszában, összehasonlítva azzal, hogy mennyibe kerül nekünk tovább játszani. Ennek a döntésnek ugyanannak kell

lennie akkor is, ha a kasszában a kaszinó promóciós pénze van, és akkor is, ha az összes kasszában lévő pénzt mi tettük be. Amint pénzt teszünk a kasszába, megindul érte a verseny, és ugyanúgy nem a mienk, mint ahogy másoké sem. Ezért egy pókerdöntés értékelésekor soha nem szabad azon gondolkodnunk, hogy mi magunk mennyit tettünk a kasszába. Ugyanez az alapelv irányítja a mindennapi életünket is. Tegyük fel, hogy világhírű antik hűtősapka-gyűjtőnek képzeljük magunkat, olyannak, amilyenről gyerekkorunkban álmodoztunk. Két évvel ezelőtt 300 000 dollárért szereztünk egy köztiszteletben álló helyi autószerelő, Edward Jones Miscellania által dedikált hűtősapkát. Egy két évvel későbbi becslés csupán 75 000 dollárra teszi a valódi értékét. Majd egy másik gyűjtő 150 000 dollárt ajánl érte. Nos rendben, a következő választás előtt állunk. Mondhatjuk azt, hogy: - Ne nevettessen, én már 300 000 dollárt fektettem be ebbe a hűtősapkába. Vagy a következőképpen érvelhetünk: Amit magam befektettem, az nem számít. Az egyetlen dolog, amit meg kell fontolnom, hogy 150 000 dollár jó ár-e a hűtősapkámért. Ha a második lehetőséget választjuk, és zsebre tesszük a 150 000 dollárt, megtanultuk az élet és a póker egyik kulcsfontosságú titkát: soha nem számít, hogy mi magunk mennyit fektettünk be. 4. jótanács NEM AZÉRT FIZETNEK, HOGY MEGNYERJÜK A PARTIT. Azért fizetnek, hogy jó döntést hozzunk. Évekkel ezelőtt egy riporter azt kérdezte tőlem: - Mi a póker fő célkitűzése - persze a parti megnyerésén kívül? Nos, el kellett neki magyaráznom, hogy a parti megnyerése egyáltalán nem cél a pókerben. Nem is szabad azzal foglalkozni, hogy megnyerjük-e a partit vagy sem. Csak arra szabad figyelnünk, hogy helyes döntéseket hozzunk. A minőségi döntések meghozása az egyetlen, ami kifizetődő a pókerben. Valójában nagyon egyszerű a

partik megnyerésének nagymesterévé válni. Mindössze annyit kell tennünk, hogy tartjuk a tétet és emelünk egészen a terítésig, amikor csak lehetőségünk van rá. Ha nem nyerjük meg hamar a partit, minden olyan kéz, amely elég szerencsés volt a nyeréshez, meg is fogja nyerni a végső terítést. Ezek közül sok olyan kis esélyű, veszteséges parti lesz, amelyet makacsul továbbjátszottunk az esélyek ellenére. Ha ezeket mind eldobtuk volna, sok pénzt spórolhattunk volna meg, de nem nyertünk volna extra partikat. Ha semmilyen kezet nem dobunk el, akkor valószínűleg mindenki másnál több partit nyerünk - egészen addig, amíg teljesen be nem csődölünk. Tehát a póker nyilvánvalóan nem arról szól, hogy partikat nyerjünk. Ezt a hozzáállást a pókerasztalhoz is magunkkal kell vinnünk. Bármikor helyes döntést hozunk egy kéz bedobásáról, azzal pénzt nyertünk. Vegyük észre, hogy nem úgy fogalmaztam, hogy pénzt spóroltunk. Ennek az az oka, hogy - amint az előző jótanácsból már megtanultuk - a nyert pénzt és az el nem veszített pénzt ugyanolyan jól elkölthetjük. Tehát még az eldobott kezeken is keletkezik haszon. Persze a helyes döntés meghozatala néha a parti megnyerését is elősegíti, főleg, amikor egy nyereséges pillanatban blöffölünk. De itt a döntésért kapunk pénzt, nem a parti megnyeréséért. A helyes döntés meghozatala ,- nem a parti megnyerése - annyira fontos, hogy valami olyasmit teszek, amit Ön minden bizonnyal furcsának talál: szurkolok ellenfeleimnek, hogy nyerjék meg a partit. Ez jó hangulatban tart a pókerjáték során. Ellenfeleim pedig azt hiszik, hogy őszintén törődöm velük - és ez igaz is. Azzal, hogy ellenfeleimnek szurkolok a parti megnyeréséért, két dolog történhet: (1) Örülök, ha ellenfelem nyer. (2) Ha pedig veszít, akkor vigaszdíjként én viszem a kasszát. Mindig tisztában vagyok azzal, hogy ellenfeleim minél többször mennek és nyernek az esélyekkel szemben, annál rosszabbul játszanak, én pedig végül annál több pénzt nyerek - különösen fix limit játékokban, ahol az átlag játékos túl sok partiba száll be. Ez a hozzáállás és ez a siker annak megértéséből fakad, hogy a póker célja nem a parti megnyerése. 5. jótanács A NEVETÉSSEL TELI ASZTALOK HOZZÁK A LEGTÖBB NYERESÉGET.

Kerüljük a csendet! A legnagyobb profitot hozó játékban szeretnénk részt venni, ugye? Nos, amikor nevetést hallunk, az gyakran annak a jele, hogy a játékosok azért vannak ott, hogy élvezzék a pókert, és ne vegyék túlságosan komolyan. Amikor választhatunk, válasszuk azt az asztalt, ahol nevetnek a játékosok! Általában a barátságos játékokban, különösen a nevetéssel teliekben a legkönnyebb nyerni. Ezzel ellentétben a csend általában annak a jele, hogy az ellenfelek túlságosan is komolyan veszik a játékot, és a nyereséget illető kilátásaink szertefoszlanak. 6. jótanács NE ÚGY KEZELJÜK PÓKERTŐKÉNKET, MINT EGY VERSENY NEVEZÉSI DÍJÁT! Ha így teszünk, végül becsődölünk. Egy tipikus verseny addig tart, amíg egy játékoshoz nem kerül az összes zseton. De ha a vakok ugyanakkorák maradnának, a verseny akár több évig is eltartana. Nagyon nehéz lenne kiejteni a versenyzőket. Tehát a versenyeken a vakok mérete időről időre nő, egészen addig, amíg a nyertesen kívül az összes játékos ki nem esik. De tudják mit? Ha csak kis pókertőkénk van, bármelyik nap rendezhetünk egy kis versenyt. Üljünk be egy kis játékba, és minden órában menjünk magasabb tétre egészen addig, amíg vagy elbukjuk, vagy nyerünk az 5000/10000 dolláros vagy annál is magasabb téten. Ugye már értik, mire akarok kilyukadni? Szinte biztos, hogy minden pénzünket elveszítjük, de lehet óriási szerencsénk, és akár több százszorosára is növelhetjük pókertőkénk. A legvalószínűbb persze az, hogy nyomorultul végezzük. Meg lennének lepődve, hogy hány amúgy jó képességű játékos veszít a pókerben csak azért, mert úgy kezeli pókertőkéjét, mint egy verseny nevezési díját. Biztos, hogy mindezt nem egy nap alatt érik el, mint ahogy ebben a szélsőséges példában mutattam. De állandóan magasabb és magasabb tétre mennek, amennyit csak pókertőkéjük megenged. Szinte mindegyikük elbukja, mindegy milyen képességekkel rendelkeznek. Kérem, ne tegyék ezt!

7. jótanács HA EGY PROFI KÉTSZER ANNYI PARTIBA SZÁLL BE, MINT EGY MÁSIK... lehet, hogy mindketten ugyanannyit nyernek! „A kezek hány százalékával szálljak be a partiba?" - hangzik a szokásos kérdés. „Az attól függ, milyen az asztalnál rólunk kialakult kép, és hogy mit szeretnénk elérni" - hangzik az én válaszom. Bármennyire különös is, de lehet, hogy egy hivatásos játékos kétszer annyi partit játszik, mint egy másik, hosszú távon mégis mindketten ugyanannyit nyernek Hogy lehet ez? Úgy, hogy olyan sok határeset kéz van, ami azt jelenti, hogy többé-kevésbé nullszaldósak, hogy szinte mindegyikkel játszhatunk vagy egyikkel sem, és mégis ugyanannyit nyerünk. Pókertőkénk legnagyobb része ugyanis viszonylag kevés minőségi kézből származik. Mégis meg kell fontolnunk a jó és a rossz oldalát annak, ha sok határeset kézzel játszunk. Amikor így teszünk, sokat akciózó játékosnak látszunk, és többet nyerünk erős kezeinkkel, minthogy ellenfeleink biztonságban érzik magukat, amikor ellenünk játszanak. Ez jó. De mivel ellenfeleink nem tartanak bennünket konzervatív játékosnak, nehezebb lesz nyereségesen blöffölni. Ez viszont nem jó. Ezenkívül amikor a legtöbb határeset kézzel játszunk, pókertőkénk mérete sokkal jobban ingadozik, és ez azt jelenti, hogy több pénzre van szükségünk, hogy ugyanakkora téten játszhassunk. Miután kialakítottam magamról egy barátságos, gondtalan imázst, amire mindig is törekedtem, általában több határeset kézzel játszom. Ráadásul imázsomhoz illeszkedően, ez a stratégia olyan lehetőségeket teremt számomra, hogy később kis nyereséggel járó határesetekből is nyereséghez jussak olyan partikban, ahol ellenfeleim hibákat követnek el. Ezek az alacsony nyereséget hozó lehetőségek összeadódnak, és nem lennének elérhetők számomra, ha nem játszottam volna azokkal a kezekkel. Általában Doyle és szinte mindegyik világklasszis játékos egyetért ezzel, és sok határeset kézzel játszik. De nem szabad elfelejtenünk, hogy a határeset lapokat okkal nevezik határesetnek - nagyjából nullszaldósak. És mivel ebbe a kategóriába sokkal több kéz tartozik, mint a jó minőségű kezekhez, könnyű látni, hogy egy hivatásos

játékos hogyan vehet részt kétszer annyi partiban, mint egy másik, és végül mi az oka annak, hogy mindketten szinte azonos nyereséggel távoznak. 8. jótanács HA A TÉT TARTÁSÁVAL NAGYON SOKAT NYERÜNK... akkor nem tartjuk a tétet elégszer! Fix limit pókerjátékokban ne legyünk túlságosan büszkék a tétek tartásából adódó sikereinkre. Ne feledjük, hogy a kassza mindig nagyobb, mint maga a tét, mert mindig van már valamennyi pénz a kasszában, amikor valaki nyit. Fix limit játékokban a kasszában lévő pénz általában a tét sokszorosa. Tegyük fel, hogy párbajozunk, és ellenfelünk 400 dollárral nyit egy 2 400 dolláros kasszába az utolsó licitkörben. Világos, hogy a megadásunknak csak időnként kell sikeresnek lennie, nem mindig. Konkrétabban, 2 800 dollárt nyerhetünk (a 400 dollárt, amivel éppen ellenfelünk nyitott, plusz azt a 2 400 dollárt, ami már a kasszában volt), és 400 dollárunkba kerül kideríteni, hogy nálunk van-e a legerősebb kéz. A kassza 7:1 arányú fizetséget kínál (2 800 dollár: 400 dollár). Ez azt jelenti, hogy: Ha nyolcból egyszer nyerünk, amikor ilyen körülmények között tartjuk a tétet, akkor nullszaldósak leszünk (hét 400 dolláros veszteség, ami összesen 2 800 dollár, szemben egy 2.800 dolláros nyereséggel). Tehát ezt a tétet tartanunk kell még akkor is, ha arra számítunk, hogy hat alkalomból ötször veszítünk. Az kétezer dollárunkba kerülne az öt sikertelen 400 dolláros megadás miatt, az egy sikeres megadás pedig 2 800 dollárt hoz - a nettó nyereségünk ekkor 800 dollár a hat megadásért. Ez megadásonként átlagosan 133 dollár profit. Tehát ha nem tartjuk a tétet - mert tudjuk, hogy általában veszíteni fogunk -, az sok pénzünkbe kerülhet. Néha persze azért tartjuk a tétet, mert felismerjük ellenfelünk árulkodó jeleit, és így reagálunk egy sokatmondó jelre. Ha jól értelmezzük ellenfelünk árulkodó jeleit - és ebben kicsit később segíteni fogok -, akkor növelhetjük nyereségünket a tét megadásával. Máskülönben a legtöbb tétet azon az alapon adjuk meg, hogy lapjainkat a kassza méretével összehasonlítva értékeljük. Tudják, ezekben az esetekben általában nem kellene nyerniük, amikor tartják a tétet. Égessék ezt be a memóriájukba egyszer s mindenkorra: „valószínűleg veszíteni fogok, ha tartom a tétet, de az jó dolog!" Persze tarthatjuk a tétet csak azokban az esetekben is, amikor a legvalószínűbb, hogy nyerő lapjaink vannak. És akkor az

egy megadásra eső átlag nyereségünk nagy lesz. De az nagyon rossz lenne, mert ahhoz, hogy átlagosan nagy nyereséget éljünk el, áldozatot kell hoznunk azzal, hogy olyan téteket nem adunk meg amelyek egyenként kevésbé nyereségesek, együtt viszont nagy profitot hoznak. Az igazság az, hogy nem akarunk megadásonként átlagosan nagy nyereséget felmutatni, de ha mégis megtesszük, akkor ne legyünk rá büszkék. 9. jótanács SOHA NE MARADJUNK BENNE EGY PÓKERJÁTÉKBAN AZT REMÉLVE, HOGY VISSZAJÖVÜNK NULLÁRA. Már nullában vagyunk! Semmi értelme bent maradni egy pókerjátékban, és csak kínlódni, hogy veszteség nélkül jöjjünk ki belőle, hacsak nem folytatnánk a játékot egyébként is, ha nyerésben lennénk. Hivatásos játékosként minél több időt fordítunk játékra jó munkafeltételek mellett, annál nagyobb nyereséget szerzünk. A játszott órák alapján jön a fizetségünk - tisztán és egyszerűen. Néha persze nem úgy tűnik, mert a pókerben olyan nagyok az ingadozások, hogy nehéz magunkat elképzelni órabérben dolgozni. De valójában ez történik. Végül minél több órát játszunk nyereséget hozó körülmények között, annál nagyobbra nő a pókertőkénk. Találjuk meg a legjobb játékokat. Győződjünk meg arról, hogy csak akkor játszunk, amikor a legjobbat hozhatjuk ki belőle. Mindent mérlegelnünk kell! Olyankor például nem jó pókerezni, amikor fáradtak vagyunk. De ha nagyon jó a játék, akkor alkalmanként dönthetünk amellett, hogy folytatjuk a játékot még akkor is, ha fáradtak vagyunk. Ezzel szemben néha úgy is dönthetünk, hogy hamarabb hazamegyünk és pihenünk még akkor is, ha nyereséges a játék, mert úgy gondoljuk, hogy másnap egy másik játék még nyereségesebb lesz. Tehát ki kell választanunk, hogy mely órák lesznek a legnyereségesebbek. Rendben, de amit nem szabad tennünk, hogy órákig játszunk annak reményében, hogy a játékunk végül veszteség nélkül zárul az adott időintervallumban. Annak, hogy ma nyertünk vagy veszítettünk, egyáltalán semmi köze hosszú távú sikerünkhöz. Nem számít, hogy mikor szállunk ki vagy mikor játszunk, amíg döntésünk azon alapul, hogy a következő óra mennyire lesz nyereséges. Gondoljanak mindig a következőre: az összes partiba nullszaldóval szállunk be.

Pókertőkénk mindig csak akkora, mint amikor a parti elkezdődik. Amikor a lapokat osztják, soha nem nyerünk vagy veszítünk. Mindig nullában vagyunk. Tehát nincs értelme annak, hogy megpróbáljunk nullára visszajönni. Hiszen már nullában vagyunk. 10. jótanács NE PRÓBÁLJUNK NYERŐ SZÉRIÁT LÉTREHOZNI. Egy hosszú, mesterséges nyerő széria sokba kerülhet! „23 napig egyfolytában nyertem!" - mondta büszkén Péter, amikor újságolta nekem. De nem kellett volna büszkének lennie. Korábban, nyerő szériája alatt azzal hencegett, hogy egy nap alatt 1.100 dollárt vesztett egy 10/20 dolláros hold'em játékban, mint feltörekvő hivatásos játékos. „Úgy kivágtam magam, mint egy világklasszis profi" - dicsekedett. „Hajnali háromnegyed ötkor megszámoltam a zsetonjaimat, és 8 dollárral vezettem. Még azzal sem törődtem, hogy lejátsszam az ingyen kezeket a következő vakig. Csak azonnal a kasszához mentem. Ezzel sorozatban tizenhétszer nyertem!" Nos, látják mi itt a probléma? Péter maga kreálta nyerő szériáját. Ezt nagyon könnyű megtenni. Csak vissza kell utasítani a vereséget egészen addig, amíg olyan nagy nem lesz, hogy szinte semmi esély a talpraállásra. Ha szerencsénk van és talpraállunk, azonnal elkönyvelhetünk egy kis nyereséget. Ha nyeréssel indulunk, hamar elégedetté válunk és kis nyereséggel is megelégszünk. Annak a játékosnak, aki maga kreál nyerő szériát, az a védjegye, hogy átlag nyereményei sokkal kisebbek, mint átlag veszteségei. Igen, így sok hosszú nyerő szériát érhetünk el, de milyen áron? A nagy veszteségből való talpraállás közepette valószínűleg a legrosszabb állapotban találjuk magunkat - amikor a játékok átlagosan kisebb profitokat hoznak. Noha vannak kivételek, azért mindig tartsuk szem előtt, hogy azokban a játékokban, amelyekben veszítünk, valószínűleg erősebbek az ellenfeleink. Ezek a játékok ezért kevesebb profitot hoznak, mint azok, amelyekben nyerünk, mert valószínűleg azokban gyengébb ellenfelek szerepelnek. Ezenkívül, sok ellenfelünk tisztában van vele, amikor veszítünk, és ezért nem tartanak tőlünk. Gyakran rossz teljesítményünk motiválja őket, és olyankor jobban játszanak. Emiatt valószínűleg kevésbé nyereséges helyzetben leszünk, ha a maradáshoz ragaszkodunk, és mindenáron azzal próbálkozunk, hogy visszanyerjük, amit

elbuktunk. Ne feledjük, hogy órabért kapunk, és tessék, máris egy csomó extra órát dolgoztunk rossz munkakörülmények között és rossz fizetésért. Akkor is rossz kiszállni, amikor nyerünk, csak azért, hogy életben tartsuk a sikersorozatunkat. Nagyon valószínű, hogy egy jó játékot hagyunk ott. Amikor nyerünk, a játékok átlagban nyereségesebbek, mint amikor veszítünk. És a legyőzött játékosok sokkal könnyebben megijednek, mert láttak bennünket nyerni, jobban tartanak tőlünk, és kevésbé valószínű, hogy a legjobb formájukat hozzák ellenünk. Amikor nyerő szériánk fenntartása érdekében kiszállunk egy játékból, általában a legjobb munkakörülményeket hagyjuk ott, ahol a legmagasabb órabért kapjuk. Ha mindezt összeadjuk, láthatjuk, miért nem jó a magunk által kreált nyerő széria. Egészen biztosan nem lenne szabad ezzel dicsekednünk. 11. jótanács A PÓKER LEGBUTÁBB KÉRDÉSE: „Miért szálltál ki, amikor 17 OOO dollár pluszban voltál? Ebből megfogalmazhatjuk a póker legbutább kérdését: „miért nem szálltál ki, amikor nyerésben voltál?" Az emberek jellemzően azután teszik fel ezt a kérdést, miután nyereményünk nagy részét elveszítettük, vagy sajnálatos módon nyereségünk veszteségbe fordult. Gyakran nagyjából tisztában vannak vele, hogy mennyit nyertünk, és a fentihez hasonlóan fogalmazzák meg a kérdésüket: „miért nem szálltál ki akkor, amikor 17 000 dollár pluszban voltál?" Megmondom miért nem szálltam ki, amikor 17 000 dollár pluszban voltam! Azért nem szálltam ki, mert még több pénzt szerettem volna nyerni! Azért nem szálltam ki, mert amikor nyerek, a játék feltételei a legjobbak, és mivel órabért kapok, még több órát szerettem volna dolgozni jó körülmények között. Azért nem szálltam ki, mert sem Önök, sem én nem tudhattam, hogy attól a ponttól kezdve milyen lesz a lapjárás. Íme a fő oka annak, hogy a „miért nem szálltál ki akkor, amikor 17 000 dollár pluszban voltál?" a póker legbutább kérdése: amikor 50 000 dollárt nyerünk, soha senki nem teszi fel ezt a kérdést. 12. jótanács

PÓKERBEN... a nyereség mindig a jobb oldalunkról érkezik. A legkomolyabb játékosok értik ezt a jótanácsot, de kevesen vannak tisztában a teljes értékével. Mivel pókerben a cselekvés az óramutató járásával megegyező irányban történik az asztal körül, általában a tőlünk jobbra ülő játékosok cselekszenek előttünk. Azt mondom, általában, nem mindig, mert ha egy tőlünk jobbra ülő játékos osztó pozícióban van, akkor a parti során ő cselekszik utoljára. Vagy ha ő ül az egyik vakban, mi pedig nem, akkor az első licitkörben ő utánunk cselekszik. Ezenkívül stud játékban a felfelé fordított lapok - nem az asztalnál elfoglalt pozíció - határozzák meg, hogy ki következik elsőnek, de még mindig van egy általános pozícióból eredő előnyünk a tőlünk jobbra ülő stud játékossal szemben. A legtöbb esetben a tőlünk jobbra ülő játékos után fogunk cselekedni, és ez azt jelenti, hogy általában látjuk, mit tesz, mielőtt meghozzuk a saját döntésünket. Ezt nevezik pozícióból fakadó előnynek. A pozícióból fakadó előny valójában olyan nagy a teljes létszámú játékokban, hogy a pókerjátékosként szerzett nyereségünk legnagyobb része azoktól a játékosoktól származik, akik tőlünk eggyel vagy kettővel jobbra ülnek, a veszteségünk legnagyobb része pedig azokhoz a játékosokhoz vándorol, akik tőlünk eggyel vagy kettővel balra ülnek. 13. jótanács ÜLJÜNK LAZA JÁTÉKOSOK BAL OLDALÁRA. Azt akarjuk, hogy ők cselekedjenek először. Mivel életünk során a nyereségünk többsége azoktól a játékosoktól származik, akik előttünk cselekszenek, fontos, hogy amikor csak lehet, úgy válasszuk ki a helyünket, hogy a megfelelő típusú játékos kerüljön a jobb oldalunkra. Más szóval a bal oldalukra üljünk. Amikor van választási lehetőségünk, olyan játékosok bal oldalára üljünk, akik vagy a legnagyobb fenyegetést jelentik számunkra vagy a legtöbb pénzt teszik a kasszába. A legnagyobb fenyegetés kategóriába azok a játékosok tartoznak, akik tapasztaltak, agresszívak és kiszámíthatatlanok. Nagyszerűen

megsemmisíthetjük hatékonyságukat azzal, ha rákényszerítjük őket, hogy elsőként cselekedjenek, amivel pozícióból fakadó előnyre teszünk szert velük szemben. Ha a bal oldalunkon ülnének, akkor ők használhatnák ki ezt az előnyt velünk szemben. Hosszú távú nyereségünk érdekében még ennél is fontosabb, hogy laza ellenfelek bal oldalára üljünk, különösen a nem agresszív játékosok bal oldalára. A laza, de nem agresszív játékosok szolgáltatják a legtöbb pénzt, amit megnyerhetünk, mert túl sok partiba szállnak be. Amikor pedig nálunk jobb lapokkal rendelkeznek, nem mindig használják ki a nyereséget hozó lehetőségek teljes előnyét licitálással és emeléssel. Valószínűleg veszítenek, mi pedig könnyebben megszerezhetjük a pénzüket, ha ők cselekszenek elsőként. Amikor a legnyereségesebb lap van a kezünkben, gyakran látjuk őket gyenge lappal tartani a tétet, mielőtt mi emelünk. És amikor emelünk, csapdába kerülnek, és még több pénzt kell betenniük. Fordított helyzetben, vagyis ha mi cselekednénk előttük és lehetőségünk lenne emelni, emelésünk valószínűleg elijesztené azokat a gyenge játékosokat, akik a bal oldalunkon ülnek (gyenge lapjaikkal együtt). Az a kétfajta játékos, akit a bal oldalunkra szeretnénk ültetni, egymásnak szinte ellentmondó természetűek. Az egyik típus laza és félénk, a másik szelektív és agresszív. Gyakran kényszerülünk arra, hogy válasszunk a legnagyobb fenyegetést jelentő, vagy a legnagyobb pénzforrást jelentő játékos között a jobb oldalunkon. Azért azt próbáljuk meg elérni, hogy egyikük vagy másikuk mindenképpen a jobb oldalunkra kerüljön - és néha elég nagy szerencsénk van ahhoz hogy mindkettő teljesüljön, vagyis a leglazább ellenfelünk és a legfenyegetőbb is a tőlünk jobbra lévő székeken foglal helyet. Most beszéljünk a másik oldalunkon lévő székekről. Milyen típusú játékosnak a jobb oldalára ülhetünk, vagyis kivel szemben adjuk fel pozícióból fakadó előnyünket? Íme a titok: ideális esetben nagyon konzervatív, fantáziával nem rendelkező játékosnak kell utánunk cselekednie. Ezek a játékosok nem szállnak be elég partiba, hogy túlságosan gyakran zavarják stratégiánkat, és nem játszanak elég agresszívan, hogy kihasználják előnyösebb helyzetüket, még akkor sem, amikor részt vesznek a játékban. Mindezeket a megfontolásokat figyelembe véve számomra általában az a legfontosabb, hogy a bal oldalamon a leglazább ellenfél üljön. Utána szeretnék cselekedni, mert ő hizlalja leginkább a pókertőkémet.

ERŐS ELLENFELEK LEGYŐZÉSÉVEL NAGY TISZTELETET, ÉS KEVÉS PÉNZT NYERÜNK. 14. jótanács Gyenge ellenfelek legyőzésével kevés tiszteletet és sok pénzt nyerünk. Bevallom, ifjabb napjaimban rengeteg energiát fordítottam arra, hogy a legerősebb ellenfelek ellen játsszak. Ennek megvolt a haszna abban az értelemben, hogy fejlesszem a képességeimet, de egy kissé eltúloztam. Noha tizennégy évig játszottam hivatásos játékosként, azt hiszem, még több pénzt nyerhettem volna..ha inkább arra koncentrálok, hogy gyenge játékokat találjak, mint arra, hogy tiszteletet kovácsoljak abból, hogy világklasszis játékosokat verek meg. 15. jótanács CARO-FÉLE SZENVEDÉSI KÜSZÖB... az alapelv, amely életeket és milliónyi pókertőkét mentett meg. Az MCE teljes neve az, hogy Mike Caro Póker, Játék és Élet Stratégia Egyetem. Ebből az élet stratégiáról szóló részt komolyan veszem, és tanításaimban nagyon sok egymást átfedő téma van a póker és a mindennapi erőfeszítések között. Kevés olyan elmélet van, amely jobb fogadtatásra talált tanítványaim körében, mint a Caro-féle Szenvedési Küszöb. Folyamatosan kapom a leveleket, emaileket és személyes köszöneteket mind a pókerjátékosoktól, mind a „való világban" élő emberektől, akik elmondják, hogy ez a puszta igazság mennyi mindent jelentett nekik. Íme így szól: tegyük fel, hogy kis- és közepes tétes játékosok vagyunk, és lelki szemeinkkel kényelmesen el tudjuk képzelni, hogy ma akár 1500 dollárt is elveszíthetünk. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy örülünk, ha elveszítünk ennyi pénzt, csak azt, hogy kényelmesen tudjuk ezt a helyzetet kezelni, és hogy ennél nagyobb veszteségnél azért már kezdjük magunkat kényelmetlenül érezni. Rendben, tehát most éppen 500 dollár mínuszban állunk, majd 1100 dollárra nő a veszteségünk, majd - mielőtt még felfognánk - már el is húztunk az 1500

dolláros lélektani határ mellett és 1800 dollár mínuszban állunk meg. Veszélyes területre léptünk. És a helyzet ennél csak rosszabb lesz. És még rosszabb. Órák múltán 4530 dolláros veszteséget halmozunk fel. Már zsibbad az agyunk. Úgy vélem, hogy a legtöbb ember ezen a ponton mentálisan már fel sem tudja fogni a hozzáadott veszteséget. Mind ugyanolyan érzés. Átléptük a Caro-féle Szenvedési Küszöböt, amely az a pont, ahol a mentális és érzelmi fájdalom tetőzik, és azon túl képtelenek vagyunk bármit is felfogni. Figyeljünk oda, mikor lépjük át ezt a küszöböt, mert azon túl úgy tűnik, már nem számítanak a döntések. Ez a valódi életre is igaz. Amikor a románcok varázsa elmúlik vagy az üzletek tönkremennek, könnyen átléphetjük a szenvedési küszöböt, és lemondunk arról, hogy törődjünk a más dolgokat illető, létfontosságú döntésekkel. Ennek az az oka, hogy a fájdalom tetőzött, és bármi más, ami nem sikerül, már nem adódik hozzá a gyötrelmünkhöz. Nagyon figyeljenek! Ilyen helyzetekben, a pókerben és az életben az a titok nyitja, hogy viselkedjünk továbbra is úgy, mintha minden számítana. Ne feledjük, hogy ha pillanatnyilag mentálisan nem is érezzük át a minőségi döntések meghozatalának fontosságát, eljön majd annak az ideje, amikor megint érezzük majd a fontosságot, és hálásak leszünk azokért a jó döntésekért, amelyeket most hozunk. Igen, átléptük a küszöböt, és úgy tűnik, nem számítanak a döntések. De igenis számítanak, és bármi, ami pillanatnyilag ennek az ellenkezőjét sugallja, csak illúzió. STRATÉGIA ÉS TAKTIKA 16. jótanács AMIKOR MEGTÉVESZTŐ JÁTÉKOSOK PASSZOLNAK ELŐTTÜNK... licitáljunk ritkábban! Még néhány hivatásos játékos is elköveti azt a hibát, hogy agresszívan játszik egy megtévesztő játékos passza után. Sokkal több pénzt keresnének, ha felhagynának ezzel a rossz szokással. Pókerjátékos éveinken keresztül mindig gondoljuk meg, hogy milyen játékos ellen nyitunk, mielőtt egy közepesen erős kézzel tüzelünk. Ha ellenfelünk trükkös játékos, akkor sokkal kevesebb okunk van nyitni, mert nem fog egyszerűen csak beállni a sorba és bambán tartani téteket. Időnként meg fog bennünket lepni egy emeléssel blöffből, néha pedig ráfog kényszeríteni

bennünket arra, hogy eldobjuk a legerősebb kezet. És hajlamos lesz rá, hogy erős kezéből bátor emelésekkel a maximális értéket hozza ki, ami nekünk egy extra tétbe fog kerülni, ahányszor megadjuk a tétet és elveszítjük a terítést. Nekünk pedig afelé kell hajlamunk, hogy sokkal gyakrabban nyissunk, amikor bamba és nem megtévesztő játékosok passzolnak. Egy megtévesztő játékos passza után tehát nem kell olyan gyakran és olyan örömmel nyitni. Tegyük ezt állandó játéktervünk részévé. 17. jótanács KÖZEPESEN ERŐS KÉZZEL NE NYISSUNK EGY GYAKORI BLÖFFÖLŐ ELŐTT. A passzolás és megadás többet hoz a konyhára. Ez egy másik MCE alapelv, amelyet néhány hivatásos játékos gyakran figyelmen kívül hagy, és ami egész pályafutásuk során extra nyereség elvesztésébe kerül. Amikor egy gyakori blöffölő cselekszik utánunk, jelentős értéke lehet annak, ha engedjük, hogy elsődleges hibáját elkövesse - vagyis túlságosan gyakran blöfföljön. Az ilyen típusú játékos ellen egy közepesen erős kéz hosszú távon sokszor többet hoz a konyhára a blöff elfogásával, mint amikor agresszívan nyitunk vele extra értékért. 18. jótanács AMIKOR EGY GYAKORI BLÖFFÖLŐ PASSZOL ELŐTTÜNK... ne blöfföljünk! A blöffök sikerének egyik oka, hogy gyakran győznek le más, ugyanolyan gyenge kezeket. Ha passzoltunk volna, megnyertünk volna néhány terítést a szemétnek számító kezek csatájában. És persze néhányat el is veszítettünk volna. Licitálással biztosítjuk a nyerést ilyen körülmények között, és ez jelentősen megnöveli a blöff értékét. De amikor egy gyakori blöffölő passzol, sokkal kevésbé valószínű, hogy nyerünk egy szinte ugyanolyan gyenge kéz kiűzésével, amely lehet, hogy terítésnél legyőzött volna minket. Tehát ez a tényező nem szolgálja a mi érdekünket. Ráadásul a gyakori blöffölök aránytalanul sok kézzel passzolnak, olyanokkal, amelyekkel tartani akarják a tétet. Ettől még kockázatosabbá válik a blöffölés.

Azt nem mondom, hogy soha ne blöfföljünk, amikor egy gyakori blöffölő passzol, de az sem kerülne sok pénzbe, ha ezt az elvet követnénk. Nagyon biztosnak kell lennünk abban, hogy szilárd talajon állunk. Máskülönben ne blöfföljünk! 19. jótanács AZ „ÉRTÉKÉRT LICITÁLÁS" CSAK AKKOR NYERESÉGES... ha a megfelelő időben alkalmazzuk. Az értékért licitálás egyszerűen egy agresszív fogadás, amely a potenciális nyereség összes utolsó dollárját megcélozza. Bármikor licitálunk értékért, a döntés elég határeset, könnyen passzolhattunk volna helyette anélkül, hogy a tapasztalt ellenfelek azt gondolnák, bármi különös dolgot tettünk. Az értékért licitálással az a probléma, hogy sok játékos úgy alkalmazza, mintha egy irányelv része lenne, anélkül, hogy észrevennék, hogy néha szükség van rá, néha pedig nem. A megfelelő útmutatás betartása nélküli értékért licitálással ezek a játékosok egy olyan taktikát, amely sokat adhatna hozzá nyereségükhöz olyanná változtatnak, amely alig hoz többet nullszaldónál. NÉGY KÖRÜLMÉNY, AMELY AZ ÉRTÉKÉRT LICITÁLÁS MELLETT SZÓL: I. Domináns és kiszámíthatatlan imázst alakítottunk ki Ez megijeszti ellenfeleinket, és zavarukban sokkal inkább tartják a tétet gyenge lapokkal is. 2. Nyerésben vagyunk Ez is megijeszti ellenfeleinket, és emiatt sokkal kevésbé valószínű, hogy agresszívan emelnek, ami nekünk extra pénzünkbe kerülhetne, amikor az ő lapjuk valamivel jobb, mint a mienk. 3. Ellenfelünk félénk A félénk természetű ellefelek nem valószínű, hogy egy erősebb kézből kihozzák a maximális értéket, nyomnak vagy egy váratlan blöff-emeléssel ellopják a

kasszát. 4. Ellenfelünk hajlamos gyakrabban tartani a tétet, mint egy átlagos játékos Pontosan ez az, amit keresünk az értékért licitálásban - sok megadást gyengébb kezekkel. NÉGY KÖRÜLMÉNY, AMELY A PASSZOLÁS MELLETT SZÓL: 1. Nem sikerült domináns, kiszámíthatatlan imázst kialakítani Ez általában azt jelenti, hogy ellenfelünk nem ijedt meg tőlünk, és kevésbé valószínű, hogy zavarában tartja a tétet. 2. Vesztésben vagyunk Ellenfeleink tudják, hogy vesztésben vagyunk, gyakran bátorságot nyernek, hogy a maximális értéket nyerjék egy emeléssel olyan kézzel, amely lehet, hogy valamelyest erősebb, mint a mienk. 3. Ellenfeleink felszabadultan emelgetnek Ez azt jelenti, hogy természetükből adódóan a maximális értéket nyerik azokból a kezekből, amelyek valamelyest jobbak, mint a mienk. 4. Ellenfelünk feszesen játszik A feszes játékosok nem valószínű, hogy nagyvonalúan tartják a tétet a mienknél gyengébb kezekkel, elvéve nyitásunk értékét. A fenti listák nem tartalmazzák az összes elképzelhető dolgot, amit meg kell fontolnunk. De köztük vannak azok, amelyeket én legelőször fontolok meg, amikor eldöntőm, hogy licitáljak-e értékért vagy sem. Ha Önök is így tesznek, sok extra bevételhez juthatnak. Az értékért licitálás önmagában még nem hoz túl sok pénzt. Az értékért licitálás megfelelő okokból már igen. 20. jótanács AKKOR PASSZ-EMELJÜNK ERŐS KEZÜNKKEL... amikor a tőlünk balra ülő játékos a legvalószínűbb licitáló.

Bármikor van a kezünkben legyőzhetetlen lap - vagy megközelítőleg legyőzhetetlen -, fontolóra vehetjük a passzolást, majd az emelést, ha egyik ellenfelünk nyit. Ezt úgy is hívják, hogy barikádozás. De amikor két vagy több ellenfél is érdekelt a partiban velünk együtt, van egy fontos tényező, amit meg kell fontolnunk, mielőtt eldöntjük, hogy nyitunk vagy barikádozunk. Íme: akkor passz-emeljünk legerősebb kezeinkkel, amikor a legvalószínűbb, hogy a közvetlenül tőlünk balra ülő játékos nyit majd elsőként, általában más esetben ne. Miért? Mert egy erős kézzel történő passz-emelés célja, hogy több pénzt nyerjünk. Megtagadjuk a nyitást, elveszítjük azokat a téteket, amelyeket a megadások révén nyernénk, abban a reményben, hogy valaki más fog helyettünk nyitni, majd emelhetünk és extra pénzt nyerhetünk. Nos, tegyük fel, hogy három játékos van a partiban. Ha passzolunk, a balra mellettünk ülő játékos is passzol és a másik ellenfél is passzol, akkor nem nyerünk semmit. Arra fogadtunk, hogy valaki más fog nyitni, és a fogadást elveszítettük. Ha passzolunk, a mellettünk balra ülő játékos is passzol, a másik ellenfél pedig nyit, az sem túl jó. Lehet, hogy eljutunk az emelésig de pozíciónk ellenfeleinkéhez viszonyítva nagymértékben csökkenti a hatékonyságot. Emelésünk nagyon megnehezíti a tőlünk balra ülő játékosnak, hogy bármi mással indokolja a tét megadását, mint egy szinte legyőzhetetlen kézzel. Szinte biztos, hogy azt a játékost elüldözzük. Lehet, hogy a tőlünk jobbra ülő játékost rávehetjük arra, hogy adja meg az emelésünket, de lehet, hogy nem. Amit nagyon szeretnénk, hogy bekövetkezzen a passzunk után, az, hogy a tőlünk balra ülő játékos nyisson. Aztán, ha minden jól megy, a másik ellenfél megadja, és akkor emelhetünk és remélhetjük, hogy mindketten megadják az emelést. Ez a megadás és második megadás fix limit játékokban gyakran előfordul, mert a kassza olyan nagy a tét nagyságához viszonyítva. Ez a nagyszerű kimenetel, ahol négy licitet nyerünk - mindkét ellenféltől kettőt csak abban az esetben valószínű, hogy bekövetkezik, ha a tőlünk balra ülő ellenfél a legvalószínűbb nyitó. Tehát mivel egy erős kéz elbarikádozása gyakran csupán alig számít erősebbnek a nyitásnál, általában csak akkor próbálkozzunk vele, ha a mellettünk balra ülő játékos az, akiről azt gondoljuk, hogy nyitni fog. Hold'emben ez gyakran előfordul, amikor a tőlünk balra ülő játékos emelt utoljára a flop előtt, és még sok játékos verseng a kasszáért. Most ha a flop tökéletesen eltalál minket és kielégítő lehet a tőlünk balra ülő játékos számára is,

akkor gyakran passzoljunk. Ha az első körös agresszor megint nyit, lehet, hogy sok más megadóval kerülünk szembe, mielőtt ismét ránk kerül a sor és emelhetünk. Azoknak a játékosoknak a játékstílusát is figyelembe kell vennünk, akik előtt passzolunk. Különösen abban az esetben érdemes passzemelni a legerősebb kezeinkkel, amikor a tőlünk balra ülő játékos nagyvonalú licitáló. Amikor mi cselekszünk először, erős kezünk van és barikádozást fontolgatunk két vagy több ellenféllel szemben, akkor tegyük fel a kérdést magunknak: ki a legvalószínűbb, hogy licitálni fog. Ha a balra ülő, az jó. Ha a jobbra ülő, az rossz. 21. jótanács AZ UTOLSÓ LICITKÖRBEN... ne emeljünk középen másodlagos erősségű kézzel! Sok pénz vész el a minimum három résztvevős partikban, amikor egyikük középső pozícióból emel az utolsó licitkörben. Az alacsonyabb szintű hivatásosok elég gyakran követik el azt a hibát, hogy viszonylag erős, de nem legyőzhetetlen kézzel emelnek. Ritkán akarunk ezzel a másodlagos erősséggel emelni. A „másodlagos" alatt azt értem, hogy a kéz nagyon erős, de nem elsődleges erősségű, amelybe azok a kezek tartoznak, amelyek legyőzhetetlenek vagy legalábbis aligha legyőzhetőek. Azok az agresszív játékosok, akik hozzá vannak szokva, hogy uralják a játékot, és maximális értéket nyernek a licitálásból, jellemzően túlságosan nagyvonalúan emelnek ebben a helyzetben. A hiba rengetegbe kerül nekik, de valószínűleg ők ezt fel sem fogják. Az. a probléma ezzel a középről emeléssel, hogy a másodlagos erősségű kezek általában több pénzt hoznak, ha a harmadik játékosnak megadjuk a lehetőséget, hogy ő is tartsa a tétet. Egy emelés valószínűleg elüldözi azt a pénzt, és ha az első játékos blöfföl vagy túlságosan gyenge a keze a megadáshoz, akkor az az emelés semmit sem hoz nekünk. Ha nem emelünk, azzal is megvédjük magunkat attól, hogy a második legjobb kézzel pénzt veszítsünk, amikor a tökéletes kézbe futunk bele. A megoldás: ritkán emeljünk középső pozícióból az utolsó licitkörben.

Kivételt akkor tehetünk, ha: (1) Gyenge kezünk van és úgy gondoljuk, hogy megpróbálnak kiblöffölni vagy (2) Különösen erős kezünk van. Az első esetben emeljünk, hogy kiűzzük az utánunk következő játékost, tehát így le tudjuk győzni a lehetséges blöfföt. A második esetben kizárólag azért emeljünk, mert kezünk elég erős ahhoz, hogy kiálljon egy bárkitől érkező visszaemelést, és le fogjuk győzni az utánunk következő játékost, ha megadja az emelést. Még a második esetben is választhatjuk azt a megoldást, hogy egyszerűen csak tartjuk a tétet. Tehát ritkán emeljünk! 22. jótanács AZ UTOLSÓ LICITKÖRBEN SOKKAL ERŐSEBB KÉZRE VAN SZÜKSÉGÜNK A MÁSODMEGADÁSHOZ... mint a megadáshoz. Míg a legtöbb élvonalbeli hivatásos játékos megérti ezt, van, aki nem. És a második vonalbeli hivatásosok többsége, a legkomolyabb amatőrökkel együtt úgy tűnik, hogy egyáltalán nem érti, miről van itt szó, abból kiindulva, hogy miként játszanak ebben a helyzetben. Megpróbálom elmagyarázni, amilyen egyszerűen csak tudom, de egy kicsit együtt kell dolgoznunk ezen. A hiba legtöbbször a fix limit játékokban fordul elő. Képzeljük el a következőt: 20/400 dolláros hold'em játékot játszunk. Hárman maradtunk a riverre, és az utolsó licitkör következik. Mi cselekszünk utoljára, a kezünkben ♥A ♥J van, az asztalon pedig ♣J ♥4 ♥K ♠9 ♠Q. A kasszában 3100 dollár van, és az első játékos nyit, amivel a kassza 3 500 dollárra nő. Megvizsgáljuk a helyzetet, és megbecsüljük, hogy durván hatból egy az esélyünk arra, hogy legyőzzük ezt a nyitót egy terítés során. Mint tudjuk, a hatból egy esély azt jelenti, hogy az esély 5:1 ellenünk. Ez azt jelenti, hogy ahhoz, hogy megadásunk nullszaldós legyen, a kasszában legalább ötször annyi pénznek kell lennie, mint a 400 dolláros megadásunk. Nos, a kassza ebben az esetben már 3 500 dollár - sokkal nagyobb, mint a szükséges 2 000 dollár, amely indokolja a megadást -, tehát nyilvánvalóan tartanunk kell a tétet. Tulajdonképpen, ha hatszor tartottuk a tétet és egyszer

nyertünk, akkor ötször 400 dollárt veszítenénk, ami összesen 2 000 dollár, és egyszer 3 500 dollárt nyernénk - amivel az összes nyereségünk 1 500 dollár, vagy megadásonként 250 dollár. De várjunk csak! Van egy másik játékos is ebben a partiban. Őt Bethnek hívják, és korábban már sokszor pókereztünk vele. Ő előttünk fog cselekedni. Beth megadja a nyitó tétjét és úgy saccoljuk, hogy körülbelül ugyanakkora az esélye annak, hogy erősebb lapja van a nyitónál, mint nekünk. Most azt kell fontolóra vennünk, hogy mik az esélyeink arra, hogy a nyitót és Beth-t is legyőzzük. A játékosok itt azt a hibát követik el, hogy hajlamosak másodmegadásra ugyanazzal a kézzel - vagy kissé erősebbel - mint amivel abban az esetben kellene megadniuk, ha Beth dobna. Ez hibás! Jóval erősebb kézre van szükség a másodmegadáshoz, mint a megadáshoz. Íme miért: ugye emlékeznek még arra, hogy úgy érezzük, ugyanolyan esélyünk van a nyitó legyőzésére, mint Beth-nek. Mentálisan itt a legtöbb játékos - még a nagyon tapasztaltak is - természetesen a logikájukat követik. Azt gondolják: „ha ő megadhatja, akkor én is, mert nekem is ugyanolyan jó esélyem van, mint neki, és a kassza ráadásul még nagyobb". És részben igazuk is van: a kassza most még nagyobb; 3 500 dollár volt benne, most pedig Beth 400 dolláros megadásával 3 900 dollárra emelkedett. Tehát helyes a másodmegadás? Nem! Ha a becslésünk helyes, márpedig azt feltételezzük, hogy az, akkor még mindig egy esélyünk van a hatból, hogy terítéskor legyőzzük az eredeti nyitót. De ha az sikerülne, még Beth-t is le kell győznünk, és úgy becsültük, hogy erre ötven százalékos esélyünk van. Tehát ha egy nagyon hasonló kezet játszunk újra meg újra, minden második alkalommal, amikor legyőzzük a nyitót (és ez csak hatból egyszer fog bekövetkezni, vagy 12 próbálkozásból kétszer), Beth-t is le kell győznünk (és az csak az esetek felében történik meg). Tehát Beth jelenléte elveszi győzelmi esélyeink felét, amivel a valódi esélyünk 2:12 helyett csak 1:12. Mit jelent ez a pénzre vonatkozó esélyekre átszámítva? Mekkorának kell lennie a kasszának a megadáshoz? Ha a korábbi logikát követjük, elemezve az esélyeket Beth megadása előtt, tudjuk, hogy a nullszaldóhoz ötször akkora kasszára van szükség, mint a megadás összege, ha esélyünk hatból egy. Most 12ből 1 az esély, vagyis 11:1 ellenünk, és a kasszában 11-szer 400 dollárnak kell lennie a nullszaldóhoz. Tehát ahhoz, hogy indokolt legyen a másodmegadás, a

kasszában legalább 4 400 dollárnak kell lennie. De nincs benne annyi. Csupán 3 900 dollár. A korábbi formula alkalmazásával látjuk, hogy 4 400 dollárt fogunk veszíteni a 11 hibás megadással, és egyszer 3 900 dollárt fogunk nyerni. Ezzel 500 dolláros mínuszban vagyunk a nullszaldóhoz képest 12 próbálkozásonként, tehát átlagosan alig valamivel kevesebb, mint 42 dollárba kerül. Látják, mi történt itt? Átlagosan 250 dollárt nyertünk minden egyes alkalommal, amikor megadtuk a tétet párbaj helyzetben, de minden egyes alkalommal 42 dollárt vesztettünk, amikor Beth mögött másodmegadtunk. Tudom, hogy ez kemény lecke volt, de olyan, amivel nem árt tisztában lennünk. Köszönöm, hogy elnézték nekem ezt a kemény leckét. Menjünk tovább... 23. jótanács A„TEREP SZŰKÍTÉSÉNEK" TITKA Gyakran emeljünk gyenge játékosokra, amikor az erős játékosok utánunk következnek. Ritkán emeljünk erős játékosokra, amikor a gyenge játékosok utánunk következnek. A terep szűkítéséről már sokat írtak. A kifejezés arra vonatkozik, hogy néhány olyan játékost kirekesztünk a partiból, akik versenyben vannak a kassza megnyeréséért. A terep szűkítése néha fontos fegyver. Valóban vannak olyan kezek, amelyeket sokkal nyereségesebb egy vagy két ellenfél ellen játszani, mint egy egész bagázs ellen. Sokan tudják rólam, hogy nem vagyok a terepszűkítés stratégiájának híve, mert úgy vélem, hogy a játékosok akkor kísérleteznek ezzel, amikor több pénzt nyerhetnének, ha további ellenfeleket engednének be. Az igazi nagy dolog szerintem ezzel a stratégiával kapcsolatban az, hogy ha sikerül a terepet leszűkíteni, nagyon valószínű, hogy kiűztük a leggyengébb kezeket, amelyek profitot jelentenének nekünk, ha partiban maradnának. Ehelyett sikerült elérnünk, hogy csak a legerősebb kezekkel maradjunk szemben, amelyeket egyébként ki akartunk űzni a partiból, de nem ez történt. Most, hogy megosztottam legbensőbb gondolataimat a terep szűkítéséről, következzen az, hogy mikor próbálkozzunk ezzel és mikor ne. A legelőnyösebb alkalom a terep szűkítésére az, amikor a gyenge játékosok már elkötelezték magukat a partiban, az erős játékosok pedig cselekvésre várnak mögöttünk. Ha

emelünk, azzal valószínűleg kirekesztjük az erős játékosokat, és gyenge ellenfelek valamint gyenge kezek ellen játszunk. A legrosszabb alkalom ennek a stratégiának a használatára az, amikor erős játékosok kötelezték el magukat a partiban, a gyenge játékosok pedig cselekvésre várnak mögöttünk. Ha emelünk, valószínűleg kiűzzük a gyenge játékosokat, és erős kezekkel rendelkező erős játékosok ellen játszunk. Következő alkalommal, amikor megpróbáljuk szűkíteni a terepet, ne csak arra gondoljunk, hogy csökkenteni szeretnénk ellenfeleink számát, hanem arra is, hogy mely játékosokat fogjuk kirekeszteni. ÁRULKODÓ JELEK ÉS PSZICHOLÓGIA 24. jótanács SOHA NE BÍRÁLJUK A GYENGE ELLENFELEKET ROSSZ JÁTÉKUK MIATT! Kellemetlen helyzetbe hozzuk, és jobb játékra ösztönözzük őket. Gyenge játékosok ellen akarunk játszani. Ők általában szórakozásból játszanak, nem komolyan. Hajlamosak arra, hogy puszta élvezetből játsszanak. Még azt is élvezik, hogy az esélyekkel szemben mennek. Ha „rossz" játékukért inzultáljuk őket, kellemetlen helyzetbe hozzuk és arra ösztönözzük őket, hogy a jövőben jobban játsszanak. Ne tegyük! A magas-alacsony hétlapos stud fejezet összefoglalójában Todd Brunson további betekintést nyújt arról a végzetes hibáról, amelyet néhány hivatásos játékos követ el azzal, hogy udvariatlanul bírálja gyenge ellenfeleit. Számomra ez nagyon fontos, és gyakran bíztatom azokat a játékosokat, akik komoly esélyekkel dacolva próbálják megnyerni előlem a kasszát. Azt mondom nekik: „Hűha! A legtöbb ember nem játszik eltérő színű 3-4 kombinációval, és általában én sem. De tegnap háromszor is nyertem vele. Lehet, hogy ugyanabban mesterkedünk?" Értik, miért mondom ezt? Azt akarom, hogy a gyenge játékosnak jó érzése legyen azzal kapcsolatban, hogy szerencsés. Gyakorlatilag hősnek kiáltom ki. Ugyanakkor azt is mondom neki, hogy „általában" nem játszom ezzel a kézzel, amivel őszintének és hihetőnek hangzom. (A pókerasztalnál teljesen megengedett, hogy hazudjunk a kezünkről, és arról, hogy miként játszunk a

lapjainkkal. Ez tulajdonképpen a győzelem pszichológiájának része. És néha az igazságot is be kell dobnunk, csak azért, hogy kibillentsük ellenfeleinket.) De továbbmegyek. Azt állítom, hogy ugyanazt a kezet sikerrel játszottam, annak ellenére, hogy sugallom, tudom, hogy nem szabadna. Ez „feljogosítja" arra, hogy a jövőben ismét rosszul játsszon. Ha én megtehetem, akkor ő is. Érdekes lesz számára ismét megpróbálkozni a nyeréssel, és még több dicséretet begyűjteni. Amikor a játékosok rosszul érzik magukat rossz játékuk miatt, az arra sarkallja őket, hogy jobban játsszanak. Ez éppen az ellenkezője annak, amit el szeretnénk érni. És a többi versenytárssal szemben sem tisztességes pénzellátóikat a pénzellátással kapcsolatosan kényelmetlen helyzetbe hozni. 25. jótanács SOHA NE DICSÉRJÜK A GYENGE ELLENFELEKET JÓ JÁTÉKUKÉRT! Fejükbe száll a dicsőség, ami még jobb játékra ösztönzi őket. Míg a gyenge ellenfeleket gyakran dicsérem gyenge játékukért, jó játékukért soha nem dicsérem őket. Fejükbe szállna a dicsőség amiatt, hogy „elkápráztatnak". És akkor lehet, hogy komolyan vennék a játékot - ami pedig katasztrofális lenne, nem igaz? 26. jótanács SOHA NE VITASSUNK MEG STRATÉGIÁT GYENGE ELLENFELEK JELENLÉTÉBEN. Rájönnek, hogy létezik megvitatásra érdemes stratégia! A világ legjobb játékosai közül többet is láttam, akik nem fogadták meg a fenti tanácsot. Soha ne feledjük, hogy a hobbijátékosok adják a profitunk legnagyobb részét. Csak a póker élvezetéért jönnek, nem azért, hogy halálra elemezzék vagy hogy komolyan vegyék a játékot. Amikor az asztalnál ülve a pókerstratégia finomabb pontjait vitatjuk meg, figyelmeztetjük a pókert profittal ellátó játékosokat, hogy esetleg saját szintjükön felül versenyeznek. Kényelmetlen helyzetbe hozzuk őket, és elég valószínű, hogy vagy úgy döntenek, hogy kevésbé gyakran ülnek be a játékunkba, vagy jobban játszanak. Egyiket sem akarjuk, hogy bekövetkezzen.

Gyakran hallok tapasztalt játékosokat gyenge játékos jelenlétében annak technikai részleteiről vitatkozni, hogy ki épp most hogyan játszott ebben vagy abban a partiban. A stratégia komoly megvitatása figyelmeztetheti ezeket a hobbijátékosokat arra, hogy létezik bizonyos stratégia. Ezt persze nem akarjuk. És ami még furcsább számomra, hogy ezek a viták általában valami olyan lényegtelen dologról folynak, mint például, hogy egy határeset helyzetben a megadás vagy az emelés volt-e a jobb választás. Ezekre a túlságosan technikai vitákra soha nem lehet megoldást találni (kivéve persze engem), mert túlságosan sok olyan melléktényező is közrejátszik, mint például az, hogy jelen pillanatban az ellenfelek hogyan reagálnának érzelmileg, és milyen kép alakult ki a nyitóról az asztal körül. Az igazság az, hogy a vita gyakran arról szól, hogy melyik választás ért 37 centtel többet, míg az, hogy ezeket hobbijátékosok előtt vitatják meg, akár több ezer dollárjukba is kerülhet. Hadd emeljem itt ki óvatosan, mielőtt megbántanám azokat a pókerjátékos barátaimat, akik már elkövették ezt a hibát: a haladó stratégia gyenge játékosokkal benépesített pókerasztal körüli megvitatásának gazdasági ajánlatosságáról van itt szó. 27. jótanács AZOKAT A JÁTÉKOSOKAT, AKIK MOST ÜLTEK LE VAGY MOST KERÜLTEK NULLÁBA... könnyebb kiblöffölni és kevésbé valószínű, hogy gyenge kézzel játszanak. Most elmondok Önöknek egy történetet. Már sokszor elmondtam, de azt hiszem, olyan jól illusztrálja ezt a pontot, hogy úgy döntöttem, halhatatlanná teszem a Super/System 2-be való beillesztéssel. Nem emlékszem már pontosan, melyik évben történt - azt hiszem, 1985-ben. Nos, tulajdonképpen 1985-ben és 1986-ban is, mert szilveszter éjszakáján történt vagy röviddel azután. Tehát pókerezem a Los Angeleshez közeli Bicycle Kaszinóban, nem azért, mert póker megszállott vagyok, hanem azért, mert a feleségem, Phyllis Caro az osztók főnöke, és aznap éjjel éppen dolgozott. Lényeg az, hogy közeledik az éjfél, az asztalok elkezdenek leállni, amint a játékosok elindulnak haza a családjaikhoz. Hamarosan sajnos nem marad egyetlen nagytétes játék sem. Nem utálatos, amikor a játékosok nincsenek tisztában a prioritásaikkal? Hogy elüssem az időt, beülök egy apró limit nélküli

játékba 1 és 2 dolláros vakokkal. Mint bizonyára tudják, a limit nélküliség nem a pókerjáték nagyságát jelenti, hanem a licitálás mikéntjét. Mivel a kezdeti célt a kötelező vaktétek jelentik, az összes tétnek arányban kellene állnia a vakok nagyságával. Elméletileg a 100 és 200 dolláros vakokkal játszott limit nélküli játékokban általában 100-szor akkora kasszák alakulnak ki, mint abban a játékban, ahová most beültem az 1 és 2 dolláros vakokkal. Tulajdonképpen már éjfél előtt beülhettem arra az órára abba a játékba, láttam körülbelül húsz partit, eldobtam az összes kezet, és mindez csak 6 dolláromba került, amit a vakokba kellett betennem. Egy kis játéknak ilyennek kellene lennie. Vegyük észre, hogy azt mondtam: „kellene". Látják, valami furcsa dolog történt. Biztos vagyok benne, hogy az átlag kassza 700 dollár fölött volt, és több is volt köztük 1000 dollár méretű. Hirtelen hatalmas pénzt nyertem egy olyan játékban, amelyről nem is gondoltam, hogy nyereséges lehetőség. Úgy értem, itt játszották a leglazább, legvadabb pókert, amit valaha is láttam! Közeledik az éjfél. A Bicycle Kaszinó személyzete kiosztja azokat az idegesítő zajcsinálókat és bolond kalapokat. Szerpentinszalagot is adnak, amit el kell dobálni a levegőbe, hogy mutassuk, mennyire boldogok vagyunk, amint az idő szépen átfordul a következő évbe, éppen úgy, ahogy azt a legtöbb tudós megjósolta. Tudom, hogy zsémbesnek hangzom, de a nagy hasznot hajtó pókerjátékot nem szabad ilyen hülyeségekkel megszakítani. Már csak néhány perc van hátra az órából. Abból az órából. Elkezdődik a másodpercenkénti visszaszámlálás. Mindenki elhagyta az asztalt, és készülődik megcsókolni barátnőjét, barátját vagy partnerét. Én is. Gondolom: „Miért ne?" Úgysem ül senki annál a hülye asztalnál. Tehát mindenki smúzol és ölelkezik és furcsa, hangos ordításokat produkál, ami sokszor hangzik inkább kínosnak, mint boldognak. Megcsókolom Phyllist, de egyáltalán nem adok ki hangokat. A levegőt szerpentinszalagok hasítják, összeszemetelve a szőnyeget. Mindenfelől még kellemetlenebb hangok jönnek, a Bicycle Kaszinó ingyenes zajkeltőinek ajándéka. Eltelik néhány perc, majd mindenki visszatér a pókerasztalhoz. Meg kell mondanom, ez most bolygónk történetének legfeszesebb pókerjátéka. Senki sem kockáztat! Ugye tudják miért? Újévi fogadalmak. Mindenki elhatározta, hogy idén jól játszik és - olyan jól ismerve a pókerjátékosokat, ahogy én ismerem -, ez a fogadalom el is tart mintegy húsz percig. Tehát készpénzre váltom a nyereményemet és hazarohanok.

Mi a lényege ennek a történetnek? Az, hogy ellenfeleink időről időre úgy döntenek, hogy jól játszanak, nem csak újévkor. És erre fel kell készülnünk. A játékosok jellemzően akkor határozzák el, hogy jól fognak játszani, amikor éppen csak leültek játszani egész éjszakára. Valószínűleg azt gondolják: „Ez az a nap, amikor végre fegyelmezett maradok, és jól játszom." És ahogy mondtam, fogadalmuk mintegy húsz percig is eltart, de sohasem tovább. Ez alatt a rövid átmeneti időszak alatt sikeresen blöffölhetünk ellenük. És nem fognak gyenge kezekkel játszani. Ugyanez igaz azokra a játékosokra, akik beletemetkeztek egy játékba és vakmerőén játszottak abban a halvány reményben, hogy nullszaldóval távozhatnak. Ha ez valami csoda folytán bekövetkezik, számítsunk arra, hogy feszesebbé válik játékstílusuk. Ekkor is blöffölhetünk ellenük, és nem fognak könnyelmű kezekkel játszani. Tehát alakítsuk stratégiánkat ennek megfelelően. 28. jótanács AZOK A JÁTÉKOSOK, AKIK A BALSZERENCSÉRE PANASZKODNAK, RITKÁN BLÖFFÖLNEK. Tehát ritkán tartsuk a tétet! Amikor a játékosok balszerencsére panaszkodnak, együttérzésre van szükségük. Saját nyomorukat táplálják, és meg akarják nekünk mutatni kezeiket, amellyekkel veszítettek, hogy bizonyítsák igazukat. Ritka, hogy az ily módon panaszkodó játékosok blöffölni próbálnak. Inkább egyszerűen megmutatják, hogy nem egészült ki a kezük, és talán azt is hozzáteszik: „Érted, mire gondolok?" Tehát amikor licitálnak, nagyon valószínűtlen, hogy blöffölnek, és általában biztonságos, ha eldobjuk azokat a közepes erősségű kezeket, amelyekkel általában tartanánk a tétet. 29. jótanács ELLENFELEINKET FELBÁTORÍTJA... amikor a balszerencsénkre panaszkodunk.

Mi történik, amikor balszerencsénkre panaszkodunk? Ellenfeleink együttéreznek velünk és könnyes lesz a szemük? Nem. Lehet, hogy színlelnek némi együttérzést, de valójában gondolkodnak. „Hékás! Van valaki, aki még nálam is szerencsétlenebb! Van valaki, akit le tudok győzni!" És ihletet merítenek és jobban játszanak ellenünk. Valószínűleg nincs olyan pókerjátékos, aki néha nem érezte úgy, hogy felállította a balszerencse világrekordját. Ennek az az oka, hogy magányosak vagyunk az asztalnál, és amikor elfordul tőlünk a szerencse, egyedül mi vesszük ezt észre. A legtöbb, amit mástól kapunk, egy homályos tudomásulvétel és egy alkalmankénti bátortalan felkiáltás: „Ó, micsoda balszerencse!" És ezzel kész is. Néha annyira súlyos a helyzet, hogy szeretnénk megmutatni egy videót arról, ami velünk történt, hogy mindenki mondhassa, hogy hű meg ha, milyen szörnyűségen mentünk keresztül. „Bizonyítékot akarsz? Találkozzunk a házamban egy kerti grillezésen, és majd körbeülünk és megnézzük a televíziós bizonyítékát annak, milyen hatalmas szerencsétlenségek érnek pókerben." Na ezt felejtsük gyorsan el! Azonkívül, hogy balszerencsénk bátorítólag hat, senkit nem érdekel. Tartsuk meg a balszerencsénket magunknak! A legutolsó dolog, amit szeretnék, hogy babonás ellenfeleim bátorítást nyerjenek abból, hogy nekem rosszul megy. Szóval nem kürtölöm világgá a balszerencsémet, inkább letagadom. És üzletet kötök a tanítványaimmal. Elmagyarázom: „amikor balszerencséről szóló történetet meséltek, oda sem figyelek. Szomorúan bólogatok, és úgy teszek, mintha érdekelne, de igazából arra használom ezt az időt, hogy fontosabb dolgokon gondolkodjak. Így aztán megkapjátok a keresett együttérzést, én pedig jó cél szolgálatába állítom az időmet. Mindketten jól járunk." Még le is tagadom, hogy rossz szériám van, ha valaki felhozza a témát az asztalnál. Gyakran valami ilyesmit mondok: „hát az egy elég peches vereség volt, de az utóbbi időben aránylag szerencsés voltam." Míg én nem vagyok babonás és a tanítványaimnak sem engedem, hogy azok legyenek, viszont számos ellenfelem az. Úgy gondolják, hogy a szerencse hullámokban érkezik. De mint negyvenöt éve folyamatosan rámutatok, a szerencsehullámok olyan dolgok, amelyeket csak a visszapillantó tükörben látunk. Lehet, hogy folytatódik, lehet, hogy nem, de a hullám hosszát az alapján ítéljük meg, ami már megtörtént, vagyis ami mögöttünk van a tükörben.

Tudják, a legfrissebb laborkutatások is azt sugallják, hogy a kártyák fizikai erő hiányában nem tudják magukat áthelyezni. Tehát, még ha el is határozták az ő kis pici agyukban, hogy nyomorulttá teszik az életünket, izmaik túlságosan gyengék ahhoz, hogy ezt véghez is vigyék. 30. jótanács ELLENFELEINK „MEGADÓ REFLEXSZEL" RENDELKEZNEK s mindent megadnak, ami mozog Ellenfeleink nem abban a reményben jöttek a kártyaterembe, hogy dobálhassák lapjaikat. Vonzódnak a megadás iránt. És a legtöbbjük okokat keres a megadásra, még akkor is, ha nekik kell feltalálniuk azokat az okokat. Ez a magyarázata annak, hogy a legvalószínűbb, hogy ha csak megmozdulunk, biztosan megadják a tétünket. Ellenfeleink lehet, hogy tudat alatt tisztában is vannak azzal, hogy hirtelen felhajtottuk, vagy finoman felszívtuk a kávénkat. Ösztönösen azt gondolják: „milyen furcsa, lehet, hogy ez azt jelenti, hogy blöfföl". Egy kicsit olyanok, mint a kígyó, hajlandóak a legkisebb mozdulatra is lecsapni. Azzal a különbséggel, hogy ők póker ellenfelek, akik hajlandók megadni a tétet a legkisebb mozdulatra is. Elneveztem ezt az egyetemes pókerállapotot megadási reflexnek. És nagyon könnyű kihasználni az előnyeit. Íme egyetlen komoly jótanács: amikor erős kezünk van és tudjuk, hogy ellenfelünk dobni akar, tegyünk bármit! Ingyen játszunk, mert már majdnem elvesztettük a megadást, és ha az utolsó pillanatban ellenfelünk meggondolja magát, az egész tétet megnyerjük, amit elvesztettünk volna, ha csak ott ülünk. Tiszta haszon. Tehát soha ne feledjük, hogy ellenfeleink megadási reflexszel rendelkeznek! Amint elkezdenek dobni - feltéve, hogy azt akarjuk, hogy tartsák a tétünket kezdjünk el idegeskedni, helyezgessük át a széken a testsúlyunkat, döntsünk fel néhány zsetont, csak csináljunk valami újat. Előbb-utóbb magunkra vonjuk ellenfelünk figyelmét, aki gyanakodni kezd, újraértékel és megad. Általában az utolsó pillanatban nem tudjuk már aktiválni ezt a megadási reflexet, de néha sikerül. Olyan, mintha megmaratnánk magunkat a kígyóval. És semmibe sem kerül kipróbálni. 31. jótanács

AZ ELLENKEZŐ IRÁNYBA BÁMULÓ JÁTÉKOSOK... szinte mindig veszélyesebbek, mint akik ránk bámulnak! Egész könyvet írtam a pókerrel kapcsolatos testbeszédről - ellenfeleink modorosságáról, amely arra enged következtetni, hogy erős vagy gyenge kezük van és blöffölnek vagy sem. Ezt a modorosságot nevezik a pókerben „árulkodó jeleknek", mert gyakran árulkodnak ellenfeleink titkos lapjairól. A könyv legfőbb mondanivalója az, hogy ellenfeleink vagy színészkednek, vagy nem. Ha színészkednek, akkor általában meg kell határoznunk, hogy miről akarnak bennünket meggyőzni, és ki kell őket ábrándítanunk. Ha úgynevezett „önkéntelen árulkodó jeleket" mutatnak, akkor nem színészkednek, és ha az árulkodó jel elég erős, akkor reagáljunk rá közvetlenül annak megfelelően, hogy mire utal. Legyünk tisztában azzal, hogy a legtapasztaltabb játékosok a legnagyobb játékokban a legkevésbé mutatnak árulkodó jeleket. És amikor mutatnak, az árulkodó jel valószínűleg egy sokkal finomabb variációja annak, amit akkor látunk, amikor gyenge és átlagos játékosokkal szembesülünk. A megjátszott árulkodó jelek irányításának egyik alapvető elve az, hogy ha egy játékos az ellenkező irányba néz, az mindig veszélyesebb, mint az a játékos, aki ránk bámul. A közelgő akció helyett másjelé néző játékos, amint itt is látjuk, úgy tesz, mintha nem érdekelné, hogy mi történik a partiban. Valójában erős keze van, és arra készül, hogy ő is részese legyen az akciónak. Valószínűleg emelni fog, ha elég buták vagyunk ahhoz, hogy egy sebezhető kézzel nyissunk előtte. Ha egy játékos ily módon a semmibe bámul, amikor mi következünk, nagyon vigyázzunk! 32. jótanács EGY HIRTELEN MEGREMEGŐ KÉZ... szinte soha nem blöfföt jelez! Íme az egyik leginkább félreértett és legtöbb hasznot hozó árulkodó jel a pókerben. Ezt nem szokták megjátszani. Ez egy természetes reakció, amin ellenfeleink nem tudnak uralkodni. Alkalmanként láthatjuk ezt még néhány világklasszis játékosnál is nagyobb tétes játékokban - és amikor meglátjuk, akkor sok pénzt spórolhatunk meg dobással.

A hirtelen megremegő kézről beszélek. Kérem, figyeljenek arra, amit most mondtam - egy „hirtelen" megremegő kéz. Ha ellenfelünk keze legtöbbször hajlamos az instabilitásra, akkor ez az árulkodó jel nem sokat segít rajtunk. De szerencsére kevés játékosnak remeg állandóan a keze. Tehát mi történik, amikor ellenfelünk -egyszer csak - nyit, és a keze elkezd remegni? Elmondom, mi megy végbe sok ellenfél fejében. Azt gondolják: „Figyeld azt a kézremegést! Az a csávó ideges. Fogadjunk, hogy blöfföl, úgyhogy tartom a tétet." Most egy olyan gondolat, amely garantáltan pénzbe kerül! Azok a játékosok, akik blöffölnek, biztatják magukat és gyakran merevvé válnak. Ők nem engedik meg maguknak, hogy remegjenek, mert attól félnek, hogy a remegés miatt gyanakodni kezdünk, és azonnal megadjuk a tétet. Amikor egy ellenfelet remegni látunk, az a feszültség kiengedésének a jele, ami automatikusan jön, amikor a bizonytalanságnak vége szakad. Annak az ellenfélnek erős keze alakult ki - gyakran tényleg nagyon erős -, és nyerésre számít. Ha nem tűnik ösztönösnek, akkor kezdjük figyelni. Egy hirtelen megremegő kéz egy dráma pozitív megoldását jelenti. Azt jelzi, hogy a játékosnak szerencséje van, és gondolatban már a zsetonjait számolgatja. A remegés erős kezet jelent, és ennek láttán szinte mindig dobjunk - kivéve, ha a mi kezünk is nagyon erős. 33. jótanács AZ A JÁTÉKOS, AKI NEM VESZ LEVEGŐT... valószínűleg blöfföl! Beszéltünk már a megadási reflexről, és különös, de a legtöbb ellenfél ösztönösen tisztában van vele. Olyan mértékben nincsenek tudatában, hogy képesek legyenek hasznosítani saját megadási reflexüket, de tudat alatt tisztában vannak azzal, hogy a többi játékos rendelkezik ilyennel - még akkor is, ha ezt talán soha nem öntötték szavakba. Emiatt a homályos tudat miatt ellenfeleink attól tartanak, hogy beindítják a megadási reflexünket, miután ők gyenge kézzel licitálnak. Tehát ösztönösen kevésbé észrevehetővé teszik magukat. Néha megmerevednek, néha pedig még levegőt is elfelejtenek venni! Amikor úgy tűnik, hogy ellenfelünk nem vesz levegőt, miután licitált, akkor nagy az esélye annak, hogy blöfföl!

34. jótanács AZOK A JÁTÉKOSOK, AKIK CUKORKÁT SZOPOGATNAK VAGY RÁGÓGUMIT RÁGNAK... gyakran abbahagyják a szopogatást vagy a rágást, amikor blöffölnek Íme még egy tagja az árulkodó jelek befolyásos családjának. Vizsgáljuk meg közelről azokat az ellenfeleket, akik cukorkát szopogatnak vagy rágógumit rágnak. Ha a licitálás után is természetesen folytatják tovább a szopogatást vagy a rágást, akkor valószínűleg oldottak és abban reménykednek, hogy tartjuk a tétet. Ha abbahagyják a cukorka szopogatást vagy a rágást, akkor valószínű, hogy blöffölnek. Néha, amikor határeset lapokkal tartanánk a tétet, kierőszakolhatjuk ezt az árulkodó jelet úgy, hogy tétova mozdulatot teszünk a zsetonjaink felé. A blöffölő játékos gyakran aggódni kezd, és minden szopogatás és rágás hirtelen abbamarad. Ez az a pillanat, amikor tartanunk kell a tétet. Ha nem kapjuk meg ezt a reakciót, akkor dobjunk! 35. jótanács A VÁLLVONOGATÁSOK, SÓHAJOK ÉS SZOMORÚ HANGOK... erős kezet jeleznek. Ellenfeleink mindig tudják, hogy figyelhetjük őket. Ez kényelmetlen számukra, és ezért elkezdenek színészkedni, főleg alacsony és közepes tétes játékokban. Megpróbálnak bennünket lóvá tenni, szinte kivétel nélkül azzal, hogy gyengének mutatkoznak, amikor erős kezük van, és erősnek akarnak látszani, amikor gyenge lapjaik vannak. Ez azt jelenti, hogy amikor ellenfelünket vállat vonogatni látjuk vagy sóhajtozni halljuk, az egy szomorúságot közvetítő színjáték. Ne hagyjuk magunkat becsapni! Valószínűleg erős kézzel állunk szemben. Miért mutatnának szomorúságot és keltenének gyanút játékostársaikban, ha nem akarják, hogy tartsuk a tétet? Nem tennék. Ha gyanús szomorúsággal találjuk magunkat szemben, általában dobjuk el az összes közepesen erős kezünket. FIGYELJÜNK NAGYON, AMIKOR EGY ELLENFELÜNK KIMONDJA

AZT A SZÓT, HOGY „EMELEK"! 36. jótanács mindennek egyenlő esélye volt." Egy másik gyakori módja annak, hogy ellenfelünk megpróbál szomorúságot közvetíteni, hangjának tónusa, amikor azt mondja, „emelek". Figyeljünk erre nagyon! Bármikor meghalljuk azt hogy „emelek" amolyan monoton, nyúlós módon, mi úgy hangzik, mint az, hogy „Ó, bárcsak ne csináltam volna ezt", ez szinte biztosan erős kéz jele. Ritkán tartsuk a tétet, csak akkor, ha muszáj! 37. jótanács AZ ÜGYETLEN LICITEK... általában gyengeséget jelentenek, amikor a hibát kijavítják, és általában erőt más esetekben. Íme egy esetenként előforduló árulkodó jel, amelyet néha még a legnagyobb tétes játékokban is láthatunk. Tegyük fel, hogy egy ellenfél megpróbál licitálni egy zsetontoronnyal, de néhány zseton leesik a tetejéről, amikor betolja őket a kasszába. Mit jelent ez? Általában semmit. Az számít, ami utána történik. Ha a játékosnak gyenge keze van vagy blöfföl, akkor valószínűleg aggódik, hogy a hiba felkelti a gyanakvásunkat és arra ösztönöz bennünket, hogy tartsuk a tétet (emlékszünk a megadási reflexre?). Tehát, ha gyenge kézzel állunk szemben, akkor valószínűleg azt látjuk, hogy ellenfelünk megpróbálja rendbehozni a zsetonokat - hogy kiküszöbölje a hibát. Ha ez történik, akkor még inkább a tét tartása felé kell hajlanunk. De ha nem kísérli meg kijavítani az elügyetlenkedett licitet, akkor valószínűleg olyan ellenféllel állunk szemben, aki nem aggódik, és vonakodjunk a tét megadásától. 38. jótanács NE A FLOPOT NÉZZÜK...

azt nézzük, ahogy ellenfeleink megnézik a flopot. Hold'em és Omaha játékosok számára az egyik legfontosabb jótanács, hogy ne a flopot figyeljék. Később is ott lesz az még. Amint az osztó felfordítja azt a három közös lapot, figyeljük meg ellenfeleinket! Ez az árulkodó jelek aranybányája. A legtöbb játékos nincs tisztában azzal, hogy nézzük őket abban a pillanatban, amikor a flop becsapódik, tehát nem valószínű, hogy színészkednek. Elsősorban a következő dolgokat keressük: 1 Azok a játékosok, akik ösztönösen zsetonjaik irányába pillantanak, örülnek a flopnak és a nyitást fontolgatják. 2 Azoknak a játékosoknak, akik egy kicsit hosszabban a flopra merednek, valószínűleg nem érkezett segítség. Ez valahol a megjátszott és az önkéntelen árulkodó jelek közötti szürke zónába esik. A rövid ideig tartó nézés önkéntelen, ami azt jelzi, hogy a játékosnak nem érkezett segítsége, és nincs oka sem zsetonjaira nézni, sem érdektelenül másfelé pillantani igyekezetében, hogy biztonságossá tegye a licitet. A hosszan tartó, tovább folytatódó bámulás általában gyengeséget jelez - a játékos érdeklődést színlel, de valószínűleg nem fogja megadni a tétet. A flop lehetővé teszi, hogy észrevegyük mind a megjátszott, mind az ösztönös árulkodó jeleket. Néhány játékos első ösztöne, akiknek segített a lapjain a flop, az, hogy zsetonjaik felé pillantanak, arra készülve, hogy használni fogják őket. Ez nem színészkedés. Az a játékos, akinek a lapjain segített a flop, gyakran közvetlenül ezután másfelé néz, mintha nem érdekelné a közelgő esemény. Ez az utóbbi rész már színészkedés, gyengeséget mutatva, de valójában erős kezet jelez. Azok a játékosok, akik továbbra is elég hosszan bámulnak a flopra vagy zsetonjaikra, mert azt hiszik, hogy nézzük őket, olyan érdeklődést próbálnak kifejezni a parti iránt, amilyet lapjaik nem indokolnak. Ők általában nem jelentenek fenyegetést. Ám sok játékos, aki megnézi a flopot és az segít a lapjaikon, nem néz ösztönösen zsetonjai irányába egyáltalán, mielőtt másfelé nézne. Azonnal a másfelé néző részbe ugranak - amely olyan cselekvés, ami ugyancsak arról árulkodik, hogy erős kezük van.

Ha odafigyelünk arra, amikor a flopot kiterítik, azzal sok pénzt kereshetünk. De ez csak akkor következik be, ha odafigyelünk a játékosokra. Ha helyettük a lapokra figyelünk, mint szinte mindenki más, akkor elmulasztjuk ezt a lehetőséget. 39. jótanács ELLENFELEINK VALÓSZÍNŰLEG DOBNAK, HA: (1) a zsetonokat nézik, (2) zsetonjaik felé nyúlnak, (3) lapjaikat bámulják, (4) feltűnően ránk bámulnak. Mielőtt cselekszünk a kezünkkel, vizsgáljuk meg azokat a játékosokat, akik utánunk kerülnek sorra. A fenti négy pont erős jele annak, hogy ellenfeleinket nem érdekli a tét megadása. Ez különösen fontos az első licitkörben. Még a hivatásos játékosokat is meg tudom győzni arról, hogy hazárdírozok a játékban, olyan kezekkel is játszom, amelyek túl gyengék a pozíciómhoz - anélkül, hogy valójában megtenném! Hogyan? Egyszerűen. Csak magam mögé nézek, és amikor egy vagy több ellenfelet látok, akik ezeket az erős árulkodó jeleket mutatják, amelyek jelzik, hogy dobni fognak, lazítok az indulólapjaimmal kapcsolatos követelményeimet, kicserélve arra, amire szükségem lenne, ha annyi hellyel későbbi pozícióban lennék. Ez azt jelenti, hogy olyan kezekből szerezhetek nyereséget, amelyekkel nem tudtam volna partiba szállni, ha nem figyeltem volna balra, ugyanakkor csodákra képes felelőtlen imázsom kialakításában. 40. jótanács ELLENFELEINK VALÓSZÍNŰBB, HOGY NYITNAK VAGY EMELNEK, HA: (1) nem törődnek a zsetonjaikkal,

(2) nem törődnek a lapjaikkal, (3) másfelé bámulnak, vagy (4) különösen csendben vannak vagy mozdulatlanok. De ha ezeket a jeleket akkor látom, amikor megfigyelem az utánam következő ellenfeleket, akkor egy gyenge vagy közepes kézzel bajban vagyok. Valódi erőre van szükségem ahhoz, hogy indokolttá váljon a nyitás. És a későbbi licitkörökben még szívesebben passz-emelek egy szuper-erős kézzel, mert úgy tűnik, hogy valaki helyettem nyit, ha passzolok. 41. jótanács AZ ÁRULKODÓ JEL CSAK EGY ÚJABB TÉNYEZŐ, AMIT MEG KELL FONTOLNI... ... és minden más tényezővel együtt mérlegelni kell. Most, hogy megvitattunk néhány kulcsfontosságú árulkodó jelet, meg kell, hogy értsenek valamit. Nagyon kevés árulkodó jel 100 százalékos pontosságú. Úgy kell őket használni, mint ahogy minden más információt. Például, ha hétlapos studot játszunk és az első licitkörben dáma látható lappal emelünk, egy király látható lapot mutató ellenféltől érkező visszaemelés nagyon valószínű, hogy király párt jelez. De lehet, hogy mégsem - a tipp nem tökéletes. Úgy kell módosítanunk taktikánkat, hogy nagyobb valószínűséget adunk a király párnak, mint előtte, de nyitva kell hagynunk a lehetőséget, hogy rejtett ász párral, kisebb rejtett párral, három egyszínű lappal vagy egy puszta blöffel állunk szemben. Az emelés az a jel, amelynek alapján átértékeljük ellenfelünk lehetséges kezeit. Egy király pár még valószínűbbé válik, a többi kéz kevésbé valószínű, de azért továbbra is lehetséges. Ugyanez a helyzet az árulkodó jelekkel. Csak egy további tényező, egy mutató. Minél erősebb, annál jobban befolyásolja döntésünket. De ritkán engedhetjük azt meg, hogy egy árulkodó jel legyen az egyetlen tényező, ami alapján döntést hozunk. Egy másik óvatosságra intő szó: mivel a játékosok hajlamosak tartam a tétet, sokan helytelenül alkalmazzák az árulkodó jeleket. Letérnek a helyes útról és

kitalált árulkodó jeleket vesznek észre, amely megadásra ösztönzi őket, és szinte majdnem teljesen figyelmen kívül hagyják azokat a valódi árulkodó jeleket, amelyek dobásra késztetnék. Ha így teszünk, valószínűleg pénzt veszítünk az árulkodó jeleken, és akkor jobb, ha egyáltalán nem figyeljük őket. Azt tanácsolom, hogy használjuk olyan jól az árulkodó jeleket, amennyire csak tudjuk, és alkalmazzuk a pókerpszichológiát. Ha komoly, nyerő játékosok vagyunk, könnyen megduplázhatjuk bevételünket ezen képességek elsajátításával.

KÉT UTOLSÓ BÓNUSZ JÓTANÁCS 42.jótanács AMIKOR VONAKODVA, DE ÚGYIS MEGADJUK A TÉTET... ne tántorítsuk el a nyitó játékost. Gyakran látom ezt a hibát, és megőrülök tőle. (Csak rá kell fognom valamire az állapotomat, nemde?) Tegyük fel, hogy a kezünk viszonylag gyenge az adott helyzetben, de a kassza olyan nagy, hogy tartani fogjuk a tétet, nem számít, mi történik. Ebben a helyzetben a játékosok ösztönösen megpróbálják elejét venni a licitálásnak, talán úgy, hogy fenyegetően a zsetonjaik után nyúlnak. Figyeljenek ide, ha tudják, hogy tartani fogják a tétet, akkor licitálásra kell ösztönözniük ellenfelüket, még akkor is, ha azt remélik, hogy nem fog nyitni! Ennek oka, hogy az egyetlen alkalom, amikor valószínűleg sikeresen elejét vehetjük a nyitásnak, amikor ellenfelünknek gyenge lapja van vagy blöffölni próbál. Ezek pontosan azok a kezek, amelyeket legyőznénk a tét tartásával. Ha nem próbáljuk eltántorítani a licitálót, akkor arra bíztatnánk ellenfelünket, hogy minden olyan kézzel nyisson, amely legyőz bennünket - amelyekkel persze amúgy is nyitott volna! Ráadásul biztosítjuk, hogy kényelmesen érezze magát és nyisson azokkal a további kezekkel, amelyeket legyőzünk, ha tartjuk a tétet. A licitálás eltántorításával, amikor amúgy is tartanánk a tétet, csak azokat a nyitásokat akadályozhatjuk meg, amikor a mienknél gyengébb kézzel licitálnának és megadásunk nyereséget hozna. Tehát ne tegyük! 43. jótanács HOGYAN KÉNYSZERÍTSÜK RÁ A PÓKER ZSARNOKAIT, HOGY KEGYELEMÉRT KÖNYÖRÖGJENEK? (1) gyakrabban tartsuk a tétet, (2) ritkábban emeljünk, A legtöbb játékos számára nagyon kellemetlen, ha egy póker -zsarnokkal találja

szemben magát - olyannal, aki végig megtévesztő blöffökkel kevert, szuper agresszív játékával próbál meg uralkodni az asztal fölött. De egyszerű ezeket a pókerzsarnokokat legyőzni és hazaküldeni őket az anyukájuk szoknyája mellé sírni. Itt látható a háromlépéses formula. Ha követjük - inkább, minthogy hagyjuk magunkat becsalogatni egy elmérgesedő csatába annak meghatározására, hogy ki az erősebb és a kreatívabb - akkor a zsarnokok nem tehetnek bennünk kárt. Nem létezik számukra elérhető ellenstratégia, és végül nem lesz más választásuk, mint ideadni a pénzt vagy rendesen viselkedni. Élveztem az Önökkel töltött időt. Most pedig visszaadom a tantermet Doyle Brunsonnak és a többi világklasszis szakértőnek.

6. SZAKOSODNI VAGY MINDENT MEGTANULNI? STEVE ZOLOTOW Steve Zolotow nem emlékszik az életében olyan időre, amikor ne játszott volna valamilyen játékot. Azon túl, hogy a szerencsejátékokban pénzszerzési lehetőséget lát, egyben szellemi kihívásnak is tekinti őket. Amikor először találkoztam vele, ő volt a vezetője az egyik legelső és legsikeresebb sportfogadó csoportnak. Csoportja az elsők között használt számítógépes modellezést és nagyteljesítményű statisztikai technológiát a handicapes sportokban. Bridge-ben és backgammonban is nyert bajnokságokat. Tinédzserként otthagyta az iskolát, hogy színészetet tanuljon. De amikor úgy tűnt, hogy az egy bizonytalan szakma, a szerencsejátékhoz fordult megélhetésének biztosítására. Ez jó választásnak tűnt, és immár több mint negyven éve sikeres szerencsejátékos. Közben diplomát szerzett statisztikából, másoddiplomát pénzügyből és mesterfokozatot angol nyelv- és irodalomból a New York-i Egyetemen. Pókert főként élő készpénzes játékokon játszott, versenyeken kevésbé. Ennek ellenére huszonötször nyert pénzdíjat a WSOP-n, köztük két karkötőt. Az egyiket ezek közül reggel 6-kor egy ellenem játszott maratoni kínai pókercsata után. Nem sokkal azután, hogy Steve megnyerte ezt a játékfajtát a WSOP-n és a

Hall of Fame versenyeken, ezt a formát kivették a WSOP eseményei közül. A közelmúltban Tunicától, Missisippin át Melbourne-ig mindenfelé nyert versenyeket a póker különböző formáiban. Steve Zolotownál senki sem érti jobban annak fontosságát, hogy a pókertőkénk növelésének módját változatossá kell tennünk, és senki sem alkalmasabb nála, hogy írjon erről.

SZAKOSODNI VAGY MINDENT MEGTANULNI? írta: Steve Zolotow A RÓKA ÉS A SÜN

Krisztus születése előtt hétszáz évvel Archilochus görög költő úgy tett különbséget a róka és a sün között, hogy azt mondta: „A róka számos stratégiát eszel ki; a sün csak egyet ismer, de azt nagyon hatékonyan alkalmazza". Szerencsejátékosként vajon melyikre kell törekednünk? Tanuljunk meg több játékot, vagy csak egyet? Sok pókerjátékos a sün stratégiáját választja. Amikor a kezükbe kerül egy olyan enciklopédikus mű, mint ez is, azonnal odalapoznak ahhoz a fejezethez, amelyikben az ő kedvenc játékukról van szó, és kizárólag azt a részt tanulmányozzák. Vagy csak felületesen lapozzák át a más témákkal foglalkozó fejezeteket, vagy egyáltalán meg sem nézik őket. A „sündisznóság" előnyei nagyon egyszerűek. Nagyon jók, sőt, nagyszerűek lehetünk a saját területünkön. Mi ebben a rossz? Ha egy játékban szakértők leszünk, nem félünk semmilyen ellenféltől, és következetesen nyerni fogunk. De akkor miért vegyük egyáltalán fontolóra a róka-stratégiát? Miért tanuljunk meg többféle játékot, különösen, hogy látszólag lehetetlen egyszerre több játékot olyan jól játszani, mint egyet? Íme öt ok, hogy miért: I. Változnak az idők

Elképzelhető, hogy az általunk választott játék nem lesz örökké népszerű. Néhány olyan játék, amely egykor nagyon népszerű volt, mára szinte teljesen eltűnt. Képzeljék el, mennyit keresnek ma az ötlapos stud játékosok vagy a magas lapos cserélős póker (high split) szakértők. Amikor először játszottam New York Cityben, sok otthoni játékban magas-alacsony bemondásost játszottak. Ezt a játékot ma már sehol nem játsszák.

2. Az alkalmazkodóképesség nagyobb profitot jelent

Soha ne akarjuk megfosztani magunkat annak lehetőségétől, hogy egy másik játékkal is pénzt keressünk! Tegyük fel, hogy választhatunk egy erős stud játék és egy hihetetlenül gyenge nyolcas vagy jobb Omaha között. Egy nagyszerű hétlapos stud sün alig termeli ki a jutalék összegét, de a róka, aki Omahában nem annyira járatos, mégis inkább a gyenge játékra szavaz, és kifoszthatja őket. 3. Többet tudni soha nem baj

Miközben egy játékot tanulunk, felszedhetünk olyan információt, ami segít elsajátítani egy másikat. Mielőtt elkezdtem kasszalimit Omahát játszani, nem értettem, mi a jelentősége annak, hogy erős lapokat eldobjak a riveren. Sokoldalúnak kell lennünk ahhoz, hogy megtanuljuk azt is, mi a különbség a készpénzes játék és a versenyek között. Soha nem tudhatjuk, hol tehetünk szert nyereségre. A készpénzes játékban nem túl fontos, hogyan játszunk kevés zsetonnal vagy a kevés zsetonosok ellen. A versenyjátékban ez egy alapvető képesség, amit tovább lehet fejleszteni. 4. Rugalmasság

Rókaként képesek vagyunk vegyes játékot játszani, vagy olyat, amilyet az osztó választ. Sok otthoni játék, a legnagyobbak többsége vegyes játék, ahol a játék bizonyos számú lejátszott parti vagy bizonyos eltelt idő után változik. A kaszinókban a legnépszerűbb vegyes játék a H.O.R.S.E., ami a Hold'em, nyolcas vagy jobb Omaha, razz, hétlapos stud és nyolcas vagy jobb stud kombinációja. Ennyi játékkal a sün igen nagy bajba kerülne, ha versenybe szállna ezeknél az asztaloknál. 5. Sokoldalúság

A róka sokkal felkészültebb bármilyen új játék elsajátítására, mint a sün. Minél sokoldalúbbá válunk, annál könnyebb lesz megtanulni az előttünk álló új variációkat. MIT TANULJUNK?

Mely pókervariációkat tanuljuk meg először? Ez valamelyest attól függ, hogy hol vagyunk és általában milyen játékot játszunk. A limit nélküli hold'em jó első

játéknak. Nemcsak azért, mert a legnépszerűbb, hanem azért is, mert sokkal gyorsabban fejlődik, mint a többi. Ha sok versenyen akarunk részt venni, egészen biztosan meg kell tanulnunk a limit nélküli hold’emet, de ne feledkezzünk el a fix limit és a kasszalimit változatairól sem. A keleti parton a stud nagyon népszerű, és ott ez legyen a második választás. Vegasban és Kaliforniában az Omaha magas-alacsony viszonylag jó második választás, de figyeljünk oda, hogy megtanuljuk, hogyan kell versenyeken és hogyan készpénzes játékban játszani. Gyakoroljunk eleget ahhoz, hogy magabiztosan játsszunk fix limit, kasszalimit és limit nélküli változatot is. És igyekeznünk kell megtanulni a legnépszerűbb játékok mindegyikét, a hold'emet, a hétlapos studot, a magas Omahát, a magas-alacsony Omahát, a magas-alacsony hétlapos studot, a kettestől hetesig tripla cserélőst, razzt és az alacsony cserélőst, mind az ásztól ötösig verziót, amelynek a fix limit változata terjedt inkább el, mind a kettestől hetesig verziót, amelyet inkább limit nélkül játszanak. Miért ne? Sőt, még azt is javaslom, hogy tanulmányozzanak néhány tudományágat, különösen a matematikát és a pszichológiát. A pszichológia segít jobban megérteni az ellenfeleinket és azt, hogy mit miért tesznek. Ezen kívül saját hibáink felfedezésében, megértésében és kijavításában is segít. A valószínűségszámítás és a statisztika ugyancsak nagyon fontos. A pókerjátékosokról köztudott, hogy, hogy a játékelméletet alkalmazzák annak meghatározására, hogy a licitálások hány százalékában blöfföljenek. Feltételezve, hogy nagyon intelligensek - annak kell lenniük, ha ezt a könyvet olvassák -és szorgalmasak, körülbelül öt életre lenne szükségük ahhoz, hogy mindezeket a játékokat és tudományágakat képesek legyenek tökéletesen elsajátítani. Ezért a legnagyobb profit megszerzése érdekében egy vagy két játékot sajátítsunk el mesterfokon, a többiből pedig igyekezzünk a lehető legtöbbet megtanulni!

7 LIMIT HOLD’EM

JENNIFER HARMAN Noha Jennifer Harman valamennyi pókerjátékban profi, a limit hold'em fejezet megírására kértem fel, mert láttam őt ebben a játékban folyamatosan nyerni, gyakran legyőzve a világ legjobb játékosait. Miután sokszor játszottam Jenniferrel nagytétes játékokat az elmúlt néhány évben, meggyőződésem, hogy nem csupán ő a ma élő női játékosok közül a legjobb, aki a póker valamennyi válfajában otthon van, hanem a világ elit pókerjátékosai között is előkelő helyet foglal el. Éveken át lenyűgözött agresszív játéka, az a stílus, amely tökéletesen beleillik az általam is mindig javasolt nyerő pókerbe. Jennifer az egyike azon hölgyeknek, akik koedukált versenyt nyertek a World Series of Pókeren, és ő az egyetlen nő, aki kétszer is nyert ilyet. 2000-ben megnyerte a kettestől hetesig cse-rélős pókerversenyet - abban a játékban, amelyben akkor még újonc volt -, 2002-ben pedig a fix limit hold'em bajnokságot. Sokoldalúságának további illusztrálásaként Jennifer résztvevője volt a WSOP hétlapos stud, kasszalimit hold'em és kétszer a limit hold'em döntő asztalának. 1998-ban a Commerce Kaszinóban megnyerte a limit nélküli hold’em versenyt, ugyanabban az évben pedig az Orleans Open eseményen a limit hold'em versenyben lett első. 2002-ben Jennifer debütált a tekintélyes arubai World Poker Tour verseny döntő asztalánál. A jövőben még sokszor fogjuk hallani ennek az alig 45 kilós póker oroszlánhölgynek az üvöltéseit.

LIMIT HOLD’EM írta: Jennifer Harman

BEVEZETÉS

A limit és limit nélküli hold'em között jelentős különbségek vannak. Az egyik

nyilvánvaló különbség az, hogy a limit nélküli játékban, ha jól játsszuk a lapjainkat, megszerezhetjük ellenfeleink összes zsetonját. A limit hold'emre azonban ez nem igaz. Míg a limit nélküli játék a csapdák játéka, a limit hold'em az értékért licitálásról szól, ami azt jelenti, hogy a maximális pénzmennyiséget szeretnénk kicsikarni gyakran agresszív licit árán. Meg fogják látni, hogy a limit hold'emet legjobb egyszerűen játszani, vagyis akkor nyitni és emelni, amikor arra megfelelő lapunk van. De ne legyünk kiszámíthatók és ne feledjük, hogy a blöffölés az egyik leghatékonyabb fegyver, amit a limit hold'emben használhatunk. Vágjunk bele! VAKOK ÉS ALAPTÉTEK

A vak-struktúra megvitatásával szeretném kezdeni. Bármely hold'em játékban mindenekelőtt az első lépés a vakok elhelyezése. Ebben a fejezetben azokat a szempontokat elemezzük, amelyeket a vak struktúra alapján kell megfontolnunk. A teljes asztalos limit hold'em játékban kilenc vagy tíz játékos ül az asztalnál. Ezeket a játékokat gyakran „ring" (angol szó, jelentése: gyűrű) játékoknak is nevezzük. A tipikus alacsony limites játékokat tízen játsszák, de ahogy a tétek nőnek, a nyolc és kilenc fős játékok is egyre gyakoribbak. A három-hat résztvevővel játszott játékokat nevezik kislétszámúnak, azokat pedig, ahol csak két játékos van, párbajnak hívják. A hold'em pozíciós játék. Egy kis korong vagy gomb, amely az osztót jelöli, mozog az asztalon az óramutató járásával megegyező irányban. Az otthoni játékokban mindig az eggyel balra ülő játékos osztja a következő partit, de a kaszinók profi osztót alkalmaznak. Az osztókorong pozíciója határozza meg a cselekvés sorrendjét. Az első licitkor után az osztó mindig utoljára cselekszik, ami nagy előny. Utolsó cselekvőként az osztó saját döntésének meghozatala előtt meg tudja figyelni, hogy az ellenfelek mit tesznek előtte, ami felfedheti kezük erősségét vagy gyengeségét. Két játékosnak, a vakoknak, az osztás előtt pénzt kell tenniük a kasszába. A kis vak közvetlenül az osztó balján ül, a nagy vak pedig a kis vak bal oldalán. Két alapvető vak struktúra van: a 2-3 zsetonos és a 2-4 zsetonos. A 2-3 zsetonos rendszerben a kis vak két zsetont tesz be, a nagy vak pedig hármat. Például egy 15/30 dolláros limit hold'em játékban a kis vaknak 10 dollárral kell beszállnia, a nagy vaknak pedig 15 dollárral.

A 2-4 zsetonos vak struktúrában (az 1-2 zsetonos rendszer ugyanilyen) a nagy vak a kis vak által betett összeg kétszeresét teszi be. Egy 20/40 dolláros limit hold'em játékban a kis vak 10 dollár, a nagy vak pedig 20 dollár lenne. Az optimális limit hold'em stratégia attól függően változik, hogy melyik vakstruktúra szerint játsszuk. A 2-3 zsetonos vakstruktúra körönként arányosan többe kerül, mint a 2-4 zsetonos. Ennek eredményeképpen a 2-3 zsetonos játékok lazábbak, mint a 2-4 zsetonos játékok, és ezt kompenzálnunk kell azzal, hogy több lappal játszunk. A két rendszer közötti különbség meglehetősen lényegesnek tűnik, nézzük, miért kell a játékunkat ezekhez igazítani. A 2-3 zsetonos struktúra

A 2-3 zsetonos rendszerben a kis vaknak már 2/3-nyi licitje a kasszában van. Ha a flop előtt nincs emelés, nagyon valószínű, hogy a kis vak kiegészíti a tétet és megnézi a flopot. Csak nagyon kevés olyan helyzet adódik (ha adódik egyáltalán), amikor a játékosnak a kis vakban be kell dobnia a lapjait ahelyett, hogy még egy zsetont betenne. Tegyük fel például, hogy mi vagyunk a kis vak egy 30/60 dolláros hold'em játékban. Egy játékos a középső pozícióból megadja a 30 dollárt, és az osztó is így tesz. A kis vakban ülő játékosként már 20 dollárt betettünk, és a nagy vak 30 dollárjával együtt 110 dollár van a kasszában. Mivel a megadás csak 10 dollárunkba kerül, befektetésért a fizetség 11:1. És mivel nagyon kevés lap nyer ll:l-nél kisebb eséllyel, tulajdonképpen ez egy automatikus megadás, függetlenül attól, hogy milyen lapunk van. Ha csak mi maradunk a nagy vakkal, ne feledjük, hogy 50 dollár már van a kasszában, és már csak egyetlen zsetont kell beraknunk ahhoz, hogy tartsuk a tétet. Ebben az esetben a pénzünk ötszörösét nyerhetjük, és csupán egyetlen játékost kell legyőznünk. Még az sem jelenti a világ végét, ha határeset lappal szálltunk be, és a nagy vak ránk emel; még akkor is jól játszottunk. A 2-4 zsetonos vak rendszerekben ennél egy kicsit konzervatívabb módon kell játszani. Kis vakként másfélszer akkora összeget kell betennünk a flop megnézéséhez, mint a 2-3 zsetonos rendszerben, ahol csak egyharmadnyi tétet kellett megadnunk. Alkalmazzuk most a fenti forgatókönyvet a 2-4 zsetonos rendszerre. Még

egyszer tehát, mi vagyunk a kis vak pozícióban ezúttal 10 dolláros téttel. Egy középső pozícióban lévő játékos és az osztó is beszáll 20 dollárral. A kasszában 70 dollár van, és már csak 10 dollárral többet kell betennünk a flop megnézéséhez. Ebben az esetben 7:1 fizetséget kapunk, ami nem rossz. Be kell szállnunk a lapjaink nagy részével, de nem annyival, amennyivel a 2-4 zsetonos rendszerben kellene. Ha csak mi maradunk a nagy vakkal, 10 dollárt kell betennünk a 30 dolláros kasszába - ami nem olyan nagy összeg egyetlen játékos ellen, de mégis kevésbé csábító, mint a 2-3 zsetonos rendszerben. Az ilyen típusú játékban kis vakként jóval konzervatívabban kell játszanunk, hiszen körönként kevesebbet fizetünk. Miután eldöntöttük, milyen téten játszunk, gondoljuk át, melyik vak rendszer illik leginkább stílusunkhoz. Ha a flop előtt agreszív a játékunk és szeretünk sok indulólappal játszani, akkor valószínűleg a 2-3 zsetonos vak struktúra a legjobb választás. Ha viszont olyan típusú játékosok vagyunk, akik inkább hátradőlve várják a jó indulólapokat, akkor mindenképpen a 2-4 zsetonos rendszer illik jobban a stílusunkhoz. FLOP ELŐTTI STRATÉGIA

Amikor kezdő pókerjátékosok kérnek tőlem útmutatást, általában azt tanácsolom nekik, hogy játsszanak kevesebb indulólappal. Ha kezdők vagyunk, szigorú szabályokat kell betartanunk a flop előtti kezek kiválasztásakor. Mindez két alapvető módon válhat a javunkra: (1) Megtanuljuk a türelem és a fegyelem fontosságát. (2) Csökkentjük napi ingadozásainkat. Amikor éppen csak elkezdünk pókerezni, magához a játékhoz kell elsősorban hozzászoknunk. Ahogy egyre több tapasztalatot gyűjtünk, kiegészíthetjük a kezdeti követelményeket, és több kezet is játszhatunk profitért. Bármely pókervariációra vonatkozó stratégiára igaz, hogy vannak alapvető elvek és útmutatások, amelyeket szem előtt kell tartanunk, ugyanakkor nem szabad elfelejtenünk, hogy semmi sincs kőbe vésve. Amint javulnak póker képességeink, fűszerezhetjük egy kis kreativitással a flop előtti játékunkat, hogy az ellenfeleinknek nehezebb dolguk legyen, amikor megpróbálják kitalálni, mire készülünk. Flop előtti stratégiánk nagyban függ attól, hogy hány játékos ül az asztalnál. A fejezet további részében megbeszéljük, milyen stratégiát alkalmazzunk a

játékosok számától függően, de egyelőre nézzük az olyan teljes asztalos játékok optimális flop előtti startégiáját, amelyben kilenc vagy tíz játékos vesz részt. A pozíció nagyon fontos tényező annak eldöntésében, hogyan játsszunk az adott kezekkel. Egy tipikus tíz résztvevős játékban a vak pozíciókon kívül három kategória van (a vakok játékát a fejezet további részében elemezzük): korai, középső és hátsó. Minél hátrébb ülünk, annál jobb a pozíciónk, és annál több lappal játszhatunk profitért. Következésképpen ha rossz, vagyis korai pozícióban vagyunk, nagyon erős indulólapokra van szükségünk, hogy beszállhassunk a partiba. Elemzésünkben az osztótól balra lévő harmadik, negyedik és ötödik pozíciót korai pozíciónak nevezzük, a hatodik, hetedik és nyolcadikat középsőnek, a kilencediket és a tizediket, vagyis az osztót pedig hátsó pozíciónak. Egy kilenc szereplős játékban az első és a második játékos a két vak, a harmadik és a negyedik van korai pozícióban, az ötödik, hatodik és hetedik középsőben, a nyolcadik és a kilencedik pedig hátsóban. Minden pozícióban az utolsó játékos két pozíciótípus közé esik. Korai pozíció

Amikor korai pozícióban vagyunk, ne feledjük, hogy a többi játékos utánunk következik, tehát ha beszállunk, elég erős lapokkal kell rendelkeznünk ahhoz, hogy egy emelést is meg tudjunk adni. Általános szabály tehát, hogy korai pozícióból csak a következő indulólapokkal játsszunk: A-A, K-K, Q-Q, J-J, 1010, A-K, és A-Q, valamint azonos színű A-J és K-Q. Ezek szigorú korlátoknak tűnhetnek, de ne feledjük, hogy a játék jellege határozza majd meg, hogy tágíthatjuk-e ezt a kört vagy sem. Ha sok flop előtti emeléssel telített, agresszív játékban találjuk magunkat, jobban tesszük, ha ragaszkodunk ezekhez az irányelvekhez. Másrészt, ha nem túl agresszív, inkább passzív játékban veszünk részt, ahol kevés a flop előtti emelés, még több kézzel, például azonos színű A10 vagy 9-9 és 8-8 párral is beszállhatunk. Ha korai pozícióban erős lapokat kapunk, emeljünk. Ha erős lapokkal mindig emelünk, általában kevesebb információt adunk ki lapjaink erősségéről, mintha csak ászokkal és királyokkal emelnénk. Ha magunkévá tesszük a jó lapokkal való állandó emelés stratégiáját, ellenfeleink nem fogják tudni, hogy az A-A, AK vagy K-Q és így tovább kombinációk közül melyikkel emelünk. Viszont ha az ászoknál és királyoknál gyengébb lapokkal csak simán beszállunk, ellenfeleink hamar rájönnek, és megtanulják, hogy soha ne adják meg az emelésünket.

A felsorolt kombinációkkal való flop előtti emelés két célt szolgál: (1) Növeli a kasszát. Ha erős lapjaink vannak, minél több pénzt szeretnénk a kasszában látni. (2) Szűkíti a terepet. A magas párok értéke a sokszereplős partiban csökken. Ha emeléssel szűkítjük a terepet, növeljük annak az esélyét, hogy erős lapjaink nyernek. Amint egyre magabiztosabbak leszünk, megfontolhatjuk, hogy időnként simán beszálljunk prémium lapokkal, csak hogy félrevezessük ellenfeleinket. Ha nem emelünk, azzal azt sugalljuk ellenfeleinknek, hogy nincs nálunk ász pár vagy más elsőrendű lap. Flop előtti félrevezetéseink révén többet nyerhetünk a későbbi körökben. Még azt is megfontolhatjuk, hogy azonos színű A-K kombinációval is csak tartjuk a tétet korai pozícióban. Ha valaki utánunk emel, még mindig ráemelhetünk, amikor újra ránk kerül a sor. Ha így teszünk, akkor megpróbáljuk ellenfeleinkkel elhitetni, hogy ászaink vagy királyaink vannak. Úgyhogy ha nem talál el minket a flop, akkor is nyithatunk és megpróbálhatjuk elvinni a kasszát. Korai pozícióból simán beszállni Néhány szakértő játékos szeret korai pozícióból király párral emelés nélkül beszállni. Én nem vagyok nagy híve ennek a játéknak. Ha valaki arra készül, hogy megverjen egy ász-kicsi kombinációval, szeretném, ha a flop előtt fizetne érte. Ha több, mint három ember néz flopot, és jön egy ász, csendesen bedobhatjuk a királyainkat. Ha a parti három szereplős vagy párbaj volt, és egy ász is van a flopban, lehet, hogy megkockáztatjuk, hogy nyitunk. Ha ránk emelnek, akkor el kell tudnunk dönteni, hogy megadjuk az emelést vagy bedobjuk a lapjainkat. Döntésünk attól függ, mit gondolunk, mi lehet ellenfelünknél. Ránk emelne egy húzólappal? Vagy ránk emelne még középső párral is? Szokott ez a fickó blöffölni? Játszana ez a pasi ászt gyenge segéddel? Ha megválaszoljuk ezeket a kérdéseket, elegendő segítséget kapunk a helyes döntés meghozatalához. Ezért nagyon fontos figyelni azokban a partikban is, amelyekben részt veszünk, és azokban is, amelyekben már bedobtuk lapjainkat. Ha figyeljük a játékot, ki tudjuk találni, ki szeret bennmaradni A-x kombinációval, és ki az, aki azonos színű érintőlapokkal szereti játszani.

Fontolóra vehetjük, hogy azonos színű K-Q kombinációval is csak simán beszállunk. Az A-A-hoz vagy a K-K-hoz hasonló erős párokkal ellentétben ez a kéz jól jöhet a sok résztvevős partikban. A félrevezetés és a játékunk változatossá tétele fontos szempont, de sajnos korai pozícióban csak ennyit tehetünk. Legtöbbször alapvetően stabil döntéseket kell hoznunk. Amikor a célkeresztben, vagyis közvetlenül a nagy vak után ülünk, ne próbáljunk túlságosan kreatívak lenni, mert még több nehézséggel találhatjuk magunkat szemben, és véletlenül saját magunkkal is kitolhatunk! Középső pozíció

Középső pozícióban mindenképpen játszanunk kell a fent említett elsőrangú indulólapokkal, de itt, mivel most kevesebb játékos következik utánunk, valamivel több indulólappal játszhatunk. Noha középső pozícióban szélesíthetük indulólapjaink sorát, ne feledjük, hogy a korai pozíciótól eltérően most azt is figyelembe kell vennünk, mi történt előttünk. Játék elsőrendű lapokkal középső pozícióból (A-A, K-K, Q-Q, A-K) Legtöbbször ugyanúgy játszunk az erős kezekkel középső pozícióból, ahogy korai pozícióból játszanánk. Ha mi vagyunk az első beszállók A-A, K-K vagy AK kombinációval, emeljünk. Ha valaki már emelt előttünk, legyünk agresszívak és emeljünk rá. Ezen fejezet olvasásakor sokszor találkozunk egy visszatérő kifejezéssel: agresszió! Néha megtévesztési célzattal csak megadhatjuk az emelést egy azonos színű AK kombinációval, ami az összes közül a legjobb húzólap. Ha flösshúzót flopolunk pár nélkül, még mindig 15 lap van, amellyel javulhatunk egy Q-Q típusú kéz ellen. Ezzel egyébként több esélyünk van megnyerni a partit, mint ellenfelünknek. Ha ellenfelünknél sincs kézben pár, akkor nálunk van a legjobb kéz és egyben a legerősebb húzólap is. Van más oka is van annak, hogy miért akarjuk pusztán tartani az emelést egy azonos színű A-K kombinációval. Mondjuk ♠A ♠K van nálunk egy emelésekkel teli, laza játékban. Ha csak megadjuk a tétet, azzal rávehetünk másokat, hogy maradjanak játékban. Ha az eredeti emelővel párbajozunk, az nem olyan nagy baj, de talán még többet hozhat a konyhára, ha mások is beszállnak. Szóval mondjuk három másik játékoshoz hasonlóan tartjuk az emelést, de a flop nem túl jó nekünk - például 7-8-9 két körrel. Semmi baj - passzolunk és dobunk,

így megspórolunk egy tétet. Játék közepes párokkal középső pozícióból (J-J, 10-10,9-9) Ha mi szállunk be elsőként a partiba, emeljünk! Ne feledjük: agresszió, agresszió, agresszió! Ha valaki emelt már előttünk, emeljünk vissza, hogy szűkítsük a terepet, több esélyt adva magunknak a parti megnyerésére. Az azonos színű ásztól eltérően ezek a közepes párok sok játékos ellen nem túl jók. Ha visszaemelünk, valamivel több információt szerezhetünk az eredeti emelő lapjairól. Ha az eredeti emelő negyedszerre is emel, valószínűleg erősebb párja, de legalább A-K kombinációja van. Jó ötlet azt sugallni, hogy erős lapjaink vannak, és a visszaemeléssel elhitethetjük, hogy elsőrangú lapjaink vannak. Miért jó ez? Vegyük a következő példát: mondjuk ráemelünk 10-10-zel egy olyan játékosra, aki korai pozícióban emelt. Párbaj alakul ki, és a flop 7-3-2. Az eredeti emelő passzol, és mi licitálunk a 10-10-zel. Ha az ellenfelünknél A-Q van, jogosan ad meg még egy tétet a flopon. De mivel mi erősebb kezet sugallunk, mint amink valójában van, az eredeti emelő lehet, hogy bedobja, arra gondolván hogy nálunk lehet esetleg A-A. Játék A-Q-val középső pozícióból Úgyanúgy, ahogy középső pozícióból közepes párral, A-Q-val is emeljünk első beszállóként! Másfelől, ha egy korai pozícióból emelő játékossal állunk szemben, a középső pozícióban játszott A-Q néhány igen kellemetlen helyzetet hozhat. Hogy mit tehetünk egy korai pozíciós emelő ellen, az nagymértékben függ attól, mit gondolunk az adott játékosról. Ha „Gibraltár Sziklája" emel az első pozícióból, az A-Q két centet sem ér! Viszont ha tudjuk, hogy az emelő amolyan laza stílusú játékos, egy visszaemeléssel talán megpróbálhatjuk elszigetelni. Van néhány olyan helyzet, amikor a korai pozícióban ülő játékos emelésének puszta megadása elfogadható játék, de ha úgy gondoljuk, hogy érdemes a lapjainkkal tovább játszani, akkor emeljünk rá! Ha pedig ér annyit, akkor dobjuk be. Ha visszaemelünk, akkor érdemes a flop után is magunknál tartani a kezdeményezést, függetlenül attól, hogy kialakul-e párunk a flopon vagy sem. Hogy a flop után mit csinálunk, az a flop szerkezetétől, ellenfeleinktől, a tendenciáktól és a partiban maradt játékosok számától függ. De

általános szabályként azt mondhatjuk, hogy soha nem szabad egy emelést és egy visszaemelést tartani olyan gyenge lappal, mint A-Q. Játék határeset lapokkal középső pozícióból

(azonos színű A-x, K-Q, K-J, Q-J, J-10, 10-9, 7-8 és alacsony párok) Itt kezd bonyolódni az indulólapok kérdése, mert van egy plusz körülmény: az, ami előttünk történt. Például vegyünk egy J-10 típusú kezet. Ha senki sem tett még pénzt a kasszába, meg kell fontolnunk az emelést, és remélni, hogy megszerezzük a vakokat. De ha valaki korai pozícióból már emelt előttünk, nagy a valószínűsége, hogy bubi magasnál erősebb lapja van. Mivel most már nem lehet felszedni a vakokat, a legjobb, amit tehetünk általában a dobás. Azért mondom, hogy általában, mert a pókerben nagyon kevés egyértelmű helyzet van. Minden helyzet egyedi, és játékunk variálása segít ellenfeleink megtévesztésében. Hogy ezeket a változtatásokat milyen gyakran alkalmazzuk, több tényezőtől, például a játékosoktól, a rólunk kialakult képtől és sok mástól is függ. Íme néhány általános elv, amelyet érdemes megfontolni, amikor határeset lapokkal játszunk középső pozícióban: (1) Valamennyi pozícióból érkező flop előtti, emelésekkel teli agresszív játékba lehetőleg ne keveredjünk bele, ha csak alacsony, azonos színű érintőlapjaink vannak. Míg ezek a kezek több résztvevős játékban jól játszhatók, párbajban sokkal rosszabbak, különösen ha korai vagy középső pozíciókból játsszuk őket. (2) Passzív játékban kicsit szabadabban játszhatunk határeset lapjainkkal. Ha senki nem szállt be emeléssel, összes erősebb lapunkkal és alacsonyabb párjainkkal is emelhetünk (K-J, Q-J, J-T, azonos színű 10-9, 7-7, 6-6, stb.) Emelhetünk bármilyen azonos színű ásszal is, ha mi szállunk be elsőként a partiba. Passzív játékban határeset lapokkal agresszívan kell játszani, mert amikor senki sem adja meg a licitet a flop előtt, megnyerhetjük a partit. Még ha tartják is az emelésünket, megnyerhetjük a partit a flop utáni nyitással. Ez a helyzet akkor áll elő, ha ellenfelünket egyáltalán nem találja el a flop, és ez az esetek nagy részében így lesz.

(3) Laza játékban, amikor sokan szállnak be a flop előtt, határeset lapjaink többségével be kell szállnunk - de a passzív ellenfelektől eltérően itt nem szabad agresszívan játszanunk. Ebben a helyzetben az a célunk, hogy a legtöbbet nyerjük lapjainkkal, és az emelés elijeszti a többieket a tétek megadásától. Az ilyen liberálisabb játékoknak az legyen a mottója, hogy „Minél több, annál jobb!" Például ha azonos színű 7-8-unk van és egy játékos emel, míg kettő tartja, nekünk is tartanunk kell az emelést. Jó eséllyel nagy kassza jön össze, és nálunk van a megfelelő lap, hogy megszerezzük. Hátsó pozíció

Ideje, hogy egy kicsit szórakozzunk is! A hátsó pozíció határozottan az egyik kedvencem, és amint befejezték ennek a fix limites fejezetnek az olvasását, meg is fogják érteni, hogy miért. Hátsó pozícióban játszani több okból is élvezet. Először is, sokkal több indulólappal játszhatunk, mint korai vagy középső pozícióban. Másodszor, hátsó pozícióban lévő játékosként sokkal több információhoz jutunk hozzá, mint a többi játékos, például hogy ki tartotta a tétet, ki emelt, hányan adták meg a tétet, stb. Ezenkívül a hátsó pozíció az a hely, ahonnan a rablásaink többségét végrehajtjuk - de csak abban az esetben, ha előttünk senki sem szállt be a kasszába. Ha mi vagyunk osztó pozícióban, az utolsó helyen, mi vagyunk abban a helyzetben, hogy megakadályozzuk a többi hátsó pozíciós rablási kísérletet úgy, hogy ráemeléssel megpróbáljuk elszigetelni az emelőt. Sikerült összezavarnom? Ne aggódjon, elmagyarázom, hogy miről van szó. Rablás hátsó pozícióból Amikor azt mondom, hogy rabolni, az alatt azt értem, hogy egy hátsó pozícióban lévő játékos nem túl erős kézzel próbálja megszerezni a vakokat. A rabló emeléssel lép be, azt remélve, hogy elhitetheti, hogy erős keze van és bedobásra kényszerítheti az összes ellenfelét. Ne feledjük, hogy a flop ritkán talál el, és ellenfeleink ezt tudják. Úgyhogy ha továbbra is agresszívan játszunk, akkor felszedhetünk sok gazdátlan aprópénzt, amikor ellenfeleinket nem találja el a flop, és feladják a partit. Néha azonban a rablások nem mennek ilyen simán. Ha ellenfeleink meghiúsítják rablási kísérleteinket és megadják az emelésünket, meg kell próbálnunk elvinni a kasszát a flopon akár van valamink, akár nincs. Egy utánunk következő játékos is tarthatja a tétet vagy megpróbálhat bennünket visszaemeléssel elszigetelni. Ha

úgy alakul, hogy valaki ránk emel, akkor már csak a pakli kegyelme menthet meg bennünket. Ha egyáltalán nem talál el minket a flop, általában a legjobb amit tehetünk, hogy egyszerűen feladjuk, de attól függően, hogy milyen típusú lapunk van, egy tétet még megadhatunk és megpróbálhatunk valamit elkapni a törnön. Ha ellenfelünk nem emel vissza a flop előtt, hanem simán megadja hátsó pozíciós emelésünket, újabb dilemmákkal kerülünk szembe. Az első amit meg kell gondolnunk, hogy vajon milyen kezet játszhat az a bizonyos ellenfél ily módon. Általában a jó játékosok visszaemelnek ezekben a helyzetekben, míg néhány gyengébb ellenfél, aki szereti megnézni a flopot, szinte mindennel megadja a tétet. Tehát hacsak a flop nem tűnik nagyon rossznak, általában folytassuk a kezdeményezést és nyissunk a flopon. Mondjuk, hogy azonos színű 6-7 van nálunk egy tízszereplős játék kilencedik pozíciójában. Mindenki bedobta a lapjait előttünk, és mi emelünk a flop előtt. Az osztó, aki mellettünk jobbra ül a tizedik pozícióban, megadja az emelést, és mindkét vak bedobja a lapjait. Így most párbaj alakult ki, és a flop szivárvány, azaz különböző színű A-9-2. Mit kell ilyenkor tennünk? Azt javaslom, hogy ugyanúgy nyissunk, mint máskor, amikor eredeti emelőként kerülünk párbaj pozícióba. Mivel szinte biztos, hogy az osztónak jobb lapjai vannak, reméljük, hogy bedobja azokat, mert emelésünkkel erőt mutatunk. Ha nincs nála ász, valószínűleg egyszerűen dob, de ha van nála, nos akkor... Csupán ebbe az egyetlen tétbe kerül rájönni. De ha megadja vagy emel, akkor fel kell adnunk a partit és be kell dobnunk a lapjainkat. Ez az ászos flop nagyon jó a blöfföléshez. Nem valószínű, hogy ellenfelünknél van ász. Hacsak nem passzív játékos, ellenfelünk valószínűleg ránk emelt volna egy erős ásszal, például A-K, A-Q, A-J vagy A-10 kombinációval. Azok a flopok, amelyek miatt aggódnunk kell, azok, amelyek eltalálják a következő kezeket: 8-9, 9-10, 10-J, J-Q, Q-K. Ellenfeleink lapjai nagyon gyakran ebbe a tartományba esnek, úgyhogy esetleg érdemes megspórolnunk egy tétet, ha a flop 8-J-Q vagy K-J-9. Ha valamelyik ellenfelünk licitál ezek közül az egyik flopra, fel kell adnunk a partit. Ha pedig passzol utánunk egy ilyen flopra, az csak a következő két dolog egyikét jelentheti: (1) Nagyon erős lapot flopolt és csapdába próbál csalni bennünket, vagy

(2) Őt sem találta el a flop. Elszigetelés hátsó pozícióból Ebben a fejezetben még sokszor fogom használni az „elszigetelés" kifejezést. Hogy egyszerűen fejezzem ki magam, ha sikeresen szeretnénk magasabb téten fix limit hold'emet játszani, meg kell tanulnunk az elszigetelés trükkjének apró finomságait. Nos, mi is az az elszigetelés? Egész egyszerűen az elszigetelés az a játék, amelyet akkor játszunk, amikor párbaj helyzetben akarunk maradni egyetlen ellenfelünkkel, és kettesben akarjuk megnézni a flopot általában kedvező pozícióból. Tegyük fel például, hogy egy agresszív játékos középső-hátsó pozícióból emel, mi pedig 8-8-at találunk osztó pozícióban. Senki sincs a partiban az emelőn kívül, mi ráemelünk, és reméljük, hogy mindkét vakot kiszorítjuk, így elszigeteljük az emelőt, és egyetlen ellenfél ellen tudjuk lejátszani a partit azzal a további előnnyel, hogy minden utcában jobb a pozíciónk. Ez a példa határesetet mutat be, de ez egy olyan helyzet, amelyből előnyös pozíciónknak köszönhetően nyereséggel kerülhetünk ki. Ideális esetben az ellenfelünknek olyan lapjai vannak, amelyek nem alkotnak párt, például A-K, A10, Q-J vagy akár azonos színű 7-8. Nyolcas párunk a matematikailag esélyesebb ezek bármelyikével szemben. Összeadva ezt azzal a ténynyel, hogy esetleg dobásra tudjuk kényszeríteni ellenfelünket a flopon, már nyereségessé teszi a játékot. Ráadásul lehet, hogy ki tudjuk blöffölni ellenfelünket, aki eldob egy erősebb kezet. Hogyan? Nos, tegyük fel, hogy ellenfelünknél 9-9 van. A flop A-J-10. Ez szörnyű flopnak tűnik számunkra, de ha ellenfelünk passzol és mi nyitunk, hogyan tudná megadni nyitásunkat? Ő nem tudja, hogy nekünk sem tetszik ez a flop, ugyanúgy, ahogy neki sem! De mivel magunkhoz ragadva a kezdeményezést korábban visszaemeltünk rá, ellenfelünk teljesen elveszíti a fonalat, és gyakorlatilag rákényszerül, hogy bedobja az erősebb kezet. Van még egy sor hasonló példa, mindegyik a flop előtti agresszió és pozíció kombinációjára épül. Minél több limit hold'emet játszunk, annál jobban fogjuk érteni, milyen halálos tud lenni ez a kombináció. Mitévők legyünk, ha a flop ennél egy kissé bonyolultabb - például J-9-2

szivárvány? Mi történik, ha ellenfelünk passzol, mi nyitunk, ellenfelünk pedig tartja a tétet? Többféle lapja is lehet, szóval hogy mit teszünk a törnön, azt az érkező lap határozza meg, valamint hogy mit gondolunk, mi lehet ellenfelünknél. Ezekben a helyzetekben, és gyakorlatilag valamennyi hold'em partiban a legnehezebb utca a törn. Hé, senki sem mondta, hogy könnyű lesz! Ha ellenfelünk passz-emel a flopon, az egy teljesen más történet. Ebben az esetben ellenfelünknek több mint valószínű, hogy jobb lapja van a mienknél, de azért van néhány kéz, amelyet meg tudunk verni. Ellenféltől függően lehet, hogy nem állunk szemben mással, csak egy kettes párral! Arra vonatkozó döntésünk, hogy mit tegyünk itt és a törnön, megint attól függ, mire tippelünk, mi lehet ellenfelünknél, és mit gondolunk az adott helyzetről. Általános szabályként azt mondhatjuk, hogy ritkán próbálkozzunk olyasvalaki elszigetelésével, aki korai pozícióból emelt vagy adta meg a tétet. Íme, hogy miért: hacsak nem rendkívül gyenge vagy vad játékossal állunk szemben, feltételezhetjük, hogy bárki száll be a kasszába ilyen veszélyes pozícióból, valószínűleg nagyon erős lapokat tart a kezében - és miért akarnánk az ilyen kezet elszigetelni? Elég nagy az esélye annak, hogy egy korai pozícióban lévő emelőnek erős párja van, és így 4:1 az esélye annak, hogy keze ki is tart ellenünk. Még akkor is, ha nincs erős párja, ellenfelünknél lehet A-K vagy A-Q, amelyekkel valószínűleg hajlandó a riverig is elmenni. Ez azt jelenti, hogy sokkal kisebb a valószínűsége, hogy megnyerjük a partit a flopon, amikor nem találja el őket. Az is kevésbé valószínű, hogy azonos színű érintőlapokkal vagy hasonlókkal emelnek, amiket el tudnánk velük dobatni a flopon. Általános indulólap választási tanács hátsó pozícióban Hátsó pozícióban - finoman fogalmazva - sokféle indulólappal beszállhatunk. Persze játsszunk az összes középső pozícióban említett magas lapunkkal, és - a megfelelő helyzetekben - néhány eltérő színű érintőlappal. Íme néhány további útmutatás és alapelv, amit érdemes megfontolni hátsó pozícióban: (1) Ha előttünk senki nem szállt be a partiba, emeljünk, mivel elég jó esélyünk van arra, hogy senki sem fogja megadni az emelést. (2) Ha többen is beszállnak előttünk és gyengébb lapjaink vannak, mi is beszállhatunk. Valójában az olyan lapokkal, mint azonos színű 10-9 vagy 9-8,

időnként még emelhetünk is - nem azért, mert azt gondoljuk, hogy nálunk van a legjobb lap, hanem mert egy kis félrevezetést visz játékunkba, és ez most még nem kerül sokba. Ilyen húzólapokkal nagyobb kasszát építeni sokszereplős játékban megtérülő döntés lesz, arról már nem is beszélve, hogy flop előtti emelésünk ingyen lapot adhat a flopon. Ezzel elkaphatunk egy húzólapot a törnön, ha a flopon még nem érkezett. Ha húzólapot flopoltunk, akkor lehet, hogy ingyen lapot kaphatunk a törnön! Micsoda? Nos, mondjuk húzólapot flopoltunk, és az utolsó pozícióból nyitunk. Ha a törnön nem érkezik meg a várt lap, és senki nem emelt előttünk, kapunk egy ingyen lehetőséget, hogy kiegészítsük kezünket a riveren. (3) Sokszereplős játékban ne legyünk túlságosan agresszívak olyan kézzel, amelyek kevesebb ellenfél ellen jövedelmezőbbek. Ha előttünk már hatan beszálltak, nem érdemes különböző színű A-Q-val vagy A-J-val emelni. Amikor sok játékos van a partiban, javulás nélkül nincs sok esélyünk arra, hogy eljutunk a riverig. Legalább egy párt kell flopolnunk, de még az sem garantálja, hogy megnyerjük a partit. Minél több játékos van a partiban, annál nagyobb a valószínűsége, hogy valakinek két párja, drillje, sora, flösse vagy annál is jobb lapja van. Ráadásul különböző színű A-Q-val vagy hasonlóval emelni a flop előtt arra ösztönzi ellenfeleinket, hogy kis eséllyel kiegészülő húzólapokat játsszanak ellenünk. Persze ez nem jelenti azt, hogy sokszereplős partinál dobjuk be ezeket a lapjainkat, de az biztos, hogy óvatosnak kell lennünk. Szálljunk be a játékba olcsón, és reménykedjünk abban, hogy a flopon jön valami erős lap. Ha a flop 10-6-7 lesz például az A-Q kombinációnk esetén, nagy hiba lenne bármilyen tétet is megadni a flopon. Ez a három szabály mindössze útmutató. Minden pókerparti teljesen eltérő jellemzőkkel bír, tehát mindig lesznek olyan helyzetek, amikor egy kicsit meg kell változtatnunk ezeket a szabályokat. A LIMIT HOLD'EM HÁROM FONTOS ÖSSZETEVŐJE Az alapok elsajátítása, képességünk fejlesztése ellenfél lapjainak kitalálására és az asztal körüli pszichológiai háborúk megvívása a három alapvető összetevője annak, hogy erős, nyerő játékosokká váljunk. Lehet, hogy sikerül alacsonyabb tétes játékokon jól szerepelnünk pusztán azáltal, hogy alapvetően stabilan játszunk, de amint komoly ellenfelekbe ütközünk, agyontaposnak minket, ha csak az alapokat ismerjük. Az ellenfél lapjai kitalálásának képessége és a pszichológiai hadviselés valóban értékes eszköz, de ismétlem, a számok alapvető

megértése nélkül a legmagasabb szinten nem lehet sikerünk. I. Alapok

Ahhoz, hogy alapvetően stabil limit hold'emet játsszunk, meg kell tanulnunk a leckét. Ha tanulmányoztuk annak az esélyeit, hogy mondjuk mennyi az esélye, hogy kiegészül a flössünk, ha még két lap érkezik vagy hogy lejön a sorunk ha még egy lap van hátra, sokkal könnyebben hozhatunk alapvetően helyes döntéseket. Tehát ha húzólapunk van, akkor egyszerűen hasonlítsuk össze annak az esélyét, hogy kezünk kiegészül azzal, hogy mennyi fizetséget kínál érte a kassza. Az esélyek összehasonlítása Ennek a pontnak az illusztrálásához nézzünk egy tipikus hold'em partit: 20/40 dolláros játékban treff 6-7-ünk van, és megadtunk egy emelést a nagy vakból. Öten vagyunk a partiban, tehát 210 dollár van a kasszában (öt játékos 40 dollárja plusz a kis vak 10 dollárja). A flop ♣Q ♥8 ♠4, amivel esélyünk lehet egy lyukas sorra és egy kiskapus flössre. Passzolunk, egy játékos nyit, három megadja. Ezzel további 80 dollár kerül a kasszába, ami összesen 290 dollár. A kassza 290:20, azaz 14,5:1 arányban fizet, ha a következő lappal kiegészül a sorunk. Tudjuk, hogy annak az esélye, hogy a következő lappal sorunk legyen 43:4 vagyis 10,75:1. Tehát a flopon 14,5:1 fizetséget kapunk egy olyan helyzetben, amikor nyerési esélyünk 10,75:1. Ezeket az esélyeket örömmel elfogadjuk, tehát megadjuk a tétet. A törn a 42-t hozza, ami nem segít. Az első játékos ismét nyit, és előttünk mindenki bedobja a lapját. Most hívjunk vagy dobjunk? Nézzünk bele a számokba. A kasszában most 350 dollár van (a flop előtti 210 dollár, további 100 dollár a flopon és most a 40 dolláros nyitás a törnön). 40 dollárba kerül megnézni, hogy a river lapja 5-ös vagy sem, amivel verhetetlen sorunk lenne. A folytatásról szóló döntésben ismét a fentieket kell végigszámolnunk. Mivel tudjuk, hogy 46 ismeretlen lap maradt, és ezek közül nekünk csak 4 jó, ebből következően 42 lap nem segít rajtunk. Osszuk el a 42-t 4-gyel, és megkapjuk, hogy 10,5:1 arányú hátrányban vagyunk a parti megnyeréséért folytatott harcban. Fizet-e eleget a kassza ahhoz, hogy tartsuk a tétet? Nem. 40 dolláros

befektetésünk csupán 350 dollárt hozhat, amiben nincs benne az a tét, amelyet a riveren nyerhetünk. De a 350/40 csak 8,75:1. Még ha tudjuk is, hogy a sorunkkal nem alakulhat ki felezés, hacsak nem vagyunk biztosak benne, hogy a riveren passz-emelést hajthatunk végre és ellenfelünk meg fogja adni a tétet, még mindig a dobás a helyes játék, bár már nagyon határeset. A kaszinók vagyonokat keresnek ehhez hasonló arányok felállításából. Ha odafigyelünk a kasszaesélyre és jól megértjük a helyzetet, mi is vagyonokat kereshetünk, ha matematikailag helyes döntéseket hozunk. Mind több tapasztalattal ezek a számítások a zsigereinkben lesznek. Egy-két másodpercre lesz csupán szükségünk ahhoz, hogy kitaláljuk, mi a helyes játék. 2. Képesség az ellenfelek lapjainak kitalálására

Ahhoz, hogy matematikailag helyesen játsszunk, fontos, hogy legyen némi fogalmunk arról, hogy mivel állunk szemben. Tehát hogyan találjuk ki, milyen lapja lehet ellenfelünknek? Egyszerűen: figyeljünk oda! Nem tudom ezt elégszer hangsúlyozni. Függetlenül attól, hogy részt veszünk-e az adott partiban vagy sem, mindig oda kell figyelnünk arra, hogy mi történik, azért, hogy megismerjük ellenfeleink szokásait. Ha egyszerűen csak figyeljük az eseményeket, valószínű, hogy választ kapunk a következő kérdésekre: A flop előtt (1) Milyen lappal emelnek ellenfeleink? (2) Milyen lappal tartják a tétet? (3) Konzervatívan vagy lazán játszanak korai pozícióból? (4) Milyen gyakran védik meg a vakjukat egy elmeléssel szemben? (5) Sokszor emelnek, vagy inkább óvatosak? A flop után (1) Milyen típusú lapokkal passz-emelnek? (2) Húzólapokkal agresszívan vagy passzívan játszanak?

(3) Késleltetnek nyerő kézzel? (4) Blöffölnek valaha? (5) Gyakran dobnak a flopon vagy egészen a riverig tartják az emeléseket? Ez az a tíz kérdés, amelyre egyszerűen megtanulhatjuk a választ, ha odafigyelnünk és fejben jegyzeteket készítünk. Ha az elmúlt 45 percben focimeccset néztünk, hogyan állhatnánk készen ezen kérdések megválaszolására, amikor eljön az ideje? Ezek a kérdések csupán a jéghegy csúcsát jelentik, de gondoljunk bele, mennyivel jobban játszanánk ellenfelünk ellen, ha mind a tízre tudnánk a választ! És minél többet játszunk, annál jobbak leszünk benne. Ha a lehető legjobban kihasználjuk az asztalnál töltött időt, képességeink sokkal gyorsabban fejlődnek. Játsszunk akkor is, ha nincs lap a kezünkben. Próbáljuk behatárolni, milyen típusú lapok lehetnek valakinél a flop előtti licitálása alapján. Utána próbáljuk meg szűkíteni lapjai körét a flop után, aztán a törnön megint, majd végül a riveren. Ne kedvetlenedjünk el, ha először nagyon messze leszünk az igazságtól. Ígérem, minél gyakrabban próbálkozunk ezzel a gyakorlattal, annál jobbak leszünk benne. 3. Pszichológia

A jó pókerjátékost az különbözteti meg a nagyszerűtől, hogy hogyan találja ki ellenfelei gondolatait. Amikor leülök játszani, tíz percet mindig arra szánok, hogy hátradőlök és nézem, hogyan játszanak a többiek. Ahhoz, hogy helyes döntéseket hozzunk, fontos tudnunk, hogyan folyik a játék. Agresszívabb-e a játék a megszokottnál? Lazábbnak vagy feszesebbnek látszik? Vannak-e elkeseredett játékosok, akik rosszul játszanak vagy lejtőre kerültek? Vagy éppen ellenkezőleg, akik nyernek és nagyon jól játszanak? A játék jellege egy pillanat alatt megváltozhat, és egy játékos, aki eddig legjobb formáját hozta, egyetlen balszerencsés parti miatt a lejtőre kerülhet. Címkéket kell ragasztanunk minden egyes ellenfelünkre és állandóan változó lelkiállapotukra. Ami koncentrálási képességeinket és ellenfeleink lapjainak kitalálását illeti, nincs annál értékesebb, mint az asztalnál szerzett tapasztalat. Ez a könyv segít felkészíteni bennünket az asztaloknál való játékra, de a többi már rajtunk múlik. Minél hatékonyabban használjuk ki időnket az asztalnál és minél összeszedettebbek vagyunk, annál jobb eredményeket érünk el. Ezt

garantálhatom. Értsük meg azt is, hogy miközben ellenfeleink érzelmi és mentális állapotára koncentrálunk, ők ugyanezt teszik velünk! Egy adott időben bármilyen is a rólunk kialakított kép, elengedhetetlenül hatást gyakorol arra, hogy ellenfeleink hogyan játszanak ellenünk, tehát fontos tisztában lennünk saját imázsunkkal, és változtassunk annak megfelelően játékunkon. Ha éppen most emeltünk, vesztettük el sorozatban a negyedik partit és kivörösödött a fejünk, elég valószínű, hogy ellenfeleink azt gondolják, hogy dühből játszunk. Ha úgy döntünk, hogy az ötödik egymást követő körben is emelünk, ellenfeleink nagy valószínűséggel nem hiszik azt, hogy ász pár van nálunk! Valójában ha szemfüles ellenfeleink vannak, valószínűleg gyenge lapokkal is visszaemelnek, azt feltételezve, hogy kezük erősebb azoknál a kukába való lapoknál, amelyekkel mi emelgetünk! Ha imázsunkat megfelelően belőttük, ideje bedobnunk egy trükköt, és egy kicsit feszesebbé válnunk. A vakok elrablása csak akkor lehetséges, ha ellenfeleink valamelyest tisztelik az emeléseinket. Ha úgy gondolják, hogy dühből játszunk, akkor semmit nem vesznek be! Persze ennek az ellenkezője is igaz. Ha az összes zsetont megnyerjük a láthatáron, ellenfeleink tarthatnak tőlünk. Lehet, hogy úgy dönthetnek, hogy egyszerűen kitérnek az utunkból. Ha így tesznek, csapjunk le rájuk! A FLOP Ebben az utcában agreszívnak kell lennünk. Ha túlságosan passzívan játszunk a flopon, azt kockáztatjuk, hogy megelőznek minket, és olyan partikat vesztünk el, amelyeket meg kellett volna nyernünk. Nem azt tanácsolom, hogy minden körülményre tekintet nélkül állandóan nyissunk, de ha mi kezdeményezünk és flopolunk valamit, inkább a saját lapjaink védelmével foglalkozzunk, ne azzal, hogy ellenfeleinknél van-e a tuti lap. Ha egyáltalán nem talált el a flop, vannak olyan helyzetek, amikor egy tétet még megkockáztathatunk abban a reményben, hogy húzólapunk vagy párunk alakul ki a törnön. A többi esetben lehet, hogy itt az ideje dobni. Ezért olyan fontos az agresszió. Ha a flop előtt kezdeményeztünk, vagyis emeltünk, akkor általában a flopon is megtarthatjuk a kezdeményezést. Tehát ha sem bennünket, sem ellenfelünket nem találta el a flop, ami gyakran előfordul, akkor agressziónk megnyeri számunkra a partit. Ha jól ítéljük meg a helyzeteket

és agresszívan játszunk, egy lépéssel megelőzhetjük ellenfeleinket. Meg fogjuk látni, hogy fix limit hold'emben a legjobb, ha egyértelműen játszunk, vagyis akkor nyitunk és emelünk, amikor arra megfelelő lapunk van. Trükkös játék

Amikor azt mondom, hogy egyértelműen kell játszanunk, nem szabad összetévesztenünk a kiszámíthatóval. Még ekkor is arra kell gondolnunk, hogy megtévesztően játsszunk, de kerüljük el a Mike Caro által Trükkös Játék Szindrómának nevezett hibát. A Trükkös Játék Szindróma elmulasztott nyitásokhoz, ingyen lapok adásához és olyan fura játékhoz vezethet, amely a teljes kasszába is kerülhet! Az esetek többségében a trükkös játék minimálisra csökkenti nyereségünket. Az biztos, hogy amikor ezek a játékok működnek, az ember zseninek érzi magát, de jobban tesszük, ha alapvetően biztos játékot játszunk. Mielőtt továbbmennénk, szeretnék segíteni egy olyan gyakran előforduló helyzettel kapcsolatban, amely akkor merül fel, amikor alapvetően jól játszunk. Nézzünk egy példát, és induljunk ki abból. Korai pozícióban ♠A ♦K kombinációnk van. Emelünk a flop előtt, utánunk ketten megadják és a nagy vak is megadja. Tökéletes flop jön: ♦A ♥4 ♣9. Tehát van egy erős párunk egy erős segéddel. A nagy vak passzol, mi következünk. Mivel mi emeltünk a flop előtt, természetes, hogy nyitunk. A trükkös játék, a passz is működhet, de nem fetétlenül hoz többet, mint a nyitás. Erős lapunk van, és a passz-emelés csak információt szolgáltatna másoknak. A legjobb, amit tehetünk, ha simán nyitunk. Persze a passzolás nagyobb bajt is eredményezhet, mint csupán információ közlését - a parti elvesztésébe is kerülhet! Egy megfelelő ingyen lap erős húzólapot alakíthat ki ellenfelünk számára a törnön. Legjobb, ha eltesszük, ami középen van, és megszabadulunk az olyan kezektől, mint ♣10 ♣J. Ha ellenfelünknek szerencséje volt, és ezzel a kézzel ingyen lapot kapott, lehet, hogy akár 15 lap is javíthat kezén a riveren. Egy ♠8 a törnön például komoly veszélyt jelenthet a lapjainkra. Mi más történhet még? Elszalaszthatunk egy értékes tétet. Sok ellenfelünk még egyszer tarthatja a tétet a flopon 10-10 sőt 8-9 kombinációval. Tegyük fel, hogy a flopon mindenki passzol, és egy király jön a törnön. Ha ekkor nyitunk, akkor

valószínűleg már nem tart velünk sem a 10-10, sem a 8-9, tehát két téttel kevesebbet gyűjtöttünk be a flopon, arról már nem is beszélve, hogy mindkét ellenfelünknek megadjuk a lehetőséget, hogy ingyen a mi kezünknél erősebbé javulhasson. Ebben a helyzetben tehát a trükkös játék, a passzolás három dolgot eredményezhet: (1) Leleplezi kezünk erősségét (2) A teljes partiba belekerülhet (3) Téteket veszíthetünk a flopon Másrészt viszont, mit nyerhetünk? Lehet, hogy tudunk egyet passz-emelni és akkor nagyon menőnek tűnünk - juhé! Ragaszkodjunk az egyértelmű játékhoz, és hagyjuk a trükkös játékot a rámenősebbeknek. Amikor mi emelünk a flop előtt, akarjuk vagy sem, általában licitálnunk kell a flopon. Persze van néhány kivétel ez alól a szabály alól. Ne feledjük, hogy a pókerben nagyon kevés szabály van kőbe vésve. Az sincs, hogy mindig licitáljunk a flopon, ha a flop előtt emeltünk. Két A-K forgatókönyv

Ha ♣A ♣K kombinációnk van egy többszereplős partiban és a flop káró 7-8-9, spóroljunk és egyszerűen adjuk fel. Akárhányszor játsszuk is le ezt a partit, a nyitás nem térül meg. Nézzünk egy kevésbé magától értetődő és bonyolultabb példát: ♠A ♦K van nálunk, és emelünk, miután ketten beszálltak előttünk, és egy játékos mögöttünk is tartja a tétet. Tehát négyen vagyunk a partiban, amikor a flop ♦6 ♦7 ♥8. Még ha az előttünk lévők passzolnak is, azt javaslom, hogy sokkal gyakrabban passzoljunk mint sem. Ez a flop túlságosan sok olyan kezet találhat el, amelyekkel játékosok emelés nélkül beszállhattak, például 9-10,6-6,9-9, A-7 meg még kb. egymillió másik. Ha valaki licitál a flopon, talán a legjobb, ha feladjuk a partit. Biztos, hogy néha eldobjuk a legerősebb kezet, de a bedobás itt a biztonságos, egyértelmű játék. Most nézzünk egy olyan szituációt, amikor úgy dönthetünk, hogy folytatjuk a játékot a flop után. Mi történik, ha ugyanebben a helyzetben mindenki passzol az

utolsó pozícióban lévő játékost kivéve, aki nyit és azt látja, hogy mindkét simán beszálló játékos dob. Itt komoly döntés előtt állunk. Az utolsó játékos lehet, hogy puszta lopással próbálkozik, vagyis kihasználja pozíciós előnyét. De az is lehet, hogy jó lapja van. Ez az a pont, ahol valamennyi pókerképességünket elő kell vennünk, hogy megválaszoljunk néhány fontos kérdést: ha erős párja volt a flop előtt, ránk emelt volna? Vajon megadta volna az emelésünket ez a játékos olyan nem túl erős lappal, amelyet ez a flop eltalálhatott? Nyitna-e A-J vagy A10 kombinációval? Megrögzött blöffölő, aki mindig licitál amikor a többiek passzolnak, függetlenül attól, hogy milyen lap van nála? Vagy óvatos licitáló ez a játékos, aki mindig csak erős lappal nyit? Amint megvannak a válaszok ezekre a fontos kérdésekre, sokkal több fogalmunk lesz arról, hogy megnézzünk-e még egy lapot abban a reményben, hogy elcsípünk egy ászt vagy egy királyt, vagy hogy tartsuk-e a tétet ellenfelünkkel szemben egészen a riverig. Általában azt mondhatjuk, hogy ha megválaszoltuk az ellenfelünkkel kapcsolatos kérdéseket, és még mindig nem találtunk nyomós indokot a továbbhaladásra, akkor dobjunk. Nos, most, hogy bemelegítettünk, nézzük egy kicsit közelebbről a játékot a flopon bizonyos kezekkel. Játék erős párokkal

Mint ahogy már korábban említettem, a flop előtt agresszívan kell játszanunk erős párokkal, hogy szűkítsük a terepet. Az erős párok nagyon jók egy vagy két játékos ellen, de minél több ellenfelünk van, annál valószínűbb, hogy az erős párjainkat legyőzik. Ha a flop nem nekünk kedvez, akkor fontos, hogy ne szeressünk bele túlságosan a lapjainkba, és ha túl heves licitálás kerekedik, akkor képesek legyünk dobni. Képzeljük el, hogy egy sokszereplős partiban két fekete ászunk van, a flop pedig káró 7-8-9. Nem tudom, Önök mit gondolnak, de én nagyon nem szeretem ezt a flopot a két fekete ászommal. Persze nem feltétlenül kell dobnunk a flopon, de ha a licitálás túlságosan beindul, esetleg feltételezhetjük, hogy esélyünk sincs, vagy pedig ellenfeleinknek végső soron egy csomó javulási lehetőségük van velünk szemben. Tehát ismét, ha A-A kombinációnk jó is ebben a pillanatban, egy 4, 5, 9,10, bármilyen káró vagy egy nyolcas megpecsételheti a sorsunkat. A másik veszélyt az a flop jelenti az ászainkra, amelyikben magas sor lehetősége van, például J-

10-8. Míg az ászok az esetek többségében jók, van néhány lap, amelyik potenciálisan megölhet bennünket a törnön: 7, 9, 10, bubi, dáma, király. Még nem szabad eldobnunk az ászainkat, de fontoljuk meg, hogy levesszük a lábunkat a gázpedálról, amíg meg nem látjuk, mi jön a törnön. Ha a törn biztonságos - 2, 3, 4 stb. -, akkor beindulhatunk és megpróbálhatjuk kiemelni ellenfeleinket. De ha a törnön veszélyes lap jön 9-es vagy dáma lehet a legveszélyesebb - és a licitálás nagyon beindul, meg kell fontolnunk a dobást. Míg a Q-Q még erős párnak számít, még több problémás flop jöhet, mint A-A kombinációnkhoz. Az AA-ra veszélyes flopok mellett a flopon jövő bármilyen ász vagy király is veszélyt jelenthet. Tegyük fel, hogy Q-Q-val emelünk és a flop előtt ránk emelnek. A flop J-10-4, amivel fölépárunk van. Az egyetlen probléma, hogy mit verhetünk ezzel? Az biztos, hogy AK-nál vagy A-Q-nál jobbak vagyunk, de ha ellenfelünknél A-A, K-K, J-J vagy 10-10 van, akkor igen rosszul áll a szénánk. Ebben a helyzetben sem kell automatikusan dobnunk, de talán a legjobb kis kasszáért játszani és egyszerűen csak tartani ellenfelünk tétjeit. Ha erős ásza van, akkor egyszerűen hagyjuk, hogy elblöffölje a zsetonjait. Lehet, hogy menet közben elveszítünk pár tétet, de ez még mindig jobb, mint belekeveredni olyan licitálásokba, amelyekben esélyünk sincs, és mindössze két lap segíthet rajtunk. Legfelső pár flopolása Amikor legfelső párt flopolunk, a fő célunk az legyen, hogy szűkítsük a terepet, ugyanakkor büntessük azokat az ellenfeleket, akik húzólappal próbálnak megverni bennünket. A fejezet kulcskifejezése, az agresszió, elengedhetetlen ebben a helyzetben. Persze vannak bizonyos típusú flopok, amelyeken óvatosan kell játszanunk, más, biztonságosabb flopokon azonban játszhatunk padlógázzal. Először nézzünk néhány barátságosabb flopot. Biztonságos flopok. A korábban említett felállás jó példa a biztonságos flopra. Tegyük fel, hogy A-K kombinációval szivárvány, vagyis különböző színű A-9-4 flop jön. Nincs komoly sorhúzó és flösshúzó sem. Ezen a ponton csak két pár vagy drillek lehetnek jobbak nálunk. A mi szempontunkból ez remek flop, és ideális esetben ellenfeleinknél A-Q, A-J, sőt A-10 van. Jóval erősebbek vagyunk ezen kezek bármelyikénél, hiszen csak akkor tudnak bennünket megverni, ha a törnön vagy a riveren bejön nekik a három fennmaradó segéd egyike. Persze, ha a törn vagy a river király, egyszerűen nem tudnak nyerni, kivéve, ha esetleg kiskapu flössük lesz, vagyis a törn és a river is kell a flösshöz. Ez nekünk

álomhelyzet, nem csak azért, mert nem valószínű, hogy veszítünk, hanem azért is, mert több licitet is elnyerhetünk vele ellenfelünktől. Hogy hogyan valósítjuk meg, az több változótól függ, például a rólunk kialakult képtől, ellenfeleink tendenciáitól, saját pozíciónktól és így tovább. Sőt, még trükkös játékot is választhatunk a flopon, de ne feledjék, hogy én az egyértelmű, brutális agressziót javaslom. Ha agresszívan játszunk, a lehető legtöbb licitet nyerhetjük. Nézzünk egy részletesebb példát arra, hogyan játsszuk ezt a kezet egy speciális helyzetben. Tegyük fel, hogy mi vagyunk nagy vak pozícióban A-K kombinációval. Az első pozícióban lévő játékos emel, ketten megadják. A megadás jobban segíti lapjaink leplezését mint az emelés, és mivel jobban már nemigen szűkíthetjük a terepet, a megadás talán a legjobb módja a játéknak. Oké, szóval ♠A ♦K lapunk van, a flop pedig ♦A ♥4 ♠9. Mi következünk először. Itt a jó alkalom a passz-emelésre. Mivel volt egy korai pozíciós emelő, valószínű, hogy ő licitál a flopon, függetlenül attól, hogy van-e nála ász vagy sem. A passz-emeléssel bárkit tőrbe csalhatunk, aki tartotta a tétet a flopon. Persze nem csak így játszhatunk ezzel a kézzel, de az biztos, hogy ez a legjobb vagy a második legjobb variáció. A másik lehetőség az, hogy az eredeti emelőt megelőzve nyitunk, remélve, hogy egy gyengébb ásszal emelt, és ezzel megadjuk a lehetőséget a visszaemelésre. Hogy melyik módszert választjuk, ismét azoktól a változóktól függ, amelyeket már említettünk: a rólunk kialakult képtől, ellenfeleink tendenciáitól, attól, hogy mi történt eddig, és így tovább. Változtassuk pozíciónkat hátsóra ugyanezzel a kézzel és ugyanezzel a floppal, de ezúttal csak mi és a korai pozíciós emelő marad játékban. ♠A ♦K kombinációval elhatározzuk, hogy csak tartjuk a tétet a flop előtt, mert tudjuk, hogy ellenfelünk feszes játékos, aki csak erős lapokkal emel. A flop ♦A ♥4 ♠9 és ellenfelünk nyit előttünk. Van rá esély, hogy nála is A-K, sőt A-A van, de valószínűbb, hogy A-Q, A-J vagy esetleg K-K, Q-Q, netán J-J van nála. Mivel ez egy nagyon biztonságos flop, a szimpla megadás nagyszerűen működik. Ha ellenfelünk a törnön nyit, most emelhetünk, amikor a tét duplázódott. Mi történik, ha passzol a törnön? Nos, akkor következik a törn-emelés terv. Ez a flopon való agresszív játék másik jó példája. A legtöbb ellenféllel szemben a törnön való emelés csak akkor működik, ha ellenfelünk is ászt flopolt. Ha nem, akkor lehet, hogy sejti, miért csak tartottuk a tétet a flopon, és úgy dönt, hogy a törnön kiszáll a partiból. Tehát a törnön való emelésnek van némi létjogosultsága, de én azt javaslom, hogy ezt csak játékunk változatossá

tételeként használjuk olyan ellenfél ellen, aki kezd rájönni, hogyan is játszunk. Máskülönben ezeket a flopokat játsszuk egyértelműen. Veszélyes flopok. Az erős párokra azok a flopok veszélyesek, amelyeken sorvagy flösshúzó van és ez veszélybe sodorhatja kezünket. Attól függően, hogy mennyire erős a párunk, figyelembe kell vennünk annak a kockázatát is, hogy a párunknál magasabb lap érkezik a törnön. Nyilvánvalóan több flop jelent veszélyt 8-8-ra mint A-A-ra. Ezért ha 8-8 vagy hasonló lapunk van, rendkívül fontos, hogy agresszív játékunkkal szűkítsük a terepet a flopon annak reményében, hogy ellenfeleink nem javulnak fölélapjaikkal. A-A lapokkal is agresszívnak kell lennünk, de más okok miatt. A-A-val az a célunk, hogy a kasszába minél több pénz kerüljön. Nézzünk egy példát! Osztó pozícióban vagyunk kör 8-10-zel. Beszállunk két másik játékossal együtt. A kis vak is tartja a tétet, ezzel öten vagyunk a partiban. A flop ♦8 ♣4 ♠3 és rajtunk kívül mindenki passzol. Ilyenkor mindig nyitnunk kell. Na most, tudom, hogy azt mondtam, hogy a pókerben csak nagyon kevés egyértelmű helyzet van - ez az egyik! Egyszerűen nem adhatunk ingyen lapokat Q-J, A-5, K-10 stb. kezeknek. Tehát nyitunk és ketten megadják. Ezzel elégedettek lehetünk, nálunk van a legerősebb kéz. Senki nem passz-emelt, tehát nem valószínű, hogy bárkinél is lenne fölépár vagy akár nyolcas jobb segéddel. Az igazi veszélyt a törnön jövő magasabb lap jelenti vagy az, ha egy játékos késleltet arra számítva, hogy majd a törnön passz-emel. Mindig kell hogy valamiféle fogalmunk legyen arról, hogy ellenfeleink milyen lapokkal tartják a tétet a flopon, azért, hogy tisztább képünk legyen a arról, mit tegyünk a törnön. Tegyük fel, hogy ugyenezzel a kézzel (♥8 ♥10) osztó pozícióban vagyunk, pontosan ugyanebben a helyzetben (a flop ♦8 ♣4 ♠3), csak ezúttal valaki más nyit előttünk a flopon. Az imént megbeszéltek alapján tudnunk kell, hogy az emelés a legjobb, amit tehetünk. Az itt a célunk, hogy kiemeljük a fölélapokat és párbajozzunk. Az emeléssel azt is tisztábban fogjuk látni, hogy a fő licitálónak milyen lapja van. Ha ránk emel, nagy a valószínűsége, hogy jobb lapja van a mi nyolcas párunknál. Persze ha nem érkezik segítség a törnön, ideje meghozni egy nehéz döntést az alapján, hogy mi a sejtésünk ellenfelünk lapjáról. Ha konzervatív, abctípusú játékos, akkor valószínű, hogy fölépárja, drillje vagy nyolcasa van egy jobb segéddel. Ha gyors, laza és agresszív típusú játékos, elképzelhető, hogy 8-9

vagy A-4 kombinációja, esetleg 5-6 vagy hasonló sorhúzója van. Tehát összességében a flopon gyakorolt agresszió segít szűkíteni a terepet, és egy kicsit világosabban meghatározza ellenfelünk kezét. Meg fogják látni, hogy limit hold'em játékban legtöbbször ez a helyzet. Közepes pár flopolása

Amikor közepes párt flopolunk, stratégiánk kiválasztása nagymértékben függ az aktív játékosok számától. Minél több játékos van a partiban, annál kevésbé valószínű, hogy a lapunk kitart. Párbajban az esetek többségében egyszerűen el kell mennünk ezzel a kézzel a riverig. Az egyetlen eset, amikor dobnunk kell, ha nagyon rossz lap érkezik az asztalra a törnön és a riveren, vagy ha nagyon erős meggyőződésünk, hogy ellenfelünk nem nyitna olyan lappal, amit verni tudunk. A segédnek is kulcsfontosságú szerepe van a döntésben. Általában minél erősebb a segéd, annál jobb, de még ennél is jobb lehet, ha segédünk további javulási lehetőségeket jelent - például ha 7-8-unk van és a flop 6-7-10. Ebben az esetben egy kilencessel sorunk lehet, míg egy nyolcassal veszélyes két párunk - de a segédünk akár flösshúzót is adhat. Ezen kívül tegyük fel, hogy Q-J kombinációnk van kor bubival, és a flop ♥K ♥Q ♥4. Ebben az esetben dáma párral lehet, hogy nálunk van a legerősebb kéz, de ha nem, a kör bubival van egy tartalék tervünk. Nagyon fontos azt is megfontolni, hogy mi történhet, ha párosodik a segédünk. Kiegészítheti-e az valamelyik ellenfelünk lapját? Tegyük fel, hogy ♣K és ♣10 van nálunk, a flop pedig ♥Q ♦10 ♥8. A lent lévő flöss- és sorhúzó azt jelenti, hogy ha párosodik is a segédünk, még mindig szükségünk lehet segítségre. A kör király jól jöhet nekünk, de úgy is alakulhat, hogy a pakliból ez a lehető legrosszab lap! Kiegészít bármilyen flösst és az A-J sort - a dámák és királyok lehetőségét és azt a tényt már nem is említve, hogy kész sor vagy drill is lehet ellenünk. Ilyen helyzetben óvatosnak kell lennünk, ha egyáltalán folytatjuk a játékot. Ennek ellenére a javulási lehetőségek mindig jól jönnek, még akkor is, ha néhány közülük valójában nem segít rajtunk. Ez különösen igaz a párbajokra. Játék középső párral vakokból - Párbajok A limit hold'emben ez lehet talán a legtrükkösebb felállás. Általában határeset

lapokkal rossz pozícióban vagyunk. Az igazán jó játékosok élvezik ezeket a helyzeteket, míg az átlagos játékosok gyakran kétségbe esnek. Több különböző módja is van annak, hogy hogyan játsszunk középső a vakokból. Ismét az a mérvadó, hogy hányan vannak a partiban, hogy mi jellemző emelőre, hogy az emelés melyik pozícióból érkezett, és így tovább. Válaszoljuk meg ezeket a kérdéseket minden egyes alkalommal, amikor ebbe a helyzetbe kerülünk, és akkor mindig egy lépéssel megelőzhetjük ellenfeleinket. Amint összegyűjtöttük ezeket az információkat, el kell döntenünk, hogy nyitással kivezetünk, passzemelnük, passz-dobunk vagy passz-megadunk. Nézzünk egy példát: 10-8-unk van a nagy vakban és az osztó pozícióban lévő játékos emel, tehát ketten megnézzük a flopot, ami szivárvány, vagyis különböző színű K-8-4. Dobni ebben a helyzetben nagyon gyenge játék. Tehát három értelmes lehetőség marad: passz-megadás, passz-emelés vagy azonnali nyitás. Ez jó lehetőség passz-emelésre. Flop előtti emelőként ellenfelünknek rejtett lapjaitól függetlenül nyitnia kell, és passz-emeléssel megpróbálhatunk királyt elhitetni. Ha ellenfelünknél ebben a pillanatban A-J van, akkor helyesen teszi, ha még megadja a tétet a flopon. De mivel úgy teszünk, mintha királyunk lenne, lehet, hogy ő dob, arra gondolván, hogy csak akkor nyerhet, ha ász érkezik. Amikor passz-emelünk, két kis liciteket kockáztatunk a flopon, és elkötelezzük magunkat egy nagy tét mellett, amikor kivezetünk a törnön, tehát amikor a passz-emelés mellett döntünk egy erősebb kézzel szemben, abból általában nagyobb veszteség keletkezik, mintha csak egyszerűen kivezettünk volna. Ha ellenfelünknél A-K van, büntetés vár ránk. De ez nem fordul elő elég gyakran ahhoz, hogy aggódjunk miatta. Ha nagyon idegenkedünk a kockázatvállalástól, minimalizálhatjuk veszteségünket (egyben nyereségünket is), ha kivezetünk a flopon. Ha kivezetünk és ellenfelünknél semmi nincs, valószínűleg elveszítünk egy tétet azt, amelyiket ellenfelünk valószínűleg betett volna - a flopon. Ha ránk emel, lehet, hogy van legalább egy párja, de nem feltétlenül az, amelyik megveri a nyolcasokat. Néhányan azt hiszik, hogy több információt nyerhetünk ellenfeleinkről, ha kivezetünk, mint ha passz-emelünk, de én nem értek ezzel egyet. A flopon való nyitás, amit úgy hívnak, hogy gyenge kezdeményezés, nem igazán definiálja kezünket, aminek következtében ellenfelünk agresszívan játszhat 7-8-cal

arra gondolva, hogy az a legerősebb kéz. Végül is lehet, hogy azt gondolja: „ha a nagy vaknak királya van, miért nem passz-emelt?". Kemény játékos ellen a gyenge kezdeményezés nemigen befolyásolja a kezét, noha egy közepes erősségű párral való kezdeményezés lehet helyes lépés. Minden attól függ, hogy ellenfelünknek mi a benyomása a játékunkról. Mit látott tőlünk eddig? Amikor korábban kivezettünk, mindig húzólapot mutattunk? Ha igen, egy kivezetés itt lehet hogy lóvá teszi ellenfelünket, aki azt gondolhatja, hogy félblöffölünk, és elképzelhető, hogy végig tartja a tétet ász-magassal. Annak eldöntése, hogy kezdeményezünk vagy passz-emelünk, változatosságot visz a játékunkba. Az ehhez hasonló helyzetek jó alkalmat teremtenek arra, hogy elbizonytalanítsuk ellenfeleinket. Ha arra számítanak, hogy értelmes lappal passz-emelünk, hát passz-emeljünk semmivel! Csak legyünk tisztában az asztalnál rólunk kialakult képpel, és lehetőleg ne legyünk túlságosan kiszámíthatók. Fogjuk fel úgy, mint egy kő-papír-olló játékot. „Nos, kétszer egymás után követ mutatott, akkor most azt hiszem, papírt mutat." Sőt: „háromszor egymás után ollót mutattam, most már azt hiszi az ellenfelem, hogy negyedszerre is azt mutatok!" Ha az emelés korai pozícióból érkezik, a helyzet gyökeresen megváltozik. Ha ugyanaz a 8-10 van a kezünkben a K-8-4 flopon, úgy dönthetünk, hogy több információt kaphatunk, ha azonnal kivezetünk. Ha emeltünk és ellenfelünk visszaérnél, akkor elhihetjük, hogy királya, vagy akár olyan kézben párja van, mint J-J. Ha nem javulunk a törnön, akkor inkább hagyjuk. Persze ha két párunk vagy drillünk van, az tökéletes lehetőség a passz-emelésre, de mivel most jóval valószínűbb, hogy ellenfelünknek van valamije, biztonságosabb, ha kivezetünk. Játék középső párral sokszereplős partiban A dolgok sokkal problémásabbak lehetnek középső párjainkkal, amikor több játékos van a partiban. Ha vakon ülünk, akkor a lehető legrosszabb pozícióból kell játszanunk a flopon, a törnön és a riveren. Ha a flopon komoly licitálás alakul ki, a biztonságos utat kell választanunk és dobnunk kell. Ismétlem, tehát még ha mienk is a legerősebb kéz a flopon, nagy az esélye annak, hogy a törnön és a riveren már nem a mienk lesz a legjobb. Sokszereplős partiban általában passzoljuk a flopon, hogy lássuk, hogyan alakulnak a dolgok. Ha előttünk valaki nyitott és emelt, akkor meg is hozta számunkra a döntést a

dobásról. Persze, ha úgy látszik, hogy jó esély van arra, hogy senkinél sincs felső pár, megítélésünkre kell hagyatkoznunk és agresszívvá kell válnunk. Ha a flop nem túl ijesztő és körülöttünk passzoltak, a törnön kell támadnunk. Ha egy kedvező pozícióban ülő játékos nyit, izoláljuk passz-emeléssel. Nézzünk egy másik helyzetet. A nagy vak helyében vagyunk Q-6-tal. Két játékos száll be korai pozícióból, és beszáll az osztó valamint a kis vak is. A flop J♥ 6♠ 2♥. A kis vak passzol és mi is. Tulajdonképpen mindenki passzol az osztót kivéve, aki nyit. Tételezzük fel, hogy az osztó agresszív játékos, aki minden kézzel nyit. Hogyan játsszunk? Emeljünk! Igen, észrevettem, hogy több játékos is licitál utánunk, de mivel ők mindannyian passzoltak a flopon, alighanem nincs náluk felső pár. Máskülönben maguk is nyitottak volna. Az persze igaz, hogy passz-emeléssel még visszavághatnak, de ahhoz, hogy kiemelkedően jó limit hold'em játákosok legyünk, vállalnunk kell némi jól kiszámítható kockázatot. Fontoljuk meg, mennyi jó dolog történhet, ha emelünk! Mi van, ha az első beszállónál 7-7 van? Az a kéz erősebb, mint a mienk, de meg akar ő adni két tétet, remélve, hogy nincs nálunk bubi? Nagy a valószínűsége, hogy nekünk köszönhetően meg kell szabadulnia a legerősebb kéztől. Még tévedtünk is, és az eredeti nyitónál bubi van, még mindig jöhet nekünk egy dáma vagy egy 6-os a törnön. Azonban ha a nyitás korai pozícióból érkezett, a passz után emelni veszélyes lenne. Például, ha az első simán beszálló nyit és mindenki megadja, jó ötletnek tűnik csak tartani a tétet és reménykedni, hogy két párunk vagy drillünk lesz. Játék középső párral korai pozícióból Ha korai pozícióból szállunk be a partiba, nagy a valószínűsége, hogy emeltünk a flop előtt. Ha történetesen középső párt flopolunk, továbbra is kezdeményezzünk, mivel a flop előtt agresszívan játszottunk. Tegyük fel, hogy a flop előtt A-Q-val emeltünk, a flop pedig K-Q-2. Ha előttünk még senki nem nyitott, akkor hajrá, nyissunk, függetlenül attól, hogy hányan vannak a partiban! A nyitással több fogalmunk lesz arról, hogy pillanatnyilag nálunk vane a legerősebb kéz vagy sem. Ha a flopon ránk emeltek, akkor ideje átértékelni a helyzetet. Tehát ismét fel kell tennünk magunknak néhány kérdést. Emelne ellenfelünk, ha húzólapja lenne? Emelne ellenfelünk dámával és egy rosszabb segéddel?

Ha a válasz mindkét kérdésre nem, akkor meg kell előlegeznünk azt a feltételezést, hogy ellenfelünknél legalább király pár van. Azért még mindig tarthatjuk a tétet a flopon, és ha nem javul a helyzet a törnön, akkor talán a legjobb, ha dobunk. Tegyük fel, hogy a kivezetés helyett a passz-emelés mellett döntünk. Ekkor azonban sokkal nehezebb megválaszolni az önmagunknak feltett kérdéseket. Ha egyik ellenfelünk nyit, miután mi passzolással gyengeséget mutattunk, többféle kéz is lehet nála. Dönthetett úgy, hogy bármivel licitál K-Q, 9-9, Q-10, A-J vagy J-10 közül. A legnehezebb feladat kitalálni, hogy ezek közül melyikkel nyitott. Ha a flopon nyitunk, ahogy javasoltam, jóval több információt nyertünk a továbbhaladáshoz, ami cserébe segíthet meghozni a helyes döntést. Nézzünk egy kicsit eltérő helyzetet. Megint korai pozícióban vagyunk A-Q-val, a flop pedig ismét K-Q-2. Ezúttal a nagy vak licitál előttünk. Mit tegyünk? Hacsak nincs olyan információnk, amely a nagy vak mérhetetlen erejét mutatja, ne késlekedjünk, emeljünk rá! Ha tudjuk, hogy ennél a játékosnál mindig erős pár van, amikor nyit, akkor a bedobás a helyes lépés. Persze a legtöbb játékos nem így játszik. A tipikus ellenfélnél Q-2, J-10, A-J vagy hasonló lap van, és megpróbálja a kasszát a flopon megszerezni. Van egy remek módja annak, hogy ezt kiderítsük: az emelés. Emelésünk két dolgot valósít meg: (1) Szűkíti a terepet (2) Segít meghatározni az emelő kezét Ha az eredeti emelő csak megadja az emelésünket, jó esély van arra, hogy dáma párunk ász segéddel a legerősebb kéz. Ha nem ez a helyzet, és ellenfelünknél K5 vagy ahhoz hasonló lap van, még mindig van öt lehetőségünk, hogy javuljon kezünk ásszal vagy dámával. Játék közepes párral hátsó pozícióból Függetlenül attól, hogy ketten vagy többen vagyunk a partiban, közepes párral általában akkor nyitunk, amikor ellenfelünk passzol a flopon. Tegyük fel például, hogy A-6 van nálunk, a flop pedig szivárvány K-6-2. Mivel mindenki passzolt, úgy tűnik, hogy a 6-os pár a legerősebb kéz. Persze, ha valaki passz-emel, nehéz dillemmával állunk szemben. Mivel hátsó pozícióból nyitunk, egy passz-emelő játékos lapja nem feltétlenül erősebb a

mienknél. Lehet, hogy csak tapogatózik, remélve, hogy csupán lopni akarunk. Ha például a kis vak lapja 6-7 volt, lehet, hogy emelni fog, hogy izolálja valószínű blöffünket. Ahogy már megvitattuk a vak pozíciókból játszott középső párról szóló részben, egy jó játékos gyakran fordítja ellenünk a játékot, amikor lopásra alkalmas pozícióból nyitunk. A célunk ekkor az, hogy kitaláljuk, milyen típusú játékossal állunk szemben, és aszerint játsszunk. Ha feszes játékos passz-emelt ránk, aki korai pozícióból szállt be, nagy a valószínűsége, hogy király van nála. Még egyszer tartanunk kell a tétet abban a reményben, hogy sikerül elkapnunk egy ászt vagy egy hatost, de ha nem sikerül, készüljünk fel a dobásra. Mit tegyünk akkor, ha középső párt flopoltunk és előttünk valaki már nyitott? Ez ismét - mint a pókerben az esetek nagy részében - több tényezőtől is függ. Nézzünk egy pár példát. Első példa: négyszereplős partiban 6-6-tal osztó pozícióban vagyunk. A flop K♥ 4♣ K♣, és a közvetlenül jobbra mellettünk ülő játékos nyit. Ebben a helyzetben négy oka is van annak, hogy miért emeljünk: (1) Hogy szűkítsük a terepet (2) Hogy megpróbáljuk kideríteni, van-e valamelyik játékosnál király (3) Mert a nálunk lévő 6-6 valószínűleg a legjobb lap (4) Mert egy magunkénál erősebb kézzel rendelkező játékost üthetünk ki a partiból Hacsak nem egy különösen óvatos játékos ellen játszunk, az emelés itt a legjobb lehetőségünk. Az eredeti nyitónak lehet négyese, flösshúzója, A-10-e vagy egyáltalán semmije. Az biztos, hogy neki nem kell ahhoz király legyen a kezében, hogy itt nyisson. Második példa: Egy ötszereplős partiban, amelybe ketten simán beszálltak, bent van a két vak és mi a kör J-8-cal osztóként, a flop 10♣ 8♣ 6♣. Mindenki passzol, kivéve a közvetlenül a jobb oldalunkon ülő játékost, aki nyit. Tehát akkor emelünk ugye? Nem! Azt hiszem, ez a felállás egy kissé ijesztő. Azt javasolnám, hogy kerüljük el a játékot egy ilyen veszélyes flopon, és várjuk meg a következő partit. Ha ellenfelünknek történetesen már flösse vagy sora van, két tökéletes lapra van szükségünk a nyeréshez.

Drill flopolása

A drill játékhoz való hozzáállásunknak a flop szerkezetétől kell függenie. Hozzunk döntést annak megfelelően, hogy vajon tudunk-e csapdát állítani, vagy gyorsan kell játszanunk, attól függően, mennyire tűnik veszélyesnek az asztal. Minél ijesztőbb az asztal, annál agresszívabbnak kell lennünk. Ne aggódjunk túlságosan amiatt, hogy az agresszív játék miatt kevesebb akcióban lesz részünk. Furcsa, de ellenfeleink többsége agressziónkat gyengeségnek fogja értékelni! Álljon itt erre egy példa: tegyük fel, hogy 6-6-taI szállunk be középső pozícióból. A flop K♠ 6♠ 7♠, és valaki mögöttünk már emelt a flop előtt. Ötszereplős partiban az első két játékos passzol. Egy ilyen eseménydús flop tökéletes lehetőség a hatosunkkal a flopon való emelésre majd visszaemelésre, amivel maximálhatjuk nyereségünket. Próbáljunk meg azonnal rányitni az emelőre, és lássuk, mi történik! Ha a flop előtt emelőjénél A-A, A-K vagy akár Q-Q van, lehet, hogy lapjai védelme mellett dönt és újra emel. Ezzel lehetőségünk nyílik arra, hogy még egyszer emeljünk a flopon és méretesre hizlaljuk a kasszát. Ha egyértelműen játszunk vagyis valószínűleg a legjobb kézzel emelünk -, még többet licitálhatunk annál, mint amikor késleltetünk. Mindezek után a flop előtti emelő azt hiheti, hogy Kx-ünk, de akár flösshúzónk vagy sorhúzónk van, gondolván, hogy drillel passzoltunk volna. Megint csak azt mondhatom, hogy a flop szerkezetének, pozíciónknak és ellenfeleink tendenciáinak megfelelően játsszunk a drillünkkel. Állítsunk-e csapdát? Nézzünk egy másik példát. 6-6-unkkal középső pozícióból emelünk, majd az osztó ránk emel. Mindenki más dob, és mi az osztóval párbajozunk a flopon, ami szivárvány 10-6-2. Ebben a helyzetben egy sor lehetőség kínálkozik. Nyithatunk a visszaemelés reményében; nyithatunk és most csak megadjuk az emelést, majd passz-emelünk a törnön; passzmegadhatunk; vagy passz-emelhetünk a törnön. Ez az a pont, amikor a hold'em játék kezd izgalmassá válni. Ellenfelünk pontosan úgy áll, ahogy szeretnénk, hogy álljon, és ezek közül a lejátszási módok közül választunk egyet, hogy a maximális összeg fizetésére kényszerítsük. Tehát hogyan állapítjuk meg, melyik játék lesz a legmegfelelőbb? A fent felsorolt opciók mindegyike jó, tehát döntésünket ellenfelünk tendenciái és a rólunk kialakított képe alapján kell meghoznunk. Az ellene játszott eddigi partikat is figyelembe kell vennünk, amikor meghatározzuk licitálásunk menetét.

Tegyük fel, hogy tudjuk, ellenfelünk hihetetlenül agresszív játékos, aki soha nem ad ingyen lapokat. Ebben az esetben tudjuk, hogy a passz-megadást követő passz-emelés a törnön működni fog. Mi történik akkor, ha ellenfelünk szereti megtartani a kezdeményezést a flopon? Ebben az esetben választhatjuk azt, hogy azonnal nyitunk és további liciteket nyerünk a flopon. Vagy passz-emelhetünk a flopon és megpróbálhatunk még több licitet nyerni, ha úgy gondoljuk, hogy ellenfelünk elég agresszív ahhoz, hogy ránk emeljen a passz-emelés után. Bárhogyan is döntünk, figyeljünk oda arra, hogy egy kész kezet ne mindig ugyanúgy játsszunk! A rendelkezésünkre álló eszközök kiaknázása több más helyzetben is segítségünkre lehet. Hogyan? Nos, tegyük fel, hogy a passz-megadást, majd a törnön a passz-emelést alkalmaztuk Amint ellenfelünk ezt meglátta, elkezd aggódni, hogy amikor kétszer egymás után passzolunk, az nem feltétlenül jelenti azt, hogy gyenge lapunk van. Így amikor valóban húzólapunk van, akkor esetleg ingyen nézhetjük meg a következő lapot. Ha pozícióban drillt tudunk flopolni, még nagyobb mozgásteret ad, mintha játékosok lennének még utánunk. Pozícióban soha nem kell aggódnunk amiatt, hogy elmulasztunk egy licitet és ingyen lapot adunk. Pozícióban való játékkal biztonságosan állíthatunk csapdákat is. Például tegyük fel, hogy simán beszállunk osztó pozícióban 3-3-mal egy négyszereplős akcióval teli partiba, ahol a flop szivárvány K-8-3. Ez nagyon biztonságos flop csak megadásra abban a reményben, hogy a törnön emelünk. Flösshúzók flopolása

Több változó is befolyásolhatja, hogyan játszunk flösshúzóval a flopon: saját pozíciónk, a játékosok száma, a játék szerkezete (passzív vagy agresszív), nálunk vannak-e a tuti húzólapok vagy sem, honnan jön a flop emelés, és így tovább. A változóktól függően a korrekt stratégia az lehet, ha nagyon agresszív vagy nagyon óvatos játékot játszunk, vagy valahol a kettő között. Szupererős flösshúzók Ha nyitott színsor húzót flopoltunk, leginkább azt szeretnénk, ha minél többet tudnánk licitálni a flopon, mivel kezünk az ellenünk lévő legtöbb kéznél jobb lehet. Bizonyára nekünk lesz a legnagyobb esélyünk megnyerni a kasszát is, függetlenül attól, hány játékos van a partiban. Például, ha kör 7-8 van nálunk és

a flop ♥5 ♥6 ♠J, meg kell próbálnunk minél több pénzt tetetni a kasszába. Bár az egyszerű emelés és visszaemelés nem feltétlenül a legjobb mód erre. Az biztos, hogy minél több pénzt szeretnénk a kasszában látni, de azt is szeretnénk, hogy minél több játékos maradjon a partiban. Ha passzolnak, mindig nyitnunk kell. Ha viszont a licitálás előttünk történik és még van három játékos, aki utánunk következik, dilemmába ütközünk. Emeljünk vagy megadjunk? Ha emelünk, az kiüthet olyan játékosokat, akiket a partiban akarunk tartani. Ebben a helyzetben talán jobb, ha csak megadjuk a tétet, arra ösztönözve a többieket, hogy ők is ugyanezt tegyék. Ha emelnek... remek! Az egy cseppet sem fog ártani a mi kezünknek. Tulajdonképpen, ha egy játékos utánunk emel és mindenki megadja, fontolóra vehetjük a további emelést! Persze a probléma az, hogy minél több játékos van a partiban, annál nagyobb az esély arra, hogy közülük valakinek erősebb flösshúzója van, mint nekünk. Mindegy, hogy sorunk lesz-e vagy megérkezik a kulcsfontosságú kör, amivel a színsorunk kiegészül. Az agresszívan játszott szupererős húzólapok gyakorlatilag költségek nélkül járulhatnak hozzá ellenfelünk megtévesztéséhez. Gyakran előfordul, hogy húzólapunk gyakorlatilag esélyesebb a parti megnyerésére, mint ellenfelünk keze. Tegyük fel, hogy ♥A ♥K van nálunk ♥2 ♥7 ♠10 flopon, ellenfelünknél pedig ♦Q ♠Q van. Annak ellenére, hogy úgy tűnik a Q-Q vezet ezen a ponton, két fölélapunkkal és a flösshúzónkkal valójában nekünk van nagyobb esélyünk a parti megnyerésére! Vagy tegyük fel, hogy azt gondoljuk, ellenfelünknél ász pár van, míg nálunk ♦9 ♦10 a ♦8 ♠10 ♦J flopon. Itt ismét az történik, hogy mindössze egy tízes párunk van, de azokkal a rengeteg javulási lehetőség miatt annyiszor licitálhatunk, amennyit csak az ászok elbírnak. Ebben a helyzetben húsz lap lehet a segítségünkre, és két lehetőségünk (a törn és a river) van arra, hogy egyet megszerezzünk közülük. Ezt nevezem én előnyös helyzetnek! Mi a helyzet egy másik olyan szupererős húzólappal, mint ♠A ♠K, ha a flop ♦A ♠6 ♠10? Itt ismét növeljük tovább a kasszát - ha lehet, a maximális emelésig. Igaz, lehet, hogy ezen a ponton még hátrányban vagyunk, de bármilyen pikk, amely nem eredményez párt az asztalon, kezünket a tuti lappá egészíti. Ha mi következünk, ki kell vezetnünk vagy emelni és visszaemelni, ha van rá lehetőségünk. Néhány esetben jobb, ha csapdát állítunk ezzel a kézzel, de általános szabály, hogy ne késleltessünk! Kevésbé erős flösshúzók

Nézzük, mi történik, ha nem tudunk szupererős flösshúzót flopolni? Valamennyi fenti példa álomkéz. Ilyennel bárki tud játszani. Az igazán jó játékost az különbözteti meg a többiektől, hogy közepes flösshúzóval is tud helyesen játszani határeset helyzetekben. Amikor nincs nálunk a tuti flösshúzó, ki vagyunk téve annak, hogy sok licitet veszítünk. Hogy elkerüljük a hatalmas veszteséget gyenge flösshúzókkal, sokkal óvatosabbnak kell lennünk, mint szupererős hózólapokkal. Ha semmi másunk nincs csak puszta flösshúzónk - vagyis nincs más javulási lehetőségünk - nem akarunk belebonyolódni egy emelésekről szóló háborúba. A lehető legolcsóbban kell megpróbálnunk egy ilyen kezet kiegészíteni, és ha ez megvan, nem tehetünk mást, mint reménykedünk, hogy másnak nincs a mienknél erősebb flösse. Ne feledjük, minél több játékos van a partiban és minél több licitálás történik a flopon, annál valószínűbb, hogy valaki más is a flössre vár. Sokszereplős partikban nagyon fontos, hogy odafigyeljünk a licitálásokra. Fontos, hogy jól értelmezzük az ellenfeleink által adott jeleket, amikor alacsony flösshúzónk van. A flopon történt licitálásokból kiindulva el kell döntenünk, hogy vajon valamelyik ellenfelünknek jobb húzólapja van-e a mienknél vagy sem, és eszerint kell játszanunk. Ahhoz, hogy ezt megtehessük, segít, ha megfigyeljük testbeszédüket és ismerjük a húzólapokkal kapcsolatos tendenciáikat az ilyen helyzetekben. Akkor is óvatosnak kell lennünk, amikor három egyforma szín jön a flopon, mondjuk például három kör. Ebben a helyzetben egy sokszereplős partiban nem szabad folytatnunk a játékot a flop után, ha nincs nálunk a tuti flösshúzó. De még ha nálunk is van a tuti flösshúzó, én nem vagyok annyira odáig ettől a kéztől. Mindezek ellenére, ha a negyedik kor is megérkezik az asztalra, a flöss nyilvánvalóvá válik, tehát nehéz lesz további liciteket kierőszakolni ellenfeleinktől. Nyilvánvaló, hogy ász-magas flösshúzókat nem dobunk be, de nem akarunk túl sok licitet beletenni, hacsak nem flopoltunk mellé egy párt, vagy nem hisszük, hogy ász-magasunk ez esetben a legjobb lap. Minden más flösshúzót el kell dobnunk a flopon, ha sokszereplős a parti. Például ha a flop ♥K♥6♥4, valószínűleg egyetlen zsetonnal sem akarunk többet betenni ♥10♣J kézzel. Persze van egy 10-magas flösshúzónk, de még ha kiegészül is, ne feledjük, hogy a kör ász, dáma vagy bubi mind jobb nálunk.

Ha szerencsénk van és flösst flopolunk, meg akarjuk fizettetni ellenfeleinkkel, hogy megelőzzenek bennünket, de jobb, ha ezt inkább a törnön tesszük meg. Hogyhogy? Nos, tegyük fel, hogy ♥5♥6 van nálunk ♥10♥J♥2 flopon. Bárki, akinél kör ász van, nem megy sehová. Drill vagy két pár sem megy sehová. Ha lazább, alacsonyabb tétes játékban vagyunk, lehet, hogy még egy ♥9♦9-t sem tudunk eldobatni! Azt pedig már meg sem említem, hogy bárki aki nálunk erősebb flösst flopolt, biztosan nem fogja bedobni lapjait agresszív játékunk hatására. Nos, mivel a törnön jött kőr teljesen tönkreteszi a kezünket, miért tegyünk be további téteket a flopon? Várjuk meg inkább, mi alakul a törnön, és aztán váljunk agresszívvá! Ezzel a játékmóddal minimálisat veszítünk, ha kör jön a törnön, és jobban meg tudjuk védeni a kezünket, ha a megfelelő időben emelünk a törnön. Ha történetesen ránk emelnek a törnön, akkor használnunk kell képességünket ellenfelünk kezének megtippeléséhez, hogy rájöjjünk, ellenfelünk csak blöfföl vagy sem. Ha tudjuk, hogy az illető játékosnál a tuti lapnak kell lennie egy ilyen emeléshez, itt az ideje, hogy dobjunk harmadik emelés helyett. De ha egy mániákussal állunk szemben, elfelejthetjük a dobást. Tulajdonképpen még negyedjére is emelhetünk! Persze nem javaslom, hogy ezt túl gyakran játsszuk; a helyzetnek tökéletesnek kell lennie. Általában a mániákus hívásának megadása elfogadható. Játék flösshúzóval rossz pozícióból Közepes flösshúzóval játszani sokkal nehezebb, amikor rossz pozícióban vagyunk. Nézzünk is rögtön egy példát: nagy vakban vagyunk kör 8-9-cel egy sokszereplős partiban, amelyben volt a flop előtt emelés. A flop ♥2♥3♠10. Ebben a helyzetben talán csak passzoljuk az eredeti emelőhöz, különösen, ha korai pozícióból emelt. Ha nyitunk, nagyon jó esély van arra, hogy az eredeti emelő ránk emel, hogy kiüsse az utána következő játékosokat. Ne segítsünk neki! Magunkon segítünk, ha benntartjuk őket! A legrosszabb eset számunkra az, ha licitünk ellenfelünk emelésével párosítva párbaj helyzetet teremt a törnön. Ez nem jó. Tehát most, hogy passzoltunk, az eredeti emelő nyit, mindenki más pedig megadja. Itt az ideje a passz-emelésnek, nem? Rossz döntés. Ha passzemelünk, fennáll a veszélye annak, hogy az eredeti emelő harmadjára is licitál azért, hogy megpróbálja szűkíteni a terepet. Nekünk sok ellenfél kell, tehát passz-emelés nincs és nincs. Játék flösshúzóval pozícióból

A húzólapok mindig nyereségesebbek, ha hátsó pozícióból játszunk. Hátsó pozícióban jobban ellenőrizhetjük, mi történik egy adott utcában. Mivel megvan az esélyünk látni, hogy mit csinálnak előttünk a többiek, jobban fel leszünk vértezve profitunk maximálisra emelése és veszteségünk minimálisra csökkentése érdekében. Ha tuti flösshúzót flopolunk, maximumig emelhetünk a flopon. Mivel agresszívan játszottunk a flopon, van rá esélyünk, hogy ellenfeleink passzolnak a törnön. Persze, ha kiegészül a lapunk, akkor nyissunk, de ha nem, akkor elfogadhatjuk az ingyen lapot. Csak hogy biztos lehessek, hogy értik, miről beszélek, vegyünk egy példát: egy korai pozícióban lévő játékos emel, van közben két megadó és mi is tartjuk a tétet káró A-10-zel osztó pozícióban. A flop ♦2 ♦9 ♥Q. Az eredeti emelő nyit, és az előttünk lévő két játékos megadja. Ebben az esetben emelnünk kell még akkor is, ha megvan annak a veszélye, hogy az eredeti emelő harmadjára is licitál és ezzel a másik két játékost kiüti. Ez nem lenne jó, de nem történik meg túlságosan gyakran ahhoz, hogy közömbösítse az emelés előnyeit. Ha az eredeti emelő visszaérnél, nem nagy tragédia. Ha nem, sikerül több pénzt tetetni a kasszába és esetleg kaphatunk egy ingyen lapot a törnön, ha szükségünk van rá. Játék flösshúzóval, párbaj helyzetben A flösshúzóval történő játékra érvényes sok olyan szabályt, amely sokszereplős partikra vonatkozik, rögtön ki is dobhatunk az ablakon, ha párbajra kerül sor. A párbaj póker olyan, mint a hatalmi harc: mindkét játékos próbálja támadni és erőszakkal lenyomni a másikat. A párbaj pókerben legtöbbször egyik játékos sem flopol semmit. Általában az a játékos kerül ki győztesen, aki megnyeri ezeknek a partiknak a többségét. Noha abban az időben nincs valódi értéke, a flösshúzó flopolásával lehetőségünk nyílik arra, hogy kezdeményezzünk, vagy abban a reményben, hogy félblöffel kihúzzuk addig, amíg ki nem egészül a flössünk, vagy úgy, hogy ellenfelünket bedobásra kényszerítjük. Párbaj helyzetekben passz-emelhetünk rossz pozícióból flösshúzóval. Ez végül is gyakran nagyon jó játék. Persze, bármikor simán nyithatunk is. Ha pozícióban vagyunk, segíthet a parti megnyerésében, ha ráemelünk ellenfelünkre a flopon vagy a törnön, függetlenül attól, hogy kiegészül-e a flössünk vagy sem. Hogy miként játsszunk párbaj helyzetben flösshúzóval, néhány kulcsfontosságú tényezőtől függ: saját pozíciónktól, attól, hogy mi történt a flop előtt, ellenfelünk licitálási szokásaitól, az asztalnál rólunk kialakult képtől és az

ellenfelünkkel kapcsolatos személyes múltunktól.

Sorhúzók flopolása

Három különböző sorhúzót érintünk ebben a fejezetben: nyitott sorhúzók, kettős hasas-pasas sorhúzók és haslövések. A nyitott sorhúzó körülbelül így néz ki: 910-ünk van, és a flop 7-8-2. Ebben az esetben nyolc lap van, amellyel sorunk lehet (négy hatos és négy bubi). Aztán van a kettős hasas-pasas: tegyük fel, hogy 7-8-unk van, és a flop 4-6-10. Ötössel és kilencessel lehet sorunk, amiben ugyanannyi javulási lehetőség van, mint a nyitott sorhúzóban, vagyis nyolc. Ez az esély pontosan ugyanolyan lenne, mint a nyitott sorhúzó, azzal a különbséggel, hogy ezek a kettős hasas pasas sorhúzók valamivel többet hozhatnak a konyhára, mivel ennek a kéznek a kiegészülése nem annyira nyilvánvaló. Végül itt van nekünk a haslövés: 9-10-ünk van, a flop pedig Q-8-2. Ebben az esetben csak bubival lehet sorunk. A nyitott sorhúzóban nyolc javulási lehetőségünk van, míg ebben a haslövésben csak négy. Játék nyitott és kettős hasas-pasas húzókkal Ezeket a húzókat a flösshúzóhoz hasonlóan játszhatjuk a flopon, még akkor is, ha flösshúzó esetében kilenc javulási lehetőségünk van, ezekben pedig csak nyolc. Vannak további hátulütők, amelyek befolyásolhatják a sorhúzót, de nem befolyásolják a flösshúzót. Ha flösshúzó is van a flopon, előfordulhat, hogy ugyanazokra a lapokra van szükségünk, amelyek ellenfelünk flössét is kiegészítik. Például nálunk 9-10 van, ellenfelünknél kor A-3. A flop ♣A ♥7 ♥8. Ebben az esetben nyolc lap egészítheti ki a sorunkat, de vegyük észre, hogy ha ♥6 vagy ♥J érkezik, mindenképpen veszítünk, és csak hat valódi javulási lehetőségünk marad. Még ha tuti sorunk lesz is a törnön, lapjainkat bármelyik kilenc maradék kor veszélyezteti a riveren. Van néhány rejtett előnye is a nyitott sorhúzónak. Amikor a harmadik flöss lap az asztalra kerül, beindítja a vészcsengőt ellenfeleink fejében, tudván azt, hogy bármelyik két körrel flöss alakulhat ki. Ha erős párjuk, két párjuk vagy drilljük van, a harmadik flöss lap miatt lefékezhetnek. A sorhúzók nem ennyire egyértelműek. Amikor kiegészülnek, valószínűleg sokan elkezdenek licitálni azok közül, akiknél fölépár, két pár vagy drill van. Ha

10-9-6-ot flopolunk 7-8 kézhez, a 10-10-zel rendelkező ellenfél háborúzni kezd velünk. Pontosan 7-8-ra van szükségünk ahhoz, hogy megverjük, ami az asztalon lévő flössesélynél nem így van. Ha az asztalon kor 10-7-2 van, ugyanez a játékos tízes drillel talán egy picit óvatosabb, mert tudja, hogy bármelyik kéz, amelyben két kör van, legyőzte. Félblöffölés sorhúzóval Ismét hadd mondjam el, hogy ha akkor nyitunk, amikor két kör van a flopban, ellenfelünk gondolhatja azt, hogy flösshúzónk van. Persze amikor sorhúzóra licitálunk a flopon, ez nem ennyire egyértelmű. Ez tulajdonképpen több félblöffölési lehetőséget ad nekünk, mint amikor flösshúzóval licitálunk. Nézzük ennek a helyzetnek egy olyan példáját, amikor úgy döntünk, hogy sorhúzóval félblöffölünk. Nagy vakon 6-7 van nálunk. Egy korai pozícióban lévő játékos emel, mi megadjuk. A partiban hatan vagyunk, és tudjuk, hogy ellenfelünk bármely 10-nél magasabb két lappal, a legtöbb ász-magas kézzel és bármilyen párral emel. (Később a kevesebb szereplős szekcióban megtanuljuk, miért nem rossz stratégia ez.) A flop szivárvány, azaz különböző színű 4-5-9, amivel nyitott sorhúzónk van. Ez a flop nagyszerű lehetőséget ad nekünk a parti megnyerésére, függetlenül attól, hogy kialakul-e kész kezünk vagy sem. Többféleképpen is játszhatjuk: kivezetés, passz-emelés vagy passz-megadás. Nézzük meg mindegyik opciót: Kivezetés. Ez a játék elfogadható, de semmi különleges nincs benne. Kivezetéssel összegyűjthetünk némi információt ellenfelünk lapjairól. Ha dob, az számunkra remek eredmény! Ha a megadás mellett dönt, nem valószínű - de nem lehetetlen -, hogy kilences párja vagy annál jobb lapja van. Általában megpróbál párt csinálni a törnön K-J-hoz hasonló lappal. Ha tartja a tétet, általában nyithatunk a törnön, függetlenül attól, hogy mi a törn lap. Ha ránk emel a törnön, amikor nem egészült ki a kezünk, akkor ideje sort csinálnunk a riveren! Ha ránk emel a flopon, valószínűleg erősebb nálunk: végülis 7-magas lapunk van! Igaz, hogy A-K kombinációjával esetleg ingyen lapot akar, de amíg a törn nem ász vagy király, a legvalószínűbb, hogy mi kapjuk az ingyen lapot. Passz-emelés. Ez még erősebb játék lehet. Mivel ellenfelünk emeléssel szállt be, általában folytatja a kezdeményezést, és nyit a flopon. Ha passz-emelünk rá, tudatjuk vele, hogy jó lapunk van és hogy harcba szállunk a kasszáért. Ha A-Jhez hasonló lapja van, valószínűleg egy lapot még megnéz, de ha a törnön sem

érkezik párja, elképzelhető, hogy még ott tudunk nyerni egy licittel. Tulajdonképpen ellenfelünktől és a rólunk kialakult benyomásaitól függően elképzelhető, hogy megverhetjük 6-7 lapjainkkal! Az most nagyszerű eredmény lenne! Passzolás és megadás. Ha ezt a lehetőséget választjuk, minden esélyt feladunk arra, hogy javulás nélkül megnyerjük a partit. Teljesen kicsúszik a kezünk közül a kezdeményezés. Az is előfordulhat, hogy hagyjuk, hogy ellenfelünk vigye el a teljes kasszát J-10 magassal. Persze, ha valamilyen oknál fogva úgy gondoljuk, hogy semmi esélyünk arra, hogy kijátsszuk ellenfelünket, a passzolás és megadás lehet a legjobb választás. Lyukas sorhúzók A lyukas sorhúzónak igazán kevés az esélye. Egyetlen további kártyával mindössze 10,5:1 az esélyünk arra, hogy sorunk legyen. Ha a haslövéssel a megadás mellett döntünk, győződjünk meg arról, hogy a kasszában elég sok pénz van, és hogy mindegyik sor lapunk nyerni fog. Ha két kor és két pikk van az asztalon egy ötszereplős partiban, lehet, hogy csak két javulási lehetőségünk van a parti megnyerésére, mivel a másik két sor lap elképzelhető, hogy valaki másnak a flössét is kiegészíti. Ez esetben csupán 22:1 az esélyünk a parti megnyerésére! Mivel a törn után már csak egy lap érkezik, ezért ekkor ritkán számít helyes döntésnek tartani a tétet egy puszta lyukas sorhúzóval, kivéve, ha vannak további javulási lehetőségeink, például pár vagy fölélapok. Mivel a licit nagysága a tömig nem duplázódik meg, gyakran az a helyes, ha tartjuk a tétet a flopon. Nézzünk egy tipikus példát: 10/20 dolláros játékban mi vagyunk a nagy vakon treff 9-10-zel. A kis vak dob, mi megadjuk az emelést az így négyszereplőssé vált partiban. A flop ♠Q ♦3 ♥8. Passzolunk, az első játékos licitál, egy másik pedig megadja. A kasszában 105 dollár van, és 10 dollárt kell megadnunk. 10,75:1 az esélye annak, hogy a törnön sorunk lesz. Tartsuk a tétet? Figyelembe véve a pontos árat, amit jelen pillanatban kapunk, a válasz az lenne, hogy ne. Tehát akkor dobunk, ugye? Rossz válasz. Három változóval is számolnunk kell: előrevetített esély, annak a lehetősége, hogy egy áráért két kártyát láthatunk és további javulási lehetőségek - amiből még több is lehet annál, mint amennyire elsőre gondolnánk.

Ebben a helyzetben az előrevetített esélyünk több, mint elég a megadáshoz. Máris 10,5:l-et kapunk, miközben 10,75:1 eséllyel nyerünk. Ha csak egyetlen licittel többet ki tudunk csalni ellenfeleinktől a törnön vagy a riveren, máris megkapjuk a megfelelő árat. Ezen kívül a flop előtti emelő ugyan nyitott a flopon, de ki mondja, hogy nem kaphatunk ingyen lapot a törnön? Sőt, van egy halvány esély arra, hogy ha kilences vagy tízes párunk lesz, akkor is nyerhetünk. Elképzelhető, hogy az első emelőnél A-K van, aki megadta, annál pedig A-8. Gondoljuk meg, mi történhet, ha ellenfelünk drillt flopolt, nekünk pedig sorunk lesz a törnön. Van rá esély, hogy legalább még négy nagy tétet nyerünk a törnön és a riveren, feltéve, hogy az asztal nem párodosik a riveren. Bármikor, amikor kiegészül a lyukas sorunk, jól álcázott kezünk van. Ellenfeleink nehezen hiszik majd el, hogy ilyen húzólapunk volt, ezért gyakran több tétet veszítenek, mint kellene. Tegyük fel, hogy többszereplős partiban vagyunk kör 6-4-gyel a nagy vakban. A flop ♥K ♥7 ♠3 és a kassza mérete helyessé teszi a tét tartását. Most lejön az 5-ös. Bingó! Ha valamelyik ellenfelünknél A-A vagy A-K, két pár vagy drill van, sok licitet kell tudnunk itt megnyerni. Ne feledjük, hogy az előrevetített esélyben rejlik számunkra az érték. Kész erős lap flopolása

A kész lap egy olyan ötlapos kéz, mint például sor, flöss, full vagy annál jobb. Vannak esetek, amikor kész lappal késleltetünk, és vannak olyanok, amikor a maximumig való emelés a megfelelő. Ebben a részben remélem segíthetek jobb döntéseket hozni azokban az esetekben, amikor kész kezet flopolunk. Full flopolása Amikor fullt flopolunk, a célunk egyszerűen az, hogy minél több pénzt hozzunk a kasszába. Hogy ezt hogyan érjük el, az több tényezőtől is függ. Vegyünk egy példát: a kezünkben két király van, a flop K-8-8. Milyen szép! Tehát el kell döntenünk, hogy gyorsan játsszunk vagy hagyjuk, hogy a kis eséllyel kiegészülő húzólapok olcsón bent maradjanak. Döntésünknek azon kell alapulnia, mit gondolunk, ellenfelünknél milyen lap lehet. Ha úgy gondoljuk, hogy egyik ellenfelünk három nyolcast flopolt, gyorsan kell játszanunk. Ellenfelünk remélhetőleg azt gondolja, hogy nálunk A-A vagy A-K van és tovább emel. Tehát hogyan fogjuk kitalálni, hogy ellenfeleink közül van-e valakinél nyolcas?

Nos, ez több olyan részinformációból kiderülhet, amelyeket a flop előtt és a flopon szereztünk. Tegyük fel, hogy nyitunk és valaki ránk emel ezen a flopon, miközben tudjuk, hogy nem lehetséges flösshúzó. Aztán a nagy vak úgy határoz, hogy kapásból megad két tétet. Van rá esély, hogy három nyolcast flopolt. Mi más lehetne nála? Hacsak nem nagyon rossz játékos, a kezében van legalább egy király, de valószínűbb, hogy három nyolcasa van. Az is lehet, hogy pókert flopolt, de az nagyon ritkán fordul elő. Ha a flopon flösshúzó is van, akkor butaság lenne késleltetni. Ellenfelünk a flösshúzóval nem fog egyébként sem dobni, tehát ennyi erővel nyugodtan megfizettetjük vele, hogy vesztes lapra vár! Végül is ha nem érkezik meg a flösse, úgy sem nyerhetünk tőle semmit a riveren. Tegyük be ezeket a téteket a flopon; ellenfelünk nem gondolja, hogy fullunk lenne. Ha tudjuk, hogy a flösshúzóval játszó ellenfelünk különösen konzervatív és az asztalon lévő pár miatt nem fog flössre várni, akkor ne vaduljunk be túlságosan a flopon! Ő vesztes lapra vár, és ezt mindig segíteni szeretnénk! Full flopolása, párbaj. Párbajban több mint valószínű, hogy ellenfelünk semmit nem flopolt a K-8-8 flopon. Hacsak nincs nála nyolcas, A-A, A-K vagy flösshúzó, nehéz lesz akciódús játékot létrehozni. A legjobb, amit tehetünk itt, hogy egy kicsit késleltetünk. Tegyük fel, hogy pozícióban vagyunk ellenfelünkkel szemben, és ő úgy dönt, hogy nyit. Ez egy trükkös helyzet, mert nem akarjuk eltántorítani. Ha itt emelünk, lehet, hogy eldobja a lapjait. Ha tartjuk a tétet, lehet, hogy passzol, majd dob a törnön. Csak arra kell figyelnünk, hogy fenntartsuk ellenfelünk érdeklődését a kassza iránt. Remélhetőleg drillt, vagy flöss-esélyt flopolt, vagy pedig A-A vagy A-K van nála. Ha nem, akkor remélhetőleg egy kisebb fullt csinál a törnön. Az is lehet hogy 9-9 van nála. Milyen szuper lenne, ha a törnön kilences jönne! Itt megint oda kell figyelnünk azokra az információkra, amelyeket a flop előtt kaptunk. Emelt az ellenfelünk, amikor beszállt? Korai pozícióban volt? Ha igen, akkor kicsi az esélye annak, hogy három nyolcast flopolt, de A-K, A-A vagy egy másik pár nagyon valószínű. Ezek ellen a kezek ellen általában jó ötlet a maximumig emelni, mert biztos, hogy akciódús játék következik. Ha ellenfelünk hátsó pozícióból adta meg a tétet, most abban reménykedünk, hogy három nyolcast vagy flösshúzót flopolt. Az esetek nagy részében azonban ellenfelünk semmit sem talál ezen a flopon. Nem valószínű, hogy nála van az utolsó király, és az sem valószínű, hogy nyolcasa van. Ebben a

helyzetben jól jöhet a késleltetés és a remény, hogy ellenfelünknek húzólapja alakul ki a tömre. Ezt csak akkor tudjuk megtenni, ha úgy érezzük, hogy a passzolással a flopon nem áruljuk el kezünket. Minél keményebb az ellenfelünk, annál ritkábban fogja őt passzolásunk a flopon csapdába csalni. Ahhoz, hogy egy kemény játékost itt csapdába csaljunk, játsszunk egyértelműen és licitáljunk a flopon! Flöss flopolása Egy kicsit már érintettük ezt a témát, amikor azt vitattuk meg, hogyan játsszunk flösshúzóval a flopon. Abban a részben arról beszéltünk, hogy egy alacsony flösst óvatosan játsszunk meg a flopon, és csak a törnön váljunk agresszívvá. Érdekes módon, talán hasonlóan érdemes játszani tuti flössünkkel is: várni a tömig, mielőtt igazán akcióba lendülnénk. Persze mindez a flop jellegétől függ. Ha ♥A ♥8 van nálunk ♥K ♥7 ♥2 flopon, az egyetlen igazi húzólap a tuti flössé lenne - de az nálunk van. Valószínűleg több lesz a licitálás, ha a flop ♥10 ♥J ♥7. Több ellenfelünknek lesz ezen a flopon párja, két párja, sora, sőt sorhúzója. Ha ellenfelünknél ♥K ♣J van, lehet, hogy úgy dönt, hogy nagyon gyorsan játszik a flopon. Az első flop esetében azt akarjuk, hogy mindenki, aki érdeklődést mutat a kassza iránt, maradjon bent, tehát ne drágítsuk ezt meg nekik! De a második flopon már megengedhetjük magunknak, hogy tovább emeljünk, mert sokkal nagyobb a valószínűsége annak, hogy ellenfeleink amúgy is partiban maradnak. Sor flopolása Amikor sort flopolunk, meg kell fontolnunk az ezzel járó kockázatokat. Például mondjuk, ha sort flopoltunk, de az asztalon két flöss lap van, vagy a sor alsó végét flopoltuk, és így tovább. Amikor a sor alsó végét flopoljuk, fontos, hogy próbáljuk meg kiütni az erősebb sorhúzókat vagy legalább hagyjuk őket a maximumot fizetni, ha a tét megadása mellett döntenek. Vagy ha úgy gondoljuk, hogy ellenfelünknek flösshúzója van, bármilyen sort gyorsan kell játszanunk a flopon. Elsősorban nem azért játsszunk gyorsan a flopon, hogy kiűzzük a partiból a flösshúzót, hanem inkább azért, hogy favoritként minél több pénzt tetessünk a kasszába. Emiatt én ritkán késleltetek a sorommal a flopon. Túl sok olyan lap van a törnön, amely veszélyeztetheti a kezünket. Az asztalra érkező pár, egy flöss lap, de még

egy magasabb sor lap is vesztest csinálhat a tuti lapunkból. Persze párbajban lehet, hogy a késleltetést választom a sorral a flopon, abban a reményben, hogy két tétet is nyerhetek a törnön. Tegyük fel, hogy a flop 6-7-8, miközben 9-10 a rejtett lapunk. Ez egy remek helyzet, de egy kilences vagy tízes veszélybe sodorhatja kezünket. A kilences kiegészíti a J-10 sort, a tízes pedig a J-9 sort. Legyünk agresszívak a flopon, de ha veszélyes lap érkezik a törnön, ne licitáljunk fölöslegesen. Nem mondom, hogy dobjuk be lapjainkat, de ha valaki emel a 6-7-8-9 asztalon, nem mindig kell ráemelnünk. Van rá esély, hogy ellenfelünknek ugyancsak 10-magas sora van, de annál rosszabb is lehet a helyzet számunkra. Lehet, hogy J-10 van nála, sőt, tízes flösshúzóval, amivel ő kockázat nélkül emelhet tovább. Vagy ha Q-10 van nála és a riveren bubi jön, akkor szintén kockázatmentes javulási lehetőséget kapott. Most pedig egy utolsó példa arra, mikor kell a sort gyorsan játszani a flopon: Q-J kombinációnk van, és a flop 8-9-10. Ez az a flop, ami sok embernek jó. Persze egyik ellenfelünknek sem lehet jobb lapja, mint nekünk, de ez nem akadályozza meg őket abban, hogy sokat licitáljanak. Óriási kasszát nyerhetünk, ha a törnön és a riveren minden jól megy. Ha a következő kezek vannak ellenünk, tonnányi licitet nyerhetünk, ha rajta tartjuk a lábunkat a gázpedálon és nyomjuk: 6-7, 1010, 9-9, 8-8, J-J, Q-Q, K-K, A-A, 10-J, 10-Q, K-Q, K-J, A-J, 9-10,9-8,10-8 és ehhez hasonló lapok. Az említett 16 kéz közül a legtöbb átlagos játékos kezében lesz - és még nem is számoltuk azokat a kezeket, amelyekkel ellenfelünk flösshúzót flopol. Amikor nagyágyút flopolunk az általam akciódúsnak nevezett asztalon, az gyakran nagy hozammal jár. Persze néha túlhúzzák ezeket a kezeinket, de hosszú távon jó szolgálatot teszünk magunknak, ha a lehető legtöbbet licitálunk a flopon. JÁTÉK A TÖRNÖN A törn talán a legveszélyesebb utca. Itt van szükség a legtöbb pókerképességünkre ahhoz, hogy meghozzuk a helyes döntést. Ahogy Daniel Negreanu írta a Kártyajátékos (Card Player) című magazinnak írt egyik cikkében: „A tömre elegendő információval kell rendelkeznünk ellenfeleink lapjairól, hogy valamelyest szűkíthessük lehetséges laptartományukat. Miután végiggondoljuk a flop előtti és a flop licitálást, és figyelembe vesszük az asztal szerkezetét, a törn az az utca, ahol meg kell hoznunk a kulcsfontosságú döntést arról, hogy ellenfeleinknél milyen lap van". És erre nagyon jó okunk van, hiszen a tétek most duplázódnak.

Mikor tartsuk a tétet?

Sok esetben a tét megadása a törnön a lehető legjobb döntés. Vizsgáljunk meg négy különböző helyzetet. I. Blöffölő ellen 'Normális esetben, amikor úgy érezzük, hogy jó esély van arra, hogy a legjobb lap nálunk van a törnön, akkor a lehető legtöbb tétet kell beraknunk. Viszont egy megrögzött blöffölő elleni emeléseink elijeszthetik őt, ami egy tétbe kerülhet a riveren. Tegyük fel, hogy A-10-zel emelünk és csupán Blöff úr és a nagy vak tartja a tétet. A flop ♠A ♦9 ♠4, Blöff úr nyit és mi úgy döntünk, hogy megadjuk. A törn ♥7 lesz és Blöff úr megint kilicitál. Van rá esély, hogy ász párunk 10-es segéddel a legjobb kéz. Persze az is lehet, hogy Blöff úr valami erős kézzel ébredt fel és legyőz bennünket. Ettől függetlenül meggyőződésünk, hogy mienk a legjobb kéz, de tudjuk, hogy Blöff úr dob, ha mi emelünk. Mivel nincs jelen túl sok húzólap, miért ne tarthatnánk simán a tétet a törnön és remélhetnénk, hogy Blöff úr még egy licitet elherdál a riveren tett kétségbeesett támadással? Ez kétféleképpen is segíthet nekünk: (1) Csak a minimumot veszítjük, amikor legyőz bennünket. (1) Nyerünk egy extra tétet, amikor megpróbálja elvinni a kasszát a riveren. Ebben az esetben fennáll annak a veszélye, hogy esetleg ingyen lapot adunk ellenfelünknek, hogy legyőzzön bennünket a végén, de mivel ezzel az asztallal erre kevés az esély, a tét megadása hozza ki a partiból a legtöbbet. 2. Amikor rossz pozícióban vagyunk közepes kézzel Ebben a példában 9-9-cel emelünk hátsó pozícióból. Az osztó ránk emel, tehát párbajozunk a flopon. A flop ♥Q ♣7 ♥2. Passzolunk, ellenfelünk pedig nyit a flopon. A passz-emelés egy lehetőség itt, de ennek a példának a kedvéért tételezzük fel, hogy passzoltunk és csak megadtuk a nyitást. A törnön most a ♣5 jön. Ez komoly fejtörést okoz. Mivel hátsó pozícióból emeltünk és az osztó volt az, aki ránk emelt, elképzelhető, hogy azon sokfajta kéz egyike van nála, amely megver minket, de persze lehet nála olyan is, amelyik nem. Tételezzük fel, hogy az osztó olyan típusú játékos, aki bármilyen párral, bármilyen egyszínű ásszal, bármilyen két

figurás kártyával és bármilyen A-8 vagy annál jobb lappal ránk emel. Ugyancsak bedob egy-egy emelést játéka válozatossá tételére, egyszínű 8-9-cel, de akár egyszínű 5-6-tal is. Ha tudjuk, hogy ellenfelünk mindezekkel a kezekkel ránk emelhetett, akkor a lapjaink egyszerűen túl jók ahhoz, hogy bedobjuk őket. Ugyanakkor nem igazán akarunk elveszíteni egyetlen fölösleges extra tétet sem. Ebben a helyzetben jobb, ha olyan olcsón megpróbálunk eljutni a riverig, amennyire csak lehet. Nem akarunk beindulni és sok licitet betenni. Ne feledjük, hogy rossz pozícióban vagyunk és még a végén eldobathatják velünk az erősebb kezet. Mi van akkor, ha ellenfelünknél kör A-K van és úgy dönt, hogy egy félblöffel ránk emel? Nos, nem igazán indokolt három tétet elveszíteni a törnön és még egyet a riveren, amikor valószínűleg hasztalanul várakozunk két javulási lehetőségre! Játsszunk óvatosan ezzel a kézzel! Nyerjünk kisebb kasszákat, és kerüljük a nagyobbakat. Áldozzunk fel némi potenciális értéket és inkább az óvatosságot tartsuk szem előtt; ha így teszünk, nem fognak bennünket kiemelni a partiból. 3. Kerüljük a költséges, trükkös játékot Végig a fejezet folyamán észrevehető, hogy az egyértelmű játék igéjét hirdetem. Miért játsszunk esetleg jól működő trükkös játékot, amikor az egyértelmű játék ugyanolyan jól működik? De hogy pontos legyek, csak ritkán érdemes azzal próbálkozni, hogy húzólappal emelünk a törnön, azt remélve, hogy ellenfelünket a legerősebb kéz bedobására kényszeríthetjük. A legjobban ez félénk, óvatos játékosok ellen működik, de még ők sem dobnak, ha legmagasabb párjuk vagy annál jobb lapjuk van. Helyette tartják a tétet a törnön és aztán a riveren ismét. Hiszen a törn emeléssel olyan naggyá tettük a kasszát, hogy ellenfelünk szinte rákényszerül a megadásra. Évekkel ezelőtt talán gyakrabban használhattuk volna ezt a trükköt, de manapság sok játékos átlát rajta. Tehát egy húzólap jelenlétében valószínűleg tartják a tétet abban a reményben, hogy csak trükközünk. Ne blöfföljünk - licitáljunk értékért! A limit hold'em erről szól. 4. Amikor sokszereplős partiban húzólapunk van Amikor húzólapunk van, semmiképpen sem szeretnénk szűkíteni a terepet. Minél több játékos van a partiban, annál jobb. Egyszerűen rossz játék, ha megpróbálunk azért emelni, mert van egy nagyon kis esély rá, hogy mindenkit kiblöffölhetünk. Közel sem fog olyan gyakran működni, hogy hasznot is hozzon.

Mikor emeljünk? Határeset helyzetekben a törnön emelni drága játék lehet, de magasabb téten gyakrabban kell ilyet csinálnunk. Mielőtt emelésünkkel vihart kavarnánk, vegyük fontolóra a következő négy helyzetet, ahol ez a játék a leghatékonyabb. I. Maximáljuk nyereségünket Csak akkor játsszunk így, ha úgy érezzük, nálunk van a legerősebb kéz. Nem az a célunk, hogy kiűzzük ellenfelünket a partiból, noha az nem mindig rossz dolog; inkább egyszerűen csak megpróbáljuk kihozni a maximális értéket a lapjainkból. Nézzünk egy példát:

Középső pozícióban K-K-val emelünk és csak a nagy vak adja meg. A ♠J ♣7 ♦3 flopon a nagy vak passz-emel ránk. A flopon való visszaemelés nem lenne rossz játék, de mi történik, ha csak tartjuk a tétet? Ha egyszerűen csak tartjuk a tétet a flopon, azzal ellenfelünket arra csábítjuk, hogy nyisson a törnön, hacsak nem érkezik ijesztő lap. Amikor nyit a törnön, akkor foghatjuk és ráemelhetünk. Ezt játékunk változatossá tételének tekinthetjük. De csak viszonylag biztonságos flopon alkalmazzuk! Ha flösshúzó vagy sorhúzó van jelen, túl sok potenciális ijesztő lap van kint, amelyek miatt ellenfelünk passzolhat a törnön, és ez nekünk tétek elvesztésébe kerülhet. Például egy ♥9 ♥10 ♠5 flopon bármelyik kör vagy bármelyik fölélap elijesztheti ellenfelünket, aki ezek után passzolhat. Tehát egy veszélyes flopon jobban tesszük, ha gyorsan kijátszunk K-K-val. 2. Félblöffölés ijesztő kártya érkezésekor Korábban azt tanácsoltam, hogy kerüljük el a trükkös játékot abban az esetben, ha az egyértelmű játék is működik. Ez még mindig áll, de vannak bizonyos helyzetek, amikor egy jól időzített trükkös játék kis rizikóval megnyeri nekünk az egész kasszát. Gondoljunk bele a következő helyzetbe: ♥J ♥10-ünk van korai pozícióban. Noha a legtöbb esetben csak tartanánk a tétet, ezúttal egy kicsit variáljuk játékunkat, emelünk, és csak a nagy vak tartja a tétet.

A flop ♥7 ♥9 ♣2. A nagy vak passz-emel ránk a flopon, és mi úgy döntünk, hogy csak tartjuk a tétet. A torn lap most ♠K, és ellenfelünk nyit. Ha úgy gondoljuk, hogy ellenfelünk nem tud megverni egy király párt, ez egy jó pillanat lehet megpróbálni elvenni tőle a kasszát. Mivel korai pozícióból emeltünk, könnyen tehetünk úgy, mintha A-K lenne nálunk. Pontosan ugyanúgy játsszuk ♥J ♥10 kombinációnkat, mintha A-K-val játszanánk, és ha ellenfelünk azt hiszi, hogy A-K van nálunk, úgy dönthet, hogy kilences párját bedobja. Ha mégsem, akkor így jártunk. Egyébként is tartottuk volna a tétet a tömön, tehát így csak egyetlen extra licitbe kerül. Ha valóban kilences párja van, akkor nekünk akár 21 javulási lehetőségünk is van, köztük egy nyolcas vagy dáma a sorhoz, bármelyik kör és esetleg egy bubi vagy egy tízes! Egy fontos dolgot végig kell gondolnunk, amikor ezt a játékot választjuk: mit csináljunk a riveren, ha ellenfelünk megadta a törnön az emelésünket, számunkra pedig nem érkezik segítség? Nem egyértelmű, hogy licitálnunk kell. Hacsak nincs okunk azt hinni, hogy ellenfelünknek is húzólapja van, azt javaslom, adjuk fel ezen a ponton. Ha párral tartotta a tétet a tömön, a riveren is tartani fogja. Ez ilyen egyszerű. Persze még mindig van arra esély, hogy megnyerhetjük a partit bubi-magassal terítéskor. Gondoljuk meg: ha ellenfelünknek is húzólapja van, lehet, hogy 8-10, 6-8 vagy két alacsony kor van nála. Ha ezek közül valamelyik van nála, mi nyerjük a partit a tömön emelésünk miatt. 3. Egy lehetséges blöffölő elszigetelése Ezt a haladóknak való játékot kizárólag sokszereplős partikban válasszuk, és azt javaslom, csak akkor alkalmazzuk, ha nagyon pontosan érezzük, mi történik. Ahhoz, hogy ez a játék működjön, pontosan meg kell tudnunk tippelni a tömön nyitó játékos lapjait. Tudnunk kell, hogy nagyon agresszív játékos, és azt is feltételeznünk kell, hogy vagy blöfföl vagy egyszerűen húzólappal licitál. Vegyünk egy példát, hogy tisztábban lássuk a helyzetet! Középső pozícióból emelünk pikk A-7-tel, és az osztó megadja, majd a nagy vak is.

A flop ♣10 ♥7 ♣3. A nagy vak passzol, mi nyitunk, az osztó pedig emel. Aztán a nagy vak megadja és mi is. Ezen a ponton úgy gondoljuk, hogy az osztónál tízes pár van, a nagy vaknál pedig valamilyen húzólap. A törn a ♥Q lesz. A nagy vak a semmiből előkerülve nyit. Még mindig úgy gondoljuk, hogy húzólapja van, talán most sorhúzója és flösshúzója is. Persze tudjuk, hogy az utánunk következő játékosnak nálunk erősebb lapja van. Mit szólnánk egy emeléshez? Ha itt emelünk, az osztó nagyon nehezen tudna két tétet tartani. Tehát emelésünk a következőket eredményezné: (1) Kiütné a legerősebb kezet. (2) Maximális értéket hozna ki a lapjainkból. Ismét hadd mondjam el, hogy ez magas szintű játék, és erősen támaszkodik arra, hogy megtippeljük ellenfeleink lapjait. Alkalmazzuk óvatosan! 4. Amikor egyébként is tartanánk a tétet A törnön gyakran találjuk magunkat határeset helyzetekben, ahol azt gondoljuk, hogy nálunk van a legerősebb kéz és elhatározzuk, hogy végig tartjuk a tétet. Nos, ahelyett, hogy egyszerűen tartsuk a tétet a törnön és a riveren, sokszor jóval kifizetődőbb, ha mindkét tétet a törnön tesszük be. Nézzünk egy példát! Hátsó pozícióból emelünk treff A-7-tel, és csak a nagy vak adja meg.

A flop ♣K ♥7 ♥3, ellenfelünk passz emel ránk, és mi megadjuk. A törnön a ♦9 jön. 8 és fél kis téttel a kasszában úgy érezzük, hogy ez elég jó ár ahhoz, hogy tartsuk a tétet - különösen, ha figyelembe vesszük hogy még lehetnek javulási lehetőségeink és hogy párunk talán a legerősebb kéz. Tehát most úgy döntünk,

hogy tartjuk a tétet a törnön és aztán a riveren már rákényszerülünk, hogy szintén tartsuk a tétet, függetlenül attól, hogy javultunk-e vagy sem. Íme egy ötlet: emeljünk! Ennek eredményeként sok jó dolog történhet. Az egyik, hogy rávehetjük ellenfelünket, hogy bedobja a legerősebb kezet. Mit csinálna ellenfelünk például ha 8-8 vagy inkább K-2 lenne nála? Ellenfele válogatja, de lehet, hogy legmagasabb párját is eldobná itt. A legjobban azt szeretem ebben a játékban, hogy általában nem kerül extra tétbe, de ha javulunk, nyerhetünk vele egy extra tétet. Hacsak nem kapunk el egy ászt vagy egy hetest, csak passzoljunk és reménykedjünk, hogy elég lesz! Ha javulunk, lehetőségünk nyílik arra, hogy értékért licitáljunk a riveren. Van ennek a játéknak hátulőtője is azért, és az akkor következik be, amikor ellenfelünk ránk emel a törnön. Ha ellenfelünk ránk emel, valószínűleg nagyon erős lapja van. Biztonsággal feltételezhetjük, hogy párunk nem elég erős és bedobhatjuk lapjainkat. Ezzel elveszítjük a lehetőségét annak, hogy túlhúzzuk ellenfelünket. Mikor dobjunk?

Néha a törn lap olyan rossz a kezünkre nézve, hogy dobnunk kell. Máskor, ha már elegendő információt szedtünk össze a törn előtt, biztonsággal gondolhatjuk azt, hogy ellenfelünknek a mienknél jobb lapja van. I. Húzólapok Ez kasszaesély kérdése. Amikor a kassza nem kínál megfelelő ellenértéket a nyitás tartásához, dobnunk kell. Íme egy példa: 6-7-tel a nagy vakban egy háromszereplős, emelés nélküli partiban találjuk magunkat.

A flop 5-8-K, és mindenki passzol. A törnön dáma jön. Megint passzolunk, de ez

alkalommal az első játékos nyit, a második pedig emel. Mit teszünk? A válasz egy egyszerű számítás eredménye. 38 lap rossz nekünk, 8 pedig jó, tehát annak az esélye, hogy sorunk lesz, 4,75:1. Mindössze annyit kell kiszámolnunk, hogy a kassza ad-e nagyjából 5:1 esélyt. Egy 10/20 dolláros játékban már 90 dollár lenne a kasszában, a tétet megadni pedig 40 dollárba kerül. Az első játékos valószínűleg szintén megadja, tehát legyen 110 dollár a 40-hez. Tételezzük fel, hogy valahogy nyerünk egy további licitet a riveren, amivel a kassza 170 dollár lesz. Még azután is csak 4,25:1 lesz a fizetségünk. Más szóval itt dobnunk kell. 2. Amikor gyakorlatilag hasztalanul várakozunk Az ilyen helyzeteket könnyebb felismerni többszereplős partikban. Minél több játékos van a partiban, annál valószínűbb, hogy a törn kártya segített valakinek. Például ha legmagasabb párt flopoltunk egy többszereplős partiban, de a törnön megérkezett a harmadik flöss lap, komolyan meg kell fontolnunk a dobást. A dobás attól függ, hogy mit gondolunk az adott helyzetről és arról, hogy mi lehet ellenfeleinknél. Ha vad játékossal állunk szemben, ne hamarkodjuk el, hogy kész kezet feltételezünk nála. Ugyanakkor egy konzervatív, ABC-típusú játékos ellen a legtöbb helyzetben könnyű lesz dobni. Vannak olyan helyzetek, amikor akár flösshúzót is flopolunk, de elengedjük a törnön. Mondjuk például kör 5-6 van nálunk és egy többszereplős partiban találjuk magunkat, amelybe már több tét bekerült. A flop ♥K ♥J ♠4, amit a ♦9 követ a törnön. Ha négy játékos van a partiban, nagyon jó esély van arra, hogy valakinek erősebb flösshúzója van a mienknél, amivel hiába várakozunk. Tehát még ha a kassza kínálja is a megfelelő értéket a további játékhoz a flösshúzóval, akkor is dobjuk inkább el a lapjainkat, ha reális esélye van a hasztalan várakozásnak. 3. Amkor tudjuk, hogy legyőztek bennünket Ha a flop után biztosak vagyunk abban, hogy legyőztek bennünket, be kell dobnunk lapjainkat, hacsak nem kapjuk meg a megfelelő kasszaesélyt ellenfelünk túlhúzására. Tegyük fel, hogy 7-7-tel emelünk a flop előtt, és ketten megadják. A flop K-Q-4, licitálunk és ránk emelnek. Megadjuk, abban a reményben, hogy elkaphatunk egy hetest vagy ellenfelünk passzol mögöttünk egy húzólappal. Ha a törnön kilences jön és

ellenfelünk nyit, biztonsággal bedobhatjuk a 7-7-t. Végülis mit tudunk megverni? Ha 9-10, 9-J vagy J-10 húzólapokkal emelt, mostanra akkor is legyőzött bennünket. Reálisan csak az A-4, A-J és A-10 kombinációkat győzhetjük le, tehát hacsak nincs okunk azt hinni, hogy ellenfelünk blöfföl, ez a megfelelő pillanat lapjaink eldobására. Agresszió a törnön

Amint egyre magasabb tétekre lépünk, észre fogjuk venni, hogy a jobb játékosok kegyetlenül játszanak a törnön, semmitől sem tartva. A 10/20, 15/30 és 20/40 dolláros téteken sok játékos hajlamos állandóan a legrosszabbtól tartva, passzívan játszani a törnön - passzolnak Q-Q-val, amikor király jön, passzolnak, amikor kiegészül egy esetleges sor és így tovább. Ahhoz, hogy elérjük a fix limit hold'em elit szintjét, le kell vetkőznünk félelmeinket és folyamatos nyomást kell gyakorolnunk ellenfeleinkre. Nézzünk egy olyan helyzetet, amikor választás elé kerülünk: vagy ingyen lapot kell adnunk, vagy meg kell kockáztatnunk, hogy valaki passz-emel ránk. Osztó pozícióban emelünk pikk 7-8-cal, és csak a nagy vak adja meg. A flop ♥J ♣8 ♥4. Nyitunk a flopon, ellenfelünk megadja. A törnön a ♦Q, és ellenfelünk passzol. Ez a ♦Q elég rosszul fest számunkra, és könnyen lehet, hogy valóban problémás. Noha ellenfelünk passzolt és tartotta a tétet a flopon, most passzolt a törnön. Állíthat nekünk csapdát? Lehet. Ha valóban csapdát állít, akkor a passzolás számunkra a lehető legjobb játék lenne, aminek következtében ingyen próbálhatnánk meg elkapni egy hetest vagy egy nyolcast. De mi van akkor, ha mégsem állít csapdát? Ha itt passzolunk, lehet, hogy ellenfelünk kezére játszunk és ő kapja azt az ingyen lapot, amire éppen szüksége van. Ha egy tipikus játékos, akkor lapja a következők közül lehet valamelyik: AK, A-10, ász valamivel, K-10, négyes pár véletlenszerű segéddel, vagy éppen egy lyukas sorhúzó, például 6-7 vagy 10-7. A mi lapunkkal itt licitálni kell és ki kell űzni ezen kezek valamelyikét - és ezzel kiütjük annak a lehetőségét, hogy ellenfelünknek be kelljen dobnia abban az esetben ha nyolcasa van egy jobb segéddel!

Ebben a helyzetben általában azt javaslom, hogy tartsuk meg a kezdeményezést és maradjunk továbbra is agresszívak. Ha esetleg valaki passz-emel ránk, hát legyen. Az sem a világ vége. Egyszerűen csak egy jól átgondolt döntést kell hoznunk arról, hogy mi lehet ellenfelünknél, és aszerint kell továbbmennünk. Ne féljünk attól, hogy magunkra erőltetjük az ilyen típusú játékot. Ezeknek a döntéseknek a meghozatala segít jobb játékossá válni. Félblöffölés a törnön

Azokban a helyzetekben, amikor eldöntöttük, hogy mindenképpen passzolunk és tartjuk a tétet a törnön, lehet, hogy jobban járunk, ha licitálunk. Ne feledjük, hogy kezdeményezni és agresszívan játszani talán a két legfontosabb tényező fix limit hold'emben. Például tegyük fel, hogy egy viszonylag feszes, korai pozícióban lévő játékos ráemel a vakunkra, mi pedig úgy döntünk, hogy megvédjük pikk A-7-tel. A flop ♣6 ♦7 ♠8. A passz-emelés helyett a nyitás mellett döntünk, hogy lássuk, hol állunk. Sajnos ez a feszes játékos úgy dönt, hogy ránk emel, ami azt jelenti, hogy biztonsággal feltételezhetjük, hogy legyőzött bennünket. Persze egy kiskapus flösshúzóval, amihez a törn és a river is kell, egy drill húzóval és két pár húzóval még egy tétet megadunk. A törnön most ♠4 jön. Mit lenne, ha újra nyitnánk? Miután kialakult egy flösshúzónk és amúgy is tartanánk a tétet, tegyünk inkább úgy, mintha már sorunk lenne és még az is lehet, hogy eldobatjuk ellenfelünkkel a legerősebb kezet. Elég valószínűtlen, hogy ellenfelünk itt ránk emel, mivel ehhez legalább egy ötösre, de lehet, hogy 9-10-re lenne szüksége. Mivel tudjuk róla, hogy feszes játékos, van rá esély, hogy fölépárja, esetleg drillje van. Ha tartja a tétet, akkor így jártunk. Még mindig sok javulási lehetőségünk van, és amúgy is tartottuk volna a tétet. Ha nem talál el minket a river, akkor valószínűleg fel kell adnunk a blöfföt. Ha ellenfelünk úgy dönt, hogy tartja a tétet a törnön, akkor utoljára kétségbeesetten a riveren is tartani fogja a tétet abban az esetben, ha jobb lapja van, mint nekünk. Spóroljuk meg a pénzünket és passzoljunk! A RIVER A riverről nem kell sokat írni. Ezen a ponton a kassza általában már elég nagy ahhoz, hogy könnyen hozzuk meg döntéseinket. Ha reális esélyünk van a parti megnyerésére, tartanunk kell a tétet. Általában azt mondhatjuk, hogy amikor

kétségeink vannak, passzoljunk vagy tartsuk a tétet. Vannak más összetevők is a riverhez kapcsolódóan, amelyeket érdemes megemlíteni: hogy mikor tartsuk a tétet vagy emeljünk, mikor dobjunk, mikor licitáljunk értékért és mikor blöfföljünk. Nézzük végig ezeket a lehetőségeket. Megadás

A póker világában sokat hallani arról, mi különbözteti meg a nagyszerű játékost a jó játékostól. Egyesek azt mondják, a különbség abban rejlik, hogy a nagyszerű játékosok erős lapokat is képesek bedobni nehéz helyzetekben. Miközben lehet, hogy ez egy bizonyos mértékig igaz, ha túlságosan óvatosan akarunk játszani a riveren, annak gyakran az lesz az eredménye, hogy kiblöffölnek bennünket a kasszából, amely egyébként minket illetne. Gyakran előfordul, hogy egyetlen rossz döntés akár tíz nagyszerű dobást is közömbösíthet. Gondolkodjunk el ezen egy pillanatra. Ha 200 dollár van a kasszában és 20 dollárba kerül ellenőrizni, hogy a mienk-e a legerősebb kéz, akkor a dobás indoklásához csaknem 90 százalékig biztosnak kell lennünk abban, hogy dobnunk kell. Még ha igazunk is volt ezzel a dobással kapcsolatban 10-ből nyolc alkalommal, akkor is pénzt vesztettünk! Nem tudom, ki hogy van vele, de számomra ez egy óriási nyomás. Azt tanácsolnám, hogy kerüljék el a katasztrofális hibákat az apróbb, kevésbé ártalmasak javára. Dobás

Noha azt javaslom, hogy tartsuk a tétet, ha csak egy kis esélyük is van a parti megnyerésére, vannak esetek, amikor annyira nyilvánvaló, hogy vesztettünk, hogy butaság lenne tartani a tétet. Az ilyen esetek többsége sokszereplős partiban fordul elő. Mondok egy extrém példát: tegyük fel, hogy legalsó párunk van, és az asztalnál egyvalaki nyitott, hárman pedig tartották a tétet. Persze lehet, hogy az első játékos blöfföl, de azon három játékos közül, aki tartotta a tétet, egy biztosan legyőz bennünket. Itt nem számít, hogy mekkora a kassza, biztonsággal feltételezhetjük, hogy vesztettünk. Még akkor is, ha valaki nyitott és másvalaki ráemelt, a biztonságos lépés, ha bedobunk minden olyan lapot, amely csak egy blöfföt tud legyőzni. Végül is még ha blöfföl is az emelő, az első játékos valószínűleg nem. Egy másik kulcsfontosságú tényező, amit meg kell fontolnunk, hogy mennyibe kerül megtudni, kinél van az erősebb kéz. Mivel egy helyett itt két tétet kell

tartanunk, az megfelezi kasszaesélyünket. Fel tudnék sorolni néhány olyan helyzetet, amelyekben ennél bonyolultabban a számolás, amely a dobáshoz vezet, de az egyik kulcsfontosságú tényező mindig az, hogy kitaláljuk, mi van ellenfeleinknél. Ha nem ismerjük kiválóan ellenfeleink képességeit és tendenciáit, butaság erős kezeket bedobni. Minél több időt töltünk egy bizonyos játékos elleni játékkal, annál könnyebb meghatározni, hogy milyen lapja lehet. Ha nagyon jóvá válunk ebben, többé nem kell automatikusan tartanunk a tétet a riveren. Ahogy képességeink fejlődnek, képesek leszünk akár 10:1 kasszaesély esetén is dobni, mert bízunk benne, hogy 100-ból 97-szer igazunk van. De amíg ez bekövetkezik, addig is a legjobb, amit tanácsolhatok, az, hogy fizessünk és nézzük meg. Licitálás értékért

Amint azt a fejezet folyamán végig hangsúlyoztuk, a nyers agresszió kulcsfontosságú limit hold'emben. Ez egy matematikai játék, amelyben maximalizáljuk nyereségünket és minimalizáljuk veszteségünket. Nyereségünk maximalizálása érdekében biztosnak kell lennünk abban, hogy még a leginkább határeset lapjainkból is kihozzuk a legjobbat. Ahhoz hogy értékért tudjunk licitálni a megfelelő pillanatokban, fontos arra is gondolnunk, hogy milyen lap lehet ellenfeleinknél. Ha úgy gondoljuk, hogy ellenfelünknek pusztán húzólapja volt, egyszerűen nem fogja tartani a tétet a riveren, hacsak ki nem egészült a keze. Akkor pedig valószínűleg nem csupán tartja a tétet, hanem ránk is emel! Tegyük fel például, hogy ♣A ♣J kombinációnk van és végig mi kezdeményeztünk. A törnön az asztal ♥J ♠9 ♥6 ♣2. Ezen a ponton egészen biztosak vagyunk benne, hogy mienk a legerősebb kéz és úgy gondoljuk, hogy ellenfelünknek flöss- vagy sorhúzója van, vagy esetleg kilences, netán bubi párja. Tehát a river a ♦9, és mi jövünk. Ha ellenfelünknek húzólapja volt, akkor nincs sok érték, amelyért itt licitálhatunk; ellenfelünk keze nyilvánvalóan nem egészült ki és dobni fog. Ha neki is bubi párja van, jó esély van arra, hogy amúgy is nyitni fog, ha passzolunk. Még fontosabb, hogy ha ellenfelünknek három kilencese van, ránk fog emelni, és ez általában egy extra tétbe kerül. Ezek azok a helyzetek, ahol jobb elkerülni az értékért való licitálást. Vegyük észre, hogy ebben a példában rossz pozícióban vagyunk. Amikor pozícióban vagyunk, legalább kétszer annyi lehetőségünk van értékért licitálni,

mint amikor rossz pozícióban vagyunk. Ha egy játékos passzolt előttünk a riveren, akkor általában nyitnunk kell, ha úgy érezzük, hogy a nálunk van a legerősebb kéz. Hacsak ellenfelünk nem állít számunkra csapdát, passza a riveren azt jelenti, hogy az utolsó lap nem segített neki. Ha lapunk erősebb volt a river előtt, jó esély van rá, hogy még mindig vezetünk. Alapvetően azt lehet mondani, hogy akkor kell értékért licitálnunk, amikor úgy érezzük, hogy ellenfelünk a riveren az esetek több mint felében rosszabb kézzel is tartja a tétet. Ha legalsó párunk van, de úgy érezzük, hogy ellenfelünk ászmagassal tartja a tétet, nyissunk! Továbbá, ha úgy érezzük, hogy ellenfelünk ászmagassal tartja a tétet, akár A-K magassal is licitálhatunk! Ez egy ritka helyzet, de előfordul. És végül: ne nagyon aggódjunk a passz-emelés miatt! Ez nem olyan, mint a limit nélküli játék, ahol a passz-emelés a teljes pókertőkénkbe is belekerülhet. Limit pókerben csupán egy további tétbe kerül. Tudnunk kell kompenzálni az egy-két elveszített tétet azzal, hogy kivesszük a részünket riveren történő értékért licitálásból. Blöffölés

A riveren blöffölni kevésbé hatékony, mint a törnön blöffölni. Általában amikor ellenfelünk a riverig megy, be fogja tenni azt az utolsó tétet, amennyiben akár hajszálnyi esélye is van a nyerésre. Ahogy ebben a fejezetben megtanultunk, ez nem feltétlenül rossz stratégia. Noha a riveren való blöff, ha beválik, rengeteget hoz a konyhára, ahhoz, hogy valóban működjön, már a river előtt elő kell készíteni. Ha egyszerűen csak tartjuk a tétet egészen a riverig, és licitálunk, amikor az ártalmatlan ♣2 érkezik, nem szerezhetjük meg a pénzt. A river blöffök csak csak akkor fognak működni, ha már a river előtt is mi kezdeményeztünk, vagy pedig egy megfelelően ijesztő lap érkezik, és úgy csinálhatunk, mintha nálunk pont az lenne. Tegyük fel például, Hogy J-9-ünk van, az asztalon pedig ♥Q ♥10 ♠2 ♠3, tehát nyitott sorhúzónk van. A törnön passz-megadunk azt feltételezve, hogy ellenfelünknél legalább egy pár van. Most a riveren a ♥A érkezik. Ez az ijesztő lapok legijesztőbbike. Ha ellenfelünknél Q-J van, most már nem tud legyőzni egy flösst, ászt vagy K-J-t sem. Mivel pontosan úgy játszottunk, mintha hűzólapunk lenne, ellenfelünk azt gondolhatja, hogy már semmit sem tud legyőzni és dob. Ne feledjük, hogy ennek a játéknak nem kell túl gyakran

sikerülnie ahhoz, hogy kifizetődő legyen! Ha a kasszában 200 dollár van, a mi 20 dolláros licitünknek 11-ből csak 1-szer kell megnyernie a partit ahhoz, hogy nullában legyünk. Amikor nem működik, nos, akkor vegyük úgy, hogy reklámköltségvetésünk része volt. Ne blöfföljünk A-K magassal Gyakran előfordul, hogy a játékosok végső erőfeszítéseket tesznek a riveren a parti megnyerése érdekében, azt gondolván, hogy „Ha passzolok, nem nyerhetek. Ez az egyetlen módja annak, hogy nyerjek". Az a baj ezzel a logikával, hogy ez a játékos a licitálással ugyanúgy nem tud nyerni! Az A-K magas bármilyen befuccsolt húzólapot le fog győzni. Ha ez van ellenfelünknél, nincs értelme licitálni. Ha ellenfelünknél valójában pár van, egyszerűen nem fog dobni - legalábbis nem túl gyakran. Álljon itt egy példa egy nagy, ugyanakkor gyakran elkövetett hibára. „A" játékos nyitott ♣3 ♣2 ♦6 ♠3 asztalon, és végül a ♠Q jött a riveren. „A" játékos úgy dönt, hogy passzol, „B" játékos pedig buta módon berak egy kétségbeesett licitet A-K magassal. „A" játékos gyorsan megadja, „B" játékos pedig rossz szerencséjét kárhoztatja, amint „A" játékos megmutatja neki párját. Ez a licit egyértelmű butaság. A legvalószínűbb az, hogy „A" játékos a dámától tartva passzol a riveren. Nem akarja, hogy ráemeljenek, de ez nem jelenti azt, hogy nem tarja a tétet még egy kettes párral is. „B" játékos legjobban tenné, ha az AK-val végig tartaná a tétet abban a reményben, hogy „A" játékos feladja a blöffjét. Persze vannak érvek amellett, hogy értékért licitáljunk A-K magassal, ha úgy gondoljuk, hogy ellenfelünknél A-x magas van, de ez már egy nagyon magas színvonalú játék. Hogy értékért licitálhassunk A-K-val a riveren, tonnányi adattal kell rendelkeznünk ellenfelünkről, ami döntésünket alátámasztja. Fontos tisztázni, hogy ha így játszuk, akkor értékért licitálunk és nem blöffölünk. Blöffök előkészítése Korábban említettem már, hogy a sikeres blöffök a river előtt kezdődnek. Ahhoz, hogy egy blöff működjön, fontos, hogy úgy játsszunk, ahogy azzal a lappal játszanánk, amelyet megpróbálunk elhitetni. Ha akkor fogunk blöffölni, amikor egy flöss kiegészül a riveren, akkor úgy kell játszanunk, ahogy flösshúzóval játszanánk. A célpontot is helyesen kell kiválasztanunk - nem azt a pasit, akinek

a homlokára van írva, hogy kiblöffölhetetlen. Azt kell kiválasztanunk, aki büszke magára, hogy mesterfokú dobásokat csinál a riveren. Ha ez ellenfelünk erőssége, akkor az gyengeséggé változtatható, és blöfföléssel tudjuk ezt kiaknázni. Ha a parti során nem készítettük elő a blöfföt ellenfelünkkel szemben, butaság lenne azt a riveren megpróbálni. Még a dobó művész - hívjuk mondjuk „Zseni úrnak" - is tartani fogja a tétet, ha túl gyanúsnak néz ki. Tehát hogyan csináljuk? Lássunk egy példát! Káró 5-6 van nálunk. Zseni úr korai pozícióban beszáll, és középső pozícióban még két játékos besurran, tehát a kasszaesélyek elég jók. Négy játékos néz flopot, amely ♥J ♥3 ♣4, és ezzel sorhúzónk lesz nyitott. Zseni úr licitál a flopon, mi egy ingyen lap reményében emelünk, a többiek dobnak. A törnön a ♦8 jön, ami nem segít, mire Zseni úr passzol és mi is. Ezen a ponton Zseni úr egy kicsit bután érzi magát. Most már „tudja", hogy nekünk flösshúzónk van, és ingyen lapot adott nekünk. A riveren a ♥K jön. Zseni úr a passz mellett dönt. És itt a mi esélyünk. Úgy játszottunk, ahogy flösshúzóval játszottunk volna, és a river egy fölélapot is hozott. Kockáztassuk meg és licitáljunk! Remélhetőleg azt halljuk majd Zseni úrtól, hogy mekkora balszerencséje volt ezzel a kézzel. „Addig én voltam a nyerő, amíg nem jött az a lap, de tudom, hogy flössöd van. Vigyed!" Zene füleinknek! Bármit csinálunk, ne mutassuk meg a lapjainkat Zseni úrnak. Hagyjuk csak, hadd gondolja továbbra is azt, hogy ő a póker mestere! Valójában még egy lépéssel tovább is mehetünk, és azt mondhatjuk: „szép dobás". Nem kell megmondani neki az igazat, hogy orvul kiraboltuk! KISLÉTSZÁMÚ JÁTÉK Az öt vagy annál kevesebb játékossal játszott partikat általában kislétszámúnak tekintjük. Amikor kislétszámú játékban játszunk, ne feledjük, hogy a siker két kulcsa: az agresszió és az elszigetelés. A kislétszámú póker nem más, mint a kezdőtétekért folyó agresszív csata. Mivel a partinkénti ár magasabb, be kell szállnunk és harcolnunk kell. Ha hátradőlünk és várunk, akkor túl sok pénzt veszítünk el a vakokkal és elfogyunk. Emeljünk és emeljünk vissza a használható lapjainkkal, kezdeményezzünk és használjuk ki a kis nyereséggel járó határeseteket. Ha a vakokon ülünk, értsük meg, hogy nagyszerű kasszaesélyeket kapunk, és nem kell amiatt aggódnunk, hogy ellenfelünknek domináns lapja van.

A kislétszámú játékban az a célunk, hogy elszigeteljük egyetlen ellenfelünket, és harcoljunk azért, ami középen van. Mivel kihívás nélkül megnyerni a partit vagy pozícióban párbajozni egyaránt kedvező kimenetel, ezért van értelme emelni bármilyen játszani kívánt kézzel. Mint ahogy Bobby Baldwin írta a limit hold'emről az eredeti Super/Systemben: „A játékra érdemes kezekkel most érdemes emelni". A limit hold'em, különösen ha kislétszámban játsszák, a kezdeményezésről és az agresszióról szól. Ha ezt csináljuk, rákényszerítjük ellenfelünket arra, hogy megvárja, míg eltalálja a flop. Amikor ellenfelünket nem találja el a flop, agresszív flop előtti játékunk gyakran megnyeri számunkra a partit, függetlenül attól, milyen lapok vannak a kezünkben. Nézzünk egy példát arra, hogy ez hogyan működik! Tegyük fel, hogy egy játékos emeléssel száll be, mi pedig ♣J ♣10-zel vagyunk osztó pozícióban. Ahelyett, hogy egyszerűen megadnánk az emelést, emeljünk rá! Ez hozzásegít bennünket ahhoz, hogy pozícióból párbajozhassunk, és a kezdeményezés is a mienk lesz - mellesleg mindkettő pozitív fejlemény. A flop most ♦6 ♣7 ♥Q. Ellenfelünk passzol, mi pedig nyitunk. Hacsak ellenfelünk nem kezdett elsőrangú kézzel vagy nem találta el a flop, ezen a ponton gyakran eldobja lapjait. Egy dolgot nagyon fontos megérteni, amikor kislétszámú játékot játszunk, mégpedig azt, hogy többet fizetünk be vakon partinként. Például egy tízszereplős 20/40 dolláros játékban 30 dollárért látunk 10 partit, azaz egy parti három dollárba kerül. Összehasonlítva ezt egy ötszereplős játékkal, ahol ugyanazt a 30 dollárt fizetjük öt partinként, az már partinként 6 dollár. Ennek ismeretében láthatjuk, miért nem tehetjük meg, hogy állandóan elsőrangú kezekre várjunk. Ha ezt tesszük, felfalnak bennünket a vakok. Kevesebb játékossal az asztalnál az olyan kezek, mint magas párok, ász-bármi, magas lapok és alacsony párok felértékelődnek. Ugyanakkor az alacsony, azonos színű érintőlapok némileg veszítenek értékükből, mert nem alakulnak ki többszereplős partik, és ezek a lapok elég rosszul szerepelnek az agresszív, kislétszámú játékokban. Alacsony párok

Míg az alacsony párok sokszereplős partikban gyakran jól jönnek, ugyancsak jól jönnek kislétszámú játékban, különösen ha jó pozícióban ülünk. Például ha hátsó pozícióból emelt valaki és 5-5-tel osztó pozícióban ülünk, a visszaemelés

valószínűleg nyereséget hoz. Hacsak ellenfelünknél nincs máris pár, van némi előnyünk, hiszen nálunk van a legerősebb kéz, a jobb pozíció és a kezdeményezés. Ha ellenfelünket nem találja el a flop, jó esély van rá, hogy megnyerjük a partit vagy a flopon, vagy egy további licittel a törnön. Ennek a játéknak még az esetek 50 százalékában sem kell működnie ahhoz, hogy megtérüljön, mivel a kasszában gyakran van olyan extra elfekvő pénz, mint például a vakoké. Segédek

Hold'emben gyakran fordul elő segéd probléma olyan kezek esetében, mint A-7, K-8, Q-10 és így tovább. Egy tipikus tízfős játéban egy korai pozícióban lévő emelő dominálja ezeket a kezeket. Kislétszámú játékban nem feltétlenül ez a helyzet. Például ha Q-J kombinációnk van a Q-7-2 flopon egy korai pozíciós emelő ellen egy tízfős játékban, nagyon valószínű, hogy A-A, K-K, QQ, A-Q vagy éppen K-Q ellen játszunk. Ez kislétszámú játékban nem reális veszély, mert ellenfeleink a kezek sokkal szélesebb skálájával emelnek. Ha nem, akkor egyszerűen nem játszanak helyesen, túlságosan feszesek. Amikor kislétszámú játékban párt flopolunk, általában sokkal gyakrabban megyünk el a riverig - még akkor is, ha az legalacsonyabb pár! Nézzünk egy másik példát! Tegyük fel, hogy különböző színű A-8-unk van célkeresztben egy tízszereplős játékban. Mit tegyünk? Ha úgy gondolják, dobjuk be, helyesen döntöttek. De mi a helyzet egy négyszereplős játékban? Ha megint a dobást választjuk, rosszabbul nem is dönthetünk. Mivel csak három játékos következik utánunk, kisebb az esélye annak, hogy segéd problémába ütközünk, és nagyobb annak, hogy nálunk van a legerősebb kéz. Ha ász jön a flopon, még kevésbé valószínű, hogy ásszal és egy jobb segéddel állunk szemben. Azonos színű érintőlapok

Az azonos színű 6-7-hez hasonló kezekkel az a baj, hogy ha nem javulnak, gyakorlatilag nincs esélyünk megnyerni a partit, ha terítésre kerül sor. Ahogy a fix limit hold'emet manapság játsszák, jóval értékesebb egy olyan kéz, amely terítés esetén önmagában is nyerő. Ezért egyrészt az internetes póker hibáztatható. Mivel a játékosok nem tudnak következtetést levonni a fizikai árulkodó jelekből online pókerjáték közben, hajlamosak gyakrabban tartani a tétet, amikor okuk van azt feltételezni, hogy az ellenfél blöfföl, abban a reményben, hogy alacsony párjuk vagy ász-magasuk elkap egy blöfföt. Ennek

ellenére nem szabad teljesen kiiktatnunk az azonos színű érintőlapokkal való játékot. Ne feledjék, kislétszámú játékban amúgy is több kézzel kell játszanunk! Nem azt akarom mondani, hogy kerüljük el a játékot ezekkel a kezekkel, csak azt, hogy más ok miatt játsszunk velük. Például egy kislétszámú játékban nem biztos, hogy be akarunk szállni kör 6-7-tel egy ötszereplős partiba. Beszállhatunk, de akkor emeljünk! Kezdeményezzünk és próbáljunk meg úgy tenni, mintha erős kezünk lenne a flopon függetlenül attól, hogy jó-e nekünk a flop vagy sem! Ha némi ellenállásba ütközünk, ideje felhagyni a küldetéssel, és egyszerűen hagyjuk abba a blöffölést, még mielőtt túlságosan késő lesz. Vakvédelem

Mostanra rá kellett jönnünk, hogy azt javaslom, amikor kislétszámú játékot játszunk, vadul védjük meg vakjainkat. Ne legyünk paranoiásak, ne féljünk állandóan az erős kezektől. Kislétszámú játékban ellenfeleink minden szemét lappal emelnek, és nincs okunk azt gondolni, hogy erős lapjuk van csak ezért, mert emeltek. Tegyük fel például, hogy egy tízszereplős játékban különböző színű A-7-ünk van. Az első játékos emel, a többiek dobnak. Tartsuk a tétet, dobjunk vagy emeljünk? Ha a dobást választjuk, helyesen döntöttünk. Ugyanez a kéz, ugyanez a helyzet - csak ezúttal az osztó emel egy háromszereplős játékban. Még mindig a dobás a helyes? Persze, hogy nem. Ebben a helyzetben a visszaemelés felé kell hajtanunk, néha pedig csak tartani a tétet, hogy egy kicsit változatossá tegyünk a játékunkat. Az A-7 valószínűleg jobb, mint az eredeti emelő indulólapjai, és azért akarunk ráemelni, hogy átvegyük az irányítást a partiban. Ez egy megfelelő kéz arra, hogy javulás nélkül is nyerjen, de az esetek nagy részében boldogok lennénk, ha a flopon egy licittel elvihetnénk a kasszát. PÁRBAJ Bizonyos értelemben párbajozáskor kidobhatjuk a szabálykönyveket az ablakon. Itt mindent lehet; ez a pszichológiai hadviselés legtisztább formája. Célunk az, hogy kifürkésszük ellenfelünk gyenge pontjait, és kitaláljuk, hogyan aknázzuk ki azokat. Hogy ezt miként tesszük, attól függ, mik azok a gyengeségek.

Flop előtti játék

Amikor párbajozunk, flop előtt az osztó cselekszik először, a többi licitkörben pedig utoljára. Az osztó a kis vak, a másik játékos pedig a nagy vak. Mint ahogy a fejezet során végig hangsúlyoztuk, a Texas hold'emben a pozíciónak mindennél nagyobb a jelentősége, de ez különösen igaz a párbajban. Ez azt jelenti, hogy gyakorlatilag bármilyen kéz játszható osztó pozícióból. Tulajdonképpen ha megfigyeljük két világklasszis játékos párbaját, hamar észrevesszük, hogy mindkettő nagy százalékban néz flopot! A flopon általában az osztó emel, a nagy vak pedig vagy tartja a tétet vagy ráemel. Az osztó erős pozíciójának köszönhetően emel, a nagy vak pedig általában a kezében lévő lapok alapján dönti el, hogy megadja vagy ráemel hacsak nincs nála olyan ritka lap, amelyet dob. Ha úgy döntünk, hogy beszállunk osztó pozícióból, amit javaslok, hogy tegyünk meg a kezek 75 százalékával, szálljunk be emeléssel. Ha csak egészítünk, az is rendben van, de emeléssel nem ronthatunk el semmit. Nagy vakként fontos, hogy vegyük figyelembe a pozíciónkból eredő hátrányunkat. Az esetek többségében meg kell védenünk a vakunkat, de nem akarjuk, hogy túlságosan elragadtassuk magunkat és túljátsszuk a lapjainkat a flop előtt. Amikor az osztó emel, akkor 3:1 fizetséget kapunk a pénzünkért. Az osztó betett két tétet, plusz az az egy, amit már mi betettünk nagy vakként. Ez a kezek többsége esetében egyszerűen túlságosan jó ár ahhoz, hogy dobjunk. Még egy különböző színű J-6 is megéri, hogy tartsuk a tétet. Flop utáni játék Egy dolog, amit biztosan tudunk, hogy több esetben nem talál el bennünket a flop, mint ahányszor igen. Amikor a flop valamennyire eltalál, általában attól függ, hogy a kezet végigvisszük-e a riverig, hogy mennyire akciódús a játék, és milyen lapok jönnek a törnön és a riveren. Tegyük fel például, hogy az osztó emel, és mi megadjuk K-6-tal. A flop Q-8-6, amivel legalacsonyabb párunk és egy fölélapunk lesz. Ezt a kezet soha nem szabad eldobnunk a flopon. Nagyon valószínű, hogy a mienk a legerősebb kéz, de még ha nem is a mienk, öt javulási lehetőségünk van a parti megnyerésére, nevezetesen három király és két hatos. Valójában ha ezt a kezet flopoljuk, talán azonnal nyitnunk kellene vagy passzemelni a flopon. Ellenfelünktől függően úgy is dönthetünk, hogy egyszerűen passzolunk és megadjuk a tétet a flopon, de ez gyakorlatilag olyan ingyen lapot

adhat ellenfelünknek, amelyre legyőzésünkhöz szüksége van. A legjobb játék itt a passz-emelés lenne, ami után rögtön nyitnunk kell a törnön, végül pedig passzmegadni. A dobás nem opció. Ha ennél flopra várunk, egyszerűen senkit sem fogunk tudni párbajban legyőzni. Passzív játékos elleni játék Ennek a résznek a címében a passzív játékos könnyen behelyettesíthető a rossz vagy gyenge játékossal. A passzív játékos ideális ellenfél párbajban. Egy ilyen játékos ellen teljes ellenőrzést kell gyakorolnunk, és minden partit meg kell nyernünk, amikor sem minket, sem ellenfelünket nem találja el a flop. Aki az ilyen partik többségét megnyeri, általában a végén is az a játékos nyeri a pénzt. Ha ellenfelünk túl sok kezet dob el a flop előtt, az esetek 100 százalékában emelnünk kell osztó pozícióból, még 7-2-vel is! Gondoljuk csak meg, ha ellenfelünk nem védi meg a vakját 10-6-tal, K-2-vel, 8-5-tel, stb., akkor bármilyen kézzel emelni osztóként talán elég lesz a győzelemhez. Egy flop előtti emelés után következő nyitás pozícióból rákényszeríti ellenfelünket, hogy vagy eltalálja a flop, vagy megpróbáljon kijátszani minket. És ki mondja, hogy minket nem talál el a flop? Az, hogy párbajban passzívnak mondunk egy játékost, sokkal udvariasabb forma, mint ha azt mondanánk, hogy nem képes nyerni. Agresszív játékos elleni játék

Nos, ha választhatunk Passzív úr és Agresszív űr között, akkor talán próbáljuk meg elkerülni Agresszív urat és jól lehúzni Passzív urat. Persze, ha párbajban agresszív játékossal találkozunk, van néhány dolog, amiről nem szabad megfeledkeznünk. Passzív játékost le lehet győzni agresszív játékkal, úgyhogy feltételezhetjük, hogy egy agresszív játékos ellenszere a passzív játék, ugye? Nem így van. Egy agresszív játékos ellen tűzzel kell tüzet oltanunk és egy csomó fegyverrel kell rátámadnunk, amelyek közül a leghalálosabb a passz-emelés. Amikor tudjuk, hogy ellenfelünk szinte minden flopon nyit, a legjobb módszer ennek kihasználására, ha passz-emelünk rá rossz pozícióból és visszaemelünk rá pozícióból. Ha tudjuk tartani a tétet, akkor emeljünk! Amikor úgy érezzük, hogy előnyben vagyunk, kezdeményezzünk, és próbáljuk meg minden utcában mi betenni az utolsó licitet, amivel kihozhatjuk a maximális értéket a kezünkből.

Hátradőlve várakozni arra, hogy majd egy erős kézzel tőrbe csaljuk ellenfelünket, egyszerűen nem működik fix limit pókerben. Limit nélküliben járható út, mert az egész zsetonkészletéért csapdába csalhatunk egy játékost, de limit pókerben a legjobb eredmény, amit elérhetünk, talán egy vagy két extra tét megszerzése. Közben mialatt a csapdába csalásra várakozunk, ő három vagy négy tétet szerzett tőlünk a semmivel! Ne feledjük, a párbaj nyertese általában az a játékos lesz, aki határeset helyzetekben jobban játszik. A limit hold'em a csihi-puhiról szól. Ne féljünk tőle!

8 NYOLCAS, VAGY JOBB OMAHA (OMAHA EIGHT-OR-BETTER) BOBBY BALDWIN Mint minden idők egyik legnagyszerűbb pókerjátékosa - legyen szó a hold'em bármely formájáról - Bobby Baldwin logikus választásnak tűnt számomra, hogy működjön közre az eredeti Super/Systemben a limit hold'em rész megírásával. Ismerve azt a ritka éleslátást, amelyet valamennyi póker játékába belevisz, arra kértem, hogy váltson sebességet, és a Super/System 2-be írja meg a „Nyolcas vagy jobb Ohama" fejezetet. A Mirage Corporation vezérigazgatójaként és a multimilliárd dolláros Bellagio Hotel és Kaszinó elnökeként tevékenykedő Bobby csupán egyetlen feltételt támasztott. A mindenféle pozícióiból eredő kötelezettségei miatt arra kért, hogy igénybe vehesse Mark Gregorich segítségét. Egyetértettem vele, arra gondolva, hogy három fej jobb, mint kettő és tudva, hogy Mark az egyik legjobb nyolcas vagy jobb Omaha játékos. Tehát Bobby felügyelte az írást, és hagyta jóvá azokat a stratégiákat, amelyeket ebben a fejezetben találnak majd. Bobby 1978-ban abbahagyta a hivatásos pókerezést, miután megnyerte a World Series of Poker, azaz a Póker Világbajnokság főversenyét, és ma már csak különösen magas tétes játékokban vesz részt. Persze a nyolcas vagy jobb Omaha játékra vonatkozó elemzése bármilyen szintű játék megnyerésére alkalmazható. Hamarosan megismerhetik azokat a hatékony gondolatmeneteket és pókerstratégiákat, amelyek Bobbyt a Póker Halhatatlanjai közé juttatták. KÜLÖN KÖSZÖNET MARK GREGORICHNAK Ez a fejezet nem jöhetett volna létre Mark Gregorich különleges szakértelme és koordinációja nélkül, akit a világ egyik legjobb nyolcas vagy jobb Omaha játékosaként tartanak számon A2001-es World Series of Poker alatt a Card Player, azaz Kártyajátékos magazinban rendezett felmérésen a játékosok őt szavazták meg élő játékban a világ elsőszámú nyolcas vagy jobb Omaha játékosának.

NYOLCAS, VAGY JOBB OMAHA írta: Bobby Baldwin BEVEZETÉS

A nyolcas vagy jobb Omaha a póker játékok újonca. Megvitatása az eredeti Super/Sytemben még nem szerepelt. Nehéz elhinni, hogy egy viszonylag új játék ilyen gyorsan ilyen hűséges híveket gyűjtsön maga köré. Persze ma már több ezer pókerjátékos választja ezt a játékot az Egyesült Államokban és világszerte. A legtöbb nagy kártyateremben gyakorlatilag mindenféle szintű játékot találhatunk a póker ezen válfajából a kezdő asztaloktól a különösen magastétes játékokig. Népszerűségének talán az az egyik legjelentősebb oka, hogy megérdemelten jó hírű akciójáték, hiszen flop előtt és után is sok kézzel lehet játékban maradni. De sokat kell tanulnunk, mielőtt asztalhoz ülünk, úgyhogy vágjunk bele! A NYOLCAS, VAGY JOBB OMAHA ELKEZDÉSE

Mielőtt elkezdenénk megvitatni a játék stratégiáját, tartsunk egy rövid ismertetőt a nyolcas vagy jobb Omaha szabályairól. Licitálás

A Texas hold'emhez hasonlóan a nyolcas vagy jobb Omaha is flop játék. A kezdeti négy lap kiosztása után a játék menete tulajdonképpen megegyezik a hold'emmel. Az osztó bal oldalán helyet foglaló két játékos a kis vak és a nagy vak. A licitálást a nagy vak bal oldalán ülő játékos kezdi, akinek tarthatja a nagy vakot, emelhet vagy dobhat. Az akció aztán folytatódik az asztal körül egészen a nagy vakig, aki utolsóként cselekszik a flop előtt. A flop után az a még partiban lévő játékos licitál először, aki az osztóhoz a legközelebb ül annak bal oldalán, és ugyanez a helyzet minden következő licitkörben. A fix limites játékok legtöbbjében a flop előtti és a flop tétek mérete egyforma, a törn és a river téteké pedig annak a duplája. Például egy 2/4 dolláros játék első két körében a tétnek 2 dollár többszörösének kell lennie, a két utolsó körben pedig 4 dollár többszörösének. Az 50/100 dolláros játékokban a licitek 50 és 100 dollár többszörösei. Egy szabályos játékban körönként maximum egy nyitás és három emelés lehetséges, noha a Las Vegasban játszott partik többségében négy emelés is megengedett.

Amikor a kasszát elosztják A nyolcas vagy jobb Omaha magas-alacsony elosztós játék, ami azt jelenti, hogy a legerősebb magas és a legerősebb alacsony kéz a kassza felét kapja. Mindig van magas kéz, amely megkapja a kassza egy részét, de néha előfordul, hogy nincs alacsony kéz, mert ahhoz, hogy legyen, egy játékosnak öt nyolcas vagy alacsonyabb pár nélküli lappal kell rendelkeznie. Például, ha a flop K-J9, lehetetlen, hogy bármelyik játékosnál is öt nyolcas vagy annál alacsonyabb lap legyen. Amikor nincs alacsony, a magas kéz viszi az egész kasszát. A legjobb lehetséges alacsony kéz az 5-4-3-2-A, amit más szóval keréknek vagy biciklinek is hívnak. Ezenkívül a nyolcas vagy jobb Omahában a sorok és a flössök nem számítanak az alacsony kéz ellen. Így a kör 6-4-3-2-A egy 6-4 alacsony és ász magas flöss. Ha kettő vagy annál több játékosnál ugyanolyan magas vagy alacsony lap van, akkor megfelezik a kassza rájuk eső felét. A kassza ilymódon történő elosztását negyedelésnek nevezik. Ez a kassza alacsony felével fordul elő gyakrabban. Pontosan két lapot kell felhasználni a kezünkből Hold'emben a játékosok a nekik osztott lapok közül használhatják mindkettőt, csak az egyiket vagy egyiket sem ahhoz, hogy az asztalon lévőkkel kombinálva megalkossák a legjobb ötlapos kezet. Az Omaha játékosoknak viszont legjobb öt lapjuk kialakításához szigorúan két lapot kell használniuk a kezükből és hármat az asztalról - nem többet és nem kevesebbet. Persze sok különböző kombináció lehetséges. Magasra és alacsonyra különböző kombinációkat játszhatunk Nyolcas vagy jobb Omahában mind a legjobb magasunkat, mind a legjobb alacsonyunkat a kezünkben lévő négy közül kettő és az asztalon lévő kártyákból választott három lap kombinációjaként kell összeállítanunk. Mindkettőhöz választhatunk különböző kártyákat, de választhatjuk ugyanazokat a kártyákat mind a magas, mind az alacsony kezek összeállításához. Tegyük fel például, hogy a kezünkben ♣A ♦2 ♣7 ♠K van, az asztalon pedig ♣3 ♣4 ♣6 ♠J ♦Q. Ebben az esetben a ♣A-7-et használhatjuk a magashoz (ász-magas flöss). Az A-2-t pedig az alacsonyhoz (6-4-3-2-A).

Alacsony kezek rangsora Ha játszottunk már nyolcas vagy jobb studot, ásztól ötösig alacsony cserélőst vagy razzt, akkor ismerjük az alacsony kezek rangsorát a nyolcas vagy jobb Omahában. A lehető legjobb kéz az 5-4-3-2-A, a legrosszabb még megfelelő alacsony kéz pedig a 8-7-6-5-4. Ahhoz, hogy eldöntsük, hogy legyőztük-e ellenfelünket, hasonlítsuk össze a lapjainkat a magastól az alacsonyig tartó sorrendben. Íme egy példa: Kezünk: 8-5-3-2-A Ellenfelünk keze: 7-6-5-4-3. A mi nyolcas magasunk rosszabb, mint az ő hetes magasa, tehát ellenfelünké a győztes kéz. Az is gyakran előfordul, hogy a két játékos ugyanazokat a közös lapokat használja. Például az asztalon lévő 8-5-4 esetében az A-2-vel rendelkező játékos legyőzi az A-3-mal rendelkező másikat. Kéz erősségének megállapítása Mindezek a különböző lehetőségek meglehetősen zavaróak lehetnek az új játékosok, de még tapasztalt játékosok számára is. Nem ritka, hogy még egy nyerő nagytétes játékos is elvéti saját kezének megállapítását nyolcas vagy jobb Omahában. Ha újak vagyunk a játékban, és nem vagyunk benne biztosak, hogy mink van a parti végén, a legjobb, amit tehetünk, hogy a riveren megmutatjuk a lapjainkat és segítséget kérünk az osztótól a kéz megállapításához. Egy kis gyakorlattal azonban kezünk megállapítása hamar természetessé válik. Példák, kéz megállapítására Most vegyünk példákat a nyolcas vagy jobb Omahában felmerülő gyakori helyzetekre - és néhány kissé trükkös helyzetre. Ha néhány példát nehéznek találunk követni, akkor próbáljunk példapartikat osztani, és gyakoroljuk a játékosok legjobb magas és alacsony lapjainak azonosítását. Amint kézmegállapítási képességeinket finomra hangoltuk, készen állunk arra, hogy továbblépjünk a stratégiákra. Első példa Kezünk: A-3-K-K

Ellenfelünk keze: 2-3-5-9 Asztal: 6-7-8-J-Q Ez egy osztott kassza, mivel 8-7-6-3-A alacsonyunk legyőzi ellenfelünk 8-7-6-32-ét, magasa pedig, ami egy kilences magas sor, megveri király párunkat. Második példa Kezünk: A-6-K-K Ellenfelünk keze: A-4-8-8 Asztal: 2-3-4-5-J 5-4-3-2-A kerékkel mind magasban, mind alacsonyban ellenfelünk nyer. A tuti alacsonyt nem tudjuk összehozni, mert az ászunkat és a hatosunkat is kötelező felhasználni, amivel csak 6-4-3-2-A marad az alacsonyra. Ezek a lapok sorhoz sem elegendőek, tehát csak a király párunk marad a magashoz. Mindez zavarosnak tűnhet, különösen, ha a hold'em az elsőszámú játékunk. Ha ez hold'em lenne, az ásszal kerekünk lehetne, a hatossal pedig hatos magas sorunk. De nyolcas vagy jobb Omahában mindig pontosan két lapot kell használnunk a kezünkből, és pontosan hármat az asztalról. Harmadik példa Kezünk: A-3-5-6 Ellenfelünk keze: 3-4-J-J Asztal: A-2-3-4-5 Ennek a kasszának a háromnegyedét mi visszük el. Az alacsony felén osztozunk, mivel ellenfelünk az ő 3-4-ét az asztalon lévő A-2-5-tel játssza, mi pedig az A-3, A-5 vagy 3-5 bármely kombinációját játszhatjuk a tuti laphoz, a legjobb kézhez. Aztán használhatjuk a hatosunkat vagy a hármasunk és az ötösünk közül valamelyiket hogy hatos magas sort kapjunk, ami a kassza magas felét elviszi.

Negyedik példa Kezünk: A-A-4-7 Ellenfelünk keze: 2-5-5-7 Asztal: 2-4-6-7-8 Ez egy másik osztott kassza. A magasat ellenfelünk nyeri nyolcas magas sorral, legyőzve a mi hetesekből és négyesekből álló két párunkat. A mi 7-6-4-2-A alacsonyunk ugyanakkor elég jó ellenfelünk 7-6-5-4-2-ének legyőzéséhez. Az alacsony kéz megállapítása egy kicsit trükkös, mivel mindkét játékos alacsony lapjai megtalálhatók az asztalon is. Persze még mindig lehet alacsonyat kialakítani, amennyiben létezik olyan öt lapból álló kombináció, amely nem tartalmaz párt. Az Omaha zsargonban ezt úgy mondjuk, hogy „élő ászunk" van az alacsonyhoz. Ötödik példa Kezünk: A-A-4-7 Ellenfelünk keze: 2-5-6-K Asztal: 2-4-7-8-9 Ezúttal ellenfelünk viszi a teljes kasszát. Kilences magas sora legyőzi a mi két párunkat és alacsonya is jó. Nekünk 8-7-4-2-A-t kell játszanunk alacsonyként, de ellenfelünk 7-6-5-4-2-t tud. Hatodik példa Kezünk: A-3-J-J Ellenfelünk keze: 4-4-8-Q Asztal: 3-9-10-J-Q Ezen kéz láttán valószínűleg a fejünket rázva átcsoszogunk a kockaasztalhoz. Bubi drillünk van, ami gyengébb, mint a dáma magas sor. Vegyük észre, hogy van egy hármas a kezünkben, amely megegyezik az asztalon lévő hármassal, de

fullunk nem lehet, mivel ahhoz három lapra lenne szükség a kezünkből. Omahában, csakúgy, mint hold'emben, lehetetlen, hogy valakinél full legyen, amikor az asztalon nincs pár. Hetedik példa Kezünk: ♥A ♣2 ♣8 ♦10 Ellenfelünk keze: 3-4-5-8 Asztal: 6-7-9-J-K (négy kör) Mi visszük ezt a kasszát, de nem flössel. Két körünknek kellene lennie a flösshöz, tehát az ász önmagában nem ér semmit. De a bubi magas sort eredményező, kezünkben lévő 10-8 éppen csak megelőzi ellenfelünk kilences magas sorát. Alacsony itt nem alakulhat ki. Nyolcadik példa Kezünk: A-2-4-J Ellenfelünk keze: 4-5-7-7 Asztal: 3-3-7-J-J Most csúnyán kikaptunk. Alacsony itt sem lehetséges, és a magasat illetően a legjobb, amit tehetünk, hogy a kezünkből A-J-t játszunk az asztalon lévő J-J-7hez, amivel bubi drillünk van ász segéddel. Vigyázzunk, ne higgyük, hogy fullunk van! Költséges hiba lehet belőle. Ellenfelünk a kezében lévő 7-7-et játssza az asztalon lévő 7-J-J-hez, amivel fullja van, hetes full bubikkal. Vegyük észre, hogy ha A-2-3-J lenne a kezünkben az A-2-4-J helyett, nagyobb fullal nyerhetnénk a kasszát. Kilencedik példa Kezünk: 2-3-3-Q Ellenfelünk keze: A-2-3-Q Asztal: 8-8-8-8-9

Tehát végül úgy döntöttünk, hogy ellenfelünkénél rosszabb kézzel indulunk, majd győztesen kerülünk ki. Látják miért? Mivel csak három lapot használhatunk az asztalról, a 8-8-8-at vesszük az asztalról, és kombináljuk őket a hármas párunkkal, amivel fullunk lesz. Ellenfelünk legjobb lapja ezzel szemben 8-8-8-A-Q. Egyébként ha bármelyik játékosnak lenne két kilences a kezében, az lenne a tuti lap, mivel a kilences full nyolcasokkal a nyolcas full valamennyi variációját veri. A második tuti lap? A két ász. Tizedik példa Kezünk: A-4-5-8 Ellenfelünk keze: A-4-5-K Asztal: A-4-5-8-9 A teljes kasszát mi visszük. Ász és nyolcas két párunk megsemmisíti ellenfelünk ász és ötös két párját. Egykünk sem tud alacsony kezet létrehozni, mivel ahhoz öt pár nélküli lappal kellene játszanunk. Ha a kilences helyett alacsony lap lett volna az asztalon, mindkettőnknek lehetett volna alacsony keze is. FLOP ELŐTTI JÁTÉK A flop előtti játék alapjai Indulólap alapok: Áttekintés A legtöbb laza alacsony tétes nyolcas vagy jobb Omaha játék egyik legfőbb jellegzetessége, hogy a szigorú indulólap követelmények betartása elegendő a nyereségességhez. Ennek az az oka, hogy az effajta játékok legtöbbjében hat vagy annál több játékos néz flopot, és sokszereplős partikban nagyon erős kézzel - gyakran tuti lappal - lehet csak nyerni. Tehát ha tudjuk, melyik indulólappal a legvalószínűbb, hogy tuti lapunk alakul ki, és szigorúan csak ezekkel a kezekkel játszunk, akkor előnyünk biztosított lazán játszó ellenfeleinkkel szemben. Egy többszereplős hold'em partiban előfordul, hogy alacsonyabb lapokkal játszunk, például azonos színű 7-6-tal. Hold'emben ráadásul az A-K kombináció értéke a partiban résztvevő játékosok számánák emelkedésével csökken. Nyolcas vagy jobb Omahában azonban minden kéz spekulatív, még annál is

jobban, mint hold'emben. Minél többen versengenek a kasszáért, annál fontosabb számunkra hogy erős lapunk legyen, amiből tuti lapunk alakulhat ki. Míg az indulólapok helyes megválasztása a laza alacsony tétes játékokban elegendő lehet a nyeréshez, amikor elkezdünk a létrán felfelé mászni, már nem lesz az. Mindazonáltal, ha képesek vagyunk pénzt nyerni, miközben még csak tanuljuk a játékot, az remek bonusz. Nagyon olcsó és gyakorlati hasznot hozó leckékhez jutunk ezáltal. Ahogy a tét emelkedik, egyre fontosabb lesz, hogy alapos ismereteket szerezzünk a játékról minden tekintetben, hiszen egyre jobban képzett ellenfelekkel kerülünk szembe. De függetlenül attól, hogy mennyire alacsony vagy magas a tét, azok a játékosok nyerik a legtöbb pénzt, akik a legkeményebben fejlesztették játékukat. Mit keressünk az indulólapban?

Az ászt. Elsődleges fontosságú, hogy ne feledkezzünk meg a következő tényről: noha a nyolcas vagy jobb Omaha osztott kasszás játék, a játék kulcsa az, hogy a teljes kasszát elvigyük, más szóval a begyűjtés. Ezt szem előtt tartva kell kiválasztanunk azokat a kezeket, amelyeknek jó esélyük van a teljes kassza megnyerésére. A legfontosabb lap az ász, és csak kevés kezet játszhatunk nélküle. Ha csak most kezdtük el a játékot, nem rossz ötlet, ha automatikusan minden kezet bedobunk, amelyben nincs ász. Ha így teszünk, nem adunk fel túl sok profitlehetőséget. Jópár tapasztalt játékos ragaszkodik a „ki se tedd a lábad otthonról nélküle" filozófiához, ami jó szolgálatot tesz nekik. Miért ekkora az ászok jelentősége? Nem csak azért, mert szükség van rájuk a legerősebb alacsony indulólaphoz, hanem azért is, mert az ász a legmagasabb lap a pakliban, segítségével lehet legmagasabb párunk, két párunk, drillünk, flössünk és sorunk. Miért akarnánk ellenfelünknél látni ezt az erős és sokoldalú lapot? Közepes lapokat. Ha az Omaha tápláléklánc tetején az ászok vannak, akkor a közepes lapok az élet alacsonyabb formáját jelentik. A közepes lapokkal hetesekkel, nyolcasokkal, kilencesekkel és kisebb mértékben ötösökkel, hatosokkal és tízesekkel - teli kéznek gyakorlatilag nincs esélye begyűjtésre, ha lehetséges alacsony kéz. Annak ellenére, hogy a 6-7-8-9-ből álló kezekből sok sor alakulhat ki, ezen sorok jelenléte azt jelenti, hogy van lehetőség alacsonyra, és a kasszát

valószínűleg meg kell feleznünk. Ahhoz, hogy ne lehessen alacsony, az asztalon három magas lapnak kell lennie. De az is baj. Ha például a flop 10-J-Q, azzal kiegészül a sorunk, de könnyen veszíthetünk egy magasabb sorral szemben. Ezenkívül Omahában a sorok sebezhető kezek, mert ellenfelünknek könnyen alakulhat ki az asztalon lévő lapok segítségével flösse vagy fullja. Magas lapok. A 10-J-Q-K-hoz hasonló kizárólag magas lapokkal szép kasszákat lehet vinni, amikor tökéletesen illeszkednek az asztalhoz. Ezeket a kezeket viszont csak ritkán találja el az asztal, és a kassza néha ennek ellenére megoszlik köztünk és egy alacsony kézzel vagy ugyanolyan kézzel, általában sorral vagy két párral rendelkező ellenfelünk között. Noha az ilyen típusú kezekkel lehet néha játszani, fontos, hogy emlékezzünk rá, ez egy húzólap, amit általában nem talál el a flop és ott el is dobják. Tehát a kizárólag magas lapokat tartalmazó kezekkel csak bizonyos helyzeteket, például sokszereplős partikat keressünk, amikor egy tétért is beszállhatunk, és befektetésünkért jó fizetséget kapunk. Általában az ilyen kezet sok ellenfél ellen jobb olcsóbban játszani abban a reményben, hogy eltalál a flop és jókora kasszát nyerhetünk. Lapok az ászhoz. Tehát ha a legjobb indulókezekben van ász, melyek a legjobb kísérők mellé? Az elsőrangú alacsony lapok a legjobbak, elsősorban egy kettes, de általában az ász-hármas kombinációk is játszhatók. Az asztalon gyakran szerepel pár az ászunkhoz, kettesünhöz vagy a hármasunkhoz, tehát fontos, hogy legyen egy harmadik alacsony lap, ötös vagy annál kisebb. Mielőtt a flop előtt háborúzni kezdenénk, győződjünk meg arról, hogy van legalább három lapunk a kerékhez, köztük egy ász, mellé vagy egy kettes vagy egy hármas. Mivel a begyűjtés a cél, az is fontos, hogy alacsony lapjainkkal legyen esélyünk a magas kéz megnyerésére is. Két ász egy kettessel vagy hármassal kétféle lehetőséget hordoz, ugyanúgy, mint az azonos színű lapok. Nyilvánvaló, hogy a legjobb, ha mindkét ász azonos színű egy-egy lapunkkal, de még az alacsony egyszínű kombinációk is növelik az esélyünket a teljes kassza megkaparintására. A különböző színű A-2-3-9-hez hasonló lapok is kifizetődőek a három legjobb alacsony lap jelenléte miatt, de az ilyen kezek rendszerint csak az alacsony oldalon nyernek. Lefelé mozdulva a létrán az ász nélküli alacsony kezek, mint például a 2-3-4-10 csak kevésbé kifizetődőek, a 4-5-6-J pedig egyáltalán nem. Jó indulólapok

Most következzen néhány példa arra, melyek számítanak jó indulólapnak nyolcas vagy jobb Omahában: A-A-2-x A-A-3-x A-A-4-5 A-2-3-X A-2-4-K A-2-5-6 A-3-4-5 A-K-Q-2 A-3-5-Q (duplán egyszínű) Vegyük észre, hogy valamennyi fenti kézben van legalább egy ász. Ha nincs a lapjaink között egyetlen ász sem, akkor ellenfeleinknél eggyel több prémium kártya van. Egy teljes asztalos nyolcas vagy jobb Omaha játékban a pakli nagy része kiosztásra kerül, tehát arra számíthatunk, hogy az ászok többsége ellenfeleink kezébe kerül. A parti legfontosabb döntése

A nyolcas vagy jobb Omaha játék során hozott döntések közül messze az a legfontosabb, hogy az elején eldöntsük, játszunk vagy dobunk. Alsóbbrendű kézzel megnézni a flopot viszonylag ártalmatlan döntésnek tűnik, de ez olyan hiba, amely később még költségesebb hibákhoz vezethet. Legyen ez a mi nyolcas vagy jobb Omaha mantránk: csak olyan kézzel játsszunk, amelyben nyilvánvalóan tuti lappá fejlődhet. Egy hold'em játékos néha alsóbbrendű vagy szemétbe való lappal is játszik, de általában nem kényszerülnek rá, hogy a flop után is játékban maradjanak. Nyolcas vagy jobb Omahában azonban a négylapos kombináció miatt azok a játékosok, akik szemétbe való lappal néznek flopot, gyakran pont elegendő húzólapot flopolnak a játékban maradáshoz - gyakran helytelenül. Ennek eredményeként egy felelőtlen játékos ahelyett, hogy nem találná el a flop és dobna, egészen a riverig úgy érezheti, hogy érdemes partiban maradnia olyan húzólapot hajkurászva, amelyre eleve nem szabadna várni. A nyolcas vagy jobb Omaha tökéletes példája az öreg számítógépes mondásnak: „szemét be, szemét ki". Közepes lapokkal indulva sok közepes sor alakul ki, amelyek gyakran vagy alulmaradnak a jobb magas kezekkel szemben vagy alacsony kezekkel osztoznak. Ha duplán egyszínű közepes lappal indulunk, flösseink alakulhatnak ki, amelyek gyakran veszítenek erősebb flössök ellen. Persze, ha olyan elsőrangú lapokkal játszunk, mint azonos színű ász kettessel

és/vagy hármassal, akkor összejöhet a tuti alacsony lap, amiből van esélyünk magas kéz kialakítására is. Ne feledkezzünk meg mantránkról, miszerint csak olyan kezekkel játsszunk, amelyekből összeállhat a tuti kéz. Ha bizonytalanok vagyunk afelől, hogy játsszunk vagy dobjunk, általában jobb, ha dobunk. A túlzott kreativitás az indulólapok terén felelősséggel jár nyolcas vagy jobb Omahában. Flop előtti emelés

Általános félreértés az, hogy flop előtt nem jó emelni. Sok játékos - különösen azok, akik sok hold'em játékot játszottak - úgy érzi, hogy a flop játék kulcsfontosságú, és hogy az első három asztalon lévő lap megnézése előtt csak minimális összeget szabad befektetni. Hold'emben a két ászhoz hasonló kezekkel egyértelműen emelni kell, mivel már nem szükséges javulniuk a kassza megnyeréséhez. Nyolcas vagy jobb Omahában majdnem mindig javulásra van szükség ahhoz hogy nyerjünk, tehát sok játékos ezt elegendő oknak tartja ahhoz, hogy elkerülje a flop előtti emelést. Noha a flop játék létfontosságú a sikerhez, számos olyan helyzet van, amelyben valójában helyes a flop előtti emelés. Hibát követünk el, ha soha nem emelünk flop előtt ebben a játékban. Két okból emelünk a flop előtt: (1) Hogy kirekesszünk játékosokat és szűkítsük a terepet (2) Hogy hizlaljuk a kasszát Érdemes megfontolni, hogy emelésünk melyiket váltja ki ezen hatások közül. A laza „nem dobálós" játékokban, amelyeket inkább alacsonyabb téteken játszanak, az emelés nem szűkíti a terepet. Ha ez a helyzet az általunk játszott játékban is, akkor ne emeljünk! Persze ez nem jelenti azt, hogy a flop előtti emelés helytelen a nem dobálós játékban, inkább azt lehet mondani, hogy emelni kizárólag akkor kell, amikor több ellenfél ellen nagyobb kasszáért akarunk játszani. Várhatóan mikor szűkíti az emelés a terepet? Az emelés általában akkor tizedeli meg a tömeget, ha a játék viszonylag feszes, vagy a játékosok többsége minőségi indulólapokkal akar játszani, ami a tétek nagyságának emelkedésével fordulhat elő. Az emelés még ennél is hatékonyabb lehet, ha senki sem szállt még be

előttünk a partiba. Sőt, ha ellenfeleink jól felkészült, feszes játékosnak tartanak bennünket, talán kisebb hajlandósággal adják meg emeléseinket. A póker játékok majdnem állandóan mozgásban vannak, tehát fontos odafigyelni arra, hogyan folyik a játék. Egyetlen játékos megjelenése vagy távozása gyakran elegendő ahhoz, hogy drámaian megváltozzon a játék egész jellege. Az emeléssel megvédendő kezek azok, amelyek kevesebb ellenfél ellen messze a legjobbak. Ezek között van a legtöbb két ászt tartalmazó kéz, mivel azok a kezek, amelyekben két ász van bármely két másik lappal, előnyben vannak szinte minden más kézzel szemben párbaj helyzetben. Más kezek, amelyekben egyaránt van alacsony és magas lehetőség mint például A-2-K-x, A3-5-K vagy A-2-Q-Q jól játszhatók kevés ellenfél ellen, de ugyanolyan jól játszhatók többszereplős partikban is. A-K kombinációnk gyakran jöhet jól az egy vagy két ellenféllel szemben játszott partikban. Amikor csak néhány játékos néz flopot, a pakliban általában több ász van, mint egyébként. Ez a feltételezés azon alapul, hogy a nyolcas vagy jobb Ohama játékosok szívesebben játszanak olyan kezekkel, amelyekben ász is van. Ha nálunk is és ellenfelünknél is van ász és a flopon is jön egy, akkor királyunk segéddé avanzsálhat, ami lehetővé teszi, hogy A-K kombinációnkkal megnyerjük a kassza magas felét. Emellett általában nincs szükségünk túlságosan erős kézre a párbaj megnyeréséhez, így egy király vagy királyos két pár flopolása határozott értékkel bír. Csakúgy, mint hold'emben az A-K kombináció értéke csökken, ha több játékos van a partiban, mivel a kassza magas felének megnyeréséhez általában erősebb kezek kellenek - például sorok, flössök és fullok. Az olyan remek nyolcas vagy jobb Omaha kezek mint A-2-3-4, flop előtti emelő kezek is lehetnek, de más okból. Az ilyen fajta kézzel hiba olyan helyzetben emelni, amely valószínűleg szűk terepet eredményez, mert nincs benne lehetőség magas kézre. Noha egy olyan partiban, ahol több játékos verseng a kasszáért, ez kiváló kéz. Ha van alacsony kéz - és alacsony kéz az esetek többségében lehetséges -, a legvalószínűbb, hogy nálunk lesz a tuti lap. Mivel nagyon valószínű, hogy ebből a kézből alacsony tuti lap lesz, emeljünk bátran, hogy nagy kasszánk legyen, ha már több játékos is beszállt a partiba. Ráadásul, ha ellenfeleink látszólag nem veszik figyelembe emeléseinket, emeljünk attól függetlenül, hogy milyen pozícióban vagyunk. Még rengeteg akcióra van lehetőség.

A többi jó kéz, amelyekkel többszereplős partiban emelhetünk, az A-A-2-x, A-23-X és A-2-4-X, különösen azonos színű ászokkal. Az azonos szín további jelentős értéket ad a fényes kilátásoknak, a tuti flöss kártyák pedig nagyon jók többszereplős helyzetekben. Persze emelhetünk bármelyik egyszínű A-2 kombinációval is, ha már több játékos van a partiban. Ellenfelünk gyakran alakít ki és értékel túl kisebb flössöket. Még az egyszínű A-3-hoz hasonló lapok is elfogadható emelő lapok nagyon laza játékokban, mivel a maximális árat akarjuk kicsikarni ellenfeleinktől az alsóbbrendű, kis százalékos játékért. Játék csak magas kezekkel

Négy magas lappal - a definíció szerint kilencessel vagy annál magasabbal - nem túl könnyű feladat megfelelően játszani nyolcas vagy jobb Omahában. Na persze, ha jól megválogatva és ügyesen játszunk velük, az növeli a profitunkat. A definíció szerint a minőségi, csak magas lapokat tartalmazó kézben négy erős lap van, kilences vagy annál magasabb. A kilencesek hajlamosak elrontani a kezet, mert nem lehet velük ász magas sort kialakítani. Amikor egy kilences is tagja a sornak, két probléma merül fel: (1) Ha a kilencessel egészül ki a tuti sorunk, akkor vagy alacsony kéz vagy fullunk lehetséges az asztalon lévő kártyák alapján. (2) Ha kilencesünkkel úgy alakul ki sorunk, hogy nem lehetséges alacsony kéz, akkor vagy egy magasabb sorra vagy fullra lesz lehetőség. Olyan kezek, mint K-K-J-8, Q-Q-6-7 és K-Q-J-3 nem játszhatók nyolcas vagy jobb Omahában, mert túl sok összefüggéstelen lapot tartalmaznak. Gondoljunk bele, hogy hány megfelelő kombinációt alakíthatunk ki egy kézből, és meg fogjuk látni, miért tartoznak ezek az eldobandó lapok közé. Van persze több jó csak magas kéz. Íme néhány, amellyel sokféle körülmények között játszhatunk: K-Q-J-10, A-K-Q-10, Q-J-10-9, K-K-J-10 K-Q-Q-J, A-K-J-J, Q-Q-J-J Annak meghatározásához, hogy helyes döntés-e beszállni a partiba csak magas lapokból álló kézzel, több tényezőt is fontolóra kell vennünk. A pozitív oldalon

az áll, hogy a magas lapokkal legjobban emelés nélküli, sokszereplős partiban lehet a legjobban játszani, hiszen jó árat szeretnénk kapni a lapjainkért a parti során. Sorok, mint magas kezek esetében a legvalószínűbb, hogy nem talál el bennünket a flop, és dobásra kényszerülünk. Ezért, ha be tudunk szállni több játékos ellen nagyobb kezdeti befektetés nélkül, jóval kedvezőbb esélyeket kapunk a pénzünkért, mintha csak egy vagy két játékos ellen játszanánk egy emelés után. Néhány nyolcas vagy jobb Omaha játékban az emelés nélküli, sokszereplős parti az általános. Ha erről van szó, a tét megadása minőségi sorra alkalmas magas kézzel még korai pozícióból is elfogadható. Persze sok játékban nehéz előre látni, hogy a partiban lesz-e emelés, vagy hogy hány játékos nézi majd meg a flopot. Ha ez a helyzet, pozíciónkat kell használnunk annak meghatározásához, hogy játszhatunk-e csak magas kézzel. Korai pozícióban nem számíthatunk emelés nélküli sokszereplős partira, tehát dobnunk kell. Hátsóbb pozíciókban több információ áll rendelkezésünkre. Ha több ellenfél is beszáll, akkor játsszunk bátran! Kislétszámú partiban sorra alkalmas magas lappal tartani a tétet általában nem jó stratégia, de sokszereplős helyzetben rendben van, ha egynél több tétért játszunk. Lapjainkat általában nem találja el a flop (ezért túl sokat kockáztatunk túlságosan kis megtérülésért a kislétszámú, emelésért játszott partikban), de ha eltalálja, akkor gyakran alakul ki tuti kezünk. Sokszor ennyivel be is gyűjthetünk egy többszereplős kasszát. Csak magas kézzel nagy kasszákat szerezhetünk meg, nyolcas vagy jobb Omahában, ami jövedelmező lehet, ha körültekintően döntünk arról, hogy beszáljunk-e velük. Noha az agresszív póker a nyerő póker, nincs sok olyan helyzet, amelyben kifizetődő a flop előtt csak magas kézzel emelni. Általában, mivel az esetek nagy százalékában dobunk a flopon, az emeléssel csak csökken az ár, amit a kassza kínál számunkra. A kéznek akkor van viszonylag magasabb értéke, ha a flopot olcsón láthatjuk Amikor mindenki dobott és hátsó pozícióban vagyunk, csábító négy összefüggő magas lappal emelni. De ez általában nem helyes. Párbajban kevés nyolcas vagy jobb Omaha indulólapnak van jelentős előnye a többivel szemben. Ezért a vakok helyesen teszik, ha határeset lapokkal is tartják a tétet. Persze van néhány kivétel, például amikor a vakok vagy nagyon feszesen vagy nagyon rosszul játszanak. Ha ez a helyzet, akkor emeljünk bátran!

Az egyik érv amellett, hogy a többszereplős partiban emeljünk magas lapokkal, hogy sok játékos esetén a legtöbb alacsony lap használatban van. Emiatt a pakli gazdag lesz magas lapokban. Ez logikus feltételezés, de nagyszámú játékos esetén gyakran előfordul, hogy mások is csak magas lapokra vadásznak. Ez azt feltételezi, hogy olyan játékról van szó, amelyben a játékosok ésszerű kezekkel szállnak be a partiba. Az ilyen jellegű helyzetekben általában az asztal közepes lapokban gazdag, mivel a játékosok vagy magas, vagy alacsony, vagy a kettő keverékéből összeálló lapokkal szálltak be a partiba. Azért ha figyelmes ellenfelek ellen játszunk, időnként nem árt csak magas kézzel is emelni. Az emelés oka a megtévesztés, mivel fontos, hogy ellenfeleink számára ne legyünk nyitott könyvek. A nagyforgalmú játékokban és azokban, amelyekben a játékosok figyelmetlenek, nem szükséges így játszani. De ha folyamatosan olyan ellenfelek ellen játszunk, akik ismernek bennünket, szükség van arra, hogy egy picit variáljuk stílusunkat. Ha ellenfeleink tudják, hogy csak alacsony lapokkal emelünk, akkor ki tudják számítani, hogy ha magas lapok jönnek, akkor ki lehet bennünket licitálni a partiból. Ezekben a játékokban nem kell állandóan emelnünk magas lapokkal, de emeljünk eleget ahhoz, hogy emeléseink ne legyenek egyértelműek. HALADÓ FLOP ELŐTTI JÁTÉK

A nyolcas vagy jobb Omaha szituációs jellege

A hold'em és az Omaha olyan összetett, szituációs játék, amelyben az alapvető flop előtti játék koncepciók önmagukban nem elegendők a nyeréshez. Nincs minden helyzetet átfogó egyetlen stratégia. Az optimális játékhoz ki kell fejlesztenünk a játék mélyebb megértését, amely sokkal rugalmasabb stratégiát eredményez. Ezzel szert tehetünk arra, ami a megfelelő döntés meghozatalához szükséges az asztalnál. A megfelelő döntések idővel nyereséggé alakulnak. Ez a rész néhány olyan kulcsfontosságú tényezőre hívja fel a figyelmet, amelyeket akkor kell megfontolnunk, amikor arról döntünk, hogyan játsszunk lapjainkkal a flop előtt. Laza asztal kontra feszes asztal

Fontos, hogy jól felmérjük, milyen típusú játékba ülünk le. Annak, hogy az asztal inkább laza (általában öt vagy több játékos látja a flopot) vagy feszes (három vagy annál kevesebb), jelentős hatása lehet arra, hogy milyen

indulólapokat választunk. Laza játékokban emelkedik azoknak a kezeknek az értéke, amelyek vagy csak magas vagy csak alacsony lapokat tartalmaznak. Olyan alacsony lapokkal mint A-2-3-8 bármilyen számú ellenfél esetén nehéz a teljes kassza begyűjtése, de alacsony kézzel nagyon valószínű, hogy a kassza felét megszerezhetjük. Mivel a kassza felének megnyerése a legvalószínűbb pozitív kimenetel, nyilvánvaló, hogy minél többen vagyunk a partiban, annál több pénzt nyerhetünk ezzel a lappal. Ha azonos színű ászunk van, nagyon valószínű, hogy mienk lehet a legjobb magas kéz. Most se feledjük, hogy ez nem függ attól, hogy hány ellenfelünk van a partiban. Ha ezzel a kézzel tuti flössünk alakul ki, szinte mindig megnyerjük a magasat, függetlenül attól, hogy egy vagy hét elenfelünk van, feltéve persze, ha az asztalon nincsen pár. Ezért legjobb, ha az ilyen típusú kézzel úgy játszunk, hogy a flop előtt ne zárjunk ki más játékosokat. Amikor feszes az asztal, a két ász bármely két lappal olyan kézzé válik, amelyet a flop előtt kell erőltetnünk, mivel ha emelünk velük, valószínűleg egy vagy két ellenfélre csökkentjük a terepet. Definíció szerint a feszes játékok azok, amelyekben az ellenfelek csak nagyon jó indulólapokkal, nevezetesen ásszal játszanak. Mivel nálunk két ász van, nem valószínű, hogy sok ellenfelünk adná meg az emelésünket. Passzív asztalok kontra agresszív asztalok

Fontos különbséget tennünk aközött is, hogy az asztal elsősorban passzív vagy agresszív. A passzív játék az, amelyben flop előtt és később is nagyon kevés az emelés. A hátsó pozícióból történő játék egyik előnye, hogy általában több fogalmunk van arról, mennyibe fog kerülni a flop megnézése, de passzív játékokban ez az előny viszonylag lényegtelen. Következésképpen az ilyen játékokban több tűrhető kézzel játszhatunk korai pozícióból. Ennek az ellenkezője igaz a nagyon agresszív asztaloknál, mivel gyakran két, három vagy annál több tétbe kerül, hogy láthassuk a flopot. Mivel a kassza nagy lesz, a legjobb olyan kezekkel játszani, amelyek a legvalószínűbb, hogy valamifajta húzólapot eredményeznek a flopon, lehetővé téve azt, hogy partiban maradjunk. Ezekben a játékokban az egydimenziós kezek értéke csökken, mivel általában nem találja el őket a flop. Noha azok a kezek mindig vonzóak, amelyek magasak és alacsonyak is

lehetnek, amikor flop előtt a maximumig emeltek, tovább nő annak jelentősége, hogy sokoldalú lapjaink legyenek. Minél valószínűbb, hogy valamilyen húzólapot flopolunk, annál jobban készen kell állnunk arra, hogy több tétért is partiba szálljunk. Íme néhány olyan példa, amely elég sokoldalú a nagyon jó játékhoz olyan asztaloknál, ahol sok a flop előtti emelés, függetlenül attól, hogy a játék feszes-agresszív vagy laza-agresszív: A-2-3-K, A-2-5-K, A-2-3-J, A-A-3-5, A-3-4-Q és A-K-Q-2. Figyeljünk arra, hogy ki van a partiban! Noha gyakran helyes ha A-2-t vagy A-3-t tartalmazó kezekkel emelünk, fontos észrevennünk, milyen ellenfelekkel állunk szemben. Ha egy vagy két jól felkészült, feszes játékos már beszállt előttünk a partiba, és úgy döntünk, hogy különböző színű A-3-8-10 kombinációval emelünk, Omaha bizonyítványunkat vissza is adhatjuk. Úgy érezzük, hogy lapjaink jobbak az övéknél? A legvalószínűbb, hogy nekik alacsony lapjaik vannak - ráadásul jobb összetételben, mint a mienk. Ha tisztában vagyunk vele, mikor vannak jól felkészült, feszes játékosok a partiban, fontos eldöntenünk, hogyan játsszunk alacsony lapokkal. Abban a partiban, amelyben hat laza játékos csak megadta a vakot, elfogadható bármilyen azonos színű A-2-vel vagy A-3-mal emelni. Persze jól felkészült, feszes játékosok ellen talán a legjobb csak elsőrangú lapokkal emelni, olyanokkal, mint azonos színű A-2-3-X, azonos színű A-2-4-6 vagy A-2-4-K. Ez a hátsó pozíció másik előnye, mivel ki lehet találni, hogy milyen típusú kezek lehetnek előttünk. Az ellenfeleink emelési szokásainak megfigyeléséből származó ismeret értékes eszköz a hatékony pókerjátékban. Beleértve annak a megértését, hogy miként befolyásolja játékuk színvonalát pozíciójuk vagy egyéb tényezők, például az, hogy hogyan állnak az este folyamán. Ha mondjuk egy nagyon jól felkészült, feszes játékos emel, gyakran az a legjobb, ha bedobjuk a legtöbb A-3 kezet, ha a többi lapunk gyenge - valószínűleg, mert 7, 8 vagy 9 is van benne. Döntésünket, hogy a flop előtt emelünk, tartjuk a tétet vagy dobunk, az is befolyásolhatja, hogy a vakokon, különösen a nagy vakon milyen képességű játékosok ülnek. Ha a vakokon ülők jól felkészült, feszes játékosok, lehet, hogy érdemes hátsó pozícióból emelni a flop előtt olyan erősségű kézzel, amilyennel egyébként csak tartanánk a tétet. Ezek a játékosok aligha kezdenek akcióba a flop után, hacsak nem győztek le bennünket, tehát miért adjunk nekik ingyen

esélyt arra, hogy lejavuljanak minket? Minél nagyobb esélyünk van arra, hogy kezünk alacsonyként és magasként is bevethető legyen, annál jobban tesszük, ha emelünk. Másfelől, azok a játékosok a kívánatos ellenfelek, akik a flop után rosszul játszanak. Sok nyolcas vagy jobb Omaha játékos ott követ el hibát, hogy csapdába csalja magát a vak pozíciókban. Lehet, hogy olyan kezük van, amellyel egyébként nem adták volna meg a vakot, de most úgy döntöttek, hogy mivel ingyen látták a flopot, kis eséllyel kiegészülő húzólapokra vadásznak. Ha a vakokban olyan játékosok ülnek, akik hajlamosak közepes sorokra vagy alacsony flössökre vadászni, akkor a legjobb, ha csak megadjuk a tétet és bent hagyjuk őket a partiban. Az ilyen játékosok ellen a hosszú távon valószínűleg megnyerhető extra tétek indokolják, hogy így játsszunk. Játék a flop előtt két ásszal

Az ász párt tartalmazó kezekkel olyan gyakran játszanak hibásan, hogy erről még beszélnünk kell. Először is, jegyezzük meg, hogy a két ászt tartalmazó kezek nem mindig játszhatók, és a kéz értéke nagymértékben függ attól, hogy hány játékos van a partiban. Egy vagy két ellenfél ellen csupán a két ász erőssége gyakran viszi a kassza magas felét. De amikor több játékos van a partiban, javulnunk kell a nyeréshez. Ez a javulás gyakran egy alacsony lap, vagy egy flöss formájában érkezik, tehát, ha alacsony lapunk van, vagy ha egyszínű az ászunk, az növeli az ászaink értékét sokszereplős partiban. A két ászt és kevés egyebet tartalmazó kezeket általában be kell dobnunk, ha már több játékos is beszállt a partiba. Íme néhány példa ezekre a bedobandó, ászt tartalmazó lapokra: A-A-7-J, A-A-6-9 és A-A-8-K. Ha elsőként szállunk be ilyen típusú lappal korai pozícióból, talán a dobás a legjobb lehetőség, kivéve, ha különösen feszes a játék. Ebben az esetben egy emelés valószínűleg eléggé leszűkíti a terepet ahhoz, hogy az ászok jó eséllyel nyerjenek saját erősségük alapján. A duplán egyszínű ász párt tartalmazó kezek - még azok is, amelyekben nincs más minőségi lap - mindig rejtenek annyi lehetőséget, amennyi elegendő a flop megnézéséhez. Emelés helyett egy tétért játszani az ilyen kezekkel a legtöbb esetben talán a legjobb megközelítés három okból is: (1) Ha eltalálja a flop a kezünket, akkor valószínűleg tuti lappá válik. Így

minél többen vannak a partiban, annál több pénzt nyerünk. A flop előtti emelés lehet, hogy kiűzi azt a kezet, amely kifizette volna a tuti flössünket. (2) Amikor kezünket nem találja el a flop, mint ahogy az gyakran előfordul, a kasszában nincs sok pénz, és könnyen dobhatunk. (3) Végül, ezzel jó adag megtévesztést adunk kezünkhöz, mivel sokan azt gondolják, hogy két ász emelő kéz. Ha fullunk van, garantáltan akcióval találhatjuk magunkat szemben azon ellenfeleink részéről, akik helytelenül ítélték meg, hogy milyen lap van nálunk. Ha a kezünkben két ász és két határeset lap van, néha lehet, hogy inkább három tétért érdemes játszanunk a flop előtt kettő helyett. Azzal, hogy megtesszük a második emelést, valószínűsítjük, hogy párbajra kerül sor. Ez a játék lehet, hogy nem működik egyes lazább nyolcas vagy jobb Omaha asztaloknál, de olyan helyzetekben mindenképpen hatékony, amikor a játékosok egy kicsit is tisztelik a pénzt. Amikor egy tőlünk jobbra ülő játékos emeléssel lépett játékba, harmadszor is ráemelhetünk A-A-6-8 típusú kézzel, hogy párbaj alakuljon ki. Ha működik, jó helyzetbe kerülünk, mert nálunk lesz a legerősebb kéz a legjobb pozícióban. Még a viszonylag lazább játékosok is befeszülnek egy kicsit, amikor azzal szembesülnek, hogy két tétet kell kapásból megadniuk. Ugyanabban a játékban ugyanakkor, ha mi következünk először ugyanazzal az A-A-6-8 kombinációval, általában jobb, ha dobunk, mint ha két tétig emelünk, mert a többi játékos sokkal könnyebben megad egy emelést, mint kettőt. Ezért ezt a kezet valószínűleg rossz pozícióból játszanánk sok ellenfél ellen. Jujj! Előfordul olyan is, hogy nem a terep szűkítése, hanem a kassza hizlalása érdekében emelünk vagy emelünk vissza ász párunkkal. Amikor erős segédek vannak a kezükben, leginkább kettes bármely más kerék lappal, helyes értékért emelni. Ez különösen akkor igaz, ha egyik vagy mindkét ászunk azonos színű egy másik lappal. Az A-A-3-4 vagy a duplán egyszínű A-A-2-5 nagyszerű indulólap, érdemes velük a maximális emelésig menni a flop előtt. Sajnos az ilyen típusú kéz elég ritka. Valójában sokkal nagyobb a valószínűsége annak, hogy póker indulólapot kapunk, mint kétszínű A-A-2-3 álomkezet. A kétszínű A-A-2-3-nak csak 12 kombinációja lehetséges, míg pókert tizenháromféleképpen lehet kapni. További helyzetek visszaemelésre

A visszaemelések célja lényegében ugyanaz, mint az emeléseké - vagy szűkíteni akarjuk a terepet, vagy növelni a kasszát. Persze a harmadik tét berakása gyakran nem más, mint a többi játékos megsemmisítésének sokkal hatékonyabb módja. Az olyan kezeket, mint például A-3-6-9 vagy A-4-5-J, amelyekkel a játékosok többsége boldogan megad két tétet is, ilyenkor inkább eldobják. Még a laza játékosok is visszahőkölhetnek annak fényében, hogy három tétet kellene megadniuk szemétbe való lappal. Tehát, ha úgy érezzük, hogy a lapjaink egy vagy két kézzel szemben a legjobbak, visszaemeléssel előidézhetjük ezt a felállást. Ne feledjük, hogy gyakran kirekeszthetjük azokat az ellenfeleket, akiknek kapásból több tétet kellene megadniuk, de szinte lehetetlen kizárni olyanokat, akik már beszálltak. Fontos megfigyelni, hogy a vakok hogyan játszanak, amikor a visszaemelés lehetőségét fontolgatjuk. Általában minél jobban játszanak a vakok, annál inkább meg kell próbálnunk őket emeléssel kirekeszteni. A viszonylag jó játékosok nagy flop reményében rutinszerűen megadnak egy további tétet a nagy vakból. De ha két további tét megadására kényszerítjük őket, arányaiban csökkentjük azt az összeget, amit megnyerhetnek a kasszából. Ez meggyőzheti őket arról, hogy az esetek többségében dobjanak. Egy másik ebből a típusú játékból származó előny, hogy néha olyan kezekkel emelünk vissza, amelyek nem tűnnek arra érdemesnek, tehát kiszámíthatatlannak tüntetnek fel bennünket ellenfeleink szemében. Ráadásul stratégiailag jól megfontolt játékunkkal erősítettük ezt az imázsunkat. Előfordul majd olyan is, amikor elsőrangú lapokat tartunk a kezünkben, de már valaki vagy valakik előttünk emeltek egyet-kettőt. Ezekben az esetekben bátran emeljünk akár a plafonig is, mivel olyan lapjaink vannak, amelyek számos sok ellenfél esetén működnek. Az olyan lapok, mint A-2-3-4, azonos színű A-2-3X és azonos színű A-2-4-K remek jelöltek arra, hogy nagy kasszát építsünk, mert nagy a valószínűsége annak, hogy a flop ígéretes lesz számunkra. Nem szabad azonban megfeledkeznünk arról, hogy amikor néhány erős játékos van a partiban, valószínű, hogy náluk is a mienkhez hasonló erősségű lapok vannak. Ezen a ponton a visszaemelés inkább pénzbeli ingadozáshoz, mint megnövelt nyereséghez vezet. Emelés vak pozícióból

Mivel a parti egész ideje alatt hátrányos pozícióban leszünk, általában nem a legjobb ötlet a flop előtt emelni akár kis vak akár nagy vak pozícióban vagyunk.

Emelésünk szinte kizárólag a kassza növelésére lesz jó, a terep szűkítésére nem. Az egyetlen kivétel, amikor kis vakban vagyunk, egy játékos hátsó pozícióból emelt, mi pedig visszaemeléssel megkíséreljük kirekeszteni a nagy vakot. Általában azonban a vakokból emelést tartsuk meg azokra az esetekre, amikor olyan elsőrangú indulólapjaink vannak, mint azonos színű A-2-3-X, amely elegendő értékkel bír képvisel a pozícióból eredő hátrányuk leküzdésére. Vak struktúrák és játék a kis vakból

A legtöbb fix limit póker játékban olyan vak struktúra van, amelyben a kis vak feleakkora, mint a nagy vak. Ezekben a játékokban a legrosszabb lapokkal nem szabad tartanunk a tétet a kis vakból. Míg a legtöbb kézzel megadjuk a tétet, hibás automatikusan betolni a fél tétet, mivel olyan játékba is belekeveredhetünk, amelyben nincs sok esélyünk a tuti lap kialakítására. Vigyázzunk, mert ha ilyen lapokkal játszunk, könnyen a nyolcas vagy jobb Omaha játékban gyakori csapdák egyikében találhatjuk magunkat. Amíg nem a legrosszabb indulólapok egyikét kapjuk, rendben van, ha lazítunk egy kicsit az induláson és megadjuk a kis vakból a fél tétet. Más játékokban kettő- és három zsetonos vak struktúra van. Ezekben a játékokban szinte minden esetben elfogadható, ha tartjuk a tétet a kis vakból, amikor az ár a licitnek csupán egy-harmada. Spóroljuk meg a zsetont az olyan drillből és szemétbe való lapokból álló kezekkel, mint 2-2-6-K. Vakunk védelme

Néha arra kell alapoznunk azzal kapcsolatos döntésünket, hogy játsszunk-e egy bizonyos kézzel, hogy ellenfelünk hogyan játszik. Egy emelés megadásának a vakból jóval nagyobb az értéke, ha a partiban résztvevő játékos vagy játékosok nálunk sokkal rosszabbul játszanak. Nyolcas vagy jobb Omahában nem vihetjük ezt túlzásba, mert rossz pozícióból játszani a legrosszabb kézzel túl nagy hátrányba hoz. Emellett még azt is meg kell fontolnunk, hogy lapjaink megfelelőek-e. Ráadásul nem minden emelés egyforma - kézerősségben óriási különbség van egy jól felkészült, feszes játékos korai pozíciós emelése és egy laza, vakmerő játékos osztó pozíciós emelése között. Ha nagy vak pozícióban vagyunk és párbajra kerül sor, a 2-4-6-8 jellegű kezet néha bedobhatjuk a jól felkészült, feszes játékos emelésével szemben, de egyértelmű megadás a megrögzött emelgető ellen.

Egy másik kulcsfontosságú megfontolandó tényező a partiban szereplő játékosok száma, és a nagy vak a legjobb pozíció annak megítélésére, hogy hány játékos fogja látni a flopot. Tudnunk kell, hogy mely kezeket érdemes megvédeni sok játékossal szemben, és melyek értékesebbek kislétszámú helyzetben. Például a 3-4-5-7-hez hasonló kezek értéke többszereplős partiban nagymértékben csökken, mivel valószínű, hogy az általunk várt lapok - ászok és kettesek - már kint vannak. Ez csökkenti az esélyünket az alacsony tuti lap összeállására, és meglehetősen kreatívnak kell lennünk ahhoz, hogy ezzel a kézzel más lehetőséget is felvázoljunk a tuti lapra. Ne feledjük, a tuti lapra gyakran szükségünk van a sokszereplős kasszában. Persze, amikor párbajozunk, a kéznek nagyobb az értéke. Ennek egyik oka az, hogy ha mindenki más dob, valószínűbbnek tűnik, hogy még van néhány ász a pakliban. Ezenkívül alacsony flöss húzólapunk is nagyobb értéket jelent párbajban, míg ha öthat ellenféllel szemben van alacsony flössünk, az valószínűleg drága második legjobb kéz lesz. Azt sem árt feltételezni, hogy az emelőnek van egy pár alacsony lapja. Ha az asztalon is van alacsony lap, elképzelhető, hogy az az emelő lapjait megkontrázza, vagyis az asztalon lévő lapokkal megduplázódik a kezében lévő egyik alacsony lap, ami azt értéktelenné teszi az alacsony kialakításához. Ha nem értéktelenednek el a lapjai, akkor alacsony keze olyan lapokat használhat, amellyel nekünk a legjobb magas lapunk lehet, vagy két pár vagy sor. Alacsony két pár akkor lehet nyerő, amikor csak egy vagy két ellenféllel szemben játszunk, de sokszereplős partiban viszonylag reménytelen. Míg a 3-4-5-6 vagy 3-4-5-7 alacsony kezek elég jók egy vagy két ellenféllel szemben, a magas kezek nem jók. 9-10-J-Q-val megadni az emelést nagy vakból csupán egyetlen ellenféllel szemben nem annyira kedvező, mint amilyennek látszik. Hacsak az asztalon nem jönnek túlnyomórészt magas lapok, nehéz lesz elvinni a teljes kasszát. Amikor a magas lapok jól kapcsolódnak, gyakran lesz belőlük tuti lap, ami legalább annyira hatékony nyolc, mint egyetlen ellenfél legyőzéséhez. Jó, ha van valamilyen alacsony lapunk, amire számíthatunk, ha meg kell védenünk a vakunkat egy vagy két ellenféllel szemben. Az alacsony lapok a legkönnyebb húzólapok a játékban, és gyakran szolgálnak biztonsági szelepként, amikor kilátásaink meghiúsulni látszanak. Még egy olyan vészhelyzetbeli alacsony lap, mint A-8 is ér valamit az ilyen helyzetekben.

Amikor egy többszereplős partiban megvédjük a vakunkat, kulcsfontosságú, hogy legyen néhány lapunk, amellyel tuti kezünk alakulhat ki. Mivel jó áron maradhatunk partiban, elfogadható, ha kissé engedünk indulólap követelményeinkből abban az esetben, ha kezünk alkalmas sokszereplős partit játszani. Az ilyen típusú kezekben lehet egyszínű A-x, 2-3-4-x vagy bármely három, elsősorban egyszínű vagy duplán egyszínű bubi, dáma vagy király. Fontos, hogy elkerüljük a közepes lapokkal való játékot, és bármely olyan kérdéses kezet, amelyben két ilyen lap van, szinte mindig el kell dobnunk. Összefoglalás

A nyolcas vagy jobb Omaha játék a húzólapok játéka. Ha jó flop előtti stratégiánk van és a megfelelő lapokkal játszunk, akkor általában olyan kezeket kapunk, amilyeneket szeretnénk. A túl laza játék a póker legnagyobb és legdrágább frusztrációjához vezet: sokszor lesz nálunk a második legjobb lap. Ez pedig felemészti a zsetonjainkat. Ász nélküli kézzel csak nagyon ritkán játsszunk! Arra is érdemes odafigyelnünk, hogy alkalmasint még az olyan kulcsfontosságú kombinációkat tartalmazó kezeket is, mint A-A és A-3 is el kell dobnunk a flop előtt. Ne feledjük, hogy a flop előtt hozott döntéseknek monumentális hatásuk lesz az eredményeinkre. A jó indulólapokkal való játék meglehetősen jó esélyt ad a nyerésre a legtöbb alacsony tétes játékban, abban az esetben, ha ellenfeleink lazán játszanak. Ha túl sok kézzel játszunk, kevés esélyünk lesz a győzelemre. Amint a tétek fokozatosan emelkednek, a játékosok egyre képzettebbek lesznek, és egyre inkább tisztában vannak az indulólapok értékével, tehát lassan eltűnik az indulólapok helyes megválasztásából származó hatalmas előnyünk, ami a kisebb téteken megvolt. Noha a flop előtti játék és az indulólapok megfelelő kiválasztása továbbra is döntő fontosságú, ezek önmagukban nem elegendőek a nyeréshez a nagyobb téteken. JÁTÉK A FLOPON A flop játék alapjai

Miután megállapítottuk, hogy kezünk játszható, a flopon egy sor új tényezőt kell megfontolnunk. Ahhoz, hogy sikeres nyolcas vagy jobb Omaha játékossá

váljunk, profi szintre kell fejlesztenünk annak értékelését, hogy a flop miképpen befolyásolja nyerési esélyeinket. Íme néhány általános szabály: I. Játék a tuti kézért

Amikor úgy döntünk, hogy tovább játszunk a lapjainkkal, fontos átgondolnunk, hány játékos van a partiban. Minél többen vannak, annál fontosabb, hogy vagy már nálunk legyen, vagy esélyünk legyen a tuti lapra. Ennek a fontosságát nem lehet elégszer hangsúlyozni! A nyolcas vagy jobb Omaha játékra jellemző hat vagy hét játékosból álló akciódús partiban általában csak tuti lappal lehet nyerni. Ez azt jelenti, hogy flopolnunk kell a tuti alacsony húzólapot, a tuti flösshúzót, egy drillt, egy minőségi sorhúzót vagy egy kész kezet, hogy partiban maradhassunk. Majdnem minden más kéztől meg kell szabadulnunk ezen a ponton. Az esetek többségében a többi lap legfeljebb a pókertőkénket felemésztő második legjobb kézre elég. 2. Védjük a kasszát vagy engedjünk be másokat?

Amikor elhatározzuk, hogy kezünk játszható, a következő döntést arról kell meghoznunk, hogy úgy játsszuk-e, hogy az szűkítse a terepet vagy úgy, hogy bátorítsa az akciót. Védeni akarjuk a kasszát vagy másokat is be akarunk engedni? Mivel a játékosok hajlamosak némi reményt találni a lapjaikban, nehéz egyetlen téttel szűkíteni a mezőnyt. A terep szűkítéséhez úgy kell játszanunk, hogy ellenfeleinknek két tétbe kerüljön a folytatás. Ezt úgy tudjuk elérni, hogy visszaemelünk a jobbunkról érkező emelésre, vagy korai pozícióban passzemelünk, amikor úgy érezzük, hogy egy hátsó pozícióban lévő játékos nyitni fog. A drilleket és a sorokat valószínűleg lejavulják, és gyakran azok a játékosok, akiknek olyan lapjuk van, amit eldobnának, ha két tétet is tartaniuk kellene. A legtöbb ellenfél például emelés után eldobja az alacsony flösshúzóját vagy lyukas sorhúzóját. Ha kiegészült magas kezünkkel emelünk, az jelentősen növelheti nyerési esélyeinket. Másfelől, néhány nyolcas vagy jobb Omaha kéz jobban szerepel többszereplős partikban. A tuti flöss és a tuti alacsony húzók akkor értékelődnek fel, amikor több játékos van a partiban, amivel ellenfeleink lapjai második legjobb lappá fejlődhetnek a végső elszámolásban. Néha fontos, hogy itt vékony jégen táncoljunk, hiszen elsőrangú húzólapokkal érdemes hizlalni a kasszát, de ezt úgy kell megtennünk, hogy ellenfeleinket is a partiban tartsuk.

3. Hogyan befolyásolja a flop lapjaink értékét?

Ne feledjük, hogy ennek a játéknak a célja a teljes kassza begyűjtése. Ezt szem előtt tartva vegyük észre, hogy a magas kezek értéke csökken, amikor a flop három alacsony lapot tartalmaz, az alacsony kezek értéke pedig abban az esetben lesz kevesebb, ha a flop két vagy három magas lapot hoz. Tegyük fel hogy öt játékos látja a 3-4-6 flopot, amiből kettő kör. A kezünkben A-K-Q-J van, amiből A-J kör. Hiába van esélyünk a tuti magasra, néha el kell dobnunk ezt a lapot, amikor flop után többszörös licittel állunk szemben, hiszen csak a kassza feléért játszunk. 4. Kasszaesélyek

Amikor húzólapunk van, fontos, hogy legyen némi fogalmunk arról, mennyi esélyünk van kezünk kiegészítésére, azzal szemben, amilyen fizetséget a kassza kínál. Annak ellenére is csak a pénz feléért játszunk, ha - mint az imént - tuti flöss húzólapunk van, és háromból egyszer a legjobb magas kéz a mienk lesz, és a kasszából a megfelelő árat kapjuk érte. Az asztalon lévő alacsony kéz jelenléte miatt csak a felét kapjuk a magas húzólapunkért, ezért az ilyen típusú kézzel általában nem éri meg bent maradni. Ugyanakkor ha A-2-6-8 van a kezünkben és a flop J-Q-7, egyszerű a dobás. Egymást követő alacsony lapokat kell kifognunk a kassza feléért, vagy esetleg negyedéért. Noha csodával határos módon megérkezhet a sorhoz szükséges két lapunk, ez nem olyan kéz, amelyre vadászunk. Ha azonban a kezünkben lévő nyolcas helyett királyunk vagy tízesünk lenne, azzal jelentősen megváltozna a helyzet. A kezünk ugyan még mindig nem a legjobb, de most már van esélyünk egy ász-magas sorra, amivel megszerezhetjük a kassza mindkét felét. Ennek a húzólapnak a jelenléte egy tuti alacsony kiskapus húzóval gyakran elég ahhoz, hogy játszható helyzetet kapjunk, főleg abban az esetben, ha nagy a kassza, és csak egyetlen tétet kell megadnunk. 5. Pozíció

Az emelőhöz viszonyított pozíciónk különösen fontos. Amikor egy nyitás közvetlenül a jobb oldalunkról érkezik, feszesebben kell játszanunk, és több húzólapot kell eldobnunk, mert nem tudhatjuk, hogy az utánunk következő játékosok mit tesznek. Ha igen, akkor sokba fog kerülni a bentmaradás. De ha mi

cselekszünk utoljára a licitálás végén, és így mögöttünk már senki sem emelhet, helyesen döntünk, ha több kézzel is tartjuk a tétet Ezek az elvek vonatkoznak az előbbi két példára is. Nyugodtan játszhatunk egy kis tétért határeset húzóval, ha nem lehet több emelés. Persze rossz pozícióból ugyanezt a kezet el kell dobnunk az esetleges további emelések miatt. Kéz-specifikus útmutató

Játék alacsony húzólapokkal a flopon. Mivel nyolcas vagy jobb Omahában a játszható kezek nagy százalékában lesz A-2 vagy A-3, a leggyakoribb húzó, ami kialakulhat, a tuti alacsony. De ezt a húzólapot nem szabad mindig ugyanúgy játszanunk. Előfordul, hogy gyorsan játsszuk, előfordul, hogy békésen megadjuk a téteket, de olyan is előfordul, hogy eldobjuk. Döntésünket több tényező is befolyásolhatja, például az, hogy a többi lapunk hogyan illik az asztalhoz, hányan vannak a partiban, valamint pozíciónk. Amikor olyan többszereplős partiban játszunk, amelyben senki sem akar engedni, két fontos tényező alapján dönthetjük el, hogy agresszívan vagy passzívan játszunk. Az első, hogy van-e tartalékunk, a második, hogy mekkora lehetőséget kínál kezünk a magas elnyerésére. A tartalék azt jelenti, hogy van-e olyan harmadik alacsony lapunk, amely közel áll két tuti lapunkhoz. Ha az asztalon 3-7-J van, a kezünkben lévő A-2-4-K vagy a kevésbé értékes A-2-5-K arra ösztönözhet bennünket, hogy húzólapunkkal agresszívabban játsszunk, mivel ott van nálunk a négyes, mint tartalék. A négyes nélkül tizenhat olyan lap van, amellyel tuti alacsonyunk lehet. Persze, néha a tuti lap megérkezik a törnön, a riveren pedig megkontrázódik, ami gyakran a kassza felébe kerül. Az extra alacsony lap nemcsak 21 javulási lehetőséget biztosít, hanem attól is megvéd, hogy a riveren elértékteledjen a lapunk. Ezzel sokkal erősebb lesz a kezünk, és elég ösztönzést kapunk ahhoz, hogy nagyobbra hizlaljuk a kasszát. Ha jó esélyünk van a magas megnyerésére is, az agresszív játék jelentősen növelheti nyerési esélyeinket. Tegyük fel például, hogy A-2-5-Q van a kezünkben egy négyszereplős partiban, az asztalon pedig 3-8-10. Nagyon valószínűtlen, hogy mi nyerjük meg a magasat. Ha egyik ellenfelünknél sincs A2, a kassza nullszaldós fizetséget kínál, mivel csak egyik ellenfelünk tétjeit kaparintjuk meg, ha kialakul alacsony kezünk. Most tegyük fel, hogy nálunk van a tuti flösshúzó is. Mivel van esélyünk a kassza begyűjtésére, a kasszaesélyek

kiszámításához figyelembe vehetjük valamennyi ellenfelünk licitjét, tehát az agresszív játék sokkal értékesebbé válik. Amikor mind a tuti alacsony húzót, mind a tuti flösshúzót flopoljuk, különösen, ha van alacsony tartalékunk, meg kell próbálnunk annyi pénzt hozni a kasszába, amennyit csak tudunk. Persze egyszerűen ráemelhetünk ellenfelünk nyitására, de ha a nyitás közvetlenül a jobb oldalunkról jön, elég, ha csak megadjuk a tétet a flopon. Ilyen erős húzólappal nem akarunk senkit kiűzni, tehát játsszuk a lapjainkat úgy, hogy túl sok játékos kiütése nélkül minél több pénz kerüljön középre. Hasonlóan erős húzólap az A-3-5-J, ha a flop 2-4-Q. Amikor csak az alacsony megnyerésére van esélyünk és húzólapunkhoz nincs tartalék, gyakran a legjobb, ha csak passzolunk és megadjuk a tétet. Ez alól a szabály alól a fő kivétel az, ha úgy gondoljuk, hogy egy nyitással van bizonyos esélyünk a kassza azonnali megnyerésére. Míg ez igaz lehet néhány kislétszámú partira vagy magasabb tétes játékra, nagyot csalódhatunk, ha azt hisszük, hogy ez a legtöbb laza nyolcas vagy jobb Omaha játékban működik. Időnként kialakul olyan helyzet, amelyben a legjobb, ha eldobjuk a tuti alacsony húzólapunkat a flopon. Ez általában akkor fordul elő, amikor kicsi a kassza, és egy nyitással majd emeléssel állunk szemben. Tegyük fel, hogy A-2-K-Q van a kezünkben, az asztalon pedig 7-8-9. Itt gyakorlatilag semmi esélyünk a teljes kassza begyűjtésére - legjobb esetben a kassza felét nyerhetjük el, de lehet, hogy csak a negyedéért játszhatunk. Tartalék lap hiányában ez egyértelműen dobás. Amikor A-3-sal játszunk, gyakran flopolunk húzót a második tuti laphoz. Örömteli, amikor kettes érkezik a flopon, persze általában nem jön - szeret addig várni, amíg A-2 nem lesz nálunk, hogy megmutassa magát. A második tuti lapra várakozás egyik legnagyobb csapás a nyolcas vagy jobb Omaha játékosok pókertőkéjére. Hacsak nem nagyon erős meggyőződésünk, hogy senki nem várakozik tuti alacsonyra, ezt a húzólapot rutinszerűen el kell dobnunk. Egyetlen esetben tehetünk kivételt ez alól a szabály alól, mégpedig amikor tuti flösshúzónk, drillünk vagy két magas párunk van a második tuti alacsony húzólapunk mellett. Ez általában elegendő begyűjtési lehetőséget kínál ahhoz, hogy igazoltan partiban maradjunk. Ezenkívül, ha A-3-K-10 van nálunk, az asztalon pedig 4-5-Q, akkor esetleg megnézhetünk még egy lapot. Mégpedig azért, mert egy kettessel sor lehet a tuti alacsonyunkból, amivel már

begyűjthetjük a teljes kasszát. Sokkal jobb a második tuti lapra várni, ha a tuti lapunk megérkezésekor begyűjthetjük a kasszát. Persze ne dobáljunk jó pénzt a rossz után, ha A-3-8-K van a kezünkben, az asztalon pedig 4-7-J. Ha több játékos is van még a partiban, és van olyan szerencsénk, hogy nem A-2-vel állunk szemben, akkor majdnem biztos, hogy egy másik játékosnál is A-3 van. Ha erre a kézre várunk, szerencsés esetben is csak a kassza negyedrészével távozhatunk. Játék drill flopolása estén. Hold'emben drillt flopolni örömteli esemény. Majdnem biztosak lehetünk abban, hogy mienk a legerősebb kéz és büntetlenül licitálhatunk és emelhetünk akciódús játék reményében. Még ha nem is lesz fullunk, általában szép nyereményt remélünk. Sajnos nyolcas vagy jobb Omahában nem ez a helyzet a drillekkel. Még ha fullra javulunk is (az esetek 35 százalékában), gyakran el kell feleznünk a kasszát az alacsony kézzel. Ezenkívül mivel minden játékosnak négy lapot osztottak, nagyon valószínű, hogy sor vagy flöss ellen veszítünk, ha nem alakul ki fullunk. Ezért a drillek legjobb esetben is csak határeset lapok, a legrosszabb esetben pedig lelkesedésünk és pókertőkénk elszívói. A következő útmutató segít felismerni, mely drilleket játszhatjuk nyereségesen, és melyeket kell eldobnunk. Az ezután következő haladó flop játék részben néhány témát ezek közül részletesebben is megtárgyalunk. (1) Akassza feléért játszani olyan kézzel, amelyet valószínűleg lejavulnak, nem túl jó stratégia. Amikor az asztalon három alacsony lap van, nehéz vagy egyenesen lehetetlen drillel begyűjtenünk a kasszát. Következésképpen általában a dobás a helyes, hacsak nem játszunk egy tétért úgy, hogy mögöttünk nem emelhetnek tovább. (2) Mivel gyakran van szükségünk fullra a kassza felének megnyeréséhez, drillünk nagysága is számít. Egyáltalán nem szokatlan, hogy egynél több játékosnak is fullja alakul ki, amikor az asztalon pár van. A-3-3-K lapokkal és az asztalon lévő 3-5-6-tal folytatni több játékos ellen öngyilkosság. Lehet, hogy valakinél vagy magasabb drill vagy két pár van, tehát még ha javulunk is, nincs rá garancia, hogy nyerünk. Ha ebben a példában legmagasabb drillünk van, az esetek többségében még mindig a dobás a helyes, különösen, amikor több tétbe kerül a partiban maradás.

(3) Mikor a legjobb drillel játszani, amikor az asztalon három alacsony lap van? Például: a flop három különböző színű 7-3-2, a kezünkben pedig 7-7-Q-K van. Remélhetőleg azért találjuk magunkat ebben a partiban, mert ingyen megnézhettük a flopot a nagy vakról. Mivel néhány játékos ellen nincs esélyünk begyűjtésre, a jelenlegi tuti lapunk magasra jó. Mivel az asztalon három különböző szín van, nem valószínű, hogy egy flöss megver minket. Persze az a tény, hogy csak a kassza feléért játszunk, azt jelenti, hogy a lehető legolcsóbban akarunk végigmenni a partiban, kivéve, ha az asztalra pár érkezik. Ha a törnön lehetséges lap jön a sorhoz, különösen ha 4 vagy 5, akkor dobnunk kell, amennyiben egynél több tétet kellene megadnunk, mivel a kassza nem kínál elég fizetséget ahhoz, hogy csupán a magas felére húzzunk. Mivel gyakran kényszerülünk dobásra a törnön, nem áll érdekünkben agresszívan játszani ezzel a kézzel a flopon. (4) Nyolcas vagy jobb Omahában problémás flop lehet 3-6-J két treffel. Két alacsony lap van jelen flösshúzóval, amivel sok húzólap kialakulhat. Ha J-J-Q-K van a kezünkben ezen az asztalon, bizonytalanok a kilátásaink. Hiába van nálunk jelenleg a tuti lap, több irányból is sebezhetőek vagyunk. Igazság szerint ha alacsony treff jön a törnön, lehet, hogy dobnunk kell. Ezért a fentihez hasonló asztal esetén talán jobb megvárni, hogy mi jön a törnön, mielőtt agresszív licitálásba kezdünk. Így olcsón tudunk dobni, ha kitör a katasztrófa. Itt is igaz, hogy ha jó lapot kapunk, extra liciteket szerezhetünk, ha nem kürtöljük világgá a flopon, hogy mi van a kezünkben. Azért az emelés is helyes lehet, ha a közvetlenül tőlünk jobbra ülő játékos nyitott. Egy emeléssel talán kiűzhetünk néhány kezünkre veszélyes húzólapot, amivel növelhetjük nyerési esélyeinket. Nem fogjuk kiűzni a tuti flösshúzót vagy az olyan alacsony sorhúzót, mint A-4-5, viszont kiválthatjuk néhány kisebb flösshúzó bedobását, amivel növelhetjük annak esélyét, hogy lapjaink kitartanak, amennyiben senki sem vár a tuti flössre. (5) A legjobb akkor flopolni drillt, amikor az asztalon vagy két vagy három magas lap jön, mert a magas asztal azt jelenti, hogy alacsony kéz nem lehetséges; ezért az egész kasszáért játszunk. Mindez jelentős hatást gyakorol kasszaesélyeinkre, mivel a kassza tulajdonképpen annak a dupláját kínálja, mint amikor az asztalon alacsony kéz lehetséges. Következésképpen általában helyes a riverig bent maradni, amikor drillt flopolunk magas asztalon. (6) Az A-3-K-K kéznek K-Q-J flop esetén az a hátránya, hogy gyakran

szükségünk van a fullra a parti megnyeréséhez. Többszereplős nyolcas vagy jobb Omahában valakinél sokkal gyakrabban lesz A-10, mint azt gondolnánk. Még ha hátrányban vagyunk is, nem baj, ha itt agresszívan játszunk. Az egyik ok, hogy lehet, hogy nálunk van a legerősebb kéz. Ezenkívül, ha hátrányban vagyunk, az esetek 35 százalékában kiegészül a fullunk. Ez azt jelenti, hogy a nyitás csak akkor nem nyereséges, ha egyetlen játékos ellen küzdünk, neki pedig kész sora van. (7) Azonban ugyanannál a K-Q-J flopnál meg kell fontolnunk drillünk bedobását, ha három király helyett három bubink van, különösen abban az esetben, ha több játékos maradt a partiban. Egyetlen ellenfél ellen, akinek valószínűleg sora van, helyes partiban maradni. De ha nyitással, emeléssel és megadással állunk szemben, valószínűbb, hogy magasabb drill vagy legmagasabb két pár is játékban van a soron kívül. Bárhogy is van, nem nyerhetünk túl gyakran. Dobjunk! Játék körbefogó sorhúzóval. Ugyan a körbefogó sorhúzónak talán nincs hivatalos definíciója, ez valójában egy olyan sorhúzó, amely több javulási lehetőséget kínál, mint a szokásos nyitott sor. Például egy 8-9-10-K kéz és A-6-7 asztal esetében tizenhárom lappal egészülhet ki a sor (négy ötös, három nyolcas, három kilences és három tízes). Nyolcas vagy jobb Omahában a sorok sebezhetősége és az a gyakori probléma, hogy bármikor belefuthatunk egy olyan ellenfélbe, akinek ugyanolyan sora van, azt jelenti, hogy a körbefogó sorhúzók az egyetlenek, amelyekkel érdemes saját jogon továbbmenni. Nem minden körbefogó sorhúzó egyforma. Kulcsfontosságú tényezők, amelyeket figyelembe kell vennünk a tuti sor kiegészülésének valószínűsége, és hogy a kezünk alkalmas-e a teljes kassza begyűjtésére. Ha nagy vakban vagyunk 6-7-8-9 kombinációval és a flop 2-4-5, általában dobnunk kell. Hiába egészíti ki a sorunkat sok lap, csak a kassza felét nyerhetjük meg. Emellett, ha az asztalon pár alakul ki vagy flöss lap jön, az tönkreteheti a kezünket. Hogy további példákkal érzékeltessük a különbséget a megfelelő és nem megfelelő alkalmak között, amikor érdemes továbbmenni a körbefogó sorhúzónkkal, lássunk néhány példát: Első példa

Kezünk: piros 10-J-Q-K

Asztal: A-10-6 (két treffel) Noha bármely bubival, dámával vagy királlyal sorunk lehet, ez a kéz tele van súlyos problémákkal. Az asztalon lévő flösshúzóval fennáll annak a veszélye, hogy a sorunk kiegészüléséhez szükséges kártya ellenfelünk flössét is kiegészíti. Ez valójában kilenc közül három lehetséges sorlapot megsemmisít, hat biztonságos kártyát hagyva csupán kezünk kiegészítéséhez. Még ha meg is érkezik ezen hat lap közül az egyik a törnön, kezünk még akkor is veszélyben van. A flöss még mindig beeshet a riveren, vagy párosodhat az asztal. Ráadásul még ha a sor nyer is, rendkívül nehéz lesz begyűjteni a teljes kasszát. Bármely alacsony lap nagy valószínűséggel a kassza felébe kerülhet, és még egy asztallal nem párosodó biztonságos bubi, dáma vagy király is árthat nekünk. Az asztalon lévő négy, pár nélküli magas lap jelenléte megkönnyíti ellenfeleinknek, hogy ugyanilyen kezük alakuljon ki. Tehát ez azt jelenti, hogy az egyetlen igazán biztonságos lap az eltérő színű kilences. Második példa

Kezünk: piros 10-J-Q-K Asztal: eltérő színű 3-9-10 Ez egy olyan helyzet, amikor nyomhatjuk a gázpedált. Ezúttal tizenhárom lap egészítheti ki a tuti sorunkat, ami lényegében egyenlő esélyeket kínál két érkező lappal. Ha bubival, dámával vagy királlyal egészítjük ki a sort a törnön vagy a riveren, nincs lehetőség alacsony kézre. Mivel a flopon nincs flösshúzó, az jelentős értéket ad hozzá a kezünkhöz, mivel valamennyi javulási lehetőségünk tiszta. Azt se feledjük, hogy bármely bubival, dámával vagy királlyal nemcsak tuti sorunk lehet, hanem arra is lehetőségünk nyílik, hogy a riveren fullunk legyen. Ez olyan játékos ellen jöhet jól, akinél A-3-3-4 van, mivel bizonyos javulási lehetőségei esetén nála lesz a második legjobb kéz. Amennyiben a végén fullunk lesz, valószínű, hogy extra téteket nyerünk ettől a játékostól, aki esetleg úgy gondolja, hogy sorunk van. Késleltetés

Nagyon erős kézzel késleltetni ritkán optimális stratégia nyolcas vagy jobb Omahában, két okból is:

(1) A játékosok amúgy is hajlamosak végig tartani a tétjeinket abban a reményben, hogy kiegészül a húzólapjuk, akármi is az. Jó ötlet megfizettetni velük, hogy vesztes kézre várnak, ha hajlandóak fizetni. (2) Ebben a játékban kevés kézre veszélytelen az összes lehetséges húzólap. Ha tuti fullt vagy hold'emben pókert flopolunk, szinte biztosra vehetjük, hogy megnyerjük a partit. A legfontosabb, hogy olyan stratégiát válasszunk, amellyel a legtöbb pénzt nyerhetjük. Nyolcas vagy jobb Omahában az a baj ezzel, hogy ha a törnön és a riveren is alacsony lap jön, az a kassza felébe kerül - kivéve, ha a flop három magas lapot tartalmaz. Tehát általában még pókerrel is játszhatunk agresszívan, mert fontos, hogy az alacsony húzólapok is fizessenek azért a kiváltságért, hogy osztozhatnak velünk a kasszán. Ha erős kézzel a késleltetés mellett döntünk, ne adjuk meg ellenfeleinknek azt a lehetőséget, hogy ingyen lapokkal lejavuljanak minket. Késleltetéskor azt reméljük, hogy ellenfeleink eleget javulnak ahhoz, hogy fizessenek, de nem eleget ahhoz, hogy legyőzzenek bennünket. Íme néhány példa ennek szemléltetésére: Első példa

Kezünk: A-2-4-K Asztal: K-4-4 Itt a legjobb, ha agresszívan játszunk a flopon. Ne adjunk ingyen lehetőséget a 99-10-Q-val játszó ellenfelünknek, hogy kifogjon egy csodakártyát. Második példa

Kezünk: K-K-Q-J Asztal: K-4-4 A késleltetés ezúttal sem jó ötlet, de más okból. Noha magas kezünk nincs veszélyben, ha passzolunk, ellenfeleinknek alacsony húzólapjuk alakulhat ki, ami gyakorlatilag a kassza felébe kerülhet. Néha jó ötlet passzolni a flopon, de csak akkor, ha a kasszában kevés pénz van, és így nem nagy baj, ha a kassza

felét kockáztatjuk azért, hogy néhány tétet elnyerjünk azoktól az ellenfelektől a törnön, akiknek alacsony húzólapjaik vannak Persze ez majdnem mindig hiba azokban a partikban, amelyekben már volt emelés a flop előtt. Harmadik példa

Kezünk: A-2-K-K Asztal: K-4-4 Ebben a példában nemcsak hogy magas kezünk van többé-kevésbé biztonságban, hanem nálunk van a lehető legjobb alacsony kiskapus húzólap is. Tehát ha úgy érezzük, hogy nem alakulna ki túl sok akció, ha nyitnánk a flopon, akkor a késleltetés valószínűleg növelné a nyereségünket. Ha a többi játékos többnyire amúgy is automatikusan tartja a tétet a flopon, akkor bátran licitáljunk! Amikor pár van az asztalon

A parti jellege drasztikusan megváltozik, amikor pár érkezik a flopon. Sokszerepelős partikban valószínűleg fullra lesz szükségünk a magas kéz megnyeréséhez. A játékosok számának emelkedésével nő annak a valószínűsége, hogy valaki drillt vagy jobbat flopolt. Ez azt jelenti, hogy hacsak nincs nálunk minőségi alacsony húzólap is, a sorhúzókat el kell dobnunk, és minden mást is a sokszereplős partikban, kivéve a tuti flösshúzót. Ennél rosszabb magas húzóval folytatni bonyolultabb ötlet kisebb terepen. Noha flöss- és sorhúzókkal játszani veszélyes, túlságosan feszes játék lenne minden egyes alkalommal dobni, amikor a flopon pár érkezik. Némi kártyaérzék ebben a helyzetben segíthet a pontosabb döntések meghozatalában. Például, két nyolcas az asztalon nem ad okot ugyanakkora aggodalomra, mint két ász. Ha az asztalon lévő pár kulcsfontosságú lap nyolcas vagy jobb Omahában, valószínű, hogy valamelyik ellenfelünket eltalálta. Amikor nem tűnik valószínűnek, hogy a pár segített valakinek, akkor érdemesebb lehet továbbmenni a többi húzólappal. Sőt, néha nyithatunk a flösshúzónkkal a páros asztalon, hogy ellenfeleink dobjanak, attól tartva, hogy drillt vagy fullt flopoltunk. Amikor kevés ellenféllel szemben két ász van a kezünkben, gyakran jó dolog a

páros asztal. Általában jó ötlet agresszívan játszani a flopon, egyrészt, hogy kiűzzük az ellenfeleket, másrészt, hogy kiderítsük, nálunk van-e a legerősebb kéz. A pár miatt kevésbé valószínű, hogy sora vagy flösse lesz valakinek - ami gyakori ászgyilkos nyolcas vagy jobb Omahában. Emellett az asztalon lévő párral tuti két párunk lesz, amellyel kislétszámú partiban gyakran megnyerjük a magasat. Persze, ha a parti családias, vagyis sokan vannak bent, akkor valakinek általában drillje van. Ez esetben két ászt el kell dobnunk bármilyen jelentős akció esetén.

Haladó flop játék

Most következzen néhány további ötlet a flop játékhoz. Ezek részletesebben foglalkoznak egy-egy korábban megvitatott témával, és néhány olyan további kérdéssel is, amelyek magasabb tétes játékokban kerülnek előtérbe. További javulási lehetőségek létrehozása

Nyolcas vagy jobb Omahában néha olyan kezünk van, amely úgy tűnik, hogy egy bizonyos irányba halad, de odáig is eljuthatunk, hogy a kassza egy részét vagy akár egészét is megnyerhetjük egy másik kézzel, amely szinte véletlenül alakult ki. Ez az egyik oka annak, hogy fontos minőségi indulólapokkal játszani. Nemcsak több jó kezünk és húzólapjaink lehetnek így a flopon, hanem kezünk sokkal könnyebben átalakulhat nyertes kiskapus kézzé. Értékes képesség felismerni, hogy mikor alakulhatnak ki másodlagos húzóink, amelyekre akkor számíthatunk, ha elsődleges húzólapjaink nem egészülnek ki. Az érték azon a tényen alapul, hogy ha látunk egy ilyen lehetőséget, képesek leszünk a kezünkkel extra nyereségre szert tenni egy megfelelő időben történő nyitással vagy emeléssel. Fontoljuk meg az alábbi példákat: Első példa

Flop: Q-J-2 (két treffel) Első forgatókönyv: Kezünk: A-3-4-10 (tuti treff) Második forgatókönyv: Kezünk: A-5-6-10 (tuti treff) Vegyük észre, hogy mindkét esetben a közvetlen húzólap csak a tuti flöss és a tuti sor. De mindkét kézben van egy alacsony kiskapus húzólap is. Feltéve, hogy a partiban öt játékos van, ha a tőlünk jobbra ülő játékos nyit és utána mi következünk, mi a legjobb lépés a két forgatókönyv szerint? Az első esetben egyértelműen a tét megadása a helyes játék. Nem akarunk játékosokat kizárni, amikor minden húzónkkal tuti lapunk lehet. Akár tuti flössünk, akár ász magas sorunk lesz, akár alacsony lap jön a törnön és a riveren is, bármilyen kezünk egészül is ki, az mind tuti lap lesz vagy az egyik, vagy a

másik irányba. Ezért minél több szereplős a parti, annál több pénzt nyerhetünk. Fontolóra vehetjük, hogy emelünk húzólapunkkal, hogy több értéket kapjunk, de addig nem, amíg mindenki meg nem adta az eredeti tétet. Az ebben a helyzetben történő emeléssel esetleg kirekesztjük azokat a játékosokat, akiknél valószínűleg a második legjobb lap alakulna ki és kifizetnének. Noha a második esetben a magas kezet illető kilátásaink lényegében ugyanazok, az, hogy kiskapus alacsony húzónk gyenge, jó ok arra, hogy ráemeljünk a nyitásra. Az emelés után lehet, hogy dobnak azok a játékosok, akiknek a kezében A-4-5-J vagy A-2-3-6 van, amivel egy tétet tartottak volna. Ennek eredményeként, még ha nem is egészül ki a flösshúzónk vagy a sorhúzónk, amennyiben két alacsony lap jön, elvihetjük a fél kasszát, mivel emelésünk a flopon már kiűzte az erősebb kiskapus alacsony húzókat. Ha előre gondolkodunk és számba vesszük az összes lehetőséget, ahogy a parti folytatódhat, néha a megszokottnál agresszívabban is játszhatunk, annak érdekében, hogy néhány további nyerési lehetőséget biztosítsunk kezünk számára. Természetesen a döntés, hogy ilyen helyzetekben emeljünk vagy csak tartsuk a tétet, függ attól, hogy hányan vannak a partiban, hogy ellenfeleink milyen stílusban játszanak és azoktól a korábbi licitálásoktól, amelyek következtében a helyzet kialakult. A tuti alacsony bedobása

Előfordul, hogy a flopon kialakul a tuti alacsonyunk, de rájövünk, hogy nincs benne elég érték. Ekkor el kell döntenünk, hogy ragaszkodunk-e hozzá végig vagy eldobjuk. Eléggé abszurdnak tűnhet a tuti lap bedobása - és általában az is , de van néhány eset, amikor ez a helyes lépés - jellemzően akkor, amikor egy korábbi kis kasszára most agresszívan licitálnak. Nagy kassza esetén persze nem akarjuk eldobni a tuti lapot, és akkor sem, ha nem kerül sokba, hogy partiban maradjunk. Ha azonban például A-2-K-J van a kezünkben és a flop 6-7-8 (két flöss lap, amiből nekünk nincs), és a másik három partiban lévő játékos mániákus licitálásba és emelgetésbe kezd, talán nem árt átértékelni helyzetünket. Ennek egyik oka, hogy valószínűleg a kassza negyedrészéért játszunk, különösen, ha tudjuk, hogy van néhány nagyon jól felkészült, feszes ellenfelünk. Emellett a törnön vagy a riveren érkező bármilyen ász vagy kettes vesztessé változtathatja a kezünket. Ha viszonylag biztosak

vagyunk abban, hogy egy másik játékosnál is tuti alacsony van, nyilvánvalóan semmit nem veszítünk a dobással. Az eddig befektetett kis tét költségét ellensúlyozza annak lehetősége, hogy lapjaink megkontrázása esetén üres zsebbel távozunk. Mindazonáltal persze nem túl jó ötlet gyakran eldobni a kész tuti alacsonyunkat. Néha csak úgy tűnik, hogy a kassza negyedrészéért játszunk, de a végén kellemes meglepetésben lesz részünk, amikor a többi játékos mind magas kezet mutat. Ennek a lehetőségnek önmagában elégnek kell lennie a partiban maradáshoz az esetek nagy részében. Akkor is érdemesebb lehet partiban maradni, ha a kasszában már sok pénz van és a parti sokszereplős. A tartalék alacsony lap jelenléte a kezünkben ugyancsak elegendő ok arra, hogy ne dobjuk el a tuti lapunkat. Drillek, amikor az alacsony lapok vannak az asztalon: játsszunk vagy ne?

Sokszereplős partiban, amikor a flopon három alacsony lap jön, a drilleket általában el kell dobnunk. Hiba a drilleket agresszívan játszani, hogy megkíséreljük őket megvédeni, mivel csak a kassza felét tudják megnyerni és gyakran túlhúzzák őket. Ennél jobb stratégia, ha úgy játszunk a drillekkel, mintha húzólapok lennének, és attól függően játszunk velük vagy dobjuk el őket, hogy milyen árat kínál értük a kassza. Ha egy játékos nyit, négy megadja és mi vagyunk az utolsók A-4-4-K kombinációval a kezünkben, az asztal pedig 2-4-6, akkor érdemes tartani a tétet és megnézni még egy lapot. Íme a magyarázat: (1) Nem emelhetnek tovább mögöttünk (2) Kedvező árat kapunk a kezünkért Persze, ha az első játékos nyit, a második emel és a többiek mind dobnak, akkor egyértelműen a dobás a helyes játék. Miért? Mert a folytatáshoz két tétet kellene megadnunk, és szembe kell néznünk azzal a lehetőséggel, hogy az eredeti licitáló még visszaemel. Mindez megsemmisíti a helyzetből adódó valamennyi értéket, mert ahelyett, hogy egy kis tét megadásával esetleg elvinnénk a tisztességes méretű kassza felét, most több tétet kell betennünk, miközben egy háromfős partiban a kassza feléért játszunk. Ráadásul a nyitás és emelés miatt valószínűbb, hogy egyik ellenfelünk sort flopolt. Így kezünknek javulnia kell a magas megnyeréséhez.

Feszesebb nyolcas vagy jobb Omaha asztaloknál a drillek értékesebbek. Tegyük fel, hogy A-2-2-Q van nálunk, a flop pedig 2-3-8. Sokszereplős partiban ezt a kezet gondolkodás nélkül eldobjuk. De ha párbajozunk, akkor ez az átlagosnál jobb flop a kezünkhöz. Ugyan lehetséges alacsony kéz, ellenfelünknél nem feltétlenül van. Lehet, hogy A-3-10-10 vagy valami hasonló van nála, amely esetben nyerésre állunk. Fontos, hogy ezeket a helyzeteket agresszívan játsszuk. Arra számítunk, hogy nálunk van a legjobb magas kéz, ami egy begyűjtésre is jó lehet. Egy másik dolog, amire érdemes odafigyelni, hogy agresszív játékunk nyomán egyetlen ellenfelünk lemondhat kész, de durva A-37-K alacsony kezéről. Ezt az átütő győzelmet passzolással nem tudtuk volna elérni. Ha ellenfelünk ránk emel, akkor a parti további részében visszatérhetünk megadás üzemmódba, mivel az emelés azt jelenti, hogy kész alacsony keze van. A kassza nagyságának manipulálása

Nyolcas vagy jobb Omahában az egyik legtipikusabb és legbosz-szantóbb csapás, amikor remek magas kezet vagy magas húzót flopolunk és agresszívan játszunk vele, majd azt látjuk, hogy két ellenfelünknek is kiegészül az alacsony keze a törnön és azonnal háborúzni kezdenek. Ekkor azzal a nem túl örömteli kilátással szembesülünk, hogy több dupla tétet kell megadnunk, amikor a kassza alacsony fele már elkelt. A parti feladása fájdalmas, mert már sok pénz van a kasszában, de ugyanolyan fájdalmas végignézni zsetonkészletünk fogyatkozását is, amint fizetünk a húzólapjainkért. Szerencsére van egy módszer, amelyet alkalmazhatunk, hogy ne legyen olyan gyötrelmes a játék a törnön. Elsősorban akkor érdemes így játszani, amikor magas kezünk van, és két alacsony lap érkezik a flopon. Tegyük fel például, hogy A-3-J-J van nálunk, a flop pedig 3-5-J lehetséges flösshúzóval. Noha jelenleg nálunk van a tuti lap, kezünk nem annyira erős. Ha a törnön vagy a riveren bármilyen alacsony lap jön, az a kassza felébe kerülhet, vagy akár a teljes kasszába is, ha valakinek sora lesz. És ott van még a flösshúzó is. Ez nem az a helyzet, amikor legmagasabb drillünk agresszív megjátszásával növelni akarjuk a kassza nagyságát. Bármelyik lehetséges horror kártya jön a sok közül a törnön, azzal, hogy a flopon nem nyitottunk vagy emeltünk és így segítettünk a kasszát alacsonyan tartani, könnyen el tudjuk engedni kezünket, ha szükséges. Az ilyen stílusú játék másik előnye, hogy megnehezítjük ellenfeleink számára, hogy kitalálják, mi lehet nálunk. Ha az asztalra pár érkezik a törnön, ellenfeleink valószínűleg nem feltételezik, hogy full van nálunk, mivel a flopon

nem játszottunk agresszívan. Ezzel nyerhetünk néhány extra tétet, amennyiben ellenfeleink egyike úgy érzi, hogy drillje vagy alacsonyabb fullja a legerősebb kéz. Gondoljuk át a következő helyzetet: utolsó pozícióban vagyunk, és mind a négy ellenfelünk passzol. A kezünkben A-K-J-10 van tuti kör flösshúzóval. A flopon ekkor 3-5-9 jön, kettő a mi színünkből. Mivel sok törn lap játszhatatlanná teszi a kezünket, inkább passzolunk, ahelyett, hogy nyitnánk a tuti flösshúzónkkal. A törn a tökéletes ♥Q. Egy figyelmes, agresszív ellenfél nyit, két másik játékos megadja, mi pedig emelünk az abszolút tutival. Az agresszív játékos ránk emel egy kisebb flössel, mi pedig a nagy kassza bezsebelésével fejezzük be a partit, amikor az asztal végül párosodik. Érvelhetünk azzal, hogy passzunk az osztó pozícióban késztette arra agresszív ellenfelünket, hogy túljátssza lapjait a törnön, mivel nem tartotta képtelenségnek, hogy valaki passzolhatott a tuti flösshúzóval utolsó pozícióból. Ilyen helyzetekben viszonylag gyakran kell manipulálnunk a kassza nagyságát. Fontos persze, hogy ezzel a játékkal ne csökkentsük esélyeinket a parti megnyerésére. Ha kevesen vagyunk a partiban, akkor néha egy nyitással már a flopon nyerhetünk. Ha úgy gondoljuk, hogy reális esélyünk van a parti azonnali megnyerésére, jobb bátran licitálni, mint egy biztonságos törn lapra várni. És ha egy közvetlenül a jobb oldalunkon ülő játékos licitál, nálunk pedig magas kéz van, például drill, inkább emeljünk a terep szűkítése érdekében. Passzolni vagy megadni a tétet drillel akkor a legjobb, amikor egy emelés senkit sem késztet dobásra. Blöffölés, amikor használhatatlan a flop

Habár a nyolcas vagy jobb Omaha arról híres, hogy szinte lehetetlen benne blöffölni, van néhány jó helyzet, amelyben próbálkozhatunk. Az egyik leggyakoribb blöff lehetőség akkor adódik, amikor magas lapok érkeznek a flopon, különösen, ha az asztalon pár van. Mivel a legtöbb játékos alacsony lapokkal játszik, várható, hogy egy magas flop valószínűleg senkinek nem találja el a kezét. Egy olyan asztalon, mint 10-10-7 gyakran hatékony a nyitás kevés három vagy annál kevesebb - ellenfél ellen (több játékos esetén valószínű, hogy erős kézbe futunk). Ezt a játékot bármely pozícióból játszhatjuk, és ha ránk emelnek, a legjobb talán dobni, semmint megpróbálni okot keresni a parti folytatására. Ez a kísérlet feszes, fantáziátlan játékosok ellen a leghatékonyabb, akik automatikusan úgy gondolják, hogy amikor nyitunk, akkor megvan hozzá a

lapunk. Egy dologra azért ügyeljünk, amikor magasabb tétes játékot játszunk, mégpedig arra, hogy szemfüles ellenfelek nem csak hogy megpróbálnak így játszani, hanem azzal is tisztában vannak, hogy mi is megpróbálhatunk. Ezek a játékosok képesek a semmivel ránk emelni, ami nehéz helyzetbe sodorhat minket. Semmivel sokkal egyszerűbb emelni, mint megadni. Az ilyen típusú ellenfelekkel szemben vagy módosítanunk kell ezt a játékot, vagy meg sem kísérelni. Lássunk egy másik példát egy használható trükkre. Mondjuk A-2-4-10 van nálunk, az asztalon pedig J-J-Q. Csak mi vagyunk a partiban a vakokkal, és a kis vak nyit a flopon. A nagy vak eldobja, mi pedig puszta lyukas sorral tartjuk a tétet. Nem a kezünk erőssége miatt adjuk meg a tétet, hanem amiatt a feltételezés miatt, hogy ellenfelünknél nagyon kevés van. Ha a törnön passzol, akkor licitálhatunk és számíthatunk a parti megnyerésére. De ha továbbra is licitál és mi nem csípünk el egy királyt, akkor talán legjobb, ha dobunk, mert egy következő nyitás valószínűleg azt mutatja, hogy tényleg erős keze van. Másodjára már nehéz lenne ezen az asztalon blöffölnie, miután megadtuk a tétet a flopon. Összefoglalás

Sokat kell gondolkodnunk, amikor nyolcas vagy jobb Omahában a flop az asztalra kerül. A játék hevében valószínűleg nem lesz időnk helyesen megfontolni az imént megvitatott összes szempontot, de tudnunk kell a létezésükről, és igyekeznünk kell annyit alkalmazni közülük, amennyit csak lehet. Ezt szem előtt tartva íme néhány kérdés, amelyet fel kell tennünk magunknak, miután megnéztük a flopot. (1) A kassza mekkora részéért játszom? (2) Mekkora fizetséget kínál nekem a kassza az alapján, hogy milyen esélyeim vannak a megnyerésére és mekkora részéért játszom? (3) Mekkora előrevetített értéket képvisel a kezem? Vagyis mennyi további pénzt nyerhetek, ha a megfelelő lap jön? Kifizet-e a partiban lévő többi játékos?

Ül-e tőlem balra agresszív játékos, ami azt jelenti, hogy van esély passzemelésre? Az alacsony kezek agresszívan fognak licitálni és emelni, ha kiegészül a magasam? És így tovább. (4) Ha megadom a tétet, mögöttem emelhet valaki? (5) Lapjaim kevesebb vagy több játékos ellen jobbak? Játszhatok úgy a lapjaimmal, hogy kedvező helyzetet teremtsek egyik vagy másik esetben? JÁTÉK A TÖRNÖN A törn játék alapjai

Adjunk fel néhány határeset kezet

Mivel a tét nagysága a törnön megduplázódik, sok olyan határ-eset kéztől, amely még megért egy tétet a flopon, most meg kell szabadulnunk. Alacsony kéz is gyakran lehetséges lesz, mire a tömhöz érkezünk, és ez felére csökkenti a fizetséget, amelyet a kassza kínál, ha magas kézre várunk. Az olyan kezek, mint legmagasabb két pár és a drillek elveszítik esélyüket a teljes kassza begyűjtésére, amikor az asztalon három alacsony lap van. Ez különösen akkor igaz, amikor sokszereplős a parti, mivel valakinél szinte biztosan lesz alacsony kéz. Ezeket a kezeket különös körültekintéssel kell játszanunk, mivel a törn drága kör lehet. Elsőrangúnál rosszabb kézzel könnyen úgy járhatunk, hogy sok zsetont fektetünk be kevés megtérülési eséllyel. Gyakran egy vagy két játékosnál van a tuti alacsony, egy másiknál a tuti magas, és elkezdődik az emelési háború. Ha valamiféle húzólappal vagyunk a partiban, akkor ideje komolyan feltenni a kérdést a partiban maradásról. Általában nem a legjobb ötlet több tétet fizetni a törnön a kassza felére várva, hacsak nincs esélyünk a kassza begyűjtésére. Tegyük fel, hogy A-2-5-5 van nálunk, az asztalon pedig 2-4-5-K. Ha van előttünk egy nyitás és egy emelés, adjuk fel ezt a partit. Drillünk nem elég, és a legjobb river lappal is csak a kassza felét szerezhetjük meg. Akkor is a dobás a helyes, amikor egy tőlünk jobbra ülő ellenfél licitál, és még vannak játékosok, akik utánunk cselekszenek. Nem valószínű, hogy lapjaink elég jók, mivel aki nyitott, azt jelzi, hogy sora van. Ráadásul mögöttünk még emelhetnek. Ez a parti egy másik példa arra a helyzetre, amelyben egy tétet még

megadnánk, ha mi zárnánk a licitálást - de dobnunk kell, ha nem tudjuk, mennyibe is kerülne továbbmenni. Nyolcas vagy jobb Omahában beragadni egy emelési háborúba az egyik legköltségesebb hiba, amelyet a játékosok a törnön elkövethetnek. Legyünk vele tisztában, hogy bármikor, amikor lehetőség van alacsony kézre és a parti sokszereplős, valószínű, hogy legalább egy emelés lesz a törnön. Játék erős kezekkel a tömön

Általában ahhoz, hogy erős kézzel a legtöbb pénzt nyerjük a törnön, emelnünk kell, ha valaki nyitott, és nyitnunk, ha mindenki passzolt. Nyolcas vagy jobb Omahában az egyik legjobb helyzet, amikor a mienk a kassza egyik fele, és a másik felére is esélyünk van, ezt más szóval úgy hívják, hogy ingyen esély. Nem veszíthetjük el a teljes kasszát, és arra is megvan az esélyünk, hogy az egészet begyűjtsük. Tegyük fel például, hogy A-2-3-10 van nálunk, az asztalon pedig 4-5-8-Q (kettő a mi színünkből). Vegyük észre, hogy noha ketten is osztozhatunk a kassza felén, az alacsony garantáltan a mienk, és ha bármelyik alacsony lapunk mellé pár jön, azzal kerekünk lesz, ami elég lehet a begyűjtésre. Ezenkívül van egy tuti flösshúzónk is. Ilyen erős kézzel felpumpálhatjuk a kasszát, aminek számos előnye van gyakorlatilag kockázat nélkül. Még akkor is, ha a kezünk ebben a pillanatban csak a kassza negyedének megnyerésére jó, az emelés a helyes játék a kéz magas lehetőségei miatt. Ha három vagy annál több további játékos van a partiban, nem veszítünk pénzt, ha a kassza negyedelésre kerül, kivéve, ha azon ritka alkalmakról van szó, amikor két ellenfelünk osztozik velünk a tuti alacsonyon. Két másik játékos ellen még mindig agresszívnak kell lennünk az ingyen esélyt rejtő kezünkkel, még akkor is, ha úgy érezzük, hogy ellenfeleink egyikénél is tuti alacsony van. Ez egy jó, alacsony kockázatú befektetés, amely nagyszerű megtérülést hozhat, ha magas kezünk is kiegészül. Íme egy példa egy 10/20 dolláros limit játékból ennek szemléltetésére: Kezünk: A-2-3-10 Asztal: 4-5-8-Q (két flöss lappal)

Egyik ellenfelünk, 'A' játékos nyit, és egy másik, 'B' játékos megadja. Ha emelünk és csak negyed kasszát nyerünk, emelésünk 5 dollárba kerül (mivel mind a három játékos 20 dollárt, összesen 60 dollárt fizet, amiből mi visszanyerünk 15 dollárt). Ha emelünk, kiegészül a tuti flössünk és megszerezzük a kassza háromnegyedét, emelésünk 25 dollárt hoz (20 x 3 = 60 dollár, amiből 45 dollár a mienk). Öt dollárt kockáztatni annak reményében hogy 25-öt nyerünk, jó befektetés ebben a pillanatban, mivel annak az esélye, hogy flössünk kiegészül, jobb, mint 5:1 - 35:9 vagy körülbelül 4:1. Persze a valóságban az esélyek még ennél is jobbak. Néha elkapunk egy ászt vagy egy kettest, és begyűjtjük a teljes kasszát, mert ellenfelünk A-2-e megkontrázódik. Ezenkívül egy hármassal vagy egy hatossal kiegészül a sorunk, ami jól jöhet a magashoz. Tehát egy hármassal mienk lehet a kassza fele, egy hatossal pedig a háromnegyede. Mindemellett mindig van arra esély, hogy nekünk van csak alacsony kezünk. A korlátozott kockázat és a nagyszerű előnyök miatt az ilyen kezeket olyan agresszívan kell játszanunk, amennyire csak lehet. A vetélytársak kiűzése

Amikor a törnön a tétek duplázódnak, a játékosok elkezdik jobban tisztelni zsetonjaikat. A parti ezen pontján a kassza már elég nagy, tehát legfontosabb érdekünk, hogy amennyire csak lehet, védjük lapjainkat. Ellenfeleink könnyebben dobnak, ha nincs erős kezük, amikor dupla tétet kellene kapásból megadniuk. Azon határeset lapok közé - amelyekkel ellenfeleink egy tétet valószínűleg megadnának, de kettőért már bedobják - tartozik a legtöbb két pár, valamint néhány kisebb flöss, alacsony sorok és második vagy harmadik tuti alacsonyak. Gyakran az szolgálja legjobban az érdekeinket, ha kiemeljük az ilyen típusú kezekkel rendelkező ellenfeleinket a partiból. Gyakran előfordul, hogy ellenfelünk A-3-6-Q-val nyit a 2-5-8-K asztalon. Ha utána mi következünk, kezünkben A-3-8-9-sel, és emelünk, az lehet, hogy arra készteti a többieket, hogy A-2-8-10 vagy A-A-6-J típusú kezeiket eldobják. Az emeléssel megpróbálunk elszigetelni egy játékost, akiről azt gondoljuk, hogy valószínűleg szintén tuti alacsony van nála. Kis szerencsével magas kezünk legyőzi ellenfelünkét, és mienk lehet a kassza háromnegyede. Gyakran játszhatunk így, és ez egy újabb példa egy olyan helyzetre, amelynek kicsi a kockázata, de jelentős előnye van.

Az is nagyon fontos, hogy megdrágítsuk a többiek számára a partiban maradást abban az esetben, ha sebezhető magas kezünk, különösen, ha tuti flössünk van. Ha nincs az asztalon lehetséges alacsony vagy pár, nyilvánvalóan tuti flössünkkel minden alkalmat meg kell ragadnunk a nyitásra és emelésre. De tegyük fel, hogy A-K-Q-J van nálunk, az asztalon pedig 3-4-5-8, és nálunk van a tuti flöss. Ha egy játékos nyit előttünk, elég világos, hogy a legtöbb amit nyerhetünk, a kassza fele. Ezt szem előtt tartva csábítónak tűnhet csak megadni a tétet, amivel néhány további játékost is bentmaradásra ösztönzünk némi extra nyereség reményében. Ha ebben a helyzetben passzívan játszunk, annak az a veszélye, hogy a két párral vagy drillel rendelkező játékosok olcsón egészíthetik ki húzólapjaikat. Ha az asztalon pár alakul ki a riveren, több tétet is elveszíthetünk. Valószínű, hogy aki a törnön nyitott, a riveren is fog, mi pedig azzal a rémes feladattal találjuk magunkat szembe, hogy a tuti flössel tartjuk a tétet, miközben a utánunk még emelhetnek. Általában a legjobb, ha bátran emelünk a törnön. Még így is számíthatunk akcióra azoktól a játákosoktól, akiknél A-2 van, de az nem jelent veszélyt a kezünkre. Ha a két párral rendelkező ellenfeleink meg akarják adni a tétünket és a kassza felére húznak, megtehetik. Ezzel valószínűleg felkerülnek a karácsonyi üdvözlőlap listánkra. Persze lehet, hogy érdemes behúznunk a féket, ha gyengébb tuti magas kezünk van. Tegyük fel például, hogy 9-10-J-Q van nálunk, az asztal pedig 3-6-7-8 (két lap a flösshöz); vagy A-4-K-K van a kezünkben, az asztalon pedig 3-4-8-K (két flösshúzóval). Mindkét példában, még akkor is, ha jelenleg nálunk van a tuti magas, sokkal valószínűbb, hogy valaki lejavulja kezünket, mint az ezt megelőző példában, amikor tuti flössünk volt. Összehasonlításképpen, a tuti flöss példában csak tíz lap győzhet le bennünket, ha ellenfelünknél drill van; ezzel szemben a fenti sorral a tíz potenciális full lapon kívül ott vannak a további flöss kártyák. Abban a példában, amelyben három királyunk van, tizenhat lap adhat lehetőséget ellenfeleinknek sor kialakítására, és a paklinak körülbelül a fele egészíti ki a flösshúzót. Míg úgy tűnhet, hogy különösen sebezhető lapjaink védelme érdekében még inkább létfontosságú az emelés, az a baj, hogy alacsony lapokkal rendelkező ellenfeleinknél gyakran vannak olyan húzólapok, amelyek ugyancsak legyőzhetnek bennünket. Ezért lehetetlen kiemelni őket, és valószínűleg ránk is

fognak emelni, amennyiben tuti alacsonyuk van flösshúzóval. Hasonlítsuk ezt össze a tuti flöss példával, amelyben bárkinél, akinél két pár vagy drill van, nem valószínű, hogy jó alacsony kéz is van, mert akkor pontosan annak a négy lapnak kellene náluk lennie. Ezt szem előtt tartva általában jobb, ha csak tartjuk a tétet egy gyengébb tuti lappal, abban a reményben, hogy nem győznek le bennünket, mintha hasztalanul próbálnánk szűkíteni a terepet. Amikor csak tuti alacsonyunk van

Laza, passzív nyolcas vagy jobb Omaha játékokban gyakori, különösen az alacsonyabb téteken, hogy kialakul a tuti alacsonyuk, és ha nincs a kezükben magas lehetőség, akkor passzolnak. De ez a rossz játék. Egyrészt azért, mert ha több játékos van a partiban, értékért licitálhatunk. A kassza felének elvitele is nyereséges lesz még, és az is, ha öt vagy több játékos esetén a kassza negyedrészét visszük. Talán fontosabb annak a lehetősége, ha egy nyitással megnyerhetjük a partit. Ez persze sokszereplős, nagyon laza játékokban szinte a lehetetlennel egyenlő, de ha kevesebb ellenfél van a partiban, gyakran előfordul, hogy dobnak, ha az alacsony megérkezik. Még ha nincs is nálunk pár, jó ötlet licitálni a tuti alacsonyunkkal. Ha még kisebb a kassza, elképzelhető, hogy ellenfeleinket arra sarkallja, hogy eldobják magas kezeiket és húzólapjaikat, mivel rájönnek, hogy nincs esélyük a begyűjtésre. Elképzelhető, hogy nem vállalják a kockázatát a törnön és a riveren érkező tétek megadásának, hogy megtudják, határeset két párjuk jó-e valamire. Passzív nyolcas vagy jobb Omaha játékosoknak sok fél kasszába került már, hogy alacsony kezeikkel nem licitáltak agresszívan. HALADÓ TÖRN JÁTÉK

Amint láttuk, megvannak az előnyei, ha agresszívan játszunk a törnön. Íme néhány további lehetőség arra, hogyan kovácsolhatunk előnyt az agresszióból. Jó húzólapok még jobbakká alakítása

Minél több olyan lap létezik a törnön, amellyel a legjobb kezünk lehet a riveren, annál jobban állunk. Tehát előfordul, hogy amikor húzólappal emelünk a törnön, növeljük kezünk javulási lehetőségeit. Vegyük például a következő kezet: A-2-10-J, ahol A-10 flösshúzó, az asztal

pedig 4-5-J-Q, amelyből a 4-5 a mi színünkkel azonos. A tőlünk jobbra ülő játékos nyit, utána mi következünk, és három vagy négy ellenfél jön még utánunk. Első látásra úgy tűnik, hogy egyértelműen a tét tartása a legjobb játék. A további megadók javítják a tuti alacsony- és tuti flösshúzónkkal nyerhető fizetséget, és nem valószínű, hogy bubi párunk ebben a pillanatban a legerősebb kéz. Bár a tét megadása elfogadható játék, érdemes legalább fontolóra vennünk az emelést ebben a helyzetben. Az emeléssel elérhetjük, hogy az A-3-8-K- jellegű kezeket, amelyek egy tétet biztosan megadnának, inkább bedobják. Ezzel pedig megnyílik a lehetőség a parti megnyerésére, ha a végén tízes jön, amivel két párunk alakul ki. Igaz, hogy csak három lap került fel a javulási lehetőségeink listájára, de egy további tét befektetése erős húzólapunkkal valószínűleg növeli az esélyeinket a teljes kassza begyűjtésére. Minél nagyobb a kassza, annál értékesebbé válik, ha további javulási lehetőségeket teremtünk magunknak, és ezt úgy érhetjük el, ha egy vagy két extra téttel szűkítjük a terepet. Egyébként a fent említett húzó önmagában is elég erős ahhoz, hogy megfontoljuk az értékért emelést. Tizenhat lappal nyerjük az alacsony részt, plusz a flöss lapok, a királyok és talán még két másik bubi. Félblöffölés a törnön, amivel megalapozzuk a blöfföt a végén

Azok a nyolcas vagy jobb Omaha játékok, amelyek nem esnek a „nem dobálós" kategóriába - leginkább a nagyobb tétes játékok - néhány jó blöffölési lehetőséget kínálnak az ügyes játékosoknak. Gyakran sokkal meggyőzőbb, ha a riverre tervezett blöfföt előkészítjük azzal, hogy a törnön nyitunk húzólapunkkal azzal a szándékkal, hogy ha kezünk nem egészül ki, akkor végigvisszük a blöfföt. Ezt általában félblöffnek hívják, mivel kétféleképpen is nyerhetünk. Noha két nagy tétet kell elsütnünk a blöff kivitelezéséhez, tétjeink nem vesznek kárba, mert még ha ellenfeleink nem is dobnak, elképzelhető, hogy kezünk kiegészül a riveren. Több, mint két ellenféllel szemben veszélyes blöffölni, mert nagyon valószínű, hogy belefutunk a tuti lapba. Amikor kevés játékos van a partiban - legjobb, ha maximum két másik -, az a legjobb pillanat a blöffölésre. Ezenkívül a félblöff akkor is eredményes, ha el tudunk hitetni valami olyan kezet, amely valóban kiegészült a törnön. A játék akkor működik a legjobban, ha eddig a pontig nem voltunk agresszívak.

Következzen most egy példa egy ilyen játékra: a kis vakban megadjuk a tétet 23-4-7-tel, és megnézzük a flopot, ami A-8-10. Három játékos van a partiban, passzolunk és tartjuk a tétet, feltételezve, hogy a nyitónál ászos két pár van. A törn lap egy dáma, amellyel kiegészül a sora bármely ellenfelünknek, akinél J-9 vagy K-J van. Noha elképzelhető, hogy egyik ellenfelünknél ilyen kéz van, ez egyáltalán nem biztos. Nagyszerű lehetőség kínálkozik a félblöffre. Nyithatunk vagy passz-emelhetünk, amennyiben úgy gondoljuk, hogy ellenfelünk ismét nyit ászos két párjával. A riveren muszáj licitálnunk, függetlemil attól hogy milyen lap jön - kivéve, ha ász jön, amivel valakinek majdnem biztosan fullja lesz. Ha nem alacsony jön, akkor ellenfeleink nehezen tarthatják a tétet a soron kívül bármivel. Ha alacsony jön, egyébként is mi nyerjük a kassza egy részét. Valójában arról van szó, hogy ha ellenfeleinknek meggyőződésük, hogy sorunk van, és dobnak két ászt vagy két alacsony párt, akkor lehet, hogy kiegészül az alacsony kezünk és hetes magassal begyűjthetjük a kasszát. Két dolgot kell megfontolnunk, mielőtt így játszunk: (1) Ne próbálkozzunk javíthatatlan tartóállványok, vagyis olyan játékosok ellen, akik sokféle kézzel, még gyengékkel is tartják a tétet. Az ilyen ellenfelek látni akarják, hogy tényleg sorunk van-e. (2) Muszáj nálunk lennie a tuti alacsony húzónak, amikor így próbálunk félblöffölni. Amikor az asztalon alacsony húzólap van, hiba félblöffölni, ha csak magas flöss- és sorhúzónk van, mivel nagyon valószínű, hogy a riveren alacsony lap jön. Emiatt bárki tartani fogja a tétet, akinek értelmes alacsony keze van. Ellenfelünk megadhatja a blöffünket alacsony kézzel, és akár gyenge párral vagy hasonlóval is be-gyűjtheti a kasszát. JÁTÉK A RIVEREN A river játék alapjai

Gyakori, de helytelen hiedelem a nyolcas vagy jobb Omaha játékosok között, hogy a river játék magától értetődő. Több olyan tényező is van, amely ennek az ellenkezőjére utal. Kifizetni

A riveren gyakran kell döntenünk arról, hogy megadunk-e egy tétet határeset

magas vagy gyenge alacsony lapokkal. Lehet, hogy drillt flopoltunk, majd megnézhettük, ahogy megérkezik a flöss a riveren. Miközben nagyon is elképzelhető, hogy legyőztek minket, arra is van esély, hogy a licitáló az alacsonyra megy és a drillünk továbbra is a legerősebb magas kéz. Ha nem tudjuk eldönteni, hogy ellenfelünk melyik irányba halad a játékban, sokkal jobban tesszük, ha tartjuk a tétet és esetleg elveszítünk egy licitet, minthogy dobással megkockáztassuk a fél kassza feladását. Erre mondják, hogy kifizetjük, és akkor tesszünk így, amikor a kasszaesélyek elég jók a tét megadásához még akkor is, ha úgy gondoljuk, hogy vesztettünk. Kezek kitalálása. Ahogy pókeres képességeink fejlődnek, egyre pontosabban ki tudjuk majd találni, mi lehet ellenfeleink kezében, ezért sokkal pontosabb döntéseket tudunk majd hozni a riveren. A licitálás menetének felidézése megkönnyítheti a kéz kitalálását. Például, ha egy flop előtt emelő játékos most a riveren licitál, amikor egy flöss lap és harmadik alacsony lap is megérkezett, akkor logikus arra tippelnünk, hogy alacsony keze van. Így már könnyebb lesz tartani a tétet a drillünkkel vagy két párunkkal. Ebben a helyzetben a licitáló mutathat nekünk tuti alacsony lapot és egy flösst, de a póker már csak ilyen. Pozíció

Egy másik összetevő, amit mérlegelni kell, amikor azon morfondírozunk, hogy tartsuk-e a tétet a riveren, hogy milyen licitálás következhet még mögöttünk. Ha utánunk még van néhány játékos, egy kicsit feszesebbnek kell lennünk és többször kell eldobnunk kérdéses lapjainkat. Az előző helyzetben például, még ha a licitálónak nincs is flösse, ha még négy játékos jön utánunk, elég biztosra vehetjük, hogy egyikük legyőzött bennünket és tartani is fogja a tétet. Ha a tőlünk balra ülő játékosokra is odafigyelünk, mielőtt cselekednénk, néha megspórolhatunk egy tétet vagy hősies megadásokat mutathatunk be árulkodó jeleik felhasználásával. Ha azt látjuk, hogy ellenfeleink dobásra készülnek, az megkönnyíti a tét tartását. Az is egyértelmű, ha mondjuk egy ellenfél kezébe készíti a zsetonjait az emeléshez, mielőtt még sorra kerülne. Ez gyakran szándékos színészkedés, néha azonban megbízható mutatója lapjai erősségének. Jó olyan ellenfelek ellen játszani, akik következetesen elárulják a kezüket még mielőtt sorra kerülnének, különösen, ha tőlünk balra ülnek. Lapjaink megkontrázása

Miközben kész tuti alacsony kezünkkel agresszívabban játszhatunk, ha van nálunk tartalék lap, néha pusztán a tuti alacsonnyal találjuk magunkat partiban. Ezekben az esetekben hat olyan lap van, amely megkontrázhatja a kezünket, ami azt jelenti, hogy körülbelül hétből egyszer megsemmisülhet a kezünk a riveren (negyvennégy eddig nem látott kártya között hat ilyen lap van). Minthogy ez ennyire gyakran előfordul, jó, ha van egy tervünk arra, hogyan kezeljük ezt a helyzetet. Lapjaink megkontrázása nem mindig kerül a partiba, és fontos felismerni, hogy kezünk mikor jó még. Ha tuti alacsony van nálunk kerék húzóval és megkontrázódik a kezünk, és most egy olyan játékos licitál, aki addig nem volt agresszív, csaknem biztosak lehetünk a vereségben. Tegyük fel például, hogy A2-K-Q van nálunk, az asztal 4-5-8-Q, a riveren pedig kettes jön. Ha az a játékos, aki eddig tartotta a tétet most nyit - akkor bajban vagyunk. Ez a játékos nemigen licitálhat mással, mint sorral, tehát majdnem mindig a dobás a biztos. Kivéve, ha ügyes, tapasztalt játékos az ellenfelünk, aki képes itt A-6-sal licitálni, remélve, hogy A-2-nk megkontrázódott és eldobunk egy, az övénél erősebb magas kezet. Többszereplős partiban - mondjuk háromnál több ellenfél esetén - valakinek gyakran jobb kétlapos alacsony keze van, amikor a mienk megkontrázódik. De a két vagy háromszereplős partikban még ekkor is mienk lehet az alacsony, tehát fontos, hogy ne dobjunk túl hamar. Inkább mérjük fel, mekkora annak az esélye, hogy ellenfelünk nyitása magas lapot takar. Ha úgy gondoljuk, hogy erről van szó, lehet, hogy élő ászunk vagy kettesünk játszható, és megnyerjük a kassza alacsony felét. Persze az is lehet, hogy új magas kezünk elég erős lesz. Ha már volt egy párunk, most lehet kettő, és az kevés résztvevő esetén megnyerheti a kassza magas felét. A nyolcas vagy jobb Omaha játékosok hírhedtek arról, hogy folyamatosan morognak ilyen helyzetekben, még akkor is, ha éppen azt a lapot kapták el, amivel megnyerik a kasszát. Játék a végén háromszereplős partiban Nagyon gyakran a riverre pontosan három játékos marad a partiban, tehát fontos megtanulnunk, hogyan hozzunk pontos döntéseket ilyen helyzetekben. Következzen most segítségképpen néhány általános útmutatás. 1. Amikor mi cselekszünk először. Ha nálunk van a legerősebb kéz, nyissunk! Ez magától értetődőnek tűnik, de meglepődnének, ha tudnák, a játékosok milyen gyakran passzolnak.) tuti lappal. Nyolcas vagy jobb Omahában passz-emelésre

készülni a riveren általában rossz ötlet, kivéve, ha biztosan tudjuk hogy egyik ellenfelünk rosszabb kézzel is nyitni fog. Hacsak nem blöffölnek, az Omaha játékosok hajlamosak a riveren csak a tuti lappal vagy ahhoz közelivel nyitni. Tehát ha passz-emelni próbálunk a tuti magassal, valószínű, hogy csak abból az ellenfélből csalunk ki egy licitet, akinél a tuti alacsony van. Ezzel a manőverrel semmit sem nyerünk. De ha nyitunk, egy ellenfél lehet, hogy rosszabb magas lappal is tartja a tétet. Néha a nyitás a riveren nem csak a kasszának azt a felét szerzi meg számunkra, amely amúgy is biztosított, hanem a teljes kasszát. Ha A-3-4-Q van nálunk, az asztalon pedig 2-5-8-10-J és biztosra vesszük, hogy ellenfeleinknek nem visznek el háromnegyedet, akkor nyissunk pusztán a tuti alacsonnyal is. A nyitás gyakran eldobathatja egyik ellenfelünk befuccsolt húzóját, mint A-2-K-Q (tuti flösshúzó) még akkor is, ha magas lapjaival legyőzött volna bennünket. Az A-4-6-7 kéz pedig kifizet bennünket a második legjobb alacsonnyal, és a teljes kasszát be tudjuk gyűjteni tuti alacsonnyal és A-Q magassal. Noha nem mindig leszünk ilyen eredményesek, nem árt, ha tudjuk, hogy az agresszivitás nagy értékkel bírhat. 2. Amikor az első játékos nyit, és utána mi következünk. Ez egy olyan helyzet, amelyben vállalnunk kell, hogy esetleg többet kockáztatunk. Amikor három alacsony lap, de nem kerék lehetőség van az asztalon, és mindkét irányban határeset lapjaink vannak, vagy emelnünk kell vagy dobnunk. A tét tartása azért hiba, mert megnyitja a kaput a harmadik játékos előtt, hogy tartsa a tétet mögöttünk. Gyenge kétirányú lappal, fontos kizárni a harmadik játékost és a licitálóval párbajozni, remélve, hogy vagy az egyik, vagy a másik irányt mi nyerjük. Tegyük fel, hogy az asztalon 3-4-8-J-Q van, a kezünkben pedig A-3-4-7. A magashoz gyenge két párral, az alacsonyhoz pedig A-7-sel aligha szerezhetjük meg a kassza bármely részét több mint egy játékos ellen. Egyetlen ellenfelünknek viszont nehéz lesz párbajban begyűjtenie a kasszát, hiszen mind a négy lapját fel kell használnia ahhoz, hogy a kassza mindkét felében legyőzzön minket. Ha emelünk, a harmadik játékos lehet, hogy eldob egy jobb két párt vagy egy olyan jobb alacsonyát, mint A-5, 2-5 és A-6. Hajoljunk inkább a dobás felé, ha az asztalon ötlapos alacsony sor vagy flöss lehetőség van. Egyetlen ellenfél ilyenkor könnyebben elviheti az egész kasszát

előlünk, ráadásul nagyobb az esélye annak, hogy ránk emelnek, ami azt jelenti, hogy a játékkal kettő helyett három tétet kell kockáztatnunk. Például, ha az asztalon 3-4-5-8-10 flöss van, nálunk pedig A-3-5-7 flöss nélkül, A-2vel bármely ellenfelünk begyűjtheti a kasszát, ugyanígy flössel és a mienknél valamennyivel jobb alacsonnyal is. Egészen más a helyzet, amikor az első játékos nyit, utána mi következünk, kezünkben a tuti alacsonnyal és egy nagyon gyenge magas kézzel. Itt azt kell eldöntenünk, hogy emeljünk vagy tartsuk a tétet. Ha tudjuk, hogy a nyitó legyőzte a magasunkat, egyértelműen a tét megadása a helyes játék. A harmadik játékost nem akarjuk kirekeszteni, és arra vágyunk, hogy ő is tartsa a tétet. Persze a dolgok ritkán ennyire feketék vagy fehérek. Nagy hiba, ha csak tartjuk a tétet a tuti alacsonyunkkal, csak hogy rájöjjünk, az eredeti licitáló tuti alacsonnyal nyitott pár nélkül. Ilyenkor a harmadik játékos is megadhatja a tétet határeset lapokkal, és elviheti a kassza felét, vagyis azokat a zsetonokat, amelyek hozzánk vándoroltak volna, ha emelünk. Ezért az esetek többségében, amennyiben nálunk van a tuti alacsony, magas lapunk pedig egy pár vagy annál jobb, a legjobb, ha emelünk - hacsak nem gondoljuk azt, hogy az eredeti licitáló legyőzi magasunkat. Ha következetesen így játszunk, fel kell készülnünk, hogy gyűlölködő üzenetek áradatában lesz részünk csúnya pillantások és szarkasztikus megjegyzések formájában. Néha emelünk, és a harmadik játékosnál van a tuti alacsony, tehát csak a kassza negyede lehet a mienk, míg az eredeti licitáló nyeri a magas felét. Ez a harmadik játékos az emelésünkön felháborodva motyoghat valami olyasmit, hogy: „Hogy emelhetett ez az idióta csak tuti alacsonnyal? Mégis mit gondolt, nálam mi van?" Való igaz, hogy ha rendszeresen emelünk ebben a helyzetben, az néha a saját pénzünkbe kerül, vagy azért, mert csak a kassza negyedét vihetjük el, vagy azért, mert kiemeljük a harmadik játékost, amikor az eredeti emelő a magasért megy. Persze az is igaz, hogy ezzel a játékkal néha megszerezhetjük a kassza magas felét. A kérdés csupán az, hogy a tévedéskor elvesztett töredékliciteket ellensúlyozzák-e a megnyert fél kasszák, amikor igazunk van. Ennek a játéknak nem kell túl gyakran működnie ahhoz, hogy nyereséges legyen, tehát amikor úgy érezzük, hogy akár a legkisebb esély is van rá, hogy sikerül, alkalmazzuk! És akkor következzen még egy utolsó forgatókönyv a háromszereplős partival kapcsolatban, amikor mi cselekszünk másodikként. Ha A-3-5-K van a

kezünkben (király-magas flöss), az asztalon pedig 4-68-10-J (ami kiegészíti a flössünket), mindkét irányban a mienk a második lehető legerősebb kéz, ami jó, de nem a legjobb helyzet nyolcas vagy jobb Omahában. Akkor a legjobb, amikor mi nyitunk, mert bárki, aki legyőzheti a magasunkat, biztosan nyitna, és valószínű, hogy a tuti alacsony kéz is nyitna. Mindenesetre a két második hely általában elég jó legalább a kassza felére. Ebben az esetben, ha az első játékos nyit, az valószínűleg azt jelzi, hogy legyőzött bennünket vagy az egyik vagy a másik irányban, tehát nincs sok értelme emelni. Ha mögöttünk gyengébb kéz van, jó eséllyel dobni fog, az erősebb pedig tartja a tétet vagy ránk emel, mivel az egyetlen erősebb magas vagy alacsony kéz a tuti. Ráadásul, ha emelünk, azzal azt is kockáztatjuk, hogy az eredeti licitáló visszaérnél. 3. Amikor mi cselekszünk utoljára a riveren. Ha nálunk csak tuti alacsony van, és előttünk nyitás és megadás volt, könnyű és kényelmes, ha egyszerűen csak tartjuk a tétet. Ez persze nem feltétlenül helyes játék. Noha az emeléssel pénzt veszítünk, amennyiben csak a kassza negyedrészét nyerjük, még több pénzbe kerülünk magunknak hosszú távon, ha csak tartjuk a tétet és a kassza felét nyerjük. Íme a magyarázat: Képzeljünk el egy 10/20 dolláros játékot, tehát az utolsó tét 20 dollár. (1) Ha emelünk és csak a kassza negyedét nyerjük osztozva az alacsony felén, 5 dollárt veszítünk az emelésen (20 x 3 dollár, amiből 15 dollár jön vissza). (2) Ha emelünk és a kassza felét nyerjük, az emelésen 10 dollárt nyerünk (20 x 3 dollár, amiből 30 dollárt kapunk vissza) Ez azt jelenti, hogy 2:1 árat kapunk erre az emelésre. Ahhoz, hogy helytelen legyen emelni, az esetek több, mint kétharmadában negyedelnünk kell. Ezt leginkább úgy kerülhetjük el, ha nem emelünk, amikor viszonylag biztosak vagyunk abban, hogy egy másik játékosnál is tuti alacsony van. Lényegében arról van szó, hogy bármikor, amikor viszonylag erős kétségeink vannak afelől, hogy másik tuti alacsony is van valakinél, emeljünk! A legtöbb játékos ennek ellenkezőjét teszi ebben a helyzetben. Csak tartják a tétet, mert úgy érzik, negyedelnek. Valójában emelniük kellene, mert lehet, hogy a kassza felét nyerik. Amikor ügyes ellenféllel vagyunk partiban, tisztában kell lennünk azzal, hogy ő

is alkalmazhatja az itt tárgyalt trükköket. Nem biztos, hogy mindig az van nála, amit megpróbál elhitetni. Lehet, hogy azért emel a riveren, hogy megpróbáljon kiűzni minket a partiból, nem pedig a keze erőssége alapján. Persze ez gyakrabban előfordul magasabb téteken, alacsonyabb nyolcas vagy jobb Omaha játékokban az emelés a riveren majdnem mindig tuti kezet jelez. Ha egy ilyen ravasz játékos is ül az asztalnál és megpróbál bennünket kiűzni, lehet, hogy a szokásosnál gyengébb kézzel, például két közepes párral is megadhatjuk emelését a riveren. Ne feledjük azonban, hogy az eredeti licitáló megverhet bennünket és dönthet úgy, hogy visszaemel. Ebben a helyzetben nagyon nehéz helyesen játszani, és szükségünk lesz hozzá valamennyi pókerjátékosként megszerzett képességünkre. HALADÓ RIVER JÁTÉK Értékért licitálás

Amikor értékért licitálunk, azért tesszük, mert úgy gondoljuk, hogy ellenfeleink kezénél erősebb a mienk, és valamelyikük lehet, hogy gyengébb kézzel is tartja a tétet. Nincs azonban nálunk a tuti lap, és az is előfordulhat, hogy alulmaradunk. Azért nyitunk mert úgy érezzük, hosszú távon nyereséges lesz, és mert gyakrabban fordul elő az, hogy tartják a tétünket és nyerünk, mint az, hogy megadják és veszítünk. Az egyik fő szempont, hogy ellenfeleink szoktak-e értékért licitálni. Néhány játékos úgy tűnik, csak tuti lappal nyit a riveren, tehát körültekintően kell eljárnunk, amikor közepes erősségű lappal nyitunk ellenük. Ha egy ilyen játékos passzol előttünk, még nem jelenti azt, hogy nincs nála nagyon erős kéz, tehát akkor kevésbé gyakran licitáljunk értékért. Más játékosok bármivel és mindennel kifizetnek. Lehet, hogy megkopasztva mennek haza, de nem mennek haza kíváncsian. Az ilyen típusú játékosok ellen nyissunk bármilyen kézzel, amelyről úgy érezzük, hogy több, mint ötven százalékos esélyük van nyerni. Mivel az ilyen játékos mindössze egyetlen párral is tarthatja a tétet, gyakran hibát követünk el, ha passza után két párunkkal mi is passzolunk, még akkor is, ha erősebb kezekre, például sorokra vagy flössökre is van lehetőség. Ha egy ilyen ellenfél hajlamos jó lapjaival nyitni és bármilyen értelmes kezünk van, biztonsággal feltételezhetjük, hogy ha passzol, akkor nálunk van a legerősebb kéz. Tehát bátran licitáljunk értékért!

Amikor vegyes ellenfeleink összetétele, jó értékítéletre van szükség az értékért licitáláshoz. Néhány ravasz játékos megpróbál majd passz-emelni a végén, ha kiegészül a keze. Amikor ezek a játékosok előttünk cselekszenek és ijesztő lap érkezik a riveren, kétszer is gondoljuk meg, mielőtt licitálunk! Emellett néha egy nagyon feszes játékos passzol a végén legerősebb kézzel. Ha ez a játékos a parti során végig nyitott, ezt a passzt nem szabad a gyengeség jeleként értelmeznünk. Lehet, hogy csak elfáradt a jobb karja. Vagy lehet, hogy olyan lap érkezett, amely valamelyest gyengített a kezén. Például lehet, hogy A3-10-J volt nála (ász-magas flöss), az asztalon pedig 4-5-7-Q-Q (tuti flöss). Noha tuti flöss van nála és övé a második tuti alacsony, az a tény, hogy az asztalon pár van, azt jelenti, hogy még így is legyőzhetik, tehát passzol a riveren. Jónéhány olyan nyolcas vagy jobb Omaha játékos van, aki így játszik, különösen kisebb téteken. Ha felismerjük őket, az segít elkerülni, hogy olyan kezekkel licitáljunk értékért, mint A-4-K-K (király magas flöss), amikor ők partiban vannak és már mutattak némi erőt. A pozíció nagy mértékben befolyásolhatja, hogy milyen gyakran licitálunk értékért. Ez az egyik legnagyobb előnye annak, ha utolsóként cselekszünk. Tegyük fel például, hogy A-2-3-Q van nálunk (tuti flöss) egy négyszereplős partiban, az asztalon pedig 4-5-9-J-4. A kasszában viszonylag sok pénz van, és lapunk valószínűleg a legerősebb kéz. Több ellenfél ellen valószínűbb lenne, hogy valakinél full van. Párbajban vagy háromszereplős partiban legnagyobb valószínűséggel jó a kezünk. De ebben az esetben nem vagyunk benne biztosak. Ha elsőként kellene cselekednünk, valószínűleg passzolnánk, attól tartva, hogy egy fullal ránk emelnek. Ha azonban az utolsó pozícióban vagyunk és előttünk mindenki passzolt, az értékért licitálás általában a legjobb játék. Egy másik példa arra, hogy a pozíció miként hozhat extra téteket a riveren, ha A3-Q-Q van a kezünkben, az asztalon pedig Q-J-7-5-K. Tehát még egyszer, ha mi cselekszünk először és utánunk még több játékos következik, lehet, hogy passzolnunk kell, mivel egyiküknek valószínűleg sora alakult ki. De ha mi vagyunk az utolsók és a többiek passzoltak, bátran licitájunk értékért a három dámánkkal. Elképzelhető, hogy tartják a tétet királyos két párral, kisebb drillel és még rosszabb kezekkel is. Az is lehetséges, hogy valakinek kiegészült a sora, és passz-emelést tervez ellenünk. Ne feledjük, hogy a licitáláshoz nincs szükségünk olyan lapra, amellyel nem bukhatunk.

Blöffök elfogása

Amikor a riveren a legtöbb nyereséget hozó lépésről döntünk, esetenként az értékért licitálás és a passzolás közül kell választanunk, utóbbival blöffölésre késztetve ellenfelünket. Ezt a döntés akkor kell meghoznunk, amikor vannak még játékosok, akik utánunk cselekszenek. Alapvetően, ha nem gondoljuk, hogy egy rosszabb kéz valószínűleg tartani fogja a tétet, vagy ha nagyon agresszív játékosok következnek utánunk, gyakran az a legjobb, ha a passzolás és megadás stratégiáját alkalmazzuk. Ezt még nagyon erős kézzel is megtehetjük. Tegyük fel például, hogy A-3-5-K van a kezünkben, az asztal pedig 2-6-6-J-K. Valószínű, hogy királyos két párunk elég jó egy kislétszámú partiban. De nem valószínű, hogy tartják a tétünket, kivéve olyan kézzel, amely megegyezik a mienkkel vagy talán egy bubival. Ez egy másik helyzet, amelyben az agresszív játékos előtti passzolásnak van némi értéke. Ha passzolunk, ő megpróbálhatja ellopni a kasszát, remélve, hogy nem talált el bennünket az alacsony húzó és most dobni fogunk. A tartóállványok ellen azonban talán a legjobb értékért licitálni. Ellenfeleink játékstílusának ismerete sok tétet érhet ilyen és hasonló helyzetekben. Ijesztő lapok használata előnyünkre

Az asztal jellege néha elősegíti, hogy blöff kísérleteink sikeresek legyenek. Nyolcas vagy jobb Omahában a játékosok hajlamosak kifizetni a nyitást az utolsó licitkörben, hacsak az asztalra nem érkezik olyan ijesztő lap, amelyről azt hiszik, hogy egyik ellenfelüknél van. Például az asztalon lévő A-K-Q-J esetén nagyon nehezen tudja tartani ellenfelünk a tétet, ha nincs nála sor. Nem kizárt azonban, hogy senkinél sincs ott a tuti lap, és ez nagyon is olyan helyzet lehet, amelyben ha nyitunk, azt fogják hinni, hogy sorunk van. Az asztalon lévő négylapos sorra blöffölni sok játékosnak nem jutna eszébe. A blöfföléssel próbálkozás itt nagyszerű játék, mert mire eljutunk a riverig, a kassza elég nagy lesz ahhoz, hogy megérje ellopni. Ezért ennek a játéknak csak időnként kell működnie ahhoz, hogy jó nyereséget hozzon. Egy másik ijesztő asztal egy kerékhez tartozó négy lap A-2-4-Q-3 (vagy 5), ami megér egy lopási kísérletet, amennyiben senki sem mutatott nagy érdeklődést eddig a pillanatig. Kerék nélkül bárkinek nehéz lesz tartani a tétet. Az előző

blöffhöz hasonlóan ez a játék is elég, ha az esetek kis százalékában működik, és máris nyereséges. Ugyanakkor rossz ötlet alkalmazni, amikor az asztalon 2-3-45-x van, mivel legalább egy játékosnál - minket is beleértve - keréknek kellene lennie. Amikor alacsonyért megyünk és az asztalon drill alakul ki a végére, érdemes néha megkísérelni a kassza megszerzésére, ha viszonylag kevés ellenfelünk van. Jó esély van rá, hogy senkinél nem lesz pár, és a legtöbb ellenfél csupán ászmagassal nem tartja a tétet, amikor drill van az asztalon. Végig passzolhatunk olyan kezekkel, mint A-2-3-K vagy A-2-5-Q, mivel magas segédünkkel megnyerhetjük a partit. Persze, ha például A-2-3-4 van nálunk, esélyünk sincs a nyerésre, hacsak nem nyitunk. Noha a blöffölési kísérlet sokszor az egyetlen esély arra, hogy megnyerjük a partit, még így is fontos, hogy gyakoroljunk némi körültekintést. Ha következetesen próbálunk a riveren blöffölni, ellenfeleink ezt észreveszik, és elkezdik rendszeresen tartani a tétet. Az ennél is csalafintábbak pedig passzolni fognak előttünk magas lapjaikkal, mert tudják, hogy esetleg megpróbálunk blöffölni. Előfordul olyan is, hogy nem számít, mennyire ijesztő az asztal, egyes játékosoknak egyszerűen muszáj megnézniük a lapjainkat. Tartsuk tiszteletben zsetonjainkat és ne blöfföljünk, amikor tartóállványok vannak a partiban. Ezt szem előtt tartva a nyolcas vagy jobb Omaha kasszák jellemzően elég nagyok a riveren ahhoz, hogy indokoljanak egy blöffkísérletet, ha ijesztő az asztal. Ha igényesek vagyunk, és ezeket a blöfföket csak olyan partikban alkalmazzuk, amelyekben két vagy annál kevesebb ellenfél van, olyanok, akik jól akarnak játszani, húzásunk nyereséges lesz. ÖSSZEFOGLALÁS

Ebből a részből a legfontosabb elképzelés, amit magunkkal kell vinnünk, az, hogy az agresszív játék megtérül. Ne feledjük, hogy érdemes olyankor emelnünk, amikor ezzel megnyerhetjük a fél kasszát, és licitáljunk agresszívan, amikor nálunk van a tuti lap. Ezenkívül ne feledjünk értékért licitálni, amikor úgy gondoljuk, hogy mienk a legerősebb kéz, és iktassunk be néhány blöfföt. Ebben a játékban a nagy kasszák lehetővé teszik, hogy az agresszivitás mellett döntsünk, mivel licitálásunknak nem kell minden alkalommal sikeresnek lenniük ahhoz, hogy nyereséget mutassanak.

BONUSZ TÉMÁK

Ebben a részben néhány kapcsolódó témát tárgyalunk, és további részletesebb kommentárokat fűzünk a már megvitatott anyaghoz. Játék 2-3, A-4 és hasonló kezekkel

Sok nyolcas vagy jobb Omaha játékos rendszeresen játszik olyan kezekkel, amelyekben 2-3 vagy A-4 képviseli legjobb alacsony kilátásaikat. Míg ezeket a kezeket teljes létszámú asztalnál nem szabad automatikusan játszani, előfordul olyan, amikor meg kell velük nézni a flopot. Néhány nyereséges lehetőséget dobunk ki az ablakon, ha automatikusan eldobjuk ezeket a kezeket. A pozíció befolyásolja, hogy ezek a kezek mikor válnak játsz-hatóvá. Talán akkor a legjobb 2-3 és A-4 kezekkel játszani, amikor közel vagyunk az osztó pozícióhoz, mivel pontosabban fel tudjuk mérni, hogy mikor győzte le valaki az alacsonyunkat. Emellett ha néhány jó játékos már beszállt a partiba, tudni fogjuk, hogy alacsony húzónk biztosan nem a legjobb. Ráadásul azok a lapok, amelyeket flopolnunk kell - 2-3 esetén ász, A-4 esetén pedig kettes és hármas valószínűleg már nincsenek a pakliban. Ezért általában a dobás a helyes lépés. Néha előfordul, hogy mindenki dob előttünk, amikor azonos színű 2-3-4-7 van nálunk hátsó pozícióban. 2-3-4-7 esetén valószínű, hogy a tuti alacsonyhoz szükséges ász még benne van a pakliban, amivel méginkább játszhatóvá válik a kezünk. Ráadásul a vakok ellen pozícióban leszünk. Az emelés talán a legjobb lépés, különösen, ha a vakok feszes játékosok, akik dobnak, ha nincs erős kezük. A tét megadása is rendben van, ha a vakokon laza játékosok ülnek. Ha azonban mindenki dob előttünk és az osztóhoz közel azonos színű A-4-6-8 van nálunk, talán inkább emelnünk kell, mint tartani a tétet. Ennek három oka is van: (1) Az egyik ász a kezünkben van, amivel kevésbé valószínű, hogy az egyik vaknál jó lap van. Ez növelheti az esélyünket a vakok megszerzésére. (2) Nem valószínű, hogy tuti alacsonyunk lesz, és az emeléssel eldobathatunk egy 2-3 vagy A-4 kombinációt. (3) A vakok is valószínűleg eldobják a közepes lapokat tartalmazó kezüket, ami növeli saját közepes lapjaink magas esélyeit. Ha egy hátsó pozícióban ülő játékos emeléssel szállt be, és utána mi

következünk A-4-5-K vagy A-4-K-Q kézzel, meg kell fontolnunk a visszaemelést, remélve, hogy párbaj alakul ki. Hacsak nincs ellenfelünknek két ásza, kezünk jó eséllyel nyeri a magasat. Mivel ellenfelünknél valószínűleg jobb alacsony húzó van, nálunk van jobb magas lehetőség. Pozíciónk is van, aminek segítségével ellophatjuk a kasszát, ha ellenfelünket nem találja el a flop. Amikor több játékos van a partiban, a 2-3-at vagy A-4-et tartalmazó kezek talán még mindig játszhatók. Általában persze csak egy tétért akarunk ezekkel a kezekkel játszani, és fontos, hogy a másik két lapunknak is legyen némi értéke. 2-3-4-6, azonos színű 2-3-Q-K, A-4-6-Q és A-4-10-J kombinációkkal talán érdemes megadni a vakot, amikor előttünk már több játékos is beszállt. Ezzel szemben a 2-3-7-10, a 2-3-9-K vagy az A-4-7-9 kezek eldobandók. Alacsonyat segítő tartalék lapok

Mennyire hasznos, ha van alacsonyat segítő tartalék lapunk? A rövid válasz erre a kérdésre az, hogy nagyon hasznos! Nézzük csak a következő számokat: (1) Amikor tartalék nélkül flopolunk tuti alacsony húzót, az esetek 57%-ában tudjuk kiegészíteni a kezünket. (2) Alacsony húzónk azonban a törnön és a riveren az esetek közel 25%-ában párosodik (kezünk megkontrázódik). (3) Az esetek mintegy 34%-ában egészül ki a törnön az alacsony húzónk, és utána az esetek 13%-ában kontrázódik a riveren. (4) Amikor tartalékkal flopolunk tuti alacsony húzót, az esetek 70%-ában egészül ki a kezünk. (5) Ha van nálunk tartalék, az eseteknek csupán 3%-ában kontrázódik a kezünk a riveren és a törnön. Ezek a számok világosan mutatják, miért fontos, hogy extra alacsony lapok is legyenek a kezünkben. Mivel csupán kétlapos alacsony húzó esetén közel 25 százalékban kontrázódik kezünk, kérdéses, milyen agresszívan tudunk játszani. A további alacsony lap hozzáadott értéke jóval agresszívabb játékot engedélyez. A tartalék lap másik bónusza, hogy jóval nagyobb esélyünk van sorra. Például, ha az asztal 4-5-K, nagy különbség van aközött, hogy a kezünkben csak A-2 (négy lap egészíti ki a sorunkat), vagy A-2-3 (tizenhárom lap egészíti ki a

sorunkat) van. Miért a királyos két párt a legjobb f lopolni? Amellett, hogy nyilvánvalóan terítéskor a királyos két pár legyőzi a dámás két párt, további jó okai is vannak, hogy miért a királyos két pár az egyetlen két pár nyolcas vagy jobb Omahában, amely bármiféle értéket képvisel. Először is, mivel a király magas lap, jelenléte az asztalon megnehezíti az alacsony kéz kialakulását. Noha az ászos lenne a legmagasabb két pár, amikor ász van az asztalon, sokkal nagyobb a valószínűsége annak, hogy a kasszát meg kell osztani az alacsony kézzel. Mivel az ászok után a királyok a legmagasabb lapok a pakliban, nem valószínű, hogy veszíteni fognak egy jobb két párral szemben. Ahhoz, hogy legyőzzék őket, jobb királyos két pár kell. Jó nyolcas vagy jobb Omaha játékosként általában van egy ász a kezünkben, amikor királyos két párt flopolunk, tehát ha később megérkezik az ász, akkor legmagasabb két párunk lesz. Noha több ellenféllel szemben a legmagasabb két pár is rázós kéz, kislétszámú játékban az esetek nagy százalékában nyerő. A két párral az a fő probléma, hogy szinte mindig jelen lesz a sor lehetősége, amikor nincs pár az asztalon. Valójában ahhoz, hogy ne legyen lehetőség sorra, a végső asztalon lennie kell egy királynak, dámának vagy mindkettőnek. Ez némi extra értéket ad a királyos és dámás két pároknak. Az A-4-10-J kéz J-10-6 floppal még akkor is bajban van, ha a flopon a legerősebb kéz. Sok veszélyes törn lap van, és még több ármány leselkedik a riveren. Bármely fölélappal kiegészülhet valakinek a sora vagy magasabb két párja. (Ez nem következik be, ha királyos két párt flopolunk, mert a sor ugyan még mindig legyőzhet bennünket, de a magasabb két pár nem fog.) Egy alacsony lap ideiglenes haladékot nyújt, mivel a mi két párunk valószínűleg még mindig a legerősebb kéz. Persze minden alacsony lappal valamilyen további sorhúzó alakulhat ki, és a pakliban minden asztallal nem párzó river kártya sor kialakulására ad lehetőséget. Ezeknek a kéztípusoknak néhány játékossal szemben van esélyük, de ha nem tudjuk szűkíteni a terepet, bajba kerülnek. Kislétszámú játék

Kislétszámú (négy vagy kevesebb játékossal) nyolcas vagy jobb Omahát játszani

drámaian különbözik attól, ahogy teljes asztalos játékot játszunk. A legfeltűnőbb változás talán az indulólapok értéke. Teljes létszámú játékban nagyon kevés az ász nélküli játszható indulólap. Ezek közül a legtöbb olyan, amelyben négy magas lap van. De ha kislétszámban játszunk, nem engedhetjük meg magunknak, hogy nagyszerű indulólapokra várakozva üldögéljünk. Nemcsak hogy nem kapunk ilyeneket elég gyakran, nem is nyernek olyan százalékban, mint más játékok elsőrangú kezei. A teljes létszámú játékokban az elsőrangú indulólapok azért is annyira értékesek, mert velük nagyobb az esélye, hogy tuti lapunk alakul ki, ami gyakran a parti megnyerésének feltétele. Kislétszámú játékban azonban általában nem kell bemutatnunk a tuti lapot a győzelemhez. A magas kezek, például bármely két pár, vagy az alacsonyak, amelyek akár olyan gyengék is lehetnek, mint negyedik legerősebb kombináció, gyakran viszik a pénzt. Emiatt több indulólappal játszhatunk. Az olyan kezek, mint duplán egyszínű 3-4-5-6 a sokszereplős teljes asztalos játékokban szemétnek számítanak, de háromvagy négyszereplős játékban jóval átlag fölöttiek. Kislétszámú játékban inkább sokoldalú kezeket keresünk, semmint egyszerű tuti lehetőséget, és a fenti kéz a sokoldalúság állatorvosi lova. Még az olyan alacsony kéz, mint 3-4 vagy 3-5 is elég jó lehet kislétszámú játékban, mivel ellenfeleinknél nem feltétlenül van A-2 vagy A-3. Teljes asztal ellen persze nagyobb a valószínűsége, hogy valakinek jobb alacsonya van. Kislétszámú játékban kevésbé létfontosságú, hogy ász legyen a kezünkben. Ez persze nem azt jelenti, hogy ne az ászok lennének továbbra is a legjobb lapok a pakliban. Csupán azt, hogy ászokra általában azért van szükség, mert a tuti kezek - különösen az alacsonyak vagy a flössök - kialakításához kellenek, ám kislétszámú játékban nincs akkora szükség a tuti kezekre. Hogyan befolyásolja ez a tény a döntéshozatalunkat? Főként azt jelenti, hogy olyan sokoldalú kezek, mint a fent említett duplán egyszínű 3-4-5-6 sokkal játszhatóbbá válnak, az A-2-2-8 kombináció pedig a határeset felé tolódik. Tény, hogy míg az A-2-2-8-ból lehet tuti alacsony, ami elég jó a kassza felének megnyeréséhez, a begyűjtés nagyon nehéz lesz néhány csoda asztal, például 3-48-8-Q kivételével. Fontos, hogy megvizsgáljuk, milyen lehetősége van a kéznek a begyűjtésre, és az erre kevés eséllyel rendelkező kezeket sokkal konzervatívabban kell kezelni kislétszámú játékokban. Ha párbajban szerezzük meg a kassza felét, nem nyerünk semmit (kivéve a valószínűleg

feladott vakok felét), de ha egy sokszereplős parti felét szerezzük meg, lesz nyereségünk. Tehát sokkal jobban kell vonakodnunk attól, hogy kislétszámban csak alacsony kezeket játsszunk. Az a típusú kéz, amely kislétszámban sokkal játszhatóbbá válik, a magas pár két alacsony lappal. Például az egyszínű vagy más színű A-7-K-K kombinációt teljes létszámú játékban el kell dobnunk. De egy négyszereplős partiban ezzel emelnünk kell. Háromszereplős játékban a királyok könnyedén nyerhetik a magasat még akkor is, ha nem javulnak. És noha az A-7 nem annyira alacsony húzó, jó, ha kiskapuként ott van arra az esetre, ha a királyokat legyőzik. Ne becsüljük alá a kezünkben lévő alacsony húzók értékét kislétszámú játékban, mert a végén gyakran egyik ellenfelünknél sem lesz alacsony. ÖSSZEFOGLALÁS Noha sok mindent meg kell fontolnunk nyolcas vagy jobb Omahában, a játék nem annyira bonyolult. Ha megtanuljuk, hogyan játsszunk minőségi kezeket jó pozíciókból, a nehéz döntések többségét elkerülhetjük. Alapvetően fontos, hogy ne feledjük, sokszereplős partikban gyakran szükségünk van a tutira a győzelemhez. Ezért képesnek kell lennünk gyorsan felismerni, hogy van-e a kezünknek esélye a tutira. És ha nincs, akkor általában dobnunk kell. A három vagy kevesebb szereplős partikban a két pár vagy a középszerű alacsony kezek is bírnak némi értékkel. Ez lehetővé teszi, hogy egy kicsit szélesítsük indulólapjainkra vonatkozó követelményeinket. A pozíció fontossága ismét nagy hangsúlyt kap. Minél később cselekszünk, annál jobb elképzelésünk lesz arról, hány ellenféllel szállunk csatába és nekik mennyire erősek a lapjaik. Abból is hasznot húzhatunk, ha a parti kibontakozása közben szem előtt tartjuk azokat az alapelveket, amelyeket ebben a fejezetben megvitattunk. Azért nem árt emlékezni, hogy minden helyzet egy kicsit más. A tényezők változatossága például, hogy ellenfeleink hogyan játszanak, hogy mekkora a kassza, hogy hány játékos van a partiban és a pozíciónk - azt jelenti, hogy valamennyi nyolcas vagy jobb Omaha probléma egyedi. A rendelkezésünkre álló információk alapján a lehető legjobb döntést kell meghoznunk. Meg kell értenünk, hogy a póker örökké változó játék, amelyben döntéshozatalunkat állandóan hozzá kell igazítanunk a változó feltételekhez. Amint ebben gyakorlatot szerzünk, jobban meg tudjuk ítélni a játékot, aminek

következtében jó döntéseket hozhatunk. Az ebben a fejezetben megtárgyalt alapelvek segítenek tanulási görbénket felgyorsítani. A nyolcas vagy jobb Omaha nagyszerű játék, mert több kihívással járó döntés van benne, mint a póker bármely más formájában. És most már ezeket a döntéseket nyereségesen tudjuk meghozni.

9 MAGAS-ALACSONY NYOLCAS-VAGY-JOBB HÉTLAPOS STUD (SEVENCARD STUD HIGH-LOW EIGHT-OR-BETTER)

MAGAS-ALACSONY NYOLCAS-VAGY-JOBB HÉTLAPOS STUD Todd Brunson

A régi mondás, miszerint „az alma nem esik messze a fájától", tökéletesen illik fiamra, Todd Brunsonra. 1989-ben, három év egyetemi tanulmányt követően Todd nagyon meglepett, amikor azt mondta, hogy nem megy vissza a negyedik évre a jogi egyetemre. „Hivatásos pókerjátékos akarok lenni" - mondta. Otthon nem nagyon beszélt a szerencsejátékról korábban, és azt sem tudtam, hogy ismeri a póker szabályait. Kiderült, hogy a Texas Tech egyetem körüli helyeken játszogatott Lubbockban. Elég magas szintre eljutott, és úgy döntött, hogy jobban tetszik neki, mint a tanulmányai. Tehát húsz évesen Todd elkezdte hivatásos pályafutását. Hamarosan egyértelművé vált, hogy megvannak az adottságai a nyeréshez. Amikor 21 éves volt, Todd győzött a 200 ezer dolláros főversenyen a Los Angeles-i Bicycle Club Diamond Jim Brandy versenyén. Ez volt az első nagy versenygyőzelme. Toddnak már gyerekként is fergeteges emlékezőtehetsége volt. Mindig is úgy gondoltam, hogy egy pókerjátékos számára a legfontosabb adottság, hogy képes visszaemlékezni elmúlt partikra és eseményekre, és biztos vagyok benne, hogy Todd lenyűgöző emlékező képessége nagyon sokat segített neki. Engedjék meg, hogy kicsit büszkélkedjek, és elmeséljek egy történetet Toddról. Mindig is tudtam, hogy nagyszerű hold'em játékos, de tavaly ezt a meggyőződésemet megerősítette a két legnagyobb játékban, amelyekről valaha hallottam. Egy briliáns üzletember érkezett Vegasba, hogy a világ legjobb póker

játékosaival megmérkőzzön. Egyértelmű volt számomra, hogy stratégiai képességei túlmutattak az üzleti életen és a pókerben is érvényesültek. Olyan magas téten akart játszani, hogy pókerjátékos ellenfeleinek össze kellett dobniuk pénzüket, csak hogy felvehessék vele a versenyt. Tíz napon keresztül ez a tehetős üzletember különböző játékosok ellen játszva nullában tartotta magát, ami nagyon ritka jelenség olyasvalakitől, aki nem gyakorol nap mint nap. Mindannyiunkra komoly benyomást tett. Aztán Todd leült vele párbajozni egy „barátságos kis játékban" 50 000-100 000 dolláros vakokkal, Texas hold'emben. A két napos mérkőzés első napján Todd hétmillió dollárt nyert. A második napon kicsit kevesebbet teljesített, mindössze további hat és félmillió dollárt nyert. Biztos vagyok benne, hogy ez a mérkőzés a pókertörténelem részévé válik. Todd összesen több mint húszmillió dollárt nyert abban a Texas hold'em játékban. Napi rendszerességgel játszik a világ legnagyobb tétes póker játékában, ahol egyike a legstabilabb nyerőknek. Ugyan hold'emben megkérdőjelezhetetlen a szakértelme, nyolcas-vagy-jobb hétlapos stud játékban talán még értékesebbek a meglátásai. Ezért választottam őt ennek a fejezetnek a megírására. Nincs kétségem afelől, hogy a Brunson nevet pókerben még évekig fogják hallani, miután én eltávozom.

HÉTLAPOS STUD MAGAS-ALACSONY NYOLCAS-VAGY-JOBB írta: Todd Brunson BEVEZETÉS A magas-alacsony hétlapos studot, ahol nyolcas vagy jobb lap kell ahhoz, hogy érvényes alacsony lapunk legyen, általában röviden nyolcas-vagy-jobb néven ismerik, és otthoni játékokban ugyanúgy játsszák, mint a világ kaszinóiban. Hétlapos studban minden játékosnak három lapot osztanak először, kettőt lefele fordítva, egyet felfele. Ezt az első felfelé fordított lapot hívják ajtónak. Egy licitkor következik, majd további három nyílt lapot osztanak minden játékosnak, és minden egyes lapot újabb licitkor követ. Ezt követően minden játékos megkapja az utolsó lapját, amelyet hetedik utcának vagy rivernek szoktak nevezni, ez a lap lefelé fordítva érkezik. Ekkor kerül sor az utolsó

licitkörre. Ebben a fejezetben példákkal fogom illusztrálni az egyes játékosok lapjait. Az első két lap a játékosok kezdeti rejtett lapjait jelzi, a következő egy, két, három vagy négy lap a nyílt kártyákat jelenti. Az utolsó, hetedik lap vagy egymagában jelenik meg a négy nyílt lap jobb oldalán, vagy az első két rejtett laphoz csoportosítom. Sok esetben ellenfelünk rejtett lapjait x-ek jelzik, ami azt jelenti, hogy nem ismerjük a lapokat. Íme egy példa, amelyben minden lapot megmutatok: A következő példában a három rejtett lap együtt van és az x-ek jelzik ellenfeleink rejtett lapjait: Mi: A-2-A 5-8-7-10 Első játékos: x-x-x Q-4-6-9 Második játékos: x-x-x A-5-8-J Versenyek idején sok alacsony tétes (5$/10$-tól 15$/30$-ig) és közepes, illetve magas tétes (30$/60$-tól 100$/200$-ig) készpénzes játék zajlik, amelyeken kevésbé tapasztalt játékosok is találhatók. Sajnos amikor a versenynek vége van, akkor általában eltűnnek. Nagyobb téten ritkán találunk sima nyolcas-vagy-jobb játékot, a vegyes játékoknak azonban fontos alkotóeleme ez a variáns. Ha álmainkban szerepel, hogy pókerben a legjobbak közé tartozzunk, akkor minden játékot meg kell tanulnunk, különösen a nyolcas-vagy-jobbat. A vegyes játékokba szinte mindig beleveszik. Ha nem találunk alacsony tétes gyakorlóterepet a környékünkön, akkor lehet, hogy közepes tétes játékokban kell kipróbálnunk magunkat. Tény, hogy a 30$/60$-os vagy a 100$/200$-os tét nagyon magas kezdésként, de ezen a könyvön kívül a legjobb fegyver pókerarzenálunkban a tapasztalat. Ugyan az alacsonyabb tétes nyolcas-vagy-jobb játék nem túl népszerű Las Vegasban, attól még a kis kártyaklubokban vagy az interneten létezik. Jó lehetőség a gyakorlásra a kis nevezési díjú versenyeken való indulás is, amivel nem tesszük ki túl nagy kockázatnak pókertőkénket sem.

Jó hír a pókertőke-fronton, hogy az ingadozás nyolcas-vagy-jobb játékban sokkal kisebb, mint a póker sok más formájában. Egyrészt kevesebb indulólappal szállunk be. Másrészt amikor alacsony lappal indulunk, akkor általában vagy hamar kiszállunk a partiból, vagy játszható alacsony húzólappal állunk a negyedik lap után. Ilyenkor az esetek nagy részében kiegészül az alacsony lapunk, és megnyerjük vele legalább a kassza felét. A következőket olvasva ne feledjük, hogy a legalacsonyabb látható lapnak kötelező beraknia az első tétet, a vakot. Ha találunk egy helyet, ahol elkezdhetjük nyolcas-vagy-jobb karrierünket, olvassuk el és jegyezzük meg az ebben a fejezetben leírt alapelveket, majd próbáljunk egyszerűen játszani. A póker más formáitól eltérően nyolcas-vagyjobb játékban általában be kell mutatnunk a legjobb lapot a győzelemhez. Ez azt jelenti, hogy ne próbáljunk túl sokat trükközni túl korán. Először játsszunk egyszerűen, mindig a legnyilvánvalóbb módon. Majd eljön az ideje, amikor kijátszhatjuk a többieket, de először tudnunk kell, hogyan ismerjük fel a megfelelő helyzetet. Az én tanácsom: legyünk nagyon türelmesek! Ennek a könyvnek a kedvéért összegyűjtöttem a tizennyolc általam legfontosabbnak tartott alapelvet, amelyek a nyolcas-vagy-jobb játék elsajátításához szükségesek. A következő a legfontosabb az összes alapelv közül, nem csak nyolcas-vagy-jobb játékban, hanem minden olyanban, ahol az alacsony és a magas kéz osztozik a kasszán. Tehát ezzel a szabállyal fogom kezdeni fejezetemet. I. ALAPELV: BEGYŰJTÉS - A PLATINA SZABÁLY

A játék célja a teljes kassza megnyerése, amit begyűjtésnek is szoktak nevezni. Az ebben a fejezetben leírt alapelvek közül ez a legfontosabb. Nem tudom elég erősen hangsúlyozni. Hallottak már az aranyszabályról? Minthogy ez a szabály kétszer olyan fontos, ezért platina szabálynak neveztem el. Amikor arról döntünk, hogy beszálljunk-e egy partiba, vagy hogy továbbmenjünk-e a következő utcára, akkor mindig fel kell tennünk magunknak a kérdést: „El tudom vinni az egész kasszát? Vagy csak a feléért játszom?" Ha csak a feléért játszunk, akkor alaposan vegyük fontolóra a dobást. Vannak ez alól a szabály alól kivételek, ezekre majd a fejezet későbbi részeiben kitérünk, de ezt a szabályt mindig tartsuk észben. Véssük be az emlékezetünkbe.

Ahogy az amerikai Nagy Vízválasztó hegység elválasztja az Egyesült Államok keleti és nyugati részét egymástól, úgy választja el ez a szabály a közepes játékosokat a nagyszerűektől. Nagyon okos és sikeres emberek játsszák ezt a játékot évtizedek óta, megtanulják a játék csínját-bínját, majd örökké csak nullában tartják magukat - vagy veszítenek. Ez az alapelv valamiért sok embernek nem esik le. Tanuljuk meg és gyakoroljuk a platina szabályt, és néhány tapasztalt veteránt is kenterbe verhetünk. 2. ALAPELV: HÁROM KICSI VAGY HÁROM NAGY, DE SOSEM HÁROM KÖZEPES Három nagy

Ha párt játszunk, akkor mindig a legnagyobb párt akarjuk. Sose játsszunk fogócskát, ahogy sima magas hétlapos stud játékban tennénk. Két bubi király segéddel egy emelő ellen, akinek dáma a látható lapja, magas studban jó indulólap, nyolcas-vagy-jobban azonban általában nem. Ennek két oka van. Először is sima studban jó esély van rá, hogy az emelőnek nincsen dáma párja. Általában valószínűbb, hogy három lapja van flösshöz, sorhoz, vagy egy kisebb rejtett párja. Ezért az emelés tartása bubikkal sima studban általában stabil játék. Nyolcas-vagy-jobban azonban ez nem érvényes. Ha egy dáma emeléssel lép be nyolcas-vagy-jobb játékban, akkor általában az lesz nála, amit próbál elhitetni: nagy pár. Ebben a játékban minden sokkal inkább az, aminek látszik, mint sima magas studban. A másik oka, hogy nem akarunk mással játszani, csak a legmagasabb párral, hogy általában legalább egy stoppost is felszedünk, aki az alacsonyra utazik. Így hát nem csak a magas lapra indulunk kevesebb eséllyel, még az is valószínű, hogy az alacsonyt elviszi valaki más, ha esetleg a dámákat sikerül is túlhúznunk. Azt is figyelembe kell vennünk, hogy az alacsonyra utazó stoppos is összeszedhet egy sort vagy más olyan lapot, ami megver minket. Ahogy tehát az imént mondtam: mindig próbáljunk a legmagasabb párral indulni. Három közepes

Kerüljük az egy látható és egy rejtett lapból álló kilences, tízes, bubi de még a

dáma párt is harmadik utcán, ha vannak magasabb lapok mögöttünk. Ez alól a szabály alól két kivétel van, és mindkettőre nagyon ritkán kerül sor: (1) Nincs nyolcasnál magasabb lap az asztalon; vagy (2) Alacsonyra is megyünk nyolcas párral vagy más kis párral, amiből az egyik lap látható. Utóbbi esetben egyszerűen áttérünk hétlapos stud magas stratégiára és alacsony párokat játszunk ellenfelünk látható lapjánál magasabb kísérővel. Három kicsi

A három alacsony lap koncepciója magáért beszél. Mindhárom indulólapunknak nyolcasnál kisebbnek kell lennie. Azonban csak azért, mert mindhárom nyolcasnál kisebb, még nem válik játszhatóvá a kezünk. Általában szükségünk van valamiféle magas lap esélyre az alacsony lapunk mellé. Ez elvezet következő alapelvünkhöz. 3. ALAPELV: ALACSONY INDULÓLAPOK Három egyszínű bébi

Minden alacsony indulólap atyja a három egyszínű „bébi". A bébi ebben a fejezetben az ásztól nyolcasig terjedő lapokat jelenti. Ha nálunk van az ász vagy három lap egy sorhoz, annál jobb. Ennél a lapnál csak egyetlen erősebb van, az induló drill. Amikor három egyszínű bébink van, akkor annál jobb, minél több ellenfél száll be a partiba. Ha elsőként lépünk játékba, akkor emeljünk, ahogy egyébként is tennénk. Ha már valaki emelt előttünk, és mögöttünk még vannak játékosok, akkor csak tartsuk a tétet - ne zárjunk ki egyetlen vevőt sem. Ha utolsóként cselekszünk és senki nincs már mögöttünk, akkor nyugodtan emeljünk még egyet, ez a lépés esetleg elrejtheti lapunk erejét tapasztalatlanabb játékosok elől. Tapasztaltabb játékosok kitalálhatják, hogy ilyen típusú lapunk van, tehát a plusz emelésnek mindenképpen van hátránya. Játsszunk, ahogy a megérzésünk diktálja, de ha nem tudjuk eldönteni, mi a helyes lépés, akkor válasszuk az emelést! Hézag nélküliek

A következő legjobb indulólap, ha valakinek három lapja van sorhoz. Ebben a játékban a hézag nélküliek nyújtják a legjobb lehetőséget, mert nyolc lappal lehet nyitott sorhúzónk az alacsony húzónkkal - más szóval nagyágyúnk. Ezek a kezek a 6-7-8, az 5-6-7, a 4-5-6, a 3-4-5, a 2-3-4 és különösen az A-2-3. Van ezen kívül nyolc olyan lapunk, amellyel lyukas sorunk alakulhat ki az alacsony húzónk mellett. Nem egészen nagyágyú, de ez sem túl rossz. Az 5-6-7 és a 6-7-8 különösen jó kombináció szigorúan magas kezek ellen. 6-78 kombinációval kilencest vagy tízest is elkaphatunk kezünk javítására, és az új erő még mindig rejtve maradhat ellenfelünk elől. 5-6-7-tel is elkaphatunk kilencest, amit ellenfelünk soha nem fog jó lapnak látni. Például: Első példa

Mi: 6-7 5-3-9 Első játékos: K-Q K-Q-9 Ebben a példában az a legvalószínűbb, hogy „Első játékos" az ötödik utcán kivezet azt gondolva, hogy rossz lapot kaptunk el. Most könnyedén emelünk nyolc javulási lehetsőséggel (négy ász és négy kettes) a kassza megosztására, és nyolc további javulási lehetőségünk (négy négyes és négy nyolcas) a teljes kassza begyűjtésére, nem egyszer, hanem kétszer - a hatodik utcán és a riveren. Második példa

Mi: 6-7 8-4-10 Első játékos: K-Q K-Q-9 „Első játékos" ismét azt fogja feltételezni, hogy a tízes rossz lap volt nekünk. A valóságban azonban még két esélyünk van arra, hogy megérkezzen 12 javulási lehetőségünk egyike az alacsonyhoz, nyolc pedig a teljes kassza begyűjtésére. Ebben a helyzetben még könnyebben emelünk, mivel néggyel több javulási lehetőségünk van alacsonyra, mint az első példában. Vegyük észre, hogy még egy kilencest is elkaphatunk az ötödik utcán ugyanezzel az eredménnyel. Egy-hézagosak

A kezek következő részhalmazába az egy-hézagosak tartoznak: 5-6-8, 5-7-8, 45-7, 4-6-7, 3-4-6, 3-5-6, 2-3-5, 2-4-5, A-3-4 és A-2-4. Az ászt tartalmazó kezeken kívül négy olyan lapot kaphatunk el, amivel nyitott sorhúzónk lesz az alacsony húzónk mellett. A hézag nélküliekhez hasonlóan itt is nyolc lappal lesz lyukas sorunk. Például: Első példa

Mi: 3-5 6 Első játékos: x-x 8 Ebben a példában ha „Első játékos" emeléssel lépett be, egyszerűen tartsuk a tétet. Magától értetődik, hogy ha mi is és ellenfelünk is alacsonyért megy, nálunk van a legjobb alacsony húzó. De ha ellenfelünknek osztott nyolcasai vagy rejtett fölépárja van, akkor nagyon le vagyunk maradva tőle. Ezenkívül rejtett lapjaitól függetlenül a nyolcas magasat sem tudjuk legyőzni. Ha a negyedik utcán ászt, kettest, négyest vagy hetest kapunk el, emeljünk rá „Első játékosra", függetlenül attól, hogy ő mit kap el - az egyetlen lehetséges kivétel az, amikor ászt kaptunk el, „Első játékos"-nak pedig nyílt nyolcas párja lesz. Ha mi is és ő is rossz lapot kapunk el, tartsuk a tétet! Ez az egyik olyan ritka helyzet nyolcas vagy jobb játékban, amikor még úgy is fontolóra vehetjük a tét tartását, ha ellenfelünknek jó lapja érkezik, nekünk pedig rossz. Ennek két oka van: (1) Ellenfelünk nyilvánvalóan rossz lapot is elkaphat az ötödik utcán, míg mi jót, amivel mi válunk favorittá a parti megnyeréséhez. (2) Még akkor is, ha megint jó lapot kap el, tizenhat lappal javulhatunk (ász, kettes, négyes vagy hetes), hogy jó formába kerüljünk ellenfelünk két legvalószínűbb keze ellen - amelyek egy kész nyolcas alacsony vagy egy pár nyolcas alacsony húzóval. Ha ellenfelünknek fölépárja van a rejtett lapjai között, ami nem ász, akkor nagyon jó helyzetben vagyunk. Ha ismét rossz lapot kapunk az ötödik utcán, ne is próbáljuk megadni a tétet, függetlenül attól, hogy ellenfelünk mit kapott. Két-hézagosak és dupla-hézagosak

Az utolsó részhalmazba a két-hézagosak és a dupla-hézagosak tartoznak. A kéthézagosak és a dupla-hézagosak értéke nagyjából megegyezik. Dupla-hézagos a 8-7-4, 8-5-4, 7-6-3, 7-4-3, 6-5-2, 6-3-2, 5-4-A és az 5-2-A. A két-hézagosak pedig a 8-6-4, 7-5-3, 6-4-2 és az 5-3-A. Ezek viszonylag jó kezek, de azok, amelyekben nincs ász, határeset lapnak számítanak. A határeset lapokkal a harmadik utcán általában egy tétet még megadunk, de kettőt már nem. Stratégiánk csak akkor változik meg, ha mindkét ellenfelünk magasra megy, vagy ha egyikük magasra megy, másikuknak nyolc-magasa van, nekünk pedig három nyolcasnál alacsonyabb lapunk van. Ennek oka: ha kiegészül az alacsonyunk, az valószínűleg legyőzi ellenfelünk nyolcas alacsonyát. Ezenkívül igaz ugyan, hogy ezekkel a kezekkel viszonylag nehéz sorokat kiegészíteni, de azért nem lehetetlen. Mind a két-hézagosoknál, mind a dupla-hézagosoknál tizenkét lapot tudunk elkapni alacsony húzóként, nyolcat pedig, hogy lyukas sorhúzónk legyen az alacsony húzó mellett. Ezeknek már korán ki kell alakulniuk a parti során, különösen, ha sokan vagyunk játékban. Tegyük fel, hogy nálunk most ilyen kéz van egy sokszereplős partiban, és csak az alacsony húzót kapjuk el a sor nélkül. Ha úgy tűnik, hogy nálunk van a legrosszabb alacsony, ne makacskodjunk! Szálljunk ki! Első példa Ebben a példában azt feltételezzük, hogy „Második játékosnak" osztott dámái vagy valami más erős keze van. Mivel nekünk nincsenek magas lehetőségeink, „Első játékossal" kell harcolnunk az alacsonyért. Feltéve, hogy „Első játékos" lapjai nem párosodnak, az egyetlen lehetséges helyzet, ahol a mienk lehet a legjobb alacsony húzó, az lenne, ha „Első játékos" rejtett lapja pontosan 7-8 lenne, aminek elég kicsi a valószínűsége. Még ha ez lenne is a helyzet, csak az esetek hatvan százalékában lenne mienk az alacsony. A legtöbb játékos még egy lapot megnéz ilyenkor. Ne tegyük - spóroljuk meg azt az egy extra tétet! Lehet, hogy ez most nem tűnik soknak, de egy pár ilyen ügyes spórolás, amelyek az éjszaka végén szépen összegyűjtött zsetonjaink mellé kerülnek, a nullszaldós játékot szép nyereséggé változtatják, vagy súlyos veszteségből enyhét varázsolnak. Ne feledjük, minden tét számít!

Ász és két bébi

Az alacsony indulólapok hierarchiájában a következő az ász két bármilyen más alacsony lappal, ami nem egészíthet ki sort. Ez a kéz gyakran lesz a legjobb alacsony húzó, azzal a további lehetőséggel, hogy a parti során bármikor érkezhet még egy ászunk. Lehet, hogy nem is szükséges, hogy az ászunk párosodjon egy másik alacsony kézzel szemben; elképzelhető, hogy önmagában is megnyeri a magasat. Például: Első példa

Mi: A-3 6-7-4-9 K Első játékos: 3-6 8-7-10-Q 2 Vegyük észre, hogy nemcsak az alacsonyt biztosítják eleve számunkra a nyílt lapok, hanem az ász magas miatt nálunk van a legjobb magas is. Ennek az eredménye pedig a begyűjtött kassza - ami nem más, mint a póker két legédesebb szava a „nyertél", a „vigyed", a „nem egészült ki" és az az „elég" mellett. Ne feledjük, hogy az ász két bébivel, ahol nem mind a kettő kerék lap, nagyszerű kéz lehet. Már az elején nagyon agresszívan kell vele játszani. Nem akarjuk, hogy közepes párok ólálkodjanak körülöttünk, és ellopják a kassza magas felét, és ha ászos két párunk van, még a nagy pároktól is azonnal megszabadulhatunk. Fontoljuk meg a következő példát: Második példa

Ebben a példában talán eldobathatjuk a királyokat a harmadik vagy a negyedik utcán, ha jó lapot kapunk el. A trükk az, hogy játsszunk folyamatosan agresszívan. Emeljünk a harmadik utcán vagy emeljünk vissza, ha előttünk kiegészítették a tétet. Persze ez egy bonyolult kéz, és megszabadulni a királyoktól csak a csata fele. Még ott van „Első játékos" is - az a csata másik fele. Most, hogy párbajozunk a legjobb magas és a legjobb alacsony birtokában, a begyűjtés egyszerűnek látszik. De a látszat néha csal. Alacsonyunk az esetek mintegy 55 százalékában egészül ki, az „Első játékosnál" lévő 4-5-6 pedig az esetek valamivel több, mint 55

százalékában a legjobb magassal fejezi be a játékot. A nettó eredmény? A 4-5-6 összességében körülbelül egy százalékkal esélyesebb, mint az A-4-6. Tudom, ezt nehéz elhinni, de ebből is kiderül a 4-5-6-ban rejlő sorlehetőségek jelentősége. Mindez azt mutatja, hogy jobban járunk, ha párbajban 49,5 százalékos esélyesként maradunk a kasszában, amiben némi gazdátlan pénz is van, mint a háromszereplős parti 32 százalékos esélyeseként. Tehát próbáljuk meg eldobatni azokat a királyokat! Kezek nyolcassal

Ennek az alapelvnek az utolsó megjegyzéseként a nyolcasokkal szeretnék foglalkozni, mert majdnem mindig veszélyben vagyunk, ha nyolcas van a kezünkben. Ez a téma olyan összetett, hogy a 12-es alapelvet teljes mértékben ennek tárgyalására szánom, de itt is szeretném megemlíteni. Amikor nyolcassal indulunk - legyen az sorhúzóban, ásszal vagy más bébivel, sőt akkor is, ha a háromszínű bébi hírhedt nagyágyúja van a kezünkben -, lapjaink szinte mindig határesetnek számítanak. Ez mindig igaz, kivéve akkor, ha csak magas kéz ellen játszunk. Ne feledjük, hogy egy nyolcas más nyolcasokat kivéve minden más alacsony kézzel szemben veszít. Ha a mi nyolcas indulólapunk látható kártyája, legyünk nagyon óvatosak! Lehet, hogy jobban járunk, ha eldobjuk a harmadik utcán egy ijesztő asztallal szemben. Lehet, hogy ellenfeleink képesek lesznek erőszakosan kiűzni bennünket saját rosszabb, rejtett nyolcasukkal annak ismeretében, hogy nyolcas magasunkkal meg van kötve a kezünk. Ha nyolcasunk rejtett, ellenfeleink nem láthatják gyengeségünket, amely talán megállítja őket abban, hogy maximális emeléssel kiszorítsanak minket a partiból. Nem azt mondom, hogy dobjunk el minden kezet, amelyben nyolcas van. Csak tartsuk szem előtt ezeket a tényezőket, és ne szeressünk bele lapjainkba! Ezek olyan határeset helyzetek, amelyek helyes kezeléséhez hosszú évek tapasztalatára van szükség. Most, hogy megbeszéltünk minden alacsony játszható kezet, lépjünk tovább a magas kezekre. 4. ALAPELV: A NAGY PÁROK ÉRTÉKE

Ha valaha is játszottunk magas-alacsony hétlapos studot kvalifikáció nélkül,

hozzászokhattunk a nagy párok eldobásához szinte minden helyzetben, mert ilyen indulólapokkal szinte lehetetlen begyűjteni a kasszát. Viszont magasalacsony nyolcas-vagy-jobb hétlapos studban, ahol legalább nyolcas magas kell az alacsonyhoz, ezeknek a kezeknek nagyszerű értékük van. Miért? Íme a különbség: nyolcas vagy jobb játékban az alacsony laphoz kvalifikálni kell. Ha ellenfelünk nem tud legalább nyolcas magasat felmutatni, akkor a mi magas kezünk gyűjti be a teljes kasszát. Ha a jogosultság megkötés, ellenfelünk nem könyvelheti el magának a kassza felét kiegészületlen kezével. Például: Első példa

Mi: 3-4 6-7-J-Q Első játékos: K-K 9-2-7-9 Ha jogosultság nélkül játszottunk volna, a kassza alacsony fele biztosítva lenne számunkra bubi magassal - a legjobb alacsony kéz, ami „Első játékosnak" kiegészülhet egy király magas - mi pedig ráadásként játszatnánk tovább lyukas sorunkkal. De ha kvalifikálni kell az alacsonyhoz, akkor ötöst kell elcsípnünk a lyukas sorhoz és a begyűjtéshez, ászt, kettest vagy nyolcast pedig az alacsonyhoz. A két játék között váltva nagy esélyesből meglehetősen esélytelenné váltunk. Ászok

Nyilvánvalóan az ász pár a legmagasabb pár, amellyel bármely játékban indulhatunk. Elosztós játékokban az ász dupla bónusz, mert magasnak és alacsonynak is jó. Ezért az alacsony lappal kombinált ász pár olyan nagyágyú, amely három egyszínű bébivel ér fel. De hogy melyik a jobb, azt nehéz eldönteni. Sokszereplős partiban inkább a három egyszínű bébit választanám, de párbajban az ászok és egy bébi egyértelműen a legjobb kéz az induló drill után. Tehát hogyan játsszunk ezzel a nagyágyúval? Játsszunk nagyon egyszerűen! Emeljünk vagy emeljünk vissza azonnal. Tegyük a begyűjtést minél könnyebbé a terep szűkítésével. Az előző részben elmagyaráztam, hogy ha látható ászunk van két kis lappal, akkor legjobb, ha nagyon agresszívan játszunk, íme a magyarázat: ellenfeleinket össze fogja zavarni, hogy mindkét kezünket egyformán játsszuk, és a korábban alkalmazott megtévesztő taktikának köszönhetően gyakran a végsőkig is elmennek királyaikkal vagy dámáikkal.

Az alacsony segédek nélküli ászokat nagyon hasonlóan játsszuk. Tehetünk kivételeket, és változatosabbá tehetjük játékunkat, amikor már elég tapasztalatot szereztünk. De addig is ismerjük ki ellenfeleinket, és hogy ők miként játszanak lapjaikkal. De ne próbáljunk sokat ravaszkodni azon jó játékosok ellen, akik rájönnek, hogy miben mesterkedünk, és megtalálják a módját, hogy saját csapdánkba ejtsenek minket. Íme egy taktika, amelyet újoncok vagy túlságosan agresszív ellenfelek ellen vethetünk be: ha megosztott ászaink vannak, vagyis az egyik látható, a másik rejtett, és előttünk olyasvalaki emel, akinek ász a látható lapja, csak tartsuk a tétet. Korai pozícióból is beszállhatunk csak simán, ha nincs kint túl sok alacsony lap. Miután késleltettünk a harmadik utcán, passzoljunk és tartsuk a tétet, ha magas lapot kapunk, de ha alacsonyat, akkor nyissunk. Ez ellenfeleinkben azt a benyomást kelti, hogy kizárólag alacsony lapok vannak nálunk. Az ötödik utcán remélhetőleg magasat kapunk, és beleiktathatunk egy passz-emelést. De amint három alacsony lapunk látható, máris ott a huncutság. Játsszuk a kezünket értelemszerűen, egyszerűen végig licitálva. Szinte senki nem fog bedőlni egy passz-emelésnek egy ásszal és két alacsony lappal szemben. Más erős párok

Az ászok után innentől megindulunk a lejtőn. A királyoknak és a dámáknak még van némi értékük, de sokkal óvatosabbnak kell lennünk, amikor ezekkel játszunk. Ha valaki, akinek ász a látható lapja, emel előttünk, azonnal dobjuk el a kezünket. Igen, ellenfelünknél lehet, hogy csak két nyolcasnál alacsonyabb lap van, és akkor mi van? Ha valóban ászai vannak, akkor ráfaragtunk, ha pedig csak alacsonya van, még mindig lejöhet az ásza a parti során bármikor. Tehát ne feledjük: amikor ász ellen megyünk, az erős párok szinte értéktelen lapokká válnak. Ráadásul sokszereplős partiban egyébként sem játszhatók jól. Alacsonyabb pár elleni párbaj, ász nélküli alacsony vagy egy sorhúzó az ideális helyzet, amely elvezet bennünket a következő alapelvhez. 5. ALAPELV: SOSE LEGYEN MÁSODIK LEGJOBB MAGAS KEZÜNK

Ezt a témát korábban már érintettem, de annyira fontos, hogy elkerüljük a második legjobb magas kezet, hogy szeretnék egy egész részt rááldozni. Ahogy korábban már kijelentettem, igazán nyomós ok nélkül ne játsszunk alápárt; például egy részeg fickó minden partiban játszik és látható királlyal emel, nálunk

pedig megosztott bubi van ásszal. Ez még mindig egy bizonytalan ügy, hacsak nem tudunk párbaj helyzetbe kerülni vele. Akkor esetleg játszhatunk a második legmagasabb párral, ha a lefordított lapjaink azok, és van egy látható magasabb lapunk. Lehet, hogy eldobathatjuk a legerősebb kezet, és vagy meg is nyerjük a partit ott rögtön, vagy párbajozunk egy alacsony húzóval. Példa: Első példa

Ebben a példában „Első játékos" teszi be a kezdőtétet, „Második játékos" pedig valószínűleg emel. Egy visszaemeléssel elhitethetjük „Második játékossal", hogy megosztott királyok párunk van, nem pedig rejtett bubi párunk, ami valójában van. „Második játékos" most szinte biztosan dob. Magas lapunk erejét egy kis megtévesztéssel arra használtuk, hogy kiblöfföljük a legerősebb kezet. A többi magas kéz, ami nem annyira jó, az alacsony lapok nélküli három egyszínű és a három magas érintőlap. Ezek nagyszerű kezek studban, de nyolcas vagy jobb játékban? Jobb, ha elfelejtjük őket. 6. ALAPELV: VEGYES INDULÓLAPOK

Már érintettük a magas és alacsony indulólapokat; most beszéljünk azokról a kezekről, amelyeknek mindkét irányban van értékük, különösen az alacsony párokról ász segéddel, alacsony párokról bébi segéddel és három egyszínű kártyáról két bébivel. Alacsony párok ász segéddel

Tudom, hogy újra és újra ismételgetem, hogy soha ne legyen nálunk a második legerősebb kéz, de azt is mondtam, hogy ez alól a szabály alól vannak kivételek, és ez az egyik kivétel. Egy nyolcasnál alacsonyabb párnak ász segéddel nagy értéke van olyan nagy pár ellen, amely nem ász, és a két alacsony lapnak is további értéke van. Ha nagy párral párbajozunk, az ilyen kézzel végig kell menni, kivéve, ha ellenfelünk asztala nagyon ijesztővé válik, vagyis első felfordított lapja párosodik. Ha alacsony lapot kapunk el, jó esély van arra, hogy a játék során egy vagy két ingyen lapot kapunk; örüljünk nekik és

ne próbálkozzunk blöfföléssel, amíg valamink ki nem alakul. Vigyázzunk, ha van a partiban egy stoppos, aki alacsonyért megy. Most már mindkét irányban mi vagyunk a második legjobbak. Nagyon veszélyes! Ha mi is és a stoppos is jó lapot kapunk el, óvatosan folytassuk! Ha mi jót csíptünk el, ő pedig rosszat, szabaduljunk meg tőle, amint tehetjük! Ha ő jót fog el, mi pedig rosszat, szálljunk ki hamar, osztó nyelven ezt úgy mondják, hogy „E.O." (early out). Dobjuk el a lapjainkat, mielőtt két szék közül a pad alá esünk. Ha a negyedik utcán tartjuk a tétet, majdnem mindig ebbe a sebezhető helyzetbe kerülünk. Alacsony párok bébi segéddel

Egy alacsony pár bébi segéddel sokkal inkább határeset lap. Lehetőleg két lapos soresélyt szeretnénk a párunk mellé, és itt azonnal jó lapot kell elkapnunk a körülményektől függetlenül. Egy lehetséges kivételt az jelentene, ha párbaj helyzetbe kerülnénk egy másik alacsonyért játszóval, és mindketten rossz lapot csípünk el. A rossz alatt kilencest vagy annál jobbat értek. Ha elég nagy szerencsénk van és rögtön kapunk egy ászt, játsszunk agresszívan! Ha még nagyobb szerencsénk van és rögtön drillünk lesz, nyissunk, és ha akkor rosszat kapunk az ötödik vagy a hatodik utcán, akkor válasszuk a passz-emelést. Ne makacskodjunk ezzel a határeset lappal! Ne is játsszunk vele, ha úgy gondoljuk, hogy nem tudunk a megfelelő időben dobni vagy elfogadni az ingyen lapot. Három egyszínű lap két bébivel

Végül van a három egyszínű lap két bébivel. Ha a látható lapunk 9, 10 vagy bubi, és egy magas lap emel, valószínűleg azonnal dobnunk kell. A kezünk túl nyilvánvalóvá válik ellenfeleink számára, és kevésbé valószínű, hogy kifizetnek, ha kiegészül a kezünk. Amikor három egyforma lapunk van és a magas látható, játsszunk agresszívan úgy, hogy ellenfeleink azt higyjék, az a pár van a kezünkben. További esélyt adunk magunknak a nyerésre, ha ellenfeleink rossz lapot kapnak vagy alacsony párjuk alakul ki. Ráadásul amikor kiegészül alacsony kezünk, senki sem fog gyanakodni. Példa: Első példa

Mi: ♥2 ♥3 ♥K ♦5 ♥6 ♠Q ♥8

Első játékos: ♦4 ♥7 ♣8 ♠5 ♠10 ♦6 ♦J Ha dupla emeléssel szállunk be a partiba a harmadik utcán, „Első játékos" soha nem fogja elhinni, hogy három azonos színű lapunk van. Lapjaink olyan jól rejtettek, hogy „Első játékos" nem tehet mást, mint hogy nyolcas magas sorával elveszít sok extra tétet. Ha azonban három azonos színű lapunk közül az egyik alacsony látszik, és a magas a másik alacsonnyal rejtve van, sokkal egyszerűbben tudunk játszani. Ne próbáljunk trükközni, csak tegyünk úgy, mint bármely más alacsony esetében. Egy ilyen kézzel akár még arra is kényszerülhetünk, hogy bedobjuk a flösshúzónkat. Íme egy példa: Második példa Mi: ♥3 ♥J ♥5 ♥Q ♦9 Első játékos: x-x ♦6 ♠2 ♣5 Második játékos: x-x ♠K ♣A ♦8 Ebben a partiban a legvalószínűbb, hogy „Második játékos" nyit. Mi tartjuk a tétet, és lélegzetvisszafojtva reménykedünk, hogy „Első játékosnak" ezalatt párja alakult ki és nem fog emelni. Ha mégis emelne, „Második játékos" biztosan visszaérnél, és nekünk nem marad más lehetőségünk, mint a dobás, annak tudatában, hogy „Első játékosnak" vagy kiegészült az alacsonya, vagy csak megpróbálja elhitetni, hogy kiegészült. Ez egy másik példája annak, amikor az általam alkotott Platina szabály érvényesül: sohase játssz fél kasszáért! Ha még mindig nem értik a platina szabályt, ez tökéletesen illusztrálja a fontosságát. Az alacsony fél már elúszott, és rossz esélyeink vannak a magas fél megszerzésére. Akarunk flösshöz húzni ebben a helyzetben? Ha a válaszuk igen, akkor keressenek fel a Bellagióban és üljenek be abba a játékba, ahol én játszom! Három lapból álló sor kilences magassal

Most néhány olyan helyzetet fogok bemutatni, amely ritkán fordul elő. Tegyük fel, hogy nálunk van a legalacsonyabb lap, és háromlapos sorunk van egy kilencessel és két másik lappal, ami nyolcas vagy annál alacsonyabb, például 7-

8-9, 6-7-9, 6-8-9 vagy akár 5-6-9. Ezek a kezek csak magas kezek ellen játszhatók, amelyeknek nincsen alacsony lehetőségük. Míg ezek a kezek általában veszteségesek sima magas hétlapos studban, annak az esélye, hogy végül kialakulhat az alacsonyunk is és megszerezhetjük a kassza felét, nyolcas vagy jobb játékban nyereségessé teszi őket. Soha ne bonyolódjunk bele ilyen helyzetbe bébi ellen! Most, hogy végigvettük az indulólapokat, lépjünk tovább arra, hogyan kell őket a későbbi licitkörökben játszani. 7. ALAPELV: JÁTÉK ERŐS PÁROKKAL Egy ellenfél ellen

Amikor magas párral játszunk, a játékosok közül általában csak mi megyünk a magasért, és egy vagy több alacsony kéz ellen harcolunk. Kezdjük azzal, amikor egyetlen ellenfelünk van, aki alacsonyért megy. Amikor magas párral játszunk egy ellenfél ellen, ellenőriznünk kell, hogy aki bébivel indul, elkap-e egy másik alacsony lapot, amivel sor- vagy flösshúzója lehet. Ha nyit, akkor csak adjuk meg a tétet; de ha magas lapot kapott - királytól kilencesig vagy alacsonyt sok hézaggal - akkor nyissunk. Első példa

Mi: K-10 K-6 Első játékos: x-x eltérő színű 8-3 Nyugodtan nyissunk ebben a helyzetben! Noha „Első játékos" valószínűleg alacsony húzót kapott el, asztala nagyon gyenge a magashoz. Kényszerítsük rá, hogy fizessen a húzójáért. Ezenkívül a hármassal „Első játékosnak" párja is kialakulhatott, amely esetben kevés alacsony lehetősége van, és sokkal rosszabb magas keze, mint nekünk. Az ötödik utcán passzoljunk és tartsuk a tétet, ha "Első játékos" újabb bébit kap, és nyissunk, ha magas lapot kap. Második példa

Mi: K-10 K-6 Első játékos: x-x eltérő színű 4-5 Az első forgatókönyvtől eltérően mindenképpen passzoljunk, ha ebbe a helyzetbe kerülünk. Ennek az az oka, hogy „Első játékos" könnyedén kaphatott akár sorhúzót akár alacsony húzót, amivel ő lett a favorit. A tét megadása azonban még itt is indokolt. Ne feledjük, lehet, hogy párja alakult ki, vagy párral vagy három egyforma színű lappal kezdett. Az előző példához hasonlóan ha „Első játékos" elcsíp egy harmadik bébit, passzoljunk és tartsuk tétet az ötödik utcán, ha pedig magas lapot kap, akkor nyissunk. Harmadik példa Mi: K-10 K-6 Első játékos: x-x azonos színű 2-7 A 3. példa nem olyan egyértelmű, mint az első kettő, de itt is a passz a legjobb választás. „Első játékos" szinte mindig nyitni fog, amikor passzolnak előtte, tehát amúgy is lesz licitálás ezen az utcán, és passzunk egy kicsit félrevezető is. Ha „Első játékosnak" hetes párja alakul ki a negyedik utcán, és aztán rosszat kap az ötödiken, a heteseivel végig tarthatja a tétet ellenünk, mivel a negyedik utcán passzoltunk. Ezenkívül a harmadik példában ha „Első játékos" minden alacsony kezek anyjával, a három egyszínű bébivel indult, akkor szörnyen esélytelenek vagyunk. Még ha ellenfelünknek csak három egyszínű lapja van, az alacsony húzója miatt akkor is hatalmas előnye van velünk szemben. Játsszunk itt konzervatívan és passzolás után tartsuk a tétet! Még egyszer, ha „Első játékos" elkap egy harmadik bébit az ötödik utcán, passzoljunk és tartsuk a tétet, ha pedig magasat kap, akkor nyissunk! Persze, ha „Első játékos" olyan magas lapot kap, amelynek a színe megegyezik az első két lapjával, akkor itt mindenképpen passzolnunk kell. Megadhatjuk a tétet, de ha ellenfelünk egy másik azonos színű lapot kap a hatodik utcán, akkor inkább dobjunk - hacsak nincs nálunk két pár. Ha „Első játékoshoz" egy másik eltérő színű alacsony érkezik a hatodik utcán, kétségbeesetten kell tartanunk a tétet itt is és a végén is. Ha „Első játékos" újabb azonos színű bébi kártyát kap,

dobjunk és sírva rohanjunk el az asztaltól. A színeket figyelmen kívül hagyva, ha „Első játékosnak" bármely fenti példában négy nyílt bébije lesz, a legjobb talán, ha eldobjuk a K-K-t. Ne feledjük, hogy két nagy tétbe fog kerülni a parti végigjátszása, nemcsak abba, amit a hatodik utcán betettünk. Ha kezünk drillre vagy királyos két párra javult, tartsuk vissza a lélegzetünket, és a legjobbat remélve passzoljunk és tartsuk a tétet a hatodik és a hetedik utcán. Nem szegjük meg itt a platina szabályt, mert ebben a pillanatban a legjobb kimenetel még mindig a begyűjtés, mivel „Első játékosnak" kialakulhatott két párja, miközben az alacsony keze nem, vagy kezdhetett rejtett párral vagy három azonos színű lappal. Több ellenfél ellen

Lépjünk tovább ennek az alapelvnek a második, bonyolultabb felére: játék nagy párral, miközben több ellenfelünk harcol az alacsonyért. Amikor több ellenféllel szemben, akik az alacsonyért mennek, magas párunk van, ne tegyünk be további téteket a harmadik utcán, hacsak nem gondoljuk úgy, hogy ezzel szűkítjük a terepet. Várjunk a negyedik utcáig, amikor néhány ellenfél rosszat kap, és ezzel helyezzük őket nyomás alá. Első példa Most jött el az ideje a terep kigyomlálásának. Nyissunk annak tudatában, hogy „Első játékos" ránk fog emelni. Ha „Második" és „Harmadik játékos" elég makacs és megadja a dupla tétet itt, akkor bátran és tényleg büntessük meg őket egy további emeléssel, és fizettesük meg velük a húzólapjukat. Ritkán fog előfordulni, hogy a játékosok rosszat kapnak és többszörös téteket adnak meg, miközben egy ellenfélnek jó lapja érkezik, de még egy úgynevezett szakértő is azt írta nemrég, hogy A-2-3-sal a plafonig emelést is megadná a negyedik utcán ilyen helyzetben, miután nagy lapot kapott. Ez egy szörnyű lépés, mivel annak a játékosnak akkor a legrosszabb magasa és a legrosszabb alacsonya van. A megadás öngyilkosság lenne. Most tegyük fel, hogy a parti inkább a következőképpen alakul: Legyünk óvatosak! Passzoljunk, és ha két tétet kellene megadnunk, szálljunk ki korán, és spóroljuk meg azokat a téteket. Még ha csak egy tétbe kerül, akkor is

elengedhetjük ezt a kezet itt és most ahelyett, hogy bent ragadjunk az alagútban. Ne feledjük, hogy a nagy párok egy alacsony kéz ellen jól játszhatók, de több alacsony kéz ellen nem. Mindez lényegében összefoglalja a hetedik alapelvet, de röviden még egy másik helyzetet is szeretnék érinteni. Mit csinálunk akkor, amikor stoppost veszünk fel, aki szintén magasra megy, amikor nálunk nagy pár van? Második példa Az első dolog, amit meg kell magunktól kérdezni, hogy milyen játékos az ellenfelünk? Játszana itt két bubival? Játszana itt három egyforma színű lappal? Remélhetőleg saját érdekünkben a válasz mindkét kérdésre igen lenne. De ha történetesen én vagyok a „Második játékos", akkor a válasz nem, és akkor vérig fogok sértődni. Lehet, hogy nálam egyszínű ász-bébi van, de arra is van esély, hogy rejtett magas kezem van. Tehát ismétlem, ebben a helyzetben dobjunk, és rohanjunk el sírva az asztaltól. Mindez elvezet bennünket a következő alapelvig. 8. ALAPELV: JÁTÉK REJTETT MAGAS KÉZZEL

Amikor rejtett magas kézzel játszunk, mint például induló drillel, rejtett ász párral, vagy rejtett nagy párral, amely magasabb bárki más látható lapjánál, játsszunk úgy, ahogy látható lapunkból következik. Más szóval: (1) Ha magas lapunk van, emeljünk úgy, mint rendesen tennénk nagy párral. (2) Ha közepes lappal indulunk, emeljünk! Ha egy erősebb kéz ránk emel, csak tartsuk a tétet addig, amíg elérünk a nagyobb tétekig a következő utcákon. (3) Ha alacsonyat kapunk, tegyünk úgy, mintha alacsonyra mennénk, és játsszunk annak megfelelően. Ha magas kéz ellen párbajozunk, lehet, hogy elég szerencsénk lesz, és rosszat kapunk az ötödik utcán. Ekkor emelhetünk és két dupla tétet szerezhetünk a nagyobb tétes utcán. (4) Ha többszereplős partiban olyat kapunk, ami rossz lapnak tűnik, ne bánjuk,

ha satuba kerülünk, soha ne mutassunk erőt, ami elárulhatja lapunkat. Ha elég nagy szerencsénk van, és induló drillel, azaz három egyforma lappal kezdünk, és a negyedik utcán pókerünk lesz, jusson eszünkbe: magas hétlapos studban mindig passzolnunk kell ezzel a kézzel a negyedik utcán. Nem számít, mennyire nyilvánvalónak tűnhet, esélyt akarunk adni ellenfelünknek arra, hogy kiegészüljön valamije vagy kialakuljon a húzólapja, amivel tarthatja a tétünket. Ezzel szemben nyolcas vagy jobb studban mindentől függetlenül azonnal nyissunk. Ha ellenfelünk alacsonyra megy, nyissunk, akár jót kap el, akár nem. Fizettesük ki a húzót az alacsonyáért, különösen, ha kiskapuval próbálkozik. Ezenkívül, ha úgy tűnik is, hogy alacsonyra megy, lehet, hogy rejtett magas keze is van, és elképzelhető, hogy tudja majd folytatni. 9. ALAPELV: EGY RÉGÓTA FENNÁLLÓ TÉVHIT ELOSZLATÁSA Ez egy nagyon fontos alapelv nemcsak nyolcas-vagy-jobb játékban, hanem a stud szinte valamennyi formájában. Kíváncsivá tettem? Rendben, akkor most részletezem. Nyolcfős stud játékot játszunk, és egy nagyon feszes játékos látható ásszal emel. Mivel annyira jó játékosok vagyunk, eldobjuk a megosztott király párunkat. Most tegyük fel, hogy ismét ugyanez a helyzet, csak ezúttal kétjátékosnál van ász a harmadik kártya után. Ugyanaz a játékos emel, mi pedig ráemelünk, annak tudatában, hogy kevésbé valószínű, hogy bárkinek is ász párja lehet, mivel kettőt közülünk látunk. Ügyes, igaz? Nem az! Ugyan egy ász kint van, és ezzel kisebb lett a valószínűsége, hogy egy játékosnál ász pár van; az a tény viszont, hogy két játékossal állunk szemben, kiknek ász a látható lapjuk, sokkal valószínűbbé teszi azt, hogy legalább egyiküknél ász pár van. Még mindig nem értik? Hadd magyarázzam tovább. Első helyzet

Egyik ellenfelünknek ász a látható lapja. Mik az esélyei annak, hogy megosztott ász párja vagy induló drillje van? Megszorozzuk a három pakliban lévő ászt a többi 39 ismeretlen lappal, és 117-et kapunk, ennyi olyan rejtett kombináció létezik, amelyben van egy ász.

3 x 39 = 117 Ugyancsak három olyan kombináció lehetséges, amelyben egyik ellenfelünknek két rejtett ásza van az ász drillhez. (3 x 2) / (2 x 1) = 3 Az összesen 120 kombináció, amivel ellenfelünknek ász párja vagy annál jobbja lehet (117+3). Összesen 861 lapkombináció van (42 ismeretlen kártya x 41 még ismeretlen kártya osztva 2-vel), amely ellenfelünknél lehet a rejtett lapok között. Tehát egy látható ásszal rendelkező játékosnak 861-ből 120-szor lehet ász párja vagy annál jobbja, ami az esetek 13,94 százaléka, vagyis 6,81:1 arányban valószínű. Második helyzet

Két ellenfelünknek is ász a látható lapja. Milyen gyakran lehet valamelyiküknek ász párja vagy annál jobbja? A két játékosnak most öszesen négy rejtett lapja van. Számoljuk ki a maradék ismeretlen lapok számának összeszorzásával, és a szám mindig csökken a kivett lap miatt. Így megkapjuk, hogy hányféle rejtett kombináció lehetséges. 42 x 41 x 40 x 39 = 2 686 320 Az összes ismeretlen lap számát elosztjuk a 24-gyel (4 lehetséges első lap x 3 lehetséges második lap x 2 lehetséges harmadik lap x 1 lehetséges negyedik lap), hogy kiküszöböljük a lehetőségét annak, hogy ugyanazt a kombinációt egynél többször is beleszámoljuk, amikor a lapok más sorrendben vannak. Ez összesen 111 930 rejtett kombináció, amivel ellenfeleink rendelkezhetnek. 2 686 320 / 24 = 111 930 Ugyanezen formula felhasználásával kiszámolhatjuk azon forgatókönyvek számát, amelyekben a négy rejtett lapból pontosan egy ász lesz. Szorozzuk össze az ismeretlen lapok közötti nem-ászok számát, 40-szer 39-szer 38, és az így kapott számot osszuk el 6-tal (3x2 x 1), hogy kiküszöböljük a lehetőségét annak, hogy többször is beleszámoljuk a különböző sorrendben lévő, de egyforma kezeket, és 19 760-at kapunk, ami azoknak az egy ász és három nem-ász kombinációknak a száma, amelyek a négy rejtett lap között előfordulhatnak.

Annak meghatározására, hogy hány kombináció létezik, amelyben a rejtett lapok közül kettő ász lesz, szorozzuk össze a megmaradt ászok lehetséges elrendezésének számát, 1-et, a 40 ismeretlen nem-ász lapból álló két nem-ász lap kombinációk számával, ami 1560 (40 x 39). Utána osszuk ezt el 2-vel (2 lehetséges első lap x 1 lehetséges második lap), és 780-at kapunk, ami a négy rejtett lap közül két ász és két nem-ász kombinációinak a száma. Az összesen 20 540 kombináció (19 760 + 780) az összesen 111 930-ból, amelyben ellenfeleink valamelyikének kezében legalább egy ász párral kell szembenéznünk. Ez azt jelenti, hogy ász párba vagy annál jobb lapba az esetek 18,35 százalékában fogunk ütközni. Ez csak 4,55:1 arányban valószínű, vagyis sokkal nagyobb a veszély, mint amikor csak egyetlen ászt láttunk. Rendben, elég ebből a bonyolult dologból, csak azt ne feledjük: ha két ász van kint, akkor mintegy 24 százalékkal nagyobb a valószínűsége annak, hogy valakinek megosztott ászai vagy induló ász drillje van, mint ha csak egy ászt látnánk. 10. ALAPELV: A TUTI ALACSONY FELISMERÉSE A póker valamennyi formájában, de különösen nyolcas vagy jobb játékban nagyon fontos tudni, mikor van asztalzárunk, vagyis mikor lehetetlen bármelyik ellenfelünknek is legyőznie a kezünket abban a pillanatban. Amikor asztalzárunk van, nem akarjuk, hogy kiemeljenek bennünket a partiból. Nézzünk egy példát (valamennyi kéz különböző színű): Első példa

Alacsonyra asztalzárunk van, 7-5 alacsonyunkkal, és mivel senkinél sincs sor vagy flöss lehetőség, „Második játékosnak" magasra van asztalzára. Itt is kötelező észrevenni, mikor van nálunk a lehető legerősebb kéz, bármelyik irányba megyünk is. Nyilvánvalóan nem akarjuk megkockáztatni, hogy kiemeljenek bennünket a legerősebb kézzel, és nem akarunk egyetlen tétet sem kihagyni. Hozzá kell tennem, hogy csak azért, mert asztalzárunk van, nem feltétlenül kell folyamatosan emelnünk, mivel még lehetünk esélytelenebbek, ha még nem

osztották ki az összes lapot, még akkor is, ha ebben a pillanatban nálunk van a tuti kéz. Második példa

Mi: 8-7 6-2-3 Első játékos: A-2 3-4-10 Második játékos: K-Q K-J-J Vegyük észre, hogy „Első játékosnak" 10-magasa van, és kellene neki egy másik alacsony lap a nyolcas vagy jobb kialakításához. Nekünk már van kész alacsonyunk, ami azt jelenti, hogy asztalzárunk van. Tovább emeljünk itt? Egyáltalán nem. A magashoz tökéletes törn és river lapra lenne szükségünk (körülbelül 20:1 az esélye), és tulajdonképpen hátrányban vagyunk az alacsony oldalon néhány százalékponttal. Persze nem tudjuk, hogy ellenfelünknél tökéletes alacsony van-e a lefordított lapjai között, de több mint valószínű, hogy jobb húzója van, mint a mienk, tehát ne erőltessük a dolgot, mert nagyon valószínű, hogy amúgy is csak a kassza feléért játszunk. Ráadásul, ha látnánk a rejtett lapjait, inkább dobnánk. Az alacsony kéz értékelése

Az alacsony kéz megfelelő értékelése a leggyengébb lapoktól indul, nem a legerősebbektől. Például egy gyakorlatlan játékos lehet, hogy nem tudja, hogy a 3-4-5-6-8 legyőzi az A-2-3-7-8 kombinációt, mert lehet, hogy a kéz aljáról, a 34-től vagy az A-2-től kezdi a számolást, nem a tetejéről 8-6-ról vagy 8-7-ről. De mint tudjuk, a 8-6 kéz nyilvánvalóan jobb alacsony, mint a 8-7. Hasonlóan egy 7-6-5-4-A, egy 7-6 kéz nyilvánvalóan jobb lenne, mint egy 8-4-3-2-A, egy 8-4 kéz. Vegyük észre, hogy a kezeket a két leggyengébb lap alapján azonosítjuk. Egy A-2-4-6-7-et 7-6 kéznek hívnánk, ugyanúgy, mint egy 2-3-4-6-7-et. De gyengébb játékosok lehet, hogy nem tudják rögtön, hogy terítéskor mivel a három legrosszabb lap, a 7, a 6 és a 4 mind egyformák, az első kéz nyerne, mivel a kettes alacsonyabb, mint a hármas. Noha a legtöbb olyan olvasó számára, akinek már van némi háttere ásztól ötösig alacsony játékban szükségtelennek tűnik, mégis szeretnék egy kis időt fordítani

arra, hogy mindenki olyan biztos legyen az alacsony kezek értékében, hogy ne kelljen ezen az asztal mellett gondolkodni. Ehhez készítettem a következő táblázatot, amely megmutatja az összes ide tartozó alacsony kezet. A táblázatot felülről lefelé kell olvasni balról jobbra, és a leggyengébb alacsony kéztől (a 8-7-6-5-4-től) a legerősebbig (az 5-4-3-2-A-ig, a kerékig) megy. 87654 87632 8753A 86542 8642A 76543 7643A 7432A

87653 8763A 8752A 8654A 8632A 76542 7642A 65432

87652 8762A 87432 86532 86432 7654A 7632A 6543A

8765A 87543 8743A 8653A 8543A 76532 75432 6542A

87643 87542 8742A 8652A 8542A 7653A 7543A 6532A

87642 8754A 8732A 86432 8532A 7652A 7542A 6432A

8764A 87532 86543 8643A 8432A 76432 7532A 5432A Ez a táblázat segít felismerni, mikor van nálunk a legjobb lehetséges alacsony kéz a játékban lévő lapok alapján. Játék a második legjobb alacsony kézzel

Noha a 2. legjobb kézzel rendelkezni nem éppen a legjobb helyzet, amit kívánunk magunknak, néha elkerülhetetlen. Ez közel sem olyan rossz, mint amikor a második legjobb magas kéz a mienk. Miért? Először is, gyakran biztosan tudjuk, amikor egy játékos magasra megy. Ha egy ellenfél például király látható lappal emel többszereplős partiban a harmadik

utcán, határozottan azt adja tudtunkra, hogy magasra megy. Másfelől, amikor ugyanaz a játékos király helyett hármas látható lappal emel a harmadik utcán többszereplős partiban, lehet, hogy induló drillje vagy erős párja van a rejtett lapjai között. De az is lehet, hogy nem. Az előző helyzetben biztosan tudtuk, ellenfelünk melyik irányba ment; ez utóbbiban nem tudjuk. Nem dobhatjuk el egyszerűen az összes alacsony lapunkat attól félve, hogy egy jobb alacsonnyal állunk szemben. Ez különösen akkor igaz, amikor elképzelhető, hogy rajtunk kívül más nem is megy alacsonyra. Ezenkívül csak azért, mert alacsonyra megyünk, nem jelenti azt, hogy nem fejezzük be a partit a kassza magas felével. Sokkal egyszerűbb alacsony kezünknek magasra javulni, mint fordítva. Vegyük a K-K-4 példát. Ezzel az indulólappal négy utcán is jót kell kapnunk, hogy legyen alacsonyunk. Közben egy 5-6-7 kéznek nyilvánvalóan nagyszerű lehetőségei vannak. A két kéz között az a különbség, hogy az 5-6-7 könnyen magas kézzé fejlődhet azzal, hogy sor, két pár vagy akár flöss alakul ki belőle amellyel a teljes kasszát begyűjthetjük! Következzen néhány további példa, hogy bevésődjön a szabály a fejünkbe. Első példa Itt a „Második játékos" emeléssel száll be, mi megadjuk, „Első játékos" pedig ráemel. Annak ellenére, hogy ez kívülről ijesztőnek látszik, valójában az egyik legjobb helyzet, amibe nyolcas vagy jobb játékban valaha is belekerülhetünk. Annak ellenére, hogy a másik játékosnak alacsony a látható lapja, tulajdonképpen két magasra menő játékos ellen harcolunk. Második példa Mi: 5-6 7 Első játékos: 8-5 3 (mind egyszínű) Második játékos: K-J K Ebben a példában az akció ugyanúgy történik, és ismét attól tartunk, hogy nálunk van a legrosszabb alacsony lap. De ismét az a helyzet, hogy jól állunk. Míg „Első játékos" is alacsonyra megy, nem alacsony húzójának ereje miatt emel, hanem azért, mert kétirányú húzója van. Nálunk van a legjobb alacsony húzó egy elég jó magas lehetőséggel együtt.

Harmadik példa Próbáljuk nem szokásunkká tenni, hogy nálunk legyen a legrosszabb alacsony kéz vagy húzó. Ellenkezőleg, próbáljunk meg az esetek többségében jobb húzóval indulni, mint ellenfeleink. Csak tartsuk észben, hogy ez nem mindig lehetséges, és ne feledjük, hogy félve nem lehet pókerezni. Agresszívan általában lehet, óvatosan néha lehet, félve azonban soha! Nézzünk még egy példát: Negyedik példa Mi: 2-4 7-5 Első játékos: x-x K-Q Második játékos: x-x 2-3 Ebben a helyzetben azt hihetjük, hogy a második legjobb alacsonyhoz húzunk, és talán ez így is van. Noha hajlamosak lennénk dobni, ne tegyük! Nézzünk meg még egy lapot! Kezünknek még mindig lehetősége van sorrá javulni, és lehet, hogy alacsonyra egyébként is lejavuljuk ellenfelünket. Egy ásszal nagyon jó alacsonyunk lehetne, egy hármassal vagy egy hatossal pedig megfelelő alacsonyunk lenne lyukas sorhúzóval ráadásként. „Második játékosnak" lehet, hogy nyolcas magasa vagy gyenge hetes magasa van (7-6) a rejtett lapjai között, tehát bizakodjunk továbbra is. II. ALAPELV: JÁTÉK ALACSONY KEZEKKEL

Nyolcas vagy jobb játékokban az választja el a mestereket a pusztán jó játékosoktól, hogy hogyan játsszák az alacsony kezeket. A legtöbb nyolcas vagy jobb játék eléggé magától értetődő egy gyakorlott játékos számára, és a helyzetek többségében, amelyet eddig érintettünk és a továbbiakban érinteni fogunk, ritkán van szükség mesterfokú játékra. Az alacsony kezek viszont állandó részei lesznek a játékunknak. Kezdjük annak leírásával, hogy hogyan játsszuk ezekkel a kezekkel, miközben még alakulnak. Ne vegyük fel azt a szokást, hogy maximális számú emelést vagy extra pénzt

teszünk a kasszába pusztán alacsony kezekkel a harmadik utcán. Egészítsük ki a tétet, vagy csak adjuk meg, ha valaki már előttünk megtette. Az A-2-6 vagy 2-34 kezek jó indulólapok, és nagyágyúvá fejlődhetnek, de az esetek többségében egyszerűen rosszat fogunk kapni és dobnunk kell. Ha rossz lapot kapunk a negyedik utcán, tartsuk a tétet, és nézzük meg az ötödiket? Ez ellenfeleink asztalától, saját pozíciónktól és attól is függ, hány tét került be a harmadik utcán. A következő példák a pozíciónk és ellenfeleink asztalának fontosságát szemléltetik. Első példa Az első példában azonnal dobjunk, még akkor is, ha két tétet tettünk be a harmadik utcán. Ennek az az oka, hogy ha megadjuk „Második játékos" nyitását, „Első játékos" biztosan emelni fog. Akkor „Második játékos" visszaérnél amivel középre kerülünk, és az legalább két, de lehet, hogy további négy tét megadására kényszerít bennünket a partiban maradáshoz. Szinte biztos, hogy a plafonig emelnek, amivel bennünket kiűznek, tehát jobb, ha ezeket a téteket megspóroljuk. Második példa Mit gondolnak, milyen akció következik a második példában? Még ha „Második játékos" maga Stevie Wonder lenne, akkor is nyitna két ilyen asztal ellen. Tartsuk a tétet, szorítsunk és mondjunk el egy gyors imát. Itt is azonnal jót kell kapnunk, hogy folytathassuk a játékot. Ha nem, szálljunk ki! Negyedelve

Azok a nyolcas vagy jobb Omaha játékosok, akik nyolcas vagy jobb studot kezdenek játszani, emlékezzenek erre: Omahában a negyedeléstől való félelem nagyon is valós, még akkor is, ha nálunk van a tuti lap. A kasszát akkor negyedelik, amikor egyik játékosnak magasa van, és két játékosnak van ugyanolyan alacsonya, vagy fordítva. Amikor ez történik, a két ugyanolyan kézzel rendelkező játékos - általában alacsony kézzel - csak a kassza negyedrészét viszi el, és tulajdonképpen veszít, ha összesen már csak három játékos volt a partiban. Nyolcas vagy jobb Omahában a negyedelés gyakran előfordul még akkor is, ha valakinél ott a tuti lap, mert a játékosoknak a kezükben lévő négy lapból kettőt kötelező felhasználniuk, az öt közös lapból

pedig hármat. Ettől jelentősen megnő a valószínűsége, hogy két játékosnak is ugyanolyan keze alakul ki. Nyolcas vagy jobb studban azonban ez szinte soha nem következik be, mert itt öt lapot kell játszanunk a kezünkből és egyen sem osztozunk a többiekkel. Ezért amikor asztalzárunk van nyolcas vagy jobb studban, bátran emeljünk a plafonig, ne álljunk meg az emeléssel, mint azt nyolcas vagy jobb Omahában tennénk. Például: Első példa Persze előfordul, hogy nem ajánlatos emelnünk, még akkor sem, amikor nyilvánvaló, hogy nálunk van a legjobb alacsony húzó. Ennek két oka van: (1) Senkit nem akarunk kiűzni. Teljes értéket akarunk. (2) Ha nem egészül ki a kezünk, akkor amúgy is üres zsebbel távozunk. A minimumot veszítjük, ugyanakkor elrejtjük kezünk valódi értékét. Lássunk egy példát, amely ezt a helyzetet szemlélteti. Második példa Mi: 2-3 5-6 Első játékos: x-x K-Q Második játékos: x-x A-7 Ebben a példában sokszereplős partiban vagyunk egyetlen alacsony húzóval, magasra pedig lyukas sorhúzóval. Azt akarjuk, hogy a parti továbbra is sokszereplős maradjon, tehát ne emeljük ki a partiból a nyilvánvalóan magas kezet. Amikor „Második játékos" nyit, csak tartsuk a tétet. „Első játékos" kiütésével keveset érnénk el, mivel „Második játékos" egyébként is éppen most győzött le bennünket magasra. Ha elég nagy szerencsénk van sorunk kiegészítéséhez, akkor annyi áldozatot szeretnénk a partiban, amennyit csak lehet, tehát hagyjuk őket életben. Ha „Első játékost" emeléssel kiütjük, előfordul, hogy begyűjtik előlünk a kasszát, ahelyett, hogy alacsony párunkkal megnyernénk a magasat. Amikor ez

bekövetkezik, vegyünk egy nagy levegőt, és nyugodjunk meg, mert helyesen játszottunk a lapjainkkal. Nem kell minden csatát megnyernünk, csak magát a háborút. 12. ALAPELV: VIGYÁZZUNK A NYOLCASSAL! Amikor alacsony kézzel játszunk, mindig nagyon vigyázzunk, amikor nyolcas magashoz húzunk, és mások is mennek alacsonyra. Tulajdonképpen hacsak nincs nálunk sor vagy flösshúzó, vagy a kezünkben egy ász a nyolcas mellé, nem is szabad játékba szánnunk. A 2-3-8 kéz jól nézhet ki, de kérdezzük meg magunktól: „mit remélek, mit tudok kezdeni ezzel a kézzel?" Ne feledjük a Platina szabályt! Még ha sorra van is esélyünk, bármilyen alacsonyunk lesz, nem lesz elég jó. Íme egy példa: Első példa Mi: 8-2-10 7-4-3-10 Első játékos: 4-5-J 2-6-Q-7 Második játékos: 2-8-A A-3-6-9 Ez az, amire számíthatunk, hogy megtörténik, amikor ilyen kezekkel játszunk. Mivel a legrosszabb alacsonyhoz húzunk, lehet, hogy a legrosszabb alacsonnyal fejezzük be a játékot. Magas esély nélkül kezdtünk, tehát azt kaptuk, amit megérdemeltünk. 2-3-8, 2-4-8, 2-5-8, 2-6-8, 2-7-8, 3-4-8, 3-5-8, 3-6-8 és 3-7-8 nem játszható, kivéve, ha sokszereplős partiban vagyunk szigorúan magas kezek ellen. Noha ezekben nincsenek nyolcasok, a 2-3-7, a 2-4-7, a 2-5-7 és a 2-6-7 általában nem hoz nyereséget, még akkor sem, ha nálunk van a látható legalacsonyabb lap, és nekünk kell beraknunk a kezdőtétet. Ne essünk abba a csapdába, hogy középszerű, egyirányú kezekkel játszunk! Megvennénk egy olyan vállalkozást, amelyik pénzt veszített és nem sok lehetősége van ennek megváltoztatására? Persze, hogy nem. Ha olcsó áron vehetnénk meg, még akkor is vesztes befektetés lenne. Ugyanez a helyzet,

amikor berakjuk a kezdőtétet: csak azért, mert olcsón megvehetjük azt a maréknyi citromot, ne dőljünk be! Kerüljük el a csapdát, és spóroljuk meg a pénzünket! Íme egy példa: Második példa Mi: 8-4 2-6-9-J 5 Első játékos: K-6 K-J-6-2 9 Tegyük fel, hogy mienk a legalacsonyabb látható lap, és be kell tennünk a kezdőtétet. Sikerült visszakapnunk a pénzünket, tehát megérte, ugye? Remélem azt választolták, hogy „nem". Ha nem, akkor olvassák újra ezt a fejezetet, utána tartsanak öt perc szünetet, és gondolják át újra a választ. Miért nem volt igazunk, amikor a pénzüket után futottunk? Alacsonyunk kiegészüléséhez tartanunk kellett a tét kiegészítését a harmadik utcán, egy kis tétet a negyediken és nagy téteket az ötödiken és a hatodikon. Mit értünk el mindezen kockázat vállalásával? Visszakaptuk a pénzünket - plusz az alaptétek és a kezdőtétek felét -, amelynek szinte teljes egészét amúgy is megtarthattuk volna kockázatmentesen, ha a harmadik utcán dobunk. Ez azt jelenti, hogy egy 200/400 dolláros játékban 1150 dollárt kockáztattunk 225 dollár nyereségért. És ezt végig esélytelenként. Sok pókerjátékban néha a sarkunkra kell állnunk. A nyolcas vagy jobb nem az a játék. Ha makacskodni akarunk, maradjunk a limit hold'emnél vagy a magas studnál. A nyolcas vagy jobb fegyelem és türelem játék. 13. ALAPELV: KÖVESSÜK NYOMON A LÁTHATÓ LAPOKAT

A látható lapok nyomon követése a hétlapos stud minden variációjában nagyon fontos, de nyolcas vagy jobb játékban kötelező - különösen, amikor bébikről van szó. Ha magasra megyünk és sok alacsony lap van kint, tudjuk, hogy ellenfelünknek még nehezebb lesz alacsony húzóját kiegészítenie. Ugyanígy, ha három treff a látható lapja, közel sem kell úgy aggódnunk, ha három vagy négy treffet már láttunk más játékosok előtt a harmadik utcán. Legjobb minden kártyát a színe alapján megjegyezni, de ha nem megy, akkor próbáljuk megjegyezni az alacsony

lapokat és a mások kezében lévő duplázódásokat, valamint azt, ha egy színből sok kártya van kinn. Látható lapok és a kéz kitalálása

A stud játék szépségeinek egyike, hogy látható lapjai alapján kialakulhat némi fogalmunk ellenfelünk kezéről. Nyolcas vagy jobb játékban általában meg tudjuk mondani, ki megy magasra és ki alacsonyra, és aszerint tudunk játszani. Ne feledjük, hogy az alacsony kezekből magas kezek alakulhatnak és kisebb mértékben ugyan, de ez visszafelé is igaz. Nézzük példaként a következő helyzetet: Első példa

Mi: ♣7 ♣6 ♠5 ♦8 ♥Q ♥J ♣2 Első játékos: ♦2 ♦A ♦K ♦J ♣5 ♦7 ♥4 Vegyük észre hogy „Első játékos" erős látható lappal indított, olyan lapot kapott el, ami első lapjának színével azonos, és aztán két bébivel folytatta. Ez egy nagyon félrevezető kéz. Úgy néz ki, mintha kizárólag magas lenne, de színvonalas alacsonnyal fejezte be, és tulajdonképpen a teljes kasszát begyűjtötte előlünk. Az ilyen helyzetek ritkák, de előfordulnak, tehát tartsuk őket észben. Ne feledjük, hogy az általunk látott lapok segítenek megfejteni ellenfelünk kezét. A következő forgatókönyvek azért ennél sokkal egyszerűbbek: Második példa A második példában csak az alacsonyért indultunk, és két párra bukkantunk, amivel megnyertük a kasszát, mivel „Első játékos" nem tudott dáma párján javítani. A 3. példában „Első játékos" két párra javul, csak hogy veszítsen a sorunk ellen. Általában ezért helyes, ha a végén passzolunk a magas kezünkkel az alacsonyért menő játékos előtt. Ha nem egészült ki a keze, úgysem fizet ki. Ha alacsony párja van, a legvalószínűbb, hogy dobni fog. Ha kiegészült az alacsonya, amúgy sem nyernénk semmit, ha pedig magasa egészült ki, az legyőz bennünket, tehát mindent elveszítünk Ha mindenkinek magas keze alakul ki - a legvalószínűbb, hogy két pár - és mi passzolunk, ellenfelünk szinte mindig nyitni fog, remélve, hogy egy párral kifizetik (kivéve persze, ha nekünk látható párunk van az asztalon). A végén amúgy is bekerülnek a tétek - csak sokkal kevesebbet

kockáztatunk Felismerni, ha ellenfelünk rejtett lapja párosodik

Egy másik előnye annak, ha emlékszünk minden látható lapra, hogy segít felismerni, amikor valakinek párosodik a rejtett lapja. Tegyük fel, hogy egy jó játékos ötös látható lappal megad egy dupla emelést, és van két hatos és két kettes kint a harmadik utcán. Most az a játékos akkor elkap egy hatost a negyedik utcán, és egy kettest az ötödiken az ötöse mellé. Csak egyetlen hatos és egyetlen kettes maradt a pakliban, tehát valószínű, hogy ezekkel nem alakult ki párja. Ebből arra tudunk következtetni, hogy ennek a játékosnak valószínűleg kiegészült a sora, vagy legalábbis egy nagyon jó alacsonya sorhúzóval. Azoknak a további információknak köszönhetően, amelyeket a harmadik utca látható lapjaira emlékezve szereztünk, itt dobhatjuk nagy párunkat. Nézzünk most egy olyan példát, ahol meg tudjuk mondani, hogy valakinek párosodtak a rejtett lapjai: Első példa Mi: 3-4 2-5-J Első játékos: x-x K-J-8 Második játékos: x-x 5-7-8 Tegyük fel, hogy „Első" nyit és „Második" csak megadja. Mije lehet „Másodiknak"? Alacsonya sor nélkül? Lehetetlen. Akkor emelt volna, hogy kiűzzön bennünket. Kilences magas sora? Akkor is megpróbált volna emeléssel kiűzni bennünket és begyűjteni a teljes kasszát. Nyolcas magas sora? Lehet, de valószínűtlen. A lehető legrosszabb alacsonnyal bármilyen más alacsony kéz legyőzné az övét, hacsak nem javul, tehát megpróbálná kiemelni az alacsony húzót. De akkor mi a legvalószínűbb, ami „Másodiknál" van? Vagy valamilyen magas kézzel indult, ami még mindig nem valószínű, mivel nem próbálta meg az alacsony húzót emeléssel kiejteni, vagy párja alakult ki. Mi a legjobb, amit tehetünk? Feltéve, hogy ászok vagy hatosok nem voltak kint a harmadik utcán, ez a kéz mindenképpen megér egy emelést. Nyolc lapunk van, amivel begyűjthetjük a kasszát, és öt vagy hat, amivel elvihetjük a kassza felét. Ha az alacsonyunk egészül ki, tudjuk, hogy el kell, hogy találja őt a törn és a

river is ahhoz, hogy legyőzzön bennünket, mivel 8-7 alacsonyhoz húz - ha még egy alacsony húzója is van ebben a pillanatban. Íme egy másik példa: Második példa Eszerint a forgatókönyv szerint „Első játékos" nyit, „Második játékos" emel, „Harmadik játékos" pedig dob. Mit tegyünk mi? A legvalószínűbb, hogy „Harmadik játékos" hatosa párosodott, mivel azonnal dobott. „Második játékosnak" szintén van egy hatosa a látható lapjai között, ami azt jelenti, hogy valószínűleg már csak egy hatos maradt a pakliban. Nemcsak az emelés rossz játék, a tét megadása is rázós, mivel szinte biztos, hogy nálunk van a legrosszabb alacsony húzó, és kicsi a remény arra, hogy mindez magas kézzé alakulna. Én mindenképpen megnéznék még egy lapot a negyedik utcán egy tétért - de kettőért már nem - remélve, hogy „Második játékos" rosszat kap, és azt is, hogy én jót fogok ki, netán megkaparintom azt a csoda hatost. Megjegyzés: Noha „Harmadik játékos" dobott a negyedik utcán, a hatos nem feltétlenül befolyásolta a kezét. Az is lehet, hogy megosztott négyesekkel, kézben párral vagy három egyszínű lappal indult, és nem tudott ugyanolyan színű negyedik lapot elkapni. Tehát még mindig jó esély van arra, hogy két hatos maradt a pakliban. De a hatosok párosodása egyszerűen a legvalószínűbb forgatókönyv, ami „harmadik játékost" dobásra késztette. Blokkolók

Az előző példában a hatost úgy hívják, hogy blokkoló. Ha felismerjük, hogy mikor van kint blokkoló, akkor tovább emelhetünk olyankor, amikor egyébként ezt esetleg nem tennénk. Ezek a helyzetek a stud valamennyi formájában felmerülnek. Nyolcas vagy jobb játékban sokkal fontosabbak, mint magas studban, de nem annyira fontosak, mint razzban, ami az alacsony hétlapos stud ásztól ötösig másik elnevezése. Razzban esélytelenből nagy favorittá válhatunk, attól függően, hogy milyen más kártyák mentek már ki. Nézzünk egy másik példát, amely a blokkolók hatásait szemlélteti: Első példa Mi: 5-5 5-2-3-7

Első játékos: x-x 7-6-4-A A lényeg hangsúlyozására tegyük fel, hogy az utolsó ötös a harmadik utcán kiment. Ebben a helyzetben nem csak rá kell emelnünk „Első játékosra", hanem négy vagy több licitet is be kell tennünk attól függően, hogy ki az ellenfelünk. Ha bármelyik alacsonyunk kiegészül, még ha nyolcas alacsony is, emelhetünk, egyáltalán nem tartva attól, hogy valaki begyűjti előlünk a kasszát. A begyűjtéshez „Első játékosnak" jobb alacsony kezet kell kiegészítenie feltéve, hogy a mienkhez érkezik egy hatos vagy egy nyolcas -, és kell mellette lennie három hatosának, hetesének vagy ászának. 14. ALAPELV: MEGSZABADULNI A VERSENYTÁRSAKTÓL

Nem, nem úgy értem, hogy iktassuk ki a többi jó játékost, persze ha egy párat jól elverünk, valószínűleg a többi is beáll a sorba. Csak vicceltem - tegyük le a fegyvert. Az előző bekezdésben arról beszéltem, hogy ne emeljünk vagyis simán adjuk meg a tétet azért, hogy harmadik ellenfelünket a partiban tartsuk. Ebben a részben arról lesz szó, hogy mikor emeljünk a terep szűkítése érdekében, ami maximálja esélyeinket a teljes kassza begyűjtésére. Gyakran ahogy a parti halad előre és az asztalok elkezdenek ijesztőnek látszani, felhasználhatjuk ezt előnyünkre, elhitetve, hogy olyan kezünk van, amelytől egy magas kézért játszó ellenfélnek félnie kell, tehát ki tudjuk őt blöffölni. Tehát hogyha háromszereplős partiban vagyunk a legjobb alacsonnyal és egy gyenge magassal, amellyel esetleg meg tudjuk verni a másik játékost, ki az alacsonyért megy, akkor egy emelés, amely kiűzi a magasért játszó ellenfelet, lehetővé teheti számunkra a teljes kassza begyűjtését. Például: Első példa Mi: A-2 4-3-J-6 Első játékos: x-x K-Q-4-3 Második játékos: x-x 7-6-5-10

Ha „Második játékos" itt nyit, egy emelés lehet, hogy kiüti „Első játékost". Ha ez történik, A-J kombinációnk lehet, hogy elég lesz a magashoz. Ha az A-J nem elég jó, az ász, a bubi, a hatos vagy még az is lehet, hogy az egyik bébi párosodásával begyűjthetjük a kasszát. Ez persze nem lenne lehetséges, ha „Első játékos" a terítésig bent maradt volna. De ha „Első játékos" nem makacskodik és bennmarad, az amúgy is nagyszerű érték, mivel nálunk van a tuti alacsony, és biztos, hogy mienk a kasszának legalább a fele. Egy másik lehetőség egy ellenfél kiűzésére, ha nálunk van a legrosszabb alacsony húzó, és ezt csak mi tudjuk. Vegyük az alábbi forgatókönyvet: Második példa Mi: 7-8 4-5 Első játékos: x-x 8-6 Második játékos: x-x K-Q Ebben a példában ha „Második játékos" kilicitál, egy emelés lehet, hogy dobásra kényszeríti „Első játékost". Miért akarjuk, hogy bedobja lapjait? Elképzelhető, hogy nála van a legjobb alacsony húzó, de nem tudja, mivel a mi hetesünk és nyolcasunk rejtve van. Ez az a helyzet, amelyben szeretnénk lenni - három lap alacsony húzóval és egy sorhúzóval, még akkor is, ha csak lyukas sor, egy kizárólag magas kézzel szemben. Egy utolsó példa: Harmadik példa Második játékos itt biztosan nyit, nekünk pedig emelnünk kell. Miért? Egyrészt értékért. Ahogy már megbeszéltük, ebben a helyzetben nagyon jó lenni. De a fő oka annak, hogy miért akarunk itt emelni, az „Első játékos" kiszorítása. „Miért?" - kérdezhetik. Gondolhatnák azt, hogy „nekem van a legjobb alacsony húzóm, talán bent kellene tartanom". Nem, egyáltalán nem! Könnyen kaphat el jót, míg nekünk rossz érkezhet, és akkor akár a legrosszabb alacsony húzóval is zárhatjuk a játékot. Láttam már elég jó játékosokat is, akik rendszeresen csak megadják a tétet ebben a helyzetben. Ez egy borzasztó játék. Ezek azok a helyzetek, amire várunk. Ez az

a hely, ahol megvalósul az oszd meg és uralkodj elve!

15. ALAPELV: AZ ALAPTÉTEK ELLOPÁSA

Az alaptét lopás nem annyira jelentős nyolcas-vagy-jobb studban, mint a póker egyéb más formáiban, többnyire azért, mert az alacsony lap majdnem mindig nyolcas alatti, tehát akinek ilyen lapja van, az egy játszható kéz egyharmadával már rendelkezik. Más játékokhoz hasonlóan ahhoz, hogy megpróbáljuk az alaptéteket ellopni, nyilvánvalóan hátsó pozícióban kell lennünk. Ha utánunk ász vagy több alacsony lap van, még csak ne is gondoljunk arra, hogy megpróbáljuk. A legjobb esélyünk akkor van, amikor látható ászunk van, és közepes lapokon kívül nincs hozzá más. Ennek az az oka, hogy még ha egyik ellenfelünknek megosztott közepes párja van is, valószínűleg el fogja dobni, amikor előtte olyasvalaki emel, akinek ász a látható lapja. Íme három példa: Első példa Az első példa a legjobb helyzet az alaptétek ellopására. Ne feledjük, hogy az első licitkörben az asztalon lévő legalacsonyabb lapot mutató játékos „Harmadik játékos" a négyessel - kötelezően vakon berakja a kezdőtétet, tehát az egyetlen aggodalmunk alapvetően az, hogy az alacsony lapot mutató játékosnak van-e játszható keze. Ha van, talán még akkor sem fog visszaemelni, hanem csak tartja a tétet, és ez újabb lehetőséget ad az alaptétek ellopására. Erre akkor kínálkozik lehetőség amikor jó lapot kapunk a negyedik utcán, ő pedig nem. Elképzelhető, hogy itt feladja, és a kassza a mienk lehet. Ha mindketten jót kapunk és mi kizárólag lopni akartunk és semmink sincs, akkor adjuk itt fel. Ne süllyedjünk tovább a hajóval; csak passzoljunk és dobjunk egy szemérmes mosoly kíséretében. Második példa Ez egy másik jó pillanat az alaptétek felszedésére. Ha túl tudunk jutni a királyon, a kilences valószínűleg kiszáll, hacsak nincs nála fölépár. Játsszunk úgy, ahogy azt a négyes ellen leírtam. A legfontosabb arra emlékeznünk, hogy azonnal el kell dobnunk a kezünket abban a pillanatban, ha a király - vagy ami azt illeti bármi más - ránk emel. Ne hajítsunk jó pénzt rossz után.

Harmadik példa Ezt az utolsó példát azért választottam, hogy ügyesnek érezzük magunkat. Ha nem ismerjük fel hogy ez egy rossz pillanat megkísérelni a lopást, jobb, ha letesszük a fegyvert és a maszkot. Sosem lesz belőlünk jó tolvaj. 16. ALAPELV: VÉDEKEZÉS A LOPÁS ELLEN

Ismét hangsúlyozom, hogy ez nem egy mindennapos helyzet nyolcas vagy jobb játékban. Győződjünk meg arról, hogy jó az időzítés, és ne használjuk túl sokszor ezt a játékot. Amikor egy laza és agresszív játékos - különösen, ha lejtőn van - lopásra alkalmas hátsó pozícióban emel alacsony lappal, mit teszünk? Ha úgy érezzük, hogy esetleg lopni fog, legjobb, ha visszaemelünk bármilyen olyan kézzel, amellyel általában csak tartanánk a tétet. Nem akarunk a tolvajnak ingyen lehetőséget teremteni a parti megnyerésére, márpedig pontosan ez fog történni, ha a negyedik utcán jó lapot csíp el, mi pedig rosszat, miközben mindketten csak egyetlen tétet tettünk a kasszába. Másfelől, ha mindketten két tétet tettünk be, a kassza már elég nagy a negyedik utcán ahhoz, hogy indokolja a tét megadását még akkor is, ha esetleg hátrányban vagyunk. Ne feledjük, ha rossz rejtett lapokkal kezdett, akkor nem vagyunk lemaradva - akkor egyenlően állunk. Az a visszaemelés a harmadik utcán egyfajta biztosítás a húzó szerencsefaktora ellen. Most megkétszerezzük az esélyeinket a partiban maradásra azzal, hogy ráerőszakoljuk magunkat még egy lap megnézésére az ötödik utcán. Ezenkívül saját csapdájába csaljuk: ha gyenge rejtett lapjai voltak, akkor két tétet kellett beraknia azokkal a gyenge lapokkal. Ha ennek a helyzetnek a másik végén találjuk magunkat, ne adjuk meg a tétet és reménykedjünk a csodában. Szálljunk ki azonnal, és spóroljuk meg azt az extra licitet. Nézzünk néhány példát erre a technikára: Első példa

Mi: 2-3 5 Első játékos: x-x 5

Az első példában „Első játékos" hátsó pozícióból emel. Mi leginkább csak tartanánk a tétet ebben a pillanatban. De ha azt gyanítjuk, hogy lopás áldozatai vagyunk, emeljünk rá és szolgáltassunk igazságot a tolvaj ellen. Második példa

Mi: A-8 5 Első játékos: x-x 7 Ezúttal a nálunk lévő ász jelentősen megkönnyíti a visszaemelést. Ennek oka, hogy még ha „Első játékosnak" tényleg erős lapja van is, még talán akkor is legyőzzük őt a magasért az ászunkkal. A második példában leírt játékot sokkal többször alkalmazhatjuk, mint az első példában leírtat. Ráadásul a lopás elleni védekezésen kívül arra is használhatjuk, hogy megtévesszük a gyengébb játékosokat és lazább, magabiztos imázst alakítsunk ki, vagy csak hogy változatosabbá tegyük játékunkat. Sokkal jobb lenne a kezünk, ha az ász mellett a másik két lap hetes vagy annál alacsonyabb lenne. Harmadik példa

Mi: 6-J 5 Első játékos: x-x 6 Végül ebben a harmadik példában, amikor „Első játékos" hátsó pozícióból emel, csupán dobjunk még akkor is, ha alacsony lap van nálunk, és biztosak vagyunk benne, hogy ellenfelünk lopáson töri a fejét. Azonnal szálljunk ki! Ne kezdjünk trükközni és ne próbáljuk meg ellenfelünket kijátszani. Ha elég rossz ahhoz, hogy itt emeljen, akkor később fel fogja magát akasztani, tehát spóroljuk meg azokat az extra téteket arra az időre. 17. ALAPELV: HALADÓ JÁTÉK Ugyan az előző két alapelv meglehetősen ritkán fordul elő, ezt a forgatókönyvet még kevésbé gyakran játsszuk. De ritka vagy sem, ha ezt a játékot megfelelően játsszák, olyan komoly utóhatása van, hogy úgy gondoltam, megér egy önálló

fejezetet. Mint a legutóbbi alapelvnél, győződjünk meg arról, hogy jó az időzítésünk, és nem alkalmazzuk ezt a játékot túl gyakran. Nos, akkor kezdjük! Ha nagyágyúval indulunk a harmadik utcán, és plafonig emelünk egy sokszereplős partiban, emeljünk a negyedik utcán is, hogy a magasért menő ellenfelünket visszakozásra késztessük, ami megment bennünket attól, hogy két tűz közé szoruljunk, ha rossz lapot kapunk el. Ezt bármilyen pókerjátékban játszhatjuk, de messze a legjobban nyolcas-vagy-jobb studban fog működni. Nézzünk néhány példát: Első példa

Mi: ♣2 ♣3 ♣4 ♥10 Első játékos: x-x ♠7 ♦4 Második játékos: x-x ♦K ♥J Ebben a példában „Második" nyitni fog, miután a harmadik utcán plafonig emeltünk. Ha megadjuk a tétet, a legvalószínűbb, hogy „Első" emelni fog. Aztán „Második" határozottan rá fog emelni, „Első" beteszi a negyedik licitet, és „Második játékosnak" könnyű eldöntenie, hogy ő is betegye a maximális licitet. Olyan magas kézzel, mint ami nekünk van, nem szállhatunk ki. Ugyanakkor ebben a pillanatban a lehető legkevesebb pénzt akarjuk betenni a kasszába. A megoldás? Csupán a tét megadása helyett emeljünk! Ha „Első játékosnak" párja van, az emelés itt meg fog állni, amivel három tétet spórolunk. Ha nem, akkor „Első játékos" tovább fog emelni, és hacsak „Második játékos" nem kezdő, csupán tartani fogja a tétet, amivel két tétet megspórol nekünk. Második példa

Mi: ♣2 ♣3 ♣4 ♥10 Első játékos: ♦K ♥J Második játékos: ♠7 ♦4 Ebben a példában az előzőhöz hasonlóan „Első játékos" nyit, „Második játékos" pedig emelni fog, hacsak nem alakult ki párja. Ismét érvényes, hogy ha csak

megadjuk a tétet, „Első játékosnak" könnyű az emelés mellett döntenie, és a kasszába az összes lehetséges emelés bekerül. És a megoldás ismét ugyanaz. Az emelés befagyasztja „Első játékost", ami után csak megadja a tétet. Ha „Második játékosnak" nem alakult ki párja, még mindig meg kell adnunk egy emelést neki, de négy tét jobb, mint öt. Nemcsak megspóroljuk az extra liciteket, a játék szépsége az általa nyújtott megtévesztés. Mindkét ellenfelünk azt fogja hinni, hogy magas kézért játszunk, és az az ellenfél, amelyik magasra megy, nem mer a parti során tovább emelni. Közben mivel már annyi licitet betettünk, alacsonyra menő ellenfelünk soha nem fogja elhinni, hogy kiegészült az alacsonyunk, amikor az bekövetkezik, és emiatt a végén gyakran túl sok nagy tétet tesz be. Gyakran alkalmaztam ezt a játékot és mindkét ellenfelemet úgy összezavartam, hogy végig passzoltak egészen a riverig. Ezekkel az ingyen lapokkal mindenféle kezet kiskapuzhatunk, sorokat, flössöket, alacsonyakat, de még két párt és drilleket is. Mielőtt továbbmennénk, még egyszer szeretném hangsúlyozni, hogy nem szabad rendszeresen így játszanunk. Csak akkor szabad alkalmazni, ha a harmadik utcán sok tét érkezett, ami hozzáad annyi értéket, hogy nyereséges legyen. 18. ALAPELV: VÉGSŐ GONDOLATOK Összefoglalásképpen szeretnék elmondani egy rövid anekdotát. Ez az utolsó történet a póker valamennyi formájára vonatkozik, nemcsak a nyolcas vagy jobbra - sőt, ami azt illeti, az egész életre. Noha nem csak arra a játékra vonatkozik, amit ebben a fejezetben bemutattam, az utókor számára bele szerettem volna venni ebbe a nagyszerű könyvbe, a Super/System 2-be. Tegyük fel, hogy elmegyünk a kisállat boltba és meglátunk egy kutyát, amelyikbe az ugatása miatt beleszeretünk. Megtennénk aztán, hogy hazavittük a kutyát és elkezdünk vele kiabálni, hogy mekkora hülyeség ugatni? Megpróbálnánk-e ahelyett megtanítani nyávogni vagy bőgni? Persze, hogy nem. Értelmetlen és nevetséges volna így tenni. Bizonyára azt mondanánk egy olyan személyről, aki ezt tenné, hogy elvesztette a józan ítélőképességét, sőt megőrült. Ha olyan játékot keresünk, amelyben rossz játékosok játszanak, beszállunk a játékba majd kiabálunk velük, és hangoztatjuk,

hogy bolondok, amikor rosszul játszanak és megvernek bennünket, az nem ugyanaz? Nem őrültség? A kutyák ugatnak. Ez a dolguk. Ez egyenértékű azzal, amit a rossz játékosok tesznek - valószínűtlen csapásokat mérnek az emberekre. Azért akartunk velük játszani, mert rosszul játszanak. Tehát nincs jogunk mérgesnek lenni vagy szónoklatokat tartani, amikor rosszul játszanak, és pénzünket elszedve fejezik be a játékot. Ne próbáljuk a kutyát nyávogni tanítani, és ne próbáljuk a rossz játékosokat arra tanítani, hogy hogyan kell jól játszani! Az az ő pénzük, és úgy játszanak vele, ahogy akarnak. Ezenkívül gondoljunk arra, milyen hírünk lesz, ha rossz játékosokkal akadékoskodunk. Ha ennek a rossz játékosnak van elég pénze arra, hogy őrülten játsszon, és ugyanabban a játékban veszítsen, amelyikben mi nyerni szeretnénk, hogyan is nevezhetnénk baleknak? Nincs annál szórakoztatóbb, mint amikor egy szerény játékos azt mondja egy több milliót érő szórakozásból játszónak, hogy balek. (Néhány évvel ezelőtt hallottam Phil Hellmuthot - akinek akkoriban nem volt sok pénze - azt mondani Larry Flyntnek, hogy ha továbbra is úgy játszik, tönkremegy.) A régi mondás szerint, ha nem tudod elviselni a hőséget, maradj a konyhán kívül. Találjunk egy kedvesebb, gyengédebb pókerjátékot kevesebb mániákussal és több stabil játékossal. Lehet, hogy kevesebbet fogunk nyerni, de valószínűleg valamivel tovább meg tudjuk őrizni a józan eszünket. Ne feledjék, hogy azokra a megjegyzésekre utalok, amelyeket komolyan gondolnak. A jó hangulatú viccelődés és ugratás -vagy szurkálódás, ahogyan a pókerben mondjuk - a játék része. Ez olyan bajtársiasságot nyújt, amely a szerencsejáték más formáiban nem található meg. Tehát ne féljünk itt-ott egy kis piszkálódástól. Ez a kis szurkálódás igazából sok olyan játékost vonz, akik amúgy nem jönnének vissza. Csak maradjunk jóindulatúak. Ne feledjék, a játék lényege a szórakozás, és a póker a legnagyszerűbb játék, amelyet valaha is kitaláltak! 10 KASSZALIMIT MAGAS OMAHA (POT LIMIT OMAHA HIGH)

LYLE BERMAN A kasszalimit magas Omaha fejezet megírására csupán egyvalaki jöhetett szóba a világviszonylatban elismert üzletember és a világ legnagyszerűbb kasszalimit magas Omaha játékosa, Lyle Berman. Miközben játékát ultra magas tétre hegyezte ki, Lyle volt az első, aki előállította a szükséges számokat, és olyan statisztikai táblázatokat számolt ki, amelyek a maguk nemében úttörők voltak. A póker minden fajtájában otthon lévő játékosként Lyle három arany karkötőt nyert a World Series of Pokeren: egyet-egyet fix limit Omahában, limit nélküli Texas hold'emben és kettestől hetesig alacsony cserélősben. Amikor 1978-ban megjelent az első Super/System, Lyle vásárolt egy példányt, és hagyta, hogy belepje a pókháló egészen 1983-ig, amikor végül elolvasta. Abban az évben tízezer dollárt nyert - nem pókeren, hanem kockajátékon -, és elhatározta, hogy visszaad belőle azzal, hogy benevez egy, a Stardustban rendezett, 100 dollár nevezési díjú pókerversenyre. „Nem nyertem meg a versenyt, de rájöttem, hogy jobban élvezem a pókert, mint a kockázást" - mondta nekem -, „és attól a pillanattól kezdve rákattantam." Mindig gyors tanuló lévén rögtön az utána következő évben megnyerte a kasszalimit Omaha versenyt a Tahoe-tónál rendezett Szuper Kupán. 2002-ben Lyle megkapta a legnagyobb póker elismerést azzal, hogy beválasztották a Póker Halhatatlanjai közé. A sors iróniája, hogy egy olyan nagyszerű játékosnak, mint Lyle, a pókervilágra hagyott öröksége nem az asztalnál tett felfedezései lesznek, hanem az a robbanás, amelyet a póker népszerűsége a World Poker Tour televíziós közvetítésének köszönhetően élvez. Ha nem támogatta volna, és nem vett volna részt a WPT vezetésében, a Lakes Entertainmenten keresztül, játékosok új generációi talán soha nem fejlődtek volna ki. Milliók nézik az újszerű és izgalmas pókerműsorokat, amelyek betekintést engednek a játékosok rejtett lapjaiba, és játékról játékra szakértői kommentárok segítségével követik az eseményeket. Benny és Jack Binionnal együtt Lyle Bermanra is az új világ pókerjátékának egyik alapító atyjaként fognak emlékezni.

KASSZALIMIT MAGAS OMAHA (POT LIMIT OMAHA HIGH)

írta: Lyle Berman BEVEZETÉS Korábban az emberek azt hitték, hogy a limit nélküli hold'em a legnagyobb játék a városban, de a versenyek idején kívül már nincs sok nagytétes limit nélküli hold'em játék. Ma már az Omahának csak azt a változatát játsszák nagy téten, amely ennek a fejezetnek is a témája, és amely a legmagasabb, téten játszott kasszalimit pókerjáték a világon. Ez már önmagában is a legszínesebbé és legizgalmasabbá varázsolja a könyvnek ezt a fejezetét! Fix limiten nagyon ritkán játszanak magas tétes Omaha játékokat, de a kasszalimit játékokban a magas Omaha - gyakran egyszerűen csak Omaha - az, ahol a legtöbb akció történik. Ez a hivatásosok választása. A hivatásos játékosok gyakran választanak olyan asztalokat, ahol a pókerjátékok többféle variációját játsszák. Ebben a környezetben nagy versenyek idején láthatunk fixlimit Omahát akár 1500/3000 dolláros vakokkal is. Ezek nagyobbak lehetnek, mint a 100/200 dolláros kasszalimit Omaha játékok, mivel több pénz cserél gazdát. Évekkel ezelőtt láttam egy indulólapokkal kapcsolatos táblázatot, és a flop szerint pontoztam őket. Az általam adott pontszámok azt mutatták, hogy Omahában a nap végén nincsenek a más játékokban megszokott nagyágyú favoritok. Hold'emben például ha két ászunk van, és valaki párral játszik ellenünk, ászaink 4:1 arányban esélyesebbek. Ezért van a játékban annyi akció, és ezért nézhetünk jóval több flopot, mint hold'emben. Egyszerűen kifejezve, nem mindig vagyunk esélytelenek. Ha két használható kéz kerül partiba, ritka, hogy az egyik akár csak 60:40 arányú, előnyben legyen. AZ ÁLTALAM JÁTSZOTT JÁTÉKOK

Azok a nagy kasszalimit Omaha játékok, amelyeket a barátaimmal szoktam játszani, egyedi piaci szegmenst képviselnek a pókerjátékban. 50/100 és 1000/2000 dollár közötti vakokkal játszunk nagytétes játékokat plafonnal vagy anélkül, amely olyan előre meghatározott összeget jelent, amennyit egy játékos elveszíthet egy partiban. Omahában gyakran nagyszerű kezek alakulnak ki, és a játékosoknak az összes zsetonjukat be kell tenniük. Tehát befolyásolja a stratégiánkat, ha tudjuk, hogy van-e plafon vagy nincs.

Például, ha egy játékban nincs plafon és jelentős pénzmennyiség van az asztalon, óvatosabban kell játszanunk. Nem engedhetjük meg magunknak, hogy legalsó vagy középső drillel jussunk el a tömig, tehát nem játszunk alacsony, de néha még közepes párjainkkal sem. Nem játszunk gyakran plafon nélkül, mert a játékosok hajlamosak kiszállni a játékból, amikor nyernek, és egy rakás pénz van előttük. És higgyék el nekem, nem akarjuk, hogy az emberek kiszálljanak, mert azokon a téteken, ahol mi játszunk, nincs túl sok játékos. Másfelől, ha van plafon, az alacsony vagy közepes drillekkel lehet, hogy megéri vállalni a kockázatot. Tehát ha van plafon, akkor nemcsak kisebbek lesznek az ingások, hanem több lesz az akció is. Nem akarjuk, hogy valaki az összes pénzét elveszítse egyetlen partiban, tehát szinte mindig így játszunk. Az európaiak nélkül, akik a World Series of Poker idejére csatlakoznak hozzánk, és a Bellagióban rendezett nagy versenyek nélkül, az 50/100 dolláros vagy magasabb vakokkal játszott kasszalimit Omaha játékok ritkák. De ez nem jelenti azt, hogy alacsonyabb téten nem találhatunk nyereséggel kecsegtető játékot, különösen a kevert játékot kínáló asztaloknál. Kevert játékban általában nyolc-nyolc partit játszunk Omahából, fix limites nyolcas vagy jobb hétlapos studból, limit nélküli hold'emből és hétlapos studból. Egy mostanában rendezett Bellagio verseny alatti nagy tétes játékunkban hétfélét játszottunk: limit nélküli hold'emet, fix limit hold'emet, limit nélküli kettestől hetesig alacsony cserélőst, fix limit kettestől hetesig tripla cserélőst, fix limit hétlapos studot, kasszalimit Omahát és fix limit nyolcas vagy jobb Omahát. Kevert játékot játszani kihívás, és néhány embert távol is tart. Szinte nincs olyan ember, aki minden játékban kiváló, de vannak olyan specialisták, akik egy játékban nagyszerűek, a másikban pedig tűrhetőek. Nem az ilyen típusú játékost keressük. Hanem azokat, akik valamennyi játékot hajlandók játszani, néhányban kiválóak, néhányban éppen csak megfelelőek, másokban pedig remélhetőleg szörnyen rosszak. Néha úgy állítjuk össze a kevert játékokat, hogy megfeleljenek a játékosok ízlésének. Például Sammy Farha, aki a 2003-as világbajnokság főversenyén második lett, nem játszik minden játékot, de néhányat igen. Játszik nyolcas vagy jobb Omahát, tripla cserélőst és kasszalimit Omahát, tehát amikor csatlakozik hozzánk, akkor azokat a játékokat játsszuk, amelyeket szeret, mert szeretünk vele hazardírozni. Amikor kasszalimit Omahát akarunk játszani ezeken vagy ezeknél alacsonyabb

téteken, ne feledjük, hogy tudnunk kell, van-e plafon, és azt se feledjük, hogy kerülhetünk olyan helyzetbe, amikor másfajta játékot is játszanunk kell. OMAHA VAGY HOLD’EM

A kasszalimit Omahát az különbözteti meg a hold'emtől, hogy Omahában osztáskor négy lapot kapunk, amelyből pontosan kettőt az asztal három lapjával kell kombinálnunk. Ha nyolcszereplős hold'em játékot játszunk, csak nyolc kéz van játékban. De ha nyolcszereplős Omaha játékot játszunk, akkor mindenkinek hat lehetséges kombinációja van, ami azt jelenti, hogy pontosan 48 kéz van játékban. Íme hét olyan dolog, amit kasszalimit játék esetén észben kell tartanunk: I. Tuti lapok

A legjobb lehetséges kéz gyakran játékban van. Vagyis valakinél sokkal gyakrabban ott van a tuti lap, mint amire az újoncok számítanak, különösen, ha limit nélküli hold'emhez vannak szokva. Amikor kasszalimit Omahában egy játékos emel, különösen a végén, gyakran nála van a lehető legjobb kéz. Például, ha az asztalon van egy lehetséges flöss és valaki ráemel a végén, általában annál van a tuti flöss. Ugyanez érvényes a sorokra is. 2. Blöffölés

Kasszalimit Omahában jóval kevesebb a blöff, mint limit nélküli hold'emben. Persze a játékosok kasszalimit Omahában is blöffölnek, de mivel olyan sok lehetséges kéz van, ez sokkal nehezebb. Óvatosabbnak kell lennünk, amikor blöffölünk, mert valószínű, hogy valakinél ott van a legjobb kéz vagy legjobb húzó. 3. Indulólapok

A sok lehetséges kombináció miatt kasszalimit Omahában általában több indulólappal játszhatunk, ha a struktúra megfelelő. És ha bizonyos kezeket eltalál az asztal, a megtérülés nagyon jó lehet. Flop előtt játszhatunk egy kissé lazábban, amennyiben értjük a játékot, helyesen tudjuk értelmezni a flopot és tisztában vagyunk vele, mely kezekkel kell óvatosan játszanunk, melyekkel kell blöffölnünk és melyeket kell dobnunk.

4. Húzólapok

Kasszalimit Omahában sokkal több húzólappal játszhatunk, de meg kell győződnünk arról, hogy az esetek többségében a tutira várunk. Néhány klasszikus probléma akkor merül fel, amikor a tutinál gyengébb flössre vagy egy sor alsó végére várunk. Tegyük fel például, hogy az asztalon 10-5-4 van, a kezünkben pedig 6-3. Ez nem túl jó húzólap, mert az alacsony, vagy ahogy mondani szokták, a sor suta végére várunk. Akkor lesz nálunk a legjobb lap, ha eltalál bennünket egy kettes, de ha hetes jön, akkor azzal a veszéllyel találjuk magunkat szemben, hogy valakinél ott van a 8-7-6-5, és ezzel magasabb sora egészült ki. Persze mindig azt szeretnénk, ha nálunk lenne a legerősebb sorhúzó a tuti flösshúzóval. Mondjuk, hogy a flop ♣10 ♣5 ♠4. A kezünkben ♣A ♣8 ♥7 ♠6 van. Hatféle kezünk egészülhet ki, amelyek közül mindegyik meglehetősen erős lesz. Általános szabályként, ha sorra vagy flössre várunk, győződjünk meg arról, hogy az a lehető legerősebb sor vagy flöss - máskülönben túlságosan drága lesz. Ha két ellenfelünk van és mind-kettejüknél hat lehetséges kéz, úgy is gondolkodhatunk, mintha tizenkét kéz ellen játszanánk, nem kettő ellen. 5. Ingadozások

Kasszalimit Omahában sokkal nagyobbak az ingadozások, mint hold'emben. Gyakrabban játszunk nagyobb kasszákért, és ritkán leszünk nagy előnyben a partiban. Sokszor lesz olyan kezünk, hogy mi is és ellenfelünk is akár az összes pénzünket is betennénk a kasszába - még akkor is, ha felfelé fordított lapokkal játszanánk. Ez jellemzően akkor fordul elő, amikor egyik játékosnál van a legmagasabb drill, az ellenfélnél pedig a legerősebb sorhúzó vagy a legerősebb sorhúzó flösshúzóval. Ebben a helyzetben, ha az egyik játékos nyit, a másik pedig emel, mindketten végig fogják játszani a partit, attól függetlenül, hogy az emelés melyik oldalán állnak. Ez tulajdonképpen egy pénzfeldobásos helyzet, mert a két kéz győzelmi esélyei körülbelül egyenlőek. A kártya áldozatává válunk, mivel egyik kéz sincs nagy előnyben a másikkal szemben. Kasszalimit Omahában nehezebb bedobni a pénzfeldobásos kezeket, mint hold'emben. Legmagasabb drillt egyszerűen nem dobunk el, ahogy egy sor- és flösshúzót sem. 6. Kiskapus kezek

Sokkal gyakrabban alakulnak ki kiskapus kezek kasszalimit Omahában, mint hold'emben. És noha elsősorban a fő kezünkkel játszunk, amellett lehet kiskapus húzónk, mivel kettő helyett hat kezünk van. Tegyük fel, hogy két párt vagy drillt flopolunk és a flössünkhöz is érkezik egy lap. Mi, és ellenfelünk is, aki legmagasabb drillt flopolt, betesszük az összes pénzünket a flopon. És akkor, ha a színünkből bejön a törn és a river is, akkor kiegészül a flössünk, és megnyerjük a partit. Más szóval kasszalimit Omahában vannak olyan tartalék szelepeink, amilyenek hold’emben nincsenek. Hold'emben csak két lappal indulunk, és gyakran nincs menekülési lehetőség - próbálkozunk, hogy eltaláljon bennünket két adott lap, és annyi. Annak az esélye, hogy a mi két színünk jön a törnön és a riveren, körülbelül 23:1. De Omahában az esélyek sokkal kedvezőbbek. Tegyük fel, hogy ♣A ♦10 ♣2 ♦2 van nálunk, a flop pedig ♦7 ♠2. Ellenfelünknek bubi drillje alakul ki, nekünk pedig kettes drillünk. Az összes pénzünket betesszük a kasszába. Még mindig van körülbelül tíz százalék esélyünk arra, hogy flössünk legyen, ha a törnön és a riveren treff-treff vagy káró-káró érkezik. Ezért kiskapus lehetőségeink, tartalék szelepeink, nagyon fontosak. 7. Előrevetített esélyek

Az előrevetített esélyek megértése kasszalimit Omahában és hold'emben is nagyon fontos. Az előrevetített esélyeink figyelembe veszik, hogy mennyi fizetséget kapunk majd a partiban, ha nyerünk. De Omahában gyakran nem számíthatunk erre a fizetségre. Például, ha a tuti flössre várunk, és a riveren meg is érkezik, komoly esély van arra, hogy senki sem fogja kifizetni. Ezért, noha Omahában tisztában kell lennünk előrevetített esélyeinkkel, azt is fel kell ismernünk, hogy jó esélyünk van arra, hogy nem adják meg a tétünket, amennyiben a tuti flössünk kiegészül. Az emelés általános szabályai

Mielőtt a haladó elképzelésekbe belevágunk, szeretnék néhány emeléssel kapcsolatos tanácsot adni. Egy parti korai stádiumaiban - a flop előtt és a flopon - jellemzően kasszányit emelünk. Később, a játék során dönthetünk úgy, hogy nem emelünk az egész kassza méretével. Amikor nálunk van a legerősebb kéz, nyilvánvalóan azt akarjuk, hogy ellenfelünk a maximális pénzt tegye be, ha húzólapja van, vagy azt, hogy dobjon, és akkor mi szerezhetjük meg a kasszát. A

maximális összeggel való licitálás mindkét célt elég jól szolgálja. Tegyük fel például, hogy drillünk van. A legkevésbé sem akarjuk, hogy ellenfelünk nyereségesen várhasson a flössére vagy sorára, ha már csak egy lap van hátra, mert ha az asztal változik, akkor nagyot tud hívni a riveren. És mivel nem tudjuk biztosan, hogy flöss- vagy sorhúzó van-e nála, hátrányba kerülünk. Más szóval, nem akarjuk neki megadni a megfelelő esélyeket a tét tartásához. HALADÓ STRATÉGIÁK

Amikor nagytétes játékokban haladó stratégiákról beszélünk, világossá kell tennünk, hogy néhány ezek közül ugyanolyan jól működik közepes vagy alacsony tétes játékokban is. Függetlenül attól, hogy milyen magas vagy alacsony a tét, az alábbi rész útmutatóiból mindenképpen profitálni fogunk. A legjobb indulólapok

Amikor jó kezünk van, a legtöbbel játékba szállunk. Úgy játszom ezekkel a kezekkel, ahogy ebben a fejezetben leírom, és mindenki más is így játszik velük. A játékosok szeretnek azon vitatkozni, hogy a duplán egyszínű A-A-K-K vagy a duplán egyszínű A-A-J-10 a jobb kéz. Az én kedvencem az A-A-J-10, és azt hiszem, a legtöbb játékos is ezt kedveli jobban. De egyáltalán nem számít, melyik kéz a jobb, mert mind a kettővel partiba szállunk. Persze nagy különbség van azon kezek között, amelyekkel a flop után licitálhatunk, és azok között, amelyekkel nem, mert már a flop előtt all-in mentünk. Szeretem az olyan kezeket is, amelyekben három lap érintkezik egymással, és van még mellettük egy azonos színű ász, például ♠A ♣8 ♦7 ♠6 vagy ♥A ♦J ♥10 ♣9. Három egymással érintkező lap egy hézaggal és egy azonos színű ász is jó kéz. Az ilyen kezekkel vagy jó eséllyel maradunk partiban, vagy eldobjuk őket. Nagy erős kezet flopolhatunk, mint például flöss vagy sor, vagy húzólap ezekhez. És sokszor nagyágyú húzót is felszedünk, például sorhúzóval kombinált flösshúzót. Szeretem az ilyen kezeket, mert nem problémásak. Ha nagyon jók a flopon, akkor játsszunk velük! Ha nem, akkor dobjuk el! Egy dupla párt tartalmazó kéz, mint a J-J-10-10 is jó. Amikor dupla párt osztanak nekünk, négyből egyszer drillt flopolunk. Ha drillt flopolunk, akkor

valószínűleg nagyon nyereséges helyzetbe kerülünk. Ha nem flopolunk drillt, akkor valószínűleg egyszerűen csak dobunk. Olyan kezeket akarunk, amelyekben mind a négy lapunk jól működik együtt. Ha Q-Q-J-10 van nálunk, kezünk nyilvánvalóan erősebb, mint a Q-Q-8-6. Az egyszínű lapok sokkal jobbnak tűnnek a flop előtt, mint után. Ha nincs nálunk tuti flösshúzó, akkor ne akarjunk vele játszani! De az egyszínű lapoknak vannak kiskapus lehetőségeik. Néha, amikor a törnön drillünk alakul ki, még mindig van esélyünk egy kiskapus flössre. Az egyszínű lapok védelmi szempontból is nagyon jók. Tegyük fel például, hogy két kör van a kezünkben, és drillt flopolunk úgy, hogy az asztalon is van két kor. Kezünk miatt ellenfelünknek még nehezebb elcsípnie egy újabb kört, ha ászmagas flösshúzóval játszik. Ha a flösshúzótól függetlenül erős kezünk van, akkor a flösshúzónk védekezésként használható támadás helyett. Tegyük fel például, hogy ♥Q ♦J ♥10 van nálunk, és a flop ♠Q ♥7 ♥4. Erős drillünk és flösshúzónk van. Ha kilenc kör egészíti ki a kezét, akkor ellenfelünknek, akinél a tuti flösshúzó van, 1,81:1 esélye van a győzelemre. Persze mivel nálunk van kettő, neki csak hét kor segíthet, amivel sokkal esélytelenebbé válik a keze. Egyáltalán nem akarjuk, hogy kör érkezzen, ezért hívom ezeket védekező köröknek, támadó körök helyett. Már nálunk van a legerősebb kéz, és azok közül a lapok közül is, amelyekre ellenfelünknek szüksége van. Játék a flopon veszélyes kezekkel

Ha ász magas flössnél alacsonyabb flöss kiegészülésére alapozunk, alsóbbrendű kézre várunk. Az alacsony, egyszínű lapok jól nézhetnek ki a flop előtt, de amint a flop megérkezik, csökken az értékük. Nagyon veszélyes a legmagasabb és legalacsonyabb párral, a legalacsonyabb két párral és nem tuti sor- vagy flösshúzóval játszani. Alacsony párokkal flopolhatunk drillt. De ez veszélyes lehet, mert amikor legyőzik a drillünket, az nagyon sokba kerül. Ezért nem játszunk olyan kezekkel, mint K-6-6-2, legyen akár különböző színű, azonos színű vagy duplán egyszínű. Az ilyen fajta kezektől tartsuk magunkat távol! Rossz kezek a flop előtt

Az olyan kéz, mint Q-Q-7-2 nem jó, mert valójában csak egy kézzel játszunk. Egyszerűen nincs elég alapanyagunk. Az ilyen típusú kezet játszhatjuk pozícióban vagy különleges helyzetekben, de általában az esélyek szerint kell játszanunk. Az esélyek pedig azt diktálják, hogy egynél több lehetséges kombinációra van szükségünk. Összefüggő kézre van szükségünk, olyanra, amely úgy fér bele egy dobozba, hogy nem fityeg ki semmi a szélén. Például amikor 10-9-8-7 van nálunk, mindegyik kombináció működik De amikor 10-98-2-t kapunk akkor három kombináció - a 10-2, a 9-2 és a 8-2 - nem igazán illik bele a képbe. Nem azt mondom, hogy sose játsszunk olyan kezekkel, mint Q-J10-2 - van azért ebben a kézben lehetőség -, de 9-8-7-2-vel biztosan nem játszanék, mert nincs benne elég alapanyag. Pozíció

A pozíció hihetetlenül fontos kasszalimit Omahában, talán fontosabb, mint bármely más pókerjátékban. Hogy beszállunk-e bizonyos típusú lapokkal vagy dobjuk őket, a pozíciónktól függ. Többet kereshetünk az erős kezeinkkel és kevesebbet vesztünk a többivel, ha megfelelő pozícióból játsszuk őket. Blöffölés

Van néhány jó blöffölési lehetőség ebben a játékban, bár lehet, hogy kevesebb, mint a póker más formáiban. A legtöbb blöffölési lehetőség akkor adódik, amikor a többiek passzolnak előttünk, jelezve, hogy valószínűleg semmi nincs náluk. Minden passzolás hazugságot vagy igazságot tükröz, és az előttünk álló kihívás az, hogy kitaláljuk, melyiket. Omahában a legtöbb blöffölés összefüggéstelen flopokon történik, és általában hátsó pozícióban ülő játékosok követik el. Az összefüggéstelen flopokra történő blöffök ellen gyakran nehéz védekezni. A törnön és a riveren nincs sok blöffölés, mert annyi különböző kombináció lehetséges. Mit keresünk a flopon?

A kiegészült kezeken kívül tuti flösshúzókat, tuti sorhúzókat, drilleket és erős két párokat keresünk, habár az erős két pár gyakran veszélyes. Sorhúzó esetén valószínűleg játszanunk kell Q-J-10-9-sel, mert a törnön a sor teteje egészül ki, amikor kiegészül. Másfelől, ha alacsony lapokkal, például 6-5-

4-3-sal játszunk, nagyon könnyen jöhet a törnön valamelyiknek az alja. Ez nem annyira jó, mert Omahában sokkal könnyebben kialakul valakinek a magasabb sora, mint hold'emben. Például ha 6-5-4-3 van nálunk, a flop pedig 98-7 vagy 8-7-6, ami kiegészíti a sorunkat, lehet, hogy egyik ellenfelünknél 8-910-J van, amivel neki erősebb sora lesz. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy soha ne játsszunk alacsony, egymást követő lapokkal. Ha a megfelelő pozícióban vagyunk, nem volt emelés és nem történt előttünk túl sok akció, valószínűleg játszunk azzal a 6-5-4-3-sal. Annyira nem fontos, hogy alacsony lapjaink egyszínűek legyenek, mint hogy magas lapjaink legyenek egyszínűek, de az egyszínű lapok azért jók. Ne feledjük, hogy a két ok, ami miatt egyszínű lapokat szeretnénk, a következő: (1) kiskapus flöss lehetőséget kínálnak, ezenkívül (2) védelmi lehetőséget is, mint blokkolók, amelyek megnehezítik, hogy ellenfelünk flösse kiegészüljön. Játék nagy párokkal kapcsolódó lapok nélkül

Még olyan nagy párok esetében is, mint a rejtett ászok vagy királyok, oda kell figyelnünk a kapcsolódó lapjainkra, mert azt akarjuk, hogy valami azokkal is működjön. Egy játékos könnyen eldobhat a flop előtt olyan kezeket, mint K-K7-2, mivel nincs arra lehetőség, hogy az érintőlapok működjenek. Én gyakran játszom ezzel a kézzel, de feszes játékosok gondolkodás nélkül eldobják. Persze nagy emelésre én sem játszanék K-K-7-2-vel. Előfordulhat, hogy ha történt előttünk emelés, szeretnénk olyan alacsony lapokkal játszani, mint 6-5-4-3. Alacsony érintőlapokkal jöhet a törnön sorunk vagy két párunk. Két alacsony pár pedig nagyágyúvá válik, amikor ellenfelünk azt jelzi, hogy két ásza vagy két királya van és nem találta el a flop. Ne emeljünk korai pozícióból

Soha ne emeljünk a flop előtt korai pozícióból. Omahában ez alapvető szabály. Amikor először kell cselekednünk a következő utcákon, óriási hátrányban leszünk. Minél jobb a kezünk, annál nagyobb a hátrányunk, mert annál jobban akarjuk védeni. Tegyük fel, hogy korai pozícióból emelünk egy nagyon jó kézzel, amely ász vagy király párt is tartalmaz. A flop nem talál el bennünket, de ártalmatlannak tűnik. Legyünk itt óvatosak - még a legártalmatlanabbnak tűnő flopokon is mindig sok lehetséges húzó van. Mi cselekszünk először, és meg akarjuk nyerni a partit, tehát nyitunk. Aztán valaki fölénk kerekedik egy

emeléssel. Már elég pénzt raktunk a kasszába ahhoz, hogy szinte kötelező tartanunk a tétet. Látják a problémát? A kasszalimit Omaha az a játék, amelyet nem szeretünk korai pozícióból játszani. Flopot akamnk nézni a jó lapjainkkal, de nem akarunk velük korai pozícióból emelni. Az emeléssel az az egyik probléma, hogy világgá kürtöljük, hogy erős kezünk van. A játékosok jellemzően nem akarnak alacsony kézzel emelni, így ellenfeleink hajlamosak azt gondolni, hogy magas lapjaink vannak. Persze lehetünk egy kicsit megtévesztőek, és emelhetünk húzólapokkal, de akkor fel kell készülnünk egy visszaemelés megadására. Ezenkívül, amikor kasszalimit játékokban korai pozícióból emelünk, kétszer akkora lehetőséget adunk a másiknak, hogy visszalőjön ránk. Ez különösen akkor veszélyes, amikor nincs igazán erős kezünk. Tehát az általános szabály a következő: ne emeljünk flop előtt célkeresztből vagy a két vak pozícióból, mert túlságosan elkötelezzük magunkat a kezünk mellett. Sokkal jobb, ha hátsó pozícióból kötelezzük el magunkat, mert a játékosok hajlamosak passzolni az emelő előtt a flopon. Az esetek nagy részében amikor erős kezünk van korai pozícióban, csak szálljunk be! Kasszalimit Omahában a legtöbb emelést hátsó pozíciókból hajtják végre. Ha hátulról emeltünk és a flop ijesztő, kaphatunk egy ingyen lapot, ha szükségét érezzük, míg ha korai pozícióból emeltünk, nyilatkoznunk kell, hogy mit fogunk tenni, mielőtt még bárki más tenne bármit. A lényeg az, hogy egyszerűen túl sok pénzt kockáztatunk, amikor korai pozícióból emelünk. Íme egy helyzet, amikor elgondolkodhatunk azon, hogy kivételt teszünk és korai pozícióból emelünk. Tegyük fel, hogy 50/100 dolláros vakokkal játszunk, és minden játékos előtt 100 000 dollár van. Ha 200 dollárig emelünk korai pozícióból, egyik ellenfelünk megadhatja a 200 dollárt és 500 dollárig emelhet. Ez még nem is olyan szörnyű. 700 dollár van a kasszában, és még van 100 000 dollárunk. Vagy ha 50 000 dolláros plafonnal játszunk, még mindig maradt 49 300 dollárunk. Van egy játékos a játékunkban - nevezzük Joe-nak -, aki másfajta Omahát játszik, mint a többiek. Joe szó szerint kilencből nyolc kézzel emel. Ez hihetetlen. De van némi rendszer abban, ahogy Joe játszik. Ez 50/100 vagy 100/200 dollár, és 500 dollárig emel. Még ha valaki vissza is emel rá, csak 2000 dollárt fog ráemelni, és mivel még sokáig elmehet, mire eléri a maximális 50 000 dollárt, nem bánja az akciót.

A következőről van szó: mielőtt emelünk, ne feledjük, hogy kizárhatnak a játékból, ha valaki ásszokkal visszaérnél, noha az ászok általában soha nem jelentenek többet, mint körülbelül 3:2 arányú favoritot más kezekkel szemben. Az asztal olvasása a flopon

Omahában az asztal olvasása döntő fontosságú. Tudnunk kell, mi a lehető legjobb kéz és mi a lehető legjobb húzó. Ez a tapasztalt játékosok alapkoncepciója, de nagyon elnézni egy sor lehetőséget az asztalon, vagy azt gondolni, hogy nálunk van a lehető legjobb sorhúzó, amikor egy magasabb is lehetséges. Az is nagyon fontos, hogy be tudjuk azonosítani azokat a lapokat, amelyekre ellenfelünknek szüksége van ahhoz, hogy megadja a tétet a flopon. Tegyük fel magunknak a kérdést: „milyen lehetőségek állnak előttünk, és milyen lapok lehetnek ellenfeleinknél?" Tegyük fel, hogy a flop ♦Q ♦10 ♣7, és a kezünkben két fekete dáma van. Ha licitálunk és valaki csak megadja, abból eléggé az következik, hogy ellenfelünknél sor- vagy flösshúzó van. Ha mindkettő lenne, akkor valószínűleg emelne. Ha pedig kisebb drillje lenne, valószínűleg akkor is emelne. Tehát ha drillünk vagy erős két párunk van és valaki megadja a licitünket, nagyon nagy a valószínűsége, hogy húzólapja van. A mi feladatunk az, hogy kitaláljuk, milyen kéz lehet nála, amivel megadta a licitünket. Most nézzünk egy másik helyzetet, amelyben a flop olvasása alapvető fontosságú. Tegyük fel, hogy a kezünkben két hármas van, a flop pedig J-7-3 szivárvány, vagyis eltérő színű, amivel hármas drillünk lesz. Nyitunk, majd valaki ránk emel. A legtöbb ember nem emelne ránk egy olyan lyukas sorral, mint 10-9-8-x vagy 6-5-4-x. Tehát ha nincs túl sok lehetőség a flopon és valaki ránk emelt, elég nagy valószínűséggel következtethetünk arra, hogy ellenfelünknek erős drillje van, hacsak nem blöfföl. Ha nincs az asztalon erős húzó lehetőség, akkor valószínűbb, hogy az emelőnél erős két pár vagy drill van. Tehát lehet, hogy itt lenne az ideje eldobni az alacsony drillünket. Íme egy olyan példa, amely megtörtént egy nagy kasszalimit Omaha játékban 75 000 dolláros plafonnal. A flop előtt volt egy emelés és egy visszaemelés. Öt játékos - David Grey, Chip Reese, Johnny Chan, Jay Heimowitz és jómagam egyenként 15 000 dollárt tett be, hogy láthassa a flopot, ami ritkán fordul elő. A flop szivárvány Q-7-5 volt. Nálam 8-6-4-x volt, tehát nálam volt az alacsony

körbefogó sorhúzó. 60 000 dollárral nyitottam, hogy megpróbáljam megszerezni a kasszát, mire David gyakorlatilag ugyanolyan kézzel, vagyis az alacsony körbefogó sorhúzóval megadta. Chip volt a következő, ő is megadta 9-8-6-x kombinációval, a magas körbefogó sorhúzóval, ami sokkal jobb volt, mint az enyém. Johnny két ásszal emelt a flop előtt, és miután már hárman bent maradtunk a flopon, ő is megadta, gondolván, hogy még megnyerheti a partit, ha elkap egy ászt. Azt hiszem, volt még nála egy kiskapus flösshúzó is. Aztán Jay következett. A kezében dáma pár volt, és a flopon legmagasabb drillje alakult ki. Most ez a sok fickó még mindig partiban van vele, és ő ott ül dáma drillel! A következő lap egy hatos volt, amivel Davidnek és nekem kiegészült az alacsony sorunk, Chipnek pedig a magas. Amikor a riveren értéktelen lap jött, Chip nyerte a partit és a 375 000 dollárt. A mai napig az volt az egyik legnagyobb kassza, amit játszottunk. És egy jó példa arra, miért ne tegyük be a pénzünket a sor alsó végével. Ez egy régi mondásra emlékeztet egy pasiról, akinek négy farmja volt: hármat elveszített, mert lyukas sorokra várt, a negyediket pedig akkor veszítette el, amikor kiegészült a sora. Egy másik érdekes parti néhány évvel ezelőtt alakult ki egy versenyen. Két ász volt a kezemben, a flop pedig A-10-10 volt. Az egyik fickó nyitott, én pedig megadtam. Ebben a pillanatban fogalmam sincs, mi lehet nála. Lehet, hogy jó lapja van, de lehet, hogy blöfföl. A törnön értéktelen lap jön, ő megint nyit, és én ismét megadom. Most már tudom, hogy nem blöfföl - jó lapja van. És csak két kéz valamelyike lehet nála: tízes póker vagy tízes full ász párral. Egy másik jelentéktelen lap jön a riveren, és harmadszorra is nyit. Mostmár biztosan tudom, hogy vagy 10-10 vagy A-10 van nála. Mivel csak egyféleképpen lehet 10-10 kombinációja és kétféleképpen lehet nála A-10, 2:1 az esély rá, hogy A-10-e van. Utolsó zsetonjaimmal csak megadom a tétet, mert úgy gondolom, hogy ha 10-10 van nála, akkor nem kezdeményezett volna. Általában automatikusan passzolunk, amikor pókert flopolunk, mert azt akarjuk, hogy valaki utolérjen. De nem most. Ellenfelemnél 10-10 volt. Nekem pedig remek helyem lett a nézőtéren. A kassza felszedése a flopon

Kasszalimit Omahában a legtöbb blöff a flopon történik, nem a törnön vagy a riveren. A kasszát általában könnyebb hátulról - vagyis hátsó pozícióból - elvinni a flopon, de akkor is elvihetjük, amikor kezdeményezünk vagy korai pozícióban vagyunk. Omahában lényegében még könnyebb a flopon blöffölni hátsó pozícióból, mint más játékokban, mert négy lappal a kezünkben sokkal valószínűbb, hogy flopolunk valamit. Amikor kevés lehetőség van az asztalon vagyis nincsenek flösshúzók és erős sorhúzók - könnyebb blöffölni, mintha az asztal valamilyen módon összefüggő lenne. Az olyan flopok, mint a J-7-3 vagy a Q-5-2 megkönnyítik a kassza felszedését. De néha ennek az ellenkezője igaz. Amikor nagyon ijesztő az asztal, néha akkor is felszedhetjük a kasszát, mert senki sem akarja magát elkötelezni. Tegyük fel, hogy az asztalon három káró van, és mindenki passzol. Lehet, hogy tehetünk egy kísérletet és megpróbálhatjuk elhitetni, hogy kész flössünk van. Ha senki másnál nincs semmi, akkor gyakran egyszerűen feladják. A törnön és a riveren is el lehet vinni a kasszát blöffel, de az sokkal nehezebb, mint a flopon. Ha egy játékos húzólappal tartja a tétet a flopon, általában tartja a törnön is, amennyiben nem változik az asztal drámaian, vagyis nem párosodik vagy nem jelenik meg egy harmadik ugyanolyan színű lap. Tegyük fel, hogy a flop K-10-7. Mi nyitunk, valaki megadja, a törnön pedig kettes jön. Ha megint nyitunk, elég biztosak lehetünk abban, hogy ismét tartják a tétünket. Csak a tutira várjunk

Ez a koncepció hihetetlenül fontos Omahában: amikor sorra vagy flössre várunk, csak a tutira várjunk vagy semmire. Noha ez az esetek 100 százalékában nem igaz, legalább 98 százalékban igen. Még ha tuti flössre várunk is, akkor is csak körülbelül háromból egyszer egészül ki, tehát akkor minek várjunk a nem tutira? Az egyszerűen rossz játék. Előfordulhat persze, hogy nem tuti flössre várunk, de csak akkor, ha más lehetőségeink is vannak, például, amikor más lapok is vannak a kezünkben, amelyek segíthetnek megnyerni a partit még akkor is, ha nem egészül ki a flössünk. Tegyük fel, hogy ♥K ♦J ♥10 ♣8 van nálunk, a flop pedig ♣10 ♥7 ♥2. Nálunk van a második legjobb flösshúzó, egy lyukas sor, plusz annak a lehetősége, hogy drillünk vagy két párunk alakul ki. Nem vagyunk 100 százalékosan biztosak abban, hogy hol állunk a játékban, de a kezünknek elegendő értéke van ahhoz, hogy még egy lapot megnézhessünk.

Ha kiegészül a kezünk, nem akarjuk, hogy valaki másnak erősebb keze egészüljön ki. Tegyük fel, hogy a flop 10-6-5, nálunk pedig 7-4-x-x van. Ha nyolcas érkezik, kiegészül a sorunk, de ha valakinél 9-9-8-7 van, annak magasabb sora egészül ki. Nem szabad két párra sem várni abban az esetben, ha a legtöbb kártyával, amellyel két párunk lesz, másnak kiegészülhet a sora. Ha az asztalon flösshúzó lehetőség van, veszélyes túl sok pénzt tenni a kasszába sorra várva, mert a lehetséges flöss a lapjaink 25 százalékát elviszi. Három rossz dolog történhet: (1) nem egészül ki a sorunk; (2) olyan lappal egészül ki a sorunk, amellyel ellenfelünknek flösse lesz, és (3) kiegészül a sorunk a törnön, ellenfelünknek viszont megérkezik a flösse a riveren. Persze apró kivételek mindig vannak, amikor elgondolkodunk rajta, hogy várjunk a nem-tutira. Tegyük fel például, hogy az egyik játékos flop előtt emel, és tudjuk, hogy ő csak nagy párral emel. Alacsony körbefogó sorhúzót flopolunk. Világos fogalmunk van arról, hogy ellenfelünknél milyen típusú lap lehet, tehát jó okunk van azt gondolni, hogy egy alacsony sorhúzó jó lehet. Mivel eléggé biztosak vagyunk abban, hogy nincs nála a legjobb húzó, lehet, hogy érdemes az alacsony sorra várni. De ha nem ismerjük pontosan a helyzetet egy ilyen párbaj helyzetben, akkor a tuti flössre vagy a legjobb sorra várunk vagy nem folytatjuk a partit. Tuti sorral játszani hátsó pozícióból

Íme egy parti, amelyet nemrég játszottam, és amely egy fontos koncepciót szemléltet. Osztó pozícióban ültem, a kezemben 9-6-x-x- volt, a flop pedig 8-75. Egy játékos nyitott előttem, és én csak megadtam, két okból: (1) Nyitása arra utalt, hogy kész sora volt. (2) Ha az asztalra pár érkezett volna a következő lappal, talán elvehettem volna tőle a kasszát, ha úgy teszek, mintha fullom lenne. Ugyanilyen fontos, hogy ha nála volt a második legmagasabb sor, ahogy sejtettem, az emelés flopon azt jelezte volna neki, hogy nálam van a legerősebb kéz, és lehet, hogy dobott volna. De mivel csak tartottam a tétet a flopon, ő passzolt a törnön, aztán én nyitottam, fogalma sem volt arról, hogy mi lehet nálam. Nálam van a tuti sor? Vagy a második legjobb sor vele holtversenyben? Két párom vagy drillem van, amivel nyitok, mert nem hiszem, hogy sor van

nála? Ahogy sejtettem, passzolt a törnön, én kasszányit nyitottam, ő pedig megadta az asztalon lévő összes pénzével. Ahogy sejtettem, 6-4 volt nála, és én nyertem a partit. Abból ítélve, ahogy játszott, tudtam, hogy ez a játékos dobott volna, ha emelek a flopon. Amikor erős játékosokkal játszunk, gyakran licitálnak tuti lapnál rosszabbal is. Ha nálunk van a legerősebb kéz és rájuk emelünk, nagyon könnyen eldobják a lapjaikat. Más szóval, erős játékosok nem vonakodnak dobni, ha úgy gondolják, legyőzték őket. Íme egy példa: David „Devilfish" Ulliottal játszottam egy partit. Én nyitottam, ő megadta, majd érkezett egy olyan lap, amellyel második legjobb sorom alakult ki. Passzoltam, és ő is passzolt mögöttem. Ha nyitott volna, azt hiszem, eldobtam volna a lapjaimat. A riveren nem jött olyan lap, ami megváltoztatta volna a helyzetet, és én megint passzoltam. Ez alkalommal nyitott. Nagyon nehezen tudtam elképzelni, hogy tuti sora alakult ki, mivel ingyen lapot adott, amikor még egy lap hátra volt. Végül is lehetett volna drillem vagy két párom, mely esetben adott volna nekem egy teljesen ingyen húzót egy fullhoz. Tehát kifizettem. Kiderült, hogy tuti sora volt. Vesztettem. Hasonlóan játszhatunk tuti flössel. Tegyük fel, a flopon három kőr jön, amivel ász-magas flössünk lesz. Egy ellenfél passzol, mi nyitunk, ő pedig megadja. A törnön semmi érdemleges nem jön. Most itt a lehetőség, hogy okosan játsszunk: ha passzol, passzoljunk mi is mögötte. Így azt fogja hinni, hogy dáma vagy király magas flösse jó. A riveren lehet, hogy nyit előttünk, vagy ha ismét passzol és mi nyitunk, lehet, hogy azt fogja hinni, hogy nincs nálunk a tuti, és elképzelhető, hogy megadja. Ez a stratégia lehetőséget ad arra, hogy kifizessenek minket a partiban. Amikor nagyon jó játékosok ellen játszunk, időnként érdemes passzolni a törnön a lehető legjobb kézzel is. Lényegében késleltetjük a licitet annak érdekében, hogy a végén több pénzt szerezzünk. Óvatosan játsszunk a tuti lappal

Amikor először kezdtem játszani a 80-as években, az első nagy kasszát egy olyan partiban vesztettem, ahol a lehető legerősebb kezet flopoltam. Bobby Baldwin ellen játszottam, és mindkettőnknél tuti sor volt, de nála kör flösshúzó is. Amikor a riveren kör jött, nagyon nagy kasszát nyert. Ezzel megtanultam azt a leckét, hogy Omahában hiába van nálunk ebben a pillanatban a legerősebb kéz, attól még nem biztos, hogy mi leszünk a favoritok.

Az Omaha azon ritka játékok egyike, amelyben néha óvatosságot kell mutatnunk, amikor a flopon a lehető legjobb lap van nálunk. A legveszélyesebb helyzetek egyike, amelybe kerülhetünk, amikor tuti sort flopolunk, van egy flösshúzó az asztalon, és valaki ránk emel. Tegyük fel, hogy az asztalra ♣8 ♣7 ♥6 érkezik, a kezünkben 10-9-x-x van, és ellenfelünk ránk emel. Két rossz dolog történhet: (1) Ellenfelünk legalábbis a tuti sort flopolta talán egy fölélappal, amellyel erősebb sora alakulhat ki. Ha J-10-9 van nála, és egy kilences vagy tízes esik le, elveszítjük a partit egy erősebb sorral szemben. (2) Elképzelhető, hogy ugyanazon sorral állunk szemben - mely esetben a kassza elosztásával nagyon keveset nyerhetünk - nem beszélve egy flösshúzóról, két párról vagy drillről, és hatalmas összeget veszthetünk, ha ellenfelünknek kiegészül a keze. A lényeg az, hogy tapasztalt játékosok nagytétes pókerben nagyon óvatosan emelnének vissza pusztán a tuti sorral. Az emeléshez ennél többre van szükségük. Tehát amikor nyitunk, és egy jó játékos emel, jó esély van arra, hogy holtversenyben állunk, de neki további javulási lehetőségei is vannak. Íme egy példa egy 50 000 dolláros plafonnal játszott partiból, amelyet nemrég Joe és egy másik játékos ellen játszottam, akit nevezzünk Billnek. Bill letarolt minket, nagyon sok partit nyert. Két partival korábban Bill megmutatta a lapjait a riveren. Keze a második lehetséges legerősebb volt, amellyel ebben a helyzetben szinte mindenki licitált volna. De Bill azt választotta, hogy csak terít, így világgá kürtölve, hogy mennyire óvatosan játszik. Nos, két partival később a flop Q-J-10 volt két treffel. Bill passzolt, Joe nyitott, Bill pedig emelt. Ha én lettem volna Joe helyében, abban a pillanatban eldobtam volna a kezemet, és 4000 dollárt vesztettem volna el, mert nem volt kérdés, hogy Billnél tuti sor van flösshúzóval. De Joe nem így tett - ő az 50 000 dolláros plafonig emelt. Jött is a treff a törnön és Joe elvesztette az 50 ezrét. Ez egy másik példája annak, milyen hatással lehet a játékunkra egy korábbi parti a játék előrehaladtával, és hogy miért kell mindig nagyon figyelnünk ellenfeleink játékát. Egy érdekes megjegyzés erről a partiról, hogy megmutatja, egy nagyon jó játékos hogyan tud pénzt nyerni egy középszerű játékostól. Én 4000 dollárt

vesztettem volna, ha benne vagyok ebben a partiban, de Joe 50 ezret veszített, és úgy gondolta, nagyon szerencsétlen volt. Egyáltalán nem volt szerencsétlen egyszerűen szörnyen játszott. Ha a flop Q-J-10 két flöss lappal, és tuti sorunk alakul ki és nyitás után ránk emelnek, az majdnem automatikus dobás. Miért? Mert a mi nagytétes játékunkban nagyon kevés játékos tenne be sok pénzt pusztán A-K kombinációval ezen a flopon. Talán alacsonyabb téteken kevésbé gyakorlott játékosok másként játszanának. Egyszer ugyanilyen típusú kezem volt egy versenyen azzal a különbséggel, hogy a flop 9-8-7 volt. A tud sorral nyitottam, és utánam jött egy emelés és egy visszaemelés. „Ez a sor nem lehet jó" -mondtam magamban, amikor eldobtam. Amint azonban kiderült, az egyik játékosnál flösshúzó volt, a másiknál drill. Egyikük keze sem egészült ki, tehát óriási kasszát nyerhettem volna. De a lényeg az, hogy Omahában vannak olyan helyzetek, amikor a tuti eldobása nyilvánvalóan a helyes lépés - általában amikor tuti sorunk van, és elég egyértelmű, hogy ellenfelünknél ugyanilyen kéz van plusz egy flösshúzó vagy erősebb sorhúzó. Ez nem fordul elő, amikor tuti flössünk van, mert senkinek nem lehet magasabb flösse. A kockázat és a megtérülés kérdése nagyon is releváns az ilyen típusú helyzetben. Abban a partiban, amelyet Bill és Joe játszott, Joe nagyon kevés pénzt fektetett be, csak mintegy 4000 dollárt, és vagy emelnie kellett, egészítenie 50 ezerig vagy dobnia. Hát ez bizony nagy különbség - még 46 ezret betenni vagy dobni! A kockázat-megtérülési arány egyszerűen nem volt elegendő. A kérdés a következő: „megéri-e a kockázatot, hogy az összes pénzem elveszítem ebben a partiban?" Az esetek többségében, amikor nyitunk, kicsit elkötelezzük magunkat a kassza iránt, de elképzelhető, hogy annak az összegnek a tízszeresét is be kell tennünk, ha végig akarunk menni. Persze nem dobáljuk el rutinszerűen a lehető legerősebb kezet, de sokszor passzolunk a flopon a tuti sorral, amikor kint van egy flösshúzó, és várni akarunk a nyitással a tömig, ha az asztal nem változik. Ez a stratégia sokkal jellemzőbb egy emeletien kasszában, mert még nincs benne sok pénz. Ha a flop előtt jelentős emelés volt, egy kicsivel több ösztönzést kapunk a játékhoz, mert több pénz van a kasszában. A pókerben minden kockázat és megtérülés kérdése. Tegyük fel, hogy a mi játékunkban 500/1000 dolláros vakokkal játszunk 75 000 dolláros plafonnal. Három játékos simán beszáll, tehát a kasszában 3 vagy 4000 dollár van. A flop

Q-J-10 két treffel. Nálunk A-K van és semmi más. Mindenki passzol, és mi nyitunk 4000 dollárral. Aztán valaki fölénk kerekedik és 12 000 dollárral emel. Tudjuk, hogy a következő lapnál 36 000 dollárral fog nyitni. És akkor az asztal lehet, hogy megváltozik a riveren, és nem fogjuk tudni, ellenfelünk hol áll a partiban. Akarunk 71 000 dollárral többet kockáztatni azért, hogy - legjobb esetben - elfelezzünk egy 8 000 dolláros kasszát? A válasz az, hogy nem. A sakk a legjobb játék, amelyben előre kell gondolkodni. A legjobb sakkozók hét vagy több lépéssel előre gondolkodnak. Pókerben ugyanígy két vagy három lépéssel előre kell gondolkodnunk. Néha akár két vagy három partival is gondolkodhatunk előre, lefektetve az alapokat egy olyan húzáshoz, amelyet majd egy következő partiban adunk elő. Ennek tudatában gondoljunk vissza arra a partira, amelyet Bill és Joe játszott, és Joe 50 000 dollárt veszített Bill ellen, pedig csak pár ezret kellett volna veszítenie a flopon. Tegyük fel magunknak a kérdést, hogy mi bedobtuk volna-e Joe lapjait? Előrevetített esélyek

Az előrevetített esélyek koncepciója valamennyi pókerjátékban fontos. Az előrevetített esély a kockáztatott pénz és az esetlegesen megnyerhető összeg aránya, abban az esetben, ha kezünk kiegészül és ellenfelünk kifizet. Például, ha 10 000 dollárral nyitunk, megérkezik a nagy fullunk és úgy gondoljuk, hogy 90 000 dollárt nyerhetünk, akkor előrevetített esélyünk 9:1 lenne (10 000 dolláros licittel nyernénk 90 000 dollárt). Tehát amikor arról döntünk, hogy tartsuk a tétet, nyissunk, emeljünk vagy dobjunk, kockázat-megtérülést számolunk alapul véve nyerési esélyeinket, hogy mennyit nyerhetünk, és milyen nagy a kassza ahhoz az összeghez viszonyítva. Azaz megnézzük a helyzet előrevetített esélyeit. Fix limit pókerben sokkal egyszerűbb kiszámolni az előrevetített esélyeinket a játék szerkezete miatt. Tegyük fel például, hogy 1000/2000 dolláros fix limit játékot játszunk, és flösshúzónk van a törnön. Tudjuk, hogy körülbelül 4:1 az esélye annak, hogy kiegészül a flössünk. A kasszában már 12 000 dollár van, és ellenfelünk 2000 dollárral nyit. 7:1 fizetséget kapunk a flössünkért, tehát gondolkodás nélkül tartjuk a tétet. 2000 dolláros tétünkből 14 000, 16 000, vagy akár nagyobb bevétel is lehet, ha történik emelés a riveren. A kasszalimit játék ettől teljesen eltér, mert sokszor betesszük a pénzünket még akkor is, ha a pillanatnyi kasszaesélyek nem elég kedvezőek; de abban

reménykedünk, hogy a fizetség a parti további részében növekszik. Tegyük fel például, hogy már csak egy lap érkezik, és nálunk van a tuti flösshúzó. A kiegészülés esélye itt is 4:1. Ha 5 000 dollár van a kasszában, és valaki 5 000 dollárral nyit, csak 2:1 fizetséget kapunk, ha megadjuk. Nem tarthatjuk a tétet, hacsak nem gondoljuk, hogy ha kiegészül a flössünk a riveren, megadják 15 000 dolláros licitünket. Ha úgy gondoljuk, mindez bekövetkezik, 5:1 lesz az előrevetített esély (5 000 dollár megadásával 25 000 dollárt nyerhetünk), miközben 4:1 arányú hátrányban vagyunk, tehát ez egy jó megtérülés. Ahhoz azonban, hogy ez a játék működjön, ismernünk kell ellenfeleinket, és komolyan kell hinnünk abban, hogy tartani fogják a tétet. Általában azt mondhatjuk, hogy ha valaki nyit és mi megadjuk, ellenfeleink azt gondolják, hogy húzólapunk van. Aztán ha az asztal megváltozik, és kiegészül a húzónk, nehezebb kifizettetni, mert azt gyanítják, hogy az van nálunk. Ezt nevezzük fordított játék esélynek, ami azt jelenti, hogy nem feltétlenül számíthatunk arra, hogy kifizetnek. Ismernünk kell ellenfelünket és pillanatnyi lelkiállapotát. Nyerésben vagy vesztésben van? Ideges vagy sem? Mindezek a változók befolyásolják, hogy miként játsszuk előrevetített esélyeinket. És ezért lehetnek félrevezetőek. Az előrevetített esélyek tulajdonképpen kétféleképpen vezethetnek félre. (1) Becsaphatnak úgy, hogy azt gondoljuk, kifizetnek minket, és ezért tartanunk kell a tétet; és (2) becsaphatnak úgy, hogy azt gondoljuk, semmi esélye, hogy kifizessenek, tehát nem szabad tartanunk a tétet. Egyszerűen próbáljuk meg kitalálni legjobb tudásunk szerint. Mennyire fontosak az előrevetített esélyek a versenyjátékban? Fontosak persze, de nem mindig annyira fontosak, mint a készpénzes játékokban. A versenyjátékban még ha az előrevetített esélyek jók is a licitáláshoz, ha elveszítjük a partit, kieshetünk a versenyből. Ezért még ha az előrevetített esélyek kedveznek is nekünk, lehet, hogy nem akarunk kockáztatni egy húzólappal, amikor valaki nagyot licitál, amivel az utolsó zsetonjainkat is kockára kellene tennünk. Másfelől viszont, valamennyi pénzt nyernünk kell ahhoz, hogy versenyben maradjunk, tehát ez egy nagy dilemma. Játék, ha az asztalon pár van

Amikor pár érkezik a flopon az asztalra

Ez az első lecke Omahában: amikor a flopon pár érkezik, mindenki nagyon óvatosan játszik. Azt hiszem, szinte kardinális szabály, hogy amikor Omahában pár jelenik meg az asztalon, nem próbáljuk meg kiegészíteni a flössünket vagy a sorunkat. Hold'emben, amikor pár jelenik meg az asztalon, nagyon csekély az esélye annak, hogy ellenfeleinknél full van, tehát flössre vagy sorra várni nem mindig hiba. De amikor Omahában van pár az asztalon, nagyon valószínű, hogy valaki fullt flopolt, vagy jó esélye van arra, hogy kiegészüljön a fullja ugyanazokkal a lapokkal, amelyekre nekünk is szükségünk van sorunk kiegészítéséhez. Ha a flop például 8-7-7 és nálunk J-l0-9-x van, az a játékos, akinek a kezében hetes van, nagyon valószínű, hogy van még nála egy nyolcas, kilences, tízes vagy bubi, amelyek kapcsolódó lapok. Ez alól a szabály alól az egyetlen kivétel, amikor erősen úgy érezzük, hogy ellenfelünknél ász vagy király pár van, nálunk pedig vagy tuti flösshúzó vagy a tuti körbefogó sorhúzó van. Tegyük fel, hogy ellenfelünk emelt a flop előtt, mi pedig szinte biztosak vagyunk abban, hogy ászokkal emelt, ami gyakran előfordul - ez egy másik ok arra, hogy miért ne mondjuk meg ellenfeleinknek, hogy ászaink vannak, azzal, hogy emelünk a flop előtt. Aztán az asztalra 8-7-7 érkezik, nálunk pedig J-10-9-x van. Ellenfelünk nyit előttünk. Mit teszünk? Ha nem tudjuk kitalálni, mi lehet nála, lehet, hogy jobb, ha dobunk. De ha visszaemelt a flop előtt - és a legtöbbször olyan játékosok emelnek vissza, akiknél ász pár vagy más magas lapok vannak -, simán játszhatunk a kezünkkel. Nagy full. Amikor az asztalon pár van, nagy vagy kis fullunk is kialakulhat. Ha a flop A-7-7 és a kezünkben ászok vannak, akkor nagy fullunk van. Természetesen ez a lehető legjobb helyzet, amibe kerülhetünk. Sőt, azért nyitunk, mert reméljük, hogy elkaphatunk valakit, akinek hetes vagy még jobb, például A-7 azaz kis full van a kezében. Vagy tegyük fel, hogy a flop 8-7-7 a kezünkben lévő nyolcasokhoz vagy K-7-7 a kezünkben lévő királyokhoz. Bármelyik esetben nyitunk és azonnal emelünk, megpróbálva annyi pénzt a kasszába tenni, amennyit csak tudunk. Keresünk valakit, akinek hetes van a kezében, és hajlandó velünk jönni. Passzolhatunk is, remélve, hogy valaki hetessel licitálni fog, amire mi visszaemelhetünk.

Kis full. Kis fullal nehéz pénzt keresni. Ha például kettesek vannak a kezünkben és a flop 7-7-2, veszélyben vagyunk. Ha valaki hajlandó játszani velünk, jó eséllyel hetes van nála. A flopon csodálatos kezünk van, de ha nem jön kettes a törnön, nagy bajba keveredhetünk. Ha tudunk emelni és korán sok pénzt a kasszába csalni, akkor indokolttá válik, hogy játékban maradjunk. De ha emelünk és még mindig egy halom pénzünk marad játszani, akkor még az is gondot okozhat, hogy egy nagy tétet megadjunk, amikor egy újabb lap érkezik. Omahában sokan - köztük én is -játékba szállnak olyan alacsony érintőlapokkal, mint 4-3-2-2. Míg az alacsony párok sok pénzt hozhatnak a megfelelő helyzetben, nem különösebben jó velük Omahában játszani, és sokszor bajba sodorhatnak bennünket. Persze ez mindig attól függ, mit gondolunk, mi van ellenfelünk kezében. Amikor az asztal a törnön vagy a riveren párosodik Amikor az asztal a törnön vagy a riveren párosodik, jó esély van arra, hogy valakinek kiegészül a fullja. Ezekben a helyzetekben óvatosan kell játszanunk kis fullunkkal. Tegyük fel, hogy az asztalon Q-8-7 érkezik, a kezünkben pedig hetes pár van; valaki nyit, mi megadjuk. A törnön nyolcas érkezik, tehát az asztal most Q-8-7-8. Kis fullunk van, és veszélyben vagyunk. Amikor a törnön vagy a riveren kis fullunk egészül ki, olyan kezünk lesz, amelyet nagyon nehéz kifizettetni, különösen a riveren. Ha az asztal a riveren párosodik, ritkán, de inkább soha ne emeljünk kis fullal. A nyitás rendben van, de ha valaki ránk emel, vesztettünk, hacsak ellenfelünk nem blöfföl. Lényegében, ha 99 százalékban biztosak vagyunk abban, hogy nálunk van a legerősebb kéz, de az egyetlen kéz, amellyel tudjuk, hogy ellenfelünk tartaná a tétet, legyőz bennünket, akkor ne nyissunk! A kis full olyan kéz, amellyel lehet értékért licitálni, de ha ránk emelnek, legyünk vele tisztában, hogy az egyetlen kéz, amelyet legyőzhetünk, a blöff. Egy jó Omaha játékos nem fog sorokkal és flössökkel emelni a riveren, amikor pár van az asztalon. Ha úgy gondolja, hogy blöffölünk, lehet, hogy megadja a tétet egy sorral vagy flössel, de nem fog emelni. Nem azt mondom, hogy kis fullal ne licitáljunk. Ha egy játékos a törnön az asztalon lévő sor vagy flöss lehetőség esetén nyit, majd passzol előttünk, amikor az asztal a riveren párosodik, valószínűleg nyitni fogunk a kis fullunkkal. Csak legyünk óvatosak azzal, hogy megadunk-e egy emelést a riveren. Sok kis

fullt dobtam már el a riveren egy emelésre. Játék két párral

Omahában általában az egyetlen két pár, ami értékelhető, a két legmagasabb. A legmagasabb és legalacsonyabb valamint a két legalacsonyabb pár nagyon sebezhető. Nagyon nehéz velük sok pénzt nyerni, de nagyon könnyű sokat veszíteni. Alapszabály, hogy két okból sem érdemes velük játszani: (1) Könnyen legyőzhet bennünket a két legmagasabb pár vagy egy drill, amely esetben nagyon kevés javulási lehetőségünk marad. (2) Még ha nálunk van is a legerősebb kéz, lehet, hogy már nem fest jól, amint lejön a következő lap. Omahában nagyon fontos feltenni magunknak a következő kérdést, amikor két párunk vagy bármilyen más kezünk van: „milyen lap segítene a kezemen, és mennyit segítene ugyanaz másokon?" Például egy nemrég játszott kislétszámú játékban a flop 10-6-2 volt. Hatosokkal és kettesekkel 90 százalékban biztos voltam benne, hogy abban a pillanatban jó volt a kezem, de amint még egy lap lejön, mire lesz jó? Hacsak nem csípek el egy hatost vagy kettest, bármilyen más lap veszélybe sodorhat. Tehát inkább dobok. Omahában még a legmagasabb két párral való játék is kevésbé nyereséges, mint gondolnánk. Íme egy példa egy általam játszott partiból: 10-9-2-es flopon kilenceseim és tízeseim voltak. Egy játékos, akit csak „Al"-nek fogok hívni, nyitott, egy másik megadta. Nem akartam emelni a legmagasabb két párommal, mert túl nagy veszélybe sodort volna egy ilyen típusú asztalon. Tartottam a tétet, de még mindig nagyon gyanakodtam, mert bármi legyen is a következő lap hatostól királyig, a kezem sebezhető lesz. A törn lap ötös volt, ami valószínűleg senkinek sem volt jó. Passzoltam, Al pedig 11 000 dollárral nyitott. A harmadik játékos megadta az összes asztalon lévő pénzével. Még mindig úgy gondoltam, hogy nálam van a legerősebb kéz, tehát 30 000 dollárral emeltem, azt gondolván, hogy Alnek valamilyen húzólapja volt, és előnyben vagyok. A1 dobott. Amikor felfordítottuk a lapjainkat, a harmadik játékosnak ugyanolyan keze volt, mint nekem, így osztoztunk a kasszán. Legmagasabb és legalacsonyabb pár

Amikor hold'em játékosok játszanak Omahát, gyakran azt hiszik, hogy a legmagasabb és a legalacsonyabb párok nagyon jó lapnak számítanak, ugyanúgy, mint Texas hold'emben. De Omahában ez nagyon gyenge lap, kivéve, ha úgy gondoljuk, hogy ellenfelünknek ászai vannak. Omaha játékokban a visszaemelés - nem az eredeti emelés - általában ász párt jelent. Általában egy játékos, akinek ász párnál gyengébb lapja van, nem fog visszaemelni, mert tudja, hogy sebezhető lesz, ha ászokba fut, és olyan licittel találhatja magát szembe, amelyet meg sem tud adni. Ezért amikor tudjuk, hogy egy játékos ász párral visszaemelt (mint a következő példában), a legmagasabb és legalacsonyabb pár is fantasztikusnak tűnik. Én ritkán emelek ászokkal, de tettem már kivételeket a szabályom alól. Egy készpénzes játékban, amelyet a legutóbbi World Poker Tour idején játszottunk a barátaimmal, valaki 8 000 dollárral emelt, és Chip Reese megadta. Azt hittem, 10 ezerrel emelt, tehát megpróbáltam 35 ezerrel visszaemelni duplán egyszínű A-A-val. Mint kiderült, csak mintegy 28 000 dollárral tudtam emelni és Chip megadta a visszaemelésemet. A flop K-J-8 volt. Chip bubikat és nyolcasokat flopolt és all-in ment. Bárcsak ne emeltem volna vissza a flop előtt! Akkor Chip nem tudta volna tartani a tétet a flop után csak nyolcasokkal és bubikkal. De ő pontosan tudta, hogy nekem ászaim voltak - akár meg is mutathattam volna őket. Volt némi esély rá, hogy duplán egyszínű A-K-K-Q vagy hasonló kezem van, és egy királlyal az asztalon egy kis kockázatot vállalt. De a lényeg az, hogy bubijai és nyolcasai nagyon erős kézzé váltak, pontosan azért, mert tudta, hogy nálam ászok vannak. És általában ezért jobb, ha nem emelünk ász párral Omahában. Legmagasabb két pár

A legmagasabb két pár sok helyzetben játszható, de még mindig veszélyes kéznek számít. A legjobb, ha két legmagasabb párt flopolunk egy Q-7-2 asztalon, mert nem sok olyan kéz van, amellyel húzólap alakulhatott ki ezen az asztalon. Egy olyan kézzel, mint A-K-Q-7 nem is néz ki olyan rosszul az a flop, mivel a dámáinknak és a heteseinknek van esélyük a javulásra. Ez sokkal jobb, mint a ♣10 ♠9 ♠2 asztalon flopolni két legmagasabb párt, mert sor- és flösshúzók által sebezhetők vagyunk. Vagy tegyük fel, hogy a flop a korábbi példához hasonlóan K-J-8. Ha királyaink és bubijaink vannak, sebezhető a kezünk, mert a következő érkező lappal kiegészülhet az egyik ellenfél sora. Sor- vagy flösshúzóval sokan tartják a tétet a flopon, tehát két párral nagyon óvatosan kell játszani.

Két párral jobb hátsó pozícióból kell játszani, mert miután a lapok kiosztásra kerülnek, látjuk, hogy ellenfelünk mit tesz előttünk, anélkül, hogy elköteleznénk magunkat. Tehát ha akarunk, megúszhatunk egy ijesztő lapot. A flopon ellenfelünk nem fogja tudni, hol állunk, tehát ha passzol, mi is passzolhatunk mögötte. Vagy betehetjük pénzünk nagy részét a törn lap érkezése előtt, hogy ne kelljen találgatnunk. Játék dupla párakkal: az én 25 százalékos szabályom Korábban már említettem, hogy szeretek olyan kezekkel játszani, mint ♣A ♦9 ♠8 ♣7 ha az ász azonos színű, mert ezek nem sodornak túl nagy veszélybe. Szeretek ezenkívül két párt tartalmazó kezekkel is játszani, és néha még emelek is velük, főleg, ha olyan alacsonyabb párok, mint kilences és hatos vagy nyolcas és ötös. A két alacsony párral való flop előtti emelésnek az az ésszerű magyarázata, hogy ellenfeleinket sokféleképpen megtéveszthetjük vele. Amikor emelünk, a többi játékos úgy gondolja, hogy nagy párjaink vagy magas lapjaink vannak. Ha a flop például J-8-5 vagy ehhez hasonló, és a kezünkben ötösök vannak, a többi játékos nem feltételezi, hogy ötös drillünk van, mert emeltünk a flop előtt, tehát végig fognak jönni két párjukkal. Az ilyen típusú kezek nemcsak megtévesztésre jók, hanem megvan bennünk a lehetőség, hogy ha megérkezik a drillünk, akkor valamivel több pénzt hozzanak. Persze jó kezekkel könnyebb pénzt keresni emelt kasszában, mint emelés nélküliben. De nem kell elmennünk a végletekig - a kettesek és a hármasok nem különösebben jó kezek. Lehet, hogy drillt flopolunk és még mindig nincs okunk különösebb örömre. Az én 25 százalékos szabályom egyszerűen csak egy emlékeztető arra, hogy négyből egyszer drillt flopolunk, amikor két kézben lévő párral indulunk. Nagyjából annyi, hogy ha „nincs drill, nincs licit", hacsak egy véletlen sorkombináció játékban nem tart bennünket. Az emelésünk miatt a többi játékos azt hiszi, hogy nagy párunk van, tehát ha a flop eltérő színű J-6-2 lesz, lehet, hogy megkísérelhetjük elvinni a kasszát, még ha nem is talált a flop. Játék ászokkal

Azt hiszem, ász párral több pénzt veszítettek már Omahában, mint amennyit nyertek. A hold'emmel ellentétben, ahol az esetek több mint 50 százalékában kitartanak, az ászoknak Omahában általában javulniuk kell a nyeréshez. Ha az

asztalon soresély van, bármilyen, ász drillnél gyengébb kézzel nehéz játszani. Ha flop előtt emeltünk és pár érkezik a flopon - például 7-2-2 - sebezhetőek vagyunk, mert szinte rákényszerülünk a licitálásra. Bárki, akinek kettese van, tudja, hogy valószínűleg ászok vannak a kezünkben, és fölénk fog kerekedni, tehát máris nagy kasszáért játszunk. Persze, ha nem emeltünk a flop előtt, és a flop 7-2-2, akkor tehetünk egy kísérletet. Akkor, ha ránk emelnek, eldobhatjuk a lapjainkat. Ezt nehezebb megtenni, amikor elkötelezzük magunkat a kassza mellett a flop előtt. Megvan a hátulütője annak, ha a flop előtt emelünk. Még ha ellenfeleink tudják is, hogy agresszívan játszunk, és lehet, hogy bármilyen négy lappal emelünk, akkor is veszélybe sodorjuk magunkat, mert rákényszerülünk, hogy határeset lapokkal nyissunk a flopon, amelyekkel egyébként nem licitálnánk. Ha flop előtt emeltünk ászainkkal, a 7-2-2 flopon kötelező nyitnunk, mert egyszerűen túl sok pénz van a kasszában ahhoz, hogy csak úgy ott hagyjuk. Most tegyük fel, hogy a flop 7-2-2 egy emelés nélküli partiban, és mindenki passzol. Lehet, hogy teszünk egy apró kísérletet, és ha ránk emelnek, valószínűleg dobunk. Vagy lehet, hogy megvárunk még egy ingyen lapot, és megnézzük, mi történik. De ne feledjük, hogy mivel minden játékosnál hat kéz van, nagyon könnyű lyukas sort találni vagy drillt elcsípni egy alacsony párral, tehát rendkívül veszélyes ingyen lapot adni. Összefoglalva, hacsak nem vagyunk különösen agresszív, állandóan emelő játékosok, általában ne emeljünk ászokkal a flop előtt. Még azt is mondhatnánk, hogy soha ne emeljünk a flop előtt ászokkal, mert még ha jó játékosok vagyunk is és ellenfeleink nem gondolják egyértelműen, hogy ászaink vannak, mivel olyan sok pénzt tettünk a kasszába, ezért rákényszerülünk, hogy megvédjük ászainkat nagyon veszélyes flopok esetén is. Leegyszerűsítve, ha visszaemelünk ászainkkal a flop előtt, az szinte odakiáltja ellenfeleinknek, hogy „ászaim vannak!". És amint megmondtuk a többieknek, hogy ászaink vannak, a legalacsonyabb két pár és a legmagasabb és legalacsonyabb pár is elég erősnek tűnik számukra, bármelyik drill pedig nagyágyúnak számít a flopon. Majdnem ilyen fontos, hogy az a kéz, amely párt flopol kilenc olyan kártyával, amellyel két párra egészülhet ki, nagyon jónak tűnik ellenfeleink szemében. Tegyük fel például, hogy 10-9-8-7-sel tartom egyik ellenfelem flop előtti emelését és a flop 7-5-2. Tudom, hogy ászai vannak, de úgy gondolom, hogy nálam egész jó kéz van. Ahhoz, hogy legyőzzem őt, tízest,

kilencest vagy nyolcast kell elkapnom, hogy meglegyen a második párom, hatost egy lyukas sorhoz vagy hetest, hogy drillem legyen. Négy hatos és két hetes van, plusz kilenc másik lap - összesen tizenöt javulási lehetőség - amelyet elkaphatok, hogy legyőzhessem, tehát körülbelül egyenlő esélyeink vannak. Ellenfeleim ászai sebezhetőek ebben a helyzetben. Persze, ha nem tudnám, hogy ászai vannak, és nyit a 7-5-2 flopon, sokkal óvatosabb lennék. Bármikor, amikor ászaink vannak, hacsak nem tudjuk pénzünk háromnegyedét vagy annál is többet a kasszába tenni, csak tartsuk a tétet, és várjuk meg, mi történik a flopon - még akkor is, ha egyébként rendkívül agresszív játékosok vagyunk. Játék húzólappal

Az Omaha nagy részét a húzólapok képezik. A törnön kialakulhatnak olyan nagyágyúk, amelyek esélyesebbek, mint a drillek. Könnyű a törnön tuti flösshúzót, sorhúzóval kombinált tuti flösshúzót vagy flösshúzóval kombinált körbefogó sorhúzót kialakítani, amelyek mind veszélyesek ellenfeleinkre nézve. Ha valaki nyit ellenük, sok játékos - köztük én is - visszaérnél olyan erős húzólapokkal, mint flösshúzóval kombinált sorhúzó vagy esetleg két pár flösshúzóval. Ha húzólapunk van és ingyen lapot kaptunk, veszélyes a törnön nyitni, különösen hátsó pozícióból. Ha nyitunk, megadjuk valakinek a lehetőséget, hogy fölénk kerekedjen és az összes pénzét betolja. Ha pénzünk nagy részét betettük a flopon, rendben van; de ha nyitunk egy kicsit a flopon és valaki megadja, de semmi nem történik a törnön, akkor jó ötlet passzolni és megvárni, mi történik a riveren. A másik oka annak, hogy miért ne licitáljunk jó húzóval hátsó pozícióból, az, hogy így kicsit jobban megtéveszthetjük ellenfeleinket. Tegyük fel, hogy még egy lap érkezik és a tuti flössre várunk. Hátsó pozícióból nyitunk treffhúzóval, és valaki megadja. Aztán treff érkezik a riveren, amivel kiegészül a tuti flössünk. Ellenfelünk azt gondolja, hogy flössünk van, mert az asztal veszélyesnek látszik. Más szóval, nehezebben fizet ki. Most tegyük fel, hogy passzolunk a törnön, és treff érkezik a riveren. Ellenfelünk lehet, hogy passzol és megadja a nyitásunkat. A lényeg az, hogy egy kicsit félrevezetőbbek lehetünk, ha passzolunk egy erős húzólappal, mintha nyitunk vele.

Ne adjunk ingyen lapokat

Hold'emben, amikor erős kezünk van, azt akarjuk, hogy ellenfelünk kissé felzárkózzon, hogy kifizessen minket. Ezért, ha nagyon nagy előnnyel vezetünk a partiban, nem sajnálunk ingyen lapot adni. Omahában ritkán akarunk ellenfelünknek lehetőséget adni a javulásra és a felzárkózásra. Például, ha a flop A-7-7 és ászaim vannak, licitálok, mert szurkolunk egy hetesért. Ez azt jelenti, hogy licitálok, és reménykedek, hogy valaki megadja hetes drillel. Csapdát állítok. Ha egyik ellenfelemnél sincs hetes, nem nyerek semmit. De ha valakinél van egy és bekapja a csalit, nagyon sok pénzt kereshetek. Amikor ingyen lapot adunk, van rá esély, hogy egyik párral rendelkező ellenfelünk elkap egyet a két javulási lehetősége közül, amivel legyőz bennünket, vagy kiegészül a lyukas sora, ami gyakran előfordul. Ezenkívül ne feledjük, hogy Omahában sok kiskapus kéz lehetséges. Különösen a kiskapus flössöknek nem kell mindig tuti lapnak lenniük a parti megnyeréséhez. Tehát ha erős kezünk van a flopon, akkor általában licitáljunk vele! Néha arra is fel kell készülnünk, hogy eldobjuk lapjainkat. Mondjuk a flop J-8-2, és nálunk legmagasabb és legalacsonyabb pár van. Mindenki passzol előttünk, mi pedig licitálunk, főleg azért, mert nem akarunk ingyen lapot adni. Most akarjuk elvinni a kasszát. Ha ránk emelnek, nagyon könnyen el tudjuk dobni. Ha megadják, attól a ponttól kezdve óvatosnak kell lennünk. Ez nem jelenti azt, hogy ne nyissunk az ilyen típusú kezekkel; akkor is próbáljuk elvinni a kasszát, ha már egyszer van valamink. Ha csak ott ülünk és azt mondjuk: „nem tudok licitálni ezekkel a határeset lapokkal", akkor nem fogunk nyerni Omahában. Kíséreljük meg elvinni a kasszákat, de készüljünk fel arra is, hogy ha ránk emelnek, akkor dobunk. Egy másik megfontolandó tényező az, hogy ha nyitunk ezekkel a kezekkel csakúgy, mint az erős kezeinkkel, például legmagasabb drillel, akkor ellenfeleink nem fognak arra tippelni, hogy csupán két párunk van. Nyitás, amikor nem tudnánk tartani a tétet

Sokszor úgy nyitunk Omahában, hogy ha ránk emelnek, nem tudjuk tartani a tétet. Ez gyakran előfordul, amikor azért nyitunk, hogy ne adjunk ingyen lapot. De akkor is ezt kell tennünk, és nyitnunk kell, mert ha nem, akkor túlságosan

kiszolgáltatottá válunk, és nem fogunk túl sok kasszát elvinni. Omahában a nyeréshez néhány kis kasszát is el kell vinnünk. Emelés kezünk védelme érdekében

Tegyük fel, hogy legmagasabb két pár vagy drill van nálunk, és szeretnénk egy kis pénzt tetetni a kasszába. A flop ♦10 ♣9 ♣2. A kezünkben pedig ♣A ♠10 ♥10 ♣4 van. Még ha legmagasabb drillünk és tuti flösshúzónk is van, a kezünk még akkor is sebezhető egy sorhúzó által. Tegyük fel, hogy egy ellenfél kezében K-Q van, mi adunk egy ingyen lapot, ő pedig elkap egy bubit. Sokszor körbefogó sorhúzója van és megadja a tétünket, mi pedig veszítünk. Az egy dolog, ha úgy veszítünk, hogy sok pénzt tettünk a kasszába, de megint más, ha ingyen lapot adunk neki, és úgy kapunk ki. Játék a törnön

Ha tartanánk a tétet a riveren, ennyi erővel emelhetünk is a törnön - ez egy alapvető elv kasszalimit és limit nélküli pókerben, különösen, amikor van a játékban plafon. Tegyük fel, hogy egy játékos nyit a törnön. Noha olyan lapunk van, amellyel meg tudjuk adni a nyitást, azt nem tudjuk, hogy nálunk van-e a legerősebb kéz, de azt tervezzük, hogy utolsó zsetonjainkkal amúgy is tartjuk a tétet a riveren. Ebben az esetben akár emelhetünk is, mert ha csak tartjuk a tétet, azzal ingyen esélyt adunk ellenfelünknek. Tegyük fel például, hogy az asztalon van egy lehetséges flöss, nálunk király magas flöss van, és valaki nyit előttünk. Ha már elhatároztuk, hogy megadjuk a tétet a riveren is, ne várjuk meg, amíg ismét licitál, mert lehet, hogy nem fog - nyugodtan emeljünk. Lehet, hogy két párja vagy drillje van, és valószínűleg megadja az emelést. Ezzel a játékkal több pénzt nyerhetünk a riveren, ha elvisszük a kasszát, ha pedig veszítünk, csak ugyanannyit veszíthetünk. Két kivétel van ez alól a szabály alól. Ha úgy tervezzük, hogy tartjuk a tétet a riveren, nem szabad automatikusan emelnünk a törnön, ha: (1) Úgy gondoljuk, hogy ellenfelünk blöfföl, és nekünk olyan jó lapjaink vannak, hogy azt akarjuk, hogy ismét blöfföljön; vagy (2) Ha olyan erős kezünk van, amely jóval erősebb, mint az ő jó keze, tehát nem akarjuk elijeszteni. Ha ezekben a helyzetekben csak tartjuk a tétet, arra ösztönözzük ellenfelünket,

hogy nyisson a riveren. Néha az emeléssel a törnön arra kényszeríthetünk másokat, hogy a mienknél erősebb kezet is eldobjanak. Tegyük fel, hogy bubi magas flössel tudjuk, hogy megadjuk a tétet a riveren, ellenfelünk pedig nyit előttünk a törnön. Ha all-in megyünk ebben a helyzetben, lehet, hogy eldobja király-magas flössét. Íme egy másik történet, amely jól példázza ezt a helyzetet: egy partiban, amelyet David Sklansky ellen játszottam, a flop K-Q-J-x volt. David nyitott a flopon, én pedig megadtam három királlyal. A törnön, miután nem jött segítség, ismét nyitott. Eldöntöttem, hogy tartom a tétet a riveren, úgyhogy ráemeltem. Nos, találják ki, mi történt? Nem volt nála A-10 a tuti sorhoz; 10-9 volt nála, és eldobta a lapjait. Az emelésemmel azt állítottam, hogy nálam van a legerősebb kéz. Játék a riveren

A játék a riveren az Omaha egyik nagyon érdekes aspektusa. Íme néhány útmutató, amely segíthet többet nyerni vagy kevesebbet veszíteni a riveren. Ha nálunk van a tuti lap, nem mindig a legjobb ötlet a kassza nagyságával emelni, mert arra kényszerítjük ellenfeleinket, hogy jó pókert játsszanak. Azt mondjuk nekik ezzel: „nálam van a legjobb kéz, és ezt a sok pénzt mind beteszem rá, tehát azt javaslom, hogy szálljatok ki". Nos, tudják mit? Azt fogják tenni, amire számítunk. Ha a kasszában 40 000 dollár van, és nálunk van a legerősebb kéz, semmi rossz nincs abban, ha csak 15 vagy 20 000 dollárral nyitunk. Ezt úgy hívják, hogy a tuti eladása. Mérsékelten licitálunk, hogy kifizessenek. Ez a játék blöfföket is előkészít számunkra. Ha ellenfeleink tudják, hogy a riveren megpróbáljuk eladni a legerősebb kezet, mert látták már korábban, hogy ezt tesszük, egy 15 000 dolláros nyitásnak a riveren blöff esetén ugyanilyen hatása van. Ebben az értelemben így is, úgy is nyerünk. Amikor blöffölünk, és valaki megadja, kevesebbet veszítünk. Jó kezünket pedig sokkal gyakrabban fizetik ki. Sokan egyszerűen képtelenek elviselni a gondolatot, hogy kis összegért eldobják a lapjaikat - és ez a gyengeség lehetővé teszi, hogy eladjuk a tutit. Általában nincs értelme állandóan a kassza nagyságával nyitni a riveren, amikor nálunk van a tuti, hacsak nem vagyunk egészen biztosak abban, hogy ellenfelünk tartja a tétet. Nem sokkal ezelőtt játszottam egy férfi ellen, akit nevezzünk Nate-nek. Az asztalon Q-J volt, a kezemben pedig A-K-x-x. Nate nagyot nyitott a flopon, és aztán passzolt a törnön. A riveren tízes érkezett,

amivel tuti sorom lett. Nem feltételezhette, hogy nálam van a tuti, mert tudta, hogy visszaemeltem volna a flopon körbefogó sorhúzóval. Kasszányit nyitottam, mintegy 40 000 dollárt. Nate sokáig gondolkodott, aztán eldobta a lapjait. Így visszatekintve sajnálom, hogy olyan nagyot nyitottam - bárcsak 20 ezerrel nyitottam volna, amivel inkább blöffnek látszott volna, és akkor lehet, hogy tartotta volna a tétet. Íme egy játék, amely jobban működik átlagos ellenfelek, mint erős játékosok ellen. Tegyük fel, hogy nálunk van a második vagy harmadik legerősebb lap, például egy sor, amely nem a lehető legmagasabb, és fogalmunk sincs, hogy ellenfelünk hol áll a játékban. Vagy lehet, hogy a riveren dáma-magas flössünk lesz, de megint nem vagyunk biztosak abban, hogy ellenfelünk hol áll. Ne nyissunk teljes kasszányit - toljunk be valami kisebbet. Ha ellenfelünk emel, eldobhatjuk a kezünket, mert valószínűleg nála van a tuti, és persze még mindig kifizethet, ha csak tartja a tétet. De ha passzolunk és ő nyit, nem tudjuk, hányadán állunk. Ha kipróbáljuk ezt a játékot jó játékosok ellen, vigyázzunk, mert visszafelé is elsülhet - tudni fogják, mit csinálunk, ránk fognak emelni, tudván, hogy el fogjuk dobni a lapjainkat. Jól végiggondolt találgatások ellenfeleink lapjairól Néha következtető logikával pontosan meg tudjuk határozni, mik lehetnek ellenfeleink rejtett lapjai. Néhány évvel ezelőtt Doyle, Roger Moore és én egy nagyon érdekes partit játszottunk, amely ezt a helyzetet példázza. Doyle kezében A-A-x-x volt, Rogernél tízes érintőlapokkal, nálam pedig A-10-x-x. A flop A10-10 volt. Doyle nyitott, én megadtam, és Roger is megadta. Ebben a pillanatban fogalmam sem volt arról, mi van Doyle-nál. Lehetett nála jó lap vagy blöffölhetett is, de azt tudtam, hogy Roger nem tartaná a tétet viszonylag jó lapok nélkül. Rogernél vagy két ásznak vagy egy tízesnek kellett lennie ahhoz, hogy megadja ezt a tétet. Doyle a törnön is nyitott, tehát tudtam, hogy nem blöfföl - a flop egyszerűen túl veszélyes volt ahhoz, hogy ismét blöfföljön azután, hogy két ember is tartotta a tétet. Abban a pillanatban el kellett volna dobnom a lapjaimat. Miért? Mert még ha Doyle-nál nincs is két ász, azt hittem, Rogernél van. Sajnos megadtam a tétet. Amikor Roger eldobta a lapjait, biztosan tudtam, hogy tízes volt nála, biztosan tudtam, mert először megadta a tétet, aztán dobott. Abban a pillanatban azt is tudtam, hogy Doyle-nál nem lehet tízes, mivel Rogernél volt egy, nálam volt

egy másik, tehát Doyle-nál nyilvánvalóan két ász volt. A riveren Doyle harmadjára is nyitott. Egyszerűen nem volt más olyan lap a pakliban, ami lehetett volna nála, csak két ász. Annak ellenére, hogy Doyle utolsó nyitása viszonylag kicsi volt, megmutattam neki a tízes fullomat ász párral és eldobtam. Tett néhány nem éppen hízelgő megjegyzést, amint megmutatta két ászát. Ez a parti világosan mutatja, hogy a jó játékosok hogyan képesek megfejteni, mi lehet ellenfelüknél. Noha nem pont olyan tipp-topp, mint ebben a példában, de hasonló parti alakult ki egy nemrég lezajlott World Poker Tour limit nélküli hold'em versenyen. Rosszul játszottam az A-10-emmel, de ezúttal nagy kasszát nyertem vele. Középső pozícióból emeltem a flop előtt A-10-zel, Billy Grey megadta osztóból, és egy kevés zsetonnal rendelkező idősebb játékos is megadta a nagy vakból. A flop A-A-3 volt. 1500 dollárral nyitottam, Billy pedig 3500-zal emelt. Úgy gondoltam, hogy Billynél valószínűleg A-8 vagy A-9 van, és próbára akar tenni, hogy kiderüljön, hányadán áll a partiban. De aztán az idősebb játékos all-in ment az utolsó 7000 dollárjával. Abban a pillanatban valamelyik játékosnak hinnem kellett volna, és el kellett volna dobnom lapjaimat. Mit tudtam legyőzni? Talán csak naiv voltam, amikor azt hittem, hogy Billynél A-8 van, és csak próbára akart tenni, és hogy az idős úrnál két király van. Persze egyszerűen lehetetlen volt, hogy az idős játékos all-in menjen az összes maradék pénzével, ha nincs nála legalább A-K vagy A-Q. Mindenesetre tartottam a tétet. De amilyen rosszul játszottam a flopon, Billy még annál is rosszabbul játszott a törnön, amikor egy tízes érkezett az asztalra. 10 000 dollárral nyitottam a fullommal, és ő további 15 ezerrel all-in ment. Mit gondolt, mivel licitálok? Azt hitte, hogy abban a pillanatban A-K-val vagy A-Q-val nyitnék? Várjunk csak egy kicsit - ez egy üres kassza volt! A harmadik játékos all-in volt, és nyilvánvaló volt, hogy jó kézzel tolta be az összes zsetonját, tehát nem volt értelme blöffölni. Mivel próbálkoztam volna? Hogy megpróbáljam kiütni Billyt, hogy veszíthessek a harmadik ellen? Billynek elég hamar rá kellett volna jönnie, hogy nála van a leggyengébb kéz. Mint kiderült, Billynél 3-3 volt, az idős úrnál pedig A-3. Igaz, hogy rosszul játszottam, amikor megadtam a tétet a flopon, de azt tudhatták volna, hogy nem tennék be 10 000 dollárt a törnön, ha nem lenne nálam valami. Ha nem talált jött volna le a segédem, passzoltam volna, Billy pedig nyitott volna. Aztán ha ráébredek, hogy Billy üres kasszára licitál, valószínűvé vált volna előttem, hogy

a harmadik játékosnál vagy A-K vagy A-Q van, és dobtam volna. Visszatekintve azt hiszem, hogy Billy nagyon fáradt lehetett az egyfolytában több napig tartó verseny után. Ahhoz, hogy jól pókerezzünk, jól kell tudnunk gondolkodni. Rájöttem, hogy amikor fáradt vagyok, nem kártyázom jól, és hagyom, hogy a kártyák játsszanak velem. Ha csak jó lapokra várok, és nem vagyok jelen, hogy mindenre gondoljak, jobb elmenni lefeküdni. Egy egész heti pókerezés után valamennyi egyszerű hiba tonnányi pénzbe kerülhet. Egy utazás alatt három ilyen hiba jelentheti a különbséget a nyerés és a vesztés között. VÉGSŐ MEGJEGYZÉSEK Kislétszámú játék

A kislétszámú kasszalimit Omaha eléggé eltér egy tízfős játéktól, és más képességekre van hozzá szükség. Sok játékos, aki nagyon jól játszik teljes asztalos játékot, Omahában nem tud kislétszámban játszani, és fordítva. Egy Houstonba való barátom, aki szuper agresszív játékos, sokkal jobban játszik kislétszámú asztalnál, mert gyakorlatilag minden kasszára emel. Kislétszámú játékban ez azért működik, mert nem mindig állunk szemben minőségi kezekkel. De ha egy tízfős játékban állandóan emelünk, gyakran találjuk magunkat szemben kiváló kezekkel, és a legrosszabbul jövünk ki belőle. Kislétszámú játékban az emberek sokat blöffölnek, mert általában véve senki sem flopol elég jót ahhoz, hogy megadja a tétet. Ráadásul közel sincs olyan gyakran játékban a tuti lap. Kislétszámban játszani szerintem sokkal élvezetesebb, mint teljes asztalnál: több kézzel játszhatunk, és nem unalmas, mert amint dobunk, máris kezdődik egy új játék. Csak ne feledjük, hogy a kislétszámú Omahához másfajta képességekre van szükségünk. Mi választja el az átlagos játékosokat a legjobbaktól?

Azt hiszem, az átlagos játékosokat annak a pénznek a mennyisége választja el a legjobbaktól, amennyit az átlagos játékosok fullokkal és a kezükben lévő ász párokkal veszítenek el a flop előtt. Ha túljátsszuk az ászainkat a flop előtt, és nem vagyunk képesek fullt dobni - különösen kis fullt amikor nyilvánvaló, hogy legyőztek, akkor nagy kasszákat veszíthetünk Omaha játékban. Ha elég sok Omahát játszunk, ezek a nagy kezek jelentik a különbséget a nyerés és a vesztés között, tehát úgy kell őket játszanunk, hogy ne veszítsünk sok pénzt. És

amikor kis fullal játszunk, vigyáznunk kell, hogy ne kötelezzük el magunkat túlságosan a kassza mellett, még kislétszámú játékokban sem. Elmesélek egy kis történetet, amelyből kiderül, milyen veszélyesek tudnak lenni ezek a kezek. Kislétszámú játékban egy játékos - nevezzük Donnak - és én is betettünk egy kis pénzt a flop előtt. Az asztal K-K-10 lett, és noha király volt a kezemben, csak passzoltam. Don 3 000 dollárral nyitott. Azt gondoltam, blöfföl, de mint kiderült, két tízese volt. Én megadtam. A törnön 4 érkezett, nekem pedig kiegészült a király fullom négyes párral. Don 10 000 dollárral nyitott, én ráemeltem az utolsó tízezrét, all-inre kényszerítve ezzel. Mivel kevesen játszottunk, Donnak sokkal nehezebb volt megszabadulnia lapjaitól. Megadta a tétet, megmutatta tízes fullját, és az összes pénzét elveszítette. Ez a példa csak azt mutatja, milyen könnyű elveszíteni egy nagy kasszát egy kis fullal. Don nem tudott volna annyi pénzt nyerni tízes fulljával, mint amennyit veszíthetett, ha nekem kiegészül a király fullom. Ebben a példában, ha nálam például K-Q-5-4 lett volna, akkor is megnéztem volna a flopot. Ez persze nem éppen elsőrangú indulólap, de amikor háromvagy négyfős partit játszunk, szinte bármelyik négy lappal játszhatunk. Azaz egy kicsivel nagyobb skálán mozoghatnak az indulólapjaink, ha jól játszunk a flopon, a törnön és a riveren. Itt se feledkezzünk meg a kockázat-megtérülési arányról - például ha 200/400 dolláros vakokkal játszunk, és az asztalon 50 vagy 60 000 dollár van, sok flopot megnézhetünk 400 dollárért, ha nyereményünk 20 és 30 000 dollár között lehet. Lyle Berman megsemmisítő-kártya táblázata

Az 1980-as évek végén Vailben lévő lakásomban malmoztam, mert a pocsék időjárás arra kényszerített, hogy egész nap a négy fal között maradjak. Azon kezdtem gondolkodni, hogy mit ér Omahában egy megsemmisítő kártya. Tegyük fel például, hogy drillünk vagy két párunk van, ellenfelünk pedig sorra vagy flössre vár. Ha a törnön kiegészül a sora vagy flösse, még mindig megsemmisíthetjük őt a törnön vagy a riveren azzal, ha kiegészül fullunk. Vagy kiegészülhet a fullunk a törnön, ő pedig vesztes lapra várna. Tudtam, hogy a megsemmisítő lapok nagyon értékesek, de azt nem tudtam pontosan, hogy mennyire. Nem volt nálam más, csak egy számológép, de elő tudtam állni egy formulával, amelynek alapján elkészítettem az alábbi táblázatot,

amely soha azelőtt nyomtatásban nem jelent meg. Ha ma adnának egy egyszerű számológépet és bezárnának egy hétre egy szobába, nem biztos, hogy újra el tudnám készíteni ezt a táblázatot. Azt hiszem, tökéletes lett. A táblázat megmutatja, hányszor nyerhetünk, feltételezve, hogy mi vagyunk az esélytelenebbek. Amikor drillünk van, két számítást kell figyelembe vennünk egyet a törnön és egyet a riveren. Hét lappal mérhetünk megsemmisítő csapást a törnön. Más szóval hét olyan lap van, amellyel fullunk vagy pókerünk egészülhet ki, és ha nem egészül ki, akkor még hárommal több lehet, mert a riveren a törn lap is párosodhat. Tehát van hét és aztán tíz, az összesen tizenhét javulási lehetőség vagy megsemmisítő kártya. A táblázat a 41 lapos százalékokat mutatja Omahára. A 41 lapos százalékokra koncentrálunk, és a jobb oldalon lévő nyolc megsemmisítő oszlop Omahára vonatkozik. A negyedik oszlop azt mutatja, mennyit érnek egyenként a megsemmisítő kártyák Omahában, és ebből indul ki. A táblázat alapjában véve azt mutatja meg, hogy ahhoz, hogy 50-50 százalékban legyünk esélyesek egy drillel szemben, valójában tizenhét javulási lehetőségre van szükségünk kétszer. Ennek azért van jelentősége Omahában, mert a legtöbben azt gondolják, hogy a hold'emhez hasonlóan tizenháromra vagy tizennégyre van szükség.

Lyle Berman megsemmisítő kártya táblázata II. TRIPLA CSERÉLŐS

(TRIPLE DRAW) DANIEL NEGREANU A tripla cserélős alacsony játék viszonylag új, ami azt jelenti, hogy senkinek sincs benne életre szóló tapasztalata. Kiszámoltam, hogy egy fiatal játékosnak éppen annyi tapasztalata lehet tripla cserélősben, mint bárki másnak. 29 évesen Daniel Negreanu bizonyult a világ legjobb 30 év alatti játékosának. Már korábban is hallottam, hogy jó, de addig nem fogtam fel, hogy valójában milyen jó, amíg két versenyen az asztalánál nem játszottam. Félelmetes a jelenléte az asztalnál; mindig tisztában vagyunk vele, hogy ott van - ami egy világklasszis játékos jellemzője. Daniel versenyjáték eredménye felveszi a versenyt az idősebb játékosokéval. 23 évesen kezdte verseny pályafutását azzal, hogy megnyerte az első versenyt, amelyre benevezett, a World Series of Poker, azaz a Póker Világbajnokság kassza limit hold'em bajnokságát. 1977-ben, miután egymás után nyerte a limit hold'em bajnoki címeket, a Foxwoods Kaszinóban rendezett World Poker Finals versenyen megnyerte a legjobb játékosnak járó díjat a póker minden fajtájában nyújtott összesített teljesítményéért. 1999-ben megnyerte a limit nélküli hold'em versenyt az Atlantic Cityben lévő Taj Mahalban, és a következő évben a legjobb játékosnak járó dijat a póker minden fajtájában nyújtott teljesítményéért a Commerce Kaszinóban rendezett L.A. Poker Classic versenyen. 2003-ban Daniel begyűjtötte a második karkötőjét a WSOP-n, amikor sokoldalúságát bizonyította a S.H.O.E. verseny megnyerésével, amely egy olyan verseny rövidítése, ahol hétlapos studot, hold'emet, Omahát és nyolcas vagy jobb hétlapos studot játszanak. Ezzel 1997től 2003-ig tartó versenygyőzelmeinek száma 26-ra emelkedett. Daniel újabban egyre több élő, készpénzes játékot játszik, de ha valaha energiáját ismét a versenypókerre fordítja, nem lennék meglepve, ha egy nap ő állítaná fel a versenygyőzelmek rekordját, és több WSOP karkötő tulajdonosa lenne, mint bárki más a történelemben. Daniel 2004-es teljesítménye megerősíti a róla kialakított véleményemet. Ötször került döntő asztalra a WSOP-n, nyert bajnoki karkötőt limit hold'emben, és elnyerte a legjobb játékosnak járó díjat a póker minden fajtájában nyújtott teljesítményéért. Megnyerte a 2004-es Bajnoki Póker Versenyt a Las Vegas-i

Plaza Hotelben, második lett a Party Poker Million III. limit hold'em eseményen, harmadik a limit nélküli hold'emben rendezett Karibi Kaland Tengeri Utazáson, és második a WPT „Év Játékosa" versenyén. Emellett megnyerte a 2004-es WPT versenyt az Atlantic Cityben lévő Borgatában. Elég lenyűgöző történet, és amikor ez a könyv nyomdába kerül, 2004 végéig még három hónap hátra van.

TRIPLA CSERÉLŐS írta: Daniel Negreanu BEVEZETÉS Az elmúlt években a tripla cserélős népszerűsége folyamatosan nőtt. Tény, hogy manapság ritkán találni olyan nagytétes játékot a Las Vegas-i Bellagióban, amely nem tartalmazza a tripla cserélős valamilyen formáját. A 200/400 dolláros vagy annál magasabb asztaloknál jellemzően vegyes játékokat játszanak, tehát a részvételhez meg kell tanulni a póker több formájának, köztük a tripla cserélősnek az alapjait. Ebben a fejezetben a tripla cserélős kettestől-hetesig formájával foglalkozunk. A két legalapvetőbb tripla cserélős játéknak ez a legelterjedtebb és legbonyolultabb változata - a másik az ásztól ötösig, ahol szintén alacsony kéz nyer. A legtöbb dolog, amit itt megtanulunk, alkalmazható az ásztól ötösig alacsony játékra is, de a fejezet vége felé majd végigmegyünk a két játék közötti alapvető különbségeken, és azokon a szükséges módosításokon, amelyekre oda kell figyelnünk, amikor egyik játékról a másikra váltunk. Van egy gyakori félreértés néhány nagytétes játékos körében, miszerint a tripla cserélős játék nem több puszta szerencsejátéknál. Ez egyszerűen nem igaz. Míg a szerencse minden adott partiban közrejátszik, a helyes játék minimálisra csökkenti azokat a veszélyes kilengéseket, amelyeket a szerencse hoz, de a képességek legyőznek. A tripla cserélős nagyon hamar felzárkózott a többi játékhoz, mivel vonzza a sok akciót és nagy kasszák keletkeznek. A tripla cserélős kasszái jellemzően nagyobbak, mint amit például egy magas-alacsony Omaha partiban lehet nyerni. Azt is észre fogjuk venni, hogy amikor a tripla cserélőst más játékokkal

kombináljuk, hajlamos mindenkinek a játékát felélénkíteni. Tripla cserélősben sok az akció, ez nem kérdés. A biztonsági öveket végig becsatolva kell tartanunk. Hogy jobban felkészüljünk a bukkanókkal teli utazásra, ez a fejezet minden olyan eszközt megad, amelyre szükségünk van ahhoz, hogy nyerő játékosokká váljunk. Megtanuljuk azokat az alapvető elveket, amelyeket ha figyelmesen betartunk, segítenek nyerni a világ szinte bármely tripla cserélős játékában. HOGYAN JÁTSSZUK A JÁTÉKOT?

Mielőtt elkezdenénk megvitatni a stratégiákat, fontos, hogy megértsük a játékszabályokat, valamint azt, hogy hogyan működik a licitálás. A szabályok elég egyszerűek: öt lapot osztanak lefelé fordítva, mi pedig annyi lapot cserélhetünk ki, amennyit csak akarunk, és ezt akár háromszor is megtehetjük. Bármelyik pillanatban abbahagyhatjuk a cserélést, vagyis készen vagyunk. A kettestől hetesig tripla cserélősben terítéskor az a játékos nyeri a partit, akinek a legrosszabb pókerkeze van. Például hagyományos pókerben a flöss nélküli 23-4-5-7 a legrosszabb pókerkéz, kettestől hetesigben viszont a legjobb. Kettestől hetesigben a sorok és a flössök ellenünk dolgoznak, tehát a 4-5-8-9-Q legyőzi a 2-3-4-5-6 sort. Ezenkívül kettestől hetesigben az ász csak magasként használható, alacsonyként nem. Ez elvezet ahhoz a ritka esethez, amikor a legrosszabb hagyományos póker kéz nyer. Mivel az ász mindig magas lapnak számít, az 5-4-3-2-A nem sor, és legyőz bármilyen párt vagy ász-magasat. Az ásztól ötösig szabályai ettől némileg eltérnek. Ásztól ötösigben a legerősebb kéz egyszerűen az A-2-3-4-5. A flössök és a sorok nem számítanak rossznak, és az ász egyesnek számít. Ebben a játékban az a játékos nyeri a partit, akinél az öt legalacsonyabb pár nélküli lap van. Tehát az A-2-3-5-Q legyőzi az A-2-2-3-4et. Ha a riveren mindkét, még játékban lévő játékosnak van párja, az alacsonyabb pár nyer. Például A-A-5-6-9 nyer 2-2-3-4-5-tel szemben. TRIPLA CSERÉLŐS ALACSONY JÁTÉK Az osztás

Az osztás a hold'emhez hasonló - osztóval, kis vakkal és persze nagy vakkal. Mivel olyan sokszor cserélhetünk, ezt a játékot maximum hatan játszhatják,

máskülönben túl gyakran fogynak el a kártyák. Játszhatják heten vagy nyolcan is, de csak akkor, ha egy vagy két ember minden partiban kiül. Amikor heten játszanak, a nagy vaktól balra ülő játékos nem vesz részt a partiban. Ha nyolcan játszanak, akkor az első és a második pozícióban ülő játékos nem kap lapot. Licitálás

Néhány déli körzetben korlátozott-limitet játszanak, ami azt jelenti, hogy egy 100/400 dolláros játékban bármikor licitálhatunk 100-tól 400 dollárig, de ennél népszerűbb licitálási szerkezet a fix limit. Ha egy 200/400 dolláros tripla cserélős játékban ülünk, a kis vak 100 dollárt tesz be, a nagy vak pedig 200 dollárt. Ha mi cselekszünk először, dobhatunk, megadhatjuk a 200 dollárt vagy emelhetünk 400 dollárra. Utánunk minden játékosnak ugyanezek az opciói: dobás, megadás vagy emelés. Amikor a cselekvés befejeződött, az első csere után jön a következő licitkor, szintén 200 dolláros tétekkel. A második csere után a licit megduplázódik. Most 400 dollárral kell nyitnunk vagy emelnünk. Végül a harmadik csere után a licit megint 400 dollár. Tehát összesen négy licitkor van. Egy 200/400 dolláros játékban ezek a következők: 200 dollár az első csere előtt 200 dollár az első csere után 400 dollár a második csere után és 400 dollár a harmadik csere után Most, hogy ezt tisztáztuk, nézzük, milyen típusú kezekkel szálljunk be. Indulólapok

Mindenek előtt: ne induljunk kettes nélkül. Kettestől hetesig tripla cserélősben a szerény kis kettes sokkal erősebb, mint bármely más lap. Kettestől hetesig tripla cserélősben az a célunk hogy hetes magasat hozzunk össze, és ehhez muszáj kettesnek lennie a kezünkben. Négy lehetséges hetes magas lap van, amelyek mindegyike tartalmaz kettest: (1) 2-3-4-5-7 (kerékként vagy elsőszámúként is ismert nyilvánvaló okok miatt,

és ásztól ötösigben az A-2-3-4-5 kombinációval egyenértékű.) (2) 2-3-4-6-7 (második számúként is ismert) (3) 2-3-5-6-7 (harmadik számúként is ismert) (4) 2-4-5-6-7 (negyedik számúként is ismert) Míg a 3-4-5-6-7 öt lapot ad a heteshez, egyúttal sort is alkot, ami nem használható kettestől hetesig alacsony játékban. Tehát nyilvánvalóan a legtöbb indulólap tartalmaz kettest. Kész kezek

Ha olyan kezet kapunk osztáskor, ami készen van - vagyis olyan jó lapokat, amelyek nem szorulnak cserére - meg kell őket védenünk azzal, hogy annyi licitet teszünk be, amennyit csak tudunk. Bármely kész hetes magas nagyágyúnak számít, és noha a kész nyolcas magas is nagyszerű, egyben sebezhető is. A legtöbb esetben ha kész hetes vagy nyolcas magasat kapunk, akkor egyáltalán nem fogunk cserélni, és az akciótól függően valószínűleg a játék végéig partiban maradunk. Amint eldöntöttük, hogy nem cserélünk hetes vagy nyolcas magasunkkal, nincs értelme késleltetni a kezünkkel. Licitáljunk és emeljünk minden lehetőségnél a csere előtt és az első csere után. Kész kézzel nincs értelme csak megadni a tétet a csere előtt, mivel titkunk hamar kiderül, amint az osztó megkérdezi, hány lapot szeretnénk cserélni. Amint azt mondjuk, hogy „megállók", ellenfeleink azonnal tudni fogják, hogy hetes, nyolcas vagy kilences magasunk van. A kilences magasat azonban nehezebb játszani. Bizonyos helyzetekben megtehetjük, hogy nem cserélünk kilences magassal, de általában a durva kilences magassal még a játékba szállást is érdemes elkerülni. Jobban tesszük, ha eldobjuk a 9-8-7-6-4 kezet, minthogy abban reménykedjünk, hogy kitart egy többszereplős partiban. Persze ha például 9-7-4-3-2 van nálunk, akkor bivaly erős húzólapot tartunk kézben. Ilyenkor megpróbáljuk eldobni a kilencest és három lehetőségünk van, hogy összehozzuk a hetes magasat. Egy ilyen húzóval egyértelműen favoritok vagyunk, hogy legalább kilences magas vagy annál jobb kezünk alakuljon ki, mivel háromszor tizenöt javulási lehetőségünk lenne! Ez komoly előnyt

biztosít számunkra egy olyan buta ellenféllel szemben, aki ugyanazzal a kilences magassal megáll. Egylapos cserék

Az összes hetes magas csere és a legtöbb egylapos nyolcas magas csere játszható, feltéve, hogy nincs nálunk sorhúzó. Míg a 4-5-6-7-hez csak egy lap kell, hogy kiegészüljön hetes magasra, csak az értékes kettes segít rajtunk. Ha sokszereplős partiban játszunk, az is lehet, hogy már nem maradt kettes a pakliban, ami segíthet rajtunk! Ha szerencsénk van és elkapunk egy kettest, a kezünk még azzal is messze van a verhetetlentől. Ha bármelyik másik játékosnak kiegészül a hetes magasa, a legjobb, amit elérhetünk, a döntetlen. Hacsak nincs éppen a kezünkben kerék, mindig párbaj helyzetet szeretnénk teremteni. Persze ha 2-3-4-7 húzónk van, akkor minél több játékost látunk örömmel a partiban. De ahhoz, hogy elkerüljük a kezünk erősségéről szóló információ kiszivárogtatását, mindig emeljünk és emeljünk vissza bármilyen egylapos cserével, ha úgy döntünk, hogy játszunk vele. Mint korábban már említettem, bármely jó hetes húzót pozíciónktól függetlenül agresszívan kell játszani, hacsak nincs sorhúzónk. De ha úgy határozunk, hogy partiba lépünk olyan sorhúzókkal, mint 2-3-4-5, 2-3-4-6, 2-3-5-6 vagy 2-4-5-6, játsszuk ezeket is agresszívan. Míg ezen kezek bármelyikéhez a hetes lenne a tökéletes fogás és egy nyolcas is jó lenne, annak a lehetősége, hogy sorunk is kialakulhat, valamennyit levon az értékükből a többi hetes húzóhoz képest. Míg egy egylapos nyolcas magas csere sor lehetőség nélkül nem rossz, bármelyik nyolcas csere sor lehetőséggel szinte mindig játszhatatlan. íme néhány egylapos nyolcas csere, amelyet gyakran játszhatunk: 2-3-4-8 2-3-5-8 2-4-5-8 2-3-6-8 2-4-6-8 2-5-6-8 2-3-7-8 2-4-7-8 2-5-7-8 2-6-7-8 3-4-5-8 3-4-6-8 3-5-6-8 3-4-7-8 3-5-7-8 3-6-7-8 Ezek a kezek túl jók ahhoz, hogy eldobjuk őket. Amikor játszunk velük,

biztosítsuk, hogy egyetlen ellenfelünk maradjon vagy elvigyük a vakokat. Bármikor, amikor csak egy lapot cserélünk, függetlenül attól, hogy milyen erősségű, az első csere előtt emelnünk kell majd visszaemelnünk. Tulajdonképpen bármilyen kézzel, amellyel partiba szállunk, emelnünk kell a csere előtt. Kevés olyan helyzet van, amikor a sima megadás helyes. Ha elég erős a kezünk a játékhoz, játsszunk agresszívan! Ha nem, akkor dobjuk el a lapjainkat. Tripla cserélősben a csere előtti stratégiánknak hasonlónak kell lennie ahhoz, amit limit hold'emben alkalmazunk a flop előtt - legyen feszes, de agresszív. Kétlapos cserék

Az első csere előtt játszott kezek többsége kétlapos csere lesz. Az alábbi kétlapos cserék bármilyen licit összegért játszhatók az első csere előtt: 2-3-4 2-3-7 2-3-5 2-4-5 2-4-7 2-5-7 Mindezek a kezek később lehetőséget adnak arra, hogy egy cserével eljussunk a kerékhez sorhúzó nélkül. Ha osztáskor ezen kezek bármelyikét kapjuk, emeljünk! Ha pozícióban vagyunk, akkor tulajdonképpen a visszaemelést tanácsolom. Így elszigetelhetünk egy játékost, miközben jó pozícióban vagyunk, amivel könnyebben ellenőrzésünk alatt tudjuk tartani az történéseket.

vagy

Állandóan óriási vita folyik arról, hogy kétlapos cserénél mi a legjobb indulólap. A 2-3-4 vagy a 2-3-7?

Hadd kezdjem azzal, hogy ez egyszerűen nem sokat számít. Mindkét kézzel ugyanúgy kell játszani. A két kéz erősségben olyan közel áll egymáshoz, hogy butaság lenne túl sok időt pazarolni arra, hogy melyik a jobb, mindenesetre én megteszem, hogy érzékeltessem a lényeget. Számos szimuláció lefuttatása után a következőket állapítottam meg: ha a 2-3-4 pontosan a 2-3-7-tel szemben futott, a 2-3-7 kevesebb mint egy százalék előnyben van. Ezzel akkor ugye a 2-3-7 lesz az erősebb kéz? Nem. Bármely más kézzel szemben, ami ellenfelünknél lehet, a 2-3-4 jobb, mint a 2-3-7. Mivel ritkán kerülünk olyan helyzet be ahol 2-3-4 van a kezünkben pontosan 2-3-7-tel szemben, azt mondanám, hogy a 2-3-4 a legjobb indulólap a kétlapos cserék közül. Mindig az alacsonytól felfelé érdemes cserélni. Minél simábban cserélünk, annál gyakrabban nyerjük meg a partit, amikor nekünk is kiegészül a kezünk és ellenfelünknek is. Például ha a 2-3-4 és a 2-3-7 is kiegészül 8-7-ra, a 2-3-4 nem veszíthet! A 2-3-4 csak 2-3-4-7-8-at hozhat össze, míg a 2-3-7 a következő 8-7 magasakat egészítheti ki: 2-3-4-7-8 2-3-5-7-8 2-3-6-7-8 Vegyük észre, az első nyolcas mennyivel erősebb! A 2-3-7-tel később gyakran kell nehéz döntést hoznunk arról, hogy húzzunk a 2-3-7-8-hoz vagy dobjuk el a nyolcast és próbálkozzunk a kerékkel. A 2-3-4 kombinációval egyszerűen mindig megtartjuk a nyolcast. Bánjunk óvatosan a hatossal! Van négy másik kétlapos csere indulókéz, amellyel a legtöbb helyzetben partiba szállunk. Ezek olyan húzók, amelyekben van hatos, de hetes magasunk még mindig kiegészülhet. Ezek a következők: 2-3-6 2-4-6 2-5-6

2-6-7 Ezek közül a húzók közül egyikből sem lehet kerék, és az első három valójában problémát is okoz a lehetséges sor jelenléte miatt. De még így is azt tanácsolom, hogy a legtöbb helyzetben játsszunk ezekkel a kezekkel, viszont túlságosan akciódús játék esetén dobjuk el őket, különösen, ha az emelések feszes játékosoktól jönnek. Jó nyolcas húzók. Egy jó nyolcas húzóval kiegészülhet egy ötödik számú kéz (23-4-5-8), azaz 2-3-8, 2-4-8 és 2-5-8 - de ismét bánjunk óvatosan a hatossal! Ha olyan kezünk egészül ki, amelyben hatos van, terítéskor lehet, hogy veszítünk nyolcas magasakkal szemben. Korai pozícióból az összes ilyen kezet biztonsággal eldobhatjuk. De ha hátsó pozícióban vagyunk, és senki sem szállt be, amikor mi kerülünk sorra, emeljünk ezekkel a kezekkel! Ezek a kezek elég erősek ahhoz is, hogy megvédjük velük a vakunkat. A fejezet további részeiben többet is megtanulunk a vakjátékról. Problémás kezek, amelyekkel érdemes játszani Az alábbi indulólapokkal csak akkor játsszunk, amikor vakokat lopunk vagy védünk: 3-4-8 3-5-7 3-5-8 3-6-7 3-4-7 4-5-7 Ezek problémás kezek vagy vacak kezek, és pozícióban vagy párbaj helyzetekben sokkal jobban szerepelnek. Amikor osztáskor ilyen kezet kapunk, gyakran kerül hozzánk rossz nyolcas magas húzó vagy sorhúzós hetes magas húzó. Ha nem javulunk gyorsan, akkor fel kell adnunk a küldetést és el kell dobnunk lapjainkat. Nyilvánvalóan az egyetlen kulcsfontosságú lap, amelyet el szeretnénk kapni, az erős kettes lenne. Általános szabályként elmondhatjuk, hogy olyan kézhez nem húzunk, amelyet kettessel tudunk kiegészíteni - a kettes már legyen nálunk. Háromlapos cserék Csak két olyan helyzet van, ahol a háromlapos csere indokolt:

(1) Lopás osztó pozícióból (2) Vakunk védelme Ha három lapot cserélünk, a kezünkben tartott két kártya közül az egyiknek egyszerűen kettesnek kell lennie. Íme azok a kezek, amelyekkel érdemes három lapot cserélni: 2-3 2-4 2-5 2-7 Vegyük észre, hogy a 2-6 kimaradt. Már eleve lopunk a hármas cserével; ne bonyolítsuk a helyzetet azzal, hogy durván is cserélünk! Általában helyes, ha a nagy vakból hármat cserélünk 2-3 kézzel, de csak ha mindössze egyetlen további licitbe kerül. Ezenkívül, ha senki nem szállt be a partiba, megpróbálhatjuk ellopni a vakokat az osztó pozícióból az egyik ilyen háromlapos cserével. Az a tény, hogy pozícióban vagyunk, valószínűsíti, hogy megéri ezen kezek valamelyikét játszani. Végül is még mindig van arra esély, hogy küzdelem nélkül megnyerjük a vakokat. Mivel három lapot cserélünk, van rá esély, hogy az a három lap segíteni fog rajtunk. 4,5,6,7 vagy 8 közül bármelyik eleget javít a 2-3 indulólapon ahhoz, hogy még egyszer cseréljünk. Négy- vagy ötlapos cserék Egyszerű: ne tegyük. Az egyetlen, amikor négyet kell cserélnünk, ha mi vagyunk a nagy vakon egy emelés nélküli partiban. Abban az esetben társuk meg a kettest, hármast, négyest, ötöst vagy hetest, a többit pedig dobjuk el. Játék a vakokból A nagy vakból játszani nagyon bonyolult is lehet. Noha általában remek

kasszaesélyeink lehetnek, ha durva cserékkel kezdünk, kiegészült kezeink is durvák lesznek, és ez durva sebeket ejthet a pókertőkénken! Mindenképpen kell némileg bővítenünk indulólap követelményeinket, de ha túl messzire megyünk, túlságosan sok nehéz döntés nehezedik a vállunkra a további utcákon. Például, ha a nagy vakból kettőt cserélünk 4-5-6 kézzel, azzal csak a bajt keressük magunknak. Mit akarunk elcsípni? Kettest és hetest vagy kettest és nyolcast? Még ha csodával határos módon el is csípjük ezeket a lapokat, kezünk még mindig nem lesz hibátlan. Dobjuk el ezt a húzót és spóroljunk meg némi komoly fejfájást. Azok a kezek, amelyeket fel kell vennünk a játszható kezeink listájára, a kiváló háromlapos cserék (2-3, 2-4, 2-5, 2-7) és néhány kétlapos nyolcas magas csere (3-4-8, 3-5-8). Mivel remek kasszaesélyeink vannak, ide kell sorolnunk még azokat a hetes magas cseréket is, amelyek nem tartalmaznak kettest (3-4-7, 3-57, 3-6-7, 4-5-7). Az ehhez hasonló durva húzókkal olyan olcsón szeretnénk eljutni a cseréig, amilyen olcsón csak lehet. Egy emelés megadása teljesen rendben van; két emelést megadni azonban az öngyilkossággal egyenlő. Nagyon ritkán rendkívül erős húzót találunk a vakon, mint például egylapos csere sor nélküli nyolcas magashoz vagy jobbhoz vagy kétlapos csere kettest tartalmazó kerékhez. Ha ezen kezek közül van nálunk valamelyik és egy hátsó pozícióban lévő emelővel találjuk magunkat szemben, visszaemeléssel kell őt büntetnünk. Kis vak kontra nagy vak. Ha mindenki dob, amikor kis vakban vagyunk, ne hagyjuk, hogy elragadjon a hév és megpróbáljuk ellopni a nagy vak pénzét. Tény, hogy mivel rossz pozícióban vagyunk, feszesebben kell játszanunk annál, mint ahogy osztó pozícióban játszanánk. Egy jó háromlapos csere - amely kettest és akár hármast, négyest, ötöst vagy hetest tartalmaz - még játszható. Egy laza, agresszív játékos ellen talán csak egészítsük ki a vakot ezekkel a gyenge kezekkel, de ha a nagy vak konzervatív módon játszik, emeljünk! Ne feledjük, hogy a kis vak cselekszik elsőként minden következő licitkörben, tehát az a legrosszabb pozíció az asztalnál. Ha valaki más is beszállt a partiba, biztos indulólapokra lesz szükségünk a kis vakból való játékhoz. Ha nagy vakban párbajozunk a kis vakkal, még egy licitet meg kell adnunk bármivel, ami távolról játszható. Ebbe beletartozik akár egy háromlapos csere is 3-4-re! Számos oka van annak, hogy párbajban miért olyan értékes, ha

pozícióban vagyunk. A pozíció amellett, hogy 3:1 esélyt kapunk arra, hogy a nagy vakot megvédjük a kis vakkal szemben, lehetővé teszi, hogy a megadás legyen a helyes játék szinte bármely háromlapos cserével a kerékhez. Játék emeléssel szemben Ha osztó pozícióban vagyunk és emeléssel állunk szemben, általában emeljünk vissza és pozíciónk erejének felhasználásával párbajozzunk. Az olyan kezek mint a 2-3-4, 2-3-7, az egylapos cserék és a kész kezek erősek, és nem akarjuk őket eldobni. Tartsuk a partit ellenőrzésünk alatt visszaemeléssel! Ha kezünk nem elég jó ahhoz, hogy visszaemeljünk, komolyan fontoljuk meg a dobást. Ha nem a vakokban ülünk, az olyan kezek, mint 2-3-8 elég jók az emeléshez, ha senki más nem szállt még be a partiba, nem elég jók egy emelés megadásához. Összegzés Hadd ismételjem meg még egyszer, mert nagyon fontos: ennek a játéknak a kulcsa a kettes! A legtöbb kéznek, amellyel partiba szállunk tartalmaznia kell kettest - de van néhány kivétel. Lehet, hogy azt látjuk, hogy mások olyan kezekhez húznak, amelyekben nincs kettes, de mi ne essünk ebbe a csapdába! Legtöbbször olyan erős kezekkel akarunk játszani, amelyek tuti lappá egészülhetnek. Amikor a tuti laphoz cserélünk, akkor erős kezünk lesz, amennyiben jó lapokat kapunk el. Ha durván cserélünk, gyakran vesztes kézhez húzunk, sőt, elképzelhető, hogy eleve nem is nyerhetünk! Játék az első csere után

Attól függően, hogy milyen húzóval kezdtünk, általában akkor nyissunk és emeljünk, amikor javult a kezünk, és passzoljunk majd adjuk meg a tétet vagy passzoljunk majd dobjunk, amikor nem. Ismétlem, minden attól függ, milyen húzóval indítunk. Ha osztáskor 2-3-4-7-et kaptunk és ellenfelünk kettőt cserélt, nyitnunk kell, függetlenül attól, hogy kezünk javult-e vagy sem. Gyakorlatilag nyugodtan licitálhatunk anélkül, hogy megnéznénk, mit kaptunk! Amikor nem javultunk

Hogy mit csináljunk akkor, amikor nem javulunk, függ a pozíciónktól, a cserélt

lapok számától és attól, hogy ellenfelünk hány lapot cserélt. Ha mi egyet cseréltünk, ellenfelünk pedig kettőt vagy többet, mindig licitáljunk! Tulajdonképpen valahányszor egy kártyával ellenfelünk előtt járunk, biztonságos a licitálás -egyetlen kivétellel. Íme: ha kettőt cserélünk és nem javulunk, és utána két olyan játékos tartja a tétet, aki hármat cserélt, passzoljunk! Van rá esély, hogy egyikük, de akár mindkettejük javult, tehát bölcs dolog lenne ingyen lapot szerezni ahelyett, hogy megkockáztatjuk, hogy ránk emelnek vagy passzemelnek. Amikor rossz pozícióban vagyunk és ellenfeleinkkel egyenlő számú lapot cserélünk, erősen függünk attól, hogy javultunk vagy sem. Általában játsszunk egyszerűen, licitáljunk amikor javultunk, és passzoljunk amikor nem! Például kis vakban vagyunk 2-5-6-7-tel, amikor egy hátsó pozícióban ülő játékos ránk emel, és mi visszaemelünk. Egyet cserélünk, majd ellenfelünk is cserél egyet. Ha nem javulunk, butaság lenne licitálni. Ellenfelünk szinte soha nem fog itt dobni, de valószínű, hogy ránk fog emelni, ha javul. Biztos, hogy valamivel jobb húzónk van, mint neki, de ez nem jogosít fel arra, hogy elveszítsünk egy extra tétet az ő javulása esetén. Még ha ellenfelünk 3-4-5-8-ra is húz, nem lenne tragédia, ha a licitkörben passz, passz történne. Legjobb esetben minimális favoritként tennénk be ezt a tétet. Legrosszabb esetben pedig két licitet veszítünk vagy jelentős hátrányban, vagy vesztes lapra várva, miközben ellenfelünk már eleve simább húzólappal indult. Ha két lapot cseréltünk egy prémium kézhez egy emelt, sokszereplős partiban, még akkor is tartanunk kell a tétet, ha nem javultunk, mert a kassza már jelentős nagyságú. Viszont csak ritkán tartsunk egy nyitást és egy emelést, ha nem javul a kétlapos cserénk, mivel valószínűleg vagy két egylapos cserével, egy egylapos cserével és egy kész kézzel vagy két kész kézzel találjuk magunkat szemben. Ha úgy döntünk, hogy megadunk egy dupla licitet, nem fogjuk biztosan tudni, hogy további tétekbe kerül-e majd a következő csere. Ha az első licitálónak kész keze van, valószínűleg vissza fog emelni, amivel borzasztó helyzetbe sodor bennünket - kettőt cserélünk egy kész kézzel szemben, amikor már csak két csere van hátra. Amikor javulunk

Amikor az első csere után javulunk, ideje agresszívvá válni. Akár egylapos

cserére, akár egy sebezhető kész kézre javultunk, sok-szereplős partiban szűkíteni akarjuk a terepet, amennyire csak lehet. Az, hogy párbajban agresszívak legyünk, nem annyira fontos. Nézzünk egy példát. Első pozícióban 2-4-7-tel emelünk. Az osztó pozícióban ülő játékos megadja, a nagy vak pedig ránk emel. A nagy vak egyet cserél, míg mi és az osztó pozícióban ülő játékos kettőt. Most elkapunk egy ötöst és egy királyt. A nagy vak licitál, és innentől tőlünk függ: megadjuk vagy emelünk? A helyes válasz az emelés lenne. Míg igaz, hogy lehet hogy kész kézzel állunk szemben, még mindig van két lehetőségünk ahhoz, hogy kiegészüljön ellenfelünk kezétől függően egy hetes vagy esetleg egy nyolcas magasunk. A legfontosabb az osztó pozícióban ülő kiütése. Ha csak tartjuk a tétet, elég jó kasszaesélyt kaphat ahhoz, hogy két lapot cseréljen. Nem ezt akarjuk. Mi a legutolsó pozíciót szeretnénk megszerezni az osztó kiűzésével, és onnantól párbajban folytatni. Ha a nagy vak nem javult, még jobb esélyünk lesz egyetlen ellenfél ellen. Mi történik abban az esteben, ha végig párbaj helyzetben vagyunk? Ugyanez a forgatókönyv, azzal a különbséggel, hogy most nincs harmadik játékos. Ebben az esetben egy emelés sem borzasztóan rossz játék, de a megadás jobb. Mivel nem kell egy játékos kiűzésével sem foglalkoznunk, egyszerűen tartsuk a tétet és cseréljünk olcsón. Az emelés egyetlen fontos hátulütője annak a kockázata, hogy ellenfelünknek már kiegészülhetett a keze. Ebben az esetben három tétbe kerülne nekünk egy helyett az, hogy lejavuljuk őt. Mint korábban már említettem, lehet, hogy feladunk valamennyi értéket, mivel nálunk van a jobb húzó, de ez nem lenne annyi, mint amennyivel többet fizetünk, ha kész kézzel állunk szemben. Tartsuk meg a nyolcast vagy cseréljünk a kerékhez? Ez valószínűleg az egyik legnehezebb döntés, amelyet egy tripla cserélős partiban meg kell hoznunk. Amikor olyan kézhez cserélünk, mint 2-3-7, tartsuk meg a nyolcast az első csere után, és durván cseréljünk, vagy dobjuk el és cseréljünk a kerékhez? Hogy ez ilyen nehéz döntés, annak az az oka, hogy több tényezőtől is függ, köztük ellenfeleink számától, attól, hogy ellenfeleinknek hány lapra van szükségük, pozíciónktól és attól, hogy milyen lapokat dobtunk el. Ellenfeleink száma. Minél többjátékos van a partiban, annál inkább a nyolcas

eldobására és a kerékhez cserélés felé kell hajlanunk. A nyolcas megtartásával az a probléma ha sok ellenfél cserél, hogy gyakran legyőzi egy 8-6, egy 8-5 vagy egy hetes magas. Ha csak egy ellenféllel állunk szemben, akkor dönthetünk úgy, hogy megtartjuk a nyolcast, de más tényezőket is figyelembe kell vennünk, például azt, hogy ellenfelünk hány lapot cserél és a pozíciónkat. Hány lapot cserél ellenfelünk? Ha ellenfeleink három vagy annál több lapot cserélnek, tartsuk meg a nyolcast! Sok segítségre lesz szükségük, és ha itt kiegészül egy 8-7 magasunk, az általában elég jó a nyeréshez. Ha a paklihoz fordulunk és megint kettőt cserélünk, jobb esélyt adunk nekik arra, hogy visszatérjenek a játékba. Cseréljünk a 7-8-hoz, és büntessük meg őket laza játékukért! Pozíció. A pozíció különösen fontos. Amikor rossz pozícióban vagyunk, nincs biztosítva számunkra az a luxus, hogy tudjuk, ellenfeleink hány lapot cserélnek. Ezenkívül ha durva cserével vagyunk rossz pozícióban, lehet, hogy kiblöffölnek bennünket egy későbbi utcán. Az általános szabály az, hogy amikor rossz pozícióban vagyunk, a tutihoz akarjunk cserélni, vagy olyan közel hozzá, amilyen közel csak lehet. Noha a 8-7-3-2 jó húzó lehet, a tuti húzótól messze van. A legjobb esetben is pusztán a tizedik számút, egészíthetjük ki, a 2-3-4-7-8at. Ezzel szemben amikor pozícióban vagyunk, nagyobb ellenőrzést gyakorolhatunk ellenfeleink fölött. Ebből következően aszerint játszhatunk, hogy mi van náluk, nem pedig aszerint, hogy mi van nálunk. Ha egyet cserélünk a 8-7-hez és ellenfeleink az első csere után még mindig kettőt cserélnek, gyakran megnyerjük a partit, függetlenül attól, hogy javultunk-e vagy sem. Ebben rejlik a pozíció értéke. Cserélt lapok. A fejezet vége felé részletesebben is érintjük ezt a témát. De egyelőre maradjunk annyiban, hogy általában minél több kerék lap van párban a kezünkben, annál erősebb a kezünk. Miközben a 2-3-4-K-Q és a 2-3-4-3-4 egyforma húzónak tűnik (2-3-4), az utóbbi sokkal erősebb kéz. Miért? Mert az az extra hármas és négyes lehet az a lap, amelyet ellenfelünk szeretne, de többé nem tudja elcsípni! Ráadásul ezzel sokkal kisebb a valószínűsége annak, hogy párunk alakul ki. Ezenkívül pedig ha ellenfelünknél 2-5-7 van, dobásunkkal sokkal kisebb lesz a valószínűsége, hogy kiegészül a húzója most,

hogy két lapja is halott. Szóval hogyan függ ez össze a nyolcas megtartásával? Egyszerűen. Minél több páros lapunk van, annál inkább hajlanunk kell a nyolcas megtartására. Nyolcas magas kiegészülése az első cserével Amikor elkezdjük játszani a tripla cserélős alacsony játékot, amint kiegészül a nyolcas magasunk, általában már nem cserélünk tovább. De ahogy egyre pontosabban meg tudjuk tippelni ellenfeleink lapjait, képesek leszünk megbontani a nyolcas magasunkat és hetes magashoz cserélni a megfelelő körülmények között. Egy 8-7 megbontható, de ha 8-6 vagy annál jobb egészül ki, jobban tesszük, ha nem nyúlunk a kész kezünkhöz. Ha pozícióban vagyunk, az szintén számít döntésünkkor, hogy megbontsuk-e a nyolcas magasat vagy sem. Hogyhogy? Ha 2-3-6-7-8 van a kezünkben és egyik ellenfelünk előttünk az első csere után már megáll, fel kell tennünk magunknak a kérdést: „mit győzhetünk le?" Abbahagyná itt ellenfelem a cserét egy kilences magassal? Vagy esetleg az enyémnél gyengébb 8-7 van nála? Ebben az esetben, ha egy ellenfél már megállt, általában megbontjuk a nyolcas magasat, mivel nagyon sima húzólapunk van a hetes magashoz (2-3-6-7). Ha még senki sem végzett a cserével, akkor nekünk kell megállnunk további fejleményeket várva. Játék a második csere után Mikor passzoljunk?

A második csere után mindig passzoljunk azon ellenfelünk előtt, aki egy lappal előttünk jár. Például ha mi kettőt cserélünk, ellenfelünk pedig egyet, akkor passzoljunk, anélkül, hogy megnéznénk a lapjainkat. Vagy ha mi egyet cserélünk, ellenfelünk pedig megáll, megint passzoljunk, anélkül, hogy megnéznénk a lapjainkat. Ezekben a helyzetekben nem kockáztatjuk, hogy ingyen lapot adunk, mert ellenfelünk biztosan licitálni fog. Ha ellenfelünk nyit annak ellenére, hogy ez normális esetben automatikus lenne, akkor gyakran mi kapjuk az ingyen lapot. Ha az első csere után sem nekünk, sem ellenfelünknek nem lesz kész keze,

legjobb, ha passzolunk, különösen, ha rossz pozícióban vagyunk, de az esetek többségében akkor is, ha pozícióban vagyunk. Még akkor is, ha úgy érezzük, hogy nálunk van a legjobb húzó az utolsó csere előtt, ez általában csak csekély előny, tehát talán a legjobb a lehetséges passz-emelést elkerülni. Mikor licitáljunk?

Mindig licitáljunk, ha egy kártyával előrébb vagyunk ellenfelünknél pozíciónktól függetlenül. Ha egy lapot cseréltünk, míg ellenfelünk két lapot cserélt, licitáljunk, akár javultunk, akár nem. Ha kész kezünk van és ellenfeleink cserélnek, ismét automatikusan licitáljunk. Egyszerűen nem adhatunk egyetlen ingyen lapot sem az utolsó csere előtt. Bármilyen kis esélye is van annak, hogy itt megnyerjük a partit, használjuk ki! Ha ellenfelünk a kétlapos cserével nem javul, valószínűleg dobni fog, még akkor is, ha még mi is cserélünk. Ha az utolsó csere előtt mi is és ellenfelünk is egyet cserélt, bármilyen kézzel licitáljunk, amivel megállunk. Ha 9-7-6-4-2 kezünk lesz, licitáljunk és hagyjuk abba a cserét, ha senki nem emel ránk. Az utolsó csere előtt a kilences magas a favorit bármilyen húzóval szemben. A kiszámíthatóság elkerülése érdekében, ha pozícióban vagyunk, javulással vagy anélkül is licitiálhatunk prémium húzóinkkal. Például 2-3-4-7-7 van nálunk és már eldobtunk egy hármast és egy négyest. Egyetlen ellenfelünk passzol. Ebben a helyzetben kezünk elég erős favorit ellenfelünk húzójával szemben ahhoz, hogy megérje értékért licitálni. De ha ugyanezzel a kézzel rossz pozícióban vagyunk, még akkor is passzoljunk, ha nálunk van az erősebb húzó. Ellenfelünk nem fog itt dobni; vagy emel vagy tartja a tétet. Ha emel, akkor itt elveszítettünk egy további tétet és talán esélytelenebbek is vagyunk a parti megnyerésére. Nagyon fontos, hogy ezt a koncepciót megértsük. Amikor rossz pozícióban vagyunk, gondolnunk kell a veszteségünk minimálisra csökkentésére azzal, hogy elkerüljük a határeset értékért való licitálásokat. Akkor van ezeknek értékük, ha ellenfelünk előnytelen cserét kap, de amikor kiegészül a keze, túlságosan sokba kerül, amikor ránk emel. Pozícióban más okból kell licitálnunk néhány prémium egylapos cserével. Ha ellenfelünk éles szemű, tudni fogja, hogy nincs kész kezünk, amikor az utolsó csere előtt passzolunk mögötte. Ha 2-3-4-8-10 van nála, lehet, hogy úgy dönt,

hogy nem cserél tovább, tudván, hogy a kezünk nem teljes. Persze ha licitáltunk volna a húzónkkal, nagyon nehezen tudna megállni egy tízessel a kezében. Ha nincs kész kezünk, azt szeretnénk, ha ellenfelünk megbontaná a tízest. A tízes előnyben vagy holtversenyben van a 2-3-4-7-7 kombinációval. Ha el tudjuk érni egy licittel, hogy megbontsa a tízest, a mi 2-3-4-7 kombinációnk lesz a favorit az ő 2-3-4-8 húzójával szemben. Mikor tartsuk a tétet?

Amikor egy lapot cserélünk a kerékhez vagy bármely hetes magashoz, mindig adjunk meg egy tétet az utolsó csere előtt. Sőt, néha még emelhetünk is ilyen húzóval, de ezzel majd egy kicsit később foglalkozunk. Most nézzük azt a helyzetet, amikor egyszerűen csak megadjuk a tétet. Ha a második cserénél mi is és ellenfelünk is egy lapot cseréltünk és mi nem javulunk, de ő licitál, akkor általában csak tartsuk a tétet. Ellenfelünk licitje elárulja, hogy kész keze van, tehát hacsak nincs okunk azt hinni, hogy dobni fog vagy megbontja a kezét egy emelés következményeként, csak tartsuk a tétet és próbáljuk meg lejavulni. Ezen kívül ha kétlapos cserével egylapos cserére javulunk és ellenfelünk egy lapot cserél az első cserekor, csak tartsuk a tétet. Ha nagyon nagy szerencsével kész kezünk lesz, akkor megfontolhatjuk az emelést. Van még egy érdekes helyzet, amikor a tét megadása jobb lehet az emelésnél. Tegyük fel, hogy ellenfelünk egyet cserél, mi pedig - noha még mindig kettőt cserélünk - jobb pozícióban vagyunk. A kezünk ekkor 2-4-6-7-8. Emeljünk, vagy csak tartsuk a tétet? Gondoljuk meg, mi történne, ha csak tartanánk a tétet. Ha megadunk, ellenfelünk azt fogja feltételezni, hogy még mindig cserélünk legalább egyet, ha nem kettőt. Ha 10-7-4-3-2-re egészül ki a keze, valószínűleg megáll. Végül is egy kész tízes magas bármely cserével szemben favorit. Most ha csak simán tartjuk a tétet, azzal biztosítjuk magunknak a parti megnyerését. Mivel már nincs hátra több csere, azt védjük, ami középen van. Bizonyos értelemben becsapjuk ellenfelünket azzal, hogy mivel nem emeltünk, azt hiszi, hogy nála van a legerősebb kéz.

Tehát mi történik, ha emelünk? Nos, minden bizonnyal akkor is előnyben vagyunk, mivel kész nyolcas magasunk favorit ellenfelünk kerék húzójával szemben. A probléma az, hogy egyáltalán nem akarjuk, hogy ellenfelünk a tuti kézhez cseréljen! Ha emelésünkkel arra kényszerítjük ellenfelünket, hogy megbontsa tízes magasát, akkor ötösre, hatosra sőt akár nyolcasra is cserélhet, amivel biztosan megver minket. Miért kockáztatnánk a teljes kasszát azért, hogy nyerjünk egy extra tétet a törnön? Lehet, hogy amúgy is meg tudjuk nyerni azt a tétet a riveren, miközben a kassza biztosan a mienk. Ez a trükk értékes fegyver, amelyet hozzá kell adnunk arzenálunkhoz, ha azt akarjuk, hogy nyerő tripla cserélős játékosok legyünk. Végül - de ezt nem is kell mondanom - egyszerűen csak adjuk meg a tétet, amikor egy lappal le vagyunk maradva. Ha kétlapos cseréről egylapos cserére javultunk, de ellenfelünk már csak egy lapot cserélt, egyszerűen csak tartsuk a tétet! Ha olyan ellenféllel állunk szemben, akinek már kész keze van, mi pedig egy lapot cserélünk, általában csak tartsuk a tétet, hacsak nincs okunk azt hinni, hogy ellenfelünk keze gyenge - ebben az esetben választhatjuk az emelést. A következő részben még foglalkozunk ezzel a kérdéssel. Mikor emeljünk?

Emelésre a legnyilvánvalóbb ok az, amikor úgy gondoljuk, hogy nálunk van a legerősebb kéz. Az esetek többségében hetessel, 8-5-tel vagy akár 8-6-tal is emeljünk, mivel valószínűleg mienk a legerősebb kéz. Sokszereplős partiban még fontosabb ilyen kész kézzel emelni azért, hogy nyomást gyakoroljunk azokra az ellenfelekre, akik megpróbálnak bennünket lejavulni. Ők biztosan megadnak egy tétet, ha kerékhez vagy jó nyolcas magashoz cserélnek, de két téttel már valószínűleg dobásra tudjuk őket kényszeríteni - attól függően persze, hogy milyen játékosokkal állunk szemben. Még párbajban is emeljünk hetes magassal vagy 8-5-tel, és utána licitáljunk a riveren is. Az egyestől ötösig tartó kezeket nehéz lejavulni. Ellenfelünknek nem lehet túl sok javulási lehetősége, ha még mindig cserél. Még ha ellenfelünk 2-34-7-höz cserél is a mi 2-3-4-5-8 kombinációnkkal szemben, csak egy hatossal, vagy a maradék három ötös egyikével viheti a partit - ami összesen hét javulási lehetőség. Ha ellenfelünknél kész nyolcas magas van, jó esély van rá, hogy nem fogja megbontani, azt gondolván, hogy mi csak megpróbáljuk megtámadni a kasszát.

A kassza megtámadása

Mit értek a kassza megtámadása alatt? Néha, amikor remek húzónk van, jobban tesszük, ha egy extra téttel inkább rákényszerítjük ellenfelünket, hogy bontsa meg kész kezét, minthogy egyszerűen csak tartjuk a tétet abban a reményben, hogy lejavulhatjuk őt. Tegyük fel például, hogy osztó pozícióban vagyunk 2-2-37-7-tel. Ellenfelünk emel az első csere előtt, és mi visszaemelünk. Most ellenfelünk egyet cserél, mi pedig természetesen kettőt. A két új lapunkkal - egy négyessel és egy másik kettessel - 2-3-4-7 kerék húzónk lesz. Utána ellenfelünk nyit. Pozíciónk, erős húzónk és értékes eldobott lapjaink miatt az emelés mellett döntünk. Ellenfelünk megadja, és nem cserél többet. Itt azonnal feltételezhetjük, hogy ellenfelünknek nincs túl erős lapja. Ha az lenne, akkor valószínűleg újra ránk emelt volna. Ezenkívül mivel már láttunk három kettest és két hetest, sokkal valószínűbb, hogy ellenfelünknél vagy 3-4-56-8 vagy akár 3-4-5-8-9 van. A második cserekor ellenfelünknek kész keze van, mi pedig egy lapot cserélünk a kerékhez. Ez alkalommal újabb hetest kapunk el! Hacsak nincs ellenfelünk kezében a negyedik és az ötödik kettes és hetes, nincs nála kész hetes magas. Ellenfelünk licitál. Mit tegyünk? Minden attól függ, mit gondolunk, mi lehet ellenfelünknél. Meglehetősen pontos elképzelésünk van keze erősségéről, ami a leg nagyobb valószínűséggel nyolcas vagy kilences magas. Eldobná ellenfelünk a lapjait? Eldobná a kilencesét és cserélne? Ha úgy gondoljuk, hogy reális esély van arra, hogy bármelyik kérdésre igen a válasz, akkor nyugodtan emeljünk! Egy további tét befektetésével vagy azonnal megnyerjük a partit, vagy esélytelenből figyelemre méltó favorittá válhatunk. Ha nem sikerül, akkor kis költséggel játékunk megtévesztőbbé válik, amit később kiaknázhatunk. Végül is van még egy csere, és azalatt kiegészülhet a kezünk. Ahhoz, hogy ez a játék működjön, ismernünk kell ellenfelünket. Ha tudjuk, hogy elég makacs ahhoz, hogy ne bontsa meg a kezét és ne dobjon, akkor spóroljuk meg a pénzünket! Persze, ha gondolkodó játékos, azt fogja magától kérdezni: „mit tudok legyőzni?" Mivel az első csere előtt és után is annyira agresszívan játszottuk a kezünkkel, egy gondolkodó játékos tudni fogja, hogy erős húzónk van. Ha lenézve 3-4-6-8-9-et lát, mit dobhatna el és mihez cserélhetne?

Egyszerűen remélnie kell és imádkoznia, hogy csak megtámadtuk a kasszát és az utolsó cserénél nem javulunk. Mindezeket alapul véve egy gondolkodó játékos dönthet úgy, hogy nem éri meg végigmenni a partiban, és eldobhatja lapjai. De ne feledjük, hogy ezt a játékot nem érdemes megpróbálni egy tartóállvánnyal szemben. Egy rossz játékos elleni blöffel bolondot csinálhatunk magunkból. Passz-emelés

Előfordul olyan helyzet, hogy a második csere után sikerül passz-emelnünk. Ez gyakran akkor következik be, amikor egy lappal le vagyunk maradva a csere előtt, vagy mert kettőt cserélünk, miközben ellenfelünk csak egyet vagy mert egyet cserélünk, miközben ellenfelünk megáll. Minden alkalommal, amikor kezünk kiegészül ebben a helyzetben, tudnunk kell passz-emelni. Végül is, ha ellenfelünk helyesen játszik, licitálni fog, hogy ne adjon ingyen lapot. Passzunknak és ellenfelünk licitálásának itt automatikusan kell történnie. Passzolhatunk akár anélkül is, hogy megnéznénk lapjainkat, és valószínűleg ellenfelünk is licitálhatna anélkül, hogy megnézi lapjait, de abban az esetben nem javaslom ezt, ha újoncok is ülnek a játékban. Míg számunkra és más tapasztalt játékosok számára nyilvánvaló, hogy ezek a licitek automatikusak, egy újonc nem biztos, hogy rájön. Tehát ha újoncok is ülnek az asztalnál, legalább tegyünk úgy, mintha megnéztük volna a lapjainkat. Ha történetesen kiegészül egy jó nyolcas vagy hetes magasunk, a passz-emelés valószínűleg jó ötlet. Lehet, hogy eleve vesztettünk ezekkel a lapokkal, de nagyon jó esély van rá, hogy ellenfelünk még cserél. Durva nyolcas vagy kilences magassal játszani sokkal nehezebb, és bármelyikkel kockázatos passzemelni. Ha rossz pozícióban vagyunk, sok licitet veszíthetünk durva lappal. És mint mára már megtanultuk, meg kell próbálnunk elkerülni, hogy durva kézzel a maximumot veszítsük, különösen ha rossz pozícióban vagyunk. Tehát ezekkel a kezekkel általában inkább a passzolás és megadás majd megállás; vagy passzolás és megadás majd cserélés között kell döntenünk. Ahhoz, hogy itt jó döntést hozzunk, oda kell figyelnünk ellenfeleink árulkodó jeleire, mivel azok különösen fontosak ebben a helyzetben. Figyeljük ellenfelünket közelről! Kevergeti a lapjait azt keresgélve, amelyiket eldobni készül? Vagy ahogy a kezét tartja arra utal, hogy megáll? Ez nem egyszerű, de a legjobb játékosok pontosan meg tudják ítélni ezeket a helyzeteket.

Ha semmiféle árulkodó jelet nem csípünk el, azt javaslom, hogy álljunk meg kilences magassal vagy jobbal és reménykedjünk, hogy ellenfelünk cserél. Ha ellenfelünk megáll, akkor nagy bajban vagyunk. Ha licitál a riveren, akkor inkább dobjunk - hacsak nincs okunk azt hinni, hogy blöfföl. Most ne értsenek félre - ebben a helyzetben bármelyik nyolcas vagy kilences magassal passz-emelhetünk. Ez egyáltalán nem rossz játék. Tény, hogy ha ezt tesszük, akkor biztosan pontosabb fogalmunk lesz arról, hogy tartsuk-e a tétet a riveren vagy sem. Például ha durva kilencessel passz-emelünk és az utánunk jövő játékos megadja a tétet és szintén megáll, akkor a kilences magasunk nem elég. Egyszerű és világos. Nyugodtan dobhatunk a riveren. Ha cserél, az remek! Most már csak abban reménykedjünk, hogy keze nem egészül ki. Amikor durva nyolcas vagy kilences magas van nálunk, a passz-emelés és a passz-megadás is járható út, és alkalmazzuk mind a kettőt időnként. Mindkét játékban van érték. Passz-megadással minimálisra szoríthatjuk veszteségeinket, míg passz-emeléssel akár egy jobb kombinációt is kicsavarhatunk ellenfelünk kezéből. Például ha passz-emeltünk és már nem cserélünk többet 2-3-4-8-9-cel, ellenfelünk dönthet úgy, hogy megbontja 2-3-6-7-9-ét, amely megverne minket. Ez fantasztikus lenne a végső kimeneteltől függetlenül. Mint azt bizonyára már észrevették, a második csere után sokkal több játéklehetőség adódik, mint bármelyik másik utcán. A hold'embeli tömhöz hasonlóan a második csere utáni játék választja el a nagyszerű játékosokat a többiektől. Hogy milyen erős tripla cserélős alacsony játékossá válunk, az nagyban függ attól, mennyire jól sajátítjuk el a második csere utáni játék művészetét. Mikor dobjunk?

Több olyan helyzet is van, amikor dobnunk kell, még akkor is, ha még egy csere hátra van. Ha még mindig két lapot kell cserélnünk, amikor már csak egy csere van hátra, általában dobjunk, ha valaki licitál, különösen akkor, ha rossz pozícióban vagyunk. Az egyetlen alkalom, amikor két lap cseréjét meg kell fontolnunk az utolsó cserekor, ha pozícióban vagyunk, úgy gondoljuk, hogy ellenfelünk még mindig cserélni fog, a kasszában sok pénz van, és értékes lapokat dobtunk el. Máskülönben túlságosan nehéz két lap cseréjével kiegészíteni a kezünket, amikor már csak egy csere van hátra. Még a 2-3-4 is esélytelen a K-Q-J-10-8 kombinációval szemben! Hihetetlen, de igaz.

Íme egy másik helyzet, amikor meg kell fontolnunk a dobást: tegyük fel hogy kész kézzel állunk szemben és durva nyolcashoz cserélünk. Ha ellenfelünk megáll az első csere után és nálunk például 2-6-7-8 van, akkor két dolognak kell történnie ahhoz, hogy megnyerjük a partit: (1) Ki kell egészülnie kezünknek (2) Esélyünk kell, hogy legyen a nyerésre, amennyiben kiegészül kezünk. Mivel ellenfelünk az első csere után megállt, jó esély van rá, hogy legalább nyolcas magasa van, tehát ahhoz túl gyakran fogunk vesztes laphoz cserélni, hogy helyes legyen itt a tét megadása. Akkor is fontolóra kell vennünk a dobást, amikor durva nyolcas vagy kilences magasunk egészül ki, és ránk emelnek a második csere után. Az egyetlen helyzet, amikor kezünk játszható, ha ellenfelünk blöffből emelt és még ezután is cserél. Például kiegészül 2-3-7-8-9-ünk, és nyitunk egyetlen ellenfelünkkel szemben, aki ránk emel. Megállhatunk és reménykedhetünk abban, hogy csak blöfföl; cserélhetünk egy lapot és reménykedhetünk, hogy a 8-7 elég jó lesz a győzelemhez; vagy választhatjuk a biztonságos utat és egyszerűen bedobhatjuk lapjainkat. Hogy melyik megoldás a legjobb, az attól függ, mit gondolunk, mi lehet ellenfelünknél. Végül pedig, dobjunk, amikor két tétet kellene megadnunk az utolsó csere előtt, még akkor is, ha a tuti laphoz cserélnénk. Néhány játékost ez a tanács sokként érhet, tehát nézzük meg, mi ennek a magyarázata. Már csak egy csere maradt hátra, és 2-4-5-7-tel ülünk osztó pozícióban. Előttünk licitáltak és emeltek. Dobjunk! Tudjuk, hogy egy hatossal negyedik számúnk lehet - ami erős kéz, de nem biztos, hogy elég jó az előttünk zajló akció fényében. Ez azt jelenti, hogy egy hármasra lenne szükségünk, hogy kiegészüljön a tuti lapunk. Figyelembe véve, hogy két olyan játékossal állunk szemben, akiknek nyilvánvalóan fejenként öt alacsony lapjuk van, mi az esélye annak, hogy még mindig játékban van a négy hármas? Nem túl sok. Ráadásul mindig van rá esély, hogy az első licitáló még egyszer visszaérnél. Hirtelen a nagyágyú kerék húzónk már nem is néz ki olyan jól, igaz? Mikor álljunk meg?

Azt tudjuk, hogy egy kész bubi magas kis favorit bármelyik húzóval szemben.

Még a J-10-9-8-6 is 55 százalékos esélyes a 2-3-4-7 húzó ellen az utolsó csere előtt. Következtethetünk ebből arra, hogy mindig meg kell állnunk, ha az utolsó csere előtt bubi magas vagy annál jobb van a kezünkben? Nem feltétlenül. Párbaj. Ha pozícióban párbajozunk és tudjuk, hogy ellenfelünk cserél, akkor igen, vegyük fontolóra, hogy megállunk akár még 2-3-4-7-J kombinációval is. De ha rossz pozícióban vagyunk és nem adatik meg számunkra az a luxus, hogy tudjuk, ellenfelünk cserél-e vagy megáll, az drámaian megváltoztathatja a helyzetet. Ebben az esetben mindig cseréljünk! Még azután is, ha ellenfelünk egy lapot cserélt, valószínűleg nekünk is érdemes cserélnünk, ha úgy gondoljuk, hogy erősebb húzónk van. Ennek az a magyarázata, hogy szinte ugyanakkora előnyünk van, ha mindketten egy lapot cserélünk, mintha megállnánk - feltételezve, hogy licitálás nélküli terítés következik. Ráadásul további előnyre tehetünk szert az utolsó licitkörben, minthogy erős húzólapunk van és utolsóként cselekszünk. A több pénz megnyerésének lehetősége túlszárnyalja enyhén megcsappant reményeinket arra, hogy mi fejezzük be a játékot erősebb kézzel. Tehát általában helyes, ha cserélünk egy lapot. Ha így teszünk, megakadályozzuk azt is, hogy egy felbátorodott ellenfelünk kiblöfföljön minket. Ismét fontos megjegyeznem, hogy ha csak a terítést vesszük figyelembe, vagyis ha nem lenne több licitálás, akkor a bubi magas előnyben lenne bármely húzóval szemben, és helyes lépés megállni ezzel a lappal. Mint láthatják, ez teszi a pozíciót olyan fontossá tripla cserélősben. Ha terítéskor pozícióban vagyunk, biztosan tudjuk, hogy a helyes játék a megállás olyan ellenféllel szemben, aki egyet cserélt, remélve, hogy keze nem egészül ki. Sokszereplős partik Mi történik, ha egy harmadik játékost is hozzáadunk a történethez? Hogyan változik meg a helyzet? Nézzünk egy szélsőséges példát: MI (20%)

„A” JÁTÉKOS (40%)

„B” JÁTÉKOS (40%)

Ebben az esetben mind az „A", mind a „B" játékos az esetek 40 százalékában nyeri meg a partit, ami azt jelenti, hogy a mi kész bubi magasunk csak 20 százalékban nyer. Ez nem jó. Úgyhogy nézzünk most egy ennél tipikusabb példát: MI (33%)

„A” JÁTÉKOS (37%)

„B” JÁTÉKOS (30%)

Noha ez már nem olyan rossz - a bubi meg fogja nyerni a partik tisztességes hányadát - nézzük, mi történik, ha cserélünk:

MI (38%)

„A" JÁTÉKOS (35%)

„B” JÁTÉKOS (27%)

Mint láthatják, cserével sokkal jobban járunk. Tehát melyik az a kéz, amely esélyesebb, mint másik két olyan kéz, amelyhez cserélnek? A válasz a kilences: MI (42%)

„A” JÁTÉKOS (29%)

„B" JÁTÉKOS (29%)

Az előző példákhoz hasonlóan a pozíció itt is mindennél fontosabb. Ha tudjuk, hogy mindkét ellenfelünk cserél, az megkönnyíti döntésünket, hogy megállunk. De ha rossz pozícióban vagyunk és nem vagyunk benne biztosak, hogy ellenfeleink fognak-e cserélni vagy sem, az nagyon megnehezíti a dolgokat. Ezért fontos licitálni, ha rossz pozícióban vagyunk és kiegészül a kezünk. Így ha senki nem emel ránk, akkor jó esély van rá, hogy kilencesünk lesz a legerősebb kéz, és nyugodtan megállhatunk. Ugyanezt az információt lehet, hogy passzolással is megszerezhetjük, de akkor ingyen lehetőséget adunk ellenfeleinknek, hogy megverjenek. Mikor bontsuk meg kezünket?

Ez az a pont, amikor a játék egy kissé bonyolultabbá válik, mert a helyes döntés nagymértékben függ attól, mit gondolunk, mi lehet ellenfeleinknél. Ahogy egyre több tapasztalatot szerzünk a játékban, ez is egyre könnyebbé válik majd. Ha kezdő játékosok vagyunk, azt tanácsolom, ne gondolkodjunk túl bonyolultan. Alapvetően bármikor megállhatunk, amikor nyolcas magas vagy annál jobb kezünk alakul ki. Ahogy egyre pontosabban meg tudjuk tippelni ellenfeleink lapjait, olyan is előfordul majd, hogy megbontjuk nyolcas magasunkat és a kerékre megyünk. De ne feledjük, hogy 8-6-ot és 8-5-öt soha nem szabad megbontani! Ha ezen kezek valamelyike van nálunk, és aránylag biztosak vagyunk benne, hogy nem elég jó, akkor jobban járunk, ha eldobjuk, mintha megbontjuk. Csak egy hetes segíthet rajtunk, és ha úgy gondoljuk, hogy a nyolcas nem jó, akkor már csak három további hetest kaphatunk el. Ha 8-6-tal vagy 8-5-tel veszítünk, valószínűleg nem sokat tehettünk annak megakadályozása érdekében. Előfordulhatnak ebben a játékban kemény vereségek; meg kell őriznünk a hidegvérünket. A 8-7 az egy másik történet. 8-6-tal vagy 8-5-tel a legtöbb olyan kezet, amely már legyőzött bennünket, nagyon nehéz lejavulni. De egy 8-7 megbontása megfelelő esélyt ad több olyan kéz lejavulására is - például bármilyen durva hetes magas, 8-5, 8-6 vagy egy jobb 8-7 -, amelyek már legyőztek bennünket.

Tegyük fel például, hogy 8-7-6-3-2 van nálunk az utolsó csere előtt, és a licitálás alapján úgy gondoljuk, hogy ellenfelünknél jobb lap van. Hacsak ellenfelünk nem blöfföl, ha az utolsó csere előtt ránk emel, valószínűleg tényleg erősebb keze van. Ha 2-3-6-7-hez cserélünk, akkor nyolc javulási lehetőségünk van, amellyel bármelyik nyolcast (4-est vagy 5-öst) legyőzhetjük. Mint korábban már említettem, ezt a döntést nehéz meghozni, és nagyon biztosnak kell lennünk a dolgunkban ahhoz, hogy így döntsünk. Egy nyolcas megbontása, amikor az már a legerősebb kéz, statisztikai rémálom! Ha ellenfelünk kilencessel nyitott előttünk vagy blöffölt és még mindig cserél, milyen jó lenne azt a nyolcast visszakapni! Ezért azt javaslom, hogy kezdő játékosok játsszanak egyszerűen, és könyveljék el veszteségüket, ha nyolcas magassal kikapnak. Összefoglalás

Megtanultuk, hogy a második csere után mindig passzoljunk, amikor egy lappal le vagyunk maradva, vagy amikor rossz pozícióban ugyanannyi lapot cseréltünk, mint ellenfelünk, és nem javultunk. Azt is megtanultuk, hogy amikor egy lappal előrébb járunk, mindig licitáljunk - például amikor egy lapot cserélünk, ellenfelünk pedig kettőt. Akkor is licitáljunk - pozíciónktól függetlenül -, amikor egyenlő számú lapot cseréltünk és javult a kezünk. Tartsuk a tétet, amikor azt gondoljuk, hogy nyerő kézhez cserélünk. Néha akkor is meg kell fontolnunk a tét puszta megadását, amikor pozícióban vagyunk és azt tervezzük, hogy megállunk, abban a reményben, hogy ellenfelünket becsaphatjuk, és gyengébb kézzel is megáll. Emeljünk, amikor erős kezünk van, és több pénzt szeretnénk tetetni a kasszába! Akkor is emeljünk, ha a többieket ki akarjuk űzni a partiból, amikor sérülékeny lappal nem akarunk már többet cserélni. Tökéletes helyzetekben időnként emeljünk néhány erős egylapos cserével, remélve, hogy ellenfelünk vagy dob ennek hatására, vagy megbontja a már kész kezét. Dobjunk, amikor még mindig kettőt cserélnénk, és akkor is, ha úgy gondoljuk, esetleg vesztes laphoz cserélnénk. Akkor is fontoljuk meg bizonyos durvább kész kezek eldobását, ha ránk emeltek. Ha pozícióban párbajozunk, egy tízessel vagy annál jobbal ne cseréljünk többet,

ha ellenfelünk még mindig cserél, és akár bubival se cseréljünk már többet, ha olyan a helyzet, hogy licitálás nélkül tudunk teríteni. Egy három résztvevős partiban soha ne cseréljünk tovább kilences magassal vagy jobbal, ha ellenfeleink még mindig cserélnek. Megtanultuk, hogy egy 8-6 vagy 8-5 megbontására a válasz az, hogy nem-nem. De ha 8-7 van nálunk és aránylag biztosak vagyunk abban, hogy ellenfelünk legyőzött bennünket, fontoljuk meg kezünk megbontását. Persze, ha újoncok vagyunk, azt javaslom, bármilyen nyolcas magassal hagyjuk abba a cserélést annak elkerülése érdekében, nehogy a tapasztaltabb játékosok kijátsszanak minket. Játék a riveren

Általában azt mondhatjuk, hogy a riveren nincs helye a trükközésnek. A kasszák már olyan nagyok a riverre, hogy a blöffölés nehézzé válik. Kettestől hetesig tripla cserélősben a legtöbb sikeres blöff jóval a river előtt kezdődik. Amikor mi is és ellenfelünk is egy lapot cserél Ebben a helyzetben ritkán blöfföljünk! Mivel a kassza már elég nagy, ellenfelünk valószínűleg tartja a tétet akkor is, ha csak király magasa van. De vannak bizonyos helyzetek, amikor a blöff kifizetődő lehet. Kell hozzá: (1) Hogy megfelelő legyen a rólunk kialakult kép; és (2) A megfelelő ellenfél, aki képes dobni. Ásszal, királlyal vagy dámával blöffölni egyszerűen butaság. Gyakorlatilag minden alkalommal tartani fogják a tétet, amikor verve vagyunk, és akkor fogjuk tudni „kiblöffölni" ellenfelünket, amikor párja alakul ki, de ekkor amúgy is legyőznénk. Azt javaslom, hogy csak akkor blöfföljünk, amikor erős párunk alakul ki, és terítés esetén gyakorlatilag semmi esélyünk sincs nyerni. Terítéskor még egy kettes pár is nyerhet, ha ellenfelünk is párt kap. Azt javaslom, csak négyes vagy erősebb párral blöfföljünk, és még akkor is csak ritkán! Csak akkor fog működni, ha ellenfelünknek a mienknél alacsonyabb párja van. De még az is előfordul, hogy emberek 6-6 párral tartják a tétet a riveren!

A riveren az értékért licitálásnak jön el az ideje, nem a blöffölésnek. Olyan sok pénzzel a kasszában elég, ha nagyritkán elkapunk egy esetleges blöfföt ahhoz, hogy helyes legyen a megadás. Bubi magassal vagy jobbal mindig tartsuk a tétet, és az esetek többségében tartsuk dáma magastól kettes párig terjedő lapokkal is. Licitáljunk értékért olyan gyenge lappal is, mint bubi magas. Mint korábban már megtanultunk, a bubi magas bármilyen egylapos cserével szemben előnyben van, tehát amikor kiegészül a bubi magasunk, licitáljunk vele pozíciónktól függetlenül. Mivel ellenfelünk valószínűleg tartja a tétet ha dáma, király, ász magasa vagy akár gyenge párja lesz, van értéke a bubi magassal licitálásnak. Az egyetlen hátulütője a dolognak, ha ránk emelnek. Ebben az esetben aszerint kell tovább haladnunk, hogy milyen lapra tesszük ellenfelünket. Általában nem emelnek ránk kilences, tízes vagy bubi magassal, de nyolcas magassal valószínűleg igen, hetes magassal pedig egészen biztosan. Amikor ellenfelünknek kész keze van, mi pedig rossz pozícióban cserélünk Ha ellenfelünknek kész keze van, mi pedig rossz pozícióban cserélünk egyet 23-5-7-hez, mit tegyünk, ha négyest, hatost, nyolcast vagy akár kilencest kapunk? Ahogy a legtöbb pókerhelyzetre, erre is igaz a válasz, hogy attól függ. Valószínűleg a fenti négy kéz mindegyike legyőzi ellenfelünket, ha megállt az utolsó csere előtt, de lehet, hogy nem mindig érdemes nyitnunk. A megfelelő ellenféllel szemben a hetes vagy nyolcas magasunkkal passzemelhetünk. Attól függően, hogy ellenfelünk mennyire agresszív és hogy licitále a riveren kilences vagy tízes magassal, miután passzolunk. A biztonságosabb játék az, ha egyszerűen nyitunk, remélve, hogy egy rosszabb kéz tartja a tétet, egy jobb kéz pedig nem emel ránk. Végül is ellenfelünknél hetes magastól bubi magasig bezárólag bármi lehet. Ez egy másik olyan helyzet, amikor a blöff működhet. Mi történik akkor, ha hetes párunk alakult ki? Ellenfelünk lehet, hogy ezen a ponton eldobja bubi, tízes vagy akár kilences magasát is. Végül is tudja, hogy mi tudjuk, hogy kész keze van, mégis nyitunk előtte. Normális esetben ez azt jelenti, hogy kezünk kiegészült és szeretnénk, ha az kifizetne. Egy jó játékos lehet, hogy úgy dönt, hogy megspórolja az utolsó tétet, lehetőséget adva ezzel nekünk, hogy egy csinos méretű kasszát lopjunk el. Fontos megérteni, hogy ez a játék nem működik, ha ellenfelünknek már az első

csere után vagy az előtt kész a keze. Ha ellenfelünk már akkor megállt, az általában erős kilences, nyolcas vagy hetes magasat jelent. Blöffünk valószínűleg nem fog működni, ha ellenfelünk kezében ezek egyike van.

Amikor ellenfelünk megáll, mi pedig pozícióban cserélünk

Amikor pozícióban vagyunk, sokkal több információnk van ellenfelünk kezéről. Ha passzol a riveren, kevésbé valószínű, hogy hetes, nyolcas vagy kilences magasa van, valószínűbb, hogy tízes vagy bubi magasa, esetleg annál gyengébb keze van. Ez is csak akkor érvényes, ha ellenfelünk csak az utolsó csere előtt állt meg. Ha már korábban is kész keze volt, akkor valószínűleg nyolcas magas vagy jobb van nála, esetleg kilences magas. Ha ellenfelünk a riveren licitál, ne emeljünk, hacsak nincs elsőrangú kezünk. Egy 8-6 határeset. Agresszív ellenfelekkel szemben emelhetünk 8-6-tal, de egy konzervatív ellenfél nyitásának nagyobb hitelt kell adnunk, és csak tartsuk a tétet! Ha ellenfelünk passzol a riveren, bármilyen nyolcas magassal vagy jobbal licitáljunk értékért, és néha licitáljunk jobb kilencesekkel is. Ellenfelünk passza nem feltétlenül jelenti azt, hogy rossz keze van, különösen akkor nem, ha már korábban megállt. Lehet, hogy passz-emelni akar vagy skalpot akar gyűjteni abban a reményben, hogy elblöfföljük pénzünket. A játékosok ezen a ponton nyolcas magassal is szoktak passzolni, és egyszerűen csak tartják a tétet, ha nyitunk. Szoktak hetes magassal is passzolni dupla tétre számítva, azt feltételezve, hogy ha nem egészült ki a kezünk, akkor amúgy sem tudnánk tartani a tétet. Nyolcas magassal vagy jobbal licitáljunk értékért minden egyes alkalommal olyan ellenféllel szemben, aki a második csere után megállt, de durvább nyolcas magasainkkal passzoljunk olyan játékos ellen, aki a játék elején állt meg. Egy 25-6-7-8 kézzel nem érdemes nyitni olyan játékos ellen, aki korán megállt, viszont muszáj licitálni olyan játékos ellen, aki az utolsó csere előtt állt meg. Amikor ellenfelünk cserél, mi pedig rossz pozícióban megállunk

Ebben a helyzetben bármilyen kilences, tízes vagy bubi magassal passzoljunk. Ha az első csere előtt vagy után durva nyolcas magasunk volt, akkor is megfontolhatjuk a passzolást. Ellenfelünk valószínűleg a mi lapunknál jobbhoz cserélt, és ha keze kiegészült, az nekünk két licitbe kerülhet. De ha nem egészült ki, akkor nem nagyon számíthatunk egy kétségbe esett megadásra.

Nem rossz ötlet időnként kerékkel is passzolni, hogy dupla tétet nyerhessünk a riveren. Passzunk lehet, hogy arra ösztönzi ellenfelünket, hogy licitáljon nyolcas magassal, amikor is mi passz-emelhetünk hetes magasunkkal. De legtöbbször sokkal biztonságosabb csak nyitni, és biztosítani egy tétnyi értéket, ha megadják. Ki tudja, lehet, hogy a riveren még harmadszor is emelhetünk, ha ellenfelünk visszaérnél. Nyolcas magassal is licitáljunk, ha a második csere után megálltunk. Ellenfelünk valószínűleg gyenge kézzel is tartja a tétet, remélve, hogy csak blöffölünk, vagy lehet, hogy kilences magasa alakul ki és azt hiszi, hogy jó esélye van arra, hogy övé a legerősebb kéz. Ha úgy döntünk, hogy kész kezünkkel passzolunk a riveren, készüljünk fel a tét megadására. Itt is túl sok pénz van a kasszában, tehát ne ravaszkodjunk. Hacsak nincs tökéletes fogalmunk ellenfelünk tendenciáiról, készen kell állunk egy tét megadására. Amikor ellenfelünk cserél, mi pedig pozícióban állunk meg

Ebben a pillanatban a kassza már olyan nagy, hogy reménykednünk kell, hogy ellenfelünk keze nem egészül ki, és megszerezhetjük, ami már középen van. Ha az első csere után megálltunk 8-7-6-4-2-vel, passzoljunk, ha ellenfelünk is passzolt előttünk. Van rá esély, hogy ellenfelünk olyan húzóhoz cserélt, amely legyőz egy ilyen durva nyolcas magasat, tehát ha nyolcas magasa vagy jobb keze egészül ki, akkor vagy passzol és megad, vagy akár passz-emelhet is! Az a baj azzal, ha ilyen durva nyolcas magassal licitálunk ebben a helyzetben, hogy gyengébb kéz ritkán tartja a tétet. Ne essünk saját csapdánkba azzal, hogy itt automatikusan licitálunk. Ha a második csere után nyolcas magasunk alakult ki, akkor érvelhetünk a nyitás mellett. Ellenfelünk tarthatja a tétet kilences vagy tízes magassal, hogy leleplezzen egy esetleges blöfföt. Itt is olyan kiszámítható ellenféllel kell szemben állnunk, aki nem passz-emel a riveren és gyakran tartja a tétet. Egy tartóállvány még bubi magassal is megadhatja a nyitásunkat biztos, ami biztos alapon. Ha ellenfelünk nyit előttünk a riveren, miután mi megálltunk, jó eséllyel kiegészült a keze és legyőzött bennünket. Addigra már annyi pénz van a kasszában, hogy jobb, ha nagyon alaposan meggyőződünk róla, hogy ellenfelünk

nem blöfföl, mielőtt dobunk. Emelés a riveren

Fontos szabály, hogy soha ne veszítsünk el öt tétet a riveren. Ha öt tétet teszünk be a riveren, jobb, ha pontosan 2-3-4-5-7 van nálunk. Míg a 2-3-4-6-7 a második legerősebb kéz, ha öt tétet teszünk be a riveren ezzel a kézzel, veszíteni fogunk. Nézzünk egy példát: az első csere után 2-3-4-6-7 van nálunk, de az utolsó csere után ellenfelünk nyit. Nyilvánvalóan itt emelünk, de mit teszünk akkor, ha ellenfelünk visszaérnél? Mi lehet nála, amivel ránk emelthet? A legtöbb játékos soha nem emel vissza nyolcas magassal, tehát ellenfelünknek valószínűleg hetes magasa van. Nagy tudású játékosok még negyedik számúval (2-4-5-6-7) sem emelnek, tehát akkor marad a 2-3-4-5-7, a 2-3-4-6-7 vagy a 2-3-5-6-7. Ezek közül az egyiket meg tudjuk verni, a másikkal döntetlent érhetünk el, a harmadik pedig legyőz minket. Az a tény, hogy harmadjára is ránk emeltek, még valószínűbbé teszi, hogy kerékkel vagy második számúval állunk szemben. Ha második számúnkkal úgy döntünk, hogy negyedszerre is emelünk, valószínűleg egy további tétet nyerünk a harmadik számú ellen, de két tétet veszítünk a kerék ellen. A legjobb, amit tehetünk itt, hogy csak tartjuk a tétet. Általában csak akkor emeljünk a riveren, ha erős nyolcas magasunk vagy hetes magasunk van. Bármelyik más kéz megérhet egy nyitást vagy megadást, de ha emelünk, akkor legyen nálunk a nyerő lap! Párok értéke Míg lapjaink párosodása látszólag egyáltalán nem segít rajtunk, az a tény, hogy blokkoljuk ellenfeleink húzóit, növeli annak az esélyét, hogy megnyerjük a partit. Nézzünk egy példát! Tegyük fel, hogy egy csere van hátra: MI (46%)

ELLENFELÜNK (54%)

Vegyük észre, hogy a 2-3-4-7 itt jelentős favorit. Most tegyük fel, hogy mire idáig eljutunk, már volt egy ötös, hatos és nyolcas párunk. Hogyan befolyásolja ez az esélyeinket? MI (52%)

ELLENFELÜNK (48%)

HALOTT LAPOK 5-6-8 Meglepő. Még ha úgy tűnik is, hogy ellenfelünknél van az erősebb húzó, az a tény, hogy mi már három olyan lapot eldobtunk, amelyre neki szüksége lenne, 46 százalékról egészen 52 százalékig növeli esélyeinket a parti megnyerésére! Ennek ismeretében meg kell értenünk, hogy egy 2-2-3-3-7 kéz miért sokkal erősebb, mint egy 2-3-7-K-K. Lényegében ugyanarról a húzóról (2-3-7) van szó, de a parti megnyerésének esélyei az elsővel sokkal jobbak lesznek, mint a másodikkal. Tehát hogyan fordíthatjuk előnyünkre ezt az információt? Több lehetőségünk is van: (1) Pozícióban két lapot cserélünk az utolsó csere alkalmával egyetlen ellenféllel szemben, aki egyet cserél. A mi húzónk 2-3-4, és már eldobtunk egy kettest, két hármast és egy négyest. Ebben a pillanatban nem tudjuk biztosan, hogy ellenfelünknek már kész keze van-e, de erős dobásaink miatt

feltételezhetjük, hogy ellenfelünknek nehezebb lesz kiegészítenie kezét. Még ha 2-5-6-7 van is nála és egyet cserél, akkor is cseréljünk kettőt a kasszaesélyek miatt. Az elégetett halott lapok alapján a 2-5-6-7 csak 57 százalékos favorit a kétlapos cserénkkel szemben. (2) Gyengébb kézzel is megállhatunk. Ha több lapunk párosodott, feltételezhetjük, hogy néhány olyan lap halott, azaz már nincs játékban, amelyre ellenfelünknek szüksége lenne. Ezzel nehezebbé válik számára kezének kiegészítése. Olyan helyzetekben, amikor egyébként megbontanánk kész kilences magasunkat, vagy akár eldobnánk egy nyolcast, hogy kerékhez cseréljünk, az értékes dobások befolyásolhatják döntésünket. Lehet, hogy érdemes megtartanunk egy olyan kezet, amelyet egyébként eldobnánk, például egy kész kilences magasat vagy egy egylapos húzót a durva 8-7-hez. (3) A ködösítésködösítés olyan blöff kifejezés, amely arra utal, hogy az utolsó csere előtt abbahagyjuk a cserélést annak ellenére, hogy ócska lapunk van. Nézzünk egy szélsőséges példát: tegyük fel, hogy osztáskor 2-2-2-23 kombinációt kaptunk. Itt a dobáson kívül két lehetőségünk van. Cserélhetünk hármat 2-3-hoz vagy végigblöffölhetjük a partit. Mivel az összes kulcsfontosságú kettes nálunk van, tudjuk, hogy ellenfelünk valószínűleg nem tud hetes magasat kiegészíteni, és rákényszerül, hogy beérje nyolcas magassal. Következzen most ennek a technikának részletes bemutatása. Hogyan ködösítsünk?

A ködösítés olyasvalami, amit csak elvétve szabad alkalmaznunk. Ha túl gyakran csináljuk, elveszíti a hatékonyságát, de ha egyáltalán nem csináljuk, akkor túlságosan kiszámíthatóvá válunk. Ha újra és újra ködösítésen kapnak bennünket, akkor itt-ott kapunk néhány laza megadást, de egyúttal használhatatlanná teszi ezt a blöffölési módot számunkra. Másfelől viszont, ha sohasem ködösítünk, akkor nem fizetnek ki úgy, ahogy szeretnénk, és feladjuk néhány nagy kassza ellopásának lehetőségét. Ahhoz, hogy sikeresen kivitelezhessük, az kell, hogy megalapozzuk, hogy ellenfeleink tiszteljenek minket anélkül, hogy kiszámíthatóvá válnánk. Általános szabályként azt mondhatjuk, hogy csak akkor ködösítsünk, amikor három kettesünk, három hetesünk és így tovább van, mindez megfelelő ködösítési gyakoriságot eredményez. A ködösítésnek több módja van, és mindegyikről hosszasan tudnék mesélni. De

ha pontosan megértik azt, amit most le fogok írni, akkor minden rendben lesz. Mint az előző részből megtanultuk, a párosodott lapokból kapott információ nagy mértékben befolyásolja döntésünket arról, hogy ködösítsünk-e vagy sem. Általában azt mondhatjuk, hogy a ködösítés sokkal hatékonyabb, ha az első vagy a második csere után állunk meg. Ha ilyen hamar megállunk, az azt jelzi, hogy erős kezünk van. Végül - amint ez a legtöbb pókerstratégiára igaz -, akkor működik a legjobban, ha pozícióban vagyunk. Tehát a 2-2-2-2-3-mal emelhetünk, és azonnal meg is állhatunk. Ha bárki tartja a tétet, akkor végig nyitnunk kell a partiban, és reménykedhetünk, hogy ellenfelünknek nem egészül ki olyan keze, amellyel végig hajlandó tartani a tétet. Sokszor, amikor azonnal megállunk, megszólal a vészcsengő ellenfeleink fejében. Ködösítést gyaníthatnak, és tarthatják a tétet a riveren, hogy erről megbizonyosodjanak. Hogy ezt elkerüljük, cserélhetünk egy lapot 2-2-2-2-3mal, és megállhatunk az első csere után. Ez a megközelítés általában hihetőbb, és kevésbé tűnik gyanúsnak. Ha a játék során valaki másnak is megáll, ideje feladni a küldetést. Dobjunk, vagy ha senki sem nyit, akkor persze cseréljünk. Játszottam egy játékban, amely nagyszerűen illusztrálja, hogyan küldjük lejtőre ellenfeleinket. Egy Gus Hansennel játszott 1500/3000 dolláros játékban 2-2-2-7Q-val megpróbáltam ködösíteni. Sajnos, amikor az utolsó cserére került sor, Gusnak megállt előttem. Úgy tűnt, hogy vége a komédiának. Kissé szégyenkezve három lapot cseréltem. Gus azonnal nyitott, én pedig 3-4-5-öt pillantottam meg. Tehát nyilvánvaló, hogy azonnal emeltem! Nem egy, nem kettő, hanem három tökéletes lapot kaptam el. Mondanom sem kell, hogy Gus egyáltalán nem találta annyira viccesnek a partit. A történet lényege egyszerű: amikor rajtakapnak, adjuk fel a tervet. Ne folytassuk a blöffölést, ha valaki más is megáll. Van egy másik, ennél kifinomultabb ködösítés játék, amely gyakran működik: tegyük fel, hogy mi is és ellenfelünk is egy lapot cserél az utolsó csere előtt. Ellenfelünk passzol, nekünk pedig 3-3-4-5-7-ünk van. Mivel ellenfelünk passzolt, valószínű, hogy még mindig cserélni fog. Ha licitálunk és nem cserélünk többet, ellenfelünk azt feltételezi, hogy kiegészült a kezünk. Ha

ellenfelünk keze nem egészül ki a riveren, akkor folytassuk tovább a blöffölést, és reménykedjünk, hogy ellenfelünk dob. Ha bubi, dáma, király, ász magasa vagy párja lesz, akkor szinte mindig dobni fog. Van még egy utolsó ködösítés játék, amelyet be szeretnék mutatni. Az utolsó csere előtt ellenfelünk egyet cserél, mi pedig kettőt pozícióban 2-3-7-tel. Ellenfelünk egy lappal előttünk jár és licitál - ahogy kell. Aztán mi 2-2-t kapunk el! Ha tartjuk a tétet és cserélünk, bármilyen kézzel szemben esélytelenek leszünk, tehát miért ne emeljünk és álljunk meg? Ha ellenfelünk tartja a tétet és megint cserél egyet, kettes drillünkkel megállhatunk és licitálhatunk, ha ellenfelünk keze nem egészül ki. Ha pedig ellenfelünk itt ekkor is megáll, akkor adjuk fel a küldetést, és próbáljunk nagyon szerencsések lenni és két lapot cserélni. ÁSZTÓL ÖTÖSIG TRIPLA CSERÉLŐS

A kettestől hetesig és az ásztól ötösig tripla cserélős lényegében ugyanaz a játék, csak különböző a kezek erősségi sorrendje. Ugyanazok a szabályok érvényesek, és a licitálás menete is ugyanaz. A fő különbség a következő: kettestől hetesig játékban a lehető legerősebb kéz a 2-3-4-5-7, míg ásztól ötösig játékban a legerősebb kéz az A-2-3-4-5. Ásztól ötösig játékban az ászok alacsonynak (egyesnek) számítanak, és sem a sorok, sem a flössök nem számítanak magasnak. Míg ezek a játékok rendkívül hasonlóak, az alkalmazandó helyes stratégia némileg eltér egymástól. Például ásztól ötösigben a ködösítés nem annyira hatékony, mint kettestől hetesigben. És noha ásztól ötösigben az ász a legfontosabb lap, közel sem olyan értékes, mint a kettes a kettestől hetesigben. Mivel a sorok és a flössök nem számítanak magasnak, sokkal egyszerűbb erős kezet létrehozni, tehát a blöffölés kevésbé kifizetődő. Nem akarok túl sokat foglalkozni az ásztól ötösig játékkal, mivel a kettestől hetesig játékról szóló részből már jól ismerjük a tripla cserélős alapelveit. Adok azonban néhány útmutatást az indulólapokra vonatkozóan, és átvesszük a játék néhány apróbb részletét is. Kész kezek

Íme egy nagy különbség a két játék között: ásztól ötösigben a kész nyolcas gyenge kéz. Ha osztáskor 8-6-3-2-A-t kaptunk, jobban tesszük, ha a nyolcast eldobjuk, és megpróbálunk kiegészíteni egy erős hatost. Három esélyünk van javulni, és 12 lappal javulhatunk, nevezetesen négyesekkel, ötösökkel és hetesekkel. Ez azt jelenti, hogy nagyobb esélyünk van a nyolcas magasnál erősebb lapot létrehozni. Míg kettestől hetesigben a nyolcas magas gyakran nyer, nagyon nagy szerencsénknek kell ahhoz lennie, hogy ásztól ötösigben nyolcas magassal nyerjünk. Egy kész hetest vagy annál jobbat tartsunk meg. Ezeket a kezekkel agresszívan kell játszanunk, rákényszerítve ellenfeleinket arra, hogy teljes árat fizessenek azért, ha le akar bennünket javulni. Egylapos cserék

Alább azok az egylapos cserék találhatók a legerősebbtől a leggyengébbig, amelyekkel játékba kell szállnunk. A-2-3-4 A-2-3-5 A-2-4-5 A-3-4-5 2-3-4-5 A-2-3-6 A-2-4-6 A-3-4-6 A-2-5-6 A-3-5-6 A-4-5-6

2-3-4-6 2-3-5-6 Vegyük észre, hogy egyetlen hetes magashoz húzó egylapos csere sincs. Ha az első cserénél hetes magashoz húzunk, csak a bajt keressük. A hetes magas megnyerheti a partik neki járó részét, de gyakran a második legerősebb kéz lesz, amellyel sok tétet veszíthetünk. Olyan kézzel, mint A-2-3-7-K jobb, ha kettőt cserélünk A-2-3-hoz, mintha csak egyet A-2-3-7-hez. Kétlapos cserék

Alább találhatók a legjobb kétlapos cserék a legerősebbtől a leggyengébbig, amelyekkel az első csere előtt bármennyi tétet megadhatunk. A-2-3 A-2-4 A-3-4 2-3-4 Ásztól ötösigben rendkívül fontos, hogy alulról felfelé cseréljünk. Míg az A-2-3 és a 3-4-5 esetében is két lapot cserélünk a kerékhez, ha nem egészül ki a kerék és hatos magasunk vagy annál rosszabb kezünk alakul ki, az gyakran vezet el harmadik, negyedik vagy akár ötödik kártyáig. Ha az A-2-3 és a 3-4-5 is hatost kap el az első csere alkalmával, az A-2-3 messze lehagyja a másikat. Egy négyes vagy egy ötös tulajdonképpen teljesen megöli a másik húzót. A fenti kezek a legerősebb kétlapos cserék, amelyek nem tartalmaznak ötöst vagy hatost, de nem csak ezekkel a kétlapos cserékkel játszhatunk. Az alábbi kezek a legerősebbtől a leggyengébbig felsorolva gyakran elég jók ahhoz, hogy emeljünk velük, de nem feltétlenül elég jók egy emelés megadásához, ha nem a vakokon ülünk. A-2-5 2-3-5

A-4-5 2-3-5 3-4-6 A-2-6

A-3-6 2-3-6

A-4-6 2-4-6

3-4-6 A-5-6

2-5-6 Tudásszintünktől függően meg kell fontolnunk, hogy a lista alsó részét egy emeléssel szemben eldobjuk. Képességeink fejlődésével gondolkodhatunk azon, hogy indulólapjaink listáját kiegészítjük a 3-5-6-tal vagy akár a 4-5-6-tal rablásra alkalmas pozícióban - bár én ekkor sem javaslom ezt a játékot. Háromlapos cserék

Hármat csak akkor cseréljünk, amikor nagy vak pozícióban vagyunk, amikor kis vakban vagyunk és nem volt emelés, vagy ha osztó pozícióból próbáljuk meg ellopni a vakokat. Csupán a következő háromlapos cserékkel játsszunk: A-2, A-3 és 2-3. Játék a flopon és a törnön

Az a tanács, amit a kettestől hetesig játékról szóló részben adtam a flop és a törn játékkal kapcsolatban, az ásztól ötösig játékra is érvényes azzal az egyetlen változtatással, hogy ásztól ötösigben kevesebbszer blöfföljünk, mert kevesebb lehetőség van egy puszta blöffre. Ragaszkodjunk egy megbízható játéktervhez és stabil indulólapokhoz, és akkor nem lesz semmi baj. BEFEJEZŐ GONDOLATOK

Nagy rajongója vagyok az ásztól ötösig tripla cserélősnek, különösen amikor vegyes játékokban játsszák, amelyben kettestől hetesig tripla cserélős is van. Az emberek gyakran összezavarodnak, és a rossz játékot játsszák. Ha vegyes játékban játszunk, amelyben a tripla cserélős mindkét változata szerepel, figyeljünk oda és mindig legyünk tisztában azzal, hogy éppen melyik játékot játsszuk. Azok a játékosok, akik jobban ismerik a kettestől hetesig tripla cserélőst, gyakran egyáltalán nem értik a kezek erősségét ásztól ötösigben. Játszottam már nagytétes ásztól ötösig játékot néhány fantasztikus játékossal, akik már az első csere után megállnak A-3-4-6-9-cel! Ugyanazokban a nagytétes játékokban gyakran hallom, hogy valaki hangosan azt mondja „hat-négy", csak azért, hogy később rájöjjön, kettestől hetesig játékot játszott! Ha nagytétes pókerjátékban akarunk részt venni, kötelező ezt a játékot megtanulni. A kasszák nagyobbak, az ingadozás pedig óriási lehet. Ha ezt is belerakjuk a játékba, azzal sokkal élénkebbé válik a többi változat is, és minthogy hatalmas hullámzásokat okoz, komoly veszélyt jelent a lélekben gyengékre. Figyeljünk meg valakit, akinek néhányszor egymás után nem egészül ki az A-2-3-4-e, és hamarosan látni fogjuk, hogyan füstölög az egész feje! Mielőtt ráeszmélnénk, már a többi játékban is azt a pénzt próbálják visszaszerezni. Ha tripla cserélőst akarunk játszani, készüljünk fel az érzelmi hullámvasutazásra. Tehát legyünk erősek, okosak, és kapcsoljuk be a biztonsági övét! Ásztól ötösig - kettestől hetesig

rangsor összehasonlító táblázat

Ásztól ötösig - kettestől hetesig

rangsor összehasonlító táblázat (Ez a táblázat rangsor szerint hasonlítja össze a kezeket, nem az eloszlás gyakorisága szerint.)

12 VERSENY ÁTTEKINTÉS

VERSENY ÁTTEKINTÉS írta: Doyle Brunson BEVEZETÉS

A média limit nélküli hold'em versenyek iránt tanúsított, közelmúltban megnövekedett érdeklődésének köszönhetően egyre több előnnyel jár minden pókerjátékos számára a versenyjáték elsajátítása. A versenyek és a készpénzes játék között nagyon komoly különbség van, mert ha egy versenyen az ember elveszti az összes zsetonját, akkor kiesik. Nagyon sok ellentétes stratégiával találkozhatunk, miközben mi és ellenfeleink is ezzel a feladattal küzdünk. Nagyon kevés azon játékosok száma, akik mind a versenyeken, mind a készpénzes játékban komoly sikereket értek el. Szerencsés vagyok, hogy én lehetek az egyik. A versenyjátékban nagyon szerencsés voltam az évek során, annak ellenére, hogy a mai napig is a készpénzes játékot szeretem jobban. Itt következnek a versenyekkel kapcsolatos meglátásaim. AZ ELSŐ NAP Korai szakasz

Két alapvető stílus létezik a versenyjátékban: feszes és laza. Természetesen nagyon sok árnyalat van a kettő között, tehát tulajdonképpen nagyon sok különböző sebességfokozatot használhatunk. A limit nélküli versenyek elején szeretek rendkívül feszesen játszani. Nem próbálom erőltetni az akciót. Csak annyit nyerek, amennyit lapjaim engednek, amilyen biztonságosan csak tehetem. Ha olvasták az eredeti Super/Systemet, vagy a limit nélküli hold'em fejezetet ebben a könyvben, akkor tudják, hogy ez teljesen ellentétes azzal, ahogyan limit

nélküli hold'em készpénzes játékot játszom. A legfőbb gondolatom a korai szakaszban a zsetonok értéke, minthogy értékük sokkal nagyobb, mint később lesz. Ha elég sokáig maradunk játékban, akkor a vakok és alaptétek értéke messze meghaladja majd azt az értéket, amennyi zsetonunk a verseny elején összesen van. Játsszunk a verseny elején - különösen az első két vakszinten nagyon óvatosan, próbáljuk elkerülni az all-in, pénzfeldobás jellegű helyzeteket. Próbáljunk kiskasszákért játszani, sok kasszában emelni határeset lapokkal, de készüljünk fel arra, hogy nagyon óvatosan folytassuk, ha emelésünket megadják. Erősebb lap kell egy tét tartásához, mint az emeléshez. Például emelhetünk, de ne adjuk meg az emelést olyan lapokkal, mint ♥A ♣J, ♦7 ♥7, ♥K ♦J. Fegyelmezzük magunkat, és készüljünk fel a határeset lapok eldobására. Egyszer láttam, amint Phil Hellmuth (aki nagyon sikeres limit nélküli versenyjátékos) eldobott egy ♦K ♦J -t egy ♦Q ♦10 ♣2 flopon. Emelt a flop előtt, nyitott a flopon, és visszaemeltek rá all-in. Ez egy verseny elején történt, és Phil eldobta a lapját, pedig nyitott színsor-húzója volt. Ez soha nem történne meg készpénzes játékban. Nem tudom, hogy én is eldobtam volna-e, de valószínűleg ez volt a helyes lépés, minthogy Philnek várhatóan még komolyabb előnye lesz a későbbi szakaszban. Mondanom sem kell, hogy Phil limit nélküli versenyjátékáról alkotott véleményem jelentősen javult ezután a parti után. Ugyanaz a stratégia

Ne feledjük, hogy az asztalunknál ülő legtöbb játékosnak - különösen a hivatásos játékosoknak - ugyanez a stratégiája. Tudják, hogy el kell jutniuk a következő vakszintig, tehát rendkívül óvatosak. Az amatőrök szeretnének egy darabig versenyben maradni, tehát általában eleve túl feszesen játszanak. Néha találkozunk olyan játékossal az asztalunknál, aki kihajítja az óvatosságot az ablakon és vadul játszik, emel és visszaemel minden partiban. Előbb-utóbb a sarkunkra kell állnunk, de a vakstruktúra lehetővé teszi, hogy minőségi lapokra várjunk, mielőtt harcba szállunk a vad ember ellen. Az első két vakszint után

Ha 15-25%-kal növelni tudjuk zsetonjaink számát az első két vakszinten, akkor jól teljesítettünk. Ezt követően lazább normákat kell felállítanunk. Többször

támadhatjuk a simán beszállókat, a vakokat és az alaptéteket. Általában helyes nyitni a flopon, ha mi voltunk az utolsó emelők a flop előtt, de álljunk készen a fékek behúzására, ha megadják nyitásunkat. Általában nem vagyok a passzmegadás híve a flop után, de még egy nagyon erős lappal is biztonságosabb ez a játék a verseny ezen szakaszában. Megakadályozza, hogy kiessünk. Alaposan fel kell mérnünk az asztalunkat, különösen, ha úgy tűnik, hogy egy darabig még nem bomlik fel. Mindig tisztában kell lennünk minden egyes játékos zsetonmennyiségével. Ne feledjük, hogy a zsetonhiányban lévők hajlamosabbak all-in menni a flop előtt határeset lapokkal, mint a több zsetonnal rendelkezők. A zsetonhiányban lévők azonban könnyebben kiemelhetők a flop után, mint a sok zsetonosok. Ha nyilvánvaló, hogy az asztalunk nem bomlik fel egy darabig, akkor egy-egy alkalmankénti all-innel tudatnunk kell a többiekkel, hogy nem félünk a versengéstől. Ez a legjobb imázs. Próbáljunk megvárni egy kedvező alkalmat az all-inhez. Szinte minden esetben abban reménykedünk, hogy senki sem tartja a tétet. Ha az első napon sikerül megdupláznom zsetonjaim számát, már boldog vagyok. A MÁSODIK NAP Az első játéknap után érdemes kicsit felgyorsítani a játékunkat. Nem nagyon, mert nem szabad elfelednünk, hogy a versenyt csak az utolsó napon lehet megnyerni! Szükségünk van azonban némi zseton összegyűjtésére ahhoz, hogy jobb esélyeink legyenek a növekvő vakok és alaptétek túlélésére. Mindig észben kell tartanunk, hogy mennyi zsetonunk van, és hogy állunk ezzel a versenyben. Néhány évvel ezelőtt a világbajnokság főversenyén a második nap elején nagyon jól jöttek a lapok és 70 000 zseton körül álltam, amivel az élvonalban találtam magam. Elég gyors asztalom volt, több versenyzőnek is sok zsetonja volt. Az egyik partiban az első pozícióban ülő játékos emelt, majd a harmadik pozícióban lévő ellenfelem hatalmasat visszaemelt. Két világ-bajnoki karkötő és 50 000 zseton volt a birtokában. Lenéztem a lapjaimra és két királyt találtam. Végiggondoltam helyzetemet a versenyben és eldobtam őket. Mindig is úgy éreztem, hogy helyesen cselekedtem, mert vagy egy kis kasszát nyertem volna, vagy elvesztettem volna zsetonjaim nagy részét. Ron Stanley volt az a játékos, akinek eldobtam király páromat. Később azt mondta nekem, hogy

ászai voltak, de egy barátomnak azt mondta, hogy a királyaim erősebbek voltak az ő lapjainál. Akárhogy is, szerintem helyes volt a dobásom, mert a 70 000 zseton elég volt ahhoz, hogy a következő szinteken kényelmesen túljussak, ha viszont 50 000-t elvesztettem volna belőle, az katasztrofális lett volna. A sors iróniája, hogy amikor már csak huszonhárman voltunk versenyben, ugyanaz a Ron Stanley ejtett ki ász párral. Még egy utolsó gondolat a második napi játékról: csak azért, mert zsetonhiányba kerülünk a nap végén, nem kell öngyilkossá válnunk. Ne feledjük, hogy a vakok és alaptétek újra emelkednek a harmadik nap elején, és a nagy versenyeken olyan hatalmas a nyereményalap, hogy megéri az időt és fáradságot, hogy megpróbáljunk elkapni egy korai jó lapjárást. Ahhoz, hogy valóban versenyben legyünk az indulózsetonjaink nyolc-tízszeresére lesz szükségünk. A HARMADIK NAP

A harmadik nap kezdetével - még akkor is, ha négy- vagy ötnapos versenyről van szó - készen állok, hogy úgy játsszak, ahogy a készpénzes játékokban szoktam. Emlékeztetnem kell magamat: „ne félj a kieséstől!". Talán nem játszom annyira lazán, mint a készpénzes játékokban, de készen állok rá, hogy kockáztassak olyan határeset helyzetekben, amelyekről úgy gondolom, hogy kedvezőek. Ne feledjük, ahhoz, hogy az ember egy ilyen nagy versenyt megnyerjen, nagyon, nagyon szerencsésnek kell lennie. Lehetetlen úgy végigjátszani egy versenyt, hogy az ember kivétel nélkül mindig esélyesebb legyen, amikor a pénz a kasszába kerül. Tehát láthatjuk, hogy milyen sok összetevője van egy ilyen nagy verseny megnyerésének. Azok a játékosok, akik továbbra is nagyon feszesen játszanak, néha sokáig eljutnak a versenyeken, de ritkán nyernek. Amikor a verseny késői szakaszában az asztalhoz érkeznek, zsetonhiányban vannak, a vakok és az alaptétek pedig hatalmasak. Rákényszerülnek, hogy versenybe szálljanak a zsetonjaikért, mielőtt készen állnának rá, tehát előre eldől, hogy hátrányban lesznek a nagy zsetonosokkal szemben, akik jobban uralhatják sorsukat. Ha lehetséges, akkor vegyük át az uralmat asztalunk felett. Hogy a többi asztalnál mi történik, az nem rajtunk múlik. A DÖNTŐ ASZTAL

Ha elég szerencsések vagyunk ahhoz, hogy eljutunk a döntő asztalra, akkor meg

kell vizsgálnunk helyzetünket. Ha például második helyen állunk a zsetonok számát tekintve, és van néhány zsetonhiányban lévő játékos, akkor valószínűleg érdemes megpróbálnunk elkerülni bármilyen nagyobb összecsapást, amíg néhányan ki nem esnek. Ez az anyagi helyzetünktől is függ, és hogy mennyire szeretnénk megnyerni a versenyt. Ha valóban nagy szükségünk van a pénzre, és kényelmes a zsetonhelyzetünk, akkor gyakran biztosíthatjuk magunknak a második vagy harmadik helyet azzal, hogy óvatosan játszunk. Ez nagyon szép fizetést eredményezhet ezeken az állandóan növekvő nagy versenyeken. Ha azonban a verseny megnyerése érdekel minket elsősorban, akkor ez a legmegfelelőbb alkalom arra, hogy igazán agresszívan játsszunk és megpróbáljunk felzárkózni az élen állóhoz, vagy akár meg is előzzük. Az első és az ötödik hely közötti különbség olyan hatalmas, hogy a legtöbb játékos csak megpróbál minél tovább bent maradni, és a legtöbb partiból erővel ki lehet szorítani. Az én fő célom mindig a versenyek megnyerése volt. Még mielőtt anyagilag biztonságban lettem volna, akkor is mindig azt tettem, amiről úgy gondoltam, hogy célom eléréséhez, a verseny megnyeréséhez legjobban hozzásegíthet. Ezeket a dolgokat még a verseny kezdete előtt érdemes végiggondolnunk és el kell döntenünk, hogy mi számunkra a legelőnyösebb. Tehát ha elég szerencsések vagyunk ahhoz, hogy eljussunk az utolsó asztalra, akkor készen fogunk állni. SZABADKÁRTYA

Még egy dolgot érdemes esetleg megfontolnunk. Ezekre a versenyekre nevező gyengébb játékosok egyre növekvő száma új elemet hozott a pókerbe. Én „kétlapos hold'em"-nek nevezem ezt. Ezek a gyengébb játékosok tisztában vannak vele, hogy nem tudják felvenni a versenyt a jobb játékosokkal és hogy a parti későbbi szakaszában kijátsszák őket, tehát csak várnak két magas lapra vagy egy osztott párra, és minden zsetonjukat betolják a flop előtt. Láttam már olyat, hogy ilyen játékosok sokáig eljutnak a verseny második és harmadik napján ezzel a stratégiával. Azt hiszem Neil Furlong, aki világbajnokságot nyert, elsősorban ezt a taktikát alkalmazta. Emlékszem, amikor Chris „Jesus" Ferguson a 2000-es WSOP, vagyis a póker világbajnokság döntőjében T. ]. Cloutier ellen játszott, aki véleményem szerint ma talán a legjobb versenyjátékos a világon. Lassan elkezdte Chris zsetonjait faragni, elvitte a kasszákat anélkül, hogy komolyabb kockázatot vállalt volna.

Chris ezt egy idő után felismerte, és úgy döntött, hogy kierőszakolja az akciót. Tehát Chris felzárkózott, és egyenlően álltak T. J.-vel. Ekkor Chris A9-et kapott és all-in ment. T. J.-nél AQ volt és megadta. A flopon érkezett a kilences és Chris megnyerte a világbajnokságot. Ugyanúgy, ahogy Hellmuth esetében történt, Chris is sokat nőtt a szememben. Azóta öt WSOP karkötő megnyerésével bebizonyította, hogy nem csak mázlija volt. T. J. sokáig vezette a legtöbb pénzt nyerők listáját a világbajnokságok történetében anélkül, hogy valaha is megnyerte volna a főversenyt. Zárásként hadd idézzem kedvenc soromat a fix limit hold'em részt író Jennifer Harmantól. „Párbajhelyzetben általában az nyeri a kasszát, aki jobban játszik határeset helyzetekben." Akit érdekel, hogy milyen játékot javaslok a készpénzes játékokra és a versenyek késői szakaszára, lapozzon egyet.

13 LIMIT NÉLKÜLI HOLD’EM

LIMIT NÉLKÜLI HOLD’EM írta: Doyle Brunson BEVEZETÉS Amikor elhatároztam, hogy elkészítem a Super Systemnek ezt a teljesen új kiadását, azon morfondíroztam, hogy mennyit változott a limit nélküli hold'em az elmúlt huszonhét évben. A játékosok nagyobb tudással rendelkeznek és agresszívabbak ma. Többé már nincs olyan luxusban részünk, hogy a fél asztalnak fogalma sincs a játékról. Tehát leültem, hogy átnézzem ezt a fejezetet, hogy a modern idők színvonalának követelményeihez igazítsam. De tudják mit? Tizenöt éve nem olvastam a saját jótanácsaimat, és amikor leültem, hogy megvizsgáljam, egyre másra csak egyetértően bólogattam, és azt mormoltam, hogy „A mindenit, ez jó!" Az olvasó számára ezek a jótanácsok ugyanolyan hasznosak ma, mint amikor először leírtam őket. Számomra? Nos, nekem alkalmazkodnom kellett a játékommal. Legtöbb ellenfelem olvasta ezt a fejezetet az eredeti Super Systemben, és ha továbbra is ugyanúgy játszottam volna, akkor túl kiszámítható lettem volna. Nem kell pontosan úgy játszanunk, ahogy ebben a fejezetben leírtam. Valószínűleg érdemes kiválasztanunk saját stílusunkat és módosítanunk a felvázolt elképzeléseket, hogy használhatók legyenek azokban a játékoknak, amelyeket játszunk. Ettől függetlenül, ha ezeket a tanácsokat beépítjük játékunkba, és stratégiánk leikévé tesszük, akkor a többi magától a helyére kerül. Új gondolatokat adtam hozzá a régiekhez, és néhány korábbi ötletet kiegészítettem, de a lényegi elképzelések ma is ugyanannyira érvényesek és nyereségesebbek, mint valaha. Itt következnek tehát korszerű jótanácsaim, a

korábbi tippeket és taktikákat, amelyek mindig nyerők lesznek limit nélküli hold'emben, ötvözve néhány új meglátással, amelyek remélem némi plusz pénzt hoznak. Íme, hogyan győzzünk le bármilyen limit nélküli hold'em játékot a világon. Alapozzunk

Nézzük akkor a bevezetést az eredeti limit nélküli hold'em fejezetből. Van egy történet, amit egész életemben mindenfele hallottam pókerkörökben. Egy színes egyéniségű játékosról szól, a déli Texas államból, Broomcornnak hívták. (Amióta elmondtam ezt a történetet Broomcomról az eredeti Super Systemben, az emberek újra és újra megkérdezik, hogy ki volt az igazi Broomcorn. A néhai Lawrence Herron volt Houstonból.) Amikor valaki nagyon feszesen játszott, az ellenfelek azzal piszkálták, hogy: „Úgy fogsz járni, mint Broomcorn nagybátyja.". Erre a feszes játékos felkapja a fejét, és élesen visszakérdez: „Hogy érted, hogy úgy fogok járni?". Erre azt válaszolják neki: „Halálra vakolta magát.". Amikor azt vesszük észre, hogy nagyon feszes, védekező stílusú pókert játszunk, akkor mindig felmerül az a veszély, hogy megesznek a vakok. Amint már mondtam, az alaptétektől függ, hogy milyen gyorsan kell játszanunk bármilyen pókerjátékban. Minthogy általában átlagos vagy közepes vakokkal fogunk játszani, ezért akkor járunk a legjobban, ha agresszív stílusú pókert játszunk. Én azt tanácsolom, hogy így érdemes játszani, és ez működik is. Ez különösen igaz limit nélküli hold'emben, amely véleményem szerint a póker játékok Cadillac-je - és nem csak azért, mert ebben vagyok a legerősebb. A világ legjobb játékosai közül nagyon sokan - akik közül néhányan még csak most kezdik értékelni, hogy a képességek milyen széles skálájára van szükség ahhoz, hogy valaki élvonalbeli hold'em játékossá váljon - egyetértenek velem. Annak ellenére, hogy a hold'em bizonyos tekintetben hasonlít a hétlapos studhoz, elég sok különbség van ahhoz, hogy önálló osztályba soroljuk. Valójában egy olyan játék, amely nagyon speciális képességeket követel, ha valaki világszínvonalon akarja játszani. Mindenekfölött a limit nélküli hold'em egy olyan játék, amelyben agresszívnak kell lenni - és kockáztatni kell. Az egyik nagyszerű dolog hold'emben a játék végtelen változatossága. A pókerkezek olyan sok különböző kombinációja létezik, és bizonyos helyzetekben annyi különböző lejátszási lehetőség van, hogy

a játék sohasem válik unalmassá. A póker többi formájától eltérően nagyon sok kezet megpróbálhatunk elhitetni hold'emben, és ellenfelünkről is meg kell tippelnünk, hogy a sok lehetőség közül melyik lap van nála. Nagyon összetett játék. Rákényszerülünk, hogy nagyon sokat találgassunk, ahogy ellenfelünk is. Vágjunk bele és hazardírozzunk

Ha nyertesek akarunk lenni - nagy nyertesek - limit nélküli hold'emben, akkor nem játszhatunk stabil, biztonságos játékot. Az én filozófiám limit nélküli hold'emben egyszerű: próbáljuk a nagy kasszákat megnyerni, a kicsiket pedig ellopni (ellenállás nélkül megnyerni). Ez a filozófia hazardírozó játékstílust kíván. Ilyen az én stílusom. Az évek során ez a stílus megszámlálhatatlan játékosból váltotta ki azt a megjegyzést, hogy én milyen „szerencsés" vagyok. Az egyszerű tény, hogy ez nem igaz. Többre van szükség, mint szerencsére, hogy az ember folyamatosan sokat nyerjen az évek során, ahogy én nyertem. Ehhez valami más kell. Hamarosan felfedezhetik, hogy mi az a „valami más". Azért tűnök szerencsés játékosnak, mert minden alkalommal, ha egy nagy partira sor kerül, általában nálam van a leggyengébb lap. Ennek nagyon alapos okai vannak. Nagyon agresszív játékos vagyok. Kinyújtom a kezem és felszedem a kis kasszákat állandóan. Mindig emelek ezekben a partikban, lecsapok rájuk. És nem akarom, hogy bárki megakadályozza ezt. Nem akarom, hogy bárki legyőzze a játékstílusomat. Ha bármilyen értékelhető lapom van, bármilyen húzólapom, akkor nyitok. Ha rám emelnek, nem adom fel. Kitartok és berakom az összes pénzemet a kasszába, ha komolyabb összeg, tudván, hogy valószínűleg nálam van a gyengébb kéz és hátrányban vagyok a kassza megnyeréséért folyó harcban. Egy kis flop utáni blöff megadása Néha még egy kis nyitást is megadok egy nagy kasszában, tudván, hogy ellenfelem esetleg csak egy kis flop utáni blöffel próbálkozik. De ha ilyen hazardírozásba kezdek, akkor ellenfelemnek nagyon sok zsetonja kell, hogy legyen az asztalon. Tegyük fel például, hogy 10-9 van nálam, a kasszában 10 000 dollár, és a flop 8-3-2. Egy ilyen ócska flop esetében ellenfelem - aki mondjuk egy feszes játékos - lehet, hogy megpróbálja ellopni a kasszát egy kis

flop utáni 1200 dolláros blöffel. Nos, ez egy erőtlen nyitás, és én megadom, megpróbálva elkapni egy bubit vagy egy hetest, hogy a negyedik utcára nyitott sorhúzóm legyen. Természetesen próbálok behúzni egy tízest vagy kilencest is, akkor jó esélyem van rá, hogy megnyerhetem a kasszát a negyedik utcán, függetlenül attól, hogy javul-e tovább a kezem. A feszes játékos, aki ezt a gyenge nyitást elkövette a flopon, arra kér, hogy vegyem el a pénzét. És a legtöbb esetben pontosan ezt fogom tenni, amikor a következő lap megérkezik - függetlenül attól, hogy mi az a lap. Nagyot fogok nyitni a feszes játékos ellen, mert határozottan úgy érzem, hogy el fogja dobni lapjait és nem teszi egész beülőjét kockára. Ahogy gondolom már kitalálták, én sohasem próbálkozom kis flop utáni blöffökkel. Agresszió

Különösen agresszív játékos hírében állok. És ezt a híremet sohasem szeretném elveszíteni. Ez teszi lehetővé, hogy a nekem járó mennyiségnél több kasszát vihessek el. Legtöbbször ellenfeleim félnek attól, hogy visszavágjanak, mert tudják, hogy képes vagyok őket all-in rakni. Tehát amikor nincs igazán nagy lapjuk, akkor elengedik a kasszát, és én felszedhetem. Ezeknek a kis kasszáknak a megszerzése nagy részét teszi ki nyerő stratégiámnak. Ez a bónusz, ami azért jár, ahogy játszom, és ez a titka a sikeremnek. Ha megnyerek tíz partit, amelyekben senkinél nincsen erős lap, mondjuk tíz 3000 dolláros kasszát, akkor megengedhetem magamnak, hogy 2:1 arányban esélytelenebbként szálljak be egy partiba, ahol 30 000 dollár a tét. Már korábban megszereztem ehhez a kasszához a szükséges pénzt a sok kis kasszának köszönhetően, amelyeket korábban elvittem. És amikor azt a nagy kasszát játszom, akkor gyakorlatilag ingyen van. Ahogy nem sokkal ezelőtt mondtam, amikor a nagy partira sor kerül, akkor általában nálam van a gyengébb kéz. Mondhatom, hogy amikor a pénz a kasszába kerül, akkor az esetek több mint felében nálam van a gyengébb lap. Nyilvánvaló, hogy nem lennék képes ezt a statisztikai különbséget kiegyenlíteni, ha nem tölteném fel zsetonjaimat mindig a sok kis kassza megszerzésével a játék során.

Természetesen szinte sohasem teljesen reménytelen a helyzetem a nagy partiban. Amikor jelentős nyitást vagy emelést hajtok végre, szinte mindig van kiutam. Úgy szoktam hívni, hogy nyitás kiúttal. És pont a kiutam miatt tűnök szerencsésnek, amikor esélytelenebbként kerülök a nagy partiba, és végül megnyerem. Vannak más előnyei is annak, ha olyan agresszívan játszunk, ahogy javaslom. Nagyon sok játékost képesek vagyunk tönkretenni, mert állandóan ott vagyunk és hazardírozunk, és ezért nagyon sok igazán jó lapunkat kifizetik. A feszes játékosok nagyon jó lapjait nem fizetik ki, mert ritkán kerülnek akcióba, ezért amikor mégis megteszik, akkor pókerkezük nyitott könyv. És szinte sohasem váltanak tempót és kezdenek lazán játszani. Mi azonban mindig ott vagyunk, emelünk, emelünk, emelünk, állandóan. Ellenfeleink látják, hogy agresszívan játszunk. Tudni fogják, hogy mindig megpróbáljuk ezeket a kasszákat felszedni, tehát néha lazábban játszanak ellenünk. És minthogy nem mindig nálunk lesz a rosszabb kéz, ezért egy-kettőt közülük kifoszthatunk. Ezt követően lehet, hogy nem mernek majd ellenünk komoly csatába keveredni. Tehát játékstílusunk megtéveszti és elbizonytalanítja ellenfeleinket. Nem fogják tudni, hogy valóban erős lapunk van-e. Nem fogják tudni, hogy all-in rakjuk-e őket vagy sem. És bár mikor, amikor ellenfeleinket így összezavarjuk, előnyben vagyunk velük szemben. Természetesen nem fogunk minden partiban agresszívan játszani. Néha lelassítunk, és néha teljesen megállunk és eldobjuk lapjainkat. Sohasem szabad úgy elkezdenünk egy partiban blöffölni és folytatni a blöfföt, hogy nincs kiutunk. Például mindig, amikor a flop előtt emelek, az esetek 90%-ában nyitok a flop után. Ha a flop teljesen használhatatlan, és nem úgy fest a helyzet, hogy bárkit is eltalálhatott, akkor licitálok, és megpróbálok elvinni akkor is, ha engem sem talált el. De ha megadják a nyitásomat, akkor általában feladom - kivéve, ha van valamiféle kiutam, ami lehet, hogy nem több harmadik párnál vagy lyukas sornál. Néha tovább üthetünk egyes játékosokat és kilökhetjük őket a partiból akkor is, ha nincs kiutunk. De általában jobban járunk, ha van valamiféle menekülő útvonalunk.

Érdemes megismételnem annak okát, mert nagyon fontos, hogy megértsék, hogy miért rakom be néha az összes pénzemet, amikor tudom, hogy valószínűleg nálam van a gyengébb kéz. Azért teszem ezt, mert nem akarom, hogy valaki ellenálljon és megpróbáljon kiütni az agresszori szerepből. Ha ezt hagyom megtörténni, az megbénítja a stílusomat. Többé nem leszek képes elvinni azokat a kasszákat, amikor senkinél nincsen erős lap. Márpedig az esetek többségében senkinél nincsen értékelhető lap. Valakinek fel kell szednie a pénzt, amit a többiek otthagytak. És ez a valaki én akarok lenni. Kis érintőlapok

A következő példa érzékelteti a legjobban, hogy miről beszélek. Tegyük fel, hogy emeltem a flop előtt a kedvenc laptípusommal: kis egyszínű kapcsolódó lapokkal. Egy ellenfelem maradt a partiban, aki mögöttem ül. Ezen a ponton két magas lapra vagy közepes párra teszem. Ezzel nincs is semmi baj. Pontosan azt szeretném, hogy ilyen lap legyen nála. Na most, ha következő flop érkezik, ez fog történni:

Ezen a flopon kivezetek és nyitok. Ha ellenállásba ütközöm, akkor biztos lehetek benne, hogy legalább ász párja van, esetleg még erősebb. Tehát körülbelül 9:5 arányban vagyok hátrányban. A kasszaesély egy kicsit kompenzál ezért az árért, de nem fogok elég jó fizetséget kapni ahhoz, hogy a maradék pénzem is betegyem. De nem akarom, hogy ugyanez a fickó, aki lehet, hogy nagyon jó játékos, fogja mondjuk J-10-ét és ugyenezt eljátssza velem akkor, amikor nincsen nálam semmi. Ahhoz, hogy játéka sikeres legyen, el kell dobnom lapjaimat, és oda kell neki adnom a kasszát. De mivel én akarom megnyerni a kasszát, nem hagyhatom, hogy sikeres legyen. Azt akarom, hogy féljen tőlem. Azt akarom, hogy úgy gondolja, hogy meg fogom védeni a pénzt, amit oda kiraktam. Nem akarom, hogy efelől bármi kétsége legyen, tehát fogom magam és berakom az összes pénzemet. Azzal, hogy ezt a flopon megteszem, jó esély van rá, hogy meg tudom nyerni a

kasszát azonnal. De minthogy tudják rólam, hogy bármilyen használható lappal csatába szállok - és néha teljesen használhatatlanokkal is, ha nagyok a vakok és kislétszámú a játék - ezért nagyon megnehezítem a döntését. Flopolhattam drillt, két párt, vagy akár sort is. Védekező állásba kényszerítettem és nagyon sokat kell találgatnia. Nem olyan nagy katasztrófa az sem, ha úgy dönt, hogy megadja, mert van kiutam. Ha kiegészül a sorom, akkor kifoszthatom. És ha túlhúzom, akkor úgy fog tűnni, mintha megint szerencsém lett volna. Nos, szerencsés is voltam meg nem is. Amikor betoltam minden pénzemet, akkor kockáztattam, hogy elvihessem a kasszát azonnal. Amikor ez nem sikerült, mert megadta a licitemet, akkor mondhatjuk, hogy pechem volt. Ráadásul időről időre a húzólapjaim ki fognak egészülni. Sőt, ebben a konkrét helyzetben az esetek több mint harmadában túl fogom húzni azzal, hogy kiegészül a sorom vagy a törnön és a riveren két párom vagy drillem érkezik. Egy nagyon érdekes dolog konkrétan a 7-6-tal kapcsolatban, hogy ezt a lapot jobban szeretem, mint a 9-8-at. Ennek oka, hogy amikor sort flopolunk 9-8-cal, gyakran kiderül, hogy valaki megvert minket. Ha például a flop Q-J-10, akkor az A-K-nak tuti lapja van, és még egy olyan béna játékos is megver, aki K-9-cel lépett játékba. Nagyon sokszor flopoltam sort 9-8-cal, de amikor Q-J-10 érkezik, akkor mindig nagyon óvatos vagyok ezzel a kézzel. Mivel az emberek gyakrabban játszanak magas lapokkal, mint alacsonyakkal, ezért kevésbé valószínű, hogy bajba kerülünk, ha 7-6-tal flopolunk sort, mintha 9-8-cal. Kicsit később részletesen tárgyalom a kis érintőlapok kategóriáját úgy általában. Ahogy korábban már megjegyeztem, ez az egyik kedvenc laptípusom. Dupla hasas-pasas

Egy másik kedvencem az a lapcsoport, amelyekkel dupla hasaspasast lehet flopolni. Ez az egyik legjobban leplezhető pókerkéz, és limit nélküli hold'emben különösen kedvelem. A nyitott sorhúzó minden előnyével rendelkezik, de nem olyan könnyű leleplezni. Mivel ennyire jól álcázott kombináció, szinte mindig emelek vele, ha nagy kasszát nyerhetek. Tegyük fel például, hogy Q-10 van nálam, és a flop A-J-8. Mint látható, nagyon jól álcázott a kombináció, hiszen egy kilencessel vagy egy királlyal is sorunk lesz. Ha ráadásul elkapjuk a királyt, és valakinél A-K van, akkor látható, milyen

nagy bajba kerül. Mivel a dupla hasas-pasasok ennyire jó hazardírozó lapok, hasznosnak találhatjuk a következő mankókat: dupla hasas-pasast lehet flopolni minden olyan két lappal, amelyek egy sor részei, mint például 7-6, 8-6, 9-6 és 10-6. Ezeken felül minden olyan két lap, amelyek között öt lyuk van, például Q-6 is flopolhat dupla hasas-pasast. Ennek a fejezetnek a végén található függelékben megtalálható az összes lapkombináció, amelyek dupla hasas-pasas lehetőséget hordoznak. Amikor dupla hasas-pasast flopolunk, akkor óvatosan meg kell állapítanunk, hogy melyik sorunk lesz a „tuti sor" a kettő közül. Ha például J-9 van a kezünkben, és K-10-7 érkezik, akkor egy nyolcassal vagy egy dámával is sorunk lehet. Ugyanakkor csak a nyolcassal lehet tuti sorunk. Ha dáma érkezik a negyedik utcán, akkor az A-J megverheti a sorunkat. Vigyáznunk kell tehát különösen limit nélküli hold'emben - és tudnunk kell, hogyan értelmezzük az asztal lapjait tökéletesen, és hogyan ismerjük fel, hogy melyik kombináció a létrehozható legerősebb. Gyakoroljuk ezt otthon, amíg teljesen hibátlanul meg nem tudjuk állapítani! Elég gyorsan meg fogjuk ezt tanulni, ha néhányszor mindenünket elveszítjük, mert azt hittük, nálunk van a tuti lap, közben csak a második legerősebb kéz volt. Nézzük meg újra a fenti példát. A J-9-cel vitézkedő játékos könnyedén azt hiheti egy dáma érkezésekor, hogy nála van a legjobb sor, míg valaki el nem szedi az összes pénzét A-J-vel. Könnyedén megállapíthatjuk, hogy a sorunk a létrehozható legerősebb-e, néhány irányelv figyelembevételével. Nálunk van a lehető legerősebb sor, ha: (1) A sor teteje a kezünkben lévő magasabbik lap; vagy (2) A lehető legerősebb sor teteje kint van az asztalon. Ha dupla hasas-pasasra várunk, azon ritka helyzetek egyike lehet limit nélküli hold'emben, amikor lyukas sort akarunk kiegészíteni, amely nem válik a létrehozható legerősebb kézzé. Ahogy már korábban jeleztem, a lyukas sorhúzók nagyon jól játszhatók limit nélküli hold'emben, mert néhány zsetonért lehetőséget kapunk rá, hogy nagyon nagy kasszát nyerjünk. De szinte sohasem várunk sima lyukas sorra, amely nem lesz a lehető legerősebb lap, ha kiegészül. Ezek a lapok ritkán egészülnek ki, tehát amikor ez megtörténik, akkor biztosak

akarunk lenni benne, hogy nálunk van a tuti kombináció. Tegyük fel például, hogy Q-J van nálunk, és az asztal 9-8-4. Ekkor megpróbálhatjuk kiegészíteni lyukas sorunkat és elkapni egy tízest, vagy egy nagy párt (akár fix limiten is, de főleg limit nélküli hold'emben). Tudjuk, hogy ha sikerül elkapnunk a tízest, akkor megüthetjük a főnyereményt. Ha azonban 65 lenne nálunk, akkor sohasem próbálnánk kiegészíteni a lyukas sorunkat egy ilyen flopon, mert két különböző kombináció is megver minket, ha elkapjuk a hetest, a 6-7-8-9-10 és a 7-8-9-10-J. Ha valakinek szintén sora lesz, amikor nekünk, akkor vagy felezünk, vagy megver minket. Tehát sohase húzzunk egy sima lyukas sor alsó végére! Mielőtt eldöntjük, hogy egy lyukas sorral továbbmegyünk-e, meg kell győződnünk róla, hogy ellenfelünk tovább játszik majd velünk, ha sorunk kiegészül. Úgy értem, hogy lyukas sorra húzni jó játék, de csak ha nagy kasszát nyerhetünk, amikor bejön a kis esélyünk. Tehát azt szeretnénk, ha ellenfelünknek az asztal lapjait tekintve a legerősebb keze lenne. Ha például a flop 9-8-4, akkor ideális esetben ellenfelünknél kilences drill van. Az nem szerencsés, ha király párja van, vagy A-9. Azt szeretnénk, hogy legalább kilences és nyolcas két párja legyen, vagy valami még jobb. Azt szeretnénk, hogy nagyon erős lapja legyen. A Q-J kombináció remek lenne három kilencessel szemben. Egy kilences pár ellen nem olyan jó, mert nem kereshetünk vele eleget. Ellenfelünk sokkal könnyebben fog eldobni egy párt, mint egy drillt. Ha tehát valóban olcsón odaérhetünk, és igazán nagy kasszát nyerhetünk, akkor a lyukas sorok nagyon jók hazardírozáshoz. Viszont nagyon meg kell válogatnunk, hogy mely lyukas sorokra várunk. Nem szeretnénk, ha ellenfelünk számára nyilvánvaló lenne, hogy kiegészülhetett a sorunk. Az iménti példában lehet, hogy nem kerül sor mindarra a licitálásra, amit szeretnénk, ha egy tízes érkezik a negyedik utcán. A Q-J tulajdonképpen gyenge lap, ha a flop 9-84. Lehet, hogy ellenfelünk azt gondolja, 7-6 van nálunk, és amikor a tízes megérkezik, vonakodik majd megadni a nagy tétet, amit berakunk. Lehet, hogy a sor lehetősége teljesen elriasztja. Ha azonban a sor lehetősége nem lenne ilyen nyilvánvaló, amikor a tízes megérkezik, akkor lehet, hogy nagyon sok pénzt nyerhetnénk. Tegyük fel ♦Q ♦9 van nálunk, és a flop J-8-2. Itt lehet, hogy érdemes a tízesre várni, mert ez egy jól elrejtett lyukas sor. Az ilyen típusú lyukas sorokkal érdemes játszanunk, mert nagy kasszát nyerhetünk velük, minthogy nem fedezhetők fel olyan könnyen.

Blöffök

Ha az ember fix limit játékosból limit nélküli hold'em játékossá avanzsál, sok olyan dolgot kezd csinálni - amellett, hogy lyukas sorokra vár—, amelyek nem működnének, ha ellenfelünknek mindössze egyetlen újabb tétbe kerülnének. Egy példa egy olyan blöffre, amely limit nélküli hold'emben nagyon erős, míg fix limiten ritkán működik, amikor csak egy lap hiányzik a sorhoz az asztalról a negyedik utcán. Tegyük fel, hogy lent van A-K-Q-J és ellenfelünk nyit. Van nálunk egy tízes a kezünkben, és mivel nincs lent flöss lehetőség, nálunk van a tuti lap. Ellenfelünk nyit, mi emelünk, és ő tovább tolja. Nem kétséges, hogy nála is ott a sor. Egy kevésbé jó játékos itt all-in menne rögtön, mert tudja, hogy nem veszíthet. De mi értelme van annak? Csak elfelezzük a kasszát. Ha azonban némi drámát és egy kis színjátékot is belekeverünk a mutatványba, akkor megnyerhetjük mindet. Tudjuk, hogy meg fogjuk adni a visszaemelését, de nem kell ezt azonnal megtennünk. Várjunk kicsit! Húzzuk az időt! Tanulmányozzuk az asztalt alaposan, ingassuk fejünket párszor, hogy úgy tűnjön, mintha elnéztük volna a sorlehetőséget. Kicsit még fel is emelhetjük lapjainkat, hogy azt higgye, be fogjuk dobni. Majd tegyük vissza, és mondjuk: „Oké, megadom.". A szenvedésünket látva lehet, hogy elhiszi, hogy drillünk van. Elhintettük, hogy abban reménykedünk, hogy az asztalra pár érkezik és fullunk lesz. Ha az asztal valóban párosodik a végére, all-in mehetünk. Szinte semmi kockázat nincs a játékban. Fullt próbálunk elhitetni vele, és nagyon sokszor el fogja dobni lapjait. Természetesen mindezt szinte lehetetlen eljátszani fix limiten, mert ellenfelünknek csak egyetlen tétet kell még megadnia. Blöff megadása

Ahogy az iménti példából is kiderült, a blöffölés gyakran igazi művészet. De van benne tudomány is. Még a blöffök elkapásában is van tudomány. A következő parti, amelyet én játszottam, egyértelmű példa erre. Egy kis alaptétes limit nélküli játékban még pályafutásom elején osztó pozícióban beszálltam J-10-zel. Ketten voltak játékban előttem. A flop így nézett

ki:

Ahogy láthatjuk, lyukas sorhúzóm volt. Mivel nem volt emelés a flop előtt, elég biztosra vette, hogy egyik ellenfelemnek sincs nagyon erős lapja. A flopon az első cselekvő méretes téttel nyitott (ezen leírások során a méretes tét azt jelenti, hogy körülbelül a kassza méretével megegyező nagyságú), és az előttem ülő játékos megadta. Mindkettőjük előtt sok pénz volt, tehát én is megadtam. A negyedik lap a ♠2 volt. Mindketten passzoltak a negyedik utcán, tehát én is. Az utolsó lap a ♦3 volt. Az asztal tehát most így nézett ki:

Amikor minden lap lent volt, az elöl ülő játékos újra passzolt. Miután a flopon nyitott, majd kétszer passzolt a negyedik és ötödik utcán, azt gondoltam, hogy legmagasabb párja van rossz segéddel. Úgy éreztem, hogy az előttem ülőnek valamiféle sorhúzója volt, ami nyilvánvalóan nem egészült ki. Legnagyobb meglepetésemre hatalmasat nyitott a végén, sokkal nagyobbat, mint a kassza mérete. Amikor ezt tette, számomra nyilvánvaló volt, hogy megpróbálja ellopni a kasszát. Abban is biztos voltam, hogy az én lapjaim magasabbak az övénél, bár nekem sincs párom. Mint mondtam, biztosra vettem, hogy kisebb sorra várt, mint én. Ha gondolkodásom helyes volt, mivel nálam volt a lehető legmagasabb sorhúzó, ezért tudtam, hogy megnyerném a kasszát, ha megadnám a tétjét. Azt is tudtam, hogy a másik játékos nem tudná mögöttem harmadikként tartani a tétet, mert ahhoz nem volt elég erős a keze. Tehát megadtam a hatalmas tétet, és elemzésem helyesnek bizonyult. A játékos, akinél pár volt, eldobta lapját, és Johnny Moss, aki a hatalmas tétet betette, kis sorra várt. Tehát bubi magassal megnyertem a kasszát.

Nem azért mondtam el ezt a történetet, mert bubi magassal nyertem meg egy kasszát. És nem is ezért kell, hogy emlékezzenek rá. Ennél jelentősebb üzenete van. Elmagyaráztam, hogy úgy éreztem, senkinek sincs nagyon erős lapja, és megindokoltam, hogy miért gondoltam így. Természetesen ez több volt fantasztikus megérzésnél. Mindkét játékossal gyakran játszottam, tehát bizonyos mértékű ésszerű logikát és kizárásos alapot használtam. Ezek jelentős részét pedig korábbi partikra történő visszaemlékezésből merítettem. Emlékezet

Amikor azt a kifejezést használom, hogy „érzés", fontos megérteni, hogy nem valamiféle földöntúli képességről beszélek, amivel én rendelkezem. Pusztán visszaemlékszem valamire, ami korábban történt. Annak ellenére, hogy elképzelhető, hogy ezt nem tudatosan teszem, gyakran emlékszem rá, hogy egy ugyanilyen vagy hasonló cselekménysor lejátszódott a múltban, és hogy az adott játékos, vagy valaki más, mit tett abban a helyzetben. Tehát sokszor olyan érzésem támad, hogy valaki blöfföl, vagy hogy egy bizonyos játék megnyerheti nekem a kasszát. A tudatalattim azonban mindennek tudja az okát. Az ember emlékezetében létrejön egy adatbázis minden játékosról, akivel valaha játszott, illetve akivel valaha komolyan hazardírozott. Van valamiféle információnk róluk. Ez létező adat, az agyunkban elásva. És nem kell erőlködnünk, hogy ezeket az adatokat előszedjük. Amikor eljön az ideje, hogy felhasználjuk őket, akkor nem kell majd erőszakkal előszednünk. Magától előjön. Minden jó pókerjátékosnak kiváló emlékezete van. Visszanyúlnak emlékezetük mélyébe és előkeresik, hogy egy bizonyos fickó hogyan viselkedett hasonló helyzetben. Egy jó játékos lehet, hogy nem is tudja, hogy milyen folyamat játszódik le, és lehet, hogy nem tudja pontosan, hogy mitől támad olyan érzése, hogy valaki blöfföl, vagy hogy egy nagy húzást most megléphet, vagy hogy nagy megadásra van szükség. A tudatalatti viszont dolgozik. Valójában a visszaemlékezéshez van tehetségük. Ha ugyanilyen vagy hasonló helyzet korábban már előadódott, akkor egy jó játékos pontosan tudja, hogy a mostaniban hogy kell cselekednie. Általában egy stresszhelyzet, amikor aránylag sok pénz forog kockán, teszi próbára egy játékos emlékezőképességét. Van még egy fajta érzék, ami kialakulhat játék közben, és nincs köze az

emlékezőképességhez. Ez a fajta érzék pontos megfigyelésen alapul, hogy egy adott játék során mi megy végbe. Erre az érzékre akkor teszünk szert, amikor észrevesszük, hogy egy bizonyos játékos nagyon tudása alatt teljesít és nem találja helyét. Ilyesmi állandóan megtörténik. Sok játékos elveszti önuralmát és a lejtőre kerül, ha egy vagy két nagy lapjukat kivégzik. Szétesnek, elvesztik összeszedettségüket. Hogy visszanyerjék az elvesztett pénzt, elkezdenek gyenge lapokkal játszani és azokkal is rosszul játszanak - nagyon rosszul. Könnyű ezeket az alkalmakat kihasználni. Tegyük fel, hogy egy magas alaptétes játékban vagyunk (ezt a témát majd később még részletesen is tárgyaljuk), és természetesen mindenki nagyon gyorsan játszott. Ha J-9-cel beszálltunk és a flop A-9-8. Általában ha az ember nagyobb ellenállásba ütközik, akkor elkezd aggódni az ász miatt, és hogy a segédje nem elég jó. Ebben az esetben azonban egy olyan játékos az ellenfelünk, aki vesztésben van, és észrevettük, hogy nagyon rosszul játszik. Elpasszoljuk a flopot, és ő is. Hirtelen olyan „érzésünk" támad, hogy mindössze harmadik párja van, nyolcasok. Minthogy passzolt, úgy gondoljuk, hogy van valamije, egy kis részét elkapta a flopnak. Azért nem nyitott, mert terítést szeretne. Ha semmije sem lenne, akkor nyitott volna, és megpróbálta volna ellopni a kasszát. És azt is tudjuk, hogy nincs ásza. Tudjuk, hogy a legrosszabb, ami történhet, hogy nála is van egy kilences, és megpróbál kiüldözni a kasszából. Nos, amit igazán szeretnénk, az az, hogy egy nyolcassal próbáljon kiüldözni, mivel azt gondoljuk, hogy az van nála. Elég biztosra vesszük, hogy helyesen ítéljük meg a helyzetet. Ha értéktelen lap jön a negyedik utcán, nyitunk. Tudjuk, hogy tartani fogja a tétet, már csak elkeseredettségében is, mert vesztésben van. Tehát nyerünk némi pénzt a negyedik utcán és a végén is. Tudjuk, hogy nem mutat majd erős kezet, hacsak nem lesz szerencséje, és párosodik a segédje. Az előző leírásban nagyon meglepő, hogy az ellenfél, akiről beszélek, és veszít, valójában nagyon jó játékos. Akár világklasszis is lehetne. Természetesen a póker világ szupersztárjai - akik ellen én rendszeresen játszom - sokkal jobban tudják fegyelmezni magukat, mint az átlagos játékosok. De még a nagyon jó játékosoknak is vannak pillanataik, amikor jelentősen gyengébben játszanak, mint általában. Tehát figyelnünk kell és ki kell használnunk ezeket a

lehetőségeket, amikor adódnak. Az átlagos játékosok ellen sokkal többször adódik ilyen alkalom, mert sokkal gyakrabban vesztik el önuralmukat. Ellenfeleink besorolása

Az is nagyon fontos, hogy felmérjük ellenfeleink játékának színvonalát. Teljesen máshogy kell játszanunk erős játékosok ellen, mint gyengék ellen. Ez létfontosságú a limit nélküli játékban. Hamarosan nagyon részletesen kifejtem ezt a fontos témát, mert sok jó játékostól láttam, hogy képtelenek alkalmazkodni, amikor egy bizonyos típusú ellenféllel kerülnek partiba. Sőt, a közelmúltban az egyik legjobb játékos, akit ismerek olyan amatőr hibákat követett el, hogy el sem hinném, ha nem a saját két szememmel láttam volna. Mielőtt azonban rátérek a részletekre, szeretnék két általános szabályt ismertetni, amelyek általában jó mankót adnak: Egy gyenge játékos ellen: az ember egyszerűen a legnyilvánvalóbb játékot választja. Vagyis nem próbál trükközni, amikor gyenge játékos ellen játszik. Nem próbál finomságokat előadni, amelyek messze meghaladják ellenfele képességeit, hogy megértse vagy értékelje. Egyszóval, pusztán jobban játszunk, mint ő. Egy jó játékos ellen (aki ugyanazon vonalak mentén gondolkodik, mint mi): változatossá kell tennünk játékunkat. Néha egy jó játékos ellen is a legegyszerűbb megoldást választjuk - ahogy egy gyenge játékossal szemben mindig tennénk -, máskor viszont másképp oldjuk meg a feladatot és kevésbé egyértelmű megoldást választunk. Legtöbbször valahogy ki kell cseleznünk a jó játékost. Dióhéjban ennyi az egész. Egyszerűnek és logikusnak tűnik. Vannak jó játékosok, akik még tudják is, hogy ezt kellene tenniük, de tudni valamit, és végrehajtani azt két különböző dolog. Gyenge játékos elleni játék

Volt egy játékos, aki életében először nevezett be egy versenyre, és szinte azonnal nyilvánvaló volt, hogy gyenge játékos. A tartóállvány mintapéldánya volt, olyan játékos, akit lehetetlen kiblöffölni.

Annak ellenére, hogy korábban sohasem játszottam ellene, nem tartott sokáig, mire rájöttem, hogy milyen típusú játékos. Sok ezer ilyen ellenféllel játszottam pályafutásom során. Tehát tudtam, hogy mit tegyek, amikor ellene voltam partiban. Egészen pontosan azt tudtam, hogy mit ne tegyek. Nem próbáltam meg kiböffölni. Egyetlen egyszer sem. Nagyon gyorsan eldöntöttem, hogy ha vele kerülök partiba, akkor erős lapot kell bemutatnom. És ha elég szerencsés ahhoz, hogy megverjen, akkor erős lapot ver meg. Ezt elhatároztam. Voltak azonban más nagyon jó játékosok ezen a versenyen, akik megpróbáltak fölé kerekedni, kitúrni a partiból. Folyamatosan blöfföltek ellene és ritkán jártak sikerrel. Ha bármije is volt, akkor végigment velük. Mint mondtam, a tartóállvány minta-példánya volt. Elégszer tartotta a blöffölök tétjeit ahhoz, hogy sokkal előrébb végezzen, mint kellett volna. Körülbelül 1:1000 esélye volt, hogy olyan jó helyezést érjen el, mint amilyet elért. Jó szereplésének oka pedig az volt, hogy sok játékos - néhány nagyon tapasztalt játékossal egyetemben egyszerűen áttolta neki a zsetonjait. Szó szerint odaajándékozták őket. Nem szabadott volna blöffel próbálkozniuk. Szerintem csak egy idióta próbál meg kiblöffölni egy olyan játékost, akiről tudja, hogy tartani fogja a tétet. Egy rossz játékost egyszerűen képtelenség kiblöffölni, mert megadja az emelést, ha bármiféle lapja van, és dob, ha nincsen. Ez teljesen nyilvánvaló. Nem kell pszichológus szakértőnek lenni, hogy rájöjjünk, mit csinál. Csak annyit kell tudnunk, hogy ha partiban van, akkor valami van nála. És azzal nem lehet megszabadulni tőle, ha az ember megpróbálja kiblöffölni. Ami még ennél is fontosabb, hogy az ember nem akar hazardírozni ilyen típusú játékossal. Ezt el kell felejteni. Nagyon alapvető, nyilvánvaló játékot kell játszani egy rossz játékos ellen -semmi trükk, semmi stratégia, semmi furfang. Teljesen magától értetődő játékot kell játszani egy gyenge játékos ellen. Ha például egy gyenge játékos emel a flop előtt és passzol a flopon, majd passzol a negyedik utcán, automatikusan nyitnék, függetlenül attól, hogy mi van nálam, mert tudnám, hogy nála nincs semmi. Egyszerű kijátszani, mert a tettei elmondják számomra, hogy van-e nála valami vagy nincs. Ebben semmi ördöngösség nincsen. Kijátszhatom úgy is, hogy stílusommal alkalmazkodok az övéhez. Korábban

például említettem, hogy mindig szurkálódok, megpróbálom felszedni a gazdátlan kasszákat. Ezt ugyanúgy megtehetem, ha egy gyenge játékos is partiban van, de kicsit módosítanom kell a taktikán, mert ő is játszik. Elképzelhető például, hogy ráemelek anélkül, hogy megnézném a lapjaimat. Jön a flop és passzol. Nos, ebben a partiban vakon nyitni fogok, mert tudom, hogy valószínűleg nincs nála semmi. Elvégre passzolt, nem? Ha valami lenne nála, akkor nyitna. Természetesen lehet, hogy további alkalmazkodásra lesz szükségem. Ha passzol a flopon és utána tartja a tétet, akkor tudnám, hogy valamije azért van. Ha nincs sor- vagy flöshúzó lent, akkor valószínűleg az asztalról kapott el valami kisebb dolgot. Ha nagyobb darabot kapott volna el, akkor nyitna. Ha a negyedik utcán is passzol és tartja a tétemet, akkor tudom, hogy valamit mutatnom kell a végén. Ha egy gyenge játékossal vagyok partiban és igazán erős lapot flopolok, mondjuk egy kézben párhoz drillt, akkor passzolnék, mert tudom, hogy ha lenne nála valami, akkor nyitna, és akkor úgyis el tudnám szedni az összes pénzét. Általában nem késleltetek ilyen lappal. Egy gyenge játékosnak azonban szívesen adok ingyen lapot, ha nincs nála semmi, mert szeretném, ha javulna a keze. Szeretném, ha lenne nála valami, hogy elszedhessem mindenét. Egy jó játékost nehezebb kijátszani. Nem csinálhat az ember folyamatosan egyszerű dolgokat jobb játékosok ellen; aki tudja, mi a nyilvánvaló játék, az ellen körmönfontabban kell játszani. Ha látom, hogy valami nyilvánvaló dologgal próbálkozik, például azt gondolom, hogy megpróbálja ellopni a kasszát, akkor ráemelek lap nélkül, mert lehet, hogy eldobja a lapját. Mivel egy jó játékos megérti a nyilvánvaló húzásokat, meg kell próbálnom átejteni. Akár több jó játékos ellen is megpróbálkozom ilyesmivel. Ha például valaki emelt korai pozícióból és hárman csak megadták, akkor lehet, hogy lap nélkül emelek egy hatalmasat, és megpróbálom elvinni a kasszát. Egy jó játékos ellen sokkal több trükköt lehet bevetni és sokkal több stratégiai lépést lehet megejteni. Egy gyenge játékos ellen gyakorlatilag abc-pókerre vagyunk kárhoztatva. Ezt sose feledjük! Ne próbáljunk magas szintű stratégiát alkalmazni rossz játékosok ellen! Úgy sem fog működni. Kifinomult játékot jó játékosok ellen kell játszani. Ellenük be fog válni. Egy másik fontos dolog a gyenge játékosokkal kapcsolatban, hogy sokféle

változatban léteznek. Nem mindannyian olyanok, mint az imént említett. Néhányan teljes ellentétei ennek. Vannak, akik passzolnak a jó lapjaikkal és licitálnak a rosszakkal. Szeretnek blöffölni, és szinte állandóan blöffölnek is. Tehát amikor felismerjük ezt a játékos típust, akkor mindig elpasszoljuk a jó lapjainkat, és hagyjuk, hogy elblöffölje a pénzét. Fontos, hogy nem mondtam, hogy passz-emeljünk. Nem akarjuk a játékát elrontani. Évekkel ezelőtt alig használtam még a passz-emelést. Régebben ez gyenge játéknak számított, és csak nagyon ritkán alkalmaztam. Általában akkor használtam, amikor úgy tűnt, hogy valaki bele akar piszkítani a játékomba. Akkor lehet, hogy passzoltam, majd all-in emeltem, vagy valami hasonló. De nem tettem ezt gyakran. Ma már, amikor a játékosok sokkal agresszívabbak, könnyebb passz-emelni. De még ma sem teszi ki a passz-emelés olyan komoly részét a játékomnak, mint néhány más profi esetében. Néha alkalmazom - csak nem hagyhatom, hogy a fejemre nőjön valaki - de általában nem lesem az alkalmat, hogy passzemelhessek. Valószínűnek tartom azonban, hogy ellenem gyakrabban passz-emelnek, mint egy átlagos játékos ellen, mivel nagyon agresszív vagyok. Ha valakinek erős keze alakul ki, akkor általában elpasszolja előttem, arra számítva, hogy majd én nyitok -és általában igaza van. Legtöbbször nyitni fogok. Tehát passzol előttem. És miután nyitok, ő emel. Meglepő módon azonban, ha valaki az én stílusomat elsajátítja, akkor nem fog állandóan a passz-emeléstől tartani. Az agresszív stílusból következik, hogy minden alkalommal, amikor az ember nyit, azt gondolja, hogy „hát, lehet, hogy ezúttal rajtakapnak". Annak ellenére, hogy többször szembesülünk passzemeléssel, elképesztő, hogy milyen gyakran dobálják el ellenfeleink a lapjaikat, amikor nyitunk. Ez mind az alapstílusomnak köszönhető. Ellenfeleim tudják, hogy ha bármiféle valamirevaló kezem alakul ki, vagy bármiféle húzólapom, és passz-emelnek, akkor az összes zsetonom - és az övék is - az asztal közepére kerül. Emiatt tehát óvakodnak tőlem. Ez megakadályozza, hogy felvegyék a kesztyűt ellenem. Az agresszív stílus nem csak arra jó, hogy a legtöbb esetben védőernyőt biztosít az ellen, hogy mások felvegyék a kesztyűt, valamint hogy félelmet ébresszen

ellenfeleimben, ami könnyebbé teszi számomra sok kassza ellenállás nélküli megszerzését, hanem vannak más előnyei is. Már említettem korábban, hogy néha nagyon lazán játszanak ellenem. Ez talán ellentmondásnak tűnhet hogy tudok egyrészről sok kasszát ellopni, másrészről sok laza játékot indukálni? Ezt könnyű megérteni, ha az ember megérti, hogy azokat a kasszákat lopom el, amelyek esetében senkinél nincsen semmi. És mint mondtam, az esetek nagy részében ez a helyzet. A laza játékra akkor kerül sor ellenem, amikor valakinél van valami. Ilyen esetekben minden pénz az asztal közepére kerülhet. És amikor ez megtörténik - mint tudjuk - általában nálam van a gyengébb kéz. Az is elképzelhető azonban, hogy találok valamilyen jó lapot. És néha előfordul, hogy az a legerősebb kéz. Amikor ilyen esetekben másnál is van valami erős lap, akkor a kassza hegyekben tornyosul. Ha nem lennék ilyen agresszív játékos, akkor közel sem lenne ilyen nagy a kassza. Sohasem lenne részem ennyi akcióban, amikor erős lapom van, ha arról lennék híres, hogy késleltetek az erős lapjaimmal vagy sokszor passz-emelek. Ezért használom ezeket a technikákat nagyon ritkán. A következő példa jól mutatja, hogy miért ilyen nyereséges, ha agresszív játékosként ismernek és folyamatosan úgy is játszom. Tegyük fel, hogy erős kezet flopolok - drillt vagy két párt. Elsőként cselekszem, és ellenfelem emelt a flop előtt. Számíthatok rá, hogy erős lapja van. Lehet, hogy nagy pár van nála, magasabb, mint a flop bármely lapja. Ebben a helyzetben van egy alapelvem, amit mindig alkalmazok: mindig kivezetek az emelő ellen, ha nagyon erős kezet flopolok. A legtöbb játékos késleltet ebben a helyzetben, vagy reméli, hogy passz-emelhet. Amikor ezt megteszik, hibát követnek el. Azzal, hogy kivezetek az emelő ellen, elhitetem vele, hogy vagy megpróbálom elvenni tőle a kasszát, vagy húzólapom, esetleg valamilyen közepesen erős kezem van. Ebből az következik, hogy szinte mindig emelni fog. Ezen a ponton minden zsetonunkat betehetjük. Elég nehéz számára ekkor megszabadulni lapjától, mert már olyan sok pénzt berakott a kasszába. Az emelő azt várja, hogy elpasszoljuk a flopot. Tudja, hogy mi tudjuk, hogy nála vélhetően erős lap van. Elvégre ő emelt a flop előtt. A legtöbb játékos, amikor drillt flopol egy kis párral, vagy két párt kapcsolódó érintőlapokkal, a legnyilvánvalóbb módon játszik. Passzol, és megvárja, hogy az

emelő nyisson, majd emel. Ez hibás játék, mert lehetőséget ad az emelőnek, hogy megszabaduljon lapjaitól minimális veszteséggel. Ha azonban kivezetünk, valószínűleg emelni fog, és azt követően remélhetőleg nem tud kibújni a hurokból. Kasszafüggővé válik, és kénytelen a többi pénzét is berakni. Még ha a flop gyengének látszik is és nincs sor-, illetve flösshúzó, akkor is így kell játszanunk. Talán olyankor még inkább, mert három kis lap esetén a nyitás inkább gyengeséget sugall a legtöbb játékos számára, mint erős lapot. Mivel úgy tűnik, hogy gyengék vagyunk, és csak megpróbáljuk ellopni tőle a kasszát, a játékosok nagy része emeléssel válaszol a nyitásra. Az egyetlen kockázat, amit vállalunk, ha így játszunk a flopon, hogy az eredeti emelő esetleg nem emel ránk, mert nincsen nála semmi. Ha viszont passzoltunk volna, akkor valószínűleg blöffölt volna, és megnyertük volna a blöff értékét. Sokkal valószínűbb azonban, hogy van nála valami. Ő emelt a flop előtt. Megpróbálta velünk elhitetni, hogy erős lapja van. Tehát illik, hogy legyen nála valami. Ezen ésszerű feltételezések alapján bátran kivezetek. Ha a passz-emeléssel összehasonlítjuk ebben a helyzetben, akkor a nyitás sokkal több pénzt hoz. Szerintem ez az egyik legerősebb játék hold'emben. Ha nem emelt kasszában flopolunk drillt és a flop csupa kis lapokból áll, akkor egészen máshogy kell játszani a partit. Attól függően, hogy milyen drillt flopoltunk, lehet, hogy egyáltalán nem is játsszuk meg. Máris elmondom, hogy mire gondolok. Az alapelv azonban, amit nagyon fontos megérteni, a következő: egy nem emelt kasszában nagyon óvatosnak kell lennünk, hogy ne veszítsük el minden pénzünket, kivéve, ha nálunk van a tuti lap az all-in pillanatában. A következőre gondolok: tegyük fel, hogy hat másik játékossal együtt szálltunk be a partiba a minimális összegért, az 50 dolláros nagy vakért. Mindenki csak tartotta a vakot. Senki sem emelt - a terep tehát gyomlálatlan. Nos, a flop J-4-2. Nálunk három kettes van. Az előző helyzetben - ugyanilyen flopon - kivezettünk volna az emelő ellen a drillünkkel. Valószínűleg a flopnál magasabb pár van nála és a várakozásnak megfelelően emel. Ebben a helyzetben viszont óvatosan kell játszanunk. Nagyon óvatosan. Olyan kezet flopoltunk, amellyel könnyű mindenünket elvesztenünk. A kasszában még nincs semmi, és nem akarunk tönkremenni egy üres kasszáért.

A partiban lévő másik hat ember megpróbált tuti lapot flopolni ingyen. Egyiküknél tehát ott lehet a tuti lap, vagy ahhoz hasonló. Ha tehát az egyik játékos minden pénzét hajlandó kockára tenni, amikor mindössze néhány száz dollár van a kasszában, akkor jobb, ha odafigyelünk. Lehet, hogy a három kettesünk nem elég jó. Lehet, hogy három bubival, vagy ami valószínűbb, három négyessel állunk szemben, minthogy senki sem emelt a flop előtt. A négyes drilltől kell tartanunk. Nem állítom, hogy nem érdemes játszanunk a lapunkkal. Csak azt mondom, hogy nagyon óvatosan játsszunk vele! Minthogy senki sem mutatott nagy erőt a flop előtt, nem valószínű, hogy nagy pár van kint, egy drillel viszont szembe találhatjuk magunkat. Mindazonáltal ha mindenki passzol előttünk, akkor nyissunk. Nem szabad viszont tönkremennünk ezzel a lappal, mert a kasszában eleve nem volt semmi. Ha ránk emelnek, akkor saját megítélésünkre kell hagyatkoznunk az adott helyzetben. A legkisebb drillel, kettesekkel, lehet, hogy tovább akarunk játszani, de lehet, hogy nem. Ha középső drillünk lenne, négyesek, akkor nem tudnánk elengedni. Valakinek három bubit kell az orrunk elé tennie. Nincs más lehetőség. Bátorság

Egy fontos dolgot nem szabad elfelejtenünk: ha nehéz döntés előtt állunk, akkor mindig jobban járunk, ha az első benyomásunkra hagyatkozunk. Ellenfeleink játékának folyamatos megfigyelésével megtanuljuk, hogyan találhatjuk ki valószínű lapjaikat. Ha eldöntöttük, hogy ellenfelünknek mi a legvalószínűbb lapja - különösen limit nélküli hold'emben -, sohasem szabad megváltoztatnunk a véleményünket. Valószínűleg igazunk volt az első alkalommal, úgyhogy ne próbáljuk túlbonyolítani a dolgot! Legyünk következetesek és legyen bátorságunk bízni a megérzésünkben! A bátorság a jó limit nélküli játékos egyik legfontosabb tulajdonsága. Ha nem rendelkezünk vele, akkor kénytelenek leszünk fix limites pókerre szorítkozni. Fix limiten is szükség van bátorságra, de közel sem akkorára, mint limit nélküli hold'emben. Fix limit kontra limit nélküli játék

Sok fix limites játékos - és itt nagyon jó fix limites játékosokról beszélek egyszerűen képtelen limit nélküli játékot játszani. Nem elég vagányak hozzá. Mi több, képtelenek a limit nélküli játék összetettségéhez alkalmazkodni, és nagyon nehéz számukra a fix limit után, ami egy gépies játék, limit nélkülire váltani, amiben minden képességre szükség van. Csak nagyon különleges játékosok képesek ezt a váltást sikeresen megtenni. A limit nélküli játékhoz más érzékek kellenek. Úgy értem, hogy szinte minden egyes döntésünknek helyesnek kell lennie, különösen, ha a teljes beülőnk forog kockán. Fix limiten nem esünk ki a játékból egy vagy két hiba miatt. Több hibát is elkövethetünk fix limit játékban, és még úgy is nyertesként állhatunk fel, ha ellenfeleink még több hibát követnek el. Limit nélküli játékban azonban ha egyetlen végzetes hibát elkövetünk, akkor minden zsetonunkat elveszíthetjük. Izmozás

A limit nélküli játékhoz nemcsak vagányságra van szükség, hanem némi erőszakoskodásra is. Erre fix limiten is szükség van, de a limit nélküli játékban sokkal többre. Egy jó limit nélküli játékos képes folyamatosan ütni, ránk telepszik és addig nem hagyja abba, amíg be nem sokallunk. Természetesen ugyanez megtörténhet fix limiten is, de nem ilyen mértékben. A legjobb játékosok, akiket ismerek, rendkívül agresszívak, és ettől nagyszerűek. Minél agresszívabbak, annál jobbak. Ilyen egyszerű. És hiszek benne, hogy ez jelenti a különbséget a nagyon jó játékosok és a világ élvonalába tartozó játékosok között. Ez a határvonal. Nincs olyan ember a világon, aki rám telepedhet. Nem hagyom, hogy valaki elvegye a pénzemet, és az összes többi világ-színvonalú játékos így gondolkodik. Egy agresszív játékosnak sikerülhet ez egy darabig. De az első lehetőséget kihasználva ellen fogok állni és beteszem minden pénzemet a kasszába. Olyan ez, mint az a kisfiú, aki mindig kidugja a fejét, és folyamatosan rácsapnak. Nos, előbb vagy utóbb nem fogja már kidugni a fejét. Ha valaki folyamatosan arcul csap, akkor előbb vagy utóbb nagy kasszáért fogunk játszani.

Az összes világszínvonalú játékos tudja - ahogy én is -, hogy nagyon agresszívnak kell lenni ahhoz, hogy valaki folyamatosan nyerjen. Mindig emelni, emelni, emelni kell. Ha találok valakit, aki ellen mindig emelhetek, és folyamatosan azt mondja, hogy „vigyed, Doyle", „vigyed Doyle", akkor állandóan el fogom vinni. Nem hagyom levegőhöz jutni. És ez a szerencsétlen fickó sohasem fog tőlem kasszát nyerni. Vagy nála kell lennie a tuti lapnak, vagy elég bátornak kell lennie ahhoz, hogy tartsa a tétet. A legtöbb játékos ilyen. Egyre másra dobálják el a lapjaikat. Gyengék. Leülnek és megpróbálják ellenünk a tuti lapot létrehozni. Ez elég nehéz feladat. Tehát csak ütjük és ütjük őket, és lassan elfogynak. Előbb-utóbb minden pénzüket elnyerjük. Talán így világosabb, amit korábban magyaráztam. Amikor nagy kasszára kerül sor, akkor általában nálam van a gyengébb kéz. Az a gyenge játékos végül megtalálta a tuti lapot, és általában ezzel szembesülök a nagy kasszában. De ezt a nagy kasszát én már megkerestem a sok kis kasszával, amit megnyertem, tehát ingyen játszom a gyenge játékos és az összes hozzá hasonló ellenfelem pénzével. Ezt nem tudjuk megtenni egy igazán jó limit nélküli játékos ellen, mert a sarkára fog állni és vissza fog vágni. Ez a hatalmas különbség egy tűrhetően jó játékos és egy igazán nagyszerű játékos között. Egy másik fontos különbség, hogy az igazán nagyszerű játékos tudja, hogyan kell egy határeset lappal nyerni. Egy gyengébb játékos erre nem képes. Vagy nem tudják, hogyan kell, vagy félnek pénzt tenni a kasszába határeset helyzetben. A tuti lapot akarják, vagy ahhoz közelit, mielőtt bármennyi pénzt is áldoznának rá. Nem akarnak sokat hazardírozni, ezért passzolnak sok olyan lappal, amelyekkel én licitálnék, hogy többet nyerjek. Nyereségért licitálás

Minden a nyereségért licitálásról szól. Ha például kemény helyzet alakul ki a végére és egy feszes játékosnál két pár van, de lehet valakinél sor, akkor valószínűleg a feszes játékos passzol, hogy terítésre kerülhessen sor. Ugyanebben a helyzetben én, ha aránylag biztosan érzem, hogy ellenfelemnek nincs sora, sokkal agresszívabb lennék. Szeretnék némi pénzt keresni még a végén. Szeretném kifizettetni a két páromat. Tehát nyitnék, és megpróbálnám eladni a két páromat a lehető legtöbb pénzért, amennyit szerintem kaphatok érte.

Sosem voltam feszes játékos, az elején sem, amikor kezdtem. A tapasztalat sok mindenre megtanított. Pályafutásom elején nem tudtam, hogyan kell kiszállni a partiból, ha már egyszer belekeveredtem. Ma már tudom. Nekem nincs szükségem a tuti lapra ahhoz, hogy a végén licitáljak. Ha úgy érzem, hogy nálam van a legerősebb kéz, akkor nyitok, és megpróbálom kifizettetni. Egy konzervatívabb játékos passzolna a végén. Tehát az utolsó tétet elveszti, minthogy nem nyeri meg. Limit nélküli játékban folyamatosan sokat nyerni úgy lehet, ha ellenfelünket arra kényszerítjük, hogy ha licitál, akkor minden pénzét kockára tegye, míg mi nem kockáztatjuk minden pénzünket. Amennyire én tudom, a limit nélküli játéknak mindig is ez volt a kulcsa. Arra akarom kényszeríteni ellenfelemet, hogy amikor dönt, akkor az összes zsetonja kockán forogjon. Ha például valaki előtt 20 000 dollárnyi zseton van, és 6000 vagy 7000 dollárral nyitunk, akkor gyakorlatilag 20 000 dollárral nyitunk. Ellenfelünk tudja, hogy ha tartja a 6000 vagy 7000 dollárt, akkor a többit is be kell majd tennie. Mi hétezer dollárt kockáztatunk, ő pedig húszezret. Másrészt viszont, ha ő 7000-rel nyit, akkor ennek ellenkezője igaz. Tehát mindig megpróbálok úgy licitálni, hogy ő legyen kiszolgáltatva, ne én. Ha jól gondolta, és tényleg blöffölök, akkor all-in megy a húszezer dollárjával, és én nem fogom tartani a tétet. Tehát hétezret nyer. Ha azonban téved, és erős lapom van, akkor is kénytelen all-in menni, de ezúttal tartani fogom a tétet. Ezzel húszezer dollárt veszít. Tehát körülbelül 3:1 arányban kapok fizetséget, az ő húszezre az én hétezremért. Elkötelezetté teszem. Arra kényszerítem, hogy kötelezze el magát. Én nem köteleztem el magamat, akármit is gondol. Ez a dolog szépsége. Az én nyitásomon gondolkozik, és azt találgatja, hogy vajon mennyit kell még betennie. Ez egy vagy-vagy helyzet. Vagy blöffölök, vagy nálam van a tuti lap. És ellenem tudja, hogy húszezer dollárjába kerülhet - a teljes beülőjébe - ha nem dobja el a lapját. Meglepő, hogy hányszor mondják, hogy „vigyed, Doyle", „vigyed, Doyle". Csak dobálják és dobálják és dobálják el a lapjaikat. Még engem is meglep. Azt gondolom magamban: „ezt már nem dobhatja el". De ettől függetlenül nyitok. És máris a szemétben landol a lapja. Végül már egész mechanikussá válik. És ismét nyertem egy kasszát.

Annyi kasszát elloptam már életemben, hogy el sem kezdem megszámolni. És legtöbbször kényszerítenem kellett magamat, hogy nyissak. Volt, hogy egész este játszottam, és egyetlen értékelhető lapot sem kaptam. És mégis minden kasszát megnyertem, mert nem szaladtam bele a tuti lapba. Ez így megy újra és újra. Megnézem a lapjaimat, és semmim nincsen. Jön a flop, és még mindig nincsen semmim. Tehát erőt kell vennem magamon, és nyitnom kell, mert a fickó ellen egész este csak emeltem és emeltem. És végig azon gondolkozom: „hogy dobhatja el a lapját ezúttal is?". De nyitok, és már repülnek is. Szemét! Még egyszer. Ha a sarkára áll és rám emel, akkor visszatérek az alapfilozófiámhoz. Ha van valami lapom, akkor megyek vele, annak ellenére, hogy tudom, hogy esetleg nálam van a gyengébb lap. Mostanra elég jó képet festettem arról, hogyan is játszom a limit nélküli hold'emet Remélem, hogy ez a kicsit hosszúra nyúlt bevezető elég jól érzékeltette a játékstílusomat, és remélem, hogy segít megérteni, hogyan játszom egyes lapkombinációkat különböző helyzetekben. Hamarosan rátérek erre. Amikor azonban azokat a leírásokat olvassák, fontos megérteni, hogy elég nehéz megmondani, hogy mit tennék bizonyos lapokkal egy adott helyzetben. Olyan sok összetevője van. A limit nélküli hold'em nagyon komplex játék. Legtöbbször amit mondok hűen tükrözi, hogy általában mit tennék. Ám lehet, hogy valamit máshogy, vagy éppen ellenkezőleg tennék, attól függően, hogy ki ellen vagyok partiban, és hogy jobb pozícióban vagyok-e nála. Sose feledjük, hogy a limit nélküli hold'em pozícióról és emberekről szól. Sokszor előfordul, hogy csak józan megítélésünkön múlik a megfelelő játék. Gyakran fordul elő olyan helyzet, amikor a kőbevésett szabályok nem alkalmazhatók. A póker - különösen a limit nélküli változat - nem olyan játék, amelyet megtanulhatunk tíz könnyű leckéből. Lehet, hogy ezer kemény lecke sem elég. Egyszerűen túl sok benne a változó. Mindazonáltal az alábbiakban megtanulható leckék sokat segíthetnek a limit nélküli hold'em játék elsajátításában. Az általános alapelvek és elképzelések, amelyeket itt tárgyalok, sokkal nagyobb uralmat adnak majd a játék fölött, mint amit azon ellenfeleinktől várhatunk, akikkel naponta versengünk. Bárcsak tudtam volna az összes általános irányelvet, amelyeket itt leírok, amikor elkezdtem játszani. Nagyon megkönnyítette volna a dolgomat, ez biztos.

Mielőtt azonban rátérek arra, hogy egyes kezekkel hogyan játsszunk, kitérek a vakok, licitálási struktúra, szükséges pókertőke, és egyéb szempontokra, amelyeket figyelembe kell venni, mielőtt leülünk limit nélküli hold'emet játszani. Most tehát ezek következnek. A vakok és egyéb megfontolások

Ha ki kellene választanom, hogy hány fős az ideális játék limit nélküli hold'emhez, akkor azt mondanám, hogy nyolcfős, amit szoktak gyűrűnek vagy teljes asztalnak is nevezni. Természetesen én jobban szeretek kislétszámú asztalnál játszani, négy-öt ellenféllel, mert egy kislétszámú játékban, ahol magas az alaptét, rákényszerül az ember, hogy játsszon. Nem lehet csak ott üldögélni és várni a nagy párra, A-K-ra vagy kis érintőlapokra. Ha ezt tesszük, akkor úgy járunk, mint Broomcom nagybácsija. Tehát egy ilyen játék remekül illik a stílusomhoz. Sok lehetőséget kapok az izmozásra. A teljes asztal, nyolc játékossal is megfelelő. Ez jó létszám egy teljes asztalos játékban ahhoz, hogy sok akció legyen. Úgy értem sokan beszállnak a játékba, mert tudják, hogy nem kell minden alkalommal a tuti lappal szembenézniük. Amikor azonban a nyolcfős játék hirtelen tíz- vagy tizenegy főssé válik, akkor a játék összetettsége teljesen megváltozik. Ami egykor aránylag gyors és laza játék volt, már a múlté. A játékosok már nem szállnak be olyan gyakran, és nem játszanak annyit. A játék elromlik, és nagyon feszessé válik. Tizenegy játékos esetén sokkal több kombináció van kiosztva minden partiban, mint kilenc játékosnál. Tehát senki nem játszik már határeset lapokkal és elkezd az igazán jókra várni. Röviden szólva nem lesz annyi hazardírozás és megszűnik a sok akció. A játék fellazítása

Sok pókerjáték ilyen, és ilyen is marad, hacsak valami nem történik, ami megváltoztatja a játék karakterét. Az a valami, ami visszaváltoztatja a feszes játékot lazává, legtöbbször egy olyan játékos, aki elkezd akciózni. Amint már említettem, én pontosan ilyen vagyok. Akciózó játékosként ismernek. Mindig is ilyen imázsom volt. És mivel akciót adok, ezért akciót is kapok. Beülök egy pókerjátékba, és szinte az első partitól kezdve hazardírozom.

Megragadom a lehetőségeket - nyitok, emelek, visszaemelek, all-in megyek. Ez nagyon gyorsan felkavarja a játékot. Egyetlen ember elég hozzá. Mindössze ennyi kell. És ez az egyetlen ember általában én vagyok. Nem csak mondom, hogy laza vagyok, hanem tetteim által be is bizonyítom. Ismerem a régi mondást: „az első benyomás sokáig nyomot hagy". Nos, az első benyomás, amit én teszek, az egész este folyamán tart, annak ellenére, hogy lehet, hogy közben sebességet váltok, és lazából feszessé válok, majd újra lazává, az este folyamán jópárszor. Alkalmazkodjunk sebességünkkel!

Ahhoz, hogy igazán világszínvonalú játékosokká válhassunk, képesnek kell lennünk alkalmazkodni és változtatni játékunk sebességén. Ennek nagyon sok oka van. (1) Nem szabad azonosítható sablonokat követnünk! Változatossá kell tennünk játékunkat. Ha ezt megtesszük, akkor ellenfeleinket állandó találgatásra kényszerítjük. (2) Fel akarjuk építeni imázsunkat, amely laza, hazardírozó játékosé, aki sokat akciózik. Ennek az imázsnak azonban egy jó laza játékost kell tükröznie, nem egy bolondot, aki csak szórja a pénzét a többieknek. (3) Mivel nagyon valószínű, hogy ha úgy játszik valaki, ahogy tanácsolom, akkor laza lesz, és össze-vissza vagdalózik (nagyon lazán játszik) amint leül játszani, ezért később vissza kell váltani és feszesebben játszani, amikor már megalapoztuk imázsunkat. Ekkor újra elkezdhetünk lazán játszani, és az egész este alatt folyamatosan váltogathatjuk a sebességet. (4) Saját sebességünkkel alkalmazkodnunk kell egyes játékosok változó sebességéhez is. Ha valaki az asztalnál magas sebességbe kapcsol, akkor tegyük az ellenkezőjét, váltsunk vissza és csak erős lapokkal menjünk ellene! Másrészt viszont, ha észrevettük, hogy valaki nagyon feszesen játszik, akkor elkezdhetünk blöffölni ellene. (5) Lehet, hogy a játék maga meghatározza, hogy milyen sebességgel kell játszanunk. Ha mindenki nagyon lazán játszik, és minden partiban tolonganak az emberek, akkor kezdjünk nagyon feszesen játszani! Ezzel ellentétben, ha a játék

olyan feszes, hogy szinte halljuk nyikorogni, akkor játszhatunk lazán, és elkezdhetjük felszedni az összes kasszát, amit csak tudunk. (6) Amikor a játékosok elkezdenek kiszállni a játékból, és helyük üres marad, akkor magas sebességbe kell kapcsolnunk. Ahogy már mondtam, egy kislétszámú játékban nem üldögélhetünk jó lapra várva. Ha ezt tesszük, akkor a vakok meg fognak enni, mert nem kapunk elég jó lapot. Tehát muszáj játszanunk, különben ki kell szállnunk. (7) És természetesen ott van a vakok problémája. Ez határozza meg elsősorban, hogy milyen gyorsan játszunk. Illetve a vakok abszolút mérete nem is számít. Ami fontos, az a vakok relatív mérete ahhoz képest, hogy mennyi pénzünk van. Tízdolláros alaptét egy limit nélküli játékban nagyon magas lenne, ha mindössze ötszáz dollárunk volna. Ha ötezer dollárunk lenne, akkor a tízdolláros alaptét nagyon alacsony. A magas alaptétes játékban gyorsan kell játszanunk. Alacsony alaptétes játékban jelentősen lelassíthatunk. A vakok és alaptétek nagysága olyan fontos tényező annak meghatározásában, hogy milyen gyorsan játsszunk, hogy a necces és használhatatlan lapok, amelyekről később beszélni fogok nagyon erős lapokká válnának, ha elég magas lenne az alaptét. Régen ez volt a helyzet a hold'em világbajnokságon, mert olyan volt a struktúra. Az alaptét 10 dollárnál kezdődött, a vak pedig 50 dollár volt. Ahogy a verseny haladt előre és a játékosok kiestek, a vakok és alaptétek egyre csak nőttek és nőttek egy előre meghatározott időrend alapján, amíg el nem érkeztek az utolsó két játékoshoz. Addigra minden játékos 1000 dollár alaptétet és 2000 dollár vakot kellett berakjon. Ha az ember csak ült volna és várt volna ilyen magas alaptétek mellett, akkor gyorsabban fogyott volna el, mint Broomcorn nagybátyja. Ma a versenyek ennél sokkal gyorsabbak. Amikor ilyen magas az alaptét, akkor szinte minden partiban játszanunk kell. Legalább a flopot kell látnunk. Tehát egyáltalán nem meglepő, hogy az 1976-os és 1977-es világbajnokságot is ócska lapokkal nyertem. Az egyetlen meglepő dolog az, hogy lapjaim szinte ugyanazok voltak mindkét évben. 1976-ban, amikor 220 000 dollárt nyertem, az utolsó kasszában 176 000 dollár volt. Azt a kasszát a ♠10 ♠2 lapokkal nyertem. A flopon még csak egy kettes párom volt, de aztán két tízes érkezett a negyedik és ötödik utcán. Jesse Alto lett a második, tapasztalt, nem hivatásos játékos, akinek Houstonban, Texas

államban volt autókereskedése. 1977-ben a néhai Bones Berland volt az a fiatalember, aki második lett mögöttem. Az utolsó kasszában Bones ellen ♦10 ♥2 volt nálam és tízes párt flopoltam. Ezúttal a kettes érkezett a törnön - és a végén érkezett még egy tízes a riveren a fullomhoz. Az utolsó kasszában 130 000 dollár volt és 340 000 dollárt nyertem az 1977-es versenyen. Természetesen egy normális alaptétű, teljes asztalos játékban aligha játszanék ilyen lapokkal. Amikor az alaptétek nem kényszerítenek rá, akkor nincs rá oka az embernek. Az egyetlen komoly kivétel, amikor kizárólag azért játszom egy partit, hogy ellopjam a kasszát. Olyankor nem számít, milyen lapom van. Úgy értem, előfordul, hogy nem is nézem meg a lapjaimat. Ilyenkor a pénzemet, pozíciómat és egy adott ellenfelet játszom. A lapjaim nem számítanak. Ha rákényszerülök, hogy megnézzem őket, mert valaki elkezd játszani ellenem, lehet, hogy két ászt találok, A-K-t vagy szemetet. Az emberek bíráltak, amiért elvesztettem 580 000 dollárt különböző színű Q-8cal a 25 000 dolláros nevezési díjú versenyen 2003-ban a Bellagióban. Nos, éppen most magyaráztam el, hogyan is történt. A pénzemet, pozíciómat és egy bizonyos ellenfelet játszottam - a lapjaim bármik lehettek volna. Egész nap nem alakult ki egyetlen párom sem és azzal kellett életben tartanom magam, hogy elloptam néhány kasszát, de ebben a konkrét esetben rosszul tippeltem meg ellenfelem lapjait. Szinte biztos, hogy az embernek szüksége van némi limit nélküli tapasztalatra, mielőtt képes teljesen vakon játszani egy partit. Eleinte tehát javaslom, hogy szorítkozzanak az egyes kezek megjátszásában arra, ahogy az alábbiakban ajánlom. Fontos azonban megérteni, hogy ezek a javaslatok arra az esetre vonatkoznak, amikor az alaptétek és vakok alacsonyak vagy közepesek egy teljes asztalos készpénzes játékban. A különböző játékokban a korábban tárgyaltak szerint kell alkalmazkodnunk. A következő táblázat iránymutatásként használható annak meghatározásában, hogy mi számít átlagos, közepes alaptétű játéknak. Kilenc résztvevős játék - Vak táblázat

* Az itt megadott minimális beülő kétszerese sokkal jobb lenne. Több mint kétszeres pedig még jobb. Az ember általában nem akar az itt meghatározott minimumnál kisebb összeggel leülni. Ahogy a lábjegyzet is mondja, mindenképpen érdemes fontolóra vennünk, hogy több pénzzel üljünk le. Ma már, amikor olyan asztalnál játszom, ahol a kis vak 300, a nagy vak 500 dollár, sosem ülök le kevesebb, mint 100 000 dollárral. Sőt, szeretem, hogy ha van előttem legalább annyi, vagy még több pénz, mint bárki másnál az asztalnál. Ha nincs előttem körülbelül annyi pénz, mint a legtöbb pénzzel ülő játékosnál, akkor nem tudom mindet elvenni tőle ugyebár. És gyakorlom is, amit prédikálok. Rögtön elkezdek gyorsan játszani. Mindig is így játszottam, akkor is, amikor kezdtem. Akkoriban ezer dollárral ültem le egy kis tétes limit nélküli játékhoz és általában el is vesztettem az első ezrest. Aztán elkezdtem feszesebben játszani, és szinte mindig visszanyertem az ezresemet, vagy még többet. Négy alkalomból háromszor elvesztettem az első ezrest, de a negyedik alkalommal mindig elkapott egy nyerési hullám és bőven visszanyertem az előző három veszteséget. Úgy értem, hogy olyan gyorsan játszottam és olyan sok partit nyertem, hogy szinte szó szerint elszedtem az összes asztalnál ülő játékos pénzét. Ez azért volt, mert mint tudják, amikor sok jó lapom van, akkor általában kifizetik őket. Úgy még sohasem nyertem sok partit, hogy csak néztem, ahogy a többiek játszanak. Ha sok erős kezem alakul ki vagy sorra jönnek a nagy lapok, akkor én benne vagyok a sűrűjében - nem csak az oldalvonalról nézem. Ahhoz, hogy nyerőszériánk lehessen, hagynunk kell, hogy a széria létrejöjjön. Majd fent kell tartanunk ezt a szériát. Márpedig ehhez bele kell vetnünk magunkat, és játszanunk kell.

Régen azt csináltam, hogy ha nyertem egy kasszát limit nélküli játékban, akkor a következő partiban mindenképpen játszottam, függetlenül a lapjaimtól. Minden partiban játszottam addig, amíg egyet el nem vesztettem. És ezekben a partikban mind többet kockáztattam, mint általában. Ma még mindig próbálom ezt fenntartani, de módosítottam rajta, mert a játékosok annyival agresszívabban játszanak. Ha nem így játszunk, akkor sohasem lesz nyerőszériánk. Tudom, hogy a tudósok nem hisznek a nyerőszériában, de néha ezek a nyerőszériák egy vagyont hozhatnak. Csak egyetlen világklasszis pókerjátékosról tudok, aki nem hisz a nyerőszériában. Nos, téved, ahogy a tudósok is. Mellesleg hány tudós tud pókerezni? Én több mint ötven éve pókerezem, és dollár-milliókat kerestem vele. Nyereményeim nagy hányada abból származik, hogy kihasználtam a nyerőszériáimat. Ha az ember sok pénzt akar keresni, akkor meg kell játszania a nyerőszériáit. Ez ilyen egyszerű. Nem mintha bármi földöntúli lenne a nyerőszériákban, az a fontos, hogy ellenfeleink hogyan reagálnak arra, amikor nyerőszériánk van. Egyszerűen kevésbé veszélyesek olyankor. Többször kifizetnek, és kevesebbszer állítanak kihívások elé, ez pedig sima nyereséggé változik. Mostanra valószínűleg érzik, hogy milyen stílusban játszom. Ez segít abban, hogy megértsék és értékeljék, amit ezt követően fogok mondani arról, hogyan játszom konkrét kezeket a flop előtti játéktól kezdve minden fázison keresztül egészen amíg minden lap az asztalra nem kerül. Az alábbiakban tárgyalt helyzetek mindegyikében igaz a következő előfeltevés: hacsak másképp nincs meghatározva, a leírtak azt mutatják, hogy hogyan játszanék bizonyos kezekkel limit nélküli hold'emben egy másik világszínvonalú játékos elleni partiban, nem pedig azt, hogyan játszanék egy gyenge játékos ellen. Ezt azért tartom fontosnak hangsúlyozni, mert - mint már tudják - egy gyenge játékos vagy egy ittas személy ellen egészen máshogy kell játszani. Egy gyenge játékos ellen mindössze annyi a teendő, hogy megvárjuk, amíg nálunk van a legerősebb kéz és a lehető legjobban kifizettetjük vele. Egyszerűen jobban játszunk, mint ő. HOGYAN JÁTSSZUNK KONKRÉT KEZEKKEL?

Ne feledjük, hogy ahogyan az alábbiakban javaslom, az arra vonatkozik, hogy általában hogyan játsszunk az itt tárgyalt lapkombinációkkal. Én általában így játszom velük. De pókert játszva sohasem szabad egyfajta sablonba süppednünk. Én sohasem teszem. Mindig változtatgatok játékomon. Amennyire csak tudom, megpróbálom változatossá tenni. Sohasem ismétlem következetesen, amit csinálok, egyetlen partiban sem. Nem úgy játszom, mint egy számítógép, amelybe betápláltak egyfajta feladatsort és újra és újra előadja. Azok a kiváló játékosok, akik ellen nap mint nap játszom, könnyedén felfedeznék a sablont a játékomban, ha lenne. Tehát sohasem csinálom ugyanazt ugyanazzal a lappal, ugyanabból a pozícióból ugyanazon játékos ellen. Egy este során folyamatosan váltogatom a sebességemet. Az olvasó céljai szempontjából azonban az egyes kezekkel való játékra vonatkozó tanácsaim egészen addig megfelelőek, amíg ellenfelei meg nem fejtik a stílusát. Amikor ez megtörténik, akkor elkezdhetünk sebességet váltani, fel-le folyamatosan, amíg el nem tűnik minden felfedezhető sablon. Az indulólapokat négy nagyobb, meglehetősen tág kategóriába fogom csoportosítani a következők szerint: I. Párok II. Kis érintőlapok III. Határeset lapok IV. Értéktelen lapok Először azt tárgyalom, hogyan játsszunk, amikor párt kapunk a kezünkbe. Ezt a kategóriát tovább bontjuk eszerint: a. Nagy párok és a nagymenő: A-A, K-K és A-K b. Q-Q c. J-J-től 2-2-ig Azért raktam az A-K-t az ász és király párral egy kategóriába, mert nagyon erős kéz. Mint hamarosan kiderül, én jobban kedvelem az A-K-t mint az ász vagy király párt. Minden kéz tárgyalása során azt írom le, hogyan játszanék vele egy

kilencfős asztalnál korai pozícióból (első három szék), középső pozícióból (a következő három szék) és hátsó pozícióból (utolsó három szék). Ha másképp nem jelzem, akkor feltételezzük, hogy közepesen magasak a vakok. A-A és K-K Flop előtti játék

Korai pozíció. Korai pozícióban a flop előtt ász vagy király párral valószínűleg csak megadnám a vakot vagy csak simán beszállnék, remélve, hogy valaki emel utánam, és én rá tudok emelni. Középső pozíció. Középső pozícióban, ha senki nem szállt be a korai pozíciókban ülők közül, akkor ugyanúgy játszanék. De ha valaki beszállt korai pozícióból, akkor körülbelül a kassza nagyságával megegyezőt emelnék. Hátsó pozíció. Hátsó pozícióban egyértelműen emelnék velük, és remélném, hogy valaki lapított előttem, vagyis késleltetett azért, hogy rám emelhessen. Ha így tett, akkor persze újra visszaemelnék és a körülményektől függően all-in mennék. Ha két ásszal vagy két királlyal visszaemeltem, és a flop előtt beteszem a kasszába a pénzem mintegy felét, nem kérdés, hogy a másik felét beteszem a flopon, függetlenül attól, hogy milyen lapokból áll a flop. Semmi nem állíthatna meg. Ha ellenfelem nem emel engem all-in a flopon, akkor én magam tenném be az összes pénzt, mert túl sok lehetőség van arra, hogy hibásan találgassak, és azt nem fogom megkísérelni. Ha bármelyik erős párt legyőzi valaki, nos, akkor egyszerűen el fogom veszíteni a pénzemet. Fennállhat viszont egy olyan ritka helyzet, amikor a flop előtt két király eldobását fontolgatjuk, ha ránk emelnek. Ettől a kéztől nehéz megszabadulni, de ha egy nagyon feszes játékos - olyan feszes, hogy valószínűleg nem játszana így, ha nem lenne nála két ász - all-in menne, akkor lehet, hogy inkább a dobást választanám. Persze, szinte biztosnak kell lennünk emberünkben, mielőtt így teszünk. Egyik módja annak, hogy miként hozom meg ezt a ritka döntést, hogy ellenfelem helyébe képzelem magam. Felteszem magamnak a kérdést: „ha én lennék az ő helyében, ráemelnék-e két dámával vagy gyengébb lappal?". Ha a válasz nemleges, akkor eldobom a két királyt. Hamarosan elmondom, hogyan játsszunk nagy párral a flopon. De ez itt jó alkalom megemlíteni, hogy amikor két királyunk van, a flopon pedig egyetlen

ász, teljesen a saját belátásunkra van bízva, hogy tovább játszunk-e kezünkkel. Ha úgy gondoljuk, hogy ellenfelünknél ász van, akkor itt vége a partinak. Ha nem, akkor úgy játszunk a két királyunkkal, mintha az lenne a legerősebb kéz. Íme két különösen idevágó hold'em valószínűség: (1) Egy kilencszereplős játékban, amikor két királyunk van, körülbelül 20 százalék annak a valószínűsége, hogy egyetlen másik játékosnál sincs ász. Másképpen fogalmazva, az esetek 80 százalékában van olyan játékos, akinél ász van. (2) Ha egy játékosnál két pár nélküli, királynál alacsonyabb lap van, az esetek 18 százalékában jön ász a flopon. A flop Függetlenül attól, hogy mi van a kezünkben, a flop az a hely, ahol a legfontosabb döntéseket hozzuk. Ez a parti kulcsfontosságú pontja. Ez az a pont, ahol megpróbáljuk kitalálni, hogy ellenfeleinknél milyen kéz lehet, eldöntjük, hogy valószínűleg milyen lapjuk van. A flop után már általában minden többé-kevésbé automatikusan következik. Játék javulás nélkül a flopon. Persze a flop előtt is megpróbáljuk megállapítani, hogy ellenfelünknél milyen lap lehet, de a flopon sokkal pontosabban meg tudjuk határozni, mi lehet valakinél, az alapján, hogy ellenfelünk hogyan tartja a tétet, hogy vajon sorra vagy flössre vár-e és így tovább. Korai pozícióból nagyon óvatosan játszom ász vagy király párral olyankor, amikor a flopon három olyan lap van, amellyel sor vagy flöss egészülhet ki. Ez különösen igaz abban az esetben, ha a partiban két vagy több ember van még rajtam kívül. Azoknál, akik utánam tartják a tétet, bármi lehet. Ebben a helyzetben vagy olyan kezük van, amellyel kifoszthatnak, vagy ha licitálok, akkor nagyon kis kasszát viszek. Tehát korai pozícióban megszólal a vészharang, ami arra figyelmezetet, hogy ne licitáljak, amikor a flopon három olyan lapot látok, amelyek sort vagy flösst alkothatnak, a kezemben pedig ászok vagy királyok vannak. Következésképpen azonnal lelassítok, és általában csak passzolok korai pozícióból. Ha hátsó pozícióban ülök, és valaki korai pozícióban csak beszállt, valószínűleg egyet nyugodtan nyitnék. Ha valaki megadja, ezzel a kézzel azonnal megint védekező álláspontra helyezkednék. Bármikor, amikor három sor vagy flöss lap van a flopon, különleges óvatossággal játszom.

A flopon lévő lehetséges sor minősége nagyban befolyásolja, hogy miként játszom az erős párral. Ha a flop 9-8-7, 10-9-8 vagy J-10-9 és két ember van még a partiban rajtam kívül, akkor azonnal feladom. A többi játékosnál lévő szinte bármely két lapot valahogy eltalálta a flop. Vagy olyan kezük van, amely már amúgy is legyőzött, vagy olyan húzólapjuk van, amely ellen az én kezem maximum egyenlő eséllyel rendelkezik. Ha a flop 10-9-8 és egyik ellenfelünknél Q-J van, akkor kiegészült a sora. Ha J10 van nála, akkor párja van nyitott sorhúzóval. Elkaphat egy hetest, tízest, bubit vagy dámát. Tizenhárom olyan lap van a pakliban, ami legyőzhet, nevezetesen négy hetes, négy dáma, három bubi és két tízes, és még két lap jön. Ettől válik ebben a pillanatban az ő keze legalább olyan jóvá, mint az enyém. Gyakorlatilag szinte ugyanakkora eséllyel győzhet le engem, mint én őt, tehát nem akarom magam olyan helyzetbe hozni, hogy mindenem elveszítsem. Nem mindig adom fel a partit ebben a helyzetben. Csak nagyon óvatosan játszom. Nem erőszakoskodom és nem próbálom azonnal megnyerni a partit. Ha nem sor, csak J-10 jön a flopon, tehát a flop például J-10-2, nos, akkor nagyon gyorsan játszanék a két ászommal, mert magas lapok bármely kombinációjával kiegészülne ellenfelemnek valamilyen keze. Például egy K-Qval nyitott végű sorhúzója lenne; egy A-K két fölélapot és egy lyukas sort adna neki; egy A-J, K-J, Q-J, A-10, Q-10 vagy K-10 kombinációval pedig párja van. Tehát gyorsan játszanám ebben a helyzetben a két ászomat. Ha bubi és tízes párja vagy annál jobb lapja van, akkor így jártam. Ha ismerjük ellenfelünket, ki tudjuk találni, hogy milyen lap lehet nála. Logikusan kell gondolkodnunk ahhoz, hogy megállapítsuk, ellenfelünk milyen kézzel játszik. Ha a flopon három flöss lap van, akkor kevésbé vagyok gyanakvó, mint három sor lap esetében. Egy három flössel lap esetében nincs annyi lehetséges kéz, amely legyőzhet - persze lehet, hogy ellenfelünknél pár és flösshúzó van, ha továbbra is partiban marad. Az első dolog, amit tennék, hogy megnézném, ászaim vagy királyaim közül az egyik azonos színű-e a Hoppal. Ha a flopon három kőr jött és nekem két piros ászom van, akkor azonnal mennék vele. Ez egy erős kéz. De ha két fekete ászom lenne, vagy más, ♥A nélküli kezem, akkor valószínűleg kevésbé lennék hajlandó vele komoly játékba bonyolódni. De ha nálam van a ♥A, akkor gyorsan játszanám a partit a flopon. Ha valaki

tartja a tétet, amúgy is valószínűleg nyerek. Tudom, hol van a tuti lap. Limit nélküli hold'emben ez az egyik legfontosabb dolog. Ha csak lehetséges, kerüljük el, hogy holt pénzt tegyünk a kasszába. Például, nem szabad flössre várni, amikor az asztalon pár van. Ellenfelünknek már kész fullja lehet. És nem akarunk sorra várni, amikor valaki másnak már flösse lehet. Ha az asztalon három kör van és nekünk nyitott végű sorhúzónk van, nem várunk arra a sorra. Eldobjuk a kezünket. Valamennyi tapasztalt játékos megpróbálja elkerülni, hogy a pénze teljesen holtan kerüljön a kasszába. Ha a flopon egy pár és egy kis lap jön, és a kezemben ász vagy király pár van, akkor korai pozícióból nyitnék. Ha megadják, óvatosan mennék tovább. Ezt úgy értem, hogy amikor a következő lap megjelenik, akkor passzolnék. Ha ellenfelem licitál, lehet, hogy megadnám, de lehet, hogy nem. Az attól függ, hogy mit gondolok, mi lehet nála. Abban biztos lennék, hogy olyan lapja van, amellyel elégedett. Például ha a flop 6-6-2, és én licitálok, ő pedig megadja, azzal elárulja, hogy valami van nála. Valószínűleg rejtett pár, ami hetestől tízesig bármi lehet, vagy ha nem, akkor lehet nála három hatos vagy három kettes. Tehát ebben a pillanatban használnám az értékítéletemet, és ismét óvatosan játszanék. Ha többen lennének előttem a partiban és egyikük hatos drillt flopolna, akkor valószínűleg passzolna. Ebben a helyzetben a legtöbb játékos ezt tenné, passzolna drillel az emelőhöz. De mint tudjuk, nem ez a helyes játék. Egy jó játékos tudná, hogy ilyenkor kezdeményezni kell. Ha passzolna, és az asztalon nem lenne sorhúzó - mondjuk a flop 7-7-2 valószínűleg én is passzolnék, és adnék egy ingyen lapot. Két okból is ezt tenném: (1) Ha nincs nála értékelhető kéz, akkor azt szeretném, hogy javuljon, azért, hogy játékban maradjon. Például ha a negyedik utcán bubi vagy dáma jön, azzal lehet, hogy párja lesz. (2) Szeretném kiküszöbölni annak a lehetőségét, hogy ha hetes van nála, akkor tönkremenjek. De ha a flop 6-6-2, akkor licitálnék, mert nem akarom, hogy 3, 4 vagy 5 jöjjön le, amivel valakinek sora egészülhet ki. Röviden, akkor nem adunk ingyen lapot,

ha az az ingyen lap tönkretehet bennünket. Ha van az asztalon egy lehetséges sor- vagy flösshúzó, akkor nem adunk ingyen lapot. Ha két ász van nálam, és a flop 6-6-K és passzolnak előttem, akkor valószínűleg én is passzolok. Ha ellenfelemnél király van, azzal játékban marad a negyedik utcán is, mert a passzunk miatt úgy gondolja, hogy nála van a legerősebb kéz. Ráadásul, ha a korábbihoz hasonlóan hatos van nála, valószínűleg minimálisra csökkenthetjük a veszteségünket. Ha a flop 6-6-5, az teljesen más helyzet, mert sorhúzó van lent. Tömören összefoglalva ez azt jelenti, hogy ász vagy király párral várunk addig, amíg úgy nem gondoljuk, hogy előnyös helyzetbe kerültünk, mielőtt igazán nagy kasszáért játszanánk. Nem akarunk nagy kasszáért játszani, ha csekély az esélye annak, hogy nálunk van a legerősebb kéz, vagy ha nagyon esélytelenek vagyunk. Általában erős párokkal a flopon hátsó pozícióból egy kissé agresszívabban játszunk, de tisztában kell lennünk vele, hogy valaki esetleg a tuti lappal passzolt előttünk, például három hatossal az említett példában. Emiatt soha ne aggódjunk. Hallottam már embereket azt mondani: „hát, nem mertem licitálni, mert féltem, hogy rám emel". Soha ne aggódjunk amiatt, hogy valaki ránk emel! Nyugodtan játsszunk tovább! Ha megtörténik, hát megtörténik, majd akkor aggódjunk. Nem kell átkelnünk azon a hídon addig, míg el nem jutunk odáig. Úgy nem játszhatunk nyerő pókert, ha állandóan a biztonságra törekszünk. Muszáj kockáztatnunk. Muszáj hazardíroznunk. És éreznünk is kell, hogy agresszívak vagyunk, ahhoz, hogy valóban agresszív játékot játsszunk. Ez az én pókerstílusom. És ez egy nyerő stílus. Ezen a ponton újrafogalmaztam általános játékfilozófiámat, mert most arról beszélünk, amikor ász vagy király pár a rejtett lapunk. Sok esetben lassan játszom velük, de nem késleltetek. Vagyis óvatosan játszom velük. Ez ellentmond általános játékstílusomnak, és annak a módszernek, ahogy a legtöbb ember játssza őket. A legtöbb játékos úgy érzi, hogy az ászok vagy a királyok olyan nehezen jönnek, hogy amikor megkaparintják őket, akkor nagy kasszát akarnak velük nyerni. Tehát igazán gyorsan játszanak velük. Ez általában nem helyes, de vannak kivételek, amelyeket alább megmutatok. Arról van szó, hogy ász vagy király párral általában a következő két dolog egyike történik: (1) Kis kasszát nyerünk; vagy

(2) Nagy kasszát veszítünk. A magyarázat az, hogy ellenfelünk nem fog sok pénzt tenni a kasszába, hacsak le nem győzi nagy párunkat vagy nincs sorvagy flösshúzója. Utóbbi esetben - mint mindjárt látni fogják - arra fogom rávenni, hogy fizesse meg, ha le akar győzni. Ugyancsak lassan játszom két ásszal vagy királlyal abban a ritka esetben is, amikor a flopon három egyforma lap jön, például három hetes vagy három bubi. De ebben az esetben más okból játszom lassan. Ebben az esetben azt szeretném, ha ellenfelem keze javulna, ha kicsit felzárkózna. Tehát passzolok, de csak egyszer. Szeretnék egy ingyen lapot adni neki, hogy elkapjon egy párt vagy legyen alkalma blöffölni. Nagyon nehéz bármennyit is nyerni ebben a helyzetben, hacsak nem sikerül kifogni valakit, akinek rejtett párja van. Persze annak is van némi esélye, hogy pókerbe futunk, viszont bárki, akinek pókere alakul ki tudtunkra fogja adni, ahogy beteszi az összes pénzét a kasszába. Tapasztalat kérdése, hogy az ilyesmit felismerjük, de ez ugyanolyan, mint bármelyik más helyzet, amikor valaki a tutival licitál ellenünk. Használjuk értékítéletünket a helyzet értékeléséhez. Egy idő után fel fogjuk ismerni az ilyet. Mint mindig, itt sincs másról szó, mint ellenfeleink lapjainak megtippeléséről. Az egyetlen helyzet, ahol ász vagy király párral nagyon sokat veszíthetek, amikor a flopon két lap jön sorhoz vagy flösshöz. Tegyük fel például, hogy a flop J-10-2. Ha valaki nyit előttem, sok zsetont betolok. Megnyerhetem a partit ebben a pillanatban. Ha nem, akkor ellenfelem nagyon sokat fog fizetni azért, hogy kiegészítse húzólapjait. Ha én cselekszem elsőként, akkor passzolnék, abban a reményben, hogy lesz lehetőségem emelni. Ez a passz-emelések ritka pillanatainak egyike. Ha tartják a tétemet, akkor ellenfelemnél valószínűleg sorvagy flösshúzó van. Persze a negyedik utcán nyugodtan licitálok megint, ha jelentéktelen vagy semmitmondó lap jön. De itt is szükség van egy jó adag értékítéletre, mert ellenfelemnek lehet olyan szerencséje, hogy olyan keze egészül ki - például bubi és tízes két pár -, amely legyőzi az én ászaimat. Abban az esetben bátran kifizetném őt, mert - mint már korábban is említettem -meg sem próbálok tippelgetni. Ha az asztalon csak alacsony lapok vannak, mondjuk 10-6-5, akkor bármilyen pozícióból nyitnék. Ahogy az összes eddig tárgyalt partiban, itt is benne van a

lehetőség, hogy valaki drillt flopolt. De ismét ráérek átkelni a hídon akkor, ha és amikor eljutok odáig. Ebben a helyzetben tudnám, ha a nagy páromat valaki legyőzi, főleg akkor, ha a flop előtt korai pozícióból emeltem. Minden jó hold'em játékos számára ez erőt jelent. Úgy értem, az első dolog, amit feltételezünk a korai pozíciós emelőről, különösen, ha az egy gyengébb játékos, hogy nagy párja van. Tehát ha jön a 10-6-5, és én korai pozícióból emeltem, a másik játékos azt fogja feltételezni, hogy erős kezem van, valószínűleg nagy pár, és valóban az van. Aztán amikor licitálok a flopon és valaki rám emel hátsó pozícióból, megint visszatérünk az ellenfél megítéléséhez. Egyszerűen ismernünk kell játékostársainkat. Ellenfelünk azt jelzi, hogy le tud győzni egy nagy párt. Ha jó és stabil játékos, mi más lehet nála, mint drill vagy két pár? Tehát itt azonnal végig kell gondolnunk, hogy folytatjuk-e a játékot a két ászunkkal vagy két királyunkkal. Persze az is lehetséges, hogy ellenfelünknek dáma vagy bubi párja van hátsó pozícióban, és nem emelt ránk a flop előtt, de most a flopon úgy döntött, hogy próbára tesz bennünket, mert fölépárja van. Lehet, hogy egy emelést még érdemes megadnunk, ha az nem túl nagy. A következő körben azonban passzoljunk, és nézzük meg, hogy mit tesz. Ha megint licitál, akkor általában megvan hozzá a lapja. Játék javulással a flopon. Idáig arról beszéltünk, miként játsszunk ász vagy király párral a flopon azt feltételezve, hogy semmi olyat nem flopoltunk, ami javítana a kezünkön. Most azt a helyzetet fogjuk megvizsgálni, amikor kapunk némi segítséget. Ha drillt flopolok, soha nem játszom késleltetve. Egyetlen kivétel van ez alól a szabály alól, amit alább meg fogunk beszélni. De az esetek többségében majdnem mindig kivezetek és nyitok, és nem csak egy normális téttel. Extra nagyot nyitok, mert csak akkor nyerhetek nagy kasszát, ha ellenfelem is flopolt valamit, és azt hiszi, hogy blöffölök vagy megpróbál átgázolni rajtam. Tehát itt tényleg teljes erőből nekivágok. Korábban azt mondtam, hogy amikor ász párunk van és egy pár nélküli ász jön a flopon, mindig fennáll a veszély, hogy a következő lappal valakinek kiegészül a sora. Nézzük például a következő helyzetet:

Ott az ász a flopon és bármilyen ötös vagy alacsonyabb lappal kiegészül az ötös magas sor. Az „A" flop után, ha a negyedik utcán kettes, hármas vagy ötös jön, azzal valakinek kiegészülhet az alacsony sora. Ugyanez érvényes bármikor, amikor pár nélküli ász jön a flopon bármilyen tízessel vagy annál erősebb kártyával.

A „B" flopnál a negyedik utcán érkező király, dáma vagy tízes is kiegészíthet bárkinek egy ász-magas sort. Ha nincs húzólap olyan sorhoz, amelyben van ász, akkor kint lesz egy közepes sorhúzó, mert akkor két lapnak kell lennie a flopon a következő négy lapból: hatos, hetes, nyolcas és mint azt az alábbi példában is látjuk:

A sorhúzó még nyilvánvalóbb a „C" típusú flop esetében, mert hét különböző sor egészülhet ki a törnön. Ha valakinél J-10, J-8, 10-8, 10-6, 8-6, 8-5 vagy 6-5 van, annak a következő érkező lappal kiegészülhet a sora. Ezt az érdekes felfedezést mindig szem előtt kell tartanunk, amikor összefüggéstelennek tűnő flop jön egy ásszal. Mindig fennáll az a veszély, hogy valakinek kiegészül a sora. Tehát amikor három ászt flopolunk, azonnal kezdjünk licitálni, és nagy összeggel nyissunk, hogy megakadályozzuk, hogy valaki olcsón bent maradjon

egy lyukas sorral. Egy jó játékos tudni fogja, hogy megéri olcsón várni egy lyukas sorra, mert ha kiegészül, akkor mindenünket elszedheti. Persze ha két királlyal drillt flopolunk, talán adhatunk egy ingyen lapot, ha összefüggéstelen a flop és nincs sor- vagy flösshúzó. Tegyük fel például, hogy a flop K-8-2. Most adhatunk egy lapot ennél a flopnál, mert nálunk lesz a tuti kéz, ha nem jön ász, nyolcas vagy kettes. Egy ásszal valakinek három ásza lehet, egy nyolcassal vagy kettessel pedig valakinek pókere alakulhat ki. Ha reálisan gondolkodunk, nem kell a póker miatt aggódnunk, így igazából nyolcast vagy kettest szeretnénk látni a negyedik utcán. Abban a ritka helyzetben, amikor pókert flopolunk, mondjuk ász pókert, örülünk neki, de nem nyerhetünk vele túl sokat. Megbénítottuk a paklit. Nem maradt benne olyan lap, amely ellenfeleinknek erős kezet adhat. Amikor ilyen erős kezet flopolunk, csak passzoljunk, és talán a végén nyerhetünk egy kisebb tétet. Vagy ha nagyon nagy szerencsénk van, találhatunk valakit, aki blöffölni próbál. Valaki megpróbálhatja felszedni a kasszát azzal, hogy erős kezet próbál elhitetni. Ennyiben lehet szerencsénk; de az esetek többségében csak játsszunk nagyon lassan, nyerjünk, amennyit lehet, vagyis mindig licitáljunk a parti végén bármilyen pozícióból. Íme egy másik helyzet, amikor én szinte mindig passzolok: tegyük fel, hogy a lehető legerősebb fullt flopoltam, amit úgy ismerünk, hogy nagy full. Ez az, ami két ásszal alakulhat ki, ha a flop A-3-3, vagy két királlyal, ha a flop K-7-7. Ha nálunk van a nagy full, akkor van némi mozgásterünk, tehát a legtöbb helyzetben adhatunk egy ingyen lapot (lásd alább a kivételeket). Miután egyszer passzoltunk, nyissunk a negyedik utcán, remélve, hogy valaki ott talál valamit. Bármikor, amikor ilyen erős kezünk van, amellyel megbénítjuk a paklit, vagy ha olyan kezünk van, amelyet nem valószínű, hogy legyőznek, két okból is nagyon lassan kell játszanunk a flopon: (1) Esélyt akarunk adni ellenfeleinknek a blöffölésre. (2) Ha nem blöffölnek, akkor esélyt akarunk nekik adni arra, hogy valamit elkapjanak. Ász vagy király párral van rá esély, hogy sor- vagy flösshúzót flopolunk. Ez majdnem mindig lyukas sor lesz, kivéve, ha királyaink vannak és a flop Q-J-10.

Bármikor, amikor sorhúzót flopolok, nagyon óvatosnak kell lennem a lapjaimmal. Ebben a pillanatban könnyen vert helyzetben lehetek, mert bármely flop, amivel sorhúzóm alakul ki, könnyen két párt adhat ellenfelemnek. Nem vagánykodnék ezzel a kézzel. De ha a kezemben két piros ász van és a flopon három káró jött, nos akkor - ahogy korábban már utaltam rá - ez egy nagyon erős kéz. Ezt a kezet csípőből játszanám, és az összes pénzemet betenném vele. Mindig jusson eszünkbe, hogy hold'emben gyakorlatilag a flop jelenti az egész játékot. Itt kell meghozni a legfőbb döntéseket. Összehasonlítva a negyedik és ötödik utcán való játék meglehetősen egyszerű. Például a flopon megpróbáljuk kitalálni, hogy ellenfelünknél mi van és minden további gondolatunk abból következik. Ha úgy gondoljuk, hogy treff flössre vár, akkor nyitunk. Rá kell kényszerítenünk ellenfeleinket, hogy fizessenek a húzóikért. Ha a negyedik utcán nem jön treff, akkor ismét nyitunk. Persze ha treff érkezik, és úgy gondoljuk, hogy ellenfelünknek kiegészült a keze, akkor passzolunk. Ha úgy gondoljuk, hogy vesztettünk, akkor természetesen passzolunk. Ha pedig úgy gondoljuk, hogy ellenfelünknek húzólapja van, akkor nyitunk. Ennyi az egész. Az ötödik utcán, amit rivernek is hívnak, ha úgy tűnik, hogy ellenfelünknek nem egészült ki a keze, akkor általában nincs értelme tovább licitálni. Tehát csak mutassuk meg a kezünket vagy passzoljunk és adjunk neki lehetőséget a blöffölésre. Dióhéjban ennyi a limit nélküli hold'em, de mint tudják, ennél azért sokkal összetettebb játék. Tovább folytatva az olvasást tisztában kell lenniük azzal, hogy tanácsaim csupán általános útmutatásként szolgálnak. Állandóan hangsúlyozom ezt, mert nagyon fontos, hogy megértsék. Nincs egyetlen olyan játék sem, amely mindig nyer egy bizonyos kézzel. Hajlamos vagyok minden partit a körülményektől függően másként játszani. Az általam felállított elvek csak egy általános irányba terelnek, úgy, ahogy remélem, hogy majd Önöket is. De néha én magam sem tudom, mit fogok tenni, amíg a helyzet elő nem adódik. Bármi is az első megérzésem vagy benyomásom abban a pillanatban, mindig aszerint cselekednék. Például azt mondtam, hogy ász párommal passzolnék, ha a flopon drill érkezne az asztalra. Ha valaki nagyot licitálna a negyedik utcán, vagy én licitálnék és ő

all-in menne, akkor valószínűleg fognám és kifizetném őt. Ha ellenfelemnek elég nagy szerencséje van ahhoz, hogy pókert flopoljon amikor nálam két ász van, akkor meg kell, hogy mutassa nekem - hacsak nincs előttem rengeteg pénz, miközben a kasszában alig van valami. Lássunk egy jellegzetes példát, csak ne feledjük, nem számít, mit mondok most, mert ha a helyzet úgy kívánja, akkor akár az ellenkezőjét is tehetem. Ez sok mindentől függ, különösen attól, hogy milyen ellenféllel állok szemben a partiban. Mit tudok róla? Tehát megint visszatértünk az emberekhez. Mindenesetre, íme, amit valószínűleg tennék. A kasszában mondjuk 20 ezer dollár van. Előttem 70 ezer van az asztalon. Ellenfelemnek 20 ezer dollárja van, és all-in megy. Ebben az esetben valószínűleg kifizetném őt, ha tudnám, hogy a szó igazi értelmében vett játékos, és nem egy kőszikla. Persze, ha ellenfelemnek is 70 ezer dollárja van és az összes zsetonját betolva a kasszánál többet kockáztat, nos, akkor nem tudom, mit tennék. Ahogy említettem, az érzéseim szerint cselekednék. Ránéznék, és utána döntenék. Először is, ha így játszott, akkor megnézném, hogyan reagál arra, ha felfordítom a lapjaimat. Nagyon közelről nézném. Azt szeretném látni, hogyan reagál, amikor felfordítom a két ászt. (Ma már ez a trükk sok helyen nem engedélyezett - a ford.) Nagyon erős embernek kell lennie ahhoz, hogy semmiféle érzelmet ne áruljon el. És akkor a látott érzelemből ítélném meg, hogy póker van-e nála vagy sem. Akkor aszerint reagálnék, ahogy éreztem. A negyedik és az ötödik utca Ahogy már említettem, folytatjuk a licitálást nagy párunkkal a negyedik utcán, amikor csak kis lapok jönnek, és úgy tűnik, hogy nem egészített ki sort vagy flösst. Ha ellenfelünk továbbra is bent akar maradni a húzólapjával, akkor meg kell vele fizettetnünk. Ha drillt flopoltunk, akkor tovább kell licitálnunk a negyedik utcán, még akkor is, ha úgy tűnik, valakinek kiegészülhetett a sora. Nem aggódhatunk állandóan emiatt, mert nem tudjuk, melyik sorra várt, és hogy az kiegészült-e. Csak hagyjuk figyelmen kívül az összes sort kiegészítő lapot, és gyerünk, licitáljunk! De ha a törnön a harmadik flöss lap is megérkezik, akkor azt hiszem, passzolnék. Ha valaki licitál, akkor megadnám, arra gondolva, hogy lehet, hogy vert

helyzetben vagyok, de megpróbálnék fullt összehozni. Tehát nem tudnám biztosan, hogy legyőztek, de tartanám a tétet annak tudatában, hogy nagy valószínűséggel így történt. És megadnék egy elég nagy tétet is. Ha abban a pillanatban ellenfelem all-in megy, akkor valószínűleg elhinném neki, hogy flösse van. És akkor az, hogy tartom-e a tétet vagy sem, már csupán matematika kérdése. A maradék 45 lapból tíz javítana a kezemen, feltételezve, hogy az utolsó ász még a pakliban van, mint ahogy további három az asztal másik három lapjából, és ha ezek párosodnak, akkor kiegészül a fullom. Ez azt jelenti, hogy 35:10, vagyis 3,5:1 az esélye annak, hogy nem javul a kezem. Ha a kassza 3:l-nél jobb fizetséget kínál, akkor tartom a tétet. Ha nem, akkor dobok. Persze ez a számolás csak abban az esetben érvényes, ha nagyon erős meggyőződésünk, hogy ellenfelünknek kiegészült a flösse. Ha úgy gondoljuk, hogy tévedhetünk, és ellenfelünknek lehet második legerősebb drillje vagy más keze, akkor tarthatjuk a tétet rosszabb fizetség esetén is. Alacsonyabb árat is elfogadhatunk, mert van némi kétségünk. Az ehhez hasonló helyzetekben nagyon sok minden függ az ítélőképességünktől. Ez különösen igaz a játék végére. Ha még akkorra sem egészül ki a fullom, és rákényszerülök egy további nyitás megadására, az teljesen a megítélésemtől függ. Amikor arról beszéltem, hogyan játszom nagy párral abban az esetben, ha fullt flopoltam, azt mondtam, hogy szinte mindig passzolnék. Azért egyetlen kivételt tennék, mégpedig akkor, ha a flop két lapja azonos színű, vagy esetleg két lap egy sorhoz. Abban az esetben nem passzolnék a flopon, hanem licitálnék. Megpróbálnám ellenfelemet rávenni, hogy flössre várjon, és remélném, hogy meg is érkezik neki, tehát el tudom szedni minden pénzét. Ha pedig a negyedik utcán megérkezik a flöss lap, akkor licitálnék, abban a reményben, hogy rám emel. Hasonlóan játszanám a kezemet, ha drillt flopolnék, és az asztal a végére párosodna, kiegészítve a fullomat, ugyanakkor valaki másnak az esetleges flössét is. Bármikor fullunk van és három azonos színű lap érkezik, az pontosan az a helyzet, amelyben reménykedünk. Fogjuk és licitáljunk - akár hihetetlen nagyot is -, és akkor kifoszthatjuk ellenfelünket. De akkor ne nyissunk ilyen nagyot, ha az asztalon a sorhoz van három lap, mert lehet, hogy ellenfelünknél nem a tuti sor van. Lehet, hogy még mindig csak húzólapja

van. Tehát bármikor, amikor a lapja halott, akkor azt akarjuk, hogy fizessen a sorával, ha kiegészült, ha pedig nem, akkor fizessen, hogy kiegészíthesse. Egy nagyon nagy tét lehet, hogy elriasztja. Abban az esetben, amikor drillt flopoltunk és az asztal a 4. vagy az 5. utcán párosodik, de nincs lehetséges sor vagy flöss - az asztalon mondjuk ♠A ♥6 ♣J ♦J van -, akkor kezdeményezzünk a fullunkkal! Ne késleltessünk! Sőt, nyissunk nagyot, nagyobbat, mint maga a kassza. Jó esély van arra, hogy ellenfelünk a flopon második, esetleg harmadik párral tartotta a tétet. Tehát amikor az asztal párosodott, lehet, hogy nagyon erős keze lett, és elképzelhető, hogy minden pénzét el tudjuk nyerni. Valószínűleg ránk emel, ha drillje alakult ki, amikor az asztal párosodott. Ezenkívül agresszív játékstílusunkat ismerve, azt gondolhatja, hogy azt akarjuk elhitetni, hogy az ő keze van nálunk, és emiatt komoly licitálás alakulhat ki. De ha a flopon flösshúzó volt kint és a negyedik utcán érkező párral nem egészült ki a flöss, nos, akkor csak nagyon kicsit nyitnék, kisebbet a kasszánál. Azt akarom, hogy ellenfelem megadja, hogy legyen esélye az utolsó lappal kiegészíteni a flössét. De mi történik akkor, ha nem egészül ki erős kezünk a két ásszal vagy királlyal? Akkor nagyon óvatosan kell játszanunk bizonyos helyzetekben a negyedik és az ötödik utcán. Például, ha a flopon három alacsony lap érkezett, majd az asztal a negyedik vagy az ötödik utcán párosodott, akkor mindenképpen lelassítanék. Ez nem ugyanaz a helyzet, mint amikor a flopon érkezik a pár. Amikor a pár a flop után jön, sokkal nagyobb a valószínűsége, hogy segített ellenfelünknek. Ellenfelünk már a flopon is tartotta a nyitásunkat, jelezve, hogy lapjai illeszkednek a közös lapokhoz. Az, hogy megadta a tétet, világosan azt mutatta, hogy van valamije, tehát ebben a helyzetben is nagyon óvatos lennék. Némileg eltér a helyzet akkor, amikor négy kis lap van középen, és az asztal csak az ötödik utcán párosodik. Hogy pontosan mit tennék, az attól függ, hogy melyik lap párosodott, és attól, hogy nyitottam-e a flopon és a negyedik utcán. Ha a legmagasabb lap vagy esetleg a második legmagasabb lap párosodott, akkor azt gyanítanám, hogy valaki legyőzött. Az a kettő a két legveszélyesebb pár. Ha licitáltam a flopon és a negyedik utcán, és a harmadik vagy negyedik legmagasabb lap párosodott, akkor nem aggódnék.

Máskor egyáltalán nem kell aggódnunk, amikor a flop mondjuk 8-8-5 és a harmadik nyolcas érkezik a negyedik utcán vagy a végén. Egyszerűen ne izgassuk magunkat a póker miatt. Tehát tulajdonképpen a kezünk erősebb lett a negyedik utcán. A harmadik nyolcas megjelenése előtt volt némi esély arra, hogy ellenfelünknek drillje van. De ennek most már jóval kisebb a valószínűsége, és ellenfelünknek valószínűleg fölépárja van. Nagyon kemény helyzet alakulhat ki az ötödik utcán, amikor négy lap van az asztalon flösshöz vagy sorhoz, és nálunk nincs egy sem. Abban a pillanatban egy erős párral megint az értékítéletünkre kell hagyatkoznunk. Végig kell gondolnunk, mire várhatott ellenfelünk, és hogy lehet-e nála olyan lap, amely kiegészíti a sort vagy a flösst. Ebben a helyzetben soha ne licitáljunk! Ha ellenfelünk cselekszik elsőként és passzol, akkor csak terítsünk. Ha mi cselekszünk elsőként, akkor valószínűleg passzolunk. Ha ellenfelünk licitál, nos, akkor ismét vissza kell térnünk az emberi tényezőkhöz. Végig kell gondolnunk, mit tudunk ellenfelünkről. Erről a helyzetről eszembe jut egy trükk, amelyet gyakran alkalmazok. Sok partit játszottam feszes játékosok ellen, amikor nagyon gyenge lappal tartottam a tétet a negyedik utcán, remélve, hogy az utolsó lappal négylapos sor vagy flöss alakul az asztalon, tehát egy nagy licittel el tudom velük hitetni, hogy sor vagy flöss van nálam. Feszes ellenfelem például flop előtt emelt, és úgy éreztem, erős pár van a kezében. A helyzet a következőképpen nézhet ki:

Ellenfelem nyit a flopon, én pedig megadom. A következő lap a ♦2, és ha ellenfelem ismét nyit, megint megadom - nem azért, mert úgy gondolom, hogy nálam van a legerősebb kéz, hanem amiatt az óriási blöffölési lehetőség miatt, ami abban az esetben nyílik meg előttem, ha az utolsó lap hármas, négyes,

nyolcas vagy kilences. Ha ezen négy lap bármelyike érkezik, akkor csak egy lap kell ahhoz, hogy valakinek sora legyen. Szinte biztos, hogy megnyerem a kasszát, ha ebben a példában az ötödik utcán négyes érkezik, és a végén egy tekintélyes méretű nyitással elhitetem, hogy sor van nálam. Arra is van esély, hogy a végén elkapok egy tízest vagy hetest. Abban az esetben is csinos kasszát vinnék, tehát mindenképpen jogosan tartom a tétet a negyedik utcán. Sokszor szoktam ehhez hasonlóan hazardírozni a negyedik utcán és a végén. Ellenfeleim pedig jó célpontok, mert tudom, hogy egy feszes játékos nem veszélyeztetné az összes pénzét abban az esetben, ha egyetlen lappal legyőzhetik. Nem csak egy feszes játékos számára nehéz tartani a tétet az összes pénzével ebben a helyzetben, hanem mindenki számára nehéz. De ha ismerjük ellenfeleinket, az megkönnyíti a dolgot. Ha a negyedik és az ötödik utcán kiskapus sor vagy flöss egészült ki, akkor újra végig kell gondolnunk a teljes partit, és el kell döntenünk, hogy az a bizonyos játékos valóban bent maradt volna-e ilyen sokáig, hogy kialakuljon ez a keze. Sokszor persze egy játékos pont egy ilyen kezet használ tartaléktervként. Például, ha alacsony párral kezdett a flopon, érkezett egy sor- vagy flösshúzója a negyedik utcán, és a végén kiegészült, pedig nem is erre ment. Két ásszal vagy királlyal nagyon sokszor kell az értékítéletünkre hagyatkoznunk, amikor az összes lap kiosztásra került, és a kezünk nem javult. Vissza kell térnünk arra, hogy eredetileg mit gondoltunk, mire várt ellenfelünk a flopon és a negyedik utcán. Ha úgy gondoljuk, hogy az utolsó lappal kiegészült, amire várt, akkor persze passzoljunk függetlenül attól, hogy mi cselekszünk elsőként vagy utolsóként. Ha mi vagyunk elöl, és úgy gondoljuk, hogy ellenfelünknek nem sikerült kiegészítenie a kezét, akkor is passzoljunk! De ezúttal azért, hogy lehetőséget adjunk neki a blöffölésre. Ha utoljára cselekszünk, és akkor érezzük úgy, hogy nem egészült ki a keze és passzolt, akkor csak fordítsuk fel a lapjainkat, nehogy kiderüljön, hogy rosszul ítéltük meg. Ellenfelünk nem fogja tartani a tétet, ha nem egészült ki a húzója. De ha rosszul tippeltük meg a lapjait, akkor ránk emelhet.

A-K Flop előtt

A-K kontra A-A vagy K-K. Említettem már, hogy jobban szeretem, ha A-K van nálam, mint ász vagy király pár. Ezt sok játékos meglepőnek találja. Pedig nem az. Mindjárt meglátjuk, miért. Persze tudom, hogy egy A-K soha nem fog legyőzni egy A-A vagy K-K kombinációt, ha kicsapósat játszunk velük. Egy A-K még egy kettes párt sem győz le. Tapasztalatból tudom. Egyszer fogadásból játszottunk, én a kettes párra fogadtam, két másik játékos pedig az A-K-ra. A fogadás az volt, hogy játsszunk ezzel a két kézzel kicsapósat. Egyszerűen kirakjuk az öt lapot, hogy lássuk, melyik kéz nyer többször. Egyenlő pénzt tettünk be, fejenként 500 dollárt minden partiban. Több ezer dollárt nyertem, mielőtt ellenfeleim kiszálltak. Először nem sikerült meggyőzni őket, tehát további két-három alkalommal játszottunk még. Veszítettek némi pénzt és kiszálltak. Aztán elmentek, elemezgettek, visszajöttek, és újra megpróbáltuk. És újra megvertem őket. De nem a kicsapósról van itt szó. Hanem a pókerezésről. Egy A-K két fontos ok miatt jobb kéz, mint két ász vagy két király. (1) Több pénzt nyerünk vele, ha erős kezünk alakul ki. (2) Kevesebb pénzt veszítünk vele, ha nem alakul ki erős kezünk. És ennél jobb két érv szerintem nem is kell, hogy miért jobb az A-K, mint az erős párok. A-K-val azért tudunk több pénzt nyerni, mert húzólap és nem kész kéz, mint a két ász vagy a két király. Tehát az A-K-val nincs semmink, ha csak el nem talál minket valami, és nagyon olcsón el tudjuk dobni. Annyira nem ragaszkodunk hozzá, mint egy ász vagy király párhoz. És éppen ez a magyarázata annak is, hogy miért veszítünk vele kevesebb pénzt. Ezenkívül, amikor A-K van a kezünkben és a flopon ász vagy király párunk alakul ki, ha ellenfelünk például két érintőlappal játszik, akkor sokkal

nehezebben tudja kiegészíteni a kezét, mint akkor, amikor nálunk nagy pár van. Tegyük fel például, hogy rejtett ász párunk van, ellenfelünknél 7-6, a flop pedig 9-8-5, vagy bármilyen más három lap, amely javíthat ellenfelünk kezén, például pár és valamilyen húzólap. Az az egy extra lap jelentősen javítja esélyeit arra, hogy legyőzze az ászainkat. Másrészt viszont tegyük fel, hogy nálunk A-K van, ellenfelünknél 7-6, a flop pedig A-9-8. Ebben az esetben még nincs semmije, mert az egyik rejtett lapunk párosodott, és már csak két lap van, ami segíthet neki. Íme a szabály alóli kivétel: tegyük fel, hogy a flopon egy magas sor három lapja van, meg esetleg egy flöss két lapja, például: ♠A ♥J ♠10 vagy ♦K ♦J ♣10. Ebben az esetben az ász és a király nekünk is és ellenfelünknek is segít. Később megvitatjuk, hogy az A-K miért rugalmasabb kéz, már ami a parti lejátszását illeti. Egyszínű vagy különböző színű? A következő részekben néha kimarad a két kéz közötti különbség. Ez azt jelenti, hogy azt javaslom, ugyanúgy játsszuk őket. De soha ne feledjük, hogy az egyszínű A-K mindig többet ér, mint a különböző színű A-K, és mindig egy kicsit erősebben játszhatunk vele. Amikor a lapok egyszínűek, akkor mindig valamivel erősebbnek számítanak, mint amikor különböző színűek. Ez különösen igaz az A-K-ra, mert tuti flössünk lehet vele. Van egy másik nagy különbség is az azonos színű és különböző színű A-K között: egyszínű A-K-val csak három lap szükséges a flösshöz. Igaz, különböző színű A-K-val kétfajta flössünk is lehet, de ahhoz, hogy bármelyik is létrejöjjön, négy lapra van szükség. Ez sokkal nehezebb. És még ha kiegészül is a flössünk a királlyal, lehet, hogy nem nálunk lesz a tuti. Rugalmasság. Hogy az A-K miért rugalmasabb az A-A-nál, annak az az oka, hogy A-K-val kezdeményezhetünk, vagy lassan is játszhatjuk, hogy emeljünk vele. Én alkalmanként az összes pénzemet is beteszem vele a flop előtt, ahogy a továbbiakban látni fogjuk. Játék korai pozícióból. Korai pozícióból jellemzően emelnék addig, amennyi a normális emelés az adott játékban. Ha rám emelnek, valószínűleg megadnám, noha a legtöbb játékossal ellentétben nem szeretek A-K-val emelést megadni. Emelni szeretek vele. Játék középső pozícióból. Ha középső pozícióban vagyok és valaki előttem emel, akkor csak megadnám A-K-val. Nem emelnék, mert valószínűleg csak egy ellenfelem maradna. Szeretném, ha legalább még egy játékos beszállna.

Játék hátsó pozícióból. Hátsó pozícióban valószínűleg emelnék vele, különösen, ha osztó pozícióban ülnék. All-in menni. Van olyan helyzet, amelyben akár all-in is mennék A-K-val. Tegyük fel, hogy korai pozícióból emeltem, és egy páran mögöttem csak tartották a tétet. Amikor az osztó pozícióban ülő játékosra kerül a sor, visszaérnél. Szerintem csak megpróbálja ellopni a kasszát, mivel ketten is gyengeséget mutattak mögöttem. Valószínűleg úgy gondolja, hogy az egyetlen ember, akin túl kell jutnia, az én vagyok, tehát valószínűleg itt all-in megyek. Vagy ha én ülök osztó pozícióban és a partiban már háromnégy játékos van, akkor lehet, hogy all-in megyek, hogy megpróbáljam felszedni a kasszát. Ebben a pillanatban tudnám, hogy ha valaki tartja a tétet, akkor valószínűleg valamivel esélytelenebb vagyok, mert egy párral állok szemben. A flop Ha nem javul az A-K-m a flopon, nem változtatok a játékomon attól függetlenül, hogy a flop valaki máson segített-e vagy sem. Például, ha a flopon három kis lap, egy pár, három lap a sorhoz vagy a flöss-höz vagy bármi olyan érkezik, ami nem segít a kezemnek, akkor egészen egyszerűen játszom az A-K-val. Egy kivételtől eltekintve, amellyel kicsit később foglalkozom, az alábbiakat tenném: (1) Ha én voltam az eredeti emelő vagy visszaemelő, akkor bármelyik pozícióból nyitnék. (2) Ha csak megadtam az emelést A-K-val, akkor passzolnék. (3) Ha valaki nyit előttem, akkor dobnék. Mint korábban már említettem, szinte az összes kézzel így játszom, mert ha a flop előtt nyitottam vagy visszaemeltem, akkor jeleztem, hogy erős kezem van. Tehát nyitnék a flopon függetlenül attól, hogy mi érkezik. Tízből kilencszer ezt tenném. Valószínűleg észrevették, hogy ez eléggé különbözik attól, ahogy két ásszal vagy két királlyal játszom. Korai pozícióból mindkét nagy párral passzolnék, ha a flopra három lap érkezik a sorhoz vagy a flösshöz. Ne feledjük, hogy ebben a helyzetben megszólal a vészharang, ami arra figyelmeztet, hogy ne nyissak. Tehát ha van valami lapom, például rejtett pár, akkor lassan játszom. De ha

blöffölök, akkor gyorsan, ami azt jelenti, hogy egyszer bepróbálkozom vele. Azért teszem ezt, mert biztosan tudom, hogy A-K-val nem megyek tovább, ha valaki rám emel. Ha valaki akkor emel rám, amikor két ászom vagy két királyom van, akkor nehéz döntés előtt állok. De ha nincs nálam semmi, akkor magabiztosan licitálhatok A-K-val, mert ha rám emelnek, akkor végeztem. Csak eldobom a lapjaimat, mert már nincs min gondolkodnom. Most láthatják, miért kevésbé valószínű, hogy nagy kasszát veszítünk A-K-val, mint két ásszal vagy két királlyal. Amikor nem jön segítség a kezemhez a flopon, de én tovább játszom, akkor megfelelő nagyságút nyitok, valahol a kassza mérete körüli összeget. De mint mindig, itt is vannak kivételek. Elvétve visszatérek ugyanahhoz a filozófiához, amelyet ászok és királyok esetében alkalmazok. Például ha a flop ♥J ♥10 ♥9, soha nem blöffölnék. Már akkor sem próbálkoznék ebben a partiban, ha csak két lap is azonos színű lenne ezek közül. Tudjuk, hogy valakinek lesz valamije. Itt megint az értékítéletünkre kell hagyatkoznunk. Ez egy szélsőséges helyzet. Ez azt is megmagyarázza, miért licitálok a flopon csak az esetek 90 százalékában, és nem minden egyes alkalommal, ha a flop előtt erőteljesen játszottam. Néha biztosan tudható, hogy valaki flopolt valamit. És ebben a helyzetben a blöff csak ritkán jön be. Tehát inkább adjuk fel. Ha érkezik segítség a flopon, mert elkapok egy ászt vagy egy királyt, akkor bármely pozícióból tetemes nagyságút nyitok. Az egyetlen alkalom, amikor lehet, hogy passz-emelek ebben a helyzetben, az, amikor középső pozícióban csak megadta a tétet a flop előtt, és az eredeti emelő utánam következik. Amikor valaki rám emel ebben a helyzetben, vagy all-in megyek vagy elengedem a kezemet attól függően, hogy mi érkezett a flopon. Ahhoz, hogy all-in menjek, azt kell hinnem, hogy ellenfelemnek húzólapja van. Például, ha a flop ♣A ♥10 ♥9, akkor úgy gondolom, hogy flösshúzója, de lehet, hogy sorhúzója van, és allin megyek. Persze, ha ellenfelem három kilencest flopolt, ideális helyzetben van ahhoz, hogy sok pénzt nyerjen. Úgy tűnne számomra, mintha sorra, flössre vagy mindkettőre várna, és ha volt olyan szerencsés, hogy drillt flopolt, nos, akkor semmiféle varázslatot nem tudnék előadni. Nem tehetnék mást, minthogy kifizetem őt. Másfelől, ha a flopon kis lapok érkeznek, mint például ♥K ♠8 ♦2, lehet, hogy elengedném az A-K-mat, azt feltételezve, hogy ellenfelem esetleg drillt flopolt.

Ha a flopra ász vagy király pár érkezik, amivel nekem drillem alakul ki, és a harmadik lap nem olyan, amellyel valakinek sorvagy flösshúzója lehet, akkor elképzelhető, hogy passz-emelek. De lehet, hogy mégsem, mert szeretek kezdeményezni. Ez egy nagyon erős kéz, és ha nem egészülhet ki a következő lappal sor vagy flöss, ebben a helyzetben valószínűleg adnék egy ingyen lapot, hogy ellenfelemnek legyen esélye elkapni valamit a negyedik utcán. De ingyen lapot csak akkor adnék, ha én cselekednék utoljára. Ha először cselekszem, akkor nem. Ezzel a kézzel kezdeményeznék. Ha ász és király két párt flopolnék, majdnem ugyanúgy játszanám őket, mint a drilleket. Majdnem ugyanaz a kéz. Nagyon fontos emlékeznünk rá, hogy bármikor, ha lehetséges húzólap érkezik a flopon, szinte soha ne passzoljunk - szinte mindig nyissunk. Abban a különösen ritka esetben, amikor pókert flopolok, nincs más alternatíva, semmi más nem maradt a pakliban, tehát passzolnom kell. Ha licitálok, elkaphatok valakit egy dáma vagy bubi párral, és ellenfelem véletlenül kifizethet. De ha reálisan nézzük a dolgokat, akkor passzolnék, és reménykednék, hogy a negyedik utcán tízes, bubi vagy dáma érkezik és valakinek azzal párja lesz. Akkor licitálhatnék abban a reményben, hogy valaki tartja a tétet egy fullal. Ha a flopon Q-J-10 érkezett - amivel tuti sorom alakul ki -, és én voltam az emelő, akkor megint kezdeményeznék. Csak ezúttal ez nem ésszerű, hanem abnormális méretű licit lenne. Túlemelném a kasszát, amikor ez a flop jön, mert úgy érzeném, hogy valakinek kiegészült valamije, vagy egy alacsonyabb sora, feltehetően drillje vagy két párja, vagy egy párja és egy sorhúzója. Ezek olyan kezek, amellyekkel a legtöbb játékos all-in megy. Tehát valószínűleg rávenném ellenfelemet, hogy tolja be az összes pénzét, és akkor majdnem biztos, hogy szinte halott. Ha A-K van nálam és csak megadtam a tétet a flop előtt, nem késleltetnék. Visszaemelnék, mert az eredeti emelő tudja, hogy olyan kezem van, amely illeszkedik a Q-J-10 flophoz. Nála két ász vagy két király, esetleg három dáma vagy három bubi lehet. Amikor nem jön segítség a kezemhez a flopon, de én tovább játszom, akkor megfelelő nagyságút nyitok, valahol a kassza mérete körüli összeget. De mint

mindig, itt is vannak kivételek. Elvétve visszatérek ugyanahhoz a filozófiához, amelyet ászok és királyok esetében alkalmazok. Például ha a flop ♥J ♥10 ♥9, soha nem blöffölnék. Már akkor sem próbálkoznék ebben a partiban, ha csak két lap is azonos színű lenne ezek közül. Tudjuk, hogy valakinek lesz valamije. Itt megint az értékítéletünkre kell hagyatkoznunk. Ez egy szélsőséges helyzet. Ez azt is megmagyarázza, miért licitálok a flopon csak az esetek 90 százalékában, és nem minden egyes alkalommal, ha a flop előtt erőteljesen játszottam. Néha biztosan tudható, hogy valaki flopolt valamit. És ebben a helyzetben a blöff csak ritkán jön be. Tehát inkább adjuk fel. Ha érkezik segítség a flopon, mert elkapok egy ászt vagy egy királyt, akkor bármely pozícióból tetemes nagyságút nyitok. Az egyetlen alkalom, amikor lehet, hogy passz-emelek ebben a helyzetben, az, amikor középső pozícióban csak megadta a tétet a flop előtt, és az eredeti emelő utánam következik. Amikor valaki rám emel ebben a helyzetben, vagy all-in megyek vagy elengedem a kezemet attól függően, hogy mi érkezett a flopon. Ahhoz, hogy all-in menjek, azt kell hinnem, hogy ellenfelemnek húzólapja van. Például, ha a flop ♣A ♥10 ♥9, akkor úgy gondolom, hogy flösshúzója, de lehet, hogy sorhúzója van, és allin megyek. Persze, ha ellenfelem három kilencest flopolt, ideális helyzetben van ahhoz, hogy sok pénzt nyerjen. Úgy tűnne számomra, mintha sorra, flössre vagy mindkettőre várna, és ha volt olyan szerencsés, hogy drillt flopolt, nos, akkor semmiféle varázslatot nem tudnék előadni. Nem tehetnék mást, minthogy kifizetem őt. Másfelől, ha a flopon kis lapok érkeznek, mint például ♥K ♠8 ♦2, lehet, hogy elengedném az A-K-mat, azt feltételezve, hogy ellenfelem esetleg drillt flopolt. Ha a flopra ász vagy király pár érkezik, amivel nekem drillem alakul ki, és a harmadik lap nem olyan, amellyel valakinek sorvagy flösshúzója lehet, akkor elképzelhető, hogy passz-emelek. De lehet, hogy mégsem, mert szeretek kezdeményezni. Ez egy nagyon erős kéz, és ha nem egészülhet ki a következő lappal sor vagy flöss, ebben a helyzetben valószínűleg adnék egy ingyen lapot, hogy ellenfelemnek legyen esélye elkapni valamit a negyedik utcán. De ingyen lapot csak akkor adnék, ha én cselekednék utoljára. Ha először cselekszem, akkor nem. Ezzel a kézzel kezdeményeznék. Ha ász és király két párt flopolnék, majdnem ugyanúgy játszanám őket, mint a drilleket. Majdnem ugyanaz a kéz.

Nagyon fontos emlékeznünk rá, hogy bármikor, ha lehetséges húzólap érkezik a flopon, szinte soha ne passzoljunk - szinte mindig nyissunk. Abban a különösen ritka esetben, amikor pókert flopolok, nincs más alternatíva, semmi más nem maradt a pakliban, tehát passzolnom kell. Ha licitálok, elkaphatok valakit egy dáma vagy bubi párral, és ellenfelem véletlenül kifizethet. De ha reálisan nézzük a dolgokat, akkor passzolnék, és reménykednék, hogy a negyedik utcán tízes, bubi vagy dáma érkezik és valakinek azzal párja lesz. Akkor licitálhatnék abban a reményben, hogy valaki tartja a tétet egy fullal. Ha a flopon Q-J-10 érkezett - amivel tuti sorom alakul ki -, és én voltam az emelő, akkor megint kezdeményeznék. Csak ezúttal ez nem ésszerű, hanem abnormális méretű licit lenne. Túlemelném a kasszát, amikor ez a flop jön, mert úgy érzeném, hogy valakinek kiegészült valamije, vagy egy alacsonyabb sora, feltehetően drillje vagy két párja, vagy egy párja és egy sorhúzója. Ezek olyan kezek, amellyekkel a legtöbb játékos all-in megy. Tehát valószínűleg rávenném ellenfelemet, hogy tolja be az összes pénzét, és akkor majdnem biztos, hogy szinte halott. Ha A-K van nálam és csak megadtam a tétet a flop előtt, nem késleltetnék. Visszaemelnék, mert az eredeti emelő tudja, hogy olyan kezem van, amely illeszkedik a Q-J-10 flophoz. Nála két ász vagy két király, esetleg három dáma vagy három bubi lehet, vagy akár dáma pár ász vagy király segéddel. Ha ezen kezek bármelyike van nála, akkor hajlandó elmenni egészen az ötödik utcáig, és minden pénze középre kerülhet. Ha a flop J-10-2 és nálam az A-K-val lyukas sorhúzó és két fölélap van, akkor egy komolyabb tétet is megadnék. Valójában egy dámát próbálok elkapni, mert ha ászt vagy királyt csípek el, akkor óvatosnak kell lennem. Egy ásszal valakinek az enyémnél erősebb keze alakulhat ki, például sor vagy két pár. De ha a flösshöz flopolok két lapot, amikor azonos színű A-K van nálam, akkor nagyon erős kezem van. Abban a pillanatban favorittá válok bármely fölépárral szemben, kivéve az ász vagy király párt. Magától értetődik, hogy kezdeményeznék ezzel a kézzel, ha pedig flössöm lenne azonos színű A-K-val, akkor is kivezetnék és nyitnék. Nem passz-emelnék a flössömmel, mert ellenfelemnek nem valószínű, hogy erős keze alakult ki. De egy párral tarthatja a tétet, vagy véletlenül kialakulhatott alacsony flösse. Úgy gondolhatja, hogy

flösshúzóm van, főleg azért, mert agresszív játékos vagyok, és egy párral végig tarthatja a tétet ellenem. A negyedik és az ötödik utca Ha A-K van nálam és a flopon párom érkezik, akkor a negyedik és az ötödik utcán majdnem ugyanúgy játszanék, mint rejtett ász vagy király párral. Ha úgy gondolom, hogy ellenfelemnek kiegészült a keze, amire várt, akkor passzolnék. Ha úgy gondolom, hogy nem egészült ki, akkor nyitnék. Persze kivételt tennék, ha úgy gondolnám, hogy erősebb segédem van, mint ellenfelemnek Vagyis lehet, hogy ismét nyitnék A-K-val, ha úgy gondolom, hogy ellenfelem lapja egy kicsivel gyengébb az enyémnél. Például, ha úgy gondolom, hogy ász vagy király párja alakult ki, de a segédje alacsonyabb, akkor a lehető legmagasabb összeggel nyitnék, amelyről még úgy gondolom, hogy megadja, remélve, hogy kifizettetem a kezemet. Rejtett ász vagy király páromul már nem próbálnám így kifizettetni, mert lehet, hogy ellenfelemnek pont olyan húzólapja van, amellyel legyőzheti őket. De ha A-K van nálam, akkor jó esély van arra, hogy a legmagasabb lappal párja alakult ki, ahogy nekem is, de az én segédem vagy kísérőlapom erősebb. Fontos megjegyeznünk, hogy eltérően az A-A-tól és a K-K-tól, az A-K húzólap jellegű kéz. Ezért sokkal egyszerűbb megszabadulni tőle, mint a nagyobb pároktól. Q-Q A dáma párt külön kategóriába helyeztem azon egyszerű oknál fogva, hogy ez egy olyan kéz, amely különleges bánásmódot igényel. Mindjárt meglátjuk, hogy miért. Amikor két dámám van, nagyon óvatosan játszom velük. Egyik pozícióból sem játszom velük túl erőszakosan. Hacsak nem áll elő egy jó helyzet, nem szeretnék a flop előtt all-in menni két dámával. Az például jó helyzet lenne, ha hátsó pozícióban lennék, lehetőleg osztóként, és előttem négyen már megadtak egy emelést. Itt megpróbálhatom őket kizárni egy all-innel. Együttesen használnám ehhez a dáma párom erejét és a pozíciómat. Ha két ásszal vagy két királlyal állunk szemben, miközben dáma párunk van,

akkor körülbelül 4:1 arányban vagyunk esélytelenek. De ha A-K-val állunk szemben, akkor előnyünk alig nagyobb, mint 6:5 aránynál. Amikor a játékosok a flop előtt all-in mennek, általában ezen kezek valamelyike van náluk. Tehát ha a flop előtt két dámával all-in megyünk, a pénzünk nagy veszélyben van. Ha megadják a tétet, akkor valószínűleg A-A-val, K-K-val vagy A-K-val állunk szemben, mely esetben vagy nagyon esélytelenek, vagy éppen csak kis favoritok vagyunk. Vannak ennél jobb helyzetek is arra, hogy az összes pénzünket betegyük. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy a dámák nem rendelkeznek bizonyos értékkel. De igen. Lényegesen jobbak, mint egy átlagos kéz. De az említett ok miatt ritkán emelek vissza dáma párral bármilyen pozícióból. Bármely pozícióból emelek viszont egy tisztességes összeggel, ha előttem senki más nem emelt. Középső pozícióban, ha valaki már emelt előttem, akkor csak tartanám a tétet, és ugyanígy termék akkor is, ha bármilyen más pár lenne nálam. Hátsó pozícióban is csak tartanám a tétet. Nem emelnék vissza, kivéve a fent említett helyzetben. A flopon is nagyon lassan játszom a dáma párral, abban a reményben, hogy elkaphatok egy harmadik dámát. Ha ász vagy király érkezik a flopon, akkor olyan lassan játszanék, amilyen lassan csak lehet. Ha valaki bármennyire is hihetően licitál, valószínűleg átadom neki a kasszát. Ha nem jön ász vagy király, akkor pontosan a két dámámmal, ahogy két ásszal vagy két királlyal, ide értve a negyedik és az ötödik utcán történő játékot is. Azon eseteken kívül, amikor ász vagy király érkezik a flopon, akkor játszanék még az ász és király pártól eltérően a dáma párral, amikor flösshúzó érkezik a flopon. Ebben az esetben nem próbálnám olyan gyorsan berakni az összes pénzemet. Lehet a flösshúzós ellenfelemnek még egy fölélapja is, úgymint ász vagy király. Ha tényleg van, azzal szinte ugyanolyan erősségű a keze, mint az én Q-Q párom, ellentétben azzal, amikor két ász vagy két király áll szemben egy flösshúzóval, amikor is a pár körülbelül 9:5 favorit lenne. Ha ezeket a különbségeket szem előtt tartjuk és ennek megfelelően módosítjuk játékunkat, a két dámával hasonlóan játszhatunk a flopon, a negyedik és az ötödik utcán, mint ászokkal vagy királyokkal. Valójában az összes rejtett párunkat ehhez nagyon hasonlóan játszhatjuk, amint azt mindjárt látni is fogják.

Ásztól, királytól és dámától eltérő párok

Bubitól lefelé kettesig az összes párt alacsony párnak fogom nevezni, kivéve, ha megnevezek egy bizonyos párt. Persze nyilvánvaló, hogy minél erősebb egy pár, annál értékesebb. És ezt az elvet kiterjeszthetjük végig, egészen a legalacsonyabb párokig. Vagyis egy négyes pár jobb, mint a hármas pár, azon egyszerű oknál fogva, hogy amikor a flop 4-3-2, ha valaki három négyest flopol, az mintegy 22:1 arányú hatalmas favorit azzal szemben, aki csak három hármast flopolt. Ráadásul én fejben elválasztom a bubi, tízes és kilences párokat a többi alacsony pártól és egy kicsit erősebben játszom velük. Csak azért teszek így, mert ezek erősebb párok, és nem ritkán három alacsony lap érkezik. Ha ez történik, akkor fölépárunk lesz. De ha két ötösünk vagy két hatosunk van, akkor valószínű, hogy a flopon legalább egy fölélap lesz. És egy asztalon lévő fölélappal a kezünk szinte elértéktelenedik, tehát nem akarunk túl sok pénzt betenni. Itt is igaz az, hogy minél erősebb a pár, annál jobb, de én mindegyikkel úgy játszom, mintha alacsony párok lennének. A flop előtt bármely alacsony párral - a bubikat, a tízeseket és a kilenceseket kivéve - csak beszállnék. Ha valaki emelt már korai vagy középső pozícióból, akkor megadnám. Nem emelnék rá. Szinte mindig megnézném a flopot bármilyen alacsony párral, remélve, hogy drillt flopolok, és elszedhetem valakinek az összes pénzét. Bubi, tízes vagy kilences párral, ha valaki már emelt korai pozícióból, akkor valószínűleg csak tartanám a tétet. De ha valaki középső vagy hátsó pozícióból emelt, akkor lehet, hogy ráemelnék, ha úgy érzem, hogy az emelő gyenge. Azért tennék így, mert nagy valószínűséggel fölépárom lesz a flopon. Ebben az esetben ugyanúgy játszanék a kilenceseimmel, tízeseimmel vagy bubijaimmal, ahogy két dámával. Ugyanaz a stratégia lenne érvényes. De meg szeretnék említeni egy különleges kivételt, amelyet egy nagyon szokatlan helyzetben alkalmaznék. Az egyik oka annak, hogy bármely pozícióból szeretek alacsony párokkal játszani, az, hogy lehetőséget adnak a lassításra, és hogy ne tűnjek túlságosan agresszívnak, amikor ez ellenem fordulhat. Emellett lehetőséget adnak arra, hogy némi tiszteletet mutassak egy bizonyos ellenféllel szemben.

Mint tudják, ha flop előtt emelek, az esetek 90 százalékában licitálni fogok a flopon, függetlenül attól, hogy mi jön a flopon. Tehát ha két kilencessel emeltem, tíz alkalomból kilencszer licitálok a flopon. De tegyük fel, hogy egy olyan játékossal vagyok a partiban, akivel egész éjjel csatáztunk. És ő egy nagyon jó játékos, akiről tudom, hogy nagyon belefáradt már az ellenem folytatott küzdelembe. Azt is tudom, hogy valószínűleg legyőztem őt. De ahelyett, hogy kiemelném, tudatosan lelassítok vele szemben. Egy példa mutatja meg a legjobban, mit értek ez alatt, és magyarázza el, hogy miért csinálom ezt. Tegyük fel, hogy két kilencesem van, és a flop előtt emelek. Ellenfelem megadja. A flopra 10-2-3 érkezik, és ellenfelem passzol. Én is passzolok. Egy másik kis lap jön a negyedik utcán. Ellenfelem megint passzol. Most már elég biztos vagyok benne, hogy az én két kilencesem a legerősebb kéz. De nem fogok vele licitálni. Én is passzolok ellenfelemhez hasonlóan, hogy mutassak iránta némi tiszteletet. Az asztal szörnyen néz ki, én pedig egészen biztos vagyok benne, hogy nincs nála semmi. Abban is meglehetősen biztos vagyok, hogy ha nyitok, nem adja meg. Tehát nem nyitok. Ennek semmi köze ahhoz, hogy sajnálnám az ellenfelemet, mert tisztában vagyok vele, hogy ha tudnám, hogy jó eséllyel tartja a tétet, akkor biztosan licitálnék. De ahelyett, hogy még egyszer kitúrjam a partiból és még tovább bosszantsam, passzolok vele együtt, hogy egy kissé lehűtsem. Ne feledjük, hogy ő egy nagyon jó játékos. És noha meglehetősen biztos vagyok abban, hogy nem fogja megadni a tétet, abban nem vagyok biztos, hogy nem emel rám és nem helyez nyomás alá, amikor olyan kezem van, amely nem viseli el a túlságosan nagy nyomást. Ráadásul, ha nem kezd el ellenem játszani ebben a partiban, akkor megteheti bármikor máskor. Ha állandóan kitúrom őt minden partiból, előbb vagy utóbb felhagy azzal, hogy odatartsa az arcát, és akkor már nem tudom pofon vágni. És akkor elkezdhetek találgatni. Azt pedig nem akarok. Nem akarom, hogy elkezdjen agresszívan játszani. Az ilyen játékost a legnehezebb legyőzni a világon, az olyan fickót, aki ellen ha licitálunk, mindig ránk emel. Ez pontosan az a fajta ellenfél, aki ellen nem szeretnék játszani. Azt szeretném, ha minden ellenfelem kezelhető lenne. Tehát valamelyest megnyugtatja, amikor egyszerűen csak terítek. Tudja, hogy én tudom, hogy két kilencesem a legerősebb kéz. De azzal, hogy nem licitálok, némi tiszteletet mutatok iránta. És mivel végig nem nyitottam, ismét elkezd azon

gondolkodni, hogy amikor nyitok, akkor vagy blöffölök vagy olyan lapjaim vannak, amivel a végsőkig elmegyek. Tehát ismét kénytelen találgatni. És pontosan ez az, amit el szeretnék érni. Nem akarom annyira elvadítani, hogy ő kényszerítsen engem a találgatásra. Nagyon sok szempontból hasznos tehát, ha ilyen helyzetben lassítunk. Kis idő múlva lehet, hogy újra kilences, tízes vagy bubi párt találok hátsó vagy osztó pozícióból, és lehet, hogy megint emelek vele. Ezúttal azonban lehet, hogy ellenfelem rám emel. Ha valóban így tesz, akkor megszerzi a kasszát. Bárkinek odaadnám a kasszát, aki flop előtt visszaérnél rám. Soha nem tartanám a visszaemelést a flop előtt alacsony párral. Nem teszem ki őket semmiféle nyomásnak. Ha valaki rám emel, azonnal eldobom a lapjaimat. De ha nem emelnek rám, akkor visszatérek alapvető játékstílusomhoz. Ha én vagyok az emelő, akkor nyugodtan megyek tovább és nyitok a flopon. Bármi is legyen a flop. Ha két tízessel emeltem és a flop 7-3-2, akkor biztosan nyitnék, hiszen fölépárom van. Persze a páromnak csak akkor van valódi értéke, amikor drillt flopolok. Mindemellett még akkor is licitálnék, ha én voltam az eredeti emelő, ha a flopon három fölélap érkezik. Még akkor is licitálnék, ha szinte biztosra venném, hogy egyik ellenfelem erősebb párt flopolt, és még akkor is, ha majdnem biztos lennék benne, hogy tartja a tétet. Udvariasságból nyitnék, illetve mert van rá némi halvány esély, hogy el tudom vinni a kasszát. És nem csak kicsit nyitnék, hanem ésszerű nagyságút. Ellenfelem azt várja tőlem, hogy licitáljak, és én nem szeretnék csalódást okozni neki. Ártana az asztalnál kialakult imázsomnak. Az esetek 90 százalékában így tennék. Ebben az esetben egyetlen kísérletet teszek a kassza megszerzésére, és ha nem sikerül, akkor onnantól kezdve megpróbálom végig passzolni. Egy kivételt tennék csupán, mégpedig ha úgy gondolom, hogy ellenfelemnek húzólapja van. Abban az esetben meg kell fizetnie azért, hogy kiegészíthesse a kezét. Ha rám emel, akkor biztosan nem mennék tovább a partiban. Az alacsony párokkal óvatosan játszom, és megpróbálok velük kis kasszákat nyerni. Nem tennék sok pénzt a kasszába, hacsak nem flopolok drillt. És amikor nem alakul ki drillem egy alacsony párral, ha licitálok, onnantól kezdve blöffölök.

Játék alacsony párokkal javulás nélkül a flopon

Ha megadtam egy emelést a flop előtt és az emelő licitál a flopon, hacsak nem flopoltam drillt, valószínűleg feladnám a partit. Ez különösen igaz, amikor fölélap érkezik a flopon. Tehát itt egyértelműen látható, hogy mekkora erővel bír az, hogy ki az emelő. Eldobatta velem a lapjaimat. Ezért szeretek én lenni az emelő. Amikor nem javul a flopon az alacsony párunk, fontos, hogy ne feledjük az alábbiakat: Ha csak megadtuk a tétet a flop előtt, akkor végeztünk velük, és onnantól kezdve nem teszünk több pénzt a kasszába. Ha emeltünk velük, akkor általában meg kell próbálnunk egy kis kasszát nyerni és nyitni a flopon. De ha valaki tartja a tétet, akkor már nem akarunk megint licitálni a negyedik és az ötödik utcán, és onnantól meg kell próbálnunk további licitálás nélkül teríteni - hacsak nem gondoljuk, hogy ellenfelünknek húzólapja van, mely esetben tovább folytatjuk a licitálást. Ha ránk emelnek, akkor dobjuk el a lapjainkat. Játék alacsony párokkal, amikor drillt flopolunk

Amikor drillt flopolunk, az egy teljesen más helyzet. Ezért játszottunk. És gyorsan kell velük játszani. Én is ezt teszem majdnem minden esetben. Nem mindig emelek velük, de soha nem passzolok. Mondanom sem kell, hogy ha én vagyok az emelő és drillt flopolok, azonnal kivezetek. Mint tudják, nekem nem kell hozzá drill, hogy ezt tegyem. Persze kivételt tennék, ha egy nagyon gyenge játékossal lennék partiban, és ő lenne az egyetlen ellenfelem. Ebben az esetben passzolnék. Tegyük fel, hogy csak megadtam a tétet a flop előtt, amikor drillt flopolok. Ha valaki passzol előttem, és vannak még játékosok utánam, akkor mindig nyitok. Mint tudják, hold'emben az egyik kedvenc játékom az, amikor drillel vagy két párral nyitok az emelő előtt, főleg, amikor úgy gondolom, hogy nagy pár van a kezében. Ott, abban a pillanatban, túlemelem a kasszát, és ha az emelőnél tényleg az van, amit megpróbált elhitetni, vagyis nagy pár, akkor szinte mindig all-in megy.

Akkor játszanék így, amikor alacsony párom van, mondjuk hármasok, és a flop 10-7-3. Nyitnék az emelő előtt, azt gondolva, hogy nagy pár van a kezében. De ennél jobb lenne az a flop, amelyben egy figurás lap is van, például Q-10-3. Most az emelőnek egy ilyen floppal biztosan kialakult valami a kezében. Ha két ásza vagy két királya van, és csak egy kicsit is jó játékos, akkor emelnie kell. Ha A-Q van nála, valószínűleg azzal is emel. K-Q-val valószínűleg tartja a tétet. Ha pedig sorhúzója van, akkor is tartja, de az is lehet, hogy emel. Tehát rögtön nyitok előtte. Ha elég nagy szerencséje és az enyémnél is erősebb keze van, nos, akkor ismét ott vagyunk, hogy nem tudok semmit elővarázsolni. Ki kell fizetnem őt. Ha valaki előttem megadta a tétet és licitál a flopon, ami például A-8-3, és én úgy gondolom, hogy ász párja alakult ki, akkor azt hiszem, késleltetném a három hármasommal. Nem akarom elvenni tőle a kezdeményezést. Egy másik alkalommal, amikor elkezdek a kasszánál nagyobbat emelni a flopon, ha kis fullom alakul ki, vagyis amikor a flop 9-9-4 és két négyes van nálam. Nos, ott azonnal elkezdek nagyokat licitálni, mert az egyetlen módja annak, hogy a kezemmel pénzt nyerjek, ha elkapok valakit egy kilencessel vagy erős párral, aki tartja a tétet vagy rám emel. Biztos akarok benne lenni, hogy elegendő pénz kerül a kasszába, hogy sokat nyerhessek. És hogy ebben biztos lehessek, kezdeményeznem kell. Vegyük észre, hogy máshogyan kell játszanunk a kis fullt, mint ahogy a nagy fullt játszanánk. Ha még emlékszünk, nagy fullal úgy játszunk, hogy passzolunk a flopon, mert megbénítottuk a paklit. Ebben az esetben ingyen lapot akarunk adni ellenfelünknek, hogy felzárkózhasson. Van olyan eset, amikor elengedünk egy drillt a flopon? Igen, de nagyon ritkán. Nagyon nehéz ettől a kéztől megválni. Van viszont egy helyzet, amelyben spórolhatunk némi pénzt. Tegyük fel, hogy kis drillünk van, és nyitunk a flopon. Van egy játékos hátsó pozícióban, aki nem emelt a flop előtt, tehát nem valószínű, hogy nagy pár van a kezében. A flopon viszont elkezd nagyon erősködni. Úgy értem, hogy all-in megy, és az összes zsetonunkat veszélyezteti. Ebben a pillanatban lehet, hogy meg tudjuk állapítani, hogy drillje van, és lehet, hogy ki tudunk szállni a játékból. De ez nagyon nehéz. Nagytétes játékban én szinte soha nem teszek ilyet.

Ha drillt flopolunk egy emelt kasszában, gyakorlatilag lehetetlen belőle kiszállni. Ha nem emelt a kassza, elképzelhető, hogy ellenfelünkről azt gondoljuk, hogy a mienknél erősebb drillje van. De ha valaki emelt a flop előtt, akkor egyszerűen lehetetlen egy drillt elengedni. Ha flop előtt emeltem, és utána drillt flopoltam és legyőztek, nos, akkor ellenfelem nagyon nagy kasszát nyer tőlem. Ha nem mentünk all-in a flopon, akkor biztosan all-in megyünk a negyedik utca után. Alacsony érintőlapok Flop előtt

Ez az a kéz, amelyet látni szeretnék, amikor limit nélküli hold'emet játszom: alacsony, egyszínű érintőlapok, például ♣7 ♣6, ♥8 ♥7, és ♦5 ♦4. Ilyen lapokat szeretnék kapni. Ez a kedvencem. És amikor megkapom, akkor azt szeretném, ha ellenfelemnél két ász vagy két király lenne és azt hinné, hogy érdemes velük késleltetnie. Ha így van, akkor lehetőséget ad nekem arra, hogy megnézzem a flopot. És ha megnézhetem, akkor lehetőségem van az összes pénzét elszedni. Pontosan ez történt az 1977-es World Series of Pokeren is. Az volt egyértelműen a legfontosabb és legemlékezetesebb partija a versenynek, nagyobb és fontosabb, mint a korábban említett parti, amelyet Bones-szal játszottam. Nemcsak megnyertem, hanem két nagyon komoly ellenfelet is kiejtettem. Íme, így történt: A versenynek ebben a szakaszában az alaptét 200 dollár volt, a vakok pedig 300 és 600 dollár. Junior Whited ült a nagy vakban 600 dollárért. Buck Buchanan simán beszállt 600 dollárért. „Sailor" Roberts dobott. Bones következett, és 3500 dollárra emelt. Én megadtam, és Milo Jacobson is megadta. Amikor ismét Juniorra került a sor, all-in ment 11 300 dollárral. Buck két emeléssel állt szemben: Bones 2911 dolláros és Junior 8411 dolláros emelésével. Megadta, mint ahogy Bones is. És én is. Milo dobott. Már ekkor nagyon nagy volt a kassza, és úgy tűnt, még ennél is nagyobb lesz. A flop ♣5 ♦7 ♠7 volt.

A negyedik utcán a ♠A, az ötödik utcán pedig a ♣4 érkezett.

Junior már all-in volt, tehát Buck cselekedett először a flopon. Ő is all-in ment egy hatalmas összeggel. Bones dobott, tehát én következtem. Buck megtehette volna, hogy engem még a flop előtt kizár. És ha így tesz, akkor az övé lett volna a 26 500 dollár. De ehhez most már túl késő volt. Lemostam. Ebben egészen biztos voltam. Tehát arra kértem az osztót, hogy számolja meg a zsetonjait. 45 400 dollár volt. Betoltam négy és fél, 20-asokba rendezett tornyot, ami 500 dolláros szürkékből állt és négy 100 dolláros fekete zsetont. Én voltam az egyetlen, akinek maradt még zsetonja, tehát mindnyájan kiterítettük a kezünket.

Bucknál ♥K ♣K volt, Juniornál ♠K ♥Q, nálam pedig ♣7 ♣6. Amint látják, amikor az összes lap kint volt, a kassza az enyém lett. Ez volt az egyetlen alkalom a verseny során, hogy két játékos esett ki egyszerre - ráadásul két nagyon kemény játékos. Ahhoz, hogy megnyerjem a 142 500 dolláros kasszát, kockára kellett tennem majdnem 12 500 dollárt azokkal az alacsony érintőlapokkal a flop előtt. Legközelebb is így tennék. Mindig így cselekszem, amikor lehetőségem van nagy kasszát nyerni. Bucknak és Juniornak szinte pontosan olyan keze volt, mint amit gondoltam. És amikor Buck all-in ment a flopon, biztos voltam benne, hogy ász vagy király párja van. Más nem lehetett nála. Ha Buck aszerint játszotta volna a kezét, ahogy én javaslom, viszonylag kis kasszát nyert volna. Ahogyan ő játszott, azzal nagyot veszített, ami gyakran előfordul két ásszal vagy két királlyal. Ha még emlékszünk, korábban azt mondtam, hogy ász vagy király párral korai pozícióból a flop előtt valószínűleg beszállnék, remélve, hogy valaki emel utánam, tehát rá tudok emelni. Bucknak

az első részben igaza volt. Ha a második részt is betartotta volna és ráemel Juniorra, én nem tudtam volna bent maradni a partiban. Ez minden, amit az alacsony érintőlapokról tudni kell. Korai vagy középső pozícióból szállok be velük. Beszállok velük az első, vagy amint látták, még a második emelésre is, ha úgy gondolom, hogy nagy kasszát nyerhetek. Valószínűleg nem emelnék ilyen típusú lapokkal, mert nem akarom, hogy kizárjanak a partiból. Ha emelek, és valaki visszaemel, lehet, hogy már nem tudok partiban maradni. Vagy ha két emelést kell kapásból megadnom, valószínűleg akkor sem tudnék velük játszani. Kivételek persze mindig vannak, de általában azért játszom ezekkel a kezekkel, hogy láthassam velük a flopot. Az esetek többségében nem akarunk tetemes összeget betenni a kasszába alacsony érintőlapokkal a flop előtt. A legjobb, ha minél több flopot látunk ezekkel a lapokkal. Azért akarjuk látni a flopot, mert reméljük, hogy alacsony sorunk, alacsony drillünk, alacsony két párunk vagy hasonló kezünk lesz. Minden olyan két lappal beszállnék bármilyen pozícióból, amelyekből színsor lehet, függetlenül attól, hogy érintkeznek-e vagy sem - kivéve a színsor alját és tetejét alkotó lapokat, mint például ♣8 ♣4 vagy ♥J ♥7. Hátsó pozícióban emelnék velük. Amikor ilyen kézzel szállok be korai vagy középső pozícióból, nagyon szeretném, ha valaki rám emelne. Valójában azt remélem, hogy valakinek nagy pár van a kezében, és emel mögöttem. Akkor én egy további, viszonylag kis összeget berakva a kasszába megnézhetem a flopot, és kifoszthatom ellenfelemet. A legszebb része annak, ha alacsony érintőlapjaim vannak, hogy ha semmilyen segítséget nem kapok a flopon, eldobom őket. Ha a flop 9-9-2, 7-6-tal például nem bonyolódok semmibe. Végeztem vele. Általában nem akarok, a pénzem 5, maximum 10 százalékánál többet betenni a flop előtt ilyen lapokkal. Ha nyerőszériám van, akkor sem tennék be a pénzem 20 százalékánál többet. És csak akkor tennék be ennyit, ha nagyon jönnének a lapok. Előfordul az is, amikor korai vagy középső pozícióból emelek például 7-6-tal. Jeleztem, hogy általában csak tartanám a tétet. De ha a játék tempója megfelelő, akkor emelnék korai vagy középső pozícióból.

Például, ha sok partit nyernék, akkor megtenném. Mondtam, hogy általában a következő partiban is játszom, miután megnyertem egy partit, függetlenül attól, hogy milyen pozícióban vagyok. És amikor azt a partit játszom, akkor általában emelek. Ezenkívül, ha a játék egyre feszesebbé válik, olyannyira, hogy mindenki csak a tuti lappal játszik, akkor feldobnám egy pár alacsony érintőlappal. Persze mindig próbáljuk elkerülni, hogy ránk emeljenek, amikor ilyen kezünk van. Tehát az ideális helyzet az, amikor azt gondoljuk, hogy izmozásunk mindenkit visszatart attól, hogy kikezdjen velünk, és ellenfeleink azt fogják gondolni, hogy erős lapjaink, esetleg nagy párunk van. Ezzel a kézzel hátsó pozícióból is emelek, mert nem hiszem, hogy rám emelnek. Ezenkívül, mivel senki sem emelt előttem, némi megtéveszetést is viszek a játékomba. Általában nem emelek korai pozícióból, mert hat vagy hét játékoson kell átverekednem magam anélkül, hogy rám emelnének. Ha sok kiváló játékos van a partiban, akkor ez nem valószínű. Ezenkívül szeretek kezdeményezni, és ha kialakul valami lapom, akkor átveszem az irányítást. Tehát ha utánam még sokan következnek, akkor általában csak megadom a vakot ezzel a kézzel. Ebben a helyzetben nem kell fenntartanom az asztalnál rólam kialakított képet azzal, hogy licitálok a flopon, miután én voltam az emelő. Ha csak tartottam a tétet a flop előtt, és valaki más emelt, nagyon ritkán próbálom meg ellopni a kasszát vagy ráblöffölni az emelőre. Az emelő tiszteletet követel. Tehát amikor nem talál el semmi, és valaki más emelt, nos, akkor ez az ő kasszája. Ezért szeretek általában én lenni az emelő. Alacsony érintőlapokkal azért nem szeretek emelni, mert amikor valakinél olyan lap van, amit szeretnék, hogy legyen nála, például nagy pár, akkor vissza fog rám emelni. Még eggyel több ok arra, hogy általában csak beszálljak velük. Amikor ilyen kézzel szállok be korai pozícióból, akkor ugyanazt teszem, mint amikor két ászom vagy két királyom van, tehát itt is alkalmazok egy kis megtévesztést. És ha valaki középső vagy hátsó pozícióban emel, akkor egész jól meg tudom ítélni, hogy milyen lap van nála - olyan nagy lapok, mint A-K, K-Q vagy nagy pár. Ez az, amit tenni szeretnék. Szeretném tudni, milyen lap lehet ellenfelemnél, hogy tisztában legyek vele, mit kell legyőznöm. Ha az általam ajánlott stílusban játszunk, nagyon agresszívan, akkor kisebb téten át kell alakítanunk a stílusunkat. Valószínűleg rá fogunk jönni, hogy többször

emelnek ránk kis tétes játékban, mint nagyobb téten. Ez az én tapasztalatom. Íme a magyarázat: ha olyan játékban játszom, amelyben nincs sok pénz az asztalon - mondjuk mindenkinek 5 vagy 6 ezer dollárja van -, és 1000 dollárig emelek, nos, akkor az erős lapokkal rendelkező ellenfelem all-in fog menni. Kis téten mindig ez történik. És amikor 7-6 vagy 9-8 van nálam és valaki a maradék pénzével rám emel, nem tudom megadni. Ha nem nyerhetek semmit, amikor eltalál a flop, akkor nem fogom két alacsony érintőlappal megpróbálni, hogy legyőzzek két királyt, A-K-t és így tovább. Ebben a helyzetben eldobom a lapjaimat. És emiatt problémát okoz számomra olyan játékban nyerni, amelyben nincs túl sok pénz az asztalon. Nagy téten azonban teljesen más a helyzet. Ha 3 vagy 4 ezer dollárig emelek, és ellenfelemnek is és nekem is sok zsetonunk van az asztalon, akkor jobban meggondolja, hogy rám emeljen-e most, mert tudja, hogy jó esély van arra, hogy én nem hagyom magam. Azok a játékosok, akikkel játszani szoktam, tudják, hogy amikor kirakom az én kicsikéimet, akkor nem szeretem őket cserbenhagyni. De még ha rám is emelnek ebben a helyzetben, semmi gond. Sőt, valójában ezt szeretném. Ha ellenfelem 7 vagy 8 ezer dollárral rám emel, és nálam alacsony érintőlapok vannak, akkor tartom a tétet. Ha mindkettőnk előtt 250 000 dollár van, akkor én a pénzemnek csak mintegy öt százalékát teszem be. És az megéri, mert most már van esélyem nyerni valamit, ha eltalál a flop. Lehet, hogy az összes pénzét el tudom szedni. A flop

Játék abban az esetben, ha egyáltalán nem talál el bennünket a flop. Ha korai pozícióból tartottam a tétet alacsony érintőlapokkal, és egyáltalán nem talál el a flop, akkor feladom a partit. Ilyen típusú kézzel nem folytatom tovább ebben a helyzetben. Egyszerűen feladom a partit. Ilyen helyzetben a korai vereség a legjobb vereség. De persze ha én voltam az emelő, akkor nyugodtan nyitnék. Hacsak nincs az asztalon valami ijesztő, mint például ♠Q ♠J ♠10, nyitni fogok. És az esetek többségében semmi ijesztő nincs az asztalon. Ha nyerőszériám van, és ♦7 ♦6-t kapok korai pozícióban, akkor valószínűleg

emelek a flop előtt. Utána, ha ♥A ♣A ♠K érkezik a flopra, akkor azonnal kivezetnék. Egy ilyen floptól nem ijednék meg. Miért nem? Nagyon egyszerű. Ellenfeleim nem tudják, hogy nincs nálam A-K, A-Q, K-K vagy bármilyen olyan lap, amely profitálhat ebből a flopból. Nem tudják, mi van a kezemben. Sőt, ha korai pozícióban emeltem a flop előtt, akkor azt gondolhatják, hogy nagy lapok vannak nálam. Ha középső pozícióból emeltem a flop előtt, akkor nyitnék, hacsak nem nyit már valaki előttem. Abban az esetben övé a kassza. Tudnám, hogy ellenfelemnél van valami, és amikor nekem semmim nincs egy ilyen típusú kézzel, akkor általában nem próbálok meg nagyszerű játékot előadni, noha alkalmanként blöffölök vele. Ha középső vagy hátsó pozícióban tartottam a tétet a flop előtt, és ellenfeleim passzolnak a flopon, akkor én is passzolnék. Ha nem alakul ki semmim, akkor talán kétszer is passzolniuk kell hozzám, a flopon és a negyedik utcán, mielőtt nyitnék, ami egyébként blöff lenne. Persze ha a flop előtt emeltem hátsó pozícióból, akkor szinte mindig nyitnék, főleg, ha előttem passzolnak. Még akkor is nyitnék, ahogy korábban is mondtam, ha a flop ♥A ♣A ♠K, és valószínű, hogy egyik ellenfelemnél ász van. Azért nyitnék, mert nem akarom, hogy ellenfeleim felhagyjanak azzal a szokással, hogy passzolnak előttem. Mivel én voltam az emelő, arra számítanak, hogy nyitok. Tehát fogom magam és udvariasságból nyitok. Ezzel a nyitással két dolgot próbálok elérni: (1) Ott azonnal megnyerni a partit. És sokszor megnyerem, mert ellenfeleimnek az a szokásuk, hogy eldobják a lapjaikat. (2) Fenntartom a rólam kialakított agresszív képet. Amíg így teszek, addig ők továbbra is passzolni fognak előttem. Így szedem én fel azokat a kasszákat, amelyeket sikerül. Persze, ha valaki passzemel rám, akkor azonnal kiszállok. Ezt a kockázatot vállalom. Persze ahhoz, hogy valaki így játsszon ellenem, igazán erős lappal kell rendelkeznie. Tehát ha így játszik, akkor hagyom, hogy az övé legyen a kassza. De sokkal többször nem találja el őket semmi, mint ahányszor igen. Emiatt több partit nyerek meg, mint amennyit nem. A negyedik és az ötödik utca

Játék abban az esetben, amikor egyáltalán nem talál el bennünket semmi. Ha nem javulok a flopon, akkor már nem vagyok játékban a negyedik utcán alacsony érintőlapokkal, kivéve, ha én voltam az emelő, vagy ha passzoltak előttem és én is passzolok. Ha valaki megadta a nyitásomat a flopon, miután passzolt előttem, akkor azonnal megpróbálom kitalálni, mi lehet nála. Ha úgy gondolom, hogy húzólapja van, és úgy tűnik, hogy nem egészült ki a negyedik utcán, akkor megint nyitnék. Ha úgy gondolom, hogy kialakult valamiféle keze - függetlenül attól, hogy szerintem mennyire gyenge az a kéz, még ha csak harmadik pár is -, nem próbálnám meg eldobatni vele lapjait a negyedik utcán, ha tartotta a tétet a flopon és elkötelezte magát a parti mellett. Tegyük fel például, hogy a flop K-8-2 volt, és megpróbáltam elvinni a kasszát, de valaki tartotta a tétet. Nos, akkor megpróbálnék végig passzolni. Abban a pillanatban minimális veszteséggel adnám fel a partit. És ismét, ha úgy gondolom, hogy ellenfelemnek húzólapja van, például két lap a színsorhoz és passz-emelne rám, miután újabb kísérletet tettem a kassza ellopására a negyedik utcán, akkor szinte mindig feladnám. Soha nem tartom a tétet, amikor egyáltalán nem talál el semmi, de egy szélsőséges helyzetben visszaemelnék egy olyan játékosra, akiről azt gondolom, hogy csak megpróbál átverni. Ha például abszolút meggyőződésem lenne, hogy ellenfelem megpróbálja elvenni tőlem a kasszát, akkor visszaemelnék rá. De nagyon biztosnak kell lennem ebben, mielőtt kockára teszek egy halom zsetont egy ilyen helyzetben. Az ötödik utcán ugyanúgy játszanék, mint a negyediken. Ha még mindig én licitálok, akkor folytatnám tovább, mert szinte lehetetlen terítéssel nyernem. Ha nem alakult ki párom a végére, csak hetes magasam van. Mivel úgy gondoltam, hogy ellenfelemnek húzólapja van a negyedik utcán, és ezért licitáltam ott, éreznem kell, hogy nem egészült-e ki a keze, amikor már az összes lap az asztalon van. Azt is elég biztosan kell éreznem, hogy nem adja meg az utolsó licitemet. Természetesen, ha úgy érzem, hogy kiegészült a keze, akkor passzolnék. Ez egy kemény helyzet a végén, de egyszerűen nem hagyhatjuk ott az összes pénzünket anélkül, hogy egy utolsó kísérletet ne tennénk a győzelemre. Annak a kulcsa, hogy mit kell tennünk az ötödik utcán, nagyrészt attól függ, hogy

szerintünk ellenfelünk miért tartotta a tétet a negyedik utcán. Nagyon biztosnak kell benne lennünk, hogy húzólapja volt, különben nagy bajba kerülhetünk. Lehet, hogy nehéznek találjuk a licitálás folytatását ezzel a kézzel, amikor tisztában vagyunk azzal, hogy semmi nincs nálunk. Gondolhatjuk, hogy nagy bátorság kell hozzá, és ez igaz is. De ez tényleg nem más, mint jó póker. Rá fognak jönni, hogy ha az én módszeremet használják, akkor ellenfeleik nem mernek majd Önöknek ingyen lapot adni, amikor van valami lapjuk, mert tudják, hogy lehet, hogy lyukas sorunk van és azzal licitálunk. Tudják, hogy egy agresszív játékos hajlamos arra, hogy bármit mutasson nekik. Következésképpen, amikor van valami lapjuk, akkor azon nyomban ki akarnak bennünket zárni. Azért licitálnak, mert nem akarnak bennünket abban a partiban látni a húzólapunkkal. Tehát két nagyon jó okunk van az agresszív játékra ebben a helyzetben: (1) Ha ellenfeleinknek van valami lapjuk, azt azonnal meg is fogják nekünk mutatni. Nem akarnak állandóan ingyen lapokat adni nekünk. (2) Folyamatos licitálásunk miatt arra kényszerülnek, hogy eldobják határeset lapjaikat, így megszerezhetjük a kasszát, amikor nincs náluk semmi. Egy agresszív játékosnak egész egyszerűen hatalmas előnye van. Játék abban az esetben, amikor van valami lapunk. Most azt fogjuk megbeszélni, hogyan játsszunk alacsony érintőlapokkal, amikor flopolunk velük valamit. Az elemzés során végig a ♦7 ♦6 kezet fogom használni példaként. Megtanuljuk, hogyan játszanék, amikor a flop: (1) gyenge (alig hasznos) (2) közepes (mérsékelten hasznos), és (3) jó (nagyon hasznos). Gyenge flop Amikor ♦7 ♦6 van a kezemben és a flopra ♠Q ♥6 ♣2 érkezik, akkor ezt gyenge flopnak tartom a kezemhez képest, és ugyanúgy játszom vele, mintha egyáltalán nem flopoltam volna semmit. Persze van egy óriási különbség. Ellenfelemtől

függően, és ami még ennél is fontosabb, attól függően, hogy mennyi pénz van ellenfelem előtt az asztalon, második párral is hazardírozok - ebben az esetben egy hatos párral -, vagy akár harmadik párral is, amennyiben ellenfelem előtt sok zseton van. Még akkor is így tennék, ha tudnám, hogy dáma párja lett. Ha tudnám, hogy minden pénzét el tudnám szedni, ha elcsípnék egy másik hatost vagy hetest, akkor viszonylag nagy tétet is megadnék, és lehet, hogy a pénzemnek akár tíz százalékát is betenném a kasszába. Biztosan így tennék, ha tudnám, hogy gigantikus méretű kasszát nyerhetek. Még az is lehet, hogy ráemelek. Mindig eszembe jut emelni, függetlenül attól, hogy elkaptam-e a flop kis részét, ebben az esetben egy hatos párt, vagy egyáltalán nem talált el semmi. De ennek semmi köze nincs a kezem értékéhez. Azért tenném, mert valakiben gyengeséget fedeztem fel, vagy azért, hogy kihasználjam a pozícióm. Egy másik különbség abban, hogy hogyan játszanék ezzel a kézzel, amikor kis segítséget kaptam a flopon és semmit a negyedik és az ötödik utcán, hogy ha én voltam az eredeti emelő, akkor tovább folytatnám a licitálást a törnön. Emlékezzünk csak vissza, hogy még ha nem is talált el semmi, akkor is nyitnék a flopon, ha én voltam az eredeti emelő. De ha valaki megadja a tétet a flopon, akkor onnantól kezdve megpróbálnék végig passzolni, hacsak nem gondolom úgy, hogy ellenfelemnek húzólapja van. Most, hogy érkezett egy kis segítség a flopon, ismét nyitnék a negyedik utcán, annak ellenére, hogy a flopon megadták a nyitásomat. Nem szeretek tovább licitálni, amikor pusztán csak blöffölök, akkor viszont igen, amikor van javulási lehetőségem. Ebben az esetben tudom, hogy ha elkapom azt a másik hatost vagy hetest, akkor valószínűleg erősebb kezem alakul ki, mint ellenfelemnek. Tehát nem mutatnék semmiféle gyengeséget ezzel a kézzel a negyedik utcán. Folytatnám tovább és tisztességes nagyságút nyitnék. Ha még mindig nem kapok semmiféle segítséget az ötödik utcán, akkor talán abbahagynám a licitálást. Ha ellenfelemnek húzólapja volt, és nem egészült ki, akkor tudom, hogy a hatos párom több mint valószínű, hogy jó, tehát passzolnék. Ha pedig nem elég jó, akkor nincs értelme vele több pénzt veszíteni. Ha véletlenül érkezik némi további segítség a negyedik utcán, például egy hetes, nos, akkor hatalmasat nyitnék, akkorát, amekkora a kasszában lévő összegnél is nagyobb. Mindig szeretnék nagy kasszát nyerni, és most megvan hozzá a kezem, hogy megtehessem. Nem próbálnám meg kis összegért eladni a kezemet. Nagyon nagyot nyitnék a negyedik utcán és egy másik nagyon nagyot az

ötödiken. Ha csak a végén kapom el azt a hetest, akkor megpróbálom eladni a kezemet a riveren bármekkora összegért, amit szerintem kifizetnek. Akár a negyedik, akár az ötödik utcán kaptam el a hetest, csak akkor játszanék így a lapjaimmal, ha én voltam az eredeti emelő, és végig minden utcán megtartottam a kezdeményezést és nyitottam. Ha csak tartottam a tétet a flop előtt és passzoltam majd megadtam a flopon, akkor másképp játszanám a kezemet, ha a negyedik utcán elcsípném a hetest. Ha sok pénz van a kasszában, akkor ez lenne az a másik ritka alkalom, amikor passz-emelnék. Nem akarom ellenfelemtől, az eredeti emelőtől elvenni a kezdeményezést, főleg, ha tudom, hogy a kassza mérete miatt a negyedik utcán is licitálni fog, hiszen fogalma sincs, hogy a hetes segített nekem. Biztosan megpróbálna kiemelni, és amikor nyit, akkor én ráemelek. Ekkor szeretném megnyerni a partit, mert ha a végén dáma vagy kettes jön, azzal párosodik az asztal, és megöli az én két páromat. Ha hatost kapok el a negyedik utcán, ismét más stratégia szerint játszanék. Az asztalon lévő két hatos elég ijesztően néz ki, tehát nehezebb lenne eltitkolni a kezemet, mintha hetest kaptam volna el. Tehát még ha eddig csak tartottam is a tétet, jó eséllyel átvenném a kezdeményezést és nyitnék, amikor a hatos megérkezik. És ugyan az emelőnek látnia kellene, hogy három hatosom van, azt is gondolhatja, hogy csak úgy teszek, mintha nálam lenne. Ha nem lenne hatos a kezünkben, akkor ez egy remek alkalom lenne a blöffölésre. Közepes flop

Most arról fogok beszélni, hogyan játszom a ♦7 ♦6-sal, ha olyan flop érkezik, amit én viszonylag vagy közepesen jónak nevezek - három olyan lap, amellyel legmagasabb párom, nyitott sorhúzóm vagy flösshúzóm alakul ki. A flösshúzókkal különösen lassan játszom, mert annyira nyilvánvalóak. Amikor két azonos színű lap érkezik a flopon, rengeteg flössre váró játékostól látom, hogy all-in mennek, miután ellenfelük nyit. Időnként én is szoktam, mert filozófiám része, hogy megvédem a pénzem és amikor csak tudok, licitálok. De ez általában nagyon egyértelmű játék. A legtöbb játékos arra tippel, hogy ebben a helyzetben flösshúzónk van.

Emiatt jobban szeretem a sorhúzót, amivel gyorsan játszok. Ha megkapom azt a bizonyos sorhúzót, nos, akkor máris készen állok. Úgy értem, teljesen készen. A csata megkezdődött. Ha én voltam az eredeti emelő, természetesen nyitnék a flopon. Ha valaki rám emelne, akkor visszaemelnék, és az összes zsetonomat betolnám. Ha valaki nyitna előttem, akkor ráemelnék. Ha nem én voltam az eredeti emelő, akkor passz-emelnék. Ha az a játékos, aki a flop előtt emelt, nyitna, miután én passzoltam, akkor a zsetonjaim nagy részét beemelném, esetleg mindet. Abban a pillanatban én lennék az agresszor, és onnantól kezdve senki nem tudná elvenni tőlem a kezdeményezést. Mint már említettem, a legtöbb döntés a flopon születik. Azaz ott lophatjuk el a kasszákat. Tehát azért játszanék így, mert ez az a helyzet, amelyben jellemzően sok kasszát lopok el. Javulási lehetőséggel blöffölnék. Azonnal megnyerhetem a partit. Ha valaki tartja a tétet, akkor is erős húzóm van - nyitott sorhúzó, amely az esetek 33 százalékában kiegészül -, és egy kis esélyem egy kiskapus két párra vagy drillre. Most tegyük fel, hogy a flopra 6-4-2 vagy 7-4-2 érkezik, amivel a legmagasabb párom lesz. Ebben az esetben óvatosan játszanék. Nem fogok beleszeretni ebbe a kézbe, de egy kicsit hazardírozok vele. Más szóval passzolnék az emelő előtt, és utána valószínűleg tartanám a tétet. Ha hátsó pozícióban lennék, és nem én voltam az eredeti emelő, akkor megadnám a tétet, ha valaki nyitna. De ez egy gyenge megadás lenne, ami azt jelenti, hogy valószínűleg nem mennék tovább ezzel a kézzel, ha nem kapnék segítséget a negyedik utcán, és valaki ismét nyit. Az egyik oka annak, hogy tartanám a tétet a flopon, hogy elképzelhető, hogy a párom a legerősebb kéz. Csak mert egy másik játékos emelt eredetileg, még nem jelenti azt, hogy nagy pár van a kezében. Van rá esély, hogy ebben a pillanatban nálam van a legerősebb kéz. Többet megtudok ellenfelem játékából a negyedik utcán. Ha nem javult a kezem és ő megint nyit, akkor nagyon gyorsan megszabadulnék a lapjaimtól. Segítség nélkül nem fektetnék be sok pénzt ezzel a kézzel. De a fő ok, amiért tartanám a tétet a flopon, annak a lehetősége, hogy nagy kasszát vihetek, ha javul a kezem és meg tudok verni egy erős kezet, például két ászt vagy két királyt. És inkább passzolok, mint nyitok, mert lehet, hogy nálam van a legerősebb kéz, és nem akarom, hogy ha nyitok, akkor egy emeléssel kizárjanak. Akkor el kellene dobnom a lapjaimat. Ha passzolok, akkor meg

tudok adni egy viszonylag méretes nyitást, és megpróbálhatok elkapni egy lapot. Ha javul a kezem a negyedik utcán, akkor ugyanúgy játszanék onnantól, mintha gyenge flopot fogtam volna, de javultam volna a negyedik utcán. Egy jó, vagy inkább nagyszerű flop a ♦7 ♦6-hoz egy pár lenne sorvagy flösshúzóval, esetleg két pár, drill, sor vagy flöss - még ha alacsony is. Ha jó flopot kapok az alacsony érintőlapokhoz, akkor úgy játszom, mintha kész kezem lenne, még akkor is, ha egyelőre nincs. Korai pozícióból kezdeményeznék, hátsó pozícióból pedig emelnék vele. Mindenféleképpen úgy játszanám a kezemet, hogy minden pénzem középre kerüljön. Még ha párt flopoltam is húzóval, akkor is ugyanazt a stratégiát vetném be, mivel két esélyem is lenne a győzelemre: (1) Nyitok vagy emelek, és ellenfelem eldobja a lapjait, vagy (2) Javul a kezem, és tartják a nyitásomat vagy emelésemet. Ha itt megfogadják a tanácsomat, némi veszélybe kerülnek, még akkor is, ha nagyon jó flop érkezik. De szinte mindig veszélyben vagyunk, tehát nem aggódhatunk mindig amiatt, hogy valakinél ott van a tuti lap. Ha emiatt aggódnánk, akkor soha többet nem játszanánk egyetlen partit sem. Például, ha mi is és ellenfelünk is flösst flopolt, valószínűleg a mienk lenne az alacsonyabb a kettő közül, és esélyünk sem lenne. Hold'emben lehetetlen lejavulni, amikor flöss játszik flöss ellen, hacsak nincs színsorhúzónk. De feltételezve, hogy színsorunk nem lehet, egyszerűen el fogjuk veszíteni a pénzünket, mert szinte mindig ki kell fizetnünk ellenfelünket. Ez ennek a játéknak az egyik veszélye. Előfordulhat az is, hogy a sor alsó végét flopoljuk. De ez is veszélyes, mivel ellenfelünknek erősebb sora alakulhat ki a törnön. És itt is igaz az, hogy ha ellenfelünk ésszerű határokon belül bármire licitál, nem tehetünk mást, mint hogy kifizetjük őt. Ha például a flop 10-9-8 és valaki all-in ment ellenünk, akkor csak az értékítéletünkre hagyatkozhatunk. Ismernünk kell ellenfelünket, és nagyon sok függ attól, hogy mennyi pénz van a kasszában, és ellenfelünk mekkora összeggel emelt all-in minket. Ha 1000 dollárunk van a kasszában és további 50 000 dollárral licitál, nos, akkor valószínűleg nem vállalnánk és eldobnánk a lapunkat. De ha 1000 dollárt tettünk a kasszába és további 2000 dollárral licitál - ami az összes pénzünk, vagy az ő összes pénze akkor biztos,

hogy kifizetjük. Ha veszítünk, akkor veszítünk. Ez egyébként sokszor előfordul. És ez az oka annak, hogy a K-9 vagy J-7 szemét lapnak számít, és nem szabad velük játszanunk egy hagyományos vakstruktúrájú, teljes asztalos, készpénzes játékban. Jó flop Ha jó lapokat kapok el a flopon, akkor már elköteleztem magam a kassza mellett, tehát licitálni fogok a negyedik utcán, ha én vagyok az első, vagy passzolnak előttem. De mint mindig, itt is vannak kivételek. Például, ha káró flösst flopoltunk, és egy további káró jött a negyedik utcán, az majdhogynem tönkreteszi a kezünket. Mindössze csak egy hetes magas flössünk van. Abban a pillanatban passzolnunk kell, és a terítésben reménykedni. Ha nem tudunk teríteni, akkor dobnunk kell, amennyiben bármiféle licitálásra sor kerül. Vagy ha sort flopoltunk és az asztal a negyedik utcán párosodik, akkor bajba kerülhetünk. Általában ez nem szabad, hogy megállítson bennünket, mert ha egy játékos drillt vagy két párt flopolt, akkort ránk emelt volna. Tehát ha kiegészült a fullja, amikor az asztal párosodott, akkor ki kell őt fizetnünk. Ez egy másik veszély. Ha az én taktikám szerint játszanak, akkor sok előnyét felfedezik majd. A fenti helyzet jó példa. Ha a flopra 5-4-3 érkezik, amivel sorom egészül ki, akkor ellenfelem jelezte volna a flopon, hogy van-e valami lapja, például két pár vagy drill. Ha jó játékos, akkor jelzi, mert nem akarja, hogy még egy olyan lap érkezzen, amellyel már csak egyetlen lap hiányzik a sorhoz. Tudja, hogy ha a negyedik utcán ász, kettes, hatos vagy hetes jön, akkor fel kell adnia a partit. Tudja, hogy abban az esetben én licitálni fogok, még akkor is, ha nincs nálam az az egy lap, amely kiegészíti a sort. Ezért minden jó hold'em játékos a flopon hazardírozik a legtöbbet, nem a negyedik és az ötödik utcán. Néha persze fogunk olyat látni, hogy a törnön épül nagy kassza, de az esetek többségében az összes pénz a flopon kerül be. Ezért a flop a játék legkritikusabb pontja. Korábban azt állítottam, hogy eléggé hihetetlennek tartom, hogy bárki ki tudjon szállni a játékból, ha drillt flopol egy emelt kasszában. Akkor rejtett drillről beszéltem, ami egy kézben tartott pár és a harmadik lap az asztalról. De az egy teljesen más ügy, amikor a pár van az asztalon, és egy ugyanolyan lap van

nálam rejtve. Ilyen helyzetben már sok drillt elengedtem. Tegyük fel például, hogy a kezemben 7-6 van, a flop pedig 7-7-2. Nyitok és valaki megadja. Nincs sok olyan kéz, amellyel bárki is tarthatja a tétet. Tehát könnyű elengedni a drillt ebben az esetben, mert amikor sok pénz forog kockán, tudjuk, hogy annak a játékosnak, aki még benn van velünk a partiban, valószínűleg ugyancsak hetese van. Ez főleg akkor igaz, ha ellenfelünk agresszív játékos. Tehát fel kell mérnünk a segédünket. Úgy értem, meg kell becsülnünk, hogy mennyit ér. Általában arra a következtetésre jutok, hogy nem sokat. Ha tényleg úgy gondolom, hogy hetes van nála, akkor tudom, hogy a legjobb, amit remélhetek, a döntetlen. Persze jó játékosról beszélek, és sokkal valószínűbb, hogy legyőzött engem. Valószínűleg egy hetessel és egy erősebb lappal van bent, amivel sort flopolhatott volna, például lehet nála 8-7, 9-7 vagy 10-7. Egy másik lehetőség, hogy erős lapja van, például A vagy K, ami azonos színű. De lehet nála is 7-6, mint nálam, vagy 7-5, az egyetlen olyan kéz, amit valószínűleg le tudok győzni. De szinte lehetetlen, hogy 7-4, 7-3 vagy 7-2 legyen nála, annak ellenére, hogy ez utóbbival fullja lehetne. Tehát amikor újra végiggondolom a partit és arra a következtetésre jutok, hogy nála is hetes van, mert egészen gyorsan játszott, akkor nem tudom folytatni a partit a hetesemmel és egy alacsony érintőlappal. Tehát készen állok arra, hogy elengedjem a drillemet. Nagyon gyorsan megtenném. Ha ilyen drillem van, csak más segéddel, akkor újraértékelem a helyzetet. Ha segédem valamivel erősebb, mondjuk kilences vagy tízes, akkor valószínűleg tovább játszanék vele. Ha egyszínű ászom vagy királyom lenne, akkor feltétlenül tovább játszanék. Olyan is előfordulhat persze, hogy nem engedem el a kezemet azután, hogy 7-6tal drillt flopoltam. Tegyük fel például, hogy emeltem ezzel a kézzel a flop előtt, és mindenki passzol a flopon. Akkor nyitok, és egyik ellenfelem szembeszáll velem (passz-emel). Ebben a helyzetben valószínűleg továbbmennék a kezemmel, azt feltételezve, hogy ellenfelem megpróbál kirekeszteni. Lehetséges, hogy olyan lappal emel vissza, amellyel a flop előtt nem emelt volna rám. Másfelől tegyük fel, hogy hátsó pozícióban 7-6 van nálam, és megadtam egy kisebb emelést a flop előtt. Most ha a flopra 7-7-2 érkezik, nem hinném el, hogy az emelőnél hetes van. És valószínűleg nagyon gyorsan játszanám a kezemet,

hogy nagy kasszát nyerhessek. Bármikor, ha valaki emel a flop előtt, van rá esély, hogy nagy kasszát nyerjünk. De emeletien partiban nehéz sokat nyerni. Korábban megjegyeztem, hogy üres kassza miatt nem akarjuk elveszíteni mindenünket. Most ismét figyelmeztetem Önöket, mert elképzelhető, hogy hajlamosak megpróbálni nagy kasszát nyerni, amikor drillt flopolnak alacsony érintőlapokkal egy emeletien partiban. Ne tegyék! Ha semmim nincs a kasszában, amit meg kellene védenem, akkor soha nem kockáztatok túl sok pénzt igazán jó lapok nélkül. Nem esek túlzásokba, hogy üres kasszákat nyerjek. Játékfilozófiám egy másik fontos része, amelyre szeretném Önöket figyelmeztetni, a következő: állandóan meg kell próbálni annyi értéket kiszedni a lapjainkból, amennyit csak tudunk. És ezt licitálással tehetjük meg. Ennek mostanra világossá kellett válnia. Nagy nyertesek csak úgy lehetünk pókerben, ha nyitunk, emelünk és visszaemelünk - tehát agresszív játékkal. Előfordul persze, amikor védekező álláspontra kell helyezkednünk, és az agresszív stratégia nem helyes, mert kizárhat bennünket a partiból. De általában agresszívnak kell lennünk. Ez azt jelenti, hogy nem hagyhatjuk, hogy minden lap, amely az asztalra érkezik, megijesszen minket. Mint mondtam, ha mindig amiatt aggódnánk, hogy valakinél ott van a tuti, akkor soha nem játszanánk egyetlen partit sem. Ez az összes eddig megvitatott partira vonatkozik, de különös jelentősége van, amikor alacsony érintőlapokkal játszunk egy jó flop esetén. Elsősorban ezért játszunk. Tehát amikor kialakul velük valamink, akkor értéket akarunk értük kapni. Tehát mindig alkalmazzuk a következő elvet: ha tartjuk a tétet, akkor akár emelhetünk is. Így kell tennünk a játék valamennyi fázisában, de különösen a végén fontos ez, mert azok a kezek fognak minket kifizetni, amelyek különböznek attól, aminek hittük őket. Vagyis sokszor előfordul, hogy egészen más lapra tesszük ellenfelünket, mint amije valójában van. Nem vagyok Kreskin (híres amerikai gondolatolvasó és jövőbe látó - a ford.), és Ön sem az. Gondolhatjuk, hogy egy játékos flössre vár, közben pedig párja van, csak egyetlen pár. Lehet, hogy sokkal gyengébb kezekkel kerekedett fölénk eddig, mint amit feltételeztünk róla. Tehát amikor az ötödik utcán egy flöss lap érkezik az asztalra, lehet, hogy egyáltalán nem segít ellenfelünkön. Úgy értem, tudjuk, hogy van valami lapja, amikor megérkezik a lap a flösshöz, vagy a flöss, amire szerintünk várt, vagy a

flopnak egy másik része. De lehet, hogy két párja van, nálunk pedig sor. Valójában nem tudjuk, mi van nála. De olyan erős kezünk van az alacsony érintőlapjainkkal, hogy mindenképpen kifizetjük. Ha pedig úgyis tartjuk a tétet, akkor akár nyithatunk is. Egyedül akkor teszek kivételt, ha a végén párosodik az asztal. Akkor passzolnék, és vagy tartanám a tétet vagy nem, attól függően, hogy mit gondolok a helyzetről. De feltételezve, hogy ez nem következik be, ha igazán erős kezem alakult ki alacsony érintőlapjaimmal, akkor bátran licitálnék. Noha előfordulhat, hogy kissé aggódom, mert nincs nálam a tuti, olyan is előfordulhat, hogy nálam van a tuti. Természetesen abban az esetben azt teszem, amiről úgy gondolom, hogy a legtöbb pénzt hozza a kasszába. Ha úgy gondolom, hogy ellenfelemnek erős lapja van, nagyot licitálnék. Ha úgy gondolom, hogy gyenge lapja van, akkor megpróbálnám eladni a kezemet kisebb tétért. Itt nagyon óvatosan kell megítélnem a helyzetet, hogy vajon szerintem mi lehet ellenfelemnél. A döntésem, hogy mennyivel nyitok, attól függ, hogy korán kialakult-e a kezem (a flopon) vagy csak később (a végére). Ha korán kialakult a kezem, akkor nem próbálok meg semmit eladni. Akkor megpróbálom az összes pénzét elszedni. Ha későn alakult ki a kezem és nem került sokba kiegészíteni -mondjuk passzoltunk a flopon, megadtam egy kis tétet a törnön és a végére tuti lapom lett -, nos, akkor nem próbálom meg elszedni az összes pénzét, mert valószínűleg nem adna meg nagy nyitást. Megpróbálnám eladni a kezemet annyiért, amennyit úgy gondolom, hogy kaphatok érte. Azok, akik még csak most kezdték a limit nélküli hold'emet talán nem értik, hogy miért tartom ilyen fontosnak az alacsony érintőlapokat. A tapasztalt játékosok pedig valószínűleg meglepődtek. De ez az, ami szerintem fontos. Használnunk kell értékítéletünket, amikor alacsony érintőlapokkal játszunk. Amikor helyesen játszunk velük, akkor sok pénzt hozhatnak a konyhára. És a limit nélküli hold'em éppen erről szól. Határeset vagy problémás kezek

Bele kell vésniük a memóriájukba azokat a problémás kezeket, amelyeket mindjárt felsorolok. Azért hívom őket problémás kezeknek, mert pontosan ez jellemzi őket, és csak határeset helyzetekben játszom velük. Mielőtt rátérnék a listára, fontos megérteniük, hogy a problémás kezek nem feltétlenül játszhatatlanok, ha: (1) Azonos színűek, és kislétszámú, négy vagy annál kevesebb szereplős játékban kapom őket. Később azt is elmagyarázom, hogy kislétszámú játékban miért számítanak ezek a problémás kezek valójában erős lapnak. (2) De teljes létszámú, tízfős játékokban sok pénzt veszíthetünk velük, tehát óvatosan kell játszanunk. Nem akarunk velük sok pénzt kockáztatni. Problémás kezek (csak amikor különböző színűek) A-Q, A-J, A-10, K-Q, K-J, K-10, Q-J, Q-10, J-10, 9-8 Ezeket határeset kezeknek nevezem, mert megkérdőjelezem, hogy megadjak-e velük egy emelést. Ha azonos színűek, akkor megadom velük az emelést és megnézem a flopot. Ha eltérő színűek, és rossz pozícióban vagyok, akkor nem adom meg az emelést. Az alatt, hogy rossz pozícióban vagyok, azt értem, hogy középső pozícióban vagyok, és egy korai pozícióban lévő játékos emeléssel szállt be. Az ilyen kezeket abban a pillanatban eldobom. Ha hátsó pozícióban vagyok, valaki emelt és egy másik játékos megadta, nos, akkor általában én is megadom - de: egy újabb vészharangot hallok megkondulni, amikor így teszek. Ez alkalommal a harang arra figyelmezetet, hogy különös óvatossággal játsszak, hacsak nem kapok kiváló flopot. Annak az oka, hogy miért kell ennyire óvatosnak lennünk minden ilyen kézzel, az, hogy lehet, hogy olyan kézzel kerülünk szembe, amely ellen esélyünk sincs. A legtöbb játékos a legjobb emelő kéznek az A-A-t, K-K-t vagy A-K-t tartja, tehát jó esély van arra, hogy az emelő kezében ezek egyike van. Igaz, hogy ezt nem mindig feltételezhetjük, de mindig ott kell motoszkálnia a fejünkben. Tehát ha A-Q, A-J vagy A-10 van nálunk és A-A-val, K-K-val vagy A-K-val állunk szemben, akkor szörnyű kezünk van.

Ezekkel a kezekkel nagyon nehéz sok pénzt nyerni, amikor megadunk egy emelést. Ezek határozottan problémás kezek. Sokkal valószínűbb, hogy nagy kasszát bukunk velük, minthogy nagy kasszát nyerünk velük. Még ha párom alakul is ki velük a flopon, akkor is nagyon óvatosan játszom velük, vagy szinte ugyanúgy, ahogy rejtett ász vagy király párral játszanék. Ha például eltérő színű K-Q-val adtam meg egy emelést, és az asztalra K-4-2 érkezik, nagy bajban lennék, ha az emelőnél azon három erős indulólap egyike lenne, amelyek szerintem nála lehetnek. Lehet nála két ász, három király vagy király pár, mint nálam, de ász segéddel. Vagy ha 9-8 van nála és a flop Q-J-10 volt, még mindig nem lennék túlságosan elragadtatva a kezemtől. Noha sort flopoltam, de ez a sornak az alsó része. Ráadásul sebezhető, mert a sor felső végét egy nagyon erős kéz egészítheti ki, amellyel mindenki játszik, az A-K. Valami másra is kell gondolnunk a problémás kezek esetében, mégpedig arra, hogy amikor sorhúzót flopolunk, nem olyan könnyű vele ellopni a kasszát, mint más, erősebb kezekkel. Emlékezzünk rá, hogy amikor sorhúzót flopolok alacsony érintőlapokkal, nagyon gyorsan játszom a kezemmel, mert két lehetőségem is van a parti megnyerésére. Megnyerhetem a partit rögtön a flopon, mert a kint lévő alacsony lapokkal kevésbé valószínű, hogy valaki más is flopolt valamit És ha valaki mégis tartja a tétet, még mindig van egy második esélyem, hogy megnyerjem a partit, ha kiegészül a sorom. De tegyük fel, hogy K-Q van a kezemben, és a flopra J-10-5 érkezik, amivel sorhúzóm lesz. Nagyon valószínű, hogy valaki más is elkapta annak a flopnak egy részét, ezért kevésbé valószínű, hogy el tudom lopni a kasszát, ha licitálok. Tehát ezután már nem lesz két esélyem a nyerésre. Hasonló okfejtés érvényes arra az estre is, ha K-Q van a kezünkben, és a flopra Q-J-10 érkezik, amivel legmagasabb párunk és sorhúzónk lesz. Ez akkor sem erős kéz, mert ha valakinél A-K van, akkor a legjobb esetben is csak döntetlenre várhatunk. Még akkor is veszélybe kerülhetünk, ha olyan nagyon jó kezet flopolunk mint két pár vagy drill. Ha a flopra K-K-2 érkezett a kezünkben lévő K-Q mellé, megint bajba kerülhetünk, ha valakinél A-K van. Itt az a különbség, hogy valószínűleg nem leszünk képesek kiszállni a partiból, tovább kell játszanunk, és

sok pénzt fogunk veszíteni. A problémás kezekkel kapcsolatban nem szabad elfelejtenünk, hogy amikor jó flop érkezik hozzájuk, akkor sem szabad nagyon belebonyolódni a partiba. Csak próbáljuk meg olyan olcsón lejátszani a partit, amilyen olcsón csak lehet. Egy apró kivétel a fenti a szabály alól, amikor sort flopolunk, mint ami akkor történne például, amikor a kezünkben Q-10 van, a flopra pedig K-J-9 vagy J-9-8 érkezik. Persze még akkor is, amikor nálunk van a tuti - mint ebben az esetben is van rá esély, hogy elveszítjük a partit. Ha a negyedik utcára dáma érkezik a K-J9 flop mellé, akkor veszíthetünk egy A-10-sel szemben. A J-9-8 flop esetében pedig veszíthetünk egy K-10 kombinációval szemben. Tehát ezen kezek némelyikével még akkor sem vagyunk teljes biztonságban, ha tutit flopolunk. Az esetek többségében az egyszínű vagy különböző színű problémás kezekkel ugyanúgy kell játszanunk: lassan. Az egyszínű problémás kezek azonban sokkal erősebbek, mint a különböző színűek, és ha flösst vagy flösshúzót flopolunk egyszínű problémás kézzel, akkor nagyobb sebességbe kell kapcsolnunk. Például ha ♦K ♦Q van a kezünkben és a flop ♠10 ♦7 ♦2, akkor nagyon erős kezünk lehet. Nem csak flösshúzónk lenne, hanem két fölélapunk is. Vagy ha ugyanezen a flopon ♦9 ♦8 van a kezünkben, akkor sor- és flösshúzónk is kialakult. Bármelyik helyzet jó lehetőséget teremthet a passz-emelésre, ha korai pozícióban vagyunk. Ha hátsó pozícióban vagyunk és valaki nyit előttünk, akkor emelhetünk. Abban a pillanatban visszatér az a helyzet, hogy két esélyünk is van a parti megnyerésére. Megnyerhetjük ott rögtön, vagy ha valaki tartja a tétet, akkor egy erős kéz a tartalékterv. Szemétbe való kezek

Az egyszínű ász vagy király és kis lap kivételével az eddig nem említett kezeket szemétbe való lapnak tartom. A ♣A ♣8 és a ♥K ♥4 kombinációkat ugyanabba a kategóriába sorolom, mint az alacsony érintőlapokat és nagyjából ugyanannyit kockáztatnék velük. Például ha a flop ♥9 ♣6 ♣2, a kezemben pedig ♣A ♣8 van, akkor flösshúzóm és egy fölélapom lenne. Ha két dáma ellen játszanék, akkor nagyjából egyforma esélyünk lenne nyerni. Tehát úgy játszom ezzel a kézzel, mintha két alacsony egyszínű érintőlap, például ♣9 ♣8 lenne nálam. Vagyis gyorsan játszanék, és megpróbálnám megnyerni a partit a flopon, mert ismét két lehetőségem lenne a győzelemre.

De itt húzom meg a vonalat, egy ásszal vagy királlyal és egy másik azonos színű lappal. De amikor dáma vagy még kisebb a magasabb lapom, és nem kapcsolódnak, akkor szemétbe való lapnak tartom őket - még akkor is, ha azonos színűek, mint például ♥Q ♥4 vagy ♠J ♠6. A nem érintkező és eltérő színű lapok, mint a ♥J ♣5, ♠10 ♦3, ♣9 ♥4 nyilvánvalóan mind szemétbe valók. De sok olyan eltérő színű lap is van, amellyel sok játékos játszik, mert sort lehet velük flopolni, mint például K-9, Q8, J-7, 10-6, 9-5, 8-4, 7-3 és 6-2. Én nem játszom ezekkel a kezekkel, mert még ha a lehető legjobb flop érkezik is hozzájuk - ha az nem egy full -, akkor az összes pénzem elveszíthetem, ha belefutok egy nagyobb sorba. Következésképpen soha nem szállok játékba, ha egy sor legerősebb és leggyengébb lapja van a kezemben, kivéve, ha pozícióban vagyok. Amikor pozícióban vagyok, mindig kivételeket teszek, még szemétbe való lapokkal is. Például, ha eltérő színű A-8-sal osztó pozícióban vagyok, lehet, hogy megadok egy emelést a flop előtt, ha elég játékos - például négy - van a partiban előttem, és úgy gondolom, hogy nem lesz több emelés. Lehet, hogy megadok egy kisebb emelést és szemétbe való lappal is megnézem a flopot, mert jók a százalékok. Megpróbálnék fullt, drillt vagy két párt alkotni. De ha nem érkezik nagyon jó flop a kezemhez, akkor eldobom. Nem bonyolódok bele semmibe, és nem égetek el egy nagy kalap pénzt ilyen szemétbe való lapokkal. Nem adok meg egyetlen tétet sem a flopon. Vagy emelek, vagy kiszállok. Ha pozícióban vagyok, akkor esetleg még emelnék is szemét lappal. Ráadásul lehet, hogy a flop után is gyorsan játszanék vele. Mondjuk a korai pozícióban ülő játékosok eldobták a lapjaikat, és valaki beszállt középső pozícióból. Nos, ha a gombon lennék, akkor pozícióm lenne, és emelnék, függetlenül attól, hogy milyen két lapom van. És ha valaki passzolna előttem a flopon, nyitnék, függetlenül attól, mi érkezett a flopon. Nyilvánvalóan nem az értéke miatt játszanék a kezemmel. A szemétbe való lapoknak nincs értékük. Akár két üres lappal is játszhatnék ebben a helyzetben, mert nem teszek mást, mint a pozíciómat és az ellenfelemet játszom. Minthogy csak simán beszállt, feltételezném, hogy eleve gyenge lapja van, és ha nem találja el a flop, akkor el tudom vinni a kasszát. Az imént megvitatott különleges helyzeteken kívül a szemétbe való lapok egyszerűen nem játszhatók.

KISLÉTSZÁMÚ JÁTÉK

Sokszor teljes, vagyis tízfős játékot játszunk, de mielőtt az éjszaka véget ér, kislétszámú játékban találjuk magunkat. Mint már említettem, ebben a helyzetben képesnek kell lennünk sebességet váltani. Ugyanazt az alapstílust kell játszanunk - agresszívat -, de észre kell vennünk, hogy az összes kéz felértékelődik. Ez künönösen igaz a magas lapokra. És kislétszámú játékban az összes problémás kéz játszhatóvá válik szinte bármilyen pozícióból. Kislétszámú játékban talán a pozíció a legfontosabb dolog. Ennek oka, hogy több lapot látunk, és több kézzel kell játszunk, mint egy tízfős játékban. Kislétszámú játékban inkább a pozíciónkat játsszuk, mint a lapjainkat. Például amikor a játék négyfőssé válik, akkor az első két pozícióban jobb kezünknek kell lennie, mint a második kettőben. Amikor osztó pozícióból emelünk, akkor a másik játékosnak kell először cselekednie, és ezzel nagy hátrányba kerül. Amikor a másik játékosnak kell ebben a játékban először cselekednie, annak kiegyenlítő ereje van. Tehát kislétszámú játékban a pozíciónkat játsszuk, ugyanazokat az elveket használva, mint teljes létszámú játékban, csak azt tartsuk szem előtt, hogy a kezek értéke néhány fokkal emelkedik. A problémás kezek erősebbekké válnak, mert nem kerülünk olyan gyakran szembe A-A-val, K-K-val és A-K-val, mint egy tízfős játékban. Sokkal inkább úgy játszhatunk velük, mint az erős lapokkal. Kislétszámú játékban minél magasabbak a lapjaink, annál jobb a kezünk. Például egy teljes asztalos játékban sokkal lassabban játszanánk két ásszal vagy két királlyal a flop után, mert lehet, hogy sok játékos nézi meg a flopot, hogy legyőzze azokat a nagy párokat. Ezzel szemben egy kislétszámú játékban két ász vagy két király csúcs lapnak számít, és nagyon gyorsan játszhatjuk őket a flop után. Következésképpen ezek a nagy párok sokkal értékesebb kezek, mint egy tízfős játékban. Kislétszámú játékban erős lapot szeretnénk elkapni jó pozícióban. BIZTOSÍTÁS

A biztosítás gyakorlata már nem annyira elterjedt, mint amikor az eredeti Super/Systemet írtam, persze néha még találkozunk vele, és kell némi fogalmunknak lennie arról, hogy mely ügyletek nyereségesek.

Sok esetben, amikor limit nélküli hold'emet játszunk, egy játékos az összes pénzét beteszi a kasszába a flop előtt, a flopon vagy akár még a negyedik utcán is. De mivel még ezután is érkeznek lapok, és mivel több licitálás már nem történik (ha párbajról van szó), általában mindkét játékos felfordítja a lapjait, hogy fontolóra lehessen venni a biztosítást. Azt mondom, hogy általában, mert nincs olyan szabály, amely kimondja, hogy fel kell fordítanunk a lapjainkat, de az ilyen kérést ritkán vagy sohasem utasítják vissza. A biztosítás egy olyan külön fogadás, amelyet általában az a két játékos köt, aki partiban van, vagy pedig egy játékos és egy úgynevezett biztosítási ember, aki vagy aktív játékos vagy nem. A játékosnak, akinek a legnagyobb esélye van a parti megnyerésére, felajánlanak vagy ő maga kér biztosítást a kasszába tett befektetése védelmére. De hacsak nem következik be hiba, ez mindig rossz fogadás. Ugyanúgy, mint az életben, a pókerasztaltól távol, a biztosítási ember semmit nem ad ajándékba. Amikor megszabja a biztosítás árát, akkor előnyben lesz. Az ár, amit kapunk, mindig jelentősen kisebb lesz, mint a kezünk valódi értéke. A kezünk valódi értéke és a biztosítási ember által felkínált aktuális ár között fennálló különbséget részesedésnek vagy jutaléknak nevezzük. Azért azt a kifejezést használom, hogy a „legnagyobb esélye a parti megnyerésére", mert a flopon nem mindig a legerősebb kéznek van a legjobb nyerési esélye. Például, ha a flop ♣7 ♦5 ♦4, a kezünkben pedig ♦7 ♦6 van, akkor körülbelül 2:1 arányban vagyunk esélyesebbek, ha ellenfelünknél például király pár van, mondjuk a ♠K ♥K. A pakliban húsz olyan lap van, amellyel nyerhetünk, és két lehetőségünk van arra, hogy bármelyiket elkapjuk ezek közül. Színsor húzónkkal tizenöt lap lehet nyerő, és a pakliban lévő három hatossal és két hetessel is nyerhetünk. Persze azt feltételezve, hogy ellenfelünk keze nem javul. Az évek során sok beszélgetést hallottam arról, hogy kössünk-e biztosítást vagy sem. Én azt tanácsolom, hogy ajánljunk fel biztosítást, de nyerő helyzetben ne vegyük igénybe, mert az esélyesebb kéz mindig rosszul jár vele. Ha például 3:2 arányban vagyunk esélyesebbek, a legjobb, amit kaphatunk érte általában 13:10 vagy esetleg 7:5. Akkor meg minek? Eleve ezt az előnyt szeretnénk elérni. Ha biztosítást kötünk, azzal feladjuk az előnyünket. Nem vitatkozhatunk a matematikai tényekkel, amikor előnyben vagyunk. Ha 7:5 fizetséget kínálhatunk egy 3:2 esélyesnek, akkor tegyük. De ha 3:2 arányban mi vagyunk az esélyesek, akkor nem szabad elfogadnunk a 7:5 fizetséget. Persze meg tudom érteni, ha egy

alacsony pókertőkével rendelkező játékos a biztosítást fontolgatja. Azt hiszem, akkor rendben van, hogy elfogadjuk a hátrányos ajánlatot, ha ezzel játékban maradhatunk. De ha pókertőkénk megengedi, akkor ne fogadjunk el biztosítást - ajánljuk fel mi. Egy ehhez kapcsolódó témában sokat beszélgettem egy nagyon nagy és sikeres szerencsejátékossal, akit sok éve ismerek. Azt mondta: „ha jönne valaki és 10:1 fizetséget kínálna egy pénzérme feldobására az összes vagyonomért, amim csak van a világon, nem fogadnám el". Azt mondta, nem tudná minden vagyonát, az összes ingatlanát és készpénzét likvidálni. Nem kockáztatná meg, hogy elveszítse többmillió dollárt érő vagyonát. Még akkor sem tenné, ha úgy gondolná, hogy tud még néhány milliót szerezni. De én megtenném. Biztosan. Meg kellene tennem. Nem tudnám kihagyni a lehetőségét annak, hogy 10:1 fizetséget kapjak egy egyenlő esélyű kimenetelre. Megtenném, mert hiszek magamban és abban, hogy képes vagyok még néhány milliót előteremteni, ha veszítek. EGY UTOLSÓ SZÓ

Persze biztos vagyok benne, hogy megértik, hogy a lehetőségek nagy száma ezzel egyáltalán nem merült ki. A limit nélküli Texas hold'em egy nagyon összetett játék. Aligha lehetséges és biztosan nem praktikus megkísérelni megvitatni azt a hihetetlenül nagyszámú helyzetet, amely a játékban előfordulhat. És mint tudják, vannak bizonyos kérdések, amelyeket nem tudnék egyértelműen megválaszolni, mert sokszor még én sem tudom pontosan, mit tennék, egészen addig, amíg szembe nem kerülök a problémával. Függetlenül attól, hogy más könyvek vagy más játékosok mit tanítanak, nem létezik varázsformula arra, hogy hogyan pókerezzünk. Mint már említettem, ilyen esetekben a megérzéseimet követem, ami nem más, mint a tudatos és tudat alatti gondolatok nagyon gyors elemzése. Mindemellett rengeteg olyan jótanáccsal, bonyolult technikával és stratégiával láttam el Önöket, amelyeket csak néhány világklasszis pókerjátékos ismer. Az átlag játékos soha nem fért hozzá ilyesfajta információhoz, amelyet Ön az imént olvasott. Először is ehhez fogható átfogó tanulmányt még soha nem írtak a limit nélküli hold'emről. De még ha írt is volna valaki - hacsak nem olyasvalaki írta, aki éveken át játszott és következetesen nyert világszínvonalon -, nem sokat érne. Sőt, még ártana is. A rossz információnál sokkal jobb, ha valakinek

egyáltalán nincs információja. Ön valószínűleg nagyon jó teljesítményt fog nyújtani limit nélküli hold'emben most, hogy szinte ugyanannyit tud a játékról, mint én. A többi már Önön múlik. HOLD’EM KIEGÉSZÍTÉS Az alábbi táblázatokat Richard Englesteen készítette. KETTŐS HASAS-PASAS SOROK Van egy tizennégy lapos sorrend a sorokhoz, mivel az ászok erős és gyenge lapként is használhatók. A2345678910JQKA Flopolhatunk kettős hasas-pasas húzót bármely két szomszédos lappal 3-4-től JQ-ig. Azokban az esetekben, amikor két olyan flop is érkezhet, amely dupla hasas-pasast ad, a felső példa az alábbi formula szerint készül (az aláhúzás „réseket" jelent a kártyák között):

Flopolhatunk dupla hasas-pasast bármely két lappal, amelyek között csak egyetlen rés van. Minden flop formája az alábbi három közül valamelyik:

Flopolhatunk dupla hasas-pasast bármely két lappal, amelyek között két rés van. A flop mindig a következő formát ölti: X _ Y _ Z

Flopolhatunk dupla hasas-pasast bármely két lappal, amelyek között három rés van. Az alsó flop mindig a következő formát ölti: X_ _YZ, míg a felső formája: X Y_ _Z.

Négy réssel (pl. A-6 vagy J-6) csak a tömön érkezhet nyitott sorhúzónk. Flopolhatunk dupla hasas-pasast bármely két lappal, amelyek között öt rés van. A flop mindig a következő formát ölti: X Y Z

Nyolc olyan ötlapos csoport van, amely permutációkkal tíz lehetséges dupla hasas-pasast kínál. Ezen csoportok mindegyikének a következő a formája: V _ W X Y _ Z. Mindegyik dupla hasas-pasas hétlapos szegmensekben jön a tizennégy lapos sor folyamatban. A rések persze más sorrendben jelennek meg.

A III-AS CSOPORTOT használva példaként a permutációkra:

Így nyolcvan lehetőség van dupla hasas-pasasra (nyolc ötlapos csoport szorozva tíz permutációval). Ez ugyanannyi, mint ha összeadnánk a táblázatok alján szereplő összegeket (16+24+16+8).

KÜLÖNBÖZŐ HOLD’EM KEZEK FANTÁZIADÚS ELNEVEZÉSEI* A-A

American Airlines, Pocket Rockets, létrák

Q-Q

Ladies (hölgyek)

A-K

Big Slick (nagymenő), Anna Kumyikova

A-Q

Doyle Brunson1

A-J

Ajax, Arany János, Armani James

A-10 Johnny Moss

A-8

Dead Man's Hand (halott ember keze)

3-A

Baskin-Robbins (amerikai jégkrém márka)

K-3

King Crab (királyrák)

K-7

Columbia River (Columbia-folyó)

K-8

Kokomo

K-9

Canine (rendőr vagy háborús kutya)

K-J

Kojak

K-Q

Marriage (házasság)

K-K

Károlyok

Q-J

Maverick (vándor)

♠Q-♠J Pinochle

Q-7

Computer Hand (számítógép kéz)

Q-9

Quinine (kinin)

Q-10 Goolsby

J-5

Motown

J-6

Railroad hand (vasút kéz)

J-9

T.J. Cloutier

5-10

Woolworth (vegyesbolt lánc elnevezése)

10-2

Doyle Brunson1

10-3

Weinberg

10-4

Broderick Crawford

9-8

Oldsmobile (amerikai autómárka)

6-9

Joe Bernstein, Erotikus lap

3-9

Jack Benny

8-5

Finky Dink

8-8

Little Oldsmobile (kis Oldsmobile), Snowmen

3-8

Raquel Welch

7-2

Beer Hand (sör kéz)

7-6

Union Oil (Union Olaj)

5-7

Pickle Man (pácolt ember)

6-2

Ainsworth

6-3

Blocky

4-5

Jesse James

3-5

Bully Johnson

2-4

Lumberman's Hand (Lumberman keze)

2-2

Kacsák

3-3

Crabs (rákok)

4-6

Combino (villamos)

4-4-4 Grand Jury (esküdtszék)

6-6-6 Kotch

K-K-K Adventi lap (három királyok) 1 Annak a magyarázata, hogy két kezet is elneveztek rólam, az, ami a World Series of Poker-en, azaz a Póker Világbajnokságon történt 1976-ban és 1977ben. Mindkét évben 10-2-vel nyertem. Az A-Q-t Texasban már régóta „Doyle Brunsonnak" hívták, mert megpróbálom elkerülni, hogy ezzel a kézzel játsszak. A legtöbb elnevezés csak az Egyesült Államokban érthető, de a listában sok magyar vonatkozású név is olvasható és olyanok is, amelyek minden országban érthetők.

14 WORLD POKER TOUR

WORLD POKER TOUR Steven Lipscomb

Steven Lipscomb mélyen baptista nagymamájától tanult meg pókerezni pár szem mogyoróért (szó szerint) nyolc éves korában egy családi találkozón, amikor még csak nyolc éves volt. Ha tudta volna, hogy egy napon mekkora szerepet játszik majd abban, hogy a játék televíziós sportjelenséggé alakul, bizonyára jobban odafigyelt volna nagymamája magyarázataira. Amikor egyik gyerekkori barátja megkérte Steve-et -, aki díjnyertes film és televízió producerként dolgozott -, hogy legyen a rendezője és a producere egy egyórás, pókerről szóló dokumentumfilmnek a Discovery Channel számára, barátja felnyitotta a szemét és megmutatta neki a nagyszerű limit nélküli Texas hold'em játékot. A játék iránti érzéke és az a tudás, amit a nagyközönségnek való bemutatás közben szerzett meg, hozzásegítette Steve-et ahhoz, hogy megnyerje azt a versenyt, amelyre életében először benevezett. Steve jövőbelátása és pókerszeretete odáig vezetett, hogy megírta a World Poker Tour üzleti tervét. Azóta több száz órányi filmnek és televíziós pókerjáték és verseny közvetítésnek volt a rendezője és producere. A póker világában senki nem töltött nála több időt a legnagyobb játékosok meginterjúvolásával és olyan finomságok elemzésével, amelyek a játékot egyszerre egyszerűvé, ugyanakkor végtelenül összetetté varázsolják. Általános pókertudásával és versenystratégiájával kombinált külső szemlélő nézőpontja a játék egyik legnagyszerűbb tanítványává tette. És közreműködésével a póker világa állandó változáson megy keresztül.

WORLD POKERTOUR írta: Steven Lipscomb BEVEZETÉS

A pókernek természetéből adódóan soha nincs meghatározható eleje vagy vége. Ahogy Mojo Nixon egyszer megfogalmazta: „A játékban az a legjobb, hogy nem veszíthetünk. Amíg játszunk, a legrosszabb dolog, ami történhet velünk, hogy hátrányba kerülünk". Olyan apróságok, mint alvás, család vagy biológiai szükségletek, időnként lelassíthatják a játékot, de minden pókerjátékos tudja, hogy ha a játék megszakad, a következő máris feltűnik a láthatáron. A pókerjátékosok a földkerekség legversenyképesebb lényei, így aztán nem csoda, hogy a régebbi készpénzes játékokból kialakult a játéknak az a formája, ahol a végén egyetlen győztes marad. Az új, „magas hegyek legyőzője", „legfittebbek túlélője", „mindenki ömagáért" típusú póker, versenypóker néven vált ismertté. A VERSENYPÓKER EREDETE

Amennyire tudni lehet, az első pókerversenyt 1969 tavaszán rendezték a nevadai Renóban található Holiday Innben. Az egyik teremfőnök összehozta az úgynevezett Texas Gambler Conventiont, a texasi szerencsejátékosok találkozóját, és tehetős texasiakat hívott meg Renóba pókerezni. Olyan legendák vettek részt, mint Jack Strauss, Crandall Addington, Doyle Brunson, Benny Binion és a fia, Jack Binion. Benny Binion, aki arról volt ismert, hogy képes kihasználni a marketing adta lehetőségeket, egy év múlva hasonló eseményt rendezett saját, Las Vegas belvárosában működő kaszinójában. Elnevezte World Series of Pokernek, és meghívta rá az általa legjobbnak ítélt pókerjátékosokat. Néhány napi pókerezés után Benny megkérte a résztvevőket, hogy szavazzák meg, szerintük ki a legjobb játékos, aki akkor Johnny Moss lett. A rákövetkező évben mindenki ugyanakkora összeggel játszott egészen addig, amíg a végén egyetlen győztes maradt, és megint Moss nyert. A következő harminc év során olyan pókernagyságok segítségével, mint Jack McClelland és Jim Abrect, Benny és fia kidolgozott a pókerversenyek számára egy formulát, amelyet a legtöbb kártyateremben és kaszinóban a mai napig is használnak. A versenyek olyan adott nevezési díjú pókeresemények, amelyeken kettőtől hat hétig terjedő időszakban a hétlapos studtól a limit nélküli hold'emig mindent játszanak, egészen addig, amíg megszületik a verseny győztese. Minden eseménynek egyetlen győztese van.

A VERSENYPÓKER BETÖR A PIACRA

A forma terjedt, és az országban mindenfelé a kártyatermek és kaszinók elkezdtek rendszeres versenyeket rendezni. De 2001-re a továbbra is fennálló érdeklődés ellenére a pókerbiznisz hanyatlásnak indult. A kaszinók az ország minden részében elkezdték bezárni pókertermeiket, és nagyobb hasznot hajtó nyerőgépeket állítottak fel. És ami még ennél is baljósabb jel volt, a pókertársadalom kezdett elöregedni. Mint ahogy Jack McClellan nagyrabecsült verseny-igazgató megfogalmazta: „Az volt a pókerrel a probléma, hogy minden évben kihalt tíz játékos, de csak egy új jött be az ajtón, és az sem volt már mai csirke". De mindez hamarosan megváltozott. A VILÁG ELSŐ PÓKERBAJNOKSÁGÁNAK SZÜLETÉSE

2001 szeptemberében megfogalmazódott bennem, és papírra is vetettem egy üzleti tervet az észak-amerikai futball, kosárlabda és golf versenyek (NFL, NBA, PGA) mintájára a pókerrel kapcsolatos bajnokság, a World Poker Tour elindításáról. Összeállt egy megbízható csapat Audrey Kania márkajel szakértő, Robyn Moder ismert televíziós producer, valamint Mike Sexton és Linda Johnson póker nagykövet részvételével. Októberben megkerestük Lyle Bermant, remélve, hogy osztja nézetünket és segít finanszírozni a versenyt. Küldetésünk célja nagyon egyszerűen hangzott: „A World Poker Tour elindítása és a póker bevezetése a jelentős, televízió által közvetített fő sportágak közé". Ma már ez a célkitűzés nem hangzik annyira nagyratörőnek, mint abban az időben. De ha a póker 2001 vége felé kialakult bizonytalan helyzetét vesszük, igazán figyelemre méltó, hogy Lyle és az általa vezetett cég, a Lakes Entertainment többmillió dollárral kötelezte el magát annak érdekében, hogy beindíthassuk a világ első pókerbajnokságát. PÓKER A TELEVÍZIÓBAN

2000-től 2001-ig az összes olyan műsorszórónak felkínáltam a televíziós pókerközvetítést, amelyről csak elképzeltem, hogy műsorra tűzheti a játékot, köztük azoknak is, akik ma versengenek azért, hogy beállhassanak a sorba. De mielőtt a World Poker Tour közvetítései elindultak volna, egyszerűen nem hitték, hogy a póker vonzani fogja az amerikai nagyközönséget. Szkepticizmusuk jól megalapozott volt.

A pókert egy ideje már közvetítették a televízióban. 1987-ben Jack Binion felkért néhány tévéstábot, hogy rögzítsék a WSOP főversenyét. A műsort akkor a szórakoztató és sportműsorokat közvetítő ESPN csatornának adta oda néhány reklámért cserébe. Az eredmény valami olyasmi lett, amit csak a nagyon elszánt pókerjátékosok voltak képesek hosszú távon végignézni. Az adásokat töltelékként használták a műsorral feltöltetlen időközökben, ami így folyamatosan azt az üzenetet továbbította a többi műsorszórónak, hogy semmi értelme közvetíteni, amint kilenc pasi ül egy asztal körül és pókerezik. 1999-ig póker versenyt nem is filmeztek anélkül, hogy a kaszinó ki ne fizette volna a számlát. Abban az évben gyerekkori barátom, Mark Hickmann hívott, hogy legyek a rendezője és producere a Discovery Channel „A WSOP titkai" című dokumentumfilmjének. A film a szélesebb közönség számára mutatta be a póker világát, és annyira jók voltak a visszajelzések, hogy a Discovery Network számára még két éven át filmeztük az eseményt. De arra semmi nem tudta felkészíteni sem a pókerközösséget, sem a televíziós műsorszórókat, ami akkor történt, amikor a World Poker Tour első évadjáról szóló közvetítés adásba került. PÓKERKÖZVETÍTÉS A TELEVÍZIÓBAN ÉS A WORLD POKER TOUR SZÜLETÉSE

A World Poker Tour LLC 2002. február 25-én alakult, és exkluzív, hosszú távú szerződésekkel hamar felvette soraiba azokat az elit helyeken működő kaszinókat, amelyekben pókerezni lehetett. Mivel nem volt szerződése sem műsorszóróval, sem kábelhálózattal, a WPT megígérte, hogy ha szükség lesz rá, vásárol majd televíziós műsoridőt, amint lesz piaca a televíziós pókernek. A WSOP nem csatlakozott a WPT-hez, annak ellenére, hogy egyetlen műsorszóró sem tervezte, hogy 2002-ben filmezi az eseményt. Csak néhány ember vette észre, hogy abban az időben az ESPN már három éve nem közvetítette a WSOP-t. És amennyire én meg tudom ítélni, más hálózat sem tervezete a WSOP közvetítését abban az évben. Két héttel a WSOP főversenye előtt telefonhívás érkezett Tex Whitsontól, aki a WSOP-t szervezte Becky Bibion-Benehen-nek. Azt kérte, hogy tudunk-e segíteni neki lefilmezni a WSOP döntő asztalát - anélkül, hogy csatlakoznának a World Poker Tourhoz. Az első WPT esemény éppen akkortájt kezdődött a Bellagióban, úgyhogy emiatt sajnos nem tudtunk segíteni. Ehelyett

visszairányítottuk őt azokhoz az emberekhez, akik a korábbi években filmezték az eseményt. A kaszinó még egyszer a kaszinó kifizette a produkciós költségeket abban a reményben, hogy valahol majd le tudják vetíteni. A PÓKER FŐMŰSORIDŐBE KERÜL 2003 elején Doug DePriest és Steve Cheskin a Travel Channeltől olyan ajánlatot tett a World Poker Toumak, amit nem lehetett visszautasítani - heti kétórás főműsoridőt ajánlottak a hálózaton, azzal az céllal, hogy a szerda éjszakát egész évre pókeréjszakává alakítják a csatornán. Ezek után visszautasítottuk az ESPN ajánlatát, amely előre meg nem határozott műsoridőt kínált. Erősen hittünk abban, hogy a póker televíziós sporttá válásának kulcsa az, ha előre meghatározott időpontokban zajlik a közvetítés. És még műsoridőt is hajlandók voltunk vásárolni, hogy ezt bebizonyítsuk. A műsor sugárzása még el sem kezdődött, de a WPT-nek már hihetetlen sok pozitív sajtója volt, így az ESPN nem volt hajlandó harc nélkül lemondani róla. Vezetőik ismét megkörnyékeztek bennünket hat egyórás műsoridőt kínálva. De mivel már 13 epizód dobozban volt, és szerződésben vállaltunk kötelezettséget arra, hogy mindegyiket legalább egyszer megismételjük, a WPT visszautasította az ajánlatot. Miután a WPT közvetítéseket a Travel Channel szerezte meg, az ESPN megvette a 2002-es WSOP filmeket, és azokat tűzte műsorra abban a hatszor egy órában, amelyet korábban a WPT-nek ajánlott fel. Amint az ESPN tudomására jutott, hogy mekkora nézettséget ért el a WPT első évadjának közvetítése, hanyatt homlok rohant, hogy megszerezze a hosszú távú közvetítési jogokat a WSOP-ra. Ez a megállapodás jó hasznot hozott a csatornának. A WPT első epizódját 2003. március 30-án tűzte műsorra a Travel Channel. Póker körökben keveseknek volt fogalmuk arról, hogy addigi világuk hamarosan örökre meg fog változni. És ez nem következett volna be anélkül, hogy a WPTnél mindenkinek, köztük Lyle Bermannak, Doug DePriestnek és Steve Cheskinnek, valamint a Travel Channelnél Billy Campbellnek ne lett volna közös jövőképe. Az elindításban és a sikerekben ugyancsak jelentős szerepet játszottak a kaszinó póker fontos alakjai: Doug Dalton és Bobby Baldwin a Bellagióból, Kathy Raymond a Foxwoodsból, Tim Gustin a Commerce-ből és Kelly O'Hara a Bicycle Kaszinóból.

A PÓKER SPORTTÁ ALAKÍTÁSA

Sok tintát elhasználtunk a WPT Cam című műsor kitalálásakor, amely a játékosok rejtett lapjait is megmutatja a televízió nézők számára. Pókerjátékosok újságírókkal egyetemben azt mondták a World Poker Tour eme újításáról, hogy az elsőszámú dolog, ami forradalmasította a játékot, és a kábeltévéken minden idők egyik legnézettebb sorozatává varázsolta. De ha ennyire egyszerű lenne, akkor a BBC Késő Esti Póker című műsora már évekkel korábban meg kellett volna hódítsa, miért nem hódította meg az amerikai televíziós piacot. A WPT elődje, a Késő Esti Póker egy asztal alá helyezett kamerával mutatta a játékosok rejtett lapjait, mégsem tudták a műsort eladni a WPT televíziós megjelenéséig. A BBC addigra sok más WPT újítást is átvett. Az igazság az, hogy a WPT Cam egy jóval nagyobb csomag része volt, amely a pókert televíziós sport szenzációvá alakította. A csomag központi eleme a produkciós érték. A WPT egy küzdőteret szállított az ország egyik pontjától a másikig, és hat játékost mutatott tizenhat kamerával, nem kilenc játékost négy kamerával, mint korábban. De a felvétel csak a kezdet volt. Nyolc hónapba telt, mire megvágtuk a World Poker Tour első epizódját. Napi 10-15 órás munkával heti hét napon át új nyelvezetet-grafikát találtunk ki, más szóval lefordítottuk a pókert a televíziós sport nyelvére. A HÍZELGÉS LEGNAGYSZERŰBB FORMÁJA

A televíziós pókerpiac újoncai mind a mi formulánkat másolták le egészen a grafikai táblázataink utolsó eleméig. Amikor egy játékos ránéz a lapjaira, a képernyő bal alsó sarkában megjelenik a neve, lapjainak grafikáival. Alatta megjelennek az asztalra terített lapok, hogy a néző könnyen figyelemmel tudja kísérni a játékot. A bal felső sarokban lévő grafika pedig a kassza növekvő méretét mutatja. A WPT Cam-hez hasonló fontosságú újítás az úgynevezett „élő fikció" televíziós pókerbe való bevezetése volt. A WPT előtt a pókerműsorokban elmondták, hogy mennyi idő telt már el, és/vagy hány partit játszottak már le, mielőtt a közönség bekapcsolódott. Ez a dokumentumfilm kategóriába sorolta a televíziós pókert, és azt éreztette, hogy visszadátumozott eseményt látnak. A World Poker Tour mindezt megváltoztatta, és minden kétórás epizódot úgy dolgozott fel, mintha élőben zajlana. A WPT először teremtett olyan élményt, amely bevonta a közönséget a játékba - azt éreztetve az emberekkel, hogy ők ülnek azon a széken

és hoznak millió dolláros döntéseket minden egyes partiban. Az eredmény magával ragadta az amerikai televíziós nézőközönség képzeletét. A WPT televíziós csomagjának egy másik eleme a játékosok életrajzának ismertetése volt, ami arra ösztönözte a nézőket, hogy bizonyos játékosoknak drukkoljanak. Ezenkívül Mike Sexton és Vince Van Patten kemény munkájával és együttműködésével teljesen átalakítottuk a pókerkommentárt, minimálisra csökkentve az úgynevezett „pókerbeszéd" használatát, tehát érthetővé tettük a nagyközönség számára. Egy másik kulcsfontosságú összetevő az volt, hogy társam, Lyle ragaszkodott a kétórás formátumhoz, amely szinte ismeretlen a televízió világában, de nekünk fontos volt, hogy a nézőknek elég idejük legyen felfedezni a játék gazdagságát. Mindezt csak azért mondom el, hogy megértsék, miközben a World Poker Tour tulajdonképpen bevezette az Egyesült Államok televíziós közönsége számára a WPT Cam című műsort, az új WPT televíziós formátumban szereplő innovatív elemekből álló, mindenre kiterjedő csomag megteremtette a WPT póker jelenséget. BÁRKI INDULHAT A WORLD POKER TOUR ESEMÉNYEIN

Az új bajnokságban az a legjobb, hogy a televízióban közvetített sportesemények más sportjaitól eltérően bárki indulhat. Nem kell egy bizonyos színvonalnak megfelelni. Nem kell napi hat órát gyakorolni. Még csak nem is kell tudni jól játszani. Ha valaki arra az élményre vágyik, hogy milyen lehet a világ legjobb játékosaival játszani a millió dolláros díjazású versenyek világában, nem kell mást tennie, mint befizetni vagy megnyerni a nevezési díjat egy World Poker Tour eseményre. És ha azt vesszük, hogy az összes WPT játékos 40-60 százaléka alacsony költségű selejtező versenyekről érkezik, ahol akár 30 dollárért is meg lehet szerezni a részvételi jogot, akkor igazán mindenki előtt nyitva áll a lehetőség a játékra és a nyerésre. Valamikor az évad során biztosan eljutunk az Ön lakhelyének környékére is. Noha arra számítunk, hogy az évek során tovább fejlődünk, még ebben a pillanatban is, amikor ezt írom, azt tudom mondani, hogy júniustól áprilisig minden hónapban teremtünk egy milliomost - de olyan is előfordul, hogy havonta kettőt, hármat vagy többet. A Super/Sytem 2 tanulmányozása után az az érzésem, hogy sokan megtalálják a motivációt arra, hogy benevezzenek egy versenyre vagy legalábbis megpróbáljanak részvételi jogot szerezni. Ha így van, akkor megtalálhatják, hogy hol és hogyan játsszanak, ha ellátogatnak a www.WorldPokerTour. com oldalra. A Nagyszerű Amerikai Kártyajáték végül otthonra lelt a World Poker Touron, és alig várjuk, hogy Önnek is oszthassunk

lapot. TIPPEK A WORLD POKER TOUR-ON VALÓ VERSENYZÉSRE: HOGYAN LEGYÜNK WPT BAJNOKOK?

Amint elhatározzák, hogy megteszik a nagy lépést, az alábbi részek segítenek felkészülni a sorssal való találkozásra. Az első feladat a félelem leküzdése. A WPT versenyek telis-tele vannak pókerlegendákkal, de bármelyik napon, ha tudják, hogyan kell versenypókert játszani és szerencsés lapjárást fognak ki, minden esélyük megvan arra, hogy Önök is bajnoki címmel hagyják el a terepet. És ha ez bekövetkezik, örökre megtarthatják World Poker Tour bajnoki címüket. Első lépés: Mentálisan készüljünk fel! Mint minden sportolónak, a pókerjátékosoknak is fel kell készülniük mentálisan minden versenyre, amin csak részt vesznek. Az új játékosok gyakran teljesen félreértelmezik a pókerversenyek természetét. Hajlamosak a versenyeket pusztán olyan partisorozatnak tekinteni, amely elkerülhetetlen következményekkel jár nyeréssel vagy vesztéssel. Ez még a kezdetekhez sem elég. Egy pókerverseny élő, lélegző, szerves esemény. Az egyes partik nem számítanak - de még a játékosok sem. Lehet, hogy nagy dolog Chip Reese-t megverni, de biztosíthatom Önöket, a következő héten egyikőnk sem akarja még csak hallani sem az erről szóló történetet. Csak maga a verseny számít - és az ott elért helyezés. Az egyetlen cél, hogy soha ne kerüljünk olyan helyzetbe, amikor nincsenek előttünk zsetonok. Ennyi az egész. Annak érdekében, hogy átélhessék ezt az egyszerű örömöt, el kell kezdeniük a pókerversenyről, mint egészről gondolkodni - függetlenül attól, hogy egy kétórás selejtezőről vagy egy többnapos WPT bajnokságról van szó. Meg kell érteniük a verseny struktúráját, az esemény apály-dagály jellegét, és észrevenni azokat a kritikus pillanatokat, amelyek meghatározzák a versenyen elért helyezésüket. Már azelőtt fel kell készülniük ezekre, mielőtt a verseny megkezdődik. A verseny teljes ideje alatt pedig a játékra kell koncentrálniuk. Emellett meg kell tanulniuk megbirkózni azokkal az örömteli pillanatokkal és pofonokkal, amelyek elengedhetetlenül bekövetkeznek a játék közben. Úgy kell ezekre felkészülniük, ahogyan a harcos elindul a csatába - fel kell számolniuk minden mentális akadályt Önök és az Önök előtt álló döntő asztal között. Második lépés: Ismerkedjünk meg a versenypóker alapjaival!

Ez a könyv tele van azon nagyszerű játékosok bölcsességeivel, akik valaha játszották a Nagyszerű Amerikai Kártyajátékot. A pókerleckéket meghagyom nekik. Elég csak annyit mondanom, hogy tudniuk kell, hogyan kell az alapvető pókerjátékot játszani minden vakszinten. A tapasztalatból és gyakorlatból eredő tudás semmivel nem helyettesíthető. Ennek a résznek az a célja, hogy versenypókerré alakítsa át az Önök játékát. Elsősorban a World Poker Tour választott játékára, a limit nélküli Texas hold'emre fogok koncentrálni. De a technológia bármely más versenyre alkalmazható. Valamelyest már közhellyé vált rámutatni arra, hogy a versenypókerben nem nyúlhatunk a zsebünkbe még több készpénzért. Ez az egyszerű tény különbözteti meg a versenypókert bármely más készpénzes játéktól, amit valaha is játszottak. Ugyanakkor kiemeli azt a két legfontosabb tényezőt is, amelyet nem szabad elfelejteni, amikor versenypókert játszanak. Én pókermantrának hívom őket, és azt javaslom, mondogassák magukban, amikor a pókerversenyek előtti éjszaka aludni mennek, vagy a zuhany alatt minden reggel, de emlékezzenek rá minden szünetben. Első pókerverseny mantra: Ez a csapdák játéka; állítsuk mi fel a csapdákat! Hosszú idő óta a legtöbb pókerversenyt inkább erős lapokkal veszítik el, mint gyengékkel. Lehet, hogy jobban érezzük magunkat, amikor arról beszélünk, hogyan estünk ki az ászainkkal, de a történet mindig ugyanarról szól: kiestünk. És csakis ez számít. Legfontosabb célkitűzésünk az legyen, hogy olyan helyzetbe hozzuk magunkat, amikor mi tudunk csapdát állítani másoknak. Rendkívül erős lapokra van szükségünk - drillre vagy annál jobbra - és arra, hogy valaki az asztalnál licitáljon előttünk, mivel azt hiszi, nála van a legerősebb kéz. Ez a legjobb módja annak, hogy zsetonokat szerezzünk és sok zsetont halmozzunk fel a pókerversenyen. Amit nem akarunk, az pedig az, hogy a verseny kezdete után két órával egy nagy párral licitáljunk valakinek a sora ellen. Így lehet ugyanis a legkönnyebben zsetonokat veszíteni és a végén üres kézzel távozni. Szóval nekünk kell a csapdákat felállítani! Második pókerverseny mantra: A verseny a zsetonokról szól

A zsetonjainkkal játsszunk, ne a lapjainkkal! Ne feledjük, Hogy a cél nem más, mint az előttünk fekvő zsetonok megtartása és megsokszorozása. Mindig

tisztában kell lennünk azzal, hogy mennyi zsetonunk van, és hogy mennyit vagyunk hajlandóak kockáztatni egy adott kasszában. Bármikor, amikor a zsetonjaink jelentős részét kockára akarjuk tenni, kérdezzük meg önmagunktól: (1) Mennyit fektettem eddig ebbe a partiba és mekkora a kassza? (2) Milyen lapok, köztük milyen húzólapok lehetnek ellenfeleimnél, amelyek megverhetnek? (3) Akarom-e kockáztatni a versenyt ilyen lapokkal? Ne érezzük úgy, hogy sürget minket az idő. A nagy játékosok, mint Men „the Master" Nguyen régóta tudják, hogy a nagy döntéseket meg kell fontolni - és ehhez ki is használják a rendelkezésükre álló időt. Mindig vegyük fontolóra, hogy zsetonjaink alapján hogy állunk a versenyben. Ha még nem fektettünk be túl sok zsetont, és úgy érezzük, hogy esetleg vert helyzetben vagyunk - vagy akár csak 50-50 százalékos helyzetben - döntenünk kell. Ha lehetőségünk van nyitni, lehet, hogy terítés nélkül megszerezhetjük a kasszát. Másrészt, ha csak csapdát nem állítunk, amikor valaki nyit előttünk, valószínűleg jobb, ha dobunk és várunk egy jobb lehetőségre. Miért veszélyeztetnénk a zsetonjainkat, amikor nem mi diktálunk? A megoldás kulcsa az, hogy ne szeressünk bele olyan lapokba, amelyekről úgy érezzük, hogy vesztesek és elvehetik tőlünk dollármilliók és a WPT cím megnyerésének lehetőségét. Phil Hellmuth versenypóker játékát nézni nem mindennapi élmény. Amikor úgy érzi, hogy legyőzték, hatalmasakat dob, ezzel tartva életben a reményt a visszatérésre. A limit nélküli Texas hold'em exponenciális licitálási struktúrája természetessé teszi az ilyen visszatéréseket a WPT versenyeken. Harmadik lépés: Készítsünk tervet és használjuk ki erősségeinket!

A versenypóker az elmúlt néhány évben jelentős átalakuláson ment keresztül. Mivel a főbb eseményeken sok száz vagy annál is több játékos vesz részt, a résztvevők rákényszerülnek, hogy változtassanak stílusukon és stratégiájukon, hogy megfeleljenek a televíziós póker bátor, új világának. Az új nagyágyúk, mint Phil Ivey, Gus Hansen vagy Daniel Negraneau olyan szuper agresszív stílust dolgoztak ki, amelynek bevetésével vagy nagyon hamar kiesnek, vagy nagyon hamar rengeteg zsetont tudnak összeszedni. Amint összegyűjtöttek egy

csomó zsetont, könyörtelenül felhasználják az asztalon lévő kevesebb zsetonnal rendelkező játékosok ellen, all-inre kényszerítve őket, ahányszor csak játékba lépnek. Az olyan játékosok, mint Howard Lederer, Dewey Tomko vagy Jennifer Harman Traniello olyan megbízható stratégiát dolgoztak ki, amellyel nagyon jó eredményeket érnek el. Ők inkább kivárják a megfelelő pillanatot, kivárják az erős lapokat és megpróbálnak velük duplázni. Miután elegendő zsetont szereztek, hajlandók egy kicsit változatosabban játszani, de úgy tűnik, hogy a megszerzett zsetonokat többé nem engedik ki a kezükből és fokozatosan jutnak el a döntő asztalig. Nagyon fontos, hogy tisztában legyünk azzal, hogy milyen játékosok vagyunk és fontos, hogy dolgozzunk ki haditervet a versenyre, elejétől a végéig. Negyedik lépés: Egységként tekintsünk a versenyre!

Egy versenynek három alapvető szakasza van - valamennyit az határozza meg, hogy mekkora nyomás alá helyezik a zsetonállományukat a kezdőtétek és a vakok. 1. szakasz= Enyhe nyomás 2. szakasz= Mérsékelt nyomás 3. szakasz= Jelentős nyomás A jó versenystruktúra úgy épül fel, hogy fokozatosan növeli az alaptéteket és a vakokat, elég időt hagyva az jó játékosoknak a manőverezésre az első szakaszban. De ne feledjük, hogy a verseny elején egyetlen szerencsétlen parti miatt máris a harmadik szakaszban találhatjuk magunkat, mialatt a többi játékos még az első szakasz előnyeit élvezi. Ugyanakkor alakulhatnak olyan jól is a dolgok, hogy egészen a döntő asztalig az első szakaszban maradunk. Mindig legyünk tisztában ne csak azzal, hogy hányadik szakaszban járunk, hanem azzal is, hogy saját zsetonmennyiségük alapján az asztalunknál ülő többi játékos melyik szakaszban van. Mindez segít felismerni, hogy mikor kell alkamazkodnunk és felismerni azt is, hogy a többi játékos mikor kényszerül rá, hogy lazábban játsszon (gyengébb lapokkal is beszálljon). Mindenki a maga stílusának megfelelően alkalmazkodhat, de íme néhány

egyszerű alapelv, amelyek segítenek dönteni: (1) Első szakasz (Enyhe nyomás): Elég zsetonunk van még úgy 11-15 körre, ami azt jelenti, hogy ki tudjuk fizetni az alaptéteket és a vakokat még 11-15ször, amikor ránk kerül a sor. (2) Második szakasz (Mérsékelt nyomás): 8-10 körre elegendő zsetonunk van. (3) Harmadik szakasz (Jelentős nyomás): Már csak 7 vagy kevesebb körre elegendő zsetonunk maradt. Valamennyi főbb versenyen közzéteszik a vakstruktúrát. Szerezzük ezeket be regisztrációkor, hogy tanulmányozhassuk, mennyi zsetont kapunk induláskor és milyen gyorsan emelkednek a vakok és az alaptétek. Első fázis

T.J. Cloutier „túlélő nap"-nak hívja az első szakaszt. Az a lényeg, hogy ne ragadjunk bent olyan partiban, amelyet nem tudunk irányításunk alatt tartani, vagy amelyből nem tudunk kiszállni. Másfelől annyi játékost ejtsünk csapdába, amennyit csak tudunk. A legfontosabb dolog, amit észre kell vennünk az első szakaszban az, hogy sokáig, sokszor napokig is tart. Ha egyetlen partit sem játszunk a World Poker Tour első napján, bizonyára marad zsetonunk a nap végére - annak ellenére, hogy a terep jelentősen szűkülhet. Gondoljunk úgy az első szakaszra, mint egy lehetőségre, amikor csapdát állíthatunk ellenfeleinknek és zsetonokat szerezhetünk. Az első szakasz részletesebb elemzéséhez olvassák el Doyle „Verseny áttekintés"-ét. Második fázis

A verseny különböző pontjain vagy azért, mert zsetonokat vesztettünk, vagy azért, mert a struktúra elérkezett arra a pontra, elkezdjük érezni az alaptétek és vakok zsetonjainkra gyakorolt nyomását. Ha konzervatív játékosok vagyunk, akkor valószínűleg kivárjuk a tökéletes alkalmat arra, hogy a sarkunkra álljunk, agresszívan játsszunk, és lehetőleg duplázzunk, de legalábbis jelentős nagyságú kasszát nyerjünk.

A második szakaszban már sokkal többe kerül alacsony párokkal és csapdázó lapokkal vagánykodni. Azt kell célul kitűznünk, hogy megtartsuk zsetonjainkat, miközben agresszívan játszunk erős lapjainkkal, amikor megkapjuk őket. Ez a konzervatív megközelítés időnként blöffölésre és a vakok elrablására is lehetőséget nyújt. Az agresszív játékosok esetleg éppen az ellenkezőjét akarják elérni - lazábban játszani, több kockázatot vállalni és megnézni, hogy merik-e az ellenfelek végig tartani a tétet. Ha az asztalnál kivívott imázsunk lehetővé teszi sok kis kassza felszedését, akár vissza is tornázhatjuk magunkat a ranglista tetejére. Harmadik szakasz

A verseny egy bizonyos pontján elképzelhető, hogy elérjük azt a pontot, amikor a zsetonjaink annyira megcsappannak, hogy a kiesés szélére kerülünk. Ez már a harmadik szakasz. Amit mindenáron el akarunk kerülni, hogy olyan kevés zsetonunk maradjon, amikor már a duplázás sem segít. Amikor elérkezünk a harmadik szakaszba, pókeres lelkünk feltámad bennünk. Ahogy egyre fogy a zsetonunk és már csak tíz nagy vaknyi mennyiség marad, elég gyorsan találnunk kell egy olyan indulólapot, amellyel hajlandóak vagyunk a végsőkig menni. Be kell dobnunk a legjobb Gus Hansen/Layne Flack/Devilfish Ulliot trükkünket és vissza kell kapaszkodnunk a versenybe. De ismét fontos elmondani, hogy soha ne adjuk fel! Ha kiválasztottuk a lapokat és a flop keresztülhúzza minden számításunkat -, és úgy gondoljuk, hogy semmi esélyünk maradék zsetonunkkal megvenni a kasszát, a dobással adhatunk magunknak még egy esélyt. A jó öreg pókermondás, miszerint „csak egy zsetonra és egy székre van szükségünk", újra és újra igazolódni látszik a versenypókerben. Figyeljünk oda a verseny apályaira és dagályaira!

Furcsán hangzik, de minden versenynek megvan a maga áramlása. A kritikus pillanatok segítenek ezt meghatározni. A két legjelentősebb s legfelismerhetőbb pillanat ezek közül, amikor a játékosok „buborékban vannak", ami azt jelenti, hogy mindenki nyert már pénzt, kivéve a következő kiesőt, illetve amikor a játékosok úgynevezett „televíziós buborékon vannak", ami pedig azt jelenti, hogy a következő kieső kivételével mindenki más benne lesz a televíziós

közvetítésben. Láttam már olyat, amikor a játék hat órán át tartó állóháborúba torkollott, amikor heten maradtak versenyben, és mind a hét televíziós főműsoridőbe akart kerülni. Bölcs dolog számon tartani, hogy ez a két nagy pillanat várhatóan mikor fog bekövetkezni, és amikor már közeledik, el kell döntenünk, hogy ki akarjuk-e használni az általuk kínált előnyöket, és ha igen, hogyan. Mindkét esetben lelassul a játék, mert senki sem akarja kockáztatni a kiesést. Mivel a vakok és az alaptétek ebben a szakaszban már jelentős mértékűek, az igazán nagyszerű versenyjátékosok, mint például T.J. Cloutier, azt tanácsolják a játékosoknak, hogy lendüljenek támadásba ebben a szakaszban, és gyűjtsenek annyi zsetont, amennyit csak tudnak. Az egyes meghatározó pillanatokon kívül oda kell figyelnünk a verseny általános folyamára is. Vannak olyan időszakok, amikor egyszerűen az asztalunk - de akár az egész verseny - agresszivitása felerősödik vagy legyengül. Ilyenkor igazítsuk hozzá a stílusunkat az apály-dagály jelenséghez, ami hozzásegít bennünket zsetonállományunk növeléséhez. Egy szó a blöffről

A versenypókerben két igazság létezik a blöffölésről. Az egyik az, hogy nagyon is túlbecsülik a jelentőségét. A másik pedig az, hogy abszolút szükség van rá. Partneremmel, Lyle Bermannal sokat beszélgettünk arról, hogy milyen csalódást okoz három napon keresztül megbízhatóan játszani, majd zsetonjaink felét egy buta blöffel elszórni. A legnagyobb hiba az, amikor nem a megfelelő személyt akarjuk kiblöffölni - ez általában akkor fordul elő, amikor fáradtak vagyunk. És ez minden alkalommal fájdalmas. Ne higgyük, hogy azért kell blöffölnünk, hogy menőnek látszódjunk, vagy csak mert unatkozunk. Ha sok zsetonunk van, őrizzük meg őket, és ha a blöffölést választjuk, válasszuk a jobb játékosokat, akik eleget tudnak ahhoz, hogy kiblöffölhetők legyenek! Másfelől az indokolt blöffölés létfontosságú a versenypókerben, mert ez a hatalmi fegyver a pókerben. A játék zsenijei, a Doyle Brunsonok és a Gus Hansenek soha nem a lapjaikat játsszák, hanem az ellenfelüket, amikor blöffölnek. Ez az a varázslat, amit csakis akkor lehet átélni, ha valaki eljön és a

világ legjobbjaival játszik - azért, hogy lássa, hogyan halmozódnak a zsetonok a zöld filcen. Ne feledjük, ahhoz, hogy ma nagy pókerversenyt nyerjünk, feltétlenül szükséges időnként vakokat és alaptéteket lopni, valamint néhány kasszára közepes vagy gyenge lapokkal blöffölni. És ez az, ami ezt a játékot piszkosul nagyszerűvé teszi. A döntő asztal

Amint odakerülünk a döntő asztalhoz, valójában semmi nem változik - mégis minden megváltozik. Folytatnunk kell ellenfeleink csapdába csalását, és zsetonmennyiségünk, illetve az övék alapján kell játszanunk. De most egy fontos tényező is megjelenik. Valamennyi kieső játékos jelentős mértékben növeli a bennmaradok nyereményét. A nagy játékosok azt mondják, ők mindig az első helyre pályáznak, de mivel a díjak az egekbe emelkednek, ez világosan meghatározza az emberek játékát. Soha ne feledjük, hogy a győzelem érdekében csak egy embert kell kiütnünk a versenyből - azt, aki a második helyen végez. Másfelől, ha a többiek feszesen játszanak, az nagyszerű lehetőséget teremt arra, hogy egy kicsit változatosabban játszunk, összegyűjtsük a zsetonokat és póker szupersztárrá váljunk. MEGHÍVÓ

A versenypóker ugyanolyan jó móka, mint bármi más, aminek valaha tanúja voltam. A World Poker Tour események ugyanazokkal a külsőségekkel és izgalmakkal bírnak, mint a legfontosabb sport bajnokságok, azzal az egyedülálló csavarral, hogy ide bárki eljöhet és indulhat. És miközben a kockázat a beülő összegére korlátozódik, a sok millió dolláros lehetőségek megváltoztatják a résztvevők életét. A WPT Milliomosok Klubja minden hónapban új tagokkal bővül. Egy kis felkészüléssel és megfelelő koncentrációval Ön is jogosulttá válhat az exkluzív klubtagságra. Mindenkit bátorítunk, hogy vágjon bele és kezdjen el kísérletezgetni játékával a versenyek világában. A kamerák forognak. Alig várjuk, hogy Önnel is találkozhassunk a WPT-döntő asztalánál. ADNI EGY LAPOT - GIVE A CARD Amikor passzolunk és ezzel ellenfelünk újabb lapot láthat. AJTÓ - DOOR CARD

Stud játékban az első látható lap. AKTÍV JÁTÉKOS - ACTIVE PLAYER Az a játékos, aki részt vesz a partiban. ALACSONY PÓKER - LOWBALL OR LOW POKER A pókernek az a formája, amikor a legalacsonyabb kéz nyeri a partit - a magas pókerrel ellentétben. ALL-IN MENNI - MOVE IN Limit nélküli pókerben egyetlen játékban az összes zsetonnal licitálni. ALL-IN TENNI - SET HIM ALL-IN (ON MOVE HIM ALL-IN) Limit nélküli játékban olyan magas összeggel licitálni, amely arra kényszerít egy másik játékost, hogy az összes zsetonját tolja be a kasszába. ALL-IN VAGY ALL IN MENNI - ALL-IN (OR „GO ALL IN") Az összes asztalon lévő pénzünket a kasszába tenni. ÁRULKODÓ JEL - TELL Egy játékos viselkedése, amely jelzi ellenfeleinek lapjai erősségét és azt, hogy blöfföl vagy sem. ASZTAL - BOARD A fölfelé fordított lapok egy pókerjátékban. AUTOMATIKUS BLÖFF - AUTOMATIC BLUFF Általában alacsony játékban megkísérelt blöff, amelyet egy speciális helyzetben alkalmaznak a játékosok. A körülményeknek megfelelően ezt a fajta blöfföt a játékos keze értékétől függetlenül mindig alkalmazzák. BALEK SUCKER Az a játékos, aki úgy gondolja, tudja, hogy kell játszani, de alkalmatlansága miatt valójában alig van esélye nyerni.

BARIKÁDOZNI - SANDBAG Emelési szándékkal passzolni a valószínűleg legerősebb kezet. BÉBI - BABY Alacsony lap, különösen razzban és magas-alacsony elosztósban - értéke nyolcas vagy alacsonyabb, néha ötös vagy alacsonyabb. BEDOBNI. DOBNI - FOLD Abbahagyni a partit és elveszíteni a kasszát. BEFUCCSOL v. KIESIK - BUST OUT 1. Nem egészül ki a kezünk. 2. Elveszti az összes pénzét. BEGŐZÖLNI - STEAM Lásd: a lejtőn. BEGYŰJTÉS - SCOOP Magas-alacsony játékokban elvinni a kassza magas és alacsony felét is. BESZÁLLÓK - STRAGGLERS Azok a játékosok, akik korai pozícióból simán beszállnak. BEÜLŐ, NEVEZÉSI DÍJ - BUY-IN Az a minimális összeg, amely ahhoz szükséges, hogy biztosítsuk a helyünket egy bizonyos játékban. BICIKLI (KERÉK) - BICYCLE Alacsony játékban a legalacsonyabb és lehető legjobb kéz. Ásztól ötösig játékban A-2-3-4-5, kettestől hetesig játékban 2-3-4-5-7. BIZTOSÍTÁS - INSURANCE

Olyan külön fogadás, amelyet arra kötnek, hogy milyen lapok érkeznek és milyen kezek egészülnek ki. BORRAVALÓ - TOKE Póker körökben a „tip" (borravaló) szó helyett használják. BUKNI - STUCK Akkor mondjuk, amikor egy játékos veszít. CÉLKERESZTBEN - UNDER THE GUN Egy körben az első cselekvő játékos. COWBOY (K-FIÚ) - COWBOY (K-BOY) Egy király. CSAPDA - TRAP Lásd: passz-emelés és barikádozni DOYLESROOM.COM Internetes pókerterem, www.doylesroom.com, Doyle Brunson támogatásával. DRILL - SET Három egyforma erősségű lap, pl. három hetes. DRILL - THREE-OF-A-KIND Három azonos erősségű lap két segéddel, például K-K-K-6-9. DRILL ELENGEDÉSE - RELEASING A SET Drill eldobása, amikor úgy gondoljuk, legyőzött bennünket egy erősebb kombináció. DRILLT FLOPOLNI - FLOPPING A SET

Hold'emben és Omahában, amikor egy játékosnak drillje van az asztalon lévő egy vagy két lap felhasználásával a flopon. DUPLA EMELÉS - DOUBLE-POP Amikor egy emelőre közvetlenül utána ráemelünk, tehát a következő játékosnak két emelést kell megadnia. DUPLÁZÁS DOUBLE-THROUGH Megduplázni zsetonjaink számát, vagyis all-in menni és megnyerni az összes zsetonunkkal azonos összeget. DUPLÁZÓDÁS - DUPLICATE Alacsony játékokban két ugyanolyan erősségű lap. Például két négyes duplázódás egy 8-7-4-4-2-ben. Megkontrázásnak is mondják. DURVA - ROUGH Ezt a kifejezést alacsony játékokban a viszonylag gyenge segítő lapok leírására használják, például egy 8-7-6-5-3 vagy egy 8-7-3-2-A durva nyolcas lenne egy sima nyolcassal szemben. EGY PÁR - ONE PAIR Két azonos erősségű lap három mellékes lappal, például 10-10-A-5-3. EGYSZÍNŰ - SUITED Azonos színű kártyák. ELÁRULJA A KEZÉT - TIP YOUR DUKE Lerántani a leplet kezünk minőségéről. ELEMEL v. JUTALÉK - CUT 1. Keverés után részekre osztani a paklit (általában két részre). 2. Lásd még: Jutalék. ELEVEN - LIVE ONE

Gazdag, vesztő játékos. ÉLŐ LAP - LIVE CARD Olyan lap, amely még nem került kiosztásra (amelyet még nem láttunk), vagyis egy még játékban lévő lap. ELŐRE - ON THE COME Olyan kézzel licitálni, amely lehetőségeket rejt, ellentétben a kiegészült kézzel való licitálással. ELSŐRANGÚ KEZEK PREMIUM HANDS Egy játékban a legerősebb indulólapok. ELTÉRŐ SZÍNŰ - OFFSUIT Olyan kártyák, amelyek más színűek - az azonos színű lapok ellentétei. EMELÉS - RAISE Több zsetonnal licitálni, mint az előző licitáló ugyanabban a körben. EMELÉSSEL BESZÁLL - BRING-IT-IN-FOR Bármely pókerjátékban megtenni az első, nem kötelező tétet. ERŐS KÉZ - BIG HAND 1. Viszonylag magas értékű kéz, pl. full. 2. Erős húzólapot tartalmazó kéz, ami azt jelenti, hogy nagyszerű esélye van a parti megnyerésére. Például, amikor hold'emben színsor húzót flopolunk. ÉRTÉKTELEN - BLANK Olyan lap, amely semmilyen értékkel nem növeli a játékos lapjait. ESÉLYTELEN - DOG Az „underdog" rövid formája - a favorit ellentéte.

ESÉLYTELENEBB - UNDERDOG Lásd: esélytelen EXTRA TÉTET SZEREZNI - GETTING AN EXTRA BET Csak fix limit játékban létezik - annak művészete, amikor passz-emeléssel még több pénzt szedünk ki ellenfelünk zsebéből. FAVORIT - FAVORITE Az a játékos, aki a legnagyobb valószínűséggel nyeri a partit vagy a csatát az esélytelennel szemben. FÉLBLÖFFÖLÉS - SEMI BLUFFING Olyan kézzel blöffölni, amelynek van javulási lehetősége. FELSZEDNI PICK UP Ellenállás nélkül, viszonylag kis kasszát nyerni. FESZES JÁTÉKOS - TIGHT PLAYER Olyan játékos, aki hajlamos csak erős kezekkel játszani, és csak néhány partiba száll be. FIGURÁS - PAINT Olyan lap, amin figura van - bubi, dáma vagy király. FLOP - FLOP Hold'emben és Omahában az első három közös lapot jelenti, amelyet egyszerre fordítanak fel. FLÖSS - FLUSH Öt ugyanolyan színű lapból álló kéz. FÖLÉLAP - OVERCARD

Olyan kézben lévő, úgynevezett rejtett lap, amely bármely látható lapnál magasabb. Például, ha egy játékosnál hold'emben ász van, az fölélap a K-Q-3 flophoz képest. FÖLÉPÁR - OVERPAIR Olyan kézbe osztott pár hold'emben, amely magasabb, mint az asztalon lévő lapok bármelyike. FULL - FULL HOUSE Három azonos erősségű kártya és egy pár, például 5-5-5-7-7. FŰRÉSZ - WHIPSAW Két emelő játékos között megadni a tétet. GOMB - BUTTON Amikor van hivatásos osztó, egy gombot tesznek az egyik játékos elé, amely azt mutatja, hogy ő játszik osztó pozícióban. A gomb az óramutató járásával megegyező irányban vándorol játékosról játékosra. HALOTT LAP - DEAD CARD Az a lap, amely már nincs játékban, vagy ha nincs a még játékban lévő lapok között hasonló. HARMADIK UTCA - THIRD STREET Stud pókerben a játékosoknak osztott harmadik lap. HÁRMAS - TREY Egy hármas. HASAS PASAS - BELLY-BUSTER STRAIGHT Lásd: Lyukas sor HASLÖVÉS - GUT SHOT

Lyukas sor. HATODIK UTCA - SIXTH STREET A hatodik lap, amelyet hétlapos studban minden aktív játékosnak osztanak. HÁZALNI A TUTIVAL - PEDDLE THE NUTS Győztes, kézzel licitálni abban a reményben, hogy ellenfelünk tartja a tétet. Úgy is hívják, hogy „a tuti eladása". HIÁNYOSSÁG - LEAK Amikor valami probléma van egy játékos technikájával vagy stratégiájával. HIDEG PAKLI - COLD DECK Azok a játékosok nevezik így a paklit, akik úgy érzik, hogy nem kapnak elég játszható vagy nyerő lapot. HIRDET - ADVERTISE Azzal a szándékkal blöffölni, hogy a többi játékos rajtakapjon bennünket - azért, hogy tartsák a tétet egy későbbi partiban, amikor az már nem blöff. HOLD'EM (TEXAS HOLDEM) Olyan pókerjáték, amelyben a legmagasabb értékű kéz nyer, két lefelé fordított kezdőlapot osztanak, majd három közös lapot, a flopot. Utána egy negyedik és egy ötödik közös lapot, és négy licitkor van. A partit a legjobb öt lap bármilyen kombinációja nyeri. HOLTAN PARTIBAN LENNI - DEAD IN THE POT Amikor nincs esélyünk a győzelemre, akkor azt mondjuk, hogy holtan vagyunk partiban. INDULÓ DRILL - ROLLED UP Hétlapos studban amikor az első három lap azonos erősségű. Például 7-7-7.

INGYEN JÁTÉK - FREEROLL 1. Magas-alacsony elosztósban, amikor az egyik játékos megnyerte a kassza egyik felét, és még a másik feléért is versenyben van. 2. Hold'emben és Omahában, amikor két játékosnak ugyanolyan keze van, de valamelyiküknek flösshúzója is van. Az egyszínű kéznek ingyen játéklehetősége van. INGYEN LAP - FREE CARD Olyan lap, amelyhez anélkül jutunk hozzá, hogy pénzt tennénk a kasszába, minthogy abban a körben az összes aktív játékos passzol. INGYEN LEHETŐSÉG - FREE RIDE Lásd: ingyen lap. JÁTÉK - PLAY 1. Pókerjátékhoz leülni. 2. Beszállni egy bizonyos partiba. 3. Valami drámait vagy kreatívat véghezvinni egy játékban. JAVULÁSI LEHETŐSÉG - OUTS Azon lapok száma, amelyek egy alsóbbrendű kezet lehetséges nyerővé javítanak. JUTALÉK - RAKE A kassza bizonyos százaléka, amelyet a hivatásos osztó vesz ki a kasszából a kaszinó számára. JUTALÉK - VIGORISH A ház százalékos jutaléka, amiből a ház profitja származik. KASSZA - POT 1. Az összes pénz mennyisége, amelyet egy partiban betettek.

2. Az asztal közepéhez közel lévő terület, ahová a játékosok elhelyezik a licitet. KASSZAESÉLYEK - POT ODDS Egy nyerési esély összehasonlítva a kasszában lévő pénz mennyiségével. KASSZÁNYI NYITÁS - BETTING THE POT A jelenleg a kasszában lévő összeggel megegyező nagyságút nyitni kasszalimit vagy limit nélküli játékban. KERÉK - WHEEL Lásd: bicikli KÉSLELTETÉS - SLOW-PLAY Erős kézzel gyengén játszani, vagyis passzolni vagy csak tartani a tétet, és engedni, hogy ellenfeleink kezdeményezzenek. KÉSZ KÉZ - PAT HAND Olyan kéz, amely már kiegészült, vagy amelyben a játékos már nem akar cserélni. KÉT PÁR - TWO PAIR Két azonos erősségű kétlapos kombináció egy segéddel, például K-K-5-5-7. KÉTIRÁNYÚ KÉZ - SWING HAND Magas-alacsony elosztósban az a kéz, amelynek van esélye megnyerni a kassza mind az alacsony, mind a magas felet. KETTES - DEUCE Egy kettes. KETTŐS HASAS PASAS - DOUBLE BELLY-BUSTER

Olyan lyukas sor, amely kétféleképpen is - vagyis 8 lappal -kiegészülhet. KÉZ ELADÁSA - SELLING A HAND 1. Rávenni ellenfeleinket, hogy tartsák a tétet. 2. Annak a művészete, hogy a tökéletes összeggel licitáljunk, hogy egy kézből a maximális értéket hozzuk ki. KÉZBEN PÁR - WIRED PAIR Bármely pókerjátékban az első két lappal érkező pár. KEZDEMÉNYEZŐ - IN THE LEAD Az agresszív játékos, aki minden körben elsőként licitál. KIBIC - RAILBIRD Néző. KIEGÉSZÜL - FILL Olyan lapot elkapni, amely kiegészíti a kezet, például kiegészít egy sort vagy egy flösst két párra vagy fullra. KIESÉSES - FREEZE-OUT Olyan játék, amelyet addig játszanak, amíg egyetlen győztes marad, és a játékosok nem vehetnek több zsetont a játék elején kapotthoz. KIJÁTSSZA - MAKE A PLAY Lásd: túljár az eszén. KIKEZDENI-PLAYBACK Ráemelni. KILÖVÉS-SHUT OUT

Limit nélküli játékban dobásra kényszeríteni egy játékost nagyobb licittel, mint amennyit meg akart adni. KIS FLOP UTÁNI BLÖFF - POST OAK BLUFF Kis licit egy nagy kasszára abban a reményben, hogy ellenfelünk feladja a partit. KIS FULL - UNDERFULL Az asztal lapjait alapul véve a lehető legmagasabb fullnál alacsonyabb értékű full Omahában és hold'emben. KIS VAK - LITTLE BLIND Az első és legkisebb vak egy olyan játékban, ahol többszörös vakok vannak. KISKAPUS - BACKDOOR Amikor egy játékosnak olyan keze egészül ki több érkező lappal (pl. törn és river), amelyre eredetileg nem várt. KISLÉTSZÁMÚ JÁTÉK - SHORTHANDED GAME Nem teljes létszámú pókerjáték - sok betöltetlen üléssel. A teljes asztal ellentéte. KÖDÖSÍTÉS - SNOW HAND Cserélős játékokban amikor egy játékos értéktelen lapjaival nem cserél többet, és licitál abban a reményben, hogy lapjai helyett licitálásával nyeri meg a partit. KORAI. KÖZÉPSŐ ÉS HÁTSÓ POZÍCIÓ - EARLY. MIDDLE AND LATE POSITION Egy nyolcszereplős játékban korai pozícióban ül az első három cselekvő játékos, középső pozícióban ül a következő három játékos, hátsó pozícióban pedig az utolsó két játékos. KORLÁT - RAIL Az a korlát, amely elválasztja egymástól a nézőket és a játékosokat. KŐSZIKLA - ROCK

Olyan játékos, aki csak jó kezekkel játszik, ezért ritkán licitál. KÖZÉPRE SZORULT - IN THE MIDDLE Az a játékos, aki beszorul a jobbján ülő eredeti licitáló és a balján ülő esetleges emelő közé. LÁTHATÓ LAP -UPCARDS Pókerben a felfelé fordított lapok. LÁTHATÓ PÁR EXPOSED PAIR Asztalon lévő pár. LAZA JÁTÉKOS - LOOSE PLAYER Az a játékos, aki hajlamos a legtöbb kézzel partiba szállni, függetlenül attól, hogy erős vagy gyenge, és sok partiban játszik. LEBUKÁS-PICKED OFF Amikor megadják a tétet, ha blöffölünk. LEBUKTAT SNAPPED OFF Amikor blöfföléskor megadják a tétünket. LEGMAGASABB PÁR - TOP PAIR Amikor az egyik rejtett lap párt alkot az asztalon található legmagasabb lappal Omahaban és hold'emben. LEGMAGASABB SEGÉD TOP KICKER A legmagasabb (vagy magasabb) segéd abban az esetben, ha két vagy több játékosnak ugyanolyan erősségű lapja van, és ez a segéd lap határozza meg, hogy melyikük nyeri a partit. LEGYŐZNI AZ ASZTALT - BEAT THE BOARD Amikor olyan kezünk van, amely minden látható lapot legyőz.

LEJTŐN - ON TILT Amikor egy játékos egy vagy több nagy kassza elvesztése után gyengén játszik. LOCK Lásd: tuti. LOPNI. RABOLNI (ELLOPNI EGY KASSZÁT) - STEAL (OR STEAL A POT) Blöfföléssel elvinni a kasszát. MÁSODIK PÁR - SECOND PAIR (OR SECOND BUTTON) Az asztal második legmagasabb lapjával kialakult pár hold'emben vagy Omahában. MÁSODIK VAGY HARMADIK TUTI - SECOND (OR THIRD) NUTS A második (vagy harmadik) legjobb kéz. MÁSODMEGADNI - OVER CALL Tartani egy általában nagy tétet, amit egy vagy több játékos már megadott. MEGADÁS KEVÉS PÉNZZEL - SHORT CALL Elégtelen összeggel tartani a tétet egy játékban, amikor a tét megadásának értéke az az összes pénz, amelyet a játékos az asztalon hagyott. MEGADNI, TARTANI - CALL Az addigi legmagasabb téttel vagy emeléssel azonos pénzt tenni a kasszába. MEGÁLLNI - RAPPING PAT Ez a kifejezés cserélős pókerben használatos, amikor egy játékos már nem cserél további lapokat. MEGBÉNÍTOTT PAKLI - CRIPPLED DECK

Olyan pakli, amelyben már szinte semmi nem maradt ahhoz, hogy erős kezet alkosson. Például, ha egy játékosnál ász pár van, és két másik ász már játékban volt, akkor a pakli megbénult. MEGBONT - BREAK Cserélni egy lapot ahelyett, hogy megállnánk. Alacsony játékban gyakran alkalmazzák, amikor például egy játékosnak kész kilences magasa van, eldobja a kilencest, és keze javítása érdekében cserél egy lapot. Megbontja a kilences magasat. MEGELŐZ. LEJAVUL - DRAW OUT Javulni és legyőzni egy olyan ellenfelet, akinek korábban erősebb keze volt. MEGFELELŐ HELY - RIGHT PLACE Jó kasszaesélyeket szerezni egy licittel vagy emeléssel. MINDEN LAP KIOSZTVA - WHEN ALL THE CARDS ARE OUT Az a pillanat, amikor már nincs több osztásra váró lap. NAGY FULL - BIG FULL A lehető legmagasabb full hold'emben és Omahában. NAGY MÉRTÉKBEN ESÉLYTELEN - BIG DOG Aki nagyon esélytelen a parti megnyerésére. Lásd még: esélytelen. NAGY VAK - BIG BLIND Egy játékban a legnagyobb vak tét, amennyiben több vak is van. Lásd még: vak. NAGYMENŐ - HIGH ROLLER Olyan szerencsejátékos, aki sok pénzért játszik. NEGYEDIK UTCA - FOURTH STREET

1. Stud pókerben a játékosoknak osztott negyedik lap. 2. Hold'emben és Omahában a negyedik közös kártya (Törn). NÉGY FLÖSS - FOUR-FLUSH Négy ugyanolyan színű lap. NEM TALÁL EL A FLOP - MISS THE FLOP Amikor egy játékos indulólapjai nem javulnak a három közös lappal, a floppal. NYERŐSZÉRIA - RUSH Egymás után sok partit nyerni. NYIT ELŐTTE - BET INTO Átvenni a kezdeményezést a licitálás során, miközben tudjuk, hogy ellenfelünknek elképzelhető, hogy erős keze van. NYITOTT SOR - OPEN-END-STRAIGHT Négylapos kéz, amely mindkét végén sorra egészülhet ki, pl. 4-5-6-7. NYOLCAS-VAGY-JOBB HÉTLAPOS STUD - SEVEN CARD STUD EIGHTOR-BETTER A hétlapos stud magas-alacsony változatában három indulólapot osztanak kettőt lefelé, egyet felfelé fordítva -, ezt követi három egymás utáni kör felfelé fordított lapokkal, az utolsó, hetedik kör lapjait pedig lefelé fordítva osztják. Ezzel mindenkinek hét lapja van összesen öt licitkörben. Hogy egy játékos alacsonyra mehessen, ahhoz szüksége van öt nyolcas vagy alacsonyabb pár nélküli lapra a kassza felének megnyeréséhez (a magas kéz viszi a kassza másik felét), vagy pedig a legjobb magas kéz nyeri a teljes kasszát. NYOLCAS VAGY JOBB MAGAS-ALACSONY OMAHA - OMAHA HIGH LOW EIGHT-OR-BETTER Az Omaha egyik változata, ahol a legjobb magas kéz osztozik a kasszán a legjobb, alacsony kézzel. Áhhoz, hogy valaki alacsony ban nyerjen, öt páratlan lappal, nyolcas magassal vagy annál alacsonyabbal kell rendelkeznie, máskülönben a legjobb magas kéz viszi a

tejes kasszát. OMAHA - OMAHA Olyan pókerjáték, amelyben a legmagasabb értékű kéz nyer, két lefelé fordított kezdőlapot osztanak, majd három közös lapot, a flopot. Utána egy negyedik és egy ötödik közös lapot, és négy licitkör van. A partit a legjobb öt lap bármilyen kombinációja nyeri - amelyhez pontosan két lapot kell felhasználni kézből és hármat az asztalról. Van magas és magas-alacsony változata. Lásd még: magas-alacsony Omaha. ONLINE PÓKER- ONLINE POKER Interneten játszott póker olyan oldalakon, mint pl. a www.doylesroom.com. ÖTÖDIK UTCA - FIFTH STREET 1. Stud pókerben ajátékosoknak osztott ötödik lap. 2. Hold'emben és Omahában az utolsó közös lap, a river. PÁR NÉLKÜLI - NO PAIR Öt egymással össze nem függő lap. PÁRBAJ - HEADS-UP Két játékossal játszott pókerjáték. PASSZ EMELÉS - CHECK RAISE Passzolni majd emelni ugyanabban a körben, amikor megint ránk kerül a sor. PATKÁNYLYUK - RAT-HOLE A játék során zsetont vagy pénzt zsebre dugni (nem megengedett). PÉNZGAZDÁLKODÁS - MONEY MANAGEMENT A pókertőkével való bölcs gazdálkodás.

POFON - BAD BEAT Amikor egy erős kezet legyőz egy kis eséllyel kiegészülő húzólap. PÓKER - FOUR OF A KIND Négy ugyanolyan erősségű lap egy mellékes lappal, például négy bubi és egy hetes. POZÍCIÓ - POSITION Ahol egy játékos egy másik játékoshoz viszonyítva ül hold'emben vagy Omahában. PRÓBÁL ELHITETNI - REPRESENT Úgy viselkedni, hogy úgy tűnjön, olyan kezünk van, ami valójában nincs. PUSZTA BLÖFF - COMPLETE BLUFF Teljesen értéktelen lapokkal blöffölni. RAZZ - RAZZ Hétlapos stud játék csak alacsonyra. REJTETT LAP - DOWNCARD Lefelé fordított lap. REJTETT LAPOK - POCKET CARDS A játékosoknál lévő lefelé fordított lapok hold'emben vagy Omahában. REJTETT PÁR - CONCEALED PAIR Amikor a párunk mindkét lapja lefelé fordítva van a kezünkben. RIVER KÁRTYA - RIVER CARD Stud vagy flop (hold'em, Omaha) játékban az utoljára leosztott lap. ROSSZ

OSZTÁS - DEAD HAND Hibásan osztott, érvénytelen parti. ROYALFLÖSS - ROYAL FLUSH Azonos színű, joker nélküli 10-J-Q-K-A, a legerősebb kéz a pókerjátékban. SEBESSÉGET VÁLT - CHANGE GEARS Játékunk lazáról feszessé változtatása és viszont. SEGÉD - KICKER Egy pár vagy erősebb lap melletti mellékes lap. Például az A-J-J kombináció bubi pár ász segéddel. SEGÉD - SIDECARD Lásd: kicker SEGÉD PROBLÉMA - KICKER TROUBLE Ugyanazon párral rendelkező ellenfelek közül az alacsonyabb mellékes lappal rendelkezőnek van segéd-problémája. SEGÍTSÉG - HELP Kéz javulása. SELEJT - RAG Olyan alacsony értékű lap, amely úgy tűnik, hogy senkin sem segít. Értéktelennek is hívják. SÉTA - WALK Amikor a kasszát kihívás nélkül a vak nyeri, vagyis mindenki dob. SIMA - SMOOTH Ezt a kifejezést a viszonylag erős segítő lapokkal rendelkező kéz leírására

használják alacsony játékban, például egy 8-4-3-2-A sima nyolcas egy durva nyolcassal szemben. SIMÁN BESZÁLLNI - LIMP IN Csak megadni a vaktétet. SIMÁN MEGADNI - FLAT CALL Emelés nélkül tartani a tétet. SIMÁN MEGADNI - SMOOTH CALL 1. Amikor valaki kivár vagy megnehezíti a tét megadását. 2. Amikor egy játékos megadja a tétet emelést várva az utána következő játékostól. SÍRVA TARTANI - CRYING CALL Alsóbbrendű kézzel tartani a tétet. SOR - STRAIGHT Vegyes színű öt lap egymás után következő sorban, például 7-8-9-10-J. SOR ALULRÓL - IGNORANT END OF A STRAIGHT A lehető legalacsonyabb sor. Például 8-9-10 floppal egy 7-6-ot a kezében tartó játékos flopolná alulról a sort. SZENDVICS - SANDWICH Amikor két játékos licitálása közé beékelődik egy harmadik. SZÉTESVE - UNGLUED Lásd: a lejtőn. SZÍNSOR - STRAIGHT-FLUSH

Öt azonos színű, egymás után következő lap, például ♠5 ♠6 ♠7♠8♠9. TAPOSNI A GÁZT - SPEEDING AROUND Arra a játékosra mondják ezt, aki nagyon lazán játszik meghatározatlan stratégiával. TARTÓÁLLVÁNY - CALLING STATION Az a játékos, akit szinte már lehetetlenül kiblöffölni és szinte az összes tétet tartja. TELJES ASZTALOS JÁTÉK - RING GAME Olyan játék, amelyben minden ülésen játszik valaki, azaz teljes létszámú játék a kislétszámú játék ellentéte. TERC - TRIPS Három azonos erősségű lap. TEXAS HOLD EM - TEXAS HOLD'EM Lásd: hold'em. TIPPELÉS - READ Jól végiggondolt találgatás arról, hogy mi lehet ellenfelünk kezében. TÖBB TÉTET MEGAD - COLD CALL (OR CALL COLD) Amikor egy olyan játékos ad meg egy emelést és egy visszaemelést, akinek a vakon és alaptéten kívül nincs más pénze a kasszában. TÖKÉLETES FOGÁS - CATCH PERFECT Olyan helyzet, amelyben csupán egy vagy két lappal nyerhető meg a parti, és az megérkezik. TÖNKRETESZIK A KEZÉT - GETTING A HAND CRACKED Amikor egy erős kezet olyan ellenfél győz le, aki alsóbbrendű kézzel kezdett.

TORLÓDÁS - JAM Olyan kassza, amelyben sok játékos emelt és visszaemelt. TÖRN - TURN 1. Omahában és hold'emben az asztalra tett negyedik lap. 2. Az Egyesült Államok déli és délnyugati vidékén a játékosok korábban a flop helyett használták ezt a szót. TRIPLA CSERÉLÖS - TRIPLE DRAW A cserélős póker egy formája, amelyet alacsonyra játszanak. A játékosok három cserélési lehetőséget kapnak, ahol nemkívánt lapjaikat újakra cserélhetik összesen négy licitkörben. Jellemzően kettestől hetesig játsszák, ahol a kettes a legalacsonyabb lap, az ász mindig magasnak számít, a sorok és flössök pedig az alacsony kéz ellen számítanak. TÚLJÁR AZ ESZÉN - PUT A PLAY ON Megkísérelni egy szokatlan trükkel túljárni egy ellenfél eszén. TÚLLICITÁL. TÚLEMEL - OVER-BET Olyan tétet tenni egy limit nélküli játékban, amely nem áll arányban a kassza nagyságával, hanem annál sokkal nagyobb. TUTI - NUTS 1. A lehető legjobb kéz a partiban az adott pillanatban. 2. Az abszolút nyerő kéz. UDVARIASSÁGBÓL NYIT - COURTESY BET Olyan tét - általában blöff - amelyet akkor teszünk, amikor szinte biztosak vagyunk benne, hogy ellenfelünk megadja vagy emel.

ÜLDÖZNI - CHASE Megpróbálni legyőzni egy olyan kezet, amely a mienknél erősebb. ÜLŐHELY SEAT POSITION A játékos aktuális ülőhelye - nem tévesztendő össze a partiban elfoglalt pozícióval. UTOLÉR - CATCH-UP Úgy javítani a kezünkön, hogy az ellenfelünkével körülbelül megegyező értékű legyen. UTOLSÓ BENT LÉVŐ LAP - CASE CARD Egy bizonyos magasságból az utolsó lap. Ha például elkapunk egy ászt azután, hogy a másik három ász már az eldobottak között van, akkor az utolsó bent lévő ászt kaptuk el. VAK - BLIND Kötelező tét, amelyet a játékosnak még akkor be kell tennie, mielőtt megkapná lapjait. VAKON PASSZOLNI (SÖTÉTEN PASSZOLNI) - CHECK BLIND (OR CHECK DARK) Úgy passzolni, hogy rá sem nézünk a lapjainkra. VÉDELEM - PROTECTION Magas-alacsony elosztós játékokban az a kéz, amely megóvja a játékost attól, hogy a teljes kasszát más gyűjtse be. VEGYES JÁTÉKOK - MIXED GAMES Többféle pókerjáték keveréke, amely egy előre megállapodott séma szerint változik. VÉGZETES TUTI - MORTAL NUTS

Az asztalon lévő lapok alapján a pillanatnyi lehető legjobb kéz. VERVE HÚZNI - DRAWING DEAD Olyan kézre várni, amellyel lehetetlen lenne nyerni, függetlenül attól, hogy milyen lap vagy lapok jönnek. Úgy is mondják, hogy „holtan van partiban". VEZETŐÜLÉS - DRIVER'S SEAT Egy bizonyos játékos előnye amiatt, hogy úgy tűnik, az adott pillanatban nála van a legjobb kéz. Erre a játékosra mondjuk, hogy a vezetőülésben ül. WORLD POKER TOUR (WPT) Innovatív, tömeges közönséggel rendelkező televíziós valóságot bemutató pókerverseny, amely elősegítette a póker népszerűvé válását.