Ferenc Ruzsa-a Klasszikus Szankhja Filozofiaja Classical Samkhya Philosophy

Ruzsa Ferene A KLASSZIKUS SZÁNKHJA FILOZÓFIÁJ A

Ruzsa Ferenc

A KLASSZIKUS SZÁNKHJA FILOZÓFIÁJA

Farkas

Imre

Könyvkiadó, 1997

3

Tartalom TARTALOM ............................................................................................ 3

CI Ruzsa Ferenc 1997.

A SZANSZKRIT SZAVAK KIEJTÉS ÉRÓL ÉS AZ ÁTIRÁSRÓl ..........• 5 BEVEZETÉS .....••••••••...•............. ...•••.•.................••••..........•.••.••••............ . 7

Mi a szAnkhja? ................................................................................. 9 A szánkhja t4rténete ...................................................................... 13 Az újabb kori vizsgálódások áttekintése ...................................... 17 IDÓRENDI TÁBLÁZAT......................................................................... 21

A könyv az OTKA támogalásával készült és az MKM támogatásával jelent meg

A SZÁNKHJA·KÁRIKÁ ........................................................................ 23

A filozófia célja ............................................................................... 26 A megismerés forrásai ................................................................... 43 Az okság .......................................................................................... 49 A háromféle .......................................................................... 56 A bárom minibég............................................................................ 67 A gllQ'k ú a yil'g ......

A Tan Kapuja Buddhista Föiskola jegyzete

.. _..... _................... _

........... _....... _................ 81

A lélek.............................................................................................. 93 Kitéró: dualizmus Európában és Indiában ................................ 108 Az ember fejépitése ...................................................................... 113 A teremtés rendje ......................................................................... 142 A lélekvándorlás ........................................................................... 144 A szellemi elv megsokszoroz,ása .................................................. 148 A lények fajtál .............................................................................. l50 A lélek a világban ......................................................................... 153 A megváltás................................................................................... 158 A KIHAGYOTT VERSSZAKOK .......................................................... 163

A bhávák és rúpák ....................................................................... 168 A megszabadulásról ..................................................................... 179 Záróstrófák ................................................................................... 182 Az "ereddi" rtkODstrukc:iójár61 ........................................... I84 livarakj"is.,..a jelent6sége....................... _ .. _............................................ 186 ISBN 963 73 I O 36 3

elelös kiad6: Farkas Imre

AZ. IDÉZETEK EREDETI NYELVEN .................................................. 189

Szerkesztette: Ruzsa Ferenc

,

t ' IRODALOMJEGyZÉK .................................................. ,." .................. 223

Sz.6vegkiadások ••..... _•....•.... _.•.•••.••..••..••..•.....•.•• ,.••..•..••.•...••.••..••. 223 Kézikönyvek., szótárak, Corditások ............................................. 226 Másodlagos irodalom .••..•.......••..•••.••..••..•...••..••..••..••.••..•..••.••..•..•• 229 SZAKKIFEJEZÉSEK JEGyZÉKE .................................................. .... 233

A szanszkrit szavak és az átírásr61 A kötetben szanszkrit szavak kétféle helyesírással fordul-

nak A magyar szövegtestben említett szakkifejezéseket

MII2yar - szanszkrit ..•...•...•..•••.••..••..•....••..••.••..•••.•.......•.••.••........ 235

magyaros betüzessel írom, az összeftiggö szövegeket a szokásos tudományos átírás némiképp módosított változatávaL

A SZÁNKHJA-KÁRIKÁ SZAVAI SZANSZKRIT ABC-RENDBEN •.... 237

A magyaros átírás aztjelenti, hogyaszanszkritban ám a magyarban megkülönböztethetetlen hangokat a tudományos

Szanszkrit - magyar .................................................................... 233

KONKOROANCIA A KÁRIKÁK SZÁMOZÁSÁHOZ .......................... 243 A SZÁMBAvETEL VERSEI (NYERSFOROiTÁS) .............................. 245

átírásban szokásos mellékjel jelzi. Így a visszagörbített nyelvheggyel a szájpadlason képzeu hangokat ahijuk ICU pont mutatja: \h, I,f. .;Ih, J;l ; a (palatális) s jele s; a gyenge h leírása a magánhangzó r és I átírása ri (ha hosszú, ri) és li. Ezek kiejtésénél a nem nyelvész olvasó

nyugodtan eltekinthet a hangváltozatoktól - az európai fUI úgysem hallja a különbséget. A tudományos atiras az Európában megszokott rendszer szerinti; mindig betüvel szerepeL A magánhangzó r és l alá karikát teszek (r, j, '), az anuszvára ro pontjál pedig fólé rakom (Ih); így a beti'! alatti pont a retroflexiót jelenti (kivéve a viszargát, ahol a standard egységesen Ezt az átírást használom olyan szövegek vagy címek idézésekor is, amelyek a tradicionálisabb változatot alkalma.zzák (vagyis a fent i esetekben a beti'! alá tesznek pontot). A magyartól hangertékek a A magánhangzók közül az a, i, u, r hosszúságát vízszintes ékezet jelzi: il, i, Ü, j. Az e és o mindig hosszú, kiejtésük lehat 'é' és 'ó'. Az ai és au hosszú keUöshangzók , körülbelül 'áj' és 'áw' hangértékkel. Az r, f és , valódi magánhangzók, de ejthetö könnyítésül utánuk egy halovány' i' hang. A lJ (viszarga) a magyar ' b' megfelelöje, míg a h - elvileg - zöngés hang. Az anuszvára nl jellegtelen, az utána mássalhangzó

6

A szanszbit szavak átírásáról

képzési helyéhez alkalmazkodó orrhang, avagy a magánhangzó nazalizációja; így pums 'punsz' . A ri az 'o' torokhangok elötti változata, mint az 'inka' és 'inga' szavakban. , A foghangok (t, th, d, dh, n, I, s) a magyarnál is a nel képzendök (így s - 'sz'), míg a retroflex (= cerebrális = kakuminális = hangok U, fh, rj, {ih. r, még angol megfelelöjüknél is hátrább, a szájpadlást nyelvcsúccsal fonnálhat6k (így i _ 's').

A palatálisok (c, ch, j, jh, fi, y, s) közül a fi és a y megfelel a magyar 'ny' és 'j' hangoknak, a c a magyar 'cs' és 'ty', mig aj a 'dzs' és 'gy' közé esik. Az kiejtése selypítös ('jésitett') 'sz', kb. mint a bajor nyelvjárásban az 'ich' ch-ja. A jfi hangkapcsolatot a nehéz 'dzsny' helyett kb. 'dny'-nek ejthe'ljük.

s

A szanszkrit a szótalálkozásoknál hangokat egymáshoz hasonítja, s a tradicionális írásmód a kiejtést tükrözi. Én ezen csak annyiban módosítottam, hogy hiányjellel (' vagy") utaltam arra, hogy a szóeleji magánhangzó rövid, vagy hosszú így ekildaSa + indriya ekiídaJ' endriya (mert az i rövid); anyo + anya + abhibhava + ásraya anyo'nyii'bhibhavii"sraya. Ugyanez precízebben: a (beolvadó) magánhangzó helyére aposztrófot teszek; ha a második magánhangzó (tehát nem feltétlenül az, amelyik helyét az aposztróf jelzi) hosszú Ha a szóvégi magánhangzó (vagy volt, akkor hangtani lag lehetne rövid is, hosszú is, akkor hosszúságát az aposztróf egyenessége jelzi (' vagy ").

n.

Így az én átírásomban



























más magánhangzó, pl. i után aposztróf:

i'







i+i





<= l+i f <= Hi mgh. elött , /" a, a mgh. rövid (gUJ.1a) / hosszú (vriddhi). mgh. '/" = ii, a mgh. rövid (gtll,la) I hosszú (vriddhi). l'

/I

Bevezetés A könyv, melyet az olvasó a kezében tart, 1994-ben benyújtott kandidátusi disszertációm átdolgozott változata. Magától hogy a szélesebb nyilvánosság számára megpróbáltam olyan szöveget készíteni, amely kevesebb szakismeretet tételez fel, s talán még olvasmányosabb is. Így az idegen nyelvü idézeteket mindenütt lefordítottam, s az eredetit csak ftiggelékben adom. A bonyolultabb érveket részletesebben rekonstruálom és többször utalok másutt már említett tényekre vagy összeftiggésekre. A szanszkrit szavak átírását magyarosítottam, így azok .- a diakritikus jelek figyelmen kívül hagyásával egyszeruen kiolvashatók. (Tudományos alakjuk visszakeresését a kötet végi szószedet könnyíti meg.) Mivel azóta több, korábban Magyarországon hozzáférhetetlen kommentár birtokába jutottam, sok helyen ezek részleteit közlöm a saját értelmezésem helyett vagy mellett. Mindezen szempontok következtében a kötet szerkezete is lényegesen módosult. A disszertáció, mely célja és stílusa szerint tudományos mü, minden állítását szövegelemzéssel bizonyította, és az értelmezéseket hangsúlyozta. Itt, ahol a klasszikus rendszer bemutatása a cél, súlyt kapnak a (szakmailag) közismert tények is, és a szanszkrit szövegek illusztratívak. Így a vezérfonáIul vett alapmü, a Szánkhja-káriká közlésénél sem a kéziratokban fennmaradt állapotot követem, hanem a disszertációmban rekonstruált, "eredetibb" változatot. Kandidátusi értekezésem témáját nem én választottam; a sors adta a kezembe. Eredetileg egyetlen részkérdést kívántam vizsgálni csupán: azt gyanítottam ugyanis, hogy a nehezen szövegének elemzésével bizonyítható. hogy m:ég annak keletkezésekor is virult egy tisztán materialista Így csupán mellesleg olvastam a klasszikus szánkhja szövegeket; ám egyre több probléma fogalmazódott meg bennem, az igazat megvallva, nem kis meglepetésemre. Hiszen ezek százötven éve sokszor kiadott, lefordított és

8

elemzett klasszikus régi kommentar segíti.



Bevezetes

9

melyek értelmezését számos, jónak tartott

Itt a harmadik megoldásra teszek kisérletet (anélkül, hogy bái'meIyik út mellett elkötelemém magam): vagy legalábbis lehetséges magyar szavakkal adom vissza a szakkifejezéseket. Gondot okoz azon· ban, hogy gyakorta nincs olyan magyar szó, amely akár csak megköze is le fedné a szanszkrit ro jelentéstartományát; máskor pedig a szó filozófiai jelentése is teljesen közismert Indiában, míg az egyébként azonos jelentésü magyar szónak egyáltalán nincs fil ozófiai tartalma. Erre a legpregnánsabb példa épp a pW1lsa, a szánkhja központi fogalma: ennek eredeti 'férfi, ember' jelentése mellett a 'lélek' is teljesen általánosan használatos (én személynek forditom).

A legkülönösebb, hogy a rövid és szép nyelvezetü. tehát j61 átteSzánkhja-káriká sem bizonyult lerágott csonlna!c E mü jelen olyan óriási. hogy kétség sem férhetett hozzá: idevágó észrevételeim élveznek; így vágtam azután neki a szisztematikus feldolgozásnak. Visszatekintve már tisztán látszik, hogy ez szerencsés

döntés volt, mert az eredetileg reméltnél is többre bukkantam. Nem csupán néhány kifejezés értelmét sikerült felderíten em, és nem is csak néhány, korab ban nem (vagy csak részben) értett fejtegetés rekonstrukciójában léptem hanem reményeim szerint lényegesen új megvilágításba a rendszer több alapfogalma és azok összeIDggései.

Minden bizonnyal a legáltalánosabban használható e három módszer ésszeru kompromisszuma lehetne; ..tökéletes" fordítás persze nincs. Mindenesetre a kötetvégi szakkifejezés-jegyzék mellett a könynyebb megértést támogatandó gyakran idézem a szanszkrit eredetit is és szinonimákat is adok.

Mivel a Káriká logikusan felépített, szerkezetÜ mü, e könyv központi része is emiek kommentárja, amely szakaszr61· szakaszra elemzi fsvaralqisQa gondolatmenetét. Azon kérdések áttekintése, amelyek nemcsak egy-két str6fához kapcsol6dnak, általában külön alfejezeibe került; az utólagos betoldásokat A kihagyott versszakok c. rész tárgyalja. Az Irodalomjegyzék csupán az idézett vagy hivatkozott müveket tarta lmazza; a Szakkifejezések jegyzéke a szanszkrit terminus teehnicusok magyarítására használt szavakat mutatja, mindkétféle átírásban. A kötetvégi apparátusban egybeszerkesztettem (minimális változtatással) a Káriká nyersfordítását.

Jelen Bevezetés csupán arra szolgál, hogy a témában kevésbé járatos o lvasó számára megkönn yítse a nyomon követését. Szándéka szerint új elemet nem tartalmaz, éppen ezért lényegében mdlözi a lábjegyzeteket vagy hivatkozásokat. A szánkhja gondolat· rendszerének áttekintése után röviden vázolom az iskola fejlödését, majd tudomány történeti összefoglal ó következik. A fejezetet a kronologikus táblázata zárja.

Mivel mindezidáig kevés filoz6fiai szöveg fordítása, illetve igényes ismertetése jelent meg magyarul, a szakkifejezések visszaadásAnak még egyáltalán nincs kialakult gyakorlata. Ezért helyénval6nak tnnik néhány megjegyzést ruzni a terminol6gia magyaritásához.

Mi a szánkhja?

A szanszkritban a filozófiai szakszavak nagy többsége köznyelvi szó, tehát stiláris értéke, érzelmi hatása is van. Az avatatlan olvasó IIcm ütközik azonnal merev falba, mint a görög-latin kifejezesekkel zsúfolt európai szövegeIrnél általában. Ez a vonása az ind mÜvelrnck a forditáskor általában elvész; vagy a szanszkrit eredeti leoninusl has7..ndljdk, vagy pedig annak filozófiai értékétlegjobban közelítö európai szakszó!. Persze mindkét módszer elönyei is nyilvánval6ak: az kizdr egy hibalehetöséget, míg a második a szaknyelvben járatos olvasó szamáru a legkönnyebben értelmezhetö szöveget eredményezi.

A szánkbja az úgynevezett hat ortodox ind rendszer (saQ-darsana - nevezetesen: a logikai njája, az atomista vaisésika, a misztikus jóga, a dualista szánkhja és az exegetikus rendszerek: a rirualiszlikus pilrvamimánszá és az abszolút idealista védanta) egyike. Az elnevezés a szankhjá, 'szám' szó származéka, és a közkeletü értelmezés szerint arra utal: e rendszer különösen szívesen alkalmaz felsorolásokat, s ezekre tagjaik számával hivatkozik. Valószinübbnek látszik azonban, hogya szam + khjá ige 'végigmond, teljesen kifejt' jelentésámyalata van meg

ff

10

Bevezetés

benne; így alkahnas fordítás lehet a számbavétel rendszere. Számba veszi ugyanis a tapasztalati és a tapasztalaton luli világ különösképpen persze az ember lényegi alkotóit; s számot vcI az ember

sorsaval, mind "evilagon" (a lélforgatagon belül maradva), mind a transzcendenciába vezetö úton. A szánkhja, mint minden ind filozófia, leplczctlenOI gyakorlatias. Pillanatig sem színleli, hogy az elme gyönyöriiségérc szolgAI; sz6 sincs aITÓl, hogy célja csak a megértés tiszta öröme lenne. Kiindulópontja: az élet - mindell lelkes lény élete - szenvedéssel teljes; a filozófia célja

pedig az, hogy az élet szenvedéstcliségéböl (avagy inkább a szenvedéstcli életböl) Iduta! mutasson. Különösképpen azonban nem csupán megmutatja az utat, hanem maga a bölcs belátás lesz a menedék. Ez a belátás azonban nem a rezignált nyugalma, ha· nem igazi, metafizikai menekvés. önmegváltb (móksa, azaz szabadulás). Hogyan vezethet a fil ozófiai megértés, a •.helyes tudb" a szenvedések megszüntére? Ez csakis akkor lehetséges, ha már a szen· vedés oka is csak a tudatlanság volt; ám ez kétféleképpen is elkép Kézenfekvöeu úgy, hogy aszenvedésteli világ a tudatlanság gyümölcse, magyarán illúzió; ezt az utat járja a védánta és a mahájána buddhizmus filozófi ája. Szerintük a igazság szintjén a világ nem létezik. Aki ezt belatja, annak már szenvedést scm okozhat. A védánla népszerií hasonlata szerint ha a kigyónak vélt kötélcsomót feli smerjük, 37,.8.Z rájövünk, hogy ártalmatlan kötél csupán, többé már ncm lelhetünk töle. A kigyó-Iálszat szertefoszlott, s vele tOnt CI az általa okozati szenvedés (a rettcgés) is. A szánkhja (és a történeti Buddha) felfogása ennél merészebb. A világ és benne a szenvedés tény, csupán az tévedés, hogy magamra veszem. A világ valóban létezik, de nem az enyém; 8 tudatlanság abban áll, hogy azonosulok vele (a testemmel, a mngommal. a sorsommal stb). Ha nem merülök bele, megkülönböztetem magam töle. látni fogom ugyan benne a szenvedést. de nem én fogok szenvedni . Ennek az elkülönülésnek persze a világból val6 a magátólértetödö ha lemondtunk mindcnOnkröl. IImi csak elválasztható nem érhet már több veszteség. Nem gyl\lrödhel kincsei vesztén az, aki nem gy(íjt vBgyont. Nem cSlllhlllj6k meg IIzI,

Mi a szánkhja?

II

akinek nincsen Nem vesztheti hatalmát

32, akinek nincsen rangja. Mindez - legalább az utóbbi hannadftlezer évben - az ind gondolkodás közkincse, a legkülönfélébb fil ozófiai alapokon álló szerzetesi-vándoraszkétai hagyományok szerves alkotója.

Ám a helyzet ennél nehezebben kezelhetö. Hiszen lemondharunk vagyonról, ambíciókról, mindenféle vágyunkról; ám legalábbis testünk és életünk megmarad, s ez épp elég szenvedés forrása. A legbölcsebb szentet is sújtja az öregség, betegség, halál kinja. És itt van a szánkhja megoldás lényege: az én, az alany, akit meg akarok menteni a nem foglalja magában a testet, de még a pusztulásra ítélt agyat sem, n em része az elme és az értelem: csupán a csillogólélek-szlkra ez. a szubjektivitás és a tudat

Ez a lélek örök, pusztulhatatlan és elpusztithatatlan, fájdalom el nem éri, S végletesen különbözik mindentöl, ami anyagi. Ám mi mégis összekapcsoljuk az én szféráját tévesen kiterjesztve: magunkénak tartjuk az eszünket, testünket, családunkat, vagyonunkat, nemze· tünket és hitünket is. Ez az a metafizikai tévedés, "tudatlanság" , ami minden szenvedés A szánkhja dualizmus tehát, melyben az anyag (pralqiti) és a lélek (purusa) szterája világosan elkülönül; ám, mivel a lélek a tudatnak. kicsiny részét képviseli csak, a többi pszichikus funkeiól is az anyag egyes formái látják. el. Erre a tennészet azért lehet képes, mert nem haJott, mechanilc:us anyag, hanem eleven, termékeny potencialitás, amely a tömeg (tamasz) és energia (radzsasz) mellett a strukturáltság, az információ (szattva) képességét is magában hordozza. E három alkotó minöség (guQ.a) dinamikus rendszere az anyagi természet; ezek ki (paril)áma) a tapasztalati, megnyilvánuló világ (vjakta) 23 összetevóje (tattva). Ezek közül az értelem (buddhi), az 'énség' (ahankára, az önösség és birtoklástudat hordozója), valamint az elme (manasz, a perifériás idegi koordin:Uol1!) a pszichikum anyagi részei. Ezeknek alárendelten az öt érzék és az öt cselekvóeró (bekebelezés- kiválasztás, mozgás, szaporodás, beszéd). A világ legdurvább. holt részeit az ö t természeti elem (bhúta: ák.áSa [éter], fóld , víz, alkotja;

12

Bevezetés

az öl érzelminöség (tanmátra: szin, JumS, lz, szag, tapinthatóság) alapján szerzünk tudomást.

Az állandó változAsban és pusztuló anyagi jelenségek egységének és összeftiggésénck, a létüket mcgsznb6 változatlan anyagi alapja az egységes, mcgnyilvánulatJan (avjakta) és örök ösanyag avagy "gyökér-természet" (múlapraJqiti), a huszoMcgyedik latIVa, mcly ugyan nem ér.lékcJhctc5, ám E következtetés alapja az ok-okozat öSS'lcfilgg ésenek szánkhja elmélete, a mérsékel! determinizmus (szatkárja-váda): eszerint az okozat mindig az ok lényegi tu lajdonságaiból cred. Igy csupán az okozat ismeretében is következtethetünk az ok milyenségére. Természetesen minden kövelkeztetés alapja a tapasztalat; ugyanígy, minden tudatm üködés alapja az érzékelés. (Egyébként a s7.ánkhja nem veti el a vallási tanok igazságát sem, feltéve, ha nem mondanak ellent az empíriának és a rációnak.) A huszonötödik taltva, a szintén örök purusa (lélek), talan kIváncsiságból, bekapcsolódik a világfolyamatba, szemléli és tudatossá teszi azt. A köre pszichikum mal és "finomlesltel" együtt képezi a !ingát ('jel'), amely, bár változ6, de stabil rendszer. Nem foszlik szét a durvatest halálakor, hanem újjászületik; ez persze a hinduizmus és a buddhizmus minden változatában hiedelem. így hát a halál nem vet véget az anyagi létnek, a szenvedeseknek sem; ehhez cl kell oldani a purusát az anyagtól, ami nem könnyO feladat. Egyik része tisztán kognitív (meg kell ismerni a szánkhja filoz6fial, meg kell érteni, hogy lélek és anyag radikálisan különböznek); más része érzelmi (el kell vágm a világhoz szálakat). Ám ezenfelül elengedhetetlen a he lyes tudás valódi belátássá mélyítése, interiorizáci6ja, a meditáció is, melynek eredményeképpen a korábban csak fogalmi tudást a közvetlenül meg is éli. Ha azonban a lélek val6ban és teljesen feli smerte abS7.oJút tllggctJenségét a tennészeMI. ezzel kettejük kapcsolata egyszer s mindenkorra véget is ér. A természetet csak a tudatos.<;ág vonzereje késztette arra, hogy eleven lényt fonnáljon; a test ugyan. tehetetlenségénél fogva, a halálig fennmarad, de azután nincs több újjászületés. Ez u lélek teljes és végleges elszigeteltségének és magányának állapota (kaivaljn), a különös szánkhja megváltás. Nem boldogság, csak a szenvedés hiánya.

A szánkhja története Ha a szánkhja történetét vizsgáljuk, lennészetesen nem a 'szánkhja' sz6 elöfordulásaira vagyunk: kíváncsiak. Maga a sz6 nem túl régi: a SvétáSvatara upanisadban fordul elö s néhány száz évig kissé általánosabb értelemben használják. Jelentése ekkor még kb. 'rendszeres filozófiai elemzés', ellentétpárja általában a jóga, mint ' közvetlen misztikus élmény, meditációs gyakorlás' . Amikor tehát a szánkhja gyökereit Irutatjuk, a rendszer kialakulását és keressük. Ezek a a számos egyéni lélek és az egységes anyagi tennészel dualizmusa; a lélekvándorlás; a ludás megvált6 ereje; a eselekvö és lényegében tennészetet három (gW).a) alkotja; a lélek a tudatnak csupán magvát képezi, a pszicbé része anyagi. Ezen jellegzetességek kell keresnünk, fejlödésüket és kapcsolatukat elemeznünk. A szánkhja alapjául szolgáló világszemlélet olyan archaikus vonásokat bordoz, hogy elkerülhetetlen egy kis a történelem elötti korokba. Ami következik, tennészetesen csupán az ideáltípus rekonstruk· eiója, nem tudományos tény: nem is lehet az, hiszen a 'történelem modem értelmezésben éppen azt jelenti, hogy írásos források nélküli korszak . Mégis, e bipotézis heurisztikus értéke indokolja, hogy végiggondoljuk. l. Az asszonya nyilván nem vett részt a vadászatban, hiszen kisgyennekei miatt ezt nem tehette. Viszont folyamatosan táplálnia kellett családját, ezért gy(ijtögetett: tücsköt-bogaral, de persze leginkább gyümölcsöt, magvakat. gyökeret. Így találmány, és tabuval vedett monopólium lett a fóldmúvelés is. Ez azután (a növények szaporitásának - vetés, ültetés - elterjedésével) sokkal biztosabb megélhetést nyújtott, mint a vadászat, így a gazdasági súlya érvényesült a politikában és az öröklésben is. E vegytiszta matriarehátusban a férfi teljesen lényegtelen, nincs bázasság sem.

, 14

Bevezetés

Az anyagi viszonyok adekvát tükörképe az archaikus materializmus (materia latinul anyag). Minden II termékenységen múlik: a törzs fennmaradása az anyáén, megélhetése a fö ldén. Az asszony és a világ analógiája nyilvánvaló: a és a hold havi ciklusa; az éves természeti k örforgás és a terhesség; a told és az anya méhébcn végbcmcnö.

rejtelmes folyamat, az élet teremtése: mind ugyanannak az egységes elvnek a megnyilvánulásai. Az összcfllggés olyan szoros, hogy a termékenység



kultuszban a



a másikra; c vihlgfclfogás mcgfclclöjc a

A szánkhja története

15

hatalom. Így patriarcbátus alakul ki, poligám házassággal; a világszemléletet a nomád pásztor tapasztalatai formálják. Neki egyesével támadó, agresszív, elkülönült természeti kell megbírkóznia: tüzvész és villám és szelvihar mind önálló férflisten, egymástól fiiggetlen, törvénynek alá nem vetett, és szesulyes. Kultusza az áldozat (mint könyörgés, lekenyerezés avagy barátkozás). Ilyen a görög- Iatingermán hitvil ág; ez a nomád árják vallása is, ezt tükrözik a J}ig-véda Jtimnuszai.

' boszorkány') mágia. ' Istenílk' a Földanya, nem

teremti és kormányozza a világot, hanem maga a világ, ezért viszonylag dezantropomorf. Nem áldoznak neki, nem könyörögnek hozzá, hanem serkentik: a kívánt termény ,.megmutatásAval" (vetés), zöld hajtással, asszonyvérrel. Hisznek az újjászületésben, mert az eltemetett, halott magböl újra eleven növény lesz; a halál és a születés vére egy; és az egész természeti folyamat körforgás, nem egyirányú fo lyamat. E világkép értékrendje, a bálványozása, tökéletes összhangban van a társadalom ná-központúságával .

Az Indus-völgyi civilizáció felfedezése óta látható, hogy a preárja India az elsö csoport A termékenység központi szerepének számtalan jele van: a férfi nemiszerv hangsúlyozása és önálló ábrázolásai; a kapcsolata, mint a növényt asszonyt ábrázoló Ez a világfeJfogás máig él Indiában, a fa lusi ku ltuszában, a linga (Siva nemi szerve) tiszteletében, ritusokban és az ..orgiasztikus" tantrizmusban.

1a. Ennek a rendszernek változata vagy utódja a szexuális dualizmus, ahol a természet-anya mellett apaistent is találunk. Ennek modellje az emberi szinten a ferfunag szcrcpének elismerése az utódnemzésben, melynek megfelelöje a növényi mag elvetése. A itt is az anyáé, ám a formát az apa határozza meg: rá hasonUt az utód; kölesmagböl köles terem, rizs.

Közvetlenül a fe lfogásból a szánkhja legtöbb ismérve is: az egyetlen, önfejlödö természet-asszony (a prakp ti szó) és a hozzá képest jelentéktelennek látszó lélek-férfiak (purusa = férfi, személy, lélek) dualizmusa; e lé lek esupán kiindulópontja a természet nem részese. A lélekvándorlás, a születés- lét- halál végtelen ciklusa is a gondolatkörböl fakad. A férfi-princípium sápatag emancipáció!> törekvéseit jelzi, hogy a lélekanyag kapcsolatot szenvedésnek éli meg; nem uralomra tör, csupán menekvésre: a megváltás itt (kai vatja) az anyagtól.

Elméletünk logikája szerint ekkor már a férfiak (is) müvclik a fó ldet; ennek oka az igásállattal való 57.ántás bevezetése, ugyanis az állattartás férfi-monopólium lehetett. így a fé rtillknak is van tulajdonuk, amelyet örökítenek; kialakul a patrilinearitás és a házasság, hiszen csak a fe leség hfisége garantálhatja, hogy az örökös valóban a férj fi a. Az áunenetnek a társadalomban és az ideológiában is sok fokozata el: az epiz6dszerepben megjelenO, csupán fo lyamatot elindító férfitöl (a nemi aktus) IIZ orgiasztikus világlátásan át (két egyenrangú fél fo lyamatos párosodása a világ) az uralkodó férfie lvnek alávetett, szolgáló lcremtöcrö képletéig. 2. Egész más úton jár az a amelynek vadász6férj1ai le lfedezik az állattenyésztést. Itt, a hús és a tejtennékek lévén u megélhetés biztos alapja, az ezeket biztosító pásztorkodó férfiaké lesz II gazdasági

Ugyanehhez a hagyományhoz tartozik a szintén dualista dzsaina vallás, amely vállaltan nem-bráhmanikus és igen kultusz (a Buddha-kortárs Dzsina csupán reformere, nem alapítója). A kapesolatra utal az is, hogya megváltás neve (kaivalja) és fogalma is megegyezik a szánkhjáéval. Mindezek alapján gyanitható, hogya szán.k.hja fejlödése jóre.szt az árják orthodox-bráhmanikus kultúráján kivül ment végbe, igy ott nyomai nem feltétlenill a rendszer állapotát tükrözik.

16

Bevezetes

nyomai már ll. J3.lo-vl'.!oAban megjelennek, így a méltán nevezetes Teremtés·himnuszban is (X. 129):

Mindenesetre a szexuális dualizmus

"Terrnékenyltö s tennékcny hatalmak : Energia melyen, felílll ökések,"1

A istenpár ft bnthnllu:lflk és az upanisadok több szövegében; itt olvashatunk elöször II lélekvándorlás gondolatának (titkos tanításként val6) fclm crtl léscröl is. (Pcnzc cz ncm jelenti azt, hogy maga a gondolat is csak ekkor keletkezett volna : inkább csak ekkor kezdett bcszivárogni IlZ drjl'tk kultúrájnbu.) A három világalkot6 fonna (l"Úpa), a gUE:lák II Cslu'tnd6gjn upunisadban jelenik meg; számos szánkhja terminus szerepel ft Katha, II SvétMvatara CS a Maitri upanisadban. Az ckkOr1ájt artikul416d6 buddhizmus sok párhuzamot mutat II szánkhjával, söt, a hagyomány szerint maga a Buddha is szánkhja mestemél tanult. Az kezdete körül formálódó monumentális nagyeposz, a Mahábhárata szamos 1111Inkhja iskola nyomát is mutalja, különösen a Bhagavad-gltá (A Magasztos éneke), az Anugítá (Ut6ének) és a Móksa-dhnnna (A megváttás törvénye) dmG részeiben. ASvagh6sa Buddha-csarita (A Buddha cselekedetei) clmO eposza és az orvosi Csaraka-Slsnhitá (Cliuruka gyQj teménye) is megörzöu egy-egy ValószinOleg ekkortájt ainkul ki a Sasti-tantra, a Hatvanas könyv, amely a szdnkhja normntlv nlapmüvc lehetett; úgy tünik azonban, végleg elveszett. Ezekben még ingndozik ft rendszer fonnális fe lépítCse, például s tsUvák számn; vun, uhol lsten szerepel huszonhatodikként, másutt a meg-nem-nyilvánult (avjakla) magában foglalja a lelket (purusa) és II gyökér-termólli':etet (múlupralqiti, ,,materia prima") is. Szánk.hja-szövegnek számit a Jóga-szútra is; bár a jóga sokféle filozófiával összefér, Patandzsali (a szútra pedig kommentátora, Vjásza a szánkhja Jiloz6liájánllk szedték rendszerbe. E j6gában szerepel ugyIln lsten, dc nem fcltétlenUl

l FÓIUlS Unió forditisa (1995: t41. 0.)1 l Az aláhÚZO(t utaJósztimmal megjelölt uövcyck cretJcllJe R kötel klJl,yQjlve

mcgtalillhalÓ.

A szánkhja rörténete

17

külön laltva: csupán egy különleges purusa. A psziché anyagi össze.. nem különbözteti meg egymástól, hanem az egységes csitta ('tudat') sz6val utal rájuk. A Szánkhja-káriká, a rendszer klasszikus összefoglalása, i.sz. 350 körül keletkezhetett; mindenesetre Paramártba 557-ben egy kommen· tárjával együtt lefordítja kinaira az akkor már tradicionálisnak tekinteti eredetileg csak ötven versszakból állt, több sel émelte el mai, hetvenkét versszakos hosszát A Káriká óriási: minden korábbi hagyományt és szöveget kiszorít; a mIJvek többsége rá ép(lJ - nemcsak a kommentárok és szubkommentárok, de a fonnailag fllgge tlcn Szankhja-pravacsana-szútra (A szánkhja kifejtése) is szorosan követik. Lényegében csak a homalyos Tattvaszamasza-szútra (Az összefoglalása) és kommentárjai képviselnek kifejtésm6djukban fUggetlen tradíci6t.

A szánkhja az i.sz. fél évezredben a hindu fil ozófi a lehelett; így eszméi befolyásolták az eposzok és a purtÍl)ák ('régi' - vaskos, versben irott vallási-történeti müvek) világnézetét is. A többi ind filozófia, kOIönösen a védánta is szamos elemet átvesz ez a folyamat azonban vagy ezer évvel teljesedik ki. Az 1500. körüli évek szánkhja-mestereinek löbbsége a védánta valamelyik isko· lajának: és a két rendszert hannonizálni igyekszik. igy e 'reneszánsz' szánkhj a jellegzetessége a szinkretizmus; befogadják az istenhitet ts a puráI:lák ciklikus világfelfogasat. Vidnyána-bhiksu alaposan átértelmezi a is, harmonizillja a vaiiiésika rendszer kategóriáival. Az utóbbi pár évszázadban a szánkhja önát1óan mar alig vegetál, csupán a védántába átemelt elemei élnek tovább.

Az újabb kori vizsgálódások áttekintése A szánkhja alapmüveket már a XIX. század elején kinyomtatták; a Szánkhja-szútrát, Vidnyána-bhiksu kommentárj ával, I 821-ben, míg a Kárikát (Gam;lapáda kommentárjával) 1837-ben. Utóbbi fordítást is

18

Bevezetés

tartalmazott; a Szútra fordítását, több kommentár kivonatAval, 1852-56ban publikálja 1. R. Ballantyne. A Szútra és Vidnyána kommentárja megjelent F. Hall (1856), majd R. Garbe (1895) kritikai kiadásában is. A szánkhja filozófia komoly elemzOje Richard Garbe. aki több kiadás és fordítás mellett Die Siimkhya-Phi/osophfe c. müvében (1917) részletesen elemzi a rendszer tartaimát és történetét is. Ö még

lényegében egyetlen személy, Kapila alkotásának véti a szánkhjál, így a tartalmi rckonstrukd6ban elég szabadon keveri a korábbi és lésöbbi forrásokat. Értelmezésében a szánkhja a buddhizmusnat korábbi, ateista, racionális tennészetfilozófia. H. Oldenberg ( 191 1), S. Dasgupta ( 1922), E. H. Johnston ( 1937), P. Chakravarti (1951 ), E. Frauwallner (l953) és van Buitcnen (1957) egyre alaposabban mutatják ki, hogy a KArikA elött is létezett szánkhja, éspedigjelentösen tartalommal és tenninológiával. A kiváló skót indológus, Arthur Berriedale Keith The Siili/khya System (1949) c. kis könyvében már részletesen elemzi a rendszer elemeinek kialakulását és módosulását az upanisadoktól az eposzon át a kései múvekig. Világos, alapos és megbizható mllvénck nem sokat árt, hogy ö a szilnkhjilt az upanisad-filozófiáb61 elfajzott, a népszen1ség kedvéért elvteleniii ellentmondásos e!emekkel felhlgltott, elfogadhatatlan ostobaságnak tartja. Debiprasad Chattopadhyaya Lokayata-tanulmánya (1959) teljesen új szempontú elemzéssel próbálkozik, melynek jelen kötet nemcsak számos elemét, de eredeti inspirációját is köszönheti . Ö a filozófiát (következetes marxistaként) tarsadalomba és kultúrába ágyazott jelenségként kezeli; fejlOdéséne k kérdéseit összekapcsolja a vallás történetével. Komo lyan tanulmanyozza a primitív és népi kultuszokat is, és nem riad vissza a szövegemlékek korok vilAgné7..cténck problematikiljiltól. Jórészt az ö (és H. Zinuner, 1951 ) eredményeire támaszkodik e Bevezetés történeti része. Gerald James Larson Classical saritkhyája (1979) a KArik' és kommentárjai standard elemzését adja. Alapossága és megbizhatósága csak a Keithéhez hasonlltható, ugyanakkor kétségtelen allinitóssal közel U a szánkhja gondolatköréhez, igy azt rendkívül kiegyensúlyozottan és vonzóan tudja bemutatni. részben az ö müve az ENCYCLOPEl)tA is.

Az új abb kori vizsgálódások

19

A huszadik században számos klasszikus kommentárt adtak ki, köztük több, korábban nem ismertet is; a közül a Jukti-dípiká (Az összeftiggések megvilágításB,. 1938) látsZik. A:z ENCYCLOPEDIA mindezek angol nyelvü kivonatat tartalmazza, ami nemcsak kényelmesen kezelhetövé és teszi az anyagot, de több esetben, teljes forditás még nem lévén, hiányt is pótol.



táblázat

Az összes itt megadott évszám vitatott és bizonytaJan, sokszor több száz évvel is. csakis az áttekintést szolgálják.

Jpg-véda Cshándógja upanisad

Vardhamána Mahávíra, a Dzsina Gautama Sziddhártha, a Buddha

Katha upanisad SvétáSvatara upanisad Dzsaimini: Mimánsza-szúb"a Ka.t;láda: Vaiáésika-szútra Bádarájal).s: Brahma-szútra . Mahábhárata

Asvagh6sa: Buddha-csarita Csaraka: Csaraka-szanhitá Pancsa.sikha: Sasti-tantra Maitri upanisad Gótama Aksapáda: Njája-szútra

I,

Patandzsali: Jóga-szútra ísvaralqi.!lIJa: Szánkhja-káriká Kommentárjai: A Hetven arany vers és kommentárja -

Panunártba kínai forditása Szánkbja-vptti Szánkhja-szaptati-ytitti Gaut;iapáda: Szánkhja-bhásja Jukti-dlpiká Dzsaja-mangalá

Máthara: Mátharn-vptti Vácsaszpati MiSl"a: Szánkhja-tattva-kaumudi

NárájaJ).a Tírtha: Szánkhja-csandriká Vjásza: J6ga-bhásja Sankara: Brahma-szútra-bhásja

i.e. 1000 Le. 500 i.e.4oo i.e.4oo Le. 300

i.e.300 i.e.IOO

50 50 100 100 100 100 200 200 300 350 551-569 500 500 600 100 100 800 850 1100 600

100

22 Tattva-szamásza-szútra Szánkhja-pravacsana-szútra Kommentárjai: Aniruddha: Szánkhja-szútra-vptti Vidnyána-bhiksu: Szánkhja-pravacsana-bhásja Mahádéva Védántin: Vritti-szára Vidnyána-bhiksu: Sz.ánkhja-szára



A Szánkhja-káriká

táblázat

1300 1400 1450 1550

1650 1550

A klasszikus szánkhja reprezentativ manapság leginkább Szánkhja-kárikának nevezi.lc A kárikA a szútra verses fonnája: a tantételek tömör összefoglalása; a név itt is vonatkozhat az egész mfue, illetve annak egyes szakaszaira. A kommentárok és kéziratok azonban inkább Szánkhja-szaptati (A szánkhja hetven verse) eimen említik, Paramártha kínai fordítása pedig Hetven arany versnek 2 nevezi. A KArika és keveset tudunk. A (71.] vers szerint ..3 nemes IsvaralqiSlJa" állította össze, aidról viszont egyébként nem sokat mond a hagyomány. Paramártha, a szöveg kinai fordítója (i. sz. 499-569) Vaszubandhu buddhista mester szölö rövid írásában viszont azt állítja, hogy egy VrisaglU;la neru nága(kígyó-)király tanltványa, Vindhjavásza alkotása: "A nágakirály igen csodálta [Vindhjavásza] értelmességét, és ismertetni kezdte a Szánkhjasásztrát [tant] .... Amaz pedig, megrostálván amit tanult, az elrendezést hibásnak, a kifejezésmódot pontatlannak találta. Alapjában úgy gondolta, legjobb lesz, ha teljesen megváltoztatja. Mire a tanítás befejezödött, az ö is készen éllt.") E múvével vitában a kihívásál elfogadó buddhista mestert Ajódhjá városában, s akinily (Vikramáditja) böségesen megjutalmazta arannyal; ezért hívják ••Hetven arany versnek". Vaszubandhu erre válaszul alkotta (azóta elveszett) vitairatát, ,,A igazság hetven versét" (Pararnártha-szaptati). Ekkor Vindhja-

vásza már nem élt, de abban nem egyhangú a hagyomány, hogy mennyivel elözle meg Vaszubandhut. Paramártha szerint Buddhamitra, akit legyözött, Vaszubandhu mestere volt;4 míg Kuj-csi (i. sz. 632-682) elbeszélésében a szellemi párvíadal Vaszubandhuhoz képest is az

2 T AKAXI.NJ

19G4b: ..ÉRTEKEzés

A ltHETVEN ARANY



(SlfI'U17Jasaptatl) avag)' ÉrtCkC2(:S a uánkhja fiJ0z6fiáról (S4mkhyci4Jtru)"1 (978. o.)

3 TAKAKUSU 1904a 41 . 0.1 4 TAKAKUSU 1904& 42. o.

t 'I 25

If Szó"khj a-káriká

24

zajlott. 5 Mivel Vaszubandhu az i. sz. IV . században éll,6 a szánkhja-múnek i. sz. 350 körül készen keHeU állnia.

Amit a kínai hagyomány is jelez, t.i. hogya Kárikátlcgalább egyszer átdolgozták, látható a ránkmaradt szövegen is. A disszcrtációmban elkülönítettem a eredeti és a részeket; 7 iu az e szerint rekonstruált régibb, ötven versszakos szöveget adom, a szokásos számozást mindig szögletes zárójelben jelezve. Az igy kimaradt szakaszokat külön fejezetben mutatom be, ott azt is kifejtve, mi indokolta kihagyásukat. A mú a kétsoros árjá (' nemes') versmertékben iródott. Ennek egy sora hét és fél négymorás verslábat tartalmaz, melyek közül a páratlan sorszámúak nem lehetnek u - v alakúak. A hatodik versláb az sorban feltétlenül amphibrakhüsz (u-u) vagy négy rövid szótag; a második sorban viszont csupán egyetlen rövid szótagb61 áll. így a párvers képlete:

u- u CN CN -

CN CN

u -u CN CN -

CN CN

CN CN CN CN

u- u

CN CN -

X

u

CN CN CN CN

X

/ v- v

- 1- - uv / - vu vu - l v u \..IV uv / uuuu

E kommentárok nem ftiggetlenek egymástól: Máthara kommentárja VI változata; a kínai szöveg Vz-re alapul, s ennek továbbfejlesztése lehet Bbásjája és VI is.8 A kasmiri kézirat (K) rövid széljegyzetei akármelyik másik szövegböl eredhetnek. Mindezeket együtt a ,,régi kommentároknak" fogom nevezni. Olykor igénybe vettem még a SZÁNKHJA-SZlrmA szövegét és kommentárjait is, különösen Vidnyána Bhiksuét (SzANKHJA-PRAVACSANA-BHÁSJA). Néha Nandalal SINHA és Paul DEUSSEN Káriká-kiadására is hivatkozom. Bár a Szánkhja-káriká itt adott szövege semmiképpen sem kritikai kiadásnak - hiszen a SZÁNKHJA-SZA?TATI kivételével nem kéziratokb61 dolgoztam, és a kiadások tekintetében sem törekedhettem teljességre -, de az emlitett forrásokban szövegváltozatokat je leztem, kivéve a nyilvánvaló e llrásokat és helyesirási eltéréseket. A szövegben t, t, rt vagy U je l szövegrész variánsait mutatja a közvetlenül az adott szakasz alatti apparátus, a fenti listában zárójelek között említett betfijellel adva meg a forrást. Ezek közül némelyik maga is több változatot idéz, itt az adott kiadás által használt jelzete! zárójelben hozzáfúzöm.

Iv- v

-1- I.AJ I I.AJ vu - t vu vu I.AJ t vu I.AJ

G AUJ;>APÁOA (G)

DZSAJA-MANGALÁ (D) JUKTI-O!P1KÁ (J) MÁTHARA-V!3.ITfJ (M) V ÁCSASZ?A TI M!SRA: Szánkhja-tattva-kaumudí (v) SZÁNKHJA-SZAPTATI (K).

A harmadik versláb után mindkét sorban szabályszerficn egy cezúra következik; a tördelésben ezt, ha megvolt, jcleztem. Ha az értelmi tagolódás megengedte, a forditásban is kettéosztottam a sorokat. A szövegmegállapltáshoz és az értelmezéshez az alábbi kommentárokat használtam: (V2) HETVEN ARA NY VERS (H)

SZÁNKHJA-SZAPT A TI-VI}ITIJ (v l)

s uo. 39. o. 6 ANACKER u.c:rinllr:b. 31 6-396 (7-28., kül. 10. o.) 7 RlJ.lSA 1994. 86--8 7. o.

8 SZÁNKHJA-SZAPTAll-VijJ1TI {V!l 8-9. o., SZÁNKHJA-VijJ1TI (VÜ 6-7. o.

r Ji Afilozófia célja

A filozófia célja

vissza, Ezért azt várnánk, hogy a dpsta (' látott, látható, ismert; érzékelés, tapasztalat') locativusa (helyhatározó eset: éppúgy ennek vonzata, mint a hétué (hétau). Ekkor azt jelentené; "céltalan az [ti. a balsors elbáritásának módja iránti kutatás] a tapasztalatban". ami nyilvánvalóan véleménye; így lebat " ha neme-et mondtok, válaszom:]" értelemben ,,nó esél" vagy esetleg ,,na csét" követbetné. A Icnylegesen "csét na" ezt semmiképpen sem jelentheti. Így tebát a "hétau I dristé" locativus absolutus: " miután e mód meg van tapasztalva".

I. [ l j 'bhighátáj jl}iiiisii tad-apa'ghiilake hetau du re sá 'pá 'nhá een n ' aikO 'ntii 'ty-antato '-bhiiviit. t abhi M, O(A, D, O); ava D, SII'&IA

2[2]

du!avad sa hy a_viSuddhi t qaya s.reyiin vyaktii '-vyakta-jiia-viPiánár. t avisuddhlll, M l.

A "esét na" ('ha [igy vélitek), [válaszom] nem') egyébként ugyanolyan tipikus, túltömörített szutra-fordulat, mint magyarázó mellékmondat helyett a -bhávát (kb . .... miatt') használata. Az ékánta-atjantából ('teljes lés] végleges') a -tasz módhatározót képez, amit jobbnak tünik az igci tóvO apaghátakához hárító') kötni, mint a bevett ('mód'),1O Tartalmilag is ez a változat a helyesebb, hiszen nem a módszer, hanem következménye az, arni nem teljes és végleges.

A hérmas szenvedés sújtása miatt tudásvágyelhárításának módja iránt; »Ismcrt [e módJ, az [= a tudásvágy]« - ha [Igy vélitek, válaszom] nem: mivel emez nem teljesen-véglegesen hárít.

2. MinI az 'ismeretes', a Védikat követö [mód sem mert nem nyujt megtisztulást: még több pusztulás jár vele, Az ellentétes út jobb, mivel felismeri a megnyilvánulót, megnyilvánulatlant,

27



Az clsö vers jellegzetesen tömör és homályos szUtra-stílusa számos értelmezési problémát vet fel. Bár nagyobbrészt kerülni igyekszem a nyelvtani tennészeru megjegyzéseket, itt mégis rá kell szánnom kél bekezdést. A hélu ('ok') itt a ritkább ' mód, eszköz' jelentésben szerepel.9 A második sor elején a .. szá" kifejezésben a szá ('az', nönemben) nyilvánvalóan a dzsidnyászára ('tudásvágy, kutatás, vizsgálódás') ulai 9 A oka iránt' értclmcm ugyln is ki7.árhatb. A ri tkább abJ,ightilaka olva!liltot fcl, és stilisztikailag még igy remJk ivU I lenne: lad-tihelal/t vagy legfeljebb lad-abhighíilaS)lO he/allt virhatnink ebben jekntésbcn; a másOllik sor végc pedig értelmezhetetlenné válna. Ellytlbként • m6!;OIIi k sorban (' teljes, abszolút, magányos') és IZ atjanl. ('véglcl!cs') használatp is j clzi, hogy vonzbdik p IigUfP etymologiea il ye n alkalmazésAhoz, I.i. aho l az azonos (anta: suvik szerepe lnek.

A hármas szenvedést a klasszikus és a modem kommentátorok is egyöntetüen és tennészetfölötti erederuként (ádhjátmika, ádhibhautika és ádhidaivika) magyarázzák, minimális eltérésekkel. Úgy vélem azonban, komoly érvek hozhatók fe l a mellett, hogy itt másról van szó. Lássunk egy régi értelmezést: •.Iu a »hármas szenvedés« a magunktól fúggö (ádhjátmika), a lényektöl függö (ádhibhautika) és az égiektól fliggó (ádhidaivika). Közülük a magunktól filggö kélfé le: testi és lelki. Testi a láz, hasmenés és az effélék, melyeket a szél, epe és nyák rendellenessége okoz. Lelki többek között a kedvestöl elválás és az ellenszenvessei való

10 Bár nyclvileg ez is elkepzclhctö: ekkor a hatirozb u abhlivó.hoz kapcool6dik, a jclcntés pedig ''mivel {u a módszer] nem lelj es és A szokásos fordítások : ..... mivel (IZ ily módszcrbö l) hiinyzik a kidr6la"os az (MEHUG, 506. o.) ..... mivel (az érzékcIhetIl módszerek) nem véglegesek vagy tartósak"l (LARSON, 255 . o.) Érdekes, hogy GAUl)APÁDA, akinek kommentArj't mindcnki (Mehlig és LaTSon is) alapul veszi, ncm ezt, hanem az általam jal/lSo lt trlelme:u:sl adja: .. mive l leljesen {és] véglegesen ismcrctes (dristaJ módszerrel ncm leheuéges IZ clhAriIRs."t (2. o.)

A Szánkhja-kárikil

28

A lényektöl fUggö négyféle, az szerint; emberek, háziés vadállatok, madarak, kigyók, böglyök, szúnyogok, tetvek, polosHk, halak, krokodilok, cápák és növények fakad, s ezek
ered. 11 Ami ezzel kapcsolatosan keletkezik, az 'égiektöl

Például hideg,



Ilyen az a hármas szenvedés, melynek sújtása miatt kell, hogy tudásvágy ébredjen - mi inint? Elháritásának módja iránt. Azon mód iráni, amely e hármas szenvedést elháritja,I2

»'Ismert, céltalan az' - ha [így vélitek, válaszom] .. ,« A hármas szenvedést elhárító módszer ismert, a tudásvágy céltalan. )Ha
II A daivI sorsot is jelent. 12 sajál: káriki-olvasatával összhangban, vtgig abbigátakát, 'lesiljtist ' mond. ,1101 a való5:zí ollbb o lvasat 5ZCrint elbérllis (IpagUtakI) szerepelne. l3 A szanszkrit kommentirok gyakran magylliznak egyes szavakat is, mint fentebb al: adhidaivikánál láthattuk. Az persze némiképp túlzásnak hogy a esét ('ha') sz6c:skát is leforditja a - tcrtyleg gyakoribb - jadira. 14 A harmadik, al: égiekt61 szenvedés nyilván maradt ki, II többi kommentár emHti, pl. VI: ,,Az égiektöl függö ellen pedig rejtekhely vagy (3. o.)

Afilozófia célja

29

Magában a Szánkhja·kárikában semmi nem utal a szenvedések ezen (ádhjátmika, ádhibhautika és ádhidaivika) felosztására. Bár a szenvedést nem, de más kategóriát tagol ÍsvaralqisQa e fogalmakkal, ám egyáltalán nem ilyen rendszerben. Az (50.) kárikában, a tus!ik (elégültségek) felosztásakor az ádhjátmika ellentéte - igen logikusan a báhja ; az 38. szerint pedig a lények világa (bhautika szarga) háromfelé oszlik - daiva, tairjag·j óna és mánusya, vagyis isteni, állati cs emberi világra. Itt tehát az "isteni" szféra alárcndeltje, nem mellérendeltjc a "lények" csoportjának . Tehát e kategóriák között egé· más a viszony, mint amit a tradicionális interpretáci6k feltételez· nének. 16 Filozófiailag is inkoherensnek tünik ez a tagolás. A kommentárok által egyöntetüen a ,,magunktól fUggö" alesetének tekintett testi szellemi mcgkOlönböztetés jóval tennészetesebbnek és tartalmasabbnak is látszik. Egyébként így gyakorlatilag az összes kommentár is négyféle

15 VACiAS2J'ATI M5RA itt, az kirikln'! is igy tagol. MinI mindenki más, a magunktól fúgg6t 1\ is azonnal kettcoutj a testi is lelki jeJlegfuc: majd igy folytatja: ,,A. okokb61 bck6vctkczö szenvedés - lénye ktöl függö az égiekt61 fúggö .''i (3. o.) 16 Elhagyva a Szénkhja-káríklÍ kontextusát mcg meglepöbbnck e három terminus ilyen Ö$SZCkapcsolása. Ugyan is al: adhjlÍtmam és adbidaivltam kifejezések az upanisadokból súrmamak, CS egy-egy kategória mikrokozmikus. illetve makrokozmikus vonltkozására utalnlk. Mivel az ember és l vilig azonos szerkezete az upanisadok alapgondolata, ez az oppozíció iiCn gyakran szen:pct; mig az adbibbútam Clóupán egyetlen egyner (B[ihad-vll;Ijaka upanisad 111.7.14-15 .) t kellldik közéjük, Icrtyegcbcn funkei6t lanul. A M6ksa-dharma egy részletében (MAHÁBHÁRATA XII. 301. 1-23.) ugyan ez a de 011 a szerv (pl. kéz, szem) és tárgya (megfogandó, szin) mcll/: te ljesen külsödlegescn c§atlakozik az önkényesen kivlÍlasztoll ,.vtd6iSlCnség". Eredetileg tehát nem triászrol. hanem - tartalmi okolcból - párról volt szó. amely nem fe losztisra, hanem párbU2.tJD kiemelésére szolgált.

Mivel ezt I. kommentátoroIc löbbsége pontosan tudta, nyil ván vakon követtek egy t6ves hagyományt; vagyis elhitttk, hogy tényleg Igy gondoha. A JUICIHlIPIKA hangot is ad a felosztas esetlegess6gével kapcsolatai kéte lyeinek: ,,(Ellenvélemttly:] A hirmasság emlitése . . .. Ha úgy vtled - »Az okok fajtái szerint, átvitt értelemben bcsztlünk a szenvedés fajtáir61«, ... téved sz. Miért? Az okok végtelenségéböl a IUll.jdons'gok vCglelcnsége következne. Hiszen a »magunkt61 ftiggÖ
30

A Szállkhja-kárikit

szenvedést különít el: lelki bajok, betegség, más okozta gyötrelem.



és természeti

az elemzésben az orvosi szempont dominanciája. így különösen V I rendkivül részletesen fejtegeli a testi nyavalyákat, azok

okait, majd kezelésüket (2. és 4. o.);



hivatkozik is forrására: " ... ezt nevezik az orvosok »magunkt61 (2. o.) S valóban,

orvosilag, a kezelés szempontjából igen lényeges az okok ismerete, az anamnézis; ezért orvosi szakmunkában hc:\yenval6 lehet egy ilyen csoportosítás. Nem is csodálkozhatunk tehát, ha az ind medicina klasszikusában, az i. sz. L évezred közepe táján keletkezett SZU5RUTA· SZANHITÁban ezt olvassuk: ..Korábban mondottuk, hogy »8 betegségek összefiiggenek ama

szenvcdéssel( [Sziltra·szthána, I. fejezet]. Ama szenvedés pedig háromféle: magunktól fúggö. az fUggö. S az a hétféle betegségben jelenik meg. E hétféle betegség pedig a fakadó, fakadó , rom· lásból fakadó, fakad6, fakadó, fakadó, saját tennészetOnkból fakadó. (4.) a fakadóakat a hímmag vagy az asszonyvér hibája okozza; ilyen a lepra, az aranyér stb. Ezek is anyától, illetve apától szánnazÓ.

SzületésbóJ fakadóak azok, amikor az anya hibái miatt bénán, születési vaksággal, süketen, némán, hebegönek vagy törpének születnek. Ezek is kétfélék: a testnedvek okozzák, illetve a ter· hesség bibái okozzák. Romlásból fakadóak azok, amelyek erednek és amelyeket a hibás táplálkozás és kezelés (vagy: viselkedés] okoz. Ezek is kéttCIék: a nyers tartályából es a megemésztett tartályából [a tápcsatorna ill. alsó erednek. S újra kétfélék: testiek es lelkiek. Mindezek magunktólfüggóek. (5.)

31

A filozófia célja fakadóak azok, melyeknek oka a hideg, szél, monszun, forró évszak stb. Ezek is kéttelék: az évszakok és a megfelelO évszakból erednek.

fakadóak azok, amelyek az istenek ármányából erednek, elátkozottra szállnak, az Atbarva·véda ráolvasásai idézik és fertözésböl [vagy: megszállottságból] fakadnak. Ezek is kélfélék: villám és illetve piSácsa- [ördög.] félék okozzák S újra kélfélék: fe lidézettek és okozatlanok.

Saját fakad óak az éhség, szomjúság, öregség, halál, alvás. stb. Ezek is kéttCIék: és nem itt az mellett az fellépök, az nélkül keletkezök a nem fellépök. Ezek az égiektól függóek. "lZ (Szútra-szthána, 24. fej ezet: 113·114. o.) Láthatjuk, hogy itt fellelhetö a kommenlárokban a dui.lkba (szenvedés) taglalására használt összes elem, s e felosztás-csoportosítás a gyógyitás módja és eszközei szempontjából teljesen ésszerunek (ha kissé avuJtnak is) ValószínÜ hát, hogy innen, esetleg valamely más, azóta elveszett orvosi múb61 merített az kommentátor, nem pedig az eredeti érvényes hagyomanyból. De akkor mit érthetett ísvaralqiSJ.la valójában a szenvedés bánnasságán? A buddhista gondolkodásnak ugyanúgy, mint a szánkhjának a szenvedés a kiindulópontja; a Négy Nemes Igazság" közül az a dukkharit arija-szaccsaril, a szenvedés nemes igazsága. Általában négy fonnáját szokás ug):'an felsorolni: születés, öregség, betegség, halál; ám ezek közül a születes más énelemhen csak szenvedésnek, mint a továbbiak. A többi három ugyanis érv a világ nyomorúságának igazolására, ez viszont nem. Csak azért. mondják szenvedésnek, mert e világba vezet, ami viszont szenvedéssel teljes. a születés ·szenvedés·volta' tehát csupán következménye a világ

fakadóak azok, amelyek a gyengék

való sdnnaznak. Ezek is kétrélék: és vadállaUóJ erednek. Ezek a léltyektÓJjiiggóek. (6.)



17 Usd pl. VEKERDI 1989. 4S-46. o.

,

'j

A

32



A filozofia célja [Ará 9a:] 17. Termeszet és származéka, születés, aggkor és halál ez, ennyi a való, mondják ; szilárd valóju, érd fe l ezt.

gyötrelmességének, nem bizonyltéka. 18 Felvételét a szenvedések közé a négyes számhoz való ragaszkodás is motiválhatta; hiszen négy élmény késztette a Buddhát a remeteélet választására is,I9 ám a negyedik, a remete megpillantása. mAr a kiutat jelri, csupán az elsó három: az öreg, a beteg és a halolt látványa utal a világ sanyarúságára. A buddhista dogmatikának oly kedves filggö keletkezési láncolatban (paticcsaszamuppáda; másképpen tizenkéttagú oksági lánc) is az utolsó tag a szenvedés, a születés pedig ennek csupán oka, a tizenegyedik tag.20 Figyelembe véve azt, hogy számos jel utal a buddhizmus és a szánkhja - esetleg kétirányú - kapcsolatára, nézelem szerint itt is a bárom van sz6. Ezt tovább az 40. káriká kifejezése: dzsar.i.-marW).a-lqitarh (öregség és halál okozta szenvedés), ami szóválasztásával is idézi a páli kánon állandó fonnuláját: dzsáti pi dukkhá, dzsará pi dukkhá, vjádhi pi dukkhá, maral)arh pi dukkharil (a születés is szenvedés, az öregség is szenvedés, a betegség is szenvedés, a halál is szenvedés).21 bizonyítéknak látszik ASVAGHÓSA Buddha.esaritájának egy verse (XII. 14), ahol e bannas esik sz6, buddhista szövegben, szánkhja kontextusban. Az eposz ezen énekében a megváltast Gautama Sziddhártha, a majdani Buddha, felkeresi AráQa bölcset, aki kifejti neki a szánkhja és a jóga rendszerét. [Gautama:] 14. Magyarázd el nekem, kérlekha ugy véled, kimondhat6: Vénség, halál, kór markából megszabadulni hogy lehet.

33

22.

Ami születik és vénül, kínlódik, majd halálra jut, az megllyilvánuló, tudd mcg; más a meg nem nyilválluló. H

A buddhai kérdésfelvetés tehát itt éppen az, amit fentebb dedukáltunk, a s:zilnkhja válasz pedig, bár nem egyezik, de hasonló gondolatkörben mozog. Mivel e szöveg jóval korábbi a Szánkhjakárikánál i.Sz. l. századbéli), s ma mAr megbízhatóságát sem vonják kétségbe,22 ténynek tekinthetjük, hogy az !svaralqis.t:la elötti szánkhjában felmerült az emberi létet sujtó hármas szenvedés: az öregség, betegség, halál problémája. Különös, hogy - noha a kommentátorok teljesen figyelmen kívül hagyják - ez a hétköznapibuddhista értelmezés mégis fennmarad, és a SzANKHJAsZÚTRÁban: ,.Az öregségböl, halálból és a többiböl fakadó szenvedés cgyetemes.''23 Egyébként nemcsak buddhista körökben volt ismeretes a szenvedés ilyen értelmezése. A számos más vonatkozásában jóga- és szánkhja-ismérveket mutató SvétáSvatara upanisadban o lvashatjuk: ..K6rT61, vénségrlR halálról mit se tud, ki igázó építi testét.'''24 Minden hindu legszentebb könyve, a BHAGAvAD-olrÁ is így ír (a határozottan XIII és XIV énekben):

III A születés, mint szenvedés jclentösq;W1 a buddbai ilzcnetben ntmikéflp árnya ltabb képet fesl RUZSA 1994b 107-109. o.

22 JOHl'oST'ON, 7-8. o.

19 Lásd pl. VEKERDI 1989. 9.10. o. 20 'I'" a létezés követkczm6nyc I a következménye az örcSs6S halál. bánat. fájda lom, szenvcdéi, szomnrúdg. gyötrclem."U (VEKERDI 19R9. II S. o.) 21 Sok belyütt. a Négy Nemes Igazs6g lcírásaib.n. IllY pl. Vin.ja-pi\akll. MHhá_ vagg_ l. 6; Summ'-diltbi szutta (Mhl:4Jl.SHJMA-NlKÁJA 9; 4K. o. - fOfdHán VEKERDI 19119,4S. o.)

23 m .B.u _ GARBIl. meglepö módon, az 'egyetemes' szót (szamba) 'ugyanaz'

C· ... IS the samc' ) fordítja. noha Aniruddbtntl (dc ugyanigy Vidnyána Bhiksum\l is)

kommentár világosan a másik vcr:d6t támogatja: "Brahmant61 II fúcsom6is bczár6Iag".lJ Egyébként a Szánkhja·szútra e II fentebb mir idézett 40. káriká parafrázisa.

It

24 lI.l2.U TEN1GL-TAICÁ<.S forditása ( 1992b).

34

A Szállkhja.kárikil ..... születés, kór, halál, vénség, lásd: haj es szenvedés csupán.."lli (XIII. 8) ,,A lélek, megbaladván a

három testalkoló gur,lál leveli szü letés, halál, vénség kinjá! - (XIV.20) lenne más triász is, legkezenfekvöbben a születés öregség - halál sorozata. Ez a fentebb már emlitett 40. káriká egy alternatív kiegészítése lenne, teljes összhangban a lukti-dípiká és a Dzsaja-mangaJá értelmezésével,25 továbbá Arác;la idézett felfogásával

(Buddha-csarita XII. 17.)26 Ismét csak más hánnast említ Száriputta, a Buddha tanítványa, a PávA városában összegyül! szerzeteseknek: "A három szenvedelem : a szenvedés szenvedeime, a lenyomatok szenvedelme, a megváltozás szenvedelme,"17 Vagyis a tényleges fájdalomból, a tudat mélyén elraktározott nyomokból (emlékek, tudatalatti, hajlamok, ösztönök) és a múland6ságból van szó. Hasonló a (fil ozófiailag a Kárikánál kissé korábbi szánkhja-szövegnek de buddhista hatást is mutató) JóGA-SZlÍTRA megfogalmazása is: .,A változás, a gyötrelem és il lenyomatok okozta szenvedés miau, továbbá a minöségek (gUJ;lák) mozgásainak szembenállása miatt a tisztánlátó számára minden esak szenvedés.";o. (II. 15.) (Ezt a gondo latsort a kommentárok egy része összefüggésbe hozza a bárom jelen, múlt.) Végül is mindegyik sorozatban közös - szemben a régi és mai kommentátorok egységes értelmezésével - , bogy középpontjában 3

. . 5&. ,JUK11-DlPIKA egy helyütt (az elsO káriká kommentárj áhan, 36. o.) a "Itt II születés, öregség és hal'l okozta jut ... "
A filozófia célja

35

múlandóság áll. 28 Az öregség-betegség-halál az egyes emberi sorsot emeli ki, a születés-vénülés-halál minden anyagi fennállási ciklusára vonatkoztatható. Az uto lsónak emlitett elvontabb fe lsorolás pedig közvetlenül emeli ki a változást (parioáma), aminek konzekvenciája szintén a megsemmisülés, E fe lettebb bosszúra nyúlt elemzesre - a javasolt értelmezés mellett - azért volt sziikség, hogy kelló megvilágításba kerilljön: Isvaralqisf.la gondolatmenetének kiindulópontja is minden filozofá lás ténye, a halál elkerülhetetlensége. Ez a kiindulópont ráadásul nem csupán fil ozófiailag súlyos, hanem közimert és magától is, szemben az ezoterikusan hangzó, nem közkeletü és ezért kívülállók alkalmatlan "magamtól - lényektól - hármassal. A "hánnas szenvedés" elhárítására három módszer (hétu) szóba: az "ismeretes" (drista), ,,3 Védákat (ánusravika) és a "felismerés" (vidnyána). Az utolsó megközelítés - vagyis a filozófia, a szánkhja - szerzönk szerint jobb, mint a másik A védikus út rítusok révén keres megoldást minden bajra; az viszont egyáltalán nem magától hogy mirc is utal a drista (tkp, ' láto11', a fordításban: ' ismert' ). A müben áhalában 29 a három érvényes ismeretforrás, a tapasztalat, következtetés es hiteles közlés (driS!3, anumána és ápla-vacsana) közül jelöli a legközvetlenebbet. Ennek meg felelöcn szokásos érte!mezése in: a hétköznapi életben adott, úgymond tapasztalarilag ismert védekezésmódok, mint gyógykezelés, belyes táplálkozás, örömfomisok

28 A példákat to\lább uaporitbatnánk. ba ncm kimondotlan esak triászokat keresünk. Így a Mahibhfirat'ban (XH . 267.) is idézett. tehit clég régi D\\vala mester Dharma-szútr' j'ban (tÖNblykooyv) Igy Ir: ,,A megszabadulás (apavarga, tkp. 'bevégzés') a születés cs halil véglegcs ncmlétc."u (CHAKRAVARTI 128. o.)

29 A 3., 4., S., 28 .. u lin • bomályos [43.] kárikában; a hasonl6 megtapasztalás/látb (t.i. , lélek fclfosja a természetet) trlelem szerepel 848. és [66.] versben másképp toldaléko lt . l_kok • 17., 19., 46-48.. szakaszban); ezek alapján próbáljuk meg itt III l . 2. Urik't.

36

A Szánkhja-káriká

keresése. 30 Ezt olvashatjuk az összes tradicionális kommentárban, így a fentebb idézett Gaugapádánál is (28. o.). Azonban interpretációnkat figyelembe véve ez abszurdnak tünik, hiszen a halál ellen semmiféle empiri.kus védekezési lebetöség nem ismeretes. Véleményem szerint nem is van sz6, hanem a jóga megváltás-kísérletét bírálja ÍSvaralqisQ.a A némiképp ezoterikus szútrairodalom szívós hagyománya, hogy az ellenfeleket nem nevezi néven, hanem gyakorta nehezen dekódolható céllásokkal utal csak rájuk. Hogy ez az utalás mégis meglehetásen világos - ha azt észrevesszük, hogy valamelyik rendszerre céloz a -, azt két sorral illusztrálom a M6ksa-dhannából (a MAHÁBHÁRATA XII. könyvének 168-35 3. fejezete).

293.30.: ,,Amit ajóga hívei látnak, ugyanazt követik a szánkhja

289, 7a:

,A jóga híveinek módszere a tapasztalat, a szánkhja hívei tudományukban bizonyosak,"Zti Az idezetbeli ' lát' képezzük a tapasztalat Káriká-beli szakkifejezését, míg a második magát a tapasztalatot említi (bár másik szóval).31 Mindkét szöveg tehát a közvetlen (szellemi) látásttapasztalást tartja a jóga jellegzetességének; a második idézet éppen

30 Ez magiban is megJcp6 értclmezts. hiszen erre a filOZÓfiai irodalom hagyomi nyilban nem a 'tapasztalat', hanem a 'mindennapi élet, köznapi gyakorlat' valamelyik uti lhatna (lóka, laukika, vjlvahira, vjavaMrika eset leg a 'közismert' prasziddba, 31 Az eM idézet pa!- ('lAl') igetövének participium p<:rfcc\um passivija (bdcjezett melléknévi igenév) a Kárik,iban tapasztalato! jclC1\tö dtista ('látott'), A n'Úlsodik részktbcn cm.Htctt pratjak" a fiklz6fiai szóhasználatban gyakoribb tcnninus technicus az érzéki tapasztaláST. mint ismerctfomisra, A deista ('16tott') és a prlltjaks8 ('szem elötti') 6rtelrnc azonos; mint I magyarban ' /flpflSZ/fllfll ég az empírifl ,

Figyelemrt'mél\Ó, hogy. 'módszert ' iu is a helu 'lÓ fejezi ki (!iZOkásos jelentése:

'ok'). mint IZ l , kirikában,

A filozófia célja

37

ugy állítja szembe vele a szánkhját, mint a 2, káriká: emez ugyanis a tudományt (Sásztra) veszi alapul. 32 Így már világosan kitetszik az két káriká játéka: a három, megváltást rendszert - a meditatív jóga, a ritualisla-exegetikus mímánszá és a ftl ozofikus szánkhja - párhuzamba állítja a három érvényes ismeretforrással (tapasztalat, szent hagyomány következ· tetés); s ez megint csak paralel a három felfogókepességünkkel (látás, hallás, gondolkodás). A púrva- és ullara-mímánszá kapcsolata a srutival (,,hallomás", szent szöveg, a Védák) közismert, de a szánkhjanak is a következtetés: a BRAHMA-SZÚTRA például rendszeresen az ánumána, ánumánika ('következtetéssel kapcsolatos') szavakkal utal a szánkhja tanokra,31 Érdemes felfigyelni rá, hogy a dzsidnyászá ('tudásvágy, vizsgá· lódás') szó alkalmazása a két mímánszá-szútrát idézi, Dzsaimini így indítja a PÚRVA-MIMÁNSZÁ-SZÚTRAt: atha 'to dharma-jij/iasii (Ím eztan a kötelességek vizsgálata); a BRAHMA-SZÚTRA (máskeppen Unaramímánszá· avagy Védánta-szútra) pedig az athö '10 brahma-jijliiisii (Ím eztán a Brahma vizsgálata) szavakkal Milyen érvekkel veti el ÍsvaralqisI).a a jóga és a Vedlik útját? Az elsö ,,nem teljesen-véglegesen hári!" , il a másik is ugyanilyen, ..mert nem nyUjt megtisztulást: még több pusztulás jár vele", ez a jóga esetében ugy hogy bár a jóga meditációs gyakorlata enyhülést kínál a hármas kín ellenében (a halál ellen is: gondolhatunk akár a yogillok csodáira, akár tökéletes közö· nyükre), de a menedék csak viszonylagos es Még valószí-

32 Eza • szóhasználatot a jöga alllpnövegcibcn is mcgtal.tlhatjuk , A JÓGA_"lÚT'RA a lélek j cllcgzetesscg6nek a látast mondja (p l, 1,2, 11.6. 17,20), szemben anánkhja iltal kieme1t ludásltudatossággal. A megvUtó IV, 25, ,,a kü1önb!;ég megh\tásának" nevezi. ("Amikor a Különbséget mcgtapmtalja, önmaga létrehozw mcgszakad,"ll FÓR!ZS 1994: 197, o.), Sankara idézi egy kül önben ismeretlen jógak6nyvb6l: J m a jóga a \1llóstig me&látási.nak cnközc:'1J (B RAHMA..s:zúmA. SÁl'«ARA-RHÁSJA II , l. 3: ln. o.) Vj'sn, A J(roA-SZÚTRA elsO kommentatOnl irja: ,,A nenvedések e nagy sokas.tga kelctkezéllénck csírája a tudatlansag: annak pedig mcgsz(jntctöJe (abháva-/uilu) u ígazi látás,"U (II, IS: 185, o,) II 1.1.18: 1.3.3; 11,2, 1 Iffiumána, 1.4, 1 Iffiumllnika: [a wnkhja·kövctök IUta lj kikövclkC%letctt 16sokj- prakfili,

A Szánkhja-kQriká

38

nübb, hogy a j óga szamadhi-állapotát különbözteti meg a szánkhjával megváltást61. Szamádhiban ('összeszedettség') ugyanis a tudat teljesen kiüresedik, s így el is szakad a ennyiben tehát

hasonlít a lélek és anyag elszakadását felkínat6 szánkhja-beli kaivaljára. Ám ill a szétválás nem teljes, s éppen ezért nem is végleges. Ezl fogalmazza meg Sankara is a maga radikális monizmusának szem ,.Álomtalan alváskor, szamádhiban stb. is, noha elérjük az

öntermészetünkhöz tartozó elkülönületlenséget, mivel a tévtudást még nem vetettük el. az ébredéskor újra megjelenik az clkÜJÓnültség."14 Ha így is van, ha a "tapasztalás útja" Cd{ista) nem is nyújt teljes és

végleges menedéket. ám "különbözik ama szent hagyomány szerinti módszer. melyet a V Mák írnak ez képes a szenvedés s gyümölcse is abszolút és végleges (a kinyilatkoztatás szerint). Hiszen így sz61: »túljut a halálon, túljut a fájdalmon , túljut a bünön, túljut a papgyilkosságon, ki a lóáldozaual áldozik.«3S És eme Vedák ezt is mondják:

34 BRAlf\.1A.SlÚT'RA-SANwtA-BHÁSJA II . I. 9: 365. o.li! Hasonló tartalmú kritikát foga lmaz meg a midhjamaka Sántidtva a BódhieSlllja-avatiriban a szarvbzti· ....... inokkal (egy rtgi""gbubb buddhista irftn)'Zat) szcmlx:n: .,ba a ""gyakozAs (l{istllI) nem pllsztul d , a ludat limamekra fog lalllloi. Ezért fel kell fogni a tímjatit (Urcsstgcl ]: a fc\fogisa ne!kül az esetleges sz.amédhi után is újra ... a tIIdat JOSHI 175. o. 35 8 61 a ki.dbok SZCriDI IZ id ezet a 5ATAPAlltA-RRÁHMAl;lr\ ('Szizösvtny/l .... ltzskÖllyv') X III . 3. I. I. bckczdtséból való, 01\ csak egy része ncrepcl: "TúljU! minden tuljllt • pilpgyilkosstigon, ki a lójloozattal áldozik:'u Pontosan ehben I formában nem tarAJtam mcg ;chol, de a másik két elem is a hlgyomAnyban bAr nem a ló'l dozatb ol kötve: Igy I UPANJSAI} lU. 2. 9. szakasdbltll "túljllt It fájda!mon, tú ljut a a K.\!ha upAMSADbIll1 (I. 17.) "túljut szillettsen halálon· '.lI A kfsei Nrszinhl-púrva-tápanija UPr\NJSAD (V . 2)U ts Sri-Réma-III1Hnt.tI\[linl i egy rC!iZCként emliti, hogy "halálon . .. , bOn 6n UPN'lSN) [la[lgyiJkoss'son tuljut." GluQapáda kissé más szöveget idéz: "Minden né[lCt legyOz, H hal'lon t(l.ljut, a túljut, a papgyilkosságon túljut mindenki. aki lóil dozaultl

(ni

a kommenLitor félremagyarázza a védikus szövegel, aho l a ló6ldout engestteJ6 crcjtr61 van szó - teMt a halálon, azaz az öfésen, jut túl az lildoz6: a gyilkouég ... t tkét a

A filozófia célja

39

»Sz6mát ittunk, S lettünk haláltalanná, a fényre jutván istenekre leltünk. Most hát nekünk mit tehet a' viszály már? Ó Halhatatlan! Halandó mit ártbat?«"36 Érdekes megfigyelni, hogy itt már a konunentárok is - maguk scm véve észre a dolgot - a halálra keresnek orvosságot, a SZÁNKlUA-VJ3.1lT1 (VI) éppenséggel így értelmezi a (szanszkritul nehezebben himnuszt: "aki szómát iszik, annak mit árthatnának a betegségek, a hajá] vagy az öregség?"12 (5. o.) Bár ez az alternatíva hallásra - amennyiben a háromezer védikus. szertartások hatékonyságára értjük - némileg elavultnak látszik, ám figyel embe véve. hogy minden vallás valamiféle üdvösséget ígér (s ehhez valamiféle ritusokon át vezet az út), mégiscsak releváns a kérdésfelvetés. Nem nyújt-e a vallás önmagában menedéket az egyébként kikerülhetetlen szenvedések ellen? Val6ban megkeriilhetetlen a filozófia?

Sajnos, tsvaralq-isQ.a válasza elég nehezen érthetö. ,,A Védákat követö ritusok rendszere ugyanolyan, mint a 'tapasztalati' (dpsta); ugyanis mindkettönél egyfonnán fennáll, hogy nem szolgálnak a szenvedés teljes [= megbizható) és végleges ellenszeréül."37 "Nem megbízható ellenszer, hiszen így van: )}Ha fiúgyennekre vágyik, a falatot nyelje le az asszonya
36 SZÁ»lliJA-SZAPTATI-v:errn 6. old.ll A ... t gén himnuszt VIII . 48. 2) mindegyik kommcntir idézi. A himnusz Szóm ához szól, az áldozásnill hllSZllált bódító italhoz; Szóma másik ne ... e Amrita , Halhatatlan. 37 VÁC5ASZJ'ATlMlSRA 9. 38 Az Ápaszt.mba Srauta-uutra áldozatl ... részlete idézet a Jadzsur-vMAb61 ... aló (V'dzsaszanéjl-stanhit' ll. 33).

(ll. 7. 14). benne az

A Szállkhj a-kizriká

40

hadd éljünk meg száz Mégis 32 utód meghal magzat, újszülött, kisgyermek vagy ifjú koniban iS."40

És nem is végleges ellenszer, hiszen ,,ha az ok - az egynapos stb. áldozat - véges, napokban akkor az okozat - Mennyország stb. - is nyilván véges,"41 Bár ez a véges élet jutalmaként kapott üdvösségben (és kérhozatban) keresztény közgondolkodással ellenkezik, de elég logikus érv; mindenesetre Indiában a hagyománnyal is összhangban van . A binduk és a buddhisták, ha hisznek is valamiféle mennyekben és poklokban, az ezekben mindig végesnek _ bár olykor nagyon bosszúnak - tartják; erdemeink gyümölcsének elfogyasztása után újahb újjászületés következik m ajd.

A második félsor ezt toldja meg alátámasztásul egy igen

sokféleképp sz6összetétellcl. 42 A z eddigiek után ez elég

41

szükségtelennek látszik, s talán éppen feleslegessége kölcsönöz neki sú lyt: a szánkhja antivédikus, vagy legalábbis nem-védikus eredetére utal. Mindenesetre a szánkhja szembenáHása a védikus áldozással közismert volt: Kapila, a rendszer mitikus alapítója, a Mahá-bháratában ..csak egyszer kerül összeütközésbe a Védákkal, amikoris szembeszegül az állatok feláldozásával; a szöveg pedig egyértc:lmOcn a bölcset támogatja az ahinszáért (nem-ártás) folytat ott küzdclmében."4J Az érv logikája pedig az., hogy az állatok megölésével jliró áldozatok éppenhogy fokozzák a világban a haJá it, tehát a hánnas szenvedés egyikét. "Hiszen a szennyes kéz nem éppen tisztul meg," írja - egyítttal eHenérzésére is célozva - a MÁTHARAVIj. ITTl. 44 A J UKTI - DiplKÁ (66. o .) pedig titHépve nemcsak az áldozat, hanem általában az ölés gondolatkörén is, eljut minden morál általános Illapelvének lényegében klasszikusan megfogalmazasáig: "Ki töled fUg g, ne mérj arra olyat, amit te sem kivánsz. Csak ennyi az igaz törvényvágy az oka, ha m ást

39 ij.1G-VÉDA VJJ.66.1 6

40 MÁllIAAA-VQJnl S_o.U

41

If filozófia célja



4 2 Az lJ_vijuddhi qlJyd ',islJya-Yllktul) forditisában cltg je1cntös különbségek mutatkomak, w ntc csak annyi közös. hogy valami keUemetlent i llil a rituéJCról. MfliLJGnól (506. o .) ..... hi!l.Cll ez i! (lIgyBnugy) timitl ansággal, (az sik CJ) muland6 stgávBl és &.<:on tfnnycl terhe lt, hogy mindig van kivilóbb (cé l. mint &.<:, amelyiket a szent hagyományon alapuló eszközzel CI lehet t rni ). "u CHATIOrADl N AYA (378. o.): mert tisztátalan; ts vonatkozlÍsban hiányos, méso kban túI Jégos:'ti DAVIES (15. o.) és LARSON (256. o.): ... . mert tisztlÍtlanság, pusztu lás ts túl s'g kapcsolödik hozzá:'!1 Ez lényegében verzi ója: " IZ áll atok lcöltsc miatt tisztétalan ... IndrQ és térsai veszte miatt [vagyis, mivel az isten ek is halandók] puSZlulissll kapcso latos . .. • felü lmúlu: ki vál6ság, vele kaJlCsolatos; a 1.:iv616 WlljdonsAgok látásától mis szenved (az áldozatok j utalma irigyfiéget keltJ).'''lO Jobb a Jutm·DtPIKÁ (83. o.) magyaJÚala, feW lmúlhatOsághoz : az lIldozatok hatAsa filgg a (e lh'SZIllllt anyagok mim'istgc tól és 11101. hogy h6nyszor vfgzik cl; v isze,"1 ami fokoualo, az nem abszolút. Jelen fordílás mindegyi ktöl lényegesen ellt r; enne k e ka, hogy nAlam az aviiuddhi (ti szt6tlan) és a kSlj a-Itiiaja-jukta nem képez összetttelt egymással. A ksaja szcrintem alártnde/ó összetétel: ft pllsztllhis az Ivi§uddbi semleges ncmli térgyesct, módhatéroz6 i funkdóban. E ellen vcthetö, hob')' ezt cgyszcrilbb lenne éllapothatározóvll kifejezni: IqQyQ-; cz ft versmért()kkc1 ötközne. Meglehet, az elöz6 ugyanilyen szerkezcte (hlmn emll alany + melléknév semleges nomó tárgycsctc m6dbatArorokénl, pedig 1r.ézenfekv6cn ink6bb állhatna ott motivilta ft grammatikai formát. üak lényegtelen eltfré.t crcdméU"

A gondolatmenet lényege: az erkölcsi törvény, mivel törvény, mindenkire egyfonnán vonatkozik. Ha nem akarom, hogy nekem rossz legyen, akkor tilos lesz másnak, hogy nekem ártson; de akkor a törvény általánossága miatt nekem is tilos másnak ártani. Egyébként a ritualizmus a· viSuddhi (tisztátalan, nem tisztító) jelzöje a szánkhjára vonatkoztatott "legkiválóbb tisztít6" [70.] és " teljesen megtisztult (vHuddha) tudás" 45. ellentéte.

nyeznc. b, az • ksajAlih j hal ös.uelétel nek vennenk (ami nyelvileg 1r.i:zc:nfel:vöbb elemzés). ám jobbnak a fonJítllsblln a mag)'llrllz6 viszonyt kiemelni. 43 KEml, 62. 0.11 Az emliteu MAHÁBHÁRATA-heJy a XI[ . könyv 260-62. fejezete: .. K. pila t s ltehfn pi rheszl:dc". 44 6. o .tI id hct, mert szabályos il61:a versben Vim , dc forrlÍsat nem ismerem). V.Ö. sZÁNKHJJ\-szt:rrRA 1.84: ,,A szenvedésbö l szenved6s fakad, ahogyan a vlzzc\ leöntés fa folucntcl t.,i ritus neve] scm ment meg a hidcgtöl. ''Ü A kommentárok a!apjin is hogy iu a feláldozott i llat van amely teUt nem okozh atj a IZ á ldozó megmenckül ésél a szcnvedéscktÖI.

Fili 42

A Szánkhja-kárika

A mindezekkel eHentétes 45 m6dszer a megismerés és következtetés utja, vagyis a szánkhja; ez "felismeri a megnyilvánul6t (vjakta), megnyilvánulatlant (avjakta), (dnya)". A vjakla (megnyilvánuló, kifejezett, világos, tapasztalati, látható, az empirikus világot jelöli a maga 23 (tattva). Az a-vjakta ennek alap-

A filozófia célja

43

a szánkhja Ísvaralqisl)a szerint azért ,jobb", mint a többi rendszer, mert a le/ek helyes megismerése révén e ljuttat a teljes és végleges szabaduláshoz (aikO "ntikam ary-anlikam ... kaivalyam apnoti, 50.)

ja és oka, az ösanyag; gyakori szinonimája a pradhán3 (' ffi.(princí pium], a legmbb'). A dnya ('tudó') viszonylag ritka megjelölése a purusának ('férfi, hím, ember, személy, lélek'), viszont az összetételben elfoglalt helye emlékeztet a más szövegekben gyakori ksétra-dnyára ahol a a külvilágot, az objektivitást jelenti; szinten a purusa egyik neve).

Fordithattuk volna a 'vjakta-avjakta-dnya'-t úgy, hogy "a megnyilvánuló. a megnyilvánulatlan és a (ez a szokásos megoldás), avagy "a megnyilvánuló, a megnyilvánulatlan és }ii/t, de tartalmilag legjobbnak tünik ez: "a megnyilvánulót és megnyilvánulatlanr (A fentebb adott változat lényegében nyitva hagyja a kérdést.) A szánkhja 25 tattváját máshol két csoportra szokták osztani, purusára és pralqitire, ezért dualista a rendszer; itt viszont igen hangsulyos helyen - ezt a hármas felosztást találjuk. A szövegösszefüggés arra utat, hogy itt a tudás megváltást hozó van szó: ez a rudás pedig val6jában és lényegileg a purusára vonatkozik, a személynek a természen öl val6 tökéletes különállásának fe lfogása .46 Tehát

4S Avagy ' . fenti lulajdonsagok ellentCttvcl azaz teljes és megv' ltása hol, töké letes rnegtimulissal, CS nem okoz pus.ztulist. 46 BAr az &szetetelt nem igy elemzi. mi:gis hasontó jut KUMAR ( 1983, ] 7S . o.): ... dnya-vidnyána azért keniIt. lista végere, hogy jck:7.ze ennek a tudisnak a fel56bbrendllstgél ."ll

A megismerés forrásai 3. [4] dutam anumiinam iipta-vacanaril cat sarva-pramiiIJa-siddhatviit tri-vidham pramiiIJam pramiíl;liid dhi. t aP/am vacanam V (szerkcsztö i jllvh's) 3.

Mivel a tapasztalat, a következtetés és a hiteles közlés az összes isrneretforrást igazolja, háromféle ismeretforrást fogadunk el. Ismeretforrás az. ami a rnegismerendöt igazolja.

A ('felmérés, mérték', méIvadó tekintély) az étvényes ismeretforrást, megbizhaló rudás szerzésének a módját jelenti a fil ozö(iában, a praméja ('felmérendö') pedig a pramá.Qa tárgyát, azaz a meg a külvilágot, a bizonyitand6 tételt.

Vidnyina-bhiksu is Igy Ir a SZlinkhja-szAnlban: "Mfg ha II mcgkii lönhöztetö tudás egymástól ludba is. 6m csak a lélek t'rgyul vétele vezet annak mcgszabadulád.hoz.".u (KUMAR 1988.I/S. o.)

A Szánkhja-káriká

44

A megismerés forrásai

45

Az összes47 ismeretforrás az itt felsoroltakon kívül: upamána (hasonIitás, analógia), arthápatti (implikáció. tisztán logikai, elvont következtetés) és abbáva48 (nemlét) vagy anupalabdhi 49 (nem-észlelés, például ' Nincs meg a pénztárcam! '). Ezekre azonban szerini nincsen külön szükség, az ketlÖt a kövel-

halásköre, az érzékelés tárgya, vagyis hang, tapintás, szín/alak, iz, szag. Ha ugyanis nem lenne szó, akkor az "egyes tárgyak felfogása" megkülönböztetné ugyan a tapasztalást a többi ismeretforrástól (on fogalmak, szavak, tehát univernílék szerepelnek); ám nem választaná el az képzclettöl, álomtól, amik szintén egyes lárgyakra vonatkoznak, csak éppen az érzékszervek kikapcsolásával.

Egyébként az sorból hiányzik a cezúra; a RámaSankara Bhatlácsárja (VÁCSASZPATI MrSRA kiadója - 35 . o.) javaslata szerinti emendaci6 ezt belyrehozná, de az áptavacsana eredeti kétértclmGsegél

A 'felfogás ', adhjavasza.ja (tkp. 'próbálkozás, szánkhja szövegben mindig az é:rtelem (buddhi) tevékenysége, mint a 21. kárikában is, tehát a tapasztalás is értelmi tevékenysé:g. Ez újdonság lehetett, hiszen a tapasztalás "Vpsag3J)a szerini »az érzékszervek müködése«."n (JUKTI-DlptKÁ 149. 0.p2

keztetés,SO az utolsót a tapasztalat5\ egyik esetének tartja.

(hiteles szó / megbízható ember szava) megsziintetné.

4. [5J prati-vl$ayii'dhyavasiiyo dHfam trit-vidham anumiinam iikhyiitam talliriga-lfngit-pürvakam apra-srulir öpta-vacanam tutt:,

A háromféle következtetést nyitván azért nem sorolja fel tételesen, mert közhely: az okra, az okozatra, illetve párhuzamosságra következtetésfonnáról van szó. S3

tdYfV 1 :Ungi-li!lKaK HctlVj,VI. D

4. Az egyes Iérztk]tárgyak felfogása a tapasztalat. A következtetés háromféle; részei ajell=alap] és a jelzett [=konldúzi6]. Hiteles közlés pedig a hiteles szent szöveg. Az [érzék]tárgynak fordított visaja ('hatókör, terület') jelenthet

egyszeruen tárgyat (dolgot) is, am s a régi kommentárok is így mondják, hogy itt szúkebben értendö: az egyes érzékszervek

47 Legalibbis Sankara KumáJila Bbatta tehét a védánll és li (pul'\la-) mlminsú legfontosabb iskolái izcrinl. .A puni.Qikus iskolák szerint még van. nevcte(csen I bl:nnfog\allság (s.zambb,vI) és • hagymnAny (aitibj.)."ll 8H....rr. 145. o .

48 MAX MOI.J..ER. 189. o. 49 Df\SOlPfA. J. köl. 397. O.

SO Minta MÁ'j'HARA-\fIPTTl (8-9. o,) és a SZÁNK}UA·SZ!ú'T....l1· vwrn (V,) (11 - 12. o.) SI Bir a legtöbb kommcntétor ezt m!\sbogy látja . valószlnQleg It DZSAJ.... MANQALÁnak van igaza: ,,»Az itt. men nem 07. egy 'nemlW (Ibbáv,), Itt az 'edény nemléte' c58k az edény ÜJCS helye; ezt pedig li 'tapumla!' ismeretforris igazolja. czen nem külön i.mcretforris."H (69. o.)

52 Némiképp meglepö, hogy • SZÁJ'.l<}UA-SZÚJ'RÁban II d[istll (ami a Kirik8b.11n 1 tll paszllllal szakkifejezése) ' kinyilatkoztatás, szent .szöveg' Crtelembcn szercpc: t (111.74, GARBE "rcvclation''.nak fordítja). A tap&mlllatrlll pr1Itjaksa s:zót hllmlAlja 0.89). Ez is utal rlÍ, hogy II szAn kbja milycn alatt áll: ugyanis a WrRA használja a (lAt) következetesen 'Il Védákban fe llel' értelemben (igya drisla, 'benne lIan a szentírásban' is többször 1.3.15, 1Il. J .8. IV, 1,12, JV.4.4). 53 " Majd tTTe 1= lZ énékclCsrt] alapu l. hAromféle követkelletés: az (- okból]. l maradvinyos (- és az egyformán lIpatttalt"jj (NJÁlASZÚfRA t.1 .S.) Az Ulo lsó kövelkCZlctCsfonn a jelentése: bomályos. DI\SG1JPfA szeri ni jdlegtttcssl:ge k a lapján tÖTténö követ kcztctés.":U O. kiil . 294. o .) A Pra!uztapáda-bhisja alapjAn ugy pontO/iíl, hogy Hegy köZÖS minöségiik . lapján a kiterjesztjiik a dolgok el\Y másik osztAly4ra ... Igy litván, bog)' • parasztok munkilkod!sAt dus aratAs jutalmazzII, ami következtethetek, hogy a papok munkáját - azaz I I áldozatbemutatást - is az II jutalom (vagyis mennybemenetel) követi majd, (uo. 350. o,). ,A koroi nj ijib.n ... a &Zámánjllt6-d[ista mindenféle következtetésre von.lkozik. lUllely nem 01.:okozati tipwú ; pl. bl • lamartDd és .lakjAból savany(! lzere következtetek." (Uo. JS3 . 0.f1 MAX MÜll.EJl. vélemmye cgybeesil.: Gluliapiditvll: ..A hnmadik raju következtctb, a - azon alapu!. amit Allandóan eg)'Ütt hitunk - Igy illusztrálbató: A Nl p mozog, mert kü lönbözö helyeken litbat6: mindenrol, Imi belyeken volt llitbató, tudjuk, hogy mozgott.''ill o.) MEHLIG szerint (DElESEN [418. D.) Max MUllerére magyarázatát tÖTnör!tve) egyszerllen "I hlsonló5ágból vll6 megismerts, azaz az analógiis (509. o.) TmOOLTAKÁCS 1992& nilá1ó ... következtctCs"·nek ford ltja, 5 magyarázata

A Szállkhja-káriká

46

A tinga - Iingin fogalompárt nem lehet tökéletesen visszaadni magyarul. A !ingin ('jeles') ugyanis nem pontosan a jelzett, hiszen nem a jel utal hanem ö adja a jelet. Tipikusan okozat - ok viszonyban állnak, mint a klasszikus ind példában: fü stöt (linga) látok, akkor ott (lingin) is lesz. Nem ilyen egyszeru viszont az összeftiggés itt: alacsonyan repülnek a fecskék (linga), \esz (lingin); talán a jelenség és alapja kifejezésekkel írhatnánk le, ami gyanúsan hasonló szemléleru a vizsgált szanszkrit szavakhoz. Azonban még ez sem elég altalános, ugyanis a forditolt. ok - okozat kapcsolat is: megáradt a folyó (Iinga), nyilván piszkos a vize (Iingin). Meglehet, éppen az efféle péklák motiválták, hogy más tennmusok váltak általánossá a premissza - konklúzió (alap következmény) viszony kifejezésére, Így gamaka - gamja cél), hétu - szádhja (érv - bizonyítandó); különösen pedig vjápja vjápaka (áthatott - átható), Ez utóbbi világosan utal a vjáptira (áthatás) _ ez az a reláció, amely a két fogalom intenziója között fennáll, s amely az egész következtetés 1ényleges alapja, Így példánkban a piszkosság "áthatia" a megáradils1, azaz az áradásnak lényegi mozzanata (reltétlenül vele jár) a mocsok,54

szcrint pcriodieitbnt [vonatkozik] (mindig felkclt a nap - holnap is fclkel)."

(1 4_15. 0.)

Sa-JMlDTn61 [ ... ] cgyesböl áJtalánosra (pl. egy mangofa virágzáslib61 a mangofák virágzásira, az egyes 6rzéhzorvekbölaz általános fogl11mira" (88. o.), ugy l nlgy Campbell: "az IZ elvont alapelvig 610. 0 .)1J El.lADE szerint (376. o. [fotdl tb 43K. o.]) éppen forditva: ,,álialánosról éltIIlinosra való következtetés (Vksau:pati Mim.., Tauvakaumudi,35):'Ü A bonU ly tradicionális: ,,A kommenllitorok ... rendkivül cltér6en (l.AR:Sa'OI, 158. o.), $& ,,az egyes szAnkhja szenök s:úmos kü lönbörl't magyarázatol vetettek fel ... ts egy ik ük Km teljcseu bizonyos abban, mi a pontos ( KUMAR 1983, 31S. o.) Bár ,mindezek alapjin sejthet/Heg Dasgupllinak 16nyegébcn igaza Vin: mindco olyan következtetéi, amely nem az okozatisl.gon nyugszik, ebbe a esoponba vo lt sorolható; ám a kitilnik, hogy anal6giát jelent. Ez etimológiailag is a legvl16u.lnilbb, hiszen a 'hKsonl6an, egyformá.n, állal ' nosdgban'.

54 Usd például BHAIT, VI fejezet, kül. 209· 11 . D.

47

A megismerés forrásai

5. [ó] samanyatas tu duriid lasmiid api ca '-siddham t p rasiddhirVl, VI, 0(0), J 5.

ati 'ndriyaf)iím protitirt allunuinat paro 'lqam iíptií "ga mat siddham t. 1: siidhyam J, M

»Egyfonnán tapasztalt« következtetéssel meg az érzeken tuH dolgokr61; az így sem bizonyított láthatatlant a hiteles hagyomány bizonyitja.

Az elsö sor szerkesztése alapjan fordítható lenne lazan is, a számánjató dpstátS5 nem terminusnak tekintve: 'Az érzékfelettiekre pedig a hasonló tapasztalatból következtetünk, 'S6 Mindenesetre az összes kommentár szakkifejezésnek veszi, és ez logikus is. Ugyanis a következtetés másik két módja - az okból az okozatra, illetve fordítva elöfeltételezi az adott oksági összefUggés ismeretét, ami általában indukcióból ered, Például sokszor láttam már, hogy ha esik az utána megárad a folyó; nyerem az ál1alános téteit, hogy az áradás oka az Ha viszont valami láthatatlan, akkor arról ilyen

55 ,.Egyformán tapasztalt", a következtetés harmadik rajti ja: kb. anal6gia. Lásd az 5). jegyzetet 56 DAVlI'S fordltása (33 . o.) mlÍshogy kapcsolja a mondalltszcket: ,,A formál ii "vagy gencrikus létezés érzékelés révén tön/:nik; az túli dolgokI: követk eztetés tévén; Imi e módszerrel nem hatArozhat6 me g nem is érzékelhe tö, azt eszközök révén kell mcghatározni:>ü Az agama ('hagyomIÍny') 'módszer'ként való forditása bizonyára tévedés, !Ím CODek után szép párhuzamot kapunk az e16z6 kárikA szcri:ezctével; itt is I birom szó. Nehézkes lovábbá I námtlnj l -tasz gcoiliVUSSII I (birtokos eset) való énclmezésc (a ' -!asz' eredet- és a másOOik reiSOf" alapján ped ig ez a prasziddbilpratlli vonza!a. men a vcmnénék lehetövé tenné akir I sz' mánjaszja lU dp5tát, . Ut I mminj im\rD dpSfat kifejezés alkalmaz.idl is (vagyis akir egycs, akár többes !iZámil. birtokos cselet). Ezt is korri gá lva az elsO somak cz az bontakozhat ki: ,,Áltl lános.ti.gban pedig a tapasztalatból, érzékeinken túl i dolgok esetén fakad II hizonyosdg." CsuplÍn a Szinkhjl-káriká\ vév e figyelembe feltétlcnül ez lenne a ki vánatos fordítlÍS; ám al önzes egyéb fonás olyan következete sen tekinti II számánj ató dri!ó\it szakkifejezésnek, hOBY lenne velük szcmbeJ.ZOgülDi (b'r, mint fentchb, az 53. lábjcgyzctben mar jcleztem, e »terminus« értelmezése rendkIvül tarka).

If

if

48

A Szánkhja-kiuiká

módszerrel nem lehet Például: a Hold túlsó oldala (az ürhajózás kora csak az analógiás követkcztetés számára volt (Az énnének, a Illbdának stb, is van másik oldala; a Hold hasonUt ezekhez: tchAl annak is van túloldala.)S7 Figyeljük meg, hogya bréhmanikus orthodoxiának lett engedmény - a szentiratok tanúságának elfogadása - esupén látsz6lagos: bár nem vitatja, hogy a Srutiból (' kinyilatkoztatás') igaz ismeretek származhatnak, am csakis ami a tapasztalat CS a következtetés minden fajtája számára hozzáférhetetlen. Az ismeretforrások prioritisa. teljesen egyértelmü. Ha valami tapasztalatilag ott nincs helye a következtetésnek. Ha jelenleg észlelhetetlen, de ismert oksftgi (múltbéli dolog a kövctkezményéböl, eljövendó az okftból), akkor így következtetünk rá. Ha ez sem lehetséges, akkor alkalmazzuk az anal6giás következtetést. És csakis, ha így sem tudtuk a dolgot megismerni, akkor folyamodunk a szent hagyomány tanúságáboz. 58 A kinyilatkoztatásnak: azonban a szánkhja szempontjából nincsen Mivel saját tanait kivi/el nélkül kikövetkeztelettnek tartja, ezért ezekre vonatkozóan II szent szövegek per definitionem irrelevánsak lesznek. A kommentárok. noha ezt tapintatosan (vagy óvatosan?) nem fogalmazzák meg, példáikkal viszont félreérthetettenül jelzik. Az analógiás következtetés illusztrációja mindenütt a lélek (purusa) és a megnyilvánulatlan természet (avjakta); sokan hozzáfüzik, hogy a megnyilvánult természet (vjakta) pedig tapasztalatilag A szentiratok tanúságára fe lhozott példák között viszont effélék szerepelnek: ,,Az istenek kiráJya Indra, ... az égben nimfák vannak."59



49

A megismerés forrásai

Az okság 6. [9] a-sad-a-kara1)ád upiidána-graha1)át sarva-sambhavá '-bhávat saktasya sakya-karaIJat karaf)a-bhavac ca sat-karyam. 6.

Mivel a ncm alkot; mivel got veszünk; mivel nem létre minden; mivel ami képes, képessége szerint alkol; és az ok tennészetével bír: az okozat



anya-



cred).

Az érett szánkhja egyik alapismérvének, a szat-kárja-vádának (a okozat tana) meghatározását adja c szakasz.6O Fontos hangsúlyozni, hogy itt definícióról, nem pedig bizonyilásról van szó: nem állílja, hogy az okozat teljes egészében , készen meglenne már az okban 61 , csupan azt jelzi , milyen alapvetöen fUggenek az okozatban nincsen semmi. ami ne az okából (okaiból) származna.

Az egyes érvek jelentését és viszonyukat sokfeJeképpen clemezték már. A régi kommentárok öt . külön érvet látnak; GAUQAPÁDA példaul a értelmezi öket (8-9. o.): (I) nem hozható létre ... ahogyan a homokból sem fakad szezámolaj." (2) "Az upactána az [anyagi] okot [jelenti]. Ki mire

60 A verselés kishibás: az liornan hiányzik I cezúra. 57 Bár véleményem szerin! ez a bc ly<=s l:n elmczés, védhet6 a m b ik v6ltozal iS; lJ. ha az "CnékeinktD t61i" kirejeztst nem úgy énjiik, hogy ' Ieljcsstggel l:szk lbc:tct lcn ', hanem úgy, hogy 'tJúkeink sdmir. - kgalíbbis pillanatnyilag - nem hozzif1irhct6'. PI. most zubog lZ - kiiövetkeztttcm, hogy a foly6 mcg rog '-radni; ez .,trzi:keimen túU" amennyiben mig IJ(:m következett be és eúrt nem is láthat6. 58 Az avatatlan szAmÍTa meghökkentö, hogy ez a rituaJiutikuS púrva-mímáo1!Zá álláspontja is: ,,A sz6b6li megismerts tehát érzékelhetetlen dolgok megismerése - vagyis azoké, amelyeket megismerési m6d Jtven nem lehet megismcmi. ..,iZ (JHJ.., 52. o .)

59 GAUl,lAPÁOA 1. o.u Mir ha foglalkoznak vele; a Sz6nkhja-szaptativptti 0/1) és a Málhara-vpui cKyilta lin nem komment./ilja a második sort.

6 1 Miot ahogy gyakran megfoga lmazzák, pl. ,A m.nk hja nerint konibban nem letczö dolog nem hozható létre"Ü (DA.'iGIJ'TA, I. köl. 251. o .). Ez II hangsúly<=ltolódás VAC'iASll'Al1 munkissAgha (kb. i.sz. IX. szizad) vissza: -»Az okozat - mirmint az ok mcgelOxölcg is.''li (15. o .) "V/icsas.zpati az 117.O!lossAg vonAsát "lY hanpú lyozza, hogy iZ esszencia folYll.llllltosságát a különbstgek elle nére is megörzi."1J;(KUMAR 1983, 37. o.) ,,Az ok és az okolI! gzonosságának igazol ása: A kül önbözi k a IszövésnH felhasznált] fonélt61. ... mivel nem tapasztaljuIc, hogy §úlyu k különbözne''1l (VÁCSASZPATI MISRA 79-80. O.; II körülményes •.nehézségt nek hatása" [gurutva-kárja ] kifej ezest egylizcrll.en dJlynak fordítottam .) Úgy hogy ht mir az IInyagmegmaradis hlszn!lja fel állispooljinlk alát ímasztWrM.

50

A Szánkhja-káriká

vágyik, azt az anyagot ves ....!: lll. uludttcjrc vágyó tejci, nem pedig vizet." (3) "Minden ncm jön Ictre mindenUtI, mint az arany. ezüs! és hasonlók IDben, porban C8 homokban," (4) "Például a fazek as, aki képes erre, agyag, boi, fazekaskorong, rongy, kötél. viz és hasonló eszközök és segédeszközök révén al. agyaglömbböl azt hozza létre, amit lehetséges, tehát nz edényt." (5) ..Ami az ok ugyanaz az okozat ismcrtctöjcgyc [is] ... ahogy az [elvetett] rizsböl rizs lesz; ha az okozat volna, okkor k6dravn-gabonából rizs lenne

- márpedig ncm le5z,"13. Az elsö ervet (szó szerint: ,,8 nem-alkotása miatt") az európai mind genitivus subicctivusnak veszik (,.a nem alkot'), szanszkrit kommentátorok még kivétel nélkül genitivus obiectivusnak ("a nem hozható létre"). Ez utóbbi igen valb-színütlen értelmezés, hiszen egyszeruen a bizonyítani kívánt tételt mondja ki kontraponált form ában ('az okozat nem [okában] "" 'az okozat [okában] A (VI) ( 17.

o.), a

D ZSAJA -MA NGALÁ

(74. o.), valamint a a gondolatot továbbfüzi: nemlétezök nem jönnek létre - ha nem igy lenne, akkor lehetetlen dolgok is keletkezhetnének. 62 Ez azonban nemcsak logikailag, de a szövegösszeruggés szempontjából sem magyarázat, hiszen igya hannadik érv alesete lenne (nem jön létre minden, pe!dáullehetetlen dolgok sem).63

Az okság

51

A második érvel Vácsaszpati - a Jukti-dípikával összhangban 64 így elemzi: a ('fogás') reláció! jelent, s nyilvánvaló, hogy egy dolog és anyagi oka között van kapcsolat. Mivel azonban reláció csak két dolog között állhat feM (az érett ind filozófiában ezt közhelynek tekintik), tehát az okozat már az anyagi okkal egyszerre is létezett. 65 Itt nemcsak a önkényes értelmezése kifogásolható, hanem az alapul vett princípium_ Ha két relációban álló dolog feltétlenül lenne, akkor a dinoszauruszok kortársaink lennének. Ugyanis például a tirannoszaurusz nagyobb, mint én; de a ' ... nagyobb, mint ... • egy reláció. az aki az öt érv helyett csak hánnat lát; a harmad ik és negyedik érvet a második alátámasztásának tartja esupán (kb. igy: márpedig az anyagi ok és az okozat kózött fennáll a kapcsolat, hiszen különben egy bizonyos anyagból akármi létrejöhetne; viszont minden anyagból csak az hozható létre, amire alkalmas). Lényegében egyetért vele KUMAR is (1983, 35-6. o.).

Szintén csak három érvet lál K EITH is (89-90. o.): "Az utolsó négy érv, ami tulajdonképpen csak kettö, annak belátásán alapul, hogy a létrejött dolog tartalmazza az eredeti anyaga t (bár megváltozott formában), és hogy meghatározott anyagok meghatározott és eredményt hoznak." (Ha jobban belegondolunk, ez nem csak. egy: az alapanyag a termékre.) Ez azonban különös és az eredetivel nehezen kapcsolatba hozható ertelmezésén nyugszik. 66

62 Ez Igy KlJMAR (1983, 34. o.) intcrprctilci6ja:

elfogadb'YlI az B ncmkivánatO!i jama. hogy m<:g abs.l'!ohit is létrchozhat6ak lennének, mint az vinlg szarvak."u Az égen ny lló 16tuSl és a nyúl survai az indusok két kedvenc példája az 'abszolút ncmlétez6rt ', .zaz ft lehetet lcnSl!llre. Maguk • komment6rok nem tartalmazn.k l.: övell.:cztetáit ke1e(kezésc -+ lehetctlen keletkezése): ..A ncmlétcW nem ICtn:bozhaló. Ha !IZ volna. akkor homokból olaj , asszony Idny. ncmöldökénck játéll. nyúl szarva, égi vi,., is Jenne.".l.I 12. o.) 63 A JUIcrI-lXl'lI(Á ott is tárgyalja (II . köl. 23. o.). a



"Ha a okában még nincli mcg ugy.nez áll . nyúlmrvra. Akkor lZ is

64 KUMAR 1983. 34. o .

65 ,.Az okok..:: okok: I »mcgfoglÍsuk (grahal}l)..:: az kapcsolatuk. Tebát u annyi! IC;R; »mi vel lZ okozat kapcsolatban okokb l.« Mondott uk, hogy az okozaua l kapcsolalos ok az okozat nemlétco okozat nem állhat kapcsolatban scm: czért hát létczik.''2.l MIT;RA 77. o.)

okozattal v. ló i tt az anyagi Ám

(v ÁCSJ\SZPATI

66 " ... a ncm lehet tevékcnystg alanya; !IZ eredmény valójában nem más, mint az anylg, amcly alkotja; az eredmény már ltlrcjövtsc is anyagának képében; mindcn .nyagból cgy mcghatározoll eredmény hozható lIitre: CS csakis egy bizonyos an yl g adhat ki egy bizonym (89. o .)

iF

52

A Szánkhja-kciriká

Meglepö azonban, hogy LAItSON, nkinek Jo rdítása preeiz,67 elfogadja álláspontját, bár a Kei th-lClc hUnllUdik tézist kissé atfogalmazza: "egy bizonyos ok csak egy bizonyos eredményt képes létrehozni.".I!.l (165. o.). Nem szokas észrevenni, hogy az öt érv Gau4apáda értelmezése szerint lényegében egyetlenegy - pedig példáiból ez elég világos: homokból nem lehet szezámolajut prése lni; nem lesz aludttej, csak tejböl; homokból nem lesz arany; agyagból csak edényt lehet csinálni; kódravából nem lesz rizs. Ez pedig ugyanaz az összeftjggés, amit Keith is megtalál!: az anyag és a dolog közötti kapcsolat. Mindezekkel szemben úgy vélem, hogy itt valóban öt különbözö aspeklUsát találjuk a okozat tanának. Az ("a nem alkot') a Cshándógja UPANISAD gondolatat idézi: "Hogyan is keletkezhetne (VI.2.2 .) Ez persze az Eur6pában is általánosan beveti 'ex nihilo nihi l fit ' elve, lényegében a priori, a tapaszlaiattól ffiggetlen érv. A második szól arró l, hogy az okozat specifikus68 anyagot igenyel.

67 ..( I) A ll';trehoz6-kl5:plc lcnstge miau; (2) anyagi ok nUhégességc miau: (3) Minden dolog minden dologból Ichctet!cnségc miatt; (4) mivel valami csllk azt hozhatja létre, am inek létrehoúdrB képes; (5) az ok !ermtS2cte miau (.v.gy: mivel az okozat nem különbözik az októl)." (164_65.o.)'JJ

68 ln a fordltáso mban a rége bbi kommentárok WADlIW,\Nt-S HAH (220. o,) a 'spec ifik us' indokolatlan e lég unny i. hogy a 1étrchoZlÍshoz anyagra szük....cg. Egy lovibbi lehelösegel nyújt a · fc lfogis. eszleles' F.szcrinc a második érv fordítása: ,,mivel az anyagI, ktsriilt,] esz lelhetö." V'b'Yis a kewcl1Tltkbcn. az ·okoZlltban'. al anyagi ok közvetlenül lúth ató, mint a karikllgyürümbcn az Brany. Búr nem z:írhal6 ki, hogy csa k erre gondolt. dc ez Igy kevésb6 általános, mint a szii kstgcs anyag spccifikuullgllnak kimoniJlIsa; .z ugyanis mindig igaz, emez viS1.on! csak akkor, ha a kc!cd,e:tts folyamán az anyag nem vált ozott meg a fc]ismerhctelknségill. Ez pedig nem új llolog, nemcsak B modem vegy ipar produUljK. dc mcgfi gyc lhctö például nkkor is, amikor - egy te hén közbeiktatásáva l _ és tojc! készitünk. DEUSSI:N (423 . o.) elemzése szcrint a létrejöt t dolog "Icsn kl !lZ anyaSlÍt tartalmaua"; cl hasonló gondoLaI, mint amil az SZllkaS2ban vizoltunk, im • grahaQB jclcntésCnck mcgalllpozatlan killlgitisa mialt clfogadllalatlan.

53

Az okstig

A hannadik szerint (,,nem jön létre minden"), ha nem volna szoros kapcsolat az ok és az okozat között, egy bizonyos okból is minden (vagy legalábbis akánni) létrejönne. A negyedik ("ami képes, képessege szerint alkot") már a ható okról szól - nem állítva persze, hogy ezfellet/enül elkülönül az anyagi októ l - , es ennek speciftkusságát is rögzíti. Az utolsónak említett jelenség pedig (az okozat "az ok tennészetével bír"), bár oem független az anyag megmaradásától, de a tulajdonságok kontinuitását mondja ki, mint ez világosabban kitetszik a 12. kárikaból: " ... mivel az ok tulajdonságai határozzák meg az okozatot ... " Nem vélellennek, hogy az ind nem veuék észre az öt érv ötWe tartalmát; ez az okozatiság indiai felfogásának egyoldalúságával függ össze. A hindu filozófusok standard példázata az okozatiságra az agyagból edényt formáló fazekas. 69 Ennek azután két fontos következménye van, amelyek közül az egyik közismert: nevezetesen, hogy az okozatiság egy intelligens tételez fel, tebát maga a fogalom antropomorfizált - a leggyakoribb istenbizonylték ezen alapul .70 Jelen vizsgálódásunk szempontjából azonban a második, egyébként is lényegesebb sajátosság az érdekes. Mi, ha okról és okozatról beszélünk, általában két eseményt, jelenséget, állapotot vagy változást kapcsolunk össze, a hindu gondolkodás viszont két tárgyal. A mi kérdésünk a 'miért', az övék a Elannyira, hogy szanszkr11Ul nincs is külön eszköZ az okhatározó kifejezésére: az "ötödik eset" (pancsamí, Ablativus) egyaránt jelzi az eredethatároz6t honnan?), az egyik (után) és az okhatároz6t.1 1 Magyaru l



69 A terminológia is ezt sugallja: a káral}a ('csináló', azaz ok) a kArja azaz okozat) SZD is. kp, 'csln'l' ige szinnazék• .



70 Nyilvin a szénkhj. dominms atcizmtlSliva l filgg össze:, hogy iu ,.az okdgi helyzet: plradigmijinak olyan esetekec vesmek, miot bogy a lej . Iudttelié vil lik, a magból hajtis lesz."u (RAY 378. o.) Egyébként azt hi szem, Ray tlJloz: a uánkhj ában is gyakoribb i1Iusztn\ci6jB lZ okoZlltistlgnak. fazekas (és I takác s) tevékenysége.

71 HIIsml1latos rnt! • ,,harmadik eset" (l{itlj', Instrumenla1is) is, amelynek aJapjelcotm lZ cszlóz-, (jrs- es "cpaj16-határ0z6 (Agtnlivus).

A Szállkhja-káriJrá

54

viszont egyszcrQcn trteimetlen lenne megkérdezn i, hogy mi ennek az edénynek az oka. Az ok-okozat viszony (k6rar;m-kdrju-bhdva) másik megjelölése az ulpatti, létrejövés; ez már magyarul is dolgokra vonatkozik. Meglehet, problematikus a bevett 'ok- okozat' rordltás, hiszen tulajdonképpen nyersanyagról és kész'erméknjf van 87.6. Megis kénytelenek vagyunk ragaszkodni hozzá, mivel némelyek a kárarya alcsctének tartjak a nimittát (ható ok) és az upáddnát (anyagi ok) is.1 2 Mint az az ertelmezésembö! kidetili, maga is ebben a tágabb értelemben vizsgálja az okozatiságot (o negyedik érv ki1'..árólag a ható okra vonatkozjk, az pedig mind a ezt ncm veszik észre a kommentátorok. 73 Ezért kényszetilinek esetlen csúsztatásokra a negyedik érv magyarázatanal, mint fcntcbb GauQapada: a ('aki képcs ') még a fazekasra vonatkoztatja, de a liakjat ('amire képes') mar az edényre ('amit lehetséges'). A többiek megduplmak a csinál', igy lopva be az anyagi okot a képbe. Leleményesebb a DZSAJA-MANGALÁ (74. o.): bevezeti az okoz6képesség fogalmát képesség'); igy már a sakta is vonatkoztatható az anyagi okra: ' hat6képességgcl bíró do log ' . Eszerint a harmadik félsor fordítasa így alakulna: 'az okozóképcsséggcl [okj e képessége szerinti [okozatot] eredményez'. Persze ez a masodik érv megismétlése volna esupan. Ezen analízis alapján lehetséges a szat-karja kifejezés ujraértelmezése is. A szokásos felo ldás: ' [az okban1 okozat'14 , tul

72jgy peldiul Sanklra (Di\..'i(UYfA I. 438. o.) és (pl. Sü\l>ÁNANllA 11.... 72.). KéSava Mib•• Tarkl-bhiliban az anyagi okot tovább osztja s7.11maváji· h aszamaviji-káraQ.ára , lényegi, illetve szc rint • a J)\\ldin li l maradva, lZ .gyag lesz • sZIImaváji-klÍnll).a, mig az agY'g szinc (.mi mcghalár07J.o !lZ cdcny ulnél) lZ (egyik) aszamaváji-káral.la (VJDYAHHUSANA 3112·113 , o.). Mb naijájikák (a logielsta nj'ja iskola I hat6 okr61 lcvilllSltják az eszk özL (S7.ahKHri. 'k iseg!tO'): ekkor a fazekllS lesz a nimitta-kál1ll).a, szerszámai cs • korong II s7.11hllkárikártIQ.ák, (DASCiUI'TA [. köt. 322-23. o.) gondosa n kizárja még II probléma a is: ,.,A7. uJládána ('anyagi ok'), a hétu (,kivUtó ok'), a káral,lll ('ok') cs a nimitta (' ható ok') szinonimák."11 (A 7. kárikához ln korruncntár, 9. o.) 7) GAUI)AI'ÁllA

74 ka'll(lt So. / karya"'. a szat tehát nilÓtp.la tlpusú

Az okság

55

jelentést sugall, valóban új dolgok létrejöttét kiZlirja. Ennek világos megfogalmazását adja amímánszaka Szucsanta Misra, aki szerint az oksági folyamatban csupán a korábban meg nem nyilvanult do log nyilvánul meg; a tárgy létrejötte val6jában esak a megnyilvánulása iltjában álló akadály eltávolitása (Kiisfkii, Chod. 35; KUMAR 1983, 157-162. o.). Ezzel szemben a szat·kátja fordítható így is: az okozat okozata' 75, ami nem tagadja az. okozat ujdondgál, esupán alkotóinak valós okokb611evezethetöségét állítja. ennek az értelmezésnek az is, hogy szövegszerilen megfelel az érvnek (mivel a nem alkot, tehát minden, ami létrejön, valamely az okozata), továbbá szépen rímel az idézett Cshánd6gja-passzusra, ahol az egész világ egyetlen oka a (szat). A szat-kárja-vádát pedig a valós okság tananak mondhatjuk; szabadabban fordítva, mérsékelt detenni· nizmusnak. 76 Érdekes megjegyezni, hogy a kommentátorok egybehangzó vélekedése 77 ellenére a szat·karja Isvarakris.l).ánál nem jelenti az okozat preegzisztenciáját. Az ok·okozat viszony itt adott leírását ugyanis explicit arra használja fel (a 12-14. versben), hogy az okozairól következtessen az okra, illetve tulajdonságaira, konkrétan a megnyilvanulóról (vjakta) a megnyilvánulatlan ösanyagra (avjakta). Az viszont szóba scm kerül, amil a tradicionális értelmezés alapján várhatnánk, hogy ti. a praJqitiben (természet) mar a világ keletkezése benne van a világ (már persze, ha egyáltalán keletkezett)_ \ 75 hirya"" a szal ffioevi jcllegQ, birtok os viszonyban .íll a kárjával. vagyis az összctélcl dCv. datta tipusil. Esetleg . SZIli kopul.tiv jelent ésébö l kiindulva, IiI/ha karyam : 'oly.nnak okozata', vagyis {ok-)spceifikus okozat. 76 Különöscn • harmadik utal I dctcrmininnusra. A SzN+J.uA-Sl.ÚI"RA (1.1 16) éppen ebben lZ irAnyban erOsiti fel, II eredeti eél szcmpootjából teljesen fó löslegesen, a Xiriki gondolatit: "Mivel nem kel etkezik minden, mindig, mindcoütl.".llj (Ugyanigy a Dzsaja-mangl l' is, 74, o.: a többi kommcnt'r általában beeri K ,,mioden, mindenütt" kifejcztsseL) 17 Néha több is, miot KtisQ.l-vaJlabhAesárja (XX. elej e) a Szánkhjakáriká-bhásjában a esodafcgyvert is beveti: "lZ okozat múltbeli és létezése a j6gik érzékfeletti alapjin biwnyithat6. A j6gik, konecntráei6ból és mcditáci6b61 szánnllZ6 (&Ziddhik) révén ész lelnek különoozö lörCnö c5cményeket."11 (EN::YCl..OPEDIA 555 . o.)

56

A. Szánkhja-káriká

A háromféle



7. {IO] hetI/mod a-nityam a-vyapi sa-kriyam an-ekam öiri/am Iirigam sii 'vayavam para-lantra", vyaktam vipar/tam a-vyaktam.

7.

Oka van, nem örök, nem áUla16, tevékeny, nem egy, [másra] támaszkodó, jel, tago lt, mástól a megnyilvánuló; a megnyilvWlUlatlan (ezek) ellentéte.

A verselés ismét és ugyanúgy hibás: az sorban hiányzik a cezúra. - A magyarul kissé elvont hangzású megnyilvánuló (vjakta) szanszkritul egészen köznapi szó, 'nyilvánvaló, látható, jelentéssel. In, szakkifejezésként, az (nem csak az érzékel világ elemeit jelenti. Ellentéte., a megnyiJvánulatlan (avjakta), az érzékelhetetlen és változatlan ös-okol, a vilag anyagi szubsztrátumát jelenti, azonos tehát az alaptennészettel. A megnyilvánuló tulajdonságai közül nem igényel részletezést az, hogy okozott, 78 múland679 , önmozgó, többes és részekkel bir. Az avjápi, ' nem átható' értelmét inkább ellentéte adja meg, az tebát, hogy a megnyilvánulatlan mindent-átható, valamilyen módon mindenben jelen van.

Nem 'TrÓ I van tehát sz6, hogya j6gik közvetlenijl a s.zat-kárját, hanem múltba jövöbe lát6 materialista magyarázatA! kapjuk. A azért láth lljik, meTt mir most megvan oki ban, aje lenben . A multAt pedig azért, mert okozat., a jelen, benIIC volt. Mindez ptrsze a legszigorúbb determinizmust jelentené, ami nem teljesen idegen és kannll- bivll binduk sziméno (v.ö. az idöszámit.b unk virigzoU Adxsivika szcklllanaiva l, PUSKÁS 70-7 1. o.).

78 Helu, 'ok', hlUOnlatos B magyar fogalomhoz., dc annil ki§K általinosabb: val.mit kjváltó I esemény I tevékenység; ezért szerepelh etctl az l . kárikában ' módszer, eszköz' 79 Termeszctesen nem azt á\Htja a vers, hagy II vilápak oka (kezdete) és vege Vin, mint ahogy az an-ékam ('nem el)") se m arT61 szól, hogy több viláa van. Csupán minden egyes megnyilván ull (vjakta) dolog keletkezése és pumulisa evidencia.

Az okság

57

Az áSrita pontos értelnle kissé homályos, 'valamihez csatlakoz6, kapcsolód6, folyamodó; valaminek alávetett; használó, alapuló, támaszkodó; lakó, tartózkodó, benne Jelentheti tehát azt, hogy ' tartalmazott, bennfoglalt', tudniillik a tapasztalati világban semmi sem végtelen; vagy azt, hogy 'feltételes' - ez esetben kevéssé különoozne a következö 'Másra támaszkodó, önállótlan' értelmezése pedig hasonlit a para-lantra ('mástól jelentéséhez, ám azért eltér. Utóbbi a szva-tantra (öntörvényü, független, szabad) ellentéte, tehát a más hatásának való engedelmességet jelenti, míg az áSnta az önkéntes hozzá-folyamodást, a ráutaltságot hangsúlyozza.80 Végül a linga ('jel'), amit GAUI)APÁOA ' Iaja-juktarit' -nak (pusztulásra, az alaptermészeibe visszaolvadásra itélt) magyaráz81 , nyilván az 4. kArikában emlitett jel- jelzett fogalomp ar tagja, tehát az, következtetünk: nyilván a megnyilvánulatlanra, mint jelzettre.82

80 az is, hogy az Urita az egyes testeknek a többi természeti létez6a61 való filggéiét fejezi ki , mi g az ' alárendell ' (para-tanln) alé lek (purusa) smlgilat'n utal. 8 1 9. o; követi ebben LARSON is ("beolvadó" [mergen!]. 259. o). UgyanIgy Aniruddha l SZÁNKHJA-SlÚTRA-Vfitti l.124-bcn: ,,Je l: a.m. »sajál okába old ód ik pusztu lásakoT«".ll Ez persze abszurdum, hi&ZCtl a !inga, terminus teehnieu sként , már eJöfonlu lt, é$ a bevezetett jeJcntcs tökéletesen továbbá, a Iinga semmi effNét (' puntuló') nem jelent. Mégis. hogyan magyarázhlló ez az ld hoc ötlet? Egy hipoletiku5 (de IiZÓtárakban azCl1 li = 18jl (puutulis) u rgyC!lCle + -ga (menO), lebat nem linga. hanem lilii-ga! Ám. ha • n)":lvi eltekintíink is, felfoghatatlan, bogy a nem (lTÖk (anitja) utin kellene kíilöo mcgemlitcni, hogy "pvsztulbbl azaz múlandó.

82 A kommentár-irás trad icionalizmusának ékes példAja, hogy csupán a Dl.Sajamangal' veli fel ezt ft lehelöséget, t. még itt is altemat[vakénl mellé kerül a többiek llltal követett, képtelen ,,[A mcgnyilvinult] »jel«, mert a megnyilvánulatlant j elzi. A megnyilvinulatlan ezzel ellentétes, mert nem jelez semmit. Avagy: "jel (limgal«, men pus:zrutisba megy (Iajaril gaccsbati). Hiszen a vil'gpusztuláskor (pralaj.) u lit elem (éter Sl:b.) rencbe beleolvad az öl érzctmin6ségbe (hang 5th.), az i:rzct min6sCgck és az er6k (indrij i k) az énitghc (.hanUn), III énKg II naa,yba (mahá), a nagy ft legRIbbe (pradhinl)."U (75. o.) Ugyanib'Y Vidnyána-bhiksu: ,,mivel III okra lehet belöle következtetni, avagy mivel pusztulAs.ra jut, crol1 linga iti minden, ami okozat'>2>I (SZÁNJ(HJA-PRAVAc.ANA-BHÁSJA 1.124). Hi'ba látják tehát a hdyeJ nem merik leszögezni, hogy a többiek tévedlek, dc még csak a tapintatos ballgatásig sem mctészkednck (VácSlISZpIti ezt válanlja). Nárájaoa-tirtha (XV II. sz.). a Dzsaja-mBnp"....1 (és inkább

r A Szánkhja-káriká

58

Csup:\n az kedvéért érdemes összefoglalni a megnyilvánulatlan ösanyag sajátos okozatalan, mindent-Mhat6, mozdulatlan, egy, önálló/fü ggetlen, jelzett83 , homogén, öntörvényü/szabad.

8. {8J sauqmyöt tad-an -upalabdhir mahad-ád, tac ca: kiiryam t upalabdho, D, V, K

nii '·bhiíviit káryatas pralqti-vi.rilparh sa-rüpam t: ca.

t Ille cll "",had-


ff JflI"Üpunr \'iniptlJi. D, V; vll'Üpam SWlriip(lIn G (G)

8.

Finomsága miatt nem nem azért, mert nem létezik; okozatában Az az okozat pedig a nagy és a többi a de hozzá hasonlatos is.



Az alap-természet létezesel igazolja a vers. Bár nem de hatásából Idkövetkeztethetó. Ez a hatás: ,,8 nagy és a többi", vagyis a megnyilvánult természet a maga huszonhárom alkotójával (a 'nagy' [mabá] az értelem [buddhi] archaikus neve a szánkhjában - lásd a 20. káriká magyarázatát). A megnyilvánult (vjakta) azon jegyeit, amelyekben killönbözik az öenyagt61, az szakasz aJta meg; közös, vonásaikat a vers sorolja majd fe l.

Az emlitett okozati viszony tulajdonképpen közvetett, hiszen a 20. vers szerint csupán a 'nagy' fakad közvetlenül az Ennek persze nincs nagy hiszen mind a 23 empirikus

ts Vidnyina·bh.iksu Ickinli: lytvel) a hAla mögölI, mar lehel bBlArozoll: .. Ezen okoulok alapjAn kövelkr:nethel6 ki I mcgnyilvanull tlUl ok 1i:ICl!tsc. Ezen okozalok, amelyek. a tlpllSZlllis ú rgy. i, alapozzAk. I tudll, mini tapaml 16juk. kilr:övelkeztcthetösl:gct ii. A megnyilvi nul6 az a jel "agy m (linga - bf tu) , !Uni megalapozza mind az mind a tudat (SzAnkbja-csandrikA 10,

mea:

EI«::Ya..oPfiDIA423. o.)

83 VagyiIi kikövctkezlCICII: a Bnthma-szUTn inurnAnika) j elö li a pnlqitit (lbd a l3 . jegylctcl)

rcndm:rtsc:n

[gy (illumina.

A háromféle létezö

59

tattvát összefoglalhatom a megnyilvánult (vjakta) sz6val, és így már támadhatatlan lesz az oksági viszony. E bekezdés talán adata azonban az, hogy a prakriti csupán finomsága miatt nem - tehál je lenleg is létezik. Igy meginog az a szokásos értelmezés, hogy az alaptermészct a világ teremtése a (minöségek) homogén ösállapot lenne_ 84 Tulajdonképpen nem is lenne szükség erre az indirekt érvre, ha nem volna annyira elterjedt a léves felfogás: hiszen (az káriká szerint) a megnyilvánulatlan örök! Vegyük észre további azt is, hogy itt mind a huszonhárom leszármaztatott princípiumol eszfelhetönek tekinti !svaralqisoa, ami arra Ulai, hogy a mahát ('nagy') már itt is, klasszikusan »kozmog6niai(( funkci6ban, azonosnak veszi az értelemmel (buddhi). Val6színüsíti továbbá, hogya tanmátrák ('csakaz' -ok: lásd [38.]) inkább érzeuninöségeket, mintsem finomelemeket jelentenek; hiszen akik finomelem eknek értelmezik azok szerint többek között éppen abban különooznének a hogy /lern A tapasztalati világ egyetlen ame ly jelenleg is fenná ll, ám finomsága miatt nem nem új gondolat. A Cshánd6gja UPANJSAD (kb. i.e. VII. század) híres Szad-vidjá (A tudománya; 6_) fejezetében már világosan megfogalmaz6dik . "Kezdetben csak a volt, kedvesem, éspedig mint nélkOI való Egy. ... Minden teremtménynek gyökere a Létezö, fenntartója a alapja a kedvesem .... Hozz nekem arról a flIgefáTÓl egy mgét! - Itt van, tiszteletreméltó atyám! - Mit látsz benne? Egészen apró magvakat. - Hasítsd szét az egyiket! - Szét van hasítva. Mit látsz benne? - Semmit. - amit nem látsz, a finomságból ki ez a ftigefa! Ez a finomság, hidd el, kedvesem, a világ lényege, ez a valóság, ez a lélek, ez vagy te, Svétakétu 85 84 Mint ptldAul a SZÁNKHlA-SZÚrRÁban (1 .61 .): "A " aI6,

homály és sötéT(szan"a.

fi tamasz) cgycnsillyla tennészcl.''fl

o."?

8S VEKERDI 1987 fordiúsa (92-97. A terminológia kissl: idealista fclh angjai (izaI: a Lf Ttz6; Alma: lélek) a<: vett SCllMIDT 1923·beli forditásra vissu; sajnos, a má!iik magyar fordítbn (fENJGL-TAKÁCS 1993) mi:g anakronitmus jellcmz.6. A SUT ·Ut' vagy 'a Létcz6' ktsöiségér61 lud VAN

60

A Sztinkhja-kilrikJ A párhuzam nyilvánvaló; még terminológiai paralelizmus is akad:

a gyöker (múla) szó hasrnálata, mely analóg a múla-pralqitiben (alaptennészet) Egyébként - anélkül, hogy forrisát emJítené - a SzANKHJA- VQJ TTI (V,) is ugyanezzel a hasonlattal él: ..Lá(Ván a hatalmas. kiterjedt lombozatú s ágú fiigefát, kikövetkeztetjük, bogy létezik a létrehozására képes rugemag. amelynek - noha öt magát nem észleljük - ezen okozatát eszleljük:>9:i ( lJ . o.)

A szakasz a ránk maradt szövegekben nem in helyezkedik el; nekem azonban igy elrendezve látszik a legtöretlenebhnek a logikája. Stilisztikailag is ide illik: az elsó sorból nem derul ki, hogy mit

nem észlelUnk, viszont a szerintem 7. káriká zár6szava megadja - t. i. az avjaktát. Az elcsúszást az okozhatta, hogy az érzékelés meghiúsulásának többi esetét (pl. a tárgy túl messze van) felsoro ló [7,] szakaszt hozzáffizték; annak viszont logikus helye az megismerés általános taglaló részben van, ezért oda kerult.

9. [IIJ tri-glllJam a-viveki vyaktarit tathó pradhrinarit

9.

srimrinyam a-cetanam prasava-dharmi tad-viparitas (athó ca pumón.

Harom-minöségü, elkülönületlen, tárgy, közös, tudattalan, tennékeny a megnyilvánuló, ugyanígy a legfObb; a férfi ezzel ellentétes, de olyan is.

A "férfi " (punsz) a személy (purusa: 'embet') szinonimája, legfeljebb a himnemú jelleget még jobban hangsúlyozza; iu tehát a lelket jelenti, s a fordítók többsége egyszeruen purusának fordítja. A "legföbb" (pra-dhána: fönök, lenyeg') az alaptermészet egyik neve, Ez az elnevezés utalhat egyszeruen a természe!

BtJJTENI.lN 19S7b, kül. 104. o.; az itml korai fogalomkörér61 JCEN'ffi)N 52. él n. O., védikuli jclcnttshOI (lélekzet) MAClX>NNF.L 1898, 166. o.

4.

fcjczct, kül.

A háromféle



61

felsorolásában elfoglalt helyére,86 de meglehet, asszociációs körébe tartozik a szva-dhá energia) is. Fig,'elemreméltó e szempontból a már idézett vCdikus

szakasz:8 ? s

termékeny hatalmak: Energia (szva-dhá) mélyen, felüllökések."

E Teremtés-himnuszban tehát a világ létrejöttének második, szexuális fázisában a princlpiwn jelzöje a szvadhá; kétségkívül ennek a koncepciónak egyik örököse a jellegzetesen pralqiti is. Az egész látható és láthatatlan anyagi világ közös ismétveit kapjuk itt meg, amelyek egyúttal a való különbözöségük kritériumai is. A három (guI:J,a) részletesen foglalkozik a rész. A az avivéki ('SZétrostálás, elkülönítés nélküli') jelentheti a megkülönböztetésre képtelenséget, mint DEUSSEN, MAJUMDAR (26. o.), KEITH (9 1. o.) és CHAlTOPADHYAYA (454. o.) szerint;88 e különbségtétel (egyik) tárgya nyilván a személyes a tennészet lenne. 89 Ez azonban közvetlenül ellentmond a 34. kárikának: "az értelem (buddhi) tesz különbséget (vi§inasti) a legföbb és a személy közön", hiszen az értelem az megnyilvánuló tattva, tehát az anyagi világhoz tartozik. 86 Kíilönöscn, ha a misodik tattvit nem az (buddhi), hanem a -nagy' (mabi) mVlljclöljük meg. 87 Lásd a 16. otdalon. E himnumól mir 1917 megjegycne, hogy .,ez a kiindulóponlja annak • terméactfiloz6fii nd:, amc:lyböl a szAn1chja rendszcr kifejk'idöU."ti.o (207. o.) 88 Ez az a naMZk1i1 kommenttrok közül esak a Dzsaja-mlngalAban fcl, és ott b csak lZ egyik Vidnyba Bhiksu, aki I szónak cz! a jelentts« érzi alapve!onek. egészen máshogy CBgO!: a ismérvvcl együtt szóösszctételnck tekinti. .. nem tárgyi (avivéki-visaja); csak tudatlanok súmm látnivaló, azaz tapaszcalandó.''iJ (SZÁNKH.lA-PRAVACSANA_BHAsJA 1.126.) 89 ,,A ft mcgnyi!vinult ft megnyilvánulatlan nem rendelkeznek a maguk és I szellem közötti különbségtevés (KErIH 91 . o.) "Avivékin: »el nem v'laszt6«, U. ömnlgit h a purus't; csakis ez utóbbi juthat cl I vivékihoz. önmagának mindon t!\rgyit61 vl16 mcgküJönböztctéséhez _ s a megv'ltb éppen ebben '11.''21 (DEUSSfN o.)

62

A Szánkhja-kárikiJ

Helyesebb tehát - es a szanszkrit kommentárokkal is ez van összhangban - értelemben, ' clkúlönületlennek' vagy ' meg nem kllJönböztetettnek' fordítani .9O Ezt VÁCSASZPATI (egyik alternatívaként) az alap-termeszettöl való fizika i elkülönitheletlenségnek veszi,9 1 amire a szöveg nem sok alapot ad. A régi kommentárok egységes megoldása kétségkivül igeo szellemes - összekapcsolják az elázó kb. így: ' bír a három rninöseggel. el nem választhat6' .92 Azonban a 12. kariká szerint az avivéki külön tulajdonság, amely abból, hogy (trigul;la). Marad tehát az 'clkülönületlen' értelmezéseképp a 'nem elva16, nem diszjunkt, folytonos, összefiiggö'.93 Bár ez a megnyilvánult

90 Bár

MONII:R-WIWAMS,

APffi

cs

MYLlUS

II

viv6kAnak



ft

jelenteset emlitik, az is, éspcdis: mlÍr Csbindógja UPAnSADhan: ,,A méhek mézet khz(tcnck . A kUJönfélc fák nedveit es:ybcvcgyítjk K nedvet. Azok ott nem különü!nek cl: )ltn ennek a finak vngyok nedve; t n ennek a fának vagyok nedve.,ti l (VI. 9.1-2) ÉrdekC'll, hogy lZ általam tizenegy fonlílb közül csupán MEHUG (302. o. : "e nedvek nem nyernek cs SatMIDT 1923 (70. o.;VEIWIDI 1987: 96.0. i$ eZI idézi) ta hU ti cm: az t l1elemre: "eme nedvek ebhen az cgyqben nem IIl1ják meg kii1Önbözöségilkel." Pedig ft vi-vjes, 'szétrostál, clkiilönít' Ilapján ez • jelenIts kézenfckv6; a pedig közismert. A RHYS DAVD}§.ff lc pU nótárblln az al. pjelenlCt.: ,,elszakadis, magAny, elkülönülés, EDGI':RTON buddhista hjbrid szanszkrit s:zót.in szerin! pedig ,,elkülönülés, távo\ságtartis; cgyed üllét, clúrkózb".141 Eg)'tbktnl a rtgcbbi szanszkrit szóWirod.lomból is kihámozhJló; BÖ'rnI.J}.(jK- ROTlt megadj. az _clvÍlw, elvÍllam.lis; ... különbözés .. . különAII6s ... m.gAny"W jelenItst, Mo.'ATI második megoldása: "Av_gy ill az elkll!ÖDülcl!enstg az együttes okozatisagot jelenti. Hi!iZen semmi eb'Yel!en Scm



A háromféle létezö

63

(vjakta) esetében nem teljesen magától hiszen az empirikus világ tárgyai elég jól egymástól ; ám ez némiképp relatív (pl. - a kalapács használatát ezúttal kizilrva - hogyan küiönithelÓ el egy korsó a mlétól?) és fe leuébb múfékony individualitás csupán. Porból vétettünk s porrá leszünk megint: az fo lyamatos anyagcseréje, majd puszrulás utáni széthullása mutatja legmarkánsabban a kórnyezettöl való cUc:UlönUletlenscgükcl. "Tárgy" (visaja), amennyiben objektum (és nem szubjektum = személy), továbbá objektív (vagyis nem szubjektív = képzet). Ez utóbbi aspektust Vácsaszpati hangsúlyozza, az idealista vidnyapti-mátra (' csak észlelet' - esse est p ercipi) buddhizmus álláspontjával szemben. ,,Közös", hiszen mindnyájan egyetlen világban élünk, Ez nem annyira feleslegesen triviális mint esetleg pillantásra tünhetik; KE ITH például úgy vél i, hogy "a következetesség kedvéért minden egycs egyénntl a pszichikumát alkotó finom kellene származtatni a szervetlen természetel,"lllZ (118. o,) Minden bizonnyal voltak is hívei egy ilyen doktrinanak; GUlJaratna (XIV. század) például azt állítja a Tarka-rahaszja-dípikában, hogy "az eredeti szánkhja szerint minden egyes lélekhez külön lcgffibb tartozik,"94 A JUKTI-DlpJKÁ szerint pedig PaurilUl is ezt a tant követtey5 A kommenlarok ugy értelmezik, hogy in a ' lényegéné l fogva privát - mindenki számára hozzáférhetó' ellentélére utal a Káriká. Bár ez a ' tudati - anyagi' különbség fil ozófiailag egyik legfontosabb és igen összetett kérdése, képest aránytalanul kurtán intézik el. ,.A megnyilvánult közös; mert minden személy megismerheti, mint a malláknál a szolgálót.''96 A szánkhjilban

elégsegcs a saját okozalálloz, hacsak nem m'sokkal együttesen. lINem tellál valami valamivel cgYC'llill."utA (97. o.) 941dtzi DASGUPTA, J. köt. 217. o.w 95 Az 56. Jron kommcntárlHln (II. kötet 376. o'): ,;»A szcmtlyenkt nt más (pradhAn.) . Ikotja meg a lestet ts a többi dolgot. Közülilk llfI1ikor a Fcnnstg-Iest (Máhatmj.-brira) pradhánAja mllködni kezd, akkor a többi is; ha leáll, a többj is leá][« - igy Paurika sz'nkhja-mesler. Akkor hogyan fogadható el elÍfolat nélkül, hogy _ (prBkrili) egy?"W 96 DZSAJA-MAN:JIú}.. 76. o.W

64

A Szánkhja-káriká

azonban a privát - publikus különbségtétel nem, vagy legalábbis nem esik egybe a lelki - anyagi oppozícióval, hiszen a privátszféra nagyobb része - fájdalom, érzetek, gondolatok - az anyagvilághoz tartozik. VÁCSASZPATl ezt óvatlanul ki is mondja: "Az észleletet (vidnyána) más nem tapasztalhatja, mivel mások tudata (buddhi) nem érzékelhetö,"97

Mindenesetre - ha a kérdést egyáltalán feltennék - válaszolhatnák azt, hogy valójában csak maga az élmény szubjektív, az anyagi pszichikum mozgásai nem. Tudhatom, hogy neked fájdalmad van, avagy érezhetem az elégedettségedet; egy jógi pedig, aki szellemi tökélyre fejlesztette, közvetlenül olvashat az elmémben, akár be is költözhet más testébe - idegen purusába azonban még sem tekinthet bele. A "tudattalan" értéke, hogy közvetve megadja a személy funkcionális definícióját: tudat; hiszen ez a szánkhjában, ahol a pszichikus tevékenységek nagyobb részéért anyagi entitások a egyáltalán nem magától Végül pedig "termékeny"; a szanszkrit kifejezés - praszavadharmi - jóval olyan, aminek dharmája, törvénye, legsajátabb szerepe a szaporodásYS Érdemes felfigyelni rá, hogy az alaptermészet, amely mozdulatlan (vagy legalábbis nem tevékeny: akriyá), ugyanakkor termékeny;99 tehát itt a mozgás/tevékenység nem

97 97_98. o.lll Ha a buddhi itt terminus technicus, az 'értelem' a szánkhjában az anyag elsö megnyitvánult fonnája. (persze lehet, hogy esak köznapi jelentésében áll, és a purusára vonatkozik: hiszen a lélek a tulajdonképpeni tapasztaló.) 98 CHAITOPADHY AVA érdekfesz!tÖCtl elemzi e kifejezés archaizmusának távolabbi implikáeióit (403-8, kül. 404. o.) 99 A Jukti-dípiká (a 16. kárikához irott kommentárban, II . kötet 113-114. o.) már észleli a problémát: ,,Ellenvetés: Akkor a termeszet nem kezdhet müködésbc, hiszen mozdulatlan. Vagy ha elfogadjuk, hogy mozog, akkor nem is fog már különbözni a megnyilvánulólól. Válasz: Nem Igy van, mert a mozgások tulajdonságaik szerint eltérnek. Kétféle mozgás van: mozdulás és IÍtalakulás. Közülük a mozdulást a legtöbb finomsága kizárja. Dc müködésél átalakulással kezdi meg.

A háromféle



65

legteljesebb általánosságban A képzet alapjául az anyafóld mozdulatlansága és termékenysége szolgálhatott. Mindezek tehát a megnyilvánulatlan és a megnyilvánuló közös tulajdonságai, a személy ezek ellentétével nevezetesen: nem rendelkezik a minöségekkel, elkülönült, alany lo0, magán (nem közös), tudat és Az 'minöségek nélküli' semmiképpen sem jelenti azt, hogy egyáltalán nincsenek tulajdonságai: csupán annyit, hogy nem a három, világalkotó azaz a való, a homály és a sötét (szattva, radzsasz, tamasz). Különös jelentösége van a szerény tathá csa (úgy is, és olyan) szavaknak. Bár valójában senuni akadálya, hogy jelentéktelen töltelékszavaknak tekintsük a kommentátorok azonban úgy értik, hogy arra utal: a léleknek vannak közös tulajdonságai a tennészetteL E közös jegyeket pedig a 7. kárikából vélik kiolvasni; GauQ.apáda úgy értelmezi a szöveget: az anyagvilág legáltalánosabb tulajdonságaival ellentétes a purusa, ám a megnyilvánulatlan specifikus tulajdonságaival rendelkezik. Ez több szempontból is plauzibilisnek tünik: egyrészt a szcmély maga is tapasztalhatatlan, kikövetkeztetett, tehát nem megnyilvánult; másrészt Csaraka és Pancsasikha rendszerében (kb. Lsz. I-II. század) az avjakta egyaránt jelöli a pralqitit és a purusát is. 102 (Ez azonban a Szánkhja-kárikában már biztosan nincs így, hiszen a 41. versben az avjakta közvetlenül szembeállíttatik apurusával.) Ellcnvc!6s: Ugyebár az átalakulás scm el, a finomsága miatt. Miért? Hiszen finomságuk miatt II finom dolgok (mint például éter) átalakulását scm tap!l.SZlaljuk. Válasz: A telt-cslráknak (szanszkárák). noha finomak, átalakuláslÍt cl kell fogadnunk. " (A szanszkárák korábbi tetteink láthatatlan nyomai, amelyek hosszú lappangás után beérve igazságosan meghatározzák sorsunkat.fU 100 A 'tárgy' ellentéte. Mivel a szanszkrit a visaja (valaminek a tárgya, hatókörc), nem pedig ft dravja (dolog), ellentéte tebát nem a személy, fogalom VII!,.'Y a minöség, hanem az alany (visaji); ami persze iti ncmje\cnt

101 Ez többféleképpen is lehetséges, például: tad-viparilas rathiíf-viparilas} ca, ahol a tlUl ('az') a megnyilvlÍnulóra és a legfóbbre utal vissza, ft latM ('úgy, olyan') pedig a felsorolt tulajdonságokra: 'ellcntétük tulajdonságaikkal is 102 LARSON, 104. o.; DASGlJPTA I. köt; 213-17. O.

66

A Szimkhja-kárikiJ

DAVIES konstrukciója: "A lélek e szempontokból, valammt az említellekból), ellentétes"ill (35. o.), nyelvileg az értelme viszont azonos, hiszen a 7. versben a megnyilvánuló tulajdonsilgai kerültek felsorolásra, melyeknek a megnyilvánulatlan

A háromfe/e

67



öntörvényülszabad, Tehát a tulajdonságok többségében az alaptermészetre emlékeztet, kettöbcn viszont a tapasztalati világra - ami nem is meglepö, figyelembe véve szoros kapcsolatát az utóbbi reszét képezö énelemmel.

ismérvei a fordítottjai. egész szánkhja-interpretációjál erre az elemzésre alapozza; az így dedukálI tulajdonságok között ugyanis szerepel, hogy a purusa egy, vagyis létezik egy világlélek, lsten is (kül. 26-39. o.). Bár a vállalkozás merészsége imponáló (hiszen a 16. kátiká nem csupán hanem bizonyítia is, hogy sok személy van prufa-bahutvarh siddham), ámde teljesen reménytelen. Hivatkozik

GAUOAPÁDÁra, aki szerint "oem egy a megnyilvánuló, egy a megnyilvanulatlan: ugyanúgy a férfi is egy"ill (ll. o.). GauQ.apáda azonban már az káriká értelmezésekor kivédte ezt a problémáI: nála a azért egy, mert egyetlen kategória, szemben a megnyilvánult 23 osztályáva1.l 03 Az ,.olyan is" (tathá esa) semmiképpen sem jelent többet, mint hogy vannak közös tulajdonságaik is; ha a 7. kárikában fel soroltakat vesszük szemügyre, némelyiknél a megnyilvánulatlan, némelyiknél a megnyilvánul6 vonásait mutatja a személy. Így okozatian, nem álhaló 104 • mozdulatlan, nem egy, önálló/független, jelzett, homogen,

103 .. Nem-egy: enstg. Öt csak-az, ts tizenegy a csaklIlokOl alapuló öl elem. nel!l-e!O' a megnyilvánu l6, egy a legfObb. Uvtn a hirom vilig oka, a Icgmbb III egyel len ok."w (9-10. o.) 0

.

0

104 Gau4api.da are nem tér ki, ám ugy fogalmaz, hogy II pU1U$aj ,,mindenütt jelenvaló"'gl miau nem tevtkeny",ill vis.zont B 7. vershez adoc:t kommentárja szerint ebba l lZ " thatÓÚ",' következik: ,,a legfObb átható, mivel mindenütt jelenvllló ...• megnyil .... nulltlln nem te ... ékeny. szintm aztrt, mert mindenütt jclen ... a ló"W ( 10. o.). A 21 . vershez Iron komment!rjában vis.znnt mir explicit: "ez a ="*Jy: tökéletes, mentes a minöstllektöl, 'thaló, ludal:'1l1 (21. o.) Sajnos, a szövegel a szanszkrit hangtan sajátosdgai miatt minden további nélkül értelmezhetjük (kiadójával, Wilsonnal szemben) ... nlr-gu1)O 'vytipi ... -nllk, vagyis éppen a kritikU5 helyen 'nem ' th ató' is szerepelhet. Tek intettel azonban arra. hogya 'mindenütt jelenvaló' és az 'átható' többnyire uinonim'k, világos, hogy GaUl,tapádáruíl II lélek .,átható". !svarakriSQénU ez a 'mindenütt-jelenvalóság' nem szerepel, do a rendszernek a jóg,.... 1 való kapcsolatai miau teljességgel kizárni scm lehet. A SZÁNKHJA-SZ(mu.. (VLS9) egytnelmilen eZ! ' lIItja: "Tov'bbi.. mivel a szent l2!övegek szerint mozog [a

A három minöség 10. {12] prity-a-prfri-vl$adii. prakiisa-pravrttit-niyamii anyo 'nyii 'bhibhavii "$raya- janana-mithuna-vrrrayas ca r pravrlfir K ll. {J3] sattvam laghu prakásakam t upa$(ambhakam; ca/am ca guru varal.1akam eva pradipavac cii 'rthato

r praktiiam K

tupasrambhakaril Df:USSEN

10. Vonzalom, ellenszenv és elkeseredés a lényegük; megvilágítás, megmozgatás és visszafogás a ceJjuk; egymás felülmúl ba, támogatása s megszülése és párosodas a tevékenysége a li:1ck]: bár áthat6, hatiT()ZJllinyai révén . lapasZlalAs helyéhez és idejéhez kapcsolCMlikmint a th"llI [Imely, bár mindent mégis beszélhetünk a korsó iltal most halaroll 1Cn61J. Mindenesetre, mini ez a Ih-hason latból ki letszi k. ezen az szinte Jebctedcn fcnnlBrlani a sok egyéni lélek hlDÍlt (purusa·bahutva). An inlddMt ez persze nem zaVarjl - Igy zitja e pl$SZUS kommcnthj tt: .,az egyéni INek, mát nem kap újabb testet. a lélekke l eggy t Icsz.'·w Ez is egy adalék a kései szánkhja védánla-mggöségthcz. Ha I személy mégiscsak .,átható" (vjípi) volna, ez jelenthetné csupán azl, hogy az egész testet kitölti, mint II NJÁJA·SZLrrl\A 1II.2.'O-bcn: .,A tudat nem olyan, mint a tesI tulajdonsagai, hanem ithatja a testet." (TENlGt.TAKÁQ; 1992a. 76. o.) Ez egyéhként a szinkbjához sok szc m(XIntból igen közeli tanokat dzsainak ál1áspontja (DASGllPTA l. köt. 189.0.) A DZSNA-M/\NJALÁ (76. o.) melloJdis. érdekes: ,A megnyilvánu ló nem átható. Il mcgnyilvbulatlan Ktható. A is 'thItó, amikor elszabadult II Ha hozz' van kötve, a megnyilvanulóhoz hasonlatos, nem II lcgfl'ibbböz. Az islen-ftltk között mindig aszerint van {a IcSföbb szerint, azaz 'thalÓ]."w

68

A Szánkhja-kárikci

ll . A való ragyogó, kívánatos; támasztó és mozgékony a homály; nehéz s beborító a sötét. múködcsük pedig a lámpáséboz hasonlatos. • A szánkhja egész tennészetfelfogásának alapját harom mmoséget (gul)a) ismerteti e kél szakasz. Ezek - a szanva és tamasz - minden anyagi jelenségben megvannak , a nYllvanulatlan ösanyagban is.

. A szattva jóság, helyénvalóság, lény, értelem, kIVáI6:tff' szubsztancIa - valonak fordítom) ragyogó és kivá , lényege a vonzódás,I06 célja a megvilágítás (ragyogás

mC&Jclemtés).

'

,('por; a légtér, a világ a fóld és az ég között'; kör,ebc a rága, 'szenvedély; vörös ' is) oszlopként

tart, ám mgatag [S,IQ7 mibenléte a viszály, funkciója a mozgatás, !OS Az ('kivant') lehetne csupan töltelékszó mint a 4, kárikában, rondnerllnkben értelemben; továbbá tartomama a nldzsaszhoz is, Mivel azo nban ös!!ZCcsc ng az versben cmlítcu pritivel ('vonzalom') az iu I dOl! fonl'tás ktzcnfc kv6nek, , I ,

:.nli:

emle!, szerelet, Mi vel az



(pri_)

örömet

Öl'()mél Ic h va lamiOCn , SZCn:I, ked ves hozzá, tehál pozilív viszonyl fejez ki cztJ1

.1.

fordJlom \'onza lomnak. Ezt IámaszIja alá, bogy párja, az apri li az ellenszenv, (bár Mot-IER-WIUJAMS hi valko-' , "k - "' d· 'O·d' "[ .J. ' ' un .. Il J II. om pIlm Je enltsl is, ez APmoCI ts MYUl5nil nem ucrepcl). " . . I07 Ncm szoklIS eurcvenDl I kép mi tológi ai eredetet: I legté tartja fenI az eget. (Pedig MOSIER-WIWAMS igy kezdi a vs:ztambb szócikkel' rögzll. támogat, fenntart, alállÍmam (kül. az Cb>d),"w Ugyani gy cl i':':'zt'6k I pl. bigany! is elialával ('mozgékooy'). mu J az . .Valós.zinli lcg I lradicionális gll1].a-felfogás pn:koneipiil: a _ ftny é5 IDlellJ genetl, I radzsll5Z - energia szcnvedtly, I tanu.sz pedig tömeg ts I tévelygés. En nek meSfelelöcn az upaslambhaka, mint az energikus ntdzsasz jelzOje & fordlthokban ® tllrnogaló (ll buzdító ®) lesz, LARSON260.o .. antrClbend', MEHlJG513 . o.) , . Szerintem. a célzott eszme inkább a távol tartás. taszítás lebct, ami j ól III aprftt Itt ado/ t értelmezésével: 'ellenszenv' (misolrnál 'szen dt ' [ . d Lezden, uO.J). vc s patn, as

A háromféle létezö

69

A tamasz ('sötétség') súlyos és befed, tenneszete a csüggedés, dolga a megfékezés. Viszonyukat a dominanciára törekvés ("egymás felülmúlása') mellet az együttmúködés többféle módja jellemzi: összekapcsolódnak (" parosodás''), egyikük a másik ("egymás támogatása), at is alakulhat a masikká (.,egymás meg5ZÜlese"). E koope· rációt illusztrálja az olajlámpás hasonlata; a kommentárok szerint a láng, az olaj és a kanóc lO8 feJe i meg az egyes minöségelrnek, S miként a mécsvilág is az ember célját szolgálja, a három gUJ).ából álló világ is a személyét: "Avégett, hogy a személy lásson"." (19, káriká), A három minden mozgás, változás és cselekvés forrása; bár a purusa az alany (vagyis tapasztal6), és ö látszik cselekvönek is, de ez csak: látszat: "bár a cselekszenek, csclekvönek látszik .. ," (I8. kW!). A gllI,la.koncepció eredete homályos, rendkívül összetett, és meg távolról sincs tisztázva. Két kiváló, precíz filol ógiai módszereket alkalmaz6 tanulmány gyökeresen álláspontra jut: ,,Eszerint II szánkhja legkorábbi fázisában a gUl}ák kölcsönös és elválaszthatatlanságának elmélete ismeretlen, és

semmi közük a jelenségek sokféleségének magyarázatához, Egyetlen szerepük, bogy regisztrálják az egyén erkölcsi állapotát, amint azt cselekedetei megbatározzák."m. (JOHNSTON 36. o.) n •• • A gw:aák eredeti funkciója kozmikus volt ... e kozmikus eredet a három gul)át mmt triászt jellemezte, és oem szükségképpen a három gw;Iál, a szattvát, a rad7..saszl és a tamaszt önmagában,"W (VAN BUITENEN 1957b 90, o,)

Itt csak egyellen forrás kiemelésére szorítkozom: a Cshándógja upanisad VI. fejezetének 2-8. részére. Itt a tapasztalati világ elemei a három fonna/szin (ropa): a vörös a fehér Víz és a fekete Étel. Mióta van Buitenen idézett cikkében kimutatta, hogy az upanisadbeli három rúpa nem meg közvetlenül a három guJ).ának, e

108 A sötét tlllajdon dgai közOI a - 'korlátozás, behatárolás' - összhangban van, ba a lámpatestnek fcleltetjük meg.

70

A Szánkhja-kitrfká

szöveg alábecsülik a szánkhja története szempontjából. Ez azonban elhamarkodottnak tünik: bár a két triasz távolról sem azonos, ám a rendszerek elemei közön rendkívül sok a párhuzam .

Mindkét hármas az anyagi világ foglalja magába, mindenben mögöttük csak a létero (szat), illetve a megnyilvánulatlan álJ szubsztrátumként. Színeik a fehér, vörös, fekete. a ritka/SÜIÜ, illetve könnyülnehéz. Karakterisztikus helyük fennlközepenllent van,II0 Végül nemcsak a makrokozmoszt, hanem az embert is velük értelmezik. Nézetem szerint ezek a kapcsolatok feljogosítanak arra, hogy e régi szövegben ne csupán a gondolatkörének egyik forrasát lássuk, hanem a elmélet korábbi állapotát; tehát ez a rendszer tovább,

elemekkel s lesz absztraktabbá.

109 Ez a megkötés szigorúan értcndö. tebiit a három elem soha$em fordul elö timAn: mindenben megvan mind ! három. Erre utal, hogy II Cshánd6gja es upa fény. jelleg!! példAt hoz fel (tUz, nap, hold, villám), hangsúlyozva, hOb'Y ezekben is jelen v.n mindhárom fÚpl . (V1.4.). Lehet, hogy RAaIAKRISHNAN erre e1.'iloz megjegyzésével: ,,Anaxagorisz azt ' 11ltj., hogy mindenben van mindcnböl egy mz. nW (4S2. o.) Erdekes, hogy az upauisad a.zoo részei, aho l nem a vi ligr6 l, h.nem IZ cmbclTÓl vIn szó, nagyon is met;;cngedik a három fÚpa tiszta elöfordulisát: "Mert Etclböl van az w, Vizböl van I lélemt ts HOból VIn a kedvesem. "lll (V1-S.4, 6.5, 7.6: Tt!NlGI... Ti\KÁCS 1993, 76-77. o.). Ez IIZOnban I szinkhj ával va ló kapcsolat valószinliségét nem csökkenti, hanem inkllbb növe li : ugyanis a preklllSllzikus szánk hj .ban a gul1Ak, pszichológiai (tehát Dcm kozmol6gia i) funkcióban szintén " Ibanak magukban. A vcgs6 megd ltjst sem a aul1Ak hatókÖftböl va ló kicmelkedCs, bancm a SZlttva kizárólagosstga jelentette: ..Vesse CI a bölcs a bomályt s a sötétet is; uabadu lvl e kettÖ!ö l lesz.' való." (MAHÁBHÁRATA XII.20S.29) Usd bövebben VAN Bl.JJ1"EN[N 1957b, 98·99. o. 11 0 lásd . 39. kárikát. A Cshándógjában közvetlenül emlitett hely nerinti elkUlön!!lés nem. rúpik közötti, hanem az egyes rupákon lx:1üli tagozódás: " ... finom része fent összegyQlik .. "w (VI.6.1). Ugyan akkor, amint arra szintén van Buitenen már rámutatott (Lm. 91 · 92. o.), ahArom rupa az év tenn/:kenységi körforgásAt jeleniti mell: a Hö, VIz ts EteI anna) a nyarat, II.Z B böséges araast képviseli. Ezek pedi g a nap/égbolt, a és a ffl ld képviselik, tehát l ftigg#ycsen elrendezett bárom világot.

A három



71

A gUQákkal kapcsolatos igazi kérdés azonban az; mik ezek a ..minöségek"? Anyagi elemek? Szubsztanciák? Tulajdonságok? MegkönnYÍlené persze a választ, ha e kategóriák e lhatárolása világos lenne. A leglöbb némiképp bátortalanul, elmossa a kérdést. 111

I II ,.Mlir Colcbrookc óvott allól, hogya mnkhja gllQ-áil vegyük .. .. Jobb ford!tlis lehet II.Z alkot6 'rtsz' . A szubsztancia és a minfuég fogalmát mi magunk a gömg és középkori filoz6fusokt61 örököltü k, dc mtg w munkra sem dolog az ínbcrcos minÖ!légck meghatározása. tekintve. hogya mi SZ\Ibsztanciáink sosem 16teznek minöségek ntlkiil, scm a minöségcink szubsztancia (MAX MÜl..LER, 24546. o.) ,,A megnyilvánu lat lan kifej l6désének folyamata !\Zon hw-om a lkot6 avagy tevékenysége révén tönénik, amelyekböl élI... E konce pció eredete jórészt psziehol6giainak tün ik, do még a KiriUn be lül is lehetetlen nem észrevenni a gUl,1ákn ak tulajdonított anyagi Létezés/iknek semmiféle nem kapj uk: arra kell kövelkcztetnünk, hogy !lgy tartották. mcgfigyclésböl éspedig mind a tennenet, mind az ember mcgfigyelés1.'ibö1."ll1 (KErrn9 1. o.) "A prakrti, az érzékelhet ö anyab"'ilig érzé kfeletti ösanyaga, egységes ugyan, de három alkot6clcmböl (guna) vigy szuhstanei'b61 (dravja) ill. . . . A három konstituens (traigunja) IZ emberi egyéni 5ég meghltjroroja is" (SCID.1lJJT 4546. o.) ZIMMf:Rnél "a pral,!;ti 'alkotói, vagy minösegei' "Ul (295. o.); Campbcll megfogalrna.zisiban "Ezek nem pusztAn minöségck, hanem a világegyetem anyaglinak Icgl/:nycge; CZI I hitQrn guoa alkotja, mint a kötele! • három összesodon szál-. tlI11USZ guoa mintegy rckcte,. n.dzsasz vÖTÖS,. SZlttva ped ig fehér."w (lkl., 2.30. o.) EUADE S7.erint a prakrili modalitAsai. ..A pmkri li ... remicIkezik birom gun' val, vagyis - mondj uk - »lttmódte-dal, amelyek le hetövé teszik, hogy h/irom módon nyilvim uljou meg••.• A auntht a.zooban nem szabad a prakrititó l különbözöknek gondolnunk , hisz kii lön_külön soha nem jelennek meg; minden fIZikai, biológiai vigy ps.ziebomcntj lis jelcnstgbcn mindht nnan egyszerre j elen vannak, csak DC1II arinyban ... Láthafó, hogy • gunik kcttös jellcgiiek, objcktlvek, amennyiben ök alkotják a kü lvilág jclenstgcil, misres.zt viszont szubjektívek, hisz 6k hordozzü:, tiplá lj4k és kondicio ni lj i k • pszichomcntAUs életel.".LH (19·20. o., forditis 37·38. o.) ,,E gttt).4k valamiképpen megvlltlnak • m!llaprak(itiben, noha a Káriká sehol scm mondja ki egyérteImücn, hogya prakriti minöségci-c: avagy közvetlenül a prak(iti miben létét (LI\R.Sa'J, 162. o.) "Dasgupta, Garbc és Keith a gUJ.uikat inkább anyagi avagy 'rcUiiknak' tekintik. Mindezen clemzésekn61 kifogásolhat6, hogy hajlamosak a sunkhját naturalisztikusan értelmczni."ill (Uo. 163. o.) ,,A megnyilvimul6 vi lág jelcns1.'igci ahirom gUJ.la kcverékcibö l vagy kollokllci6ib61 állnak; e gUQák azok I minöségek, amelyek anyagilag alkotják az avjakttt .. . Az embernél 6k képezik Icnntszctl:nek pszichofizikai alkatát. Mindennek, ami nem ember, ugyancsak ök a természetét. Ök jelentik I megnyilvinu!ó és

A

72



DASGUPTA, üdítö kivetelkent, határozottan állást fog lal a szubntancialitás me llett:112 ..Vidnyána Bhiksu leírása szerint a gUlJák reáliák avagy szuperfioom szubsztanciák, míg Vácsaszpati és Gau
bbiksu értelmezese ellen szólna. ... Bhiksu ertelmezese jól összefér mindennel,113 amit a rudni lehel." (I. 223-24. o.)

Mindenesetre annyi bizonyos, hogy a scinkhja-beli gulJák nem fele lnek meg a minöség kateg6riáj ár61 megfogalmazott klasszikus vaisésika kritériumoknak: szerint ugyani s csak szubsztan vil Ag 1I.111.pvcI6 struktimíját. Önmagukban öntudRl lanok."UZ (Uo. 198. o.)

Az Larson vadonatúj ötlettel ilJJ folya matnak"

process) II gU1).ikat (passim, kül. M-67. o.).

Shlv KUMAR alaposan szembenéz a kérdéssel. "A szánk hja a három SU1).1 a durva anyagi világ anyagi oka. Ez azt jelent i, hogy II és az 'attribUtumok' kategóri ája bennük összc kapo:.:!iOlódi k. Más sz6val, ez

a közös fomisa mindkeuejüknek. a gu1).lÍknak van szubs.ztanciUls aspektusuk , ezl azonban nem fogalmazzák meg egyértelmO.cn. Semmi oku nk sincs II.ITII, hogyegyoldalúan csak ezt hangsúlyozzuk az ellensúlyt és ugyanennyilll fontOli min6stgi aspektus rovis!ra. Vidnytna Bhiksu elölt az összes szinkhja kimonuatlanul is egyetért ebben."UJ (1983: 290-9 1. o.) Hajimc Na kamura szerint a szubsztaneia-attribúlum foga lmimtk egybemosódba am vissz.a, bogy a szanmril ból bii nyz.ik az éles IOnév- melléknév oppozlció. (Ways of Th inking of Eanem Pcoples, 44-48. o., 60. sk. o. Idéri FURTAI)() 103. o.) Ez egy kicsi t furcsa gondolatnak tooik annak fényében, hogy épp IZ egyik gU"(Ia neve, szauva ('lttez3-sl:g'), maga is tartalmaz egy melléknévbi'il IMcvet fonnil6 képrot. 112 ,,A gondGlkodá5t es a durva anyago! is birom elcm plaszticitAsa alkotj a - IZ ;nlelligeneia.anyag (szattva), energia-anyag (radzsasz) és tömeg-anyag (tamasz), avai:)' az akadll lyozAs tényeZÖje .. __ A szánkhja szerint e birom, most elemzett k.rakteriiZlikUll konslilucns: érzés-szubsxtancia .... Amit anyagi komplellumnak mondunk, egy bizonyos Ir,t:inlen érzé1i-komplellummá lesz, amit érzés-komplexumnak mondunk. a hanyal lb egy bizonyos p:intjén [c,üllycd csupán anyagi kompkxummá, anyagi relkeiókhl. Igy hát az érzelek a magánvaló dolgok, II szubsztanciik, amclyekböl a tuda t é, a anyag is felép ül. E háromfajta végsó, finom entitás .. , szubsztane;M nem pusztán mim'lség."ll! (I. köt. 242-43. o.) 11 3 Ez mindenképpen túlzá!;. A klasszikus szánkhjában a gU"(lák száma uigor(!an csa ki s hérom, mi g "Vidnyána Bhiksu szerint a gul)ák szAma végtelen. .. . Bár l:!uQlÍk nak végtelen sok van, mégis három osztAlyha soroljuk bizonyos bennük fcllclhctö közös jellegzetességek MJapjtn,"ill (KUMAR 1983. 45. o.)

A három min6ség

73

ciáknak (dravja) lehetnek tulajdonságaik (gu.t:la), tulajdonságoknak nem; 114 ugyanúgy a cselekvés (kanna) is kizárólag a szubszlanciák kepessége, IlS Márpedig a szánkbja mint láttuk, a tevékenység igazi hordozói, s számos tulajdonságuk van (könnyü, mozgékony, fékezö stb.). Próbáljuk meg egyszeruen körülimi a szubsztancia (= dolog) és tulajdonság intuitiv foga lmának különbségét a világ egyegy része, amelyet valamely leírással adhatunk meg; gyakorta egyszavas nevük is van. (1) Ez a név szubszlancilik eselében mindig tulajdonságokná! tipikusan melléknév (dc lehet rónév is - báj -, söt ige, például forr).

(2) Egy dolog leírása rendszerini sok, csak külön "cljárásokkal" megállapítható ismérvet sorol fe l könnyií, pöttyös, rugalmas: labda"); míg a tulajdonsagok általában egyetlen eljárással (leginkább egy elemi észleléssel) tisztázhatóak ("fehér"). (2a) Éppen következik, hogy egy újabb eljárással nyert eredmény irreleváns az megállapított tulajdonságra nézve, ezért a tulajdonságoknak nincsenek tulajdonságaik. ([2aa] Fokozatuk persze sokszor van, ami viszont a szubsztanciáknak nem szokott lenni). De azért vannak tovább minösíthetö tulajdonságok is, így egy izz6 vasgoly6 lehet vörösen vagy fehéren izzó, (2b) A szubsztancia önmagában lélezö; a tulajdonság viszont egy do log tulajdonsaga. Hiszen a vilag egy elkülönült részet többfélekeppen vizsgálhatom: a tulajdonság által kifejezett egyetlen aspektuson kívüli

114 Vidnyina-bhiksu is erre timankod ik: ,,A..u.al, bogy

itt a vonzalmat stb. B tu lajdoruig'nlk mGndja, a sz61mban pedig a könnYli'iég sth. kerül említésre, bebizonyu!l. hogy a való stb. szubsztancia."ill (SZÁ1oKHIA

l'RAVACSANA-BHÁSlA !.l27)

11 5 DASGlIPTA I. köt. 286. o. - A nehezen eredet; megfogMlmazásában (1.1 .14-16): ,,A szubsztanc ia ismerve;: vannak , anyagi 010:. A tulajdonsAg bordozza, tulajdonságai nincsenek, a kapcsolatnak ts az elkü lönülésnek [eze k is tu lajdondgok] önmagában ncm oka. A cselekvés ismérvc!: egy szub'ttanciához tartozik, tu lajdonságai nincsenek. It kapcsolatnak és az elk ülönü lésnek önmagiban oka."w

74

A Szánkhja-lairikiJ

többi vonás (egységként felfogva) lesz éppen a tulajdonságot hordozó dolog. Így például egy bizonyos alkalommal észlelt 'fehér' egyúttal hideg,



létezö, pedig szubsztancia. (3) Végül a dolgokat a viszonylagos állandósag jellemzi a változékony tulajdonságokkal szemben: ugyanaz az ember vidAm vagy

rosszkedvü, egészséges vagy beteg lehet. Persze néha fordított a viszony: egy nöt szépsége túlélheti por1réján. a kioltása után is éremi még meJeget az ételben. Vizsgáljuk meg ezeket az ismérveket a gul)ák esetében!

(l) A guQ.ák megjelölése de van melléknévi alakjuk is: száttvika, rádzsasza, támasza. Kérdéses, vajon a ló-lovas (szubsztancia), avagy a báj-bájos (tulajdonság) analógiájára? A nyelvhasználat tehát nem igazít el.

szempontok a tulajdonság-jellegre mutatnak:

(2b) Nem önálló



Mivel a világon minden



gü (trigut;la), nincsen pl. külön 'szattva-tárgy'. Azt lehet mondani, hogy

"ez egy ló", de azt nem, hogy "ez egy szattva"; de még azt sem, hogy "itt van egy kis szattva" (a víz mintájára). (2aa) Fokozataik viszont vannak, valami lehet többé vagy kevés között az istenek szattvásabbak, mint az emberek.



75



érv, de nem 11 6 az étvágygeJjesztö, a jó megjelenésú, a kiváló mind rafináltan összetett tulajdonságok.

A nélkülözhetetlenség problémája arra az észrevételre támaszko-

hatszögletO kristályos szerkezetü stb. is - vagyis hó.

Ez al61 a szabály alól is van kivétel: éjszaka sötét van, de nem 'valami' sötét, tehát ennek a tulajdonságnak nincsen hordozója; másfelöl viszont a láb mindig valaminek a lába, tehát nem igazán önálló

A

If három

dik, hogya hArom guQ.a nélkül semmi sem létezhet. A dolgok egy-egy tulajdonságuk nélkül egész jól megvannak, míg a tulajdonságok az öket hordozó dolog nélkül nem létemetnek (ezért a szubsztanciák a "tulajdonképpeni míg a minöségek csak esetlegesek, járulékosak, ,,akcídensek"). Ez azonban félreértésen alapul, ugyanis (a) egyes szubsztanciák ugyanígy mint egyes tulajdonságok: például az aulóból az elektromos (b) Ezzel szemben van olyan tulajdonság, amely minden dolgot jellemez (legfeljebb a mértéke tehát "nélkülözhetetlen": ilyen például a (Egyszeruen rossz megszokás, hogya fundamentális princípiumokat szeretnénk szubsztanciáknak látni, leginkább elemeknek, atomoknak. Ez az itélet tulajdonképpen eléggé avíttnak látszik, hiszen az és energia fizikai világképünknek régóta oszlopai - nem szubsztanciák; bár az, hogy fönévvel fejezzük ki öket, ezt kissé elfedi.) E kissé elnagyolt elemzés azt mutatja, bogy a gllQ.ák valóban minöségek, s nem szubsztanciák. I(jviláglol1 azonban az is, hogy igen speciális rulajdonságokról van itt szó: nem valaminek a minOségei, nincs szubsztrátumuk, hanem maguk alkoiják az anyagot; továbbá mindhárman nélkülözhetetlen alkotói az anyagnak, egyikük sem hiányozhat Ezt kifejezhetjük az 'alapminöség' vagy 'konstituens tulajdonság' szavakkal, esetleg úgy, hogy itt az anyag avagy az anyagi világ aspektusairól van szó. 117

bé szattvás, például az

(3) fÚnik vAltozékonyságuk, az, hogy ,.meg5ZÜlik" egymást, tebát egyik guQ.a a másik helyére lép, majd viszont. Ezzel szemben szubsztancialitásuk mellet csupán két érvet látok: (2-2a) összetettségfiket és (-2b) nélkülözhetetlenségüket. Az összetettség (tehát az, hogy pl. a tamasz súlyos, sötét, korlátozó,

116 Vá1kttanlÍtha (XII. S1.ázad, RÁminudzsa követöje) a Tllltlla-muklá·ka lápában rtwetcsen érvel a tulaj donsigok lulajdonsAgainak lehet.stgesstge melle" ( DAS<J..IM'A, III. 2S4·SS. o.) 117 Valami efftltre utal a SZÁNXHJA-SZÚ!'RA (V139) is, bár II tcnnino1ógi'Ja mb ts a többi nem tulajdondgai. hanem fonn" [I IcnntSl!:Clnck)."w. A kommcntitorok a "formili" u.6t (Iad-mpa\lla) "uonosa};"-na}; értelmezik (t6d'tmJa. Aniruddha Ved'ntin Mah'dcII'; szvarúpatlll, VidIJyána-bhiksu), GARBll pedi g, némiktpp mcgle]lÖcn, igy fordIt: •.1\ szattva és a többi nem tulajdonságai. mert áll.'·w' (Eszerint a két mura vonat.k:o:llla, ugyanugy a ktt lad is: szerepet cserélnek). - Mindenesetre trdckcs. hogy I Cshánd6gja upanisadból ismeros mpa nÓI választj a aSZÚlr•.

--az

/I felfogua szerint ezt nem lehet tulajdonságnak mondani: •.A lIaló

-,..a

Ji Szánkhja -káriká

76

Bonyodalmat okoz az is, hogy egy-egy több szokásos tulajdonságot is képvisel, például a szattva a fényt, könnyüségel, értelmet, derül, vonzást. Momihatnánk lehát öket lulajdonság-kö tcgeknek is; l l!! ez azonban fil ozófiai értékük szempontjából súlyos gondol jelentene. Másodlagosakká lennenek az egyszeru tulajdonságokkal szemben, éspedig nemcsak ismeretelméletileg, hanem ontológiailag is. Ez csak akkor nincs így, ha az egyes guQ-ákat tu lajdonságok között is ontol6giai a kapcsolat, magyarán valós öSSlcffiggés van közöttük, nem lehetnek meg egymás nélkül. Hmették-e ezt a régi indek? Összeegyeztethetö-e ez a tapasztalat-

tal?



de a válasz igen. A fényes dolgok könnyüek: a szent-

jánosbogár röpül, a láng felfelé tör, az égi világít6k pedig nem esnek le. A fény megvilágít, megmutat, láttat, éppen mint az értelem. A rettegéssel teli vaksötéttel szemben a fény adja a derut; s a derus, értelmes ember szimpátiával tekint másokra. Ez pedig éppen a szattva tulajdonság-kötcge. Aradzsasz viszály- taszítás-mozgatas összefüggése, a tamasz súlyos- tömör-eltorlaszol- sötétlcsüggedés/visszafog fogalomköre is plauzibilis. (A ellenvetésre - az izzó vasgoly6 fényes, de nem könnyü - e rendszerben tennészetes válasz, hogya tamasz adja a súlyát, a szattVa a fényét; azaz nem, mint fényes súlyos.)

Felmerül a kérdés: ha ilyen nehéz többé-kevésbé világos fogalmi eszközökkel megragadni e három mi magyarázza rendkivüli sikerüket az ind fil ozófiatörténetben? Óriási heurisztikus értékük. Bár egzaktul kifejezni nehez a jellegüket, mert alapfogalmak, ha egyszer ráéreztünk a tartalmukra, alkalmazásuk már nem okoz nehézséget. Pontos a mi tehetetlenség, energia és információ kateg6riáinknak (ahol az információ magában foglalja a struktúraJkoherencia fogalmát is). Nem hiszem, hogy akar ma is bárki fel tudna mutatni

A harom

77



ennél jobb törzsfogalmakat ciós szinten,



leírására, ugyanezen az absztrak-

A filozófiai teljesítmény jellemzi, hogy a szattvara nekünk sincsen igazán szavunk; mert ugyan belátható, hogy a koherencia struktúrát feltételez, s a struktúra koherenciát eredményez; továbbá, hogy a struktúra nem más, mint az anyag egy meghatározott információ szerinti rendezése - mégis bárom külön kifejezést használunk rájuk, nincs közös, tenninus. A radzsasz energia-jellege közismert, ám ezt lelki síkon - tévesen - a szenvedéllyel 1l9 szokás azonosítani; dc a kitartás és az állhatatlanság, a szorgalom és az idegesség nem szenvedélyek, pedig nyilván a radzsasz megnyilvánulásai. A tamasz tehetetlenség (inercia, nem impotencia); az anyagi sikon sem csupán a tömeg képviseli, hanem például a merev rendszerek változtathatatlansága is, Lelki oldalát a tudatlanság I tévelygés fordítas teljesen félreérti. Sokkal szerencsésebb LARSON ,,közömbösség" (indifference) megoldása (162. o,), am ez is csak passzivitásra utal, nem pedig a változással szembeni ellenállásra (mint az inercia és persze a tamasz is). A szattva ' infonnáció' jelentésére a definíciójában kétszer is sze' megvilágító' (prakáSa-artha, prakásaka) kifejezés utal ban. Megerosíti ezt, hogy a 23 . kWá szerint száttvika a tizenegy (indrija). Közülük információval kapcsolatos az öt képesség, továbbá az elme, a beszéd és talán a kéj is; a többi három pedig - mozgás, elsajátítás, kibocsátás - a külvilág jelenségeire való differenciált válasz képessége, testi koordináció: a tágan értelmezett infonnáció-fogalomba belefér.

A gul').a-elmélet itt adott interpretációja hangsúlyozottan csakis érvényes, semmiképpen sem terjeszthetö ki a koráhbi J 18 Ennek viltgos KUMAA (1983) már eljutot!. ,.A szflnkhja hogy DOba a tflrgyaknak végtelenü! j ell egzetessége van, 'm ezeket megnyilvflnuI'saik jelentéktelen változatait elhanyagolva osztílyomi ts c50porlosltanl lehct. E alkotó minöségck között kölcsönös kapcso latok pl. a a könnyílséggel és derüt okoz. E kapcso latok, Illetve bIzonyos esetekben a hiinyuk alapján birom fil minös\\g-halmazt ezeket hivjAk gUIl'knak."w (291. o.)

szövegekben tulajdonság- vagy állapot-hánnasokra, sem pedig a radzsasz, tamasz és szattva független elÖfordulásaira. Éppen ellenke hogy éppen a guiJák zseniális, koherens reinterpretálása 119 A rigl ('szenvedély') IZ Indck etimolÓgiai ér.zfke számára világosan a radzsasz rokona - hiU e2!l a mai filológia vitatjl (lisa BURROW).

A Szánkhja-káriká

78

volt az egyik, ha nem eppen legfObb oka 120 annak, hogy e tömör összefoglalás a szánkhja definitív alapmüve lett.

ProblémáI jelent még a megnyilvánulatlan (avjakta) kapcsolata a minöségekkel . Mivel az avjakta egy és reszek nélküli (7. kárikA), hogyan lehet



(9.)? A nehezséget már Ven1catanátha

. Iezte, 121 illU L- d e ez csak akkor jelentene gondot, ha a gUl)ákal Je

szubsztaociáknak vélnénk. 122 Viszont azt már nehezebb megmagyarázni, hogyan lehet mozdu-

lallan (akrija, 7.) az, amiben jelen van a mozgékony (csala, l L) homály. Ez csakis ugy el, hogy egy minöség megléte nem jelenti feltétlenül annak megnyilvánulását is. A rózsa éjjel is vörös, a fUlemüle szephangú, ha nem is énekel, a váza törékeny, ha még ott is

áll az asztalon, az elefánt akkor is, ha pihen, az ifjú akkor is szerelmes, ha álomtalanul alszik. Ezekhez hasonlóan a három glll}át is potencialitásnak, képességnek kell felfognunk, amelyek körülmények között meghatározott módon nyilvánulnak meg (ám, ha ez megtörténik, per definitionem már nem a megnyilvánulatJanról van szó). Ez egyébként implicite benne volt a fentebbi értelmezésben. A káriká megfogalmazása, amikor a ( ... arthá.J;L) beszél, szintén erre utal. A potencialitás gondolatköre nem újdonság Indiában, leginkább a tüz és a fa példájával szemléltetik. Igy a Svétásvatara-UPANtSADban (I. 13. - a túz anyja és apja a túzfúró berendezés alsó és dörzsfája):

"Szül6iben búvik a aJakja, nem látható - ám jegye mégse pusztul. "UlI.

120 "Mesgy05z6dtscm. hogya uánkhjiban a legfontosabb dolog ... a gu,,'koneepcló."ill (DASGUI'TA I. köt. 223. o.)

II I " H• a .• mlm . tck·IIItJU ·-k • VI." g okának, nem vezetbetl! Je az lZ gu!)a! 'JUta!, bogya v,ltg egyetlen okból szinnazik. Mert a hirom lebelett ugyan az cgycns(Jly 'llapot'ban. mtgis úgy hogy a köv clkezm6ny eJk(l1ön(ilt lizcrepük voJt."ill (DASGlJPI"A III . köt. 2S9. o.) . Ezt lényegében mllr KUMAR (1983) kimondta: ,A. gul)'k ... nem r6u:ei a pr. Jcrittnck. hanem azonosak vele, hiszen a szánkhja szerint a prllk[iti bármi ' \lónak ellentétc."ill (43. o.)

A három



79

A szánkhjának pedig legsajátabb, központi kategóriája a potencialitás, hiszen a pra1qiti (lennészet) kél fázisának már a neve is avjakla és vjakta, megnyilvánulatlan és megnyilvimuló - éppen a potenciális- aktuális ellentétet fejezi ki. A pra1qiti alapfonnája, az avjakta (megnyilvánulatlan) nem más, mint potenciális anyag. A potencialitás kategóriája leremli meg a tartalmas összemggést az anyagi világ egyébként diszjunktnak között. Ez a gUl}ák (minösegek) mozgásának , á,afakufcisállak, a rajtuk alapuló (paril}áma) az alapja; mostani elemzésünkben maguk a gUl).ák is konstitucns minöség-poteneialitásoknak bizonyultak. Az anyagi világ legimpresszivebb jelzöje, a termékeny (praszava-dhanni) ezl a kreatív, potencialitást fejezi ki. A szatkárja-váda, a valós okozatiság tana pedig azt rögzíti, hogy az ok mindig rendelkezik az okozatol megalapozó képességgel. Érdekes, hogy e rendkivül fogalomnak nincsen világos terminus teehnieusa. A b kti (képesség), kiváltképp alkalmasnak látszana e funkcióra; a tantra rendszerében a prakriti leggyakoribb megjelölése éppen ez. Az a tény, hogy ábrázolása mindig erotikus mutatja, mennyire mélyen gyökerezik a tennékenység és a potencialitás eszmekörének összekapcsolása. Ám a Kárikában ebben az értelemben csupán a 6. és 13. szakaszban bukkan fel. Ennek oka az lehet, hogy ill a sakti értelme csakis a ható okra vonatkozik; míg a potencialitásnak a szánkhjában leghangsülyosabb aspektusa az anyagi ok kibontakozó-ereje. A gUl).áknál az artha (cél) szó jelzi, míg a tennészetnél maga az alapszó (prakpti és avjakta), valamint a praszava-dharrni utal a potencia1itásra. az egyseges szakkifejezés hiánya okozza, hogy az elsiklanak e kulcsfogalom fölött; ami pedig a gul}ák potencialitását illeti, ezt a köznapi nyelvi eszközök sokfélesége még külön elfedi. 123 Ninesen ugyanis standard nyelvi eszköz a szanszkritban scm a potencialitás avagy diszpozicionalitás (hajlam, készség)

123 Persze a szokisos szubsztandalista is szinte lehetetlenné teszik . bogya gUJ.ltÍk potcncialitliSilt eszrcvcg)'Ük. A és hajlam ugyanis valaminek (azaz egy Slubsztanciinllk) I II valamilyenné lcvtsre. tebát II minöség a potendUis az eleve aktuális szu bSZlln ciiban.

80

A Szánkhja-kárilaí

A három

megkülönböztetésére az aktualitástól. Az egyszeriíség kedvéért a

"Sötétet kezdetben sötétség borított, Mindenütt jel-nélküli óceán honolt."124

magyar nyelven illusztrálom a problémát.

Az út csúszik (potencia), az autó csúszik (aktus). Ha egy idegen mondjuk, hogy szép vagy, az adottságait dicsérjük Cp), ha a feleségünknek, a megjelenését (a). A finom (p) ital ízlik (a), a gyúlékony (p) fiírészpor ég (a). Van ugyan nyelvünkben az hajlamosságot melléknevet formáló (-ékony), ám elég mesterkélt és használata ritka, ikes igékre korlátozódik (folyékony, törékeny). A másik kínálkozó (-ható)

pedig



(látható,

81



Itt is kitetszik, hogy a tamasz kevésbé anyagtalan, mint a mi nem puszta hiány. Egyébként ugyanitt (az versszakban) a radzsasz (a fordításban: "ég") és ha a szattva nem is, de a szat igen:

és se volt még, Nem volt ég, és az égen túl a menny sem."125





Ez az elemzés talán némi magyarázattai, vagy legalábbis mentséggel szolgálhat a gulJák



homályos terminológiájáról.

A három elnevezése lehetetlenné teszi a szimpliftkálást, ugyanis semmilyen módon nem lehet egy kategóriába sorolni, nehezebb tehát jellegüket félremagyarázni. Ha a szattva helyett például tédzsasz (ragyogás) szerepelne, mindegyik fényjellegü lenne; ha a tamasz helyett móha (zavarodottság), akkor lelki nevei lennének. (Ténylegesen a gUQ.aelmélet korábbi verzióiban.) A legelvontabb információ/struktúfa/koherencia/kohézió eszme kifejezésére a szattva egyébként alkalmas; jelentései - lény, jellem, lényeg, princípium, valóság, értelem - sem rosszak, s ez kiegészül a szat-ból a -tva (-ság) képzövel származtatható értelemmel: fennállás, helyesség, megfelelés, olyanság. Aradzsasz szétfolyó értelme (légtér, por, homály, szenvedély, menses) ismét csak védelem a felfogás ellen. Világleírásban domináns jelentése, az ég és fóld közötti tér, asszociációkat is kínál: az energikus szél- és vmaristenek terepe, ámde láthatatlan, nem megragadható. A tamasz (sötétség) erkölcsi és értelmi felhangjai ugyanolyanok, mint a magyarban; ezen felül a fóld alatti tér, pokol is. Már a Nászadíja-szúktában (a IpGVÉDA többször idézett teremtéshimnusza, X129.; 3. szakasz) is kozmogóniai princípium:

A gUQák és a világ 12. [14J a-viveky-iidi hi siddhari1 t köra/;/a-gu/;/ii"tmakatviit

traigu/;/yiit '-bhiiviit köryasyii '-vyaktam api siddham.

r [az énjavításomJ; -iídi-siddhas V" VI; siddhas G, D, J, M;

siddhis V, DEUSSEN, S!NHA; -iidir hi Jiddham K

t

viparyaye V

12. Bizonyított, hogy elkülönületlen stb., lévén és ellentétiik nincs meg; mivel az ok tulajdonságai határozzák meg az okozatot, a megnyilvánulatlanról is bizonyitott.

124 FÓRIZS USl!16 fordltása (1995: 147. o.yn 125 Vo.ill

82

A Szánkhja·kQriká

A tömör szakasz a következóképpen ( I) a megnyilvánuló 9. kárikában megadott ismérvei - tárgy, közös, tudanalao, tennékeny - mind levezethetöck az attribútum· ból, vagyis abból. hogy a három minöseg alkotja; {2} ugyanis mindemez ismérvek ellentétei nem fel a képességei üellegzetességei) k ÖZÖIt. 126 (3) Mive l a megnyilvanulatlan a megnyilvánuló oka, ezért - a Ó. versben ismertetett szatkárja-váda, a valós oksag elve szerint - rá is a három minöség, s ezért az

jegyek is. Az ( 1)-(2) szerinti bizonyítás rekonstrukciója szükstgképp teljcsen hipotetikus, hiszen a szövegben semmi sem utal a részletekre' mégis érdemes megpr6bálkozni vele, hogy megmutassuk, az érvnek lehet értelme. A tétel tehát az, hogy a természet öt ismérve következik alkot6inak, a gul)aknak 126 nincs meg') kifejeZést mAs képpe n szoktAk magyaráznI, A kommenl!rok az avjakla és a vj akta kapcso latára vonatkozó érvet hítnak ebben is: .. (a nem vUik cl töle [a mcgnyilv6.nuI6t61]: cZért a rncgnYllvan ulatJanra IS bIzonyi tott [cz I hat attribútum]. Ahogyan, al'lol I fonalak ugyanott van, a !.lÖvct; nem mis a szövet, mint a fonalak, mert nem vAli k el Igy lehel valakI jAratos I megny ilvánuló ts a mcgnyilvínulatlan ladban; a Jcgffibb, k6zc1a megnyilvánu ló: aki a megnyilvAnulÓlIÍltja, a Icgffibbet is látja az. wW (GAlIDN'AoA 14. o.). Ná luk tchAt a tad ('az') a vjaktira vonatkcrak. , LAR"OON ame ly az újabb kOllllTK"1ltárokal (Dzs:a';'-mangalá, JUkli, dlp lki, MItra) követ i: ,,mivel (a gul)lik ) nincsenek meg az cllentétébcn (U. a puruséban) ('260. o.) la teh't a ' tad ' az cgesz ICI'RltSZC(1t vonatkozi k, ennek • purusa; az pedig hc lyhalArozóinak tekinti: I puruSÜQII nincs meg, Ez mcglep6 lenne , hl!.ZCD a metrum nem keo)'SZl:riti ki CZI a szokatlan összettte lt: ... Ip4rya)lt 'b!lavQ/ lenne, ami ritmikail ag cgycnértékn . (VácHBzpati igy is közli a szo:egct,) semmifHe magyartzó értéke nincsen: a lélek és lZ anyag tulaJdoDdgal egyma.st6! fLiggetlenek. MenJO k,övet/!) verziója jobb: "további abból, hogya [megnyilvanuJóban] nincs ezen Ismervek (a purusira jcllemz/!) ellentéte (azaz mcgkiil/lnböztetell, alan)', nem közös, és nem (513 . o.) A lad-viparjaja megegyeZIk az eDyémmel, tebát a tad az öt levezetend /! allribútumra Ula I VI S§Zl; a kUl önbs6g annyi, hogy az a-bhavához (nincsen) lartow implicit k6pes helybatárowként a ,én, a gu!)ákat adom meg. Ám Igy az érv igen gyenge, gyakorlatilag lau.tológla, kIfejtve kb. ez lenne benne: 'mivel ncm clkU I/lnillt, clkil1/1nilletle?: mIvel nem alany, tárgy; mivel nem priv át, közös; mivel ncm tudatos, tudattalan: mIvel nem tennékeny' ,

A.



és a világ

8J

Az következik abból, hogy aminöségek párosodnak" (kapcsolódnak) és egymás'" (átalakulnak egymásba), A tárgyiság abból, hogy a gUlJák egymás tevékenységének tárgyai, például a tamasz korlátozza a radzsaszt, a szattva mcgformálja a tamaszt; továbbá az alanyiság feltetele , ugy riioik, a tudat, s ez egyik gul)ában sincs meg.

A ' közös' az folyománya ;127 ahhoz ugyanis, hogy egyes részei privátak lehessenek, ezeknek a részeknek szilárdan el kellene különülniük. Továbbá nincs a guQák. meghatározásában olyan tulajdonság sem, amely lehetövé tenné az egyetlen személyhez kótödést. A 'tudattalant' már tisztáztuk: egyik guQában sincsen tudat, még a szattva is esupán információt hordoz (mint a vagy a szároít6gépprogram). Végül a termékenység a egymásra hatásából, lámpához hasonlított eélszerü és változásaikb61 Tehát az "ellentétük nines meg" érvet használtuk a a 'tudattalan' és részben a ' tárgyi' attribútum levezetéséhez; még kapcsolható lenne a 'termékeny ' ismérvhez is, hiszen nincs olyan vonása sem a gul).áknak, ami eredményezne (pl. változatlanság).

127 Bár összekapcsolható a tárgyis'gga l is, minI azt. Szánkhja-szaptati-v,illi és a MATHAJtA-VJmTI (18.0.) teszi : ,,ami tárgy , az az objektív - általános alapjAn ,

84

A Szimkhja-kárikti

13. [15] bhedánáril parimol)ot

samanvayiic

Jrorol)o-/ciJrya- vibhiigiid t ni pytJsytI D, J. M , V. K

a-vibhiigad vaisva-riipasya t



prav[tfeS ca

85

A és a világ

Mindenesetre hangsúlyozni szükséges, hogy Ísvaralqisl).a ezzel nem kötelezi el magát azon dogma mellett, hogy a világ valaha keletkezett. A káraJ:aa ugyanis az anyagi okot jelenti (lásd a 6. kárikilhoz megjegyzéseket); így a fenomenális világ és a tenger kapcsolatához érzékfeletti okának viszonya akár a hullámok hasonló is lehet. Bár a hullámok ' anyagi alapja' a tenger, ezzel semmit sem mondtunk még arról, hogy létezett-e valaha, ' a hullámok születése elótt ', tükörsima vizfelszín, avagy az óceán mindig is hullámzott.

es

14. [J6] körolJom asty avyaktam

pravarlate Iri-guf)atalJ samudayáct ca proli-pratit: "sraya: f -

padlJiimoftalJ sali/avat t SllllllllÚ1yai K t pori mri!lll Vz rt prot/pertl v, + tt pfthak-pr'hag-bhrijrma V z kommentár

n

13. Részei összeruggéséböl és az ok-okozat a sokalakú [világ] el nem kü!önültségéböl [következik, bogy] 14. van oka, a megnyilvánulatlan. A harom min5ségböl és kiemelkedésükböl jön létre; átalakulásukkal, mint a víz, az egyes fajtája szerint.

AZI hiszem, ezt a gondolatmenetet lehetetlen teljesen egyertel.

Az e1sö érvben szerepló m érték (parimáJ).a) szót a kommentárok részint határoltságnak, részint végességnek magyarázzák. A DZSAJAMANGALÁ szerint határoltságr61 van szó, és ez fellételez egy közös 'lehatárolót' , ami elkülönít és össze is kapcsol.129 GAUQAPÁDA homályosan fogalmaz - talán úgy érezte, hogy neki sem egészen világos a dolog - de a lényege, úgy tünik, hasonló: mindennek, ami elhatároll, oka van, A Szánkhja-vritti és a Jukti-dípiká pedig arra a közhelyre támaszkodik, hogy minden, ami véges, annak oka van, Jól látható, hogy mindeme kísérletek sikertelenek; hiszen legfeljebb azt bizonyítanák l31 , hogy a világ részeinek van oka, semmiképpen sem azt, hogy az egésznek. Inkább az lehet a mondat

rekonstruálni .. Az alábbi fejtegetés tehát csak egy lehetséges. ámbar szándéka szenni a korábbi kísérleteknél szerkeze tet

kí ván megmutatni. Az vilathatallannak látszik, és az összes magyarázat is egyetért benne, hogy e kél vers csak együn m ert az elkezden mondai vége (az állítmimy) átcsúszik a kövel1ceZÖbe. Az már kérdésesebb, "hogy ez a félsor azt jelenti-e, hogy "oka a megnyílvánulatlan , avagy azt, hogy "oka van; éspedig a megnyilvánulatlan", Bár a problemát nem fogalmazzák meg világosan, a részletes értelmezesekböl hogy a hagyomány a második alternatíváTa szavaz: tehát az is bizonyítást nyerne itt, hogy a világnak van oka.12R 128 .. . . A S.c..N'o'KHJA-SZÚ!ltA az eg6sz son olybá veszi. hogy esupén el:! blzonyltJI - WlZ, h?iY okozat. "Mivel mindkettötöl [a szcmflyt51 az Illptermf.zenö l .IS) a a t.öbbi, ezcrt okozatok, mint III edény. A vfgcsség mlan. ö.l'!efUgg6s nuatt, V6gul a kcpess6g miatt."ll1 (J. 129-lJ2.)

129 ,.É$ ami körülhltirolja 6ket, az egy, s az kapcsolja össze öket. Mint. rizsnövtny e rtsuket: Q'Ök«, levtl súr, rogy, ocsú, rizsszem.... Ezért kell, bogy 1C&Yen, lII'Jli mindezeket összckapc.'ioljl. Amiben kapcsolamk i ll III I mcgnyilvlÍnulatlan ole lttezik,"W (80-81, o.) 130 ,,»R(:szei Ichaláro1t5igiból (parimil).it)«: a köznapi életben ahol k6szítenek valamit, látjuk a lchatirolást: ahogy I fazekas leh.tiHult 19y1g..:lal'lbokból készít ugyanúgy lehatArolt edényeket - (gy van cz I naggYII (mahá) is. A .zcrint leh.tárolt nagy stb.. vIgyis . jel, a okozata. Egy értelem, egy énség, öt csakaz, tizenegy öt elem: ezen rbzek khaltrohdgl miatt a lcgfUlb (pradhlina) ok, amdy létrehozza I lchalirolt mcgnyilvénul6t. Ha nem volna a akkor, lévén lehatárolatlan, ez [a vil'S] lehetne megnyilvhuló,"ill (14-15. o.) lJI Már ha l kiindul6pontJukat elfogadjuk, ami a legkevésbt sem hiszen sok indiai rendszer Ismer vagy hallirolt, de örök dolgokat (pl. atomok, elme, lélek a a njéja vagy I duaina fi]ozófiliban).

&6

A Szánkhja-kilrjkQ

tartalma, hogy a világ részei, léven vegesek, nem lehetnek a vegtelen világ okai. ll2 , IJ3

A bhéda ('osztat, rész, fajta')



értelmezése, amint azt

Gau<;lapádánál láttuk is, a megnyilvánuló 23 tattvája

mások szerinI lehel még az





tizennégy fajtája.



azonban, h ogy nemcsak erre gondol Ísvaralqisr;ta. Ha ugyanis a legáltalánosabb értelmet fogadjuk el, akkor az érv az atomizmus

cáfolata is egyben. Márpedig egy olyan passzushan. ahol a világ nyi latkozik a szerzö, elvárható, bogy utaljon a ro rivális e lméletekre iS,Il4

ranézésre ez az analízis is sápatag érvel eredményez; hiszen

ki állította, hogya világ oka egyetlen atom? Ám akárhány 'igazi', tökéletesen elszigetelt atom sem eredményezhetné a mi összefüggö világunkat. Az atomok összekapcsolMásához szükség van egy mélyebb, az egységet garantáló elvre, és mi éppen azt keressük. (Ebben az utolsó gondolatban, ami emlékeztet a Dzsaja-mangalá

132 Az El'CYa.ortDIAban ( H S. o .) mar Larson is IID' t rtclmezi: ..A megnyi lvim ulót korlátos mérelúnek (parimiltlJl) lárjuk (ts korláto!! dolog magában lIem lehd a végsO ok)" 1i!! 133 nem zárha tó ki . hogy !!ivarakpsQa a kCt érv valamifajta kombinációjára gondol!. mondjuk Igy: "A világ reszei hatérollak, térben Ami beha!érol! , KZ keletkezett, tehát oka van; s ha miml en oka van, akkor az vlll!.gnak is kell, hogy oka legyen. Mive l c részek hatAro lIak , .uembcn a világ egy ike scm lehet a keresett ok." Ez az "érv" azonban, sajnos, gyenge. Téves ugyanil ez . kélve tkeltetés: Része inek c ka van -+ Az egésznek oki van Bár a hibás lépés Itvesstge nem te ljesen nyih'ánvaló, im éppen e gondolatmcnctbcn szerepel eID' e llenpé lda az e rrajla "ösucfüggésre A vililS fészei batiroltak - Az egész világ viszont batilrtl lan, Teljcscn valószl niu lennck látszik, hogy egy ilyen kiváló elme ilyen marldns inkonzisztenciá! ne vett volna észn:, és a jel7.en tévkövC(katetésn: volnl tézisét.

A gUfJák és a világ

&7

megközelítésére, már a parimáJ:aa masik: értelme, az elhatároltság kap hangsúlyt.)

(szamanvaját): a kommentárok és a fordít ók Ez valószinütlcn, hiszen aszamanvaja jelentése (szabályos egymásra következés, sorrend, sorozat; következmény, kapcsolat, összefiIggés; relevancia, vonatkozás, érvényesség) nem kínál értelmes interpretáció!. Így aztán meglehetösen szabadon értelmezik: GAUOAJ>ÁDÁnál kb, a tulajdonságok se; 136 L ARSON szerint .,a véges világ homogenitása vagy egyfonnasága", 137 MEHLlGnél " közvetlen összefüggés (más dolgokkal)'o,lCl!l (5 14. o.) szónak tekintik. m

Egészségesebb megközelitésnek látszik, ha valamihez kötjük; ket lehetöség is kínálkozik, Az elsö: "részeinek összefliggéséböl" (bhédánáril szamanvaját), Lényegében az összes kommentár értelmezése (tennészetesen a Gaugapádáét kivéve) ezzel a változattal egyeztethe össze, és megfelel az bekezdés végen kifejtett gondolatnak is, Nyelvileg is ez a és stHisztikailag is szép az ellentét: areszek elkülönülnek, am össze is IDggenek. I3S Ezt l félson - .ronUlnvayac chaktilaJ, prav[ffeJ ca - mindenki kclthasva értelmezi, a 'pnlvpttész'-t Ct'Cdethat!rozónak (ablatiyus) véve, pedig lehetne birtckos eset (genitiYus) i,. Ek kor kb. így ford íthatnánk: a képességek szerinti sorozatából. Ez lényegi eltérést nem jelentene, csak ut alna a 20. kári kában leirt vi hígkelelkczés.sorrcndre is. 136 "Tovtlbbá, III ennek megvaI6suli!.si!.t a hétköznapi életben is látjuk, példáu l ha a .uertllrlást gyermeket látva ilyen éllapít meg; valaki - nyilv," papok a szülei. Ugyanígy, e jelet (. nagy, stb.) Játv!\n vezetjük le, milyen oka kell. hogy legye n. Ezen ÖS5zeftiggés alapj lin létezik a ( IS, o.)

H

:

134 VACSASlPATI is igy - e két szakasz ezt "Kll)lida és Atcslpáda fial {a vaiAésika és a njáj _ rcnlhzcr szerint a megnyilvánul6 megnyilvánul6b61 ugyanis az atomok megnyilvánul6k, s jön létn: a fó ld stb, fonnájában az okozat H ' Ezért mondja (livaralqistla]: ... "ill (I 23. o.) VáesllSZpati teh it az az atomizmus ellen irányulónak: t rtelmczi; val6jában azonban a tovihbi már mis iskoli k ellen fordulnak .

137 160, o,w A ' bomogenitás', bár y. l6szi nÚt!cn - hi!IZCII • szam...nu-.ja (utinameneteJ) mulctlnsan sorreodre: utal. lehá! nern nimmctrikus rclitc iólll - , nem Lanon tali lminya, Ktr klasszikus kibontása III érvnek: ,,A vil.gban flgy li tjuk:, hogy ami egységesen benne van a részekben , III létezi k: mint IZ agyag. fazékban Ab. Ám az clernekben [' hang stb. 'l egy!iégescn benne van a hérom gUl)a {'boldogstlg-.u.cnvedés-zavar'] , azok is léteznek; és ezek a gUQ.Lik, a különbözO nélkül: ez a megnyi lvánulatlan ,"1M (J UKTI-dPIKÁ, II. 72, o,) ,,»Osszeflliiésbö1«: mármint a részekéböl. Az öSSlefliggés: egybctartotils, azaz egy genusba tartozás, Az egy genusba tartozó részekoo l hitjuk, hogy egyet len, nekik okuk van ,"w (DZSAJA-MANJALA 81 . o .)

A Szánkhja-káriká

88 Mindazonáltal a második



a



"az ok-okozat



(kárar,m-kárja-szamanvaját). Ez az összeftiggés tennészetesen a 6. kárikában definiált szatkárja, valós okozatiság; aminek pozitiv oldala, hogy a világ oka anyagi rendelkezik a három

az





és az



tulajdonságokkal (mint ezt

vers világosan rögzíti is). Negatíve pedig jelzi, hogy a világ



nem lehet a Teremtö, sem a védánta filozófia Brahmanja.

"SaktitaQ pravrittés csa". Elvileg háromféleképpen is konstruálhatnánk: és tevékenységéböl", "a keletkezés képessé

illetve "képessége szerinti létrejövésböl". azonban,

hogy a harmadik változat a helyes, hiszen a szakaszban pravartaté tri-gul).atasz (a három jön létre) mutatja, hogya pra-vpt- ige vonzataként használja ísvarakrisl).a a -tasz (-ból, szerint).138 Minden kommentár is így elemzi a kifejezést, és többnyire visszautalnak a 6. kárikában megfogalmazott "ami képes, képessége szerint alkot" (saktaszja sakja-karat,lát) elvre. Mint ott már jeleztem, a sakta szó ható okra utal; így a szöveg értelme, a fentebbiek 139 alapján is, ez lesz: "továbbá, mivel az [ok] alkotóképessége szerinti [okozat] jön létre [kárja-]pravpttéS csa). Pozitíve ez az érv jelzi, hogya prakriti (tennészet) a világ ható oka is; negatíve pedig kizárja a purusát (személy), hiszen az nem tennékeny (9.). A második sort minden magyarázó két érvnek tekinti,140 ami szinte felfoghatatlan, hiszen a két félsor összeftiggése már formailag is 138 Az is a liakti - trigul).a (képesség - harom minöség) párhuzamból, hogy IsvaralqiSl).8 nemcsak homályosan ráénctt a gu!)ák poteneialitAsára, hanem vil ágosan ki is tudta fejezni azt.

139 111

is, mint az "összefliggéséböl" (sz.amanvaját) esetében, az ok-okouthoz (kánu,la-kárja) kapcsolom a kifejezést.

140 Tipikus GAUl)APÁDA elemzése: (I) ,,Az ok és okozat elkülönülése - mint ahogy az edény képes tcjfólt, mézet, vizet, tejet tárolni, mig oko, oz ogyagtömh, nem. Avagy: az agyogtömb hozza létre az edényt, az edény viszont agyagtömböt nem , Ugyanigy, o jelet (nagy stb.) látván, kikövetkeztethetö: elkülöniilt az az ok, ez a megnyilvánuló el van különülve."ill (2) ,,Azután a 'mindenalakúság' cllctilÖnÜLetlenségéböl. 'Minden': a világ, annak 'alakja': jelenségei. Az, hogy mindenalakú, az a mindenalakúság: ennek

A gu1)ák és a világ

89

tartalmilag pedig Az ok és az okozat elkülönülnek egymástól- szemben a szatkárja-váda, a reális okozatíság merev értelmezéseivel -; a folyamatos átmenetet változásoknál az egyes állapotokat nem nevezzük a okának. Agyennek oka nem a hanem a férfi és mag egyesülése. A korsó oka nem a kiégetetlen korsó, hanem az agyagtömb_ Az empirikus, 'sokalakú' világnak pedig sem részei, sem állapotai nem különülnek el határozottan egymástól, minden folyamatosan mássá alakul. Nem lehet tehát a világ oka egyszeruen önmaga, amint azt valamely materialista vélhetné; és ez még akkor is igy van, ha ezt áleázva állítják: 'a világ oka az atomok összessége'. Ez tehát az elsö érv atomizmus-ellenes polémiájának kikerekítése is.

A világ oka csak' valami nem-világ lehet, valami olyasmi, amiben nem fel az empirikus világ formái, jelenségei, de pontenciáHsan benne van a három világalkotó aspektus, a tehetetlenség, energia és infonnáció. Benne van tehát, de nem tagolódik tárgyakká, nem nyilvánul meg. Ezzel pedig éppen a megnyilvánulatlant írtuk köriil. Ezt érdemes egy kissé egzaktabbul is megmutatni: vegyük számba a megnyilvánulatlan jegyeit! A 9. vers szerint elkülönület!en, tárgy, közös, tudattalan, termékeny. A három az ok-okozat összefiiggésé következtethetünk, míg a többi tulajdonság (12.); a termékenységre még külön is utal a "létrehozás képessége" pravrittéJ:t). A 7. kárikában ismérvei: jelzett (következtetünk rá), okozatlan (persze, hiszen a okot keressük), ezért önálló és szabad (ezek a saktiból - képesség - is továbbá örök (ez pedig a érv tempoTális felfogásából is szánnaztatható). [következik], hogy létezik a - ezért nem különül cl egymástól a három világ !IZ öt elem (föld stb.). öt elem magába foglalja a három világol,) A fold, viz, izzás, szél, éter (az öt elem) a világpusztulliskor a teremtés sorrendjében visszajut az kibocsátó 'csakaz' -okba (tanmátrák), megszünik; a 'esakaz'-ok és II tizenegy (indrija) az énségbe. Az éuség az értelembe, az értelem a legföbbe (pradhána). Igya világpusztllláskor a három világ elkülönülése a (pralqiti) megszUnik. Ezen következtetünk, mint a tejtejfól esetében, hogya megnyilvanuló--megnyilvánulatlan közül a mcgnyilvánulatlan az ok."19 (15. o.)

90

A Szánkhja-káriká

Szintén a "részei mértékéböl" (bhédánám parirnáJ)át) argumentum alapján látható be, hogy a világ oka egy, homogén es mindent-átható. Sikerült tehát az összes defmitiv jegyet fellelnünk, es ennek jelentösége óriási. Hagyományosan (bár nem explicite) igy érte lmeztek ezt a verset: "Tudjuk, bogy három ro világalkoló van: a megnyilvánuló, a megnyilvánulatlan es a személy. Most eldönljúk. hogy ezek közül melyik a világ oka," Mostani rekonstrukciónk szerint viszont a gondolatmenet igy alakul: "A megnyilvánuló világot ismerjük, tulajdonságaitleirtuk. Meghatároztuk az ok-okozal viszony legáltalánosabb törvényszeruségeit is. következtetünk a világ okára, ami, úgy runik, közvetlenül érzékelhetetlen, tiszta potencialitás: elnevezzük hát megnyilvánulallannak," Egy eleddig tekintéllyel deklaráltnak vélt mutatruk ezzel ki, hogy val6jában levezetett, kikövetkeztetett. Ahogyan Bádarájru:ta 141 mindig is nevezte. A 14. vers a kérdés visszáját veszi szemügyre. Hogyan lehet az egységes, tagolatlan avjaktának ilyen sok és különféle okozata, megnyilvánulása? Ennek a folyamatnak a szánkhjában szokásos neve: a révén történö Bár a fordítás ill ' Iétrejövésl' mond, a pra-vpt- ige jelentése ennél gyengébb, lehet például ' létezik, tevékenykedik' is. Ez a szakasz tehát sem állítja fé lreérthetetlenül, hogy volt valaha egy világ tisztán megnyilvánulatlan állapot. Továbbá, még ha lenne is szó, az sem feltétlenül az egész vilag egyszerre való keletkezését jelenti, hanem szóOlat az egyes megnyilvánulások, konkrét lények is. A megnyilvánuló lebát a megnyilvánulatlanban csupán potenciális állapotban (Sakti, ' képesség') gUl)ák kiemelkedésévei, aktuálissá válásával jön létre. A szanlUdaja ('felemelkedés, felkelés, összecsapás, összekapcsolódás') szól általában összekapcsolódásnak szokták fordítani; ám ez a tradicion ális modellben homogén a gUl)ák egyensúlya - sem logikus, hiszen éppen elkülönülésük bontaná meg az eredeti, teljes elkeveredés!.

A guT)ák és a világ

91

" ... Átalakulásukkal, mint a viz, az egyes minóséghordoz6k fajtája szerint." A víz-hasonlatot így értelmezem: az alapjában homogén víz, aszeriot, hogy mi fogadja be (áSraja), más és más tulajdonságokat mutat (tennészetesen csak a rá készleten belül): a hegyi patakban sebes és csobog, az óceánban hullámzik és sós, a fellegekben lebeg és átlátszatlan, a Himálaja csúcsain hideg és kristillyos.142 Ugyanígy az egyes minöségek l43 aszerint, hogy hol jelennek meg, mas-mas aspektusukat mutatják; ptldául a tüzben a szattva (való) fényként mutatkozik meg, míg az emberi pszichében jóságként és intelligenciaként jelenik meg. 144

142 Ezt a képet _ a vIz (paril)áma) hóvlÍ - megernliti II Szánkhja_ szaptati-vplli is: "Mini az eb'Yellen viz a alakul; millt a cukornád nedve cukorlé_, karamell-, barnaeukor-, cukorka-, lIyerscukor-, szirup alakul; mini a tej sIv6-, aludllcj-, Icjrol, vajo, ghi-, tejszin-, im-, tcjtennészctüvó alakul: ugYlnlgy az egyellen mcgllyilvánulatlan a magunk vonatkozlÍsában értelem-, énség-, csakaz-, erO-, alakul; a léllyck vooatkozá<>ában isten-, gandharva-, jaksa-, réksana" ös-, önlög-, ember-, barom·, vado, madár-, csús.zómá§zö-, alakul, az vOllatkozásáball hideg-, szél-, fclhíiszakadás-lennbzctllvé alakuJ."w (30. o.) GAlI)APÁOA (16. o.) • vizIlek egyes IIcdvckké hasonulisoival magyanizza a képet: .. Mogyan az lehullQ(t nedv, a viz.. a sokféle érinlkczCs réven elváltozik azok mis ncdvcivé."w EZl. mcgoldAst LARSON (166. o.) CS MliHIJ(i (5 14. o.) is. Viszont a szalil. nem jelent nedvet, a tcrmazw vizekre utal; kozmogóniai jelleggel is például. nW idézctt Nilszdija-szilkt.6ban re.1G-vIDA X. 129.3b): ,.Mindeniill jel·nélküli óce!n honolt." (FÓlUlS U szló forditása, 1995: 147. o.; szerint: ,,IÜDemény nélkül viz volt ez mind."W) l43 Bár az ilalakul'SI (p&rioi.ma) mindenki az alanyként feltételezett pradhánliboz kapcsolta. ez tévedés. E&YfÚZ1 • értelme, a explicite is teszik ezt; mi.srtSZI a gU(la'lUIrioima kifejc7.i:s is fordul, a 25. vcr:<;ben. Ennek meglitAdt az akadályozta meg, hogy II millöségckct Slubsztaneiának teki ntve, potcnciaHlásulr::lt lenntslctc5Cn nem észre; igy azut/in afféle "áltozatlall, kváziatomoknak .melyek megv/illozAsát nem fogadhatták cL 144 Az is GAUI)APÁDÁnál (16. o.) a pratiprali prepozlci6, vOllzata az _ ,,il minöség-befogadó fajtájához hasonu/va. " ill

14 I A BRAHMA-SZlirRA hk!''Yomálly szerinti szeuöjc; lásd. 33. jegyzetcl.

DAVIF5 megoldása (43 . o.), "keveredés réVélI, mint a viz, a különféleképp d oszl6 moduszok bcfogadóját61 vagy hclyétöl."l1l, úgy tünik egy pra/i_ prall-gulJa-yliqii "iraytil szövegel tételezne fel, tehét (Egyébként scm egészell világos, vall-c ellnek binni értelme.)

92

A Szánkhja.kilriká

Az áSraját, mivel nemcsak a guJJákra., hanem a vlzre is vonatkozik, oem túl szerencsés hordozónak fordítani , ám

93

A gtJIJák és a világ

A lélek

elkerülhetetlennek látszik; esetleg a oem túl plasztilrus 'befogadó' tfuthetik még kompromisszumnak. Tennészetesen a minöséghordozó in oem implikál semmifele anyagi szubszlrátumot, eddig eltitko lt új szubsztanciát - a szubsztanciákal magukat is csupán a bárom gw:ta alkotja, I4S Mini a 10. káriká meg is fogatmazta, aminöségek egymás hordozói ("egymás támogatasa (ásmja) ... a tevékenysége a

15. {I 7] samghiita-parii 'rthatviít tri-gll'.lii "di-viparyar:,d punqo 'sti bhoktr-bháviít kaivalyií 'rlham praV[1tei ca.



r 'l'1ha- V I, M, K

0'0

minöségeknek').

LARSON fordll.id ban (.,az egyes glll).ákball lakozó sajátos termésZtt mil!l",W 166. o.) a gul)l-iluja ('a minöstg hordozója, Sluhsztrátuma') jclcntese ft feje lelejm 'II; ezt szanszkritu l inUbb gu{fQ-visqDm prati-vlII fcjezneok ki. MEtUG verziójrmak ("annak különbsCge szerint, ahogyan I tulajdonságok c gymbt kölCiÖn6ie1l 16mogatj6t",W S14. o.) sztpSl!gc, bogy az Urajél ugyanabban az tJtdembtn veszi , mint a 10 , kirikiban; nyelvileg is kifogásUllan - a 'kölesönösen' tJtelmtzh - , csuplln tartalmilag ktptc lellsq;. Ha mér a g\UJik tevt kenystgei kÖzÜl ei)'e1 kieme lünk a viligban tapasztalható okl ként, az nyilvin esakis Jelleme; semmiképpen sem IZ, hogy kil lönfl:leképpen tirnoptják cgymbt. 145 Persze a ltkk önálló szubsztancia, és l megn)'itvinult vilAgban az anyagi lI0rd0zójának. Nem hiszem azonban, lIogy fivarakpsl;la cm:; gondolna; ugyania ekkor kevéssé lenne pll5ztikus a viz-hasonlat, tov'bbi kisst megbom\.ana a gondolati rend, hiszen a purusa létezeset csak exutin bizony!!j •. Egyiltalin nem tudok rola, hogy eZI a kifejczM - "a guv.ák hordozója" - va laha is vonatkoztanák volna II lélekre. Ha azonban mégis errö l lenne szö, akkor az elsO sorbéli szamudaja 'összckafICsolódist' Jelent, és az !ID)'ag és lélek (késOhb szanj6gának nevezett) összekapesolódhlira utal. A viz "befogadók különbsége szerinti" változásai pcdia talin a G auQapáda által jelzetthez hasonlók: a csó, az óceánban lengervíz, II riban nedv, a eukomádban szirup, az emberben vér, a szö!öbcn must.

15. Mivel az összetett dolgok celt szolgálnak; a három minöség és az [anyag] többi ellentéte miatt; a felügyeLet miatt; létezik a személy, hiszen a tapasztaló, és az elkülönüllségre törekvés miatt.

A szellemi principium neve a szánkhjában purusa: 'ember, férfi, személy, lélek' . 'Lélek' jelentése teljesen ugyan Indiában, mivel azonban a szánkhja (és a tantra) egész gondolat- és képrendszerében markánsan - opponálva a pralqiti / Sakti nöiségéveJ - , a teljesen aszexuális 'lélek ' rossz fordítás lenne. Az itt választott személy amellett, hogy az ember absztrakciója, s asszociálható a személyiséggel, jelölhet tényleges embert is; és, bár nem de legalább lehet férfi . E szakasz az iod lélek-bizonyítás klasszikus peldája. A szánkhja állal bevezeteU redukált lélekfogalom lényegesen absztraktabb, mint a hétköznapi (európai), amely nagyjából az összes lelki és tudati jelenség objektivációja (belejátszik az elv fogalma is). Mivel mindezek a legklasszikusabb hindu rendszerekben anyagi folyamatokra redukálOdnak, elvész a lélek tapasztalati evidenciája, Európában arról lehet vitatkomi, anyagi-e a lélek, túléli-e a testet, de arról nem, létezik-e egyáltalán; Indiában azonban éppen ez a kérdés. Az itt felsorolt öt érv hivatott a kételyeket eloszlatni. (1) Az szerint a rendszerek 146 nem veletlenszeriíek, hanem mindig valamely cél érdekében jönnek létre, illetve hozzák létre 146 A Slandard példa az ágy. OAUl,)APÁDÁmi.l: ,,Ahogyan az ágy, mcly fe lsorolva malrac [vag)' kerci?'? - g'trotpalaJca, 'teSI-lótusz"], lábak, zsinórzat, gyapottakar6 ts

94

A Szánkhja-kóriká

eZ a cél pedig nyilván a rendszeren kíviil esik. (A nem látott még modem hivatalt.) Igy tehát az emberI 47 a maga testi-szellemi összetettségével nyilván valami rajta túlmutató, tehát nem-anyagi princípiuma i szolgál. (2) A érv - ,,3 három-minöségü stb. ellentéléböl" lényegében visszautal a 9. kárikára; olt a purusát az anyagvilág legáltalánosabb ismérveinek ellentetevel jellemezték. Ezek a tulajdonságok (például az anyagvilág homogenitásával, mindnyájunk számára hozzáférhctösegévc:l szemben élményeink diszjunkt és abszolút privát volta) nem csupán definiálják, hanem. mivel valósak, tapasztalhatóak, bizonyilják is a lélek létét. Mivel a tennészet tulajdonságait már elemeztük, tudjuk, hogy pl. az elkülönültség vagy a tudatossag lehetösége nincs meg benne; ugyanakkor ezek embervoltunk keretfcltéteJci. Léteznek tehát, és nem aprakritiben: eszerint van valami más, és ez a 'személy' (purusa).148

[láma esyüllesc. más szolgálja; hi szen nincs az ab')'tlak öncélja, hiszen tagjainak (Jnlltrac stb,) egyáltalén scmmi dolguk nincs egymással. otrtjük meg: van egy 5zcmély, aki az 'Syba fckszik :'llIi (16-17. o,) 147 A kommenttltorok az emberre, és nem a vilAgB vonatkozt.tja a 'rendszer' kifejezést, ""bár ilt még nincs szó aItÓl, bogy több lék!.: lenne; ezzel együtt, a vili g rendner-szcr1isl:gc lTIC!lSZC nem olyan magától énet/'idö, mint az Az er6sen szánkbja irinyzatú Maitrtijal) i UPANlSt\D is a teSlre 1Ionatkoztatja, ambir nb"ni képp mu felhangsal a szangMta ácsolu . lirsulu, halmaz. összet6tel) SZÓI: "E testben, melyet uont. b6r, in, bUs. ondó, és könny szennyez, btlsil, högy, m: lek, epe és nyák elcgye (s.zangbata), rossz szagö ts tartalmallllll - mi I 1Iigyaknlk ts él1lCZC!eknek?"111 (1.2; 176. o). A kép h I szemlélet buddhista elOOel:e nyilvt\nv. ló. 148 Si" 9. uakaszra utalist mindenki észreveszi, mégsem értik az érvet. A hogy cgyszerften "kell, hogy Ittez:zen"-nek magyaráZ2ik Mehlig). Akik komolyabb tettek rti, hogy valami jelentöséget tulajdoniIsanak neki. azok összekllpcsolllÍk valamelyi!.: másik én'vel. Vidnyina·bhiksu I "tnplsztal6"-boz társitja: "Hiszen a testnek 5tb . bo ldogJAg [... &lanvI] stb. I tulajdonsága, ez viszont a boldogs!g stb . nem II boldogság Slb. felfogása a a ellentmondtlsba kerülne, [Valój ában azonban] esak akkor tapasztaljuk a boldogdgot amIkor [olyanl tulajdoosigil IlÍrgyat tekintüok."ill - SZÁNKHJA-PRAvAC5ANABHÁSlAI.1 41 ). Larson az én' kieg6szh6s6nck tartja: _,mivel (a 12., 13. és 14. versben) mcg' ll lpltoltuk, hogy. mcgnyil1lánul6 61 a megnyilvánulatlan halmazatok, abben az

A lélek

95

(3) A "felügyelet" a 'rendszer '-tezis dinam ikus változata. Egy ilyen bonyolult lény, mini az ember, nem valamiféle fó lölte álló (adhi-sthá-, 'ffilül áll') kontroll né lkül; enélkül széthullana, amint azt a bollaknál látjuk is. Az értelmes, összefogott cselekvés pedig nyilván nem alapulhat a tudattalan anyagra.149

értelemben, hogy a három alkotóból épillnck (el; az is kikövetkeztcthetö, hogy - a végtelen rCgfesszus elkerülése 1Iégett - az szerepl ö »valami mA.s(( a hirom-minöségllcktöl dolog kell, hogy legyen. (Magyartn, nem lehet ögy én'e lni. hogya balmazatok esak más halmazatok szükségleteit szolgálják, mert 1Iégtclen rcgrcsszusba kcrillünk. Ugyanis blinnclyik halmazat, amelyet egy másik halmazat eéljaktnt mutatunk fel, maga egy lIj.bb halm a7,atot igényel, és íb'Y tov áb b."lli (El':C'ICl.ClI"'EDlA 155-56. o,) Bár igen vonl6 elemeket is, interprcllÍci6nak mégsem fogKdhatók el. Nyelvi leg indokolatl an, hi szen III álHt61ag összckapesolt két tag mindegyike pancsamí ban áll, Vidnyána-bhiksu tili távoli tagokat köt össze; Larson pedig az ö'szekaptsolbsal egyúttal agyon is csapja az én'et. Ub'Yani s, a három csak akkO(" képez szanghétát, ha ennek j elentése nem 'rendszer', hanem 'hB lmaz'; az 1Iis1Onl nyilv'nva16an nem igaz, hogy a mell é sodródott tárgyak balmai bárkine!.: a célj aI is szolgilnék, milldkét értclmezc.. megfeledkezik az M-ádi"-r61 ('stb:), cs.k . hirom gUtlil magyarázza.

149 A rtgi kommcnli rok milKl Igy érti k: azonm.n a Jukti-dipiká felveti azt a problbn8l. bogy az iránylw révén • purus. maga is csd ekvövc lesz. ami e llenkezik definieiójhal (a szán khj ibln az anyag cselekszik, a lélek csupin •.szemle!') . A JlJKllDlPlKÁ megoldása: nem ke ll 516 szcnnt 1Ienni a dolgol, ,,mivel el esak mctaforil, 'cél' A gtlI)ik úgy el okozati sorokm., hogy a személy (v.ö. a I I. kárikáVllI] leljcsüljOn."1llI MF.HLIGct ("sIIndort", S14. o.). 1I.lamint u11iOIlt és ESIm A. Solornonl III El':C'IUCf'EOIÁban ("basis", lS6. és 199. o.) ez arra készteti , hc gy a aúhiS]bbil egyszerue n alapnlk fordltú;k, ami leljesen su lytl lann' teszi az cn'et. A SZÁNKHJA-SZÚTRA pedig te kinti a kifejezést: ,.lA INek] közelsége miatt van felügyelet: mini' magnesnél. ... lA lélek] 1Ietm a psziehcre, Igy az a felügyelö ; mint a [melyet a laz) átizzit."W. (1.96 99.) Vagyis valójában az anyagi psziché az irányít6kÖzpont. Ehhez JZÜkségc van vI Iamiféle tudatosSÍlgra, amelyet a lé lek köze lségéböl nyer (ebben különbözik minden anyagi j d cnségtö l); mint a mellé tett vasnid is vonzani fogj_ a VIsat, avagy I t1lz6n izzított is éget. Szerintem cs upán arró l van sz6, hogy • passzivitását túldimenzionálték (mar is; egyébként ezzel gyako llatilag tarthatatlanná is 1IáJik a szánkhja filozófia). Al a-krija, 'nem-cselekvö' iti is csak annyit jelent, mint az alaptennészetnél: kizárja al önáll6 téTbeli helyvUtoztatást. Ahogyan II prak[iti lehetett mozdulatlan, de tcrrnékeny (mint az any.fóld), ugyanögy a purun is irinyíthat rczdületlenü l, mint a király.

96

A Szánkhja-ktlriká

(4) A "tapasztaló",150 az az alany, aki megéli az élményeket, aki magáénak tartja a gondolatokat, ami révén az ember különbözik a



legrafináltabb gondolkodógéptöl is: ez adja a

purusa fogalmának közvetlen, tapasztalati alapját. Kimunkálása minden bizonnyal az inlrospekció nagymestereitöl, a j óga iskoláinak gyakorlati ered. A klasszikus jóga alapgyakorlata és végcélja a teljesen kiüresilett, tárgyától foszlott tudat szemlélete, vagyis a szamádhi. Ehhez az anyagi tudatfoJyamatokat ki kell küszöbölni. Patandzsati is ezt a defuúciót adja: ,.A jóga a psziché (csitta) tevékenységének Iegyürése.".w (JóGASZUTRA 1.2. ) Az eképpen elkülönültségében is megtapasztalt, "tiszta" tudat az indiai lélek, az átma (önmaga) vagy purusa, olykor ksétra-dnya (a !CHd ahol a 'fold' az anyagi világ); núg a miénkhez többekevésbé hasonl6 lélekfogalmat a dzsíva (élet), linga- vagy szóksma Gel- vagy finomtest) kifejezések jelölik. ISI (5) Az "elkülönültség", kaivalja, a léleknek az anyagvHágtól való elszakadását jelenti. A hindu megváltásra mindegyik rendszer e löszeretettel alkalmaz saját terminus technicust, például móksa (megszabadulás), apavarga (bevégzés), ni1]sréjasza (abszolút boldogság), nirvál)a (kialvás). Ha nem volna önálló lélek, akkor értelmetlen volna az anyagtó l való elkülönírésére törekedni; de ez a kívülálló, így a mai európai o lvasó számára oem érv: honnan lUdhatn3nk, hogy nem érte lmeden? Mindenesetre a tekintély- és Indiában a megszabadulásra a legtis:aeletreméltóbb bölcsek törekedtek, így olt eM ek az érvnek is van némi súlya. Továbbá, fi gyelembe véve a mü eredetileg megcélzotl közönséget, nekik személyes élményük is volt ez a törekvés, és éppolyan közvetlen tudomásuk volt róJa, mit az emIlten tapasztalásról avagy alanyiságról. Ha ez igaz. akkor a

ISO Aniruddha uámára még ez is eselekvés lenne, tppcn ezert elveti: .. Mtg hl va l6jában, lévén változatlan, a Mlck nem tapasztal is, mégis igy mondják. mive l az ámytka livetOI."w (SZÁNKHlA-SZÚfRA.v(itti 1.143.) ISI A helyzet enné l a köznyelvi haszná lat ingadozik, nébány iskola pedig (pt ldAul a njáj. 6s I vaiSésika) más tenniool6gi4t humU A leirtak a lege ltCljedtebh védánta és szi.nkhja jellemzik.

97

A lélek

szakasz szerkezete is tiszta: az sor a külsö, a második a tényekre támaszkodik. Más olvasata e gondolatnak abból indul ki, hogy a fentebb 'törekvés' -nek fordított -artham pravritti (' ... céljából tevekenykedés') alanya mindenütt a természet, és a lélek céljáról ("Iátás és elkülönülés') van szó (v. ö, a IL, 14., 19., 26-29., 37., 4 1-43., [56.] kárikákkal). Eszerint tehát a természel (vagy még inkább az egyes lények) célszeru - ezt használta kj az ( I), 'rendszer'-érv i .. -, igy a kaivaljára való törekvés is kell, hogy legyen: azaz lehetséges a lélek és az anyag

16.[lBf _ _. janana puru:fa-bahutvaril siddharil

.

.

pratl-myamad a-yugapat pravrtreS ca rrai-gllf,lya'-vlparyayac c alva

tjallma Vl, VI, O(B. D). M. V. K, DEUSS!:N

t tri-glllJií"diVI • VI. J

16. Mivel a születés, a halál és a szervek személyre szabottak, és nem egyszerre cselekszünk, bizonyított, hogy sok szemely van; valamint, mivel a ellentéte.

152 Aniruddha, hl jól trlem, egy kissé máshogyan elemez. Ó a h4rom való besztI; ennd: modvuma Vl lószln6leg az, hogy a (szenvedés) dia is, miDt ft legtöbb komment'tomi l, • ndz.sasz (homály) szinonimája. EkJ:1X' viszont lZ egész vállalkow, ahirmu megszabudulás kiiiCT1ete, analitikusan IIZOnos lesz I I hirollHniDóségú termeszcnól val6 c1külónülcsscl (kaivIlYI). "Mivel I lényege. három minöség, nem vesztheti el azokat (k:ülOObcn múhmdó is lenne). Akinek a a min6ségek esak akeidcntálisak. annHk a wm4rl IehetM:gcs • [t öHlk val6] elkíll6nülts6g: ez pedig a lélek."l!! (SzANKHJA. SZÚIRA-vritti 1.144.) A gondolat ha I teehnikalitisokt61 mcgtisztltjuk, az lenne, hogy menekvés lZ anyagvilág hogyha nincsen lélek. Akármennyi re is trivialitásnak tOni k ez a gondo lat, Indiában a legkevésbé sem az. A buddhizmus minden iskol$ja, az alapit6 nézeteivel te ljes összhangban, célu l tüzi H és szenvedélyek ellobanás4t (nirviQa), ám tagadj. a lélek létezését (lásd pL Maddzsbimanikájl 22. in: VUXI:RDl 1989. 82-89. o., kül. R8. o.)

98

A Szánkhja-kárikit

99

A lélek

Aki járatlan az ind gondolatrendszerek történetében, annak a számára maga a kérdés is meglepCi. Miért kellene azt külön bizonyítani, hogy sok lélek van? Az upanisadokra epitkezö védánla filozófia legismer1ebb, klasszikus, Sankara-féle iskolájában. a tökéletes monjzmUSI valló advaita-védántában egyetlen lélek, a Brahma, minden egyedi tudat lényege.

cselekszik és észlel. 1S6 (Viszontválaszként megpróbálkozhatunk azzal, hogy ha csak egyetlen purusa volna, miért tartana magának számtalan testet és sorsot? Ám a söt a cc! kövelkeztetni a ténylegesen létezöre, elég ingatag eljárás.)

A kihívás azonban a legkevésbé scm csupán: a léleknek a kommentárban felv;i.zolt absztrakt felfogása ami egyénivé tenné. Larson markáns megfogalmazásaban a purusa tartalmatlan tudat,153 így lehát hiányzik minden vonás is. A szokványos ind hasonlat a lélek funkcióját a (tudatosság fényéve l való) "megvilágításban" jelöli meg; márpedig az egyetlen Nap minden tárgyat bevilágít. KEITH szerint a kérdésre csakis egy logikailag korrekt választ lehetne adni: egy lélek van. 154

persze nemcsak abban a lapos értelemben, hagyott már megfogalmazódott, hogy a személy "elkülönült" (vivéki), tehát külön-külön van mindenkinek. Az érdekesebb ismérv, hogy alany (viSaji) vagy tapasztal6 (bh6ktri) és magán (a-számánja).



A klasszikus szánkhjában azonban sok személy van; a bizonyítás születünk és halunk meg; külön köznem együtt cselekszünk - tehát kOlön lelkünk van. A2 ellenvetés hiszen mindezek anyagi jelenségek, mi közük van a lélekhez? A test születik és bal meg, az külön ponti idegrendszerilnk l5S van;

I SJ ENC.i'a.úI'I'DIA 73-8J. 0.11.1

154 .,A szellem foga lma a szánkhj ii ban nyilvánvalóan nem mint a B[ihlkJ. linIl}yaka upa nisad tanitlIsa szerinti önmaga (sell) foga lom rOCg tovább vitele le.... A uan khja egy fontOS/lígú ... eltér a korábbi fi loWfia ilinyvona li tól. Ez a közvélekedésnck lett engedmény. és ... az eredmény filozófiai szempontból nem .., ÖSSzhangban alZlll a nyilvánva ló ténnyel, hogy sok ember létezik, elfogadja, lIOgY a lelkek sokaséga is vaJóUg. , .. Az a lany fogalmit logikailag Iclletetlcn fenntanani. ha megengedjük, hogy sok Illany van. Az Illnynak a s.zánkhjabéli az alany absztrakt fogalmára vonatkoznak amennyiben IZt minden tartalrná.tól: ezt az absztrakt fogalmat nem lehetséges megiO kszorozni. llmint Izt a szinkhja állítja. A sumo" tudatos egyéo egészen más dolog, biszeo számukat és az hatw-oua meg, hogy tudatukban objektlv tartalmak találhatók; s ha ezt c!távoHtanink, cgyUtalán semmi scm mlr.dna. Ilvagy 1c:gfc1jebb az alany elvont fogalma, l mi nem lehet ,uellemck sokastlga."·JJ,I (94-95. o.) 15S A

itt l

tömörséget szolgálja. A karlUJu CesclekvO, llerv') a

(buddh i+Bhan klira+manasz: értelem, elme), az öt érzéket az

cselekvöc rOt jelöli.

öt

A valódi válasz az utolsó félsorban "mivel a három ellcntéte."IS7 Ez nyilván visszautal az és a 9. versre;

Hiszen éppen a purusa volt az, amely a lényegileg összeftiggö természetet megoszthatatlanul privát személyes tapasztalatokká transzfonnálta. Ha egy lélek lenne csak, akkor a homogén világ nem tagolódna igazi egyénekké. Az sor érveléséhez kapcsolódva: meglehet, akkor is lehetne több ember, akik külön-külön halnak meg: de mindannyian egyszerre ugyanazt a haláltusát élnénk át. Lényegében ezl fejezi ki több kommentár példája: "Ha volna egy halló vagy lát6, minden vak és süket látna es hallana."158 156 A kommentárok többnyire nem fClZegCtik a problémát. valószín(lleg nem tudnak vel e mil kezdeni. A OZ&\JA·MN'oG\lÁ azonoon megjegyzi: "Mivel (testhez] kapcsolódik, apurusa sz.imAra is szabályncriieD elkülönül a születés és h iR Magában apurusa $ZiimÁra ez nem volnl lehetségCli; Mert (84-85. o.) IS7 E IlJsor értelmezése is nebézstgeket okoz.. A knllllflClltillorok és a ford ilók i hatában I viparjaj't ('ellentél ') ' kül6nböz6stg, e ltérés, sokf/:Ic!;ég' jelentéssel próbáljAk felrullizll i. A kiv/:lcl DUlSSfloI (432. o.): ".»tov/ibba e llentétcsstge miau II hAromgul}Ajúval szemben«, azaz a vjak" v.1 h avjak"va ' szemben, amelye k a I I. vers szerint »mindenkinek k6zösektc (Ól trti félrc MEHUG, 515. o.: ..a pumSll a birom min6M:ggc1 ellentétes ... hiszen scm megnyilvAnu latlan, scm meb'IlyilvinuI6."w:.. KEJrn Dcussen t; az tömörebb megfoga lmazásáooo még vihigosabb, hogy e logika teljesen ,,I szellem a termfnct ellentéte ke n. hogy legyen, amely viszont lényegileg egy ts közös mindcn kioek."1.ilI (92. o.)

o.,.w

1S8 DZSAJA.Mm:jALJ. (115. Az eg/:s.z gomJolatmenet nem zArj a ki , hogy a sok purusa valamely közö_, okra menjen vissza; persze. a legkevésb(: sem utal CTTe a A mar emlitett bllSontatot az egyéni lelkek, mint az ablakok, megvi lágitanak egy-egy részt a világból; ám fén)'Üket miml a Na pt61 kapjál.. UgyanIgy az okoutiság is, amint azl a DZSAJA·MIINCIAIJ. (85. o.) felvetette: "Ha minden testben a

100

A Szánkhja-káriká

Ebböl a szakaszból a s.zánkhja melafizikájának rekonstruálásához kulcsfontosságú adatokat nyerhetünk. Ha az a tény, hogy "nem egyszerre cselekszünk" bizonyílhatja. bogy külön-külön le lkiInk van,

azaz (I) Ha a cselekvések idózítése összefügg a lélekkel, akkor a lélek nemcsak általában gyakorol valam.ilele az anyagra, hanem Iwnkrétan is tudja befolyásolni. Eszerint a purusa az akarat székhelye, vagy legalábbis (egyik) forrása. (2) Ha ez a befolyás más és más másként érvényesül, vagyis változik - márpedig így kell lennie, hiszen máskor mást csinálunk - , akkor forrása, tehát a purusa is az változik. Eszerint a lélek is létezö, következésképpen az nem anyagi attributum, hanem átfogja mindkét világot. Továbbá a személy nem abszolút változatlan (kútasztha, ahogyan azt a kommentárok szeretettel fogalmazzák), csupán mozdulatlan, nem (a-kartri, 17. kAriká). Ekkor viszont a saját multja nyomait, tehát akár bizonyos fajla emlékezettcl is rendelkezhet (1). Apurusa absztraktságának vannak: tehát határai, ezt azonban eleddig senki sem vette eszre: sem a rendszer tradicionális, sem modem magyarázói. ered több súlyos félreertés az interpretációs

mini .uikrik a tÍ!Zból, az ÖSi Szemelyból val6k: c laniltisban is meg"'n II szellltlyek mivel egymislól különböznek. Az Osi pedig elk Olönill nck, illetve nem: c2: kcrR:le tanítás.HID Az lanitis a nt hány irtnyzatá,.. (pl. RimAnudzsa iskolája); a túz CS szikrák hasonlaltinak ilyen alkalmazása a MUl)4aka upanisadban kerül (II. I . I -2; bir ill • Szemé ly nem han em romolhatatlan, égi, alaktalan). Az efféle gondolatok fC$zcgetéliét a !iZ4kmail.g johh clemzö irod alomban lchetctl cnllt teszi ft teljes primitivitásának (cgyszcr1l, tulajdonsirogol< né lküli, változa tlan, ok07.a tlan, oszthatatlan) dogmIIjához való szivós fIIgllSZ1:odás. K lélek okoutlandgát a kommentárok nem csupán deklanilják, hanem felmulatjAk a szövegben is. Ám a 7. Uriki! csupán I IIlCsnyilvánuhdlanról álHtotta, bogy okOzatian; ennek 8 purusára való átvitele csupán a 9. szakasz infannativ lalhé (6s olyan) kifejezésére alapul. Ugyanakkor K [3.J vers állitasát (na - nem termény a személy) nebé z !CTlDO úgy 6ne lmozni, hogy az ne zárja ki az okozatisAgot; viszont ezt a luko.<:zt számos kifogás is crhoti, amelyek alapján 6n nem tekintem 11varakrisQa sajlit slövcsénck.

101

A lélek

hagyományban, továbbá az egész szánkhja filoz6fia tarthatatlanságának, de legalábbis elavullSágának látszata (v.ö. a 149. lábjegyzettel).

J7. {J9] tasmac ca viparyilsalt kaivalyam madhya-slhyam t viparyaJÖ/ VI

suJdhom sti/qitvam as)'a dram1vam f a-1cartr-bhavaitl ca drallJfWJfII V:;pNl!hitvafll V I ft -bhriváe V:

J8. {20] a-cetanam ceranavad iva liiigam (asmal kart' eva bhavarytt gtJ.1)a- t karl[tve Ca la/hd fl bhavality G Ucgyzct) H udiisinii VI t V: 'pi D, M, V J9. {2J] darSanii 'rtha';' kaivalyii 'rtha';' t lathii pradhiinasya paiigv-andhavad ubhayor apisamyogas sargal}.. t dadanii kaival)ld 'r/has J

17. És ez az ellentét bizonyítja, hogy e személy szemtanú, elkülönült, semleges, látó és nem 18. Ho22á kapcsol6dván a tudattalan jel tudatosnak lálSzik; S ugyanígy, bár a minöségek cselekszenek cselekvónek látszik a passzív. 19. A szemely és a legfObb kapcsolata mindkettejüknek olyan, mint a béntie s vaké; célja a látAs és az Ez okozza a teremtést.

A lélek ismérveit és az anyagvilághoz val6 kapcsolatának jellegét írja le ez a három szakasz. A purusa magában passzív ám az anyaghoz kapcsol6dva mintegy átveszik egymás tulajdonságait: s ezzel a "teremtés".

102

A Szánkhja -káriká

A magában vett szemely tulajdonságait "ez az ellenlét bizonyítja"; természetesen ismét a három-minóségfi anyaggal való eHentélról van SZÓ, mint az (16.) szakaszban, vagyis a 9. karikában jelzet! tulajdonságokról.

A ,,szemtanú" és a "látó" h!nyegi:ben az ott emlitcU "tudatos" (csétana) szinonimai; az ind hagyománya legrégibb kezdve szabadon Jlasználja a tudatosság illusztrálására a lalils (és olykor a megvilágítás) metaforáját. 159 Az "elkülönültség" is ámbár a vivéka, es nem a kaivalja szóval; 160 itt a kifejezés megválasztása megelölegzi a 44. és [63 .] vers dialektikus játékát (a purusa valójliban mindig is szabad, csupán a természet kötözi önmagát önmagához; a megváltás nem igazi aktus, csupán perspektíva-váltás). Hasonló a "semlegesség" (mádhja-sthja: 'középen-állás, pártatlanság, közömbösség, el fogulatlanság, közvetítés'). Ezek a jelzök mindenképpen kifejezik, hogy bár a lélek a tapasztaló, ámde mégis közönyös marad, kívülálló szemlélö csupán; vagyis, az érzelmek scm a lélek, hanem az anyag birodalma. A szöveg ugyan esetleg megengedne ennél gyengébb értelmezést is: a lélek nem szenved cl hatást, nem hal meg, ezért és csak ennyiben közönyös. Mindenesetre a Kárikában is úgy hogy az érzülelek hordoz6i a

159 Pontosabban, I meg",iligilas szinoDimilása ktsöbbi fej lemm y. Legeloször, usy IÜnik, I BHAGAvAD-Gh'Á (X1II.33.)blWli lja ebben az értelemben: "Miktnt I Nap bcliindökli IZ egm földet egymaga, úgy von minden mCZÓ( fCtiyhe I ura, BhliTata."1!.i (LAKA'I'C8 lstvlÍn fordítása, 126. o.) A pcrue . tapuztll lás tárgya, az anylgvilig. iti, úgy lúoik. a ura" (kstlri), l UZ Itiek, egyfajta világ ieiket jelent; összhanghan vin ez lZu l, hogy I meg"'UAsltás - tudatos'ág kapcsolat cls-ösorban a villiglelkct po5ztul Aló v6dAn ta gondolatk 5rérc Másult I Oltá scm keveri . jclentéseket; isvarakris!}1l pedig halÍlrozottao feontartja a 'mcgvilágJLis'_t az anyagi fo!yimatok számára (- szattva: 10 .. l l.; - kara!}a [' szc rv']: 30 .. [36.]: - pr.kpti: 47.). A kommentárok viszont elmossák czl II tcrminológial di stinkciót. pedig a p1ll1JS8. a pszichikum transzcendcotlllis része lal, dc cn" ck fclttlclc, hogya karaQa, az anyagi resz megvilágitsa a tárgyKkal. 160 Elt mér WAYMAN is é&zrevcttc (349-350. o.).

A lélek

103

gUQák, az ind közfelfogás pedig egyenesen azonosítja a radzsaszt a szenvedéllyel. Ezzel szemben az az egyetemes hagyomány, hogy a megváltást bölcsnek e·lÖS2ör is az indulatait61 kell megszabadulnia, arra utal, hogy a szenvedélyek a megváltandó lelket bék6zzák, tebát a lelek attribútumai. ez a probléma azzal, ha azt mondjuk, a lelek nem tud elszabadulni az indulatok ffitötte pszicbétól; ahogyan egy izgalmas horrorfilmet is nebéz otthagyni.



Érdekes tény, hogy ilyen kérdésekre - az érzelmek, az akarat, az emlékek hordozója a lélek vagy az anyag? - nem kapunk közvetlen választ szövegeinkböl, csak spekulálhatunk. a rendszeren belüli Talán az magyarázhatja ezt a furcsaságot, hogy a megváltás-filoz6fiák tanulmányozói jórészt a világtól már régen elszakadt emberek voltak, akik a lélekkel kapcsolatos gondolataikat nagyrészt saját meditációs praxisukra alapozták . Ez a jóga-elmélyedés viszont a tudatot csillapult állapotba hozza, amelyben akarat és érzelmek nem játszanak szerepet, s a legmélyebb koncentráci6 (szamádhi) állapotában a tudatfolyamatok teljes mozdulatlansága bármifajta emlék felbukkanását is lehetetlenné teszi. Az, hogy a személy ,,nem cselekszik", esetleg ugyan származtatható a 7. kárikából, a 9.-ben "és olyan" (Iathá csa) segitségével; ez azonban nem a természet három-minöségOsegével val6 oppozíci6ból következne. A gondolatmenet fellehetöcn inkább abból indul ki, hogy a három univerzális potencialitása révén minden anyagi valtozis fOmUa; söt, maguk is cselekvöek - a 10.-11. szakasz le is írta a tevékenységüket. Ezért a velük ellentctes purusa nem lebet tevékeny. A DZSAJA-MANGALÁ (85. o.) viszont a "termékeny" (praszava-dharrni) ellentétéböl származtatja: vagyis tétlen. l ó l

Val6szinüleg csupán érdekesség, hogy az itt használt jegyek többsége jogi szakkifejezés is: a szemtanú, az elfogulatlanság 161 A (VI) fontosnak tartja, hogy crosltsco I ltlck passzivitAs{tn, mcgftt lO szerepet hagyva neki: ,,Amint az ft szcrzelcs II ",árosi.knak olykor mcgmondja: Iltc helyesen cselekedtél. nem ",ajon igy vao ez a személlyel is? Erre ",élisz a »semlegesség',; mncs neki senktvel dolga, hi&zen közönyö5."w (3 4. o.)

104

A Szánkhja-lcáriká

(mádhja-szthja; ugyanígy a - madhja-sztha - másik jelentese, a közvetítö/arbitritor); a szakaszban hasonló értelemben használt udászína ('külön közönyös, nem idegen, semleges fél, aszkéta') egyik jelentése a 'peren kívüli (személy)'. Végül a drastri (látó) ronévi értelme bíró. Mindenesetre a biró, bár ítél, de nem dönt: csakis utólag ntinösít, nem forrása tehát a tetteknek. Miután az eddigiekben leírta a valóság két a tennészetet és a személyt, immár viszonyukat veszi szemügyre a Ezt, szerintem teljesen indokoltan, alap/ oga/omnak tekinti, megnevezése a szanj6ga (kapcsolat). Az Dagy fájdalmára és a kritikusok annM nagyobb örömére, e kapcsolat módjáról, vagy alapjáról vagy magyarázatáról nem tudunk meg semmit. Ha nem igy lenne, akkor a rendszer tovább reduká1ódna monizmussá: a kapcsolat biztosító principium szükségképpen kiterjed az még elválasztottnak mondott két szférára, s ezzel a dualizmus másodlagossá válna, hiszen a alap egy. E fundárnentum tennészete szerint akár idealizmus, akar materializmus is volna, de leginkább a korai uparusadokban pánpszichizmus, a spinozai pantheizmus ösi változata. Avagy egy hannadik, közeg megjelenése válna szükségessé (a tipikus ötlet Isten tételezése I62 ), ami azonban nem oldja meg a problémát, csak tovább görgeti - tehát lényegében végtelen regresszushoz vezet. Hiszen a harmadik faktor kapcsolatát mi teszi lehetövé az kettövel? Ha az nem fogadtuk el a kapcsolat "csak úgy" lehetöségét, ezt most sem tehetjük: ezt a kapcsolatot is valami kell, hogy közvetítse, s. í. t.

162 Mint a SZÁNK.HlA-SZÚTRA egyik. Mr megJchct, ut6JagOSlUl betoldott panzuséban (Ill. 55-57.): "Bir [a tennészct] nem OkOzati, mégis hozzá {= & szcmélyhcz] 1capcsolódik, mivel em hatalmi ban van. ' Az pedig mindentudó éli mindenhat6. Az ilyen istcnb:izonyiték hibitlllD."W (Vagy: ,.,Az ilyen i5lcni tökély bizonyított.')

105

If lélek

Bár a kommentárok gyakran használják a közelség (pl . szannidhána) kifejezést 163 a lélek - anyag kapcsolódás magyarázatául, a térbeli helyzet, mint közös alap, nem fogadható el. Éspedig nem csupán azért, mert a purusa mindent-átható (vjápi), hiszen mint láttuk, ez vitatható is (lásd a 104. jegyzetet). Viszont a purusa helye önmagaban értelmezhetetlen; mas purusákkal egyáltalán nem képes semmilyen vi szonyba lépni (csak az anyag közvetítésevel), tebát a mukta (' megszabadult', a tennészeuel kapcsolatban nem álló) személynek nincs helye, ugyanis elvi okokból lehetetlen azt megállapítani. Egy ilyen ,.helyzetmegitllapitits" ugyanis fogalmánál fogva valamiképpen érintene a purusát, ami tehát mégsem volna teljesen elkülönült. Az anyaghoz 'kötött' (baddha, tehát a szokásos tapasztalól tapasztalható) lélek helyét viszont hatásából, a vele kapcsolatban álló psziché következtethetnénk ki; ekkor a térbeli kapcsolat per definitionem allna fenn , vagyis analitikus igazság, tkp. tautológia lenne. (A test következtetünk a vele már kapcsolatban álló lélek pozíciójara, tehát ez utóbbi hely a kapcsolat eredetét nem magyarázza.) Mindenesetre, ha alapfoga lom is, e kapcsolat tartalmat ismeJjük (29,34,37, 40-44, 46-48, {36, 56, 63, 66]), itt a fenomenális következményét taglalja: a lélek és az anyag valójában ellentétes tulajdonságai összekeveredni látszanak. A test tudatosnak látszik (ez a materializmus alapja), a személy fogalma pedig az absztrakt alanyiságról jogtalanul kiterjed a cselekvöségre is (ez pedig a hétköznapi-európai lélekfogalom kiindulópontja). Pontosabban nem is a test látszik tudatosnak, hanem a jel (lmga). A szó jelentése itt átmenetel mulat a korá bbiak (a következtetés kiindulópontja; a megnyilvánuló) es a továbbiakban kizárólagos értelme, a finom test l64 között. Az mozzanat az elsöként

163 Példiul a SZÁNKHlA-SZÚIRA Ll64-hcn: A szcmtly a tennénet "hatbá ra

a

pszich(: közelsége miatt."LH. Egyéb ként lehetséges a stamlll.rd cltér1ien is értelmezni, de a különbség a most vizsgált szempontból érdektelen: [A csak) ,,hatásrtI. eselekvö, a IU dat közelsége miatt."

164 TIp. ·jel-tcst·. Maga ISvarak(isT).a a Un ga-hrín §z6t Dem némiképp félrcvezet6 il. A szUksma-brin (finomt cst) minlllj m B durvatesttel (stbúJa-wíra)

A

106



jelentés: ' a következtetés alapja', ami adott, vagyis az

empíria: a kikövetkeztetett alaptermészettel szemben a megnyilvánuló

világ; az absztraktabb purusával szemben az evidensnek



lelJei szerkezet (a hinduk számára ez a ..Ielek"vándorlás alanya, nem a purusa). A linga jelöictenek ez az egyen - világ kel1össége ismét csak az ind gondolkodástörténclet mikmkozmoS2 - makro-

kozmosz párhuzamok egyike. A harmadik szakasz a lélek - anyag kapcsolat céljáról szól; sajnos, nem minden eleme teljesen



(Itt a fordításban

alaposan rnegváltoztattam a mondatszerkezetet és az egyes elemek sorrendjét i5.)1 6S A ,,látás" persze átvitt értelemben szerepel, arra utal, hogy a lélek megtapasztalja a világot; majd, betelve vele, végleg elszakad (kaivalja). Érdekes, hogy a két, ellentmondó célt egy szuszra emliti ísvarakp.sl)a, mint hogyha valamiképp együttmüködnének; s meglehet, valódi elkülönültség nem is lehetséges, csakis a befogadás beteljesedése után. A két princípium abszolút különbségét csakis viszonyuk meglátása után foghatjuk fel. ,A béna és a vak" hasonlatához GAUOAPÁDA ezt a mesét füzi: ,,Ahogyan egy béna és egy vak - ezek ketten, magatehetetlenül járván az mivel a karavánra rablók csaptak le s a balsors elszakította rokonaikt61, erre-arra; mentökben közel értek egymáshoz, Ekkor ök, lévén közös nyelvüek, bizalommal kapcsolatra lépnek, látás és

ki vjnnink szembdJUlan i, pedig a 'linga' kifejezés oppoziciója a puru.ú.ra vonatkozik. Etktpulhel6, hogy a szó hibú ÖSSZCvonw csuplln a linginak é:s a szúk$ma-briríinak.

165 Btr az cn:detibcn nyelvileg majdhogynem kmyszerítö a "list (dariana) a purusa binokának tekinteni, az cnrulönüItséget (kaivalja) pedig lll! (pradhána) - tneLmileg ez lehetetlenne k hitsz.ilc.. A litis ts az elkülönültstg is viszonyfogalmak, mindkettOhöz kapcso lódnak. A dariana escttben a purusaszja genitivus subicctlvus, a pradhé.naszja genitivus obicetivus lehetne - \/Igyis azt fejezik ki, hogy a purusa l/itja a pradhánát (bér tkp. a mcgnyilvánu lt világot, a vjaktát Iilja csak). A kaivalja esetében a viszony la lb uimmctrikus, ndndkenö a mlÍs iktól. Azonban a genitivus obicetivus és subieetlvus azonos birtok vonatkozisában, egy mondatban képtelenség, s a hivalja ilyen konstruk· eiója is feletttbb szokatlan \enne; marad tehát megoldisnak lZ. hogy a kót egysZCl1len az ubbaj6r (,,kettejüknek") a dariana-artham es II kaiva lja. artham ('IálAs eé!j éból' ts célj iból') alanya-lArgy. pedig implicit.

A lélek

107

menés végett. A vak még véllára is emeli a bénát, az igy rajta béna mutatja az utat: ezen megy a vak, és a béna is, a vak vállán ülvén. UgyaJÚgy, a személyben megvan a liltás képessége, mint a bénában, de nem a cselekvésé; a legföbben megvan a cselekvés képessége, mint a vakban, de nem a látásé. Ahogyan pedig ez a béna és vak, céljukat elérve, elválnak, amint a kívánt helyre eljutnak, úgy a legiobb is, a személyt megszabadítván, elfordu l (= tevékenységét beszünteti], a személy pedig, a legföbbet meglátván, vonul: céljukat elérve, elválnak."m ( 19-20, o.) Ez a találkozás vagy kapcsolat "okozza a teremtést." A szarga, IM amit teremtésnek: szokás fo rditani, tulajdonképpen kiömlés, kibocsátás, a világ keletkezésének folyamata, semmiféle elkötelezettséget nem implikál egy személyes mellett. Itt leginkább a világteremtö párzás képét idézi: a lélek-férfi és a tennészet-anya érintkezése vezet a szargához (ami lehet emissio seminis, avagy a világ megszülése).167 Konkrétan a megszámlálhatatlan purusa bánnelyikének és a pralqitinek az érintkezése nem eredményezheti a világ létrejöttét, csakis

166 A Sztinkhja.káriU egyik legproblematikusabb tenninusa. Szótári jelentései: kibocstiw, inditti, mCncs. csapat, sereg. sokaság, huzal, sztllök6s. áramlás, kilö"ellál, az anyag kibocstil8.sa. a villlg ten:mtesc, a vilis. teremtmtny, nemzés, szaporodis, en:dct, utód, gycnnck, ten-néucl, sajétossig. hajlam, cr6fcszites. (eposz) fejczete . A szó még a 22., [46.) (pnItjaja·szarga), (S2.} (linga-ákhja CS bbáva·.ikbj a .. . SZlrga1-38. (bbautika ,urga), a 39. ts (66.J szakaszban. Ezek közii.1 a 19., n . CS (66.} vClSbcn a jelentése: (a vililg vagy az egyen elcmcnkénti) 'Ictrcjölle'; a 38. CS 39.} kárikiban pedig (a hierarchikusan lasolt) 'vil'g'. (Ebböl a gyanús (j2.] versben cmliten linga-Ülhja szarga Ocl-nc"Ü sarga) az e lOzOt, a bb/iva-oikhja !!Zarga (Iétncvú sarga) pedig az utóbbit jelenti (mint a bblutik. 52.'1rga, 'a lények szargája' is). Mindencutre a közös jelentés·elem II 'sorban:ndezelt sokaság' ; ez elfogadhatónak ];it.s.zik a (46.] vers pratjaja-szargája is, ami azonban annyira homályO/! es neh ezen iIle!l.2tbetö az cgéu mObe, hogy minden bizonnyal Sajnos. nincs olyan magyar szó, ame ly lartalmll7lloi a közös jclcntés-clcrnct es egyútta l bc!cfé me tartalmába a 'kclctkezts' és I 'viloig' is. Ezért a nyilvánvllló ellenvetések ellenére is marad a tradicionális 'teremtés', ami legal/ibb egy5zem: jelentheti a folyamatot és oredményét is.

167 GAUJ)APÁDÁnlil az utóbbi: ,.A hogyan a és férfi (purusa) kapc50latlÍb61 létrejön a gyermek, úgy a legmbb és a személy (purusa) kapcsolalából létrejön 8 teremt6s."W (20. n.)

A Szánkhja·kiJrikiz

108

egy-egy emberét. 16K (Pontosabban: a világfolyamal, a SZ8llszara egy-

egy



hiszen ez a lélekvándorlás



sokféle

alakot ölthet a a viharistenig.) Kizárni azonban egy olyan interpret:iciót sem lehel, ahol van egy

személy (ádi-purusa), amely a potenciális &anyaggal kapcsolatba lépve, igazi Teremtövé lesz. lenne ekkor, hogy ez a

purusa már a teremtés aktusa elött is megkülönoozteteu a söt ö az egyetlen eredeti lélek, a többi ered (v.ö. a 158. jegyzettel): vagyis az upanisadok Brahmája.



dualizmus Európában és Indiában

Most, hogyapurusára vonatkozó szakaszokat áttekintettük , érdemes újra. átfogóan szemügyre venni: mennyire más jellegü, mennyivel absztraktabb entitás is ez, mint a számunkra lélek; és mit jelent mindez az anyag - szellem megkülönböztetés szempontjából. A IS. káriká kapcsán már szó volt róla, hogy az ind fil ozófi ai lélekfogalom (áUna vagy purusa) jelentösen eltér e kategória hétköznapi értelmezésétlii, amely Európában a filozófiai alkalmazás alapja is; ennek egyenes folyománya., hogy a dualizmus is mást fed Indiában, mint nálunk. Ezt Larson már eszrevette; kiváló elemzéséböl ezúttal hosszabban kell idéznem: " ... Azt várhattuk volna, hogya szánkhja valamely, a lélek létét tagadó elmélet irányába halad tovább (az archaikus buddhista hagyomány hasonló fejleményeinek analógiájára), 168 V.lószinOlcg erre ulaI a Jukti-dlpiká is: "Mivc:l sok tud.1 v.n. II Icrcmt\\s sohasem uílnik meg. Az anyagiság tovább müködik a mcgkölön ludato k n.amára:·l.i! (EI>CYa..c;x>EIXA, 260. o.)

Dua/izmus Európtiban és Indiában

109

avagy a következetes materializmus irányába. Ámde nem ez történt. A szánkhja tanlták ehelyett kidolgoztak. egyfajta különc dualizmust. Ha szemügyre vesszük a dualista álláspont klasszikus, Descartes-féle megfogalmazását a nyugati gondolkodásban, azonnal hogya szánkhja valahogy elvéti a celt. ... ) Tudniillik, a hosszi1sági, szélességi és mélységi kiterjedés alkotja a testi szubsztancia természetét; a gondolkodás pedig a gondolkodó szubsztancia tennészetét. Mert minden, ... amit a gondolkodó dologban találunk, csak a gondolkodás módozatai,«169 ») ... Minthogy egyrészt világos és elkülönített ideám van önmagamról, amennyiben pusztán csak gondolkodó dolog vagyok, nem pedig kiterjedt, másrészt pedig van elkülönitett ideám a testr51, amennyiben pusztán csak kiterjedt dolog, nem pedig gondolkodó is egyben, egészen bizonyos, hogy én magam a valósággal kü)önbözöm, s hogy képes vagyok a testem nélkül is létezni.«170

A hagyományos dualista álláspont modem megfogalmazását adja Kai Nielsen, az analitikus filozófus ... »A fIZikai jelenségek ... térben és idöben kiterjedtek, és erzékelés szempontjából nyilvánosak ... A tudati jeleosegek ... kiterjedés nélJcüliek, nem térbeliek és /enyegileg privátok.« J71 .. . A szánkhja ezen értelmezések szerint nem dualizmus ... hanem inkább az ellentétes álláspont, az, amit a modem nyugati tudatfilozófia 'reduktív materializmusnak' nevez, más szóval olyan filozófiai nézet, amely a ' tudat'-ról szóló beszédmódot )wisszavezeti« az 'agyfolyamatokról' való beszédmódra.

169 DESCARTES 1647: A filozófia Ilapelvei (53. IzKkIlSZ, 52. o.) Dékány András fordítási.

170 DESCARres 1641: IZ filozófiáról (VI. meditáció, 96. o.). Boros Gábor fordítis •.

171 NIIllEN333.o.

A Szánkhja-ktirikti

110

Ám a szánkbja ... ahelyett, hogy ldü:mé a hagyományos 'kisértetet a gépezetben' ... különc Jdsértetét ' tudatnak' (csétana, purusa) nevezi, eképp alapvetöen megkülönbözteti a tudatosságot [awarenessJ csittavpui) és a tudalot [consciousncss] A tudal (purusa) nem képes gondolkodni vagy o ••

cselekedni, és sem ontológiailag nem kapcsolódik, sem intencionálisan nem viszonyul a anyagisághoz azon túl, hogy passzívan jelen van .... puszta lartalom nélküli jelenlét

... és semmi köze nincs a hétköznapi tudatossághoz."D (ENCYCLOPEDIA 75-77. o.)

Több helyütt, különösen a 16. szakasszal összefilggésben már ni.mutattam, hogy a purusa túlzott absztrakciója idegen ísvarakrisl)át61. azt a vélekedés! pedig, hogy 'semmi köze a hétköznapi tudatossaghoz', csak hajmeresztönek lehe! nevezni. Azonban a kétféle dualizmus markáns különbsége vitafuatatlan. Kérdéses viszont, hogy az értékelés helytálló-c: valóban a szánkhja volna az, amely elvéti a célt? A hétköznapi dualizmus egyszeru megfigyelésekböl (pl. tllom), közvetlen intuíci6b61 (lelki valóságunk felfogása) és egyetemes vágyak ból (halál utáni élet) táplálkozik. A filozófiai dualizmus értelmes célja nemigen lehet más, mint a lehetö legtöbbet átmenteni és racionális világnézetté szervezni. Nem jósolnék nagy sikert annak a rendszernek, melyben van ugyan külön lélek, de az - esodás összhang fo lytán - a születéskor keletkezik, balálkor megsenunisül. Nos, a nyugati típusü dualizmus, melyben a lélek a tudati jelenségek összességét, de legalábbis nagy részét tartalmazza, ezen a vizsgán elég rosszul szerepel; nem igazán csábító az a halá! utáni létezés, amirc ebböl a lélekfelfogásból következtetni lehet. a tudat látványosan múlekony és esetleges dolog. Nem csupán fe lejtünk, de szellemi képességeink is folyamatosan épülnek IC j minden kor embere ismerte az aggkori elhülyülést. Aki igy hal meg, az öröklétben is szenilis lesz? Vagy miféle örök élet vár a dühöngö örült lelkére? Avagy a félévesen elhunyt gyennek odaát tanul majd meg beszélni és gondolkodni - vagy örökre megmarad kis ösztönlénynek?

Dualizmus Európában es illdiában

III

lntuitive is meglehetöscn jól látható, hogy tudati tevékenységünk nagy része nem tisztán szellemi jellegü. Még ha minden gondolatunk az evés körül forog is, világos, hogy nem a lelkünk az, aki -ébes. Világos tebát, bogy a tudatnak van anyagi vonatkozása, pedig anyagi része is. Álmunkban számos tudati funkci ónk nem, vagy csak redukáltan m(lködik (pl. racionális elemzés, emlékezet). Ébren pedig gyakorta (öbb, ellentétes tudati állapotot élünk át, például világos fejjel tisztán látom, milyen ostobaságon veszekszem már megint - de azért nem hagyom abba. A tudat megosztása nem a skizofrének privilégiuma. Úgy tünik hát, hogy a tudat nem egyetlen, oszthatatlalI szubsztancia. Vitatható, hogy vaj on cz a világszemlélet valóban racionális-e, valóban és kettösség meglátására alapul-e. Ugyanis tapasztalataink egyáltalán nem két csoportra oszlanak és belsö, anyagi és lelki); inkltbb egy fokozatos és többdimenziós skálán helyezkednek el, melynek néhány eleme például ez lehetne: Zeusz - egy Tyrannosaurus Rex - egy kék bálna - a szomszéd kutyája - a fiam - a hajam - a kezem - a szívem - fUlem csengése - az indulataim - a gondolataim - a legbelsö én. Zeusz, bár a nyilvánosság birodalmahoz tartozik, nem mondható anyagi dolognak. A tyranDoszaurusz anyagi lény, de nem megtapasztalhaló, ruszen kihalt; ami benne publikus, az elsösorban a fogalma, mint Zeusznál. Egy kék bálna számomra nem sokban különbözik az nem hogy valaha is egyel. Hektor (a szomszédban lakó eb) és Péter fiam a tárgy" két klasszikus példája lehetne - de vajon tényleg egyaránt Vajon csak az érzés (s nem típusában) különbözik, ha látom, hogy valamelyiküket bántják? A hajam, kezem, szívem, már mind "én" vagyok, bár persze fokig; a hajamtól könnyebben válok meg. Az anyag - lélek dichotómiában tisztán anyaginak látszanak, viszon! a publikus - privát megoszlásban már inkább belülre kerülnek. Te is láthatod, meg is foghatod a kezemet, de sohasem érezheted, hogy viszket a tenyerem. A

112

Dualizmus Európában és JndiOban

szivem verését mar csak hallhatod, de nem tudhatod, hogy mikor szorul CI és mennyire fáj.

elTe expressis verbis utal a 9. káriká a termeszet "közös, tudanalan" (számánjam aesétanam) jellemzésével, melynek ellentéte (lehát privát és tudatos) a lélek. Mai világunkban a "Descartes"·i I74 fa lon, ami a a

A tiszlán szellemi, nem térbeli és lényegileg megoszthalallan dolgok sem egyfonnan tartomak hozzám. Az az indu lat. ami aUól ébredt bennem, mert elém furakodtak a penztámál, semmivel sem runik inkább az enyémnek, mint a derékfájásom. Ugyanolyan akaratomtól független, és ezért kí!lsö, s gyorsan múló állapot

mereven elválasztaná, egyre újabb hasadékok támadnak. A szervátültetések, az EEG és más agyvizsgálati eljácások, a tudat technikai manipuláeiójának egyre precízebb eszközei (specifIkus agykéreg-területek ingerlése, nyugtatók, hallucinogén szerek) hatására immáron mindenkinek nyilvánvaló, hogy tudatának legalábbis bizonyos részei anyagi



A gondolataimat, a gondolkodásmódomat mar inkább érzem magaménak, de talán van, ami ennél is inkább ÉN vagyok. Az, aki a gondolatokat gondolja. Hiszen, még ha valaki pontosan ugyanazokat gondoimi. is, mint én: azért



Ugyanakkor a tisztán anyagi számítógép egyre több tudati jelenséget képes reprodukálni, és kevesen kétlik, hogy rövidesen létrehoznak olyan masinát, amelyet pl. telefonbeszélgetésben nem lehet megkülönböztetni egy - szamunkra idegen - Ha valaki mégis tagadná, hogy annak a gépnek lelke van, minden bizonnyal valami hiányoina belöle.

nem lenne én ...

Az indiai, jelesül szánkhja-jóga lélekfelfogás védve van mindeme kifogások ellen, mint persze a reduktív materializmus is. Ezért csupán egyetlen, ámbár kétségkívül igen súlyos áldozatot kellett meghoznia: elvéJasztotta a Jeiket a gondolkodástól és (bár itt nemi megszorilAssal kell élnünk, lásd a 100. oldalon). Ennek filozófiai merészsége órlési; bizonyos, hogy nem csupán elméleti megfontolások, hanem a j6gik több évezredes introspekciója szolgált alapjául. l72

Ezek szerint, úgy tünik, a klasszikus nyugati dualizmus ma már még kevésbé tartható, mint korábban. Ezzel szemben a szánkbja felfogása a lélek - anyag viszonyr61 látszik mind a spekulatív kritériwnokkal, mind a napjaink gyakorlata sziilte új kihívásokkal.

Mindenesetre ez a lélek nem feltétlenül 'tartalmatlan', mint Larson veli, hiszen "szemtanú" (száksi), továbbá testünk és tudatunk legtöbb ura (adhisthátri, ' felügye ló'). Tulajdonképpen az öntudat, a szemelyiség, az akarat és az érzelmek legbelsó magva, vagy ha úgy telSzik, abszlralceiója. Teljesseggel alkalmas azonban az eur6pai filoz60ai igény, a privát- publikus különbség magyarázatára,11) mint 172 CHATrOi'ADHYAYA rendkívü l izgalmas ide tartozi k. úrn mostani témijin kivül esik. Surnmázata: ,A purusa rendellenes eredete egy olyln rendszerben, amely a prldhAna tana, a bimnek a társadalomban elfoglalt rendc\kncs vis.u. Az eredeti s7..tn khja II tantrizmusban rejtve elm61eti elófeltev<:sok ogyértelmUbb megfoga lmazisa, míll a tsntrizmus II maga li mal riarchlílis Allapotokh6l eredcztethetö."lli (422. o.)

nem az összes "privát" hordoz6ja: azok is j6Jtszt anyagiak; csu pán ö azok szubjektivitását ös intencionalitlÍsát. vagyis személyességét.

173 MlIgy.rIÍZIItr61 vin sz6, nem azonosságr61. A privát privát



174 Descartes felfogAsa val6jában nem il yen egysíkú, és konínl'iem teljesen egységes; min denesetre az als6bb tudati fUnkei6kat, amelyekkel az áll atok is nyilvínval6an rendelkeznek - pl. - , II is cgyértelmUcn anyagi (agyi és idegi) folyamatoknak tartotta.

Dsptklllsút masyarlÍZ2a II purus.; a t!íjdalom objektív. m6rhetö. ,IInYII!!i.

c5upán az <:n megoszthatatlan. Egy adott látv'ny ft folyamaI, csak az nem, hogy én látom a do lgot. A tehár

,

113

,

.

Az ember felépítése

Az emberfelépítése

Ebben a fejezetben tekintjük át a ,.,teremtést" (szarga), azaz az egyes (tattva) kelelkezesél. Pontosabban: oem leremtt:sröl és nem van SZÓ. és az is kétséges. hogy miknek a kialakulását vesszük in sorra. Nem teremtés, hiszen nincs, aki

zárja ki egyetlen irányzat sem. Márpedig ami nem függ össze közvetlenül vagy áUételesen a megváltással, az nem is igazán lényeges. Mivel az alább szarga-elméletnek az az értelmezése függ össze a lélek megszabadulásával, amely az egyén alkotóinak tekinti a tattvákat, ezert lett a fejezet címe ,.Az ember relépítese."

teremtsen; nem igazi keletkezés, hiszen a szánkhja okozatiság (szatkátja-vada) értelmében inkább átalakulásról és (panl)áma) lehet csak: beszélni. És mindvégig homályos, bogy fo lyamatot, vagy csupán összefüggést kísérünk-e nyomon, mert a szanszkritban az eredet-, az ok- és az 'után' egybeesik, Minden bizonnyal szándékosan a szöveg abban a tekintetben, hogy vajon az egész világ, vagy csupán egy-egy lény megformálódásaról van-e sz6. A tattvák némelyike nagyon egyéni (a psziché részei, az érzékek), mások nyilvánva16an általlillosak (az öt elem). A kommentátorok e kérdésben jórészt hallgatásukat, de a hagyomány egyre inkább a kozmogóniai értelmezés felé hajlik. Erre utal például, hogy az egyes tattvák szinonimájaként kozmikus és mitológilcus nevek is szerepelnek, mindjárt az megnyilvánult alkotó, a buddhi (értelem) egyik szinonimája lesz az lsten (bvara). Amennyiben kozmikus teremtésre vonatkoztatjuk e szakaszokat, a purál)ák és általában a középkori hinduizmus világképével az van összhangban, hll ciklikus világot képzelünk eI. Egy világkorszakot a nagy pusztulás után követ a vilagéj, amelynek idején minden jelenség megszünik, újra csak a megnyilvánulatlan egyformasága tö lt ki mindent; majd új teremtés veszi kezdetét. . Úgy vélem, Ísvarak[isQánal még nyoma sincs e ciklikus világképnek; kiderült már, hogy nála a gyökér-tennészet nem múltbeli állapot, hanem a jelenségek örökké alapja. Mégis azt hiszem, hogy a fentebbi kérdések eldöntetlensége szándékos. A szánkhja hagyományban mindvégig jelen volt a kozmológiai és a pszichológiai érdeklödés, és e összekapcsolása (a mikrokozmosz - makrokozmosz párhuzam) az ind közgondolkodás szerves része. A Karikát is klasszikus münek szánhatta, amely nem szektás: s ez a toleránsabb hindu felfogásban azt is jelenti, hogy feleslegesen nem

20. (22] pralqter mahams, tato 'hamtasmad api fo{iasalait

t

11 5

kitm;, tasmiid ga(las cat paiicabhyal) paiica bhutiílli.

tUY 1

20. A tennészetböl a nagy, abból az énség, abból a tizenhatos csoport, ama tizenhatosból is ötböl az öt elem. Tömör, összefoglalás ez a nem-eredeti huszonhárom tattva (lényeg) illetve inkább csak okozati összefüg ,.A nagy", az értelem másik neve kozmogóniai kontextusokban), a ' nagy lélek' (mahá álma) lekopott maradványa. 17S ,.A tizenhatos csoport" nem azonos a p .] karikában

175 Az clsö j ellegzetes megjelentse. Kalha UpANl!WJbó I ismen: ..Az cr6k6n (imlri,ia) lúl v.nnak a lirgy.k (arth.),

es 1'lirJyakon tút az elme (mana sz), IZ eImén tvl pedig lZ értelem (buddbi), IZ értelmen tul a nlIY lélek ('lma mahli.).

A nagyOD túl. megnyi1vánulatlan (.vjakta), • mcgny ilv' nulttJanon níl. sumél)' (purusa).

A u cmtlycn t(J1nincsen semmi: ez II cél, ez a Ílt."w. (D. lO-ll) ,,Az

liii van az elme, lZ clmt n túl a "116 (S:.I!attv.).

I vl16 fOtót! 8 nagy a nagy fOJött. legfels!! mcgnyilv4nulatlan.".w (11.3.7)

A Szankhja-káriká

11 6

említett tizenhat teremtménnyel (az ott elemek helyén most a ' csakaz'· ok állnak). A többi tizenegy, az ligynevezett (indriják): az öt érzék, az öt és az elme. Az öl elem pedig az öl ..csakaz"· ból (finomelem, érzetminöség) keletkezik. Sematikusan összefoglalva:

prn1qiti

117

Az emberfelépítése 2/. [23J adhyavasiíyo buddhlr siítMkam etad-nipariJ

dharmo j/ilmanl vi-riíga aiivaryam liimasam asmiid viparyastam.

21. Az értelem felfogás. Erény, tudás, szenvedé lymentesség, uralom a fonnája ; a pedig ennek

buddhi

ahankára
'"

5 tanmátra

II indrija



5 (mahá)bhúta

Ugyanaz magyarul: tennészet {)

értelem {)

Az értelem funkcionális definiciójának szánt adhjavaszája, sajnos, teljesen elmosódó jelentésü szó, I 76 MONIER-W ILLIAMS és APTE szerint próbálkozás, kitartás, eltökéltség, meghatározás, döntés; szellemi felfogás. A klasszikus upanisadok közül csupánl77 a upanisadban fordul mindenütt szánkhja terminus technicusként,179 magyarázat vagy kontextuális információ nélkül. A NJÁJA-SZÚTRAban a tárgya részint tulajdonságok (dhanna, ILl.1 , 2, 6), részint a valóság (tattva, IV.2.50). Az esetben a jelentés inkább 'eszlelés, felfogás', míg az utóbbi helyen 'meghatározás'. fsvaralqislJánál csak a már elemzett 4. versben fordul ahol felfogást jelent.

énseg II




'"

5 csakaz {)

5 elem

176 Az alapj'ul uolgilo szó- (v4,-ez) igct6 + ava (d) + .dhi (riI) ib't:kÖlök jelcnlt!>C !>Cm igazit d . Ava·szó- magill, mcgmarad; kifog (lo\"8t). mcg...xall, d végC'l. véget ér, (helyet) kivALam, dönt. mcgbironyosOll ik. mcgszcn:z. Adhj-ava·szó. jdenltsc ped ig: abbahab)'. Jcz(or, cldönt , jóv.hagy. meghalimz, megbizonyosodik, c\halal"OZZll magit., mettsüedik, belc fog, feltCtcl9Z, elgondOlkodik. A buddhi!iU szóhaszmíLat szerint ragaszkod ik' (a vilí \: hi \1sigaihoz). t 77 JAO:IJ. adbjavawija es adbja\1awija-álma címszavak.

ln a szalIV. (val6), a régebbi tenninol6giánllk megfelelöcn. II buddhi (cncJom) szinonimája. mindkét szöveg a klasszikus manasz - ahan kára - buddhi (elme - érte lem) h4rmas helyeit a manasz - buddhi - (itrnl) rnah' (elme - crlelcrn nagy [Jélek) sorozatot mutatja. Eredetileg tehát a !mihá külön tattva volt,

'SY

halványult a buddhi szinonimájává. Usd LARSCt-l, 97-98 O.; JOI-Il'.STON, 47, 49, 82. o.

t 18 Bir WINlliRh'ITZ (I. kötel, 220. o.) e5upin annyit iHit, hogy .A upanisad. j6vltl korhoz tartozik, amely a buddhizmus utánl",w. NAKIIM1..RA mir azt is vl16szJ nOsh i (29·)0. 42. o), hogy i.e. 200 utáni; mindene!>Clrc az világos, hogy ' kl am:ikvs közül legfeljebb a lehet Mi ve l Sankara a Bmlma-szúlra·bbisjiban el.'Yiket Nem idézi, semmi scm zárj a ki. hogy aUr kesii bbiek is lehetnek, mini a Szinkhja·káriU. 179 Jellegzetesen !IZ ad hjav&Suja_szankalpa_abhimánll (felfoglÍs, és sají Utás) (pl. V1.30, UI'ANlSAl) 177. o), melynek tagjai rendre az értelem. 1IZ elme az 61ség (buddhi, manm, ahankira) meghatároz6 kifejezések. v. ö. a 21., 22. éi 2S. kirikiva l.

11 8

A Szánkhj a-kilriká

Az ember feJépilése

GAUI;>APÁDÁnál kb. a megismerési folyamatol lezáró döntési SO • vagyis ítélet; ugyanígy a legtöbb kommentárban l81 . A Szánkhjacsandriká viszont elhatározásnak értelmezi. 182 A leginfonnatívabb a Jukti-dípiká, ami utal a felfogás, az ítélet és a foga lmiság elemére is. lS3

összhangban van a buddhi értelemként való interpretációjával, hiszen az értelem kezenfekvö megjelölése a fogalmi gondolkodás és ítéletalkotás helyének . A magyar választott 'felfogás' utal az észlelést lezáró mozzanatra, valamint a fogalmi/értelmi aspektusra is, az ' itélet' jelentés azonban elsikkad. (Lehet, hogy a 'felismerés' jobb lenne?)

Mindezek alapján ugy lünik, szándékoltan a terminus. Központi magja az érzékelést lezáró értelmezés, tehát fogalmi besorolás

A szakasz háromnegyede némiképp gyanús_ Formailag nehezen magyarázható, hogy a négy felsorolt tulajdonságra (erény, tudás, szenvedélymentesség, uralom) miért utal a második sorban végig egyes számban. Különös, hogy a leginkább szanvilrus buddhi négy formáját tamaszikusnak mondja; a radzsaszos vonás viszont hiányzik , (A szenvedély itt tamasz-jellegíí lesz. )184 Továbbá, ha a 46. és (6 3.] kárikában emlitett nyolc rúpa ugyanez - márpedig ez igen - , akkor legalábbis pongyolaság, hogy ott a pralqitihez (természet) tartoznak, nem csupán a buddhihoz.

lehetett, ami tennészetesen egyúttal ítélet is. Ez a jelentéskör jól

180 •.Az IIdbj avasz.lija beteljesítés: ahogyan

II

magni! •

kcnd6-iill.aponi , -

potenciális) hajtás, ilyen adhjavlI.wja - »ez edény, ez ruhR I<, ami Igy végez, az az énel em: ez II dcfin ici6ja,".w (21 . o.) A szóveg homlilyosstga nem úrja ki, hogy Larson

helyesen: .,Az énelmct



clkilJönitésnck [felfogásnak: disccmin g]

mondják, és a 'mcgbizonyosodás' (ad hj avaszáj a) Amint a mag tarta lmllZZ.ll. a haj tást, úgy tartalmazza az a megbizonyosodást. A 'mcgbizonyosodás' hallÍTozott megism erést jelent, mint )Ocz egy korsó«, vagy )Oez egy (ENCVa..(l(>E!)IA 21 7. o.) Ám mive l a maS meg.cmmisül, mig átal akul baj tásd, Yl l6szinütlcn, hogy az és az all hjavaszJ.ja példliznák; sokkal inkább a nyC1'5 trzct-adatokb61 kibomló fogalmi itélet melaforájául szolgi lhamak .

Ha itt szövegromlás történt, az eredetiben szerepelhetett esetleg egyfaj ta Isten (fsvara); ennek nyoma lehetne az uralom (aisvarja) szó és az egyesszámú "szaltvikus értelem-forma" (ennek eradikálása a domináns szánkhja hagyomány szivós ateizmusát figyelembe véve nem lenne meglepö.)

18 1 ,,»Ez pedig igy VII\II: az ilyen az IIdhjlvasz.6ja."1ll2 (SZÁNKHJASZÚlRA-v[iui 11 .13). .A >lntgyll összc:lc:vÖ szinonimilj. az lOérte lem«; az adhjavamj a pedig ennek specifik us tevékenysége, melyet döntésnek is neveznek. Ezt jelenti . Azonosnak meg azért mutatja mert a tulajdonug és bordowja elvá lasztbatatllook."W (S:zÁl'.l(HJA-1'RAVAClM'A-BHÁSJA lU 3. - Garhe képtelen lasya siidhiirafJl szedése nyilv'n elírás, az aposztróf maradt le; ezt KhitámllSZtj a BALLANIYNE szövege rordJtása is: ... niScayiikhyaJlasyáJüdhárafJ i "0; " ennek sajátos módosulata",m 197. o.)

Egy másik bogy az archaikus kozmogóniai hagyomány szerint itt a buddhi formái azokat a világalkotókat jelentették, amelyekké átalakult; a standard verzióban azonban ennek már nem volt

182 ,.Az omclem funkei6ja I tudatos ilyen a fonnAban kifej ezve: »Ezt kell tcnncm,t.l..tll ENCYQ..OPEDlA 426. o. Ugyanígy V ACSASZl'ATl Mm 17 1. o. 183 ,,A Ju ktí dipikll a legrégeb bi fennmaradt szöveg, amelyik az adhjavaszáját mint olyat veszi tIorgyiul: .. Mi ez az adhjavaszája? AL adhjavuzája a megiSlTlCT6s_ • Ime gismerési btzonyosdga, a tárgy fclfogisa (ilyenfonnén]: 'Ez éppen cgy marha ', ' Ez éppen egy embc:r'.«"w (ORfRHMfMFR, aillIjavaszlija eimszó, 29, O.; IZ idl:zct a JUKllDiPIKA ll. " öt. 181. okhlról való.Ul) Vélemenyem ucrint azonban itt a lényege a döntés, hogy amit lil0" , IZ egy lebén, tehát: írélel; hiszen a "bizonyosság-implauzibilis (tévcdhctilnk is), meg nem is az alapje lentése a sz6nak. A sokértclmli pratj aja (Obcrhammcr szerint ,,megismerés') itt leginUbb f ogalmaI vagy fogalmi j elent, hiszen minden kommentár egységesen kiemeli a nyelvi megfogalmmst, ami elöfe hételezi a IlItvénynak fogalom , Ilk rendelését. fgy a szöveg fordittsa inUbb ez lehet: " Mi ez az adhjavaszája? ' Ez bizony teben. Ez bizony ember.' - AL ilyen fogalmi megragadis, ite let, tárgy-felfogás az adhjavIszájl.'"

11 9

J

I s4 Holott a rága (acnvedély; a virága ellen téte) nemcsak logikailag. tl1ldieion!lisan bJ hangzi!a szerint kapcsolódik I I1Idztuzhoz, hanem uövcgszcriicn i5: !IZIInruró bhavati riduasziid riglll lesz. hom6lyos (45.D További problt ma , hogy ezekd • tulajdons4lgokal a (43-45.] szakasz bhivi knak
120

A Szánkhja -kilrlká

helye - hiszen a buddhiból csak az enség (ahankllra) ki - . ezért átértelmezték a rupákat megnyilvánuhissá. IK5 Egyébként az összes kommentár a négy rúpát (forma) Patandzsali JÓCA-szúTRÁja alapján magyarázza, teljesen alaptalanul. Az erény az öt jama és oijama lesz; 186 a tudás az anyag és lelek különbözöségének

tudása. Különösen abszurd az uralom (aiiivarja) azonositása a nyolc j6ga-sziddhivel (tökély, varázserö); 187 ugyarus szövegünk beszél JSS Ezt a veni6t lámll.Sllja alá a [43-45.] kárikiblJl Slcrcp15 bbáv! és a ténylegesen mcS!évö közös jclcntéstwtománya, az 'állapot, m6u. b.jlam'. A bll1\va sajátos 8 Móksa-dharma egy nevezeteS (XII . 11!7 . •

239-40) VAN BUm'M'N (1956: 153. o.) már felhívla a figyelmet: .,A váltolatol végigolvasva tlK;ghökkcntö az a hogy II. helyzetben fel: elöször olyan mint .zukhalpriti, du1;khalsób, m6h.: prabarslI slb" avivékll stb. szenvedés/fájdalom, k1ibulat; elégedetlenség stb" megkmönbözletöképtclenség stb,): másodszor azon folyamaILiI I b(lC!IOlatosan, amelynek révén a buddhi mint bhivlljivilllakul it,"lLI Nyilvinval6, hogy az elemzett klÍriUban tcJj\:scn helyénval ó lehetne a bháva másod ik értelme, czzcl ucmbcn mi az els6t találjuk, Mivel az egéSZ bhj,va/TUp. tanhAs némiképp zavaro s, idején mcg minden bizonnyal cseppfolyOs i llapolban is vo lt,· clkCp:./:c1hct6, Itogy II (ugy val amelyik hasronUnyoz6) egys:zertlcn fuszc keverte II szezont a fawnnal. -JCJiNSTON nc:rinl ,.a nyokri:lii buddhi '" ismeret len al: upanisadokban, II Mbkn dltarrniban CS az Anuglti han (az egyetlen uIllÜS: III. 64), valamint I J6gaszituiban (dc a kommenlÍlr [Bbásja) mAr ismeri}, CS c.'IZl: rint a Slimkbja-kin ki egyik kgulolw komponensc.'·ll! (34-35. o.) 186,,2. 30. Nem-W s. az igazsághoz \"lI1ó bt\s/:g. ncm·lopAs, nüzcsstg és ucgény!ll:g - ez az öt tartózkodlls. 2. 32. Tisztasag, elégedettség, vezeklés, imlÍdsag CS Islennek ncnlel6d/:s - ez az öt gylíjtendö eliny."ill (FÓRIZS László fOrlUtw, 1994: I o.) 187 A:./: killdásban Ill. 4S . (másoknil44. vigy 46.): ,,46. Ebböl • pani/lyivá vci/cis és II többi II rur jelessigei, vl lalwiot IZ, bogy nem s,ljranaktöbbé (fARKAS- TING..-T AKÁC'l fordltisa, 88. o.) Részlet Vjilla kommcnté.rjáböl: "lit a parányiság: parányi lesz. KönoyQs/:g: könoyQ les:./:. Nagydg: nagy les:./:. Elén:s: ujja hegyével is a Holdat. V'gytc ljcsillés: 6h1ja aklldUytalan, a fóldbcn fclmeriU-lemcrul, minta v[:./:ben. Hatalom: hatalma vao I l/:nyeken és az anyagi dolgokon; ö pedig Ura lkodás: uralkodIk keletkozésük, cltílnésük és elrcndeWdésük Vigysu:rinti he lyen levés : az ak9lllt mcgva16sulba; akarlia szerinti lesz I lények és ... Ez a nyolc un lom."ill

Az ember felépftése

121

ennek is. Feltéve (de nem megengedve), hogy hiu pl. a 'tetszés szerint parányivá válás' lehelöségében és fontosságában, az azért meglep6 lenne, hogy külön megjelölje, minI QIr aisvarycit, a képtelenséget a tetszés szerini parányivá válásra. Valószínü, hogy a Kárikában még nem efféle túlspecializáh értelemben szerepelnek ezek a tudati hanem csak jelentésük szerin!: erény, tudás, nyugalom, erély - becstelenség, tudatlanság, szcnved(:ly, gyengeseg.

22. (24] abhimáno 'harit-káras tasmád pravartate sargah ekiidasaW ca gar.rast rall_márrah t paiicakajtt. c' Olva t aindriya tkJdafalws VI , G(I3). J. M t ma/ra- D, M, V, K, Stl\'HA; V,



H paffcalwii SINIV.

22. Az énség a sajátítás. Belöle kélféle teremtés fakad: A lizenegyes csoport valamint a ' csakaz' ötös is.

Az ahankára (énség) fogalma nehezen erteimezhetö. Szó szerint éo-aUcotótjeleol, ennek megfcJcJáeo fordilásai: önösítö szerv (egotizing organ),188 ego, l89 az egyénítés e lve (principle of individuation), I90 "én",191 én-tudatosság {lchbewuBtsein),192 {self_awareness),193

I KK G!\R1lli /1.1 6 (97. o.) stb.

189 DASOOVfA, I. köt 214. o. _tb. 190 Krrrn 98. skk. o. 191 Már amonnyiben forditisnak sunja SCJiMIDT 46-47. o.: "A második az I hKmkéra (tkp. a elve (velejébcn II Schopenhaueri principi um ind ividuationi s), amely azt a tóvhi tet keltI, hogya:./: m:l'J)) hIt, hall, ércz, esc\eKs:./:ik stb.

192 Mt:HUG 516. o. stb. 193 o. stb .

A Szánkhja-lcáriká

122

önösség (egoity), 194 A fejlemények 195 figyelembe vételével ezek a fordítások indokoltnak látszanak. Az általuk kifejezett koncepció

azonban - "az ego, vagyis hétköznapi személyes azonosságunk" I96, ..82 »én« vagy »enyém« én ése"197 - némiképp problematikus.

Ez a funkció ugyanis teljesen belyénvaló a vooántában, ahol egyetlen világlélek van csupán: szükség van tehát az empirikus egyének lehatárolásilm; azonban a szánkhjában oU a purusa! A funkcionális defmiciónak szánt tradicionális abbimána ugyanúgy nem

igazit el, mint a buddhinál az adhjavaszája (felfogás). Jelentése büszkeség, vélekedés, vágy, szeretet (abhi, 'rá' + man-, ' gondol'). Ezt figyelembe véve még indokoltabbnak látszik VAN BUJTENEN ( 1957a) álláspontja, aki az ahankárában kozmogóniw principium maradványát véli felismerni. A ös-lény önformáló aktusa volt a kiáltas, 'ÉN vagyok!' Nos, ha így van is, ha CSUpM a hagyomány kényszerítette ki felvételét a rendszerbe, ÍsvaralqisQ.a keresett és talált is helyet számára. Ezt a következöképpen lehetne motiválni:

Bár a személynek nincs szüksége egyénítésre, a homogén és egybefolyó anyagnak igen. A pszichével és testtel biró lények kategorikusan a világ többi részétöl, tárgyilag és szubjektíve is. Igy indokoltnak az ahankára szerepe az egyén teremtésében, de a kész emberben is megvan a funkciója: más, ha én vagyok éhes, mint ha más az. Erre utalhat az abhimána - ' büszkeség, ÉN vagyok okos; 'vágy': bár lenne ez az ENYÉM. Lényegében tehat ' magunkra vonatkoztatás, pszichébez I testhez I világhoz kötödés'; ezt próbálja

]94 Az EI'O'(l.()"1'UA leglöbb helyén. ,,8 ]átó és a képesség [- ludat ts felfogás - purusa és psziché] lálSZ.6lagos azonossága a vagyokság."W. (11.6). Szinonimájaként megjelenik még az aham (én) és az abalh_tatlva (é:n.összetev6) (lásd pl. a BhigavlI.ta-puráJ;lll. 111.5.29, idézi Vidnyina-bhiksu SZÁNlOVAPRAVACSANA-8HÁSJA 11.18 I I.n), további !I. m!l.IIlll-kára (enyémmt-tev6. pl. SZÁNKlVAl'RAVACSANA-BHÁSJA 11.1 6).

195 A JÓGA-szt:1nt'hBn az II.szmitá ('vlI.gyok ság') i U helyette:

]96 LARSON 237. o.ill 197 LARSJ 186. o.llll

123

Az ember je/épftése

kifejezni az ajánlott magyar terminus, a sajátítás. 198 Az a müködés, amellyel az anyagi világ egy részét önmagamnak (illetve a magaménak) tudom, birtokba veszem. A tényleges, ént. a személyt ezzel kiteJjcsztem és is teszem . A lényegi különbség tehát a korábbi ÍDterpretációkkal szemben, hogy azok az ahankárát az (..empirikus") én létrehozójának tekintik míg szerintem az már adva van a személyben; az énség exteriorizálja, kivetiti az anyagi világra. Érdekes kérdés, bogy a tradíción indokolja-e valami, hogy ez a jelenség külön taUva legyen; miért ne lehetne csupan az egységes psziché avagy az értelem egyik funkci6ja?199 Avalasz

(I) Nyilván kurrens nézet volt az ut6bbi is, hiszen a 27-28, 31 , 33. versszakokban a pszichéröl, mint esik szó (anta1;l.-karilQ.a, traja - szerv', 'hánnas '), melyen belül a három tagot csak funkciója különiti el (27. káriká).

(2) A tattva (lényeg, igazság, principium, összetevö) nem feltétlenül szubsztanciákat jelent; mint alapkategória, vonatkozhatik képességekre is, mint ez küiönösen világos a karma-indriják cselekvöerök esetében. ' (3) A hagyomány igen erós követelménye volt, hogy pontosan huszonöt tattva legyen. Indiában tízes számrendszer! hasznaltak, és ragaszkodtak a 25, SO stb. számokhoz; de a szánk.hjában az eltérés speciális jelentéssel is bírt volna. Akik. 26 tattvát emlegettek, voltak, míg a 24 tattvások sejthetöleg materialisták. (4) lélekrésznek találtáJc.



hogy meditációs gyakorlatok során



(5) Mivel a megvált6 tudáshoz vezetö út fonlos állomba, hogy a törekvö (értelemmel) felismeri, hogy a sajátitás (az énség tevékenysége) lényegileg hamis, kell, h ogy a buddhi és az ahankára elkülönüljön. 198 Ezt !I. SZÓI Tenig].Takks Uszló Javasolta. 199 Mint a Vt:dinta-uárában : ,.Az 6te\em a psziehé tevékenysége . Az elme a ps.zieht: fomJlltiv tevt:kenysé8Q. A ludai ts az énstg ezekben bennfoglaltatik."lll (SlADÁNAl'VA lJ . - 83-8'.)

A Szállkhja. káriká

124

A többi három félseT értelmezéséhex lásd a 20. káriká sémáját és a szakaszokat; a 'csakaz'-okra (tanmálták) a [38.] versben tér ki.

125

Az ember felépítése

24. [26] buddhi i caqulJ-t

vii/f-pOlJi-piida-piiy.i t Srotro_ v" M ; k.:I'1'a- J, M

_tvog_iikhyiini tt 'posrhán U kLlrm 'endriyimy iihulJ.

t '" tl rvak-calq.i_MStllltl_,liisi/(JJ Hüydlll V •• J, M

tt sfHlriolUl,1I Vl ; spariallaMllj Q

23. [25J sattvika ekádaialUlh bhritö "des talit



pravarlate vaikrtiid ahanl-karal sa t(imasas taijasiid ubhayaril.

t /ti/l J, M (variin.s), V

23. A



tizenegyes fakad a az elemek forrásából a csakazos, mely sötét-jeHegü; az Ízzóból

Az ahankára három fonnájának megjelölése minden bizonnyal ÍSvaralq iSIJ 8 számára is obskúrus, hagyomány diktálta név. (i\ régi kommentárok is mind megjegyzik: a korai mesterek adta elnevezésrö! van szó.) VAN BU1TENEN izgalmas kísérletet tesz eredetük tisztázására ( 1957a), ám a vers értelmezése szempontjából közömbös, sikerrel járt-e. Mivel az ok és az okozat hasonló természetüek, a Sl..attvás (indrija) létrehozó vailqita azaz a buddhibói lett') ahankára is szükségképpen szattvás; hasonló okból az elemeket megszülö bbútádi ('elemek-kezdete') abankára pedig tamauos. Kizárásos alapon bizonyosra (és a kommentárok is ezt), hogy a taidzsasza (' i:zzó') ahankára homály-jellegü, rádzsaszika. Val6színütlennek látszik, hogy in három külön dologró l lenne sz6, hiszen mindegyiket jelöli az ahankára; inkább az harom tevékenységére vagy ill1apotára gondolhatunk. SzövegOnk értelme eszerint kb. ez: ,.A tizenegy em - az érzékek, a és az elme _ az egyén (ahankára) információs struktúrájának (szattva) kiteljesedése. A passzív aspektus (tamasz) a test (tanmátrák) tágul. Mindkét rendszer dinamikus (rádzsasza)." tgy e szakasz funkciója annyi, hogy az itt valóban élesen kettéváló teremtés egy:tlen tattvából való eredeztetését megmagyarázza; ehhez felhasználja a min5ségeket, amelyek csak itt jelennek meg a tattvák evolúei6jában.

t:

'pDslhál) VI. J; 'pasIham K

24. Az érzékek e lnevezése: szem, fU I, szaglás, izlelés, bór; a úgy mondják, a beszéd, kéz, láb, végbél és öl.

Az indrij a szót gyakorta fordítják érzéknek, ami egynémely szövegekben elfogadható; a szánkhjában, mivel magában fogla lja a cselekvési (karma·) indrijákat is, aktív képességet jelent. Figyelembe véve, hogy a képesség szót érdemesebb fenntartani a sakti számára, továbbá, hogy az indrija etimológiája minden bizonnyal Indra istenhez kapcsolódik, 'indrai' tulajdonságot, konkrétan eröt, hatalmat jelent, én fordítom . Az értelmi (buddhi·indrija, máshol dnyánaindrija, viszont, egyértelmü miatt, egyszerubbnek látszik értelmezve érzéknek visszaadni. Tennészetesen szó sines itt orról stb.;200 ezek csak elnevezései a fény, szag stb. fe lfogasára való elv; képességnek. Ez fUggetlen az adott szerv müködésélöl, lehál ebben az értelemben a süket Beethoven sem vesztette el hallását. Ezt az absztraktságot eppen a megnevezések túlontúl kézzelfogható volta sugallja, ami a második sorban még Összevetve ezt a két szakasz múlva következö lelrással, kitetszik, hogy az funkcióit meg tudta fogalmazni elvontabban is; ám, ba már itt is ezt telte volna, esetleg azt már szó szerint, értelmezhettük volna. E túlságosan lesti viszont kényszetÜ az elrugaszkodás, és ez teszi majd lehetövé az igazán absztrakt-általános vonatkoztatást. 201 200 ,,Az érzékek érzékfe lettick; akik úgy hiszik,] a hordozójukban [= testi [tal6 thaIÓk)."ill (SZÁNKHlA-SZÚJ'RA 11.23).

u

201 EzI • didaktikai trOkköt nem noktak ész lelni , ennek gyakran az a következménye. hogya fl:Ildhözragldl megnevezése ket megszé pitik. Ez a \cgabszurdabb

A Szánkhja-ktiriká

126

25. (27) ubha)'Ö "tmakom alra manal) samkalfX!.kam. ca Sta-dharmyat gU1Jo-parilJáma-visqán niinatvam bahyo'-bhedactl ca. t somluJlpd:llm o.trQ IQC c ' endriytJm ubhllyalh6 wmiikhydtam Illl/QJ 'ri-U/a-vilayom

t gr6lrytz M

ItLJmdd ubhrl}'fJ-proCiiramlQI. V J , J

tt MNáJ G(A, E. 1'). D, V, S"",", DEU>SEN

25. Mindkenejük jellegével bír az elme; formatív és hasonló feladata miaU. A minöségek átalakulásának különbsége miatti [e] sokféleség, valamint külsö {tárgyaik ] eJterése miatt.

vágy, cél, ötlet, képzel, képzelet'. A kommentárok egy része is egyszeruen akaratnak tekinli,203 ez azonban nem Egyrészt az akarat ritkán vonatkozik közvetlenül az érzékletekre; másrészt lényeges látszik az én, tehát nem meg az abanlninit (énség). Minden bizonnyal az ösztönös akarat, vagyis inkilbb spontán vágy keletkezési helye az abankára; hiszen a sajátitásnak fordított abhimána egyik jelenICse is éppen ez. azután a döntéshozó értelem egyetértése fonnálhat akaratot. a 16. káriká. elemzésénél megmutattuk, hogy az akarat forrasa a purusa; lásd a 100. oldalon.) A szam (össze) + kalpajati (illeszt, készít, rögzít, alkot, elrendez) etimológia alapján funkciója itt 204 az müködésének összehangolása, az egyes érzet· adatok 205 egységes képpé fonnálása,206 a képzetalkotás; ezt kívánja

A Sunkhj ..... plli (V2) éli II Juktid!piU szövegvlÍltozata:

25. Köztük II formatlv az elme; S cz mindkét felé besorolt érzék.

{mert] tárgya három-idcjfl; cztn mindkétféle visclkcdésü.

Az elme mindkétféle, vagyis cselekv5erö és érzék is; az öt-öt csatlakozási pontja, koordinátora a pszichében; minden bizonnyal erre a funkci6jára (is) lltal a megint csak teljesen elmosódott körvönalú ,/ormativitás", szank:alpa. Ennek jelentését legpontosabban így fejez· hetjük ki: 'az, amit a manasz csinál' .202

Bár kapcsolata a manasszal a legrégibb nyúlik vissza, ez nem sok segítséget ad; a manasz jelentése ugyanis igen széles speklJ'Umot fed le az évezredek soran és a különbözö kontextusokban (gondolat, tudat, értelem, sziv, lélek, psziché, elme). A buddbizmusban a szankappa szándék; a szótárak szerint a szankalpa 'akarat, szándék,

eredményt Larson DCYClJJPffJlA-bcli 'fOfd!tbánál' produktUta - mlla teljesen elvész a szerv él mAködésc közti kúlönbség: ,,(24) ... A cselekvhi képe!iségck a beszéd, megragadás, jbás vagy helyviltoztltts. kivilasztás ti nemi m!íködés.. (26) . '. Az öt c5e lekvtsi képesség funkciója a besztd. megragadés, jénls. kiválasztás és nrgazmus.·'1ll o.)

202 ,A szaokaipa az elme tevékenysége."w (Amara-kMa l.IA.II Vidnyioa-bbiksu a Sz.ANJa.uA-PRAVACSANA-BHÁSJA 11 .32 alatt).

127

Az emberfelépítése

-



203 SQri'/w{pai cikfrld (II szanka ipa tennivágyas; SZÁNKHJA-PRAVACSANA-BHÁSJA

11.32). 204 Tcnntszctescn más jelentheti az akaratot. (Sejthetöleg kiválasztásAt az i§ motivA lta, hogy - noha mindkét tag mb értelemben - a manasz ts a sunkalpa ÖSSZ(:tartoxnak: kb. 'szive v'gya', vagyis 'óbaj, akarat' jclcntésscl.)

205 A sz.anhlpa ilyen felfogisa kiolvlISbató mir a NJÁJA-szlmtA IV.2. 1.3._ból: ..A hiba okainak valós megismerése folytán az (ahankára) miiködése mcgszünik. A biba Qka az. hogy II szin a többi érztktlorgy a szanh lpa batÍlsllalá kerü l. Ennek



pedig. rtsukböl clMlló egész elsajálili.'.inak vágya (avajaviabb imána)." Vagyis a kiilön·külön jelentkez6 énékklekböl a SZ.I.nkalpa formálja mcg az egész tárgy kq,tl. Jiiba' (d 6sa) II szenvootly, gyilJölct mindcnckel6tt okuk, a tévelygi::s (riga, dvCsa és móha): lisd IV.I .3. és ó . Egyébként eZ! II gondolatmenctet teljcscn ftlrc szokás érteni; II hamis tudat. mint a "hiba" oh, II magyarázóknlÍl ' tévedés 'lcsz, oka pedig II szankaIpa jclentésben. Eszerint l metafizikai hiba oka egyszeJii érzékesal6d ts lenne; a fenti szöveg Imleshclyének forditisa: II képzc liXJ és alkotta szin és a többi H •••

206 Mint GAUQArAuAnál is: ,,»111«, vagyis az csoportjában; ))a.z elmc mindkét-jellcgU«: az között érdk módjára, a közölt cselckvöcrö módjéra. Miért? Rendezi (ka lpajati) az trztkelr.: dc a is _ ezért az e lmQ«. mivel Ö!iS2ercnuez, (s.zankalpaka)K"UIi (24. o .)

A Szánkhja-káriká

128

Az ember felépírése

129

kifejezni a fonnatIv itt szó van, az az a teljesen öntudatlan, automatikus, megfigyelbetetlen és lényegében csak kikövetkeztethetö amelynek kövel1ceztébeo a szemem áhal észlelt fekete-fehér foltok, az ujjaimmal érzékelt sima lapintású,

iS. 209 "Ezért mindkélféle viselkedésü" az elme, azaz nem csupán indrija-jellegü, hanem a psziché része is. Eszerint a manasz fontos csomópont: a pszicbé, az öt és az öt érzék érintkezik benne egymással.

hullámos felület, a IUlemmel felfogott csaholó hangok egyetlen lárggyá reodezódnek bennem; persze a további megitélés - ez in egy kutya, akit simogalok - már a buddhi feladata.

A bevett szövegváltozatban a atalakulása világosan a 14. szakaszra utal vissza; azt magyarázza, hogy a közös eredet ellenére (v. ö. 23.) hogyan lehetnek ennyire k11lönbözöek az a sokféleség célját pedig az adja, hogy !árgyuk más és más. 2lO

Az mindenesetre bizonyosnak látszik, hogy a manasz funkciója a

kapcsolattartás az indrijákkal. Ugyanis a 31. kárika szerint az a psziché számára érzéktárgyak: (visaja), marpedig a psziché három alkotója közül csupán az elme tartozik az érzékek közé.

Val6szinÜflek látszik továbbá, hogyamanasz annyiban is érzék, hogy önállóan is képes kvázi-érzékletekkel szolgálni, ugyanis az emlékezet székhelye is. Ez - azonkívül, hogy a hagyomány is alátámasztja - még logikus is. Emlékképeink ugyanis többnyire éppen ilyen feldolgozottságúak, egységes képzetté összerendezett benyomások; az egész psziché számára hasonlóan jelennek meg, mint a valódi érzé'klelek (csak éppen azok elevensége nélkül), kézenfekvö tehát, hogy ugyanazon a kapun ál érkeznek. 208 Erre látszik utalni a ritkább (de talán régebbi) szövegváltozat (mert] tárgya hArom-idejü" kifejezése; eszerint a maoasz "bel azaz a pszicbéhez tartozik - szemben a többi érzékkel, amelyek " külsök" - , mert ,.három-idejü", azaz nem csupán jelenlegi énékJeteket közvetít, hanem múltbeliek emlékét és esetleges jövöbeliek képzetét

207 A 526 DAVlF.St, akinek a fonl!tás!t ezúnal egytbktnl is követem: ,,A manan (elme) ebb61 a szempontból mindkét (osztály) tcnnészctCvel rendelkezik. Format]v (avagy me&J!atiroz6), fs frztkszerv, mivel hasonl6 funkci6i vannak (mint a többi .uervnek)."lll (61. o.) 208 Val6szlnlileg efféle logikám eéloz a SZÁNJCHlA·SZÚTRA 11.40, 42·43 is: ,,A ktt [cr6-C50port] közt a Jcgfflbb az elme.

... mertlZ összes benyomást befogadja. Az is

Vajj:yis, mivel l manasz az is filggetlenül rendelkezik az trnk sz'lUtOlta lIIyaggal, l legmbb trztk.

26. [28] sabda paiiciiniim iilocana-miitram vrttilJ vacanii"dana-viharafJ 'or-sargö"nandiis ca; paficaniim. t V" V L, G(B, Dl J, V 1: -s/u VI, v" M 26. Ötnek tevékenysége a hang és a többi észlelése csupán; míg beszéd, elvétel, mozgás, kibocsátás és kéj [a másik] ölé .

Az öt érzék tárgya az öt étzéktárgy: hang, érintés, szín, íz, szag. Mivel ezek eképpen világosan szerepelnek a rendszerben, külön entitások, bogy az öt 'csakaz' (tanmátra) ezeket jelenlÍ. -

209 Ez I gondolat a gyak oribb növcgv'ltozat elfogadása mellett is «venycs marad, ugyanis I hiromretQ puieM (trtelem. elme) ,,hirom-idcjü" I 31. Uriki szerint is. 210 A2 alternatív olvasat, amit az elernzök többsége elfogad, valószínütlcn: "valamint {tárgyaik] is ezén térnek el" csa). Igaz ugyan, hogy . kOlvilIIg t!rgyai is ugyanIgy, a minöstgek átalakulása (guJ;} apariJ.1áma) révén k itek sokftl\lv\l, de eZ cgy'ltalAn nem tartozi k ide (figyeljük meg, a szakasz folytatja a megkezdett gondolatot). Itt az indrijAk elkülönülésének hogyanjir61 ts miértjtrol besztl. Persze, szükség mtg ez az olvasat is értelmezhetö euel a kritériumma l összhangban: 'azért mAs minden tlZélmck a tárgya, mert I mioöst gek másképpen fcjlödtck ki az egyes frztkckbcn'.

A Szánkhja-kilriká

130

Érdekes, hogy a 32. vers szerint az érzékek tárgyai a csakazok és az

elemek is. 211 Az öt cselekv6erö funkciója! nem szabad

értelmezni (v.ö. a 24. szakasz kommentáJjával). Mivel a mozgás, a magunkhozvétel I bekebelezés és az eltávolítás I kiküszöbölés I ürítés a bárom, vegetatív életfunkció. esszerunek látszik a gyönyört a fajfennlartó 'szaporodás' kifejezójének velUli. 212 A beszéd pedig nyilván a kommunikáció minden fajtáját képviseli, a farkcsóválástól az oroszlánüvöltésig.

27. {29] svfi-lak$olJyatilt vrttis

trayasya s' ai$ii bhavaty a-siimiinyli

't la4a!lyO VI. M

"dyii

Az ember felépítése

131

Ez utalhatna arra is, hogy e három tattva nem feltétlenül külön szubsztancia. létezésük csupán a többféle funkci6ra alapuló konvencionális fikció . Mindenesetre e szimpatikus, modem felfogásnak némiképp ellentmond, hogy az egyes lélekrészek egymással ok-okozati viszonyban állnak., egyik a másikból ered.

Együtt alkotják a szervei', az (psziché)_ Ennek214 az 'öt szel'; ezek hagyományosan a práI:ta, apána, szamána, vjána, udána (eI6re-, Je-, össze-, szét-, fel-lélegzés). Az egyes tennmusok tartalma meglehetösen bizonytalan; archaikus, sokszor átértelmezetl koncepci6r61 van sz6. Valószinüleg a részletek ÍsvaralqisQ
palka.

27 . Tevékenysége a spcciftkuma a hánnasnak; ez pedig nem közös.

Közös, szerv-tevékenységük az öt szél (lélegzet stb.) .,A hánnas" a psziché (értelem, énség, elme); ennek mindegyik e leme jellegzetes, elkülönült (felfogás, sajátítás, formalivi· lás). E adja egyúttal definiciójukat, hiszen nem lapaszlalhat6ak . 2 1)

211 FormiHsan nincs ellentmondás a két IiZlIllsZ között, bi5ttn a bbda-ádi csupén annyi t jelent: 'a stb.', ez pedig úgy is: a huszonöt tallva közi!1 ft hanssal kewöd6 utolsó tlz; ekkor tehát az elemek il> benne - A tattvAk SOn'endjét a 20. ts 22. Urikí jelzi.

han,

212 Mint kommentátorok is, Igy GAUl)APADA: " ... az öltevékcnys6gc gycrrnck ... " (2.5. o.)

II

kéj, •

2\3 ,,[Mivel at és elme mibenlétét finomSIiguk milllt nem leh et kifejezni, ezért csak a funkeiójukat basználjuk definícióként.] A hallóképesség stb. spee ifikumát scm lebet megmutatni finomsiga miatt, ezért csak a funkciój't mondjuk , nem a specifikum't .... A funkció és a fungáló azonosságAt fejezi ki ."w (JUKTI.dPlKÁ -

221!. o.)

214 A kommentítorok egy rtsze rn::rint az egCSZ ,,szervrol" van szó, tehát a pszicbé mellett !IZ erukekTÖl CS I cselekv6cr6kTÖI is. Mir !IZ .!MIr ,,sli tsil" (c.z cmez) SZIIvlit Clgy hogy IZ versiZlkra IS Vls.>ZI,utalnltk. tebat az öt-öt indrija funkciój _ról is ,mljék, hogy specifiku5 (ami persze igaz is). Ez stilisztikailag ugyan lenne. ta!1Blmilag azonban elfogadható. A lentebb jclzett pszi<:M _ anima kapcsolatban az Clet bordozója nyilván alélekvándorló entitás (!inga), ami magll.ba foglalja az crokctls. 215 Ezt V ÁCY.SZPATI mir kimondta: "Mindh lirom szerv [az8.Z
132

A Szánkhj a-káriká

28. [30J y ugapac ca ru.ffayas)'a

du te tal/uj 'pl' a-du re 'thiM

'1/ krammai ca lasya



trayasya tot-ptirvikii

28. Bár a négyesnek a tevékenysége, mégis sorban mutatjuk be; lapaszlaláskor, valamint nem-Iapasztalaskor is a hánnasnak tevékenységét az [érzékelés).

A hAnnas itt is a psziché, amely nem képes a építkezni ; anyagol pedig az érzékelésböl kap. Ezzel együtt nevezi a vers négyesnek, amelynek tevékenysége szimultán. Ez a kommentátorokat meglehetösen zavarba ejti; Aniruddha például így ír: "Éjjel, villámfényné l meglátva a tigris!, uccu elszalad. Itt a négy tevékenysége Még ha az tevékenység lehetetlen lévén, itt is van egymás utániság; mégis, mint amikor száz lótusz-szinnol döfunk át, úgy mondjuk: egyszerre, mivel úgy runik."m (SZÁNKHJA-SZÚTRA-vrltti 1l.32.) A JUKT I-D!PIKÁ pedig saját interpretációjában merész szövegértelmezéssei csupán púrva-paksának (cáfolandó ellenvélemény) tekinti, majd ismertet egy másik értelmezésI is (II . kötet 248. o.): ,.A négyesnek ... t apasztahiskor, a jelenben a tevékenysége: így mutatjá k be a regi mesterek. Úgy a Mester szerint viszont egymás utáni. Nem-ta pasztaláskor, a múlbeliekné l stb. is sorban következnek, szigorúan egymás után; mivel a há rmasnak, a pszichének tcvékcnységét az, a érzék. Amikori s amilyen a tapasztalás, aszerinti a benyomás; amilyen a benyomás, olyan az emlék. Ezért az ilyen müködést is a külsö érzéké."lll Érdekes, hogy a legszimplább megoldás fel sem I. i., hogy egyszerre dolgoznak, de nem ugyanazon az objektumon, mint a futószalagnál a munkások. Az értelem még a tigris arckifejezését elemzi, mig a szem a utat keresi. lovabbá, hogy IsvaralqiSJ).a az észlelési sor részeit nem diszkrét, ponlszcrü elemeknek ké pzelte, hanem négy, egymással párhuzamosan zajló fo lyamatnak. Ahhoz, hogy a tigris! valóban meglássam, oda kell néznem (érzék), oda kell figyelnem (elme), amire csak a

Az emberfelépítése

133

megrettenö (énség) értelem adhat utasítást. A villámcsapás fénye egy hosszú pillanatig világit. Mindenesetre ezt a szimultaneitást mi feloldjuk, a négyes tevékenységét lépesenként elemezzük - szükségképpen, hisze n a racionális esz egycsatomás, de legalábbis a nyelvi megfogalmazás mindenképpen

az.216 A második sor " nem-tapasztaláskor" (adriSJé) szava itt nyilván nem tenninus technicus. egyszeruen a következtetésre, szövegértésre, továbbá minden bizonnyal az emlékezetre, képzeletre és álomra is vonatkozik.

216 Min denki il gy btelmezi az sort, hogy a ('bemutatott') csupan töltelékszó, /:s mi nd az .. egyszcm" mind a ,.sorban" (kramm"-Z) határozóra vonatkozi k. .,Arra vona tkozólag, am it pillanatn yilag észlelünk, a nCb'Ynck (buddhl, abankm, man asz és binnelyik érzék) a tevékenysége és egymAs utáni."UJ (L.-\R'O'I 265. o .) ..E n/:gyntk (mirminI a fclismcrtsnck, az énlu datnak, a gondolkodóacrvnck és lU: érl/:k- és csclekvószcrveknck) 8 runkciója az észlc\tsbcn cgyidcj ükg ts cgyrruis utAn mliködi k.-..w ( M FJIUli 5 18. o.) Ha viszont az éulcltsben cgy5ZeITC is egymés uu n mOködnck 8 SUTve k. akkor rclmcriil a kérdés: azt jelenti ez, bogy bizonyos szempontból igy, más szcmpor.tból ugy; avagy, hogy néha igy, mUkor úgy müködnck7 A kommentátorok az utóbbira gondolnak, az egymás ulinis'-g pt:ldAjakml a kezdetben bizonytalan ésrlclést hozva fe l. GAIJJ)APADÁnAJ: ,,Amint ha vIIIki, az uton jArv., rocssriröl llitván. kélsége tAmad: ez. vi gy ember? A tetején meglátja . tllblat vagy egy madarat; ekko r képes lesz eloszlatni az elméje iltal korllbbln mcgfonnalt kétséget: oszlop ez. Igy az cnség is, döntésre töre kedve!, kimondhatja]: OfiZlop!" (26. o.) Ez IZ tnclmez6s kit t nyszerltl a misodik sor némi képp eröltetett II "tapasztaliskor" (d(ülé) az eb O sor végéhez csapódik. (Különben az sor szerint néha egyszerre, néha sorban mllködik II ncgy szerv; a mbodik szerint viszont az érzék mindig mcgelözi a másik Mrmal.) Ezt mutatja a fentebb idézett két forditás is. Nálam ez a probléma nem jelentkezi k. hi szen II az" (tat-púrv ikli) értelmezhclÖ a logikai kifej tésre i5: dc egycbként ugy hogy itt a púrva értelmeböl a temporalitás nem /:Tvénycs!ll, lenne tchllt \IZ 'együttjár velc', vagy még inkább II ' fcltételc' fordítás.

134

A Szánkhja-káriká

Az ember fe/építése

135

29. [31J

30. [32J

sviirh sviim pratipadyante paras-para "kUta-hetukiirh t vrttim punqii 'rtha eva hetur na kena cit kiiryate karalJ.am. t haitI/kim K, D; he/Zlkfril V I(kommcntár); he/ukf J

kara(wm trayodasa-vidham tad iiharalJa t -dhiira1}a-prakiisa-karam kiiryam ca tasya dasadhii "hiiryarh, dhiiryam prakiisyarh ca.

29. Mindegyikük végzi egymás késztetése okán dolgát. Csak a személy célja az ok: senki sem müködteti a szervet.

30. A szerv tizenháromrétü; tevékenysége a szerzés, megtartás, megvilágítás. Annak tárgya meg tizrétü: megtartandó és megvilágitandó.

Az sor mondanivalója, hogy az ember müködése egy lényegileg teljes rendszerben zajlik, ahol nem egyirányúak a kapcsolatok. A második sor azonban jelzi, hogy e rendszernek van kapcsolata: követi a purusa célját; ez azonban nem jelenti azt, hogy maga a lélek közvetlenül a testet. (A 'senki' itt is, mint a 44. szakaszban - na kas csi! - azt jelenti, hogy 'egy személy sem', 'a személy' nem.)217

A tizenháromféle (vagy inkább tizenhárom szervet a következö szakaszok részletezik. A karat:J.a ('cselekvö, ható, eszköz, ok, érzékszerv') szokásos fordítása a szánkhjában 'szerv'; a psziché és az együttese, az emberi képességek egységként felfogva. A psziché és az érzékek 'világítják meg', vagyis fogják fel a külvilágot; a szerzik meg, amire szükségünk van; az elme örzi meg. amit érdemes. 219 Tárgyuk, a külvilág, tízféle: 'csakaz' és elem alkotja 220

t agraha/}a V,.

A szakasz értelmileg teljesen párhuzamos az 43. kárikávat, amint erre a SZÁNKHJA-SZÚTRA szerkesztése implicite utal,218 Vidnyána Bhiksu kommentárja pedig világosan is kapcsolja öket. Ott ugyan az egész természetröl van szó, itt pedig a szövegkörnyezet szerint csak a pszichérö! és az de ez a gondolat azonosságát nem érinti.

(lásd a [38.1 szakaszt).

219 A pontos értelmezés lehetetlen, minden kommentár máshogyan osztja cl a háromféle tevékenységet a szerv rlÍszei közön; de a kérdés nem is lényeges. Valószinüleg a vers fil üzenete. hogy e tevékenységek elemezhetök a minöség_elmélet segitségével. vagyis radzsasz (megszerzés), tamasz (megtartás) illetve szattva (megvilligitas) jellegúck.

217 GAUl)APADA (27. o.) (és a legtöbb régi magyarázó) itt az istenség elvetését is látja: .,senki: lsten. személy nem mílködteti: serkenti a szervet."ill V,ö, a 18, kárikához filzött megjegyzéseimmel. 218 A kifejtésnek ezen a helyén (11. 37.) idézi a klasszikus hasonlatot tejelválasztás magától való megindulásár61: "Mint a tehén a borja végett."ill

II

220 Az itt "tárgyuk"-nak fordított kárja dolog. cél. okozat') ezen a helyen minden bizonnyal nem tenninus techniens, bár a UZ szervetlen összetcvö (a finom- és durvaelemek) kélségkivUl a szerv (nevezetesen az énség) okozata. A szerv tízféle tárgya a Jukti-dípiká szerint az finom- és durvac1em (ez a magyarézat másodlagosan felmerül a DzsajamangaJában és Yácsaszpati is). Az többi kommentár szerint iti nem "tárgyról". hanem van szó (ez a karja j elentése alapján elfogadható), azaz funkcióir61 (látás, haJlás, tapintás, szaglas, Izlelés; beszéd. mozgás, bekebelezés. kiválasztas, szaporodás). Bár ez az értelmezés scm zárható ki, diem: szól. hogy nehezen össze a sor folytatásaval - pl. mi a "megszcrzcndö", "mcgtartandó" vagy éppenséggel .,mcgvilágltandó" a kiválasztáson?

A Szankhja-kári/có.

136

tri-vidham siimprata-kiilam banyattl t abhy VI, DElISSEN

137

32. [34J

31. [33J

Az ember felépitése

daiadhii bahyam trayasyo' Y4ayá "khyam tri-kOlom öbhl -antaram karol)om.

t



VI. D

t

panca visefii '-viSefa -vlfayiifJ i t SefafJi

tu:

api

VI. V" J. M

33. [35J

31. A szerv háromretü, tízféle a (melyet a hánnas tárgyának mondunk). a külsó, három idejü a szerv.

Az értelem, énség és az elme képezik együtt a pszichél

lefam viig bhavati sabda-vifayii

sa rosmiit (ri-vidharil karafJam



szerv ' , antal;t-karal}.a); a tíz (indrija) a tíz.rétü szerv. Amint ez utóbbiak tárgya a külvilág, ugyanigy a psziché tárgyai (szigorúan

véve csak a manaszéi - lásd a 25. káriká kommentárját). Tulajdonképpen itt egy legalább negy tagú áttételes kapcsolatról van sz6. Az igazi. abszolút alany a purusa, az tárgya csuprm a psziché (pontosabban abból is csak a buddhi). A psziché tárgya a szerv. azaz az érzékek és cselekvöerök. Végül ezeknek wgya az igazi, abszolút tárgy, a külvilág. Ennek az alany-tárgy játéknak a szánkhjában persze komoly funkciója van, hiszeD fogalmilag tükrözi azt a folyamatot, amelyben a személyt megkülönböztetjOk a hétköznapi, empirikus éntöl: vagyis a megvMtó tudást. Míg a szerv részei, mind a mind az érzékek, csak a jelenvaló dolgokkal léphetnek kapcsolatba, addig a psziché foglalkozhat múlttal és is: emlékezhet és tervezhet, hiányolhat és vágyakozhat, söt megfogalmazhat minden idöre vonatkozó igazságokat vagy idötlen képzeteket is.

sarVa/n vifayam avagahate yasmiit dviiri

32. Közülük az öt érzék tárgyai a 'fajtilk' és az ' egyformák '. A beszéd tárgya a hang; a többinek pedig öt tárgya van. 33. Az értelem a pszichével minden tárgyba belemerítkezik: ezért a szerv a kapus; a többiek kapuk. A 31. kárikában megkezdett gondolatot részletezi in a 'szerv' lIirgyait tekinti ál. Az öt érzék tárgyai a 'csakazok' és az elemek. 221 (A különös viSésa és avisésa I' Cajta', 'egyforma' ] terminusokat a [38.J szakasznál elemezzak.) A cselekvóerök (24., 26.) közül a beszéd tárgya az egyik tanmátra (csakaz), mig a többi négyé nyilván az öt bMta (elem).:m A visaja (tárgy) itt tartalmasan A psziché tárgya közvetlenül a tiz de az értelem, pl. a látásba belemeriilvén, vele együtt észleli annak érzéktárgyát (visaja), a szineket és fonnákat (nípa); ily módon Cogja Cel végül a külvilág összes tárgyál. 22 1 V. Ö. a 26. szakawaJ. kül. • 21 1. libjegy.o:cttcl. 222 A (96. o.) kivetcléveJ a kommentátorok szerint cnk !IZ istenek (és a j6gik) az is, az cmbcrck ulmi ra csupán a viiédk hozzáférhetöck. NUuk a tanmlÍtrák ('csakaz') érzékreleIIi finomc lemok, az érzetmin6s6gck pedig nem taltv ák. Az érzclmin6ségekel is mcgkett6zik: finom- és durva szin, hang stb. is Icu. Ekkor l durvaérzetek (viUdk) l durv.elemek a finomérzetck (aviUsék). finomelemekéi. A világ ilyen scm funkciója, !iCm nyoma nincs

A Szánkhja-lcQriká

138

így az érzékek (és a cselekv6erók is) kapuk, melyeken át a buddhi

ki-be jár; persze nem ö a ház ura - az a purusa lesz -, csupán kapus. 223

34. [37J sarvam pratyupabhogaril s' aiva ca t

yasmiit



sadhayati buddhil} sülqmam.

'n!aram

fa/ah M

34. Mivel az összes tapasztalásI az értelem tcljesiti a személynek, fel is ismeri viszont a 'Iegfóbb' és a személy közti finom különbséget.

Mivel az értelmen keresztül áll a purusa kapcsolatban a tennészettel, az értelem az egyetlen, amely az anyag és lélek érintkezésé! látva. nehezen meglátbató különbségüket is felismerheti. Ez a felismerés vezet az elkü]önültséghez. így közvetlenül a buddhi az, amely a személy mindkét céljál - látás és megszabadulás - szolgálja.

[38J tan-miitriil)ya-vise$iis tebhyo bhiitiini panca ete smrtii vise:falJ santa ghoras ca mütjhiiS ca t. t sanlo [Junlo ?] ghoras ca mÜflhaJ co VI

Az emberfelépítése

139

káriká tisztázta); továbbá, hogy archaikus szinonimájuk avisésa ('különbség, fajta'), illetve az avisésa ('egyforma' ). A csillapult-ször szavakat mindenki a szukha-dul)kha- m6ha (boldogságszenvedés- balgaság) kateg6riákkal kapcsolja; ezek viszont a három gUl).a (minöség) megnevezései (bár nem II Kárikában).2 24 Ha ez a három szó valóban a visésák megjelölése. 225 akkor több problémával kell szembenéznünk. is - hány ' fajta' van? Ót, vagy három? Valószínl1leg a zavar eredeti oka az, hogy két külön iskola is hasznáJla ezt a kifejezést; az egyik, amelyik a világot három, alapelvböl (gul)a vagy rupa) magyanizta, a másik, amelyik öt egyszeru szubsztanciáb61 (aJ).u, ' parányi, atom' vagy bhúta, 'lény, elem') építette fel. A másik, súlyosabb gond, hogy ha a bhúták specifikuma, hogy jellemzi öket ez a három tulajdonság - vagyis a bárom akkor a tanmátrák nem lennének tri-gw;ták Ez ugyan ÍSvaralqisl)áoál nyilvánval6 képtelenség (9.), ám a kommentárok általában ezt fogadják cl. Szerintük ezek egyfajta fmomelemek, amelyeket csak az istenek észlelhetnek.226 ValószinOleg a konfúzió egyik ro oka az, hogy a visésa és az aviSésa eredetileg egyáltallin nem alkonak párt; em: ulalok a nyelvi kapcsolatot magyaritásukkal is. A egyszeruen a bhúta-



A 'csakaz'-ok az 'egyformák'; [erednek) az elemek, öt az ötból. Ezek a hagyomány szerinti ' fajták ' csillapultak és és Jószerével az egyetlen félreérthetetlen része e versnek az, hogy az öt elem (bhúta) az öt 'csakllZ' -b6l (tanmátra) keletkezik (ezt már a 20.

223 A chiir; (kapu5) scmJcl:e5 nemi! alak, nyilván I kilralJa hathara; lehet, hogy csupIÜl szövegromlál:r61 van s.l!:O, hiSlC1\ I versbe a hímnemü dWiri is beleill ik.

224 Aniruddhin' l: ,,Az öt durvl elem, mi nt okozat alapján (melyek aval6, a homály és I 5&61 különbwge szerint csillapult, $ZÖm)'/! formát öltenek) ismerjük meg az 'cukaz' _I. ...m (SZÁNKHJA-SZÚTRA-vritu 1.62.) 225 Ez B következ6 verss.z.ttlc alapjin bizonyosra 226 PCldaul GAlJtIAl'ÁDAni l: ,,Hang CSlkaz, erincu szin csaklIZ, fz csakaz., szag csaku: ezeket hlvjü:: egyfonnAkDak; ezek az istenek tfztklirgyai, melyeket boldogsagjeJJemez, szenvedés balgaság nélkiil."WI (30. o.) Még a Ví$:9u-pUllÍl)a 1.2.44b (idézi a

1.62) :

"Nem e.iIIapultak. nem is szömyúek, sem az egyformájúak." Mig Guullapáda es a kommentátorok többsége cg)' meghagy K tanmlÍtráknak, I Vi.\)u-pullÍJ;la már egyet scm (I klauzikUJ sunkhj ában ez egyérteJmüen esak I purusaj ellegzetesstge).

140

A Szánkhja-ktiriká

(lények fajtái , egyes elemek) rövidítése, míg az avisésa (' különbség nélküli ' ) értelme megegyezik a tanmátráéval ('csupán az') - a teljes utaló kifejezés.

A tanmátrák nyilván az öt érzetminöséget (hang, érintés. szín, íz, szag) jelentik, 228 hiszen (az elemek mellett) az érzékek tárgyai és a bang az egyikük (32., 26.). Ezeket erös hagyomány köti az egyes elemekhez (ákáSa (' tg, éter'], tiiz, víz, fóld). A kapcsolat azonban nem egyértelmü. A legegyszerUbb elgondolást - egy-egy tanmátniból egy-egy bhú.ta - kizárja, hogy magyarázó értéke csekély, és a bhúlák így ugyanolyan homogének lennének, mint a csakazok. Ez azonban a régi kommentátorokat nem zavarja: "A szag-csakazból fóld, az íz-csakazb61 víz, a szín-csakazb6\ izzás, az hintés-csakazból szél, a hang-esakazb61 (GAUQAPÁDA 30-31. o.)

Az ember felépítése

141

megoldást választja a Máthara-vptti, Vácsaszpati és talán a Dzsajamangalá is. A fonnailag hibáilan megoldás a védántában standard pancsikann:ta, megölszörozés. ,.A megölszörözés pedig az, amikor az öt (fmomelem] - éter, stb. - mindegyikét két egyfonna részre osztva, ezen tíz rész közül az öt rtszt egyenként négy egyfonna részre osztjuk. Ezen négy lisz mindegyike, a saját fél-részétöl elválva, a többi részhez kapcsolódik."MZ (SZADÁNANDA I S. :: 124.) Vagyis pl. a víz-durvaelem fele víz-fmomclem, és egy·egy nyoleadnyi ákáSa, tüz és föld fmomelem alkotja. Ennek a modellnek hogy magyarázatot ad arra, hogy az empirikus elemek rendelkeznek a többi tulajdonságaival is, pl. a vizet lehet préselni, a víz megkeményedhet (t.i. ha megfagy), stb.

A legszebb rendszerben a hangból jön létre az ákása, hangból és érintésböl a hang-érintés-szín adja ki a tüzet, ha ehhez ízt is adunk , viz lesz, végül az öt érzet együttesen a fóldet hozza létre. Ennek már esak az ákáSa - hang azonosság a gyenge pontja. 229 Ezt a

Ebben az értelmezésben azonban a tanmátrákat nem lehet egyszeruen érzetminöségeknek vélni; viszont figyelembe véve, hogy a további kárikákban - szúksma, 'fmom ' néven - a finomtest részei, tehát megmaradók, ez elfogadhatónak latszik. hogy itt több teória összegyúrásával van dolgunk; talan a Dasgupta-féle 'érzetminöségpoteneialitás', pl. 'a hangzásra képes elem ' megközelíti az alkotó szándékát.

227 Mint pl. . MAHÁBHÁRATA VI.3 J , I5 BHAGAvAD-G!TA XI.I 5 . 'all: .. Utom benned, ISlen. az eglakukat, 8 a fajtainak cgybcgyil IICt."W lu. (56.] kiriU nwhod-fidi-l'ÍSqo.J:>hidll-pary-anto!:e ('. nagylól a kQUinb6:t,; tlemekig bcZirólag') ugyanígy sZ(lI'lnazhatik • Mailráj a.,i VI.lO meg foga1mazása: mohod·iidyam Yistf, 'nlom /ingon, (' a jel I nagylól a fljln.ig ..n ').

A Sánta-ghóra- mudha problémájára két (basonló) megoldás is kínálkozik. Ha ford ítjuk, akkor arra utal, hogy a három ezek a durva megnyilvánulásai csak a durvaelemek szintjén jelennek meg; így a tenger lebet sima, viharos vagy köddel fedett, az ' iz.potencialitás' nem igazán, A békés--
221 ,,Az öt esakaz: hang. h intés, szin. iz, szag." (szAl.«HJA-SZÚlRA-vPlli 1.6 1.) Btt l!varalqis.,tnU c ltg cgyhtelmlinek Játszik a dolog. de • kommentárok tö bbstgtnek magylrUall sokakat mcgtévesztetl. LAR.
229 Usd K\mlf 100-101. oldal. DA.SGUPTA - B. N. Seal mQvci alapjAn - , bb köriilméuyescn, de kezeli a "Amint láttuk, az ákUa az

ö$szckÖl.ö láncszemet a bhútidit61 [az énseg tamllS.ZOS formAja] a tanmétrlikhoz. a tanmitrAkt61 az atomi tcrcmtéshez; czért rils.zolgil.lt a taglalásra e belyen. A szánkhja megkli!önböztcti a kiral)a-AkUAt és a kirja-Akdát. A kAral)a-i!.küa (nem

atOIllO!i cs mindenl ,th.tó) az . Ilkta lln tamiSZ - • pmkptiben vag)' a bhútádiban tömeg; valóban mindent átható, $ nem puszta tagadn, puszta kitöltedenst g (A\'atalJ,I-abhAvl) vigy vlkuum. Amikor tmul energia e tamasz-elemhez, megszületik a hang-potenciil (*,bda-tanmátra); az atomos likASa a bhútádi eredeti tómeg-egységeinck e hangpotCtlciAllal való intcgnlci6jának eredménye. Az. ilyen 'kábatomO( nevezzük kárja-ákdának; kepz6dik. Os 12 eredeti kirana-ákáSa tartalmazza, mint a v'ju atomok közegét. Mivel 'atomos, meghatározott helyet foglal el."ill (I. k6t. 253 . o.) Az. a gondolat, amit ft tcchnikBlItAsok e!vettse utAn kihAmomatunk mindebböl. g)'Ümölcsözönck tünik: a han g nem az0110$ az ikiUvl1. hanem az ikása a (tömegszeTÚ) anyagnak az I legfinomabb fonnlija, ami a hangot vezctni kepcs, vagy Kmiben hang keletkezhet.

A Szállkhja-káriká

142

bódult, lehat pszicho logizáló forditás pedig azt jelelhetné. hogy elek a

lélekállapotok csak a testtel



lényeknél jelentkeznek, a

fin omtestben a guQák megnyilvánulásai is finomabbak (lásd a [39.] verset). Mindenesetre semmikeppen nem jelentik közvetlenül a három

gu!)át, legfeljebb azok markáns-testi megnyilvánulásait (ezt már Vácsaszpati is így értelmezte). Legvalószínöbbnek azt tartom, hogy ez a szakasz is utólagos beloldAs eredménye (ezért a saját számozásomból is kihagytam), hiszen érdemi információt a problematikus és archaikus, zavart s nem fényt hozó sánta-gh6ra- múdha megkülönböztetésen kívOl nem tartalmaz. Csak azért itt tárgyalom, mert alkalmas kiindulópont alanmátrák

mibenlétének és a dUlvaelcmek szarmazásának taglalásához.

A teremtés rendje Mivel ezzel lezárult a "teremttst" (szarga) bemutató fejezet, érdemes visszatekinteni az elemek elrendezödésének logikájára. A tapasztalati világ 23 tattvaja, egymásból ered, a 20., 22., [38.] versek szerint; ennek sematikus ábrázolását lásd a 116. oldalon.

A teremtés rendje

143

a felfogásnak közkeleru alapja nyilvánvalóan a lsten, aki a világnak anyagi oka is (prak[iti), ám értelmes lény is (tkp. ö az átma mahá, a nagy lélek). (Manaszra nincs szilksége, hiszen nem érzékeken át kapcsolódik a vi lághoz.) Szintén az upanisadok tanúsitják, hogy a j6gik introspektívmeditációs gyakorlatait révén ehhez hasonló sorrendben látták a tattvákat.23J Persze a külvilág tárgyaitól indulva jutottak el a lélekhez, így egymásutánban ez eppcn forditoltnak runik; ám mivel a múlandólól es külsódlegeslöl haladtak a lényegi felé, érték-hierarchia szerinl a kapcsolatol a szánkhja·beli sorrendnek fogták. fel. A rendszeren belül maradva, emlekeztetek rá, hogy Ísvara1q:isl).a sehol sem mondja, hogy a tattvák egymásból eredeztetese a világ keletkezését írja le. Minden további nélkül értelmezhetö az egyes ember megformálbdásaként az örök anyagvilágban (amint a linga, jel scm csak a vjakta, rnegnyilvanuló szinonimája, hanem - és - az egyes ember fmomtestének megnevezese is). Ekkor viszont, a purusa - prakpti dualizmusa alapján a kiindulópont telll1észetesen e érintkezesi fe lülete, a tudat, is a buddhi (értelem). Termtszetes. hogy az anyaggal kapcsolatba tiszta szellem éppen az információ principiumához, a szanváboz talál ulat, és egy szanvikus struktúrát von magához. Hiszen itt a kiindulópont nem a gépies anyag véletlenszerü mozgására alapuló, a sikertelen struktúrát kihalásra evolució, hanem az "eleven" tennészet eredeti hajlama a purusa céljának szolgálatára.

E lesz.anl1a1.ás sorrendje elég meglepö. A mi evolúció-fogalmunk szerint az alakul az e leven, abból a rudat; itt pont a fordított sorrendet találjuk. A probléma felveté se nem anakronizmus, hiszen mindenképpen váratlan, hogy a teljesen tagolatlan, továbbá teljesen tudattalan prakfiti hajtása tppen az trtelern. Az egytni életben is azl látjuk, hogy a szellemi képességek csak lassan bontakoznak ki.

Ha azonban mégis a világkeletkezés leírásának tekintjük a folyamatot, akkor is lehetséges ennek egyfajta - ámbár meglehet, némiképp és igen elvont - racionális rekonstrukcióját adni .

Minden bizonnyal számos együttes hatására alakult ki, majd rögzült ez a sorrend, Történetileg szerepet játszhatott itt az upanisadok egyik jellegzetes teremtts-története, amelyben az ösprincípium elsö megnyilvánulása egy szó, gondo lat vagy vágy: tehát értelmi jellegü; majd önmagát is megformálja. 230 Mindenesetre ennek

A homogén ös-pralqiliben bármifajta elkülönülés felléle le a kölcsönható képesség, a reaktivitás, a differenciált válasz képessége: ez a mahá, ami emberi szinten az értelemben nyilvánul meg. A második feltétel az elhatárolódás, önmeghatározás: az ahankáta, a principium individuationis. Ezen meglt te esetén már kibontakozhat az

230 Az abanUn archaikus szcrcptr6\ üsd a 22. szakau kommclllirjit.

21 I Lásd pl. aKaIba UPANlSADJ.3. 11.3 és a CshAndógja VI I. fejczctél.

A Szánkhja-lairiká

144

ötféle hatáslehetösé:g, azaz az érzetminöségek; azok fogadásának képessége, az öt érzék; valamint az immár tagolt világban tevékenyke.dés eszközei, az öt (kommunikáció, bekebelezés, mozgás, kiküszöbölés, szaporodás: látványosan biológiai, nem pedig mechanikus a modell). Utóbbi tiz koordinációját végzi a roanasz (elme), és az eddig felsoroltak alkotják a fmomtestet (linga). - Amennyiben nem élölényre egyáltalan az utols6nak emlitett néhány tattva. akkor nyilván csak felettébb absztrahálva.

Az utolsó a durvaelemek eredeztetése az érzetmin6ségekból mint fmome1emekböl, lényegében nem problematikus;232 plauzibilis az anyagi elemeket mint rögzült érzctmiDóség-kombináci6kat felfogni. Ezt teszi a modem fizika is, amikor a részecskéket mint néhány alapvonás (tömeg, töltés, spin) kombinációját értelmezi.

A lélekvándorlás

145

magyarul is kjfejezheti a 'vándorlás'; egyébként pedig jól adja vissza kétjelentésámyalatát az 'újjászületés' és a ' lélforgalag '.

35. [40] purv'otpannam a-saktam niyatam mahad-iidi súlqma-pary-antam saritsarati nir-upabhogam t bhiivair adhi:wisitaril /irigam. t lIiropu-bhogam G a/i VI 36. [41] citram yatha "irayam rtesthiil)vf_Odibhyo vina yathci l chayö tadvad vina 'viSe$air 1/a nir-airayam litigam. t tali"" K t yatha v/lia G, ft ti$!hat/lla M

37. [42] 'rtha-hetukam

idam prakrter vibhutva-yogan

nimitta-naimittika-prasangena na!avad vyavatii{hatet lirigam.

t 'l)'Ötiflhatt! H

A lélekvándorlás

35.

A 'lélekvándorlás', sokszor elmonduUc. már, SZÓ, ugyanigy a görög metempszichózis is, mivel nem a lélek vándorol s még csak nem is az itt pszichének forditott 'belsö szerv' Az emberi képességek teljes rendszere távozik a a halállal (s pusztán durva anyagot hagy itt), ez a rendszer tehát az, amelyik újra testet ölt. Ennek szokásos ind megnevezése a finomtest (szúksma-sanra), a Szánkhja-kárikában viszont a linga, 'jel' (1. a 164. jegyzetet). A lélekvándorlás S'lIUlsz.kritul szanszára, a sum (össze) + szri(folyik, fut, terjed) 'összefolyik, továbbmegy, vándorol'. igy a latin transzmigráció jó fordítás, s uövegkörnyezetben

232 De lásd a [38.] kommentárt.

!

született, nem ragaszkodik; a 'nagy'-tóJ a finom(eJemek]ig terjed61eg rögzült; vándorol tapasztalás nélkül állapotait feJölrve a jel.

36. Ahogy kép alap hiján, ahogy oszlop vagy effélék nélkül árny, ugyanúgy az 'egyfonnák' nélkül nem marad meg, alapozatlan, a jel. 37. Motívuma a személy célja; az ok-okozat [törvényét] követve a tennészet folytán mint a szinész., sok fonnát ölt a jel. A jel (Iinga) mostantól már egyértelmüen csakis a finomtestet jelenti (v.ö. a 18. káriká kommentárjával); az értelem, énség, elme, érzékek, és finomelemek. Mivel korábbi a testnél, nincs is ahhoz kötve, nem tapad hozzá (a-szakta); a halál után ö vándorol új testbe, mindig más létfonnát (bháva - itt nem

146

A Szánkhja-káriká

tenninus 233 ) öltve. Mindeközben nem tapasztal, mivel nem része a purusa: hiszen a személy, bár a tapasztaló, de csak kapcsolatban (szanjóga) áll a világgal, annak nem része, így nem valódi részese a lélekvándorlásnak sem (44.),234 Az szakasz jellegzetes sz6játékok sorozata. A linga jellemzöi

másik, bétköznapibb értelmük szerint csupa tekintélyt és szentséget sugárzó nem ragaszkodik (az érzéktárgyakhoz), önmagán

uralkodik (nijata, ' rögzült'), élvezeteke! nem keresve (nirupabh6gam, 'tapasztalás nelkUl') vándorol a világban, s varázserói (bháva, ' lét, meditáció, töltik el (adhivászita, állapot, ... tapasztalás, ' öltöztetik I illatosítják I lakják ' ). Még a linga megjelö0.0

lése is játékos: a tanyák az érzetminöségekig sorát a

mah.á - szüksma, szó szerint: ' nagy parányi' párral adja meg. Ez is utalhat arra a megismerési útra, amelyen a durva, legnagyobb dolgoktól a legfinomabbak felé halad a szentségre Az adbivászita töve az ('felölt, rávesz (ruhát) ', ill. ' lakik, beköltözik' ) alakja ('felöltöztet', ill. 'c:IszAllásol, beköltöztet'). Eszerint a lingát a bhávák felöltöztetik/elszállásolják. E két jelentés, bar képileg eltér, tartalmilag azonos: a jel be(k)öltözik az új létbe (bháva), durvaelemekhez (bhúta • bháva) kapcsolódik. Valószínü azonban itt az utalás a vászanákra. 23S Ezek tudatalatti, velünkszületett hajlamok, a karma törvényének pszichikus hordozói a j6gában. 236 Így a félsor jelentése talán leginkább " ... [korábbiJ áHapotainak vászanáit hordozza a jel."

233 A kommentérok &zcrin! &:2! : a 2 1. kiuika szerint nyole buddhi-nipifÓl (erény, tudb , higgadtság, ellentéteik) lenne s.z6. Ezeket a [43-45] szakuz valóban bhllvélmak nevezi, lim ezek t n kttst gbe vonom. is

234 A kommcnt'rok máshogy magyarázzU:: nem tapUltat, mert ehhez durv. testre van.

235 Vidnyána-bh íksu így kommen tlltja e sort: ,,Az tr.I 'apotok: crtny és vttek. v4szanák, stb.-m (SZÁNl
236 DASGUPTA L köt. 263. O., ELli\DE41-46. o. A tettek következményének törvtnye szerint sorsuohttcttcink (karmi), . lapvetöen koribbi t leteiokben elk öv etett jó és rossz tettcink h.ttr.mzzák meg; s.zigon.i, de iSlIZIlágos rendszt:r - a mindenképp elnyeri mé ltó büntcttsé(. btr.r meglehet, nagyon soUra.

A. lélekw:mdorlás

147

A szakasz szerint a linganak szüksége van valamiféle alapra vagy hordozóra (ásraja), amelYl61 ugyanúgy nem válik el, mint az árnyék a tárgytól. E hordozó a finom- vagy durvaelemekböl (aviSésa ill . visésa) áll; nem tudni, melyikböl, ugyanis a 'viná' utolsó 'á' hangj a a szanszkrit fonetika szabályai szerint nyomtalanul magába olvasztja az esetleg utána ' a·' hangot. A kommentárok egy része itt a 'visésa' (,fajla', azaz durvaelem) olvasatot fogadja el;237 eszerint a finomtestek nem létezhetnének durvatestek nélkül. Ez egy elfogadható álláspont; aZI fejezi ki, hogy noha a linga elválik a (halálkor), de azonnal újra testet kell öltenie (nincsenek kísértetek). Mégis néhányan kétségbeesetten küzdenek ez ellen, magyaráza.tokkal, újabb (elem· vagy test-fokozatokat) hozva fe l magyarázatul.2311 A többség szerint itt az avisésákról ('egyfonnák') van szó, tehát a mondanivaló eszerint: a fmomtestnek elengedhetetlenül fontos a fmomelemek. Ennek talán az lehetne a hogy

A kanna ("sors ') anylgi hordozói &:2! egytn ben maradó (vánan ll) Icll·esírák v!lgy

lenyomatok (s.zanszkára); uek



hívj ák a tettek tartályának



237 Kevesebben, mint l:ondolnánk; GaU<)ap6da ts Váesaszpatl péld4ul nem, lim eZl I kiadisQk elfedik, ugyanis nem tesznek . posztr6fot és külön Irjak I su vakat, ezze l r8ct6ltelve e meslc:tekro (a Jukti-dípiká és) Vidoy!na Bhiksu OlvlL'll 14l. (A regi ktzinr.tokban még nem hasmtr.llak és nem villasztol14k külön a szavakat: "' vlna"dt /tJlr ", ma Igy szoktak Imi: .. vinii visqoir ". illetve .. "inii 'viSqair·'.) 238 Pt ld4ul Vidnyáoa·bhJksu Igy: "fajták: ' finom' durvae lcJOCk. a durvbk aloszt'ly•."ld (SzANxfUA-PflAVAOIANA-BHAsJA 111.12) l.AR.!la.J (268. o.) fordítása: ,,AJ. eszköz (ling. vagy klll"lll)l) nem létezik otlkül, a sped fikus (azaz IinomteSl) nt lkül .HlJfI O ugyanis (leljesen feleslegesen) kttRJe Iin" l: a tizcnb.iromtagill, meg a fi nomc lemckkel ki böví lCII tizennyoletisCIt (ex utóbbit nevezi Iinga·Wirinak vagy szúksma-*arlrinak; 189·1 9 1. n.). lit ezt sCilyosbltja azzal, b0I:Y a finomtesICt spccifikusnak nevez i, holott ez nchlin y szakIliszai feljcbb még a volt. MEHUOnél ,,I finomtc:st sem Uthat fcnn I kiilOOböz6 dolsok nélkül, his:.tCn m4skülönben nem ... olDa umaszttka:'lli (52 1. o.)

148

A Szánkhja -káriká

létezett egy olyan vélemény is, miszerint a fmomtest csupán a tizenháromrétü szervböl (kantQ.a) áll.239 A hannadik szakasz a létforgalagról szól: a finomlest vándorlásának oka (mh gondolat) a purusa célja; szabályozó elve pedig a kanna törvénye. A helyes élei jutalma, bogy újabb születésünk lesz: egészséges test, jó család, szerencsés sors részesei leszünk; de a a faj, ugyanis a vándorlás a (Uszáltól a legmagasabb istenig minden eljuttathat bennünket

Ez az a sokféle szerep, amelyet a Hnga, színészként, elöad. Az értelmezésben a vi-ava-szthá- ('elkülönül', itt: 'sok (onnát ölt') fordítása nem szokott sikerülni (,játssza szerepét", ,,megjelenik", "halad", "viselkedik",240) pedig GAUOAPÁDA világosan elemzi: ,,'Elkülönül ': a jel minden egyes testetöltésekor különbözik.24l A jel ... az emberi, isteni, állati méhben elkülönül. Hogyan? 'Színészként': ahogy a színész, más ruhában bejöve istenné lesz; kimegy; azután ember; majd bohóc. Ugyanígy a jel, az ok-okozat [törvényét] követve, a has belsejébe jutva. elefánt, férfi, lesz."2.1l (33. o.) Az utolsó sorbeli "pralqitér vibhutva-jógát" pontos értelmezése lehetetlen. A vibhu több jelentései: 'kiterjedt, mindenütt jelenvaló, örök, hatalmas, mindenható, uralkodó', Az itt is vá.lasztott (pralqitér vibbutva)-jógát tagolás szerint a 'jógát' jelentése 'miatt, révén' - azaz.,a természet 'vibhu '-sága miatt", Viszont a pralqitér (vibhutva-jóga) csoportositásban ' kapcsolat', a szanjógát idézi ( 18.) így a jelentés kb, ' mivel a természet kapcsolatban áll az «urprincípiummal» ["" a purusával] '.

239 A régibb konuncntArok illtalában így vezetik be e sukuzt: ..»A [kategórmilnakj nincs értclme: csak a tizcnháromJttl1 'szerv' vilndorol.« ... Em: I vUasz:" CSZÁNKHlA-verm (V.) 54. o.) 240 'plays its part' (DAVIES 78, o.); 'appcars' (LARSON 268. o.); 'bc:wegt sich' (MCHUG 521. o.); 'bc:havcs' (Larson. ENCYCl.OPIDlA 160. o.). 241 A vjavaszthi ezen értelmét (,különbözés, sokféleség') vililgosan mutatja a SZÁNKHJA-PRAVACSANA·BHÁSJA: ,,A szllletés stb. lokféleségéblll [következikl, hogy

lok sumély Vin. (1.149) Az cn:nycs • mennyben születik, a bünös a pokolban, a ludatlllll mcgkÖltctik, I tudó megsubaduL"m

A lélekvándorlás

149

A szellemi elv megsokszorozása A linga elemzésével immár végére értúnk azoknak a struktúráknak, amelyek az ember lényegét képviselik az anyagi-testi, látható, és múlandó jelenséggel szemben. Elég sokíele van linga, karru:ta. manasz, ahankára, buddhi, szattva, purusa (fmomtest, 'szerv', psziché, elme, énség, értelem, a 'való'-gut,1a és a személy). Ezek közül az néhány talán csak technikalitásnak a 'Iélek'vándorlá.s alanyához is hozzátartozó fmom, de azért világosan testi aspektusokról van szó, az képességekröl. Érdekesebb a tulajdonképpeni tudat szerkezetének elemzése. Az emberi tudatosság forrását manapság leginkább vagy a léleknek, vagy az agynak szokták tulajdonítani; ehhez képest a szánkhjában sokféleséget találunk. A purusa (személy, lélek) mellett ott az értelem, az énség és az elme is. Tovább bonyolítja a képet, hogy a három (minöség) közül a szattva (való) is az intelligencia alapjának

Bár a buddhi-ahankára- manasz tekinthetö egyetlen entitás, az antru,-karaJ;la szerv', psziché) három funkci ójának, még mindig túl sok szellemi principium marad. Figyelembe véve, bogy a szattva ' intelligencia' aspekrusa meglehetÖ5en fejlemény,242 valószinü, hogy tudatos filozófiai hango lta össze Íívatak(iSl).a vagy valamelyik nem sokkal régebbi mester a tennészelTÖl és az szóló tanítást. Ugyanis, ha a tudati struktúrák anyagi eredetilek, akkor alapjuknak, az értelmesség elvi már meg kelllenniOk a természetben is (a szatkárjaváda, a mérsékelten detenninista okság-felfogás szerint). Így ugyan a 'felesleg' csökkent, ám a redundancia rnarkánsabb lett: hiszen ezzel egy rendkivül átgondolt és kidolgozott materialista pszichológia áll

242 Ezt megalapozó kortbbi jelcntése: értelem Ca buddhi szinonimája). A O;hilndógja három rúpija még majdnem klasszikusan elem-jellegO, mig a korai szankhja hirom gul)ája közötti sZluvljelentése körillbelül'crény. nyugalom, tisztaság'.

A lények fajtái

150

Mivel ebben a rendszerben látszólag semmi szükség nincs egy külön lélekre is, hogy a purusa csupán ulólagos betoldás, engedmény a bráhmanista ortodoxiának. avagy védánta hatást tükröz.243 Erre a utal apurusa kihagyásá.val csupán 24 taltvál (principiumot) emlitó korábbi szánkhja_verzió,244 vagy a szánkhja-jellegü, ám mooista Cshándbgja VI. fejezel. 24S Mindent egybevetve azonban valószínúbbnek látszik, hogy a purusa olyan eredeti, archaikus eleme a proto-száokhjának, hogy kezdetben nem is lett volna értelmezhetö a kérdés: anyagi, avagy lelki jellegü-e. A párhuzamos iskolákban azután egyik vagy másik oldala került tisztán materialista, illetve hagyományos dualista rendszereket képezve. E kompromisszumaként is felfogható a hannadik, gyöztes álláspont, amely dualista ugyan, de a lelki funkci ók többseget természeti jelenségnek tekinti, s így alakult ki apurusa klasszikus, ' anomális' helyzete.

38. [53J

do ivo/

c' GID) az

caf1 pancadhií Mamti samiísalo

birom

fCJsor jelz6i t scm le gesocmbe teszi (-o. -05 . -os. -os helyett -om) l tiryag-yonii v,; IQiryag-yonyoJ D H (h iinyzik] G(D) U miinlÚQkDJ V (Vlll".) tlt tv tkD 0(0) Ut tridhií 0(0)

t devas V L

39. [54J úrdhvam sattva-vi.Mlas tamo-viMlas ca' madhye rajo-visiílo Brahmií "dj; n. t -os lu v" J, M(vlll".) t DI!USSl:""N n -11m G (komm. ....M 38. Nyolcfajta az isteni, az állati pedig ötfele, s egyféle az emberi teremtes; összefoglalva: alényeké. 39. Fenn val6ban de gyökerénel a teremtés; közepen homályban Brahmától a fü csom6ig bezárólag.

Az istenek fajai a kommentátorok szerint: Brahma, Pradzsápati, Indm (szura), pitp (aszura, Szóma), gandharva, jaksa (nága), ráksasza, pisácsa. A zárójelben adott vá.Jtozatok egy-egy kommentárban fordulnak csak Figyeljük meg. hogy &2 isteni, "valóban (szattva) világhoz sorolnak olyan gonosz démonokat is, mint az ráksaszák és piSácsák. 243 Ezt az elktpzdést ved fel CHATlU'ADH'fAYA: ,A Kiti ki e lrog ulatl an tanulmbyoztsa.koT az a benyomásunk támad, hogy ue I'ZÖj e, miutb bchozta a renlhlerbc: , purusa Iy,korlatilag védintikus felfogisát, nem egt ucn tudta, mit kezdjen ve le: azaz hogyan egyeztessc: össze . rendszer alapvetö (409. o.) "Mindez azt jelenti, hogy az eredeti wnkhja a megalkuvást nem ate izm us materializmus egy foll!láj. volt."lli (363. o.) 244 OASGUPTA l. köt . 2 13-222. o.

24 S " Mert ttekb61 való, kedvesem, az elme."w (V1.4.4. stb.) E fejezet rcJcvanei' jára utal, hogy ' BRAHMA-SZÚfRA 1.1.5-11 is a szbkhjll szent Sl:övegtnek tekinti.

Figyelemreméltó, hogya bráhmanikus kasztrendszerrel szemben, amely születésük szerint negy vart:J.ába (' szin', rend) sorolja az embereket, itt az emberiség egyetlen csoportnak számit. Ezt nehány kommentár meg is jegyzi, MÁTHARA " ... mivel egyfelek, a papoktól a páriákig";za (52. o.; a páriák a négy renden is kívül rekedt barbárok és kitaszitottak); VÁCSASZPATI inkább mentegetödzve: " ... mi-

152

A. Szánkhja-káriká

vel itt nem kívánta megemlíteni a másodlagos osztályokat (a papságot, stb.), ugyanis alkatra a négy közön nincs (301. o.) Az "állatok" közé tartoznak a növények is, ezt a második szakasz világosan jelzi; az öt osztály: barom, vad, szárnyas (a Dzsaja-mangalá szerint a rovarok is ide számítanak), csúszómászó, növény. Mindkét szakasz hitelessége némiképp vitatható. Az elsó, amely a

világ felosztásába felveszi az istenek hierarchiáját, nem csupán szektássága miatt gyanús - a megváltástanhoz tartozó nézetkülönbségeket mindig elfedni, de legalább tompítaru igyekezett - , hanem általában a tárgya miatt is. Ugyanis ez a tanítás nem csakis a szent bagyományból így egyáltalán nem része a filozófiénak (azaz szánkhjának). A másodiknak inkább csak a szokásos értelmezése vitatható. Az ebben Brahma istennév elég elvont, és a "Brahmát61 a fficsom6ig" val6színüleg sz61ás volt, jelentése: az vilagában mindenütt, a legcsekélyebbtól a legfelsöig, Továbbá. a 'braluna' szó lehet kÓ711év is, egyik jelentése: ' papság'. Ebben az értelmezésben a guQák felidézése is korrektebbnek tünik; a növények tamaszdominanciájúk lesznek, az állatokban a radzsasz a legfelillnöbb, míg az embereknél a szattva lesz egyre inkább (a csúcson az értelmisegiekkel, azaz a papsággal). A világ leírása, a szenvedések szinhelyének analizise ezzel véget ért. a megszabadulás és útját veszi számba a Ebben a részben a szöveg egyébként feszes logikája némiképp fellazul, ezért az eredeti állapot rekonstruálása is nehezebb és bizonytalanabb. A sz.ánkhja archaikus vonatkozásai mostantól egyre inkább kiütköznek, A sokféle, gyakran hasonlat és példázat részint ellent is mond egymásnak, részint többféleképpen is Itt tehát az edcligieknél önkényesebb módon rendeztem el az anyagot, és nem is minden esetben vagyok kibagyásaim és átrendezéseim

A lélek a világban 40. [55] la/ra t jarö-maralJ.a-lqram' pröpnoti lingasya. "virtniv[Ues lasmad sva-bhövenaU, t arra VI, J, M; alrajallma- J (az L kál'iká. magyariutiban)

t (hitn)7.ik]Vl-

n 'piV I

H JamQsellQ V 1. 1,M

40. Benne az öregseg és halál okozta szenvedésre jut a tudatos személy; a jel ezért a szenvedés valónkb61 fakad. Benne (avagy "in'), azaz a teremtesben, az anyagi világban, a szenvedés szükségszer0, Az appan\tusból látható, hogy kísérletezhetnénk egy szövegvaltozat rekonstruálásával (,.Itt öregség, születés, halát 246 szenvedésére jut. .. "), ezzel kiemelve a visszautalást az I. káriká ,.hánnas szenvedés"-ére. Ez pedig "lényegi természetilnJcböl adódik" (szvabhávéna): ncm ' akcidcntalitás, nem elhagyható tulajdonság csupán, hiszen a Hnga szükségképpen elétformák valamelyik:ében van, s ezek múlandóság törvénye alá vannak vetve. Van azonban végpont: a szenvedés az anyagvilághoz tartozik, tehát csak a 'jel' (Iinga: a finomtest, a léJekvándorló entitás, az empirikus lélek) megszúntéig, leállásáig avagy visszavonulásáig tart. Az (39.) káriká javasolt értelmezése mellett, vagyis, hogya létforgatag a növényektöl az emberig terjed, e szakasz értelme is világos; a kommentátorok viszont, akik az istenek nyolc világáról is számot kell, hogy adjanak, némiképp bajban vannak, Az, hogy az isteni létformák is csak véges ideig tartanak, Indiában elfogadon nézet; de az már nem, hogy halállal Az igazi gond azonban az, hogy az istenek nyilvánvalóan nem öregszenek, így aztán néhány mitológiai

246 A sz6rendcl a versmérték diktilja; ugyanúgy, mint I [69.J szakuzban: "feniliIIs. létrejövés, pusztuhb",

A Szóllkhja-kári!W

154

példát olvashatunk arról, hogy valami egyéb sorvadásuk támadt, például a Hold Daksa átkától elfogy, majd újra megtelik. A cél tehát a szenvedés megszüntetése, ennek útja pedig a linga, az empirikus egyén vagy a purusa- pralqiti kapcsolat megszünése. De hogyan lehet egy cél negativ? Hogyan müködhet a tennészet (márpedig csak az tevékenykedik) avégett, hogy a purusát elveszítse? Erre válaszol a szakasz:

4/. {58] aursukya-niY(1ty-arth01;1 yathii Icriyiisu pravartate . vimokfii 'rtham t pravartate tadvatJ a-vyaktam. t V, 41. Ahogy a sóvárgás megszüntetésc végett kezd a köznép tevékenykedni, ugyanúgy a személy szabadulása végett kezd a megnyilvanulatlan

A mindennapi életben gyakorta látunk olyan tevékenységet, amelynek célja valaminek a megsziintetése; igy például a szegény ember azért eszik, bogy az éhét elverje. Ez az értelmezés még kissé egyoldalú, hiszen eszerint a purusa-prakpti kapcsolat ugyanolyan kellemetlen lenne, mint az éhség; valójában viszont van benne jó is - ez magában is nyilvánvaló, de a szánkhja filozófia is a természet kettös céljáról tud: a "Iátás" és az "elkülönülés", a tapasztahis, majd a megváltás. Ezzel összhangban a Jukti-dipilc.á és a Dzsaja-mangalá többrétüen értelmezi a képet. Onnan indítják, hogy miért kezd egyáJtalán az anyag - híszen eredetileg a lélek nem volt bozzákapcsolódva, tehát az eUcü.lönültség állapota, a végcél, adott volt. "Mikor valaki mézért megy, s a kaptár a határban áll; falu mellett, ha megszerzi: hegyek közt mért boJyongana?"Zf2!l (DZSAJA-MANGALÁ 112. o.)

A lélek a világban

155

A válasz a JUKTI-DIPlKÁban világosabb: ,.A ' legfObb' és a személy sóvárog az egymáshoz kapcsolódásra, mivel rendelkeznek a láthatósag, illetve látás képességével, s ezek a másik nélkül céltalanok. A köznapi életben is azt látjuk, hogy az emberek a sóvárgás megszüntetése végett, az elnyugvásért kezdenek ugyanígy a 'legföbb' is az elnyugvásért kezd tevékenykedni." (II. kötet 384. o.) Vagyis a kiindulópont a s6várgas: az éhség; következik a kenyérkereset és a táplálkozás, a müködés; az eredmény, a cél pedig nem sóvárgás, nem müködés, hanem e1nyugvás: a jóllakottság. Mindez a purusárn és a pralqilire vonatkoztatva pedig azt jelenti, hogy eredeti elkillönilltségük (már, ha egyállalán volt ilyen) nem azonos a kaivaJja elszigeteltségével, az elözö hiány, az utóbbi beteltség. Ezt persze a legtöbb interpretáció, amely mereven ragaszkodni szeretne a purusa abszolút valtozhatatlanságához, nem viseli el, ám a mi megközelítésünkkel jól összefér.

42. (60] niinii-vidhair upiiyairf guf./avaty a-gulJosya satas t

upakarit)y an-upakiirilJalJ pUfflsal] tasya 'rtham apa 'rthakam carati. t nállli-vidll 'opokaroir DIiI..lSSm t G(O)

42. Killönfé!e módszerekkel a a nem-segítö férfmak, erényes [= az erénytelennek célját szolgálja, saját haszna nélkül. A 42., 46-48. és [66.J kariJcá férfi (purusa) - (a praJqiti szö) képei soron a nagyon szexuidis kozmogóoiákat idézik (égatya - földanya); a esen szó. Az egésznek sajatos színezetet kölcsönöz az, hogy Indiában az uralkodó férfi passziv, csak élvez (bhoktri, tenninusként a jelentése 'tapasztaló '), minden tevékenységet a teljesen alávetett hagy.

A szakasz szójátéka a gul)a értelmén alapul: minöség és erény; a hindu felfogásának klasszikus példázata a gonosz,

A Szánkhja-kárikil

156

undorít6, béna, gnóm, ám buja és kicsapongó férjét a bordélyba is hátán odaadó asszony.

A pralqiti sokféle eszköze a sokíele test, amelyen át apurusa láthat, valamint a sokféle esemény, amit testet öltve megláthat. Magának pedig semmi haszna hiszen az elszigetel6déssel (kaivalja) a lélek valóban és végleg megszabadul a létforgatagból, mig az anyagi világ tovább szolgálja a többi (véglelen sok) purusál A szánkhjával szemben felhozott legsúlyosabb és legveszedelme-

sebb kritika éppen erre vonatkozik - hogyan szolgálhatja egy fllddatta/an princípium bárkinek a célját? Erre a tradicionális választ

ismét egy hasonlat tartabnazza:

A lélek a 'lIiIágban

mindenesetre a megnagyobbodása bekövetkezett; pedig a tehén nem feltétlenül tud, és szinte biztos, bogy nem akarja. Sankara ellenérve tehát nem cáfol6 erejü; ténylegesen csak annyi van szükségünk, bogy a tehén szervezete reagllibasson a borjilra - tehát valamilyen információ-átvevó képessége kell, hogy legyen, de ez még nem feltétlenül tudat (a szánkhjábao ez az anyag szattvilrus aspektusa).

44. [62J tasman na badhyatet 'ddhD nal mucyate H na 'pi samsarati kaS-cit" samsarati badhyate muc -yate ca nana "srayii t mUC)'IIl1! G(C), t fili 'pIO, M, K, DEUSSEN; na VI; [hiányzik] Vl

tt badhyale G(C), DEl5SEN; [hibyzik] VI

43. [57J va/sa-vivrddhi-nimittarit puruia- vinlOqa-nimittaril

Iqirasya yathá pravrttir a-jiiasya tatha pravrttilJ, pradhiinasya.

43. Ahogy a borjú növekedése végett indul meg a tudattalan tej, ugyanúgy a személy szabadulása végett indul meg 'a legföbb' tevékenysége. A tennészet modellje ekkor még alapvetáen az növény vagy állal (leginkább a termékeny Földanya), nem pedig a (,,modem" felfogásnak megfelelö) gép. Ez a kép azonban in már csupán hasonlat lehet, nem bizonyltó erejü példa, hiszen a klasszikus szánkhja felfogása szerint minden eleven lényben benne van a pwusa, a tudatosság hordoz6ja.

Sankara szánkhja-cáfolatában e konkrét példával kapcsolatban már megfogalmazta ezt: ,,A tehén is, aki tudatos lény, fakadó vágya révén lehet a tej megindulásának serkentöje. És a borjú szopása is kiszlvja a (BRAHMA-SZÚTRA-SÁNKARA-BHÁSJA II. 2.3; 420, o.) A még nem IÚltenyésztett tehén tejelvlliasztása csak akkor indult meg, ha borjadzott. De már a borjú megszületése megindulhatott,

157

Vidnyw, OEIJSSEN, SINHA ; Klm-clt VI

44. Ezért nincs is megkötve, nem szabadul, nem is vándorol senki; A külön-külön befogadó természet vándorol, és szabadu!'

A ..senki" itt - mint a 29. versben is - a purusát jelenti, amely valóban nem része alélekvándorló entitásnak (35.), igy azután nem is lehet az anyagvHághoz kötve; a megváltó tudásra (45 .) is a buddhi (értelem) tesz szert (34.). A náná-áSraja kifejezést sokfonnájúnak értelmezik a kommentárok; ám az áSraja (alap, menedék, befogadó, [min6stg-] hordozó, tartály) semmi effélét nem jelent. Ezzel együtt, a 14. szakasz szóhasználatáhól kiindulva, kb. 'a környezete szerint különféle aJakot logikája aJapján, nem zárható ki ez az értelmezés. Az itt ajánJott verzióban, ami a 42. káriká kifejezésmódjára rímel, a pralqiti külön-külön (náná) fmomtestet fejleszt ki az egyes purusfr befogadására (Mraja).

A megváltás

A megvóltás

45 {64]

e..,am tattva 'bhyiisiin a-viparyayiíd vi-suddham

na 'smi na me na 'ham ity a-parfsqam kevala m utpadyate jfianam.

45. Eképp a lényegek feletti elmélkedésböl: "[Ez] nem vagyok; nem az enyém; én nem [ez vagyok]", maradéktalan ellcntétmentessége miallleljcscn tiszta tudás j ön létre.

Igazi klasszikus szanszkrit mondat, a legtöbb eleme legalább két dologra utal; nem is szokás minden ámyalatát . észrevenni. 247 "Eképp" - részint visszautal az egész müre, kOJónöscn az utolsó

159

értelem - ez nem én vagyok, ez valami idegen. nem is az enyém: kapcsolatunk csak esetleges, látszólagos. Íme az igazi, én, a személy - de ez egészen más, ez nem az értelem.' "Maradéktalan": lehet a meditáció (tkp. módhatározó), hiszen az egész világtól el kell különíteni a purusát; és lehet a tudás cpitheton omansa is. .,Ellentétmentesség", a-viparjaja - jelentheti az ellentmondásmentességet; avagy mentességet a tudatlanság árnyától is, hiszen a szánkhja-jóga hagyományban a viparjaja a tudatlanság neve szokon lenni (pl. JÓQA·SZÚTRA 1.5). Leginkább azonban - figye lembe véve a viSuddha alább értelmezését - arról szól, hogy mentes bánniféle gyanús, az eredeti céljaval mozzanattól. "Teljesen tiszta", visuddha - elsösorban rituális értelemben; így aztán alig a visszautalás a 2. karikára, ahol a bráhmanikus

szakaszaira: 'már láttuk, hogy a léleknek semmi köze az anyagvilághoz, így hát .. .'; részint cl öreulal az idézett szövegre: 'eképp elmél-

orthodoxia elleni kifogás az volt, hogy a véres áldozatok révén szennyel is kapcsolatos.

kedve',

"Elszigeteló", kévala - utal a kaivaljára (elszigeteltség); jelenti az 'egyetleo ' [igazi] tudást; es módhatarowként azl üzeni, hogy ' kizárólag', 'csak' így jón Iéire a megváltó tudás, másképpen (tanulás, imádkozás, varázslat, mechanikus jóga stb. révén) nem.

.J.,éoyeg", taUva: állhat nem tenninusként is, ekkor a valós:igol jelenti; vagy a szánkhja 24 a!kotójára utal (8 purusára persze nem).

,,Elmélkedes", abhjásza - tulajdonképpen ismételgetés, gyakorlás; ám a jógában meditációs gyakorlatot jelent. Mindkét jelentés-eleme

lényeges: meditáción.k soran végigvesszük a 24 természeti tattvát. Az idézet lehet a megvilágosító tudás tartalma, de inkább az elmélkedése. Végigmenve a tattvákon, eképp meditálunk: 'Ez az 247 KiilönÖ5m IZ idtzöjclek Jt:sz kapcsolati! ncm tnik a $lÖ\lcg többi ri:!at\'cI . .Jgy jön Ittm a va lódg (IZ .I.p- princípiumok lau \II) lanu lm/myozilsAból a mindeni teljesct\ bizonyos, mcgliszUlon, abszolút tudis: Itn nem vIgyok, \lZ nem az IZ nem IZ Énflli (MF.K.JO 516. o.) ..Igy, a prinelpiumok (1.twAk) 1anulrnányozásíból (v.gy elemztstböl) támad a ))tudás({ (\Iagy megvAltAs-1Udb): ).IÉn ncm vagyok (tudatos); (a tudat) nem az enyém; az '!n ' nem (tudatos)« (és cz. ).Itud b({ teljes, mi\lcllévcdést61 mentC5, tiszta és egyedüli {kévala)."lli (LARSON 274. o.)

46. (65] tena niv(tta-prasavám artha-vasat sapta-riipa-viniv(ttam t pralqtim pasyati avasthitafJ su-sthafJ. t t VI, VI : VI, V" D, M, V; V{var.), K

46. E (rudas] révén, a termékenységét vesztett, értelemszeruen bét formájáróllemondoU természetet a személy [úgy] látja, mint a elkülönülve, derOsen. Megint csak a müköltészeti ..E révén" - nemcsak a látás eszköze a megváltó tudás, hanem oka is annak, hogy a természetanya elveszítette fiát. A nivritta·praszava a termékenység

A Szánkhja-káriIW

160

elvesztése mellett jelentheti azt is, hogy utódja (származéka, a Iinga) eltávozott (remeteségbe vonult).

Az



utalhat arra is, hogy céljának (artha) [elérése]

folytán; a IÚpa-vinivptta pedig fordítható kibúnyt szépségünek is. Itt a

A megva/tás

161

A pralqitit ill az óvatlanul neglizsében megmutatkozó, szemérmes (szu-kumán) fiatal lányhoz (kumári) hasonlítja Í5varalqiSJ)a. (Ilyenkor persze jobb lenne a purusát is férfmak fordítani , mint a 42. szakaszban a punszot.)

vagy gyennekél sirató, megcsúnyult öregasszony iránt érdektelenné lett férfi hasonlata összemosódik a színházi közönség



kívül állásának képével.

Mint szánkhja szakkifejezés. a •.hét forma" persze ugyanaz, mint a 49. szakaszbeli ..erény slb.", vagyis a buddhi alakzatai, amelyek közül immár csak egy maradt, a teljes tudás. De miért vezet megszabaduláshoz, vagyis a linga mfiködésének

végéhez a szánkhja szerinti tudás,

az.

hogy megismerjük a természet

elemeit és kibomlásuk fo lyamatát? Ez persze itt már nem igazán kérdés,

hiszen ha a purusa kapcsolata csak tudati volt a pralqitihez, akkor abszolút különbözésének tudata egyúttal meg is szünteti azt. Mégis áll itt két klasszikus és kedves kép:

47, (59] rangasya dariayitvO tatha "tmanam t nivar/ate G 48, (61] pralqtel] su-kumaratararil ya dr#á 'smi 'ti punar

"

nivartare nartalri yatha nrtyát prakiisya vinivarlate t

na ki/iI-cid asti 'ti me marir bhavati na darianam upaiti purU$asya.

47. Ahogy, a közönségnek bemutatván, a táneomö abbahagyja táncát, ugyanúgy, a személynek magát megmutatván, a természet is beszünteti tevékenységét. 48. A természetnél érzékenyebb nincsen, úgy hiszem, ki, "Meglátott!" - többé nem kerül a személy szeme elé.

49, (67] samyag-jnáná 'dh/gamad samsktira-vaiac

dharmii"diniim a-JuiralJa-priiptau cakra-bhramavadt

t bhrumiWld V, K 49. A tudás teljes megszerzése után, mikor az erény stb. oktalanná lett, a 'rárakatok' hatására, mint a kerék forgását, megtartja testét.

A második félsor némiképp nehézkes. igy inkább azt jelenti, hogy "okozatlan elnyerve az erényt stb.", ez azonban val6szinütlen, hiszen az erény stb., a bét fonna, a természet aspektusának reszei. Az ill (és minden kommentárban és fordit6nál) adott értelmezés ' akárar)alVa '· I követelne meg; efféle csonkulás azonban néha Ez esetben javítható a szöveg a-kiiralJam priiptau formában, vagyis a buddhi hét fonnája már nem oka semminek, nincsenek karmikus következményei. Ez hagyományos elképzelés Indiában, a szent embert már nem köti semmi külsö vagy kényszer, erkölcs vagy törvény, szenvedély vagy hajlam; azt csinál, amihez kedve van, s büntetés már nem ér fel hozzá. A szanszkárák, "rárakatok", cselekedeteink hagyta nyomok a pszichén, amelyek megbatározzak sorsunkat. hajlamainkat (további éleleinkben is). A vászanával (lásd a 35. vers kommentáJját) rokon fogalom. A kerék képe a fazekaskorongra utal, amelyet az indiai fazekas nem lábbal hajt meg, hanem egy bollal m egforgatja; s míg az a forog, mcgformálja az edényt. (Lehet, hogy épp azt a pillanatot akarja felidézni a amikor a kész edényt a mester már épp lekapta a korongról, az pedig még tovább rorog.)

A Szánkhja-káriká

162

Egyébként a tradicionális kérdésre - miért nem foszlik azonnal senunivé a megváltásl dért ember teste - éppen ez a kép a tradicionális válasz; a szánkhjában, ahol a termesztt önaIló, objektiv, önmozgó entitás, a probléma nem túl veszélyes. Masutt aképp szokták részletezni, hogya megválló tudás tüze megperzseli ugyan az elkövetkezendö

életeinkben megvalósu!andó sors-rnagvainkat. de a már kihajtoU csírákat nem égeti el: aminek ebben az é letben meg kell valósulnia, azt még végigéli a megváltott (dzsívan-mukta, 'elevenen megszabaduU').

50. {68] prciple sarira-bhede aika "nlikam iity-antikam

carita 'rthatvéit pradhiina-vinivfttau ubhayam kaivalyam iipnoli.

50. Mikor a test már szétesett, célját tcljesítve a mind teljes, mind örökös elszigeteltsége! nyer.



visszavonult;

A teljes elszigeteltség a halál után következik be; ez elannyira teljes, hogy nem csupán az anyagt61 vesz végsö búcsút a lélek, de a többi purusátó l is mindörökre el van vágva. (Bár az ember sohasem tudhatja ... ) Az utolsó sor olyan bangsúlyosan utal az I . kárikára, s e szakasz tartalma elannyira a szánkhja pontja, hogy valószinGnek tartom: eredetileg in volt a mG vege.

A kihagyott versszakok

{3] miiJa-pralqtir a-vilqtir

sapla

!ifX/aiakas tu yi/Wro

na prak(lir na



t ádya Vl, VI

A gyökérterméslet nem teremtmény; bét tennészet-teremtmeny a nagy és a többi; teremtmény pedig tizenhat van. Nem természet, nem teremtmény a személy. Ez a vers röviden megadja a rendszer huszonöt kategóriáját, reszletes leírásuk jóval késöbb következik. A pralqiti alapjelentése 'természet' (mindkét értelemben: a nememberi világ és hajlam) . A szánkhjában azonban gyakrabban jelenti a termékeny principiumot: vagy az itt gyökértermészetnek (múla-pralqiti) nevezett megnyilvánulatlan (avjakta) materia primát, vagy az nyolc tattvá! (ezek ugyanis újabb tattvákat képesek létrehozni). Mivel ellentéte a viiqiti ('módosulat' • szintén a lqi, 'csinál' töböl), az etimológiai és értelmi kapcsolatot a természet - teremtmény szópárral adom vissza.

A mula-prakfitit (mula, ' gyökér') általában fordítjMc,148 de ez vitatható. Bár az ismertetések a tanvák kapcsolatát létrejövésként mutatják be, s így a múla-pralqitit az anyag " teremtés" elötti vélik,249 de a 8. káriká alapján világos, hogy az tartva ma is létezik; egyébként a gyökér sem pusztul el, ha a fa. Így az 'ös' feleslegesen , s meglehet tévesen az 248 Primordia! nature (Li\R.SCX'J, 256. o.); Unnateric (MEHllG, 507. o.) 249 "Az Osanyag II hirom gun. egyensúlyillapota. amely II vándorló, tebat megváltbra szoruló lelkek II tO llllc kiindu ló. de nem szándékos, mechanikus baas (ks6bha) folytin megbomlik. A SUnik most egymb rovbllra akarnak s eReI a mindenscg evohki6ja ..... (SCl{MIlJT, 46. o.)

164

A kih agyott versszalw k

crtclmezési körét. A 'múla-pralqiti ' szó csak iu fordul a müben, a fogalom máshol mindenütt egyszeruen csak pralqitiként (vagy más szóval: pradhána ill. avjakta) kerül említésre. A ' nagy' (mahat) az értelem (buddhi) szinonimája, amelyet inkább kozmogóniai jellegli kontextusban alkalmaznak. Teremtmény, hiszen a mula-prakptiböl jön lélre, de .,tenneszet" is, hiszen származik az ahankára (énség); pedig a többi öl termékeny-teremtmény, vagyis az öl tanmátra ('csakaz' , finomelemek vagy crzelminöségck). ered az ö l elem (mahábhúta): ákáSa (éter), laz. viz, fö ld. A löbbi tizenegy csak-termény az elme (manasz), az öt érzék és az öt cselekvöerö (kanna-indriya, lásd 24.); ezek az ahankára származékai. Azt, hogy e szakasz utólagos betoldás eredménye, számos jel mutatja: a) A múla-pralqiti (gyökértermészet) kifejezés csak itt szerepel, noha a fogalom éllandóan visszatér. b) A pralqiti (tennészet) csak itt szerepel a vilqiti (teremtmény) ellentéteként; maga a vilqiti szó máshol nem is kerül A Kárikában csak itt fordul - a korai szánkhjában egyébként eléggé elterjedt - "nyolc pralqiti" elmélete. Mindenütt máshol (8, 20, 37, 44, 46-48, (56, 63)) a pralqiti vagy csupán az avjaktát (megnyilvánulatIan), vagy az avjaktát és a vjaktát (megnyilvánuló) együtt (lehát mind a huszonnégy tennészeti tattvat) jelenti. c) A szövegösszeffiggés többszörösen is megtörik: ebben a versben a tattvák (a rendszer alapprincípiwnai) felsorolását kapj uk, ám ezek kifejtése csak sokkal (a 7., még inkább a 20. szakasztó l) köveckezik. Az két szakasz utalását a három ismeretforrásra viszont szépen folytalja a 3. = [4.) vers, amely éppen ezeket részletezi; szintén logikus folytatása a 2. szakasz utolsó szavának (vidnyána, megismerés), hiszen ennek eszközeit adja. d) A "tizenhatos" (sóda.saka) más csoportot jelent itt, mint a 20. versben; ám az utóbbi tükrözi a standard állásponto! (az ahankára tizenhat szánnazéka), amit az is jelez, hogy a 22-23. szakasz részletezi. e) Csak az itt a-vilqti (nem teremtmény) jelzö zárja ki , hogyapurusa (személy) esetleg leszánnaztatható legyen egy ' ös-

[3j. [7j. [36j. [39j

165

világlélekböl' . Bár serruni sem utal arra, hogy ezt tsvaralq1sQa állította volna, ám valószinúleg kategorikusan el sem vetette. Mindenesetre a szánkhja mai közül sokan vallják ezt az elméletet.

[7j ati-düriit siimipyiid indriya-ghátiin mono 'n-avaslhiiniit saulqmyiid vyavadhiiniid abhibha\lat ! amanii 'bhihciriic ca. Túlzott messzeség, közelség, érzék sérülése, az elme állhatatlansága, fmomság[Jparányiság), takarás, intenzitás és hasonlókkal összekeverés miatt.

Az érzékelés meghiúsuJásának okait sorolja fel a Az elme állhatatlansága nyilván a figyelmetlenségre utal; az intenzitás talán az intenzívebb inger elfojtó hatására - ezért nem látjuk nappal a csillagokat; hasonlókkal való elkeveredés miatt nem látjuk meg egy tál lencsében a keresett lencseszemet, avagy szürke háttér elött a galambot. Tartalmilag nem problematikus a szakasz, ám kihagyását mégis indokolja, bogy nincsen benne állítmány. Ez a klasszikus szúlrastílusban nem is lenne feltiinö, azonban a Szánkhja-káriká szép nyelvezetében képtelenség; kOIönösen, mivel a felsorolás jellege (kötetlen sorrend, tetszés szerint lista) nem indokolja az megfogalmazásI. Ugyanezért furcsa több kifejezés homályossága is. A verselés is döcög: a második sorban hiányzik a cezúra. Noha nyilvánvaló, hogy a változat a 8. = 18.] szakasz elé illesztette be a [7.J-et, mégsem képeznek folytonos szöveget. A 8. szakasz szerint a megnyilvánulatlan természetet "finomsága" miatt nem észleljük, nem pedig azért, mert nem létezilc. Ehhez fiizött értelmezés a [7.] szakasz, ami számba veszi az egyébként empirikus észlelhetetleoségének néhány föbb okát. Ám a 8. szakasz nem nevezi néven az avjaktát (megnyilvánulatlan), hanem így szól: ,,Ezt (tat) finomdga miatt nem észleljük ... ", világos, hogy nem állliatott a [7.] káriká, hanem csakis egy olyan, ami az

A kihagyott versszakok

166

avjaktár61 beszél - vagyis a 7. =: [IO.]. Csupán a [7.] elébeftizésével, együtt kerültek át a ránkhagyományozott helyükre, ugyanis a [7.] az

ismeretelméleti 3-5. = (4-6. ) szakaszokhoz tartozhaUta, a 8. viszont felidézi az okságo!, amit a 6.::::: [9.J részletez. Egyébként . a konunentátoroknak is gondot okoz e strófa beillesztése; a többségük egy képzeletbeli ellenvetésre - t.i. hogy nincs is szükség következtetésre, hiszen ami nem az nem is létezik - adott válaszként magyarázza. A Juktidípiká pedig egyenesen egy ellenvetés (!) részének tekinti: ugyebár az itt felsorolt esetekben nem számánjató dfista ("egyformán tapasztalt") következteléssel meg a nem érzékelt dolgok, hanem pl. úgy, hogy közelebb megyünk így az 5. szakasz állítása téves. ( 198. o.)

{3j, {7j, {36j, {39j

167

világra uta1. 250 További homályos pont a pra-yam- (felényújt, felajánl, ad, küld), melynek vonzata lehet sasthí (geniti vus) és szaptami {Iocativus} is; igy jelentheti azt is, hogy 'az értelemnek nyújtják át'. Bár igazán nagy különbség nincs az egyes variánsok közön, az altaiam ajánlott változat erénye, hogy kiemeli: a purusa és a világ érintkezési a buddhi (értelem). Mivel e szakaszban (I) nyüzsögnek a pongyolaságok, a homályos nyelvi kapcsolatok ; (2) az elsö sor sokkal inkább alkalmazható a gUQ.ákra mint a karaQfu'a (szerv); (3) senuni újdonságot sem találunk - megkockáztatható, hogy betoldás; de legalábbis szövegromlás érte.

{39j {36j ete /qtsnam



paras-para-vi-Ialqal)a 'r/ham praköiya bllddhau prayacchanti.

Miként a lámpás, ezek az egymástól minöség-fajták egész célját a személynek megvilágítva, az értelemben ajánlják fel.

A ll . káriká képe meg: a sok alkot6részböl összetel1 lámpás fényt árasztva a világra, láthatóva teszi azt az ember (purusa) számára. A gUl).a-visésa 'különbözö tulajdonságú' r?]) túltómöTÍteu kifejezése a 25. verset idézi: gUl)a-parll)ama-visqan nanatvam böhya-bhedac ca (a átalakulásának különbsége miani [a szervek ej sokfélesége, valamint [tárgyaikj eltérése miatt). Néhány kommentár egyáltalán nem értelmezi, m ások egyszeTÜen "guQ.a-módosulat"-nak magyarázzák. Az artha (dolog, cél, tárgy) a purusával kapcsolatban mindig a ' látás', a vilag megtapasztalása. illetve az elkülönültség; in azonban a

sük$mii sük$miis tqam niyata

saha prabhütais tridha miitii-pitf-jii nivartante.



A finom[e1emekJ, megszületve apálÓl-anyától a [durva]elemekkel együn lesznek a három fajtává. Közülük a fin omak rögzültek, az apától-anyától született [részek1 elszakadnak.

A szöveg hibás, tradicionális értelmezései zavarosak. A prabhúta sehol máshol nem jelent elemet. Az versszak szerint csak a bhúták lehetnek visésák, itt viszont a szúksmák ('finomak') is azzá lesznek. Mégis, igy, ahogyan (és ahol) áll, a kezóképpen magyarázható: A 'sriksmalf - szemben az összes fordító és kommentátor véleményével - nem jelentheti a finomtesteket, csakis a fmom elemeket. CI) A versszakban a finomtestet a linga (jel) fejezi ki, a szúksma pedig egyértelmüen (minden magyarázó szerint is) a fmomelemekre utal. (2) A Szánkhja-kárikában mindenhol egyesszámot 250 A kptsz.na Cu: jellegzetesen világot &ZlIvak (lóka. bhOta-gr'ma) jelzöje szokoll lenni. A kép ts megfoglllma.zis i, a 159. lábj egyzetben már idCzcu Bhlgavad-glti szakl!lZnl emlCkeztel.

A kihagyott versszakok

168

látunk, ahol valamiböl egy embemek egy van (purusa, buddhi, manasz, antal:t-karat:la); a többesszám azt jelöli, hogy egyénenként is egyszerre több van (gw:ta, indrija, tanmátra, hhúta, visésa). Így azután nem is jelentheti a szöveg azt, hogy 'háromféle test van: fmom, apától-anyától született és durvaelemi '. Csakis arról van szó, hogyafinomelemek, amikor az apa és anya magjához kapcsolódva testet öltenek, durvaelemeket vonnak magukhoz; így, velük együtt, azok sajátlagos minöség-megnyilvánulásait is magukra veszik.

A bhávák és a rúpák

169

Azonban ez sem igazán kívánatos: a tudás, ami az egész szánkhja rendszer motorja, a megváltás okozója, itt egyenrangúként sorolódik be (másodikként) az erény, szenvedélymentesség és uralom közé. Az egésznek nincs funkciója a rendszerben, felesleges nak látszik, és a gondolatfolyamot is megakasztja. nem következik, hogy ez a tanítás ne lehetne akár jóval régibb is ͧvarakris"Q,ánál, csupán az hogy ez a pár szakasz nem az hanem kisebb szerkesztök utólagos toldozgatásának az eredménye.

A 'nijata', amit mindenki egyoldalúan állandónak fordít, a 'visszatart, marad. megköt, megfékez, szabályoz, elnyom, meghatároz'

jelentésü ni-yam- befejezett particípiuma. A ni-vrit- alapjelentései: 'visszafordul, visszatér, elmenekül, véget ér'. igy az oppozíció nem annyira az örök-múlandó (hiszen a fmom és durva elemek ugyanannyira örökkévalók), avagy az állandó-változékony (hiszen egyformán állandóak; a fmomtest viszont nem változatlan, csak apurusa), hanem a (halálkor) egyiittmaradó-Ieváló. Ha tekintetbe vesszük, hogy a szakasz valószinüleg idegen s csak a kárikában is 'fmom' és 'rögzült' (szúksma, nijata) szavak miatt iktatták ide, tennészetesen lehetséges, hogy máshogyan kellene értelmezni - akár valamelyik komrnentárral összhangban. Ez azonban itt nem érdekes: ha nem része a Kárikának, akkor mindegy, mit jelent.

[43J siimsiddhikiis ca bhiiviilJ dmiilJ karal)ii

priilqtika vailqtiis ca dharmii"dyiilJ kiiryii "srayil)as ca kala/ii "dyiilJ.

Az állapotok is tennészetesek; az erény stb. velünkszületett és szerzett; a tapasztalatok alapja a szerv; a magzat stb. alapja az okozat.



A bhávák és rúpák Véleményem szerint ez az egész, az sok fejtörést okozó fejezet utólagos betoldás. A lények fázisait elemzi két inkompatibilis struktúrában, amelyek redundanciája és zavarossága A második sorozatot már Keith elvetette (lásd a 256. lábjegyzetet); és valóban, ha választani kell, az kevesebb a baj.

Íme az a bhávákkal (állapot) foglalkozó, problematikus vers. Ha a (teljesen egyhangú) hagyománnyal összhangban, a bhávákat tekintjük e verszak egyetlen témájának, akkor a dhanna-ádjá1;t (erény stb.) ennek lenne. Ekkor ez volna az egyetlen szöveghely, amelyik bháváknak mondja az 'erény stb.'-t; a 21., 46. és [63.] versben ezek neve rúpa (fonna), a 49.-ben pedig dhanna-ádi (erény stb.), mint itt. 251 A 'és' ; az ísvaralqisQ-ánál teljesen elfogadhatatlan karru;ta-kárja (szerv-okozat) szembeállítás; az egész szakasz teljes funkciótlansága és érthetetlensége; továbbá az a tény, hogya hagyomány sem érti 252 - mind arra utalnak, hogy ez a vers nem része az eredeti

251 V.Ö.

ft

21. karikA kommentárjaval.

252 A kommentátorok eléggé különbözö. olykor ötletekkellillnak elÖ. A Jukti-dípiká maga is töhbféle tradiciót ismenet (II. kötet 306-309. o.).

170

A kih agyott versszalwk

A javasolt fordítás, amely radikálisan eltér minden korábbi kísérlcnöl,2S3 a jelzett gondok élét tompítja. Eszerint az embert és pillanatnyi belyzetét meghatározó tenyezök felsorolását adja itt a . A bhávák (o. vászanák, tudatalatti bajlamok - v. Ö. a 35. szakasz kommentárjával) velünkszülelettek; a riJpák (formák, lásd a két szakaszt) részint velünkszületenek, részint módosithalUnk is rajtuk. A tapasztalatok teljes egészeben ebben az életben szerzenek, alkalmazása szerint, érzékeinkkel fogjuk fel és pszichénkben tárotjuk és dolgozzuk fet Végül az, hogy milyen testben, családban, vagyoni helyzetbe stb. születünk, az életünkben elkövetett tetteink (kanna) következménye.

A bhávák és a rúpák

171

[44J dharme1)a gamanam iiráhvam jiiiinena ca 'pavargo

gamanam adhastád bhavaty a-dharmeTJa viparyayád ifyate bandha/].

[45J

vai-ragyat pralqti-Jaya/] samsaro bhavati rajasadt ragat aimryad a-vighato viparyayat tad-viparyasa/]. t ,ajosiid bhoYOti v 1(1tommentár), M

Az erény révén feljebb jutás; becstelenség révén lejjebb jutás lesz. Tudás révén megszabadulás, ellentétéböl megkötés fakad. A szenvedélytelenségböl természetbe-olvadás, [Iélek]vándorlás lesz a homályos Az uralomból akadálytalanság, a fordltottja.

2S3..Az 'lI.polok vagy létmódot transszcendenll. lisak. f:s

rnbdosuhak. Ez (ulóbbiak) !IZ em.y a többi. Ezeket ugy kell rctfognunk, mint ame lyek okOl foglalnak magukban (szó szerint, ok-berogadók). azokat pedig, amelyek a magzatb02 tartoznak ts • durv.test többi rhzéhez, mint .melyek okozatot foglalnak migukban (....gy Ihboz tartoznak).· • Colcbrooke rordltAs.: "Az .lap... h.jlamok ... A mint creny h • többi, IZ eszközhöz RF] tartozónak teldntjUk ...:"ill (DAVIES

80. n.) ,,A "'elilnkSZ1llctcu hhévi k, mind a mind a szerzcnek - .uz az crtny (dhannl), stb. - az (lm.lUI) függenek (azaz a tizenhhomrét(i eszköZl61): mia az embrió, stb., az okozouól (azaz a függ."ill (LARSON 269. o.) ,,A It tAUapotok (indulatok = bhAva), mint erkölcsi (dhamu), részi nt készek, az.az tenn bzetesek, részint átalakulás révén keletkeztek. A szerven alapulnak, mll: az embriók ts minden mis a kövctkcznrooycken (ItéIja) ala.puL"W. (MEHUG 521 . o.)



A buddhl nyolc ' formája' (túpa, lásd 21.): jó, illetve rossz erkölcsi, tudati, érzelmi és akarati diszpozíció. Ezek jutalma: az orthodox erény és törvény kövelése a magasabb létformában (JáráIy, pap, isten) való újjászülelCst eredményezi; a szembeszegülés visszavet (paraszt, szolga, állat szintjére). A2 igazi, megváltó tudás (vagyis a szánkhja) elold az újjászületések láncolatától, a nem-tudás az anyagvilágboz kötó bilincset A szenvedélytelenség, amely az ind hagyományban a legegyenesebb út a megváltás felé (a nem is jelent mást, mint a szenvedély tüzének ellobanását), itt elégtelennek mondatik. Bár a létkörforgásból kiemel, eloldva az egyes formákhoz és testhez kötödést, ám mivel hiányzik a természet és a személy különbségének felismerése,

172

A kihagyott versszakok

a purusa nem szabadul - az egész természethez kapcsolódik. 254 Ebböl a2 állapotból újra testet ölthet. 255

Érdekes, hogya nípák (forma) fel sorolása itt is (mint a 21. kárikában) nem a szánkhja értékrendjet követi, abol a tudás primárusa vitathatatlan. Ez a sorrend leginkább az orthodox védánti jógi elképzeléseinek fel el meg: dharma (vallásgyakorlás) - dnyána (az upanisadok tanulmányozása, a Brahma megismerése) - vairágja (a vágyak leküzdése, aszketikus praxis) - aisvarja (a végcél, az isteni tökély és hatalom elérése). A nyolc rúpát és a hozzájuk tartozó 'eredményt' a kommentátorok összekapcsolják a 37. szakaszban említett "ok-okozat törvényével" (nimitta-naimittika); ez indokoltnak runik, de nem hiszem, hogy ezzel ki is meritettük volna azt. Minden bizonnyal ott a kanna müködésének egyetemességére gondolt a például a [43.] versben is említett (? - ott bhávák) vászanákra és testi sajátosságokra is.

254 A prakpti- laja kifejez/:5! többféleképfX:n értelmezt/:k. • 100A.SZVnV.ban is: ,,A l/:tcsll!és módszere (v"lbl a tclllltszctbe-clvadottak wmill."w Q.19.) Vj isZa kommenuirja: ,,A tenno(:$ZC(be o lvadouak eszükkel, me lynek m(:g van feladata, a oldbdva az clkülönliltstghcz hasonlatosat tapamalnak, mi g ti feladat hatásira tudatuk I/issza nem III nyill/An al.: . Iaptermészctröl I/an szó. H"!K)D16 Aniruddha ,,Ahogy • fünlés végett bcrneritkezö 6jnl felbukkan, 6gyan6gy " tenn/:szctbe olvad6."llII (SZÁNJ(HJA-szúrnA-v[itti 1.54.) Több kOmmontlÚ" hangsulyozu, hogy iu a nyolc tennészet van sz6 (lb d a (3 .] kárik at). ELIAlJE szennt "cmberfl:llötti ... ], akiket a "p rakritibe m/: lyedtfl (prak,tlfaya) néven emlcgctook."1ll (91 . O., fordítás 120. o.) KBTH " homlokegyenest mcgoidlossal prllWlkozik: .,kOZÖmbösstg a "'gy idol, amely segit e!oldani a szellem és közötti kötelékct"lU (103. o.; bivatkozi k Df:."USSEN-rc, akinél a pnkpli- Iaj a .... prakpti elcnyészte";1Il 4SI . o .) Mindenc!;Ctre a koncepcib uen:pe a rendszerben viligos: anélkül, hogy durvún leszólna a markánsan az igazi, megvéltlist61. 255 ,.).2 okba olvadánal még nincs elvégezve a:z felbukkan , mint a bcrnerltkezö."ill (SZÁNKH.lA-szUrRA 1.54.)

A bhávák és a nípák

173

[46] efa pratyaya-sargo gul.la-va4amyat-vimardiit;

viparyayii '-sakti-tU$/i-siddhy-iikhyal} tasya can bhediis tu paiiciisat.

f WJi$amya K l vimarMI H, K: v1marrlena VI, V ,{kommcnt4r), D, M; vimrmle v,

fl (hiillyzi k] VI, V"

D, M

Ez a közelítés folyama: távolodás, képtelenség, elégültség, lökély a neve; a minöségek egyenetlensége szétztizta osztata így pedig ötven van.

A (46- 5 1.] szakasz a szokásos értelmezés szerint a bbávákat irja le (ez az [52.] kárikáb61 következtethetö), azon minuciózus kategorizálási hajlam illusztrációjaként, amelynek a rendszer állÍl61ag a nevét is köszönheti (szánkhja = számláI6s). Ha esetleg KEITH tévedne,256 és e rész nem betoldás eredménye, akkor is biztosra hogy isvaralqisl)a nem jókedvében irta; meglehet, az uralkodó hagyomány nem engedte meg a kihagyásál. A tradicionális értelmezés szerint az "ésaJ:t" (' ez') visszautal a 8 rúpára (fonna), eszerint a 8 tÚpa :- 50 bháva; igy azután, mivel a TÚpák a buddhihoz kapcsolódnak (2 1.), a pratjaja-szargát buddhi-szargának (értelmi teremtés) fordítják. Míg azonban a nipák a viselkedés négy, párhuzamos aspektusát jelzik, az 50 bháva inkább a psziché állapotainak egyetlen, sorozatának látszik. Nem lehet hál óket azonosítani, és nem kell a praljaját buddhinak fordítani (merthogy nem is jelenti azt).

256 "Reménytelennek to.nik, hogy összeegyeZlcssUk a:z 4!!apctok e két Hstajit [bhivák és rúpák, R.F.]: ahhoz t610nttil hasonlóak. hogy gyökcrcscn tckinlSÜk 6kCl, és a probléma nyilvánva lb mcgo\dás.a, hogy feltesszük, al.: isko lában elfogadott nézetCl kl:pvisd ik, amc lyCl fejlesztettek 101/ibb. Az vi szonl, bogy ugy a dol got, hogy az állapotok csoportjának nem is utal - illetve teljesen félrcvezctöcn, miszerint azonosak [az 'ésab' sz6n1 célo:!;, R.F.] -, olyannyira k!llönös, hogy jogosult a miszerint az ezeket tirgya l6 versek ([46-51]) k/:söhbi hetoldlisok, amelyeket ugyanakkor vMgy koré bbl n helyeztek e l, mint amikor az uto lsó hérom I/erset bozzátoldottAk ts kijelentették, hogy az trltkczés hetven I/erset (105. o.)

A kihagyott versszakok

174

A prati-aja ('bizalom, fogalom, képzet, feltétel') és a vi-parl-aja ('e!tentét') iU, úgy tünik, eredeti, etimologikus jelentésében áll:2S1 felémenés és szembe-menés, ' emelkedes' és ' süllyedés' a spirituális fokozatokban, a megszabadulás felé úton. Igy a négy szakaszát ki szavak is értelmet kapnak: a viparjaja szintjén még távolodik az ember a céltól; az a!laktinal (képtelenség, már a belyes irányba fordult, de még nem képes elindulni; a tusti (elégültség) fokán a jófele tartó aspiráns kisebb eredményekkel megelégedve megáll; a sziddhi (tökély, bevégzenség) jelenti a csúcsot, az lit végcélját,2sS

A 'ntinöségek egyenetlensége' talán leginkább egy göröngyös út képét idézi, amely e föszakaszokat, mint cserépedényt 'szétzuzla " darabokra (bhéda, 'osztat') törte (bhid-).

[47J pafica viparyaya-bhedii bhavanty a-saktest ca karar;za-vaikalyiit

tUftir navadhii 'ftadhii aftiivüilSati-bhediist t a-Jah/i V lo G (kiv. D), D, J, V, K t bhedii VI, D, J, M, V, K

[48J bhedas tamaso 'f!a -vidho tiimisro t t lom/Jro. t

mohasya ca dasa-vjdho tathii bhavaty



G; '#0 K

[49J ekiidaS' endriya-vadhaJ/ saha buddhi-vadhair a-saktir uddif!at saptadaSa vadha" buddherU VlparyayattU trq(i-siddhinam. t Wldhii G t upadyfii D, K n sopllldllsll-dllli G; ... eu D, K; ... tu 0EUSSEH'

tr buddhir J ta viparyuyris D; vipuryayd K

2S7 A llargát is jobbnak toot itt eredeti jelentése szerint - folyh, sereg - «!rtclmeznl, mint I 166. lábjegyzetbenjavasolt 2S8 Ezt lll: nem támasztja alá a következö szakanak ám lZ 011 leIrtak a tök«!lyck taglal!\sa, [51.]) amúgy is annyira ellent«!tcsek a súnkbja felfogbávll, bogy ez nem igazán súlyos elIcnm.

A bhávák és a rúpák

175

[50J catasrab bahyii vifay 'oparamiic

pralqty-upiidiilla-kiila-bhagyat "kh yiill ca palica" nava!; tUf!ayo tU. t iidhy-dtmlkytd O(E). J, M; Ildhy-iitmikiii K ! bhiigll V !, G{f), DH.lSSI'Jo/

tt -rumai ponca ('a J, V. K ; _l"(1nuil pa/lCD D. M, V idnyina Bhi ksu , SIh'HA; -rumai CD pai/eu V I, 0(0); -ramiilJ plJ/1CD o EUSSEN ·lritalJ G(O, F), J, M,

ft IfIlVU cll M

ta

[51J liha" sabda 'dhyayanam danam ca siddhayo '$fau· t -vighiila-truyati. VI, M

t

purvo 'Ji/msas t slddha-yaga K ft Jiddhi VI; Jiddh", VI

A távolodásnak öt osztata van, a képtelenségnek pedig a szervek fogyatékossága miatt huszonnyolc osztala; az elégültség kilencféle, nyolcféle a tökély. A sötét osztala nyolcféle, a balgaságé is; tizféle a nagy balgaság; a sötétség tizennyolcrétü, ugyanígy a vaksötétség. A tizenegy eró hibáját az értelem hibáival együtt nevezüc képtelenségllek (az értelem tizenhét hibája az elégültségek és a fordítottja). Belülsó negyfele, nevük adottság, szerzemény, rors; külsö, az érzektárgyak feladása szerint, öt - kilenc elégültség elfogadott. Megértés, sz6, betanulás, a h;\rom szenvedés elüzése, barátok szerzése és adakozás a nyolc löké/y; a tökély elött [ott] a haromágú kamp6.

A kihagyott versszakok

176

A második szakasz a távolodás (viparjaja) öt fajtáját és azok 62 alesetét említi. Az elégültségeket tárgyaló vers második sora alapján úgy tünik, hogy a ('megelégedés' ) az val6 lemondással, így a szenvedélymentességgel (vairágja, [45].) rokonítható. Ekkor az sor, a négy elégültség tartalma az lehetne, hogy tudomásul vesszük önmagunkat és természetes adottságainkat (pralqiti), szerzett képességeinket (opádána), a rendelkezésünkre álló idöt (életünk hosszát), és bclenyugszunk mindabba. amit a sors bozhat.

A nyolc "tökély" közül öt a tisztes középosztálybeli hindu hétköznapi erénye: érte lmes, szava van (vagy mesterének szavából tanult), tudja a fontosabb szent szövegeket, és Amilyen furcsa mindezt a tökéletességek csúcsán látni, éppolyan abszurd, hogy csak úgy odavetve említtetik a három szenvedés az egész rendszer célja (1.). Biztosra hogy ez a vers nem eredeti része a föszöv egnek.

A bhávák és a rupák

177

A nyolcféle uralom, a tapasztalati és a szent szövegek szerinti [= emberi és isteni] tiz énéktárgy: eme lizennyolcnalt gyönyörét élvezik, nyomorúságát nem fogadják el- ez a tizennyolc fajta a sötétség .... Aki az énéktárgy megszerzésekor, éppen a tökéletes élvezet idején hal meg, avagy a nyolcféle uralomtól megfosztatik, annak ezért nagy szenvedése kél: ez a vaksötétség."Z1li b) Az elégültség



négy fajtája:

"Hogyha valaki a tennészelel ismeri, és annak mmoseges és voltát [1= megnyilvánuló és megnyilvánulatlan], az okozataként lényegeket felismerv én, csupán ezzel megelégszik - az nem szabadul meg: ezt nevezzük tennészelnek ....

Hogyha valaki, a lényegeket nem ismerve, csupán az anyagi feltételeket (upadiilla) ragadja meg, [vélvén:] "a hármas bot, a vizescsésze, az elhagyatott hely [??] stb. [= a vándoraszkéta életmód] megszabadulást hoz" - ö sem [szabadul]: ezt nevezzük anyagi feltételnek ....

A háromágú kamp6 val6jában ankus, 'elefántösztöke' , amely azonban az állatnak nemcsak serkentésére, hanem visszafogására és megfékezésére is való. A rövid, szerszám hegye alatt visszahajló horog találhat6. Itt nyilván a távolodás, a képtelenség és az elégültség a három horog, ami visszafog.

))Csuoán a sors hozza meg majd a szabadulást« - ezt nevezzük sorsnak."'lll

A kommentátorok magyarázatainak jellegzetes példájaként álljon itt néhány részlet GAUOAPÁDA Bhásjájából (37-39. o.).

c) GauQapáda mindegyik tökélyben a megváltást hozó tudás megszerzésének egy-egy módját látja; izelítöként az utolsó kettö:

a) A távolodás öt fajtája: ,,A nyolc [valamelyikébe] ... olvadva, magát megszabadultnak gondolja: ezek a sötét osztatai. .. .

Nyolcféle uraJom van, a parányi(vá válás képessége] stb.; ezekhez lndra és a többi istenek nem nyerik e l a megszabadulást. hanem azok múltával újra vándorolnak születésrej: ez a nyolcféle balgaság ....

Hang, érintés, szin, íz, szag: az istenek számára ez az ót érzéktárgy boldogságot boz; az emberek számára is ez az öt - bang stb. - érzéktárgy; eképp [a belefeledkezés1 ebbe a tízbe a nagy balgaság ....

))Az



meghozza majd a szabadulást; mi értelme a lényegek - ezt nevezzük . ...



"Barátt61 szenés: hogyha valaki a barátjának a tudását megértve, megváltásrajut, ez a hetedik tökély. Adakozás: hogyha valaki a tisztel etreméltóakat menedék, gyógynövény, hármas bot, vizesedény stb. és táplálék, öltözék stb. adományozásával segiti; tölük tudást nyerve megváltásra jut, ez a nyolcadik tökély."m

A kihagyou versszakok

178

[52J

lia viI/á Mam;' liúgan,

na viI/ii lingena

lilig!; "khyo bhava "khyas

(/asmiid dvi-vidhaIJ pravartate!1 sarga".)

t flliga- V, t ...iI,;v[ttil] V,; salÍrsiddhil] J. M(vlu .); IIi/po/IiI] D, M{var) 1't bhaVil/i dl'j.dM M

A megszabadulásról [56J

ily qa prak[ti-k{lot 'rthom

t quruG(D): lq1al) J; vik[lal) v,

Tartalmilag azonban elfogadható az oppozízió: a szinkrooLkus analízis mutatj a a linga (Iinga-szarga), a diakronikus pedig allapotait (bhava-szarga). Ideillik a tradicionálisan 38. versszak uj abb kategóriája: az intenzív vizsgálódás az egyén finom szerkezetét (szuksma = linga) mutatta be, az extenzív a durva-anyagi (bhúla) világ tagolIsagat elemzi (bhautika szarga). Mindeneselfe a [46.] vers pratj aja-szargája ('a közelítés fo lyama') már nem kivánatos: ha össze akarjuk egyeztetni eu el a szakasszal, akkor a bháva-szarga (állapot-teremtés, 'allapolok folyama') szinonimájá"ak

tt 'rtltamV ,

lIQifcrtal) V,

A tennészetnek mindez a miive (a nagy tól az elem·fajtákig bezárólag), minden egyes személy szabadulása végett, más célját sajátjakent szolgálja.

A [43 .1 káriká 6ta tartó, kétes "bháva"-szak:aszok méltó lezárásaként, az utolsó félsor rontott. Ezen a helyen nem fér össze a versmérmileg nem illik ide; végül ez a szövegrész hangról-hangra megegyezik a 22 . szakasz második félsorával (ahol ritmikailag és gondolatilag is helyénvaI6).2S9 Érdekes, hogy ez a félsor a 22. szakaszból való, míg az egész téma kiindul6pontia, a nyolc buddhi-forma a megelözö, 21.-böl.

lvip)ld M

t: tal/lla·M,I'tJ-bhöwJ "1dI)ld1) J, M (var.);

Nincs az állapotok nelkül j el ; ajcl nélkül nem ld az állapotok. Jel nevü, állapot nevú (kétféle teremtés fakad ezért.)

tékkel; a "pravartaté" ('keletkezik, folytatódik, történik, eljár') értel-

mahad-ádi-visqa t bhiila-pary-ontal]. t; n'á 'rtho iva porá 'rlha U árombhal]..

A pralqiti (természet) müködese látszó!ag öncélú (hiszen a purusáknak elkerillhetettenO! szenvedést okoz). Ez azonban nem igaz: a termeszet önként követi a szeme!y célját (19.), ami a tapasztalás, majd a megváltás, A szakaszban olyan információ vagy kép, ami máshol ne lenne meg, egyáltalán nmcsen; értéke azonban még kisebb, mert nagyon sántikál a szöveg. A szakaszkezdö ' iti' csakis a leiró természetfilozó fiai rész !ezárására utalhat, ezt azonban az (40,) vers már megtelte. Az apparátusból látható lag maga a szöveg is nagyon bizonytalan.

[63J ropail]. saptabhir eva w t s' oiva co purUfa 'rtham proli' t ewllÍl VI. M; V/. G

badhnaty atmanom iitmo",i vinlocayaty

t purujOsyQ 'rthtJlÍ' proli M; plll1JlOsyQ 'rthtJlÍl V,. DEUSS!:N

259 A Mlilhara-vfitti szövogo kifogástalan, Inn biztosra vcbctö, hogy javitb eredm énye.



Hisz csak hét fonnával köti magát magához a természet; célja szerint elo

' .

A kihagyott versszakok

180

Az értelem formáir61 lásd a 21., [44-45 .) szakaszokat; a szabadító forma természetesen a rudás. - Mivel ez a vers nem szerepel a Paramártha· féle kínai fordításban. néhány más is260 betoldást gyanit benne. Tartalmilag kissé problémás szakasz, hiszen in a hét fonna a termeszet formája, nem a buddhié; meg nem is egyértelmü. hogy a mennyiben vezet megkötöttséghez: cz az egész Ind (sot, még egyetemesebb) hagyománnyal, de a rendszer logikájával is ellenkezik. Ezen túl viszont csak megismétli azt, amit az (44.) káriká már kifejtett, t.i. hogy nem a szem(:Jy van megkötve s szabadul, hanem a prakfiti.

[66]

d[$(á may' eeyt upe/qaka t

sati samyoge 'pi i rariga·$lho try G(D)

eko dma 'ham itY uparata 'nyá" prayojanam 'sli sargasya. t IIpeqala

K

H upara/' aiM Vl(?),V 1• G(D): l1paramaty anya G(var), D(vllr), V, K, SINHA

"Láttam már" - közönyös az egyik [a férfi]. "Látott már" - áll le a másik [a Ha érinlkezésre sor kerul is, motívumuk nincs a teremtésre.



A Gau(lapáda-verzióban az sor más, a szakaszt az folytatásává téve: ..Mint közönség-béli, közönyös az egyik (a férfi ). »Már láttak,« fejezi be a másik [a színésznö]." A többi konunenlár is, nem ezt a szövegel hozza, de igy értelmezi; ekkor fel esleges Ismétlés lenne a szakasz csupán. A második sorral is felIazuina az összefüggés, bár esetleg értelmezhetö a szarga ( .. ,fejezet, ének (eposzban)", ,) elöadásnak, 260 Lllrson, EN::YCl.ClPEDlA 645. o. (19. jegyzet); már TAKAKUSU megjegyzi ( 1904h: IOS3. o" I. jegyzet). hogya fordit6 ki zirható, nemcsak I hanem I kommentárja is hi ányzik. Ez a gondolatmenet ugyllnÍl gy vonatkoztathat6 a m'sol6kra is, az eredeti kommcntér szerzöje viSZOn! nyilv'n szakemhcr, tehát vi/tt/t m'iI nem hagy ki szakaszt.

181

A megszabadulásr61

Az upa-ram- (abbahagy, megszünik) fordítható tapintatosabban, ' visszavonul'-nak is. Az érintkezés, szanjbga természetesen a 18. kárikában fordítható a szöveg úgy is, hogy " Ha fenn is áll még kapcsolatuk, ..... A teremtés. szarga, Icibocsátási is jelent; az ind felfogás szerint szeretkezéskor a férfi és a is kibocsátja magvát. - Nehez eldönteni, bogy a kép vajon az egymást megunt bázastársakat idézi, avagy azt a belyzetet, amikor a bordély vendége, bár új hölgyet kért, régi ismerösével kerül egy szobába.

A basonlat pajkossága vonzó, és nagyon bizonytalan vagyok, hogy törlcndö-e a hiteles szakaszok közül. Mindenesetre a kép gondolati tartalma lényegében megvan a 46., 47. és 49. szakaszokban is. Az ind konunentárok a megváltás utáni helyzetre vonatkoztatják a képet, és a harmadik félsort (szó szerint: ,,még ha a kapcsolat fenn is áll") problematikusnak látják, hiszen a szanjóga, kapcsolat, a világbavetettség szinonimája (18-19.). Magyarázatuk: mivel a pralqiti is és a purusa is mindent áthatóak (utóbbi igencsak vitatható), ezért fennáll ugyan az érintkezés, csak a purusa közönye akadályozza meg az újabb világba-merulést. Ez igy igen eröltetett, és egy fontos terminus torz használatát mutatná.

Nincsen azonban szükség e körulményességre, hiszen a szakasz a dzsívan-mukta, "elevenen megszabadutt" megváltás és

halál közötti állapotára, amikor még fennáll a kapcsolat, de újabb ..teremiesre", azaz újjászületésre már nem fog vezetni

•

Zár6str6fák

Záróslrófák

[69/

vptti a [72.J-et, eredeti262 ).

18J

Paramártha is megjegyzi, hogy nem

puruföt idom guhyam parama-qilJo samiikhyiitam sthity-Illpatti_pralayöstt cinryanretU yalra bhiitiillom. t part/trni K

ft prafDyac K

t

" tlran.

v,. Dn.I:SSrn; 'nha- J

t1: 'nha", J

t!t cim)'tlu VI. K; cin/}'Onle ca J

E rejte" tudást a személy céljáról a legföbb bölcs fejtette ki; ez szamba veszi a fennállását, létrejönét és pusztulását.

Val6szinüleg betoldás. (l) A 'rtho (a személy célja) standard müszó a természetet kormányzó racionáléra; elég érthetetlen és szokatlan, hogy pont ezzel jellemzi a szánkhját. (2) A dnyana, tudás nem azonos a tannat (sásztra, tantra, vidj á), és nem is kommunikábilis;

[70/ elal pavilram agryom ml/fljr Asuraye 'lIukampayii pradadau Asurir api PO/ica-sikhii- ya lena t bohudhiil-k(toril talltram. t rena ca G. J, M t bolmli M

Eme tisztítót a bölcs, részvéttöl hajtva aladta Ászurinak, Ászuri is Panesasikhának; pedig elsokasította a lant.

A z elsokasította, bahudhii krta, jelentheti, hogy elterjesztette, avagy hogy a hagyományos anyagaI.

a tan ismeretében, meditáció révén ébred (45.). (3) A pralaja sz6 és fogalom (a ciklikus világban a pusztulás, az alaptcnnészcthc visszaolvadás szakasza) is idegen a Szánkhja-kárikától; a szánkhjában ez a bevett teória. (4) A bhúta mindenhol másult tenninus, a durvaelemeketjelenti. A szam-á-khyá- (kifejt, végigmond, összefoglal) szó alkalmazása nyilván etimológiál kínál a szán-khya számára (a triviális szan-khyá, 'szám' mellett), ezt talán a 'számbavétel' kifejezessel lehet visszaadni. A [73. ) csak a Szánkhja-szaptati-V(ittiben és a Mátftara-vrittiben szerepel, és elötte még o lvasható a "VÉGE" szó (szamáptam). A további szakaszokat is a kommentátorok egy része figye lmen kivül hagyja és Nárájat:la-tírtha261 mind a hármat, a Szánkhja-

261 A Stillkbjll-esamlrik lÍ - Lcglllábbis ttCrilll (421! . o.)

!IZ

[71} "garam

sam/qiptam iirya-matina 1J#rll K

[72/

c' aitad samyag vijiiiiya siddhii '"tam.

t

sopIatyani kila ye 'rlhiis te k(tsllasya para-viida-vivarjitiiS cii 'pit:. t kl!Q(u K : vytikhydyfkö VI ft c ' ell M, V

[73/ iastram idom na 'rthatas ca parihf'.'am tasmiíl samcisa-dU laril tantrasyat brhullmürter iva bimbam. t ... CIIM

ENCYCl.OPIillIÁbllll közöllek

262 .. Egy (az iskolából) \1116 trtelmes ember költötte ezt a stanzát,"ill. (TAlCAKUSU 1904b: 1060. o.)

A kihagyott versS2akok

184

Tanítványi láncolaton át megkapva ezt ísvara!qi.sQ.a i\rjá ["'oemesJ[ versmértékben] összefoglalta nemes elmével, tökéletesen ismerve a doktrínát. A hetven [iUjában) benne van mind az egész Hatvanas könyv összes témája, elbeszélések nélkül, továbbá mások tételeinek elhagyásával. Ezért ezen összefoglaló tanítás tartalmilag nem marad el a Könyv mögött, mint a hatalmas bálvány képe, mely a tükörre vetül. A Hatvanas könyv (Suli-tantra) val6színüleg egy korábbi standard szánkbja mü lehetett., feltehet öleg Pancsa.sikba. Ez tartalmazhatott illusztratív történetekel, minI a Szánkhja-sziltra IV. könyve, és a rivális iskolák tanainak cáfolatA! is.

Az "eredeti" mü rekonstrukciójár61 A folyamatos kommentár idevágó megjegyzéseiböl kitetszik, hogy sejtésem szerint lehetetlen teljes bizonyossággal elkülöniteni az eredeti részeket a betoldásoktól; mindazonáltal mégis érdemes volt kísérletezni vele. Az utólagos beszúrások gyakorta értelemzavar6an más kateg6riarendszert használnak, mint í"'arakriSl).a;263 így

263 ez iti esuptn konveneionili5 az 'eredeli' mQ

avagy akér szerkesztOi nek: nemcsak ez a név nem tudható, hanem lll: scm: nem volt-e egy (vagy több) kortbbi mQ, amely az Ol-KArikA liapjAul szolg'lt. lit most azt a mIIvei keressük, amely már l/:nyeg6bcn azono. a maival; bcltlle minImális esonkolissll és esetleg kcvfsbó elhanyagolható keletkezett I ma ismert

Az eredeti mil rekonstrukciójáról

185

a kutatást részint félrevezetik, részint félreviszik: elterelik a figyelmet a központi, lényeges gondolatok elemzés Érdekes megfigyelés, hogy a javasolt korrekciók után jelentösen csökken a Szánkhja-kárika 'számolgatós' jellege. Ha eltekintünk a Mrmas számt61, amely rendkíV111 gyakori (töleg a három gUl).a miatt 17-szer fordul az alábbi eredményt kapjuk: a tizennégy, legbiztosabban versben (3, 43, 46-51, 63, 69-73) húsz számnév szerepel, összegük 351. Az ötven megkérdöjelezetlen szakaszban szintén csak husz, összegük pedig csupán 154. Meglehet. véletlen csupán, hogy éppen félszáz versszak ellen nem fel kifogás; s közismert az indck a huszonöt, ötven, száz vagy százötven strMáb61 álló iránt. Persze, még ha ötven káriká alkotta is Ísvarakrisl)a müvét, egy dolog bizonyos: serruniképpen sem volt teljesen azonos a mostani rekonstrukci6val; azt azonban remélhetem, hogy közelebb állt hozzá, mint a ránk hagyományozódott 12 szakaszos szöveghez. Az eJemzesböl eddigre kétségbevonhatatlanul kiderült, hogy a müvet fenntart6 és hagyomány több, lényeges szempontból nem mérvadónak. Látható, hogy az eredeti szöveget többször, szempontok szerint átdolgozták, ezzel mind a tartalmat, mind a formát durván rombolva; ugyanakkor ennek nyomait el1Üntették. A kommentátorok véleménye sokhelyütt eltér ezt szamos helyen jeleztem - , ami szintén világosan mutatja, hogy nem állt rendelkezésükre egy részletes és világos, hiteles értelmezés. Ez a helyzet egyébként egyáltalán nem speciális, sokkal inkább ez a fószabály Indiában. A azonban általában kialakítanak standard értelmezéseket. amit gyakrnn eleven szekunder hagyomány ez kelti azt a hamis látszatot, hogy kommentárjaik szükségképpen megbizhat6ak. Fontos lehát leszögeznünk., hogy ez nincs igy, az eredeti hagyomány (akár többször is) megszakadt, az egységes értelmezés is sokszor csupán másodlagos konszenzus eredménye. Ezért lehetséges, érdemes és kívánatos olyan passzusok újragondolása is, ahol az összes kommentátor egyetért. Sajnos, ennek a legtöbb modern sincs rudatában, ezért csak tovább

A kihagyott versszakok

186

a hamis összhangot. Ennek végiggondolása bátorított arra, hogy

sokszor a teljesen egységes tradíció ellenében is alapvetöen új értelmezéssel kísérletezzem.

IsvarakrisQa A történeti rekonstrukciónk eredményeképp még egy lépéssel távolabb kerültünk: hiszen immár legalább két kell keresnünk. Ugyanakkor talán tisztábban 'Ísvaralqisl).a' (vagyis az "ötvenszakaszos" gondolkod6i teljesítménye. A tartalmilag és formailag is koherens egész, szerkezete logikus. Érdemes utólag is áttekinteni:

Bevezetés: l-2

Minden szenvedés: megváltást a tudás hozhat.

3-5 6

A tudás forrásai. Az okság.

A 7-9 10-11 12-14 15-17 18-19 20-34

világ: A természet és a lélek (vjakta, avjakta, purusa). A három minöség (gul).a). A szerepe és következményeik a tennészetben. A lélek ismérvei. A lélek és a természet (pralq'iti) kapcsolata. Az ember felépilése: a psziché, az érzékek és a

35-37 38-39

A finomtest (linga) és a lélekvándorlás. A lények fajtái.

A 40-43 44-45 46-48 49-50

megváltás: A természet tevékenységének eélja a lélek megváltása. A megváltó tudás tartalma, az átélését hozó meditáció. A tudás hatására lélek és anyag kapcsolata megszakad. A tudó, halálakor, végleg megszabadul.



ÜvaralqislJa

187

Látnivaló, hogy kreat{v alkotó - most mégis másik erényét domborítanám ki, mety az szinte az ellentéte. A tiszta tömör összefoglalás nagy szintetizáló készséget sejtet; s ezt több más tény is megerösíti. A Szánkhja-káriká átütö sikerének egyik titka éppen az, hogy tudatosan olyan müvel szerkesztett, amely minden iskolának megfelelhet. Mindazokat a vitás kérdéseket, amelyekben nézetkülönbség mutatkozott a szétágazó szánkhja hagyományban, tapintatosan kezelte. Ha voltak a vélemények, összekapcsolta ha lényegtelen volt szó, átsiklott fólötte, nem emelte be a rendszerbe; olykor kétféleképp szövegel alkotott. Így a gUl,1ák lelki, illetve kozmogóniai értelmezését egyetlen, koherens elméletté egyesíti. Összebékíti a három (gu!).a), illetve öt (bhúta) elemet használó anyagszerkezet-értelmezéseket. Kétértelmü szóválasztással nem kötelezi cl magát a teremtés kérdésében, bár talán utal rá: az örök világ elméletét tartja jobbnak. Nem támogatja ugyan, de azért senuniképpen sem zárja ki az istenhitet, avagy az egyéni lelkek közös eredetét. Kritikus a rivális rendszerekkel, de nem mereven elutasító. Az ahankára (énség) elavult, kozmogonikus funkcióját névleg elfogadja, ám minden tényleges megfosztja, és harmonizálja a három gul,1a tanávaL Minden bizonnyal a tanmátrákat maga inkább az érzetminöségek hordozójának tartja, mégsem veti el a finomelcm (az elemek légiesebb változata) értelmezést sem. Noha külön elemzi a psziché három részét, nem zárja ki, hogya buddhi, az ahankára és a manasz egyetlen szerv (antaJ:t-karana) funkciói lennének. Az érzékek és a tudat avagy egymás utáni (lényegtelen) vitáját tinoman e1keni. A szintézis sikeriilt: minden irányzat elfogadja a müvet, legfeljebb igényei ' szerint megtoldja egy-két szakasszal. Négy nagy tematikus csoport el az utólag szakaszokban, ezek talán éppen négy iskolát jelöhlek: a nyolc prakriti, a nyolc rúpa és az ötven bháva tanát valamint a hagyomány értékét hangsúlyozók.

188

A kihagyott versszakok

Az idézetek eredeti nyelven

Ez az értékelés csupán arra világit rá, milyen szervesen ilIeszke* dik tsvaralqisQ.a az ind gondolkodás történetébe. Hiszen az egész ind ideológiatörténet vezérmotívuma a szintézis, a befogadás és összebékítés, gyakran az eklektikus elegyités. Ennek taglalása itt nem lehet-

séges, de annyit érdemes megjegyezni, hogy ezer



az egész szánkhja lényegében az akkori standard hindu filozófiába, a védántába. Az pedig változtatás nélkül átveszi a szánkhja teljes tennészetfilozófiáját, mely ily módon ma is él; viszont, mivel a domináns védánta iskola szigorúan manista, elvész a dualizmus

és háttérbe szorul a lelkek sokaságának: tana is.

l

, , , , , 1

iti samkhya-darsana-vyiikhyiinam samiíptam

(Ezzel a számbavétel filozófiájának kifejtése véget ért.)

retodhA isan, mahlinAna iisan ; svadhi 8vástiif, práyati.(J parástál (MACDONNEL 1917, 210. o.)

TRAITÉ SUR LES «SEPTANTE D'OR» (Suvan;Jasaptati) ou TRA1TÉ SUR LA PH1LOSOPHlE SÁMKHYA (SariJkhYaSiistra) Le rai Nága admira beaucoup son intelligence et commen9a a lui exposer le Seng k'ja /ouen (SiiriJkhyasiistra). [... ] Mais celui-ci, passant au crible ce qu'il apprenait, en jugea J'ordre défectueux et l'expression inexacte. Quant au fond, il pensa que le mieux était de le changer entierement. Quand le cours fut fini, sa compilation l'était aussi. ...weil (einem solchen Mittel) das Ausschliel3liche und das Ewige fehlen. ...since (perceptible means) are not [maior abiding. yata ekií 'ntato ". aty-antato

o ••

dr#ena helunii 'bhightito na bhavati

tatra dubkha-trayam: iidhy-iitmikam, iidhi-bhautikam, iidhidaivikam c' eti. tatrii "dhy-iitmikam dvi-vidham siirfram miinasam c' eli. siiriram jvarii 'tisiirii "di. miinasam priya-viyogii 'priya-samyogii "di. iidhi-bhautikam

catur-vidham

bhiita-griima-nimittam



matsya-makara-griiha-sthiivarebhyo jariiyu-jii '1)fja-ja-svedaj'odbhij-jebhyalJ sakiiSiid upajiiyate. iidhi-daivikam: deviiniim idam daivikam: divalJ prabhavati 'ti vii daivam tad adhilqtya yad upajiiyate piitii "dikam.

Az idézetek eredeti nyelven

/90

janma-bala-pravruil ye mátllr apacarat pangu-jiity-andhabadhira-miika-minmina-vilmana-prabh(tayo jiiyante; te 'pi dvividhiiJr rasa-k{tii". dauhrdii 'pacára-k{'tiiS ca.

evalil yatha. duMha-traya'bhighiítaj jijiiiisii kiiryii kva ? tadabhighátaA-e helau. (osya abhighiitako yo 'sa u hetus tarr ' eli.

dO$a-bala-prav(ltá ya iitatika-samurpannii mithyii "harii "ciira-

dUre sa 'pa 'rlhii cel: dnte herau dulJkho-traya 'bhiglrá/ake sa.

k[tiiS ca; te 'pi dvi-v;dhii/J: ömásaya-samutthál) pakvil "saya-

jij/iósií 'pií 'rrha ced yoJi. tatrii "dhy-atmikasya dvi-vldhas)'ii 'pi ii)'flr-veda-stistra-kriyoyii priya-samtigan"j 'priya-parlhára-ka{utfkta-ka$iiyii "di-kwJthii "Jibhir dH!a eva iidh)'iitmik' ödhiblrm/tikasya raqö."dinii 'bhighiíro dH!alJ.

, , JJl

samut/has ca; punas ca dvi-vidhá" : saririi. miinasas ca. Ie ete adhy-atmikO/]. (5)

.va

sarilgháta-bala-pravrtta ágalltavo durbalasya bafavad vigrahiit; te 'pi dv;-vidhal]: sas /ra -k{tii. vyiila-k{tiis ca. ete - adh ibbautikOI]. (6)

JUre sii 'pii ',thii ced evam manyase, lia. eka. 'ntö 'ty-all/alo '-bhaviit. yata em 'Illato 'vasya/iI aty-antato nifyar;, du/eno hetuna 'bhighilfo na bhavari losmiid anyatra ekil '"lii 'ty-antii 'bhighiitake Iretau jijliiisri vividifo. kiíry' eU.

kiila-bala-pravrttá ye sft 'o!flJa-viita-var!fii- tapa-prabhrtinimiUli/]; te 'pi dvi-vidhá" : vyapanlla-rtu-Iqtiil], a-vyiipanna-rtuIqtiiS ca.

iidhi-daivikasya gupta-stlriinam eva siint/-karmaril cet (=-karma ca). báhy'opáya-sádhyarh daivika/i ca.



daiva-bala-pravrttá ye deva-drohád abhisaptakii atharvalJaIqto upasarga-jáS ca: te 'pi vidyud-asani-Iq'tiil], pisiico"di-Iq'liis ca; punas ca samsal'ga-jii ii-kasmikiis

dve-dhii - iidhi-bhautikam. ádhi-

'Q. sva-bhö vu-bala -pra vrttii ye /qu t -pipösii-jarö-mrtyu-n idraprabh[tayal); te 'pi dvi-vidhá" : kiila-jii, a-kiita-jiis ca; tatra pan'ralqaJ;la-lqtal] kiila-jál), a-pariralqaJ;la-Jq-tii a-kata-jiil). ete iidhidaivikiil).

áha. traya-grflhalJa 'n-arthakyam ... )mimitta-bhedát bhed 'opacára« iti cet ... n' aivam. kasmiit? nimittii "II -afltyena "11antya-prasaúgiit. iidhy-iitmikam hi d'lli-vidharil. siirirari, mánasati,

'Q. II

tad ádhy-iitmiJulli, vaidyá bnlvate.

II

prág abhihilaril »tad-dulJlcha-sarilyogii vyadhaya« iti. tac ca dulJlcharil tri-vidham: tidhy-titmikam, iidhi-bhautikam. ödhidai'llikam iti.

\ 9\

Az idézetek eredeti nyelven

II

... bhava-paccayá játi. jiiti-paccayá jarii-maralJam saka-pan'devadukkha-domanass 'Ilpáyiisii sombhavanti ... (Maho-talJhii -sankhaya-suttam: MADDZSHIMA-NIKÁJA 38; 261. o.) tasmiid arhasi tad vaktum vaktavyam yadi manyase jarii-maralJa-rogebhyo yothii yam parimucyate. (14)

ta/ tri sap/a-vidhe vytidhtiv upanipatati. te pllllah sapta-vidhii vytidhayal]; tad yatha - iidi-bala-pravrtriil]. dO!fa -hala-pra samgháta-bala-pravrUii", ká/a -balapravrtliil]. sva-bhii'llO-bala-pravrttii iti. (4)

praJq-tis ca vikiiraS ca janma mrtyur jar' aiva ca tat tovat sattvam ily uktaril sthira-sattva parehi nal). (J 7)

tatra, ádi-bala-pravrttii ye sukra-solJita-do!fti 'IIvaya"

jiiyate jiryate c' aiva biidhyate mriyate ca yat tad vyaktam iti vijiieyam a- ryaktam tu viparyayat. (22)

te 'pi dvi-vidhii" : miil(-jiilJ. pifr-jas cu. U

samiinam jara-maralJá "di-jam dul)lcham.

192

A.z idézetek eredeti nyelven

Az idézetek eredeti nye/ven

a-brahma-stamba-pary-antam 11

"

realize sünyatii: without realising i iinyatii, bondage of mind continues to recur after occasional samiidhi.

na tasya rogo. na jarri, na priiptasya yogii 'gnimayam sariram. janma-m(tyU-jarii-vyiídhi-duIJ/cha-áOfö 'nudorianam

., 21

eliin atilya trin dehr deha-samudbhavim janma-m(tyu-jarii-duIJkhair vimukto '-m[1am asnute.

atTa janma-jaró-mara1}a-lqtam du"kham priipnoti

" "

o ••

proktam tad vyaktam ily eva jtiyate vardhate ca yol j iryate mriyate c' aiva caturbhir laJqo1J.Qir yutom; (29) viparitam ato yat tu tad a-vyaktam udáhrtam.

olt

ya etam mantra-rajam Nára-simham anuffubham nityam adhfte, sa mrtyum tarati, sa piipmánam tarati, sa brahma-hatyiim tarati, sa bhrüna-hatyiim taratt, sa vira-hatyii,;, tarati, sa sarvarn tarati, sa sarvam taratt.

J(!

ya etal tarakam brahma briihmaf.lo nttyam adhfte, sa sarvam papmiinam tarati, sa mrtyum tarati, sa brahma-hatyiim tarati, sa bhrüna-hatyii,;, tarati ... sa samsiiraril tarati ... so '-mrtatviiriJ ca gacchati.

H

sarviirid loMm jayatt, m(fyUm tarali, papmiinam taraU, brahmahatyaril tarati yo yo 'sva-medhena yajata iti.

"

tad-anyo 'sau dulJkhii 'poghiita-samartho he/ur veda-vihi/a iinuiraviko. yasy ' aiMntiJuJm atyiintiJuJriI ca phalam smyate. evam hy iiha: »/arari sokam, tarad papmiinam, taraU brahmahatyiim yo 'iva-medhenayajate. « yac c' aite punar apy iihuJJ:

jonma-marolJo-duMdtayor otyantii '·bhal'O 'povargaIJ. yad eva

"



pasyant; siiriJkhyais tad anugamyate

praty-ak$o-hetavo yogtiJ:r siim/chyalJ sastra-viniicaytilJ

IZ

viiefa-dariina

28

yoga-siistre 'pi »atha taUva-darsan 'opiiyo yogalJ« iti samyagdariana 'bhyupayatven ' aiva yogo 'ngf-hiyate.

22

asya mahato prabha va-bijam a-vidya, tasyas ca samyag-darsanam



»áphna sómam; amftI abhÜJna; áganmajyótir; ávidima dev!n. k/Ip nünám asm!n /q1)avad Mtil;? kím u dhiJrt/r, Amrta, mártíasya?« (MACDONNEL 19 17, 156. o.)

... SUfllpti-samiidhy-iidav api satyam svii-bhávikyam a-vibhagapráptau milhyii-jfiánasyá 'n-apoditatvát pürvavat punalJ prabodhe vibhiigo bhavaty ... II

when craving (trff.lii) is not destroyed, the mind will continue to stick to some support here or there. It is tberefore necessary to

sa yo ha vai tat paramam Br ahma veda, Brahm' aiva bhavati, na 'sya '-Brahma-vit kule bhavoti, tarati sokam, tarati pápmanam, guha-granthibhyo vimukto 'mrto bhavati.

.ll

IJtima-dukkhatii. pari1}áma-tiipa-samskiira-duIJkhair gU1}o-v(tti-virodhiic ca du"kham eva sorva';'

tÓTati sárvvam piipmlnan tárat! brahmahatylm yo 'svamedhina yájate.

tri-l;Iaciketas trlbhir"etya sandhim tri-karma-lert taratl janma-mrfyü

tisso dukkhatö - dukkha-dukkhatii. sarikhiira-dukkhatii, v/pari2.1

193

J2

yaJJ somam pibati, tasya vyádhayo mrtyur jarii vii kim kariryati?

/94

"

Az idézetek eredeti nyelven

lZ

yady apy anya 'nya·bhedajiliinam eva viveka-jíiiinam tathii 'py iilma·viSqyalcam eva tan· moqa.kiirat)am bhavati

.. .an-aikántiJca/J prot/karaI,. tathií hi: »madhyama-pi'!4am p ulrakarna. patni priisniyal )iidhaua pilaro garbham( iti mantref)Q«. tad evo,i! Veda-\'ocasii hoMin pi/P!ön para/J-satan asno/i. yavad em 'pi

II

"Paunu;likas add two more, viz., inc1usion (sambhava) and tradition (aitihya)."



»nii 'sli 'ha gha{o 'n· upalambhii{« ity a·bhiivaIJ. latra gha{a·Simya. pradeia eva gha{ii 'bhávaIJ, sa ca na pramii'.'ii ·ntaram.

a

»irotrii"di. v[ttir« iti



atha tat-purvakam tr/. vidham anumallam: purvavac, siimiillyato d[$!am ca.

II

"inference from common characteristics"



... on the strength of a common quality the inference is extended to a ditl'erent class of objects ... Thus on perceiving that the work of the peasants is rewarded with a good harvest I may infer that the work of the priests, namely the perfonnance of sacrifices, will also be rewarded with the objects for which they are pcrfonned (i.e. the attainment of beaven).

paiu·ghiitiit ... Indrii tena viSefa·gUf)a·dadaniid /tarasya



In early Nyaya ... sámányat(}odnla refers to the inference in ali cases other than those of cause and effect, e.g. the inference of the sour lastc of tbe tamarind from its fonn and colour.

appears but oncc in conflict witb tbe Vedas, wben he condemns sacrit:ice of animals, and the text plainly supports tbe sage in tus baUle for Ahimsá.

«!

The third kind of inference, the Samanyato Drishta, based on what is conslantly seen legelher, is illustrated by our inferring that !he sun is moving because it is seen in different places, everylhing that is seen in different places being known to have moved.

ol

die Erkenntnis aus der GJeichartigkeit, d.h. der AnalogieschJuB.

ekO '''ii "dinom satrii"iim dina-parimiif)ovatiím kiirar,uintim parimiilJovad eva svargií "di kiiryam du,am. denn dic$es ist (ebenfalls) mit Unreinheit, Vergiinglichkeit (des er!anglcn Erfolges) und der Tatsache, daB es immer noch ein vorzüglicheres (Ziel als das durch ein auf der heiUgen Obcrlieferung beruhendes Mittel Erreichbare) gibt, behaftet. for it is impurc; and it is defective in some respects, as weB as cxccssive in others .

" "

for they are connected with'impurity, dcstruetion and excess.

at/sayo





.."

195

á,lUsravi!ro 'pi karma-kalapo dntena tulyo var/ale, ailalntiJui 'nupiiyatvasy' obhayatrii 'pi t«llOtvát.

plltro na jiiyate. latha »páSyema iarádaIJ satóm jívema sarádal] satám« iti srutiiv lis/e. param garbha-stho. jtita-miitro. bálo. yuvö 'pl kumiiro mriyare.

"

Az idézetek eredeti nyelven

sylit.

na hi haSfiiv asrg·digdhau rudhire'." aiva iuddhyataIJ . du"'khiid



j ala



na



na tat·parasya samdadhyiit prati·külam yad atmana'" samlqepato kiimiid pravartate ... jíiavijiiiina is put at the end of the list in order to indicate

reasoning from perception to abstract principle

"

... the inference is from the general to the general (VacaspatimiSra,

{ii

The cornmentalors [... ] differ widely in their interpretations.

supremacy of that knowledge.

Tattva-kaumudí, 35).

196

Az idézetek eredeti nyelven ditl'erent Siirilkhya authors put forth many alternative explanations [ . .. ] and no one was certain about their exact connotation.

Az idézetek eredeti nyelven 'M

asatah karanam na 'sli. yadi syat, tada sikatabhyas tai/am, kürmaromabhya/:l pata-priivaral)am; vandhya-duhitr-bhro-viliisa/:l, saSavi.fal)am, ca sya!.

1Ií

yady a-sattvam gha{ii"dinam* utpattau helur saSa-sr1)ge 'pi tu/yatvad utpaltis te prasajyate . *A nyomtatásban: gha,adinamam

TI.

»upiidánanj(( kiiral)ani, »graha1)am« kiiryel)a sambandha/:l. »upiidanai/:l kiiryasya samhandhiid« iti yaval. elad uktam hhavati kiirye1J.a samhaddham kiiral)am kiiryasya janakam. samhandhas ca kiiryasyá '-sato na sambhavati, tasmat sad iti.

:ZR

The last four arguments, which are in effect but two, rest on the perception that in the product the original material is contained, though under change of appearance, and that definite materials give definite and rustinct results.

12

the non-existent carmot be the subject of an activity; the product is really nothing else than the material of which it is composed; the product exists before its coming mta being in the shape of its material; only a defmite product can be produced from each material; and only a specific material can yield aspecific result.



(1) because of the non-productivity of non-being; (2) because of the need for an (appropriate) material cause; (3) because of the impossibility of ali things coming from ali things; (4) because something can only produce what it is capable of producing; (5) because of the nature of the cause (or, because the effect is non-different from the cause).

The knowledge of fonnalor generic existence is by perception; of

things beyond the senses by inference; that which cannat be detennined by this (method) and cannot be perceived must be detennined by fitting means. Verbal Cognition thus is that cognition of things imperceptible i.e., not cognised by other means ofcognition ...

" "

Indro deva-riijah,



svarge 'psarasa iti

Samkhya holds that there can be no production of a thing previously non-existent.

;)sat kiiryam« -

priíg

jti

11 ViicaspatimiSra stresses the identity aspect in such a way that continuity of essence is maintained in spite of differences. kiiryasya karalJa '-bheda-siidhanéini ca pramiil)iini: na pa,as tantubhyo bhidyate ... gurutvii 'ntara-kiiryii '-grahal)at II

a-sato '-karanam .. . yatha sikatabhyas tail'otpattis . ... upadanam karal)am ... yo yena 'rthi sa tad-upiidiina-grahal)am karoti: dadhy-arthi /qirasya na tu jalasya . ... sarvasya sarvatra sambhavo na 'sti. yathii suvarl)a-rajatii "diniim [a szövegben: suvarl)asya rajatadau] t[l)a-piimsu-sikatiisu. ... iha saJ..to m[d-dal)r;la-cakra-civara-rajju-nirii "di-karal) 'opakaral)am va sakyam eva gha{am mr t-pil)r;liid utpadayati. ... karal)am ya/-la/qal)am tal-/a/qal)am eva karyam ... yathii vrfhibhyo yada 'sat-Jairyam syat kodravebhya/:l syur - na ca santi.

The acceptance ofnon-production ofexistent [nyilván 'production of non-existent'] objects would imply undesirable contingency of production of even absolutely non-existent objects like sky-flower andhoms.

197

... aspecific cause is able to produce onlyaspecific effect.

" "

katham a-sata/:l saj jayeta? kara1)a-gul)ii "tmakatvat kiiryasya

198

" "

Az idézetek eredeti nyelvell

.. . taking as the paradigm of causal situation cascs likc milk upódóna,;,



kiirolJom nimiltam iti p aryiíyii&

sorvatra sarvadii sarva 'sambhavat

il

... lhc existence of the effect in the pasi as weil as in the future can be proved on the basis of tbc cxtrasensory perceptioos of the Yogins. Evenls takiog placc in different temporal periods can be perceived by Yogins through powers (siddhis) bom of yogic concentration and meditation.

"

lifrgam



layam gacchatl« 'ti.

lingyate 'nelfa '-v)'aktam iti lbigom. viparitam avyaktam, lia liligyate Idm-eid anen' eti. atha-vii layam gacchatf 't j /ingam . pralaya-kiile hy iikiisii "dayalJ paika yathii-hamaril sabdii "dl-tQnmiitre$u liyarue, tan-miitriilJ/ 'ndriyiiIJi cii 'ham-kiire, allonl-káro mohari, mahiin pradhiina iti

aitad-iitmyam idam sarvam tat satyam sa alma tal tvam asi s veta-/(eto iti ( ) 2.3)

"

inta the Siritkhya system.

"

saflva-rajas-Iamasiim siimya 'vasthii pra/gül]

21

sad eva somy' edam-agra iisfd ekam evii '-dvit/yam. (2.1 ) sali,milálJ somy ' emá" sorva" prajiil] (8 .6) nyagrodha-phalam ata iihar' eti 'dam bhagava iti bhindhr 'ti bhinnam bhagava iti kim atra pa.iyas/ 'ty a'.'tya iv ' ema dháná b1ragava ity ásiim alig' aikám bhindhl 'ti bhinnii bhagava Iti Idm atrapa.iyasf 'ti na Idril ca 110 bhagava iti (12.1) taril h' ovaca yari! vai somy' aitam a'.'imtiiwrh na lIibháfayasa etasya vai somy' aifo evam mahan nyagrodhas ti#hati .irad dhatsva so"'y ' eri

a-viveld-v4ayo '-jiiair eva d(fyam, bhogyam iti yiivat

sí

Unlike spirit, tbc evolved and the unevolved are without tbe power of discriminating bctween thcmselves and spirit

"

... avivekin, ,,nicht scheidend", namIich zwischen sich selbst und dem Purusba, welcher aUein zum Viveka, der Unterscheidung seiner selbst von allem Objektivcn, gelangen kano, worln eben die Erlösung bestebt; madhu madhu-lq1o nfsti${hantl: ntintityayiiniim rasii'.' samavahiiram, ekatiiri! rasaril gamayanti. te ... tatra na vivekam labhante: « 'mUfra 'ham vrqasya raso .rmy, amufya 'ham v( qasya rasa 'sm/» 'ti

on

22

nyagrodha-padapam dntvii 'num/yate: asty asall nyagrodha-dhiinii ya.sya1J anupofabhyamiiniiyiil] api 'dam kát}'am upalabhyate.

2'!! It is the starting-point of the natural philosophy which developed

kára'.'á- 'numtipakatviillaya-gamaniid vti 'tra /irigam kárya-Játam the basis of these effects, the existence of the unmanifest primary cause is ioferred. These effe cts, which are the objects of enjoyment, also estabilish inferentially the existence of consciousness as the enjoyer. The manifest is the sign or reason (/inga "" helU) to establish the existence of both primordia) materiality and consciousness.

199

(12.2) sa ya efo

tumiog into curd, seed tuming into seedling etc.

iI:í

..

Az idézetek eredeti nyelven

diese 8afte keine Vc:rschiedc:nheit erlangen .lW

detachment. loneliness, separation, seclusion

ill separation, aloofuess; solirude, seclusion

ll1Z Scbeidung, Sonderung, Trcnnung; .. . ... p[fhagbhtiva ... ekii 'nta .lm not separated, undistinguisbed, unifonn .IQ!

iti: yathri pradhrinam na svato vivicyate, evam mahadiidayo 'pi na pradhiinrid vivicyante, tad-titmakatwit.

Az idézetek eredeti nyelven

200

w

lOO.

a-viveld vyakta,;,; na viveko 'sya 'stl 'ti. idam vyaktam ime iti na viveka-kartum yöti, ayam gaur ayam wa iti yatha: ye tad vyaktam, yad vyaktam te ca iti.

atha-wi sambhüya-kiiritvam atrii na hi kim eid ekarh paryiiptam sva-körye, api tu sambhiiya. fatra n' aikasmiit: »kasya cit kena cit sambhava« iti.

Az idézetek eredeti nye/ven

201

ill. an-ekarh vyaktam, ekLIm a-vyaktam: tathii pumiin apy



buddhir paika tan-miitriilJy ekiidai 'endriyiilJi ca paiica mahii-bhiitiini tan-miitrii "sritiini. ...anekam vyaktam, ekam pradhiinam: kiiralJatviit trayiilJiim lokaniiril pradhiinam ekam kiiralJam - tasmiid ekaril pradhiinam.

ill an-ekam:

ill a-kriyal] sarva-gatatviit

minorganic nature ... should consistently be derived for eacb individual from the fme elements which form part of his psychic apparatus

ill vyiipi pradhiinam sarva-gatatviit ... a-krjyam a-vyaktam sarva-

.ill!. maulika-siimkhyá hy átmiinam iitmiinam prati p[1hak pradhánam

ill ayam pUru:fal] siddho nir-guf)o vyiipi cetana iti

vadanti

w.

llQ

gatatviid eva

ill gati-srutes ca vyiipakatve

anyaI pradhiinam saririi"dy-artham karoti. tefam ca Miihii"tmya-sarira-pradhiinam yada pravartate tad' etariiIJY api. tan-nivrttau ca api nivrttir« iti PaurikalJ sáthkhy'iiciiryo manyate. tat kathom aika pralqtir abhyupagamyate?

siimiinyarh vyaktam: sarva-purWf'opabhogyatviin, malla-das/vat.

III vijniinarh ... paref)a na grhyate para-buddher a-pratyalqatviid ill iiha, ni:f-kriyatviit farM pra/q1el] kiiryii "rambho 'n-upapannal].

kriyatvii 'bhyupagame vii vyakta-vaidharmya-virodha iti.

'py upiidhi-yogiid bhoga-desa-kiila-

/iibho vyomavat l2Q

yadii ... anya-dehii 'n-utpiidal), fadii jivii "tmano 'pi paramii "tmanii sah' aikatva ...

ili sarira-vyiipitviit l22. a-vyápi vyaktam, vyiipy a-vyaktam. purufio 'pi vyápi yadá prlq-tyá yuktai cet, vyaktena sa-drsal}, na pradhánena hi sarvadá devá "di:fu pravartate.

l2l to fix finnly, support, sustain, prop (esp. the heavens)

ucyate - na, kriyii-vaidharmya-bhediit. dvi-vidhii hi kriyii praspanda-lalqaf)ii paril;liima-lalqal;lii ca. tatra praspandal) pradhiinasya saulqmyiit pratifiidhyate. pari1J.ámatal) tu tat-kiiryam iirabhate iti. iiha - nanu ca pari1J.iimo 'pi saulqmyát pradhiinasya n ' opapadyate. kLIsmiit? na hi saulqmyiit siilqmasyii "kaSiider viparil;liimo dHla iti.

ill In the earliest stage of Sarilkhya then the theory of the mutual

interaction and inseparability of the gUlJas is unknown, and they have nothing to do with explanations of the multifariousness of phenomena; their sole function is to register the moral state of the individual as determined by his acts. J1J. ••• the original function of the gul].as was cosmic ... the three gUl].as

'bhyupa-

as a triad had this cosmic origin and not necessarily the three gUl}as sattva, rajas and tamas by themselves.

ill. Soul in these respects, as in those (previously mentioned), is the

l26 Anaxagoras affirms that there is a portion of everything in everything.

ucyate -

smhskiirasya sauqmye

'pi pari1J.iimo



reverse.

202

Az idézetek eredeti nye/veli

ul annomayam hi somya mana, pro,!as. tejomayi vák

tasmád ölmavató varjyam rajai ca tarna eva ca rajas-(amobhyQril njrmuktam sattvam nirma/atám iytit 12:2 YO 'f.l imá sa

UlI Colebrooke had already warned us against laking the Gunas of the Samkhya illlhe sense of qualities.... Constituent ' parts' might be a bettee rendering Wc ourse\ves have inherited our ideas of substance and quality from Greek and medieval philosophers, but cven with us a defInition of inherent qualities is by no means easy, considering that our substances never exisl without nor our qualities without substances. o ••

III The process of development of the unevolved is through the activity of threc constituents ... or faetors ... out of which it is made up ... The arigin of the conception seems to be in the main psycbologic, but even in the Káriká it is impossible not to realize the material nature also accoroed 10 the GUQ.as. No proof of their existence is offered: it is 10 be inferred that they were held to be estabilished by observation both of nature and of man . ul 'constituents, powers, or qualities ' ofpra1q1i ill These sre not merely qualities, but the very subslance of the malter



of the universe, which is said 10 be constituted of the gunas, as a rope of three lWisled slrands - tamas gulJa being, as it were, black, rajas red, and sattva white. Pralq-ti ... posscsses, so to speak, three 'modes of being' , which pennit it to manifest ilself in three difTerent ways ... However, these gulJas must not be regarded as different from pralqti, for they arc never given separately; in every physical, biologicaJ, or psychomcntal phenomenon ali three gUlJas exist simultaneously, thougb in unequal proportions ... It is elear, then, that the gtllJas have a twofold character: objective on the one hand, since they constitule the phenomena of thc extemal world, and, on the other

Az idézetek eredeti nyelven

203

hand, subjective, smce they suppor1, nourish, and condition psychomentallife. ill These gulJas somehow subsisl in mulapralq-ti, although the KariJca

never says specificaIly whether Ihey ace qualities of pralq-ti or actually constilule the nature of prak[ti. JJ6 Dasgupla ... Garhe and Keith ... tend 10 inlerprel the gulJas as

malerial conslituenls or ' reals' .. The problem with ali of these expositions is the inelination 10 give tbe Sarilkhya a naturalistic interpretation. III ... evolutes are made up of various admixtures or collocations of the three gulJos, or qualities which materiaUy make up the avyakla ... With respect to man, they constitute the psychophysical makeup of his nature. They similarly constitute the nature of everything that is not man. They represent the fundamenlal structure of the manifest and uomanifest world. ln tbemselves, however, they are quite unconscious. lli\ The Sarilkhyas have assumed the tbree as tbe material cause

for gross material world. This means that the categories of 'attributes' and 'substance' are united in them. Or in other words, it is the common source of both of them . In consequence, the GID;las do have a substance aspect which is, however, not expressly stated. Tbere is no reason why it should be exclusively emphasized to the neglecl of equally importani and balancing quality aspect. Ali the samkhya wrilers preceding have implicit understanding about this thing. ll2 Both thoughl and gross matter are made up of three elements, a plasticity of intelligence-stuff (sativa), cnergy-stuff (rajas), and mass-stuff (tamas), or tbe factor of obstruction.. .. Sarilkhya holds that tbe three characteristic constituenlS that we have analyzed just now are feeling substances .... What we call matter-complexes become at a certain slage feeling-complexes and what we call feeling-complexes at a certain stage of descent sink into mere matter-complexes with malter reaction. The feelings are therefore the things-in-themselves, tbc ultima1e substances of which

204

Az idézetek eredeti nye/ven

consciousness and gross matter are made up .... These three types of ultimate subtle entities ... are substances and not mere qualities.

W VijiUna described the gw:aas as reals or super-sublle substances, but V!caspati and Gam.lapida (the other commenlalor of the Silmkhya karika) remained silent on the point. There is nothing, however, in their interpretations which would mmtate against the inlerpretation of Vijiiana interpretation fils weil with ali that is known o f the gu1).3S. 0.0

ill holds that the GllQas are infinite in number.

o.,

Though the manifestations of the GllQas arc innumerable, yel they are classified into three on account of certain comrp.on charactcristics found in them.

HB If the three gu1J.OS arc regarded as the cause of the world, then that would not lead to the aNirmation that the world is produced out of one cause; for though lhe three gul)OS may be in a state of equilibriwn, they may still be regarded as baving their special conbibution in generating the varied types o f e ffects.

.m The GUl)as ... are not parts of Pralqti but identical with it since tbe Sirilkhyas hold that Pralqti is oppositc of anything constituted of parts. vahner yathá yoni-gatasya mürtir na drryate nai' va ca

ill. atra

ill. krtyávad,

ndsad isIn, nó sad isft taddnltp; ndsfd rájo nó YÍomi psró yát.

gul,tavat, samaviiyi-kiiral,tam iti dravya-Ia/qal,tam. dravyá "srayi {sic], a-gul,taviin, samyoga-vibhiigqv a-mraIJam anapeqa iti gul)a-la/qal,tam. eka-dravyam, a-gul,1am, samyogavibhágqv an-ape/qam kiiral)am iti karma-/a/qal,tam.

Mi sattvá "dinám a-tad-dharmatvam, tad-riipatviit ill Sattva

and tbe others are not properties of il, because it consists of

tbem.

as

The Sirilkhyas ... observed that the chacaclerislics of objects tbough infinite can be c1assified and grouped logetber after oegJecting minor variation in manifeslalion. These groups of qualities displayed an interrelation among their constituent qualities, e.g., luminosity is related to lightness and conductive to ease. the basis of these interrelations and their absence in some cases they formed three main sets of qualities whicb they call GUl)as.

on

ill The conccption of the ... I believe is the most important

thing in SArilkhya.



táma hlt támad gújhAm ágre ; apraketárp sali/hp sárvam I idám. (MACDONNEL 191" 209. o.)

prity-tidiniiril gul)a-dharmatva-vacaniid agami-sutre ca laghlltwl "der valqyamiú:'/atwit sattvii "diniiriJ dravyatvaril siddham.

205

Az idézetek eredeti nye/ven

(MACDONNEL 191" 207. o.) ill tad-viparyayá 'bhávas: tasmát siddham avyaktam. yathá yatr' aiva

tantavas, tatr' aiva anye tantavo, 'nyalJ paro na - kutas? tad-viparyayiz 'bháwit. evam vyaktá 'vyakta-sarilpanno bhavati; dúram pradhtinam, mannam vyafaam: yo vyaktam paiyali, sa praJhánam api paJyati. ui because of the absence in the opposite orthal (i.e., in

W und femer dacaw, daB ihm [dem Entfaltenen] das (dem

eigene) Gegenteil dieser Charasteristika (a1so unterschieden, Subjekt seiend, nicht gemeinschafUich sciend, bewuDt seiend und nicht erzeugend) febIt.

m ubhayá'nyatviit kiiryatvam mahad-áder, ghatá"divat. parimál)át.

Az idézetek eredeti nyelven

206 samanvayiit. saktitaS c' eti.

Az idézetek eredeti nyelven .I.(ii

ill. yena ca parimitiis te:jiim samsargf yothci müIii 'illrura-

dr#am; yatha lruliilah parimitair mrt-pi1;l{iaih parimitiin eva ghafiin karoti - evarn mahad api, mahad-iidi lingam parimitam bhedatah pradhiina-kiiryam. ekil buddhir, 'ham-kiirah, paiica tan-

payasiim dhiiraIJe samartho, na tathii tat-kiira!)am mrt-piIJcjalJ. m[tpindo vii gha(am ni$piidayati, na c' aivam gha{o mrt-piIJcjam. evam mahad-iidi-/üigam dn tvii 'num/yate: asti vibhaktam tat kiira!)am yasya vibhiiga idam vyaktam iti. 1ffi

em

miitriil)i, ekiidai' endriyiit;li, paiica mahii-bhütiin' rty evapl bhediiniím parimii')tid asti pradhiinam kiiralJam , yad vyaktam parimitam utpiidayati. yadi pradhiinam na syat, tadii nihparimii1}am idom vyaktam api na syiit, (and no limited thing can itselfserve as an ultimate cause) ill »vyaktiid

lf!2.

yathii salilam ekam Himavati hima-bhiivena pari!)amati; yath' ek$u-raso rasikii-kh aIJcj a-matsa!)cjikii-sarkarii -phá!)i ta-gucjabhiivena pari!)amati; yathii hjfrarh drapsa-dadhi-mastu-navanftaghrtii'ri$(a-Idlii{a-kiircikii-bhiivena pari!)amati: evam ekam avyaktam iidhyiitmikena buddhy-aham-kára-tan-miitr 'endriyabhiita-bhiivena pariIJamati, iidhibhautikena deva-gandhar'liayahja-riihjasa-pitr-pisiica-miinu$a-pasu-mrga-pak$i-sarfsrpasthiivara-bhiivena parif)amati, iidhidaivikena Sit 'o$IJa-viitavar$iivesa-bhiivena parilJamati.

l1.!!

yathii ákiiSiid {sic] eka-rasam sali/am pati/am samsle!jiid bhidyate tad-rasii 'ntarair

ill tathii samanvayiid:

iha loke prasiddhir d[$,ii, yathii vratadhiirinam varum dr$tvii samanvayati - nünam osya pi/arau briihmaIJáv iti. evam idam tri-gu!)am mahad-iidi litigam dr$tvii siidhayiimo, 'sya yat kiiryam bhavi$yatf 'ti. atalJ samanvayiid osli pradhiinam.

ill homogeneity or sameness of the fmite world

1lí::1 iha yena bhediiniim samanugatis tasya sattvam dn,am . tad yathii

mrdii ghatii "dfniim. asti c' eyam sukha-dulJkha-moha!1J sabdii"díniim samanugatilJ. tasmiit te 'pi santi; te [nyomtatva: ce] ca sukhii "dayo astam-ita-vise$iis tad a-vyaktam. ill samanvayiit: bhediiniim iti vartate. samanvay o 'nugamalJ ; eka-

jiity-anugamiit ity arthalJ. ya eka-jiity-anugatii bhediis te$iim ekam eva tathii-bhiitam kara!)am duta m.

itas ca: a-vibhiigiid vaisva-riipasya. visvam: jagat, tasya rüpam: vyaktilJ. visva-riipasya bhiivo vaisvariipam; tosyii 'vibhiigiid asti pradhiinam - yasmiit trai-lokyasya paííciiniim prthivy-iid/niim mahii-bhiitiiniim paras-param vibhiigo nii ·sti. «mahii-bhiite$v antar-bhiitiis trayo lokalJ» iti. p[thivy, iipas, tejo. viiyur. iikiisam iti etiini pa/ica mahii-bhiitiini pralaya-kiile sn ti-krame!) ' aivá 'vibhiigam yiint! tan-miitre$u pari!)iimi$u; tan-miitriiIJY ekiidas' endriyiiIJi cii 'ham-kare. ahamkiiro buddhau, buddhilJ pradhiine. evam trayo lokiilJ pra/aya-kiíle prakrtiiv-a-vibhiigam gacchanti. tasmiid a-vibhiigiit kfira-dadhivad vyaktii 'vyaktayor asty avyaktam kiira!)am.

lli!. that which is manifest is perceived to be limited in size (parimiil.w)

vyaktam utpadyate« iti Ka!)a-bhahj tanayiilJ. paramii '!)avo hi vyaktiilJ. tair ... p[thivy-iidi-lalqa(larn kiiryam vyaktam iirabhyate ... ity ata iiha

ein unmittelbarer Zusammenhang (mit anderen Dingen)

ill kiiraIJasya kiiryasya ca vibhiigo, yathii gha(o dadhi-madhü 'daka-

patra-kiifJcJa-prasava-pu:jpa-(lu):ja-taIJflula-kal}iiniim bhediinam vrfhih o.. tosmad ete:jiim ekena (sariJ)sargif)G bhavitavyam. yatr' ai:jiim samsarga:j tad a-vyaktarit kiir o1Jam asti ... ill bhediiniim parimii1)ii./: lake yatra kartii 'sti, tosya panmar,lOm

207

ill

apraketáJp saJiláJp slÍrVam i idám (MACDONNEL 1917, 209. o.)

ill tam gu!) 'iiSraya-viSe!jam pratinidhiiya

niinii-riipiit

Az idézetek eredeti nyelven

208

ll. by blending and modification., Hke water, from tbe receptacle or

seat ofthe mooes as they arc variously distributed

Az idézetek eredeti nyerven

m }'ady api lai(a-sthatviid iitmano bhokl( tvom nii 'sti, tatha 'pi buddhi-cchiiyii "potty ' ety uldam.

ill due to the specific nature abiding in the respective gu1)OS

m yogas citta-vrtti-nirodha&.

ill auf Grund der unterschiedlichen Art, in der síeh die Eigenschaften

1M tri-gul)a-sva*bhiivatviit pralq-ter

gegenseitig

.rn



praty-ekam gátr'otpa/aka.ptida-vata-tülipracchiidana-par parti 'rtho: na hi svii 'rlha}:l paryaJikasya, na hi kim..cid api giifr 'orpa/á 'dy-avayavöniim parasporam k(tyam asli. ato 'vagomyote: 'sli pUrl40 yal:! paryali/ce sete.

yatha

m asthi-carma-sniiyu-majjii-miirilsa-sukra-so1)ita-i/qmá- 'sro-düfite v(1)-miitra-viita-pilta-kapha -samghiite durgandhe ni}:ls,jre char/re kim klim'

m

'smiii

iaririi"diniim hi sukhii"dy-iitmakatvam dharma}:l. sa sukhii"dibhaklari na sambhavati: s\!ayam sukha "di*grahal)e karma*karf]'* virodhiit; dharmi-puraskarel) , ai\!a sukha "dy-anubha\!ad.

112 since it bas been estabilished (in vem:s 14, 15, and 16) that the manifest and unmanifest ace both aggregates in the sense that they are made up of the three conslituents. it must be inferred furthcr, in order to avoid an infinite regress, that the «something else)) referred to in the first in ference must be distinct from that which has the three constituents (that is to say, one cannot argue that aggregates serve only the needs of other aggregates without getting caught in an infmite regress, for any given aggregate posited as that for which another aggregate exisls will itself require another aggregate, and so on) llQ

anhe tad-upaciirdl. yatha 'rihal] sidhyati tathii [nyomtatva: siddhayati ' tatha gU(lal kárya-kiiralJa-bhiivena V)lÜhyanta.

ill tat-sa,;midhandd adh4rhatrtvam mal)i\!at.

allla&-karanasya tad-Iljjvalitatviillohavad adhiffhiitrt\!am,

209

na s\!a-bhiiva-pracyavalJ,. anityatva-prasangiic ca. yasy" allpiidhikii gUl)iis, tasya kaiva/yam sambhavati: sa cii "Im ' eli .

m contentless consciousness 1Mi The conception o f spirit in the Sáritkhya is clearly nolbing more

Ihan the carrying to a further limit of the concepiion of the self in the teaching of the Brhadiiral)yaka Upanifad. ,.. The Samkhya makes a departure ... of fundamental importance from the lines of the earlier philosophy. [It is al conccssion to popular opinion, and ,'. from the point of view of philosophy, the result is unsatisfactory . . " In accordancc with thc obvious existence of many men a multitude of souls is allowed as real. '" The conception of the subject cannot logicaIly be mainlained when many subjects are allowed. The epiteths givco to the subject in the Sirhkhya ace applicable 10 Ibe abslrnct conceptioo of the subject as opposed to ali ilS content: there can be no multiplication of Ihis abstract conception as tbe Sillilkhya asserts. The existence of numerous individuals who are conscious is a totally differenl thing, for their number and individuality arc conditioncd by the possession of a different objective content in consciousness, and when this is removed there would remain nothing al ali, or at the most the abstract conception of subject, wbich could not be a multitude ofindividual spirits. ID tad-yogtil puruf asya janana-mara/Je api vyavasthtipyete. sllOtaIJ

punqasya te na sambhavotaJ,. kulaIJ ? nityatvtit. .lm! "und eben auch wegen des Gegensatzes gegen das DriguJ:lahafte",

d. h. gegcn Vyaktam und Avyaktam, welche nach Vers II siimiinya, "allen gemeinsam" sind;

Az idézetek eredeti nyelven

21 0

nivartote, PllrUfo 'pi pradhiinaril drrWii kaivalyam gacchati: fayor Iqtii 'rthoyor vibhiigo bhav4yoti.

III der zu den drei Eigenschaften im Gegensatz sieht ... da er ja weder unentfaltet noch entfaltet ist lS!!}

spirit must be the reverse of nature, which is essentially one and the

.$ yathá stri-puYUfa-samyogiil SI/t 'o/pallis, tathó.

samyogiil sargasya utpaltilJ

same 10 ali.

m

agner i va proli-sar/ram ity asmülII ap i darione Puruf o-banutvam asty eva. tq tim parasparavilaq af)otwj t; te d vayam.



a-bhinna bhinnii v' eli darJana-

122 ekasmfms calqu:fmati sratravati vii sarve

211

Az idézetek eredeti nyelvell

l2i!

Since consciousnesses are many, creation does not cease at any one time. Materiality keeps on functioning for the bound consciousnesses.

:zw ... one migbt anticipate that S4rilkhya would have moved in the 'ndhii badhirii \Iii

pasyey uQ SrlJuyur vci

yatha prakiisayaty ekalJ Iqtsnam lokam imam ravil]. q etraril k$etri tathii k[tsnam prakiiSayati, Bhiirala. J..2i tad yathii 'sau bhilqur niigarii1)iim vivadatiirir kadii-eid vakrii bhavati, iJtvayii siidhu Iqtam, tvayii 'siidhv« iti: kim evaril purut O bhavQri? atr ' ocyate »miidhya-sthyam«; nii 'sya kena-cit Iqtyam asti, udásino [sic] hyayam,

a-kllryatve 'pi pára-vaiyát. sa hi sorva-vit sorva-karta. ídrs siddha. .l2!i llpariigiit kart[1vam cit-sámnidhyiíc cit-sömnidhyiít.

.l2Z yotha parigllr, ekas cii 'ndha - erau dviiv api gacchanrau mahotii 'siimiirthyenö ',avyam, sarthasya siena-iq/öd upapJaviit s va-bondhu-parityaktau daiviid,.itas c ' etas [nyomtatva: u rus] ca; s va-gotyii ca /all samyogam IIpayiitau. punas sva-vacasor viivastotveno samyogo gamanii 'rtham darsanii 'rtham ca bhavaty. andhena skandham iiropitalJ, eva, saririi "rii(iha-pongudarsitena miirge!lii 'ndho yiiti patigus ca 'ndha-skandhii "rü(ihalJ,. e vam punl$e dariana-saktir asti panguvon, na kriyá; pradhiine kriyii-saktir asty andhavan, na dariana-saktilJ,. yathii vii parigv-alldhayolJ, krtii 'rthayor vibhiigo bhavi$yati ''psita-sthiillopriip tayor, evam pradhiinam api puru.fosya molqO/il Iqtva

direction of some sort of no-self theory on analogy with comparable developments within archaic Buddhist traditions or in the clirection of a thoroughgoing materialism. This did not happen, however. Instead, the Slrilkhya teachers worked out an eccentric form of dualism .. . If one looks ... at the c1assic expression of the dualist position . in Western thought, namely, that of Descartes, one reahzes immediately that the Slhhkhya somehow misses the mark. ...



»Thus extension in length, breadth and depth, constitutes the nature of corporeal substancc; and thought constitutes the nature of thinking substance ... as everything that we fmd in mind is but so many diverse fonns ofthinking.« (»). .. because, on the one side, I have a elear and distinct idea of myse\f inasmuch as I am only a tbinking and unexlended tbing, and as, on the other, I possess a distmct idea of body, inasmuch as it is only an extended and unlhinking thing, it is certain that this I (that is to say, my saul by which J am what I am), is entirelyand absolutely distinct from my body and can exist without it.«]

A modem statement of the conventional dualist position is that of the analytic philosopher Kai Nielsen ... »Physical phenomena ... are extended in space and time and are perceptually public ... Mental phenomena ... are unextended, not in space, and are inherently private.« ... S4rilkhya is not a dualism in these senses ... rather ... the opposite position or what modem Western philosophy of mind

212

Az idézetek eredeti nyelven

"Ascertainment" means definitc cognition as, for example, "this is a j ar" or "this is a c1oth."

would call 'reductive materialism', that is to say, a philosophieal view that 'reduces' 'mind ' talk ... to 'brain-process' talk . ... Samkhya, however, ... instead of expelling the traditional 'ghosl in the machine' designates ils eccentric ghost as 'consciousness' (cetana, pUl'Ufa), thus inlroducing a fundam ental distmction between ' awareness' cittavrlti) and 'consciousness' ... Consciousness (puru-ra) eanne! think or act and is not ontologically invo[ved or inlcntionally related in any sense to primordial materiaJity other than being passively prcsent. ... [It] is sheer contentless presence ... and has nolhing to do with ordinary

2 13

Az idézetek eredeti nyelven

'1fJ1 »evom ev'« eti niicayo

0'0

D

:ml! ••• is its pcculiar modification .ru!

mental awareness.

2Ill The origin of this anomalous position of the purusa in a system which was essentially the doctrine of the pradhana can presumably be traced to the anomalous position of the male in the matriarchal society.... Original Sankhya was a morc explicit philosophical statement of the theoretica! assumptions implicit in Tantrism, white Tantrism, in ils tum, is to be traced to matriarcha! conditions.

mahata& param a-vyaktam, a-ryaktat pltru$a& para&; puru$áll na param kim cit - sa kii$,hii, sa para gati&. param mano, manasa/] sattvam uttamam , sat/viid adhi mohiin iitmii, mahato '-vyaktam utiamam. 2Ql

The belongs to a considerably later pcnod which must have been post-Buddhistic

M

adhyavasonam [= adhyal'asiinam} adhyavasáya&: yathii vije ["'" bije} ',lIruras. tadvad adhyavasayo - « JOlil gho{o, 'yam pa{a» ity evan, syati ya. sii buddhir iri

2!li

Intellect is said to be reflective discerning and can be glossed by the tenn "ascertainment" (adhyavasaya). Just as a future sprout is contained in a seed, so ascertainment is contained in intellect.

Rdlect1ve discerning, expressed in the fonn "This is to be done by me," is tbe function of the intellect.

:w. Die Yuktidipikii ist der lilteste erhaltene Text, der den adhyavasaya 81s solchen tbematisiert: "Was ist dieser adhyavasiiya? Der adhyavasaya ist die Erkenntnis, die GewiJlheit [in der Erkenntnis] , das Erfassen des Gegenstandes [in der Fonn): 'Dies ist eben cin Rind', ' Dies ist eben ein Mensch' ." ZU ko 'yam adhyavasáyo"? gaur evá

»am,

pUTUf4 evá 'yam i ti yo" pratyayo niScayo 'rtha-graha'.'am, so 'dhyavasiiya&.



parti hyanhii, arthebhyas co param mana&, manasas tu parli buddh;r, buddher ölmá mahan para&.

mahat-ta ltvasya paryayo buddhir iti; adhyavasayaS ca niicayá"khyas tasya '-sádhara'.'i Vfrlir ity abheda-nirdesas tu dharma-dharmy-abhedát.

lU Whcn we read through the !wo versions we are struck by tbe fact that the tenn bháva occurs in two altogether diITerent situations: ftrst in connection with such "sensations, qualities and conditions" 115 sukha/prlti, du/]kha/ioka, moha ; prahar$a etc., atU$!i cIc., aviveluJ etc.; secondly in connection with a process by which the buddhi modifies itsclf into manas as ils bhavQ. .ill;

the cightfold buddhi ... is unknown to the to the Molqadharma and Anugita (only reference in the epic, Hi, 64) and also to the YS (though not to the and is one of tbe tatest ingredients therefore of the SK.

ru lalrá 'himsa-saryam a-steya-brahma-caryii '_parigrahá yamii/]. i auca-samtofa-tapa/]-svá I dhyáy niyamá/], 21f! tata

''.'ima "di-pradur-bhava&, kiiya-sampat. tod-dharma 'n -abhighátai ca.

2/4

Az idézetek eredeti nyelven

ill latra 'TJimii: bhavaty laghimii: laghu!' bhavati. mahimö:

Az idézetek eredeti Ilye/veli ZOlI

mahan bhavali. angu/y-agrelJri 'pi sPrSQ /{ Candramasam. priikiimyam iccha'lI-abhighato. bhümiÍv unmajjati nimajjat; yath'

adake. vaSitvam: vas;-bhavari; a-va.syas ca 'Ilye$iim. Wtr fvam : tefam prabhavii'pyaya-vyühiiniim [fre. yatrakiimá'vasiiyitvam: salya-samlcalpata, yathii samlca/pas, tathéi bhüta-pralqtiniim avasthiinam . ... etiiny o$/iiv aiJvaryalJi.

ill drg-darSana-iaklyor ekntmat ' evii 'sTIlitii lll! the ego or one's ordinary personal identity

.m

the sense of "I" or "mine"

m buddhi,. nama niJcayii"tmikii 'ntalJ-kara"a-vrUiIJ. mano néima samkalpii "tmikel 'ntalJ-karolJa-vrttilJ. anayo,. eva citta 'ham-karoyar antar-bhiivalJ·

215

dvayol} pradhánam ma/ID ... ... a-sqa-sarilskárá "dhiiratvii.t. smrtyii 'n umallae ca.

222 vrUil} ... Itpasthasya "nandal}, sut 'otpatlir ... zl!l

[yatha buddhy-ahamkiira-manasiirjj hi na sakyam svaropam abhidhatum, ily ato vrttir eva opadisyate,] Srotrii"diniim api ca apadq{um a-sakyam iti vrtlir ev ' oeyate, na /alqal)am . ... \l(lti-V(ltimator an-anyalvam jiiiipayali.

ZH lraya')ám api karalJiilliim panca váyavo }iva/lam vrttil} , tad-bhiive

bhiiviit, tad-a-bhiive eii '-bhiiviit.

222 ati'ndriyam indriyam; bhriinriiniim adhifrhiine.

2lZ riitrau vidyud-áloke vyiighram jhar ity apasarati. tatra catllrl;uJm ekadii vr tlil]. . yady api vrttiniim ekada. 'sambhaviit tatrii 'pi krama eva, tathii 'py utpa/a-fata-pattra-vyatibhedavad avabhiisaniid akrama ily uk/am.

m ([26]) ... The action capacities are speaking, grasping, walking or

2Jl clltuflllyllSyll .. . dnre vartamiine yugllplld v(tlilJ píirva caryalr

locornotion, excreting, and sexual functioning . .. . ([28)) ... The functi ons of the tive action capacilies are speak ing, grasping, walking, excrelion. and orgasm. ZH sarilka/pal} karma manasam.

m dOfa-nimittiiniim ta/tva-pianiid aham-kiira-nivrUiI}.

ropá "dayo vifayal} samkalpa-/q'rál}. tan-nimittam tv avayavy-abhimanal]. 22I:i ))atr'«, endriya-varge »mana ubhayii"tmakanHf: bllddhi'lIdriye.pl

buddhi'ndriyaVlJr, karm 'endriyqu karm 'endriyavat. kasmiid? buddhi'ndriyO",am praV[ttim Ica/payati, karm 'endriyOlJiim ca rasmii.d »uhhaya "rmakam mallal}«, sa mkalpayatf 'ti »samkalpakam«.

m The manas (mind) in this respcct has the nature of both (classes). It is fonnative (or detenninative), and a sense-organ from having cognate functions (with the other organs).

lIird4{R. iiciiryelJa ru kramelJ' ety arthal}. Il-drne 'ritii "diiv api kramailli Cll krame{l ' aiva, ya/as tnzyllsyl 'ntal}-kara'Jasya tatpürvikl bahy'endriya-piirvikii v(tlil}. yadii ya/há 'Ilubhavas, tatha samskiiral}: ya/há ca samskiiras, /atha smrtir ity evam vrt/ir biihy 'endriya-pitrvik' [nyomtatva: parvik1 eri.

m. With respect to that which is presently in perception, the functi on of the four (Le., buddhi, ahamkiir a, manas and any one of the senses) (is) simultaneous and successive.

.m Die funktionen dieser vier (niimlich des Erkennens, des IchbewuBtseios, des Denkorgans uod del' Sinnes- und Tat-Organe) wirlcen bei der Wahmehmung gleichzeitig und aufeioander folgend.

.m yalhii kas cit path; gacchan ditriid eva da,va «sthiinur ayam, purufo v'?» eti sa,;/Saye sati, tatr' oparitifharil- tal-liligam pasyati sakunirh vá: tato tasya mamisii sariJkalpite samsaye vyavaccheda-

Az idézetek eredeti nyelven

2/6

Az idézetek eredeti nye/ven

bhüta buddnir bha'llati: «sthanl/r ayam» ily; ato 'ham-/diraS ca niicDya 'rthah «sthiinur ev '!» ely.

akasa (non-atomic and all-pervasive) is the fonniess tamas - the mass in pralqti or bhutidi; it is indeed all-pervasive, and is not a mere negalion, a mere unoccupiedness (civara!)iibháva) or vacuum . When coergy is first associaled with this tamas element it gives rise to the sound-poteotial; lhe alomic ákasa is the resul! of the int.egration of lhe original mass-units from bhütiidi wilh this soundpotential (sabda tanm átra). Such an ákMa-atom is called the kiryikasa; it is fonn ed everywhere and held up in lhe original kW"a:l).a akasa as lhe medium of the development of vayu atoms. Being atQlruc il occupies limited space.

• A szöveg szerint -rfl{lham; WILSON. a (46.J kárikához tartozó bhli$yában elöforduló s/hanum iirii{lhiim vallim paJyati sakuniril vii ('az oszlopon meglát egy indát vagy egy madarat') alapján a val/im ('indát') beszúrisál javasolja. igy a szöveg értelme: niegJát rajta egy indát ismertetöjegyeként, vagy egy madarat; . ..

m

na !renD eid: Isvare1)o, kiiryate: prabodhyate IUJrafJam .

2l& dhenuvad vatsaya.

m s/hii/at paiica-bhiJtiit karyal sattva-rajas-tamo-bhedena sánta-

HZ paiici-kara!)am tv iikáJá "di-paricasv ek'aikam dvidhii samam

vibhajya te$u dasasu bháge$u prcithamikán paiica bhagan pra tyekalil caturdha samaril vibhajya te$iim caturlJam bhagiiniim svasva-dvitiya 'rdha-bhaga-parityágena bhiigii 'ntare$u yojanam.

ghora-miJ{iha-rüpat paiica-tan-miitrasya jiiiinam.

W sabda-tan-marTa,;" sparia-tan-miitram, rflpa-tan-miitram, rasatan-márram, gandha-tan-miitram: etany ucyante; devániim ere sukha-lalqanii v4ayii na santa na 'pi ghoriis te na



cá



bhavii dharma





pafyámi deviirilS tava, Deva, dehe sarviirils tatha bhiita-visqa-samghcin

217

sthiílii'vcintara-bhedair iti

1jO

••• the inslrumenl (/inga or kara!)a) does nal exist supportless withoul thal which is specific (Le. , a subtle body).

ID panca tan-ma/ra!)i 'ti

za . .. so kann aucb der feine Körper ohne die unterschiedlichen Dinge nicht bestehen, da er ja sonsl keinen Hall hane.

lti It should be noted that the five sublle elemenis are nal presenl in



the older listings of the twenty-five evolules as found, for example, in the Gi/á, the Mo/qadharma, etc. In Ute older accounts of the tattvas the five gross elements functioned in placc of the tanmcitras, and the remaining five tattvas were the objects of the sens es, which are left out of the classical Sarilkhya listing. 2!s. gandha-tan-miitriit p(fhivi, rasa-tan-mcitriid iipo, riipa-tan-mátrcit

sparsa-tan-miitriid



sabda-tan-miitriid akiisam.

1M:! The ákáb we have seen fonns tbe transition link from tbe bhOtAdi

to the tanmátra and from the tanmiitra to the atomic producIion; it therefore deserves a special notice at this stage. Slhhkhya distinguishes between a kat"at).a-akiiSa and kliryakáSa. The kiral)a-

siiJqma-sarire!)a ná 'sti prayoj anam. trayo-daJa-vidham kara!)am eva samsarati. ... atr ' ocyate :.la

vyavat4rhate: pr thak p(fhag deha-dhara"e Iingasya vyavasthiim karoli. /ingam vyavat4!hate. katham ? nalavat: yathii parli 'ntare!J.a pravisya devo bhiitva nirgacchati, punar punar evam !ingam, nimitta-naimittika-prasangen' odará pravisya, hastr, str/, pumiin bhavati.

22 janma'di vyavasthiitalJ purufa-bahutvam. (149) punyaviin svarge jciyate, pápi narake, 'iiia badhyate, jiiiini mucyate

Az idézetekeredefi nyelven

218

m



Az idézetek eredeti nyelven

An unbiased study of the Karika gives one the impression that its author, after inlrOducmg a virtually Vedantic view of the purusa into the system, did nol c1early know what to do with it, i.e., how 10 reconci le it with the fundameotaltenets of the system. Ali these mean that original Sankhya uncompromising atheism and materialism.

was

a

form

which helong 10 the uterine germ and the resl of the gross body as inc1uding (or belonging to) effect.· • Colebrookc 's translatioo is, ' Essential dispositions are innale. locideotal. as virtue and tbc resl, arc coosidered appurtenant to the mstrumenl. '

of

.2t!6 The innate bhavas, both natural and acquired -

i.e., virtue (dhorma), etc. - arc seen to be dependent on the inslrument (kara')a) (i.e., tbÍrleenfoJd instrument); whereas the embryo, etc., is dependenl on the effecled (Le., the gross body).

m annamayom hl somya manalJ, 13. . .. /utya-fifig a/viid briihma'.lii "di-co1J{iiilii 'nialJ,. 2s2 brúhmolJatvii "dy-owjntara-jiiti-bhediivivaqayii: apf var'Jep a-visqiit.

madhv-artham



219

samslhilnasya

Die Daseinzustiinde (Affekle '" bbava), wie moralisches Verdienst (dhanna), sind teils fertig, das hei/3l, sie sind nalürlich, teils sind sie durch Umwandlung entslanden. Sie ruben im (inneren) Organ, wiihrend die Embryoncn und alles andere in den Wirkungen (kiirya) ruhen.

'l!il

kas-cit griimii 'bhyiiie tu miilqikam

atilce cen madhu vindeta kim-artham parvatam vrajet? 1Al driya-darsana-sakti-yuktatviid anyatarii 'bhiive ca tGyor onarthalcyiit itar 'etara-sambandhanl praty autsukyam. da ra c' oparama 'rtha 'pi lokasy" autsukya-nivrttyartha praV[ftis tatha pradhiinasyii 'py uparama 'rtha praV[ttiIJ.

ca dhenvá" sneh 'ecchayá payasa" pravartakatv'opapatte". vatsa-co:ja')ena ca payasa ákuyama')atvát.

0Y!l cetaniiyas

au So enlslehl aus dem SlUdium der Realilal (der Grundprinzipien '" tanYa) das allumfassende, ganz gewisse, gelaulerte, absolule Wissen: }Nicht bin ich, nicht ist dies mein, das ist nicht Ich.(

Tbus, from the study (or analysis) o f the principles (tattvas), the «knowledge» (or salvation-knowledge) arises, «I am not (conscious); (consciousness) does not belong to me; the T is not (conscious)) (and this «knowledge» is complete because free from error, pure and solitary (kevala).

Conditions or states of being are transcendental, natural and modified. These (last) are virtue and the rest. They musi he considered as including cause (lit. cause-receptacle), and those



bhava-pratyayo vi-deha-praferti-layánám.

2f!2 prakrti-layáIJ sá 'dhikiíre cetasi pralqti-line kaivalya-padam ivii

'nubhavantl, yavall na punar ávartate 'dhikiíra-vaiác cittam.

m yatha sniilla 'r/ham magnasya punar utthánam. tatha profertilinasya ill

a class of superbuman beings (bence called pralqtilaya) cooceived as "absorbed inpra/q'ti."

'lll

indifTerence to desire, which helps 10 looscn the bond between spirit and nature

m Hinschwinden der Pralqti ZH na kiíral)a-layiit /q'ta-/q'tyatá magna vad utthiillát.

211 It seems hopeless to try 10 reconcile these !wo lists of states: they are 100 much alike to be regarded as radically different, and the obvious solution of the problem is 10 assume that they represent a view which was held in the school, and which developed the malter in a differenl way. It is, however, so strange that Isvarakp;Q.a should

220

Az idézetek eredeti nyelven

have introduced the matter without any hint of the relation of the two sets of states - except the whoIly misleading one that they are the same thing - that the conjecturc is justified that the verses ([4651]) which deal with them are a later interpolation, added at or before the time when the last three verses were added and the statement made that the tract numbered seventy verses.

m

0'0

tinam iitmiinam manyate »mukto 'ham« iti

tamo-bhedaQ . ...

latra

sangiid

Indrii "dayo devii na molqam priipnuvanti, punas ca

yatra



satiJsaranty:

':rta-gu1)am

(1)imii "dy-aisvaryariJ,

'!fta-vidho moha/; . ...

sabda-sparsa-rupa-rasa-gandhii: deviiniim ete panca vi!fayiiIJ sukha-IalqalJiil;: miímqii1)iim apy ete eva sabdii"dayal} panca vifayii; evam ete!!u dasasu moha-moha" . ...

e!fo



aiSvaryam, dr!f{ii "nusravikii vi!fayii daia: ete!fiim sampadam anunandanti, vlpadam nii 'numodanty vikalpas . ...

vifaya-sampattau sambhoga-kiile ya eva mriyate, aisvaryiid vii bhrasyate, latas tasya utpadyate: so

m yathii kas cit pralqtim 'letti, sa-gul;la-nir-gufJatvam ca, tena tattvam tat-kiiryam vijiiiiy ' aiva kevalam eqii pra/q'ty-iikhyii . ...



- tasya ná 'sli

yatha kas eid, a-vijiiiiy' aiva tattviiny, upiidiina-grahal;lam karoti, »tri-dal;lf/a-kamal;lf/alu-vividikiibhyo [??= viviláii"dibhyo vagy J moqa« iti - tasyii 'pi nii 'sty: [sic] upiidiinii "khyii . ... »kii/ena bhavifyoti 'ti /dm tattvii 'bhyiisen '« ety e!fii kala"khyá . ... »bhágyen' aiva bhavifyoti(( 'ti bhiigyii "khyii. 2z8. su-hr t-priiptir: yathá kas eit su-hr t

moqam gacchati, efa saptam/



[sic] -jiiiinam adhigamya

Az idézetek eredeti nyelven

221

diinam: yathii kaS eid bhagavatiim praty-iiSray dafJf/a-kulJf/ikii Hd/niim griisii "chiidanii "d/niim ca diinen ' opaJqtya, tebhyo jiíiinam aviipya mo/qam yiity, 2z2.

Un honune intelligent de cette (école) a composé cette stance.

Irodalomjegyzék

Szövegkiadások ASVAOHÓSA: Jobnston, E . H .:



Buddbacarita or Acts oflhe

Buddha. Completc Sanskril Text with English Translalion, Cantos I to XIV translated from the Origina! Sanskrit supplemented by the Tibelan Version togetbeT with an introduction and notes by - . Delhi 19842; reprint Delhi 1995. BHAGAVAD-GITÁ: The Bhagavadgita or The Song Divine (With

Sanskrit text and an English Translation). 14. kiadás, Gorakhpur

1963. BRAHMA-SZÚTRA: Sivananda, Sri Swami: Brahma Sutra. 2. kiadás, Delhi 1977. BRAHMA-SZÚTRA-SANKARA-BHÁSJA: Bajae, Mahádeva Shiistri: The Brahmasütra-Shönkarabhásbyam with the commentaries

Ratnaprabha, BhimaU and Nyáyanin)aya of Shrigovindananda, Vachaspati and Ánandagiri. Edited by - . Bombay 19<#. DIGHA-NIKÁJA: The Digbanikáya (3 . PAthika Vagga). General Editor Bhikkhu J. Kashyap. Bihar 1958. (Nli.landli.-Devaniigari-Piili-

Series) DZSA.lA-MANGALÁ: Sli.Jhkbya-kli.rikli. of Srimad Isvarakrisna. With (the Malharavritti of Malharacharya. Edited by Sahityacarya Pt. Vishnu Prasad Sharma And) the •Jayamangala' of Shri Shankara. Critically cditcd wilh an lntroduction by Shri Satkari Sharma Vangiya. 3. kiadas, Varanasi 1994. (Chowkhamba Sanskrit Senes 56.) GAUOAPÁDA: lásd WILSON.

JóGA-SZÚTRA: Sarilkhya Yogadarsana. Or Yogadarsana of Pataiijali with the Scholium of Vyása and The Commentaries Tattva

Irodalomjegyzek

224

Vaiiiliradi, PAtruljala Rahasya, Yogavarttika and Bbbvati of Vacaspati Misra, Raghavánanda Sarasvati, VijnAna & Hariharanandanll:lya. Edited ... by ... Gosvtúni DAmodara S1istri. Varanasi 1989 2 (The Kashi Sanskrit Serics 110). JUKTI-DlpIKÁ: Kumar, Delhi 1990-92.

Dr. Shiv és Bhargava, Dr. D. N.: Yuktidipika.

MADDZSHIMA-NIKÁJA: The Majjhima-Nikaya. Vol. I. Edited by V. Trenckner. Oxford 1993. (pali Text Society Text Series No. 60) MAHÁBHÁRATA: The MabAbhirala. Text as cODstituted in ilS Critical Edition. PooDa 1971·16.

MÁTHARA-Vijlm: Sárilkhya-karik!i. of Srimad Isvarakrisna. With the Matharavritti of Matharacharya. Edited by Sahityacarya Vishnu Prasad Sharma (And the 'Jayamangala' of Sbri Shankara. Critically edited with an Introduction by Shri Satkari Sharma Vangiya). 3. kiadás, Varanasi 1994. (Chowkhamba Sanskrit Series 56.)

Pt:

NJÁJA-SZÚTRA: Rubeo, Walter: Die Nyayasiitra's Text, Übersetzung und Glossar. Abhandlungen für die Kunde des Morgeolandes. 18. bd. 2. Leipzig J928; reprint NedeIn 1966. PÚRVA-MíMÁNSZÁ-szúTRA: Sandal, Mohan Lal : Sütras of Jaimini. Allahabad 1923-25. (fhe Sacred Books of the Hindus); reprint Delhi 1980.

Aufrecht, Tbeodor: Die Hymnen des



Berlin 1861-

63. The SatapathabrahmaI)8 according to the

Madhyandina recension with the commentary of Slyat:J.lcarya and Harisviimin. Edited by 'scveral learned persons. [?17 19391; reprint] Delhi 1990. SINliA: Sinha, Nandalal : The Sarnkhya Philosophy. Containing (l) S:irnkhya-pravachana SOtram, with the Vritti of Aniruddha, and the of Vijnfuta and extracts from the Vritti-sara of Mahadeva Vedantin; (2) Tatva Samasa; (3) Slmkhya Karika; (4) Pancha§ikhá Sútram. Translated by - . Allahabad 1915. (The Sacred Books of the Hindus); reprint Delhi 1979.

&övegkiadások

225

SZADÁNANDA: Kumar, Dr. Avanindra: Vedantasara ofSadananda. With Sanskrit Commentary 'Vidvanmanoranjani' of Rámatirtha and English Translation of Colonel G. A Jacob. Edited with prcface by - . Delhi 1987. (Parimal Sanskrit Series No. 25.) ::: : Sadánanda's Vediintasiira. III Böthlingk, Otto: SanskritChrestomathie. St. Petersburg 1877. (Böthlingk saját kiadása és német fordítása.) SZÁNKHJA-DAR5ANAM: PiJl'}{1eya&, JaniJrdana-sásrri; Mahar$i-Kapilapral'};tam SiJmkh)KJ-darianam. Afliruddha-/q'tiJ VediJnti-MahiJdeva -krto » V{tti-siJro&«, VijliiJJ/a-Bhilqu-/q'taril »BhUf)KJm«, NiJgeia-Bha{(a-/q'to »BhiJfya-söras« c' efi V}'ökJryiJcatf4tay'opetam. Devatirtha-SviJmi-/q"tena Sarv 'opakárinf-sahitella vi vid haparisi$!ais ca samupabrmhitam. - . Delhi 1989. SZÁNKHJA-PRAVACSANA-BHÁSJA : Garbe, Richard: The Siirilkhya or Commentary on the Exposition of the Sankhya Philosophy by Vijiiiinabhik!/u. Edited by -. Cambridge, Massachusets 1943. (Harvard Oriental Serles, vol. n .) [lásd még SZÁNKHJA-DARSANAM] SZÁNKHJA-SZAPTATI : [A Szánkhja-kiuiká, ismeretlen szerLÖ széljegyzeteivel, kézirat facsimil éje] ill Chandra, Lokesh: Sanskrit Texts from Kashmir. Volume I . Reproduced by - . New Delhi 1982, 213-236. o. SZÁNKHJA-SZAPTATI-Vij.IlTI: Solomon, Dr. Esther A: Saptati-V(1ti (VI). Edited by - . Ahmedabad 1973.

S1iri1khya-

SZÁNKHJA-SzúTRA: Garbe, Dr. Richard: The Sarilkhya satra V{tli or Aniruddha's Commenlary and the Original Parts of Vedantin Mah!ideva's Commentary 10 the SlI.ritkhya SiHras. Edited wilh Indices by -. Calcutta 1888. (Bibliotheca lndica, n.S. 688.) SZÁNKHJA-Vij.ITn: Solomon, Dr. Esther A.: SWitkhyaN(1ti (Vi). Edited by - . Ahmedabad 1973. SZUSRUTA-SZANHJTÁ: Trikamji, Vaidya Jadavji Ácharya & Ram, NáráYIl1:l Ácharya: The SuSrutasarilhit!i of SuSruta. With the Nibandhasangraha Commentary of Sri DalhaI)iicharya and the

226

Irodalomjegyzék Nyiyacbandriki Paiíjiki of Sri Gayadiisacharya on Nidanasthana. Edited by - , Revised 3m Edition, Bombay 1938.

UPANISAD: Shastri, J. L.: Containing 188 Upanipds. Delhi 1970; reprint 1980.

VAlSESJKA-SZÚTRA: Jambuvijayaji, Muni Sri: Vaisesikasütra ofKanida with the Commentary of Candrananda. CrÚically Edited b'y _, Baroda 1961; reprint 1982. (Gaekwad's Oriental Serles No.

136.) SiirilkJtyatattvakau_ mlldi (lsvarakr$l;Ia-/q'ta SiiriJkhyakiiriká tatha ViicaspatimiSraIqta Tattvakaumudl kit hindi-anuvada evam Jyotilmati vyiikhyá). Pra'Jela - , ViiriilJosi 1967; 19762; reprint Delhi 1989. '

V ÁCSA$ZPATl MlSRA: Bhartiiciirya, Riimasarilkara:

Kézikiinyvek. szótárak, fordítá sok

227

ENCYCLOPEDIA: Encyclopedia of Indian Philosophies. General editor Karl Potter. IV. kötet: Sarhkhya. A Dualist Tradition in Indian Philosophy. Edited by Gerald James Larson and Ram Shankar Bbattacharya. Princeton 1987. FARKAS - TENIGL-TAKÁCS: Farkas Auila Márton és Tenigl-Takács László: Isvarakrisna: A számvetés megokolása; Patandzsali: Az igázás szövétneke. Fordította és magyarázatokkal ellána: -. Budapest 1994. FÓRIZS 1994: F6rizs Lászl6: Dhammapada. Az erény útja. Függelék: A megszente1ödés Pátandzsala útja. Fordította, jegyzetekkel és magyarázatokkal ellátta - . Budapest 1994.

WILSON: Wilson, Horace Hayman: The Sánkhya Karika with the Bhashya or Commcntary of Gaurapida. 183 7.

FÓRIZS 1995: Fórizs László: Rigvéda teremtéshimnuszok. írta, a himnuszokat fordította , jegyzetekkel és magyarázatokkal ellátta - . Budapest 1995.

Kézikönyvek, szólárak, fordilások

GARDE: Garbe, Richard: Aniruddha's Commentary and the Original Parts of Vedantin Mahadeva's Commentary on the Sárilkhya Sütras. Translated with an Introduction on tbe Age and Origin of the Sarhkhya System by - . Calcutta 1892. HETVEN ARANY VERS: lásd TAKAKUSU 1904b.

APTE:

Apte, Vaman Shivram: Dictionary. Delhi 1970.

The

Student's

Sanskrit-English

.

BÓTHLlNGK- ROTH: BöthJingk, Orto und Roth, Rudolf; SanskritWörterbucb. St.Petersburg 1855-1875; reprint Delhi 1990. Dasgupta, Surendranath: A History of Indian Philosophy. Cambridge 1922-55; reprint Delhi 1988.

DASGUPTA;

Davies, John: Hindil Philosophy. The Sinkhya Karika of

ISwara KrishQ.a. 2. kiadás, London 1894. (Trübner' s Oriental Series.) DEUSSEN: Deussen, Paul; Die nacbvedische Philosophie der Inder. (Allgemeine Geschichte der Philosophie 1.3.) Leipzig 1922". EDGERTQN: Edgerton, Franklin: Buddhist Hybrid Sanskrit Grammar and Dictionary. New Haven 1953; reprint Delhi 1993.

INDIA BÖLCSESSÉGE: Tenigl-Takács László (szerk.): India bölcsessége. Szöveggyfijtemény India legendakineséböl, vallási és filozófiai irodalmából. Budapest 1994. JACOB: Jacob. CoJonel G. A.: Upanifad-viikya-kosaIJ. A Coneordance to the Principal and the Bhagavadgitii. Reprint Delhi 1985. KUMAR 1988: Kumar. Dr. Shiv: Samkhyasára of (Text

and Translation with Notes). Delhi 1988. LAKATOS: A magasztos szózata. Bhagavad Gitá. Szanszkrit eredetib61 magyar pr6zára fordItotta, az utósz6t és a jegyzeteket irta Vekerdi József. Fordította Lakatos IstváJl. Budapest 1987. MACOONNEL 1917: Macdonnel, Arthur Anthony: AVedic Reader for Students. Reprint Madras 1972.

228

Irodalomjegyzék

MAX MULLER: Max Muller, Friedricb: The Six Systems of lndian Philosophy. 1899; reprint New Delhi 1973 . MEHLIG: Mehlig, Johannes : Weisheit des alten Indien. Band 1.

Vorbuddhistische und nichtbuddhistische Texle. Leipzig und Weimar 1987.

MONlER-WILLlAMS: Monier-Williams, Sir Monier: A Sanskrit-English Dictionary. Reprint az 1899. évi kiadás alapján, Oxford 1970. Mvu us: Mylius, KJaus: Wörterbuch Sanskrit-Deutscb. Leipzig 1975.

OBERHAMMER: Oberbammer, Gerhard (unter Mitarbeit von Ernst Prets und Joachim Prandstetter): Tenninologie der frühen philosophischen Scholastik in Indico. Ein Begriffswörterbuch zur altindischcn Dialektilc, Erkenntnislehre und Melhoélologie.

Band l : A- I. Wienl 99 l.

Kézikönyvek. szótárak, fordítások

229

Aiyar, V. V. S.: Th e K ura I or The Maxims of TiruValluvar. Tiruchirapalli 1952 .

TIRU-KU/lAL:

VEKERDI 1987: Vekerdi József: Titkos ek: upanisadokból. Válogatta, fordította, az utószot és a Jegyzet úta -. Budapest 1987. , . RDI 1989: Vekerdi József: Buddha beszédei. Válogatta, pahból V KE E fordította, a jegyzeteket és az u t'oszo't írta - . Budapest 1989. M . A History of lodian Literaturc. s:::e:éS Subhadra Jha. Delhi 1963-83 ;



reprint Delhi 1985-93. . H 'nrieb' Pbilosoprues o f India. Edited by Joseph Z1MMER: Zunmer, el '. P ' t n 1969 (Bolliogen Series . Campbell. 195 I ; repnnl nnce o XXV,.)

PUSKÁS: Puskás Ildikó: Istenek tánca. Rövid áttekintés az indiai vallásokról. Budapest 1984. (Gondolat Zsebkönyvek.) RAOHAKRISHNAN: Radhakrishnan, Sarvepalli : The Prineipal Edited with Introduetion, Text, Translation and Notes by - . London 1953; új kiadás 1989; reprint Delhi 1992.

RHvs DAVIDS: Rhys Davids, T. W. and Stede, William: Pali- English Dictionary. Edited by -. London 192 1-23; reprint Delhi 1989.

Másodlagos Irodalom

. seven Wol'ks o f Vasubandhu. The ANACKER: Anacker, Stefan. . . rint Delhi 1994. B ddhist Psychological Doctor. DelhI 1994, rep

SCHMIDT: Schmidt József: Az ind fil ozófia. 2. kiadás, Budapest 199 1. SCHMIDT 192): Schmidt József: A szanszkrit irodalom törtenete. Budapest é.n. 1904b: Takakusu, M. J.: La SiirilkhyakBrika étudiée it la lumiere de sa version chinoise (II). ln Bulletin de ['Ecole d ' Extreme-Orient IV. ( 1904), 978- 1064. o.

TAKAKUSU

TENJGL-TAKÁCS I992a: Tenigl-Takács László: G6tama: A logika szövétneke. Fordította és jegyzetekkel ellátta - . Budapest J992.

B



Ballantyne, James R. : The Samkhya Aphorisms. o.f (with illustrative extraets from the commeotanes. by _. A kiadást Dr. Fitzedward E. Hall. 3. kiadás London 1885.] Reprint Delhi 1984 .

K

ila

. Bha ' Govardhan P.: The Basic Ways of An InBHATT depth itudY of Kwnárila's Contribution to lnd.an Eplstemology. 2. kiadás, Delhi 1989.

TENIQL-TAKÁCS 1992b: TenigJ-Takács László: Upanisadok I. Tíz rövid tanítas. Forditotta - . Budapest 199).

VAN BUl TENEN 1956: van Buitenen, 1. A. B.: Studies in (t' ),' , Ln JoumaI o f the Amencan rlen a An Old Text Reeonstituted. . . Society LXXVI (1956), 153-157. o.

TENJQL-TAKÁCS 1993: Tenigl-Takáes László: Upanisadok JI . Az énekmondók titkos tanítása. Cshánd6gja-upanisad. Fordította _. Budapest 1993.

VAN BUITENEN 1951a: van Buitenen, J. 8.: S.árilkhty AhariJkka. In Journal of the Amenean Onenta OCle ( 1957), I S-25, o,



j

230

lrodalomjegyzék

VAN BUITENEN 1957b: van Buitenen, J. A. 8.: Studies in Sarhkhya (Ill). Sattva. In Journal o f the American Oriental Society LXXVII (1957),88-107. o. BURROW: Burrow, T.; Sanskrit rajas. ln Bulletin of the School of Oriental Sludics XII, 645. o. CHAKRAVARTI: Chakravarti, Pulinbibari: Origin and Development o f the Samkhya System ofThought. Calcutta 1951; Delhi 1975 2, CHAITOPADHYAVA: Chanopadhyaya, Debiprasad: Lokayata. A Study in ancien! (ndian Materialism. New Delhi 1959.

Másodfagos irodalom

231

KElTI!: Keith, Arthur Bemedale: The Sirilkhya System. A History of the Samkhya Philosophy. 2. kiadás, Calcutta 1949. KUMAR 1983: Kumar, Dr. Shiv: Samkhya Thought in the Brahmanical Systems oflndian Philosophy. Delhi 1983. LARSON: Larson, Gerald James: CJassical S1ritkhya. An interpretation ofits History and Meaning. De lhi 1979. 1898: Macdonnel, Arthur Anthony: Vedlc MythoIogy. Strassburg 1898; reprint Delhi 1981.

MACDONNEL

DESCARTES 1641: Descartes, René: Elmélkedések az filoz6fiáról. Forditotta: Boros Gábor. Budapest 1994.

MAIUMDAR: Majumdar, Abhay Kumar: The SiiIikhya Conception of PersonaHty or a New lnterpretation of the SWikhya Philosophy. Reprint Delhi 1981.

DESCARTES 1647: Descartes, René: A filozófia alapelvei. Forditotta: Dékany András. Budapest 1996.

NAKAMURA: Nakamura, Hajime: A History of Early Vedánta Philosophy. Delhi 1983; reprint: Delhi 1990.

ELIADE: Eliade, Mircea: Yoga. Immortality and freedom. 2. kiadás, Princeton 1970. (BoIlingen Series LVI.) A francia változat forditása: A jóga. Halhatatlanság és szabadság. Fordította Horváth Z. Zoltán. Budapest 1996.

NIELSEN: Nielsen, Kai: Reason and Praetice. A Modem Introduction to Philosophy. New York stb. 1971.

Furtado, Vincent Gabriel: Classica! Sirilkhya Etnics. A SlUdy of the Ethical Perspectives of isvaraknlJa's Samkhyakarikl!.s. Würzburg- Altenberge 1992. (Religionswissenschafiliche Studien 21.)

F URTADO:

RAY: Ray, Roma: Is pariJ:támaváda a doctrinc of causality? In Journal ofIndian Philosophy 10. (1982), 377-396. o. RUZSA 1994a: Ruzsa Ferenc: A számbavétel versei. Ísvara-kw:ta filozófiája. Kandidátusi értekezés, Budapest 1994. RUZSA 1994b: Ruzsa Ferenc: Gótama nem volt buddhista. ln Századvég (új folyam) ll l. (1994 tavasz), 103-116. o.

a la

GoVINDA: Govinda, Láma Anagarika: A korai buddhista filozófia lélektani és annak sziszlematikus bemutalasa az Abhidhamma hagyománya alapján. Budapest 1992.

TAKAKUSU 1904a: Takakusu, M. J.: La Slrilkhyakarikii. étudiée de sa version chinoise. In Bulletin de l'Ecole d'Extrime-Orient IV. (1904), l-65. o.

JHÁ: JM, Mahimahopádbyaya Ganglinatha: Tbe Prabhákara School of POrva Mimárilsii. AUahabad 1911; reprint Delhi 1978.

VIDYABHUSANA: Vidyabhusana, Mablmahopll.dhyll.ya Satis Chandra: A History of lndian Logic. Ancient, Mediaeval and Modem Schools. Calcutta 1920; reprint Delhi 1988.

JOHN5TON: Johnsion, E. H.: Early Siirhkhya. An Essay on its Historicai Development according to the Texts. London 1937; reprint Delhi 1974. J05HI: loshi, Lal Mani: Studies in the Buddhistic Culture of India during the Seventh and Eighth Centuries A.D. 2. kiadás, Delhi 1977; reprint Delhi 1987.



WADHWANJ-SHAH: Wadhwani-Shah, Yashodhara: A new plausible exposition of Sankhya-kliriká - 9. ln Journal of Indian Philosophy 17. (1989),211-224. o. WAYMAN: Wayrnan, Alex: Buddhist sanskrit and the Sáilkhyakariká.ln Journal ofIndian Philosophy 2. (1974), 344-354. o.

Szakkifejezések jegyzéke Szanlzkrit - magyar abhimana

sajátltás, birtokbavétel, az ahan1c.ára funkci6ja adhjavaszája adhyavasciya felfogás, megítélés, a buddhi funkciója ahankára aham-lcöra énség, magaménak vétel; a psziché része anumána anumtlna következtetés antal):kar8I].a psricbé: buddhi + ahankára + manasz áptavacsana cipta-vacana hiteles közlés, szenthagyomány a-vise,ra 'egyfonna' , a tanmátrák régies neve avisésa a-vyakta mcgnyilvánulatlan, a tennészet vagy avjakta anyag érzékelhetetlenül fmom bhiiva állapot; az erkölcsi-tudati szintjei bháva bhóktp tapasztal6, azaz alany: a purusa bhoktr buddhi értelem, a gondolkodás szerve; a psriché buddhi része buddhiérzék, S 'értelmi képesség, buddhr'ndriya nem a testi érzékszerv indrija tapasztalat, a megismerés fomisa dfista dnta du1?Jcha szenvedés, az anyagvilág lényegi része minOség, az anyag bárom aspektusa: szattva, radzsasz, lamasz hétu helu (kiviJt6) ok, mód, eljárás, érv indrija indriya érzékek + + manasz kaivalya kaivalja elkülönültség, elszigeteltség, magány: a megváltás neve; a lélek anyag nélkül kllT!lJ).a karaf)a szerv, eszköz; psziché + indriják káral)a lcöra'Ja ok, valami lesz kanna-indrija karm 'endriya az 5 vegetativ funkció lcörya okozat, ami létrejött kárja /inga jel; következtetés alapja; a megnyilvánult linga világ; a fmomtest (kllT!lJ).a + finomelemek) lingi jelzett, következtetés konklúziója abhimána

ft Szakkifejezések

234

moh. mahábhúta mom",

mohat

nagy, a buddhi régies neve

mahá-bhuta elem: az 5 durvaelem (éter, tOz, viz, fOld) elme, kQPis érzék, a képzelet és emlékezet monos

hordozója is mülaprakpti mula-prak[ti alaptermészet, gyökértennészet: az avjakta pradhána a legfObb, az anyagi tattva: az avjakta pradhána természet; a) az anyagvilág; b) az avjakta; praJqiti pralqti c) a nyolc tattva ismeretforrás: tapasztalat, következtetés. pramiilJa pramál;la biteles közlés megismereodö, a megismerés tárgya praméja prameya pratjaksa praty-aJqa tapasztalat, a cirista szinonimája pratjupapratyupatapasztalás (a purusa tapasztal) bhoga bbóga személy, férfi, ember: a lélek neve purusa homály, az energia principiuma, az egyik rajas ",dzs"" gtu:l.a neve számánjató samiinyato egyrormán tapasztalt, analógián alapuló következtetés dp.,a dma formatív , összerendezö-képzetalkotó, a szankalpaka samkalpaka manasz funkcionális jelzöje sarga teremtés, kibocsájtás, sorozat, a világ szarga való, az inrormáció és értelem princípiuma. sattva ""l1Va az egyik guJJa neve; a buddhi régies szinonimája szent szöveg, a Védák sruti initi tamasz tamas sötét, az inercia (változásnak-ellenállás) hordozója, az egyik gu!].a neve csakaz, az 5 érzetminöség (szin, hang stb.) tanmátnl tan-matra vagy finom elem neve alkotó, összetev6. lényeg, princípium; a tanv. t.nw. világ elemeit megadó 25-ös listán egy tétel (23 vjakta + avjakta + purusa) elégültség, az egyik bháva tusti tufti upabhoga upabhóga tapasztalás upalabdhi upalabdhi észlelés

23 5

Szakkifejezések

vilqiti visaja visésa vjakta

vilqti

visqa '}'Okt.

teremtmény, nem-eredeti tatlva érzéktárgy, tárgy különbség, fajta: a durvaelemek neve megnyilvánuló, a tapasztalható jelenségek: kataQa + tanmátrák + durvaelemek

Magyar - szanszkrit alaptermészet alkotó állapot csakaz cselekv5erö durvaelem egyforma egyformán tapaszlalt elem elégültség elkülönültség

,Im,

elszigeteltség

om

énség értelem érzetminöség érzék érzéktárgy észlelés rajla felfogás finome lem finomtest formativ hiteles közlés

múla-pralqti taltva bháva tall-miitra karm 'endriya maha-bhuta a-viSq a sámányato mahO-bhuta tu fti kaivalya manas kaivaJya indriya aham-kiira buddhi tan-miitra buddhf'ndriya vffaya upo/abdM viSefo adhyavasaya tan-matra liriga samkalpaka apta-vacana

236

Szakkifejezések

homály

rajas

ismeretforrás

pramaf.lo

jel

/inga

jelzett következtetés legfObb lényeg

litigin anumana pradhtina taltva PunJfO

megismereodö megnyilvanulatlan

prameya a-ryakta vyakta gU/Ja h,ru

minöség mM "'gy

mohat

ok (anyagi)

köro!}Q

ok ok (ható)

upádána nimitta helu



ok (kivált6) okozat

kOrya



taltva

psziché sajátitás sötét személy

abhimana tamas













szent szöveg szenvedés

iruli

SUN

kara1J.Q dnra, praty-alqa (praty- )upabhoga bhoktr

tapasztalat tapasztaJás

tapasztaJ6 !;"gy





teremtés

sarga

teremtmény tennészel

vi/q'ti pra/q'ti sattva

val6

A a-karal)ll 9

a-karl( /9

lélek

megnyilvánuló

A Szánkhja-kárlká szavai szanszkrit abc-rendben

a-wo1)Q 67

a/qa 6 a-guf.lo 60

agrya 70 ati/r:uSa 51 a-cetana ll, 20 a-jna 57 ati-dúra 7 arnaya 2 ati'ndriya 6 aty-anta l aIra 27 a-dUra 30 addha 62 a-dharma 44 adhastat44 adh/gama 67 adh/vasita 40 adhiffhana /7 adhyayana 5/ adhyavasaya 5, 23 an-avasthilna 7 a-nitya ID anukampá 70 an-upakiirin 60 an-upalabdhi 8 anumana 4-6 an-eka / 0

anIa J, 40. 54, 56, 7J 33, 35 antara 33. 37 antika 68 andha-támisra 48 andhavat21 anya 66 anyo'nya 12 apaghatalca l a-pariSqa 64 apavarga 44 apa'rlha l apa 'rlhalca 60 api 6,14,21-22.30, 61, 66, 70, 72 a-prltl 12 a-bhdva l , 8-9, 14 abhlghata l abhibhaVQ 7, 12 abh/mala 50 abhimiina U abhihdra 7 abhyása 64 a-yugapal18 arlha 1, 12-13,17,

11, 31, 36,42,56,58, 60, 63, 65, 69, 71 arthaka 60 arlhatva 17. 68 avagáh 35 avayava ID

avaslhana 7 avasthita 65 a-vi/q"ti 3 a-vighiita 45 a-viparyaya 64 a-vibhaga 15 a-vivekin 11,14 a-viSuddhi 2 a-viSqa 34,38,41 a-vyakta 2, l D, 14,

16,58 a-vyapin 10 a-saJái 46-47, 49 O$(a 51 O$ta-dha 47 O$ta-vikalpa 53 a-t(a-vidha 48

O$,avimsa(i 47 as l6-J7, 39. 6/ , 64.

66 a-sakla 40 a-sal 9 a-siimanya 29 a-siddha 6 ah 26 aham-kára 22, 24, 25 aham 61, 64, 66

Á a 55

A Káriká szavai

238 ciküta 31 iikhyá 26, 33, 46, 50, j2 ókhyötQ 5 ökhyöyif«j 72 agata 7/

iigarna 6 álmoka J2. 27. 50 afmakatva 14

indriya-ghiíta 7 im 20, 56

28. 44 4, J3



,

/svara-krp;ta 71

arman 59. 63 áty-antika 68

ádána 28 ádi 3, 8, 14, 17,25, 28-29,40-41,43, j4, j6,67 ádhy-átmaka 50 iinanda 28 ánusravika 2 ap 68 iipta 5 iipta-vacana 4 áptá "gama 6 ábhy-antara 33 56 iirya 71 iiryö 71 iilocalla 28 aJraya 12, 16, 41, 62 aJrayi'.1 43 asrila 10 Asur; 70 aharal,ta 32 aharya 32

l itj 56.61,64,66 idam 19, 23, 42, 69

E

indn'ya 6, 26-27, 34,

49

U utpatti 69 utpad 64 utpanna 40 utsarga 28 udiisina 20 udd/#a 49 upakarin 60 upabhoga 40 uparam 66 uparama 50 upa/abdhj 8 13 upaslha 26 upiidiina 9, 50 upaya 60 upe61 upeqaka 66 ubhaya 21, 25,27,68

O urdhvam 44, 54 uha 51

8 rte 41

eka 10, 63, 66 eka-vidha 53 eJdidasa 49 ekMaiaka 24-25 ekii 'nta I elad 13, 29. 36. 38, 46, j6, 70, 71 eva 13. 18. 24.31.

37,63 evam 64

AI ajka "ntlka 68 ajsvarya 23, 45

AU autsukya 58

K kara1)Q 29 kara 12 kora'.1a 9, 18, 31-33, 35, 43, 47 lwrlT 19-20 korl[tva 20 karm 'endri}'o 26 kola/a 43 ko/pa 36 ka/ra 47 kara 22. 24, 25 kar(1)Q 14-16, 67 kar(1)a-bhava 9 karya 8-9,14-15, 32,

43 ka/a 33, 50

szanszkrit

239



kim 31, 61-62

cakra 67

ki/a 7]

caqus 26 catur 50

kumiira 61 Iq- 31 krla 21, 15. 43, 55-





lan-matra 24-25, 38 tamas J 3, 48, 54

tiimasa 23, 25 30

lamisra 48 3, 5, 6, 30. 34, 46,

car 60

tu

56. 70

carita 68

63

Iqtsna 36, 72 IrrfIJO 7J kevala(m) 64 laJivafya /7,19.21, 68 kramaias 30

cala 13 ci/ra 41

Jeriya 10, 58

cetana J f , 20, 55

kjaya 2 kj/ra 57

cetanávat 20

46-47, 49, 50 taijasa 25 tairyag-yono 53 (raya l, 29, 30, 33 trayodasa-vidha 32 tri 51 fri-kiila 33 tri-gu1)a ll, 16, 17 tri-dMi 39 tri-v/dha 4, 5, 33, 35,

G gal,ta 22, 24 gamana 44 gu1)a 11-12,14,1617,27,36, 46, 60 guIJa-kartrtva 20 gu'.1avat 60 gu1)ya 14, 18 guru 13 guhya 69 graha'.1a 9

GH ghata 7 ghora 38 ghrii1)a 26

eid 31, 61. 62 69 ced J

cini

CH chiiyá 41

J ja 39 janana 12, / 8 jará 55 jijfjásá 1 jfja 2, 57 jfjöna 23, 44, 64, 67,

69

T tattva 64 tatra SJ tatha ll. 20-21, 30.

32, 37-38, 43-44, 46-

48, j7, j9 lad / -2. 5-6, 8, /l, 14, 19-22, 24-25, 2930, 32, 34-3j, 37-39, 45-46, (j2), jj, 60, 62-63, 65-66, 70, 72

48,50-51, 53-54.6263, 70-72

ladval41. 58 lantra 10. 70, 72

C ca 4,6-9,11-13, 1520, 22, 24, 27-28. 30,

jI trai-guf,lya 14, 18 tvac 26 D dariana 21, 61 dara-dhá 32-33 dasa-vjdha 48 diina 51 l , 51, 55 dura 7 drS 59, 65 dma l , 4-6, 30. 41, 61,66 2 daiva 53 19 dvara 35 dvar/n 35 dvj-vjdha 24, (52)

240

A Káriká szavai

DH dharma 23, 43-44, 67 dharmin JI dharmya 27 dhii 32-33, 39, 47-48,

53, 70 dhiiro1)Q 32 dhiirya 32 dhr ta 67

N na 1, 3, 8, 31, 41, 52, 61-62,64,66 naravat 42 nartaki 59 nava 50 nava-dhti 47 ntinti 62 ntintitva 27 nana-vidha 60 nitya 10 nimitta 42, 57 niyata 39-40 niyama 12, 18 nir-iisraya 41 nir-upabhoga 40 nirdi$(a 30 nirvrtti 52 niVft 39, 59 niVftta 65 niV[fti 58 Ilr tya 59 naimittika 42 p pangu 21

panca 22, 28-29, 34,

38,47,50 paficaka 24

paíica-dhá 53 Paiica-§ikha 70 paficasat 46 para 72 para-lantra J O parama 69 poram-para 7J paras-para 31, 36 parti 'rtha 56 parti 'rthatva 17 pari1J.tima 16, 27 parimti1J.a 15 64 6 pary-anta 40, 54, 56 pavitra 70 pa1J.i26 péida 26 payii 26 pit[ 39 puriJs ll, 60 punar 37,61 puruia 3,17-19,21, 36-37,55-59, 61,63, 65,69 punqii'rtha 31, 42 pilrva 51 pilrvaka 5, 30 pilrv 'otpanna 40 prakas 36, 59 prawa 12, 32 prakasaka 13 prakasya 32

pra/q"ti 3, 8, 22, 42, 45,50,56,59,61-63, 65 proli 63 prati-niyama 18 pratipad 31 pra(i-puru!fa 56

proti-prati 16 prati-vi!faya 5 profiti 6 pratyaya 46 pratyupabhoga 37 pradti 70 pradipa 36 pradipavat 13 pradhtina ll, 21, 37,

57,68 prabhilta 39 pramá1J.a 4 prameya 4 prayam 36 prayojana 66 pralaya 69 pravrt (52) praVft 16, 24-25, 58 praVftti 12, 15, 1718, 57 prasanga 42 prasava 11, 65 prii/q'tika 43 prii1J.a 29 priip 55 priipta 68 prapti 51, 67 priti 12 65

szanszkrit abc-ben

B bandh 62, 63 handha 44 bahutva 18 bahu-dhii 70 biihya 27. 33, 50 buddhi 23.35-37, 49 buddhr'ndriya 26, 34 Brahman 54

BH bhtigya 50 bhtiva 1, 8-9, 14, 17,

19, 40, 43, 52, 55 bhil20, 29, 34, 4445, 47-48, 53, 61 bhilta 22, 38, 56, 69 bhiltti"di 25 bheda 15, 27, 46-48,

68 bhoktr 17 bhautika 53 bhramavat 67

M mati61,71 madhya 54 manas 7, 27 mara1J.a 18,55 mahat 22 mahad-adi 3, 8. 40, 56 maha-moha 48 matr 39 matra 24-25, 28, 38 miidhya-sthya 19 miimqya 53 mithuna 12

24! muc62

vadha 49

muni 70

varalJaka J 3 vasa 65,67 viic 26, 34

mü{lha 38 mu/a 3,54 moha 48

Y yatra 69 yatha 41,57-59 yad 35. 37, 61, 12 yukta 2 yugapat 18,30 yoga 42 yona 53

R ranga 59 rajas 13,54 rasana 26 rtiga 23, 45 riigya 45 rajasa 45 rilpa 8, 15, 23, 63, 65 69

L lak$a1J.a 36 lak$a1J.ya 29 laghu 13 laya 45 líriga 5,10,20,40-

42,52,55 lingin 5 loka 58

V vacana 4, 5, 28 vatsa 57

vada 12 viiyu 29 vika/pa 53 vikiira 3 vilqti 3 vighiita 45,51 vijiiii 7J vijiitina 2 vidha (52) vidha 4, 5, 24, 32-33,

35,48,51-(52)-53, 60 vinti 41, 52 vinivrtta 65 vinivrtti 55, 68 viparfta 2,10, II viparyaya 14, 17-18, 44-47, 49, 64 viparyasta 23 viparyasa 19, 45 vibhaga 15 vibhutva 42 vimarda 46 vimuc 63 vimok$a 56-58 virahita 72 vi-riiga 23 vi-rilpa 8 36 vivarjita 72 vivrddhi 57 vivekin 11, 14 visiifa 54 viSi.r 37

'I 242

A KárikiJ szavai

visuddha 64 vf$uddhi 2 vise10 16, 27, 34. 36, 38-39. (41). 56

S samyoga 20.2/. 66 sarilSiira 45

50 vilMa /2

sams(40,62 Sa mS( 62 samsluira 67 sakta 40

viharol}Q 28

sa-kriya /o

v(Ui 12-13, 28-31

somkalpaka 27 samlqipta 7J samghiita J7 sat 9.60. 66 sat-lciirya 9 sattva 13. 54 sapta 3, 63, 65 sopra'; 72 soptadaia 49

vifoya 5. 11, 33·35.

vai-lcalya 47 vai-krla 25, 43

vai-ragya 45 vaisva-riipa J5 vai-ramya 46 vyakta 2.10-1 J, 14, 16.58

vyovadhiina 7 vyavaslhii 42 vyápin JO

$ sa/cta 9 sakti J5, 46-47, 49 saJcya 9 sabda 28, 34, 5J sarira 67-68 sáma 38 slkhá 70 si$ya 71 34-35 sruti 5 ireyas 2 irotra 26

$ Saffi-tantra 72

$04aSaka 3. 22

samanvaya J5 samákhyáta 69 samiinii 'bhihára 7 samása 53 samudaya J6 sambhava 9 samya 46 samyak 67, 71 sa-rüpa 8 sarga 2J , U . 46. (52)-53-54. 66 sarva 4, 9, 35. 37 sali/avat J6 saha 39, 49 siimsiddhika 43 sii/qitva J9 siittviJuJ 23, 25 sadh 37 sa-dharmya 27 sa 35

Konkordancia

sománya JJ, 29

a kárikák számozásához

sömiinyatas d(1(a 6 siimipya 7 sámprata 33

sii 'vayava 10 sfddha 6. 14, 18·19 siddlratva " siddhá 'nta 7/ siddhi 4, 46-47, 49, 51 su-kumáratara 61

su-sthalJ 65 su-h(d 51 $iilqma 37.39-40 sauqmya 7-8 stamba 54 sIha 65 sthá41. 67 sthá1)u 4J sthW 69 sthya 19 smrta 38 sva 31 sva-bhiiva 55 svii 'rtha 56 svá-Iaqa1)ya 29

H h/2. 4 hrd 5J hetu 1, 31 hetrlka 31, 42 hetumat 10

Sorszám

Itt

Régi

I

[l] [2] [4] (S] [6] [9] [10] [8] (ll ] (12] [13] [14] [l S] [16] (1 7] [18] [19] [20J [21] (22] [23] [24] [25] [26]

2 3 4

S 6 7 8 9 10 11

12

13 14

IS 16 17 18 19 20 21 22 23 24

Old.

Sorszám

Itt 26 26 43

44 47 49 56 58 60 67 67 81 84

84 93 97 101 101 101 11 5 117 12 1 124 125

25 26 27 28 29 30 31 32 33 34 35 36 37 38 39 40 41 42 43

44 45 46 47 48

Old.

Régi (27] [28] [29] [30] (3 1] [32] [33] [34] [35] [37] [40] [4 1] [42] [53 ] [54]

[SS] [58] [60] [57] [62] [64] [65] [59] [61]

126 129 130 132 134 135 136 137 137 138 145 145 145 151 151 153 154 155 156 157 158 159 160 160

Sorszám III Régi 49 [67] SO [68] [3] [7] [36] [38] [39] [43]

[44] [45]

[46] [47] [48] [49] [SO] [SI] [52] [56] [63] [66] [69] [70] [71] [72] [73]

Old.

161 162 163 165 166 138 167 169 171 171 173 174 174 174 175 175 178 179 189 180 182 183 183 183 183

Sorszám Régi Itt

Old.

l 2

26 26 163 43 44 47 165 58 49 56 60 67 67 81 84 84 93 97 101 101 101 115 117 121

[l] [2] [3] [4] [S] [6] [7] [8] [9] [10] [ll ] [12] [13] [14] [l S] [16] [17] [18] [19] [20] [21] [22] [23] [24]

A SZÁMBAVÉTEL VERSEI (nyersfordítás)

Konkordancia: Régi- ir/eni

244

3 4 5 8 6 7 9

10 II 12 13 14 IS 16 17 18 19 20 21 22

Sorszám Itt

Old.

Régi [25] [26] [27] [28] [29] [30] [3 1] [32] [33] [34] [35] [36] [37] [38] [39] [40] [41 ] [42] [43 ] [44] [45] [46] [47] [48]

23 24 25 26 27 28 29 30 31

32 33 34

35 36 37

124 125 126 129 130

132 134 135 136 137 137 166 138 138 167 145 145 145 169 171 l1l 173 174 174

Sorszám Régi Itt [49] [50] [S l] [52] [53] [54] [SS] [56] [57] [58] [59] [60] [61] [62] [63] [64] [65]

38 39 40 43 41 47 42 48 44 45 46

[66] [67] 49 [68] 50 [69] [70] [71] [72] [73]

Old.

114 115 175 178 151 15 1 153 119 156 154 160 155 160 157 119 158 159 180 161 162 182 183 183 183 183

l.

A hánnas szenvedés sújtása miatt ébred tudásvágy etháritásáDak módja iránt; »lsmert c mód, céltalan a kutatás«, mondod? Nem az: mivel emez nem teljesen-véglegesen hárít.

2.

Mint az ' ismeretes', a Védákat követö módszer sem kielegitö, mert nem nyújt megtisztulást: még több pusztulás jár vele. Az ellentétes út jobb, mivel felismeri a megnyilvánulót. megnyHvánulat1ant. megismeröt.

3.

Mivel a tapasztalat, a következtetés és a hiteles közlés az összes ismeretforrást igazolja, báromféle ismeretforrást fogadunk el. Ismeretforrás az, ami a megismerendöt igazolja.

4.

Az egyes érzéktárgyak felfogása a tapasztalat. A következtetés háromféle; részei a 'jel' (alap) és a konklúzió. Hiteles közlés pedig a hiteles szent szöveg.

S.

Analógiáo alapuló következtetéssel gyözödünk meg az érzéken túli dolgokról; az így scm bizonyitott láthatatlant a hiteles hagyomány bizonyítja.

6.

Mivel II nem alkot; mivel anyagot veszünk; mivel nem jön létre minden; mivel ami képes, képessége szerint alkot; és az ok természetével bír: az okozat létezöb61ered.

7. Oka van, nem örök, nem átható, tevékeny, nem egy, másra támaszkodó, jel,

tagolt, mástól függö a megnyilvánuló; a megnyilvánulatlan ezek ellentéte.

246

8.

Finomsága miatt nem észleljük, nem azért, mert nem létezik; okozalában



Az az okozat pedig a 'nagy' (értelem) és a többi a tennészenöl kOlönbözö, de hozza hasonlatos is. 9.

247

A számbavétel versel

Három-mJnösegü, e1különiiletlen, tárgy, közös, rudaUalan, tennékeny a megnyilvánuló. ugyanígy a ' legfObb' (a természet); a ' férfi ' (a lélek) ezzel ellentétes, de olyan is.

10. Vonzalom, ellenszenv és elkeseredés a lényegük; megvilágítás, megmozgatás és visszafogás a céljuk; egymás felülmúlása, támogatása s megszülésc és párosodás a tevékenysége a minöségeknek. ll. A való (szattva) ragyogó, kivánatos; támasztó és mozgékony a homály (radzsasz); nehéz s beborító a sötét (tamasz). Célszeru pedig a lámpáséhoz hasonlatos.

15. Mivel az összetett dolgok célt szolgálnak; mivel a három minöség jegyeinek ellentéte is a fe lügyelet miatt; létezik a személy (purusa), hiszen a tapasztaló, továbbá az (kaivalja) törekvés miatt.

16. Mivel a születés, a halál és a szervek személyre szabottak, és nem egyszerre cselekszünk, bizonyított, bogy sok személy van; valamint, mivel a ellentéte.

l? És ez az ellentét bizonyítja, hogy e személy szemtanú, elkülönült, semleges, látó és nem

18. Hozzákapcsol6dván a tudattalan 'jel' (finomtest) tudatosnak látszik; S ugyanígy, bár a minöségek cselekszenek cselekvönek látszik a rezdületlen.

12. Bizonyított, hogy a megnyilvánuló elkülönületlen stb., lévén három.minösegü és mindezek ellentéte a guI).ákban nincs meg; mivel az ok tulajdonságai határozzák meg az okozatot, a megnyilviLrmlaUanrol is bizonyítoU ugyanez.

19. A személy és a 'legfObb' kapcsolata kétoldalú, olyan, mini a bénáé s vaké; célja a látás és az elkülönülés. Ez okozza a teremtésI.

13. Részei végességéböl,

20. A

összeffiggésükböl és a képesség szerinti eredet az ok-okozal elkülönüléséböl, a sokalakú világ elkülönületlenségéból tudjuk, hogy 14. van oka, a megnyilvánulatlan. A három minöség révén, kiemelkedésükböl jön létre; átalakulásukkal, mint a víz, az egyes fajtája szerint.



ered a 'nagy', abból az éoség, abból a tizenhatos csoport, ama tizenhat közül is ötool az öt elem.

21. Az értelem felfogás. Erény, tudás, szenvedélymentesség, uralom a való·jellegÜ fonnája; a sötét-jelleg{! pedig ennek 22. Az énség a sajátitás. kétféle teremtés fakad: A tizenegyes csoport valamint a 'csakaz' ötös is.

A számbavetel versei

248 23. A



tizenegyes fakad a az Elemek Forrásából a 'csakaz' -csoport, mely az Izzóból

249 szerv, a psziché tízféle a (melyet e hármas tárgyának mondunk). a három a szerv.

31. A



24. Az érzékek elnevezése: szem, fiit, szaglás, izlelés, a cselekv5erök, úgy mondják, a beszéd, kéz, láb, végbél és öl.

32. KöziHük az öt érzék tárgyai a 'fajták' és az 'egyfonnák'. A beszéd tárgya a hang; a többinek pedig öt tárgya van.

25. Mindkettejükjellegével bír az elme; fonnativ és hasonló feladata miatt. A minöségek átalakulásának különbsége miatti e sokféleség, valamint külsö tárgyaik eltérése miatt.

33. Az értelem a pszichével minden tárgyba belemeritkezik: ezért a szerv a kapus; a többiek kapuk.

26. ötnek tevékenysége a hang és a többi észlelése csupán; míg beszéd, elvétel, mozgás, kibocsátás és kéj a másik: öté.

34. Mivel az összes tapasztalást az értelem teljesíti a személynek, fel is ismeri viszont a 'legföbb' és a személy közti fmom különbséget.

27. Tevékenysége a speciflkuma a hármas pszichének; ez pedig nem közös. Közös, 'szerv'-tevékenységük az öt szél (lélegzet stb.)

35.

28. Bár e négyesnek a tevékenysége, mégis sorban mutatjuk be: tapasztaláskor, valamint nem-tapasztaláskor is a hármasnak tevékenységét az érzékelés.

36. Ahogy kép alap hiján, ahogy oszlop vagy effélék nélkül árny, ugyanúgy az 'egyfonnák' (finomelemek) nélkül nem marad meg, alapozatlan, a jel.

29. Mindegyikük végzi egymás késztetése okán dolgát. Csak a személy célja az ok: senki sem a 'szerv'-et.

37. Motívuma a személy célja; az ok-okozat törvényét követve a tennészet folyUm mint a színész, sok fonnát ölt a jel.

30. A szerv tizenháromrétü; tevékenysége a szerzés, megtartás, megvilágítás. Annak tárgya meg megszerzendö, megtartandó és megvilágítandó.

38. Nyolcfajta az isteni, az állati pedig ötféle, s egyféle az emberi teremtés; összefoglalva: a lényeké.



született, nem tapad a testhez; részei (a 'nagy'-tól a finomelemekig bezárólag) stabilak; vándorol tapasztalás nélkül állapotait felöltve a 'jel' (fmomtest).

A szambavétel versei

250

251

39. Fenn valóban (szattvában) de sötétben gyökerénél a teremtés; középen homályban Brahmiltól a fücsomóig bezárólag.

47. Ahogy, a közönségnek bemutatván, a abbahagyja táncát, ugyanúgy, a személynek magát megmutatván, a természet is beszünteti tevékenységét.

40. Benne az öregség és halál okozta szenvedésre jut a tudatos személy; a jel megsziíntéig ezért a szenvedés valónkból fakad.

48. A természetnél érzékenyebb nincsen, úgy hiszem, ki, "Meglátott!" - többé nem kerül a személy szeme elé.

41. Ahogy a sóvárgás megsZÜDtetése végett kezd a köznép tevékenykedni, ugyanúgy a személy szabadulása végett kezd a megnyilvánulatlan

49. A tudás teljes megszerzése után, mikor az erény s a többi mind feleslegessé lett, a tudatalatti késztetések tehetetlenségénél fogva, mint a kerék forgását, megtartja testét.

42. Különféle módszerekkel a a nem·segitö férfmak, erényes (minöséges) az erénytelennek célját szolgálja, saját hasma nélkül.

50, Mikor a test már szétesett, célját teljesitve a 'legfóbb' visszavonult; elnyeri a teljes és végleges elszigeteltséget.

43. Ahogy a borjú növekedése végett , indul meg a tudattalan tej,

ugyanúgy a személy szabadulása végett indul meg 'a



[3J

A gyökértermészet nem teremtmény; hét természet-teremtmény a 'nagy' és a többi; teremtmény pedig tizenhat van. Nem természet, nem teremtmény a személy,

[7J

Túlzott messzeség, közelség, érzék sérülése, az elme állhatatlansága, fmomság (parányiság), takarás, intenzitás és hasonlókkal összekeverés miatt.

[36]

Miként a lámpás, ezek az egymástól egész célját a személynek megvilágítva, az értelemben ajánlják fel.

[38J

A 'csakaz'-ok az 'egyformák'; erednek az elemek, öt az Ezek a hagyomány szerinti 'fajták' csillapultak és szömyüek és

tevékenysége.

44. Ezért nincs is megkötve, nem szabadul, nem is vándorol senki; A külön-külön befogadó természet vándorol, kötödik és szabadul. 45. Eképp az feletti "Ez nem vagyok; nem az enyém; én nem ez vagyok", maradéktalan ellentétmentessége miatt teljesen tiszta tudás jön létre. 46. E tudás révén, a termékenységét vesztett, értelemszerfien hét formájár611emondott természetet a személy úgy látja, mint a elkülönülve, derüsen.



•

252 [39[

253

A számbavétel versei

[50J

A fmomo lemek, megszületve apától-anyától a durvaelemekkel együtt lesmek a három fajtává. Közülük a finomak stabilak,

nevük adottság, szerzemény, sors; az érzéktárgyak feladása szerint,

az apát6l-anyát61 született részek leválnak: majd. [43]

öt - kilenc elégültség elfogadott.

Az állapotok is tennészetesek; az erény stb. velünkszületett és szerzett; a tapasztalatok alapja a szerv;

[S I J

Megértés, sz6, betanulás, a barom szenvedés elüzése. barátok szerzése és adakozás a nyolc tökély; a tökély ott a háromágú kampó.

[52J

Nincs az állapotok nélkül jel; a jel né(kül nem ki az állapotok.

a magzat stb. alapja az okozat , [44J

[45J

Az erény révén feljebb jutás; becstelenség révén lejjebb jutas lesz. Tudas révén megszabadulás, ellentétéböl megkötés fakad. A szenvedélytelensegböl természetbe-olvadás, lélekvándorlás lesz a homályos Az uraJomból akadálytalanság, a fordítottja.

BelOlsö négyféle,

,

Jel nevü, áUapot nevü kétféle teremtés fakad ezért.

[56]

A természetnek mindez a (a 'nagy'-tól az elem-fajtákig bezárólag), minden egyes személy szabadulása végett, más célját sajáljaként szolgálja.



[46J

Ez a közelítés folYltma: lávolodás, képtelenség, elégültség, tökély II neve; a minóségek egyenetlensége szétzúzta osztata így pedig ötven van.

[63 ]

Hisz csak hét fonnával köti magát magához II természet; és a személy célja szerint eloldja egy fonnával.

[47J

A táv%dásnak öt osztata van, a képtelenségnek pedig a szervek fogyatékossága miatt huszonnyolc osztata; az elégültség kilencféle, nyolcféle a tökély.

[66J

"Láttam már" - közönyös a férfi . "Látott már" - áll le a Ha érintkezesre sor kerül is, motivumuk nincs II teremtésre.

[69J

[48]

A sötét osztala nyolcfCle, a balgaságé is; tízfCle II nagy balgaság; a sötétség ugyanígy II vaksötétség.

E rejtett tudást a személy céljáról a bölcs fejtene ki; ez számba veszi II lények fennállását. létrejöttél és pusztulását.

[70J

[49J

A tizenegy hibáját az értelem hibáival együtt nevezik képte/enségnek (az értelem tizenhét híbája az elégültségek és a tökélyek fordítottja).

Eme tisztítót a bölcs, hajtva átadta Ászurinak, Ászuri is Pancsa§ikhának; pedig elsokasitotta a tant.

1

254

A számbavétel versei

[71]

Tanítvmyi láncolaton át megkapva ezt 'nemes' versmértékben összefoglalta nemes elmével, tökéletesen ismervén a tételeket.

(72]

A hetven strbfában benne van mind az egész Hatvanas könyv összes témája, elbeszélések nélkül, továbbá mások. tételeinek elhagyásával.

. [73]

Ezért ezen összefoglaló tanU!s tartalmilag nem marad el

a Könyv mögött, mint a hatalmas bálvány képe, mcly a truc.örre vetül.

•